Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1870-02-21 / 41. szám

41. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. isim. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő, február 21. 1870. 21. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, rég7 helybeni házhoz hordva. Egész évre ... 112 frt. Félévre.......................11 frt Negyedévre ... 5 „ 51 k Két hóra................. 3 ,70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri illen­detésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt tér : 8 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, február 31. A. Azon interpellate, melyet Jules Favre a törvényhozó test előtt ma tenni fog, már előre is középpontja volt a politikai discursiónak Páriában. És valóban nem csekély fontossággal bír a legközelebbi zavarok után egy a kormány belpolitikáját illető interpellatio. Ollivier és tár­sai politikai álláspontjukat tisztázni és szint val­lani lesznek kénytelenek. A balközép e vita alkalmával következő indokolt napirendre­­térést fog indítványozni: miután az alálírt kép­viselők arra számítanak, hogy a kormány figye­­lemmel leszen, miszerint ama politikai program­­mal, melyhez csatlakozott, mielőbb és teljesen ki is vigye, indítványozzák, miszerint a kamra napirendre térjen.“ A bukott rendszer férfiainak machinatióiról a következőket írja a „Francais“ : Nem szabad hinnünk, hogy a reactió férfiai, mivel az ügyek vezetésétől eltávolíttattak, visszahiva­­tásuk lehetőségének csalódásában ne élnének, s nem a legnagyobb megerőltetést tennék, hogy visszahivatásukat előidézzék. Az államfőt a miniszterek ellen irányzott áská­­lódásukkal forma szerint ostromolt­­­á­k. Mindent elkövetnek, hogy bizalmát azon becsületes férfiakhoz megingassák, kikre a mi­niszteri hatalom bízatott. De bármi ügyesek és kitartók legyenek is a reactionerek cselszövé­­nyei, hajótörést fognak szenvedni az uralkodó azon erős meggyőződésén, hogy a január 2-iki minisztérium az ország közvéleményének leg­­hűbb kifejezője.“ Münster gróf az észak-német parlament egyik tagja egy a szövetség reformjára vonat­kozó tervet készite, mely szerint a szövetségi tanács megszüntettheték s helyére felsőház állít­tatnék, melyben a szövetségi államok uralkodói örökös­ülés és szavazatjoggal bírnának. E terv a szövetség főnökéhez intézendő feliratban fog­na kifejtetni. Különben az eszme már egy­szer fölmerült, de igen csekély lelkesedéset fo­gadtatott. Bismarck gróf maga is ellenségei közé tartozik. Rómából azt írják, hogy a 14-én tartott congregatióban az elnök köztudomásra hozta, miszerint az antivari, sentari-i mechelni, salernoi érsekek aprimási czimmel ruháztattak föl. V­e s a c­ur, ki a zsinatnál az „assignator loco­­rum“ hivatalt viselte, ezen hivatalától felmen­tetett. Azon hírek, hogy az or­oSZ kabinet újólag alkudozásokat kezde a római udvarral annyiban alaposak, a­mennyiben az orosz kormány K­ap­­r­i­s­­ ügynöke által Rómában kijelenté, hogy a Litvániában és Lengyelországban alkalmazott repressiv-rendszabályok nem a katholicis­­m­u­s ellen irányozzák és hogy a czári kormány kész azon föltétel alatt, ha a curia őszinte hoz­­zájárulásával segélyzi Oroszországot az engesz­­telhetlen Polonismus kiirtásában a katholicus egyháznak engedményeket tenni és ezeket ille­tőleg azonnal alkudozásokba bocsátkozni. E nyilatkozat a lengyel nemzeti pártban — mint előre látható volt —nagy vihart keltő és a párt­nak Rómában tartózkodó ügynökei mindent el­követnek, hogy a pápát az orosz ajánlatok hatá­rozott elutasítására