Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-20 / 254. szám

254. szám. Csütörtök, October 20. 1870. 2 évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. J Bírmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre Félévre . Negyedévre Két hóra . Egy hóra 22 frt. 11 frt. 6 , 60 kr. 8 , 70 kr. 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ« 1870. évi utolsó évnegyedére. Oct.—dec. 1U évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különkül­dé­séért felül fizetés havonkint 30 kr. Ketlen előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal czél­­szerűbb is a pénzt postai utalványozás­sal küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „P. Napló“ kiadó­hivatala. PEST, OCTOBER 19. A háború után. •­ Bármily melegen dobogjon is szivünk a franczia fegyverek győzelméért, s bár­mily nagy legyen is indignatiónk, mely­­lyel a porosz hadak barbarismusától el­­förmedünk , mindezzel a háború szörnyű koczkázásán nem sokat változtatunk. A semleges állás, melyet birodalmunk a há­ború kezdetekor elfoglalt, elengedhetlenné teszi, hogy annak következményeit is el­fogadjuk, s ama különös okok, melyek külügyi hivatalunkra döntő hatással van­nak , hogy a békeközvetítés dolgában minden kezdeménytől óvakodjék, e la­pokban is már oly részletes fejtegetésre találtak, hogy fölösleges volna azt akár csak egy tollvonással is szaporítani. Annál élénkebben veszi a közfigyelmet igénybe helyzetünk a háború után. A vörös könyvben alighanem találni fo­gunk egy és más okmányt, melyek kor­mányunknak a háború kitörésekor s an­nak kezdetén tanusított magaviseletét pragmatice állítják a kortársak elé. Ha ezek birtokában leszünk, áttekinthetjük a kifejtett actió összes arányait, s nem kétkedünk, hogy azokból meggyőződünk a követett semlegesség mivoltáról is. A semlegesség ugyanis, melyet mi hangoz­tattunk, a tartalékgondolat nélküli, leg­őszintébb , érdekeink által sugalt , és semmi mellékt­ekintet által meg nem za­varható semlegesség volt, s a­mint nem tudunk a tett intézkedésekből egy részle­tet sem, mely ily semlegességgel ellen­keznék, úgy a kormány alkalmasint gon­doskodott arról is, hogy semlegességünk ily jellege az érdekelt európai kabinetek­­nél a kellő elismerésre találjon. Kézzel fogható dolog ugyanis, hogy ennek mivolta a leglényegesb befolyással bír a külhatalmakkal való összes vonat­kozásainkra , s ha a „Pester Lloyd“ —m­— czikkírója, ki e lapban közelebb hosszab­ban tárgyalá a legutóbbi múlt eseményeit szintúgy, mint a közeli jövő eshetőségeit, nagy érdekű szemléjében arra figyelmez­tet, hogy a külügyi hivatal által követett politika teljesen megfelelt a birodalom köz­véleményének, a­mint az a magyar kép­viselőházban és az összes sajtóban nyil­vánult, s így azért mindnyájan felelősek vagyunk, elfelejti e közben megemlíteni, hogy az általánosan hangsúlyoztatok sem­legességnek bizonyos határozott konkrét formája volt, s a kormány feladata ép abból állt, hogy ennek elismertetését ér­vényre juttassa. Ha különben —m­—­urnak hihetünk, ilyesmi a kormánynak sikerült is, mert constatálhatni véli, hogy a háború nem zavarta meg egyik hatalomhoz való vi­szonyunkat sem , de sőt ellenkezőleg, szívélyesebbé tette azt nem egy helyütt és tán épen ott, hol az érdekek összeütkö­zése leginkább fenyegethetett válsággal. E pontnál minden tekintet Orosz­ország felé fordul, s a mit czikkező ez államhoz való viszonyunkról mond, mindenesetre oly kiválólag fontos, hogy e leleplezései és fejtegetéseinél hosszab­ban kell időznünk. Gr. Chotek bécsi missiója másfél hó­nappal azelőtt nagy zajt ütött. Titoktel­jes arc­czal suttogtak róla itt is, ott is, s hogy az emberek