Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-09 / 184. szám

184. szám Szerkesztési iroda : Feren­siek­ tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéségh­ez intézendő. Bérmentetlen levelek esek ismert kezektől fogadtatnak el. kiadó hivatal: Főrendiek tere 7. szám föld­­.int. A lap anyagi részét l­b­r.; közle­­mények (előfizetési, pénz ; kiadás körüli panaszok, hirde­tmények; a kiadó-h­ivatalhoz intézendök. Kedd, augustus 9.1870. előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼*-sry helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 2 frt. Félévre.................11 frt Negyed évre ... 5­­ 50 kr. Két hóra........... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 85 kr. REGGELI KIADÁS: 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 6 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 új kr. Bélyegdo­kálón 30 új kr. Nyílt­ tér : 6 hasábos petit­sor 25 új kr. PEST, AUGUSTUS 8. Mac-Mahon már nem vezethette had­testét egyenes után a franczia középhad­hoz : a poroszoknak Saarbrückennél elő­­nyomulása oly élénkséggel hajtatott vég­re — legalább a sürgönyök szerint — hogy Mac-Mahon és de Failly hadteste is el­­m­etszetének a középhadtól és Saverne-re (Zabern) kényszerültek vonulni, honnan hadtesteik a keleti pálya segítségével ma alkalmasint Metz alá szállíttatnak. E csa­patok rendkívül sokat szenvedhettek, 7-én megint többet hátráltak 6 mértföldnél : Froschweilertől (kis puszta Wörth és Reichshofen közt) egész Saverne-ig. Folyó hó 7-én a poroszok nem üldöz­tek ugyan hevesen, mi arra mutat, hogy mind az I. tábor Saarbrückennél, mind a koronaörökös serege,csak igen nagy vesz­teséggel arathatták győzelmeiket , mert ha csak lehetendett, mindenesetre ipar­kodtak volna : egyrészt Saarbrückentől messzebb előre haladni hetedikén legalább St. Avoldig, és másrészt Mac-Mahonnak visszavonulását azáltal gátolni meg, hogy Roshbachnál elébe kerültek volna, mi a koronaörökös számos seregénél fogva igen könnyen megtörténhetendett. Mindennek elhanyagolása világosan arra mutat, hogy a németek oly nagy veszteségeket szenvedtek, hogy minden­­előtt rendezésre, pihenésre és két egy­mástól eddig elkülönítve működő seregük egyesülésére kellett idejüket fordítani. Tizedikén, — a­mint azt már előre is mondtuk — Metz előtt, a Condénorthen­­fouligny-falkenbergi vonalon már meg­kezdődhetik a nagy döntő csata, mely a Zollern és Buonaparte család, va­lamint a franczia és német nemzet közti túlsúlyért való versenyzésnek egyelőre legalább véget vet. Ezen a történelemben annyira fontos csatát valóban szép kies vidéken fogják vívni. Metztől keletre, szorgalmasan mivelt dombsor emelkedik, melynek keleti lábá­nál foly a franczia N­i­e­d; ettől egy mértföldnyire keletre megint kies domb­­lánczolat által elválasztva foly a német Nied, mely két folyócska Condé-Northen­­nél egyesül. Falkenbergnél vonul a Saar­­brü­ckenből jövő vaspálya, és a saarlouis­­nancy-i országút a német Nieden keresz­tül ; Bionvillenél a saarbrücken-metzi or­szágút hidalja át e folyót, és Condé-Nort­­hennél a saarlouis-metzi országút; e há­rom hely két és fél mértföldnyi védvona­lat jelez, melynek balszárnyát és közepét — Condé-Northent, Biouvillet és Foulig­­nyt valószínűleg a német I. sereg fog­ja támadni, míg a koronaörökös osztály­részéül alkalmasint Falkenberg lett kije­lölve. KÁPOLNAI. A háború. Alább veszik olvasóink ama sürgönyö­ket, melyek a csatatér legújabb esemé­nyeiről több -kevésbé érdekes részleteket hoznak. Az események egész folyamáról világos fogalmunk nincs.