Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-18 / 224. szám

várost kiéheztetik, az természetesen azon élelmi készlettől függ, mely benne fölhal­­moztatott. Ha a lakosság csakugyan védeni akarja magát, a poroszok legalább is két hóig várhatnak. E­közben három­­százezer franczia katona segélyére siet­het a fővárosnak s a hadjárat „isten veze­tése“ alatt oly fordulatot vehet, milyet a sedani győzők nem igen reméltek. A franczia hajóhad parancsnoka hivatalosan tudósíta az észak-amerikai berlini követet, hogy az Elbe és Weser f­olyó­k ostromzára meg van szün­tetve.­­ Mac Ma­hon tábornagy annyira fölgyógyult, hogy Charne, belga tábornok kíséretében Bouillonba bel­ga területre mehetett. A franczia köztársaság viszo­nya a semleges európai hatalmakhoz még nincs kellően tisztázva. Jules Fav­re, az ideiglenes kormány lelke utasí­­tá Francziaország külköveteit, hogy a hatalmaknál oda működjenek, miszerint azok a béke helyreállítása érdekében be­avatkozzanak .Ausztria azonnal ki­jelenté, hogy nem tartja a pillanatot in­­terventióra alkalmasnak.­­ Oroszor­szág azt mondá, hogy nem tudja, kivel kezdhetne Por­oszország jelenleg békealku­dozásokat. Nézete szerint III. Napóleon a franczia államfő ma is, ez irányban pedig ő mit sem tehet, mert a császár Poroszország hadi­foglya, kivel Vilmos király minden közvetítés nélkül alkudozhat. Csak Anglia ten valamit, de nem többet, mint kérdést intéze a porosz főhadiszálláshoz : mily föltételek alatt akar a de facto létező franczia kor­mánynyal egyenes érint­kezésbe lépni. Bismarck gróf még e kérdésre nem válaszolt. Belgium a franczia követnek, ki a köztársaság el­ismerését sürgette , azon választ adta, hogy ez ügyben egészen a védhatalmak példáját követendi. Poroszország pedig hivatalos lapjaiban újólag kijelenti, hogy a köztár­saság s az ideiglenes kormány reá néz­ve nem létezik. Legújabban a Nordd.“ A. Z.“ következőleg nyilatkozik e tárgy-­ ban . Reánk nézve e pillanatban Fran­­­­cziaországban a császári kormá-­ nyon kivül, melyet elismertünk, s más olyan nem létezik, melynek fentai­n-i hatósága iránt oly bizalommal lehetnénk, s hogy vele egyezményt lehetne a jövőre s kötni. Jules Favre és társait előttük csak magánsze­mélyek. I Magáról a békéről a hely-J­zet ura, Bismarck gróf, kö­vetkezőleg ny­ilatkozik­ egy angol barátjához intézett levélben, ki­­ a vérontás megszüntetésének lehetősége iránt kérdezősködik tőle : „Mi a fegyverszünetet s azon alkudozásokat illető kérdést illeti, melyek belőle eredhetné­nek, egész nyíltan azt válaszolom önnek, hogy itt nem fogok beavatkozni. Mi, a király, Moltke és én közösen megállapítottuk ,­­­meddig menjünk, mit tegyünk és mit követeljünk. A terv meg van állapítva, bármi történjék az, nem fog megváltoztatni. Holnap reggel két hadsereg indul Pária ellen, hová 15. körül ér. Különböző támadási pontjait Moltke már rég kiszemelte, ki kész az ellenállást óriási eszközökkel megtör­ni.) Mihelyt Németország megnyeri ez elégté­telt, ki fogjuk jelenteni feltételeinket. Valószínű­leg igen keményeknek fogják azokat találni, de ki felelős ezért ?