Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-01 / 99. szám
A bizonyíték fő pontjai röviden a következők. A törvényjavaslat 4. §. azt mondja, hogy a törvényhatóság sérelmes határozatai ellen, a miniszterhez lehet folyamodni. E határozat által a kormány a törvényhatóságot egészen kezeibe szorítja és másodszor bíróságot gyakorol. Hol hallotta a világ, hogy egy törvényhatóság és magánegyén közti perben, mely tehát szükségkép magánpert a kormány ítéljen? Pedig ítél, mégpedig perben, azt bizonyítja az is, hogy ugyane czikkely meghagyja a megyének a szabadságot, miszerint meghatározhassa,hogy mikor történjék a folyamodás birtokon kívül és mikor birtokon belül. Ez tehát az első vádpont. Erre röviden ez a válaszunk. A „Hon“ czikkírója — úgy látszik — összetéveszti a mostani megyét azzal, mely e javaslat alapján létesülni fog. A jövő megye már nem gyakorol semmi birói hatalmat, administratív közeg, s közigazgatási dolgokban mindenütt és nálunk is a belügyminiszter a legfelsőbb forum apellatorium. A megye a közigazgatás közvetítője, a juridicumhoz semmi köze. Már most ni igen könnyen gondolhatunk oly megyét is, melynek határozataival szemben — közigazgatási dolgokban — az egyén jogai semmikép sincsenek biztosítva. Ily megyét annál könnyebben gondolhatunk, mert az eddigi is,fájdalom, ilyen volt. A magát jogaiban sértve hitt egyén azelőtt folyamodott a cancelláriához, az leírt, de leirata hajótörést szenvedett a megye vis mertiáján. A megye határozata foganatba ment, s az egyén láthatott, juthatott fűhöz fához, jó szerencse volt, ha még nagyobb baja nem esett. Ily apró-cseprő dolgokért csak nem küldhették a megye nyakára királyi biztost, s igy előbb-utóbb ez egész ügy szépen csendesen elaludt. Ez természetesen így nem maradhatott. Gondoskodni kellett az egyén jogainak biztosításáról — nota bene administratív ügyekben. És ezt tette is a törvényjavaslat. 4-ik czikkelyében kimondja, hogy magánfelek a törvényhatóság sérelmes határozatai ellen a miniszterhez folyamodhatnak. A miniszter mint legfelsőbb fórum dönt, vagy az egyén, vagy a megyei határozat javára. Itt azonban a törvényjavaslat nem áll meg. Megállapítván a fellebbezés módozatát, tovább is megy az egyén jogainak biztosításában. Ott van a 73. és 74. czikkely, mely megállapítja a bizottsági tagok és tisztviselők teljes felelősségét. A tisztviselő felelős minden kárért, melyet hivatalos eljárásban a kár mulasztása által szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból az államnak, vagy egyeseknek okozott, s ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, teljes kártérítéssel tartozik. Ha azonban a tisztviselő illetékes meghagyásból, s a meghagyás szerint járt el, a kártalanítási keresetek mindig azok ellen intézendők, kik a törvénytelen cselekményt elrendelték. Mit mondanak együttesen e pontozatok? Röviden megmondjuk a „Hon“ czikkírójának, hogy máskor buzgalmát kissé mérsékelje. E pontozatok biztosították az egyént a közigazgatás összes fórumaival, a megyével úgy mint a kormánynyal szemben. E pontozatok azonban meg is adták az egyénnek azon lehetőséget, hogy közigazgatási ügyekben a belügyminiszterhez való apelláta által a megye határozatának reá nézve sérelmes követelményeit elhárítsa. Ily módon nemcsak hogy a végrehajtó hatalmat nem elegyíti bírói ügyekbe, hanem ellenkezőleg a közigazgatási ügyet következetesen keresztül vive a közigazgatás összes fórumain lehetlenné teszi a bíróság idő előtti interventióját, közbelépését