­­ A franczia haditervet a beérkezett tudósítások még nem hozták egészen tisztába. A poroszok haditerve fölött is homály uralkodik,mert nem tudható, hogy a weissenburgi ütkö­zet az előre combinált ütközetek elseje volt-e, vagy a győző csak később alapító operátióit az it nyert előny­re,azaz a várat­lanul nagyobb mérvet öltött weissenburgi csaták kizsákmányolását csak utólag ha­tározta-e el. Ma természetesen ez képezi a németek műveleteinek alapját s már eredményt is mutatnak föl vele, mert a francziákat a Thionvilletől Lauterburgig menő védelmi vonalból és várövből a Thionville-Metz-N­ancy-Epinal várvonalra szorították vissza. A német hadsereg azon része kezdette meg­ az offensivát, melytől a dilletans és nem dilletans stratégák legkevésbé várták azt. A koronaherczeg vezérlete alatt álló német balszárny legkevésbé illett a táma­dásra, mert a legkülönbözőbb és valószí­nűleg leggyengébb hadtestektől alakult össze. Innen magyarázható ki azon kö­rülmény, hog Mac Mahon csak aránylag csekély számú sereggel állt vele szemben. A w­ö­r­t­h­i vesztett csata után Mac-Ma­honnak még egy fölötte fontos feladat tel­jesítése jutott s ez nem más mint az, hogy a korona herczeg hadseregének Metz előtt szándékolt egyesü­lését Frigyes Károly herczeg hadsere­gével, a német centrummal min­den áron meggátolja. A wörthi és saarbrücki vereségek után a Mosel vonal képezi a fran­czia védelem alapját. E vonal Thionville­­től Epinalig terjed s a Párisba vezető uta­kat fedezi. Központját a roppant erős Metz és Nancy várak, tartalékát a chalensi tábor képezi, mely a hadsereg­nek jelenleg emberekben és fegyverekben azon raktárát képezi, honnan mindig ki­egészítheti a szenvedett veszteségeket. Ide vonul vissza a franczia hadsereg s úgy látszik, hogy központosulását a szinte ki­merült németek máig meg nem akadályo­­zák vagy meg nem akadályozhatták. Itt jelenleg négy egészen intact,kipihent fran­czia hadtest áll, három hadtestnek pedig ép részei szinte ide váratnak. A Mosel­­vonalon tehát legalább 300,000 csatakész franczia harcros várja a nagy gyorsaság­gal közelgő németeket s ha Mac-Mahon­nak a két német hadsereg egye­sülését a csata előtt vagy csataközben megakadályozni sikerül,úgy a németek minden eddig elért sikere könnyen kérdésessé vál­hatik. A helyzet képe tehát általános körvona­laiban a következő: A franczia hadsereg a Thionville-Metz-Nancy által védett Mo­­sel-vonalon foglalt állást. Itt veszi magá­hoz a segély­csapatokat a chalonsi tábor­ból, s piheni ki eddigi fáradalmait. Erre törekszik az egész német hadsereg. Ha a centrumnak a balszárnynyal még a csa­ta előtt egyesülni sikerül, akkor a néme­tek ismét mintegy kétszázezer fővel na­gyobb haderővel támadhatják meg a francziákat. Ha az egyesülés megakadá­­lyoztatik, a két fél számaránya körülbe­lül egyenlő. A koronaherczeg minden áron Nancyt törekszik elérni, hogy a fran­czia hadsereget oldalról támadja meg.­­ Nézetünk szerint tehát a Metznél várható döntő csata előtt a koronaherczeg fog az Útjában álló francaiakkal kisebb-nagy­obb csatát vivni, ha csak Napóleon császár váratlanul ismét meg nem ragadja az of­fensivát s a német centrumra nem veti magát, mi azonban csak akkor történhe­tik, ha biztosan tudja, hogy a bal a cen­trum segélyére nem jöhet. Az eddigi sür­gönyök szerint azonban biztossággal ez előre nem tudható, mert a Mac-Mahon hadtest állása és harczképességéről, mely a koronaherczeget föltartóztatni van hi­vatva, a porosz sürgönyök nem a legjobb híreket terjesztik. Pest, aug. 8. (B. Zs.) Közvetlen benyomása alatt az érkezett roppant fontossságú híreknek, a helyzet politikai mérlegelése teljes lehe­tetlenség. Ma katonai munkatársunké az első hely, ki a franczia és porosz részről jött tudósítások alapján lehetőleg hű ké­pét adja a katonai helyzetnek. A politikai combinatiók e peretben minden tekintet­ben időelőttiek. Mindenekelőtt be kell várni, míg a franczia vereségek egész hordereje constatálva leend. Azonkívül minden jel oda mutat, hogy a döntő üt­közet még csak előttünk áll. Párisból úgy mint Berlinből érkezett tudósítások szerint Metz és Thionville között a franczia had­seregnek mindeddig még enyagirozva nem volt zöme Bazaine alatt megmérkőzni készül a Steinmetz és Frigyes Károly vezetése alatt álló két hadtesttel. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy a poroszoknak ilyen még önma­guk által sem remélt szerencsére tökéle­tesen tönkre tette mindazok hiedelmét, kik ez­úttal igen rövid háború remé­nyével kecsegtették magukat. A dol­gok ily váratlan menete, egy váratlan csapással leforrázta a békereményeket. Két-három nagyobb összeütközés egy döntő csata — így okoskodtak minden­ütt — s az összes európai diplomatia közbeveti magát, s jó vagy rosz­szerivel helyreállítja a békét. Ki meri ezt még ma remélni? Ki hiszi, hogy Napóleon — még azon esetre is, ha a várt nagy ütkö­zetben feléje fordulna a hadi szerencse, békét köthetne? Most a diplomatiai és ka­tonai kudarcz egész szégyenével, mely annál veszedelmesebb, minthogy Fran­­cziaország a háborút oly mohó sietséggel indította meg, hogy az ily kimenetelnek még leggyengébb gyanúja sem ébredt föl sehol? Ha a diplomatia meg is gondolta a köz­vetítő actió minden esélyeit, a most beál­lott helyzettel szemben, valószínűleg egész tanácstalanul áll. Ez nem oly situatió, melyben Napóleon elfogadhatná még leg­jobb barátjának közbenjárását is. A fran­czia hadsereget úgy, mint a franczia né­pet minden ily kísérlet vérig sértené, s ez volna csak a napóleoni hatalom ellen in­tézett haláldöfés. Erre annál kevésbé gondolható, mint­hogy óriási túlzás, ha a háború eddigi menetét a 66-diki hadjárat lefolyásával hasonlítják össze. Vannak ugyan apró, mel­lékes analógiák, de hiányzik még a nagy catastropha, mely után azután mindennek vége, s a függöny legördül, hiányzik még Königrätz. Az eddigi csatáknak nagy fon­tosságát úgy katonai, mint politikai szem­pontból lehetetlen tagadni, befolyásukat úgy az előttünk álló nagy ütközetre, mint az egész hadjárat lefolyására valószínű­leg csakhamar érvényesíteni is fogják azok, hanem azért mindez még csak azt jelenti, hogy közeledünk a kezdet vé­géhez. Mindenek előtt nem szabad szem elől téveszteni, hogy itt franczia hadse­reggel van dolgunk, mely oly hamar nem veszti el teljesen bátorságát és rogékony­­ságát. Másodszor e hadsereg távolról sincs tönkre téve, megsemmisítve; ezt még a berlini tudósítások sem merik állítani A visszavonulás lehetőleg rendben történt, a csapatok valószínűleg már is újra kon­­centrálták magukat. Azután e hadsereg háta mögött ott áll Francziaország, rop­pant, kimeríthetetlen anyagi erejével. E segélyforrásokhoz apellált már­is Napó­leon, midőn a kamarákat már tizenegye­dikére összehívta. A nemzet képviselete be sem várta az összehívó szózatot, s a törvényhozó testület tagjai önkényt teljes számban jelentek meg Párisban. Előre­láthatólag a hazafiság óriási mérveket öltő manifestatióit fogjuk szemlélhetni. Ez azon itt - ott uralkodó fölfogás­ra vezet, mely azt emlegeti, hogy az alatt Parisban ki fog tárul a köztársa­sági forradalom. A mi véleményünk sze­rint e fölfogás a franczia nemzet jellemé­nek teljes félreismerésén alapszik. Míg a franczia katonák az ország határait, te­rületi épségét, a nemzeti becsület leg­drágább kincseit védik, addig a párisi nép nem gondol belügyeire, s azoknak elintézését későbbre halasztja. Az ily mozgalom nem lehetetlen, sőt valószínű, de csak egy, a nemzeti becsület árán kö­tött békekötés után. Akkor, mikor már a harcrtéren nincs mit veszíteni. Az a köz­­társasági párt, mely megszavazta a hábo­rú megindítását, mely megszavazta a kí­vánt összegeket, most még inkább min­dent el fog követni a győzelem