ösztönözzék. A bajor miniszterválság még mindig nem ért véget. Hohenlohe herczeg utódja még az éji homályban késik. A külügyminisztérium veze­tésével ideiglenesen Da­x­enberg fog megbi­­zatni. A miniszterelnökség pedig elkülönittetik a külügyminisztériumtól s egyelőre a legöregebb miniszterre fog ruháztatni. Teleház mai ülésében terjesztetett elő, hogy t. i. e bizottság 12 tagból álljon. K­r­a­­­c­s­i­k azt akarta volna, hogy e bizottságba csak katholi­kusok választassanak, mit azonban az értekezlet visszautasított. (A határőrvidéki kérdésben­ a legfőbb pontozatok megállapítása jeléül tekin­tik azt, hogy gr. Andrássy miniszterelnök Bécsből már elutazott. A „T“-e szerint az egyez­mény előterjesztetett már az osztrák kormány­nak és az megnyugvását jelenté ki. (Lónyay pénzügyminiszter ú­r) ma ismét elfoglalta helyét a képv.­ház mi­nisteri osztályai körül. (A magyar mérnökegyesület) tegnap kezdé meg közgyűlését. Elnökké újabban is Hollán Ernő választatott meg. A többi választások és a közgyűlés egyéb tárgyairól közelebb. Pest, február 21. (A Deákpárt) tegnap este tartott érte­kezletén indítványok terjesztettek elő az Al-Duna Szabályozása, új kataster alakítása s a választási törvény reformjáról. L­ó­n­y­a­y miniszter azon­ban kinyilatkoztatván, hogy mind e tárgyakra nézve a törvényjavaslatok úgy is készülőben vannak, az értekezlet az indítványokat mellőző. Ezután tárgyalásra került s elfogadtatott Hor­váth Mihály indítványa bizottság ki­küldésre a kath. és állami alapok elválasztása tárgyában. Hoffmann P. erre vonatkozó­lag bemutató azon indítványát, melyet a képvi­ A „Pesti Napló“ táréiba. A kék vér. Regény. Irta Degré Alajos. XXV. Megmenekül a farkasoktól, hogy oroszlán tépje azét Margit újra lovon érzé magát . . . minő kéj!... ajkain egy „bab!“ kiáltás tört ki, a tűz és szen­vedély annyi kifejezésével, mennyit valamely életkérdés eldöntése pillanatában észlelhetni. Úgy érzé, mintha mellében húr pattant volna el, mely eddig azt összevonva tartá, s most tágul, egyre tágul, hogy alig győzi üde léggel. Nem egy lómagassággal, de ezer ötnél is többel volt a föld fölött. Megfogadás ,csak egy esetben ül ismét lóra, s ez eset — annyi viszontagság után beállt. És mit az üdvek üdvének tartott, mit soha nem remélt, első eszménye, feledhetlen hőse nem csak fölkérte rá, hanem életkérdéséül tette. Nála sem volt kevesb életkérdésnél. Ő tehát megmenti magát és mást , kinek éle­téért életét adná. Ennyi gyönyörrel, ennyi öntudattal ült lová­­ra, hogy ne dagadt volna keble ? .. hogy ne tört volna onnan magának utat egy örömtelien ,hah!‘ A sebes vágtatásban midőn az üde esti jég arczán játszadozva, azt megcsiklandoztató, Mar­git szemei visszanyerték régi fényüket. Keveset beszéltek, de annál többször össze­néztek, összemosolyogtak, jobbjukat nyújták egymásnak, s néha perczekig igy “kéz­ kézben vágtattak, mint valami lovardát kitűnő mutat­ványban. Monostor közelében mind­ketten megdöbben­­tek, s lovaikat lépésre mérséklék. — Látja Emil, mond Margit, mi lehet az a sajátságos világosság ? — Már rég figyelem s nem bírom elképzelni. Tűz nehezen, mert nem vörösült a magasba, füstöt sem lehet látni, s alant még­is minden mintha lágtengerbe merülne. — Át kell menni a falun ? — Elkerülhetetlen, mert csak a falu alatt van híd. — Szinte irtózom, de ha kell, előre! oldalá­nál van bátorságom. Megint megereszték lovaikat. A helység közelébe érve harangzúgást, s mindég jobban és jobban gyászéneket lehet­ kivenni. — Én borzadok, mond Margit — Nem a legkellemesb benyomást teszi lesz ez, de vissza