Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-28 / 70. szám
70. szám. Szerkesztési irotta : Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő, martius 28. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre.......................11 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. Két hóra................ 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 UJ Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. PEST, MARTIUS 28 A Prisban sokat beszélnek egy második császári kéziratról, mely ma tétetnék közzé a Ollivier Emilhez lenne intézve. A kézirat részletesen kifejtené, hogy az államfő semmi engedménytől nem fél, hogy minden politikai szabadságot, melyet a nép eddig tőle követelt megadott, s hogy legkevésbé sem gondol a jelen alkotmányos viszonyok megváltoztatására, hanem mindinkább előre törekszik a szabadság utain. Állítólag némi szemrehányást is teend a császár c.kéziratában a minisztériumnak. A minisztérium kötelessége lett volna a politikai szabadságok segélyével közgazdasági reformokat létesíteni. Máig azonban a cabinet e téren még nem sokat tent a császár is a nemzet várakozásainak meg nem felelt. Különben a minisztérium nagy szorgalommal dolgozika senatus-consultumszövegének megállapításán, mely a császár legújabb levele folytán beállott megváltoztatását a legislatív viszonyoknak Francziaországban jogilag is létesítendő Miként látszik a kormány egészen el akarja törölni a szenátusconsultumokat, s a törvényhozásnak csak két formáját tartja meg: a plebiscitumot s a törvényt. A javaslat talán már ma fog a törvényhozó test elé terjesztetni. Azon sürgöny, melyet Daru gróf a zsinat ügyében Rómába küldött, s most a „Genfer J.“ kivonati közlése szerint köztudomásra jött, igen szelíd hangon van tartva. Daru gróf ez iratban nem könnyedén siklik el a csalhatlanság kérdése felett, mint állíták. Constatálja a kormány jogát állam-egyházi kérdések tárgyalásakor meghallgattatni, de a jogot a kormánynak nem oly terjedelemben követeli, miként az a tridenti zsinaton gyakoroltatott. A grófot kielégítené, ha egy franczia püspök a zsinaton Francziaország jogait s kívánságait határozottan védhetné. A sürgöny azon inditványnyal végződik, hogy a zsinati előterjesztvények ez értelemben módosíttassanak, habár e czélból talán a zsinatot elnapolni is kellene. E kivánságainak elutasítása esetére Daru gróf nem fenyegetődzik. A no ne 11i válasza kiemeli, hogy a franczia álláspont védelmével megbízott püspök kettős kötelességének mint követ és püspök meg nem felelhetne, mert e két állás össze nem egyeztethető. Különben a bíbornok vissza nem utasítja a kívánságot, hogy Francziaország nézeteit meghallgassa még mielőtt a zsinat a dogmák megállapításához kezdene, azonban nem kötelezi magát e nézetek figyelembe vételére. Ama kellemetlen helyzet, melyben Olaszország már jó régen van, időről időre kitörésekben nyilványul, melyeket eddig gyorsan elfojtottak ugyan, de melyek a sok gyű anyagról tesznek tanúságot, mi az új királyságban található. Ily jellemmel birnak a legújabb köztársasági tüntetések, melyek — mint már említők — több városban előfordultak s néhány emberéletbe is kerültek. Egyelőre nem fognak általános köztársasági lázadásra vezetni, noha úgy látszik tervszerüleg készültek s Mazz ini is Olaszországba váratik. E zavargásokról így ír egy florenczi lap : „a legkülönösebb hírek keringenek ma (24) itt a Modena, Milano, Pavia, Parma és Bologna városokban 22-én, 23-án előfordult igen komoly zavarokról. A katonaságot a laktanyákban forradalomra akarták lázitani, de ellentállásra találtak s a nemzetőrség és rendes hadsereggel összeütközésbe jöttek. Mindkét oldalon vér folyt s az izgalom növekvőben van.