Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-18 / 224. szám
várost kiéheztetik, az természetesen azon élelmi készlettől függ, mely benne fölhalmoztatott. Ha a lakosság csakugyan védeni akarja magát, a poroszok legalább is két hóig várhatnak. Eközben háromszázezer franczia katona segélyére siethet a fővárosnak s a hadjárat „isten vezetése“ alatt oly fordulatot vehet, milyet a sedani győzők nem igen reméltek. A franczia hajóhad parancsnoka hivatalosan tudósíta az észak-amerikai berlini követet, hogy az Elbe és Weser folyók ostromzára meg van szüntetve. Mac Mahon tábornagy annyira fölgyógyult, hogy Charne, belga tábornok kíséretében Bouillonba belga területre mehetett. A franczia köztársaság viszonya a semleges európai hatalmakhoz még nincs kellően tisztázva. Jules Favre, az ideiglenes kormány lelke utasítá Francziaország külköveteit, hogy a hatalmaknál oda működjenek, miszerint azok a béke helyreállítása érdekében beavatkozzanak .Ausztria azonnal kijelenté, hogy nem tartja a pillanatot interventióra alkalmasnak. Oroszország azt mondá, hogy nem tudja, kivel kezdhetne Poroszország jelenleg békealkudozásokat. Nézete szerint III. Napóleon a franczia államfő ma is, ez irányban pedig ő mit sem tehet, mert a császár Poroszország hadifoglya, kivel Vilmos király minden közvetítés nélkül alkudozhat. Csak Anglia ten valamit, de nem többet, mint kérdést intéze a porosz főhadiszálláshoz : mily föltételek alatt akar a de facto létező franczia kormánynyal egyenes érintkezésbe lépni. Bismarck gróf még e kérdésre nem válaszolt. Belgium a franczia követnek, ki a köztársaság elismerését sürgette , azon választ adta, hogy ez ügyben egészen a védhatalmak példáját követendi. Poroszország pedig hivatalos lapjaiban újólag kijelenti, hogy a köztársaság s az ideiglenes kormány reá nézve nem létezik. Legújabban a Nordd.“ A. Z.“ következőleg nyilatkozik e tárgy- ban . Reánk nézve e pillanatban Francziaországban a császári kormá- nyon kivül, melyet elismertünk, s más olyan nem létezik, melynek fentain-i hatósága iránt oly bizalommal lehetnénk, s hogy vele egyezményt lehetne a jövőre s kötni. Jules Favre és társait előttük csak magánszemélyek. I Magáról a békéről a hely-Jzet ura, Bismarck gróf, következőleg nyilatkozik egy angol barátjához intézett levélben, ki a vérontás megszüntetésének lehetősége iránt kérdezősködik tőle : „Mi a fegyverszünetet s azon alkudozásokat illető kérdést illeti, melyek belőle eredhetnének, egész nyíltan azt válaszolom önnek, hogy itt nem fogok beavatkozni. Mi, a király, Moltke és én közösen megállapítottuk ,meddig menjünk, mit tegyünk és mit követeljünk. A terv meg van állapítva, bármi történjék az, nem fog megváltoztatni. Holnap reggel két hadsereg indul Pária ellen, hová 15. körül ér. Különböző támadási pontjait Moltke már rég kiszemelte, ki kész az ellenállást óriási eszközökkel megtörni.) Mihelyt Németország megnyeri ez elégtételt, ki fogjuk jelenteni feltételeinket. Valószínűleg igen keményeknek fogják azokat találni, de ki felelős ezért ?