Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-10 / 155. szám

Bármit határozzon a törvényhozás a megyék ingatlan javairól, annyit kétség­telennek tartok, hogy az erre vonatkozó szabályokat nem fogja a városokra nézve kielégítőknek tekinteni, hanem nagy óva­tossággal megszabni az eljárást, mely úgy a városi mint községi javak kezelésére nézve követendő. E tekintetben két főkérdésre kell ki­váló gonddal lennünk. Egyik: kik és mikép határozzanak ama nevezetes vagyonnal, mely a váro­sok és községek közbirtokát képzi?­­Mert e tekintetben város és község közt ré­szemről csak névleges különbséget látok. Másik : mily biztosíték kívántatik­a végre, hogy a határozók sem a helyi, sem az országos érdekeket ne sérthessék ? E kérdések kellő tekintetbe vétele egé­szen más világításba helyezi az ügyet, én azon hitben vagyok s kívánom, hogy csalód­nom kelljen, miszerint Prim ezen legújabb ár­mánykodása csupán ellenünk, magyar oppositio ellen van irányozva. Az absolutistikus hajlamú spanyol tábornok el nem viselheti, hogy Európa egy zugában lelkes férfiak találkozzanak, kik a valódi önkormányzat és szabadság mellett be­szédjeiket onthassák.­­ Bonyodalmakat sietett előidézni, hogy azok a magyar kormány kezé­ben nyomásul használtassanak, ez életbevágó tárgy hebehurgyán való elintézésére. Én azt hi­szem, helyesen cselekednénk, ha a magyar el­lenzék Prim ezen incollegiális magatartásáért bizalmas utón bizalmatlansá­gát kifejezni sietne. (Helyes!) Ez azonban természetesen csak egy lépés, a másik volna, határzatainkat Gorcsakoff, Bismark, Bratiano, Napoleon és Prim urakkal tudatni, értesítvén őket vitánk jelen állapotáról s kijelentvén azon eltökélt akaratunkat, miszerint minden tettüket, mely tárgyalásainkat zavarni képes volna, hely­telenítéssel fogadunk, s ez esetben őket egy ki­tűzendő határnapra — különbeni makacsság terhe alatt — a történet s utókor ítélőszéke elé megidézni nem késnénk.“ Ekkor tért át Simonyi Ernő a tárgyra. Ekkor íratta fel magát a 100-ik szónok. Ekkor ébredt föl a jobboldal is............ azaz hogy fölébredtem én. „Már vége van a gyűlésnek, meddig szán­dékszik még aludni?“ szólt szomszédom nevetve álmos tekintetemen. Csodálkozva néztem körül az ország házában. Somsich leszállt székéről, a honatyák kifelé siet­tek, a gyorsírók s tudósítók jegyzetüket hónuk alá dugva, követték. Hát nem a ház aludt, hanem én aludtam ? Álom volt-e az egész tünemény ? Hihetetlen! Valóságnak is beillett volna. Argus Folytatása a mellékleten. Országgyű­lés. .. képviselőház ülése jul. 9-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Elnök Sovassich Pál, jegyzők B­u­j­a­­novics S. Szél K., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Raj­ner Pál, H­o­r­v­á­t B. Tárgy: a municipális vita. A szónokok sorában Csanády Sánd­ után Hoff­mann Pál következett. Hoffmann Pál: T. ház! Minthogy parlamen­­táris praxisunk szerint a törvényjavaslatok álta­lánosságban való megszavazásának elvi jelentő­sége van, és annak elfogadása által a törvény­­javaslat helyeslése involváltanig igen természe­tes, hogy azon kérdés, vajjon valamely törvény­­javaslat csak általánosságban is elfogadtatik-e a részletes tárgyalás alapjául, komoly megfonto­lást és érett elhatározást igényel. Mielőtt t. ház, a szőnyegen levő törvényja­vaslatra vonatkozólag nézetemet, illetőleg indo­kaimat, adandó szavazatomra nézve elmonda­nám, engedje meg a t. ház, hogy elvontan véve, röviden jelezzem azon okokat, melyek valamely törvényjavaslatnak immár általánosságban való el nem fogadhatását, nézetem szerint, indokol­ják. Mielőtt azonban ezen okokat röviden el­mondanám, legyen szabad egy pár észrevételt tennem, melyek nem annyira a törvényjavaslat­nak érdemét, mint inkább mellékes körülmé­nyeket tárgy­aznak. Első ebbeli megjegyzésem vonatko­zik a törvényjavaslatnak időszerűségére, illetőleg azon sorrendre, mely parlamentáris tár­gyalásainknál nézetem szerint követendő lett volna. A t. ház igen egy éve foglalkozott azon törvényjavaslatokkal, melyek az ezen ország­gyűlésnek feladatul jutottak s a nagy reform ma első teendőinek mondattak: értem a bírói hata­lom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatokat.­­ Azoknak legnagyobb és legfontosabb részei, me­lyek iránt legnagyobb elvi eltérés létezett a ház pártjai között, immár be vannak végezve, csak egy néhány, mondhatni kevésbé jelentékeny részletek vannak hátra ; ezen részletek már az osztályok által meghaladtattak; nézetem szerint ezen törvényjavaslatnak bevégzése lett volna azon teendő, mely ez idő szerint a háznak ju­tott volna. (Helyeslés balról.) Én t. ház, tavai ugyanazon helyről, akkor­­ elvtársaimnak általam nagyra becsült helyeslé­sével vitattam e háznak túloldala ellenében, miszerint nem volt akkor időszerűtlen e tör­vényjavaslatokat tárgyalni, a név szerint az el­lenzék részéről akkor felhozott azon állítással szemben, hogy a törvénykezési szervezést a me­gyék rendezése nélkül nem lehet keresztül vinni, t­­ervbarátaim helyeslése mellett, épen az ellen­kezőt vitattam, állítván, hogy a megyék rende­zése ezen törvénynek megszavazása által köny­­nyíttetik. (Igaz, balról.) Én nem tudom, t. hát, mi okozta a t. kormány részéről e vélemény változását. Akkor a kor­mány is méltóztatott helyeselni érvelésünket; nem tudom, mi történt egy évnek lefolyása alatt, a­mi a t. kormánynak ebbeli meggyőződé­sét megváltoztatta volna ? Talán az, hogy igaz­­ság­ügyünk még egy évig pangott, talán azon sok nyomorúság, melynek napjainkban mind­azok, kik az igazság­szolgáltatással érintkeznek, ki vannak téve, talán ez azon indok, mely e tör­vényjavaslatoknak elhalasztását továbbra is in­dokolja. (Élénk helyeslés balról.) Te hát! Én tudom igen jól, hogy igazságügyünknek, külö­nösen az első folyamodású bíróságok körében, oly sanyarú helyzete sem a kormány, sem bár­mely pártnak nem bűne, és azért felelőségre von­ni nem is lehet. De nyíltan kifejezem azon meg­győződésemet, hogy ezen sanyarú állapotnak további tartama igenis a kormányt terheli, a kormányt teszi felelőssé, hatalmában lett volna a jelen hetekben a még hátralevő törvényjavas­latokat törvény erejére emelni, és már őszre, leg­­felebb a tél első havában az igazságszolgáltatás alapjait, az első folyamodású bíróságokat felállí­tani. Ez azonban, te­hát, nem vonatkozik a jelen törvényjavaslat érdemére. A másik, a­mit elő­zetesen megjegyezni kívánok, vonatkozik a vá­rosokra. Elválasztottam szándékosan a városok­ra vonatkozó nézeteimet az egész törvényjavas­lat méltánylásától mert elvégre a törvényjavas­latok tartama a városokra is alkalmazható, nem tagadom. Azonban én is azon véleményben va­­gyok, melyet több előttem szólott képviselő úr és különösen most Zsedényi Ede képviselő úr, a múltkor, Palstky képviselő úr kifejeztek, hogy a kir. városok rendezése, a törvényjavaslat kö­rébe nem tartozik. Ismét hivatkozhatom, egy pr­ecedensre, mely úgy hiszem­­, elvtársaimra is némi hatást gya­korolt. Szintén egy év előtt egy másik törvény­­javaslattal szemközt, t.­­ Iványi Dánielnek a vallás­szabadságra vonatkozó törvényjavaslatá­val szemközt állottunk, és én akkor szintén ezen helyről, szintén elvtársaimnak helyeslése mellett azon ellenvetést tettem, hogy ezen törvényja­vaslat úgynevezett „lex satura“, azaz oly tör­vény, amely heterogén tárgyakat egyesít magá­ban ; er­re nézve hivatkoztam, akkor a tör­vényhozás nagy mestereire,­­ a rómaiakra, a­kik úgy intézkedtek, hogy ilyen törvényeket még csak indítványozni sem szabad ; oly tör­vényjavaslat, a­melyben heterogén elemek fog­laltatnak, nem indítványozandó azért, mert más­különben úgy kénytelen elvetni az ember azt is, a­mit elfogadni szeretne, a miatt a­mit elfogad­ni nem akar, vagy kénytelen megfordítva elfo­gadni azt, a­mit nem akar, azzal együtt mit akar. Ugyanilyen a jelen törvényjavaslat is. Nem vagyunk-e annak tartalma