Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-26 / 232. szám

232. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hétfő, September 26, 1870 REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr. Egy hóra ... 1 ,86 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. FEST, SEPTEMBER 25. A A háborúra vonatkozólag ma sem­mi érdekes­ hirt nem vettünk. Az érke­zett hírek közül legfontosabb egy bécsi lap következő 23-án, Páris környékéről kelt magánsürgönye : „Tegnapelőtt a Páris előtti megszállott magaslatokról ész­re volt vehető, hogy a v­áros utczáin erős ágyú- és puskatüzelés történt. Kiküzdött, pártok-e vagy csapatok, nem volt meg­különböztethető. “ Azt hiszszük, hogy e tüzelés csak a poroszok képzeletében lé­tezett, mert ha igaz, valóban kétségbeej­­tőnek kell a francziák helyzetét tartanunk. Ha a háború súlyát a pártküzdelem még nehezebbé teszi , Francziaország ügye megmenthetlenül elveszett. A nemzet a wörthi és saarbrückeni iszonyú csapások után majdnem egy hónapig pártküzdel­meinek megszakításával oly politikai érett­séget tanúsított, hogy azok felújítását ma, midőn az ellenség torkára szegezte a kést, el sem képzelhetjük. Reméljük, hogy a legközelebbi táviratok meghozzák ez ügyben a valót. Toul nem rohammal vétetett el, ha­nem nyolcz órai borzasztó lövetés után capitulált. A békealkudozások,úgy látszik, még eddig kevés eredményre vezettek. A lon­doni új, Eugenia császárné által alapított „La Situation“ c­ímű lap azt jelenti, hogy Jules Favre mint legutolsó engedményt Metz és Strassbourg falainak lerombo­lását, a hajóhad egy részének átengedését s a hadikárpótlást a­­­á­n­­­á, azután Párisba tért vissza. Ezzel némileg reggeli lapunk to­urai sürgönye ellenkezik, melyből az tűnik ki, h­­gy az értekezleten inkább csak praelimina­­rákról volt szó, melyeket Favre csak­ugyan visszautasított, s a franczia kormány a háború folytatására készül. A „N. A. Z.“, Bismarck lapja, ma kijelenti, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb áldozatokkal vá­sárolja meg majd Francziaország a békét. Különben úgy látszik, az alkudozások még folynak. Egy londoni magánsürgöny szerint Jules Favre tegnapelőtt reggel másodszor értekezett Bismarck gróffal. Az eredményről mi sem hallatszik. E­közben Poroszország nem várja be, még a békekötés jogszerű módon neki adja Elsasst és Lotharin­giát. A be­kebelezést a postára vo­natkozólag már ma végre­hajtotta. A hagenaui porosz hivata­los lap egy királyi rendeletet közöl, mely szerint a postaügy Elsassban s Német-Lo­­thringiában az északnémet szövetségi posta­­kezelés szerint szervezendő. Ezenkívül Né­metországban oly mozgalom is keletkezett, mely a prágai béke egyenes megszegésére hívja föl Vilmos királyt. Több német vá­ros föliratban kéri őt, hogy az észak-schles­­wigi kérdést ne a prágai béke értelmében oldja meg, más szóval, hogy a dán terüle­tet ne adja ki jogos tulajdonosának, Dá­niának. Hogy tartsa meg akkor a király a népnek adott szavát, ha maga a nép ser­kenti őt arra, hogy szavát egy külor­szággal szemben megszegje. Thiers bécsi küldetéséről következőket írnak : Thiers 24-én hosszasabban érte­kezett Beust gróffal. A franczia államfér­fin nem volt azon helyzetben, hogy pozi­tiv javaslatokat tegyen. Egyszerűen azt fejtegeté, hogy Francziaország szétdara­­bolása veszélyes leszen Európa békéjére. Ma ismét értekezik Beust gróffal, ki őt a legszivélyesebben fogadta, s­őt emlékez­teté, hogy annak idején Napóleon csá­szárt is figyelmeztette a háború veszélyes voltára. Itt megemlítjük, hogy Ignatieff tábornok, konstantinápolyi orosz követ, nem Bécsen át utazik Sz.