Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-07 / 182. szám
iu2 szám Vasárnap, augustus 7. 1870. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám föld.szint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pértz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre,postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 12 frt. Félévre..................11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra.......... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 86 kr. 21 évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyege külön 30 nj kr. Nyílt tér : 1 hasábos petit-sor 25 nj kr. PEST, AUGUSTUS 6. Batthyány Lajos emlékére. — Ötvenkettedik kimutatás. — Lapunk szerkesztőségénél újabban begyült: Unger Gusztáv ügyvédtől Szatmárit 55 ft, melyhez járultak: Unger Gusztáv 2 forint, Petrovics Antal, 1 forint, Greguss György 1 forit, Joó Ferencz 1 forint, Fritz Károly 1 forint, Ruprecht Antal 1 forint, Demidor Ignácz 1 forint, Lengyel Endre 2 forint, Fogarassy József 1 forint, Papp György 1 forint, Günther János 1 forint, Holik András 1 forint, Vajay Károly 1 forint, Kovács János 1 forint, Majoros Endre 1 forint, Seyman Norbert 1 forint, Péter István 50 krajezár, Szalas Gergely 50 krajczár, Oravecz János 1 forint, Koós György 1 forint, Korona József 1 forint, Markovics Elek 1 forint, Volkenberg Károly 1 forint, Fodor Imre 1 forint, Szőnyi Ferencz 1 forint, Sámuel Lázár 1 forint, Jákó Mihály 1 forint, Kis Gedeon 1 forint, Böszörményi József 1 forint, Hennel Károly 1 forint, Szeőke Bálint 1 forint, Cabescu 1 forint, Korányi János 1 forint, Szilágyi Zsigmond 2 forint, Bossin József 1 forint, Gaszner 1 forint, Koós István, 1 ft,Szegedi Imre 1 ft, Farkas Antal 2 forint, Unger Lajos 1 forint, Schönherr Gusztáv 1 forint, ifj. Unger Lajos 1 ft, Hatvani Péter,1 ft, Jandrisics János 1 forint, Lucz 1 forint, Aiben Mátyás 1 ft, Lechner László 1 forint,Dier Lajos 1 forint, Hehelein Károly 1 forint, Kropper József 1 forint, Zafféry Károly 1 forint, Pázsit Imreift. Összesen 55, azaz: ötvenöt forint o.é.; az 51 kimutatásban foglalt összeggel 11,767 ft, 86 kr , a kimutatott arany és ezüst. A honvéd rokkantak felségérésére Bay Bertalan, Borsod megye első alispánja, mint a megye területén gyűjtött öszszeget, a 75 kr postaköltség leszámításával 886 ft 5 krt küldött szerkesztőségünkhöz. A „Pesti Napló“ tározója. A hétről. A semleges hiuz. (Lafontaine után— hosszasan.) A róka egy ízben meglátogatván a libaólt, több darabot megfojtott, s miután étvágyát kielégítette volna, szájában egy jókora combbal hazafelé ballagott. Az után találkozott a farkassal. Az ordas meglátván a róka telt bendőjét, melytől alig járhatott, s szemlélvén szájában a húsdarabot, megszólalt: „Minek neked ez a sok hús ? Lyukadban úgyis elég penészedik, adj nekem belőle egy darabot!“ „Szívesen adnék a barátom, felel a róka, ha az éhség nem gyötörne, de most bizony nem adhatok. Majd kapsz máskor!“ „Te mindig ígérgetsz, de soha sem váltod be szavadat“, válaszol a farkas, haragosan csattogtatva fogait, annyira, hogy a róka ijedtében rablott húsát majdnem elejte. A farkas azonban hallgatva odább ment s felkereste erdei lakában a hiúzt. „Hiúz barátom ! mondá színéből kikelve — elnézheted-e, hogy közöttünk a róka legyen egyetlen, ki jóllakik? eltűrheted-e, hogy orrunk előtt törjön a falvakba s pusztítson az ólakban ? Mig mi éhezünk, ő raktárakat állít a sok csirke-, liba-s ludhusból, és fukarságában nem ad nekünk semmit. Mi szándékod tehát,farkas ? kérdi a hiúz. „Én őszinte vagyok s azért kimondom, támadjuk meg együtt és vegyük el húsát.