“ E levél valószínűleg apocryph, de jellemzi a porosz terveket. Addig kell verni a vasat, míg meleg. Földre verni, ártalmatlanná tenni az ellenséget, s azután mindenét elvenni. Ez elven alapul a modern nemzetközi jog. Ezek után nem valószínűtlen azon hit sem, hogy Vilmos király minden áron bombáztatni akarja (de mivel) Párist — akkor valószínűleg még többet fog kicsikarhatni. Az olasz kormány hivatalosan értesíti a curiát, hogy a király s ez összes főhivatalok székhelye a város elfoglalása után azonnal Rómába tétetik át. Antonelli bíbornok vállát vonítva azt válaszolta, hogy nem képes az eshetőséget megakadályozni. — Még megemlítjük, hogy Bajorország tiltakozott az olasz csapatok római területre való vonulása ellen, ezért azonban Olaszországnak hadat üzenni nem fog. tmmmmmmmmmmmm mmmmmmm — ' ’ — " " ■ ...................... — n fogja vetni az őket valóban, vagy legalább hagyományos hitek szerint fenyegető veszélynek. A lengyel nemzet, mely a sírkjára helyezett követ már emelkedő karrals kezdte odább mozditani, ismét csüggedten- hanyatlik vissza: minden győzelem legszakadabb ellenségeinek diadalma volt; st minden veszteség önnön ügyének bukása volt. Ha körüljársz Európa fővárosaiban, itt is, ott is találkozhatol e boldogtalan nemzet fiai közül olyanokkal, kik ősz főivel, de megifjodott szívvel jöttek elő magányukból a háború hírére, hogy a harcz a színtere közelében kisérjék figyelemmel !- azt a küzdelmet, melyből saját szabadságuk diadalát reménytették kikelni; vagy- jöttek fiatal, erőteljes karral, hogy az íz eredmény kivívásában közreműködjenek , és most reményt vesztve, csüggedten tért nek meg: korán jöttünk, az igazságra az még ezúttal sem kerül a sor! it! És csalatkoztak még azok is, kiknek 3-1 minden aggódásuk eloszolni, minden rej-1 ményök teljesülni látszott: maguk a néz - metek. Hányat lehetett hallani, ki nehány ’- I héttel ezelőtt gyors , villámszerű sikerben 31 hitt! »Nagy a föladat! lehetett akkor hal- 1- lani egy-egy vérmes hazafitól — nagy a a föladat, melyet teljesítenünk kell, roppant ő I erőfeszítést lesz szükséges kifejtenünk , g I de legalább annál hamarább végetérjük.“ n Az első két győzelmes csata után már a a I kicsinyhitüeknél is erőt tett ez a megsz I győződés; mindenki hitte, hogy a szép ,zeptenberi napokban nemcsak a fák, de I hanem a háború gyümölcsét is békésen e fogja már Németorszg szedhetni. Nem i I lett úgy, dehát nemcsak a nyugalom, is I hanem a türelem is első kötelessége az I polgárnak ! Végre megérkezett a sedani kapitulatio I is. Ott a harczmezőn sírva borultak a 11 győzelmes katonák egymás nyakába: „hála istennek, most már béke lesz!“ A só harangok zúgtak a diadalmi hitre s a ■ legtöbb ember hitte, hogy most már ezen békés hangok fogják véglegesen fölvállítani az ágyuk dörgését. Mily nagy lett a ■J a csalódás csakhamar! Vilmos király - kimondotta : „nekem Párisban kell a béb I két diktálnom !“,—mivel pedig ez istenes ) I elhatározását egy legyőzött nagy nemzet■ I nek csak újabb, kétségbeesett küzdelmei » után létesítheti, hát hadd folyjon vér,nem 5 folyt még)elég, van a német nemzetnek elég 11 szive, mely akarva nem akarva megha■iad az „unter Gottes Führung“ öldöklő I királyért. A német polgárnak azonban, kinek közlvetlen veszteni valója van, kit a háborúnak minden messzebbre kitolt egy-egy percze legszentebb és legdrágább érde-keinek áldozatul hozásával fenyeget, nem I igen akar fejébe menni az a gondolat, hogy a háborúnak még most sem lehetne I egy becsületes békével véget vetni. Egész életében azt hallotta, hogy az a fejedelem, a ki Francziaország trónján ül, veszedelmes I czélokat tervez Németország ellen; a nép, a franczia nép maga, ártatlan