Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-26 / 232. szám
232. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hétfő, September 26, 1870 REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr. Egy hóra ... 1 ,86 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. FEST, SEPTEMBER 25. A A háborúra vonatkozólag ma semmi érdekes hirt nem vettünk. Az érkezett hírek közül legfontosabb egy bécsi lap következő 23-án, Páris környékéről kelt magánsürgönye : „Tegnapelőtt a Páris előtti megszállott magaslatokról észre volt vehető, hogy a város utczáin erős ágyú- és puskatüzelés történt. Kiküzdött, pártok-e vagy csapatok, nem volt megkülönböztethető. “ Azt hiszszük, hogy e tüzelés csak a poroszok képzeletében létezett, mert ha igaz, valóban kétségbeejtőnek kell a francziák helyzetét tartanunk. Ha a háború súlyát a pártküzdelem még nehezebbé teszi , Francziaország ügye megmenthetlenül elveszett. A nemzet a wörthi és saarbrückeni iszonyú csapások után majdnem egy hónapig pártküzdelmeinek megszakításával oly politikai érettséget tanúsított, hogy azok felújítását ma, midőn az ellenség torkára szegezte a kést, el sem képzelhetjük. Reméljük, hogy a legközelebbi táviratok meghozzák ez ügyben a valót. Toul nem rohammal vétetett el, hanem nyolcz órai borzasztó lövetés után capitulált. A békealkudozások,úgy látszik, még eddig kevés eredményre vezettek. A londoni új, Eugenia császárné által alapított „La Situation“ című lap azt jelenti, hogy Jules Favre mint legutolsó engedményt Metz és Strassbourg falainak lerombolását, a hajóhad egy részének átengedését s a hadikárpótlást aáná, azután Párisba tért vissza. Ezzel némileg reggeli lapunk tourai sürgönye ellenkezik, melyből az tűnik ki, hgy az értekezleten inkább csak praeliminarákról volt szó, melyeket Favre csakugyan visszautasított, s a franczia kormány a háború folytatására készül. A „N. A. Z.“, Bismarck lapja, ma kijelenti, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb áldozatokkal vásárolja meg majd Francziaország a békét. Különben úgy látszik, az alkudozások még folynak. Egy londoni magánsürgöny szerint Jules Favre tegnapelőtt reggel másodszor értekezett Bismarck gróffal. Az eredményről mi sem hallatszik. Eközben Poroszország nem várja be, még a békekötés jogszerű módon neki adja Elsasst és Lotharingiát. A bekebelezést a postára vonatkozólag már ma végrehajtotta. A hagenaui porosz hivatalos lap egy királyi rendeletet közöl, mely szerint a postaügy Elsassban s Német-Lothringiában az északnémet szövetségi postakezelés szerint szervezendő. Ezenkívül Németországban oly mozgalom is keletkezett, mely a prágai béke egyenes megszegésére hívja föl Vilmos királyt. Több német város föliratban kéri őt, hogy az észak-schleswigi kérdést ne a prágai béke értelmében oldja meg, más szóval, hogy a dán területet ne adja ki jogos tulajdonosának, Dániának. Hogy tartsa meg akkor a király a népnek adott szavát, ha maga a nép serkenti őt arra, hogy szavát egy külországgal szemben megszegje. Thiers bécsi küldetéséről következőket írnak : Thiers 24-én hosszasabban értekezett Beust gróffal. A franczia államférfin nem volt azon helyzetben, hogy pozitiv javaslatokat tegyen. Egyszerűen azt fejtegeté, hogy Francziaország szétdarabolása veszélyes leszen Európa békéjére. Ma ismét értekezik Beust gróffal, ki őt a legszivélyesebben fogadta, sőt emlékezteté, hogy annak idején Napóleon császárt is figyelmeztette a háború veszélyes voltára. Itt megemlítjük, hogy Ignatieff tábornok, konstantinápolyi orosz követ, nem Bécsen át utazik Sz.