biztosítá­sára, s a törvényhozó testületen kívül álló kérlelhetlenek sem fogják elfelejteni, hogy a Rajnán nem csak Napóleon, ha­nem­ Francziaországnak becsülete is en­­gageírozva van.Még a kritikának, a reeri­­minatióknak ideje sem jött még meg, a legközelebbi napok csak az áldozatok napjai lesznek. A franczia kormány túl­zó óvatosságban már ugyan kihirdette Páris fölött a kivételes állapotot, hanem nem hiszszük, hogy e rendszabály egy­általában indokolható volna. A mi zavar­gás eddig történt Párisban annak semmi forradalmi jellege sem volt. Az egészen hírek nélkül hagyott lakosság lázas ide­gessége azok ellen fordult, kik e válságos órákat alacsony börzemanoeuverekre akar­ták fölhasználni. A legközelebbi napokban a franczia diplomatia valószínűleg fokozott actiót fog kifejteni. Jobbra balra szövetségesek után fog nézni, majd szép szóval, ígére­tekkel, s ha ezek nem hatnak, a fenyege­tésektől sem fog tartózkodni. Annyi már most is szembeötlő, hogy a katonai vesz­teségek által a francziák diplomatiai hely­zete is lényegesen roszabbra fordult. Flórenczben, Kopenhágában, Bécsben a diplomatiai gépezet a legközelebbi napok­ban kétszerezett gőzerővel fog dolgozni. A „Pester Lloyd“ ma Bécsből újólag azon hírt hozza, hogy Ausztria-Magyarország okvetetlen megmarad eddigi semleges ma­gatartásában. Bár teljesednék e hit, bár megóvatnék számunkra a béke, melyre oly nagy szükségünk van ! Jó hírek alaptalanok, vagy legalább is nem oly mértékben valók, mint az ter­jesztetik. Ezzel szemközt más jelentések e készülődések újabb sorozatát tudatják, melyet a következőkben állíthatunk egy­be, megjegyezvén még csak azt, hogy a bécsi lapok és a bécsi börze a porosz győ­zelmeket arra magyarázzák, hogy a béke közel kilátásban van, s a háború locali­­záltatásában aligha lehet kétkedni . A közös hadügyminiszter, mint a „Grazer Tagespost“-nak írják, rendeletet adott ki, mely szerint a tüzérség, lovasság és sze­kerészet valamennyi szabad­­ságosa és tartalékosa haladék­talanul berendelendő és illető csa­pattestéhez küldendő, feltéve a hadiszolgálatra alkalmas voltát az illetőnek. A p­o­l­a­i kikö­tő tengernagyi hivatalnak a hajórajt egé­szen fel kell szerelnie és útra ké­szen tartania, a távollevő hajók haza rendelen­­dők. A hadsereg hadi élelmezését nagyrészben a Credit-Anstalt fogja kezelni, mely mint 1859-ben, most is átvéve a szállítást, hogy mű­­ködését könnyítsék naponként betilthatják a ga­bonakivitelt. A hadügyminisztériumban 6 had­testről beszélnek a következő tábornokok alatt: Marcisio, Hartung, John, Ramming, Gablonz és Edelsheim Gyulay. E hír mellett szól azon körülmény, hogy nem egy évi illetékek, hanem 7 év valamennyi tartalékosa berendeltetett, a­mire csak 3 hadtest felállításá­nál nem terjeszkedtek volna ki. A szekerészeti raktárak 300,000 embernyi hadsereg számára szerelnek fel kocsikészleteket. Valamennyi gya­log had megkapta már kocsikészletét. Három hét előtt készen van a fegyveres semlegesség. A magyar pénzügyministérium úgy leiratot intézett a magyar pénzügyi igazgatósághoz, melyben kijelenti, hogy miután oly eshetőségek állnak küszöbön, hogy igen könnyen előre nem látható kiadásokra lesz szükség, gondoskodjék az országos fő- és központi pénztárak lehető terve tartásáról, sőt ha az oda tartozó pénzek be­küldésében igazolhatlan halogatás fordulna elő, a törvény szigorát alkalmazhatja. A magyar honvédelmi minisztériumban néhány nap óta — írja a nevezett lap — élénk tevékenység foly, minthogy a 80,000 fel­szerelt honvéden kívül még 40,000 et akarnak teljesen felszerelni. Több vállalkozóval jelenté­keny szállításra kötöttek szerződést ruha- és fel­­szerelési szükségletre, hasonló czélból ment Do­­maniczky főhadnagy Bécsbe. 