-Pétervárra. Napóleon császárról legújabban azon hírt terjesztik, hogy öngyilkossági kísér­letet tett. E hírt most Kasselből megczá­­folják. P­a­­­i­k­a a gróf Wilhelmshöhén van. A császárné több ügynöke is oda érkezett, kikkel Napoleon naponta érint­kezik. Végül curiosumként megemlítjük, hogy a berlini hivatalos lap szerint mily nagy a németek hatalmába került foglyok s hadiszerek száma. A „Staatsanzeiger“ sz­erint e szám következő : 1 császár, 1 tábornagy , 39 tábornok, 3250 tiszt, 118,750 katona, beszámítva a sedani se­besülteket, 10,280 ló, 56 sas,102 mitrail­­lat­e, 690 ágyú, 400 jármű, több hídké­szülék, sok raktár, vaspályavonat, m­jd nem kiszámíthatlan mennyiségű fegyver, lőszer, ruha, eleség és takarmány. Laon és Toul itt még beszámítva nincs. A fran­czia hadsereg tehát csakugyan elárasztot­ta Németországot! Az első magyar jogászgyű­lés. Az első teljes ülés sept. 25-én. I. (Cs.) Ma tartatott meg az egyetemes magyar jogászgyűlés] első ülése az akadémia nagy ter­mében. Ezen ülés még nem bírt tudományos jel­leggel, hanem tisztán administratív ügyekkel,­­ a megalakulási előzmények és teendők elve­­tésével foglalkozott. Az állandó bizottság nevé­ben Horváth Károly, a buda­pesti ügyvéd-egy­let elnöke szólalt fel s Nagy József urat fölhivta a korelnöki szék elfoglalására. Következtek az üdvözlő beszédek. Csemeghy Károly az igazságügyminiszter nevében üdvözlé a gyűlést. Beszéde, melyben jogállapotaink fogyatkozásai­ra utalt, s föltünteté az elveknek és a részletek­nek, a viszonyoknak s a törvény szabályainak egymást nem fedező összeütközéseit, a’ jognéze­tek különböző iránylatait, melyeknek egyike pusztán a múlt intézményeit állítja fel panacea gyanánt, másika pedig a művelt külföldi jogin­tézményekre utal, — melyben továbbá a jogász­­gyűlésnek, mint a tudósok „communis opinio“­­ja orgánumának tekintélyét fejtegette annál jobb és kedvezőbb hatást tett, mert a jogászgyűlés te­kintélyének az igazságügyminiszter képviselője által való kiemelésében tacite azon készség volt kifejezve az igazságügyminisztérium részéről, hogy a jogászgyűlés enunciatióit nem csak öröm­mel veszi, hanem előttük, mint az igazságügy­miniszter képviselője mondta: „a leghivatottabb tényezők tanulmányainak és tapasztalatainak meghamisu­lan nyilatkozatai előtt, készséggel meg is hajol. A rövid, de szabatos alakú s emelkedett tar­talmú beszéd után Bogisich Lajos Pest városa részéről mondott „baráti Istenhozott“ ot, Hor­váth Károly pedig az ideiglenes bizottság részé­ről melegen üdvözölte a jogászgyűlést, szintén fejtegetvén annak hatását s fontosságát. A napirend főtárgya az elnökválasztás volt, mely az alapszabályok értelmében közfelkiál­tással vagy titkos szavazat által történhetik. A gyűlés az elsőt választó. Közfelkiáltással dr. Pauler Tivadar választatott meg az első magyar jogászgyűlés elnökévé. A benne köz­­pontosult bizalomnak indoka nem pusztán a tu­dományos nymbus, melyet Pauler Minknek bün­tetőjogi jeles művei s hosszas kitűnő tanári mű­ködése biztosítottak, hanem egyéniségének te­kintélye is, mely