Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-19 / 225. szám

225. szám. Szerkesztési iroda: Te rencziek-ter« 7. fim. I. «meisz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Hétfő, September 19 1870. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények)­­ kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 , 50 kr. Kóf hóra .... 8 , 70 kr. Egy hóra ... 1 , 85 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hír­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. ÍVELT ! SEPTEMBER IS. A háború. Meg az sincs kellően tisztázva, mily ügyekben járja be Thiers az európai udvarokat, de az máris bizonyos, hogy hasztalan jár és feülde­­tése sikerrel nem kecsegtet. Az agg államférfia­nk­ szerint Londonban csak annyit érhetett el, hogy megígérték neki, miszerint az angol kor­mány nemsokára elismeri a köztársaságot. Az angol kincstárnok egy banquetten kijelente, hogy miután a hadviselő felek a kardhoz appel­­láltak, a kardnak kell döntenie. A „Times“ pe­dig azon németben van, hogy Németország terü­leti nagyobbodása nem veszélyezteti Anglia ér­dekeit. Ezt válaszolták Thiersnek, ki kormánya ajánlataival Kopenhágán át Pétervárra utazott,­hol azonban szintén nem sok sikert fog aratni. A félhivatalos „Journal de St.-Petersbourg“ tegnapi vezércikke helyesli azon nézeteket, melyeknek a békefeltételeket illetőleg a „Times“ kifejezést adott. A lap azt mondja, hogy győzelem esetén a franczia kormány sem elégedett volna meg egyszerű pénzbeli kárpótlással, így már előre palctát törtek Sz.­Pétervárott Thiers küldetése felett. A „Kreuz Z.“, s vele a porosz kormány dühö­sen ragaszkodik Elsass és Lotharingia elszakitá­­■ához. E lap legújabb czikke után nem hihető, hogy a porosz kormány a Vogese-határokkal megelégednék, mert czikkében következőket ír: Elwasst és Német Lotharingiát, továbbá Strass­­bourg és Metz várakat birva, Németországnak a béke garantiái saját kezeiben lesznek. E birtok által biztosítva, nyugodtan nézendjük, mily ki­töréseknek lesz a vulcanicus Francziaország zsákmánya.* A harcrtérről épen semmi új hír sem jött. A franczia pánczélos flotta hazatér Cherbourg és Havre védelmére. Egy német lap híre szerint Strassbourg parancsnokának utolsó sürgönye igen szomorú, de azt hiszik, hogy egy ideig mégis tartandja magát. A nemzetőrség egy része tüzéreknek gyakoroltatik be. Minden zászlóalj egy mitrailleuget kap. A mozgó nemzetőrség álta­­láno­an chassepotokkal van fölfegyverezve. Berlini hírek szerint a Sedannál elfoglalt 80,000 chassepot, továbbá az 580 ágyú a Páris alatti harczokban fog alkalmaztatni s e czélból az ottani porosz csapatok közt osztatik szét. Ugyanonnan jövő hírek szerint Pietri volt pá­risi rendőrfőnök több ügynökét fogták el s egész Bonaparte-összeesküvés nyomára jöttek. Továbbá 6000 nemzetőr, ki nem akarta a köz­társaságot elismerni, Páriából haza küldetett. Belga hírek szerint az ott belebbezett fran­­czia katonák közül sokan haza szöknek s pa­raszt ruhában iparkodnak a határon átmenni. Sokan elfogattak s elzárattak. Az Ind. B. ez utóbbi eljárást gáncsolja, mert az nemcsak a személyes szabadság elvével, hanem a semle­gességgel is ellenkezik. Trochu tábornok néhány nap előtt szemlét tartott Páris védői felett. Hír szerint 400,000 embernél többől áll ezen hadsereg. Fegyverze­téről igen különböző hírek szárnyalnak, de va­­lószínűleg a kormány gondoskodott, hogy leg­alább a nagyobb rész védképes helyzetben le­gyen. Leflo Toursba tette át hivatalát. A poro­szok, úgy látszik, Páris