“ Az Italie szerint a 24. és 25-ik közti éjjelen Florencz egész helyőrsége fegyver alatt állt készen netaláni csendzavargók szétűtésére. A Württemberg miniszter válság más véget ért, mint milyet még nem rég várak. Míg Münchenben Hohenlohével a porosz-barát politika bukott meg, Studtgartban a porosz érzelmű Warnbüler még inkább megerősödött a miniszteri széken. A kabinet purificatiója egészen porosz baráti szellemben ment végbe. Go 11- hez miniszterelnök, és Gesser belügyér, kik e hó 24-én megkapták elbocsáttatásukat a democrata vagyis porosz-ellenes párthoz tartoztak. Bennek tehát két olyan miniszter bukott, kik Warnbüler ur terveinek ellenzői voltak. Wagner hadügyér is elbocsáttatott ugyan, de utóda Luckow szinte poroszbarát s igy valóságos változás nem történt s a würtembergi crisis, mely magának a nemzetnek kezdeményezése folytán keletkezett, legkevésbé sem szűnt meg. Spanyolországban igen rosz hatást ten annak híre, hogy a Rómában összegyűlt spanyol püspöki kar Alfonso herczegnek, Izabella exkirályné fiának, hódolatát fejezte ki. A 41 főpap közül csak öt nem vett részt e demonstrációban. Ennek folytán Montero Rois mártius 17-én azon rendeletet bocsát ki, hogy minden spanyol püspök harminc nap alatt az alkotmányra megesküdni köteles, mégpedig Madridban az igazságügyér, a vidéken a törvényszékek elnökei előtt. A külföldön levő spanyol püspökök két hó alatt kötelezték az esküt a spanyol követek vagy consulok előtt letenni. Az esküformula így hangzik: „Esküt tesztek-e isten és a szent evangéliumokra, hogy a spanyol monarchia alkotmányának engedelmeskedni fogtok ? „Igen, esküszöm. Ha ezt teszitek, úgy isten megjutalmaz ha pedig nem, úgy isten számadásra von benneteket! Clausulák figyelembe nem vehetők. A „Pesti Napló“ tárnája. Egy úri társaság. Graboriau E. regénye. I. (Folytatás.) Ravinet rémült arcza — alig tudott szóhoz jutni — szerfelett megijeszté a Chevassatékat. — Szerencsétlenség! — kiáltott fel az aszszony ; — még csak az hiányzott! De mi történt kedves Ravinet úr ? — Eh! ha tudnám !... Egy percre múlt, hogy kiléptem szobámból, s olyasmit hallottam, mintha valaki haldokolva nyögne. E hang az ötödik emeletről jött .. . Természetesen, fölmentem néhány lépcsőn, hallgatództam .... Mély csönd mindenütt, semmi lesz .. . Lementem, azt hintém, hogy csalódtam, midőn újra oly nyögést, oly vonaglást hallok . . . nem is tudom mondani, milyent, de megesküdhetném reá, hogy ez egy haldokló utolsó sóhaja volt . .. — S azután? — Azután lejöttem, hogy önöknek ezt elmondjam és felhívjam . .. Semmiről sem állok jót, értsenek meg jól, de nekem úgy tetszik, sőt fogadni mernék reá, mintha azon csinos fiatal leány, Henriette kisasszony hangjára ismertem volna, aki ott fenn lakik. De menjünk, jöjjenek! A házmester és felesége azonban nem mozdultak. Amint a nevet Ravinet kimondá, föllélegzettek, mintha mázsányi súly esett volna le szívükről. — — Henriette kisasszony nincs honn — mondta hidegen Chevassanné — és midőn kiment, azt mondta nekem, hogy csak esti 9 órakor jön haza. . . így tehát, kedves Ravinet úr, ön csalódott, roszul hallott. — Nem, bizonyos vagyok benne, hogy nem! .........de nem