Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-28 / 70. szám

70. szám. Szerkesztési irotta : Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő­, martius 28. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre.......................11 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. Két hóra................ 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 UJ Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt­ tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. PEST, MARTIUS 28 A P­risban sokat beszélnek egy második császári kéziratról, mely ma tétetnék közzé a Ollivier Emilhez lenne intézve. A kézirat részletesen kifejtené, hogy az államfő semmi en­gedménytől nem fél, hogy minden politikai sza­badságot, melyet a nép eddig tőle követelt meg­adott, s hogy legkevésbé sem gondol a jelen al­­kotmányos viszonyok megváltoztatására, hanem mindinkább előre törekszik a szabadság utain. Állítólag némi szemrehányást is teend a császár c.kéziratában a minisztériumnak. A miniszté­rium kötelessége lett volna a politikai szabadsá­gok segélyével közgazdasági reformokat létesí­teni. Máig azonban a cabinet e téren még nem sokat ten­t a császár is a nemzet várakozásai­nak meg nem felelt. Különben a minisztérium nagy szorgalommal dolgozik­­a senatus-consultum­­szövegének megállapításán, mely a császár legújabb levele folytán beállott megváltoztatását a legislatív vi­szonyoknak Francziaországban jogilag is léte­sítendő Miként látszik a kormány egészen el akarja törölni a szenátusconsultumokat, s a tör­vényhozásnak csak két formáját tartja meg: a plebiscitumot s a törvényt. A javaslat talán már ma fog a törvényhozó test elé terjesztetni. Azon sürgöny, melyet Daru gróf a zsinat ügyé­ben Rómába küldött, s most a „Genfer J.“ ki­­vonati közlése szerint köztudomásra jött, igen szelíd hangon van tartva. Daru gróf ez irat­ban nem könnyedén siklik el a csalhatlanság kérdése felett, mint állíták. Constatálja a kor­mány jogát állam-egyházi kérdések tárgyalása­kor meghallgattatni, de a jogot a kormánynak nem oly terjedelemben követeli, miként az a tridenti zsinaton gyakoroltatott. A grófot kielé­gítené, ha egy franczia püspök a zsinaton Fran­­cziaország jogait s kívánságait határozottan védhetné. A sürgöny azon inditványnyal végző­dik, hogy a zsinati előterjesztvények ez értelem­ben módosíttassanak, habár e czélból talán a zsinatot elnapolni is kellene. E kivánságainak elutasítása esetére Daru gróf nem fenyegetődzik. A n­­­o n­e 1­1­i válasza kiemeli, hogy a fran­­czia álláspont védelmével megbízott püspök ket­tős kötelességének mint követ és püspök meg nem felelhetne, mert e két állás össze nem egyez­tethető. Különben a bíbornok vissza nem utasítja a kívánságot, hogy Francziaország nézeteit meg­hallgassa még mielőtt a zsinat a dogmák meg­állapításához kezdene, azonban nem kötelezi magát e nézetek figyelembe vételére. Ama kellemetlen helyzet, melyben Olaszor­szág már jó rége­n van, időről időre kitörések­ben nyilványul, melyeket eddig gyorsan elfojtot­tak ugyan, de melyek a sok gyű anyagról tesz­nek tanúságot, mi az új királyságban található. Ily jellemmel birnak a legújabb köztársaság­­i tüntetések, melyek — mint már emlí­tők — több városban előfordultak s néhány em­beréletbe is kerültek. Egyelőre nem fognak ál­talános köztársasági lázadásra vezetni, noha úgy látszik tervszerüleg készültek s M­a­z­z i­n­i is Olaszországba váratik. E zavargásokról így ír egy florenczi lap : „a legkülönösebb hírek kerin­genek ma (24) itt a Modena, Milano, Pa­via, Parma és Bologna városokban 22-én, 23-án előfordult igen komoly zavarokról. A ka­tonaságot a laktanyákban forradalomra akarták lázitani, de ellentállásra találtak s a nemzetőr­ség és rendes hadsereggel összeütközésbe jöttek. Mindkét oldalon vér folyt s az izgalom növek­­v­őben van.