iránt, ha azt a váro­sokra alkalmazzuk.Ugyanazon helyzetben.Nem-e fordulnak elő abban részletek, a­melyeket mind­nyájan elfogadunk, de a városokra nézve elfo­gadni semmi áron nem akarunk, és nem állítta­tunk- e oly kényszerűségbe ezen szerkezet által, hogy vagy kénytelenek vagyunk elvetni azt is, a­mit jónak tartunk,vagy pedig elfogadni azt is, a­mit más környezetben elfogadni nem akarunk. És legyen szabad itt az igen tisztelt belügy­miniszter úrnak a discussio elején tett egy nyi­latkozatára megjegyzést tennem. Ő azt mondá itten a városok tekintetéből tett kifogásokra vo­natkozólag,miszerint ő eredetileg külön törvény­javaslatot dolgoztatott ki a városokra nézve 23. §-ban. Azonban később elvetette ezen törvényjavas­latot azért, mivel meggyőződött arról, hogy az egyes városok között oly nagy különbség forog fenn, minélfogva azokat egyetlenegy törvényja­vaslatban rendezni nem lehet. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nem követi azon régi példaszót, mely szerint az első gondolatok a leg­jobbak, saját maga győz meg engem annak he­lyességéről, mert a­mennyiben a városokat egy­más közti különbségüknél fogva még külön sem lehet czélszerűen szabályozni, akkor, hogy véli a tisztelt miniszter azokat a megyékkel együtt szabályozhatni, a­midőn a megyék és városok között még nagyobb a különbség.(Helyeslés ba­lon.) Azon erő, a­melyet belügyminiszter úr fel­hozott, legfeljebb arra indíthatta volna őt, misze­rint a városok iránt külön törvényjavaslatban is itt is csak azt, a­mi városokra nézve közös, álla­pítsa meg, a többit az egyes városok statutárius jogának tartván fenn. Ezek volnának­­ hát azok, melyeket tüzete­sen megjegyezni akarok. Át akarok térni most azon okok rövid előadására, a­melyek nézetem szerint a törvényjavaslat elvetését indokolhat­ják. (Helyeslés balfelől : Halljuk !) Mindazáltal bevezetésül felemlítem azt, hogy ezen indoklás­nál szemközt e törvényjavaslattal állásom nehéz. Mert vannak benne részletek, a­melyeket én he­lyeseknek tartok, sőt vannak benne oly elvek, a­melyeket kész vagyok megvédeni, a­mint csak csekély erőmtől kitelik, de vannak viszont olya­nok, melyeket semmi áron el nem fogadhatnék. Ezen ellentét, a­melybe jutottam és jutnak mindazok, a­kik velem egy véleményben van­nak, nem a mi hibánk, hanem hibája a törvény­javaslatnak, a­mely egymással ellenkező elveken alapulván, maga idézi elő mindenkiben azon meggyőződést. Legyen szabad már most röviden azon oko­kat előadnom, a­melyek nézetem szerint vala­mely törvényjavaslatnak általánosságban el nem fogadását indokolják. Nézetem szerint három oka lehet ilyen elha­tározásnak : először az intézkedésnek szükség­telen volta, másodszor a törvényjavaslatnak tar­talma, harmadszor a törvényjavaslatnak szel­leme. A­mi illeti az elsőt, t. i. ez intézkedésnek szükségét, arra nézve elismerem, hogy e szem­pontból kifogás nem tehető, sőt tovább megyek, nemcsak szükségesnek, sőt sürgősnek tartom, kivált a jelen pillanatban, hol Európa politikai láthatárán kívánom, hogy rövid idő múlva el­­oszló jellegek mutatkoznak; sürgetősnek, hogy a megyei önkormányzat minél előbb szereztes­sék azért, hogy az országot netán környező ve­szély idején az önkormányzatból menthető erőre is tehessen szert. De ha elismerem is, hogy a törvényjavaslat sürgetésen szükséges, ebből nem meríthetek okot arra nézve, hogy ezért tartalma iránt is elnéző legyek. A­mi sürgetően szüksé­ges, annak nem szabad azért gyengébbnek lenni, és azért mert sürgetően szükséges, abból nem szabad azon következtetést vonni, hogy az rész­e lehet. (Helyeslés.) Az hogy sürg­etően szük­,­séges, nem ment fel azon kötelezettség alól, hogy a törvényt jól készítsük el. Különben ha az ál­­lna, akkor a kormány igen könnyen járhatna el a törvénykészítés dolgában. Akkor, hogy va­­amely törvényjavaslat elfogadásáról bizonyos egyen, nem kellene egyebet tennie, mint azt jó résen benyújtania, és a késő