Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-20 / 254. szám
254. szám. Csütörtök, October 20. 1870. 2 évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. J Bírmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre Félévre . Negyedévre Két hóra . Egy hóra 22 frt. 11 frt. 6 , 60 kr. 8 , 70 kr. 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ« 1870. évi utolsó évnegyedére. Oct.—dec. 1U évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés havonkint 30 kr. Ketlen előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal czélszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „P. Napló“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 19. A háború után. • Bármily melegen dobogjon is szivünk a franczia fegyverek győzelméért, s bármily nagy legyen is indignatiónk, melylyel a porosz hadak barbarismusától elförmedünk , mindezzel a háború szörnyű koczkázásán nem sokat változtatunk. A semleges állás, melyet birodalmunk a háború kezdetekor elfoglalt, elengedhetlenné teszi, hogy annak következményeit is elfogadjuk, s ama különös okok, melyek külügyi hivatalunkra döntő hatással vannak , hogy a békeközvetítés dolgában minden kezdeménytől óvakodjék, e lapokban is már oly részletes fejtegetésre találtak, hogy fölösleges volna azt akár csak egy tollvonással is szaporítani. Annál élénkebben veszi a közfigyelmet igénybe helyzetünk a háború után. A vörös könyvben alighanem találni fogunk egy és más okmányt, melyek kormányunknak a háború kitörésekor s annak kezdetén tanusított magaviseletét pragmatice állítják a kortársak elé. Ha ezek birtokában leszünk, áttekinthetjük a kifejtett actió összes arányait, s nem kétkedünk, hogy azokból meggyőződünk a követett semlegesség mivoltáról is. A semlegesség ugyanis, melyet mi hangoztattunk, a tartalékgondolat nélküli, legőszintébb , érdekeink által sugalt , és semmi melléktekintet által meg nem zavarható semlegesség volt, s amint nem tudunk a tett intézkedésekből egy részletet sem, mely ily semlegességgel ellenkeznék, úgy a kormány alkalmasint gondoskodott arról is, hogy semlegességünk ily jellege az érdekelt európai kabineteknél a kellő elismerésre találjon. Kézzel fogható dolog ugyanis, hogy ennek mivolta a leglényegesb befolyással bír a külhatalmakkal való összes vonatkozásainkra , s ha a „Pester Lloyd“ —m— czikkírója, ki e lapban közelebb hosszabban tárgyalá a legutóbbi múlt eseményeit szintúgy, mint a közeli jövő eshetőségeit, nagy érdekű szemléjében arra figyelmeztet, hogy a külügyi hivatal által követett politika teljesen megfelelt a birodalom közvéleményének, amint az a magyar képviselőházban és az összes sajtóban nyilvánult, s így azért mindnyájan felelősek vagyunk, elfelejti e közben megemlíteni, hogy az általánosan hangsúlyoztatok semlegességnek bizonyos határozott konkrét formája volt, s a kormány feladata ép abból állt, hogy ennek elismertetését érvényre juttassa. Ha különben —m—urnak hihetünk, ilyesmi a kormánynak sikerült is, mert constatálhatni véli, hogy a háború nem zavarta meg egyik hatalomhoz való viszonyunkat sem , de sőt ellenkezőleg, szívélyesebbé tette azt nem egy helyütt és tán épen ott, hol az érdekek összeütközése leginkább fenyegethetett válsággal. E pontnál minden tekintet Oroszország felé fordul, s a mit czikkező ez államhoz való viszonyunkról mond, mindenesetre oly kiválólag fontos, hogy e leleplezései és fejtegetéseinél hosszabban kell időznünk. Gr. Chotek bécsi missiója másfél hónappal azelőtt nagy zajt ütött. Titokteljes arcczal suttogtak róla itt is, ott is, s hogy az emberek csakugyan valami szörnyű dolgot