“ Az Italie szerint a 24. és 25-ik köz­ti éjjelen Florencz egész helyőrsége fegyver alatt állt készen netaláni csendzavargók szétűté­­sére. A Württemberg­ miniszter válság más vé­get ért, mint milyet még nem rég vár­ak. Míg Münchenben Hohenlohével a porosz-barát politika bukott meg, Studtgartban a porosz ér­zelmű Warnbüler még inkább megerősödött a miniszteri széken. A kabinet purificatiója egé­szen porosz baráti szellemben ment végbe. G­o 11- he­z miniszterelnök, és G­e­s­s­­­e­r belügyér, kik e hó 24-én megkapták elbocsáttatásukat a demo­­crata vagyis porosz-ellenes párthoz tartoztak. Bennek tehát két olyan miniszter bukott, kik Warnbüler ur terveinek ellenzői voltak. Wagner hadügyér is­ elbocsáttatott ugyan, de utóda Luckow szinte poroszbarát s igy valóságos változás nem történt s a würtembergi crisis, mely magának a nemzetnek kezdemé­­­­nyezése folytán keletkezett, legkevésbé sem szűnt meg. Spanyolországban igen rosz hatást ten annak híre, hogy a Rómában összegyűlt spa­nyol püspöki kar Alfonso herczegnek, Iza­bella exkirályné fiának, hódolatát fejezte ki. A 41 főpap közül csak öt nem vett részt e demon­­strációban. Ennek folytán Montero Rois mártius 17-én azon rendeletet bocsát­ ki, hogy minden spanyol püspök harminc­ nap alatt az alkotmányra megesküdni köteles, még­pedig Madridban az igazságügyér, a vidéken a törvényszékek elnökei előtt. A külföldön levő spanyol püspökök két hó alatt kötelezték az esküt a spanyol követek vagy consulok előtt letenni. Az esküformula így hangzik: „Esküt tesztek-e isten és a szent evangéliumokra, hogy a spanyol monarchia alkotmányának engedel­meskedni fogtok ? „Igen, esküszöm. Ha ezt teszitek, úgy isten megjutalmaz ha pedig nem, úgy isten számadásra von benneteket! Clausu­­lák figyelembe nem vehetők. A „Pesti Napló“ tárnája. Egy úri társaság. Graboriau E. regénye. I. (Folytatás.) Ravinet rémült arcza — alig tudott szóhoz jutni — szerfelett megijeszté a Chevassatékat. — Szerencsétlenség! — kiáltott fel az asz­­szony ; — még csak az hiányzott! De mi tör­tént kedves Ravinet úr ? — Eh! ha tudnám !... Egy percre múlt, hogy kiléptem szobámból, s olyasmit hallottam, mint­­ha valaki haldokolva nyögne. E hang az ötödik emeletről jött .. . Természetesen, fölmentem né­hány lépcsőn, hallgatództam .... Mély csönd mindenütt, semmi lesz .. . Lementem, azt hin­tém, hogy csalódtam, midőn újra oly nyögést, oly vonaglást hallok . . . nem is tudom mondani, milyent, de megesküdhetném reá, hogy ez egy haldokló utolsó sóhaja volt . .. — S azután? — Azután lejöttem, hogy önöknek ezt el­­mondjam és felhívjam . .. Semmiről sem állok jót, értsenek meg jól, de nekem úgy tetszik, sőt fogadni mernék reá, mintha azon csinos fiatal leány, Henriette kisasszony hangjára ismertem volna, a­ki ott fenn lakik. De menjünk, jöjjenek! A házmester és felesége azonban nem moz­dultak. A­mint a nevet Ravinet kimondá, föllélegzet­­tek, mintha mázsányi súly esett volna le szívük­ről. — — Henriette kisasszony nincs honn — mond­ta hidegen Chevassanné — és midőn kiment, azt mondta nekem, hogy csak esti 9 órakor jön ha­za. . . így tehát, kedves Ravinet úr, ön csalódott, roszul