Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-02 / 177. szám
177. szám Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. isim, I. «mélát. E lap eiellami illetfi minden ktaleroinyiai erketztőségbe. intésend S. nfiimimin Hin leretlek csak ismért kesektfit fogadtatnak el. _________ | - --- _ Kedd augustus 2. 1870. Kiadó-hivatal : Ferenciek tare 7. eiám fildnint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: *Hz helyben, húsben kordra: Igén* árra ... ül frt FiUrra.........................11 frt Nagyid árra ... 6 , 60 kr. Két kára. .... . . 70 kr. Egy hóra .... 1 . 86 kr. 21 évi folyam. Hirdetmények díja: 0 hasábos petitsor agysseri hír (tatéinál 9 fj kr. Bélyegdü külön 30 pjkr. Nyílt tér : 6 hasábos petit««« 16 gj kr. Vidéki előfizetőink a jelen számhoz mellékelve veszik a csatatér képét. PEST, AUGUSTUS 1. (B. Zs.) A Bécs és Flórencz közötti alkudozások felől a legkülönfélébb hírek keringenek. Csakis azon egy pontban találkoznak, hogy a bécsi és flórenczi diplomatia valósággal nagy munkán töri a fejét, hanem hogy mily irányban készülnek a megállapodások, az még ma legnagyobb részben sötét titok. Ily viszonyok között természetesen bő szüretjük van az újdonsült diplomatáknak s a bátrabbnál bátrabb hozzávetések jobbról balról csak úgy repdesnek a levegőben. Az embernek csak kezét kell kinyújtania, s egy telivér, marczona alakú conjectura akad meg ujjai között. Kezdetben folyvást azt híresztelték, hogy Franczia- Olasz- és Osztrák-Magyarország között véd- és daczszövetség van készülőben. Már a diplomatát is megnevezték,ki e nagy munka véghezvitelére vállalkozott. Azonban Andrássy grófnak az egész elfogulatlan európai sajtó által nagy tetszéssel fogadott nyilatkozata e mendemondáknak csakhamar nyakát szegte. Kezdték átlátni a hirkovácsok, hogy rosz helyütt kereskedtek. Azután csakhamar az a hir ütötte föl fejét, hogy Olasz- és Ausztria-Magyarország territoriális integritásukat minden eshetőségre nézve kölcsönösen biztosították egymásnak. Ez a combinatió sem volt hosszúéletű. Egy részről e zilált,igen igen gyönge lábon álló Olaszország a magyarosztrák monarchiára nézve nem oly szövetséges, kinek kedvéért megköthetnék kezeinket, más részről viszont nem bírjuk átlátni, mely terület szükségli Olaszországban a magyar-osztrák monarchia biztosítását. Olaszországot nem fenyegeti külveszély, s ha semlegességét meg akarná vagy meg bírná tartani, a megindult háború hullámai az olasz félszigetet nem érintenék. Az olasz kormány nem kül-, hanem belellenségekkel áll szemközt, s ezekhez monarchiánknak semmi köze. Ez a combinatió sem bírván életképességgel, kissé biztosabb helyütt kezdett a puhatolódzó közvélemény keresgélni. Az a hír lépett előtérbe, hogy Bécs és Flórencz között a mindkét fél részéről követendő semlegesség föltételei, czélja és határai fölött foly az alku. Itt már erősebb alapuk volt a keringő híreknek, s ratió is volt a dologban. Tagadhatatlanul nagy európai érdek fekszik abban, ha a határozottan semleges hatalmak azonos módon állapítják meg maguktartásukat, s esetleg eljárásukat Az első a háború tartamára vonatkozik, az eljárás pedig a háborúnak egy bizonyos fasisában követendő közös fellépésre. Kétségkívül az összes semleges hatalmakra nézve kiváló fontosságú, ha semlegességük azonos természetű és határú, s nem kevésbé fontos érdek az is, hogy a