“ Ez azonban nem tetszett a hiuznak. — Én, úgymond, újabban a békeszeretetre adtam fejemet. Hajdanra veletek együtt rontottam a falvakra, s nem egy darabka jóféle csibehússal tértem haza Egyszer azonban meglőttek lábamon, azo a sántikálok s azért ma megelégszem kevesebbel is. Láthatod készletemet. Ez elégséges arra, hogy mint csendes és nyugalmas hiúz, elrágódhassam. „Hiúz barátom, meggondold, mit mondasz! válaszolt a farkas haragosan. — Engedj nekem néhány hónapos pihenést, mig sebemet kiheverem, azontúl tán szolgálatodra állok. A farkas válaszra sem méltatá, hanem boszankodva elment. Mikor útja a róka laka mellett elvezeté, nagyot ordított. A róka felébredt álmából s ravasz eszével azonnal megérté, hogy mi lehet ez ordítás következménye. Azért éjnek idején hirtelen felkelve, elsietett a hiuz lakására, s édesen mosolyogva, nyájas szóval kéregette, legyen segítségére, ha a farkas meg fogja támadni.) A hiuz azonban most is sebére utalt s kért , ne háborgassa tovább nyugodalmát. Mire a róka mérgesen távozott. Másnap hajnalban megtörtént az, mitől a róka annyira tartott. A farkas valóban megtámadta őt s véres harcz fejlődött ki közöttük. A farkas ereje a róka ravaszságával kemény harczot vitt. Az eredmény azonban egyiknek sem adta a győzelmet határzottan kezébe. Meguyiták a harczot, ismét eredménytelenül, míg végre mindketten kifáradtak. Ekkor a róka így szólt a farkashoz: „Minek marjuk mi egymást egy darab húsért, mikor látnivaló, hogy én azt szívesen nem adom, te meg összes erőddel tőlem ki nem erőszakolhatod ? Adok egy tanácsot. Kössünk mi békét s hogy egymást hiába ne marczangoltuk legyen, vegyük ki fáradságunk diját máson, kinek elegendő bús készlete van.“ — Ki legyen az a valaki ? kérde a farkas. — Ki más, mint a hiúz, felelt a róka. Mindketten elnevették magukat, békét kötöttek, összeölelkeztek s elvették a hiuz húsát. A hiuz protestált. * Pá r is, aug. 4. (Divattudósitás). Az itteni hangulat igen háborús, és minden, tehát a divat is—azt tükrözi vissza. Vagy jobban mondva itt a háború a divat. A hazáért meghalni — chic. A poroszt megverni szintén — chic. Eleget csinálni a poroszra — nagyon chic. Megveretni nem chic. Mily következményeket fognak a jelen bonyodalmak az uj divatra gyakorolni, még alig mondható. Egyelőre egy uj divatforradalomnak csak küszöbén látszunk állani, s e nagy válsággal szemben mindenki — zsebéhez kap, különösen a férjek. A franczia hadműveletek eddig csak szagüvecskéinken látszanak meg, amenynyiben „Forbach“ és „Niederbronn“ illatszereink támadtak. Beau de Coogne-t a helyszínéről ígérték férjeink. Csak egy várat kell bevenni,h így remélhetőleg nem sokára igazi kölni vízben fürödhetünk. A divat különben mindenesetre fegyverünk haladásától fogg függni, s divatárusaink bizalmas látogatóiknak máris gyöngyei a „Mayence-kalapokat,“ „Coblentzmantille“-okat mutogatnak, sőt merészebb képzelmű szabóink egyike egy „berlinoisen-szabast is talált ki s titokban nagy mennyiségű „eventail triomphal“-okat készitenek.Egy raktár Saarbrücken-nyakkendőkkel jó vásárt csapott, hanem elveszté azt az előre készített Wissenbourg-kendőkön. Nagyon haragszanak Douaire. Jelenleg broche-okul legszívesebben egy zurvot hordanak, a garnitúrát fülönfüggőnek, két turezos egészíti ki, teljes fegyverzetben. A macska kapaszkodik a fülbe. Míg béke idején a hajban galambokat viseltek, most apró mitrailleusöket tűzdelnek bele. Ha a hajóraj egy-két fényes diadalt aratna, egy pánczélos hajó lehet a téli idény legkedveltebb fejdísze. A férfiszabók a régi Mencsikoffot ígérik felmelegíteni, Benedetti név alatt. A Pelissier is divatba jöhet, de Mac- Mahonnak vagy Bazainenek fogják nevezni. Múltkor egy társaságban X. tábornok neje is jelen volt. V. marquisné panaszkodott, hogy az emai c.urát félbe kelle szakítania. X. tábornok neje nevetve válaszolt: „Nyugodjék meg asszonyom, ha el is késtünk, de augustus végén folytatni fogjuk. Férjem, hadteste élén, szobát fog számomra bérelni.