“ E levél valószínűleg apocryph, de jel­lemzi a porosz terveket. Addig kell verni a vasat, míg meleg. Földre verni, ártal­matlanná tenni az ellenséget, s azután mindenét elvenni. Ez elven alapul a mo­dern nemzetközi jog. Ezek után nem va­­lószínűtlen azon hit sem, hogy Vilmos király minden áron bombáztatni akarja (de mivel) Párist — akkor való­színűleg még többet fog kicsikarhatni. Az o­l­a­s­z kormány hivatalosan érte­­síti a curiát, hogy a király s ez összes főhivatalok székhelye a város elfoglalása után azonnal Rómába tétetik át. An­­tonelli bíbornok vállát vonítva azt vá­laszolta, hogy nem képes az eshetőséget megakadályozni. — Még megemlítjük, hogy Bajorország tiltakozott az olasz csapatok római területre való vonu­lása ellen, ezért azonban Olaszországnak hadat üzenni nem fog. tm­mmmmmmmmmmm mmmmmmm — ' ’­­ — " "­­ ■ ...................... — n fogja vetni az őket valóban, vagy legalább­­­ hagyományos hitek szerint fenyegető ve­­­­szélynek. A lengyel nemzet, mely a sír­­k­jára helyezett követ már emelkedő karral­­s kezdte odább mozditani, ismét csüggedten­­- hanyatlik vissza: minden győzelem leg­s­­zakad­abb ellenségeinek diadalma volt; st minden veszteség önnön ügyének bukása volt.­­ Ha körüljársz Európa fővárosaiban,­­ itt is, ott is találkozhatol e boldogtalan­­ nemzet fiai közül olyanokkal, kik ősz fő­­i­­vel, de megifjodott szívvel jöttek elő ma­­g­­ányukból a háború hírére, hogy a harcz a színtere közelében kisérjék figyelemmel !- azt a küzdelmet, melyből saját szabadsá­guk diadalát reménytették kikelni; vagy­­- jöttek fiatal, erőteljes karral, hogy az íz eredmény kivívásában közreműködjenek ,­ és most reményt vesztve, csüggedten tér­­t­­ nek meg: korán jöttünk, az igazságra a­z még ezúttal sem kerül a sor! it! És csalatkoztak még azok is, kiknek 3-1 minden aggódásuk eloszolni, minden re­­j-1 ményök teljesülni látszott: maguk a né­­z - metek. Hányat lehetett hallani, ki nehány ’- I héttel ezelőtt gyors , villámszerű sikerben 31 hitt! »Nagy a föladat! lehetett akkor hal- 1- lani egy-egy vérmes hazafitól — nagy a a föladat, melyet teljesítenünk kell, roppant ő I erőfeszítést lesz szükséges kifejtenünk , g I de legalább annál hamarább végetérjük.“ n Az első két győzelmes csata után már a a I kicsinyhitüeknél is erőt t­ett ez a meg­­sz I győződés; mindenki hitte, hogy a szép ,­zeptenberi napokban nemcsak a fák, d­e I hanem a háború gyümölcsét is békésen e­ fogja már Németorsz­g szedhetni. Nem i I lett úgy, dehát nemcsak a nyugalom, is I hanem a türelem is első kötelessége a­z I polgárnak !­­ Végre megérkezett a sedani kapitulatio I is. Ott a harczmezőn sírva borultak a 11 győzelmes katonák egymás nyakába: „hála istennek, most már béke lesz!“ A s­ó harangok zúgtak a diadalmi hitre s a ■ legtöbb ember hitte, hogy most már ezen­­ békés hangok fogják véglegesen fölvál­l­í­tani az ágyuk dörgését. Mily nagy lett a ■J a csalódás csakhamar! Vilmos király -­ kimondotta : „nekem Párisban kell a bé­b I két diktálnom !“,—mivel pedig ez istenes ) I elhatározását egy legyőzött nagy nemzet­■ I nek csak újabb, kétségbeesett küzdelmei » után létesítheti, hát hadd folyjon vér,nem 5 folyt még)elég, van a német nemzetnek elég 11 szive, mely akarva nem akarva megha­­■­­iad az „unter Gottes Führung“ öldöklő I királyért. A német polgárnak azonban, kinek köz­­­­l­vetlen veszteni valója van, kit a háború­nak minden messzebbre kitolt egy-egy percze legszentebb és legdrágább érde-­­­keinek áldozatul hozásával fenyeget, nem I igen akar fejébe menni az a gondolat, hogy a háborúnak még most sem lehetne I egy becsületes békével véget vetni. Egész életében azt hallotta, hogy az a fejedelem, a ki Francziaország trónján ül, veszedelmes I czélokat tervez Németország