hallott. — Nem, bizonyos vagyok benne, hogy nem! .........de nem tesz semmit, — menjünk csak fel. E párbeszéd alatt a házmesteri lakás ajtaja nyitva maradt, több arra menő lakó hallotta, miről van szó, megálltak és csakhamar többen mondák : — Menjünk fel, föl kell mennünk! Az általános akarat ily parancsolólag nyilat­kozván, Chevassat úr nem mert semmiféle ellen­vetést tenni. — Menjünk tehát, de majd meg fognak győ­ződni, hogy hiába megyünk... És kezébe vevén lámpáját, a lépcsőre ment, követve Ravinettől, feleségétől, és még öt vagy hat személytől. A lépcsőn felmenők lépteinek zaja felzavarta a lakókat és emeletről emeletre kinyiták az aj­tókat, hogy megtudhassák miért e nagy zaj. És majdnem mindyájan megtudván, hogy valami különös dolog történhetett, hozzácsatlakoztak a felmenőkhöz. Így történt, hogy Chevassat úr mögött mint­egy tizenkét kiváncsi ember állt, midőn megállt az ötödik emelet folyosóján, hogy lélegzetet vegyen. A­mint felesége az álházmesternek mondta, Henriette kisasszony szobájának az ajtaja a bal folyosón az első volt. Kopogott. Kezdetben halkan, majd erősebben, végre teljes erejével, öklével verve az ajtót, hogy visszhangzott az egész emeleten. És torka szakadtából kiáltá : — Henriette kisasszony! Henriette kisasszony keresik önt! .. . Semmi felelet. — Ah! látják, — szólt diadalmas arczczal — ő nincs itthona! . . Még azonban a házmester kopogott, Ravinet úr összekukorodva az ajtó mellé, szemét, majd fülét az ajtózár, és az ajtó repedéseihez tartá. Majd hirtelen visszatántorgott egészen elhala­­ványodva. — Vége van mindennek, kiáltá, mi későn jöt­tünk !... És midőn a körülte állók csodálkozva néztek reá igy folytatá : — Önöknek nincs orruk, önök nem érzik ez átkozott szénszagot! Mindenki szaglálódni kezdett, és úgy látszott, hogy Ravinetnek nagyon is igaza van. Az ajtó megrázása folytán a keskeny folyosó metsző gőzzel telt meg. A körülállókat hideg borzongás foga el, és egy nő így kiáltott fel : — Ő megölte magát. — Ab a gyalázatos! szólt a házmesterné, igy jutalmaz meg azért, hogy a házban maradt, hír­hedtté teszi a házat!... És az általános zavar e pillanatában senki sem tudta, mihez kezdjen. — A rendőrséghez fűzök, — szólt végre Che­vassat úr. — Az is jól lesz, felelte Ravinet, de lehet, hogy e pillanatban megmenthetjük a fiatal leányt, mig ön vissza jő, bizonyára késő. — Mit kell tehát tenni ? — Z,uzzuk be az ajtót. — Én nem merem. — Ah majd merem én! . . . És vállát az ajtónak feszítve, egy lökésre be­törte azt. A kiváncsiak megrémülve hátráltak. A nyitva levő ajtón a halált hozó gáz nagy tömegekben tódult ki. A kíváncsiság azonban csak hamar legyőzte a félelmet. Senki sem kétkedett, hogy a szeren­csétlen fiatal leány halva a szobában van, s min­denki előre tartó nyakát, hogy megláthassa. . . . Hasztalan erőlködés! a szobában levő gyertya világát elfojta a széngőz, és a sötétség mély, áthatlan, ijesztő volt. Semmit sem lehetett megkülönböztetni, sem­mit sem, mint az izzó szént, mely két lábosból a földről hatalmas gőzgomolyokat lökött fel. Belépni akartak, de senki sem mert előre menni. Ravinet apó azonban nem azért ment ennyire, hogy a folyosón maradjon. — Merre van az ablak ? kérdé Chevassattól. — Jobbra, erre, itt!. . — Jól van, előre! . Ravinet belépett, s néhány pillanat múlva hal­lani lehetett, a­mint összezúzta az ablakot. A levegő csakhamar átjárta a szobát s min­denki belépett. Fájdalom ! csakugyan halálhörgés volt az, a­mit Ravinet úr hallott. Az