beterjesztéskor azt mondania, hogy íme, készen a törvényjavaslat, s mert nagyon sürgető, fogadjátok el. Ez annak eljárásához hasonlít, ki midőn rósz ebédhez hív­ná meg vendégeit déli 12 órára, est­e 6 órakor tálaltatott azon reményben, hogy a hosszas vá­rakozás által fejlődött nagy étvágy, a rosz ebé­det is jónak találná. (Derültség.) Kötelességemnek ismerem azonban azon állí­tásoma, hogy a törvényjavaslatt nem jó, bebi­zonyítani, s ez nem lesz oly nehéz. Azon tisztelt képviselő urak, kik eddig elé e törvényjavasla­tot­ védték, nagyon megkönnyítették e munkát. Alig találkozott a szónokok közt, kivévén a belügyminisztériumi államtitkár urat, ki a tör­vényjavaslatra hymnusz zengedezett, és nagyon sajnálom, hogy épen ő tette, kitől e tekintetben némi szerénység lett volna várható, már csak egy ismeretes latin mondás szerint, hogy várta volna be legalább előbb mások dicséretét, mint­hogy ő maga a dicsért tárgy elkészítésével némi viszonyban áll. Mondom, az eddig szólottak kö­zül mindnyájan elismerték a törvényjavaslat gyengeségét és sok tekintetben hibás voltát. Szükségtelen egyes szónokokra hivatkoznom, csak Kautz Gyula­­. barátomra hivatkozom, ki a minap mondott beszédében a theória szempont­jából igazolatlannak mondá ; hivatkozom más szónokokra, és hivatkozom Pulszky képviselő­­társamra, kinek beszéde rám nagy hatással volt, és a törvényjavaslat jövőjére, a részletes tárgya­lást értem, szebb reményeket gerjesztett ben­nem. Azon képviselő urak, kik a törvényjavas­latot eddig védelmezték, annak csak gyenge oldalát emelték ki, és helyesen. De csodá­kozom azon, hogy e diagnosis után nem jutottak a kellő következtetésre. Nézetem szerint ugyanis annak felismerése, hogy a törvényjavaslat nem jó, azon következtetésre vezet, hogy javítsuk meg hát , de nem arra, hogy fogadjuk el. (Élénk helyeslés balfelől) mert úgy hiszem a magyar törvényhozás nem adott senkinek jogot oly érvelésre, hogy rosz a törvényjavaslat, tehát fogadjuk el, mert ekkor arra jutnánk, mit ko­szorús költőnk mondott Vörösmarty a „rósz bor“-ról „Czudar besz ez, de ám igyunk, hiszen magyar költők vagyunk.“ Úgy hiszem nem fogjuk azt mondani, rósz besz ez a törvényja­vaslat ámde fogadjuk el. (Élénk helyeslés bal­felől.) Ha azt láttam volna, hogy a törvényjavaslat javítására — komoly hajlam van, talán én is úgy fogtam volna szavazni, mint ők, de ezt nem látván csak azzal válaszolhatok, hogy el nem fogadom. (Helyeslés. Éljenzés balfelől.) A második, t. hát, mint mondottam, a­mi e törvényjavaslat elfogadására alapul szolgálhat, an­nak tartalma. Kijelentem előre, hogy csekély szavaimnak, melyeket mondandó vagyok, ezek képezik gyű pontját, mert ez foglalja magában, nézetem indokolását. Megjelölöm te­hát röviden a feladatot, melyet e törvényjavaslatnak meg kell oldania. Én e törv­javaslatot nem fogom fel a hatalom szempontjából, a­mit minap Éber képviselő­társam igen alaposan helytelen­nek mondott, — nem fogom fel a hatalom­szer­zés szempontjából, nem az egyes néposztályok szempontjából, de nem akarom felfogni az ösz­­szes nép, a túlzó demokrátia, vagy épen dema­gógia szempontjából sem. Én felfogom e törv­­­javaslatot azon szempontból, melyből taval az igazságszolgáltatásra vonatkozó törv­ javaslato­­kat felfogtam, t. i. a czél szempontjából , a jó közigazgatás előállításának szempontjából. T. hát! Azon kérdést teszem, vájjon várha­tó-e miszerint a törv.