Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-25 / 45. szám
45. szám. Szerkesztési iroda: Fereccssick-tere 7. száza. I. emelet. Elsip szellemi részét illető minden kitzlervény a szerkesztőséghez intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz.lm földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hívásihoz intézendők. Péntek, február 25. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények 18r a: 9 hasából petitnés egyszeri* hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: helybeli, házhoz hordva: Egész évre . . . 12 frt. Félévre...................11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra. .. . . . 3 „ 70 kr. Egy hóra . . . ■ , 1 „ 85 kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25ruj kr. Pest, február 84. A bankenquete kérdéseihez.] (Gy. E.) Kétséget nem szenved, hogy — ha a közgazdasági viszonyok úgy aránylanak a közjogiakhoz, mint az anyag az alakhoz — a bankbizottság, mint a közgazdasági viszonyok egyik legfontosabbikával foglalkozó , kettős figyelemre és részvétre számítható munkát végez. Sajnos, hogy a sajtó, melynek nemesebb feladata épen a közvélemény érlelése, vajmi keveset tett és tesz állami életünkez annyira fontos érdekének kérdésében. A bizottság, midőn a questionnairet közrebocsátotta, bevégezte feladata első részét; nézetem szerint eddigi eljárása teljesen correct volt. Emelkednek itt-ott iigyan hangok a kérdések határozatlansága miatt, azonban e hangok akkor, ha fontolóra vétetik azon körülmény, miszerint a kérdések által a bizottság subjectív véleménye nem akart bárminemű praesumtiót szerezni a kihallgatandó szakférfiakkal szemközt, elvesztik minden jelentőségöket. Már a közrebocsátás alkalmával jegyeztük meg, hogy mennyire correct volt a bizottság formulázása a kérdéseknél, amelyek szabad kezet nyújtanak a további kérdésekben. Tagadhatatlanul soknemű eltérés lesz a feleletekben; eltérés különösen a 9-dik pontnál, mely positív rendszabályokat képező véleményt kér, eltérés a 3-iknál, mely a crisisek meggátlása tekintetéből kér óvó véleményt, s ez által az elmélet legkülönneműbb következtetéseire szolgáltat alkalmat, eltérés talán a második, hatodik stb. pontnál, amelyek oly kérdésekkel foglalkoznak , mikre nézve — mindenki, ki ez ügygyel csak felületesen foglalkozott is, határozott állást kell, elfoglalt legyen. Ez az önálló bank és az annyira fontos valuta kérdése. S mivel ily fontos a tárgy és annyi eltérő véleménynek adhat helyet a kérdőpontok ruganyossága : kettősen helyeselhető az enquête czélja, s az ügy megoldásához valóban más módon nem is lehetett volna fogni. Van két dolog, — és pedig nagyon lényeges, — ami iránt úgy látszik, — nem forog fel, legalább élesen különválasztott nézetkülönbség. Az egyik az, hogy a beállott crisis közvetlen oka a tulspeculatio volt; a másik az,hogy a crisis ellen nem biztos menedék az önálló bank, hanem kétségkívül a bécsi „nemzeti bank“ mostani szervezete és kezelésében nem felel meg Magyarország hitelkövetelményeinek. Meddőnek tartom részemről a vitát : várjon a crisis létezik-e még most is ? Sokat lehet pro et contra felhozni. Mert az igaz ugyan egyrészről, hogy a legutóbbi időkben a pesti kézműzeti társaság bukásán kívül más nevezetesebb déroute alig történt, hogy pénzintézeteink és kereskedőházaink, amelyek a crisis első rohanását kiállották, többé nincsenek kitéve a bukásnak , hanem másrészről az is áll, hogy a hitel az ingás után még