benne legnagyobb mértékben engedte feltenni az elnöki tapintat és súly kel­lékeit. Alelnökké Simon Elek, a kolozsvári ügyvéd egylet elnöke választatott, jegyzőkké pedig a vidéki ügyvéd-egyletek jegyzői válasz­­tatattak az elnöki candidatió folytán. Az elnökök azután meleg hangon köszönték meg a megtisztelő bizalmat, mely személyekben központosult. A beszédeket alantabb közöljük. Miután az indítványok a megfelelő szakosztá­lyokhoz utasíttattak, az ülésnek csak egyetlen­egy tárgya maradt elintézésre, az alapszabályok módosítása. Ugyanis dr. Gerlóczy­ Gyula, dr. Sieg­­mund Vilmos és Lósy Tivadar urak több alap­szabály-módosítást terjesztettek be. Hosszas és ismétlődő vita fejlődött ki ezek felett, míg vé­gekre ért a gyűlés. Ezen módosításoknak két legfőbbike a gyűlés által elejtetett. Az egyik módosítvány (Lósy Tivadaré Esztergomból) a jogászgyűléseket vándorgyűlésekké akarta vál­toztatni, a másik (Gerlóczy Gyuláé) még egy államtudományi szakosztályt akar a jogászgyű­lés szakosztályai közt létrehozni. Az elsőt Szilá­gyi Dezső ügyes érvelése döntötte meg,mely ki­mutatta a jogászgyűlések és a természettudós­gyülekezetek közötti különbséget, melynél fogva az előbbi nálunk czélszerűen­­csak Pesten tart­ható, míg utóbbiak már természeteknél fogva vándorgyülekezetek alakjában teljesíthetik fel­adatukat. Az államtudományi szakosztály felál­lításának czéliránytalanságát pedig Hoffmann Pál fényes argumentátióval demonstrálta. Mind­ezen mozzanatokról bővebb ismertetést nyújt az alábbi tudósítás. II. Az akadémia díszterme 9 óra után megtelt a jogászgyűlés tagjaival. A korlát által elkülön­­zött helyet az ideiglenes bizottság foglalta el, melynek elnöke,­Melczer István hiányzott, s így helyét Horváth Károly töltötte be. Az elnöki szék mellett balra Csemeghy Károly igazság­ügyminiszteri tanácsos, mint az igazságügymi­­niszter képviselője, s Bogisich Lajos főbíró, mint Pest város küldöttje foglaltak helyet. A terem többi helyiségeiben a jogászgyűlés tagjai ültek, az első sorban mint vendég K. Eötvös J. közok­tatási miniszter tűnt fel, ki élénk figyelemmel hallgatta a tárgyalásokat. Horváth Károly üdvözölvén a gyűlést, a szabályok értelmében az ülés korelnökét, Nagy József ügyvéd urat az elnöki, Speth Vincze urat pedig a közjegyzői állás elfoglalá­sára hívja fel. Az említett urak erre helyeiket elfoglalván, a korelnök üdvözölte az egybegyűlt jogászgyűlést, és erőt s kitartást kívánt műkö­déséhez. Erre az igazságügyminisztérium képviselője, Csemeghy­­ Károly miniszteri taná­csos a következő beszéddel üdvözölte a gyű­­lést. Csemeghy Károly igazságügyi miniszterta­nácsos : Az igazságügyminiszter úr engemet szerencséltetett azon megbízással, hogy nevé­ben üdvözöljem az első magyar jogászgyűlést, s hogy fejezzem ki örömét azon magasztos jelen­ség fölött, mely annyi kitűnő szakférfiak, a jog­tudomány lelkes­ bajnokainak szervezett testület­té, közös munkásság által közös hatásra törekvő egyesülésében nyilatkozik. Senki sem érezi és nem érezheti mélyebben e nap jelentőségét, mint az igazságügyminiszter, mert senki sem érzendi oly közvetlenül a ma megkezdett cselekvény áldásos eredményét,mint épen ő, a­ki a legnehezebb viszonyok között he­lyeztetett hazánk zilált igazságügyének élére. E viszonyokat ismerik önök, ismerik igazság­ügyünk állapotát, ismerik fogyatkozásait, az