csakugyan valami szörnyű dolgot gondoljanak, a bécsi hi­vatalos lap azon rendkívüli ügyes demen­tivel állt elő, hogy a gróf, az ilyen vész­­teljes, válságos időkben, csak családi ügyek miatt hagyta oda rövid időre pé­­tervári követi állomását. Ma már tudjuk, hogy gr. Choteknek ahugyan nagy fontosságú politikai kül­detése volt. Az osztrák hadi készülődések magukra vonták a szentpétervári kabinet figyelmét, s a dolog úgy állt, hogy bizo­nyos magyarázatok váltak szükségessé. Chotek az orosz császártól e tekintetben megbízást vagy levelet hozott Bécsbe ő Felségének. A kívánt magyarázatok a legnagyobb mértékben megadattak, s ezeknek nemcsak megnyugtató követke­zésük lett, sőt czikkíró Oroszország részé­ről némi köszönetre is vél számíthatni azért, hogy Anglia-Magyarország had­­készülődései nem öltöttek fenyegető jelle­get akkor, midőn Oroszország a háborúra teljesen készületlen volt. Oroszországot azonban e készületlen­­sége — mit különben, a­mennyire az idő és körülmények engedik, nyakra-főre igyekszik helyre üt­ni,— nem akadályozza abban, hogy alkalmasint már közelebb egy reá nézve égető kérdést ne hozzon felszínre. Értjük ez alatt az 1856-diki szerződés revisióját. Míg tehát Francziaország leveretik, mig a megkötendő béke e nagy nemzetet, leg­alább egy időre, másodrendű hatalommá sülyeszti alá . Európa a német egység megtestesítése mellett ott fogja látni fel­borongni a keleti kérdést, s ebben az ér­dekek oly végtelen sorát, melynek minden gyűrűzete hazánkat a legközvetleneb­bül éri. A nemzetiségi eszme államalkotó erejét még ma bizonyára helytelenül alkalmaz­zák a nagy szlávságra. Nyelv-, vallás-, faj- és culturai különbségek majdnem át­­hágyatlan válaszfalakat emelnek a szláv­­ság különböző törzsei közé, s a proces­­susra, mely nemzettömböket egybefor­raszt, még alig forognak fenn a legkez­detlegesebb elemek. Ha tekintjük e né­pek beléletét, alig fogjuk tapasztalni azt a lelki vonzódást, mely a nagy világtörté­nelmi események legbiztosb kalauza. Tra­­ditiók nem fonják egybe, s a jövő reményei nem csatolják egymáshoz közelebbre e törzsek összeségét. Viszonyaik, helyzetük sorsa a legkülönfélébb befolyások szín­terévé tette, s a sakkhúzások, melyekkel Francziaország az orosz befolyást háttér­be tolta, a civilisatio s a szabadságnak egyaránt tett szolgálatok voltak. Francziaország bukásával Ausztria-Ma­­gyarországra majdnem egyedül vár örök­sége. Anglia jó tanácsaival mindig kéznél lesz, de ténylegesen tán csak a legvégsőbb esetben fog befolyni a continens esemé­nyeire. Törökország meg épen arra való, hogy egyre-másra kérjük , hogy ne süs­se el idő előtt lőfegyverét. A kérdés tehát az, mily módon talál­kozzék birodalmunk Oroszországgal, s további kérdés, hogy a német s a keleti ügy nincs-e már most is oly szoros össze­függésben hozva egymással, hogy minden ellenkező dissertatió legalább is már idejét múlta? Mindkét kérdésre —m­­­ár czikkei­­ben feleletet találunk. Az első pontra nézve figyelmeztet arra, hogy népek és államok nagy szerencsét­lensége, ha valamely ügyről előlegesen is azon meggyőződést táplálják, hogy az csak­is karddal oldható meg. Olaszor­szágban e felfogásnak Ausztria igen bu­sásan fizette meg árát, s az akkori tapasz­talatok óva­ intőleg állhatnak elénk. A második kérdésre, mintegy a tények ismeretén alapuló, tagadó feleletet ad, mi­hez nekünk a viszonyok természetéből következtetvén, több megjegyzést kell fűznünk. Mily egyezmény köttetett Bismarck és Gorcsakoff között, azt nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy a német egység meg­van; e szláv még derengőben s­i­n­c­s. — Poroszország ma már alig várhat valamit Oroszországtól , de ez utóbbi annál többet Poroszországtól. Tud­juk azonban azt is, hogy Poroszország Oroszországnak a jelen háború alatt tanu­sított magatartásáért kétségkívül bizonyos ígéreteket tett, s így oly szövetkezés Po­roszországgal- mely Oroszország ellen volna intézve, legalább is lehetetlenség. Nézzük azonban a dolgot közelebb. A Németországgal való szövetkezés a politi­kai lehetőségek sorába tartozik-e ? A „P. Lt.