tesz semmit, — menjünk csak fel. E párbeszéd alatt a házmesteri lakás ajtaja nyitva maradt, több arra menő lakó hallotta, miről van szó, megálltak és csakhamar többen mondák : — Menjünk fel, föl kell mennünk! Az általános akarat ily parancsolólag nyilatkozván, Chevassat úr nem mert semmiféle ellenvetést tenni. — Menjünk tehát, de majd meg fognak győződni, hogy hiába megyünk... És kezébe vevén lámpáját, a lépcsőre ment, követve Ravinettől, feleségétől, és még öt vagy hat személytől. A lépcsőn felmenők lépteinek zaja felzavarta a lakókat és emeletről emeletre kinyiták az ajtókat, hogy megtudhassák miért e nagy zaj. És majdnem mindyájan megtudván, hogy valami különös dolog történhetett, hozzácsatlakoztak a felmenőkhöz. Így történt, hogy Chevassat úr mögött mintegy tizenkét kiváncsi ember állt, midőn megállt az ötödik emelet folyosóján, hogy lélegzetet vegyen. Amint felesége az álházmesternek mondta, Henriette kisasszony szobájának az ajtaja a bal folyosón az első volt. Kopogott. Kezdetben halkan, majd erősebben, végre teljes erejével, öklével verve az ajtót, hogy visszhangzott az egész emeleten. És torka szakadtából kiáltá : — Henriette kisasszony! Henriette kisasszony keresik önt! .. . Semmi felelet. — Ah! látják, — szólt diadalmas arczczal — ő nincs itthona! . . Még azonban a házmester kopogott, Ravinet úr összekukorodva az ajtó mellé, szemét, majd fülét az ajtózár, és az ajtó repedéseihez tartá. Majd hirtelen visszatántorgott egészen elhalaványodva. — Vége van mindennek, kiáltá, mi későn jöttünk !... És midőn a körülte állók csodálkozva néztek reá igy folytatá : — Önöknek nincs orruk, önök nem érzik ez átkozott szénszagot! Mindenki szaglálódni kezdett, és úgy látszott, hogy Ravinetnek nagyon is igaza van. Az ajtó megrázása folytán a keskeny folyosó metsző gőzzel telt meg. A körülállókat hideg borzongás foga el, és egy nő így kiáltott fel : — Ő megölte magát. — Ab a gyalázatos! szólt a házmesterné, igy jutalmaz meg azért, hogy a házban maradt, hírhedtté teszi a házat!... És az általános zavar e pillanatában senki sem tudta, mihez kezdjen. — A rendőrséghez fűzök, — szólt végre Chevassat úr. — Az is jól lesz, felelte Ravinet, de lehet, hogy e pillanatban megmenthetjük a fiatal leányt, mig ön vissza jő, bizonyára késő. — Mit kell tehát tenni ? — Z,uzzuk be az ajtót. — Én nem merem. — Ah majd merem én! . . . És vállát az ajtónak feszítve, egy lökésre betörte azt. A kiváncsiak megrémülve hátráltak. A nyitva levő ajtón a halált hozó gáz nagy tömegekben tódult ki. A kíváncsiság azonban csak hamar legyőzte a félelmet. Senki sem kétkedett, hogy a szerencsétlen fiatal leány halva a szobában van, s mindenki előre tartó nyakát, hogy megláthassa. . . . Hasztalan erőlködés! a szobában levő gyertya világát elfojta a széngőz, és a sötétség mély, áthatlan, ijesztő volt. Semmit sem lehetett megkülönböztetni, semmit sem, mint az izzó szént, mely két lábosból a földről hatalmas gőzgomolyokat lökött fel. Belépni akartak, de senki sem mert előre menni. Ravinet apó azonban nem azért ment ennyire, hogy a folyosón maradjon. — Merre van az ablak ? kérdé Chevassattól. — Jobbra, erre, itt!. . — Jól van, előre! . Ravinet belépett, s néhány pillanat múlva hallani lehetett, amint összezúzta az ablakot. A levegő csakhamar átjárta a szobát s mindenki belépett. Fájdalom ! csakugyan halálhörgés volt az, amit Ravinet úr hallott. Az ágyon, szalmazsákon, takaró és vánkos