Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1870-02-25 / 45. szám

45. szám. S­zerkesztési iroda: Fereccssick-tere 7. száza. I. emelet. Elsip szellemi részét illető minden kitzlervény a szerkesztőséghez intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Ferencziek tere 7. sz.lm földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hívásihoz intézendők. Péntek, február 25. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények 18r a: 9 hasából petitnés egyszeri* hir­detésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: helybeli,­ házhoz hordva: Egész évre . . . 12 frt. Félévre...................11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra. .. . . . 3 „ 70 kr. Egy hóra . . . ■ , 1 „ 85 kr.­­ Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 2­5ruj kr. Pest, február 84. A bankenquete kérdéseihez.] (Gy. E.) Kétséget nem szenved, hogy — ha a közgazdasági viszonyok úgy aránylanak a közjogiakhoz, mint az anyag az alakhoz — a bankbizottság, mint a közgazdasági viszonyok egyik legfontosabbikával foglalkozó , kettős figyelemre és részvétre számítható munkát végez. Sajnos, hogy a sajtó, melynek nemesebb feladata épen a közvélemény érlelése, vajmi keveset tett és tesz állami életünk­ez annyira fontos érdekének kérdésében. A bizottság, midőn a questionnairet közrebocsátotta, bevégezte feladata első részét; nézetem szerint eddigi eljárása teljesen correct volt. Emelkednek itt-ott iigyan hangok a kérdések határozatlan­­sága miatt, azonban e hangok akkor, ha fontolóra vétetik azon körülmény, misze­rint a kérdések által a bizottság subjectív véleménye nem akart bárminemű prae­­sumtiót szerezni a kihallgatandó szakfér­fiakkal szemközt,­­ elvesztik minden jelentőségöket. Már a közrebocsátás al­kalmával jegyeztük meg, hogy mennyire correct volt a bizottság formulázása a kérdéseknél, a­melyek szabad kezet nyúj­tanak a további kérdésekben. Tagadhatatlanul soknemű eltérés lesz a feleletekben; eltérés különösen a 9-dik pontnál, mely positív rendszabályokat ké­pező véleményt kér, eltérés a 3-iknál, mely a crisisek meggátlása tekintetéből kér óvó véleményt, s ez által az elmélet legkülönneműbb következtetéseire szol­gáltat alkalmat, eltérés talán a második, hatodik stb. pontnál, a­melyek oly kérdé­sekkel foglalkoznak , mikre nézve — mindenki, ki ez ügygyel csak felületesen foglalkozott is, határozott állást kell, elfoglalt legyen. Ez az önálló bank és az annyira fontos valuta kérdése. S mivel ily fontos a tárgy és annyi el­térő véleménynek adhat helyet a kérdő­pontok ruganyossága : kettősen helyesel­hető az enquête czélja, s az ügy megol­dásához valóban más módon nem is lehe­tett volna fogni. Van két dolog, — és pedig nagyon lényeges, — a­mi iránt úgy látszik, — nem forog fel, legalább élesen különvá­lasztott nézetkülönbség. Az egyik az, hogy a beállott crisis közvetlen oka a tulspeculatio volt; a másik az,hogy a crisis ellen nem biztos menedék az ön­álló bank, hanem kétségkívül a bécsi „nemzeti bank“ mostani szer­vezete és kezelésében nem felel meg Magyarország hitelkövetelményeinek. Meddőnek tartom részemről a vitát : várjon a crisis létezik-e még most is ? So­kat lehet pro et contra felhozni. Mert az igaz ugyan egyrészről, hogy a legutóbbi időkben a pesti kézműzeti társaság buká­sán kívül más nevezetesebb déroute alig történt, hogy pénzintézeteink és kereske­dőházaink, a­melyek a crisis első rohaná­sát kiállották, többé nincsenek kitéve a bukásnak ,­­ hanem másrészről az is áll, hogy