“ czikkezője, inkább a dolog küloldalait tekintve, a prágai békére fi­gyelmeztet, mely Ausztriának lehetővé teszi a német egység létrejötténél a köz­beszólást, s arra int, hogy Ausztria-Ma­­gyarország e békepontok módosításánál oly coulantságot tanúsítson Poroszország iránt, mely lehetővé tegye azt szintúgy, hogy szomszédunkkal a legjobb nem­zetközi viszonyban legyünk, mint azt, hogy az egyesült N­é­metországot ne tegyük ellenfelünkké Oroszor­szággal való tárgyalásainkban. Látni való, hogy e pontok életérdekeket illetnek s a külhatalmakkal való vonat­kozásainknak lényegét alkotják. A felho­zott okok is oly érdekesek, hogy a „P. L.“ fejtegetéseinek e részére legközelebb visz­­szatérünk. Siene consortium. Pest, oct. 19. A hadügyi kormány által a hadsereg fölsze­relésére a Skene-f­éle társasággal kötött szerző­dés számos megtámadás tárgya s magunk is úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megtámadások jó nagy része nem indokolatlan. A delegátiók alkalmával e szerződés alkalmasint tárgyalásra kerül s igy nem látszik fölöslegesnek egyes pontjait megismertetni. Ezek a „Wehr Ztg.“ közlése szerint a következők: 1. A társulat kötelezi magát, hogy a körül­belül 2,700,000 o. é.­srtra tett hadi tartalékkész­leteket az 1869. év folytában 1870. végéig félévi részletekben be fogja szolgáltatni. 2. Az 1870. és következő évekre szóló szál­lításra vonatkozólag a szállítási év kezdete előtt legalább három hóval át fog adatni a társulat­nak a szállítandó tárgyak rendezett jegyzéke. Az ezen jegyzékben elősorolt tárgyaknak azután szabály szerint négy egyenlő negyedévi részlet­tekben kell beszállíttatniok. A hadügyminiszté­riumnak azonban szabadságában áll, a Szállítási év első felének folytában változtatásokat tenni a második félévben szállítandó tárgyak megren­delése körül, a­mennyiben ezen változtatások a megrendelt mennyiséget lényegesen nem alte­­rálják. 3. A posztógyárak, melyekben a ruházati ne­mek számára a nyers­anyag készíttetik, a had­ügyminisztérium ellenőrzése alá bocsátandók. 4. A consortium kötelezi magát Brünnben, Gratzban és Budán készítési műhelyeket tarta­ni, melyeknek a kétszer­e­s évi szükséglet készíté­sére kell berendezve lenniök. A hadügyminisz­térium e czélra ingyen átengedi a consor­­tiumnak a nevezett városokban létező ruházati bi­zottsági épületeket, a beszolgáltatott ruhanemek felügyelete, ellenőrzése és beraktározására szük­ségest helyiségek kivételével; a consortium ellen­ben kárpótlás igénye nélkül magára vállalja ezen épületek alkalmazása, fentartása és biztosítása költségeit. A készítési műhelyek, melyeknek az illető ru­házati bizottsági épületek átadása után nyolc­ hóval teljes működésben kell lenniök, szintén a hadügyministérium ellenőrzése alatt állnak. 5. Az anyagszerek, kész ruhanemek és tár­gyaknak az aerarium részéről leendő átvétele tekintetében, melynek a műhelyek e czélra ren­delt helyiségeiben kellene történniük, a consor­tium aláveti magát az átvétel iránt addig is fen­­állott szabályzatoknak. 