nélkül, egy fiatal, körülbelöl húsz éves leány feküdt. Csinos fekete merinás ruhában volt öltözve. Arcza merev, hideg, mozdulatlan. . . A halál azonban, ha meg is fagyaszta arczvonásait, nem volt képes azokról eltörölni ritka, és tiszta szépségét. Aranyszőke dús haja soha sem látszott élőbbnek, fényesebbnek, mint e pillanatban, midőn szerte széjjel hullt a nyomorult ágy durva vásznán, így látva őt, kezét mintegy utolsó imára összekulcsolva mellén, mig csöndes halvány arczán a megnyugvás ama mosolya ült, melylyel tiszta lelkek a halálba tekintenek, azt lehetett volna róla hinni, hogy édesen szunnyadoz. Az asszonyok zokogtak. — Ily ifjan halni meg, és ily halállal!. . . Ravinet e közben az ágyhoz lépett, és mereven a leányra szegzé szemét. — Ő nem halt meg! — nem, ő nem halhatott meg ... — kiáltá — siessünk asszonyaim tegyük meg az első mentési kísérleteket, mig megjön az orvos. És csodás önhittséggel elmondta mit tegyenek, hogy életre keltsék. — Levegőt! mindenekelőtt csak levegőt adjanak neki. Fűzzék fel ruháját, dörzsöljék eczetes vízzel, — dörzsöljék gyapottal......... A helyzet ura jön, osztogatta a parancsokat, mindenki engedelmeskedett, bár senki sem hitte, hogy a mentési kísérletnek eredménye legyen. — Szerencsétlen gyermek ! szólt egy asszony bizonyára boldogtalan szerelem vitte a sírba. .. — Vagy a nyomor . .. mormogá a másik. S valóban úgy látszott, hogy a ki e szobában lakott, azt véghetetlen nyomor sujtá. Egy szekrény, két szék és az ágyból állt az összes bútorzat. Semmi függöny ablakon, ágyon, semmi ruha a szekrényben, a fiókok mind üresek. . . Úgy látszott, hogy ami csak eladható volt, azt darabot darab után el is adta. . . Sokkal büszkébb lévén minthogy megalázza magát és elszigetelve a szegénység szemérme által, a szerencsétlen leány e szobában átszenvedte mindazon kínokat, minőket a hajótörést szenvedett érezhet a tenger közepén. . . . így gondolkodott Ravinet apó, midőn a szekrényen egy kis darab papír vonta magára figyelmét. . . . Kezébe vette. Mintha ez a szegény leány végrendelete lenne, így hangzott: „Senkit se vádoljanak halálomért. Önként halok meg. Kérem Chevassat asszonyt vigye el a mellékelt két levelet azoknak, akiknek szólnak. Ott megkapja azt, a mivel a házi urnak tartozom, és kárpótolni fogják a gondokért, melyeket halálom neki okozott, Henriette.“ A két levél a darab papír mellett volt. Az elsőn e czim állt: De la Ville-Haudey gróf urnák. Varennes utcza 115. És a másikon: Brevan Maxime urnák. Laffitte utcza 62. (Folyt. köv.) Pest, mart. 28. (A határőr vidéki kérdésben) a közelebb lefolyt kormányadtio következő fővonását állíthatjuk egybe : Lónyay pénzügyminiszter pénteken utazott Bécsbe, hogy miután az ügy politikai oldala nem csekély nehézségek s a katonai körök éles oppositiójának leküzdése után teljesen rendezve volt, a pénzügyi kérdésben a magyar kormány álláspontját az osztrák kormánynyal szemközt képviselje. A mi kormányunk legutóbbi álláspontja, mely a szerdai minisztertanácsban állapíttatott meg, a lényegben hozzájárulást tartalmazott az osztrák kormány propositióihoz, s így Lónyaynak a közmegegyezés helyreállítására nem nehéz munkája volt. Ez, mint állítják, sikerült is, és pedig szombaton d e. Hasner és Lónyay között, majd meg a közösen a többi osztrák miniszterrel tartott tanácskozáson, melyen Lónyay is jelen volt. Aquóta felemelés vagyis az arány megállapítása,amely szerint ez történjék, a katonai