a hitel az ingás után még lábra nem­ kapott, s egy­hamar nem is fog. Az országos iparegyesület nemzetgaz­­dászati szakosztályának egyik ülésén, mely e kérdésekkel behatóan foglalko­zott, nagyon helyesen volt fejtegetve a többek közt az is, hogy a crisis ellen óv­szer nincs. Maga Horn Ede, a bankmoz­galomnak tülvérmes megindítója, elismer­te azt, hogy az önálló bank felállítása nem oly panacaea,melylyel minden bajt köny­­nyedén meggátolni lehetne. Angliában a hatalmas nemzeti bank mellett, Skócziá­­ban és Éjszakamerikában, a bankszabad­ság ezen classicus földjén, épugy meg­vannak rendes epidemicus bajaiként a hiteléletnek a crisisek, mint máshol. S ha az 1857-ki óriás crisis alkalmával, mely az Éjszakamerikában levő bankokat szá­zával ingatta és buktatta meg, a társulási törvények ruganyosságában keressük az egyedüli óvszert, mi itt is csakugyan a nyugati tartományok bankjainál feltűnő különbséget mutatott a keletiekéhez, vé­leményem szerint nem vagyunk eléggé méltányosak. A kérdés mindenesetre nagyon fontos, hogy az állam, mint ilyen, mily mérték­ben folyhat be a hitelintézetek ügyeibe a­nélkül, hogy vagy az egyéni szabadságot, — melyet pedig a constituáló congressus körén kívül állónak jelentett ki, — vagy, a­mi talán ez esetben fontosabb is, az üzleti viszonyok kényességét vagy a hitel szilárdságát meg ne ingassa. Crisist mindaddig, míg az emberek ilyenek lesznek, mint most, kikerülni nem lehet. Épen olyan az, mint a háború : szükséges rész. A duzzadó tetterő a­mint hódításra törekszik, ép úgy a felhalmozott tőke új halmozásra, nagy nyeremény több nyereségvágyra csábít. Mi természe­tesebb már annál, hogy a vérmes embert könnyen megüti a guta, hogy sok jól jövedelmező befektetés után megindul a szédelgés, a tulspeculatio, a minek pedig, — mint a mámornak a katzenjammer,­­ természetes következménye a crisit alakjában keserűen beadott gyógyszer. E kérdésre nézve elágazó vélemények tehát nincsenek, valamint nincs arra néz­ve sem, hogy az önálló bank által el volna hárítva a crisisnek lehetősége. A tapasztalás mutatja, hogy az nem hárul el, hanem nagyon természetes, hogy könnyebben viselhető. A bankok ugyan ily alkalommal nem igen merik követni a londoni bank példáját, mely a disconto leszállítása által, a hitelképesség nem restringálása, hanem ellenkezőleg megen­gedése által merészen szembeszáll a cri­­sissel , hanem rendesen összehúzzák a vitorlákat, s maguk is, — mint a ham­burgi bank Ausztriánál, — másutt keres­nek menedéket, hanem annyi mégis tény, hogy nagy hitel mellett szelídebb a crisis. Talán azért, mert a hitel szilárdabb. Erre nézve nincs differentia. Az azonban egészen más kérdés, hogy mi okozta a túlspeculatiót ? Gabnakivi­­telü­nk csökkenése, mely miatt csereérték helyett az értékképviselő­­nyeletett el, a bank á la baisse speculatiója, mely 20 millió forintját rész­időben dobta ki a piaczra, hogy a közbejött politikai ese­mények (Napoleon betegsége) hirére a discontót fölemelje, a hitelt megszorítsa s ez által paniqueot idézzen elő; a filiálék képtelen csekély száma s erőtlensége, s hogy a crisis hosszantartása banktalan állapotunk corollariuma-e ? arra eltérések forognak fenn. Közelebbi alkalommal tüzetesen figye­lembe veszszük az egyező véleményeket. A „Pesti Napló“ táréiba. San-Franciscotól New-Yorkig. Bern­át Géza követségi titkártól. I. 1869 tezén. Daczára, hogy a „Donau“ hadi fregatton való huzamos idézés­em alatt megszoktam a hosszas tengeri utazást,mégis fölötte jól éreztem