csak nem fordulhatunk. Lassan léptetve elérék a helységet. A haran­gok egyre zúgtak, mik közé a gyászdalok oly meginditólag vegyültek. — Szálljunk le lovainkról, mond Darvasy, ha gyalog haladunk át a falun nem lesz oly felötlő. Ma­git gépszerüen teljesité. A kantárokat átverék a lovászok, s megha­gyatott nekik, hogy a lovakat vezessék a falu túlsó végére. Darvasy Margitnak nyujtá karát, s megindul­tak gyalog. A templom tornyán, kastélyon, községházán, tiszti, jegyzői, s jobbmódu földmivelők lakásain fekete zászlók lengtek. Az egész népség talpon volt, mindenik kezében égő viaszgyertya, a gyári munkások szövétneket lobogtatva zenge­­deztek gyászdalokat. Legelöl a kereszt után ment a lelkész, teljes díszben s itt kitelhető se­gédlettel,azután Monostori hozzátartozóival mély feketében, szomszédok, tisztviselők, szolgák, munkások, nép, nők és gyermekek mind-mind igen meghatva. Alig haladtak a falu végéig, szemközt halotti kocsi jött, huszonnégy lovas kisérő , nyomban egy hintó követé. A gazdasági és gyári tisztviselőt a halloti kocsiról egy érczkoporsót emeltek le, s zoko­gás közt vették vállaikra. Nyomban követő levett löveggel egy idegen ősz férfi. A nép térdre esett, Janka a koporsóra borult, Monostori az idegen karjai közé, s minnyájan­­ sírtak. Az idegen Dopping volt, kinek láttára Dar­­vassy megrázkódék. — Tiszta szivéhez , szabad szeleméhez és munkás életéhez méltóbb hazában nem adhatá ki nagy lelkét, mond Dopping. Magam ápolom, magam őrzöm, s magam kisérem a hazáig, töb­bet nem tehettem. Imádkozzunk. Monostori Dopping kebléről a koporsóra bo­rult. A koporsó végénél keresztbe font karokkal egy férfi állt szenvedő halovány kinézéssel. Sze­meiből időnkint egy-egy könycsepp gördült alá, különben mozdulatlan mint szobor, Halmos Pál volt. Margit szemei ráestek s irtózta­tó szorongás ragadta meg. — Menjünk, susogá Darvasyhoz, én nem csak koporsót, de kisértetet is látok. Monostori nem ismételtető magának, mert mióta Doppingot megpillantó, valami olyan lel­­kiismeret félét kezdett érezni. Lassan elvonultak, fölkeresék lovaikat, nye­regbe ültek és tovább haladtak. — Az ének és harangzúgás sokáig kisérte őket, tán már vége is jön a gyász­szertartásnak, de ők még mindig hallották. Némán és gondolatokban haladtak, mind­kettőnek volt min gondolkozni. — Előítéletes ön ? szólalt meg nagy sokára Margit. — Miért? — Mert első lépésünk a boldogság felé na­gyon megrázó jelenettel találkozik. — Nos aztán ? — Ki az előítéletekben hisz, ebből szomorú jövendőt jósolhat. — Mi összefüggése lehetne boldogságunknak szegény öreg Monostori hullájával ? — De a találkozás ? — Véletlen. — Természetesen, de miért akarta a vélet­len utunkat arra, s ép abban a perezben ? — Mert másféle órai a kerület, s mert nem hagyta magát hamarább rábeszélni az én drága üdvösségem, szentem s mennyországom. Sies­sünk Margit, hogy ama szomorú képet minél messzebb mögöttünk hagyhassuk, s csak oly tárgyakkal találkozzunk, mik jövendőnkre eget, boldogságunkra áldást, s szerelmünkre halhat­­lanságot jósolnak. — Hol találkozunk olyasokkal ? — Saját­ és egymás szíveiben. — Siessünk hát. És vágtatni kezdtek, hogy lovaik lábai alatt a kavicsok szikrákat szórtak. Darvasy kastélyában csak néhány óráig időz­tek, mit Margit pihenésre, Emil pedig mindenféle intézkedések megtételére fordító. Noha fáradt és kimerült vala Margit, sokáig nem birt álomba merülni. Először érzé magát egyedül, mióta Sziklavárat elhagyó, és ez egye­­­düllét kínzóvá, félelmessé lön neki. (Folyt köv.) A kép­viselőház febr. 21-iki ülése. Somssich Pál elnök d. e. 10 órakor meg­nyitja ez ülést. A kormány részéről jelen van­nak : E­ö­t­v­ö­s J. b. Lónyay M. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Bejelenti hogy S­z­ü­c­s Sándor vízaknai képvi­selő lemondott képviselői állásáról. Vízaknán új választás fog elrendezetni. Szilágyi Vir­gil kérvényt nyújt be.Latino­vics Vincze interpellate intéz a miniszterelnökhöz: Tett-e a miniszterelnök a többi hatalmakkal egyérteleg lépéseket arra, hogy a párisi 1856-i szerződés a Dunaszabályozás tárgyában foganatosíttassék és fog e mielőbb ez iránt törvényjavaslatot be­terjeszteni. Kiadatik a miniszternek: Rónay Lajos az állandó igazoló bizottság részéről jelenti, hogy a bizottság Harkányi Frigyes képviselőt igazolta. Tudomásul vétetik. Hoffmann Pál határozati javaslatot nyújt be a vallás és közokt. miniszter kezelése alatt álló alapok tárgyában. Indítványozza, hogy az alapok jogi természetének kikutatására 12 tagú bizottság küldessék ki. Ki fog nyomatni. Németh Albert: Arról értesült, hogy a ház közelében egy század lovasság van elhe­lyezve, mert hire jár, hogy több ezer munkás sturmpetitióval akar járulni a ház elé az elfogott izgató, Raspe kiszabadítása miatt. Szónok azt hiszi, hogy a ház szilárd lesz bárminemű petitió ellenében és kérdi az elnököt, miképen áll a dolog. Elnök kijelenti, hogy azon intézkedések, mik a házon kívül történnek nem tartoznak hozzá, s azokról nem vállal felelősséget; a mi a házon belül történik, arról kész felelősséget vállalni. (Helyeslés.) Bethlen János úr. Tekintve azt, hogy a budget tárgyalása a jelen órarend mellett márc. végéig is alig fog befejeztetni, indítványozza, hogy az ülések d. e. 10 órától d. u. 4 óráig foly­­tattassanak. Madarász József beleegyezik a 6 órai időtartamba, de hivatkozással a képviselők polgári életmódjára d. e. 8 órától d. u. 2 óráig kívánja megtartatni. Végül Tisza Kálmán indítványozza, hogy az ülések d. e. 10-től d. u. 2 óráig és d. u. 5 órától 7 órái­g tartsanak. — H­o­r­v­á­t Döme indítványozza, hogy az ülések d. e. 9 órától d. u. 3-ig tartsanak. A ház négyszeri szavazás után sem tudván eredményre jutni, mert a negyedik szavazásnál is egyenlők lévén a szavazatok (123—123 elle­nében) elnök kijelenti, hogy a discretio paran­csolta kötelességénél fogva az eddigi gyakor­­latra adja szavazatát. A ház e szerint a régi gyakorlatnál marad és napirendre tér. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Berzenczey, Miletics és Rákóczy ügyében. A ház többsége Berzenczeyt nem adja ki; Rákóczy Jánost észrevétel nélkül egyhangúlag kiadja a fenyitő eljárás megindítása végett. Végül Miletics Szvetozárt az egész ház, a szélső bal kivételével kiadja. A ház áttér a vallás és közokt. budget tár­gyalására. Bécsi dolgok. (A galicziai határozati bi­zottság ülése. A jövedelmi adó­­r­ó­l s­z­ól­ó törvényjavaslat a képviselőházban. A kiegyez­kedési kísérletek a csehekkel. A galicziai határozatok ügyében ismét értekez­­­etet tartott a képviselőház bizottsága, s a ke­reskedelmi kamarákra és a „kereskedelmi kö­zegekre“ vonatkozó pontokat Grocholski úgy fejte meg, hogy a kereskedelmi kamarákat az országok viszonyai arányában kell szabá­lyozni. A kereskedelmi közegek kifejezés csak átalános, mert nem lehetett biztosan tudni, minő képviselet szerveztessék a kereskedelem részére. A birodalmi egységnek a kereskedelmi kamrák felállításához semmi köze. A kereskedelem kö­zös érdek ugyan, de a közegeket az egyes or­szágok viszonyaihoz kell idomítani. Ez hosszas vitát keltett, melynek folytán azon nézet volt többségben, hogy