határőrvidék részenkénti bekeblezése alkalmával, úgy szabályoztatok, hogy az egészben 2 percentet tenne, jelenleg pedig 4/i° percentet. Az illető egyezmény részletesen szabályozza e pétemelést, s ha jól vagyunk értesülve, máris a tegnap Budán tartott minisztertanácsban bemutattatott. — Lónyay miniszter úr Bécsből visszatért. (Ugyancsak a határőrvidéki kérdésben egy másik tudósítónktól a következő sorokat vesszük: Lónyai pénzügyminiszter tegnap este Bécsből megérkezett. Tudvalevőleg a határőrvidék ügye hívta őt föl Bécsbe, s mint ma teljesen hitelt érdemlő forrásból értesülünk, e nagyfontosságu kérdés tisztába hozatalára nézve fáradozásai nem voltak sikertelenek. Az egész határőrvidék polgárosításának, s a quota ezzel kapcsolatban járó felemelésének módozatai az időpont, s az egymásután,melyben a polgárosítás kényes ügye foganatba vétessék a két kormány között előlegesen megállapíttattak. Hoszszabb tanácskozást vett e feladat megoldása igénybe, s hogy a magyar kormány álláspontja e kérdésben is érvényre jusson, erős ellenszegülés leküzdése volt szükséges. Mint értesülünk, a két kormány közötti megállapodás,amennyiben az a határőrvidéknek polgárosításra már kijelölt részeit illeti, nemsokára az országgyűlés elé fog kerülni. (Lónyai pénzügyminiszter visszalépéséről ma teljes határozottsággal állítják, hogy az még az ünnepek beállta előtt fait accompli lesz. (A Deákpárt tegnap este 6 órakor tartott értekezletén, a közalapok és az egyetemi alap megvizsgálására kiküldendő 12, illetőleg 7 tagú bizottságok tagjai kijelölésével foglalkozott. A választandó ellenzéki tagok számára nézve elhatároztatott, hogy a közalapítványi 12-es bizottságba azellenzék mindkét árnyalata részéről 5, az egyetemi 7-es bizottságba pedig 2 tag választassák. Ezután a Hollán-féle ügyben követendő eljárásra nézve hoszszabb vita fejlődött, s a párt e kérdésre nézve Tisza Kálmán határozati javaslatának egyszerű el nem fogadását elhatározta. (A Deákpárt szombat esti ülésében, melynek eredményét már közlöttük, éles kifakadások történtek a cultusminiszter ellen, ki a permissiv polgári házasság mellett nyilatkozott. Egy szónok egyenesen azt mondta, hogy Eötvös nyilatkozatai majdnem arra emlékeztetik,mintha a conciliumon lenne. A vita eredménye az volt, hogy a polgári házasság kérdése teljesen nyílt kérdésnek declaráltatott. (A tegnapi minisztertanácsban a municipális kérdés volt kitűzve tárgyalásra, de közbejött elhalaszthatlan ügyek elővételét lehetetlenné tették. A municipális kérdés legközelebb : ma, vagy holnap fog tárgyaltatni. (A horvát országgyűlés) ápril 20-dikára , a szerb congressus máj. 5-re hivatott egybe. (Kossuth Lajosról) a „M. Újság“ tegnapi száma ismét vagy 5—6 hasábnyi levelet közöl, melyet Kossuth a szigetvári olvasókör elnökéhez intézett. Kossuth ebben a szigetvári hős történetéről emlékezik meg, fejtegetve, hogy ebből is nem az ország, hanem az osztrák ház húzott hasznot. A levél különben eszmei és styláris tekintetben egyiránt messze mögötte marad Kossuth egyéb agitationális felhívásainak, s újabb bizonyítéka Kossuth ereje rendkívüli hanyatlásának. Országgyűlés. A képviselőház mart. 28 ki ülése. Elnök : Somssich Pál, jegyzők : Fodróczy L., Széll K., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay M., Bedekovics K., Gorove I. Elnök d. e. 10 ó. megnyitja az ülést. A szombati ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Pribék Antal hatheti