-Pétervárra. Napóleon császárról legújabban azon hírt terjesztik, hogy öngyilkossági kísérletet tett. E hírt most Kasselből megczáfolják. Paika a gróf Wilhelmshöhén van. A császárné több ügynöke is oda érkezett, kikkel Napoleon naponta érintkezik. Végül curiosumként megemlítjük, hogy a berlini hivatalos lap szerint mily nagy a németek hatalmába került foglyok s hadiszerek száma. A „Staatsanzeiger“ szerint e szám következő : 1 császár, 1 tábornagy , 39 tábornok, 3250 tiszt, 118,750 katona, beszámítva a sedani sebesülteket, 10,280 ló, 56 sas,102 mitraillate, 690 ágyú, 400 jármű, több hídkészülék, sok raktár, vaspályavonat, mjd nem kiszámíthatlan mennyiségű fegyver, lőszer, ruha, eleség és takarmány. Laon és Toul itt még beszámítva nincs. A franczia hadsereg tehát csakugyan elárasztotta Németországot! Az első magyar jogászgyűlés. Az első teljes ülés sept. 25-én. I. (Cs.) Ma tartatott meg az egyetemes magyar jogászgyűlés] első ülése az akadémia nagy termében. Ezen ülés még nem bírt tudományos jelleggel, hanem tisztán administratív ügyekkel, a megalakulási előzmények és teendők elvetésével foglalkozott. Az állandó bizottság nevében Horváth Károly, a budapesti ügyvéd-egylet elnöke szólalt fel s Nagy József urat fölhivta a korelnöki szék elfoglalására. Következtek az üdvözlő beszédek. Csemeghy Károly az igazságügyminiszter nevében üdvözlé a gyűlést. Beszéde, melyben jogállapotaink fogyatkozásaira utalt, s föltünteté az elveknek és a részleteknek, a viszonyoknak s a törvény szabályainak egymást nem fedező összeütközéseit, a’ jognézetek különböző iránylatait, melyeknek egyike pusztán a múlt intézményeit állítja fel panacea gyanánt, másika pedig a művelt külföldi jogintézményekre utal, — melyben továbbá a jogászgyűlésnek, mint a tudósok „communis opinio“ja orgánumának tekintélyét fejtegette annál jobb és kedvezőbb hatást tett, mert a jogászgyűlés tekintélyének az igazságügyminiszter képviselője által való kiemelésében tacite azon készség volt kifejezve az igazságügyminisztérium részéről, hogy a jogászgyűlés enunciatióit nem csak örömmel veszi, hanem előttük, mint az igazságügyminiszter képviselője mondta: „a leghivatottabb tényezők tanulmányainak és tapasztalatainak meghamisulan nyilatkozatai előtt, készséggel meg is hajol. A rövid, de szabatos alakú s emelkedett tartalmú beszéd után Bogisich Lajos Pest városa részéről mondott „baráti Istenhozott“ ot, Horváth Károly pedig az ideiglenes bizottság részéről melegen üdvözölte a jogászgyűlést, szintén fejtegetvén annak hatását s fontosságát. A napirend főtárgya az elnökválasztás volt, mely az alapszabályok értelmében közfelkiáltással vagy titkos szavazat által történhetik. A gyűlés az elsőt választó. Közfelkiáltással dr. Pauler Tivadar választatott meg az első magyar jogászgyűlés elnökévé. A benne központosult bizalomnak indoka nem pusztán a tudományos nymbus, melyet Pauler Minknek büntetőjogi jeles művei s hosszas kitűnő tanári működése biztosítottak, hanem egyéniségének tekintélye is, mely benne legnagyobb mértékben engedte feltenni az elnöki tapintat és súly kellékeit. Alelnökké Simon Elek, a kolozsvári ügyvéd egylet elnöke választatott, jegyzőkké pedig a vidéki ügyvéd-egyletek jegyzői választatattak az elnöki candidatió folytán. Az elnökök azután meleg hangon köszönték meg a megtisztelő bizalmat, mely személyekben központosult. A beszédeket alantabb közöljük. Miután az indítványok a megfelelő szakosztályokhoz utasíttattak, az ülésnek csak egyetlenegy tárgya maradt elintézésre, az alapszabályok módosítása. Ugyanis dr. Gerlóczy Gyula, dr. Siegmund Vilmos és Lósy Tivadar urak több alapszabály-módosítást terjesztettek be. Hosszas és ismétlődő vita fejlődött ki ezek felett, míg végekre ért a gyűlés. Ezen módosításoknak két legfőbbike a gyűlés által elejtetett. Az egyik módosítvány (Lósy Tivadaré Esztergomból) a jogászgyűléseket vándorgyűlésekké akarta változtatni, a másik (Gerlóczy Gyuláé) még egy államtudományi szakosztályt akar a jogászgyűlés szakosztályai közt létrehozni. Az elsőt Szilágyi Dezső ügyes érvelése döntötte meg,mely kimutatta a jogászgyűlések és a