Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-03 / 126. szám
126. szám Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7. ezim. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám fflmszint. A lp anyagi részét illet közlemények (előfizetési pen. . kiadás körüli panaszok, iurditmingok; a kiadó-hivatalhoz emlők. REGGELI KIADÁS. Péntek, junius 3. 1876 21. évi folyam, Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼*87 helyben, házhoz hordva: E.rész évre . . .2 frt. Félévre....................11 frt Negyedévre ... 5 „ 50 kr. K 1 hóra. .... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 , 15 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábot petitsor 25 uj kr. PEST, JUNIUS 2. A szerb radicál párt lapjaiban hevesnél hevesb polemizáló czikkeket találunk a „Napló“ ellen, s ha e polémiákra ezennel mi is megteszszük észrevételeinket, tudjuk jól, hogy holmi nagyobb gyakorlati sikerre felszólalásunk e köröknél nem igen tarthat számot,de álláspontunk, eljárási módunk korrectségének tudata kötelességünkké teszi, hogy egyszer mindenkorra bizonyos dolgokat minden tartózkodás nélkül elmondjunk. * A „Zastava“ egy csomó más vád kíséretében a denunciatióval is kedveskedik azért, mert karlovitzi leveleinkből az rítt ki, hogy a Miletics-párt ellen nincs semmi bizalmunk és tudósítónk constatálta a jeleket, melyek e párt subversiv irányzatára engednek következtetni. Fölösleges dolog volna, ha a „Zastavá“-val a „denunciatio“ fogalma, értelme vagy a felett akarnánk pörlekedni, hogy mennyire alkalmazható ez publicistái eljárásra, mely nyilvánosan politikai tényekből következtet egész politikai rendszerekre. Csak egyszerűen kijelentjük, hogy teljesen igaza van abban, hogy nekünk a Miletics féle töredék iránt nincs semmi bizalmunk, álláspontjával nem tartunk semmiféle transactiót lehetőnek, tiltakozunk ennek még gondolata ellen is, s készek vagyunk az ellene való harczra, ha úgy tetszik, a végletekig. A magyar nemzet eljárása a nemzetiségek irányában határozott, világos, kétségbevonhatlan. Ama prókátorias szőrszálhasogatás, mely a jog betűjébe kapaszkodva, ez alapon vonja deductióinak körét, a nemzetiségekkel szemben sem volt sohasem osztályrészünk, s volt lelekünk s értelmünk hozzá elég, hogy egész arányában felfogjuk ezirányban is amaz axióma horderejét, mely a politikai kérdések megoldásában a politikai ösztön s érzéknek is kijelöli a maga helyét- Mi bíztunk és bízunk a szabad alkotmány s a felvilágosodás bűverejében, mely végre is a szűk látkörű s roszul felfogott fajérdekeket alárendeli a közszabadság magasb, általános közérdekeinek, s actiónkat a kiegyezés óta csak is eme szempontok határozták meg. Ezek azonban nem fognak terjedni sohasem annyira, hogy tétlenül nézzük, ha az alkotmányt is felhasználják ellenünk, ha a szabadság csakis köpenyül szolgál az izgatásokra, s ha, míg mi testvériesen megnyitjuk hajlékunkat a velünk szövetkezett népfajoknak, ezek egyes töredékei másra sem gondolnak, minthogy e hajlékot fejünkre gyújtsák. Nem született meg az az ember, ki nagy nemzeteknek a politikai léhaságot, közérdekeik félreismerését, az állami öngyilkosságot merje komolyan ajánlani. Távol áll tőlünk, hogy az úgyis kitörőfélben levő tüzet szítani, a kormányt oly nyakrafőre kezdeményezett intézkedések megtételére nógatni akarnék, melyekkel csak veszedelmesebbé tehetné a helyzetet. A kormánytól nem várunk többet, mint a közszabadság s alkotmány fentartására az intervenciót — a legvégsőbb esetben, de ekkor teljes erély s a törvény által eléje szabott kötelességek önérzetének egész tekintélyével. De ha így az esetlen és a szükség által nem parancsolt kormányi beleavatkozástól óva intünk, annál élénkebben kell szavunkat hangoztatnunk, maguk a nemzetiségek józanabb intelligentiájafelé, mely nem egy helyütt a működési térről visszavonulva, saját