lábra nem kapott, s egyhamar nem is fog. Az országos iparegyesület nemzetgazdászati szakosztályának egyik ülésén, mely e kérdésekkel behatóan foglalkozott, nagyon helyesen volt fejtegetve a többek közt az is, hogy a crisis ellen óvszer nincs. Maga Horn Ede, a bankmozgalomnak tülvérmes megindítója, elismerte azt, hogy az önálló bank felállítása nem oly panacaea,melylyel minden bajt könynyedén meggátolni lehetne. Angliában a hatalmas nemzeti bank mellett, Skócziában és Éjszakamerikában, a bankszabadság ezen classicus földjén, épugy megvannak rendes epidemicus bajaiként a hiteléletnek a crisisek, mint máshol. S ha az 1857-ki óriás crisis alkalmával, mely az Éjszakamerikában levő bankokat százával ingatta és buktatta meg, a társulási törvények ruganyosságában keressük az egyedüli óvszert, mi itt is csakugyan a nyugati tartományok bankjainál feltűnő különbséget mutatott a keletiekéhez, véleményem szerint nem vagyunk eléggé méltányosak. A kérdés mindenesetre nagyon fontos, hogy az állam, mint ilyen, mily mértékben folyhat be a hitelintézetek ügyeibe anélkül, hogy vagy az egyéni szabadságot, — melyet pedig a constituáló congressus körén kívül állónak jelentett ki, — vagy, ami talán ez esetben fontosabb is, az üzleti viszonyok kényességét vagy a hitel szilárdságát meg ne ingassa. Crisist mindaddig, míg az emberek ilyenek lesznek, mint most, kikerülni nem lehet. Épen olyan az, mint a háború : szükséges rész. A duzzadó tetterő amint hódításra törekszik, ép úgy a felhalmozott tőke új halmozásra, nagy nyeremény több nyereségvágyra csábít. Mi természetesebb már annál, hogy a vérmes embert könnyen megüti a guta, hogy sok jól jövedelmező befektetés után megindul a szédelgés, a tulspeculatio, a minek pedig, — mint a mámornak a katzenjammer, természetes következménye a crisit alakjában keserűen beadott gyógyszer. E kérdésre nézve elágazó vélemények tehát nincsenek, valamint nincs arra nézve sem, hogy az önálló bank által el volna hárítva a crisisnek lehetősége. A tapasztalás mutatja, hogy az nem hárul el, hanem nagyon természetes, hogy könnyebben viselhető. A bankok ugyan ily alkalommal nem igen merik követni a londoni bank példáját, mely a disconto leszállítása által, a hitelképesség nem restringálása, hanem ellenkezőleg megengedése által merészen szembeszáll a crisissel , hanem rendesen összehúzzák a vitorlákat, s maguk is, — mint a hamburgi bank Ausztriánál, — másutt keresnek menedéket, hanem annyi mégis tény, hogy nagy hitel mellett szelídebb a crisis. Talán azért, mert a hitel szilárdabb. Erre nézve nincs differentia. Az azonban egészen más kérdés, hogy mi okozta a túlspeculatiót ? Gabnakivitelünk csökkenése, mely miatt csereérték helyett az értékképviselőnyeletett el, a bank á la baisse speculatiója, mely 20 millió forintját részidőben dobta ki a piaczra, hogy a közbejött politikai események (Napoleon betegsége) hirére a discontót fölemelje, a hitelt megszorítsa s ez által paniqueot idézzen elő; a filiálék képtelen csekély száma s erőtlensége, s hogy a crisis hosszantartása banktalan állapotunk corollariuma-e ? arra eltérések forognak fenn. Közelebbi alkalommal tüzetesen figyelembe veszszük az egyező véleményeket. A „Pesti Napló“ táréiba. San-Franciscotól New-Yorkig. Bernát Géza követségi titkártól. I. 1869 tezén. Daczára, hogy a „Donau“ hadi fregatton való huzamos idézésem alatt megszoktam a hosszas tengeri utazást,mégis fölötte jól éreztem magam, midőn most a „Pacific“ gőzhajótársaság „Amerika“ nevű hajóján Japánból érkezve, 21 napig tartó tengeri utazás után az amerikai partokhoz közeledtem. Már több nappal előre kiszámítottam azt az időpontot, melyben a kikötőbe fogunk érkezni. Az utasok közt, amerikai szokás szerint, számos fogadás történt még azt nézve is, hogy a nap melyik órájában jutunk rendeltetésünk helyére Hogy a megérkezés persze kettős érdekkel bírjon, a hajón sorsjátékot rendeztek, oly módon, hogy azon óranegyed, melyben a hajó érkezését jelentő ágyulövés történik, legyen a nyertes szám. Ahány számot tett valaki, annyi óranegyedet kapott. Az egyes számok ára oly magas volt, hogy a szerencsés nyerő a tett számok árából úti költségeinek nagy részét (Japántól San Franciscoig) kifizethette volna. Californiának partjai természeti szépség tekintetében semmi különös érdekkel nem bírnak. Kopár, vöröses szinű alacsony hegyekből áll legnagyobb részt, de annál érdekesb a kikötő, melyhez alig lehetne hasonlót találni.Én legalább, ki sokat utaztam,sem biztonságra,sem nagyságra nézve nem láttam hozzá hasonlót. Több ezer hajó fér el benne kényelmesen, s — véleményem szerint — csak egy hátránya van, t.i, hogy bejárata keskeny és ennek következtében vitorlás hajók éjjel, vagy ködös időben nem mehetnek be. Ha pedig a kapitány nagyon is bízik ügyességében s tájékozottságában, akkor úgy járhat, mint az a két angol kereskedő hajó, melyek megérkezésünk előtti nap a parton fennakadtak, s a vészt jelző zászlóik kitűzése daczára sem mehetett a nagy ködben segítségekre senki. San Francisco kikötője hadi tekintetben is figyelmet érdemel. Igen szilárdan épült, s az öböl bejáratát parti erődök védik; a bejáraton belől egy kis szigeten egy, szintén erős alapon nyugvó varacs fekszik,mely az egész öblön uralkodik, s melyből a legnagyobb kényelemmel össze lehet lődözni minden hajót, mely — előleges figyelmeztetés ellenére — a kikötőbe jutást fordírozni akarja. Az amerikaiak nagyon büszkék kikötőjükre, és dicsekedve mutogatták nekünk, (főleg angol utitársaimnak) annak előnyeit, néhány rész életmézel kisérve nagyszájú madarázataikat. A gőzös V- 10-re kötött ki, s míg a hajó személyzete a kikötés bajaival vesződött, addig elég időm volt San Francisco fekvését megtekinteni. A mindig nagyobbodó város már most is meglehetős kiterjedéssel bír, s a kikötőből nézve gyönyörű látványt nyújt, két hegyet, s az ezek közt elterülő tágas völgyet foglalva el. A kikötőben roppant élénkség uralkodik ; egyik gőzös a másikat éri, ezek építési módja, gépeiknek szerkezete és sajátságos formáik által lepik meg az embert. Ahány ily gőzös van, mondhatnám, mindegyik másformán van építve s már ez is az amerikaiak nagy vállalkozási szelleme mellett bizonyít, hogy t. i. minden új találmányt, legyen az jó vagy rész, megkísértenek. Ennek következménye az, hogy száz meg száz különféle hajót lehet látni ; egyiknek hátul van a kereke, a másiknak semmi kereke sincs ; némelyek egész négyzetet képeznek , szélességük s hosszuk egyforma. Nem lehet tagadni, hogy e gőzösök nagy része igen czélszerűen van építve s ez gyakran már első látásra is szemünkbe ötlik, de vannak köztök, még pedig elég számosan, extravagáns külsejű, szerencsétlen példányok is, melyeknek építésére nézve nem lehet más magyarázatot nyerni, mint azt, hogy a találékony építő minden áron valami újat s a többi vizi járműtől eltérőt akart létrehozni. Az utasok podgyásza vizsgálására egy biztos volt a