természettudósgyülekezetek közötti különbséget, melynél fogva az előbbi nálunk czélszerűencsak Pesten tartható, míg utóbbiak már természeteknél fogva vándorgyülekezetek alakjában teljesíthetik feladatukat. Az államtudományi szakosztály felállításának czéliránytalanságát pedig Hoffmann Pál fényes argumentátióval demonstrálta. Mindezen mozzanatokról bővebb ismertetést nyújt az alábbi tudósítás. II. Az akadémia díszterme 9 óra után megtelt a jogászgyűlés tagjaival. A korlát által elkülönzött helyet az ideiglenes bizottság foglalta el, melynek elnöke,Melczer István hiányzott, s így helyét Horváth Károly töltötte be. Az elnöki szék mellett balra Csemeghy Károly igazságügyminiszteri tanácsos, mint az igazságügyminiszter képviselője, s Bogisich Lajos főbíró, mint Pest város küldöttje foglaltak helyet. A terem többi helyiségeiben a jogászgyűlés tagjai ültek, az első sorban mint vendég K. Eötvös J. közoktatási miniszter tűnt fel, ki élénk figyelemmel hallgatta a tárgyalásokat. Horváth Károly üdvözölvén a gyűlést, a szabályok értelmében az ülés korelnökét, Nagy József ügyvéd urat az elnöki, Speth Vincze urat pedig a közjegyzői állás elfoglalására hívja fel. Az említett urak erre helyeiket elfoglalván, a korelnök üdvözölte az egybegyűlt jogászgyűlést, és erőt s kitartást kívánt működéséhez. Erre az igazságügyminisztérium képviselője, Csemeghy Károly miniszteri tanácsos a következő beszéddel üdvözölte a gyűlést. Csemeghy Károly igazságügyi minisztertanácsos : Az igazságügyminiszter úr engemet szerencséltetett azon megbízással, hogy nevében üdvözöljem az első magyar jogászgyűlést, s hogy fejezzem ki örömét azon magasztos jelenség fölött, mely annyi kitűnő szakférfiak, a jogtudomány lelkes bajnokainak szervezett testületté, közös munkásság által közös hatásra törekvő egyesülésében nyilatkozik. Senki sem érezi és nem érezheti mélyebben e nap jelentőségét, mint az igazságügyminiszter, mert senki sem érzendi oly közvetlenül a ma megkezdett cselekvény áldásos eredményét,mint épen ő, aki a legnehezebb viszonyok között helyeztetett hazánk zilált igazságügyének élére. E viszonyokat ismerik önök, ismerik igazságügyünk állapotát, ismerik fogyatkozásait, az elveknek és a részleteknek, a viszonyoknak és a törvény szabályainak egymást nem fedező összeütközéseit. A mélyen tisztelt gyűlés tagjainak nagy része egy magasztos hivatás önfeláldozó gyakorlatában ott, hol az élet érintkezik a tudománynyal, hol milliónyi érdekek követelik a rendező, megállapító jogszabályt: épen ott tanulják megismerni a szükséget, a követelményeket. Mintegy két különböző egymástól idegen korszak elválasztó vonalára helyeztetve,egyrészről a múltnak minden oldalról düledező romjai között, másrészről a jövőnek alig mutatkozó körvonalai előtt állunk, a szellemeknek és a törekvéseknek két ellentétes áramlata közepette, mely közül az egyik, kizárólag a múit eszméiben, intézményeiben és szerveiben véli feltalálhatni a szabadság és a jog biztosítékait, mely közül a másik a politikai, társadalmi, közgazdászati és nemzetközi állapotunkra a haladás és a fejlődés tényleges vívmányaira utalva , a jog terén szükséges alkotások elvét és irányát ezen új tényezők természetéből és szükségeiből az új szellem származtatja. Ez, uraim, rövid foglalatja állapotunknak, ez foglalatja helyzetünknek. A mai nappal egy új jogosult tényező lépett be a küzdelem és a cselekvés sorompóiba jogosult tudománya, tapasztalatai,jogosult feláldozói tevékenysége és munkás honszeretete által. It is épen ezért leend nyomatékos az elhatározás, mely a magyar jogászgyűlés tekintélye által támogattatik, mint a leghivatottabb tényezők alapos tanulmányainak, tapasztalaiknak meghamisitatlan nyilatkozata, nyomatékos az érvek által melyekkel támogattatik, s azok tekintélye által kiknek meggyőződését kifejezi. Az igazságügyminiszter úr