Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-23 / 198. szám

kások dolgoztak s egy öreg férfi s neje, mindket­tő mély gyászba öltözködve,és sírva jöttek kifelé az országúton álló kocsijokhoz. Ezen jelenet egész történetet beszélt ugyan el, de mégis be­csaptam a szántóföldek közé, hogy a sírásókat megkérdezzem. Ezek elmondták aztán, hogy ők temették el azon pomerániai urnák hadnagy fiát; a szegény szülők bánatukban oly esztelen kívánsággal ostromolták a munkásokat, hogy nyissák föl újra a sirt, hogy még egyszer meg­láthassák fiukat; ezek engedtek ugyan, de csak félig teljesíthették a munkát a dögleletes szag miatt mit a szegény, szülők is beláttak s megelé­gedtek azzal, hogy legalább elvesztett fiuk csir­­jába pillanthattak alá. Bizony sok köny folytt el még ezen hantokon s ezen hantok emlékezetén ! Az itteni emberek a két oldalról való veszteséget legalább is ötezerre becsülik, a mi azonban va­­lószínüleg túlozva lesz. A dicsőséget mindkét fél magának igyekszik megmenteni, noha a porosz persze több joggal. Egy polgár, ki velem együtt járt a hegyen,büszkén mondta s hinni látszott, hogy ezen hegyről száz­ezer francziát vert le húszezer porosz. Fran­­cziaországban pedig megkérdeztem, csakhogy a fölfogást összehasonlítsam, egy forbachi, tehát franczia parasztot ugyane tárgyról. „Nem volt csoda uram, hogy a mieink végre hátrálni kény­­teleníttettek, hiszen hétezeren voltak csak mint­egy százezer porosz ellen, s még a mellett egész délig ágyujok se volt, akkor vittek először tő­lünk.“ stb. Erősen hiszi azt is az ottani, egyéb­iránt nagyobbára német nyelvű nép, hogy öt nap alatt megfordul a világ s a francziák álla­nak Németországban. Forbachról azonban jövő levelemben. Mac Mahon Nancyban. Mac Mahon tábornagy megérkezését Nan­­cyba következőleg írják le. A tábornagy a pá­lyaudvarból gyalog ment a Boillorc kávéházba, a tisztek rendes légyott­ helyére. Meg nem lehe­tett őt ismerni, fejétől lábáig telve sárral, kezei egészen feketék voltak. Egy lövés elragadta egyik vállbojtját kabátjának hátsó részét több golyó átlyukaszta. Távcsövének csak fele volt meg, a másikat elvitte a golyó, mely egyszer­smind kezét könnyen megsebesítette. Arczkife­­jezése a legmélyebb megindulásra mutatott. Mindenki levette kalapját, ki előtt a tábornagy elment. A kávéházban gyorsan hideg húst ada­tott magának, mert 24 óra óta semmit sem evett. Evés közben egy levelet irt s azután egy más tiszttel, ki időközben a kávéházba lépett, egy szobába zárkózott. Rövid értekezlet után visz­­szatért a pályaudvarba, hogy az általa össze­hozott élelmi­szerekkel ismét csapataihoz csat­lakozzék. Egy nancyi ismerőse a vértes ezredek után tudakozódott. A válasz így hangzott: „Vér­tesek , nincsenek többé vérteseim!“ A párisi Figaró legújabban közaláírást nyi­tott, hogy Mac-Mahonnak remek visszavonu­lásáért d­i­s­z­k­a­r­d nyújtassék át. Az aláírás igen nép­eredménynyel foly. Bivouac a Metz előtti csatatéren. Aug. 15. reggel. Azon helyzetben vagyok, írják a K. Z.-nak, hogy most reggeli 81 órakor legalábbi fővonásaiban előadhatom a tegnapi kémszemlészetet, melyből embereinknek oroszlánszerű bátorsága által is­mét a legvéresebb ütközetek egyike fejlődött. A részleteket ma a bivonatokban fogom össze­gyűjteni. */15-kor jött a parancs, hogy Metz ellen kém­­részet intéztessék, annak megtudására, hogy mily erős oda­át az ellenség, melyet 100,000-re be­csültek Bazaine parancsnoksága alatt. A czél világos volt. Az ellenséget itt fel kellett tartóz­tatni, és foglalkoztatni, hogy a déli operatiók megkönnyíttessenek, és ezen czél az eredeti szándékon túl fényesen sikerült. Az 1. hadosztálytól balra haladt előre a La­­guenexy után a 13. hadosztály. Ezen hadosz­tály kezdette meg a csatát. Az l­ső had­osztály Pont a