103 lóból álló cso­por­t is a 11 u­­r­iivurod oiroionos voxenyleje alatt Nagy-Váradra ment. Temesvárott már kihirdették, hogy 24 óra alatt minden honvédnek be kell állania csa­patához. A kolozsvári honvédzászlóalj pa­rancsot vett távirati uton a honvédelmi minisz­tériumtól, hogy a tartalékot és az 1870-iki úton­­czokat haladéktalanul berendelje, ennek folytán Kolozsvárott közelebbről 600 honvédet fognak elhelyezni helyőrségre. Az államvaspálya prágai közlekedési irodájához értesítés ment, hogy min­den rendelkezhető szállító szert készen tartsa­nak nagy csapatszállításokra. Tegnapelőtt egy irodafőnök érkezett oda a bécsi főigazgatóság­tól. A Prágán átutazó­ csapatokat nem mint eddig a prágai pályaudvarban, hanem Budnán látják étellel. A porici lovag laktanyából kivonultak az egészégügyi csapatok a kórházakba, részint Te­­rezienstadtba és Jozefstadtba men­vén. A Caro­­linenthalban állomásozó utász zászlóalj a közeleb­bi napokban teljes kocsi készületét megkapja, s e czélra­­ajonczokat rendeltek oda a prágai szekerészet parancsnokság 80 szabadságolt kéz­művest rendelt be. Azt minden tartózkodás nélkül el kell is­merni ,­­ hogy a német közérzés egész Németországban, még a legporoszellene­­sebb városokban és vidékeken is, napról napra mindig nagyobb fokra emelkedik, vagy­is már tetőpontjára emelkedett. Pár hét előtt még sok kételkedő volt, sokan voltak az elégületlenek, kik nem örömest látták az egész németséget egy vészteljes háborúba sodortatni egyetlen állam dicsvágyó politikája miatt. Ezeket csak­hamar elhallgattatta a fölülkerekedett nemzeti hangulaat, mely a közelebb múltak elfeledését parancsolta ugyanakkor, midőn a rég elmúltak történetéből pedig minden emléket, haragot föl­támasztott hogy közös küzdelemre­ szólitsa föl az „öröklött ellenség“ ellen mindazokat, kikben né­­met vér buzog. Itt-ott a terrorismus is gyakorolt nyomást a még mindig kétkedőkre; czikkek je­­lentek meg, amelyek „nyilvános gazembernek“ bélyegezték azt, ki állítni merné, hogy e háború nem Németország, hanem csak Poroszország ellen van irányozva stb. azonban egy, a német fegyverek által kivívott győzelem, egy ily fegy­veres előny, mint a­milyennek Weissenburg el­foglalását mondják, épen a legjobb eszköz volt arra, hogy valóban általánossá, tartóssá és erőssé tegye a háború iránti lelkesedést s a siker iránt mind­ mélyebben gyökerező reménységet. Hallani kell csak most a németeket, az azelőtt poroszgyűlölő frankfurtiakat, hogyan be­szélnek. Ezelőtt bizonyos méltóság volt észreve­hető önbizalmukban, mely tiszteletparancsolólag hatott az emberre; ma már dühöngenek a már előre megalázottnak tartott ellenség ellen. Ez­­előtt szabadon mertem nyilatkoztatni kétsége­met biztos győzelmi remények iránt: ma már alig tehetné ezt az ember a­nélkül, hogy kelle­metlenségeknek ki ne tegye magát Tegnap este épen a színházban voltam, midőn a weissenburgi eseményt hirdető telegramm megérkezett, mint a futó­tűz terjedt el a hir a közönség közt; a távirat a színpadról olvasta­tott föl s „hoch“ kiáltások és a zenekar harso­gása örömteljes fogadtatást­­készített az első örömhírnek. S ki tudja, vájjon a közelebbi 24 óra nem fog-e újabb apályt hozni a nagyon is A«« «• Lit hullám, mely már a csatamezőn érintkezik egy­­­mással, itt is ott is sokszor megrendítheti még a reménység szikláját, még az eldöntés bekövet­kezik. Ezúttal azonban a lelkesedés nagy. Ma reggel 10 óra felé tömérdek nép csődült ki a pályaud­varra, mivel az a hír terjedt el, hogy a hadi­fog­lyok most mennek keresztül Frankfurton és to­­vábbszállíttatnak Erfurtba. Csakugyan megér­kezett e vonat mintegy 500 franczia fogolylyal, kik közt 17, mint mondják, részben sebesült tiszt­üs volt. A tisztek természetesen nem akartak lát­ványul szolgálni az ujongó tömegnek, nem