6. A consortium kötelezi magát, a megrendelt mennyiségen felül netán szükségest többletet, a­mennyiben csupán békeszükségletről van szó, az évi szükséglet egy­harmadáig, az illető évre megállapított árakon a megrendelés utáni hat hó alatt beszolgáltatni. Az úgynevezett hadi szükséglet többletét, mely a hadi láb összes szükségletének tizenkét százalékát teszi, az illető szükségelt többlet nyolcz százalékával, az­az két harmadával a tett megrendelés után tíz hét alatt, a hátralevő négy százalékot, vagyis egy harmadot további hat hét alatt kötelezi ma­gát a consortium az illető évben érvényes árak­nak a 25 százaléknyi szélső határon belül meg­állapítandó megjavítása fejében szállítani.. 7. A beszolgáltatandó ruhanemek, anyagsze­rek és tárgyakért az 1869. évben az általános pályázatból kitűnt átlagos árak fognak fizettetni, a kezelésért járó 1­0 százalék pótlása mellett. Ezen árak évenként tekintettel a nyers­anyag netáni átváltoztatására, szabályoztatni fognak. Ezen szabályozás módja még megállapítandó lesz. 8­ Minden szállításért a fizetések kizárólag a bécsi cs. k. ha­dipénztárnál teendők a társulat­nak. 9. Az elvállalt kötelezettségek pontos teljesí­téséért a consortium 24 órával ezen pontozatok aláírása után 600.000 p. frt értékű előleges biz­tosítékot tesz le az általános hadi fizető hivatal­nál. Ezen kötelezettségek biztosítására végleges biztosítékul azonban az 1869-től 1870-ig ezen pontozatok értelmében beszolgáltatandó tarta­lék készletek körülbelül 2.700.000 frt értékben fognak szolgálni. Az ezen tárgyak szállításáért járó dij, mely az 1869. évi átlagos árak szerint 100 kezelési százalék hozzáadása mellett számí­tandó, nem azonnal a beszolgáltatás után, ha­nem csak a szerződés lejárta után, illetőleg an­nak megnyittatatása alkalmával fog a consorti­­umnak kifizettetni. Időközben a consortium minden beszolgálta­tott részlet értéke fölött csupán szállítási elis­­vényt fog kapni, melynek összegét az aerarium évi 6 százalékkal kamatoztatja. A minden hóban beszolgáltatott tárgyakról szóló elismervény mindig az illető hó végén ki­állítandó, s a kamatok a kiállítás napjától fogva számíttatnak. Az 1869. évbeli kamatok csak 1870. január elején fognak kifizettetni. Mihelyt a beszolgáltatott tárgyak értéke el­érte a 600.000 forintot, a hason magasságú elő­­leges biztosíték visszaadatik a társulatnak. Azon esetre, ha a hadi tartalék-készletek hadi felsze­relés esetén felhasználtatnának, azok azonnal kifizetendők. De ez esetben köteles a consor­tium a tartalékkészleteket kilenc­ hó alatt ismét teljesen kiegészíteni, és pedig az újraszállítás idején érvényben levő szállítási árakon, addig pedig újabb 600.000 frt biztosítékot adni, mely az említettel egy bánásmód alá esik. 10. Az elvállalt kötelezettségek teljesítésére azonfelül a consortium minden tagjai egyetem­­leg, azaz egy mindnyájáért és mindnyája egyért, összes vagyonukkal jót állanak. 11. A consortium kötelezi magát, hogy rész­vevői személyében semmi változtatást sem fog tenni a hadügyminisztérium beleegyezése nél­kül, és különösen sem közvetve, sem közvetle­nül nem fog a szállítási üzletbe oly személyeket belevonni, kik az osztrák-magyar monarchiának nem polgárai. Ellenben lehetőleg mindkét biro­dalmi fél iparát kellene igénybe vennie. E te­kintetben különösen a szintén aláirt Offermann J. H. ur, mint a gácsi cs. k. szabadalmazott posztó- és gyapjukelmegyár, azután a losonczi posztó- és gyapjukelme-gyár, — mindkettő Ma­gyarországon, — meghatalmazottja, kinyilat­koztatja, hogy azok a posztó- és gyapjukelmék szállítása végett a jelen consortiumhoz csatla­koztak. 