és békés, s mint minden nép, ha szenvedélyeit mes- s terségesen föl nem izgatják. Ezt olvasta, s ezt hallotta a német polgár, s igy is hitte mindeddig. És most mást akarnak fejébe verni; látja, hogy a fogoly császár, kit eddig mindenkitől csak gyűlölni tanult, tisztességben részesül ellenségeinek fogságában , nemcsak, hanem egyedül ő tekintetik oly személynek, kivel békealkudozásokba lehet majdan bocsátkozni, ha ta- Iván németek viszik vissza ama trónra, s melyről saját népe letaszította. Sokkal bonyodalmasabb história ez, mintsem hogy az egyszerű épeszű ember ki tudna belőle igazodni; s nem is adatott mindenkinek s oly könnyen beletalálnia magát az eddigi nézeteivel merőben ellentétes meggyőződésbe, mint a „Kreuzzeitung“ , más ilyes lapok íróinak. Ne higgje senki, minden mesterségesen csinált föliratok s összetoborzott népgyüléssek határozatainak daczára is,hogy a német nép hamisithatlan közvéleménye volna az, s mely a háborút még most is a franczia császárság megalázása után a franczia nép ellen folytatni akarná. Az ily fölfogás hamissággát mutatja azon közöröm, mely a seda,ni katastropha után mindenütt mutat- I kozott a fölött, hogy most már béke lesz, s mindaddig, mig a hivatalosak a tombitába nem futták „megállj deutscher Michel! nem addig van az ! Párist még meg szeretné látni a király !“ Tehát itt is csalódás : korán jöttél még nép-akarat, soká kerül még rá a sor ! Találkoztam már műveit, rajongó lelkű németekkel, kik egész ártatlansággal, de élő hittel mondották, hogy ha ezen háború Németországra nézve győzelmességet ér, az az örök béke biztos záloga lesz. Ez az utolsó háború! Akkor még nem tudtuk, hogy épen e háboru lesz egyike a legurakacsabbaknak, a legvadabbaknak, melyeket az újkor megért; akkor még nem tudtuk, hogy Németország győzelme is ép úgy hóditást jelent, mint Francziaországé valószinüleg jelentett volna; a- Csalódások szomorú játéka. (Saját levelezőnktől.) (Cs.) München, szeptember 13. Alig van valaki, legyen bár a legtisztábban és legélesebben látó elmével megáldva, ki elmondhatná, hogy a jelenleg folyamatban levő háborút illetőleg reményei vagy félelmei, óhajtásai vagy aggodalmai egy - vagy más részben csalatkozást ne szenvedtek volna. Csalatkozott Európának azon számosabb fele, mely a francziák gyors és elhatározó győzelmeiben hitt, és e csalatkozás mennyi reménységre nem borított haláltakarót! A német nemzetnek mindazon apró unokaöcscsei: hollandok, dánok, svédek, svájcziak, kik örökségeket a kapzsi nagybátya hatalmas kezeitől féltik, megcsalódtak azon reményükben, hogy a francziák győzelme végétkor még nem tudták, hogy e háborúban is a dynastikus érdek játszandja a főszerepet. Azóta mindezt tudjuk , itt is csalódás is ti, kik örök békéről ábrándozni elég jámborok voltatok, menjetek más emberek, máskor, más világ kell ahhoz, mint ez a mostani, mint ez a mienk! Németország igényei a hadi kárpótlást illetőleg" A „Spener'sche Zig“ következőleg számítja ki azon hadi kárpótlást, melyet Németországnak követelnie jogában van: millió tallér 1. Az állampénztárak kész hadi költségei 115 2. Természetbeli szolgáltatások: . . . 2Vio 3. A községek által a családok részére adott segélyezések:..........................6 4. A tartalékosok és honvédek kárpótlása 37’A 5. A hátra maradottak segélyezése. . . 