szabadságidőt kér. Megadatik: Prileszky Tádé magánérdekű kérvényt nyújt be. Ihász Rezső Sopron városa részéről nyújt be kérvényt, melyben határozatilag kimondatni kívánja, a városok minő állást foglaljanak el a tisztújítási mozgalmakkal szemben. Jankovich Miklós Izsák mezővárosa részéről, Kovács László Újpest lakói részéről nyújt be kérvényt. Jókai Mór benyújtja az „összes pesti választópolgárok“ (t. i. a tegnap tartott népgyűlés) kérvényét a pestvárosi tisztújítás tárgyában. Ludvigh János kérvényt nyújt be. Mindezek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Vidliczkay József a következő interpellate intézi a közlekedési miniszterhez: Van ez t. miniszter úrnak tudomása a kereskedelmi és személyes forgalmat nehezítő s annak természetes érvényét zavaró fenntebbi körülményekről és akadályokról. Szándékozik-e. miniszter úr oly intézkedéseket tenni, miszerint egy részről a tiszavidéki vonalon Nyíregyháza és Miskolcz között a fennt megnevezett árukra nézve az ez előtti árszabály visszaállíthassák, más részről pedig a hatvanmiskolczi államvasút, továbbá a tiszavidéki vasút vonatai közt Miskolczon közvetlen csatlakozás eszközöltessék. Kiadatik a miniszternek. Tóth Kálmán a következő határozati javaslatot nyújtja be . A báttaszék-zákányi vonal tárgyalása alkalmával Tekintettel arra, hogy az erdődi vonal Slavonia vagy csak Magyarország alsó részének érdekét szolgálja; Tekintettel arra, hogy a pest-mohácsi főközlekedési vonalnak a Duna valamely kereskedelmileg kifejtett középpontján kell keresni oly támpontot, mi Zákánynyal kapcsolatban Fiumét, a Duna s a specificus magyar alföldet, s az e pontok közt fekvő területeket összekösse. Tekintettel arra, hogy ily pontul a bátaszékbajai pont kínálkozik, s hogy Baja, Pest után Magyarország második gabnakereskedő helye. S végre tekintettel arra, hogy már van consortium, mely a Baja-Szabadka közti tért kiépítené, ha a zákány-bajai vonal létrejöne, s akkor ez a vonal megtalálná összeköttetését Nagyvárad Debreczenig egyfelől, tehát megteremtené a legrövidebb összeköttetést az alföld fővárosa és Fiume közt, másfelől Temesvár, Brassó hát Erdély és Galacz, s igy a fekete és adriai tenger közt, míg viszont megalkotná összeköttetésünket Steier, Karinthia, Tirol és Schweicz, e mindig consummens országok között. Mondja ki a ház, hogy a báttaszék-bajai vonal, ha a báttaszék-zákányival nem is egyidejűleg, de utána közvetlenül kiépíttessék. Ki fog nyomatni. Nyáry Gyula b. átnyújtja a főrendiház jegyzőkönyvét, mely a civillista, a közös nyugdíjakról, a pénzügyi törvényszékek iránti törvényben teendő módosításokról s az indemnity törvény kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatok elfogadásáról szól. Felolvastatnak és szentesítés alá fognak terjesztetni. A ház napirendre tér. Beadatnak a szavazatok az egyetemi alap megvizsgálására kiküldendő bizottság 7 tagjára s a közalapok megvizsgálására kiküldendő bizottság tizenkét tagjára. A többség által beadott jegyeken a következők neveit láttuk feljegyezve : A héttagú bizottságba: Bujanovics L., Kautz Gy., Madocsányi Pál, Paczolay J., Wächter Fr., Ghyczy Ignácz, Szaplonczay József. A tizenkét tagú bizottságba : Hoffman Pál, Horváth M., Mihályi Péter, Perczel B., Szlávy J., Török D., Vukotinovics J., Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Salamon Lajos, Szilágyi Virgil, Simonyi Ernő. A szavazatok összeszámláltatván az eredmény alegközelebbi ülésen