magam, midőn most a „Pacific“ gőzhajótársaság „Ame­rika“ nevű hajóján Japánból érkezve, 21 napig tartó tengeri utazás után az amerikai partokhoz közeledtem. Már több nappal előre kiszámítot­­tam azt az időpontot, melyben a kikötőbe fo­gunk érkezni. Az utasok közt, amerikai szokás szerint, számos fogadás történt még azt nézve is, hogy a nap melyik órájában jutunk rendelte­tésünk helyére Hogy a megérkezés persze kettős érdekkel bírjon, a hajón sorsjátékot rendeztek, oly mó­don, hogy azon óranegyed, melyben a hajó ér­kezését jelentő ágyulövés történik, legyen a nyertes szám. A­hány számot tett valaki, annyi óranegyedet kapott. Az egyes számok ára oly magas volt, hogy a szerencsés nyerő a tett szá­mok árából úti költségein­ek nagy részét (Ja­pántól San­ Franciscoig) kifizethette volna. Californiának partjai természeti szépség te­kintetében semmi különös érdekkel nem bírnak. Kopár, vöröses szinű alacsony hegyekből áll legnagyobb részt, de annál érdekesb a kikötő, melyhez alig lehetne hasonlót találni.Én legalább, ki sokat utaztam,sem biztonságra,sem nagyságra nézve nem láttam hozzá hasonlót. Több ezer ha­jó fér el benne kényelmesen, s — véleményem szerint — csak egy hátránya van, t.­i, hogy be­járata keskeny és ennek következtében vitor­lás hajók éjjel, vagy ködös időben nem mehet­nek be. Ha pedig a kapitány nagyon is bízik ügyességében s tájékozottságában, akkor úgy járhat, mint az a két angol kereskedő hajó, melyek megérkezésünk előtti nap a parton fenn­akadtak, s a vészt jelző zászlóik kitűzése da­czára sem mehetett a nagy ködben segítségekre senki. San­ Francisco kikötője hadi tekintetben is figyelmet érdemel. Igen szilárdan épült, s az öböl bejáratát parti erődök védik; a bejáraton belől egy kis szigeten egy, szintén erős alapon nyugvó varacs fekszik,mely az egész öblön ural­kodik, s melyből a legnagyobb kényelemmel össze lehet lődözni minden hajót, mely — előle­­ges figyelmeztetés ellenére — a kikötőbe jutást fordírozni akarja. Az amerikaiak nagyon büszkék kikötőjükre, és dicsekedve mutogatták nekünk, (főleg angol utitársaimnak) annak előnyeit, néhány rész életm­ézel kisérve nagyszájú ma­darázataikat. A gőzös V- 10-re kötött ki, s míg a hajó sze­mélyzete a kikötés bajaival vesződött, addig elég időm volt San­ Francisco fekvését megte­­kinteni. A mindig nagyobbodó város már most is meglehetős kiterjedéssel bír, s a kikötőből nézve gyönyörű látványt nyújt, két hegyet, s az ezek közt elterülő tágas völgyet foglalva el. A kikötőben roppant élénkség uralkodik ; egyik gőzös a másikat éri, ezek építési módja, gépe­iknek szerkezete és sajátságos formáik által lepik meg az embert. A­hány ily gőzös van, mondhatnám, mindegyik másformán van építve s már ez is az amerikaiak nagy vállalkozási szelleme mellett bizonyít, hogy t. i. minden új találmányt, legyen az jó vagy rész, megkísérte­nek. Ennek következménye az, hogy száz meg száz különféle hajót lehet látni ; egyiknek hátul van a kereke, a másiknak semmi kereke sincs ; némelyek egész négyzetet képeznek , szélessé­gük s hosszuk egyforma. Nem lehet tagadni, hogy e gőzösök nagy része igen czélszerűen van építve s ez gyakran már első látásra is sze­münkbe ötlik, de vannak köztök, még pedig elég számosan, extravagáns külsejű, szerencsét­len példányok is, melyeknek építésére nézve nem lehet más magyarázatot nyerni, mint azt, hogy a találékony építő minden ár­on valami újat s a többi vizi járműtől eltérőt akart létre­hozni. Az utasok podgyásza vizsgálására egy biztos volt a