ellen; a nép, a franczia nép maga, ártatlan és békés, s mint minden nép, ha szenvedélyeit mes- s terségesen föl nem izgatják. Ezt olvasta, s ezt hallotta a német polgár, s igy is hitte mindeddig. És most mást akarnak fejébe verni; látja, hogy a fogoly császár, kit eddig mindenkitől csak gyűlölni tanult, tisztességben részesül ellenségeinek fogsá­gában , nemcsak, hanem egyedül ő tekin­tetik oly személynek, kivel békealkudo­zásokba lehet majdan bocsátkozni, ha ta- I­ván németek viszik vissza ama trónra, s melyről saját népe letaszította. Sokkal bonyodalmasabb história ez, mintsem hogy az egyszerű épeszű ember ki tudna belőle igazodni; s nem is adatott mindenkinek s oly könnyen beletalálnia magát az eddigi­­ nézeteivel merőben ellentétes meggyőző­désbe, mint a „Kreuzzeitung“ , más ilyes lapok íróinak. Ne higgje senki, minden mesterségesen csinált föliratok s összetoborzott népgyülé­­s­sek határozatainak daczára is,hogy a német nép hamisithatlan közvéleménye volna az, s mely a háborút még most is a franczia csá­szárság megalázása után a franczia nép ellen folytatni akarná. Az ily fölfogás hamisság­­­gát mutatja azon közöröm, mely a seda,­­ni katastropha után mindenütt mutat- I kozott a fölött, hogy most már béke lesz, s mindaddig, mig a hivatalosak a tombitá­­ba nem futták „megállj deutscher Michel! nem addig van az ! Párist még meg sze­retné látni a király !“ Tehát itt is csa­lódás : korán jöttél még nép-akarat, soká kerül még rá a sor ! Találkoztam már műveit, rajongó lel­kű németekkel, kik egész ártatlansággal, de élő hittel mondották, hogy ha ezen há­ború Németországra nézve győzelmes­sé­­get ér, az az ö­rö­k b­ék­e biztos záloga lesz. Ez az utolsó háború! Akkor még nem tudtuk, hogy épen e hábor­u lesz egyike a legurakacsabbaknak, a legvadabbaknak, melyeket az új­kor megért; akkor még nem tudtuk, hogy Németország győzelme is ép úgy hóditást jelent, mint Franczia­­országé valószinüleg jelentett volna; a­- Csalódások szomorú játéka. (Saját levelezőnktől.) (Cs.) München, szeptember 13. Alig van valaki, legyen bár a legtisztábban és legélesebben látó elmével megáldva, ki elmondhatná, hogy a jelenleg folyamatban levő háborút illetőleg reményei vagy fé­lelmei, óhajtásai vagy aggodalmai egy - vagy más részben csalatkozást ne szen­vedtek volna. Csalatkozott Európának azon számosabb fele, mely a francziák gyors és elhatározó győzelmeiben hitt, és e csa­­latkozás mennyi reménységre nem borí­tott haláltakarót! A német nemzetnek mindazon apró unokaöcscsei: hollandok, dánok, svédek, svájcziak, kik öröksége­ket a kapzsi nagybátya hatalmas kezei­­­től féltik, megcsalódtak azon reményük­ben, hogy a francziák győzelme végét­kor még nem tudták, hogy e háborúban is a dynastikus érdek játszandja a fősze­repet. Azóta mindezt tudjuk , itt is csa­lódás i­s ti, kik örök békéről ábrándozni elég jámborok voltatok, menjetek­ más emberek, más­kor, más világ kell ahhoz, mint ez a mostani, mi­nt ez a mienk! Németország igényei a hadi kárpótlást illetőleg" A „Spener'sche Zig“ következőleg számítja ki azon hadi kárpótlást, melyet Németországnak követelnie jogában van: millió tallér 1. Az állampénztárak kész hadi költségei 115 2. Természetbeli szolgáltatások: . . . 2Vio 3. A községek által a családok részére adott segélyezések:..........................6 4. A tartalékosok és honvédek kárpótlása 37’A 5. A hátra maradottak segélyezése. . . 