gondoljanak, a bécsi hivatalos lap azon rendkívüli ügyes dementivel állt elő, hogy a gróf, az ilyen vészteljes, válságos időkben, csak családi ügyek miatt hagyta oda rövid időre pétervári követi állomását. Ma már tudjuk, hogy gr. Choteknek ahugyan nagy fontosságú politikai küldetése volt. Az osztrák hadi készülődések magukra vonták a szentpétervári kabinet figyelmét, s a dolog úgy állt, hogy bizonyos magyarázatok váltak szükségessé. Chotek az orosz császártól e tekintetben megbízást vagy levelet hozott Bécsbe ő Felségének. A kívánt magyarázatok a legnagyobb mértékben megadattak, s ezeknek nemcsak megnyugtató következésük lett, sőt czikkíró Oroszország részéről némi köszönetre is vél számíthatni azért, hogy Anglia-Magyarország hadkészülődései nem öltöttek fenyegető jelleget akkor, midőn Oroszország a háborúra teljesen készületlen volt. Oroszországot azonban e készületlensége — mit különben, amennyire az idő és körülmények engedik, nyakra-főre igyekszik helyre ütni,— nem akadályozza abban, hogy alkalmasint már közelebb egy reá nézve égető kérdést ne hozzon felszínre. Értjük ez alatt az 1856-diki szerződés revisióját. Míg tehát Francziaország leveretik, mig a megkötendő béke e nagy nemzetet, legalább egy időre, másodrendű hatalommá sülyeszti alá . Európa a német egység megtestesítése mellett ott fogja látni felborongni a keleti kérdést, s ebben az érdekek oly végtelen sorát, melynek minden gyűrűzete hazánkat a legközvetlenebbül éri. A nemzetiségi eszme államalkotó erejét még ma bizonyára helytelenül alkalmazzák a nagy szlávságra. Nyelv-, vallás-, faj- és culturai különbségek majdnem áthágyatlan válaszfalakat emelnek a szlávság különböző törzsei közé, s a processusra, mely nemzettömböket egybeforraszt, még alig forognak fenn a legkezdetlegesebb elemek. Ha tekintjük e népek beléletét, alig fogjuk tapasztalni azt a lelki vonzódást, mely a nagy világtörténelmi események legbiztosb kalauza. Traditiók nem fonják egybe, s a jövő reményei nem csatolják egymáshoz közelebbre e törzsek összeségét. Viszonyaik, helyzetük sorsa a legkülönfélébb befolyások színterévé tette, s a sakkhúzások, melyekkel Francziaország az orosz befolyást háttérbe tolta, a civilisatio s a szabadságnak egyaránt tett szolgálatok voltak. Francziaország bukásával Ausztria-Magyarországra majdnem egyedül vár öröksége. Anglia jó tanácsaival mindig kéznél lesz, de ténylegesen tán csak a legvégsőbb esetben fog befolyni a continens eseményeire. Törökország meg épen arra való, hogy egyre-másra kérjük , hogy ne süsse el idő előtt lőfegyverét. A kérdés tehát az, mily módon találkozzék birodalmunk Oroszországgal, s további kérdés, hogy a német s a keleti ügy nincs-e már most is oly szoros összefüggésben hozva egymással, hogy minden ellenkező dissertatió legalább is már idejét múlta? Mindkét kérdésre —már czikkeiben feleletet találunk. Az első pontra nézve figyelmeztet arra, hogy népek és államok nagy szerencsétlensége, ha valamely ügyről előlegesen is azon meggyőződést táplálják, hogy az csakis karddal oldható meg. Olaszországban e felfogásnak Ausztria igen busásan fizette meg árát, s az akkori tapasztalatok óva intőleg állhatnak elénk. A második kérdésre, mintegy a tények ismeretén alapuló, tagadó feleletet ad, mihez nekünk a viszonyok természetéből következtetvén, több megjegyzést kell fűznünk. Mily egyezmény köttetett Bismarck és Gorcsakoff között, azt nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy a német egység megvan; e szláv még derengőben sincs. — Poroszország ma már alig várhat valamit Oroszországtól , de ez utóbbi annál többet Poroszországtól. Tudjuk azonban azt is, hogy Poroszország Oroszországnak a jelen háború alatt tanusított magatartásáért kétségkívül bizonyos ígéreteket tett, s így oly szövetkezés Poroszországgal- mely Oroszország ellen volna intézve, legalább is lehetetlenség. Nézzük azonban a dolgot közelebb. A Németországgal való szövetkezés a politikai lehetőségek sorába tartozik-e ? A „P. Lt.