7 6. Rokkantak ellátása:.......................30 7. Kehi újra felépítése stb.......................3 8. Kikötők zárolásáért fizetendő kárpótlás 20 9. Kiűzött németek részére....................6 összeg 226*/n Ehhez számítanánk még 150 millió tallért az ipari viszonyok általános zavarása és megkárosítása miatt. Ez összeg körülbelül annak felel meg, ennyi Németországon, porosz viszonyok mérve szerint, évi államadók fejében bejön. A porosz államjövedelmi adó és az osztályadó eredménye szerint a 150 milliónyi összeg a nép jövedelmének mintegy 10 százalékát képezné. Ennyi százalékkal az 1870 edik évi jövedelem bizonyosan csökkent a háború miatt, habár a gazdászati termelés sokkal kevesebb kárt szenvedett, mint a kereskedelem és ipar. Ezen 150 millió a föntebbi 226 6/n millióhoz számítva, kerek számmal 380 millió tallér , 1425 millió franc hadi kárpótlásra megy. Ez összeg kétszeresét teszi azon sommának, melyet Francziaországnak 1815-ben hadisarcz gyanánt a szövetségesek részére kellett fizetnie, t. i. 700 millió francot. Hogy ezen összeg Francziaországra nézve nem elviselhetlen, kitűnik abból, mert ez körülbelül egyenlő azon mennyiséggel, melyet az ország évenkint államadókép bevesz.“ Hogy azonban a poroszok a krétát derekasan tudják kezelni, láthatjuk ebből. Legsajátságosabb a 7. és a 9. pont, amott különösen az a „stb.“, mely azt jelentené, hogy „Saarbrücken“, de volt mégis az írónak annyi szemérme, hogy ezt ki ne tegye világosan, miután már országvilág tudja, hogy az a híres „saarbrückeni romlolás“ merő hazugság volt. A 9. pontról nem szükség bővebben szólani. Furcsán értelmezik a németek a vendégszeretetet, hogy annak megtagadásáért sarczot vetnek ki. Páris. Egy svájczi lap két levelet közöl Párisból, melyekből, mivel a helyzetre érdekes világot vetnek, mi is közöljük a következőket Páris, sept. 12. A tegnapi vasárnap — utolsó az ostrom előtt — Páris egész népességét a falakon, az erődök között, az erdőkben találta. Ritkán lehetett a párisiakat ezen helyeken oly vidáman irdalni látni, mint ez alkalommal. Pedig jobbra balra nem lát egyebet az ember borzalmas előkészületeknél. Az Vincennes-bástyákról ágyuk és lőszeres zsákok meredeznek föl; az erőd előtt, tágas síkon, ezer meg ezer tüzértanyák, legénység, lovak, szekerek torkán, keresztül kasul. Az erőditvények között nemzetőrök rajongnak, kik közül 12 zászlóalj áll őrt tegnap óta. A távolban füstoszlopokok emelkednek föl, melyek a roppant erdőégésekből erednek — Trochu parancsára minden erdőség elhamvasztatván. Házak omlanak össze a kőművesek kalapácsütései, valamint a boulogni erdő sudár fái a fejsze csapásai alatt. A Montmartre-halom tele van ágyúval, melyek közt több aczélból készült szörnyeteg löveg is találkozik, oly nagyok, hogy szállításukra 24 ló szükségeltetik. A Montmartre alatt egy roppant kémlő-léggömb van; benne különböző villanykészülékek alkalmazvák, melyek által éjjel az ellenséges tábor világittatik meg s a tüzérségnek ekképen czélpont szereztetik. A népgyülések szaporodnak s mindinkább erősebb jelleget öltenek. Esténkint esküt tesznek ott a polgárok, hogy inkább légbe röpíttetik magukat, mintsem az ellenség elől tágitsanak.Robbanószerekről, kőolajról stb. is sokszor van szó. Sőt azt állítják, hogy Suresne és Argenteuil vidékén még a szőlőfürtöket is mérges nedvbe mártották. Annyira bízunk mi abban, hogy az ellenségnek lehetetlen lesz bennünket még jobban