Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-17 / 223. szám
végbefejezése és így az eredményre nézve ott volnánk, hol a jogelmélet szerint. De nem ott, mert az ajánlott mód összeadás számtani művelet szerint szabná ki a bűnhalmazatnál az ítéletet, a bűnösség az egyéni roszaság, a bűnöző pályájának ismerete kiesnék az ítélethozatal köréből. A kapcsolat a bűntények sorozatában, a fokozatos elvetemülés, az egyéni gonoszság mibenléte mind mind tekinteten kivel hagyatnának. Pedig anélkül ítélni nem khét, nem szabad, külömben az ítélet feltételekre, nem tárgyi és alanyi értelemben positív tényekre alapított leend. Az egyedüli helyes eljárás a szegedi bűntények tárgyalásánál is csak az, mit a tudomány megállapított. És ennek keresztülvitele nem legyőzhetetlen. Folytattassanak a vizsgálatok tovább, legyen befejezve e szomorú mű, tisztán, teljesen , nem félig és felületesen. Nem a mielőbbi és a minden ároni eredmény felmutatása az mit az ország, az igazságszolgáltatás követel; de az eredmény, mely az igazságnak és a borzasztó tényeknek megfelel. Nem elégséges 4—5 vizsgáló biró ?— neveztessék tíz vagy több s folyjon a dolog. Itt nem lehet gazdálkodni. Ha akarjuk, hogy gyorsan vége legyen e szomorú történet legombolyításának, az erőket kell szaporítani ! Ha azután megvan a vizsgálat, akkor a volt vizsgáló bírák a bűnügyek elágazásai szerint bízassanak meg az előadással. Csináljanak ők maguknak kivonatokat az egyes bűntettesek bűntényeire vonatkozólag s annak alapján tárgyaltassék le az ügy .A tárgyalás minden ügyben sommás reen, akár vádoltassék az illető főbenjáró bűnténynyel akár nem.Ez ugyan eltér gyakorlatunktól, de nem a törvények és a gyakorlat szellemétől, mert az írásbeli per egyedül a mélyebb megfontolás, a rögtöni felfogásra nem eléggé alkalmas , bonyolultabb esetekre tartatik fenn, tehát csak mint kivétel alkalmaztatik, melynek elhatározása mindenkor a törvényszéktől függ. Ha már most a törvényszék kijelenti, hogy ezen ügyekben a sommás utat választja, mely által a kívánt czélt, a kellőképi felfogást eléri, mi sem áll útjában, hogy az teljesíthető ne legyen. Azon felül ezen eset kiváló, s igy ha a korlátok, melyek rendes körülmények közt üdvösek és jók itt akadályai s a ózdira nézve hátrányul szolgálnak azok el is mellőzhetők. Már ugyanis maga a vizsgálat sem felel meg a rendes körülmények közt megkívántatóknak, és ha az ellen senkinek sem jut eszébe kifogást tenni, mert nem lehetne eltérni ott, hol még kevesebb nehézség létezik. És végső esetben a ministérium nyert felhatalmazás útján is megengedheti, hogy ez ügyben a tárgyalások sommások legyenek,amelyek hogy ilyenek legyenek, okvetlen megkívántatik. A sommás tárgyaláson az előadó előadja egyenként a vádlottaknak bűntényeit, melyeket a jelenlevőtettes a törvényszék előtt beismerve , felette azonnal a törvényszék ítéletet mond, 8 társaival egyetemlegesen a kártérítésben elmarasztalja, melynek megtérítése vagy meg nem téríthetése szerint az ítélet is módosul. A kimondott ítéletek elleni fellebbezések esetében az iratok a perkivonatokkal együtt felterjesztettek s az ügy soron kívül felülvizsgáltatnék vagy úgy, hogy az előadással a feltörvényszéki tagok bízatnának meg, vagy pedig az első bíróságnál alkalmazva volt vizsgáló birák referálnának, kiknek valamint ott, úgy a feltörvényszéknél is szavazatuk nem lenne. így lehetne nézetem szerint a szegedi bűnügyet legsikeresebben, leggyorsabban, s egyszersmind alaposan is elintézni. Kisebb eltérések, szabályellenességek fordulnának ugyan elő, de az igazság, az elvek és a tudomány követelményének elég lenne téve. Ausztria, Bécs, sept. 16. A