rakparton kiküldve : halandó helyzetét épen nem lehetett irigylendőnek mondani, ahány utas volt, az mindannyi felé húzta s ránczigálta, hogy előbb az ő podgyászát vizsgálja meg, mert most mindenki lázas sietségben volt minél hamarébb a városba jutni. Én e manoeuvre-en könnyen átestem, mert mint követségi futár utazván, podgyászomat nem nyitották fel , de azért időre nézve nem nyertem vele semmit, bérkocsikról, vagy podgyászhordókról szó sem lévén, csak két szállodai omnibusz volt a rakparton, s miután ezek belsejében még podgyászunk számára is kellett helyet csinálni, a városba való kocsizásunk sok bajjal s kényelmetlenséggel volt egybekötve. Nem lesz érdektelen a khinai utazók podgyászának vizsgálati módját megemlíteni. A mennyei birodalom lakóiból tudniillik mintegy hétszázan voltak a hajón ; ezek közül 300 férfi és 400 nő. A khinai férfi kivándorlók itt mint munkások keresik kenyereket, és ha már bizonyos vagyont szereztek maguknak, visszatérnek Khinába. A khinai leányok ellenben más czélokra hozatnak ide, s itt csak azon szerencsétlen lények számát növelik, kik (az öt világrész minden városát ide értve) San Franciscóban legszámosabban vannak képviselve. Ezen khinai utasok, mind a nők, mind a férfiak csoportokban hajtatnak a rakpart egyes nagy kamráiba, és ott mind személyük mind podgyászuk a legszorosabb vizsgálat alá vétetik. Az amerikai vámhivatal e czélra khinai férfiakat és nőket alkalmaz. A khinaiak természettől igen hajlandók lévén a csempészetszerű lukratív foglalatosságokra, ellenükben igen szoros rendszabályokat alkalmaznak. Kiérve a kirakodó lakhelyből és az azt környező piszkos és rendetlen utczákból, a város utczáinak rendessége és egyenessége által úgy mint szép modorban épült házaival kellemesen lepi meg az utazót, és nem is képzelné senki hogy a csendes-tenger partján 20 év alatt ily város épülhetett; egyes utczái, a Montgomery Street és Washington Street Paris bármely utczájával mérkőzhetnek, mind a kirakatok szépsége és gazdagsága, mind a házak nagysága, mind az utczák élénksége által. A szállodák, eltekintve a korszolgák insultáló modorát, mely a velük érintkezést igen kellemetlenné teszi, sokkal czélszerűebben és szebben vannak építve s berendezve, mint bárhol Európában. San Francisconak két roppant szállodája van:az „Oriental“ és a „Cosmopolitan“; ezek mindenike több millióba került, s a kezelési költségek naponként 1000 dollárra rúgnak. A szálloda földszinti részét olvasó és billiárd termek, beretváló termek, fürdőszobák, stb. az első emelet nagy részét elfogadó és éttermek foglalják el. Az amerikai szállodákban szokásos a board and lodging, (azaz : szabott ár lakásra s étkezésre) személyenként San-Franciscoben 3 dollár, mi tekintve az itteni drágaságot és árakat fölötte olcsó. Kérdezősködésemre, hogy mit keres egy napszámos San-Franciscoban azon választ nyertem hogy európai napszámos naponkint 3—5 dollárt (6—10 forintot), khinai pedig 1 ’/7—3 dollárt kap. A szállodákat kivéve, mindenért mesés árakat kell fizetni, igy pl. a bérkocsi egy menetre 3 dollár, ruha és egyáltalán minden más czikk szintén ily árakon adatik el. Kaliforniában jelenleg az aranybányák művelése és az ezekben való dolgozás, korántsem oly nyereséges üzlet, mint volt még egynéhány év előtt. Most azokat khinai napszámosokkal munkáltatják, mit bizonyára nem tennének , ha újabb aranyerek felfedezése várható lenne, vagy ha a régiek még bőven adnák az aranyat. Aki