megalázni, hogy kevesebb aggodalomban élünk a jövő iránt, mint a poroszok. A köztárság szónak ébresztő ereje csodákat művelt. Minden franczia, és különösen a besorozott fiatalság úgy tűnik fel nekem, mintha higgadtabbá lett volna. Büszkén viselik most az 50 éves férfiak fegyverüket, és naponkinti hadgyakorlatuk csak új bizonyítékát képezi ezen nép magas intelligenciájának, mely támogattatva egy tetterős és helyes gondolkozást kormány által, rövid idő alatt fel fogja azt ismét a legmagasabb fokra emelni. Ha mi például tegnap este (12.) a holdvilágban sok ezer fegyvert láttunk fényleni a vidékről bevonuló mozgó nemzetőrök vállain, és ha azt halljuk, hogy 100 000-en fognak ezek közül Párisba felvétetni, akkor önkéntelenül reménysugár hatol át a jövő sötét felhőit, reménysugár, mely azon 400 000 ember ellentállási erején alapul, kik el vannak határozva az erődítvényeket az utolsó pillanatig védelmezni. De azért korántsem akarom állítani, hogy az ügyek állása nem kelt aggodalmat bennünk. Oly körülmények állhatnak be, melyek kedveznek az ellenségnek, és akkor készen kell lennünk mindenre. Talán érdekelni fogja önöket, ha a lakosság azon részéről is szólok, mely leirhatlan és némileg alapos aggodalommal viseltetik a „Pickelhaube“ iránt. Ezekhez számítom a környék paraszt népességét és a külvárosok lakóit. Éjjelnappal hurczolkodnak. Közben-közben marhacsordák hajtatnak be a városba és roppant társzekerek érkeznek búzával, melyet a parasztok díjtalanul helyezhetnek el a város gabonatáraiban. Hogy azonban ezen sürgős forgást figyelemmel lehessen kísérni, ki kell menni a városból. Védelmi intézkedések Párisban. A lázas tevékenységről, mely a franczia főváros védelmének előkészítése körül kifejtetik, és a lakosság között nyilvánuló szellemről a „N. Fr. Pr.“ egy levelezője következőket ir: Trochu tábornok parancsot adott ki, hogy 15-étől kezdve a főváros kapui bezárassanak, és a belügyminiszter engedélye nélkül többé senki be- vagy ki ne bocsátassék. E rendszabály különösen azért hozatott volna, mert tudni akarják, hogy még mindig porosz kémek vannak a városban. Kératzygróf, az új rendőrfőnök, azt hiszi, hogy a külvárosokban rejtőznek. Különben kevés elárulni való van. Páris erődítvényei eléggé ismeretesek és a Marne melletti új műveken, valamint a St.Leu mellett felállított új ütegeken kívül kevés újat lehetne jelentenem. A meudoni erdő még nem gyújtatott fel, csak egyes fák vágattak le és döntöttek az utakra, hogy az ellenség előnyomulását gátolják. Páris környékén a hidak legnagyobb része össze van rombolva. Egy új fegyvert is akarnak alkalmazni. Az úgynevezett mozdony-mitrailleuse, mely minden fegyvernek ellentáll, 15 embert rejthet belsejében, és szünet nélkül golyókat szór. Eddig három ilyen mitrailleuse van. A fegyvergyárás szabaddá nyilvánítása óta sok gyáros foglalkozik annak készítésével. Ennek daczára jó fegyverekben még mindig nagy hiány van; a vidéki nemzetőrség különösen roszul van fegyverezve. Eddig csak a lovasság és a császári gárdának Párisban maradt része ment az ellenség ellen. Vincy hadteste az erődök között van felállítva, úgy, hogy gyorsan bármely veszélyeztetett pontra indíttathatik. A mindenütt nyilvánuló hazafiság mellett sokat lopnak Párisban, így felfedeztetett, hogy sokkal több marha lett kifizetve, mint amennyi szállíttatott. Sok marha, különösen ökör