képviselőház legközelebbi ülése, melyben az elnökséget meg kell választani, hétfőn lesz. Az „alkotmányhű“ német képviselők vasárnap öszszegyűlnek és véglegesen határozni fognak az iránt, miképen viseljék magukat e választásokkal szemben.Vasárnapig a német képviselők teljes számban jelen lesznek Bécsben s akkorra a cseh tartmánygyűlés több kiváló tagját is várják, akik a cseh-német elvtársak nézeteit elő fogják adni. Folyton élénk vitatkozás alatt van ama kérdés, vájjon az alkotmánypárt képviselői megtegyék-e az elnapolási indítványt és az indítvány mellőztetése esetén részt vegyenek-e tovább is a birodalmi tanács tanácskozásaiban? Jóllehet eddig ele a többség határozottan az első mellett van, végleges kötelező határozat mégis csak hétfőn fog hozatni. Az elnökválasztást is megbeszélték már. Az „alkotmányos“ párt noppent állítja fel elnökjelöltnek, alelnököknek pedig a lengyel Grocholskit egy még később megnevezendő egyént emleget. A jobboldal, mint hírlik Giovanellit elnöknek,Smolkát és Costát alelnököknek a karja.De ez valószínűleg nem egészen így lesz, mert p. a lengyelek semmiképen sem akarják Giovanellit elnöknek és inkább sropfenra fognak szavazni. M a a s s e n tan r ki a feudálisok és klerikálisok közt nagy szerepet játszik, roppant tevékenységet fejt ki, hogy a különböző elemeket egyesítse és együttes működésre bírja. Az urak háza tegnapi ülése után, e háznak „alkotmányhű“ tagjai, számra mintegy 20-an összegyűltek egy értekezletre. Doblhoff báró, aki elnökölt, ez értekezleten előadta annak szükségességét, hogy az urak háza a jelen pillanatban hangsúlyozza azon m meggyőződést, hogy az alkotmányhoz szorosan ragaszkodni kell. Erre legjobb alkalom fog adatni a trónbeszédre adandó válaszfeliratban, melyben az urak házának ki kellene mondani, hogy a múlt évben hozott határozata értelmében törhetlenül ragaszkodik az alkotmányhoz. Az értekezletben megjelent urak azon reményben ringatják magukat, hogy akkorra midőn az urak háza legközelebbi ülésében Auersperg Adolf herczeg megteendi az indítványt a trónbeszédre adandó válaszfelirat iránt, a párt tagjai mindnyájan jelen lesznek és súlyt fognak kölcsönözni az értekezlet által kifejtetett nézetének. A laoni catastrophához, Laon erősségének helyzetéről a citadella fölrohanását megelőzőleg a „Figaro“-hoz intézett egy levél következő értesítést hozza: „Szerkesztő Úr! Engedje meg ön, hogy az igazságot a fölött, ami Laonban magát előadta kiderítsem. A lakossági és a hatóság úgy viselték magukat, hogy az látszik, miszerint elfeledték franczia voltukat. Theremin d' Hame tábornok folytonos ostromoltságnak volt részekről kitéve. Amaire oly felhívásokat bocsátott ki, melyeket nem akarak nyilvánosságra hozni, s két nappal a poroszok megérkezte előtt föloszlatta a nemzetőrséget. Sep. 8-án esti 6 óra felé a lakosok a tábornokot fogva tartották a Hermigny-fogadóban, hogy a citadella átadására kényszerítsék. Én szabadítottam meg több társam és két csapat mozgó őrség segélyével. A mozgó nemzetőrség parancsnoka Cherelles Henrik nem állott küldetésének magaslatán. Az utóbbi tíz nap alatt tétlenül engedte embereit lenni, nem gyakoroltatta s nem oktatta őket Az emberek a legnyugtalanítóbb javaslatokat tették, anélkül, hogy főnökük aggódó szíveiket csak egyetlen fölemelő szóval is iyekezett volna megnyugtatni, ő maga azt mondta, hogy hiba volna egy zászlóalj mozgó nemzetőrséget föláldozni, hogy megmentsenek oly helyet, melynek megtartása épen nem fekszik a nemzeti védelem tervében. Bizonyságot teszek le e mellett, hogy Chezelles úr a tábornok elhatározására nagy nyomást gyakorolt. Ez utóbbi a citadella átadásával