ágyon, szalmazsákon, takaró és vánkos nélkül, egy fiatal, körül­belöl húsz éves leány feküdt. Csinos fekete merinás ruhában volt öltözve. Arcza merev, hideg, mozdulatlan. . . A halál azonban, ha meg is fagyaszta arczvo­­násait, nem volt képes azokról eltörölni ritka, és tiszta szépségét. Aranyszőke dús haja soha sem látszott élőbbnek, fényesebbnek, mint e pil­­lanatban, midőn szerte széjjel hullt a nyomorult ágy durva vásznán, így látva őt, kezét mintegy utolsó imára összekulcsolva mellén, mig csön­des halvány arczán a megnyugvás ama mosolya ült, melylyel tiszta lelkek a halálba tekinte­nek, azt lehetett volna róla hinni, hogy édesen szunnyadoz. Az asszonyok zokogtak. — Ily ifjan halni meg, és ily halállal!. . . Ravinet e közben az ágyhoz lépett, és mere­ven a leányra szegzé szemét. — Ő nem halt meg! — nem, ő nem halhatott meg ... — kiáltá — siessünk asszonyaim tegyük meg az első mentési kísérleteket, mig megjön az orvos. És csodás önhittséggel elmondta mit tegyenek, hogy életre keltsék. — Levegőt! mindenekelőtt csak levegőt adja­nak neki. Fűzzék fel ruháját, dörzsöljék eczetes vízzel, — dörzsöljék gyapottal......... A helyzet ura jön, osztogatta a parancsokat, mindenki engedelmeskedett, bár senki sem hitte, hogy a mentési kísérletnek eredménye legyen. — Szerencsétlen gyermek ! szólt egy asszony bizonyára boldogtalan szerelem vitte a sírba. .. — Vagy a nyomor . .. mormogá a másik. S valóban úgy látszott, hogy a ki e szobában lakott, azt véghetetlen nyomor sujtá. Egy szek­rény, két szék és az ágyból állt az összes bútor­zat. Semmi függöny ablakon, ágyon, semmi ruha a szekrényben, a fiókok mind üresek. . . Úgy látszott, hogy a­mi csak eladható volt, azt darabot darab után el is adta. . . Sokkal büszkébb lévén minthogy megalázza magát és elszigetelve a szegénység szemérme által, a szerencsétlen leány e szobában átszen­vedte mindazon kínokat, minőket a hajótörést szenvedett érezhet a tenger közepén. . . . így gondolkodott Ravinet apó, midőn a szek­rényen egy kis darab papír vonta magára figyelmét. . . . Kezébe vette. Mintha ez a szegény leány vég­rendelete lenne, így hangzott: „Senkit se vádoljanak halálomért. Önként halok meg. Kérem Chevassat asszonyt vigye el a mellékelt két levelet azoknak, a­kiknek szól­nak. Ott megkapja azt, a mivel a házi urnak tartozom, és kárpótolni fogják a gondokért, melyeket halálom neki okozott, Henriette.“ A két levél a darab papír mellett volt. Az elsőn e czim állt: De la Ville-Haudey gróf urnák. Varennes utcza 115. És a másikon: Brevan Maxime urnák. Laffitte utcza 62. (Folyt. köv.) Pest, mart. 28. (A határőr vidéki kérdésben) a kö­­zelebb lefolyt kormányadtio következő fővo­násá­t állíthatjuk egybe : Lónyay pénzügymi­niszter pénteken utazott Bécsbe, hogy miután az ügy politikai oldala nem csekély nehézségek s a katonai körök éles oppositiójának leküzdése után teljesen rendezve volt, a pénzügyi kérdés­ben a magyar kormány álláspontját az osztrák kormánynyal szemközt képviselje. A mi kormá­nyunk legutóbbi álláspontja, mely a szerdai mi­nisztertanácsban állapíttatott meg, a lényegben hozzájárulást tartalmazott az osztrák kormány propositióihoz, s így Lónyaynak a közmegegye­zés­­ helyreállítására nem nehéz munkája volt. Ez, mint állítják, sikerült is, és pedig szomba­ton d­ e. Hasner és Lónyay között, majd meg a közösen a többi osztrák miniszterrel tartott ta­nácskozáson, melyen Lónyay is jelen volt. Aquó­­ta felemelés vagyis az arány megállapítása,a­mely szerint ez történjék, a