háború egy bizonyos pontján együttes működéssel léphessenek föl a semleges hatalmak a borzasztó vérontás megszüntetésére. Ez utóbbi pont specializer nagy európai érdeket érint. Napóleon császár a franczia hadseregről azt állítja, hogy az a megtámadott európai egyensúly helyreállítására szállt ki a síkra. Mi részünkről valódi értékek szerint tudjuk méltányolni az ily frásisokat, s azt is tudjuk, hogy ez a sokat emlegetett egyensúly olyan mint Polonius felhője, egy perczben czetbal, a másikban menyét, a mint ép a kérdező Hamlet akarja.“Az európai egyensúly érdekében s föntartására történtek tíz év óta mindazon roppant változások, melyek ugyanazon egyensúlyt fenekestől fölforgatták. Hanem azért ez az úgynevezett egyensúly mégis bír némi positív semmi bismarcki és napóleoni állambölcselet által meg nem zavarható értelemmel. És ez abban áll, hogy európai érdek, miszerint egy állam sem terjeszsze ki hatalma határait oly mérvig, mely újra európai veszélyt involvál. Márpedig e veszély a megindult háború folytán igen könnyen beállhat. A Poroszországot széttörő napoleonismus ép oly veszedelmes hatalom, mint a teljes diadalmat arató porosz-caesarismus.Kiváltkép reánk magyarokra nézve veszedelmes bármely fél győzelmének a végletekig való kiaknázása. Poroszországnak ezekre darabolása a német kérdés fölmerülését jelenti, s ezzel karöltve Ausztria belesodortatását Németország beláthatlan convulsióiba. Hogy ez Magyarországra nézve mit jelent, azt ezúttal nem akarjuk bővebben tárgyalni. Úgy sejtjük, hogy lesz még elég kényszerítő alkalmunk e kérdés vitatására. Ami pedig Poroszország oly diadalmát illeti, mely ez államot nemcsak Németország, hanem egyúttal Európa domináló hatalmává emelné, ennek következményei oly kézzelfoghatók, hogy beérhetjük ez eventualitás egyszerű megérintésével. Hű viszonyok között, az osztrák-magyar diplomatiának olyatén fáradozását, mely lehetővé tenné, hogy a semleges hatalmak egy bizonyos percben azonos föllépéssel vetnék magukat a küzdő felek közé, csakis megnyugvással kisérhetnek, hanem őszintén megvallva, e közlemény hitelessége is problematikus lesz előttünk mindaddig, míg csak azt halljuk, hogy csupán Olaszországgal folynak a diplomatiai alkudozások. Ily fellépésnél Angolország magatartását lehetetlen ignorálni. A háború egy bizonyos pontján bármely egyes hatalom is sokat tehet a dolgok másra fordultára, ezt megmutatta Francziaország a sadovai ütközet után, hanem először 1866-ban Francziaország vetette magát közbe, s e hatalom szavára a porosz diadalrohamot okvetetlen fele után meg kellett állítani, s másodszor itt a neutrális hatalmak együttes föllépéséről van szó, s így ha már Oroszországra nem reflectálnak, ami szintén különös színű volna, Angolország nélkül az egész dolog egyáltalán nem gondolható. Utoljára hagytuk azon versiót, mely szerint Bécsből oda törekednének, hogy az olasz kormány ne kösse le magát egészen Napóleonnak, s ily módon ne tegye a háború localizálását lehetetlenné. Mi részünkről nem osztjuk azon fölfogást, mely a bécsi diplomatia ily irányú működésében már a priori a semlegesség megszegését látja. Míg a franczia-olasz pactum nem bevégzett tény, addig az egész európai diplomatia részt vehet oly esély eltávolításában, mely első lépés lehet a háború általánosítására. Ez oly rendkívüli fontosságú érdek, melynek szemmel tartása egyáltalán nem ütközik a semlegesség parancsaiba. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy egy netalán a franczia-olasz szövetségnek oly éle is lehet, mely egyenesen Ausztria ellen fordul. A napóleoni és bismarcki leleplezések után az a diplomata felel meg legjobban hivatásának, ki tisztelt collegéiről a legis-legczudarabb árulást tudja föltenni. Ily körülmények között a gyanakodás nem csak kötelesség, hanem létföltétel, s igy talán ez utolsó versió közelíti meg leginkább az igazságot. Pest, aug. 1. (A deák kör értekezletén)mely ma d. u. 6. órakor tartatott az uj ülésszakra választandó alelnökök, jegyzők, háznagy, a pénzügyi bizottság 3 tagja, s a delegáció tagjait kijelölő 9 tagú bizottság megválasztatása volt szőnyegen. Ez utóbbira a szavazatjegyek beszedetvén összeszámíttattak. Az eredmény következő: Zsedényi Ede, Perczel Béla, Madocsányi Pál, Dániel Pál, Pulszky Ferencz, Ordódy Pál, Kemény Gábor. Huszár István, Széll Kálmán. A többi választásokra a kijelölés holnap lesz. A házban csütörtökön kezdődnek a választások. Pest, aug. 1. (Y) Július 28-án adatott ki egy császári rendelet, mely az osztrák nemzeti banknak alapszervezetében lényeges módosítást hoz be. Említettük legközelebb, hogy a háború az osztrák-magyar birodalom hitelviszonyaira is kedvezőtlen hatással van; említettük, hogy a disconto felemelése ellenére is a hitelkövetelések fa nemzeti banknál emelkednek; s említettük végre, hogy a nemzeti bank, ha a hitelköveteléseknek pontosan meg akar felelni, a bankacát szigorúan meg nem tarthatja. A bankaca, úgy, amint az jelenleg létezik, a közgazdasági elvek, az állam pénzügyi érdekeinek s a bankrészvényesek igényeinek heves harczából fejlődött ki. A közgazdaság 1861 óta hangosabban, mint valaha, követelte, hogy a bank azon káros hatása,melynél fogva a valutaviszonyokat folytonosan ingataggá teszi, mielőbb szüntettessék meg. A törekvések oda irányultak, hogy a bankfedezet minél pontosabban szabályoztassék, s ekkép mód nyújtassék magának a banknak arra, miszerint néhány év múltával a készfizetéseket megkezdhesse, s jegyeit ismét beválthassa. Ezen elv létesítette a bankadó 14§-át, mely szerint a bank mindazon jegyeket, melyek 200 millión felül kibocsáttatnak, érezczel köteles fedezni. Egyúttal kimondja e szakasz : azon esetre, ha e határozat a gyakorlati élet követelményeinek meg nem felelne, a bankadó a törvényhozás útján módosítandó. Az eset beállott. A bank jelenleg azt állítja, hogy nem tehet eleget a birodalom hiteligényeinek, ha a 14. §. kötelékei gátolják a szabad mozgásban. Fel akarja magát mentetni e köteléke alól, s éretváltóit is jó fedezetnek mondja. A törvényhozás Ausztriában nem lévén együtt , s hirtelen intézkedés szüksége állván be , a bécsi miniszterek saját felelősségükre császári rendelet által megfelelnek a bank kivonatának, s megengedték az ismert császári rendelet folytán a banknak, hogy 38 millió frtnyi érczváltók alapján ugyanoly öszszegben a 200 millió frton felül is kibocsáthat érczczel nem fedett jegyeket. Hálátlan feladat lenne vizsgálni: vájjon a bankelmélet helyes követelményeinek megfelel-e ez intézkedés, hisz mindnyájan tudjuk, hogy maga a bankadó, oly mesterséges és lehetőleg nehézkes, tehát közgazdaságellenes gépezettel látta el az osztrák nemzeti bankot s igy ezen gépezetnek foltozása a bankelmélet szempontjából úgy