annál nagyobb vétket követett el, mert élelemmel és lökészlettel gazdagon el volt látva a vár. Volt benne 85 ágyú és taraczk s mind az öt bástyán volt egy egy vontcsövű ágyú. Azt beszélik hogy a tábornok nagyon is el volt fogatva magán érdekei ée családja javára, mely utóbbi Laon környékén lakik. Miután a mozgó nemzetőrség parancsnoka Chezelles úr által értesültem, hogy 9-én reggeli 10 órakor a föladás meg fog történni, életemet veszélyeztetve, én reggeli öt órakor odahagytam a várost. Hogy utat csináljak magamnak, kénytelen voltam egy uránt, ki Laon és Mons-en-Laonnais közt őrt állott, lelőni. Bátran merem állítani, hogy sem nem Chezelles, sem nem a tábornok volt az, ki a citadellát légbe röpítette Minden arra mutat, hogy a tüzérségi őr tette azt. Semmi esetben sem volna igazságos, hogy ezen hősies és dicső tett érdeme olyanokra háríttassék, kik azt nem vitték véghez. Fogadja sth. Péter százados a mozgó nemzetőrségnél.“ A „France“ Laon citadellájának fölrobbantására vonatkozólag ezt mondja: Oly ország, melyben ilyen tények történnek, soha sem hajlik meg az idegen invasio előtt. Az ókor nem beszél ennél nagyobbszervről , laoni parancsnok tette legendává fog válni. Ez a példa minden franczia szivet föl fog villanyózni; sok gyöngeségnek lett ez váltságbérévé; az ellenséget pedig komoly meggondolásra fogja indítani.“ A „Léce“ így szól: Tisztelet ezen, Strasbourg dicső védőihez méltó harczosoknak ! Ők érdemet szereztek a köztársaság körül. Mi rajtunk van a sor, párisiak, hogy mi is megmutassuk, mit tudunk. Ragyogó fővárosunknak nem szabad magát megadni. Páris népe utálta ezen akaratja ellen kezdett háborút, de szégyenlené, ha a végsőig ellen nem állana a betolakodónak. Csak jöjjenek azok az alánok; készen állunk. Erődeink jól vannak fölfegyverezve, lőszerrrel gazdagon ellátva s a Sebastopolnál győztes tengeri tüzérség kitünöleg teljesitendi a szolgálatot. Vannak még fegyelmezett, derék sorhadbeli csapataink, bátor mozgó nemzetőreink, kitűnő szabadlövészeink; van még legalább is 120,000 nemzetőrünk,mind harczkész férfiak. Torlaszaink mögött elsánczolva, minden házat,minden ablakot megszállva, fogunk lőni a poroszhadsereg katonáira, kik az elpusztított, de megbonzult Paris omladékai alatt találandják sírjukát. Fazit Deus Napoleon találkozása Bismarckkal. A német lapok a háború kezdete óta nem győzik eléggé ostorozni a franczia „arrogantiát“ és szájhősködést; a német lapok és főleg tudósítóik kiváló szerénységének mutatványául közöljük Wachenbusennek a K. Ztg.-hoz a sedani világtörténeti tényről, ismert porosz modorában, írt következő nagyszájú tudósítását: „Mikor September 1-én, a csatanap estéjén Reille tábornok Napóleon részéről a király elit megjelent, legelőször azon kérdés intéztetett hozzá, várjon a császr parancsol e még csapatai fölött, mire ez a franczia egész „arrogantiájával“ azt felelte : „Comme La Majesté le roi de Prusse.“ De megbocsátották neki, elég elnézők voltak a király főhadiszállásán, e válaszra semmi súlyt nem fektetni. Ellensúlyát e válasz másnap reggel találta, mikor Napóleon türelmetlenül és porig alázva a doubheryi kohó előtt várta Bismarck megérkezését. Mögötte kocsija állott, kétfelől mellette tábornokai. Napóleon várt, mindig]csak várt; ő, ki Európát megalázta azon egy állam kivételével, melyet legjobban megalázni szándékozott; legalább szivarozott még, hogy környezete előtt nyugodtságot színleljen, melylyel koránsem birt! Végre megérkezett a szövetségi kanczellár. Napoleon vonásai aggodalmas feszültséget árultak el. Napóleon a legkeserűbben, legsértőbben nyilatkozott mindig a szövetségi kanczellár személye iránt. A