katonai határőrvidék ré­­szenkénti bekeblezése alkalmával, úgy szabályoz­tatok, hogy az egészben 2 percentet tenne, je­­lenleg pedig 4/i° percentet. Az illető egyezmény részletesen szabályozza e pét­emelést, s ha jól vagyunk értesülve, már­is a tegnap Budán tar­­tott minisztertanácsban bemutattatott. — Lónyay miniszter úr Bécsből visszatért. (Ugyancsak a határőrvidéki kérdésben­ egy másik tudósítónktól a következő sorokat vesszük: Lónyai pénzügyminiszter tegnap este Bécsből megérkezett. Tudvalevőleg a határőrvidék ügye hívta őt föl Bécsbe, s mint ma teljesen hitelt érdemlő forrásból értesülünk, e nagyfontosságu kérdés tisztába hozatalára nézve fáradozásai nem voltak sikertelenek. Az egész határőrvidék polgárosításának, s a quota ezzel kapcsolatban járó felemelésének módozatai az időpont, s az egymásután,melyben a polgáro­sítás kényes ügye foganatba vétessék a két kor­mány között előlegesen megállapíttattak. Hosz­­szabb tanácskozást vett e feladat megoldása igénybe, s hogy a magyar kormány álláspontja e kérdésben is érvényre jusson, erős ellenszegü­lés leküzdése volt szükséges. Mint értesülünk, a két kormány közötti megállapodás,a­mennyiben az a határőrvidéknek polgárosításra már kije­lölt részeit illeti, nemsokára az országgyűlés elé fog kerülni. (L­ó­n­ya­i pénzügyminiszter­ visszalépéséről ma teljes határozottsággal állít­ják, hogy az még az ünnepek beállta előtt fait accompli lesz. (A Deákpárt­ tegnap este 6 órakor tartott értekezletén, a közalapok és az egyetemi alap megvizsgálására kiküldendő 12, illetőleg 7 tagú bizottságok tagjai kijelölésével foglalkozott. A választandó ellenzéki tagok számára nézve el­h­atároztatott, hogy a közalapítványi 12-es bizott­ságba az­­ellenzék mindkét árnyalata részéről 5,­­ az egyetemi 7-es bizottságba pedig 2 tag választassák. Ezután a Hollán-féle ügyben követendő eljá­rásra nézve hoszszabb vita fejlődött, s a párt e kérdésre nézve Tisza Kálmán határozati javas­latának egyszerű el nem fogadását elhatá­rozta. (A Deákpárt­ szombat esti ülésében, melynek eredményét már közlöttük, éles kifaka­­dások történtek a cultusminiszter ellen, ki a permissiv polgári házasság mellett nyilatkozott. Egy szónok egyenesen azt mondta, hogy Eötvös nyilatkozatai majdnem arra emlékeztetik,mintha a conciliumon lenne. A vita eredménye az volt, hogy a polgári házasság kérdése teljesen nyílt kérdésnek declaráltatott. (A tegnapi minisztertanács­ba­n­ a municipális kérdés volt kitűzve tár­gyalásra, de közbejött elhalaszthatlan ügyek elővételét lehetetlenné tették. A municipális kérdés legközelebb : ma, vagy holnap fog tár­gyaltatni. (A horvát országgyűlés) ápril 20-dikára , a szerb congressus máj. 5-re hivatott egybe. (Kossuth Lajosról) a „M. Újság“ tegnapi száma ismét vagy 5—6 hasábnyi levelet közöl, melyet Kossuth a szigetvári olvasókör elnökéhez intézett. Kossuth ebben a szigetvári hős történetéről emlékezik meg, fejtegetve, hogy ebből is nem az ország, hanem az osztrák ház húzott hasznot. A levél különben eszmei és sty­­láris tekintetben egyiránt messze mögötte ma­rad Kossuth egyéb agitationális felhívásainak, s újabb bizonyítéka Kossuth ereje rendkívüli ha­nyatlásának. Országgyű­lés. A képviselőház mart. 28 ki ülése. Elnök : S­o­m­s­s­i­c­h Pál, jegyzők : F­o­d­­róczy L., Széll K., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay M., Bedekovic­s K., Gorove I. Elnök d. e. 10 ó. megnyitja az ülést. A szombati ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Pribék Antal