12. A consortium kötelezi magát, hogy köze­gei alkalmazásánál az eddigi szállítási módozat megszüntetése következtében rendelkezésre ju­tott tisztekre és hivatalnokokra, használhatósá­guk és a szükséglet mérvéhez képest lehető te­kintettel lesz. A szegedi rabló-per. (Saját tudósitónktól.) Szeged, oct. 15. (K.) A szegedi sokat emlegetett monstre pereknek tárgyalása végre valahára meg­kezdetett , s igy én ismét kezembe veszem levelezői tollamat, hogy e tárgyalások fo­lyamáról e lapok t. olvasóit időnként, s legalább a legérdekesebb tárgyakról men­től előbb s mentől kimerítőbben érte­sítsem. Köztudomású dolog, hogy mily rop­pant halmaza van itt a legkülönbözőbb nemű bűnöknek, mint a minden rendű, rangú, korú s nemű bűnösöknek. Évtize­dek, sőt mondhatni századok mulasztásai­nak keserű gyümölcse ez, s hazánkat illeti azon nem irigylendő dicsőség, hogy a rabló-krónikák legnagyobb perét tárja a bámuló világ elé. Lehet, hogy voltak már perek a mű­veit világ büntető törvénykezésében, mely­ben több volt a vádlottak száma, de a­hol egyúttal a bűnöknek oly özöne lett volna, mint itt, az még nem volt soha sem. A fi évi márcz. hóban felterjesztett ki­mutatásban foglalt bűnesetek s vádlottak száma azóta meglepő mérvben szaporodott. Midőn azt hitte az ember, hogy egyes vi­dékek már egészen meg vannak tisztítva a bűnösöktől, s minden, legalább az utolsó két évtizedben elkövetett bűntény fel van fedezve s kiderítve, bámulva veszi észre, hogy habár a vagyon- és személybizton­ság elleni bűntények utóbbi időben telje­sen megszűntek is, de azért még mindig akad egy-egy bűntárs, kite­lenlévő c­in­­kostársai rávallanak, s ki bekerültével ismét uj bűntényeknek s bűnösöknek lesz felfedezője. Valóban oly forrása van itt a bűnök­nek, mely csaknem kimerithetlen. A for­radalom utáni éveknek absolutismusa ál­tal behozott, a nép műveltsége s természe­téhez nem alkalmazott fenyítő eljárás s azzal nem ismerős idegen bírák oly álla­potnak vetették meg alapját, mely a ké­sőbb bekövetkezett gyakori változások alatt szükségkép csak ily eredményre ve­zethetett. Szórhatják ránk a gúnyok záporát a bécsi lapok, de a felelősség ez állapotért a Bach-rendszert illeti, a jelenlegi kormány megtette kötelességét, midőn intézkedett, hogy a reá örökségkép szállott baj meg­­szüntettessék; s hogy mily eredmény­nyel, azt a közelebb megkezdett tárgyalások elég híven constatálandják. Különben a bécsi uraknak elég söpörni valójuk van saját ajtajuk előtt, mert fő­városban talán évtizedek óta sehol sem volt oly csekély a személy- és vagyon­biztonság, sőt még a londoni világkiállí­tás alkalmával garázdálkodott garotterek idejében sem, mint jelenleg Bécsben. Mi szégyeljük hazánk egy részének ezen állapotát, de legalább van erkölcsi bátor­ságunk azt belátni, s igyekszünk ezt or­vosolni. Máshol ezt sem teszik. Mint mondom, már fentebb a pest me­gyei delegált törvényszék, mely eddig jóformán csak a roppant számú vallomá­sokat hitelesítette, s ez által az egyes bűn­­esetek befejezését lehetővé tette, ma már nagyrészben annyira feldolgozta a neki hetekkel előbb átadott ügydarabokat, hogy azoknak egymásutáni végtárgyalása e héten, sőt talán már holnap megkez­detik. Itt e lapok hasábjain is több czikk je­lent meg az e bűnperek tárgyalási módját illetőleg. El lehe­­ azonban mondani, hogy a legkülönbözőbb javaslatok közt egy sem volt, a­mely a czélnak tökélete­sen megfelelt volna. De ez lehetetlen is, mint ezt mindenk­i belátja, ki ez ügyek természetét, vagyis a büntetők sok eset­ben­ tapasztalható ugyanazonosságát is­meri. E per a rendes mód szerint nem tárgyalható, s attól minden esetre el kel­lett térni, s vagy a formának, vagy a lényegnek szenvedni kell. E kettő közül pedig azt kell kímélni, a­mi fontosabb, s ez a lényeg. E szempontból kiindulva határozta el magát a delegált törvényszék arra, hogy a forma némi feláldozásával a bűnese­teket egyenként