elhullott. Tudvalevőleg a boia de Boulogneban és a vincennesi erdőben tartották, hol az éjjeli kinntartózkodást el nem viselhették és elvesztek. De azért mindenesetre még elég van. Mint már jelentettem, az utczák egy részében felszakították a kövezetet és a házakba vitték a köveket, hogy onnan a benyomuló poroszokra lehányják. Azonkívül forró olajat akarnak reájuk önteni. Magukat az utczákat mozgó pánczéltorlaszokkal akarják védeni, melyeket Trochu tábornok talált fel. A hangulat folyvást igen harczias. Nők is vannak, kik nagy harczi kedvet mutatnak, revolverrel járnak és legalább egy „poroszt“ akarnak lelőni. Sok új hírlap jelent meg, a többi között a „Peuple Souverain,“ a „République,“ a „Commune de Paris,“ mert a város központjában mindebből semmit sem látni. Itt legfölebb roppant sok embert lehet látni, kik egymással politizálnak, és gyakran órákig ugyanazon helyen ülnnk, állnak, beszélgetnek. Gyakran sebesült katonák képezik ezen csoportok középpontját, kik egyes részleteket beszélnek el a háború eseményeiből. Páris, September 12. Páris a szó teljes értelmében nagy laktanyává változott. Az ember itt csak katonát, mozgócsapatokat és nemzetőröket lát. Egy nap alatt 70,000 nemzetőrnél több érkezett a vaspályákon a vidékről. Egyetlen egy mairie a Rue Dunotban 17,500-at szállásolt el. A 60 új zászlóalj ki van állítva, és ma kezdi gyakorlatait, holnap fel lesznek fegyverezve.Sajnos, hogy ezen felfegyverzés nem lesz a legkitűnőbb. A császári kormány semmi jót sem hagyott hátra számunkra, és nekünk azt kell használnunk, amink van. Régi fegyvereket kapunk, melyek csak is a védelemre valók. A hadsereg kivétel nélkül chassepot fegyvert kap, a mozgó csapatok egy része szintén. Daczára ezen silány felszerelésnek,bizalommal várjuk az ellenséget, és a legutolsó emberig ellent fogunk állani. Különben tüzérségünk jeles, és ezenkívül szép számú mitrailleusek állanak rendelkezésünkre. Az erődítvények tekintetében Trochu tábornok bizonyosan megtett mindent, amit tehetett. Szóval a porosz sereg oly ellentállásra fog találni, amit nem igen várt, és ha nem találnak fel más ostromló szereket, mint amelyeket eddig használtak, akkor az ostrom soká fog tartani. Nancyból. A „Mainzer Zig“ egy leveléből következőket veszszük ki Lotharingia fővárosának hangulatáról : „Elfogatások naponkint történnek ; leirhatlan fanatismus uralkodik Nancy-ban. A császár letételével meg vannak elégedve,mert azt reményük, hogy a köztársaság fog teljes buszút állani az invasióértés foglalásért. Az előkelő hölgyek mind gyászban járnak; urakat alig lehet látni a város gyönyörű utczáin; csak néhány asszony és blouseos férfi csatangol vagy ácsorog az utczasarkokon, hogy a német nyelven irt legújabb falragaszt a harertéri hírekről leírja vagy is lemásolja, mely aztán valahol lefordittatván, az elrejtőzött lakosság közt colportáltatik. Hírlapot nem lehet látni, Nancyba történt utazásomkor egy hölgygyel ültem egy kocsiban, ki engedélyt nyert az utazásra s többnyire csak velem társalgott, ki francziául tudtam. Kérdezte tőlem, hogy szomszédom, egy lelkész, kath. pap-e ? Midőn igent mondtam, kért, hogy szólítsam föl nevében a papot, hogy ha vasúti szerencsétlenség esnék, az élet utolsó perezében, adja föl neki az absolutiót. A kath. pap megígérte „Madame — kérdem a franczia nőt — hát oly fenyegetőnek tart ily esélyt?