rakparton kiküldve : halandó helyzetét épen nem lehetett irigylendőnek mondani, a­hány utas volt, az mind­annyi felé húzta s rán­­czigálta, hogy előbb az ő podgyászát vizsgálja meg, mert most mindenki lázas sietségben volt minél hamarébb a városba jutni. Én e manoeuv­­re-en könnyen átestem, mert mint követségi fu­tár utazván, podgyászomat nem nyitották fel , de azért időre nézve nem nyertem vele semmit, bérkocsikról, vagy podgyászhordókról szó sem lévén, csak két szállodai omnibusz volt a rak­parton, s miután ezek belsejében még podgyá­­szunk számára is kellett helyet csinálni, a vá­rosba való kocsizásunk sok bajjal s kényelmet­lenséggel volt egybekötve. Nem lesz érdektelen a k­h­i­n­a­i utazók podgyászának vizsgálati módját megemlíteni. A mennyei birodalom lakóiból tudni­illik mintegy hétszázan voltak a hajón ; ezek közül 300 férfi és 400 nő. A khinai férfi ki­vándorlók itt mint munkások keresik kenyere­­ket, és ha már bizonyos vagyont szereztek maguknak, visszatérnek Khinába. A khinai leá­nyok ellenben más czélokra hozatnak ide, s itt csak azon szerencsétlen lények számát növelik, kik (az öt világrész minden városát ide értve) San Franciscóban legszámosabban vannak kép­viselve. Ezen khinai utasok, mind a nők, mind a férfiak csoportokban hajtatnak a rakpart egyes nagy kamráiba, és ott mind személyük mind podgyászuk a legszorosabb vizsgálat alá vétetik. Az amerikai vámhivatal e czélra khinai férfia­kat és nőket alkalmaz. A khinaiak természettől igen hajlandók lévén a csempészetszerű lukra­tív foglalatosságokra, ellenükben igen szoros rendszabályokat alkalmaznak. Kiérve a kirakodó lakhelyből és az azt kör­nyező piszkos és rendetlen utczákból, a város utczáinak rendessége és egyenessége által úgy mint szép modorban épült házaival kellemesen lepi meg az utazót, és nem is képzelné senki hogy a csendes-tenger partján 20 év alatt ily város épülhetett; egyes utczái, a Montgomery Street és Washington Street Paris bármely ut­­czájával mérkőzhetnek, mind a kirakatok szép­sége és gazdagsága, mind a házak nagysága, mind az utczák élénksége által. A szállodák, el­tekintve a korszolgák insultáló modorát, mely a velük érintkezést igen kellemetlenné teszi, sok­kal czélszerűebben és szebben vannak építve s berendezve, mint bárhol Európában. San Fran­­cisconak két roppant szállodája van:az „Orien­tal“ és a „Cosmopolitan“; ezek mindenike több millióba került, s a kezelési költségek naponként 1000 dollárra rúgnak. A szálloda földszinti ré­szét olvasó és billiárd termek, beretváló termek, fürdő­szobák, stb. az első emelet nagy részét el­fogadó és éttermek foglalják el. Az amerikai szállodákban szokásos a board and lodging, (azaz : szabott ár lakásra s étkezésre) szemé­lyenként San-Franciscoben 3 dollár, mi tekint­­­ve az itteni drágaságot és árakat fölötte olcsó.­­ Kérdezősködésemre, hogy mit keres egy nap­számos San-Franciscoban azon választ nyertem hogy európai napszámos naponkint 3—5 dollárt (6—10 forintot), khinai pedig 1 ’/7—3 dollárt kap. A szállodákat kivéve, mindenért mesés­­ árakat kell fizetni, igy pl. a bérkocsi egy me­netre 3 dollár, ruha és egyáltalán minden más czikk szintén ily árakon adatik el. Kaliforniá­ban jelenleg az aranybányák művelése és az ezekben való dolgozás, korántsem oly nyeresé­ges üzlet, mint volt még egynéhány év előtt. Most azokat khinai napszámosokkal mun­káltatják, mit bizonyára nem tennének , ha újabb aranyerek felfedezése várható lenne, vagy ha a régiek még bőven adnák az aranyat. A­ki