csak teheti, vagy boltot nyit San Franciscoban, telket vesz és házat épít, vagy ami mindezeknél nyereségesebb : pénzváltó lesz, és papirossal üzérkedik. Ami a középületeket illeti, van San Franciscóban egy igen gazdagon felszerelt és igen kényelmesen bútorozott közkönyvtár, mely főleg a nők által látogattatik; van továbbá két színház, de ezek, mint az amerikai Színházak egyáltalában, középszerűségen alul állanak. Ami kellemesen lepi meg, főleg a Khinából és Japánból való utazót, az a san-franciscoi nőknek feltűnő szépsége ; nem tudom a nagy ellentét teszi-e, mely a khinai nők csúfsága és az amerikai nők szépsége közt létezik , de mind magam, mind mások véleménye szerint is a californiai nők a legszebbek közé tartoznak Amerikában, és így alighanem ők nyernék el az arany almát az angol szépségek elől is. A „Yosemite völgyet, melyet az amerikaiak a föld legszebb tájának mondanak, az esős évszak beállta miatt nem tekinthettem meg, miután ez 10 —14 napot vesz igénybe, és így öt napi időzés után San Franciscóban, New Yorkba vettem utamat. A vasúti jegy New Yorkig 112 dollár aranyban, mi a nagy távolságot tekintve, megegyez a mi vasúti árainkkal,a távolságtól. San-Franciscotól New-Yorkig 3300 angol mfd. Az úgynevezett Pacific vasút San-Franciscotól Omaháig a Missouri partjain megy és 1800 angol mfd hosszúságú. Omahától több irányban lehet elérni az atlanti óceánt St. Luis és Chicago felé. A Pacific vasutat 3 társaság építette; San Franciscotól San Sacramentoig mintegy 130 ang. if. vonal a Western Pacific nevet viseli, San Sacramentotól Promontory -ig a vonal a Central Pacific társaság birtokában van, és 870 angol mfd hoszszú. Promontorytól Omaháig a vonal az Union- Pacific társulat birtokában van. San Franciscóban figyelmeztettek, hogy adjam fel podgyászomat egyenest New-Yorkba, és azt hiszem, sok kellemetlenséget kerültem el az által, hogy e tanácsot megfogadtam, mert a vasúti indóházaknál és gőzhajóknál hordárokról szó sincs, és akinek inasa nincs, kénytelen maga hordani málháját. San-Franciscotól az utasokat gőzhajón szállítják Oaklandba, mely San-Franciscoval szemközt fekszik, és itt ülnek fel a vonatra, délután 1 óra tájban érkeznek Sacramentoba. A vasút igen termékeny és jól mivelt földeken visz kereszetül; én szerencsétlenségemre, az utolsó vaggonba jutottam, mely hatalmasan rázott és lökdösött. Az egyik kereke t. i. meg volt repedve s ezt csak Sacramentoban vették észre, hol azután más vaggonba ültettek. Szerencsétlenségek, kisebb és nagyobb balesetek ezen a pályán a napi események közé tartoznak. Most is egy újság és gyümölcs áruló fiú, kik itt minden trainnel utaznak néhányan,a vonat legsebesebb menése közben, egyik vaggonból a másikba akarván lépni, leesett,egyik utas ki a gyerek esését látta, meghúzta a vagyonban alkalmazott lármacsengetyűt, melynek következtében a vonat megállt s a vonatvezető megtudván a baj okát, egy mértföldnyire visszamentünk a gyerek keresésére,ezen emberies eljárás engem felette meglepett,mert azt mindazok után, amiket az amerikai vasutakról e tekintetben halottam, nem vártam volna. Különben ezen expeditio korántsem volt veszély nélkül mi reánk utasokra nézve is,az eshetőségek közé tartozván hogy vagy szemközt vagy hátulról egy vonat belénkhajt.