nyugati oldalát fogják megtámadni, honnan legkönnyebben bombáz­hatják a várost. Egyelőre csak bombázni akar­ják, mert azt hiszik, hogy így az megadja magát. Az olasz csatatérről szintén nem é­rkezett tu­dósítás. Állítólag a pápa kijelenté, hogy az ola­szok csak katonáinak holttestei felett fognak Rómába bevonulni. E szerint védelmezni fogja magát. Kinek lelkét terheli majd ezen egészen czéltalanul, feleslegesen kiontott vér ? „Azon levél, mely a „Patrie“-ban sept. 11-én Wimpffen tábornok egyik hadsegédétől megje­lent, a császárt igen komoly és igaztalan módon teszi felelőssé a sedani katastrófáért, sokkal igazságtalanabb modorban, mintsem hogy meg ne engedhető lenne azon tiszteknek, kik ő fel­sége környezetében lenni szerencsések voltak, a tények helyességét helyreállitaniák. „Midőn a hadtestek különböző parancsnokai a császárt értesítették, hogy csapataik visszavet­tettek, szétszórattak s részben a városba vissza­nyomattak, a császár a főparancsnokhoz küldte őket, hogy azt a helyzet felől világosítsák föl. Ugyanekkor a parancsnokló tábornok két törzs­tisztet küldött a császárhoz egy levéllel, mely­ben ajánlja, hogy ő kész nem a hadsere­get, hanem a császár személyét meg­menteni oly formán, hogy a császár egy erős h­őoszlop között Carignan felé fog kitörni.“ „A császár visszautasította az ajánlatot, nem akarván még több katonát feláldozni saját meg­mentése végett, s különben is mondá, Carignan meg van a poroszoktól szállva , ha azonban a tábornok hiszi, hogy a hadse­reg egy részét megmentheti, kísérelje meg. „Ugyanazon időben, midőn a császár válasza a parancsnokló tábornokhoz érkezett, ez Leb­run tábornokot, a 12. hadtest parancsnokát ér­tesítette tervéről, mely szerint magához vesz két-háromezer embert, s azok élén áttöri a po­rosz vonalat. Lebr­un tábornok ezt válaszolta: „ön megölet még ezer embert, a­nélkül, hogy sikerhez jutna, de ha meg akarja kisérteni, szí­vesen megyek önnel.“ „Valóban mentek is, de kevesebb, mint­ egy fél óra alatt, meggyőződött Wimpffen tábornok, hogy terve kivihetlen s hogy nincs más hátra, mint letenni a fegyvert. „Wimpffen tábornok Sedanba ment s azon meggyőződésben, hogy reá nézve, ki a főpa­rancsnokságot csak ideiglenesen vette át, nem érdemelt kemény sors volna, nevét a capitula­­tió alá írnia, a császárhoz küldötte következő­leg fogalmazott elbocsátási kérvényét: „Síre! Soha sem fogom elfeledni a jóakarat azon bizonyságait, melyeket öntől nyernem sze­rencsés voltam, és boldog lettem volna, ha a mai napot önre és Francziaországra nézve di­csőséges eredménynyel végezhettem volna be. Ezen czélt nem érhettem el, s azt hiszem, hogy jól cselekszem, ha hadseregeink vezetését má­soknak engedem át Ily körülmények közt kény­­szert­ve látom magamat, a hadsereg főparancs­nokságától felmentésemet s nyugalomba helyez­tetésemet kérni fel Bégedtől. Vagyok stb. Wimpf­fen.“ „A császár vonakodott e kívánatnak eleget tenni; szükséges volt, hogy az, kinek a csata alatt a főparancsnokság tisztessége jutott osztály­részül, lehetőség szerint biztosítsa azon résznek megmentését, a­mely még a hadseregből megma­radt. A tábornok méltányolta ez okokat, s föl­mentési kérvényét visszavette; ekkor esti 9 óra volt, s a tüzelés naplenyugtával megszűnt. „Teljesen valótlan az, mintha a tábornok né­zeteire és parancsaira nézve, melyeket kiosztha­tott, a császár ellenzésére talált volna, mivel ő felsége a tábornokkal csak egy pillanatra talál­kozott kilenc­ és tíz óra közt a csatatéren. A tábornok Balanból jött, s a császár kérdezte őt, hogyan áll a csata ez oldalon ? A tábornok vá­laszolta : „„Sir!