sem bírna gyakorlati jelentőséggel. Nem akarjuk vizsgálgatni azon érveket, melyeket a bécsi minisztérium a mondott rendeletnek a törvényhozás előtt annak idején leendő támogatása s így felelősségének megállapítása czéljából talán felhozhatnak. Ez tisztán osztrák dolog s bennünket nem érdekel közelebbről. De van ez ügynek két oldala, mely különösen bennünket érdekel. Közjogi és közgazdasági momentumok tűnnek fel e kérdésnél , s miután sem az egyik nem a másik iránt nem kaptunk eddig tájékozást, azokat közelebbről kijelölni kötelességünk. Az osztrák nemzeti bank jogilag tisztán osztrák intézet, jogilag Magyarországon nem létezik. Gyakorlatilag és tényleg jogai s bizonyos tekintetben kötelességei a két birodalomban közösek. Eddig a bankadót s a bank ügyeit Magyarországon nem rendezte a törvényhozás, ez még függő kérdés. Ámde a két minisztérium közt megegyezés létesült, mely szerint a magyar kormány a bank privilégiumát, mig az tart (1876), Magyarországon is respectálni fogja. E megegyezésnek azonban természetes folyománya, hogy mindaddig, mig a törvényhozás a bank ügyeit végleg nem rendezi, a bank ügyeiben teendő minden fontosabb lépésnél a magyar kormány is meghallgattassék, s annak beleegyezése mellett tétezhessék csak az intézkedés és pedig annyival inkább, mert minden fontosabb intézkedés tényleges hatással lehet Magyarországra, s a megegyezés annak idején csak az akkor volt tényleges viszonyok mellett történhetett. Nem tudjuk bizonyosan, de valószínű, hogy Kerkápoly utolsó bécsi útja a bankadó megváltozásával is állhatott összefüggésben , s nem merjük hinni, hogy a bécsi kormány a pesti kormány tudta vagy beleegyezte nélkül tette volna e fontos változtatást. Ha azonban mégis tette volna, e lépése által oly nehézségeket gördített a bankügy megoldása elé, melyeket bizonyára csak a bécsi kormány fog megsmnteni. Ha a közjogi kérdés e tárgyban inkább a jövőre nézve fontos, van a császári rendelet intézkedésének más oldalú következménye is, mely már most jelenleg és pedig igen nagy jelentőséggel bír. Üzletvilágunk főközege a hitelügyben a nemzeti bank. Ismeretes, hogy minden egyes pénzintézetünk, bankárunk s hitelintézetünk az osztrák nemzeti bank által nyeri hiteléletének alapforrását. A császári rendelet által a nemzeti bank hitelműveleteiben lényeges elsőbbséget nyer. Az utolsó heti kimutatást véve alapul körülbelül 42 millió forintnyi bankjegyet bocsáthat ki, anélkül, hogy érczalapját csak egy krajczárral szaporítaná. A hiteleszközök, melyek felett rendelkezik, tehát igen megszaporodtak s habár a hitelkívánalomnak teljesen meg sem felelhetnek, mégis egyelőre lényeges előnyöket nyújthatnak. Kétséget sem szenved, hogy Bécs üzletvilága a banknak nyújtott kedvezményt saját maga lehetőleg fel fogja használni, s ez ellen kinek sem lehet kifogása, anynyival kevésbé, mert a bécsi üzletvilág az összes osztrák s magyar piaczokkal szemközt hatalmas contingens. Tagadhatlan továbbá az is, hogy Bécs egy maga is képes e nyújtott kedvezményeket saját számára igénybe venni, s ép itt fekszik a közgazdasági hátrány, mely a banknak nyújtott nagy kedvezmény mellett Magyarországot fenyegeti; ha idejejókor nem történik intézkedés, hogy a bank a neki nyújtott előnyök alapján most a válság közeledtekor magyarországi fiókjára is nagyobb tekintettel legyen , akkor a magyar üzletvilágra