“ czikkezője, inkább a dolog küloldalait tekintve, a prágai békére figyelmeztet, mely Ausztriának lehetővé teszi a német egység létrejötténél a közbeszólást, s arra int, hogy Ausztria-Magyarország e békepontok módosításánál oly coulantságot tanúsítson Poroszország iránt, mely lehetővé tegye azt szintúgy, hogy szomszédunkkal a legjobb nemzetközi viszonyban legyünk, mint azt, hogy az egyesült Németországot ne tegyük ellenfelünkké Oroszországgal való tárgyalásainkban. Látni való, hogy e pontok életérdekeket illetnek s a külhatalmakkal való vonatkozásainknak lényegét alkotják. A felhozott okok is oly érdekesek, hogy a „P. L.“ fejtegetéseinek e részére legközelebb viszszatérünk. Siene consortium. Pest, oct. 19. A hadügyi kormány által a hadsereg fölszerelésére a Skene-féle társasággal kötött szerződés számos megtámadás tárgya s magunk is úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megtámadások jó nagy része nem indokolatlan. A delegátiók alkalmával e szerződés alkalmasint tárgyalásra kerül s igy nem látszik fölöslegesnek egyes pontjait megismertetni. Ezek a „Wehr Ztg.“ közlése szerint a következők: 1. A társulat kötelezi magát, hogy a körülbelül 2,700,000 o. é.srtra tett hadi tartalékkészleteket az 1869. év folytában 1870. végéig félévi részletekben be fogja szolgáltatni. 2. Az 1870. és következő évekre szóló szállításra vonatkozólag a szállítási év kezdete előtt legalább három hóval át fog adatni a társulatnak a szállítandó tárgyak rendezett jegyzéke. Az ezen jegyzékben elősorolt tárgyaknak azután szabály szerint négy egyenlő negyedévi részlettekben kell beszállíttatniok. A hadügyminisztériumnak azonban szabadságában áll, a Szállítási év első felének folytában változtatásokat tenni a második félévben szállítandó tárgyak megrendelése körül, amennyiben ezen változtatások a megrendelt mennyiséget lényegesen nem alterálják. 3. A posztógyárak, melyekben a ruházati nemek számára a nyersanyag készíttetik, a hadügyminisztérium ellenőrzése alá bocsátandók. 4. A consortium kötelezi magát Brünnben, Gratzban és Budán készítési műhelyeket tartani, melyeknek a kétszeres évi szükséglet készítésére kell berendezve lenniök. A hadügyminisztérium e czélra ingyen átengedi a consortiumnak a nevezett városokban létező ruházati bizottsági épületeket, a beszolgáltatott ruhanemek felügyelete, ellenőrzése és beraktározására szükségest helyiségek kivételével; a consortium ellenben kárpótlás igénye nélkül magára vállalja ezen épületek alkalmazása, fentartása és biztosítása költségeit. A készítési műhelyek, melyeknek az illető ruházati bizottsági épületek átadása után nyolc hóval teljes működésben kell lenniök, szintén a hadügyministérium ellenőrzése alatt állnak. 5. Az anyagszerek, kész ruhanemek és tárgyaknak az aerarium részéről leendő átvétele tekintetében, melynek a műhelyek e czélra rendelt helyiségeiben kellene történniük, a consortium aláveti magát az átvétel iránt addig is fenállott szabályzatoknak. 