ki fog hirdettetni. Napirenden van Tisza Kálmán indítványa tárgyalásának folytatása. Simonyi Ernő folytatja szombaton félbenhagyott beszédét. Először is kijelenti a m. kir. államvasút üzleti igazgatójának magánfelszólítására, hogy a „Journaléban megjelent hirdetés nem ez igazgatótól származik. Ez azonban még mindig nem menti ki a kiszabott határidő rendkívüli rövidségét. Szónok rászallja, hogy a nemzet képviselőinek csak kószahírekből kell megtudni, hogy a kormány szándékozik az államvaspályák némely részének üzletét bérbe adni. A vasúti engedélyezéseknél a legnagyobb nyilvánosságot kívánja szónok ; a kormány minden cselekedetének oly nyilvánosnak kell lennie,mintha a minisztérium üvegházban laknék, hogy országvilág lássa. A múltkor felhozottakkal együtt a minisztérium eljárása elég okot szolgáltat Tisza Kálmán indítványának elfogadására.Szónok ezután hosszasan szól a közutak építési munkálatainak kiadásánál követett eljárásról és hosszasan taglal egy speciális esetet (Sessler Adolf és fiai vállalkozók ügyét.) Ami azt illeti, hogy szónok egyes hivatalnokokat vádolt volna, kénytelen múltkori beszédének illető passusát szó szerint idézni, mely szerint általában a közlekedési minisztériumban az ügyek nem úgy kezeltetnek , mint kellene, és ezen meggyőződése mellett marad most is és ennek bebizonyítására hozta fel az egyes példákat. Megvesztegetésről soha sem szólt a házban. Ha megvesztegetési esetet tudna, nem a törvényhozáshoz, hanem a fenyítőtörvényszékhez fordulna. Vizsgálatot kíván a minisztérium azon eljárása iránt, miért vezette a keleti vasút építésénél az olcsóbb ajánlatokat és miért fogadta el a drágábbakat, miért építteti a fiumei pályát a költségesebb terv szerint; kívánja, hogy vizsgálat indíttassék a kassa-oderbergi vasút ügyében stb. Még egyszer rászalja a sok idegen alkalmazását vasutainknál. Az ország bizodalma meg van ingatva az iránt,jól kezeltetnek-e anyagi ügyei, vagy nem; a bizodalmát vissza kell állítani parlamenti bizottság vizsgálata által s ezért ajánlja Tisza K. határozati javaslatának elfogadását, de ha a ház ezt el nem fogadná egy másik határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a ház 7 tagú bizottságot küldene ki, mely szakértők és tanukmeghallgatása mellett a közlekedési eszközök létrehozása körüli eljárást minden tekintetbenmegvizsgálja és a háznak erről kimerítő jelentést tegyen. Ajánlja határozati javaslata elfogadását. Ezután Halász Boldizsár emelt szót: Bécsi dolgok. (A reichsrathnak ülései. — A miniszterválság. — A közös hadügyminiszter a böjt és gyónásról.) A képviselőház mártius 26 án bevégezte a budget feletti vitát s elfogadta a budgettörvényt, a nélkül, hogy a politikai helyzet iránt megtörtént volna a várt nyilatkozat. Az igazságügyminiszteri budgetnél Herbst miniszter behatóan szólt a büntetések végrehajtásáról s a magányfogságról. A földmivelési és kereskedelmi minisztériumok költségvetései minden vita nélkül elfogadtattak. A pénzügyminisztérium költségvetésénél rövid vita folyt a sóegyedáruság, a szeszadó s a lottójátékról s a képviselőház elfogadta az ezen tárgyakra nézve beterjesztett határozati javaslatokat. Az „illetékek“ czím elfogadtatott, a nélkül, hogy a hírlapbélyeg eltörléséről említést is tettek volna. E tárgy különben valószínűleg a legközelebbi ülésben kerül napirendre, midőn a budget-bizottság a hozzáutasított kérvényekről fog referálni. A miniszterválságról azt se-