el­veknek és a részleteknek, a viszonyoknak és a törvény szabályainak egymást nem fedező össze­ütközéseit. A mélyen tisztelt gyűlés tagjainak nagy része egy magasztos hivatás önfeláldozó gyakorlatá­ban ott, hol az élet érintkezik a tudománynyal, hol milliónyi érdekek követelik a rendező, meg­állapító jogszabályt: épen ott tanulják megis­merni a szükséget, a követelményeket. Mintegy két különböző egymástól idegen kor­szak elválasztó vonalára­ helyeztetve,egy­részről a múltnak minden oldalról düledező romjai között, másrészről a jövőnek alig mutatkozó körvonalai előtt állunk, a szellemeknek és a törekvéseknek két ellentétes áramlata közepette, mely közül az egyik, kizárólag a múit eszméiben, intézményei­ben és szerveiben véli feltalálhatni a szabadság és a jog biztosítékait, mely közül a másik a po­litikai, társadalmi, közgazdászati és nemzetközi állapotunkra a haladás és a fejlődés tényleges vívmányaira utalva , a jog terén szükséges al­kotások elvét és irányát ezen új tényezők ter­mészetéből és szükségeiből az új szellem szár­maztatja. Ez, uraim, rövid foglalatja állapotunk­nak, ez foglalatja helyzetünknek. A mai nappal egy új jogosult tényező lépett be a küzdelem és a cselekvés sorompóiba jogosult tudománya, tapasztalatai,j­ogosult feláldozói tevé­­kenysége és munkás honszeretete által. It is épen ezért leend nyomatékos az elhatározás, mely a magyar jogász­gyűlés tekintélye által támogat­­­tatik, mint a leghivatottabb tényezők alapos ta­nulmányainak, tapasztalaiknak meghamisitatlan nyilatkozata, nyomatékos az­ érvek által melyek­kel támogattatik, s azok tekintélye által kiknek meggyőződését kifejezi. Az igazságügyminiszter úr reménye véghetet­­len nagy ezen új tényezőben, hiszi hogy ez úgy tekintélye, mint tudománya által, hatni fog a közszellemre és a törvényhozásra, de hatni fog egyszersmind az igazságügyminiszter elhatáro­zásaira is. (Zajos éljenzés.) Az igazságügymi­niszter úr nevében üdvözlöm még egyszer a t. jogászgyűlést és kérem bizalmát és támogatását. (Általános tetszés nyilatkozatok.) Bogisich Lajos Pest városa részéről baráti istenbozott­ot mond a gyűlés tagjainak, biztosítván őket a magyar főváros vendégbará­ti jóakaratáról. Horváth Károly az ideig, bizottság nevében üdvözli a gyülekezetét. Azon szám, melylyel a tagok a jogászgyülésre jelentkeztek és megjelentek, fényes kezessége a jogászgyü­lés eszméje korszerűségének. A jogászgyülések czé­rt a hazai jogászainkat a tudományos téren szorosabb személyes érintkezésre s eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges fejlesztésére és átalakítására befolyást gyakorolni és külö­nösen a szabadelvű jogreformok­­helyes életbe­léptetését előmozdítani. Óharja, hogy a jogász­­gyűlés e feladatát minden befolyástól men­ten, csak azon irányban végezze, melyet alap­szabályai előszabtak. Ha a jogászgyűlés ily irányban, higgadtan, komolyan a tudomány világító sugarainál, a gyakorlat éltető­ levegőjében és a hazaszeretet heve által buzdítva fog tanácskozni •• úgy a mel­lett, hogy tanácskozásai a közjogérzet emelésére szolgálandanak, a határozatokban nyilvánult ki­jelentések bizonyára a közmeggyőződés sajá­­tává válandanak, és ezen közmeggyőződés hazai törvényeink alkotásánál hathatós befolyását kétségtelenül megtalálandja. Siker koronázza a jogászgyűlés működését! (Éljenzés.) Erre