­a dolgok annyira jól állnak, a­mennyire csak lehet, a tért nyerünk.“ „Ő felsége azon megjegyzésére, hogy egy tiszt őt arról értesítette, mintha az ellenség egy tetemes hadteste balszárnyunkat túlszárnyalná, így felelt a tábornok: „Annál jobbb­nak hadd tegyék, a Maasba szorítjuk őket s a csávát megnyerjük.““ Ez volt az eg­yedüli érintkezés a csatában a császár és Wimpffen tábornok közt, s teljesen alaptalan azt mondani, hogy a császár és a tá­bornok közt csak a legcsekélyebb egyenetlen­ség is lett volna. Midőn elváltak egymástól, a császár elérzékenyülve ölelte meg a tábornokot.“ A császár főhadsegédei: Castelnau, Moszkva herczege, de Vau­­bert, gr. Reille, vicomte Fajol.“ A franczia kormány Toursban. A proclamatió, melyet Cremieux miniszter mint a kormány kiküldötte Toursban kiadott, következőleg hangzik: „A franczia köztársaság. Francziasországnak! Francziák! Az ellenség Páris ellen vonul. A nemzeti védelem kormánya, mely a jelen ünne­pélyes pillanatban a főváros megmentésében munkálkodik, nem akarta, hogy azon isolatio ideje alatt,melyben egy ideig állani fog, jogosult befolyása a departementek­ra nézve elveszszen. Míg a kormány nagy művét teljesíti, minden hatalmát az igazságügyminiszterre ruházta és megbízta, hogy az ellenség által meg nem szál­lott országrészek kormányát vigye. Minden egyes minisztérium kiküldötte által támogatva lévén, komoly szavaimat Francziaország népé­nek érzelmeihez intézem. Közületek minden egyes ember kezében tart­ja a haza sorsát. Az egyesség és egyetértés a polgárok között első támasza a kormánynak a benyomuló ellenséggel szemben. Poroszország­nak be kell látnia, hogy a mint fővárosunk sán­­czainál a legerélyesebb ellentállásra fog találni ugyanazon áthatolhattan gátat találandjó minden­ütt az egész országban, mely gátat a nép lángoló hazaszeretete fogja emelni. Oly departementben vagyok, mely irányom­ban már több komoly alkalommal élénk rokon­­szenvet tanúsított, s mely , mint tudom, teljes feláldozással a köztársaság mellett van. Felhívok minden szabad departement-ot, hogy hazafias közreműködésével támogasson. Emlé­kezzünk meg arról, hogy két hóval ezelőtt még a világ első nemzete voltunk , ha a gyűlölt és képtelen kormány kezébe adta az ellenségnek A béke liga a porosz királynőhöz. A nemzetközi békeliga következő sürgönyt intéze Auguszta porosz királynőhöz: „Mada­me ! Hivatkozva azon érzelmekre, melyeknek felséged kifejezést adni méltóztatott, a mindkét részt sújtó kimondáatlan fájdalomra, az embe­riesség nevében, az isten és az evangélium ne­vében kérjük felségedet, hogy a győztes vezér neje és anyja közbevesse magát, hogy a vi­lágnak a nagylelkűség fényes példája adassék, hogy többé ne áztassák vérrel a földet új heka­­tombák, hogy békejavaslatok, tisztességes bé­kejavaslatok tétessenek a győző részéről. Az ég és a föld meg fogja áldani felségedet. A béke-liga nevében: Arles Dufour, Frederik Passy, Garnier Martin Paschoud. Páris, 1870. September 6. Napoleon a sedani csatában. Az „Indep. Belg.“ III. Napoleon hadsegédei­nek, kik a császárt wilhelmshehei fogságába kí­sérték, következő, az excsászárnak a sedani ka­­tastró­fánál való magatársát sokban kiigazító le­velét közli; az eszközöket, daczára seregeink csodálatra méltó hősiességének benyomulhatni országunkba, emlékeztetem önöket az 1792. esztendőre. Mint a nagy forradalom katonáinak méltó fiai njitsuk meg dicső győzelmeiket az öröklött bátorsággal; verjük vissza az ellenséget mint ők és űzzük el a köztársaság földéről. Tours sept. 13. Cre­mieux.