reménye véghetetlen nagy ezen új tényezőben, hiszi hogy ez úgy tekintélye, mint tudománya által, hatni fog a közszellemre és a törvényhozásra, de hatni fog egyszersmind az igazságügyminiszter elhatározásaira is. (Zajos éljenzés.) Az igazságügyminiszter úr nevében üdvözlöm még egyszer a t. jogászgyűlést és kérem bizalmát és támogatását. (Általános tetszés nyilatkozatok.) Bogisich Lajos Pest városa részéről baráti istenbozottot mond a gyűlés tagjainak, biztosítván őket a magyar főváros vendégbaráti jóakaratáról. Horváth Károly az ideig, bizottság nevében üdvözli a gyülekezetét. Azon szám, melylyel a tagok a jogászgyülésre jelentkeztek és megjelentek, fényes kezessége a jogászgyülés eszméje korszerűségének. A jogászgyülések czért a hazai jogászainkat a tudományos téren szorosabb személyes érintkezésre s eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges fejlesztésére és átalakítására befolyást gyakorolni és különösen a szabadelvű jogreformokhelyes életbeléptetését előmozdítani. Óharja, hogy a jogászgyűlés e feladatát minden befolyástól menten, csak azon irányban végezze, melyet alapszabályai előszabtak. Ha a jogászgyűlés ily irányban, higgadtan, komolyan a tudomány világító sugarainál, a gyakorlat éltető levegőjében és a hazaszeretet heve által buzdítva fog tanácskozni •• úgy a mellett, hogy tanácskozásai a közjogérzet emelésére szolgálandanak, a határozatokban nyilvánult kijelentések bizonyára a közmeggyőződés sajátává válandanak, és ezen közmeggyőződés hazai törvényeink alkotásánál hathatós befolyását kétségtelenül megtalálandja. Siker koronázza a jogászgyűlés működését! (Éljenzés.) Erre az elnökválasztás következik. Az alapszabályok értelmében ez vagy közfelkiáltással vagy titkos szavazat folytán történik. A gyűlés az előbbit választván, elnökké választatott dr. Pauler Tivadar, alelnökké , Simon Elek, a kolozsvári ügyvéd-egylet elnöke. Erre az elnök elfoglalván székét, ezen beszédet tartá : Pauler Tivadar: Tisztelt gyűlés! Az öröm s aggodalom vegyes érzületével lépek e díszes helyre, melyre önöknek megtisztelő bizalma váratlanul szólít föl. Aggodalommal, mert mélyen érzem a rám ruházott tisztnek értékét, becsét, mélyen az azzal egybekapcsolt kötelezettségeknek súlyát, és erőm gyengeségét. Örömmel, mert annyi, a jogtudomány körül érdemesült férfiút egybegyülve látok, egybegyülve, hogy a szent és magasztos czél elérésére közreműködjenek. Mert szent és magasztos a czél, melyet e gyűlés kitűzött magának , hatni a hazai jog átalakítására a kifejtésére hatni, azon irányban, mely az igazság örök eszméjének, az európai művelt nemzetek intézményeinek megfelel, és más részről nemzeti sajátszerűségeinket, történeti múltunkat is kellő tekintetbe venni. (Helyeslés.) Mindenütt s mindenkor azon férfiak, kik a s joggal elméletileg s gyakorlatilag foglalkodtak, s jelentékeny hatással voltak annak kiképzésére, és átalakítására. Törvényszéki gyakorlat, jogtudósok iratai és véleményei a legrégibb időktől fogva jelentékeny alkotó elemét képezték a jog kifejtésének. Korunknak, mely a társulati szellemnek uj lendületet adott, fenn volt tartva, hogy ezen befolyás az erők öszpontositása, a személyes érintkezés eszközlése által még hatékonyabbá tétessék. Ezen czélnak elérése jogászgyűlésünknek egyik fő czélját képezi. Ezen gyűléseknek minden jelentősége azon szellemtől függ, mely azokat áthatja, a tudományosság azon szellemétől, melylyel az elmélet és gyakorlat, a buvárlat és tapasztalat eredményeit felhasználni törekszik, határozatainak érvénye függ azon okok súlyától s nyomatékától, melyekkel kijelentéseit indokolni képes. Adja Isten, hogy a magyar jogászgyűlés oly szellemben működjék, hogy a tudományos elemek kellő felhasználásával hathasson hazai jogunknak már nagyon is sürgősnek mutatkozó átalakításában. Adja Isten, hogy ezen kezdeményezés legyen