érdekeit is a lehető legroszabb tapintattal átengedi a radicál nemzetiségi proletárok és eszeveszett fanatikusok terrorismusának. Vagy mit tapasztaltunk csak az imént is a karlovitzi congressuson ? A szerb intelligent azon részének igen sok képviselője, mely előtt a magyar és szerb közötti testvéri viszony drága és édes becsesei lkt, siettek a congressusba lemondó leveleiket beküldeni, s a küzdelem elől félrevonulva, a gyönge idegzetű s a határozó pillanatokban lélekjelenlétét rendesen elvesztő Subotics s a vad agitator, Mileticsnek engedék a tért. Ily előjelek után mindenki előrelátható, hogy a szerb egyházi congressuson a kormányhoz szóló papság erőtlen ellenzése csakhamar megtöretik, s a tárgyalások azon mederbe fognak szorittatni, melyből csak Miletics és társainak malmai kaphatnak vizet. E nemzetiségi radicalokkal szemben a congressus conservativ pártja nemcsak fegyelem nélküli, de mondhatni, teljesen rendezetlen volt, a kormány képviselője áthágyatlan semlegességet követett s igy történt, hogy a congressus oly határozatokat hozva, melyek működési körét közvetve a politikai térre is átjátszák, a congressusi elnök kezében mintegy nemzetiségi dictatori hatalmat csoportosít, s ha határzatai szentesittetni fognának, Miletics és pártja kezébe, azon Miletics kezébe, ki Szerbiában a politikai csőd alá jutottak névsorán legelől áll, commassalja a magyarországi szerbeknek nemcsak egyházi, de politikai ügyei és nagy terjedelmű nemzeti vagyona feletti rendelkezést. S kérdjük már most, e határozatok, mily helyzetet teremtnek maga a viszszavonult szerb intelligentia számára ? A kormány vagy szentesíti e határozatokat, vagy nem. Ha szentesíti, oly clique munkálata és szervezkedése nyer valósítást, melyről maguk a szerbek jó nagy része is csak indignatióval emlékezhetik meg. Ha pedig nem szentesíti, tág kapu van nyitva újabb, nagy arányú izgatásokra, melyek föl fogják dúlni a köznyugodalmat, s nolens-volens a küzdtérre sodorják a most visszavonultakat, de azon különbséggel, hogy oly akadályokkal állanak majd szemközt, melyek működésüket tetemesen megnehezítve, a most csak némi tettleges jóakaratot igénylő sikert kérdésessé tehetik. De végtelenül lehangoló e jelenség a közszabadság tekintetéből is. Az nem válhatik sem a józan nemzetiségi pártnak, sem a haza fejlődésének előmozdítására, ha a szabadság és közrend érdekeit, mint egymást kizáró fogalmakat látjuk a mérlegbe vetve. És a karlovitzi kongressuson körtülbelől ez is történt. Midőn Miletics ultrái a világi elem túlsúlyát hangoztatják az egyháznak oly ügyeiben, melyek annak világi viszonylataira vonatkoznak, oly elvet mondanak ki, melyet mi is drága s nagy elvnek tartunk s a kath. autonómia szervezése közül — ha e szervezés egyátalán létesülni fog, mit most még nem mernénk állítani — valósítva szeretnék látni. De amig nálunk ez elv csakis a szabadság s a felvilágosodás utáni vágy természetes következménye, Mileticsnél ez is csak nemzetiségi izgató eszköz, melylyel alapjaiból akarja kiforgatni azon elleneket, melyek állásuknál fogva a tényleges hatalommal rokonszenvezni szoktak. Vigasztalan, sötét a kép, mely e vonásokban elénk tükröződik, akármiként forgatjuk ezt. De mert annak tartjuk, mert a haza és a szabadság érdekeinek szeretete kényszerít ennek nyílt constatálására — gyönge szavunkat hangoztatni fogjuk a kötelesség teljesítésének öntudatával, akármiként zavarhassa is ez meg némely urak circulusait Karlovitzon, Újvidéken, vagy akárhol egyebütt. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Tarakanov herczegnő. (A „Revue des deux Mondes“-ből.) II. (Folytatás.) A herczegnő jónak látta őket megelőzni. Elutazása napján Radzivil és nővére számosak társaságában eljöttek és a kikötőig kisérték őt; itt honfitársai nevében felszólalva, kifejezést adott azon reményének, miszerint nemsokára azon a helyen láthatja őt, melyre születése által hivatva van. Ő válaszolt, hogy mint orosz czárnő dicsőségét fogja találni abban, hogy jóvá tegye Lengyelország irányában azon bűnt, melyet egy más czárnő elkövetett. Itt történt először, hogy születése és tervei hivatalosan kihirdettettek. Radzivil kieszközölte a raguzai franczia konsul, Descriveaux urnát, hogy engedné át a herczegnőnek nyaralóját, mely csekély távolságra feküdt Raguzától, gyönyörű helyen, egy dombon, mely tele volt szórva kertek, villák és szőlőkkel, nem messze az úttól, mely a gravosai kikötőtől a városba visz. Mihelyt Radzivil azokkal, kik ide kisérték, megérkezett, ezen kedves lakás lett az expeditió főhadiszállása. Radzivil minden költséget fedezett és majd mindennap a herczegnő asztalánál ebédelt, ki nem mulasztá el meghívni a lengyel és franczia társaság legkiválóbb tagjait Kezei közt irományok léteztek, melyek hitelesen és döntőleg bebizonyították, kivonata szerint jogait, melyeket a császári koronához tartott. A többi közt két okmánynyal birt, melyek által nagy Péter és I. Katalin a trónöröklési rendet szabályozták; a legfontosabb volt Petrovna Erzsébet végrendelete, melyben örökösévé leányát, Erzsébetet, nagykorúságáig pedig kormányzóul Péter, holsteini herczeget nevezi ki. Ezen okmányok, melyeket Radzivil herczeggel közölt, a helyzet és az udvari személyzet, valamint a politikai hagyományok és az orosz kancellária irányának tökéletes ismeretéről tenek bizonyságot. Ez okmányokat közzé akarta tenni azon kiáltvány támogatására, melyet nemsokára kibocsátandó vala; de azoknak másolatát haladék nélkül akará az orosz hajóhad parancsnokához juttatni, mely épen azon időben a livornoi kikötőben horgonyolt; a parancsnok II. Katalin kedvenczének, Orlov Alexisnek fivére volt, kinek,mint mondák,fontos okai voltak az elégületlenségre, és kit a herczegnő könnyen a maga részére megnyerhetni remélt. Honnan birta ő ezen irományokat ? Radzivil nem látszott azon töprenkedni, és legkisebb ellenvetést sem tett, akár mivel jónak látta mindent helyeselni tüzesebb bonczolgatás nélkül, akár mert a herczegnő ügyességének sikerült valószínű magyarázatát adni a módnak, melyen az okmányok birtokába jött. Az az idegen társaság, harczias modorával és csillogó reményével rendkívüli élénkséget terjesztett Raguzában. A herczegnő története, melynek minden nap újabb és regényesebb fejleményei lepleztetek le, a perzsa sah házassági ajánlatának visszautasítása utazásai Oroszországon keresztül, melyeket férfiruhában járt be, szépségének fénye, magatartásának imponáló méltósága,az ékesszólás, melylyel terveit kifejtette,különös dicskörrel vevők körül. Van Raguzában egy nemesség, mely legalább Nagy Károly koráig viszi fel származását, és melyet régisége minden időben gőgössé tett; ezen nemesség törte magát a szerencse után, hogy ő fenségénél bemutattassék. Semmi gyanú sem forgott fenn a herczegnő helyzete iránt és ki sem mert volna vállalatának sikerében kétkedni annyira, hogy egy utas, ki Montenegróból jött, mivel oly kifejezésekben beszélt felőle, melyek nem látszanak elég tiszteletteljeseknek, azonnal kihívást kapott Domanskitól, és a párbaj után, noha csak könnyű sebet kapott, nyakra főre el kellett hagynia Raguzát, hogy új kihívásokat elkerüljön. A fremant, melyet Radzivil több hónap óta szorgalmazott, hogy a török hadsereghez induljon, egy napról a másikra várták. Szerencsétlenségére az 1774. év, mely oly kedvezőtlen volt az uralkodókra nézve, miután rövid időközökben XV. Lajos király, XIV. Kelemen pápát és III. Musztafa zultánt látta elhalni, egy fejedelmet emelt az ozmán trónra, ki semmivel sem birt előde harczias tüzéből. Abdul-Hamid khán zultán békés és szelíd jellemű volt. Azonfelül a birodalom belseje meg volt ingatva több basának gyakori lázadásai és függetlenségi törekvései által. A kincstár annyira ki volt