tuilleriák kis körében Bismark mindig a legélesebb gúny tárgya volt és Bismark tudta ezt. Bismark megérkezett türelmetlenül váratva ugyanazon férfiú által, kiről tudta, hogy gyűlöli őt. Táboki sipkájával fején, katonai köpenyébe burkoltan ült Napoleon és közeledni látta ellenségét. Bismark alig volt már 20 lépésnyire Napóleontól, mikor a „vas“ gróf keze egy mozdulatot tett a revolvere felé. A mozdulatban természetesen nem volt semmi szándékosság. A revolver lovaglás közben előre tolódott, Bismark visszatolta, mert alkalmatlan volt neki. Napóleon szembetűnőleg elsápadt Bismarknak ezen szándéktalan mozdulatától. Ez látta, mi zavarja Napóleont, és egy mosoly vonult át a szövetségi kancellár arczán. A világtörténetben már régóta nem volt sajátságosabb téte-á-téte, mint e két férfin beszélgetése. Bismarck magas, imponáló, beszélgetés közben gyakran vállát vonó alakja, a magas bő lovagló csizma, a „pallasbon“ nyugvó kéz, a nyakába tolt fehér sipka, a nyugalom és öntudat e férfi egész lényében; és vele szemközt Napóleon alacsony, zömök alakja, a sápadt, bágyadt arcz, s már szenvedett lelki gyötrelmek kifejezésével, az esedező magatartás azon férfiú részéről, ki oly sok ideig Európa nyakára vélte tehetni lábát — ismétlem, a világtörténelemben már emberemlékezet óta nem volt ilyen találkozás. És még egyszer kellett várnia Napóleonnak, mig a szövetségi kanczellár teljesíthette óhaját és elhivathatta a királyt. Hosszasan várva ült a Bellevue kastélyban, mig végre az elővágtató táborkari kiséret a király megérkezését jelenté. A sedani nap.*) (Poron hivatalos jelentés.) Douohery, sept. 2. Eleinte csak September 2-ára volt tervezve a döntő csapás, mert kívánatosnak látszott a szász hadsereg csapatainak az augusztus 3- án és 31- dikén tett gyorsmenetek után pihenési napot engedni. Egy hosszabb értekezleten azonban, melyet ő felsége a király, mikor 31-én délután 5 és 6 óra között Vendresse felé Chémeryn átment, Moltke és Blumenthal tábornokok jelenlétében a koronaherczeggel tartott, elhatároztatott, hogy a roham Sedania és a Maas és Ardennek közötti franczia homlokra már a következő napon történjék. September 1-jére való éjjel, 1 óra felé eljuttatott a szász koronaherczeghez az indulási parancs. Reggeli 5 órakor kellett a tűznek megkezdetnie. Csatavonalunk következőleg volt alakítva. A jobb szárnyat a szász koronaherczeg hadserege képezte. A 12. hadtest az előhadat képezi, mögötte állott a 4. hadtest, azután a testőrhadtest, végre a 4. lovashadosztály, háttal Bernillyre támaszkodva. Amennyiben e csapatoknak még a Manon kellett átkelniök, Douzayt (a bal parton) választották hídfőnek. Balfelől az 1. bajor hadtest csatlakozott, a második által követve; ez Bazailles falu mellett vert hidat; a 11. porosz hadtest még az éj folyamában Doucheryn alul 1000 lépésnyire állította volt fel pontonjait és innen kelt át a Maason, közel hozzá, egy másik hídon az 5. hadtest, még továb balra Dom-le-Mesuil falunál a würtembergiek. A 6. hadtest Antiguy és Le Chene között tartalékban állott. Ezen csapatokkal a következő ellenséges haderők álltak szemben : Mac- Mahon, Failly, Canrobert hadtestei, a volt Douay hadsereg maradványai és az újabban alakított 12. hadtest. Ezen hadállás központja Sedan vár volt, szárnyai Givonnetől balfelől a vár mögött fekvő Ardennek előhegyei hosszában Meziéresig terjedtek, mely a jobbszárnynak szolgált támpontul. A koronaherczeg reggeli 4 órakor kocsin hagyta el Chémeryt. A Douchery felé vezető úton, közvetlenül Chevenge falu előtt, készen állottak a lovak. Egy hegykapun, mely Douchery város fölött a Maas völgye felé kiszökik, egy kis kéjlak, Chateau