6. A consortium kötelezi magát, a megrendelt mennyiségen felül netán szükségest többletet, amennyiben csupán békeszükségletről van szó, az évi szükséglet egyharmadáig, az illető évre megállapított árakon a megrendelés utáni hat hó alatt beszolgáltatni. Az úgynevezett hadi szükséglet többletét, mely a hadi láb összes szükségletének tizenkét százalékát teszi, az illető szükségelt többlet nyolcz százalékával, azaz két harmadával a tett megrendelés után tíz hét alatt, a hátralevő négy százalékot, vagyis egy harmadot további hat hét alatt kötelezi magát a consortium az illető évben érvényes áraknak a 25 százaléknyi szélső határon belül megállapítandó megjavítása fejében szállítani.. 7. A beszolgáltatandó ruhanemek, anyagszerek és tárgyakért az 1869. évben az általános pályázatból kitűnt átlagos árak fognak fizettetni, a kezelésért járó 10 százalék pótlása mellett. Ezen árak évenként tekintettel a nyersanyag netáni átváltoztatására, szabályoztatni fognak. Ezen szabályozás módja még megállapítandó lesz. 8 Minden szállításért a fizetések kizárólag a bécsi cs. k. hadipénztárnál teendők a társulatnak. 9. Az elvállalt kötelezettségek pontos teljesítéséért a consortium 24 órával ezen pontozatok aláírása után 600.000 p. frt értékű előleges biztosítékot tesz le az általános hadi fizető hivatalnál. Ezen kötelezettségek biztosítására végleges biztosítékul azonban az 1869-től 1870-ig ezen pontozatok értelmében beszolgáltatandó tartalék készletek körülbelül 2.700.000 frt értékben fognak szolgálni. Az ezen tárgyak szállításáért járó dij, mely az 1869. évi átlagos árak szerint 100 kezelési százalék hozzáadása mellett számítandó, nem azonnal a beszolgáltatás után, hanem csak a szerződés lejárta után, illetőleg annak megnyittatatása alkalmával fog a consortiumnak kifizettetni. Időközben a consortium minden beszolgáltatott részlet értéke fölött csupán szállítási elisvényt fog kapni, melynek összegét az aerarium évi 6 százalékkal kamatoztatja. A minden hóban beszolgáltatott tárgyakról szóló elismervény mindig az illető hó végén kiállítandó, s a kamatok a kiállítás napjától fogva számíttatnak. Az 1869. évbeli kamatok csak 1870. január elején fognak kifizettetni. Mihelyt a beszolgáltatott tárgyak értéke elérte a 600.000 forintot, a hason magasságú előleges biztosíték visszaadatik a társulatnak. Azon esetre, ha a hadi tartalék-készletek hadi felszerelés esetén felhasználtatnának, azok azonnal kifizetendők. De ez esetben köteles a consortium a tartalékkészleteket kilenc hó alatt ismét teljesen kiegészíteni, és pedig az újraszállítás idején érvényben levő szállítási árakon, addig pedig újabb 600.000 frt biztosítékot adni, mely az említettel egy bánásmód alá esik. 10. Az elvállalt kötelezettségek teljesítésére azonfelül a consortium minden tagjai egyetemleg, azaz egy mindnyájáért és mindnyája egyért, összes vagyonukkal jót állanak. 11. A consortium kötelezi magát, hogy részvevői személyében semmi változtatást sem fog tenni a hadügyminisztérium beleegyezése nélkül, és különösen sem közvetve, sem közvetlenül nem fog a szállítási üzletbe oly személyeket belevonni, kik az osztrák-magyar monarchiának nem polgárai. Ellenben lehetőleg mindkét birodalmi fél iparát kellene igénybe vennie. E tekintetben különösen a szintén aláirt Offermann J. H. ur, mint a gácsi cs. k. szabadalmazott posztó- és gyapjukelmegyár, azután a losonczi posztó- és gyapjukelme-gyár, — mindkettő Magyarországon, — meghatalmazottja, kinyilatkoztatja, hogy azok a posztó- és gyapjukelmék szállítása végett a jelen consortiumhoz csatlakoztak. 