­javaslat alapján jó köz­­igazgatás, jó kormányzat, s mivel itt az önkor­mányzatról van szó, jó önkormányzat lehetséges lesz ? T. ház! én azt merőben lehetetlennek tartom. (Helyeslés a bal felöl.) Eddigelé t. ház ! két módját ismerjük a kor­mányzatnak, egyik a büreocratikus centráli­saik­, másik az önkormányzat. Ha valaki a ház­nak akár ezen, akár túloldaláról centralisatiot kí­ván behozni, én vele polemizálni nem fogok. Én elismerem, sőt mindjárt bővebben meg fo­gom mutatni, hogy az önkormányzatnak előnye van a centralisatio felett, de mind­emellett én a bureaucratikus centralisatiot valami rendkívü­li, az­az oly csapásnak nem tartom, melynél fog­va egy nemzet élete koc­kán forogna. Én meg­engedem, hogy a bureucratikus centralisatio mellett is prosperálhat egy ország, föltévén, hogy a kormány parlamentáris, mert míg a kor­mány parlamentáris és a parlament népképvise­let alapján áll, a bureaucratia a minisztérium kezében, a min­stérium pedig a parlament ke­zében van. Ennélfogva a centralisatiót valami nagy veszélylyel fenyegetőnek nem tartom, és ha valaki bureaucratikus centralisatiót kíván, felt­éve, hogy a kormány parlamentáris és nép­­képviseleti; azt valami nagy kárnak, oly kárnak mel­y mellett a nemzet existentiájáról kellene aggódni nem­ tartom.­­Másrészről azonban tartalék nélkül kijelentem, hogy a magam ré­széről az önkormányzatnak adok elsőbbséget, még­pedig két okból. Egyik az,, miszerint az emberiségnek nem csak arra van joga, hogy a helyes, a jó történjék, hanem arra is, hogy ő általa történjék. Alkalmazván ezt a közigazga­tás, a kormányzás kérdésére, így állítom föl: Első c­él a jó közigazgatás, a jó kormányzat, de ezen jó kormányzat legyen spontán cselek­vőség, saját tevékenység eredménye. Ha itt va­laki ezt nem akarná elismerni, ha egyedül mint úgy látszik Tóth Vilmos államtitkár úr, csak azt a kérdést tartaná szem előtt, miszerint kell, hogy jó közigazgatás állítassák elő, akkor na­gyon veszedelmes útón haladna, így szoktak t. i. beszélni azok, kik a fejedelmi korlátlan uralmat védik. Azok sem szokták nyíltan kimondani, hogy ők a fejedelem önkényét akarják, hanem azon ürügy alatt, hogy ez után a legjobb közigazgatás áll elő. (Helyeslés balfelől). A „jó“ fogalmának igen relatív jelentőség van. A­mit valaki tűrhetetlennek tarthat, a más valakire nézve igen jó állapot lehet, azon állapot­­, melyet a magyar nemzet életében ta­lálunk néhol, másokra nézve megfoghatatlannak tűrhetetlennek látszik, de csak azért, mert nem ismerik. Jó közigazgatás, megengedem, ez az mi itt elérendő, de kívánni kell, hogy a törvényjavas­lat, mely e tárgyra vonatkozik, jó önkormány­zatot létesítsen, de létesítse ezt spontán cselekvő­ség által t. i. az által, hogy az illetők önmagu­kat kormányozzák. (Helyeslés balfelől). A második ok, mely miatt elsőbbséget adok az Önkormányzatnak, az, hogy abban egy nagy garantiát látok és így semmi esetre sem fogad­,­hatom el azt, a­mit a minapában a vallás és közoktatási miniszter úr Komárom városa igen­­. képviselőjének egy megjegyzésére mondott, Komárom város képviselője az egyes nyíl és a nyílcsomónak eltűrésére vonatkozólag mondott hasonlatosságát értem. Erre vonatkozólag a val­lás és közoktatási miniszter úr azt jegyezte meg, hogy a szabadság és az ország függetlenségének garanciája nem a megyékben, nem az önkor­mányzatban, hanem a parlamenti kormányban és a parlamentben van. Ezt elismerem, de nem csak egyedül ebben van az, hanem abban, hogy minden egyes része az országnak az ő szerve­zete által egy alkalmas mód a nemzeti erő egye­sítésére és ezen erők egyesítése által nagyobb hatály kifejtésére. Miként az emeltyű az egyes ember erejének sokkal nagyobb hatást nyújt, úgy hogy például emeltyű segítségével sokkal nagyobb terhet ké­pes felemelni, mint e nélkül bírna, úgy egy nem­zet is, mely az önkormányzat alapján van szer­vezve, sokkal nagyobb erőt és hatást képes ki­fejteni, mint az, a­melynek elemei szétszórvák, s csak individuumokból áll. (Helyeslés bal felől.) Ennélfogva nem fogadhatnám el azt, hogy az ország szabadságának biztosítékait egyedül a parlamentben keressük, igenis, a parlamentben keressük, de keressük másutt is, s mindennek felhasználása által lehet egyedül a nemzetnek szabadságát s függetlenségét biztosítani. (He­lyeslés balfelől.) Így lévén meggyőződve, te­hát, én nem fog­nék szavazni oly törvényjavaslatra, mely bu­­reaucraticus centralisatiót hozna be. De mit tesz ezen