“ A laoni catastropha (A 6. porosz lovashadosztály hiv. jelentése.) Laon, sept. 9., d. u. 3 . fél órakor. Rohr hadnagy a 15. uklánus ezred egy sza­kaszával a tegnapi napon a laoni fellegvár pa­rancsnokát a megadásra szólította fel s erre neki délután 4 óráig meggondolási időt enge­dett. Midőn a hadosztály e felöl értesítést nyert Alvensleben ezredes a 15. lovasdandárral s a lovas üteggel Laonba küldetett egy megállapí­tott captimatio-szerződéssel. Alvensleben ezre­dessel szemben a parancsnok ismét nehézsége­ket csinált , végre meggondolási időt kért mai kilencs óráig. A 4. vadászzászlóalj még tegnap Eppesbe, a 4. hadtest egy ütege pedig St. Quen­­tinbe ért. Ma reggel 6 órakor ezen 14. lovas­dandár s a második lovas üteg szintén Laonba indult. Eppesbe érve Alvensleben ezredes je­lenté, hogy a capitulatio megköttetett s a fel­legvár minden katonával és hadianyaggal együtt a hadosztálynak át fog adatni. A hadosztály bevonult Laonba, a két üteg a város előtt föl­­állittatott, mellettük a 14. lovasdandár sorako­zott, a 15-ik Laon körül minden utat még teg­nap megszállt s állásában maradt. A vadász­zászlóalj egy szakaszt a külvárosok megszállá­sára küldött, két szakasz a laoni főtért foglalta el minden beleömlő utczát megszállt, a 4. sza­kasz, a hadosztály , a két dandár táborkarával a fellegvár ellen nyomult. A hadosztály inten­dánsa s a lovas üteg kapitánya Monti szintén el­jött, az első a készletek, az utóbbi a várágyuk és hadi anyag átvételére. A fellegvár bejáratá­nál a mozgóőrség egy őre állott, kit azonnal egy osztály vadász váltott föl. A fellegvár ud­varán a helyőrség állt, körülbelől 2000 mozgó­őrből s az 55. sorezred egy szakaszából állva. A capitulation,a sedani capitulatio alapján tör­tént. Mindazon tiszt ki becsületszavát adta, hogy többé Németország ellen küzdeni nem fog, elbocsáttatott. A fegyverek lerakattak és a mozgó nemzetőrség, melynek minden tisztén kötelezve volt Németország ellen többé nem harczolni, szintén elbocsáttatott, a sorgyalog­­szakasz ellenben őrizet alatt a városba vite­tett.­­ A tisztek nagy része, valamint a fran­czia parancsnok is még hátramaradt a felleg­vár udvarán, midőn — miután az utolsó moz­góőr is kiment a fellegvár kapuján,­­ hamar egymás után két iszonyú dörrenés hangzott. A lőporkamra, melybe valószínűleg minden bomba, gránát és töltény is vizetett, és valószínűleg még egy akna levegőbe repült. A kamra a citadella udvarának szélén van, illetőleg volt. Minden a citadella udvarán álló egyén, valamint az ott fölállított vadászszakasz majdnem eltemettetett a kő és romdarabok alatt. A bombák a kövek és faldarabok a városba, a külvárosba s még mesz­­sze túl is elrepültek. A pusztítás iszonyú volt. Majd minden az udvaron levő egyén részben megöletett, részben könnyen vagy nehezen meg­sebesült. A vadászszakasz fele megcsonkítva fek­szik a téren. Minden veszteség e pillanatban még át nem tekinthető. A­mennyire már tudatnak, a tisztek közül Monti kapitány halt meg. Sebet kaptak alulírott ütés által jobb lábszárán, Groe­­ben gróf ezredes több ütés által fején és testén, Trescou kapitány fején, Ross gróf főhadnagy, Krause hadnagy mindkét lábán, Dietrich hadosz­­tályi lelkész mellén. Vilmos, mecklenburgi herczeg. J­e­g­y z­e t. Egy további jelentés szerint a 4. vadászzászlóalj 4. szakaszából 50 ember meg­halt, 45 ember megsebesült, a mozgó