ezen ered­ményt a múlt évi határozatok értelmében meg kell adni Galicziának. Grocholski elmondván még, hogy Galiczia különös viszonyai főkép abban állnak, hogy az ipar és kereskedelem ott nagyon alacsony fokon áll, átmentek a hitel és biztosítási bank és taka­rékpénztárakra vonatkozó törvény alkotására. Rövid vita után erre nézve is megadatik az országgyűlés intézkedési joga. A honfiusitási jog megadatása kérdésében élénk vita fejlett ki, melyben azon nézet látszik túlsúlyra vergődni, bár e kérdés még nem dőlt el, hogy e jog a birodalmi tanács kizárólagos joga. G i­s­k­r a Svájc­ra és Amerikára hol a szö­vetség joga e tárgyban intézkedni, s Angliára hivatkozván, kijelenti, hogy a kormány e pont­ban nem fog engedni a határozatnak. A képviselőház a jövedelmi adó kérdé­sével foglalkozott már két ülésen át. E törvény­­javaslat nagy ellenzésre talált, s általában nép­szerűtlen a sajtó előtt is. Azonban a coulissák mögött folytatott erős korteskedésnek az ered­ménye az lett, hogy elvettetett Klier indítvá­nya, mely szerint a törvényjavaslat az adóre­form bizottsághoz visszautasíttassék, és belebo­csátkoztak a törvényjavaslat tárgyalásába,mely folytattatik, s élénk és hosszas vita után még csak a 2-ik §-nak, mely az adózókat osztályozza, második bekezdésig haladhattak. A csehekkel kezdett alkudozások, azaz kez­dendő alkudozások a cseh sajtó részér­ől hatá­rozott ellenszenvvel találkoznak. A­mi az egyezkedést illeti annak fonalát még nem ejtették el, csak annyi igaz a dologban, hogy a cseh vezérek addig nem bocsátkoznak egyezkedésbe, míg a kormány szabatosan kör­von­alazott javaslatokat nem terjeszt eléjük arra nézve, minő engedményeket akar tenni a közjogi ellenzék tekintetében. Hivatalosan csak annyi van tudva az egészből, hogy K­o 11­e­r al­­t egy csehországi helytartó jelentése szerint Ry­­ger és Sladkovski a meghívást elfogadták, s e héten Bécsbe jönek, sőt tán eddig ott is van­nak. Social-Democrata gyűlés Pesten. Mint a főkapitányságnál előre bejelentve volt, szombat­ este a József-utczai Dillinger-vendég­­lő termében megtartatott a népgyűlés. Az össze­gyűltek száma mintegy 300-ra tehető, kik külö­nösen az iparos, a munkásosztályt képviselték. Miután a gyűlés Kovács és Záhonyi urakat elnökökül s melléjök a két magyar és német jegyzőt megválasztá, megkezdetett a napirend vagyis „1)a social­d­emokrata párt követelménye; 2) a magyar tör­vények és a munkások jog­ai ” fölötti vitatkozás. Mi az első pontot illeti, a többrend­beli magyar és német nyelvű hozzászólásban azon általános elvek fejtegettettek, hogy miután minden ember szabadnak szü­letik, különösen alkotmányos országban nem fér össze a szabadság és egyenlőség elvével, ha a polgári és politikai jogok csak bizonyos osz­tályok számára aknáztatnak ki, míg mások azokból teljesen kizáratnak. Különösen hivat­koznak itt az iparos­, a munkás osztály elha­gyatottságára, holott ezen osztály képezi a nép zömét s véres verejtékü munkájával fáradozik az ipar, a haza anyagi felvirágoztatásán s a tör­­vény védelme még sem biztosítja őket a tő­kepénzesek önkénye ellen. Ki­emelik továbbá, hogy a haza védelmére ezen osztály leginkább igénybe vétetik s mégis álta­­lán véve kizáratik a választási jog­ból, mint a szabad polgár legszebb jogából; s habár a legalább egy segéddel dolgozó mester bir is szavazati és választási joggal — a legna­gyobb számot képező iparos- és munkás­segé­dek, kik indirecte amannál sokkal nagyobb adót fizetnek s képességre sem állanak amazon alul, az említett jogtól teljesen meg vannak fosztva. Hogy