7 6. Rokkantak ellátása:.......................30 7. Kehi újra felépítése stb.......................3 8. Kikötők zárolásáért fizetendő kárpótlás 20 9. Kiűzött németek részére....................6 összeg 226*/n Ehhez számítanánk még 150 millió tallért az ipari viszonyok általános zavarása és megkáro­sítása miatt. Ez összeg körülbelül annak felel meg,­­ ennyi Németországon, porosz viszonyok mérve szerint, évi államadók fejében bejön. A porosz államjövedelmi adó és az osztályadó eredménye szerint a 150 milliónyi összeg a nép jövedelmének mintegy 10 százalékát képezné. Ennyi százalékkal az 1870 edik évi jöve­delem bizonyosan csökkent a háború miatt, ha­bár a gazdászati termelés sokkal kevesebb kárt szenvedett, mint a kereskedelem és ipar. Ezen 150 millió a föntebbi 226 6/n millióhoz számít­va, kerek számmal 380 millió tallér , 1425 millió franc hadi kárpótlásra megy. Ez összeg kétszeresét teszi azon sommának, melyet Fran­­cziaországnak 1815-ben hadisarcz gyanánt a szövetségesek részére kellett fizetnie, t. i. 700 millió francot. Hogy ezen összeg Francziaor­­szágra nézve nem elviselhetlen, kitűnik abból, mert ez körülbelül egyenlő azon mennyiséggel, melyet az ország évenkint államadókép be­vesz.“ Hogy azonban a poroszok a krétát derekasan tudják kezelni, láthatjuk ebből. Legsajátságo­sabb a 7. és a 9. pont, amott különösen az a „stb.“, mely azt jelentené, hogy „Saarbrücken“, de volt mégis az írónak annyi szemérme, hogy ezt ki ne tegye világosan, miután már ország­világ tudja, hogy az a híres „saarbrückeni rom­­l­olás“ merő hazugság volt. A 9. pontról nem szükség bővebben szólani. Furcsán értelmezik a németek a vendégszeretetet, hogy annak megta­gadásáért sarczot vetnek ki. Páris. Egy svájczi lap két levelet közöl Párisból, mel­­yekből, mivel a helyzetre érdekes világot vet­nek, mi is közöljük a következőket Pár­is, sept. 12. A tegnapi vasárnap — utolsó az ostrom előtt — Páris egész népességét a falakon, az erődök között, az erdőkben találta. Ritkán lehe­tett a párisiakat ezen helyeken oly vidáman i­rdalni látni, mint ez alkalommal. Pedig jobbra balra nem lát egyebet az ember borzalmas elő­készületeknél. Az Vincennes-bástyákról ágyuk és lőszeres zsákok meredeznek föl; az erőd előtt, tágas síkon, ezer meg ezer tüzértanyák, legénység, lovak, szekerek torkán, keresztül ka­sul. Az erőditvények között nemzetőrök rajong­nak, kik közül 12 zászlóalj áll őrt tegnap óta. A távolban füstoszlopokok emelkednek föl, melyek a roppant erdőégésekből erednek — Trochu parancsára minden erdőség elhamvasz­­tatván. Házak omlanak össze a kőművesek kalapácsütései­, valamint a boulogni erdő sudár fái a fejsze csapásai alatt. A Montmartre-halom tele van ágyúval, melyek közt több aczélból ké­szült szörnyeteg­ löveg is találkozik, oly nagyok, hogy szállításukra 24 ló szükségeltetik. A Montmartre alatt egy roppant kémlő-lég­gömb van; benne különböző villanykészülékek alkalmazvák, melyek által éjjel az ellenséges tábor világittatik meg s a tüzérségnek ekképen czélpont szereztetik. A népgyülések szaporod­nak s mindinkább erősebb jelleget öltenek. Es­­ténkint esküt tesznek ott a polgárok, hogy in­kább légbe röpíttetik magukat, mintsem az el­lenség elől tágitsanak.Robbanó­szerekről, kőolaj­ról stb. is sokszor van szó. Sőt azt állítják, hogy Suresne és Argenteuil vidékén még a szőlőfür­töket is mérges nedvbe mártották. Annyira bízunk mi abban, hogy az ellenség­nek