már akkor, midőn még a kérdéses ügy imperfect, midőn még a rendelkezésre álló administratív remedium nincs fölhasználva. Vegyünk concret példákat, ezek legjobban megmagyarázták a dolgot, s a magyarázat ezúttal — ha minden jel nem csal — nem fölösleges. Tegyük föl, hogy Pest városa— a végsőre határozza el magát, s fagyos időben szigorú rendeletet ad ki, hogy az egyes „Hausherrek“ gondoskodjanak a passage járhatóvá tételéről. Ez ugyan igen bátor föltevés, de azért nem épen lehetetlen. Már most tegyük föl továbbá ami szintén nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy egyik másik házi úr e rendeletet magára nézve sérelmesnek tekinti. A „Hon“ szerint rögtön a bírósághoz kellene folyamodni, mi azt hiszszük, hogy itt a bíróságnak semmi dolga. ..Vagy a megye elhatározza, hogy A. helységtől B-ig utat kell nyitni. Ez egyikre vagy másikra nézve sérelmes lehet. Már most kinél keressen jogorvoslatot? A bíróságnál vagy a belügyminiszternél ? A „Hon“ czikkírójának észjárása egyáltalán igen rejtelmes. Ő megtámadja a törvényjavaslatot, hogy a végrehajtó hatalmat bírói ügyekbe elegyíti. Ez nem áll. De áll az, hogy a „Hon“ munkatársa a bíróságokat administratív kérdésekben teszi felsőbb fórummá, ő azt mondja, hogy a törvényjavaslat szerint az administratív közeg bíráskodik. Ez szintén nem áll. De áll az, hogy a „Hon“ azt akarja, miszerint a bíró administráljon. Az eszmék összezavarása, a confusio tehát másutt keresendő mint ahol a „Hon“ czikkírója keresi. Igen, de vannak oly közigazgatási ügyek, melyek valósággal magánérdekeket sértenek, és így bírói eljárás tárgyát képezhetik. De lehetetlenné teszi ezt e törvényjavaslat? Ellenkezőleg, megadja a módot, hogy minden magánfél ott keresse jogát, ahol azt in ultima analysi ha a megye vagy a kormány jogsérelmet követett el rajta, egyedül találhatja: a bíróságnál. A törvényjavaslat csak azt akarta elérni, hogy administrativ ügyekben is meg legyen található a jogorvoslat. Ezáltal temérdek pernek veszi elejét s az egyén jogait az erre legközelebb eső után helyre állítja. Ha ő is magáévá teszi a megye egyéni jogot valósággal sértő határozatát, ott van a 73 74. czikkely, ott van az egyénnek ama joga, hogy a „cselekvény elrendelője“ ellen a bíróságnál keresse jogát. Czikkiró azzal akarja bebizonyítani, hogy a kormány valóban „perekben“ ítél, hogy ott van a törvényjavaslatban, miszerint a megye meghatározhatja, mikor történjék a folyamodás birtokon belül és mikor birtokon kivül. Czikkirónak nagy a malheurje érveléseiben. Már megint, rosz helyütt keresgél. Nem gondolhat-e érdemes ellenfelünk oly eseteket, mikor határozottan administrativ szempontokból oly rendeletet ad ki a megye, melynek folytán az apelláta csak is birtokon kívül történhetik ? Például egy nagy árvíz közeledtének biztosságánál, mikor már jobbról-balról jönnek a veszélyhirdető telegrammok, s a baj elhárítására egy malomgát kiszakítása okvetlen szükséges. Nem teljesen indokolt administratív eljárás-e ez, s az apellatának nem kell-e eo ipso birtokon kívül történni ? Nagyon hosszúra nyúltmár cáfolatunk, s azért ma a „Hon“ czikkójának többi érveire nem reflectálhatunk. Ha jó kedvünk lesz, később talán visszatérünk rájuk. Annyit azonban már most is mondhatunk, hogy a többi argumentum egészen az elsőnek színvonalán áll. Szakasztott mása az első okoskodásnak. Hogy ez nem bók, arról mi nem tehetünk. Arról a „Hon“ czikkírója tehet, ki zavaros, ki nem forrt eszmékkel s az avatatlanság