Őrházaknak itt persze hirök nincs s nem csak ezen a vonalon sőt ezt egyáltalán szükségtelen luxusnak tartják a vasúti vonaloknál Amerikában és ennek folytán mellőzik is,ezen őrházak hiányában sem táviratozni,sem a lehetőleg utánunk jövő trainnek signalokat adni nem lehetvén,mi „auf gut Glück“ tettük ezen utazást, a gyereket meg is találtuk. Szegény egy köves és sziklás helyen esvén le igen megütötte magát fején vérzett, a vonat kiközeledtének hallatára minden erejét összeszedte felszállt s miután a vonat megállt, betettük egy vagyonba,és vittük a legközelebbi állomásig magunkkal. Még néhány szó a népiskolai közoktatásról a budget-viták alkalmából. —1— A népiskolai törvény életbeléptetésének első évében, a kormánynak, a folyó ügyek administratív elintézése mellett, a dolog természeténél fogva a szervezkedésre, és az oktatási eszközök előállítására kellett egész erejét fordítani. Nézzük mi történt e téren, s azután vizsgáljuk meg úgy a kormány eljárását, mint a közönség magatartását. A tanfelügyelők kinevezését rögtön követte a tanfelügyelők — megyei iskolatanácsok — községek, és községi iskolaszékek számára külön-külön készített terjedelmes miniszeri utasítások kiadása. Csakhamar következett erre a statisztikai táblázatok és azok kitöltéséhez kellő utasítások szétküldése. Mindez nyomtatásban s a hazában honos hét nyelven jelent meg. Ha áttekintjük e dolgozatokat, nem lehet tagadnunk, hogy azok elkészítése szintén meglehetős munkát igényelt. A tanfelügyelők teendője volt azután az utasításokat és statisztikai táblákat a maguk 3—4—500 községében szétosztani, ez utóbbiakat kitöltetni, községeiket látogatni, az utasítások szerint azok tanügyét rendezni, és lehető gyorsan a megyei iskolatanácsokat rendezni. A lapokból tudjuk, hogy mennyi czivódás és vesződség volt az iskolatanácsok szervezésénél. Némely helyen a kir. városok fél évig sem tudtak a megyével megegyezni a választandó tagok aránya felett; másutt egyik-másik felekezet nem akart részt venni; sok helyütt, (még ott is, hol a megyei képviselők is esküt tesznek) nem találtak népoktatásunk rendezésében sürgősebb teendőt, mint azt, hogy több üléseken keresztül czivódtak a felett, tegyenek-e a tagok esküt, vagy fogadást, vagy bármelyiket ? Végre ennek a saisonja is elmúlt, s csak az a kár, hogy az iskolatanácsok, mióta az általános, a fontos elvi vitákat szerencsésen befejezték, és a tettek terére kellett volna lépniök, azóta úgy elcsendesedtek, hogy alig adnak még magukról imittartott egy kis életjelt. Azonban a kormány is helytelenül járt el az iskolatanácsok irányában. A törvény a tagoknak napi dijat rendel, s azok a megválasztatást e törvény alapján fogadván el, a napi dijat s útiköltséget joggal követelhetik. Mindemellett s legalább az általunk ismert tankerületekben : a kormány e czélra sehol sem utalványozott még máig is egy krajczárt sem. — Igaz, hogy az 1869-ki költségvetésben erre semmi sem volt megszavazva, de nem lehetett volna-e a ministernek időközben a törvény végrehajtásához szükséges egy összeget kérni a háztól ? Csodálatos, hogy míg az ellenzék néhány tagja nem restelte mindenféle „azt mondjákkal“ s apró mendemondákkal mulattatni a házat, hogy K. Eötvöst valamivel vádolhassa, addig e tárgyat senki meg sem említé, holott ez annyira fontos, hogy nézetünk szerint a napi díjaktól függ az iskolatanácsok léte, s működésük sikere , tehát ettől függ, hogy pusztán egy kormányközeg által, vagy a megye közreműködésével kezeltessék-e a megyebeli közoktatás. Napi díjak nélkül a tanügy iránt leginkább érdeklődő, s ahhoz legtöbbet értő szegény emberek (tanítók, családos papok, s