Caussy, Flanville, Montoy hely­ségeken át ment. A 2. hadosztály a Les­ Etange­­si után ment. Noisseville és Servigny az ellenség által megszállva, mely a mieink megérkezésekor gyorsan visszament a Vantoux-Bomny-i állásba, mely a legjobb árkokkal volt nagy mértékben biztosítva. Az előcsapatok az alatt már 5 óra óta Montoy mellett harczoltak, gyengék voltak ugyan ily túlerő ellen, de erősek bátorságuk által. A 13. hadosztály tehát ezen előcsapattal Montoy mel­lett találkozott. Mindenek előtt az előcsapatok nagy része, két vadász-század, és a 3. ezred Flanville irányá­ban Montoy felé küldetett, hogy ott előállítassék az összeköttetés a 2. hadosztálylyal. Az első hadosztály zöme, a Geil-felé dandár, Flanville és Montoy közt haladt tökéletesen ren­dezetten Montay­ oldalán Nouilly irányában. A „korona herczeg“ nevű ezred egyelőre az út mellett maradt mint tartalék. Az egész vonalon dühös ütközet fejlődött ki. Félbeszakítás nélkül folytonosan a legiszonyúbb tüzelés, és az ágyuk és mitraillenesek dörgése. Az előcsapatnak és a hadsereg zömének volt alkalmuk balra a lejtőkön összpontosult állásban elhelyezkedni. Egészben véve lehet mondani, hogy 5—8­2 óra közt ezen összpontosított tűz az ellenségnek tetemes kárt okozott, míg a franczia ágyuk ne­künk kevés veszteségeket hoztak, mert csaknem minden sebesülések puskalövésektől erednek. És még jobban működtek volna ágyúink, ha két akadálylyal nem kellett volna küzdeniök, a szél irányával, mely az ellenség állását sűrű fel­hőkbe bontotta, és a nappal, mely izzóvörösen erős tűzfényével épen nekünk által ellenben volt és lőszerekkel való pontos czélzást megaka­dályozta. Alig lehetett egy perc­ig átnézni, a­nélkül, hogy az ember szemei ne kápráztak volna, és ez l­ehetlenné tette az ellenség ütegeiről és tartalé­káról helyes ítéletet hozni. Az ütközet, mint már mondom, dühös volt, a 2. hadosztály balszárnya a legtöbb veszteséget szenvedte. Emlékezem egy pillanatra (körülbe­lül 7 óra volt), midőn a mi bal centrumunk csaknem minden tisztjét elvesztette. Az osztály­A metzi csaták. Tegnapi reggeli lapunkban közöltük a mars­­la-touri csatáról a porosz hivatalos „Staatsanzei­ger“ jelentésének elejét, és azt a következőkben egészítjük ki. A mars la-touri győzelem stratégiai fontossá­gát hasonló utalások mellett már korábban ki­emeltük. Azonban annyiban nem volt ez még egészen döntő, mivel Frigyes Károly herczeg hadseregéből még csak 6 hadosztály törte át a francziák metz-verduni visszavonulási vonalát. Megmaradt tehát a lehetőség, hogy Bazaine Metzből újabb nagy csapást kísérelhessen, hogy Verdun felé keresztül törhessen, sőt jelentést küldött Párisba, hogy csak „lőszerek hiánya“ miatt kellett megállapodnia, és hogy a poroszok megkeresték, miszerint halottaikat eltemetniük engedje. Világos azonban , hogy nem ezen okok, hanem a mars-la-touri roppant vesztesé­gek és a vereség által hadseregében előidé­zett desorganisatio akadályozta őt,­­ hogy azonnal Verdun felé ke­resztül törni nem kísé­­relhető.­­ Egyébiránt a franczia sereg jóval nagyobb része Metzben van; a mars la­touri vereség után a gárda, Frossard, Ladmirault, De­­caen és Canrobert hadtestei ott verekedtek. Pá­­risból magából jelentetett, hogy Mars-Latournál 120,000 ember volt a tűzben, és a Metzben hát­rahagyott őrséggel együtt a francziák összes száma Bazaine alatt 140,000 emberre volt tehető. A 16-ikai szünetet természesen a poroszok is felhasználták. A második hadseregből­­további csapatok vonattak Metz nyugati oldalára. De még eddig nincs semmi tudósításunk az új csatá­ban résztvett csapatokról. Most a király maga vette át a Metztől nyugat­­ra összpontosított hadak vezényletét és a Mosel balpartján álló ellenséget 18 dikán újra minden oldalról megtámadta. Rezonvilleből, mely Mars- La-Tour