üdválasztó hosszú nemzedékekre. Midőn ez óhajtásommal a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom, egyszersmind annak minden tagjait felkérem, hogy engem elnöki tisztemben gyámolítani s támogatni szíveskedjenek. (Hoszszan tartó lelkes éljenzés.) Simon Elek alelnök megköszöni a bizalmat, és azt nem annyira saját érdemeinek rója fel, mint inkább azon gyöngéd előzékenységnek és fivéri szeretetnek, melylyel az anyaország a testvér Erdély iránt folyton viseltetett. Erre a jegyzők megválasztása következvén, megválasztottak jegyzőkké közfelkiáltás által az elnök javaslata folytán s tekintettel az ország különböző vidékeire: Ritoók Zsigmond, a 2. váradi ügyvédegylet jegyzője. Kőváry Mihály, a kolozsvári ügyvédlét jegyzője. Dr. Schreiner Károly,a soproni ügyvédegylet jegyzője. Dr. Bognár Jakab, a debr.ügyvédegylet jegyzője. A háromtagú számvizsgáló bizottság tagjaivá választottak: Lipthay Kornél, Ghiczey Samu, Érti Károly. Ezután az indítványok osztattak fel a szakosztályok szerint, éspedig a 7. 8. 12. számú indítványok az 1., a 2, 3, 9, 13. számúak a Il-ik, az 5-ik számú a Ill-ik, az 1., 4., 6., 10., 11. számnak a IV ik szakosztályhoz utasíttattak. A mai ülés napirendjének tárgyai közé tartozott még azon alapszabályi módosítások tárgyalása, melyeket dr. Gerlóczy Gyula, dr. Siegmund Vilmos és Lósy Tivadar benyújtottak. Szilágyi első a tárgyalások megkönnyítése czéljából azt kívánja, hogy az alapszabályok pontról pontra fölolvastassanak, hogy így a módosítványokon könnyebben áteshessünk. Az indítvány elfogadtatván, az alapszabályok pontról-pontra elolvastattak. Az elfogadott módosítások legtöbbnyire lényegtelenek, nevezetesebb módosítvány, mely elfogadásra talált, az indítványoknak 2 hónappal előbb leendő benyújtása s a szakosztályi jegyzőknek ezután a szakosztályok általi szabad választása. Lósy Tivadar azon módosítványára, hogy a jogászgyűlésnek ne Pest legyen állandó székhelye, hanem azok évről-évre más városban tartassanak, Szilágyi Dezső megjegyzi, hogy két szempont van, mely a Pesten maradás mellett szól, először a tagok száma itt nagyobb, másodszor ide a tagok szívesebben és könnyebben mehetnek. Egészen heterogén a természettudósok gyűlése, mert ez nem pusztán eszmecsere czéljából, hanem természeti tárgyak megszemlélése miatt történik, ily érdek pedig a jogászgyűléseknél nem forog fenn, ha csak nem akarunk valamely fegyházra, pl. Ulavára menni gyülésezni. Németországban a particularisms miatt intézkedtek úgy, hogy a jogászgyülés minden évben másutt tartatik, de nálunk városaink közt particularis féltékenység eddig nem foglalhatott helyet. Erre a módosítvány mellőztetett Dr. Gerlóczy Gyula azon módosítványt tette, hogy egy külön államtudományi szakosztály állíttassék fel. Sloftmann Pál: Ami azon indítványt illeti, hogy a jogászgyűlés az államtudományok terén is tegyen enuntlátiót, én határozottan ellene vagyok. Amint az eszmék megpendítését, hangsúlyozását igenis a jogászgyűlés köréhez tartozónak vélem, másrészt nem hiszem, hogy a üléseznek.* * A jogászgyűlés érdekében áll az államtudományok terére is terjeszkedni, azon okból is, mert p. o. nemzetgazdászati elvek és reformok létesítésére sokkal nagyobb kör van hivatva, mint e gyülekezet. Ehhez képest az erdeti szöveget fentartandónak vélem.