az el­nökválasztás következik. Az alapszabályok ér­telmében ez vagy közfelkiáltással vagy titkos szavazat folytán történik. A gyűlés az előbbit választván, elnökké választatott dr. Pauler Tivadar, alelnökké , Simon Elek, a ko­lozsvári ügyvéd-egylet elnöke. Erre az elnök elfoglalván székét, ezen beszédet tartá : Pauler Tivadar: Tisztelt gyűlés! Az öröm s aggodalom vegyes érzületével lépek e díszes helyre, melyre önöknek megtisztelő bizalma vá­ratlanul szólít föl. Aggodalommal, mert mélyen­­ érzem a rám ruházott tisztnek értékét, becsét,­­ mélyen az azzal egybekapcsolt kötelezettségek­­­­nek súlyát, és erőm gyengeségét. Örömmel, mert annyi, a jogtudomány körül érdemesült férfiút egybegyülve látok, egybegyülve, hogy a szent és magasztos czél elérésére közreműködjenek. Mert szent és magasztos a czél, melyet e gyűlés kitűzött magának , hatni a hazai jog átalakítá­sára a kifejtésére hatni, azon irányban, mely az­­ igazság örök eszméjének, az európai művelt nem­­­­zetek intézményeinek megfelel, és más részről­­ nemzeti sajátszerűségeinket, történeti múltunkat­­ is kellő tekintetbe venni. (Helyeslés.)­­ Mindenütt s mindenkor azon férfiak, kik a s joggal elméletileg s gyakorlatilag foglalkodtak, s jelentékeny hatással voltak annak kiképzésére, és átalakítására. Törvényszéki gyakorlat, jogtu­dósok iratai és véleményei a legrégibb időktől fogva jelentékeny alkotó elemét képezték a jog­­ kifejtésének. Korunknak, mely a társulati szellemnek uj lendüle­tet adott, fenn volt tartva, hogy ezen be­folyás az erők öszpontositása, a személyes érintkezés eszközlése által még hatékonyabbá tétessék. Ezen czélnak elérése jogászgyűlésünk­­nek egyik fő czélját képezi. Ezen gyűléseknek minden jelentősége azon szellemtől függ, mely azokat áthatja, a tudományosság azon szellemé­től, melylyel az elmélet és gyakorlat, a buvár­­lat és tapasztalat eredményeit felhasználni tö­rekszik, határozatainak érvénye függ azon okok súlyától s nyomatékától, melyekkel kijelenté­seit indokolni képes. Adja Isten, hogy a magyar jogászgyűlés oly szellemben működjék, hogy a tudományos ele­mek kellő felhasználásával hathasson hazai jo­gunknak már nagyon is sürgősnek mutatkozó átalakításában. Adja Isten, hogy ezen kezde­ményezés legyen üdválasztó hosszú nemze­dékekre. Midőn ez óhajtásommal a gyűlést megnyitott­­nak nyilvánítom, egyszersmind annak minden tagjait felkérem, hogy engem elnöki tisztemben gyámolítani s támogatni szíveskedjenek. (Hosz­­szan tartó lelkes éljenzés.) Simon Elek alelnök megköszöni a bizalmat, és azt nem annyira saját érdemeinek rója fel, mint inkább azon gyöngéd előzékenységnek és fivéri szeretetnek, melylyel az anyaország a test­vér Erdély iránt folyton viseltetett. Erre a jegyzők megválasztása következvén, megválasztottak jegyzőkké közfelkiáltás által az elnök javaslata folytán s tekintettel az ország különböző vidékeire: Ritoók Zsigmond, a 2. váradi ügyvéd­egylet jegyzője. Kőváry Mihály, a kolozsvári ügyvéd­lét jegyzője. Dr. Schreiner Károly,a soproni ügyvéd­egylet jegyzője. Dr. Bognár Jakab, a debr.ügyvéd­egylet jegyzője. A háromtagú számvizsgáló bizottság tagjaivá választottak: Lipthay Kornél, Ghiczey Samu, Érti Károly. Ezután az indítványok osztattak fel a szak­osztályok szerint, éspedig a 7. 8. 