bátorságával oly vádak emelésére vállalkozik, melyeknek visszautasítására csak azért vállalkoztunk,mert azok viszonyainkat eléggé jellemzőleg a „Hon“-ban jeletnek meg. Külföld. Politikai hetiszemle. Pest, ápril 30. A Napoleon császár levele a választókhoz, melyet a hivatalos lap vasárnap ten közzé, megnyitá a manifestumok zsilipjét s az egész hétnek Folytatás a mellékleten. A képviselői immunitás kérdéséhez. Pest, ápr. 30. A „Hon“ f. hó 29-én megjelent reggeli lapjában a képviselőházban folyt viták nyomán „a képviselői immunitásról“ egy czikket közöl, melyet nem hagyhatok észrevétel nélkül. Az említett czikk írója a mentelmi jogot kivetkőztet természetes egyszerűségéből, összezavarja e jogot annak a képviselőhöz által gyakorolt alaki biztositékával s aztán azt bizonyítgatja, hogy ezen jog „privilégium.“ Hála az uj kor vívmányainak, ma már nem szorulunk a mentelmi jog méltánylása kedvéért frázisokra, annyi azonban bizonyos, hogy már a priori nehéz föltenni, miszerint a szabadelvű irány, mely minden privilégiumnak ellensége, ez ügyben privilégiumért küzdött volna, míg kivívta és sok helyütt küzdene még most is. Csak mentelmi jog valódi természete fölött kel tisztába jönni, akkor önként kiderül, hogy váljon az a privilégiumok kategóriájába sorozható-e vagy sem. Pozitív törvényünk, mely a képviselők mentelmi jogát körülírná, nem lévén; ezen jog lényegét analógiákból, a dolog természetéből és magának a mentelmi jognak czéljából kell levonnunk. Az 18310. országgyűlésen a képviselők mentelmi jogának törvényes támogatására az 179’b, XIII t. czikkre hivatkoztak a rendek, mely t. czikkben az mondatik, hogy az orsággyűlésre a karok és rendek akadálytalanul megjelenendnek és az ügyeket törvényes szabadsággal tárgyalandják : „Diaetaliaque negotia legali cum libertate pertractatum sunt.“ — Az 1867-ki XII. sz. 47. §-sa szerint pedig „a bizottságok (delegatiók) tagjai a jelen határozat szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha nem vonathatnak.“ Ha az utóbb idézett 1867-ki törvényt az országgyűlési tagokra is alkalmazzuk és az 179191 XIII. t. czikkel egybevetjük, akkor nem lehet kétség a fölött, miszerint törvényeink szellemében a képviselők mentelmi joga nem egyéb mint az iránti biztosításuk, hogy az országgyűlésen tett nyilatkozataikért feleletre sohasem vonathatnak. Ha már most a dolog természetéből vett érvek alapján keressük, hogy a mentelmi jognak mi a czélja s hogy ezen czél elérésére mi szükséges, akkor azt találjuk. 1. hogy a mentelmi jog czélja nem lehet egyéb, mint az országgyűlés tagjait oly helyzetbe hozni, miszerint feladatuknak megfelelhessenek s kötelességüket akadálytalanul teljesíthessék, t. i., hogy az ország ügyei fölött személyes veszélyeztetésük nélkül és teljes szabadsággal nyilatkozhassanak és határozhassanak. 2. hogy ezen czél teljesen el van érve az által, ha biztosíttatnak, hogy az országgyűlési tárgyalások közben tett nyilatkozataikért és a képviselőház megbízásából tettekért feleletre soha sem vonathatnak. Ha a mentelmi jogot a törvény és a dolog természete nyomán ekként meghatározzuk, akkor azzal minden el van érve, ami a képviselők külön feladatának és kötelességének teljesíthetésére szükséges, mert minden más tekintetben a többi honpolgároknak épen annyi jogra van szüksége, mint a képviselőknek s igy ezeknek sem szabad adni több jogot, mint a mennyivel azok birnak. Ámde ezen igy meghatározott mentelmi jog nem privilégium. Nem privilégium először