és Metz között, az innen Verdunbe ve­zető úton fekszik , intéztetett a­­kilencz órai csata, mely a francziák teljes vereségével végző­dött, azokat Metzre vetette vissza és őket Vers­duntől és így Páristól végleg elzárta. Feltehető, hogy a megvert hadsereg most Metzben kétségbeesett állapotban van; a legna­gyobb készletek mellett sem élelmezhetné ma­gát sokáig, azonfelül el sem fér a vár falain be­lül. Keletről Steinmetz tábornok, délről és nyu­­gatról Frigyes Károly herczeg tág körben bezárva tartják. Legfölebb még észak felé tör­hetné magát keresztül, miáltal azonban még meszebbre távoznék Páristól, melynek megmen­tésétől pedig minden függővé van téve. Páris védelmére most csak Failly hadteste é­ll rendelkezésre, mely Mac-Mahon hadtestének maradványaival Nancyn és Toulon át Chalons felé indult vissza. Azonkívül végre Douay had­teste is volna alakítva, mely eddig Belfortban a volt római csapatokat bevárta , és mint mondják Chalonsba érkezett. Ez legfölebb mindössze 80.000 emberből áll. A Párisban ala­kítandó hadtest szintén még csak keletkezőben van. Vannak ugyan mozgó és nemzetőrök, de nincs rendes katonaság. Ha a koronaherczeg hadserege haladék nél­kül Páris felé folytatja útját, úgy a fővárosig aligha lényeges akadályt talál. tábornok megragadta a pillanatot. Látja a­mint egy katona a legdühösebb ütközetben hidegvé­­rüreg szivarozik. Ez imponált a tábornoknak. A katonához siet és kiáltja: Adjon tüzet! meg­­gyújtja szivarát, összegyűjti a vezér nélküli szá­zadokat és a szivarral szájában ismét előreve­­zeti a megtizedelt zászlóaljakat. Az ütközet egész estig tartott. Valamennyi osztályaink egész sötétig megtartották állásu­kat, és csak 10 óra után vonultak vissza, hogy a bivonatokat elfoglalják. Az ellenség csak egyszer lépett fel támadó­lag, és pedig későn este, de akkor is kénytelen volt visszavonulni. A mi veszteségeinket még nem ismerem, de tagadhatlan, hogy tetemesek. Ma reggel tábornokunk egy parlamentarrt küldött Bazainehez, hogy az ütközetben elesett hősök eltemettetését indítványozza. Bazaine igen barátságosan beleegyezett és igy most épen azzal foglalkoznak, hogy azon derék katonákat a küs földbe tegyék. Az ütközet folytatására részünkről nincs pa­rancs adva. A czél el van érve. Az ellenség visz­­sza van nyomva a várba, és a csatatér a mieink által van elfoglalva. Mac-Mahon napi parancsa. A párisi lapok Mac Mahonnak következő, ke­let nélküli napi parancsát köztik: Katonák! Az aug. 6. küzdelemben a szerencse nem jutalmazá meg vitézségteket, de ti állásto­­kat csak kilencz óra hosszáig tartott hősies el­­lentállás után adtátok fel. 35.000-en voltatok ti 140.000 ellenében és csak e túlerő nyomhatott el benneteket. Ily körülmények között a meg­­győzetés is dicső s a történelem hirdetni fogja, hogy a francziák a froswilleri csatában a leg­­tündöklőbb bátorságot tanussták. Ti érzékeny veszteségeket szenvedtetek, de az ellenség vesz­teségei még jelentékenyebbek. Hogy benneteket nem üldöztek, ennek oka az volt, mert ti nagyon nagy veszteségeket okoztatok az ellenségnek. A császár meg van veletek elégedve,az egész ország hálával viseltetik irántatok, mert zászlótokat oly nagyra becsültétek. Kemény megróbáltatá­­soknak voltunk alávetve, melyeket most feled­nünk kell. Az I. hadtest újból meg fog alkot­tatni s ha isten is akarja,nemsokára fényes elég­tételt veendünk. M a c-M a h o n. Belföld. Szerény észrevétel. Tisztelt szerkesztőség! A Pesti Napló 186 számú esti kiadása zág­rábi levelében foglalt azon téves értesítés követ­keztében, „hogy a temesváriak részéről Schlauch esperes vezénylete alatt küldöttség kisérte az érseket Zágrábig, s a küldöttség szónoka, a nevezett esperes, a lakomán is kiváló figyelem­ben részesült“, — az igazság érdekében mint a megválasztott