Douchery közelében, mely a magasról messzire ellátszik, a fővezénylet foglalt állást. E pontról nemcsak a német hadsereg egész csatavonalát, hanem a harczfejlődését is minden irányban jól lehetett látni Sedan a Maas völgye egyik legszebb pontján, fekszik terrasse-szerűen emelkedő, lombfákkal koszorúzott magaslatok között. Jobbfelől a magaslatokról keskeny rétek visznek le a Maashoz. A folyó bal partján, lenn a völgyben Sedantól balra Douchery fekszik, mögötte és két oldalt a síkság terjed, a középen azonban részint erdős, részint agyagos dombok emelkednek, a háttért pedig az Ardennek hatalmas, félkörben elnyúló hegyláncra képezi. A völgy közepén, Douchery és Sedan között, erdő és bokrok által félig eltakarva néhány tanya látszik. Jobbról a Maas kettős kanyarulattal a síkságba fordul és az alacsony domblánczot középen ketté vágja. Ezen öbölben Iges falu fekszik a mont d’ Iges hegyláncz mögött, balra Viliette falu, jobbra Glaize. Iges és Sedan között a bal parton Floing fekszik, tovább jobbra Givonne. A Douchery és Sedan közötti főországút egy hídnál kezdődik, mely a Maason át előbb nevezett városba vezet, a várig a jobb parton marad, és a Sedanba vezető fele után megérinti Frenoy falut. Bazeille, melyet a bajoroknak átkelésükkor először megkellett támadniok, jobbfelől fekszik, délnyugatra a vártól. Douzy, hol a testőrhadtest kelt át a folyón, a szélső jobbon. Völgyet, dombot sűrű köd fedett, csak 8 órakor jött fel a nap. Nyomasztó, terhes nap volt. A szász koronaörökös serege már öt órakor mozgásba tette magát. Fél 7 órakor Sedán megett, hol a német sereg jobb szárnya volt felállítva, megdördültek az ágyak. Az ellenség balszárnyon támadtatott meg. Kitűnően volt fedezve. Míg a harcz egy óráig folyt, addig a balszárny az ellenség megkerülésére tett utat. A 11. hadtest a magaslatok felé húzódott, az 51 hadtest pedig egy fordulatot tett, hogy az ellenség hátát támadja meg. A csataterv azon alapul, hogy a csapatok a balszárnynyal (bajorok, szászok, gárda, 4. hadtest) az ellenség bekerítésére csatlakozzanak,úgy,hogy a futás is az Ardennek felé meg volt gátolva. A würtembergiek és a 4. lovasosztály a lapályt védték, azon esetre, ha az ellenség erre akarna kitörni, mi, a legjobb esetben is rája nézve igen veszélyes leendett, miután a Maas átjárásait sem bírták, részben mint p. o. a vasúti hidat Douchery és Sedan között maguk rombolták szét. 91/ órakor áll. hadtest már annyira bekerítette a francziákat, hogy érintkezni lehetett velük. Ezen pillanatot roppant ágyútüzelés jelezte. A szászoknak is kiadatott a parancs, hogy az ellent teljes erővel rohanják meg. Az ellenség a jobb szárnyon már hátrálni kezdett a magaslatok felé, de oly eredménynyel, hogy a porosz hadtest vaskarjai közé jutott. Azon ponton, hol a 11 -ik hadtest tüzelt az ellenségre, a francziák 11 óra óta már csak gyengén állottak ellent. Azonban Iges falu mellett és a szántóföldeken kétségbeesett harcz fejlődött ki. Minthogy a mai napon a francziáknak legtöbbet az ágyuktól kellett szenvedni, e nehéz feladatot a lovasságra bízták. A franczia lovasság, különösen a Chasseurs d’ Afrique bámulatos vitézséget és bátorságot tanúsítottak két mérkőzés alkalmával. A gyalogság már kifáradt, már 12 órakor nagy volt azok száma, kik fegyver nélkül adták meg magukat. Heves harcz fejlődött ki azon öt franczia hadtest azon részeivel melyek az Ardennek felé akartak menekülni. De itt a is németeknek kedvezett a szerencse. Már 11 órakor azt jelentették, hogy a franczia tartalék tüzérség, melyet Napóleon az 5-ik hadtest ellen menesztett, visszavezetett ,és hogy legfeljebb néhány elszórt csapat menekülhetett belga földre. Miután a menekülés el volt zárva, mind komolyabbá lett a középen a sata. 1*/* óra után oly gyorsan közeledtek egymáshoz a bal és jobb szárny tüzelései, hogy már minden pereben a hátravonulási vonal bezárását lehetett várni. Fényes látványt nyújtott a testőrhadtest feltartóztathatlan előnyomulása. 