kisebb birtokosok, kiknek gyermekei a falusi iskolába járnak) nem mehetnek el a tanács ülésekbe, s így csak a megye nagy birtokosai vehetvén abban részt, az egész intézmény az 1868. XXXVII. t. czikkel nem egyező aristokratikus jellegűvé váland. Ettől azonban valószínűleg megmentendő azon körülmény, hogy a gazdag emberek — kevés kivétellel — nem igen járnak el unalmas iskolaügyekről tanakodni, hanem majd a tanfelügyelőnek kellene elvégeznie a tanács teendőit, a megye székhelyén lakó egy pár tag assistentiájával. Az 1870. évi költségvetésben a pénzügyi bizottság által meghagyott 40.000 fttal félig sincs a bajon segítve, mert nagyon impracticus az a terv,hogy csak annak adjunk úti költéget és napidíjat, aki rászorult. Tudjuk, hogy az emberek épen azt restellik bevallani, hogy rászorultak, hanem inkább más ürügyet keresnek a meg nem jelenésre. A külső szervezkedés mellett legfontosabb a tantervek és taneszközök elkészítése. A jelen tanév őszi megnyitására kiadta a kormány az elemi népiskolák, a polgári iskolák és a tanítóképezdék tanterveit, s ez utóbbiak szervezeti és fegyelmi rendszabályait Ezek is elég terjedelmes munkákat képeznek, s csak az a furcsa, hogy a felső népiskolák számára máig sincs tanterv kiadva, holott tudtomra még egy polgári iskola sem jött létre, de néhány felső népiskola már van. Tankönyvek késztésének eszközlésére a miniszter egy enquetet hivott össze, mely elkészíti minden egyes népiskolai tankönyv prospectusát. Ennek folytán a tankönyvek elkészítésével vállalkozók bízattak meg, s egyszersmind pályázatos hirdettetett. Ez után már a jelen tanévre hatféle legszükségesebb új tankönyv jelent meg a kormány kiadásában, s majdnem Viad áron árultatik, mint eddig az e nemű művek adattak. A tankönyvek szintén hét nyelven adatnak ki. A még hiányzó tankönyvekre most van pályázat hirdetve. A tankönyveken kívül adott ki a kormány magyarul több rendbeli térképeket, különféle földgömböket, telláriumokat, planetáriumokat és természetrajzi ábrákat, mind felette olcsó áron. El kell ismerni, hogy a miniszter e tekintetben is sokat tett. Onisgyűlés. A képviselőház febr. 24-iki ülése. (Esti kiadásunk pótlása.) Napirenden van a kultusminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása, különösen annak első címe a központi igazgatásról. Henszlmann Imre a miniszter beszédére csak azt kívánja megjegyezni,hogy hivatalos kimutatások szerint a porosz középtanodai tanárok némelyikének 1600—1800 tallér fizetése van. Tanárky Gedeon államtitkár vázolja a minisztérium új ügyrendének a felosztását s előadja a nehézségeket, melyekkel e minisztériumnak küzdenie kell. Nemzetiségi és felekezeti okok kívánják, hogy különböző vallású és nemzetiségű hivatalnokok legyenek. Ezeket aztán egyik osztályból a másikba áthelyezni bajos. A hivatalnokoknak elég dolguk van,némelyik túl is van halmozva.Méltánytalan volna,ha azok,kik dolgoznak, Szathmáry indítványa folytán, nyugdíjképességektől elültetnének. Kunz Gy. előadó indokolja a bizottság jelentését. Simonyi Ernő nem helyeselheti hogy bármely munkában mérvadók legyenek nemzetségi vagy vallási tekintetek. A képesség döntsön.Még a külön ügyosztályokat sem helyeseli az egyes felekezetek számára. Tisza Kálmán pártolja Szathmáry indítványát mert nem akarja, hogy az állam köteles legyen azon hivatalnokokat majdan nyugdíjazni, kiknek alkalmazása a minisztériumok személyzetének végleges megállapításakor feleslegesnek fog találtatni.