annyival nagyobb hátrány háramlik, mert egyes bécsi házaktól fog függővé tétetni, kik a bank által nyert hitelt három vagy négyszeres áron nyújtják majd a pesti piacnak. Hiszszük, hogy pénzügyminiszterünk megtett mindent, mit országunk érdeke kíván, de a homály, mely ez ügy körül elterül, kételyeket áraszt az üzletvilágba; pedig a kétely az élet minden ágában s főkép az üzleti életben nehezebben tűrhető, mint a bizonyos reménytelenség! A háború, Anglia magatartása a hadat viselő felekkel s a legközelebb végbement eseményekkel szemben egész figyelmünket komolyan lekötni képes, mert ha nem csalódunk, fontos események csíráját rejtik magukban. Gladstone miniszterelnök — akinek a city-banquetten tartott beszédéből épen a legfontosabb részt nem közölte ma a helybeli Corresp. Bureau — tegnapelőtti spechejében nagy fontosságú leleplezéseket ten Anglia jövendő politikája felől. Kijelenté, hogy becsületes semlegességet kell ugyan Angliának követnie, de nem hanyagolhatja el saját védelmi eszközeit sem, így tehát az angol kabinet ma ugyanazon politikát vallja magáénak, melynek Andrássy gróf a képviselőház csütörtöki ülésében kifejezést adott: békés, határozott semlegesség, de a fontos érdekek biztosítására szükségessé váló praeventív rendszabályok korai megtétele. Angliának tulajdonképen még kevésbé volna oka a készülődésekre, mint az osztrák-magyar monarchiának, mert ő minden európai conflagratió határain kívül maradhat, ha csak maga akarja. Úgy látszik, hogy a Bismarck gróf legutabbi leleplezéseinek azon egy hatásuk volt, hogy az angol cabinetet Belgium ügyében Napoleon császár ellen gyanakodóvá tette. E bizalmatlanság hír szerint, már annyira ment, hogy Anglia legközelebb meg akarja szállani Antwerpen várát. A Liberté, mely, e hírt fölemlíti, azt is mondja, hogy Gladstone előbb Francziaország beleegyezését óhajtja kinyerni, de egyszersmind azon súlyos következményekre utal, melyeket az említett megszállás maga után vonna. Egy más franczia lap szerint Anglia Malta szigetén 25.000 emberből álló figyelő hadtestet alakít. Ha azon általános hatást vizsgáljuk, melyet a Bismarck-leleplezések az angol kormányra tőnek,úgy szembetűnő módon tapasztaljuk, hogy a britt államférfiak sokkal jobb érzelemmel viseltetnek Francziaország, mint Poroszország iránt. A leleplezésekre a porosz kabinetnek igen hidegen feleltek s csodálkozásukat fejezék ki a felett, hogy Poroszország csak sohasem is sejtete az angolokkal Francziaország politikai terveit. Ennek folytán a feszültség a két állam között folyton növekszik. A félhivatalos lapok meglehetősen goromba támadásairól már esti lapunkban megérniékeztünk.Egyik officiosus toll annyira megy, hogy avval fenyegeti Angliát, miszerint a poroszok győzelme esetén Bismarck gróf úr kereskedelmi szerződést fog „a szigeti kalmárnak” diétáini. A czivakodás tárgya tulajdonképen az, hogy az angol kormány a kőszénkivitelt be nem tiltotta, mert az ország törvényei ily tilalomnak tért nem engednek. Gladstone figyelmezteté a porosz kormányt, hogy ha tetszik, ő is szállíthat kőszenet Angliából. Poroszország e beneficiummal természetesen nem élhet, mert a franczia hajóhad elzárja előle az utat a tengerre s azért Bernstroff gróf londoni nagykövetet utasítá, hogy az angolkormánynál tiltakozzék „azon nemzetközi jogellenes mód ellen, melyen az angol semlegesség kizárólag Francziaország javára gyakoroltatik.