csak teheti, vagy boltot nyit San­ Fran­­ciscoban, telket vesz és házat épít, vagy a­mi mindezeknél nyereségesebb : pénzváltó lesz, és papirossal üzérkedik. A­mi a középületeket illeti, van San Fran­ciscóban egy igen gazdagon felszerelt és igen kényelmesen bútorozott közköny­vtár, mely főleg a nők által látogattatik; van továbbá két szín­ház, de ezek, mint az amerikai Színházak egy­általában, középszerűségen alul állanak. A­mi kellemesen lepi meg, főleg a Khinából és Japánból való utazót, az a san-franciscoi nőknek feltűnő szépsége ; nem tudom a nagy ellentét teszi-e, mely a khinai nők csúfsága és az amerikai nők szépsége közt létezik , de mind magam, mind mások véleménye szerint is a ca­­liforniai nők a legszebbek közé tartoznak Ame­rikában, és így aligha­nem ők nyernék el az arany almát az angol szépségek elől is. A „Yo­sem­ite völgyet, melyet az amerikaiak a föld legszebb tájának mondanak, az esős év­szak beállta miatt nem tekinthettem meg, mi­után ez 10 —14 napot vesz igénybe, és így öt napi időzés után San Franciscóban, New Yorkba vettem utamat. A vasúti jegy New­ Yorkig 112 dollár arany­ban, mi a nagy távolságot tekintve, megegyez a mi vasúti árainkkal,a távolságtól. San-Francisco­­tól New-Yorkig 3300 angol mfd. Az úgynevezett Pacific vasút San-Franciscotól Omaháig a Mis­souri partjain megy és 1800 angol mfd hosszúsá­gú. Omahától több irányban lehet elérni az at­­lanti óc­eánt St. Luis és Chicago felé. A Paci­­fic vasutat 3 társaság építette; San­ Franciscotól San­ Sacramentoig mintegy 130 ang. if. vonal a Western Pacific nevet viseli, San Sacramento­tól Promontory -ig a vonal a Central­ Pacific társaság birtokában van, és 870 angol mfd hosz­­szú. Promontorytól Omaháig a vonal az Union- Pacific társulat birtokában van. San Franciscóban figyelmeztettek, hogy adjam fel podgyászomat egyenest New-Yorkba, és azt hiszem, sok kelle­metlenséget kerültem el az által, hogy e taná­csot megfogadtam, mert a vasúti indóházaknál és gőzhajóknál hordárokról szó sincs, és a­kinek inasa nincs, kénytelen maga hordani málháját. San-Franciscotól az utasokat gőzhajón szállítják Oaklandba, mely San-Franciscoval szemközt fekszik, és itt ülnek fel a vonatra, délután 1 óra tájban érkeznek Sacramentoba. A vasút igen termékeny és jól mivelt földeken visz keresze­tül; én szerencsétlenségemre, az utolsó vag­­gonba jutottam, mely hatalmasan rázott és lökdösött. Az egyik kereke t. i. meg volt re­pedve s ezt csak Sacramentoban vették észre, hol azután más vaggonba ültettek. Szeren­csétlenségek, kisebb és nagyobb bal­esetek ezen a pályán a napi események közé tartoznak. Most is egy újság és gyümölcs áruló fiú, kik itt min­den trainnel utaznak néhányan,a vonat legsebe­sebb menése közben, egyik vaggonból a másik­ba akarván lépni, leesett,egyik utas ki a gyerek esését látta, meghúzta a vagyonban alkalmazott lármacsengetyűt, melynek következtében a vo­nat megállt s a vonatvezető megtudván a baj okát, egy mértföldnyire visszamentünk a gyerek kere­sésére,ezen emberies eljárás engem felette megle­pett,mert azt mindazok után, amiket az amerikai vasutakról e tekintetben halottam, nem vártam volna. Különben ezen expeditio korántsem volt veszély nélkül mi reánk utasokra nézve is,az es­­hetőségek közé tartozván hogy vagy szemközt vagy hátulról egy vonat belénkhajt.