“ Erre az indítvány mellőztetett. Végre azon módosítvány is elfogadtatott, hogy az állandó bizottság 30 tagból álljon, ámde az eddigi választási módozat fentartásával. Erre az ülés eloszlott. Holnap a szakosztályok A diszebéd. A jogászgyülés diszebéde ma két órakor fényes társaságot gyűjtött egybe a redoute-épület nagy termében. Megjelent a jogászgyülésnek körülbelül 350 tagja. Az egyik középasztal végén Horvát Boldizsár igazságügyminiszter foglalt helyet, jobbján ült Bónis Sámuel, balján Pauler Tivadar. Az első felköszöntést Pauler mondotta a királyra és a királynőre. Utána Borsoh főbíró üdvözölte Magyarország jogászait Pest városa nevében. Magyar János, szegedi ügyvéd, az igazságügyminiszterre emelte poharát, mely felköszöntés szűnni nem akaró éljenzéssel kisértetett. Mire Horvát Boldizsár igazságügyminiszter egy jeles beszéddel felelt, mely a nap fénypontját képezi és mely gyorsírói jegyzések után következőleg hangzik: „Fogadják legmélyebb köszönetemet ezen szives megemlékezésért. Örömöm és hálám e felett annál nagyobb, mert ezen kedves megemlékezés még szorosabbra fűzi azon testvéri kapcsot,mely engem Magyarország jogászainak tehetségre és érdemre nézve utolsó, de hűségben és buzgalomban az elsőkkel versenyző tagját, már közel 28 év óta csatol azon tiszteletremeltó osztályhoz, mely a magyar közvéleménynek legilletékesebb, legjogosultabb és egyszersmind legjelentékenyebb tényezői közé tartozik. Nehéz napokat élünk. Ott a távol nyugaton két óriás élethalál-harczat küzd egymással. Küzdelmeik súlya alatt megrendül a föld. Az események vihara már évszázadok műveit döntő romokba és széttépte a legbölcsebb államférfiak terveit, és számításait. És ki titkolhatná el ma azt,hogy a vén Európa egy új aera küszöbén áll, melynek rejtelmes ködfátyolán még sejtelmeink is alig hatolhatnak át. De talán jól történt, hogy önök épen e nehéz napokban gyűltek össze, eszmét cserélni azon kérdések felett, melyek hazánk regenerációjának nagy munkájával közvetlen kapcsolatban állanak. Nagy események megdöbbentő hatása alatt fel szokott riadni a szunnyadozó tetterő és a vész, mely másokat elnyel, habár közvetlenül nem fenyeget is bennünket, de ösztönszerűleg saját sorsunk mérlegezésére ébreszt. És talán zen nehéz napokban kettős súlylyal fog bírni önöknek a tudomány szentelt forrásaiból merített mérvadó nézete a közvélemény mérlegében úgy, mint a törvényhozás előtt, melynek egyik legközelebb és legnagyobb feladata és az leend, hogy letegye az országos jogélet alapjait. Vajha ezen komoly pillanatban mindenki e hazában átérezné, hogy a kor, melyben élünk, többé nem kedvez a históriai jognak, (Zajos tetszésnyilatkozatok) és hogy a régi jogalaphoz egy újat kell csatolni, és ez az, hogy a cultura meghonosítása és terjesztése által az új kor eszméinek szellemében erkölcsi jogosultságot kell szereznünk azon földhöz, melyen apáink laktak.(Helyeslés.)Mert minden nemzet, minden állam egy-egy családja lévén az öszszes emberiségnek, természetszerűleg hivatva és kötelezve van azon nagy czélok és érdekek szolgálatára, melyek az egész emberiség tulajdonát képezik. És e nagy czél és érdek semmi más, mint az erkölcsi és anyagi jóllét szakadatlan fejlődése és folytonos haladása. Európa megváltozott viszonyai közt további fennmaradásra csak azon államnak és nemzetnek lehet jogosult reménye, mely az emberiség ezen közös nagy czélját és érdekét saját hatáskörében előmozdítani és biztosítani képes. (Zajos helyeslés.) És vajha mielőbb mindenkit áthatna azon komoly meggyőződés, hogy rendedezett jogélet nélkül az erkölcsi és anyagi jóllét fejlesztése a lehetetlenségek sorába tartozik, és hogy,habár különben halhatatlan műveket hozunk is létre, de futó homokra építjük minden alkotásainkat, ha nem sikerül jogrendszerünket a tudomány, az új kor követelményei és a gyakorlati élet mindig változó és fokozódó igényeivel öszhangzásba hozni. Vajha elmondhatnók, hogy lelkesedésünkben több része van a jövőnek, mint a múltnak, bármily ragyogó fényben terüljön is ez el szemeink előtt. És vajha a történelem elmondhatná rólunk, hogy nagyobb volt bennünk a hazaszeretet, mint előítéleteink. (Tetszés.) Vajha komolyan megfontolnák mindazok, kik hivatva vannak az ország sorsára befolyást gyakorolni, hogy Magyarországot korszerű és szabadelvű jogi intézményekkel új életre ébreszteni már csak e nemzedéknek lehet,jó és hogy talán