nemzetőrök tisztei közül 10—12 sebet kapott. A fellegvár­ban 23 ágyút s nagyobb számú fegyvert ta­láltak. Metz előtt. A Metz előtti táborból a „Staatsanzeiger“ 9-ikéről jelenti: A sedani capitulatióról most már lesz tudomá­sa Bazaine-nek, és pedig azon foglyoktól, kik kölcsönös megegyezés folytán 753 porosz fogo­lyért cserébe Metzbe küldettek. Összesen 600-an voltak, kik közül 153 a sedani capitulatióból való. A francziákat egyszerűen levél mellett küldötték vissza, és nem mint szokás, parlamen­­tair által, mivel eddig a francziák minden parla­­mentairre lőttek (?) Egyes helységek lakossága még mindig igen ellenséges indulatot mutat a porosz seregek ellen, így hetenként megtörténik, hogy az ordonance-okat és kisebb csapatokat megtámadják a falusi lakosok. A mély vallásos érzelemnek megfeleleg, mely népünket jellem­zi, jó ügyünk győzelmes haladásáért va­sárnap september 4-ére az összes hadtestek szá­mára hálaisteni tisztelet rendeltetett el. Az isteni tisztelet után a második hadsereg parancsnoka, Frigyes Károly herczeg a seregek közé lépett és egyszerű, kifejezésteljes beszéd­ben visszapillantást vetett az utolsó napok nagy eseményeire, kiemelvén a harmadik hadtestnek azokra gyakorolt döntő befolyását. A beszéd után a vaskeresztek kiosztása történt, melyek a herczegnek a király által kiosztás végett át­adattak. Maguk a seregek választották ki egyet­értőig tisztjeikkel azokat, kiket a kitüntetésre méltóénak hittek. A kijelöltek sorba állíttattak a sereg részei szerint a katonai rangra való te­kintet nélkül, a tábornok az altiszt mellett, és a tiszt a közlegény mellett. Herzberg főszillás­­mester szólította fel az egyeseket, — ezek elő­léptek, és Frigyes Károly herczeg mindegyik­nek mellére tűzé a keresztet, ezen kívül elisme­rése jeléül kezet nyújtván minden kitüntetett­nek. Nem egy névre az volt a felelet: „Elesett“ vagy „Meghalt sebeiben,“ vagy pedig: „A kór­házban­ van.“ Bazaine, ki a foglyot állítása szerint vasszi­­gorral kormányoz Metzben, a haszontalanul fo­gyasztókon sajátságos módon tesz tút. Egy rövid fonalon három vasút áll rendelkezésére. Több vasúti vonatot megrakott sebesültekkel, hátul egy mozdonyt csatoltatott a vonatokhoz s ki­tolatta a sebesülteket a porosz előőrsök közé s aztán ott hagyatta. Éjjelenkint a porosz utászok előre nyomultak felszakitották a síneket a igy Bazaine küldeményei egyelőre lehetetlenekké váltak. Bazaine elküldte Metzből a dologtalano­­kat és szegényeket, de a poroszok vak töltések­kel rálőnek ezekre s így visszaüzik őket a vár­ba, Bazaine legnagyobb boszúságára, mert reá nézve a lakosság számának r megfogyása mindig csak előnyös lehet. A veres- fehér zászlók, te­hát a kórházak, Metzben roppant mérvben sza­porodnak. Marange-nál a poroszoknak kitűnő észlel­éjök van, a­honnan Metzet pompásan be lehet látni. A kilátás gyönyörű, a szemlélő ma­ga előtt látja a két hadsereget előőrseivel, a vá­rat őrségével s e kép bizonyára kitörölhetlen benyomást tesz benne. Ha oly francziák fogatnak el, kik Metzben voltak, azok nem küldetnek mindjárt a német várakba, hanem néhány napig letartóztatnak a kórházakban, nehogy a Metzben uralgó hagy­­máz-járványt Németországban terjeszszék. A mozgó kórházak a genfi egyezmény értelmében semlegesek. A francziák ugyan sokszor cselek­szenek ez ellen, de mi, a poroszok, nem viszo­nozzuk ezen eljárást, így a poroszok a St. Pri­vátnál hatalmukba esett két mozgó kórházat belga területre küldték s ott szabadon bocsáták. A franczia hajóhad a keleti