12. A consortium kötelezi magát, hogy közegei alkalmazásánál az eddigi szállítási módozat megszüntetése következtében rendelkezésre jutott tisztekre és hivatalnokokra, használhatóságuk és a szükséglet mérvéhez képest lehető tekintettel lesz. A szegedi rabló-per. (Saját tudósitónktól.) Szeged, oct. 15. (K.) A szegedi sokat emlegetett monstre pereknek tárgyalása végre valahára megkezdetett , s igy én ismét kezembe veszem levelezői tollamat, hogy e tárgyalások folyamáról e lapok t. olvasóit időnként, s legalább a legérdekesebb tárgyakról mentől előbb s mentől kimerítőbben értesítsem. Köztudomású dolog, hogy mily roppant halmaza van itt a legkülönbözőbb nemű bűnöknek, mint a minden rendű, rangú, korú s nemű bűnösöknek. Évtizedek, sőt mondhatni századok mulasztásainak keserű gyümölcse ez, s hazánkat illeti azon nem irigylendő dicsőség, hogy a rabló-krónikák legnagyobb perét tárja a bámuló világ elé. Lehet, hogy voltak már perek a műveit világ büntető törvénykezésében, melyben több volt a vádlottak száma, de ahol egyúttal a bűnöknek oly özöne lett volna, mint itt, az még nem volt soha sem. A fi évi márcz. hóban felterjesztett kimutatásban foglalt bűnesetek s vádlottak száma azóta meglepő mérvben szaporodott. Midőn azt hitte az ember, hogy egyes vidékek már egészen meg vannak tisztítva a bűnösöktől, s minden, legalább az utolsó két évtizedben elkövetett bűntény fel van fedezve s kiderítve, bámulva veszi észre, hogy habár a vagyon- és személybiztonság elleni bűntények utóbbi időben teljesen megszűntek is, de azért még mindig akad egy-egy bűntárs, kitelenlévő cinkostársai rávallanak, s ki bekerültével ismét uj bűntényeknek s bűnösöknek lesz felfedezője. Valóban oly forrása van itt a bűnöknek, mely csaknem kimerithetlen. A forradalom utáni éveknek absolutismusa által behozott, a nép műveltsége s természetéhez nem alkalmazott fenyítő eljárás s azzal nem ismerős idegen bírák oly állapotnak vetették meg alapját, mely a később bekövetkezett gyakori változások alatt szükségkép csak ily eredményre vezethetett. Szórhatják ránk a gúnyok záporát a bécsi lapok, de a felelősség ez állapotért a Bach-rendszert illeti, a jelenlegi kormány megtette kötelességét, midőn intézkedett, hogy a reá örökségkép szállott baj megszüntettessék; s hogy mily eredménynyel, azt a közelebb megkezdett tárgyalások elég híven constatálandják. Különben a bécsi uraknak elég söpörni valójuk van saját ajtajuk előtt, mert fővárosban talán évtizedek óta sehol sem volt oly csekély a személy- és vagyonbiztonság, sőt még a londoni világkiállítás alkalmával garázdálkodott garotterek idejében sem, mint jelenleg Bécsben. Mi szégyeljük hazánk egy részének ezen állapotát, de legalább van erkölcsi bátorságunk azt belátni, s igyekszünk ezt orvosolni. Máshol ezt sem teszik. Mint mondom, már fentebb a pest megyei delegált törvényszék, mely eddig jóformán csak a roppant számú vallomásokat hitelesítette, s ez által az egyes bűnesetek befejezését lehetővé tette, ma már nagyrészben annyira feldolgozta a neki hetekkel előbb átadott ügydarabokat, hogy azoknak egymásutáni végtárgyalása e héten, sőt talán már holnap megkezdetik. Itt e lapok hasábjain is több czikk jelent meg az e bűnperek tárgyalási módját illetőleg. El lehe azonban mondani, hogy a legkülönbözőbb javaslatok közt egy sem volt, amely a czélnak tökéletesen megfelelt volna. De ez lehetetlen is, mint ezt mindenki belátja, ki ez ügyek természetét, vagyis a büntetők sok esetben tapasztalható ugyanazonosságát ismeri. E per a rendes mód szerint nem tárgyalható, s attól minden esetre el kellett térni, s vagy a formának, vagy a lényegnek szenvedni kell. E kettő közül pedig azt kell kímélni, ami fontosabb, s ez a lényeg. E szempontból kiindulva határozta el magát a delegált törvényszék arra, hogy a forma némi feláldozásával a bűneseteket egyenként tárgyalja, s