a teljes egyesülési sza­badság tőlök meg van tagadva. Hivatkoz­nak a szabad Amerikára, mely nemcsak a fekete rabszolgákat szabadítá fel , hanem a fehéreket is teljes polgári jogokban részesít­i. S habár legközelebb egy miniszteri nyilatkozat ná­lunk is kilátásba helyezi a korlátolt egyesülési szabadságot, de ők Jókaival, a nép barátjával, korlátlan egyesülési szabadságot óhajta­nak és kérnek Ennélfogva az első pontra nézve határozatba ment, hogy a munkás osztály részé­­ről egy memorandum készíttetik, melyben az országgyűléstől a választási jogot és a korlátlan egyesülési szabadságot fogják kérelmezni s e me­morandum elkészítése és átnyujtására egy 9-tagú bizottság választatott. A második pont hevesebb vitákra adott alkalmat, melyeket Raspe esete idézett fel. Mély elkeseredéssel említék, hogy midőn a befogott Raspe, mint barátjuk kiszaba­­dítását kérelmezi egy küldöttség a főkapitány­ságnál, ennek feleletül az jön adva, hogy a munkásnak nincs akarata, ő csak engedelmeskedni tarto­zik. Ebben ők szabad polgári érzelmeket, s jogaikat látják nem csak megsértve, de meg is gyalázva, S habár nem is turisták vagy tör­vénytudók , de a magyar törvényekről nem tehetik fel, hogy midőn egyrészt kötelességeket szabnak reájuk, másrészt őket semmi jogban nem részesítenék. — Raspe befogatásában s ta­­lán már kiszolgáltatásában ők a magyar vendégszerető jogot látják meg­sértve. Raspe tudtukkal nem izgatni jött Magyar­­országba. Hivatkoznak ama szives vendégi fo­gadtatásra, melyben a külföld a 48—49-ei ma­gyar menekülteket részesíté. E második pontra nézve határozatba ment, hogy egy küldöttség által Raspe szaba­don bocsáttatását, vagy ha már, mint hallják, kiszolgáltatott volna — Magyar­­országba való visszahozatalát fogják nem a fő­­kapitányság, hanem egyenesen a ministerium s esetleg király ő­felségétől kérelmezni. E czélra szintén küldöttség választatott. Nem lehet szó nélkül hagyni s meg nem róni hogy a gyűlés némely tagjai a magyar saj­tót arról vádolák, miszerint az a nép, az ipa­rosok, a munkások érdekeit nem hogy előmozdi­­taná, de sőt veszélyeztetni igyekszik. Minek ek­kor a hivatkozás Jókaira, ki lapjában korlá­tolt egyesülési szabadság helyett korlát­lant kíván a nép számára!? Miután végül a gyűlés tagjai egymást szilárd és erélyes összetartásra biztatták volna—a nép­gyűlés, mint magát nevezd, 11 óra felé szétosz­­lott.A rend sem gyűlés közben sem azután nem jön megzavarva.* * * E gyűlés megbízásából ma reggel Kovács László háznagy urnál néhány munkás jelent meg, tudatván vele, hogy a mai ülésben a mun­­kások Raspe elfogatása ügyében nagy deputatiot küldenek a képviselőházba, mely ott személye­­sen fogja átadni a munkások által elhatározott kérvényt. A háznagy rögtön jelentést tevén a dologról az elnöknek, a házszabályok értelmében megállapították a követendő eljárást. A mun­kások a múzeum háta mögött több százan áll­tak. A háznagy kijelentette nekik, hogy a ház­szabályok 153-dik §. értelmében nem fogadhat­ja őket a ház s fölszólította őket távozásra és föl­oszlásra. Rögtön intézkedések is létettek,hogy a ház ne lehessen bárminemű meglepetésnek tár­gya. Katonaság requiráltatott, mely részben a múzeum kertben, részben a lovardában jön el­helyezve. A házban általános volt a feszültség A ház előtt T h a­­­s­z főkapitány több biztossal várta a munkásokat. Ezek azonban czélszerűnek látták az eloszlást, mi, úgy látszik, déli 1 óráig meg is történt. Az ir foldbirtok-bóll. E törvényjavaslat két fő részből áll, az egyik a földtulajdonjog megszerzéséről, a másik a