azért, mivel ezzel nem veszszük őt ki „az összes polgárzatot kötelező törvények alól, hanem csak biztosítjuk számára azon minden honpolgárt megillető jogot, hogy törvényes kötelességét szabadon teljesíthesse, s azért feleletre ne vonathassák. De nem privilégium ezen jog másodszor azért, mert nincs a képviselő személyéhez kötve, hanem képviselői tisztjéhez. Ugyanis a képviselőnek, hogy kötelességében eljárhasson, az országgyűlésen nagyobb szólásszabadságra van szüksége, mint bármely honpolgárnak a közéletben, hogy mint magánembernek, neki magának is. A képviselőnek mint ilyennek törvényt alkotni s ha szükséges, a fennállókat változtatni feladata, ellenben a magánembernek a fennálló törvényt megtartani kötelessége. Ezen különbségből világos, hogy pl. míg a magánembernek a királyi székbeli örökösödésnek megállapított rendje ellen kikelni hat évig terjedhető fogság és pénzbírság büntetése alatt tilos (1848. XVIII. t. ez. 7. §.), addig a képviselő , ha ezt szükségesnek látná, kell, hogy az országgyűlésen ezen örökösödési rend ellen szabadon kikelhessen. Így van ez sok más esetben is, és szükséges, hogy így legyen, szükséges, hogy a képviselő olyat is mondhasson és tehessen törvényhozói tisztének teljesítése közben az országgyűlésen, amiért a magánéletben minden honpolgár a fenyítő törvény súlya alá esnék, mert a képviselő gyakran csak így teljesítheti kötelességét, kötelességének teljesítéséért pedig kérdőre senki sem vonatkozik. Ez oly már a köztörvényekből folyó elv, melyet, mint „mentelmi jogot“ külön törvénybe igtatni csak a hatalomnak e téren oly gyakran nyilvánult túlkapásai tettek szükségessé. De hogy ez nem privilégium, arra nézve vehetünk a fenyító törvényből egy teljesen találó példát. A fenyító törvényszék halálos ítéleteinek végrehajtója ebbeli szomorú kötelességének teljesítésében embert ölhet, s azért feleletre megsem vonatkozik; de azért nem mondható, hogy ez privilégium,mert ez is csak azon általános szabály alkalmazása, hogy törvényes kötelességének teljesítéséért senkit sem lehet felelősségre vonni. Egészen másképen állana a dolog, ha a mentelmi jog kiterjesztetnék a képviselő azon tetteire is, melyeket ő mint magánember, például mint lapszerkesztő elkövet,amit a „Hongozik kirója kívánni látszik, én pedig a jogegyenlőség érdekében ellenzék, mert akkor a mentelmi jog csakugyan személyes privilégium volna és nem azon általános szabály alkalmazása, mely szerint törvényes kötelességének teljesítéséért egy honpolgár sem, s így a képviselő sem vonatkozik felelősségre. A képviselő mentelmi jogától meg kell különböztetni azon törvényes szokást,mely szerint ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők letartóztassanak vagy közkereset alá vétethessenek, a képviselőház előleges jóváhagyása szükséges. Ezen törvényes gyakorlat, mely a delegatio tagjaira nézve az 1867. XII. t. sz. fent idézett §-ban már törvénybe is igtattatott, alaki biztosítéka a képviselők fent körülirt mentelmi jogának s ezen törvényes szokás azon viszonyban áll a mentelmi joghoz, mint átalánban áll az alaki jog az anyagihoz, például a fenyító eljárás a büntető törvényhez. Ezen törvényes szokást egész terjedelmében fentartani, sőt azt mielőbb az országgyűlési képviselőkre nézve törvénybe igtatni szükséges, mert ha bárki másra mint a képviselőházra bízatnék annak megítélése, hogy valamely képviselőnek mentelmi joga sértetnék-e az ellene inténni szándékolt közkereset vagy letartóztatás által, akkor