törvényjavaslat ? e törvényjavaslat t. ház, sem hal, sem hús. (Élénk tetszés bal felől.) sem centralisatió, sem önkormányzat; nem lesz az egyiknek sem előnyeivel, de igenis mindkettőnek valamennyi hátrányaival. (Helyeslés bal felől.) Be fogom ezen állításomat bizonyítani. (Ha­ljuk!) A bureaucraticus centralisatiónak az a nagy előnye, hogy gyorsan hajtatnak végre az intéz­kedések, a kormány kezében tartván a köz­­igazgatás hálózatát, a legrövidebb idő alatt ad­hat impulzust; az alárendeltségnél fogva, mely­­ben a bureaucraticus tisztviselők állanak, feltét­len engedelmességre számíthat, nagy erőt rövid idő alatt fejthet ki. Ezen előny a törvényjavaslatban nincs meg. Igen természetesen, a kormánynak nincs ily bureaucratiája, ott állanak a köztörvényható­ságok, részben választott, részben candidált részben kinevezett, részint substituált, helyettes tisztviselői, kik a kormánynyal — akár minő biztosítékot keresett a törvényjavaslatban az engedelmesség iránt — még­is ily szoros alá­rendeltségi viszonyban nem fognak állani. Nem lesz tehát a törvényjavaslatban semmi esetre azon erő, mely a bureaucraticus centralisatiót jellemzi, de nem lesz a másik sem. Mert ha a megyei kormányzatot bureaucraticusnak nem tarthatni, úgy önkormányzatinak sem lehet azt tartani. A főispáni hatalommal szemközt, a­mely a törvényjavaslatban felállíttatik, s itt mindjárt megjegyzem azt,­­ miszerint nem fogadhatom el azon állítást, hogy csak azon jogok lennének azok, melyek már előbb is a főispánt megillet­ték, tiltakoznom kell az ellen és kijelentem, hogy a főispáni hatalom, vagy főispáni állás nálunk eddig túlnyomólag méltóság volt, holott most a központi kormány közvetlen közege (Igaz ! úgy van ! bal felől.) Mondom tehát, nem eredményez ezen törvényjavaslat bureaucraticus centralisa­tiót, de nem is eredményez önkormányzatot, élni — lehet mondani — kevés az önkormány­zat számára, mi benne foglaltatik, meghalni sok. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem elégítheti ki ezen törvényjavaslat sem azokat, kik a bureaucraticus centralisatio barát­­­jai, de azokat sem, kik az önkormányzatnak ba­­rátjai. Megmondom te­hát, kiket elégíthet ki. (Hall­juk!) Kielégítheti azokat — és ilyenek nagyon sokan vannak — kik jelenleg csak egy interi­­met akarnak előállítani, s ez sokakra nézve az arriore pensée hid, mely a bureaucraticus cen­­tralisatióra vezet. (Igaz! úgy van! Élénk he­lyeslés balfelöl.) A­ki ezen ezért keresi a tör­vényjavaslatban, az azt eléri, mert szilárd meg­győződésem, hogy azon önkormányzatot, mely ezen törvényjavaslat folytán előálland, nem fogja senki kedvelni, és el fogják később fogad­ni, csakhogy ettől meneküljenek, a bureaucrati­cus centralisatiót. (Élénk helyeslés balfelől.) Má­sik megjegyzésem, mi a törvényjavaslat ártal­­mára vonatkozik, sarkpontját képezi a törvény­­javaslatnak, s ez a bizottságok összeállítása. A javaslat 20. §-ának rendelete szerint a bizottság — a­mely pedig az önkormányzati hatalomnak alanya, fele részben áll a legtöbb adót fizető állampolgárokból, fele részben a választó közön­ség választottjaiból. Ezen­­. képezte a legtöbb észrevétel tárgyát t. ház, és mindazok, kik ezen­­javaslatot védték, ezen leginkább megtámad­ható positióra fordítottak legtöbb gondot, sőt egy egészen új terminológiát is találtak föl, me­lyet megvallom nagy meglepetésemre hallottam e napokban itt felhozatal, egyes lapok részéről és mondhatom még pedig egy igen tekintélyes pesti német lap initiálta ezen újdonatúj terminológiát és innen inportálták azt ezen házba. Ezzel pa­­lástoltatik el a 20. §-nak nagyon is feltűnő, na­gyon is nagy megütközést szülő rendelkezése, ezen phrasis t. i. az, hogy itt nem jogokról, ha­nem kötelességtelj­esítésről van szó. Legyen szabad erre vonatkozólag észrevéte­leimet megtenni (Halljuk!) Előre kijelentem, hogy nem lévén politicus a szónak tudományos értelmében és nem oly egyén, ki a