lehetetlen lesz bennünket még jobban megalázni, hogy kevesebb aggodalomban élünk a jövő iránt, mint a poroszok. A köztár­­ság szónak ébresztő ereje csodákat művelt. Min­den franczia, és különösen a besorozott fiatalság úgy tűnik fel nekem, mintha higgadtabbá lett volna. Büszkén viselik most az 50 éves férfiak fegyverüket, és naponkinti hadgyakorlatuk csak új bizonyítékát képezi ezen nép magas intelli­­genciájának, mely támogattatva egy tetterős és helyes gondolkozást kormány által, rövid idő alatt fel fogja azt ismét a legmagasabb fokra emelni. Ha mi például tegnap este (12.) a holdvilág­ban sok ezer fegyvert láttunk fényleni a vidék­ről bevonuló mozgó nemzetőrök vállain, és ha azt halljuk, hogy 100 000-en fognak ezek közül Pá­­risba felvétetni, akkor önkéntelenül reménysugár hatol át a jövő sötét felhőit, reménysugár, mely azon 400­ 000 ember ellentállási erején alapul, kik el vannak határozva az erődítvényeket az utolsó pillanatig védelmezni. De azért korántsem akarom állítani, hogy az ügyek állása nem kelt aggodalmat bennünk. Oly körülmények állhatnak be, melyek kedveznek az ellenségnek, és akkor készen kell lennünk mindenre. Talán érdekelni fogja önöket, ha a lakosság azon részéről is szólok, mely leirhatlan és némi­leg alapos aggodalommal viseltetik a „Pickel­haube“ iránt. Ezekhez számítom a környék pa­raszt népességét és a külvárosok lakóit. Éjjel­­nappal hurczolkodnak. Közben-k­özben marha­­csordák hajtatnak be a városba és roppant tár­szekerek érkeznek búzával, melyet a parasztok díjtalanul helyezhetnek el a város gabonatá­raiban. Hogy azonban ezen sürgős forgást figyelem­mel lehessen kísérni, ki kell menni a városból. Védelmi intézkedések Párisban. A lázas tevékenységről, mely a franczia fő­város védelmének előkészítése körül kifejtetik, és a lakosság között nyilvánuló szellemről a „N. Fr. Pr.“ egy levelezője következőket ir: Trochu tábornok parancsot adott ki, hogy 15-étől kezdve a főváros kapui bezárassanak, és a belügyminiszter engedélye nélkül többé senki be- vagy ki ne bocsá­tassék. E rendszabály kü­lönösen azért hozatott volna, mert tudni akar­ják, hogy még mindig porosz kémek vannak a városban. Kératzy­­gróf, az új rendőrfőnök, azt hiszi, hogy a külvárosokban rejtőznek. Külön­ben kevés elárulni való van. Páris erődítvényei eléggé ismeretesek és a Marne melletti új műve­ken, valamint a St.­Leu mellett felállított új üte­geken kívül kevés újat lehetne jelentenem. A meudoni erdő még nem gyújtatott fel, csak egyes fák vágattak le és döntöttek az utakra, hogy az ellenség előnyomulását gátolják. Páris környékén a hidak legnagyobb része össze van rombolva. Egy új fegyvert is akarnak alkalmazni. Az úgynevezett mozdony-mitrailleuse, mely minden fegyvernek ellentáll, 15 embert rejthet belsejé­ben, és szünet nélkül golyókat szór. Eddig há­rom ilyen mitrailleuse van. A fegyvergyár­ás szabaddá nyilvánítása óta sok gyáros foglalkozik annak készítésével. Ennek daczára jó fegyverek­ben még mindig nagy hiány van; a vidéki nem­zetőrség különösen roszul van fegyverezve. Ed­dig csak a lovasság és a császári gárdának Pá­risban maradt része ment az ellenség ellen. Vi­­ncy hadteste az erődök között van felállítva, úgy, hogy gyorsan bármely veszélyeztetett pont­ra indíttathatik. A mindenütt nyilvánuló haza­­fiság mellett sokat lopnak Párisban, így felfe­­deztetett, hogy sokkal több marha lett kifizetve, mint a­mennyi szállíttatott. Sok