“ A diadal e szerint bizonyos. Ha X. be nem váltja szavát, szép, fiatal neje agyonboszantja őt, s miután a férfiak jobban félnek az asszonyoktól, mint a porosztól naponkint várjuk a hadi jelentést, mely számunkra a német fürdőket hozzáférhetőkké teendi. Még a divatos színről is kell egy szót szólanom. Fehér-fekete és berlini kék, ezek „chic“ színek. A „Daumont“ a berlini bevonulás után azonnal helyt fog adni az elhagyott, de most újra felkapott „berlinernek Még nem tudni, melyik utczát fogják „Rue Berlin“-ek elkeresztelni.* Diplomatiai párbaj. 1 .ur! Ön, mint e monarchia képviselője, értesülve van azon leleplezésekről, melyekben Maledetti minket arról vádol, mintha nem tőle, hanem tőlünk eredtek volna a Belgium, Luxemburg, Ausztria stb. anexiójára vonatkozó ajánlatok. Ez állítást ön egyszerű hazugságnak bélyegezheti. Maledetti kezelrása tanúskodik arról, hogy a terv az ő tollából ered. Bismarck* 2) ,miniszter úr! Bismarck azt állítja, hogy az én tollamból eredt ama terv. Elismerem, ha nem ismerje el, hogy az ő fejéből. Ő hazugságnak nevezi állításomat, nekem fájdalmasan esik, hogy az ő vallomásait a csalás udvarias szavával kell illetnem. Ő tollamba mondta ama tervet, hogy hálóba kerítsen. Maledetti. 3 . . . . ur! Tudomása lehet már Maledetti újabb kísérleteiről, melyeket a valóságnak minél tökéletesebb kikerülésére elkövetett. E tehetséges diplomata nem átallja magát az ostobaság színében állítani a közönség, a világ elé, csakhogy e lepellel politikájának jellemtelenségét eltakarja. Nem lehet ön kötelessége a volt követ véleményét saját képességei felől a világ szemében helyreállítani, csupán azt vitathatja illető körökben, hogy bármi csekély fogalmat tápláljanak Maledetti ur természeti adományai felöl, oly ostoba ő mégsem lehetett, hogy egy hálóba belekerülhetett volna. Bismarck. 4) . . . . ur! Én megmaradok azon állításom mellett, hogy Bismarck a tőlem álnokul kicsalt kézirattal gaz játékot űz. Maledetti. 5) . . .. ur! Előbbi állításaimat, hogy Maledetti úr ép oly ostoba, amily jellemtelen politikának tolmácsolója, vissza nem vonom. Bismarck. 6) Nyilatkozat. Alólkrottak ezennel bizonyítják ,hogy a Bismark s Maledetti között fennforgó becsületbeli ügyet mi a lovagiasság szabályai szerint elintéztük. A weissenburgi és saarbrückeni elesettek. A kis újdondász vagy gyakorlati kézikönyvecske porosz és franczia újdondászok számára. Alarm-újdonság. Mint hallik, közelebb nagy vásárlások történnek a hadsereg számára. Egy itteni czéghez kérdés intéztetett, volna-e képes rövid idő alatt tetemes megrendeléseknek eleget tenni. A válasz — úgy tudjuk — igenlő volt. Nyugtalanító újdonság. (Személyhírek.) Bismarck Varzinból Berlinbe érkezett. Két órai időzés után külön vonattal Emsbe távozott. Gorcsakoff Berlint érintette. Thiele államtitkárral félóráig tanácskozott. Lelkesítő újdonság. (Berlin számára.) A tegnap távozott 50-ik ezred egyik honvédje érzékenyen búcsúzott családjától. Neje könyekbe fulva átkozá az idegen zsarnok terhetlenségét, kinek nagyravágyása a tűzhelyek békés lángját elolta. A búcsúzó landwehr-barezos 5 éves fia apja nyakába csimpészkedett. Az apa végre ki akart fia karjaiból bontakozni, de a piczi vitéz nem engedé. „Veled megyek apa!“ kiáltozott siránkozva — „vigy el a francziák ellen, vigy magaddal.“ „Bohó gyermek, mond az apa, „mit csinálnál a csatában?“ Megölném a francziákat!