hatheti szabadságidőt kér. Megadatik: Prileszky Tádé magánérdekű kérvényt nyújt be. Ihász Rezső Sopron városa részéről nyújt be kérvényt, melyben határozatilag kimondatni kívánja, a városok minő állást foglaljanak el a tisztújítási mozgalmakkal szemben. Janko­­v­i­c­h Miklós Izsák mezővárosa részéről, K­o­­v­á­c­s László Újpest lakói részéről nyújt be kérvényt. Jókai Mór benyújtja az „összes pesti választó­polgárok“ (t. i. a tegnap tartott népgyűlés) kérvényét a pestvárosi tisztújítás tárgyában. L­u­d­v­i­g­h János kérvényt nyújt be. Mindezek a kérvényi bizottsághoz utasít­­tatnak. Vidliczkay József a következő interpella­te intézi a közlekedési miniszterhez: Van e­z t. miniszter úrnak tudomása a kereskedelmi és személyes forgalmat nehezítő s annak természe­tes érvényét zavaró fenntebbi körülményekről és akadályokról. Szándékozik-e­­. miniszter úr oly intézkedé­seket tenni, miszerint egy részről a tiszavidéki vonalon Nyíregyháza és Miskolcz között a fennt megnevezett árukra nézve az ez előtti árszabály visszaállíthassák, más részről pedig a hatvan­­miskolczi államvasút, továbbá a tiszavidéki va­sút vonatai közt Miskolczon közvetlen csatla­kozás eszközöltessék. Ki­adatik a miniszternek. Tóth Kálmán a következő határozati javas­latot nyújtja be . A báttaszék-zákányi vonal tárgyalása alkal­mával Tekintettel arra, hogy az erdődi vonal Sla­vonia vagy csak Magyarország alsó részének ér­dekét szolgálja; Tekintettel arra, hogy a pest-mohácsi főköz­lekedési vonalnak a Duna valamely kereskedel­mileg kifejtett középpontján kell keresni oly támpontot, mi Zákánynyal kapcsolatban Fiumét, a Duna s a specificus magyar alföldet, s az e pontok közt fekvő területeket össze­kösse. Tekintettel arra, hogy ily pontul a bátaszék­­bajai pont kínálkozik, s hogy Baja, Pest után Magyarország második gabnakereskedő helye. S végre tekintettel arra, hogy már van con­sortium, mely a Baja-Szabadka­ közti tért kiépí­tené, ha a zákány-bajai vonal létrejöne, s akkor ez a vonal megtalálná összeköttetését Nagyvárad Debreczenig egyfelől, tehát megteremtené a leg­rövidebb összeköttetést az alföld fővárosa és Fiume közt, másfelől Temesvár, Brassó­­ hát Erdély és Galacz, s igy a fekete és adriai tenger közt, míg viszont megalkotná összeköttetésün­ket Steier, Karinthia, Tirol és Schweicz, e min­dig consummens országok között. Mondja ki a ház, hogy a báttaszék-bajai vo­nal, ha a báttaszék-zákányival nem is egyide­jűleg, de utána közvetlenül kiépíttessék. Ki fog nyomatni. Nyáry Gyula b. átnyújtja a főrendiház jegyzőkönyvét, mely a civillista, a közös nyug­díjakról, a pénzügyi törvényszékek iránti tör­vényben teendő módosításokról s az indemnity törvény kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatok elfogadásáról szól. Felolvastatnak és szentesítés alá fognak ter­jesztetni. A ház napirendre tér. Beadatnak a szavazatok az egyetemi alap megvizsgálására kiküldendő bizottság 7 tagjára s a közalapok megvizsgálására kiküldendő bi­zottság tizenkét tagjára. A többség által beadott jegyeken a következők neveit láttuk feljegyez­ve : A héttagú bizottságba: Bujanovics L., Kautz Gy., Madocsányi Pál, Paczolay J., Wächter Fr., Ghyczy Ignácz, Szaplonczay József. A ti­­zenkét tagú bizottságba : Hoffman Pál, Horváth M., Mihályi Péter, Perczel B., Szlávy J., Török D., Vukotinovics J., Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Salamon Lajos, Szilágyi Virgil, Simonyi Ernő. A szavazatok összeszámláltatván az eredmény a­­legközelebbi