marha, különö­sen ökör elhullott. Tudvalevőleg a boia de Boulogneban és a vincennesi erdőben tar­tották, hol az éjjeli kinntartózkodást el nem viselhették és elvesztek. De azért mindenesetre még elég van. Mint már jelentettem, az utczák egy részében felszakították a kövezetet és a házakba vitték a köveket, hogy onnan a benyomuló poroszokra lehányják. Azonkívül forró olajat akarnak reá­juk önteni. Magukat az utczákat mozgó pánczél­­torlaszokkal akarják védeni, melyeket Trochu tábornok talált fel. A hangulat folyvást igen harczias. Nők is vannak, kik nagy harczi ked­vet mutatnak, revolverrel járnak és legalább egy „poroszt“ akarnak lelőni. Sok új hírlap je­lent meg, a többi között a „Peuple Souverain,“ a „République,“ a „Commune de Paris,“ mert a város központjában mindebből semmit sem látni. Itt legfölebb roppant sok embert lehet látni, kik egymással politizálnak, és gyakran órákig ugyanazon helyen ülnnk, állnak, beszélgetnek. Gyakran sebesült katonák képezik ezen cso­portok középpontját, kik egyes részleteket be­szélnek el a háború eseményeiből. Páris, September 12. Páris a szó teljes értelmében nagy laktanyá­vá változott. Az ember itt csak katonát, mozgó­csapatokat és nemzetőröket lát. Egy nap alatt 70,000 nemzetőrnél több érkezett a vaspályákon a vidékről. Egyetlen egy mairie a Rue Dunot­­ban 17,500-at szállásolt el. A 60 új zászlóalj k­i van állítva, és ma kezdi gyakorlatait, holnap fel lesznek fegyverezve.Saj­­nos, hogy ezen felfegyverzés nem lesz a legki­tűnőbb. A császári kormány semmi jót sem ha­gyott hátra számunkra, és nekünk azt kell hasz­nálnunk, a­mink van. Régi fegyvereket kapunk, melyek csak is a védelemre valók. A hadsereg kivétel nélkül chassepot fegyvert kap, a mozgó csapatok egy része szintén. Daczára ezen silány felszerelésnek,bizalommal várjuk az ellenséget, és a legutolsó emberig el­lent fogunk állani. Különben tüzérségünk jeles, és ezenkívül szép számú mitrailleusek állanak rendelkezésünkre. Az erődítvények tekintetében Trochu tábor­nok bizonyosan megtett mindent, a­mit tehe­tett. Szóval a porosz sereg oly ellentállásra fog találni, a­mit nem igen várt, és ha nem találnak fel más ostromló szereket, mint a­melyeket ed­dig használtak, akkor az ostrom soká fog tar­tani. Nancy­ból. A „Mainzer Zig“ egy leveléből következő­ket veszszük ki Lotharingia fővárosának hangu­latáról : „Elfogatások naponkint történnek ; leirhatlan fanatismus uralkodik Nancy-ban. A császár le­tételével meg vannak elégedve,mert azt remény­ük, hogy a köztársaság fog teljes buszút állani az invasióértés foglalásért. Az előkelő hölgyek mind gyászban járnak; urakat alig lehet látni a város gyönyörű utczáin; csak néhány asszony és blouseos férfi csatangol vagy ácsorog az ut­­czasarkokon, hogy a német nyelven irt legújabb falragaszt a harertéri hírekről leírja vagy is le­másolja, mely aztán valahol lefordittatván, az elrejtőzött lakosság közt colportáltatik. Hírlapot nem lehet látni, Nancyba történt utazásomkor egy hölgygyel ültem egy kocsiban, ki engedélyt nyert az utazásra s többnyire csak velem társal­gott, ki francziául tudtam. Kérdezte tőlem, hogy szomszédom, egy lelkész, kath. pap-e ? Midőn igent mondtam, kért, hogy szólítsam föl nevé­ben a papot, hogy ha vasúti szerencsétlenség es­nék, az élet utolsó perezében, adja föl neki az absolutiót. A kath. pap megígérte „Madame — kérdem a franczia nőt — hát oly fenyegetőnek tart ily esélyt?