megyei küldöttség tagja, a téves közlemény helyreigazítása végett szerencsém van a tisztelt szerkesztőséget értesíteni, hogy Zágrábon nem a temesváriak, hanem Temesvár­­megye küldöttsége, mely az augusztus 2-án tar­tott közgyűlésben, a megye osztatlan tiszteleté­ben álló Mihalovics József érsek ur irányában rokonszenvünk tettleges nyilvánítása végett meg­ Különfélék. Pest, aug. 22. (Andrássy Gyula gr. minisz­terelnök) kit már szt. István napjára is vártak Budára, hacsak különös akadályok nem állanak be, s. hó végén lelő Budára, két napot itt időz s azután ismét Bécsbe utazik. “(Szlávy József) földművelés-, ipar- s kereskedelemügyi miniszter tegnap este Bécsből visszaérkezett. (Türr tábornok) minapi leleplezései­ből 50 louishol a tiszta nyeresége. Körülbelül egy év előtt ugyanis Salzburg körül elvesztette erszényét, de miután „fontos küldetésben“ járt s különben sem tudta, hol érte a veszteség, nem is kutatta többé. A napokban azonban beállít hoz­zá a levélhordó s egy csomag aranyat kézbesít neki. Pénzét ugyanis a salzburgi állomásfőnök találta meg, de ez nem tudhatta, ki a tulajdonost, mert az erszényben az 50 Lajos aranyon kívül csak egy „Türr“ névre szóló látogatójegy volt. Egy évig őrizte, tehát míg a tábornok nyílt le­vele útba igazította , erre megküldte neki a pénzt. A „leleplezés tehát írja az „E11.“ minden­esetre többet használt Napoleon rokonának, mint a mennyit egyelőre Bismarcknak ártott.“ (Honvédségi gyakorlatok.) A honvédségi gyakorlatok, melyekre nem csak az újonczok és tartalékosok, hanem a szabadságo­­sok is mind behivattak már a f. héten kezdete­­ket veszik és pedig eleinte sikmezei gyakorla­tok azután pedig éjjeli hadgyakorlatok fognak tartatni. Mint a zászlóaljaktól beérkezett tudó­sítások jelentik, az ujonczok oly tanulékonysá­got és sok jó akaratot tanúsítanak, hogy azok betanítása csak igen rövid időt veend igénybe. Mint a „Local corr.“ melytől e híreket veszszük, értesül, még 20 honvédzászlóalj fog felállíttatni. (S­z­a­b­a­d­s­á g idő.) Szabó Miklós igaz­­ságügyministériumi államtitkár ma utazott el négy heti szabadság idejét élvezendő, a Carlsbadban időző minister megérkeztéig tehát a rangban legidősb ministeri tanácsos Horváth Döme vette át az igazságügyministérium vezetését. —rr. (Az orvvadászat áldozata.) A m­­üröghi erdőben az orvvadászatnak a múlt kedden ismét egy áldozata jön. Ugyanis a neve­zett tilosban két m.-üröghi lakos vadászván, ta­lálkozott két erdőkerülővel, a kik a tilosban va­dászókat fegyverük átadására szólították fel. Ezért azonban engedelmeskedés helyett ellenáll­tak s egyikök heves vita után fel is kapta fegy­verét és az egyik erdőkerülőre sütötte. A puska szerencsére csütörtököt mondott. Erre az erdő kerülők újból felszólították az orv­vadászok­at a fegyver átadására s kijelentették, ha valamelyi­kük rájuk emelt halál fia lesz. A polgárok egyi­ke azonban újra felkapta puskáját s lőni ké­szült, mire az egyik kerülő lelőtte. A szerencsét­len ellenszegülő rögtön kiadta lelkét. Az eset a járási főbirának még tegnap feljelentetett s a vizsgálat szigorúan foly. (A honvédsegélyezés ügyé­be­n) a m. k. belügyminiszter a következő ren­deletet intézte a törvényhatóságokhoz: „Az or­szágos honvédsegélyző egylet alapszabályainak 32-ik §-a értelmében az 1848—9 évben rok­kantakká lett vagyontalan és munkaképtelen honvédek és az akkor vagy rokantságuk követ­keztében később elhalt honvédek vagyontalan és munkaképtelen özvegyeinek országszerte eszközlenő összeirattatása végett közbenjá­rásomat vévén igénybe: — hazafias és hi­­­vatalos készséggel felhívom a törvényható­ságokat, — miszerint hatósága területén a lehető legnagyobb nyilvánossággal közhír­ré tegye, hogy mindazok, kik az egylet alap­szabályainak 21 §-a értelmében segélyre, illető­leg