100 óra óta a gárdák balra Sedantól az erdő felé nyomultak, a tüzérség előre ment. A füstoszlopok gyors előnyomulásáról meg lehetett ismerni, hogy minden pillanatban több tért nyertünk. Sikeresnek mutatkozott itt a bajorok segítsége. Az 1. bajor hadtest Bazeillet, a francziák szívós ellentállása után, rohammal bevette, Bálán falut, délnyugatra Sedantól elfoglalta Dél felé a bajorok egy üteget állítottak fel balra a sedani úttól. E pontról Villettet lődözték, melynek tornya azonnal lángba borult. A franczia tüzérségnek itt is hátrálnia kellett, a 1l. és 12. hadtest most már akadály nélkül nyomulhatott Sedan falai alá. Az ellenség sűrű csapatokban sietett a vár felé. És még e közben a magaslatokról tömérdek foglyot lehetett látni, kik nagyobb csapatokba osztva, a lapály felé indíttattak. A gárdahadtest eközben az erdőmagaslatok szélén találkozott az 5. hadtesttel. A német csapatok most kettős gyűrűt képeztek a francziák hadsereg-maradványai körül, melyek a sedani várra vonultak vissza. Itt ott falvak égtek, több helyen még kisebb csapatok küzdöttek, de az ágyuk bömbölése elnémult ; vártuk, mit fognak a franczia hadsereg vezérei Sedanban határozni, melynek sorsa meg volt pecsételve, ha az ellentállás folytattatik. „Nagy győzelem lesz" jelentése a koronaherczeg 4 óra felé a főhadiszállásnak. Mindjárt utána a koburgi herczeggel, több más fejedelemmel és tiszttel a királyhoz indult, ki a nap folyamában Doucherytól jobbra egy hegyen tartózkodott. Mivel a sedani toronyról nem lobogott a fehér zászló, 11/ órára a bombázás reneltetett el. Bajor ütegekből történtek az első lövések. 4*1 órakor egy pattantyú felgyújtott egy szalmával teli raktárt. Az ellenség azonnal elkezdte az alkudozásokat. A koronaherczeg még a királynál időzött, mikor első híre érkezett, hogy Napóleon császár Sedanban van. E tényt világosan kifejezte, hogy e tereken nemcsak a franczia hadsereg nagyobb része semmisíttetett meg, hanem egyszersmind eldöntetett a háború győzelmes kimenetele. Erre a porosz parlamentár, Brousart alezredes, a fogoly császár egy sajátkezű levelét adta át a királynak mely csak e kevés szót tartalmazta : „Comme je n‘ai pas pu mourir au milieu de mon armée, je rends mon épéé a Votre Majesté.“ Tény, hogy Napóleon, mikor a csata kimenetele iránt többé kétsége nem lehetett, Iges mellett négy óra hosszat állott a gránát, tűzben. A koronaherczeg csak 9 óra felé tért vissza a főhadiszállásra. Mindenütt hangos öröm-riadás fogadta ; a zene a német hymnust játszó, utána egy gyászindulót azon vitézeknek, kik a becsület mezején hullottak el. A csatamezőről visszatérő katonák kérdezősködéséről meg lehetett ismerni, hogy a nap világtörténeti jelentőségétől át voltak hatva. • A Napóleon és Bismarck közötti találkozásról a porosz hivatalos jelentést már közöltük és ezúttal a hivatalos tudósítást a sedani napról szóló rajzzal egészítjük ki. (A szerk.) Napoleon császár restaurátiója. A „Norddeutsche Allgemeine“ ma megjött számában ily álláspontot foglal el. Porszország azon kormányt fogja elismerni, mely a béke megkötése körül neki jobb feltételeket ajánl.