politikai tu­dományokkal tüzetesen foglalkozik, korántsem kívánhatom azon uraktól, kik ezen theóriát fel­állították, hogy véleményemet tekintélynek is­merjék el; csak mint egyszerű jogász szólok fel­fegyverkezve azon egyszerű ismeretekkel, me­lyekkel mint jogásznak és csupán ezen szakmá­val foglalkozó rendelkezhetem. Azzal védetik te­hát a 20-ik §., hogy itt nem jogok gyakorlásá­ról, nem hatalomról van szó, hanem szó van köte­lesség telj­esítéséről, azaz, hogy azon jogok melyek ezen §. által a legtöbb adót fizetőknek nyugtat­nak, nem is annyira jogok, jogoknak gyakorlása mint inkább egy kötelesség teljesítés. Én min­denek előtt azon kérdést vagyok bátor tenni, méltóztassanak nekem megmagyarázni, micsoda azon kötelesség, melyet itt érteni kell, váljon kö­telesség teljesítésnek méltóztatik-e venni azon kö­rülményt hogy néhányan legtöbb adót fizetnek vagy hogy mint legtöbb adót fizetők a bizott­mánynak tagjai. Méltóztatnak e érteni a kötelesség­teljesítés alatt azt, hogy ők sok adót fizetnek, vagy azt, hogy ők e nagy adófizetés következtében a bi­zottmányoknak született tagjai? Én úgy hiszem te­hát, hogy ez­ az első kérdés, mert különben nem volnék képes felfogni az egész okoskodást. A kötelesség teljesítése lenne tehát az érdem, a­miért e jog nyújtazik, mert hogy a bizottmányi tagság csakugyan jog, azt úgy hiszem kétség­be vonni senki sem fogja, hogy azon körül­mény, miszerint valaki a bizottmánynak tag­ja, jogosítmány, és pedig nagy jelentősé­gű jogosítmány azt úgy hiszem kétségbe vonni senki sem fogja. Hol van tehát azon kö­telesség, a­melynek teljesítése fejében ezen jogot nyerik, és akkor elfogadom ily alakjában az egész indokolást, sőt még a virilis szavazatokat is, de azt el nem fogadhatom, hogy már a legtöbb adófizetés elég érdem erre. Nem ez, hogy valaki nagyobb vagyonnal bír, és ennél fogva több adót fizet, hanem a nagy vagyon által szerzett intelligencia és ezen na­gyobb vagyon segélyével bírt önálló helyzet, mik ingyenes közszolgálatra képesítenek,­­ csak ezek indokolhatnák a virilis szavazato­kat. Igen nagy élvezettel hallottam Éder Nán­dor képviselő­társam beszédét és csaknem min­den szavát aláírnám, csak a conclusiót nem. He­lyesen hivatkozott Angliára, de nagyon sajná­lom, hogy Ő mindazokat, a­miket mind theore­ticai tanulmányaiból, mind saját tapasztalásából nálamnál sokkal jobban tudhat, hogy nem mél­­tóztatott Angolországra továbbrt is hivatkozni és kijelenteni, miszerint ott is teljesített köteles­ségnél fogva bírnak a béke­bírák virilis szava­zattal a country-ban, hogy nem méltóztatott ki­jelölni azon nagy különbséget, mely az angol önkormányzat és ezen törvényj­avaslat közt fen­­forog, mely adófizetésre ruházza azon kiváltsá­got, és nem úgy, mint Angliában, hol a békebí­­rák képezik a megyei gyü­ekezetet. Ezen szempontból sem tartom tehát, t. hát, ezen törvényjavaslatot indokolhatónak, hanem azon egész phrasis a­mely pesti lapokban és utánna itt a házban megpendítettett a kötelesség teljesítésre nézve egy érv a törvényjavaslat ellen, mert ha kötelesség­teljesítés jogosít a virilis sza­vazatokra, méltóztassék azt nem a puszta adó­fizetésre fektetni, és ne méltóztassanak azt mon­dani, hogy azok bírnak virilis szavazatokkal, a­kik a legtöbb adót fizetik, hanem azok, kik a­­ legnagyobb adófizetésnél fogva, független állás­ban lévén, közszolgálatokat ingyen teljesíthető­nek és méltóztassanak akkor mintául Angliát szem előtt tartani. Nagyo­n gyakran hivatkoznak, hol Angliára, Belgiumra, Francziaországra, más országokra és hol az egyik államból, hol a másikból idéznek a tvjavaslat egyik másik czikkének igazolására. Megengedem te­hát hogy ezen után a tvjavaslat minden tétele igazolható lesz, és nem lesz egyet­len egy czikk sem, a­melyre külföldi államok­ból nem lehetne példákat idézni, egyikre An­gliából, másikra Francziaországból, harmadikra Poroszországból. És azt fogják a tvjavaslat vé­dői