ülésen ki fog hirdettetni. Napirenden van Tisza Kálmán indítványa tárgyalásának folytatása. Simonyi Ernő folytatja szombaton fél­­benhagyott beszédét. Először is kijelenti a m. kir. államvasút üzleti igazgatójának magánfel­­szólítására, hogy a „Journaléban megjelent hirdetés nem ez igazgatótól származik. Ez azon­ban még mindig nem menti ki a kiszabott ha­táridő rendkívüli rövidségét. Szónok rászallja, hogy a nemzet képviselőinek csak kószahírek­­ből kell­ megtudni, hogy a kormány szán­dékozik az államvaspályák némely részének üzletét bérbe adni. A vasúti engedélyezéseknél a legnagyobb nyilvánosságot kívánja szónok ; a kormány minden cselekedetének oly nyilvános­nak kell lennie,mintha a minisztérium üvegház­ban laknék, hogy országvilág lássa. A múltkor felhozottakkal együtt a minisztérium eljárása elég okot szolgáltat Tisza Kálmán indítványának el­­fogadására.Szónok ezután hosszasan szól a köz­utak építési munkálatainak kiadásánál kö­vetett eljárásról és hosszasan taglal egy spe­ciális esetet (Sessler Adolf és fiai vállalko­zók ügyét.) A­mi azt illeti, hogy szónok egyes hivatalnokokat vádolt volna, kényte­len múltkori beszédének illető passusát szó szerint idézni, mely szerint általában a közleke­dési minisztériumban az ügyek nem úgy kezel­tetnek , mint kellene, és ezen meggyőződése mellett marad most is és ennek bebizonyítására hozta fel az egyes példákat. Megvesztegetésről soha sem szólt a házban. Ha megvesztegetési ese­tet tudna, nem a törvényhozáshoz, hanem a fenyí­­tőtörvényszékhez fordulna. Vizsgálatot kíván a minisztérium azon eljárása iránt, miért vezette­ a keleti vasút építésénél az olcsóbb ajánlatokat és miért fogadta el a drágábbakat, miért épít­teti a fiumei pályát a költségesebb terv szerint; kívánja, hogy vizsgálat indíttassék a kassa-oder­­bergi vasút ügyében stb. Még egyszer rászalja a sok idegen alkalmazását vasutainknál. Az ország bizodalma meg van ingatva az iránt,jól kezeltet­nek-e anyagi ügyei, vagy nem; a bizodalmát vissza kell állítani parlamenti bizottság vizsgála­ta által s ezért ajánlja Tisza K. határozati javas­latának elfogadását, de ha a ház ezt el nem fo­gadná egy másik határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a ház 7 tagú bizottságot küldene ki, mely szakértők és tanuk­­meghallgatása mellett a közlekedési eszközök létrehozása körüli eljá­rást minden tekintetben­­megvizsgálja és a ház­nak erről kimerítő jelentést tegyen. Ajánlja ha­tározati javaslata elfogadását. Ezután Halász Boldizsár emelt szót: Bécsi­ dolgok. (A reichsrathnak ülései. — A miniszterválság. — A közös hadügyminiszter a böjt és gyónásról.) A képviselőház mártius 26 án bevégezte a budget feletti vitát s elfogadta a budgettörvényt, a nélkül, hogy a politikai helyzet iránt megtör­tént volna a várt nyilatkozat. Az igazságügy­miniszteri budgetnél Herbst miniszter behatóan szólt a büntetések végrehajtásáról s a magány­fogságról. A földmivelési és kereskedelmi minisztériu­mok költségvetései minden vita nélkül elfogad­tattak. A pénzügyminisztérium költségvetésénél rövid vita folyt a sóegyedáruság, a szeszadó s a lottójátékról s a képviselőház elfogadta az ezen tárgyakra nézve beterjesztett határozati javasla­tokat. Az „illetékek“ czím elfogadtatott, a nél­kül, hogy a hírlapbélyeg eltörléséről említést is tettek volna. E tárgy különben valószínűleg a legközelebbi ülésben kerül napirendre, midőn a budget-bizottság a hozzáutasított kérvényekről fog referálni. A miniszterválságról azt se-

Next