ellátásra igényt tarthatnak folyamodásaikat a hivatalos kimutatásokban kitett rovatok pon­tos figyelemben tartásával járási tisztviselőikhez, illetőleg polgármesterükhöz legkésőbb folyó évi October hó 1-ig benyújtsák. A járási tisztviselők illetőleg polgármester által a hozzájuk beadott ilynemű folyamodványok tételei megvizsgálan­­dók, a kimutatások rovatai betöltendők, s e ki­mutatások a folyamodványokkal együtt, melyek­hez az illető folyamodó vagyontalanságára nézve a hiteles községi, és a járási orvosi bizonyítvány­nak okvetlenül mellékeltetni kell — a törvény­­hatóság utján hozzám felterjesztendők. Rajner Pál.“ (Xl-ik kimutatás illetőleg nyilvá­nos nyugta) gróf Batthány Lajos Magyar ország első miniszterelnökemlék szobrára 1 hó 8-tól mai alul irt napig begyült özszegről. Kraszna megyei takarékpénztár egyesület Sz-S0 m 1­y o n 40 ft. Csongrád megye alispánja Török Bálint által H­­M. Vásárhely közönségétől 100 ft. Moson megye I-fö alispánja Major Pál kir. ta­nácsos 142 ft 17 kr, ehhez járult Köpcsény köz­sége 53 frt Hegyes 1 frt, Rajszán 3 frt, Gallos 6 frt 60 kr, Pomogy 2 frt 57 kr, Magyar -Óvár 20 frt, Moson 45 frt, Lébeny és Szt.-Miklós 6 ft 50 krral. Komárom város közönsége 311., 313., 314 sz. Ivén 74 ft 10 kr, és 4 ezüst forint. Heves megyéb­ől Nagy-Füged 3 ft 65 kr, Tarna Méta 3 ft 95 kr, Heves 8 frt 40 kr, Roff 25 frt 80 kr, T.-Abád 2 frt 23 kr, T. Szalók 1­7 frt, T.­Derzs 14 frt, és 1 arany, és Alatján község 1 frt és egy arany összesen 66 frt 13 kr. 2 arany ehez járult Br. Frödnig Ede ’1 aranynyal, Fazekas Károly 1 arany, Borbély Mihály 10 frt, B. Waldeck 10 frt, Puky Miklós 5 frt, Barczay Gyula, Magyary Lajos, Borbély Géza, Domonkos Mihály 2—2 írttal, Glück Jó­zsef, Ivády Rudolf, Morocz, Laluhay, Boráros, Kovács Ignácz, Maszik Alajos, Békésy István Csurika János, Gévay Ernő, Weiss Mátját, Tóth József, Nagy Lajos, Fuchs Károly, Losotay László, Arany Béla, Magyary, Justus 1—1 írt és negyven­nyolc­an 70,50,40, 30,20,15,5, és 4 krt, Sopron megye 2-e­s alispánjától Kéry Péttől 171 frt 34 krnyi mely összeghez a soproni főszolgabiróság 36 frt 51 kr. ehhez já­ró*. . 0. Széchenyi Imre 10 frt, Daru­falu köz­sége 12 frt 38 kr., Pereszegi község 4 frt, Nagy­baromi község 2 frt, Kis­baromi község 2 frt 50 kr., továbbá Horpács községből huszonhár­man, és Gogánfa községből huszonnégy egyén adakozott 1 forint 50 kr. 3 kr. Megyesi Antal, kábaközi járás főszbiró ivén 21 egyén adakoz 21 forint 40 kr. , Jobaház község 1 forint 50 kr., Peresznye község 4 frt, Német Zsidány község 60 kr., Iklán Berény 2 frt 60 Beö­m. vá­ros 5 frt 64 kr., Domonya község 8­ frt 18 kr., Keresztény 1 frt 38 kr., Csepregh 7 frt 7 kr., Felső Szilány 4 frt 74 kr., Alsó Szalony 4 forint 64 krajczár, H. Zsidány 1 frt 48 kr., Alsó Bük 11 frt 7 kr., Közép Bük 4 frt 32 kr., Felső Bük 4 forint 24 krajczár, és Lőcs községek 3 forint 14 krajczár, Fodor Pál főbíró ivén: Ruprecht János 5 frt, Tompa­házi helység 1 frt, Rosenfeld Jakab 4 frt, Nagy­gerendi község 1 frt 45 kr., Porládnyi község 3 frt 27 kr., Ujkéri község 5 frt, Bantal­a k. 1 forint, Csapodi k. 1 forint, Havas k. 1 fo­rint, Gyoro. k. 1 forint, Araki k. 1 frt, Nong János 5 frt, Jánosfai k. 1 frt, Takács Károly 2 frt, Kis gerendi község 1 frt, és 147-en 50, 40,20, 5, 4, 3 és krt. Udvarhely­szék kerül. Király bírója Gálfy Sándor a 447, 48, 49 és 450-ik iveken 15 frt 90 kr. — Összesen 626 frt, főösszeg a beváltott arany és ezüst pénzzel 15367 frt 99 kr. Pest 1870 aug. 21-én. Sztupa György pénztárnok. (Egy derék hivatalnok­) F ... 