Őrházaknak itt persze hirök nincs s nem csak ezen a vonalon sőt ezt egyáltalán szükségtelen luxusnak tart­ják a vasúti vonaloknál Amerikában és ennek folytán mellőzik is,ezen őrházak hiányában sem táviratozni,sem a lehetőleg utánunk jövő trainnek signalokat adni nem lehetvén,mi „auf gut Glück“ tettük ezen utazást, a gyereket meg is találtuk. Szegény egy köves és sziklás helyen esvén le igen megütötte magát fején vérzett, a vonat ki­­közeledtének hallatára minden erejét összeszedte felszállt s miután a vonat megállt, betettük egy vagyonba,és vittük a legközelebbi állomásig magunkkal. Még néhány szó a népiskolai köz­oktatásról a budget-viták alkal­mából. —1— A népiskolai törvény életbeléptetésének első évében, a kormánynak, a folyó ügyek ad­ministratív elintézése mellett, a dolog természe­ténél fogva a szervezkedésre, és az oktatási eszközök előállítására kellett egész erejét fordí­tani. Nézzük mi történt e téren, s azután vizs­gáljuk meg úgy a kormány eljárását, mint a közönség magatartását. A tanfelügyelők kinevezését rögtön követte a tanfelügyelők — megyei iskolatanácsok — községek, és községi iskolaszékek számára kü­­lön-külön készített terjedelmes miniszeri utasí­tások kiadása. Csakhamar következett erre a statisztikai táblázatok és azok kitöltéséhez kellő utasítások szétküldése. Mindez nyomtatásban s a hazában honos hét nyelven jelent meg. Ha áttekintjük e dolgozatokat, nem lehet tagad­nunk, hogy azok elkészítése szintén meglehetős munkát igényelt. A tanfelügyelők teendője volt azután az uta­sításokat és statisztikai táblákat a maguk 3—4—500 községében szétosztani, ez utóbbia­kat kitöltetni, községeiket látogatni, az utasítá­sok szerint azok tanügyét rendezni, és lehető gyorsan a megyei iskola­tanácsokat rendezni. A lapokból tudjuk, hogy mennyi czivódás és ve­­sződség volt az iskolatanácsok szervezésénél. Némely helyen a kir. városok fél évig sem tud­tak a megyével megegyezni a választandó tagok aránya felett; másutt egyik-másik felekezet nem akart részt venni; sok helyütt, (még ott is, hol a megyei képviselők is esküt tesznek) nem ta­láltak népoktatásunk rendezésében sürgősebb teendőt, mint azt, hogy több üléseken keresztül czivódtak a felett, tegyenek-e a tagok esküt, vagy fogadást, vagy bármelyiket ? Végre ennek a saisonja is elmúlt, s csak az a kár, hogy az iskolatanácsok, mióta az általános, a fontos elvi vitákat szerencsésen befejezték, és a tettek te­rére kellett volna lépniök, azóta úgy el­csende­­sedtek, hogy alig adnak még magukról imitt­­artott egy kis életjelt. Azonban a kormány is helytelenül járt el az iskolatanácsok irányában. A törvény a tagok­­nak napi dijat rendel, s azok a megválasztatást e törvény alapján fogadván el, a napi dijat s útiköltséget joggal követelhetik. Mindemellett s legalább az általunk ismert tankerületekben : a kormány e czélra sehol sem utalványozott még máig is egy krajczárt sem. — Igaz, hogy az 1869-ki költségvetésben erre semmi sem volt megszavazva, de nem lehetett volna-e a ministernek időközben a törvény végrehaj­tásához szükséges egy összeget kérni a háztól ? Csodálatos, hogy míg az ellenzék néhány tagja nem restelte mindenféle „azt mondjákkal“ s apró mendemondákkal mulattatni a házat, hogy K. Eötvöst valamivel vádolhassa, addig e tár­gyat senki meg sem említé, holott ez annyira fontos, hogy nézetünk szerint a napi díjaktól függ az iskolatanácsok léte, s működésük sike­re , tehát ettől függ, hogy pusztán egy kor­­mányközeg által, vagy a megye közreműködé­sével kezeltessék-e a megyebeli közoktatás. Napi díjak nélkül a tanügy iránt leginkább érdeklődő, s ahhoz legtöbbet értő szegény em­­berek (tanítók, családos papok, s kisebb