“ — „Uram — mondá és reszketett patriotikus dühében — az én szerencsétlen nemzetemnek most minden fegyvert meg kell ragadnia, melylyel önöket pusztíthatja. Nem sokára a Vogesek nagy alagútjához érünk, s nem csodálkoznám, ha hazámfiai boszuja ott is keresné áldozatait.“ Megmagyaráztam e szavakat társaimnak s bizony ekkor oly jelenet következett, melyet nem akarok közelebb leírni. A hölgy iránt fölhagytunk minden lovagiassággal; csak a katholikus pap tartotta meg passiv szerepét.“ (Elég csúnyán tették az urak!) Iulatusnál a franczia köztársasági cabinet kormányra lépte tegnap hivatalosan notifikáltatott. (A pápai csalhatatlanság kihirdetését) a leitmericzi püspöki megyében, Schwarzenberg herczeg bibornok, prágai érsek, megtiltotta. (Bírságolás.) Deutsch Mór pest városi javadalmi bérlő, a helypénz és vásári illeték átadása körül emberei által elkövetett zsarolásokért, a tanács által már másodízben 70 frt bírságra ítéltetett. (Gyárak Magyarországon.) A honvédelmi minisztérium újólag erélyesen felszólította Roth töltény-hüvelygyárost és a Harapat-Mandl consortiumot, hogy szerződéseikben vállalt kötelezettségüknek megfelelőleg Magyarországon gyárakat állítsanak, és pedig Roth köteles Buda-Pesten állítani egy gyárt, az említett consortium pedig köteles Magyarország belsejében posztógyárat alapítani. (öngyilkosság.) Feichtenbeer Lipót szobafestő tegnap reggel lakásában zergentera 8. szám alatt egy állványra zsebkendője segélyével felakasztotta magát. Hullája a Rókusz kórházba szállíttatott. (Szerencsétlenség.). A kerepesiúton levő gőzfavágóban ma délben a gép elmetszette egy munkásnak három ujját. (Az elégedetlen kisasszony.) K. E. kisasszony két nappal ezelőtt szobát nyittatott magának a „Debreczen városához“ czimzett szállodában,s gondosan bezárkózott.Mivel magaviselete a szolgaszemélyzet előtt feltűnő volt, ezek értesítették a kapitányságot s ennek közegei behatoltak a szobába, hol a kisasszonyt egy levél írása közben találták, melyet búcsúzóul anyjához intézett. Az asztalon egy edényben 8 csomag gyufa állott vízben, mert villanyolvadékkal akarta magát megmérgezni. Azt mondta, hogy anyagi helyzete reá nézve elviselhetlenné vált, s ezért akarta magát megölni. (Mulatság a tébolydában.) Mivel a mulatságok, melyeket a tébolyodottak számára eddigelé a budai tébolydában adtak, szemlátomást jótékony hatással voltak a betegekre. Niedermann főorvos néhány nap előtt ismét mulatságot rendezett a tébolydához közel eső kertek egyikében a betegek számára. Délutáni 3 órától ’/7 óráig tánczoltak a betegek czigányzene mellett, s aztán megvendégeltettek. (Óvszer a porosz golyók ellen.) A „M All.“ mai számában azon meggyőződését fejezi ki, hogy a hold. Szűz érme a barezos mellén szintén óvszer a porosz golyó ellen is ajánlja, hogy az érmek mindenfelé árultassanak, mert nézete szerint bizonyára jó keletnek örvendenének. „Legyetek egy ügyüek . . .“ mondja az írás. . (Tűzvész.) Bobró városát Árvamegyében f. hó 5-én nagy szerecsétlenség érte. 15 lakház és 33 gazdasági épület égett el a betakarított idei terméssel együtt. Jóllehet a károsultak nagyobbára biztositva voltak, a kár mégis jelentékeny. (Önkénytes Ubryk.) Zalából írják a „P. Ll.