“ válaszolt szikrázó szemmel a kis dalra. A körülállók hangos éljenzésbe törtek ki, a szakállas hősök sorra csókolták a fiút, kit anyja zokogva vont maga után a házba. A dob megszólalt, az apa még egy tekintetet vetett utánuk, egy könyet törölt ki szemé- # * * .r.mogusik u.\.n -tr-- •.-rr*-T-.~r.»m.■■rr Pest, aug. 6. (B. Zs.) Most, midőn összes iszonyaival kibontakozik előttünk a véres dráma, jó lesz még egyszer komolyan átgondolni helyzetünket s kitűzni az állást, melyet mi az országra nézve a jelen válságaival s a jövő esélyeivel szemben egyedül tartunk elfoglalhatnak. Kiindulási pontunk nem lehet a rokon-, vagy ellenszenv. A mi fölfogásunk szerint Magyarországnak nincs indoka úgy az egyik mint a másik hadakozó fél irányában vagy rokon-, vagy ellenszenvesen praeocupálva lenni. A múlt nem köti le sem jobbra, sem balra, s nem is ébreszti benne a gyűlölet-, vagy a boszúérzet elfogulttá tevő érzetét. Akik Francziaországgal szemben a tartozó hálának rejtelmes okait emlegetik , azok elfelejtik, hogy az ország sorsa a sakkjátszó imperator kezében mindig alárendelt „paraszt“ volt, melyet combinatióiba néha-néha szintén felvett, de melyre nem is gondolt, midőn érdekei más irány felé terelték figyelmét. Emigratiónk e tekintetben Napóleon császár magatartásáról sok épületes dolgot tudna elmondani. Ami pedig Poroszországot illeti, itt bárminemű lekötelezettségről beszélni nem egyéb, mint telivér eszelősség. Ha a porosz lapok Magyarországot azon szolgálatokra emlékeztetik, melyeket Sadova folytán , tehát közvetve Poroszország által nyert, erre csak egykedvűen vállat vonhatunk. Akik mélyebben be voltak avatva a dolgok menetébe, tudhatják, hogy mily irányba terelte a porosz győzelem az akkori osztrák-magyar alkudozások menetét. Rokon- vagy ellenszenvről tehát egyáltalán szó sem lehet. A lekötelezettségnek még csak árnya sem létezik. Magatartásunk szabályozója tehát nem lehet más, mint ama szempont, mely ily válságos időkben egyedül mérvadó : t. i. az érdek, vagy minthogy mi nem követhetünk hódító, nyerő, a zavarosban halászó politikát, az önfentartás szempontja. Nekünk magyaroknak nincsen más érdekünk, mint saját állami létünk biztosítása. E tekintetben kétségkívül mi vagyunk Európa legkonservatívebb állama. — Állami fenmaradásunk érdeke összeesik a béke, a civilisatió, a szellemi és anyagi haladás nagy és szent érdekeivel. Hogy visszafoglalt állami lételünk benső természete szerint békés és conservatív, azt már ama körülmény is mutatja, hogy létezik végtére oly európai viszály is, melyben Ausztria nincs közvetlenül enyagírozva. Ezt már-már teljes lehetetlenségnek tartotta a világ. Nekünk állt leginkább érdekünkben az európai statusquo fenmaradása. Utánunk közvetlenül Angolország következik, s ezzel talán az érdekszülte békebarátok sorrendének vége. Állami tételünk vele született természete tisztán körülírja elfoglalandó álláspontunkat, mely nem lehet egyéb, mint a semlegesség. Államunk, s szövetséges társunk semlegessége a háború localizálásának egyik legfőbb biztosítéka. Ez nyújt kilátást arra, hogy tovább is élvezhetjük a béke áldásait. Ez felel meg leginkább belviszonyainknak, katonai úgy, mint financiális körülményeinknek. Aki ma azt vitatja, hogy az osztrákmagyar monarchia legjobban tenné, ha aktív részt venne a kitört háborúban, vagy aki hasonlót tesz, nem ugyan nyíltan bevallott czéllal, hanem a szenvedélyek folytonos fellázítása által, az ily politikusok magatartásának registrálása voltakéképen nem ide, hanem alább, a közegészségi rubrika alá tartozik. Ez államszövetség választása tehát nem lehet más, mint a semlegesség. E tekintetben törvényhozás és kormány egyetért, egyetértenek az összes pártok, a közvéleménynek összes betudható közegei. Mindenki érzi, hogy nekünk nincs kockáztatni valónk, s ami tán ennél is többet nyom a