“ — „Uram — mondá és reszketett pat­­riotikus dühében — az én szerencsétlen nemze­temnek most minden fegyvert meg kell ragad­nia, melylyel önöket pusztíthatja. Nem sokára a Vogesek nagy alagútjához érünk, s nem cso­dálkoznám, ha hazámfiai boszuja ott is keresné áldozatait.“ Megmagyaráztam e szavakat tár­saimnak s bizony ekkor oly jelenet következett, melyet nem akarok közelebb leírni. A hölgy iránt fölhagytunk minden lovagiassággal; csak a katholikus pap tartotta meg passiv szerep­ét.“ (Elég csúnyán tették az urak!) Iulatusnál a franczia köztársasági cabinet kor­­mányra lépte tegnap hivatalosan notifikáltatott. (A pápai csalhatatlanság ki­hirdetését) a leitmericzi püspöki megyé­ben, Schwarzenberg herczeg bibornok, prágai érsek, megtiltotta. (Bírságolás.) Deutsch Mór pest városi javadalmi bérlő, a helypénz és vásári illeték át­adása körül emberei által elkövetett zsaroláso­kért, a tanács által már másodízben 70 frt bír­ságra ítéltetett. (Gyárak Magyarországon.) A honvédelmi minisztérium újólag erélyesen fel­szólította Roth töltény-hüvelygyárost és a Ha­­rapat-Mandl consortiumot, hogy szerződéseik­ben vállalt kötelezettségüknek megfelelőleg Ma­gyarországon gyárakat állítsanak, és pedig Roth köteles Buda-Pesten állítani egy gyárt, az em­lített consortium pedig köteles Magyarország belsejében posztógyárat alapítani. (öngyilkosság.) Feichtenbeer Lipót szobafestő tegnap reggel lakásában zergentera 8. szám alatt egy állványra zsebkendője segé­lyével felakasztotta magát. Hullája a Rókusz kórházba szállíttatott. (Szerencsétlensé­g.). A kerepesi­­úton levő gőzfavágóban ma délben a gép elmet­szette egy munkásnak három ujját. (Az elégedetlen kisasszony.) K. E. kisasszony két nappal ezelőtt szobát nyittatott magának a „Debreczen városához“ czimzett szállodában,s gondosan bezárkózott.Mivel maga­viselete a szolgaszemélyzet előtt feltűnő volt, ezek értesítették a kapitányságot s ennek kö­zegei behatoltak a szobába, hol a kisasszonyt egy levél írása közben találták, melyet búcsú­zóul anyjához intézett. Az asztalon egy edény­ben 8 csomag gyufa állott vízben, mert villany­olvadékkal akarta magát megmérgezni. Azt mondta, hogy anyagi helyzete reá nézve elvi­selhet­lenné vált, s ezért akarta magát megölni. (Mulatság a tébolydában.) Mi­vel a mulatságok, melyeket a tébolyodottak számára eddigelé a budai tébolydában adtak, szemlátomást jótékony hatással voltak a bete­gekre. Niedermann főorvos néhány nap előtt ismét mulatságot rendezett a tébolydához közel eső kertek egyikében a betegek számára. Dél­utáni 3 órától ’/­7 óráig tánczoltak a betegek czigányzene mellett, s aztán megvendégeltettek. (Óvszer a porosz golyók ellen.) A „M All.“ mai számában azon meggyőződését fejezi ki, hogy a hold. Szűz érme a barezos mellén szintén óvszer a porosz golyó ellen is ajánlja, hogy az érmek mindenfelé árultassanak, mert nézete szerint bizonyára jó keletnek örven­denének. „Legyetek egy ügyüek . . .“ mondja az írás. . (Tűzvész.) Bobró városát Árvamegyé­ben f. hó 5-én nagy szerecsétlenség érte. 15 lak­ház és 33 gazdasági épület égett el a betakarí­tott idei terméssel együtt. Jóllehet a károsultak nagyobbára biztositva voltak, a kár mégis je­lentékeny. (Önkénytes Ubryk.) Zalából írják a „P. Ll.