a mentelmi jog illusóriussá válnék. De midőn a képviselőház a törvényes szokás, a mentelmi jog sértetlen fentartása czéljából, rá ruházott ezen korlátlan discretionális jogot gyakorolja, saját méltósága kívánja meg, hogy ezen jogával csakis úgy éljen, hogy azon czél, amelyből ezen jog rá ruháztatott, eléressék t. i. csak akkor tagadja meg a kiadást, ha látja, hogy a közkereset valamely képviselő ellen oly nyilatkozata okából szándékoltatok intézteim, melyet mint képviselő az országgyűlésen tett, vagy pedig oly tettért,melylyel az országgyűlés által bízatott meg. Ha a képviselőház ezen korláton túlmegy és oly esetben tagadja meg a kiadatást, melyben az illető képviselő magán minőségében elkövetett tettért szándékoltatik felelősségre vonatni, mely tette és képviselői állása közt semmi összeütközés nincs; akkor a képviselőház viszszaél discretionális jogával, akkor ahelyett, hogy törvénytelen üldözést akadályoztatna meg s ezzel az igazságszolgáltatás helyes kezelését előmozdítaná , a törvény érvényesítését tartóztatja fel s akadályává lesz az igazságszolgáltatásnak. Egyetértek az „angol írónak czikkíró“úr által idézett szavaival, „hogy a parlamentek sülyedésének leghatározottabb jele, ha azok saját jogaikat nem tudják érteni s nem képesek megvédeni, s épen azért óhajtandó, hogy a parlament ezen jogát, annak czélját és horderejét értvén, azzal vissza ne éljen, mert amely joggal visszaélések történnek, az a visszaélés által sértett más jogokkal való összeütközés folytán okvetlenül — elvész. HODOSSY IMRE megadta fő jellemvonását. E hét — Francziaországra nézve a programmok és manifestumok minden rendű és rangú egyének nyilt leveleinek hete volt s némi tekintetben igaza van a párisi életelőknek, kik a plebiscitumot tintatartónak keresztezik melynek fekete nedve betű formájában elárasztja a franczia nemzetet. E héten az őszi minisztérium, az egyes miniszterek maga Ollivier és a kis és a nagy szellemek alig belátható sora nyilatkozott s látta el a népet különböző tanácsssal a küszöbön álló népzavazat idejére. Ila magát Párist veszszük szemügyre, úgy tagadhatlan, hogy a fővárosban a plebiscitura sorsa a császárságra nem kedvező leszen. A fővárosok rendesen gyálpontjai az egész állam elégedetleneinek. Ide jó mindenki, kit dicsvágya gyors emelkedésre ösztönöz, a lakosság maga miután rendesen a iparos és kereskedelmi osztály túlsúlyban van, természetszerűen nem oly conservativ, mint a vidéki földmivelésosztály s igy rendesen ellenzéki szokott lenni, főleg azon államokban, hol a phrasis a közélet terén oly nagy előnynyel bir a józan okoskodás felett,mint Francziaors2zágban s valljuk meg nálunk is. Páriában tehát a császárság körülbelől vereséget szenvedene. A vidéken azonban — bármit mondanak a pártszenvedély által elvakított közlönyök — kétségtelen, hogy a császárság új alakulása, a császár és kormányának nyilatkozatai igen kedvező benyomást gyakoroltak s a legtávolabbról sem tarthatni attól, hogy a vidéken az ellenzék valami nagyon szembetűnő kisebbségre is tenne szert. A franczia nemzet egyszer már békés után akarja szabadsága megalapítását megkisérni s igy az ultrák törekvései most legalább eredménytelenek lesznek. Európa figyelmét egy szomorú esemény a héten keletre irányzó s tulajdonképen az dominálta a hét politikai életét. A legszélsőbb délkeleti csúcson, kies déli égalj alatt, a természettől dús virágzási képességekkel felruházott országocska van, mely a jövő évben ünnepelendi