tárgyalja, s az esetenkint előforduló bűnszerzőket, elősegítőket s orgazdákat rövid uton elitéli, a bűntette­seket az eset fontosságához képest írásbeli útra utalja, s ha egyes esetekben részes, a bűnper befejezésekor elitéli, ha pedig több esetben is bűnös, a büntetést csak az utolsó esetben szabja ki, az előző ese­tekben pedig megelégszik a bűnösség ki­mondásával, s a kártérítési s egyéb költ­ségekben való elítéléssel. Ez az eljárás is temérdek nehézséggel jár ugyan, de más it lehetetlen, mert hogy volna elítélhető a csoport­rendszer szerint, midőn az ily csoportok egyike 83 bűnesetet tartalmaz, több mint 250 vád­lottal ! Pedig ennél még nagyobb csopor­tok is lesznek. A­mi már magát az eljárást illeti, az a lehető legnagyobb nyilvánossággal megy végbe. A várnak a kapu közelében levő része elrekesztetik úgy, hogy a nagy pa­vilion déli szárnyán levő tárgyalási terem­be a közönség bemehet a nélkül, hogy a vár belső részében ez által a börtön­fegye­lem megháboríttatnék. A tágas tárgyalá­si terem nagyobb része a közönség részére van fentartva s ülőhelyekkel ellátva, úgy hogy közel 150 ember kényelmesen el­­helyezkedhetik. A tárgyalások előre tu­datni fognak, s belépti jegyek a törvény­­széki jegyző és ügyészeknél, mint a vizs­gáló bíráknál kaphatók lesznek, s igy mindenkinek módjában lesz, kit e tárgya­lás érdekel, hogy azokat figyelemmel kisérhesse. A­mi a közelebb tárgyalandó bűntette­ket illeti, azok kevés kivétellel, mind Kecskemét tájékán követtettek el egy oda való s leginkább juhászokból ala­kult rablóbanda által. Nevezetesebb ese­tek lesznek benne az 1863-diki évben Izsák és Kecskemét közt a postakocsin kétszeresen elkövetett rablógyilkosság, Bodri Péter s­oián elkövetett rablógyil­kosság, Balla Döme stb., de különösen nevezetes azon bűneset, mely úgy a bűn­tett elkövetésében megkívántatott roppant gonoszság és erkölcsi sülyedés, mint az áldozatul esett egyének személyisége miatt már eddig is általános­ részvétet keltett, s ez két menekülő honvéd tisztnek az 1849- ik év végén a mér­gesi erdőben lett meg­gyilkolása s kirablása. Orleans bevétele. October 11-én reggel 3 órakor riadót vertek a porosz seregben. Két testben nyomultak Or­leans ellen, az első test a bajor hadosztály Pap­penheim tbk. alatt és Albrecht hg. lovas had­osztálya — Patay felé ment a város érintése nélkül;a második test a Stefan bajor hadosz­tályból és a 22. gyalog és Gersdorf lovas had­osztályból álló, a Colombeyi széles úton haladt elő. Ez a másodikhoz csatlakoztam — írja a tudósító — 7 óráig semmi nyoma az ellenség­nek, kivéve az uton fekvő betegeket, és törött lőszer kocsikat, melyek az ellenség útját jelölék, fél 8-kor St.­Prisatnál kezdtek mutatkozni az ellenség csatározói, néhány lövés után azonban visszavonultak. 8 órakor a St.-Prisat melletti erdőhöz érke­zünk, melyet az ellenség megszállott. Fél óra múlva, hogy e jelentést vettük, a 22. hadosztály már tűzben állt. Kísérletet tettek az erdő körül kerítésére, de ezt látják az árkok, melyekben a francziák elrejtve valának. Míg a 22. hadosztály a balszárnyon működött, a Stefán hadosztálynak központban az erdőbe benyomulni volt feladata vagy pedig megállani az ellenség előtt addig, mig a Colombey felől várt jobb szárny az ellen­ség állását megkerülve, Ouzenier le Marche felé előnyomul, és így Orleanst az ellenség háta mö­gött megrohanja. Négy óra hosszáig folyt a küzdelem az erdő körül és benn. Az árkokat már százanként bo­­r­ták a halottak, iszonyú öldöklés kezdődött az erdőben, hol minden nyomot vérrel kelle elfog­lalni. A központban közvetlen Colombeyig ter­jedt ki a küzdelem. Az utat, melyen a jobb szárnynyal, (mely

Next