“-nak: 1867. évi augusztusban Kolusa Anna, miután kedvesétől elhagyatott, Vasme­gyéből Mura Szombatba költözött, ott egy ud­vari szobácskát bérelt ki, s 300 frtnyi kész­pénzét átadta a házi urnak, hogy őt addig el­lássa, a­mig a pénzben tart. Most bezárkózott szobájába, lefüggönyözte az ablakokat és 3 esz­tendeig nem jött ki szobájából. Az ételt az ab­lakra tették neki s ő onnan bevette, mikor sen­ki sem vette észre. Három év múlva a pénz el­fogyott s a gazda csak akkor tudatta, hogy a nő nála van s egyszersmind itt a rokonoknak is Vas megyébe, hogy vigyék el a nőt. A rokonok eljöttek, de a teljesen elvadult nő csak akkor akart velük menni, midőn megígérték, hogy ott­hon is oly magányosan élhet mint ott. (Öngyilkossági kisért­et.) Tele­­mann Róbert, morvaországi lebersdorfi szül. 26 éves, nőtlen napszámos tegnap délután a Duná­ba ugrott, de a munkások által szándoka észre­vételén, kiraentetett. (Fegyverrel nem jó játszani.) Till Mária, 25 éves, ismeretes csavargó, múlt éjjel a királyutczai Güttlerféle kávéházban több férfi társaságában mulatott Buchmüller Nándor serfőzőlegény a társaság mulattatására revolverét elővette, s miután a tisztes társaság minden tagja végig nézte, ismét tulajdonosához jött vissza, ki azt vélve, hogy a revolver zárva van, azt Till Máriára szegezé, s e szavakkal: „vigyázz,meglőlek“ — rásüté.A golyó Till M. bal mellébe a szív fölé fúródott,s oly veszélyes sebzést okozott, hogy életéhez alig van remény. Buch­­müller azonnal letartóztatott. Till Mária pedig a kórházba szállíttatott. (A rendőri szolgálat­ pontossá té­tele, s a kellő ellenőrzés gyakorlása végett a városi tanács 7 felügyelő és egy főfelügyelő rendbiztosnak (constabler) kinevezését határoz­ta el és az elsőbbeknek évi 500 ft, utóbbinak évi 600 frt fizetést állapítván meg.­­ Miután ezen intézkedéssel egyidejűleg azon elv is ki jön mondva, hogy ezen állomások esetenként min­dig a rendőrbiztosok­ testületéből fognak betöltetni ösztön­adatik a constablereknek, jó viselet és becsületes szolgálat által előbbre mehetni. (Veszett 1 ó.) A pesti állatgyógyintézetbe ma reggel egy lovat hoztak, mely víziszonyban volt. Egy veszett eb megharapta s a betegség csak hamar kiütött rajt. Estig a ló még mindig ugyanazon állapotban volt. (I r 0 d a 1 o m.) Megjelent a m. t. akadémia kadványaiból: „A Konstantinápolyból legu­­­jabban érkezett négy Corvin-codexról, Mátray Gábortól. Ára 10 kr. — „A mész geológiai és technikai jelentősége Magyarországban“, b. Mednyánszky Dénes 1. tagtól.“ Ára 20 kr. — A m. t. akadémia értesítője; negyedik évfo­lyam. 12 szám. (A népesedési mozgalom) Pesten augusztus hóban. Az északi és északnyugati szelek voltak uralkodók. Eső esett 12 napon , 49.73 p. v. Égi háború 5 és villogás 2 napon tapasztaltatott. A közegészségi állapotot illetőleg az egyetemi kórodás­ban és a magán­­gyakorló orvosok által kezelt betegek kivételé­vel, a többi gyógyintézetben és a kerületi főor­vosok által közköltségen ápolt szegények közt összesen 5835 kereset fordult elő, mely szám a július havi létszámnál 103 esettel többet tüntet fel , tehát roszabbulást mutat. Ezek közül különféle gyógyintézetekben 2532 fekvő , és 3303 járó beteg ápoltatott. A gyógyintézetekben ápolt 2332 fekvő beteg közül meggyógyult 1323—52.25, — meghalt 174­6.88, — ápolás alatt maradt 1019==40.25 ̋’/«­ — A városi polgári kórház 1-ső sebészi osztályán (Doktor Különfélék. Pest, sept. 17. (B. Eötvös József) közoktatásügyi miniszter ma reggel Szegedre utazott. (A pesti franczia consulatusról) levették ma reggel a császári sast, mivel a­zon­

Next