ürítve, hogy azultán nem fizethette meg a janicsároknak a szokásos dzsü 1ü á z-ak-cse s z i t, vagyis trónfoglalási ajándékot. Ez okból a porta nagyon hidegen fogadta Radzivil közleményeit és nem sietett válaszolni oly segélyzőknek, kik mindenek előtt pénzt kértek. A nyár derekán hírül vették, hogy Romauzov tábornok átkelt a Dunán és hogy sikerült neki Muhsin-Zádé szeraszkiri Várnától, hol raktárai voltak, elvágni ; kevés nap múlva hire érkezett, hogy a szeraszkir, elhagyatván serege által , Kainardzsiban, Bolgárországban, békét kötött. Ez esemény felforgatta Radzivil minden számítását. Ő remélte vala, és kétségkívül helyesen, hogy az ő és társainak jelenléte, a bujtogatás szítása Lengyel-Iránban a confoederatio által, mely akkoron Láncaiban újra alakulni kezdett, hogy a lengyel Patriotismus kitörése, mire az ő megjelenése a török táborban vala felt adandó, uj nevet adna a háborúnak. Azonkívül meg volt győződve, hogy az uj kormány, mely Francziaországban inauguráltatott, és komolyabb , tiszteségesebb volt, mint XV. Lajosé, sietni fog jóvátenni Lengyelország elhagyatását és felhasználni a körülményeket a javára leendő közbenjárásra, ha nem is fegyverrel, de legalább diplomatiája által. A béke megsemmisíti ezen tervét, és Radzivil nem titkolt, hogy Törökország részéről mit sem remél többé. A herczegnő nem osztó reménytelenségét, hanem rendületlen bizalmat színlelt. Nézete szerint a helyzet soha sem volt kedvezőbb; véleménye szerint megérkezett a nyilatkozás és cselekvés ideje. Mivel nem tudta, hogy a kainardzsi béke azultán felhatalmazása folytán köttetett, nem kétkedett, hogy ez örülni fog, ha ürügye lesz azt nem szentesíteni, és ezen ürügyet ő akarta neki szolgáltatni jogainak és Katalin bitorlásának hirdetése által. Pugatschew nem volt még legyőzve, és nem is lenede oly könnyű vele boldogulni. Ez követőivel a hegyek közé vonult vissza, hova rendes hadsereg nem követhette és honnan kirohanva vassal és üszkökkel kezében, rémületet hozott a kastélyokra és felélesztette a reményt a parasztok szivében. Ha azultán csak némi segélyt juttat neki, Katalin kénytelen lesz seregét a Duna vidékéről visszahini, és ezt tenni a sultán el rém mulaszthatja saját érdekei megsértése nélkül, mihelyt arról értesíttetik által, hogy Pugatschew csakugyan az ő fivére, Tarakanov herczeg. És azonnal átadott Radzivilnek egy levelet, azon kéréssel, hogy azt a szultánnak kezéhez juttassa. Radzivil meglepetve látszott lenni e rokonságtól, melyről neki eddig sohasem szólott és meglepetése igen természetes volt. A hírlapok mindazok között, miket Pugatschewről közöltek, egy szóval sem említék azt, hogy ő Erzsébet fiának kíván tartatni. — Sőt tudva veti, hogy III. Péternek állította magát, kivel rendkívüli hasonlatosságot mutatott, és hogy rubeleket veretett ez utóbbinak arczképével és e körirattal Redivivus et ultor. A herczegnő ezen ellenvetésre a legkisebb zavar nélkül azt felelé, hogy Pugatschew, miután durva parasztokat kellett támadásra birnia, nem akart nekik oly tényeket felfedezni, melyek azok tudatlan és naiv elméjében Erzsébet czárnő becsületét károsíthatták volna, és ahelyett, hogy jogokat magyarázott volna nekik, melyeket azok csak nagy bajjal érthettek meg, inkább oly nevet és czímet vett fel, mely ismeretes volt előttük. Igaz ugyan, ugymondá, hogy Petrovna Erzsébet végrendelete, melyet a herczeggel közlött, nem tesz emlitést ezen fiúról, de ezen hallgatást a legfontosabb okok magyarázzák, melyeket kész volt vele közölni. A herczegnő története, mely a Raguzában tartózkodó franczia tisztek leveleiben lelkesült hangón lett elbeszélve, körözni kezdett a párisi salonokban és élénk kíváncsiságot keltett. Larochefoucauld herczeg és Bussy gróf Németországba utazván, Obersteint is meglátogatták, melynek magányában a limburgi herczeg búslakodott. A herczegnőről beszéltek