12. számú in­dítványok az 1., a 2, 3, 9, 13. számúak a Il-ik, az 5-ik számú a Ill-ik, az 1., 4., 6., 10., 11. szá­­mnak a IV ik szakosztályhoz utasíttattak. A mai ülés napirendjének tárgyai közé tarto­zott még azon alapszabályi módosítások tár­gyalása, melyeket dr. Ge­rlóczy Gyula, dr. Siegmund Vilmos és Lósy Ti­vadar benyújtottak. Szilágyi első a tárgyalások meg­könnyítése czéljából azt kí­vánja, hogy az alap­szabályok pontról pontra fölolvastassanak, hogy így a módosítványokon könnyebben áteshessünk. Az indítvány elfogadtatván, az alapszabályok pontról-pontra elolvastattak. Az elfogadott mó­dosítások legtöbbnyire lényegtelenek, nevezete­sebb módosítvány, mely elfogadásra talált, az indítványoknak 2 hónappal előbb leendő be­nyújtása s a szakosztályi jegyzőknek ezután a szakosztályok általi szabad választása. Lósy Tivadar azon módosítvány­ára, hogy a jogászgyűlésnek ne Pest legyen állandó szék­helye, hanem azok évről-évre más városban tar­tassanak, Szilágyi Dezső megjegyzi, hogy két szempont van, mely a Pesten­ maradás mellett szól, először a tagok száma itt nagyobb, másod­szor ide a tagok szívesebben és könnyebben mehetnek. Egészen heterogén a természettudó­sok gyűlése, mert ez nem pusztán eszmecsere czéljából, hanem természeti tárgyak megszemlé­lése miatt történik, ily érdek pedig a jogászgyű­­léseknél nem forog fenn, ha csak nem akarunk valamely fegyházra, pl. Ulavára menni gyülé­­sezni. Németországban a particularisms miatt intézkedtek úgy, hogy a jogászgyülés minden évben másutt tartatik, de nálunk városaink közt particularis féltékenység eddig nem fog­lalhatott helyet. Erre a módosítvány mellőz­­­tetett Dr. Gerlóczy Gyula azon módosítványt tette, hogy egy külön államtudományi szakosz­tály állíttassék fel. Sloftmann Pál: A­mi azon indítványt illeti, hogy a jogászgyűlés az államtudományok terén is tegyen enuntlátiót, én határozottan el­lene vagyok. Amint az eszmék megpendítését, hangsúlyozását igenis a jogászgyűlés köréhez tartozónak vélem, másrészt nem hiszem, hogy a üléseznek.* * A jogászgyűlés érdekében áll az államtudományok terére is terjeszkedni, azon okból is, mert p. o. nemzetgazdászati elvek és reformok létesítésé­re sokkal nagyobb kör van hivatva, mint e gyülekezet. Ehhez képest az erdeti szöveget fentartandónak vélem.“ Erre az indítvány mellőztetett. Végre azon módosítvány is elfogadtatott, hogy az állandó bizottság 30 tagból álljon, ámde az eddigi választási módozat fentartásával. Erre az ülés eloszlott. Holnap a szak­osztályok A disz­eb­éd. A jogászgyülés diszebéde ma két órakor fé­nyes társaságot gyűjtött egybe a redoute-épü­­let nagy termében. Megjelent a jogászgyülésnek körülbelül 350 tagja. Az egyik középasztal vé­gén H­o­r­v­á­t Boldizsár igazságügyminiszter foglalt helyet, jobbján ült B­ó­n­i­s Sámuel, bal­ján Pauler Tivadar. Az első felköszöntést Pauler mondotta a királyra és a királynőre. Utána B­o­r­­­s­­­o­h főbíró üdvözölte Magyarország jogászait Pest városa nevében. Magyar János, szegedi ügyvéd, az igazságügyminiszterre emelte poha­rát, mely felköszöntés szűnni nem akaró éljen­zéssel kisértetett. Mire Horvát Boldizsár igazságügyminiszter egy jeles beszéddel felelt, mely a nap fénypontját képezi és mely gyorsírói jegyzések után következőleg hangzik: „Fogadják legmélyebb köszönetemet ezen szi­ves megemlékezésért. Örömöm és hálám e felett annál nagyobb, mert ezen kedves megemlékezés még