“ E tiltakozás az angolkormányt mélyen megsérti, és Gladstone fentebbi szavait a védelmi eszközökről bizonyosan a Poroszországgal való viszály eshetőségére is kell értenünk, mert avval fejezte be beszédét, hogy: „a semlegességet a hadviselők némely követelésével szemben igen bajosföntartani." Mily fokra hágott a porosz lapok izgatottsága Anglia magatartása miatt, arról a berlini Vossische Z. tegnapi vezérczikke tesz tanúságot, mely a többek közt azt mondja: Azonmód, melyen Anglia a semlegességet kezeli, a porosz kabinetet még Oroszország karjaiba fogja kényszeríteni, s akkor Ausztria- Magyarország is kénytelen lesz a porosz-orosz szövetséggel szemben állást foglalni. Megemlítjük még, hogy a kőszén-kivitel ügyében Poroszország Hollandiával is hason konfliktusban van. A francziák kivonulása Rómából már kezdetét vette. Dumont tábornok a csapatok vezére jul. 28-án parancsot kapott, hogy hadtestét Civitavecchiában központosítsa s az első jelre készen legyen az indulásra. A franczia nagykövet pedig 30- án jegyzéket olvasott föl Antonelli bibornok előtt, melyben Francziaország csapatainak visszahívását hivatalosan kinyilatkoztatja. A 6. ezred vadászai már tegnap a „Napoleon herczeg“ nevű magánhajón hazatértek, s aug. hó 10-ig az egész franczia hadtest elhagyandja a pápai területet. Róma kapui előtt a kormány sánczok építését rendelte el s az egész hadsereg a székvárosban fog központosittatni. Az ott állomásozott franczia csapatok egyenesen a rajnai hadsereghez szállíttatnak. Noha ma is egy nagy csata hírét terjeszték mindenütt, melyben a poroszok állítólag 12,000 halottat vesztettek volna, komolyabb összeütközés hírét a csatatérről még eddig nem vettük Bécsi hivatalos körökben állítólag azt hiszik, hogy három-négy nap előtt a franczia hadsereg nagyobb actiója nem várható. Ezzel ellenkezik a bécsi „Pressének“ azon hire,hogy a francziák déli hadteste tegnap átlépte Rajnát és Freiburg felé tart. Útközben két würtembergi ezredet összetiport. A Rajna átlépése — ha a hir való — bizonyosan Breisachnál történt. Maga Breiburg és Baden nagyherczegség déli részén a Schwarzwald mellett fekszik. A francziák e szerint valószínűleg meg akarják Schwarzwald védett pontjait kerülni és ellenállás nélkül Würtembergiába törni. A fentebbi hír némi megerősítésére szolgál ugyan e lap egy baseli magánsürgönye, mely szerint Basel és Freiburg közt a vasúti közlekedés váratlanul és rögtön megszakittatott s a baseli vonatok visszatértek. A porosz király tegnap hat órakor utazott el Berlinből. Noha az elutazás ideje titokban tartatott, mégis nagy néptömegű gyűlt össze a pályaudvaron s a királyt lelkesedéssel üdvözölte. A franczia táborkar igen véres csatákat vár. Egy német lap szerint egyedül Metz városában 40,000 ágyat reduirált, melyek a város körül szervezett tábori kórházakban helyeztettek el. Bismarck gr. jegyzéke. A Staatsanzeiger következőket ír: Miután az angol királynő ő felsége miniszterei a Benedetti féle szerződési terv a Timesban történt kinyomatása feletti interpellate alkalmával kijelenték, hogy arra számítanak, miszerint az érdekelt hatalmak az ügyről nyilatkozni fognak, a szövetségi kanczellár úr e várakozásnak az által tett eleget, hogy előlegesen a kimentő okmány bebizonyítás fentartásával írásbeli közleményben a következő távirdai rendeletet