állíthatni, miszerint ezen tvjavaslat merőben a külföldi államokban szerzett­ tapasztalatokon alapul. Megengedem egyes részletekre nézve, csak azt nem engedem meg, hogy az egészre nézve. Az ily után létesült tvjavaslat minden tételét külföldi példákkal illustrálhatni; de nem lehet­ne az egészre nézve ugyanazt mondani, ellen­kezőleg mondhatni, hogy nincs a föld hátán lé­tező állam hol ezen intézményt egészében véve megtalálni lehetne. Ilyen módon előállíthatni egy polyglott tvja­­vaslatot, mely az ország javára nem válik. Áttérek a harmadik okra, a­miért a tvjavas­­latot el nem fogadom s ez ennek szelleme. El nem fogadhatom e tvjavaslatot azért, mert ellen­kezik közjogi fejlődésünkkel. E század 3-ik ti­zedében nemzetünk öntudatosan lépett azon ös­vényre, a­mely végeredményül a 48-iki törvé­nyekre vezetett. Nem meggondolatlan lépés ve­zette ama kornak férfiait arra, hogy a demokra­tát proklamálják. (Balfelöl élénk helyeslés!) Én tiltakozom te­hát az ellen, hogy a mai kornak törpébb nemzedéke javítást akar véghez vinni azokon, miket a nemzetnek legnagyobb férfiai véghez vittek. (Balfelől élénk helyeslés.) Csak sajnálattal telik el szivem, látván azt, miként azok, miket a nemzet története leg­becsesebb lapjainak tekintek, t. i. az 1825-től 1848-ig, történteket­, melyeken nemcsak a nem­zetnek legdicsőbb tettei vannak följegyezve, ha­nem melyek képesítették a nemzetet arra, hogy az 1848 után következett nagy válságos idők­ben fenntálljon, (Élénk helyeslés balfelöl) mert nyíltan kijelentem, hogy ha a nemzet nem pro­klamálja 1848-ban ezen elveket, azok nélkül nem lettünk volna képesek a bekövetkezett vi­harokat kiállani. (Viharos helyeslés balfelől.) Én t. hát el nem fogadhatom azt, hogy ezen elvek lerombolásán gyökerezzék a nemzet jövője, pe­dig t. hát e törvényjavaslat aláássa országos országos alkotmányunknak alapját, a kép­vise­­leti rendszert, ezt elvitatni senki nem fogja. (Balfelől helyeslés.) Igaz ugyan, hogy csak a megyékre nézve kísértik meg a népképviselet megtörését, és az mondatik, hogy a parlament választatik; de te­hát nekem egy csepp bizal­mon sincs az iránt, hogy ha ez elv egyszer meg­­ingattatik itt, hogy nem fog-e megszegezni ott is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Megvallom t. ház, ez képezi fő okát annak, hogy mert ellenzem az egész törvényjavaslatot. Valóban szomorú kilátásainak vannak a válasz­tási törvény reformjára nézve, ha t. ház ezen elvet itt elfogadná. (Balfelöl helyes.) A 48 iki törvényhozás parancsolólag jelentette ki, hogy a megye önkormányzata a népképviselet alap­ján szerveztessék, ezen rendelkezés a népre nézve k­onkrét jogosítványokat állapít meg. Nem arról van jelenleg szó, hogy lehet, kell-e r­é­­szesíteni többeket jogokban, hanem arról van szó, hogy azoktól, kik valójában a törvény ren­deleténél fogva jogokkal bírnak, elvétessenek-e. A jelen századnak mostani szakában helyes út-e az, miszerint a­helyett, hogy a jogokat ki­­terjeszszük, a jogosítványok mindinkább meg­­szoríttassanak, ezt a t. ház minden tagjának megítélésére bízom. (Helyeslés balfelől.) Igen is az szokott mondatni: az egész nép, én, mely alatt mást nem érthetek, mint a nem­zetet, és épen azért hibáztatom mindazokat, kik a 48-ai törvényhozás ellenére, mely a nemzetet egygyé forrasztá, a népet ismét osztályokra szakítják, külön választják,­­ én azt értem, hogy ha azt mondja valaki, miszerint nem bízik a nemzet egészébe, nem bízik, hogy a választás jó eredményre vezessen, de álljanak elő az ille­tők egy biztos arcanummal, hogy azt, mit a nemzet összeségével előállítani nem lehet, ők előállítani képesek. Az mondatik, hogy ha vá­lasztatik a bizottság és egészen demokratikus elvekre fektettetik — ezt mondta Tóth Vilmos, — hogy ha arra bizatik a választás, nem ered­ményezne alkalmas közigazgatási bizottságot. Én azt kérdem, mit ajánlanak a t.urak arcamu­­mal ennek helyébe, mitől azt várják, hogy a

Next