5 ... alsóbbrendű hivatalnok a kereskedelmi minisztériumban a minap egy collegája asztalán egy 89 írtról szóló utalványozott nyugtát látott, melyet a derék férfiú azonnal zsebre tett s egy hordár által a pénztárnál beváltatott. A pénzt elköltötte. Mivel a gyanú mindjárt ő reá esett, elfogták s ő már be is vallotta a lopást. A pénz­ből már csak 18 frt volt nála. (A Wanzl-féle fegyver jóságának próbája) Pedanovszky, másnéven Pedano­­vics rablás miatt fenyítő vizsgálat alatt állott. A fogságban beteg lett, úgyhogy a fogház be­teg osztályába visetett. Nemsokára azonban meggyógyult s szökési kisérletet tett, mely teljes mértékben sikerült is neki, jóllehet a fog­ház mellett álló őr észrevette a menekülőt. A katona rásütötte a fegyvert, de ez csütörtököt mondott, új töltényt tett bele; a fegyver má­sodszor is csütörtököt mondott, így harmadszor is. Mivel ennek folytán a katona gyanúba jött, hogy talán elősegítette a szökést, fegyverét ki­adták egy szakértőnek véleményadás végett. A szakértő véleménye oda járult, hogy nem cso­da, hogy a fegyver nem sült el, mert teljesen haszonvehetetlen. (Füstölő papír mint pénz.)Ma­gyarországból való több egyén, kik Pozsega­­megye Kaptol helységében a parasztoktól lovat vásároltak, ezeknek ötös bankjegyek helyett 106 darab füstölő papirral fizettek, mely nagyon hasonlít az öt forintos bankjegyekhez. Az ille­tőket Szent-Lőrinczen Baranyában el is fogták s a pozsegamegyei hatóság uj csalások elkerü­lése végett betiltá az említett füstölő papír áru­lást. (Helyi esetek.) Ed­ Lőrincz 47 éves napszámos ma délben a kalaputczai 1. szám alatti pálinkamérésben ebédelvén, evés közben hirtelen roszul lett s nehány percz múlva holtan rogyott össze. Hihetőleg szélhüdés érte. — Ma reggel 10 óra tájban a váczi út 7. számú épülő ház állványáról véletlenül egy darab tégla az alant foglalkozó Kollár András fejére esett s azt jelentékenyen megsértette. (Iskolai jelentés.) A pesti ág. hitv. evang. gymnasiumban s a vele egybekötött ele­mi fi- és leánytanodákban a jövő 1870.71-dik iskolai évre a növendékek folyó évi September hó 1., 2., és 3-dikán vétetnek föl. A beiratások a nevezett napokon reggel 8—12, délután 3—6 óráig történik. A magántanulók September 4 én délelőtt 8—12 óráig fognak megvizsgáltatni. A tanítás September 5-én rendesen megkezdődik. Az igazgatóság. (E r t e s i t é s.) A külső-szolnokmegyei gaz­dasági egylet által I. 1870. évi sept. hó 11 —15. napjain Szolnokon rendezendő gőzeke, vizemelő s szivattyúzó gépek kiállítására és versenyére — daczára a közbejött háborús viszonyoknak melyek miatt a külhoni gépgyárosok közül so­kan kényszerültek elmaradni — eddigelé oly érdekes gépek vannak bejelentve, — mint pél­dául a Howard-féle gőzeke; az óránként 35,000 akó vizet 16 láb magasságra kiemelni képes Groym­e-féle forgantyús vizemelő sat., miszerint azok a gazda­közönség érdeklődését nagymérv­ben kiérdemlik. Miért is, midőn erről a t. közön­séget — a már kiadott s közzétett előrajzra való hivatkozással — értesíteni bátorkodom, egyszer­smind kérem, hogy a szándékba vett országos fontosságú mivelet alkalmára minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Török-Sz.­­Miklós, 1870. aug. 18. A kiállítási bizottság ne­vében K­u­n­c­z­e Imre, egyl. titkár. (Az idegenekre nézve), kik a múlt héten Pesten jártak, a gőzsikló természete­sen meglepő látványt nyújtott. Szent István nap­ján 16,012 személy használta a gőzsiklót. Ezen nap 992-szert járt a sikló fel­e alá. (Kifogott hulla.) Tegnap délelőtt 11 óra tájban a földunajor 22. számú ház irányá­ban a Dunából egy hulla fogatott ki. A hulla egy 40—45 éves, közép termetű, barna hajú s bajusza és ruházat­a után ítélve napszámos vagy matróz hullája lehet; sérülés rajta nem látható. (Serenade.) A Pesten időző dalárdák számos tagja tegnap esti 10 órakor Liszt Fe­­rencznek, ki a pestbelvárosi plébánián van száll­­va, serenadot adott. Mintegy nyolc­van dalár jött össze a plébánia előtt, hol egy üdvözlő dalt és egy más dalt zengtek. Liszt Ferencz, ki az egyik ablakból hallgatta a dalárok előadását, élénken megtapsolta azt. A dalárok még egy dalt zengtek el, mire Liszt Ferencz Schwendt­­ner plébánossal lejött a dalárok közé, Zimay Lászlóval és id. Ábrányi Kornéllal néhány szívélyes szót váltott s azután felhívta a daláro­­kat a plébániába, hol azok a dalelőadást a nagy teremben tovább folytatták. A dalárok s az ösz­­szegyült közönség lelkesen megéljenezte Lisztet midőn a dalárok közé lejött. (A szegedi rablóügyhez.) A pestme­gyei delegált bíróság — mint a „Sz. H.