“-nak: 1867. évi augusztusban Kolusa Anna, miután kedvesétől elhagyatott, Vasmegyéből Mura Szombatba költözött, ott egy udvari szobácskát bérelt ki, s 300 frtnyi készpénzét átadta a házi urnak, hogy őt addig ellássa, amig a pénzben tart. Most bezárkózott szobájába, lefüggönyözte az ablakokat és 3 esztendeig nem jött ki szobájából. Az ételt az ablakra tették neki s ő onnan bevette, mikor senki sem vette észre. Három év múlva a pénz elfogyott s a gazda csak akkor tudatta, hogy a nő nála van s egyszersmind itt a rokonoknak is Vas megyébe, hogy vigyék el a nőt. A rokonok eljöttek, de a teljesen elvadult nő csak akkor akart velük menni, midőn megígérték, hogy otthon is oly magányosan élhet mint ott. (Öngyilkossági kisértet.) Telemann Róbert, morvaországi lebersdorfi szül. 26 éves, nőtlen napszámos tegnap délután a Dunába ugrott, de a munkások által szándoka észrevételén, kiraentetett. (Fegyverrel nem jó játszani.) Till Mária, 25 éves, ismeretes csavargó, múlt éjjel a királyutczai Güttlerféle kávéházban több férfi társaságában mulatott Buchmüller Nándor serfőzőlegény a társaság mulattatására revolverét elővette, s miután a tisztes társaság minden tagja végig nézte, ismét tulajdonosához jött vissza, ki azt vélve, hogy a revolver zárva van, azt Till Máriára szegezé, s e szavakkal: „vigyázz,meglőlek“ — rásüté.A golyó Till M. bal mellébe a szív fölé fúródott,s oly veszélyes sebzést okozott, hogy életéhez alig van remény. Buchmüller azonnal letartóztatott. Till Mária pedig a kórházba szállíttatott. (A rendőri szolgálat pontossá tétele, s a kellő ellenőrzés gyakorlása végett a városi tanács 7 felügyelő és egy főfelügyelő rendbiztosnak (constabler) kinevezését határozta el és az elsőbbeknek évi 500 ft, utóbbinak évi 600 frt fizetést állapítván meg. Miután ezen intézkedéssel egyidejűleg azon elv is ki jön mondva, hogy ezen állomások esetenként mindig a rendőrbiztosok testületéből fognak betöltetni ösztönadatik a constablereknek, jó viselet és becsületes szolgálat által előbbre mehetni. (Veszett 1 ó.) A pesti állatgyógyintézetbe ma reggel egy lovat hoztak, mely víziszonyban volt. Egy veszett eb megharapta s a betegség csak hamar kiütött rajt. Estig a ló még mindig ugyanazon állapotban volt. (I r 0 d a 1 o m.) Megjelent a m. t. akadémia kadványaiból: „A Konstantinápolyból legujabban érkezett négy Corvin-codexról, Mátray Gábortól. Ára 10 kr. — „A mész geológiai és technikai jelentősége Magyarországban“, b. Mednyánszky Dénes 1. tagtól.“ Ára 20 kr. — A m. t. akadémia értesítője; negyedik évfolyam. 12 szám. (A népesedési mozgalom) Pesten augusztus hóban. Az északi és északnyugati szelek voltak uralkodók. Eső esett 12 napon , 49.73 p. v. Égi háború 5 és villogás 2 napon tapasztaltatott. A közegészségi állapotot illetőleg az egyetemi kórodásban és a magángyakorló orvosok által kezelt betegek kivételével, a többi gyógyintézetben és a kerületi főorvosok által közköltségen ápolt szegények közt összesen 5835 kereset fordult elő, mely szám a július havi létszámnál 103 esettel többet tüntet fel , tehát roszabbulást mutat. Ezek közül különféle gyógyintézetekben 2532 fekvő , és 3303 járó beteg ápoltatott. A gyógyintézetekben ápolt 2332 fekvő beteg közül meggyógyult 1323—52.25, — meghalt 1746.88, — ápolás alatt maradt 1019==40.25 ̋’/« — A városi polgári kórház 1-ső sebészi osztályán (Doktor Különfélék. Pest, sept. 17. (B. Eötvös József) közoktatásügyi miniszter ma reggel Szegedre utazott. (A pesti franczia consulatusról) levették ma reggel a császári sast, mivel azon