Úgy látszik, ez csak egy újabb neme azon érvelésnek,mely Napóleon császár restauratiójára czéloz. A fogoly Napóleon s az öt képviselő régensség bizonyosan tradtabilisabb lesz, mint a köztársaság. Halljuk azonban a porosz félhivatalost. „A Francziaországban most beállt eset — így szól, — hogy a háború alatt az ország fővárosában egy párt ragadta magához az uralmat, és új kormányra bízta a közigazgatást,oly rendkívüli, hogy erre hiába keresnénk előzményeket, melyek azon bennünket közelebbről érdeklő kérdésre irányadók volnának , hogy melyik kormánynyal kössük meg a békét. Mindazon theóriák, melyek eddig egy új kormány nemzetközi elismerésére nézve felállíttattak, természetesen mindig csak azon esettel foglalkoznak, hogy az új kormány országa a másik országgal, melynek el kellene a kormányt ismernie, békében él. De még ezen esetre nézve is áll az, hogy egy állam sem köteles egy de facto felállított kormányt, de jure fennállónak elismerni.Ily kötelezettségről természetesen még kevésbé lehet szó, ha az új kormány államával háborúban állunk. Továbbá nemzetközileg áll az, hogy a kormány egyszerű birtoka magában nem elegendő arra, hogy a kormányzáshoz való jogot megadja. Hanem itt is ép úgy, mint a magánjogban arra, hogy a birtok jogossá váljék, előbb más momentumok hozzájárulása szükséges. Azon kérdés megítélése, hogy egy concret esetben forognak-e fenn oly momentumok, melyek alkalmasak a birtok tényét a jog tényévé átváltoztatni, ismét azon állam joga, melynek teljesítendő elismeréséről van szó. Ha ebből következik, hogy létezhetik egyidejűleg egy de jure és egy de facto kormány, akkor magától értetik, hogy az állam, mely azon kettős kormányú állammal háborúban áll, szabadon megkötheti a békét, a de jure vagy a de facto fennálló kormánynyal, belátása és érdeke szerint. Nekünk tehát, mint akik háborúban állunk Francziaországgal, teljes szabadságunk van arra nézve, hogy a gouvernement de la defense nationale-al, vagy a császári kormánynyal akarjuk-e megkötni a békét. Ezen választásnál magától értetik, hogy tisztán saját érdekünktől hagyjuk magunkat vezéreltetni, tehát hogy azon kormányyal fogjuk megkötni a békét, mely egyrészről a békére nagyobb hajlandóságot mutat, más részről pedig nekünk a kedvezőbb békefeltételeket ajánlja, és a mely végül a béke fentartására nagyobb biztosítékot nyújt. A köztársasági kormány megtámadásában még kevesebb a „Provincial Correspondent.“ Francziaország kormányzaának módja igy szól e lap — ez országnak belügye; mi eddig nem avatkoztunk bele s azt ezentúl sem fogjuk tenni; mi győzelmünk dijául nem követeltük , hogy Francziaország változtassa meg kormányát, s ha ezt Francziaország önmagától tette, ezt mi nem fogadhatjuk el győzelmi díjai. Bármily jelentőséggel bírjon ugyan Francziaország részére a kormány változás, reánk s a világ békéjére nézve mi ebben a nál kevésbé találhatunk biztosítékot, minthogy az utolsó néhány nap már fényesen megmutatta, hogy az uj kormány ugyanazon túlkapás és önteltségtől van áthatva, mely a franczia népet ősi idők óta elvakította. Ha a köztársági kormány, daczára azon párjukat ritkító, óriási csapásoknak, melyek a hadsereget tönkre tették, s minden komoly további ellenszegülést lehetetlenné tettek, mégis oly szemtelen hangon beszél, mint őt Jules Favre teszi: miképviselné magát kormány és nép Francziaországban azon esetben, ha megszüntetnék a háborút, anélkül,hogy a franciai nép annak egész súlyát és keserűségét megérezné? Minél döntőbb szerepet játszik még mindig máris,annál inkább szükség Francziaország gőgjét és túlkapását ép előhelyen porba dönteni, hogy végre valahára ott is felébredjen az öntudat, miszerint Európa nem lehet továbbra is egy erkölcsileg elcsengevészedett nép frivolitásának és szeszélyének labdája ! Az önmagához tért Németország nem fog győzelmi urában megállani, anélkül hogy