függetlenségének 50-ik évfordulóját. Ez ország az ősmúlt legszebb emlékeivel, a polgári és emberi erények legszebb reminiscentiáival van benépesítve. It hol minden talpalattnyi föld egy classicus korra emlékeztet, oly néptörzs lakik, melynek szabadságáért egykor egész Európa lelkesült és annak megalapítását minden módon elősegíté. Legjobb fiai vérzettek érette, de hasztalanul. A függetlenség kivivatott ugyan, de vele az anarchia, a zavar és rendbontás is tanyát ütöttek az országban, ötven évnyi időközben a kormány iparkodása még a belső béke megalapítását sem volt képes biztosítani. Idegen utazók jönak az országba, hogy az ősi nagyság helyeit megszemléljék. Közvetlenül a főváros közelében rablók hatalmába esnek, kik iszonyú módon meggyilkolják őket. Az áldozatok között idegen államok előkelő hivatalnokai is voltak s a kormány, mely meggyilkoltatásukat okos eljárás által megakadályozhatta volna, ma halálukért számadásra vonatik. Az egész világban ez esemény azon meggyőződést kelté, hogy oly állam, mely ötven év alatt a belső fejetlenséget elfojtani sem képes, életképességgel sem bírhat. Az európai hatalmak közösem azon fölhívást intézték a görög kormányhoz , melyről szólottunk, hogy adjon biztosítékot a belbéke fentartása iránt. Elég sok bűnét elnézte már Európa eddig is. Ama tehetetlen állam, mely nem képes néhány száz rablót ártalmatlanná tenni, folyton bizánczi császárságról, határainak meszsze kiterjesztéséről álmodozik , egyre veszélyezteti a kelet békéjét. Ezt a hatalmak már megunták s biztosan várhatni, hogy ama szerencsétlen esemény, mely legközelebb a hires marathoni sík mellet végbement, nevezetes változást idézend elő a nagyhatalmak keleti politikájában. Az elégtétel, melyet Görögországtól ki fognak eszközölni, minden esetre olyan lesz, mely Európa érdekeit minden nemű veszélytől lehetőleg megiovandja. A hét harmadik főeseménye a zsinat néhány hírneves tagjának egyidőben történő síkra szállása a pápa csalhatlansága ellen. Azt, mit a szabadelvű journalistica és irodalom már két év óta meg nem szűnik hangoztatni, ma Rauscher Schwarzenberg bíbornok, érsekek, Hefele és Ketteler püspökök is ismételik. Főleg Rauscher bécsi érsek, kinek túlzó ultramontán nézetei Ausztriában nem egy zavarra adtak alkalmat, foglalja el minden tisztelete mellett a pápai szék iránt ama kérdésben a szabadelvűek álláspontját. Irata minden szempontból bebizonyítja a pápai Csalhatlanság kártékonyságát, és azt, hogy e tan a katholika egyház múltjával és alaptanaival határozottan ellenkezik. Ugyanezt bzonyítja a nevezett három püspök röpirata is. Hogy mily eredmény koszorúzandja fáradozásukat ? Ez úgy nem fog a curia reájuk hallgatni, mint ahogy ők nem vették figyelembe a szabadelvű journalistica két év óta hangzó Cassandra-szavait. Ha ők állanak akkor az agitatió élén, úgy oly mozgalom keletkezett volna, mely a jezsuiták vakmerőségét, hogy az emberi méltósággal ellenkező badar gondolatokat dogmatizáljanak, elvette volna. Ma már késő fáradozásaik semmit sem használnak többé. Ezek e hét politikai életének legfőbb mozzanatai. Különfélék. Pest, ápril 30. (A belga királynő), József főherczeg nővére, ki mint tudva van, kegyeskedett a pozsonyi zászlóalj zászlóanyaságát elvállalni, mint legújabban hírlik, személyesen meg fog jelenni a zászlószentelés ünnepélyénél.A belga királynő jelenleg Bécsben időz. f Granzenstein Gusztáv volt pénzügyminisztériumi helyettes államtitkárral, kinek temetése közrészvét között ma délután ment végbe, a hivatalos lap több adatot közöl, melyek közöl kiemeljük a következőket: Született 1808-ban Nyitra-Szerdahelyen. Atyja Gränzenstein Ignácz kerületi táblai ülnök,anyja Justh Josefa volt. Gymnasiumi tanulmányai bevégeztével a bölcsészetet hallgatta a pozsonyi ev. lyceumban, 1829-ben ugyanott a kath. jogakadémián elvégezte a jogot és aztán Selmeczre ment, hol két év alatt kitűnő sikerrel végezte a bánya-akadémiát. 