tengeren. A franczia hajóhaddal összeköt­tetésben álló, Kopenhágában tartózkodó franczia író, René de Poux-Jest egy a Dagens Nyheder lap szerkesztőségéhez intézett levél alakjában egy jelentést tett közzé a keleti tengeri hajóhad miveletei és helyzetéről. A többi közt azt beszé­li, hogy a tengernagynak azon határozott ígéret létetett, hogy a legrövidebb időn pánczélütege­­ket és ágyunaszádokat, valamint 25—30000 katonát fognak utána küldeni. Megjegyzi továb­bá, hogy nem létezett a szándék, Danzigot, Swinemündét­, Memelt, és Colberget megtámad­ni. Kiel majdnem megtámadhatlan , részint mert a kikötő bejárása torpedók és elmentett hajók stb által van elzárva, részint mert a parti ütegek száz lábnyi magasságban fekszenek, a­miért az ellenség tüzét nem is lehetne viszonozni. A hajóhad tehát csak a blokádóra volt szorítva, a­mi már nagy nehézségekkel járt. Éjjel nappal oly part hosszában kell vitorlázni, mely teljesen nélkülözi a világító tornyokat, azután folytonos megtámadtatásoktól kellett tartani biztos men­­hely nélkül. A dán parton vannak ugyan olyan helyek, hol a hajóhad menhelyet találhatott volna, de a tengernagy nem akarta Dánia sem­leges állását kompromitálni stb. A hajóhad kö­rülbelül egy hónapig körözött a porosz part hosz­­szában, a legkedvezőtlenebb körülmények kö­zött, a „Surveillante“ 45 napig szüntelenül ké­szen állott. A legénység és a tengernagyi kar szintén éjjel nappal tartotta az őrséget, és a tengernagy ez idő alatt egyszer sem vetette le ruháját. A Francziaországból legutóbb érkezett hírek őt teljes tétlenségre kényszerítették. Azt kérdik, mily intézkedést teend a kormány a ke­leti tengeri hajóraj tekintetében. Bírói kinevezések. A hivatalos lap mai száma a következő kir kéziratokat közli: Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, Fábry István pesti kir. táblai el­nököt, curiám legfőbb itélőszéki osztályának elnökévé nevezem ki. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, Szabó Miklós legfőbb itélőszéki tanácselnököt , igazságügyminiszteri időleges államtitkárt, a pesti kir. tábla elnökévé kine­vezem, s­őt, az igazságügyminisztériumnál vi­selt időleges államtitkári hivatalától, kitűnő szolgálata elismerése mellett felmentem. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, curiám legf. stélőszéki osztályához ta­nácselnökké Szabó Samu pesti kir. táblai tanácselnököt nevezem ki. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, Mendelényi István váltófel­törvényszéki bírót, a pesti királyi táblához ta­nácselnökké nevezem ki. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére Tóth Elek pesti kir. táblai bírót, a pesti e. b. váltótörvényszék elnökévé neve­zem ki. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, Rauchhofer József soproni váltótörvényszéki bírót, az aradi váltótörvény­szék elnökévé nevezem ki. Ferencz J­ózsef s. k. Horvát Boldizsár s. k. Ezenkívül kineveztettek: Herczeg Sándor kir. táblai biró legf. szélőszéki biróvá, Tóth Károly kőszegi vegyes biró és M­a­k­s­z­­­á­­nyi Károly pesti vált. biró pesti kir. táblai bi­­rákká, Veleczky Gyula váltótörvényezési tanács jegyző pesti váltótörv. biróvá, Bod­r­e­gy István aradvárosi főjegyző aradi váltótörv. bíró­vá, D­o­b­a­y Sándor sárosmegyei törvényszéki biró eperjesi váltótörvényszéki biróvá, Pul­ez Imre bártfai főjegyző soproni váltótörvényszéki biróvá, Ludig János budai bányabirósági tollnak bányabirósági előadó bíróvá. A „Festi i­ap­o“ csaputáviratai. London, sept. 18. A kormány köz­zé teszi Bernstorff emlékiratát a fegyver­­ kivitelre nézve, valamint Granville vála­szát. Granville e válaszban a fegyverki­viteli tilalom elmulasztását azzal indokol­ja, hogy ez a vámhivatali ellenőrzésnél igen sok bajt okozott volna. „Daily News” erősíti, hogy angol gyárak Francziaor­szág számára 400,000 fegyvert és 30 millió töltényt gyártanak. B­é­c­s, sept. 18. A császár ma délben elfogadta a cseh tartománygyűlés kül­döttségét, mely a többség feliratát át­hozta. Páris, sept. 17.