vele. Minthogy ekkor már értesítve volt annak ármányáról a musbachi ismeretlennel, boszusága keserűségében talán meggondolatlan felfedezésekre ragadta magát, vagy tán többet árult el látogatóinak, mint menyit maga mondani akart ? Elég az hozzá, hogy ezen urak különféle részleteket gyűjtöttek, melyek levelekben eljutván Raguzába, figyelmet ébresztettek. A napokat bajosan lehetett e kis városban kitölteni. A tétlen ég és az unalom utat nyitottak a gyanúnak, és különösen a fiatal franczia tisztek, kik már kiábrándultak első lelkesedésükből, szívesen gúnyolták egymást lovagias hevük miatt, és a nőt sem kímélték, ki annak tárgya volt. Egy véletlen eset még megerősítette bennök a gyanút, és helyrehozhatan csorbát ejtett a herczegnő hitelén. A nélkül, hogy kényes, vagy szigorú lett volna, és daczára bizonyos kegyességnek, melyet mindenki felhasznált, és melyben a kaczérságnak nem volt semmi része, sohasem mellőzte a legfőbb tartózkodást, mely a legmerészebbeket is féken tartotta, és ez nem volt a legkevésbé sajátságos vonás, hogy egy fiatal nő magaviselete, ki körül volt véve bámulókkal, és szivesen fogadta, mint tudva volt a limburgi herczeg hódolatát, legkisebb alkalmat sem nyújtott a gonoszságnak. Szeptember hó vége felé midőn a szőlő már érésben van, a Raguzába menő parasztok egy napon korán reggel egy ösvényen, Descriveaux úr kertének ajtajától, mely a szőlők felé nyílt, néhány lépésnyire egy embert találtak, aléltan és sebesülve. Kezében kulcsot tartott, melyet a kert ajtajához valóink ismertek fel. Bevitték a városba. Ez az ember Domanski volt. Azt beszéld, hogy már több éjjel egy embert látott a szőlők közt tévelyegni, hogy felkiálton, és minthogy Fest, június 2. (Az osztályok közül) ma, értesülésünk szerint a következők tárgyalták a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslatot. Az I. osztály a II fejezetig haladt a részletes vitában, s minden §-nál vita fejlődött ugyan, de valamennyi szakasz lényegtelen módosítás nélkül elfogadtatott. A II. osztály a VII. fejezetig ment, s miután a főbb kérdések, melyek eddig el tárgyaltattak, lényegtelen módosítás nélkül fogadtattak el, kilátásban áll, hogy a holnap bevégzendő két fejezet is lényeges változtatás nélkül megy keresztül. A III. osztály a 3-ik §-t végezte el, hosszas vita után, melyben az ellenzékről részéről Ghyczy, Györffy, Iványi vettek részt. A törvényjavaslatot Deák, Tanárky és Rudnay védték. A IV. osztály ma kezdte meg az általános vitát és t. j.-t 14 szavazattal 6 ellenében hosszas discussio után elfogadta.A törvényjavaslat mellett a következők emeltek szót: Pulszky Ferencz, Kuba János, Simay Gergely, Királyi Pál, Hosszú József, Kemény István b., Olgyay Zsigmond. Ellene szóltak: Simonyi Lajos b., Tisza László, Kiss Miklós és Péchy Tamás. Az V. osztályban ismét heves vita fejlődött ki, s név szerint a 3. §-nál élénk és hosszan tartó volt. A törvényjavaslatot Horváth Döme védte, Török Sándor gömöri, a kormány részéről Szapáry Gyula gr. miniszt. tanácsos. Az V.osztály a 12 §-ig haladt a vitában lényeges módosítások nélkül. A VI. osztály a IV.fejezetet tárgyalta és fogadta el, az V. fejezetben azonban csak a bijelölésről szóló §-ig haladtán. A VIII. osztály ma délelőtt tárgyalta és változatlanul elfogadta a felebbviteli bíróságok elrendelt szaporítása ,életbeléptetésére szükségelt póthitelről szólótörvényjavaslatot, a báttaszék -dombóvár zákányi vasút kiépíttetése érdekében benyújtott törvényjavaslatot pedig azon feltétellel fogadta el, hogy annak földszinti munkálatai az első rendű vasúti munkálatok kívánalmai szerint készíttessenek el olyformán,hogy a könnyebb rendű sínek, szükség beálltával az elsőrendűvasutakra megkívántató nehezebb sínekkel cseréltethessenek fel. A központi bizottság délután 4 órakor összeülvén tárgyalás alá vette a felebbviteli bíróságok költségeire szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot, nemkülönben a báttaszék-dombóvári vasútról szólót, és mindkettőt elfogadta. Az osztályok előadói a következők voltak: I. o. Bujanovics Sándor, II. o. Prileszky Tádé, III. o. Rudnay István, IV. o. Kuba József, V. o. Urházy György, VI. o. Wochárer Béla, VII. o. Török Dániel, VIII. Szőgyény László, IX. o. Hrabár Manó. A központi bizottság előadója Bujanovics Sándor. Vidéki nyilatkozat: a köztörvényhatóságok rendezési törvényjavaslatáról. Szeged, máj. 26. Sok tinta fogyott el e kérdésben, sok eszme vált érte közvagyonná, sőt egész kis irodalom nőtte ki magát. Kossuth Lajos is megígérte egykor, hogy e kérdést tüzetesen megoldandja s javaslatával a nemzetet megajándékozza , ám ezzel mai napig adós maradt s most kijelenti, hogy nem kell rendezés, nem kell codifikálás. De, hogy az állapot így nem maradhat s törvénynek, rendnek kell uralkodnia, további indokolásra nem szorul, követeli az élet, kívánja a nemzet. Csak az a kérdés: váljon az előttünk fekvő kormányjavaslat megfelel-e az ország kivonatának s a kitűzött czélnak? Részemről azon nézetben vagyok, hogy a javaslat a szőnyegen forgó kérdést alapelveiben helyesen iparkodik megoldani. Mert mi a czél, mi a főirány? A felelős kormánynak józan összeegyeztetése a köztörvényhatóságokkal akként, hogy egymást meg ne semmisítsék, s hogy a mellett, hogy a törvényhatóság az állami közigazgatásnak végrehajtó közege legyen, egyúttal önálló önkormányzattal és politikai hitellel is bírjon. Nézzük már röviden, mert a nagyobb szabású ismertetéshez és tüzetes megbíráláshoz e helyütt tér és idő hiányzanak, azon alapelveket és utakat, melyeket a javaslat a czél elérésére elénkír; bár kívánatos lett volna, hogy a javaslat külön szervezze a várost, és külön a megyei törvényhatóságokat egy törvényben, azon különböző elemek miatt, melyeket az élet bennök tettleg kifejtett. 1. Az egyéni és testületi kormányzás formája. Ez egyike a legfontosabb kiinduló alapelveknek, miket megoldani kellett.Az egyéni rendszer egy magasabb állami közegben központosítja az ország közigazgatásának egyenlő irányát, valamint az autonomikus tevékenységnek felügyeletét, természetes, hogy a rendet jobban biztosítja, a kormányzást egyszerűbbés gyorsabbá teszi, de a felelősségi elvet is inkább életbe lépteti.A testületi kormányzás ellenben lassabban és nagyobb súlylyal mozgatja az összes közigazgatás gépezetét, jobban korlátolja a központi kormány túlhajtásait, inkább besánczolja a törvényhatóság jogait, de a felelősséget is illusóriussá teszi. Amaz megfelel a modern kormányzati politikának, emez összes alkotmányunknak volt egyik fő jellemvonása. Az indokok, melyek mindkét rendszer mellett harczolnak, arra indítnak, hogy sajátságos nemzeti viszonyaink közt mindkettőt egymással egyesítsük. A javaslat e szerint jár el. A megyék és városok élére főispánokat állít, nem dignitási, hanem hivatalnoki jellemmel s oly hatáskörrel, mit a részleteknél korlátolni óhajtanánk , tulfelől azonban a közigazgatás főágaiban a választott alispánokat, polgármestereket és bizottmányi közgyűléseket is lényegesen részesíti. Mondottuk, hogy a városok élére. Nem tagadható, hogy a városi elavult kezelésnél, tetemes hátrányok és károk fordultak elő mind az egyes polgárok, mind az ország érdekei tekintetében, és pedig nemcsak a közigazgatás, hanem a törvénykezés terén is. Itt valódi kiskirályság uralkodott panasztehetés és megtorlás nélkül; a szabadság rendezése tehát nagyon is indokolt. Az alkotmány épségben tartása feletti őrködés az országgyűlést illetvén s ez korunkban csaknem permanens lévén, a végrehajtó hatalmat elsősorban a kormány gyakorolja felelősség mellett, annak tehát rendeletét szabály szerint végrehajtandók. E tekintetben a javaslat a törvényhatóságoknak ismételt felírási jogot biztosít, sőt a meg nem ajánlott adó