“ értesül — múlt csütörtökön vette által a kir. biztos kö­zegeitől az első 18 darab vizsgálattal befejezett bűnesetet, melyekben az ügyészek már meg is kezdték a vádlevelek készítését. Tehát végre kilátás van, hogy pár hét múlva talán már meg­kezdődnek a tárgyalások. (Öngyilkos.) Tegnap délután 3—4 óra között a kültelekben a kőbányai út mellett a magyar-belga gyár és a régi józsefvárosi temető között egy akáczfán egy ismeretlen hullája fel­akasztva találtatott. A hulla a Rókuskórházba szállíttatott. Ki­léte nem tudatik. (Egy jámbor m­ű­s­o­­­ra a ne­ki mesz­­szeföldről Gül Baba sírjához jött zarándokolni, tegnapelőtt megfeledkezett a próféta intelmeiről , busásan élvezett abból, mitől az igazhivők el vannak tiltva. Az élvezett bor harcziassá tette a jámbor dervist, úgyhogy hazatértében néhány graurral összekapott. A graurok a szent férfiút rettenetesen megvették, úgy hogy rendőröknek kellő közbenjárni. (Schulcz Ferencz) hazánkfiát, Vajda- Hunyad építészét és a műegyetem tanárát, ér­demeihez képest nagy kitüntésben részesítette a Madridi San Fernando műakadémia (Real Aca­demia de las trés nobles artes de San Fernando) midőn öt f. év máj. 30-án tartott ülésében leve­lező tagjává választotta. Az ő munkájának: Mo­numents d'Architecture inédits első füzete, mely G­e­rona városának műemlékeit tárgyalja, oly feltűnést okozott Spanyolországban, hogy a „Comision de Monumentos Historicos y Artisti­­­cos de la Provincia de Gerona“ nem vélte hálá­ját máskép kifejezhetni, minthogy művét az or­szágos Academiának kitüntetésül felajánlja.­­ Örülünk, hogy oly jeles tehetséggel bírunk, és hogy oly állásban van, melyet nemzetünk di­csőségére felhasználhat! Itthon pedig kivánnak, hogy munkája legalább az illető körökben meg­ismertessék ! (Amit az „A lib­i­n­a“ t­u­d.) Az „Albi­na“ azon nagyszerű fölfedezést teszi, hogy Északamerikában egy bizottság alakult állam­férfiak s jelentékeny tőkepénzesekből, melynek nem kevesebb feladata volna,mint Olasz-,Franczi-, és Spanyolországból egy szövetséges köztársasá­got alkotni. Ügynökei már működnek. Legú­jabban ettől félnek a magyarok is! (Nagyon fé­lünk !) választva jön, és nem Schlauch Lőrincz esperes vezénylete és szónoklata, hanem Pottyondy Fe­­rencz alispán vezetése és szónoklata mellett tisz­telgett Zágrábban a megye nevében, melynek a nem rég kinevezett érsek úr sok év hosszú so­rán át tevékeny és közjóért fáradozó kitűnő tagja volt. Schlauch Lőrincz mint tagja a küldött­ségnek a lakoma alkalmával tartott kitűnő és nagy lelkesedéssel fogadott szónoklatáért része­sült a megérdemlett kitüntetésekben. Egyébként tiszteletem nyilvánitásával mara­dok Temesvárott augusztus 12-kén 1870. A megyei küldöttség egyik tagja. A dalárünnepély. A díszhangverseny. (Aug. 22-én.) A dalár egyesület díszhangversenyét ma dél­ben tartották meg, mielőtt a dal­árversenyeken győztes dalárdák p­ayadiját ünnepélyesen kihir­dették volna. Első jutalmát az esztergomi dalár­da nyert, a második díjban a kecskeméti és deb­­reczeni dalárda osztoztak, míg a harmadik ju­talmat a kassai dalárdának ítélték oda. A díszhangverseny Erkel Ferencz,, B­á­t­h­o­r­y Mária­ ny­itá­n­y­á­v­a­l vette kezdetét, szerző személyes vezénylete mellett. A