* Csütörtökön ismét bombázták Toult. Az ostromlottak viszon­­ták a tüzelést és elrombolták a porosz ütegeket. Páris, sept. 17. Mint hírlik, a poro­szok ismét megtámadták Toult. Az „Uni­­vers”-nek metzi közlése szerint a poroszok egy e hó 9-kén Saint-Quentin-erőd ellen intézett támadásuk alkalmával nagy vesz­­teséggel vezettek vissza. Páris, sept. 18. Favre miniszternek egy f. hó 17-ről kelt körirata az alkot­­mányozó gyűlés egybehívására vonat­kozó határozat fontosságát emeli ki, és a kormány politikáját a következőkben re­­sumálja. Midőn a vészteljes feladatot át­vettük, csupán egy gondolatunk volt, és­pedig: becsületünket megmenteni és a nemzetnek a tőle származó kormányha­talmat visszaadni. Reméljük, hogy az ál­lamférfiak vonakolni fognak az istente­len háborút, melyben már több pusztult el 200.000 embernél,­­ tovább foly­tatni. Azt mondják, a kormány nem bír sza­bályszerű meghatalmazással. Mi ezt elis­merjük,­­ ennélfogva egybehívjuk a nem­zeti gyülekezetet, melynek ítélete alá vetjük magunkat. Francziaország fel akar hagyni a háború folytatásával, azonban a baleseteket esetbe helyezi a megbecste­­lenítésnek. Nem igaz, hogy az ország kí­vánta a háborút. Az 1869-ki választások jelszava volt: béke, mit a plebiscitum ki is mondott. Senki sem állíthatja, hogy Francziaország szabadon megkérdezt­etve viselte volna a háborút Poroszország el­len. Mindenesetre mi is felelősek vagyunk, mert eltűrtünk egy oly kormányt, mely bennünket a romlásba vezetett. Mi elis­merjük azon kötelességet, hogy az által okozott helytelenségeket nekünk kell jóvá tennünk; ha azonban Poroszország visz­­szaél szerencsétlenségünkkel, hogy ben­nünket elnyomjon, mi kétségbeesetten fogunk ellenszegülni, és akkor világossá van téve, hogy Poroszország meg akarja semmisíteni ezen nemzetet; ha a kérdés így állíttatik fel, minden franczia meg­­teendi a maga kötelességét. Nemzeti színház. Ma, hétfő sept. 19-én adatik : „A társaságból.“ Színmű 4 felvonásban.­­) Tegnapi reggeli lapunkból ismételve. Főszerkesztő: B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő: Ujváry Lajos. Nyílt tér. Általános Iparki­állítás Kassel­ben. Roth­ F. L. urnák. Pesten, váczi­ utcza, 18. sz. A kasseli kiállítás alkalmával a kitűnő szol­gálm­ányokére kiosztott legmagasabb jutalmat: „Diplom d’honneur“-t 20 versenyző között, „az eredeti varrógépek, Singer Manu­­facturing Companytól Newyorkban“ kapták meg, és pedig a jury által részletesen indokolva, ezen varrógépeknek kitűnő hasznos­ságát, a legkülönbözőbb czélokra. Kleinicke N. Kasselben. Pesten csakis egyedül kaphatók : Both L. F.-nél Váczi utcza 18-dik szám.­­ A legelegánsabb férfi- és gyomr , disz és utazó ruhák Magyarom 2­­ 3 legnagyobb férfiruban raktárát a fi r fi i­ b a u m és W­eine magi. kir. udvari »zaböli Paste». í. Deák-téren az evang. templom &U 1- ü­lenében. H. A hatvani utcza és országút szög­­i latén a „Zrínyi“ kávéház átelenében, III. Régi zindra-téren levő Bazárban a . j.m.kir.“ czinazott szálloda átéli ónéban .U

Next