1830-ban államszolgálatba lépett és a főbányagrófi hivatalhoz járulnokká neveztetett ki. Négy év múlva már titkárrá neveztetett ki a szomolnoki bányahivatalhoz, kevéssel reá bányászati előadóvá az oraviczai bányaigazgatósághoz. 1836-ban már az igazgatóság elnöke volt.Ez volt életének legszebb szaka. Tevékenysége itt hálás, tág térre talált. Alapos bányászati ismeretei nem engedték, hogy megelégedjék az oraviczai bányák kezelésével. Megalapíta nagyszerű resiczai vas és a steyerdorfi szénbányaüzleteket, melyek az utóbbi években eladatván az állam vasúttársaságnak, most már oly kiterjedésüek s oly üzletforgalmat mutatnak fel, mely az utazókat bámulatra ragadja. A kezdeményezés Gränzenstein érdeme. Az oraviczai és bogsáni kincstári birtokokat kitűnőleg rendezte és általában az egész vidéken közkedvességre tett szert, úgy,hogy 1848.,midőn a magyar kormány meghívta Gränzensteint a bányászati osztály főnökévé a minisztériumba, jó emléket hagyott maga után a vidék lakosságánál. A pénzügyminisztériumban megismerkedett Lónyayval,az akkori államtitkárral s az ismeretség csakhamar belső barátsággá lett. 1849-ben követte a kormányt Debreczenbe és a Dusek, minisztériumban osztályfőnök volt. 1851-ben nyugalomba helyezték. A magánéletben sem pihent. 1854-ben kiadatván az uj bányatörvény,ő commentárt irt hozzá,mely szakértők véleménye szerint az újabb bányajogi munkák legkitűnőbbjei közé tartozik. E művében különösen fejtegeti a magyar bányászati viszonyokat s azok hiányait; az eleinte ellenségeket szerzett neki, de később belátták, hogy neki igaza volt. 1857-ben meghívták Tyrolba és egy vasiparral foglalkozó társaság igazgatójává nevezték ki. Az 1860-iki országbírói értekezletre Gränzenstein is meghivatott. 1867-ben, mihelyt a felelős magyar minisztérium megalakult, lónyay Menyhért Gränzensteint választotta, hogy őt a pénzügyminisztérium alakításának nagy munkájában segítse, osztályfőnökké és államtitkári helyettessé téve. Az oraviczai kerület is megemlékezvén az érdemekről, melyeket Gränzenstein Oravicza és környéke körül szerzett, megválasztá őt képviselőjének 1867-ben és 1869-ben. Buzgó,fáradni nem tudó ember volt. Addig nem szűnt meg munkálkodni, mig össze nem roskadt a teher alatt. Alig nyolcz nappal nyugalmaztatása után elérte őt a halál. (Missies tragicemicus jelöltsége.)Temesvárról ápr. 24-ről Írják nekünk:Missics János a román képviselőjelölt s Hornnak „pár excellence“ collegája, ismét megbukott! A biztos „megválasztás“ másod ízben mondott csütörtököt Torontál vármegyében, honnan Mihalovics Miksa úr és a közép balpárt biztató levelei mellett még küldöttségek is érkeztek városunkbaa „magas“ férfiúhoz, ki veleszületett képviselősködhetnémsége folytán a felhívásnak nagy nehezen egy szóra engedett. Azonban újra és ismét megbukott, s ez alkalommal sokkal fényesebben mint valaha. — Dániel Ernő, a jobboldal képviselőjelöltje 500 szavazat többséggel lett megválasztva, a hazafias balközép párt jelöltje Missies, és a nemzetiségi töredék által pártolt Grotesku Tulián