az esetenkint előforduló bűnszerzőket, elősegítőket s orgazdákat rövid uton elitéli, a bűntetteseket az eset fontosságához képest írásbeli útra utalja, s ha egyes esetekben részes, a bűnper befejezésekor elitéli, ha pedig több esetben is bűnös, a büntetést csak az utolsó esetben szabja ki, az előző esetekben pedig megelégszik a bűnösség kimondásával, s a kártérítési s egyéb költségekben való elítéléssel. Ez az eljárás is temérdek nehézséggel jár ugyan, de más it lehetetlen, mert hogy volna elítélhető a csoportrendszer szerint, midőn az ily csoportok egyike 83 bűnesetet tartalmaz, több mint 250 vádlottal ! Pedig ennél még nagyobb csoportok is lesznek. Ami már magát az eljárást illeti, az a lehető legnagyobb nyilvánossággal megy végbe. A várnak a kapu közelében levő része elrekesztetik úgy, hogy a nagy pavilion déli szárnyán levő tárgyalási terembe a közönség bemehet a nélkül, hogy a vár belső részében ez által a börtönfegyelem megháboríttatnék. A tágas tárgyalási terem nagyobb része a közönség részére van fentartva s ülőhelyekkel ellátva, úgy hogy közel 150 ember kényelmesen elhelyezkedhetik. A tárgyalások előre tudatni fognak, s belépti jegyek a törvényszéki jegyző és ügyészeknél, mint a vizsgáló bíráknál kaphatók lesznek, s igy mindenkinek módjában lesz, kit e tárgyalás érdekel, hogy azokat figyelemmel kisérhesse. Ami a közelebb tárgyalandó bűntetteket illeti, azok kevés kivétellel, mind Kecskemét tájékán követtettek el egy oda való s leginkább juhászokból alakult rablóbanda által. Nevezetesebb esetek lesznek benne az 1863-diki évben Izsák és Kecskemét közt a postakocsin kétszeresen elkövetett rablógyilkosság, Bodri Péter soián elkövetett rablógyilkosság, Balla Döme stb., de különösen nevezetes azon bűneset, mely úgy a bűntett elkövetésében megkívántatott roppant gonoszság és erkölcsi sülyedés, mint az áldozatul esett egyének személyisége miatt már eddig is általános részvétet keltett, s ez két menekülő honvéd tisztnek az 1849- ik év végén a mérgesi erdőben lett meggyilkolása s kirablása. Orleans bevétele. October 11-én reggel 3 órakor riadót vertek a porosz seregben. Két testben nyomultak Orleans ellen, az első test a bajor hadosztály Pappenheim tbk. alatt és Albrecht hg. lovas hadosztálya — Patay felé ment a város érintése nélkül;a második test a Stefan bajor hadosztályból és a 22. gyalog és Gersdorf lovas hadosztályból álló, a Colombeyi széles úton haladt elő. Ez a másodikhoz csatlakoztam — írja a tudósító — 7 óráig semmi nyoma az ellenségnek, kivéve az uton fekvő betegeket, és törött lőszer kocsikat, melyek az ellenség útját jelölék, fél 8-kor St.Prisatnál kezdtek mutatkozni az ellenség csatározói, néhány lövés után azonban visszavonultak. 8 órakor a St.-Prisat melletti erdőhöz érkezünk, melyet az ellenség megszállott. Fél óra múlva, hogy e jelentést vettük, a 22. hadosztály már tűzben állt. Kísérletet tettek az erdő körül kerítésére, de ezt látják az árkok, melyekben a francziák elrejtve valának. Míg a 22. hadosztály a balszárnyon működött, a Stefán hadosztálynak központban az erdőbe benyomulni volt feladata vagy pedig megállani az ellenség előtt addig, mig a Colombey felől várt jobb szárny az ellenség állását megkerülve, Ouzenier le Marche felé előnyomul, és így Orleanst az ellenség háta mögött megrohanja. Négy óra hosszáig folyt a küzdelem az erdő körül és benn. Az árkokat már százanként borták a halottak, iszonyú öldöklés kezdődött az erdőben, hol minden nyomot vérrel kelle elfoglalni. A központban közvetlen Colombeyig terjedt ki a küzdelem. Az utat, melyen a jobb szárnynyal, (mely