száll­tak ki kocsijukból. Egyébiránt a lakosság elég illedelmesen és nemesen viselte magát az ellen­séges foglyok iránt, kik szegények nagyon ki­merülteknek látszottak. Étel­, ital és szivar bő­ven osztatott ki, különös figyelem, vagyis kiván­­siság tárgyát képezték a turcos­ katonák; kö­szönettel fogadták ugyan az adományokat, de vad tekintetük a hála által legkevésbé sem lát­szott megszelídülni. Általában az egész fogoly­­csapaton bizonyos unalmas lehangoltság volt észrevehető, a­mi nagyon is kimagyarázható, még ha tudjá­k is, hogy csakhamar visszafize­tendő kölcsön fejében történik ez az ő németor­szági két utazásuk. A francziák veszteségének legérzékenyebb oldala valószínűleg a már előbb is holtnak hi­­resztett Douai tábornok eleste, kit igen kitűnő főtisztnek mondottak. Ausztria-Magyarország s a háború. Pest, aug. 8. Officiosus tollak újabban erősítik, hogy a magyar-osztrák hadkészülődésekről szó­ A csatatérről. Saját levelezőnktől a következő tudósí­tást veszszük: (Cs.) Frankfurt, aug. 5. Végre meg­kezdődtek a komoly hadi műveletek. A csügge­­£és és lelkesedés apály és dagály módjára vál­takoznak a lakosság között. Saarbrückenből annyi jámbor mesét tálaltak föl a lapok olva­sóiknak, hogy midőn a nevezett helynek fe hó 2-án a francziák által történt megszállása s a poroszok visszavonulása kétségbevonhatlan fény­képen bizonyosodott be, ez a hír észrevehetőleg kínos benyomást okozott mindeneknél. Saarbrü­­ckennek franczia részről való elfoglaltatása had­műveleti tekintetben mennyi fontossággal bír, most még bajos volna elhatározni. Ezt illetőleg tett kérdésemre egy katonaviselt német úri­em­ber azt a választ adta, hogy Saarbrücken a po­roszokra nézve nem fontos pont, de igenis az a francziákra nézve. Ez a megfejtés persze oda megy ki, hogy a milyen nyereség a francziákra, époly veszteség a poroszokra nézve. Valószínű, hogy a francziák ezen hely megszállása által működő főerejöknek balszárnyát akarták biz­tosítani. A levertség azonban csakhamar örömteljes lelkesedésnek adott helyet Tegnap már déltáj­ban szállongott egy hir városunkban Weissen­­burgnak a németek által a hó 3-án történt el­foglalásáról ; este hivatalosan jön konstatálva s fölhangolta erősen a kedélyek­nek már-már meg­ereszkedett húrjait. Az eseményről távirat útján bizonyosan értesülve lesz már egész Európa, mi­előtt e sorok világot látnának, és így szorítko­zom csupán annak előadására, hogy minő befo­lyással volt e hír a német föld s közelebb e vá­ros lakosságára. A távirdai levelezési iroda és a magánlevezeink a csatatérről tegnap és ma lapunkat elég rész­letes táviratokkal látták el; miután azonban a ma este vett bécsi lapok távirataiban nem egy fontos részlet kiegészítését találjuk, ezennel ad­juk meg a következő táviratokat: München, aug. 7. A város a győzelem örö­mére német és bajor zászlókkal van feldíszítve. Mainer, aug. 7. Frigyes Károly herczeg ma Hamburgból Blieskartelb­e utazott; Stein­metz tábornok Sulzbach és Saarbrücken kö­zött van. A nagy főhadiszállás Kaiserslautern­­ben van. Páris, aug. 7. 5 óra 30 perczkor reggel. Teg­nap az izgatottság Párisban tovább tartott, de semmiféle rendetlenség sem történt. A miniszte­rek proclamatiója jó hatást tett. Pária, aug. 7. d. e. 10 óra, Metzből jött sür­gönyök jelentik. Az ütközetek egész sora után, melyekben az ellenség nevezetes haderőt fej­tett ki, Mao-Mahon első vonalából hátra vonult A Frossard-hadtest d. u. 2 óra óta egy egész ellen­séges hadsereg ellen küzd. Miután hadállásaiban 6 óráig megmaradt, a visszavonulás jó rendben megtörtént. Metz, aug. 7. éjfélkor. M a c-M a h o n e­l­­vesztette a csatát. Frossard a Saarra kénytelen visszavonulni. E visszavonu­­lásta rendben eszközöltetik.Még minden jó lehet. Napóleon.

Next