latban, mindenki tudja, hogy a mi európai helyzetünk elannyira párját ritkító, hogy nekünk még nyerni valónk sincsen. S ez utóbbi ép úgy vonatkozik Ausztriára, mint Magyarországra. De ha általános a meggyőződés, hogy még a háborúban való győzelmes részvétel is reánk nézve csak beláthatlan zavart és bonyodalmat eredményezhetne , és oly általános legyen egyszersmind a tudat, hogy a Rajnán dúló háború csak az összes semleges hatalmak solidáris törekvései által localizálható; hogy tehát itt Ausztria-Magyarország magatartása nem csak saját állami factorainak elhatározásaitól, hanem legnagyobb részben kívüle fekvő tényezőktől is függ; hogy ez utóbbi tényezőknek fellépése igen-igen könnyen e monarchia ellen lehet irányozva, s hogy végül egész Európában nincs oly hatalom, melyet magának a megindult háborúnak kimenete, az általa történendő állami változások természete egyáltalán a háború folytán létrejövendő állapotok oly közvetlenül érdekelnének, mint épen Ausztria-Magyarországot. Mindebből igen könnyen lehet következtetést vonni állásunk természetére s az abból folyó kötelezettségekre, hanem e helyett mi ezúttal csak egyre akarjuk mindazokat figyelmeztetni, kik szívükön viselik ez ország ügyét. Az összes háborúban részt nem vevő európai hatalmak kitűzték a semlegesség lobogóját, az egyik így, a másik amúgy értelmezte neutralitását, majd szűkebb, majd tágabb kört vontak ez által az illető állam elhatározásai köré, hanem alig múlt el néhány rövid nap, az összes hatalmak ugyanazon felfogásban találkoztak, abban tudniillik, hogy a semlegesség proclamálása nem elég, hogy ép esemlegesség megóvásáés a kellő perezben való sikeres alkalmazása bizonyos kötelezettségeket ró mindnyájukra. Bocsánatot kérünk, nem mindnyájukra. Van mégis egy kivétel : Olaszország nyíltan a végső esélyekkel is számít. Angolország nem sokat theoretizál, hogy ilyen vagy amolyan semlegesség, hanem szintén nem nézi ölberakott kezekkel a készülődő eseményeket. Törökország is ébren van. Csakis Oroszország, melyről Gortsakoff herczeg három lustrum óta mondja, hogy „összeszedi magát,“ ez hangsúlyozza folyvást teljes neutralitását. S aggressív politikát akar-e követni például Anglia ? Meg akarja-e törni a semlegességet, s részt kíván e venni minden áron a háború véres koczkajátékában ? Hódító czéljai vannak-e, melyek arra késztetik, hogy nem nézi egykedvűen a dolgok menetét ? Nem! Anglia nem készül háborúra,nem mobilizál, habár dúsgazdag, nem dobja ki millióit olcsó tüntetésekre, vagy czéltalan készülődésekre , hanem azért mindent elkövet, hogy az események ne lephessék őt meg egészen, mint védtelent. E háború okai oly különösek, s az eddigi európai egyensúlyijai szorosan összefüggők ; a hadviselő felek a politikusok oly speciális fajtájához tartoznak ; a háború következményei oly mélyen belevághatnak az eddigi hatalmi viszonyokba, hogy Angolország csakis önmaga iránti kötelezettségnek tesz eleget, midőn az állami óvatosságnak legelső kötelezettségeit teljesíti ! Nem vonunk párhuzamot azon érdekek között, melyek esetleg Angolország, s melyek Ausztria-Magyarország részéről belevonhatnak a háborúba; e párhuzam talán kitűzött czélunkon túl is vinne bennünket ; egyszerűen azt mondjuk, hogy az osztrák-magyar monarchiának nem szabad késedelmeznie azon eszközök megszerzésében, melyek nélkül egy szép reggel az emberek és események akarat nélküli labdájává lehetne. Készségesen elismerjük, hogy sikamlós az út, melyre a monarchia ez elhatározással rálép, hanem erős a meggyőződésünk, hogy a viszonyok nem engednek számára más választást. Jól tudjuk, hogy Bécsben hatalmas befolyások egy merész ugrással túltenni akarják magukat azon határon, melyet mi szemünk