birto­kosok, kiknek gyermekei a falusi iskolába jár­nak) nem mehetnek el a tanács ülésekbe, s így csak a megye nagy birtokosai vehetvén abban részt, az egész intézmény az 1868. XXXVII. t. czikkel nem egyező aristokratikus jellegűvé vá­­land. Ettől azonban valószínűleg megmentendő azon körülmény, hogy a gazdag emberek — ke­vés kivétellel­ — nem igen járnak el unalmas iskolaügyekről tanakodni, hanem majd a tan­felügyelőnek kellene elvégeznie a tanács teen­dőit, a megye székhelyén lakó egy pár tag assis­­tentiájával. Az 1870. évi költségvetésben a pénzügyi bizottság által meghagyott 40.000 fttal félig sincs a bajon segítve, mert nagyon impra­­cticus az a terv,hogy csak annak adjunk úti költ­éget és napidíjat, a­ki rá­szorult. Tudjuk, hogy az emberek épen azt restellik bevallani, hogy rá­szorultak, hanem inkább más ürügyet keresnek a meg nem jelenésre. A külső szervezkedés mellett legfontosabb a tantervek és taneszközö­k elkészítése. A jelen tanév őszi megnyitására kiadta a kor­mány az elemi népiskolák, a polgári iskolák és a tanítóképezdék tanterveit, s ez utóbbiak szer­vezeti és fegyelmi rendszabályait Ezek is elég terjedelmes munkákat képeznek, s csak az a furcsa, hogy a felső népiskolák számára máig sincs tanterv kiadva, holott tudtomra még egy polgári iskola sem jött létre, de néhány felső népiskola már van. Tankönyvek készt­ésének eszközlésére a mi­niszter egy enquetet hivott össze, mely elkészíti minden egyes népiskolai tankönyv prospectusát. Ennek folytán a tankönyvek elkészítésével vál­lalkozók bízattak meg, s egyszersmind pályázat­os hirdettetett. Ez után már a jelen tanévre hat­­féle legszükségesebb új tankönyv jelent meg a kormány kiadásában, s majdnem Vi­ad áron árul­­tatik, mint eddig az e nemű művek adattak. A tankönyvek szintén hét nyelven adatnak ki. A még hiányzó tankönyvekre most van pályázat hirdetve. A tankönyveken kívül adott ki a kormány magyarul több rendbeli térképeket, különféle földgömböket, telláriumokat, planetáriumokat és természetrajzi ábrákat, mind felette olcsó áron. El kell ismerni, hogy a miniszter e tekin­tetben is sokat tett. On­isgyűlés. A képviselőház febr. 24-iki ülése. (Esti kiadásunk pótlása.) Napirenden van a kultusminisztériu­m költség­vetésének részletes tárgyalása, különösen annak első c­íme a központi igazgatásról. Henszlmann Imre a miniszter beszé­dére csak azt kívánja megjegyezni,hogy hivatalos kimutatások szerint a porosz közép­tanodai ta­nárok némelyikének 1600—1800 tallér fizetése van. T­a­n­á­r­k­y Gedeon államtitkár vázolja a minisztérium új ügyrendének a felosztását s elő­adja a nehézségeket, melyekkel e minisztérium­nak küzdenie kell. Nemzetiségi és felekezeti okok kívánják, hogy különböző vallású és nem­zetiségű hivatalnokok legyenek. Ezeket aztán egyik osztályból a másikba áthelyezni bajos. A hivatalnokoknak elég dolguk van,némelyik túl is van halmozva.Méltánytalan volna,ha azok,kik dol­­goznak, Szathmáry indítványa folytán, nyugdíj­­képességektől elültetnének. K­u­n­­­z Gy. előadó indokolja a bizottság jelentését. S­i­m­o­n­y­i Ernő nem helyeselheti hogy bármely munkában mérvadók legyenek nemzetségi vagy vallási tekintetek. A képesség döntsön.Még a külön ügyosztályokat sem helyese­li az egyes felekezetek számára. Tisza Kálmán pártolja Szathmáry indít­ványát mert nem akarja, hogy az állam köteles legyen azon hivatalnokokat majdan nyugdíjazni, kiknek alkalmazása a minisztériumok személy­zetének végleges megállapításakor feleslegesnek fog találtatni.

Next