ellenében. Ez alkalommal azonban csak maga Missies állt szemben a jobb párt képviselőjelöltjével , miután Grozesku visszalépett. Most már az időt sem lehet okozni azzal, hogy a balpárt ellen összeesküdött volna a jobboldallal, a mint okozta a balpárt a párdányi választás alkalmával. Kiváncsiak vagyunk, hogy a közeljövőben hol —eibukik vagy lép föl Miesics úr, kit kissé aggaszthat azon körülmény, hogy Lónyay eltávozik s igy alkalma nem lehet a fa-kérdésben feltűnő módon szerepelhetnie. (M. T. A k a d e m ia.) A Ilik osztály május 2-iki ülésén 1. Szilágyi Ferencz 1. t. ily czim alatt fog értekezni: „Egy erdélyi országgyűlés Ilik József császár korában.“ 2. Tody Ferenczr. t. előadandja észrevételét következő czim alatt: „Anonymus és Guido de Columpnis.“ Pest, 1870. ápril 30. Rónay Jáczint osztálytitkár. (A „Kereskedés“ czimü uj hajój a mint tegnap délben Uj-Pestről a hajógyárból Pestre akart menni, mindjárt ezen első útja alkalmával baj érte, mennyiben a hajó kéményével és árboczával,nem tudni,kinek hibájából, beleütközött a lánczhídba, úgy hogy a kémény eltört. A hajó azonnal visszavonult Új- Pestre. (Elgázoltatás.) Tegnap este 7 órakor a budai lánczhidfőnél a Pestről jövő postakocsi elgázolt egy 15 éves kőmivesinast. A rúd földre temte a fiút s a lovak, valamint a súlyos kocsi keresztülment rajta. A kocsis a gyors hajtás miatt felelősségre fog vonatni; az elgázolt fiút a kórházba szálliták. Sérülései jelentékenyek amennyiben a kocsi lábain keresztül ment, de azért van remény életének megmentéséhez. A szegény mindazonáltal valószínűleg nyomorék lesz egész életén át. (Azon ingyenes gyorsirászati tanfolyam), melyet annak idejében az egyetem helyiségeiben Markovits Iván, orsz. gy. gyorsíró revisor a nagy közönség számára megnyitott, és mely a húsvéti szünidő miatt több hétre felfüggesztetett, május 2-án esteli 6 órakor folytattatni fog. Egyidejűleg az előhaladottabbak számára is ugyanott tanfolyam nyittatik, mely hetenkint 3-szor reggeli 8 órakor fog tartatni. (Rasztinai báró Redl Gyula) több évi szenvedés után ápril 21-én éltének 74. évében Bécsben meghalt. (A pesti ág. hitv. magyar német egyház presbyteriuma) legutóbbi ülésében olyan határozatot hozott, melyhez hasonlót óhajtanánk több hazai egyháztanácsról is följegyezhetni. A pesti ág. hitv. egyház elemi tanítói ugyanis azon kérelemmel fordultak az egyháztanácshoz, engedné meg nekik, hogy a németországi elemi tanítóknak pünkösd hetében Bécsben tartandó közgyűlésében tapasztalásaik gyarapítása végett a tanügy érdekében, ők is részt vehessenek. Az egyháztanács nemcsak megadta a kért engedélyt, hanem minden tanítójának, ki ama Közgyűlésre el akar utazni, pénzsegélyt is utalványozott. (A fegyvereket a honvédség számára) Markovics alezredes már mind átvette és elküldte az egyes zászlóaljaknak. Mindazonáltal Bécsben fog maradni, hogy a töltényeket is átvegye. (Uj távirda állomások.) Kraljevicán (Porto Ré) Horvátországban Fiume megyében uj m. kir. távirdai mellékállomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal és a fiumei távírdai állomás árszabályzatával. F. é. május 1-től kezdve a magy. kir. államvasutak vonalain lévő következő vasúti távírdák hatalmaztattak fel a magán- sürgönyök kezelésére, u. m. a) az éjszaki vonalon : Gyöngyös, Ludas, Kápolna, a vámos-györk-gyöngyösi, Füzes Abony, Mező-Kövesd és Mező-Nyárad az egri, végre Emőd és Nyék-Ládháza a miskolczi magy. kir államtávirdai állomás öv- és árszabályzatával b) a déli