ha­szonbérleti viszonyokról rendelkezik. Brigiknek általán ismert nézetei melyeket a kormány ma­gáévá tett vannak benne összefoglalva. A kor­látolt tulajdonosoknak e javaslat értelmében áll­­lamsegély fog adatni, hogy örökbérleti földjeik teljes tulajdonjogát akár adás-vevés akár a földbirtok törvényszék útján megszerezhessék. A földbirtokosok számára pedig kölcsönök fog­nak készen tartatni, hogy a latifundiumokat használható állapotba hozzák és önkényt­elme­nő bérlőiknek kárpótlást nyújtsanak. A haszonbérleti viszonyokat rendező második rész már tetemesen bonyolultabb. Legelőbb is az e viszonyok rendszerességét biztosító bírósági szervezetet állapítja meg, akként, hogy ha mind­két fél egy választott bíróságba belenyugszik, akkor ez döntsön végérvényesen, ha nem, akkor a negyedévi bíróságok segédbírája ítél első fok­ban, kitől a legközelebbi esküdtszékhez fölleb­­bezni lehet. A haszonbérlőket e jav. 4 osztályba sorozza, az elsőbe tartoznak Izland Ulster nevű éj­szaki grófságának haszonbérlői, kik szokás­jog alapján a kizárólagos haszonvét jogát már előbb megszerezék,és kiknek ez okból e törvény a használati jog szabad elidegenítését is megen­gedi. Mint vevő a tulajdonos is fölléphet, de a haszonélvezés vételárán kívül a beruházásokat is meg kell térítenie. A második osztályba tar­tozó bérlők joga nem ily terjedelmes, ezeknek ugyanis a tulajdonos már fölmondhat kárté­rítési kötelezettség nélkül, ha erre bérösszeg hanyag fizetése, vagy albérbe adás által a bérlő okot szolgáltatott. A harmadik osz­tályba soroztatnak, kiknek bérletidejök évről évre megújul. És és ezek védelme az önkény ellen képezi e javaslat fő czélját, mit ez az által igyekszik elérni, hogy a törvényes ok nélkül fölmondó tu­lajdonost kártérítésre kötelezi, mely 10 font­ot.-nél a haszonbér 7-szeresét teszi ki, míg a haszonbér fokozatos emelkedésével a többszörö­zés annyira apad, hogy 100 font haszonbérnél már csak ez összeg kétszerese képezi a kártérí­tési összeget. A negyedik osztályhoz tartoznak a szerződés szerinti bérlők, kikre nézve azt ál­­lapítja meg a javaslat, hogy ezeknek egy év lefolyta előtt fölmondani nem lehet. A grófsági adóra nézve pedig azt állapítja meg, hogy a bérlő, ki 4 font haszonbért fizet, ez adónak felét fizeti, másik felét pedig a tulajdonos, a 4 fontnál kevesebb haszonbért fizetőknél­ a föld után járó grófsági adót egészen a tulajdonos fizeti. Különfélék. Pest, febr. 21. (A magyar sorsjegy­­­kölcsön) A „Pest. Corr.“-ben olvassuk: Az új magyar sorsjegykölcsön Pest város szépítése érdekében a bankegyesület s az osztrák escompte bankkal véglegesen megköttetett. A kölcsön 24 milliót tesz ki, melynek az állam részéről 5­­/* % bizto­­sittatik s 50 év alatt lesz törlesztendő. Az em­lített bankoknak meg van engedve, hogy 30 milliónyi összeget bocsáthatnak ki. Ezen köl­csön a lánczhid megváltása, a Margitsziget mellett egy második hid építése s végül egy vas­pálya-hidra fog fordittatni, mely utóbbi a felál­­lítandó központi pályaudvarhoz fog csatlakozni. A még fenmaradó összegből boulevardok, dock­­sok stb. fognak emeltetni. Maguk a sorsjegyek egyenkint 100 forintjával bocsáttatnak ki, de 50 ftos két részletben is kiadathatnak. Ezek, mint a többi magyar állampapír biztositékképe­­sek lesznek s a bécsi bankvereinnak hasonidejü­­leg azon engedményt kell nyújtani, hogy a ma­gyar kormány 1873-ig semmi más sorsjegy-köl­­csönt nem fog engedélyezni. (Kinevezések) Gyömörey János hu­szárszázados testőrré nevztetett ki a m. k. testőr­séghez. — Krausz L., Sárossy Endre adószedők-

Next