e feladatot is teljesítette volna! Rheims megszállása. Rheimsból írják az „A. A. Zig“-nak. Az utolsó franczia ezredek, melyek Rheimson keresztül vonultak, vasárnap reggel hagyták el a várost. A lakosok hangulata levert és komor volt. Még az előbbi napon is győzelmi reményekben ringatóztak. Midőn a német hadak közelgését hírül hozták, a mailnek egy felhívása jelent meg, melyben a lakosságot nyugalomra szólította fel. Nem sokára megjelent egy ellenséges lovassági osztály a város közelében. A maire félvén attól, hogy ily csekély számú ellenség a lakosság készültségét nem lesz képes korlátok közt tartani, kiment eléjök és kérte őket, hogy maradjanak kívül a városon, míg nagyobb haderő érkezik, különben nem felelhet biztonságukról. A poroszok engedtek. Esti 11 óra felé több porosz katonaság is érkezvén, megkezdék a városba vonulást. Legelöl lovagoltak a dragonosok; a place royale közelében Jacquier kávésházából egy lövés esett a lovasokra. Leirhatlan fölindulás követte e merényletet, melynek áldozata egy dragonyos lett. A lakosság azonban élesen kárhoztatta e kihívást s folyvást nyugodtan tartotta magát s a bevonulás további tüntetések nélkül folyt le. A csapatok az első éjjel leginkább a nagy szabad tereken s az ezek mellett eső épületekben tanyáztak. Hétfőn reggel ismét számos ezred érkezett s a király főhadiszállása Rheimsbe tétetett át. Délután 4 órakor jött meg Vilmos király s az érseki palotában ütötte föl szállását. A katonák a lakosokhoz szállásoltattak be, kik elég jól fogadták őket. A történt lövés miatt Tümpling tábornok azon parancsot adta ki, hogy a lakosok 24 óra alatt minden közöknél levő fegyverüket szolgáltassák be. A már megtörtént merénylet szigorú lakoltatásától a király egyenes parancsára elállottak. A maire tudatta a lakossággal, hogy a hadi törvény szerint azon háznak, melyből a lövés történt, földdel egyenlővé kellene tétetnie ; azonban Vilmos király a nép egyébként nyugodt, békés magatartása miatt, a maire kérésének engedve, elengedte a büntetést. Tovább is kéri a polgármester a lakosságot a legnagyobb mérsékletre. Lapszemle- A szt.pétervári „Brizsevija Vjedo mostik 11-diki számában biztos abban, hogy a poroszokkal való összeütközés közel van, mert Oroszország az egyetlen birodalom Európában, mely Nagy Károly feltámadó impériuma előtt nem akar térdet hajtani. „Amit szabad volt a poroszoknak a német egységéért tenni, miért ne volna nekünk a szláv egységért? Ámbár nem vagyunk barátjai azon elvnek, hogy a „czél szentesíti az eszközt“, de azok iránt — kik ezt bálványozzák s kik cinismussal imádják az erkölcstelen doctrinát — őszintének és érzékenynek lenni oktalanság és Don Quixotismus volna. A szt. pétervári „Gorob“ ugyanaz napra így ír: „Mi teremtettük Poroszországot, mint ephemer politikai állapotából háromszor állandóvá tettük , de ezen esztelen idők elmúltak. Nagy különbség van a mai és I. Napóleon ideje között : mi akkor Poroszországnak plátói érzelemből segítettünk és a német érdekekre pazaroltuk erőnket; ma pedig oly áramlat uralkodik, mely felkelésre lelkesít, és Európának a Bismarkok igája alóli megszabadítására hiv föl. Belföld. A XXX ik honvéd zászlóalj zászlószentelési ünnepe Kolozsvárott, sept. 12. (Ered. tudósítás.) Kolozsvár, sept. 13. A mai túlságosan anyagi irányú időben vajmi bajos valami olyat tervezni vagy létesitni minek erkölcsi alapja van, mi eszmét képvisel és mégis a relegit, vonz és drágád. Ünnepünk olyan volt. Sept. 12-re Kolozsvárnak általános, osztatlan figyelemmel várt, közösen megszentelt ünnepe, méltó horfiui lelkesedés tárgya, valód örömnapja vala. Az ily alkalom ritka, csak 1848—49 ben lát