előtt tartunk, hanem ép oly jól tudjuk, hogy e törekvéseknek oly férfiak szegülnek ellen, kiknek voluma mégis nyom anynyit a latban, mint azon szomorú lovagoké , kik a baj elején mindig lármásak, de végén rendesen nagyon is némák. Magyarországot akarata ellen a háborúba beleerőszakolni : e munkára ne merjen senki vállalkozni! Hat szamunklihoz félív melléklet van csatolva. Fest, aug. 6. Weiszenburg táján az ágyudörgés még meg sem szűnt, és már is Colmárból jelentik, hogy f. hó 5-ikének reggele óta Saarbrück és Straesburg közt nagy csatát vívnak, melynek eredménye még ismeretlen. Az éjjel alkalmasint még több sürgöny érkezik, mely a csatának hol törtétét közelebbről megismerteti, mert a colmári sürgöny szerint azt valóban bajosan határozhatjuk meg. Legvalószínűbb, hogy Mac-Mahon védve a francziák jobb szárnyát a dél-német sereg megkerülése ellen, Weissenburg és Salz körül valahol védállást foglalt, és hogy a francziák, nehogy az initiativa előnyét elveszítsék,Saarbrücken és Bietschtől kiindulva, a neunkirchen-homburgzweibrückeni védvonal ellen intéznek nagy hadászati lökemet. Azonban az az eset is lehetséges, hogy a németek a Rajna partjai mellett futó két vasút és a Nahe 8 a Pfalz-Ludwig pályák segítségével seregek zömét a balszárnyon Weissenburg tájékán öszpontosították, és most a franczia seregre oldaltámadást intéznek, mely által azt az előnyt érhetnék el, hogy a franczia seregnek egyes hadtesteit majdnem egyenként verhetik meg, ha ugyan az táborait már össze nem pontosította közel a megtámadott szárnyhoz, mely esetben a németek által elérhető eredmény koránsem lehetne képes azt a hátrányt ellensúlyozni, mely hadászatilag veszedelmes arcziránya által — háttal a Rajnának függőlegesen a hadászati alapra (Coblenz, Mainz, Frankfurt) ahelyett, hogy azzal párhuzamos és annak körülbelül közepe előtt lenne f okoztatnék. De föltéve, hogy a németek csakugyan megtennék e merész hadműtétet, akkor nagyban tekintve a dolgot, kényszerítve lennének Strassburg zárlat alá tevése után a Vogeseken átkelni, amelynek szűk utaiban Mac-Mahon (1-ső) és de Faill (5-ik) hadtestei mindenesetre addig ellentállhatnának, míg a keleti és a metz-hagenaui pályákon a francziák is öszpontosíthatnák seregeket, az ezután bekövetvetkezendő döntő csatában pedig a francziák teljes biztosított visszavonulásra számíthatnának, míg a németek, ha a hadszerencse elhagyná fekete sasukat, aligha képesek lennének megvert seregüket a Rajna balpartján Mainz alá vezetni. Még az az eset is lehetséges, hogy míg valamely délnémet hadtest Mac-Mahont a Lauter-vonalnál mulattatja, addig a koronaherczeg a még felmaradó 4 hadtesttel a weissenburg-bietschi országúton, Lembachon és Stürtzelbrunnon keresztül a franczia fősereg jobb oldalába tör, remélve, hogy a csatatéren a porosz fősereggel egyesülhet. Hadászatilag tekintve, ily eljárás lész, mert részletenkénti megveretésnek teszi ki a német sereget, de kitudja : miután Sadovánál sikerült, talán most is megkísérlik; erre mutat legalább némileg a badeni és Württembergi táborok átkelse Rastattnál, miáltal Mac Mahont alighanem kényszeríteni akarják Sulzig visszamenni és ez által az említett bietsch-weissenburgi országutat egészen átengedni a németeknek. Összefoglalva mind e lehetőségeket, legvalóbb szintnek tetszik, hogy folyó hó 5-én az összes franczia sereg Saarbrücken és Bietschtől kiindulva Neunkirchen- Homburg Zweibrücken felé kezdi meg támadó működését, hogy Mac Mahon f. hó 5-én visszament Sulzra, és hogy míg a dél-németek a Sulz völgyben működnek, addig a porosz koronaherczeg 4 hadtesttel Weissenburgtól nyugatra Bietsch felé működött, felhasználva ez alkalommal a Buntenthal és Fischbachon keresztülre-