nemzeti színház zenekara, mely e hangversenyre tetemes külerőket vett magához, kiváló értelemmel adá elő régi mesterének e jellemző terméket és kife­jezéssel játszott. Ezt követé Volkmann Róbertnek „III-ik Richardhoz“ írt nyitánya, mely szerző ve­zénylete alatt e hangversenyben került első elő­adásra. A nyitány borongó lassúja később lyrai dallamossággal fejlődik tovább, míg a középtételt egy induló foglalja el, mely diadalmas hangza­­tokban kiválva, erős fokozatban éri véget, hogy az alaphangulat tágasabb uralmának engedje át a tért, folytonos halkulással s az első tétel fel­­elevenülésével a nyitány végét éri. Mélyebb szen­vedély­t itt hiába keresnénk,de egészben véve egy­szerűség, átlátszóság és a szinezet elevensége valamint festői volta jellemzi e művészt,mely a kö­zönséget láthatólag felelevenítő és emelkedett hangulatot keltött. A zenekar a művet teljes szépségben emelte érvényre. Volkmann töb­­szöri kihívásokban részesü­lt. E zenemű után Pa­u­­­i­n­é magyar népdalokat énekelt zenekarki­­sérettel. Vezénylő ezúttal Huber Károly nem­zeti színházi karnagy volt, mert ő dolgozta fel e népdalokat. Ha ez előadás sikerét veszszük zsinórmértékül, úgy köszönetet szavazhatunk a rendezőknek e szerzeménynek a műsorozatba felvételéért, mert Pauliné átgondolt, ér­­zelemdús , és finom előadása a közönsé­get , melynek zömét dalárok képezték, te­jesen magával ragadó. De istennek hála, most már túl vagyunk azon, hogy egyszerű népdalok hallatára hazafias lelkesültségbe jöjjünk s még inkább szemünk előtt kell tartanunk, hogy most már nem tüntetésre, hanem komoly valódiságra, haladást jelző eredményekre van szükségünk. A sói d i s a n­­ magyar pásztorhangok nem ille­nek oly hangversenyhez, melynek műsorozata oly komoly és nagyszerű műveket egyesített. Nem botránkoznánk meg rajta, ha tisztán csak a magyar pásztorhangokra volnánk szorítva magyar zene dolgában, de miután más kiváló magyar zeneművek állanak rendelkezésünkre és magyar zeneszerzők külföldön is elismerést kiví­vott műveikkel érdekesíthették volna e hangver­senyt, úgy csak fájlalnunk kell a rendezőség eljárását. Mind Huber, mind Pauliné másnemű magyar szerzeményekkel léphettek volna a kö­zönség elé. Az utóbbi művésznőn kívül még egy másik művésznője a nemzeti színháznak is köz­reműködött a hangversenyben: Felekyné, Tóth Kálmán egy költeményének szokott művészi el­­szavalása által. Liszt „Dant­e“-symphoniájának első része és végül „Berlioz“ R­a­k­ó­c­z­y“-indulóra zár­ták be a hangversenyt. Liszt művét Erkel Fe­rencz vezényelte és örömmel ismerjük el, hogy csak ritkán hallottuk a nemzeti színházi zene­kart annyi hatálylyal, annyi kifejezéssel ját­szani mint most. Itt győződtünk meg ismételve róla, hogy a rézsahangszerek legerősebb fel­­zajlása sincs hátrányára a vonós­ hangszerek­nek, ha ezek egyöntetűséggel és hangegyenlő­séggel jutnak előtérbe. Ez itt bizonyult be az előadás művészetének nagy eredménye. A je­len volt szerzőt a felvillanyozott közönség szűn­ni nem akaró tapsokkal üdvözölte és négyszer kihívta. Az utolsó mű is a hallgatóság rokon­­szenvével találkozott és mindenki ama meg­győződéssel távozott hogy a dalárünnepély legér­dekesebb és legfigyelemreméltóbb mozzanata e hangverseny volt. A dalárszö­vetség közgyűlése, a dalárszövetség mai közgyűlését elnök Ma­­darassy Pál megnyitván, a jegyzőkönyv hitele­sítésére Fehér Péter, Bartay Ede és Vass Já­nos, a központi választmány számadásainak megvizsgálására Fehér Péter, Bringmann és Ritter Sándor választottak meg. Ezután con­­statáltatott, hogy a 46 egyletből megjelent a közgyűlésen 24, és képvisel összesen 29 sza­vazatot. Napirenden van­ az igazg. választmány jelen­tése. E szerint az országos daláregyesület esz­méjét az 1865-ben tartott dalárgyűlés pendítette

Next