szorosabbra fűzi azon testvéri kapcsot,mely engem Magyarország jogászainak tehetségre és érdemre nézve utolsó, de hűségben és buzgalom­ban az elsőkkel versenyző tagját, már közel 28 év óta csatol azon tiszteletr­emeltó osztályhoz, mely a magyar közvéleménynek legilletékesebb, legjogosultabb és egyszersmind legjelentéke­nyebb tényezői közé tartozik. Nehéz napokat élünk. Ott a távol nyugaton két óriás élethalál-harczat küzd egymással. Küz­delmeik súlya alatt megrendül a föld. Az ese­mények vihara már évszázadok műveit döntő romokba és széttépte a legbölcsebb államférfiak terveit, és számításait. És ki titkolhatná el ma azt,hogy a vén Európa egy új aera küszöbén áll, melynek rejtelmes ködfátyolán még sejtelmeink is alig hatolhatnak át. De talán jól történt, hogy önök épen e nehéz napokban gyűltek össze, esz­mét cserélni azon kérdések felett, melyek hazánk regenerációjának nagy munkájával közvetlen kapcsolatban állanak. Nagy események megdöbbentő hatása alatt fel szokott riadni a szunnyadozó tetterő és a vész, mely másokat elnyel, habár közvetlenül nem fenyeget is bennünket, de ösztönszerűleg saját sorsunk mérlegezésére ébreszt. És talán zen nehéz napokban kettős súlylyal fog bírni önöknek a tudomány szentelt forrásaiból merí­tett mérvadó nézete a közvélemény mérlegében úgy, mint a törvényhozás előtt, melynek egyik legközelebb és legnagyobb feladata és az leend, hogy letegye az országos jogélet alapjait. Vajha ezen komoly pillanatban mindenki e hazában átérezné, hogy a kor, melyben élünk, többé nem kedvez a históriai jognak, (Zajos tetszésnyilatkozatok) és hogy a régi jogalaphoz egy újat kell csatolni, és ez az, hogy a cultura meghonosítása és terjesztése által az új kor eszméinek szellemében erkölcsi jogosultságot kell szereznünk azon földhöz, me­lyen­ apáink laktak.(Helyeslés.)Mert minden nem­zet, minden állam egy-egy családja lévén az ösz­­szes emberiségnek, természetszerűleg hivatva és kötelezve van azon nagy czélok és érdekek szolgálatára, melyek az egész emberiség tulaj­donát képezik. És e nagy czél és érdek semmi más, mint a­z erkölcsi és anyagi jóllét szakadat­lan fejlődése és folytonos haladása. Európa megváltozott viszonyai közt további fennmaradásra csak azon államnak és nemzet­nek lehet jogosult reménye, mely az emberiség ezen közös nagy czélját és érdekét saját hatás­körében előmozdítani és biztosítani képes. (Za­jos helyeslés.) És vajha mielőbb mindenkit át­hatna azon komoly meggyőződés, hogy rende­­dezett jogél­et nélkül az erkölcsi és anyagi jól­lét fejlesztése a lehetetlenségek sorába tartozik, és hogy,habár különben halhatatlan műveket ho­zunk is létre, de futó homokra építjük minden alkotásainkat, ha nem sikerül jogrendszerün­ket a tudomány, az új kor követelményei és a gy­akorlati élet mindig változó és fokozódó igé­nyeivel öszhangzásba hozni. Vajha elmondhatnók, hogy lelkesedésünkben több része van a jövőnek, mint a múltnak, bár­mily ragyogó fényben terüljön is ez el szemeink előtt. És vajha a történelem elmondhatná rólunk, hogy nagyobb volt bennünk a hazaszeretet, mint előítéle­teink. (Tetszés.) Vajha komolyan megfontolnák mindazok, kik hivatva vannak az ország sorsára befolyást gya­korolni, hogy Magyarországot korszerű és sza­badelvű jogi intézményekkel új életre ébreszteni már csak e nemzedéknek lehet,jó és hogy talán

Next