Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-22 / 256. szám

olyan, a­milyent várni lehetett a Bismarck­­közlönyök e legarczátlanabbikától : gő­gös és kihívó. A néhai vörös republicá­­nus, Brass, e lapnak szerkesztője, még az apostaták közönséges buzgalmán is túl­tesz, s oly vad szenved­élylyel űzi a po­rosz Chauvinismus bachanaliáit, hogy még Berlinben is rosz­vért csinál ez otromba henczegés. A szóban levő köriratról azt mondja, hogy vas homlokkal megtagadja Francziaország egész múltját. A körirat minden tételét czáfolgatja s végül a kö­vetkező fenyegetésekben tör ki : „A kör­irat minket Francziaország boszujával fe­nyeget— ezt már ma constatálni akarjuk. E boszuval szemben, melyet rajtunk al­kalmazni akarnak , minthogy a franczia gőgöt és szemtelenséget földre terítettük, határainkon azt a positiót akarjuk venni, mely mi reánk nézve — és ma mi va­gyunk az urak ! — a legkedvezőbb; a legközelebbi alkalommal, ha valamely franczia kormánynak újra Poroszország elleni háborúra van szüksége, még gyor­sabban, még biztosabban akarunk győzni, kisebb áldozatokkal akarunk negyedszer Páris falai alatt megjelenni, s meg is fo­gunk ott jelenni, mindaddig, míg a túl­nyomó erő arra fog benneteket kénysze­ríteni, hogy megóvjátok a békét, melyre századok tapasztalata kényszerít. A­mi végül azon már köznapivá vált megjegy­zést illeti, hogy Francziaország az euró­pai egyensúly érdekében önti ki vérét, ez nem érdemli meg a komoly c­áfolatot.“­­ A lap kifakadásaiból ennyi fekszik előttünk. Elég azon tűrhetetlen gőg jel­lemzésére, melyről néhány nap előtt egész komolysággal azt állította egy angol lap, miszerint, ha Poroszország európai hely­zete még mindig hasonló mérvben fog terjedni, akkor a békét, nyugalmat sze­rető, a túlkapó henczegéstől irtózó euró­pai polgárnak nem lesz egyéb választása, mint egyszerűen Amerikába kivándorolni. És ugyancsak a Norddeutsche egy másik czikkében azt fejtegeti, miszerint Európa helyzete tetemesen javulni fog, ha az európai súlypont Páriából Berlinbe fog áttétetni. És mikép indokolja e meg­lepő bátorságú állítást? Szerinte Franczia­ország folyvást hódító, nyugtalanító po­litikát követett, míg Németországnak ma­gatartása egészen más természetű leend. Maga a német népjellem szerényebb, mérsékeltebb, magába zárkózottabb, a házi tűzhelyhez ragaszkodóbb, mint a franczia, és ilyen lesz Németország po­litikája is. Köszönjük a nagylelkű bizta­tást, melyet­ eléggé jellemez Poroszország­nak eddigi magatartása. Fényes tanúbi­zonysága a hypocrita jámborságnak a romániai hohenzollerni trón, s a szándék­ba vett spanyol trónjelöltség. A berlini lap úgy beszél, mintha, a világnak semmi tudomása sem volna az új észak-német képviselő tüzelmeiről Konstantinápoly­ban, mintha már eddig is nem vette volna észre Poroszország keze nyomát az osz­trák munkás­zavarokban. Poroszországot a hódító államok végzete hajtja, s e haj­rában nincs megállapodás. Ne zavarja össze a berlini junkerlap a német népjel­lemet a poroszszal. Mindaz, a­mi az előb­biben tisztátlan, salak, az porosz elem. Igaz, hogy a porosz népjellembe van erő, akarat, szívósság — de a hadi sze­rencse az erőt erőszakká, az akaratot ön­kénykedéssé, a szívósságot mód nélküli öntúlbecsüléssé fejtette ki- S mindezt a jámbor istenfélelem máza, melylyel el­lepik, még kiállhatatlanabbá teszi. Nincs kellemetlenebb, mint mikor a jóllakott farkas mérsékletről s felebaráti szeretes­ről papol. — Egy frankfurti távirat sze­rint újra tiz lassaleanus munkás fogatott el újra. Valószinűleg azon nézetben bá­torkodtak lenni, hogy az annexio a béke­­biztositásnak nem épen czélravezető esz­köze. A 13-iki párisi csaták. Legutóbbi esti kiadásunkban alkalmunk volt közleni a hivatalos franczia tudósítást az e hó 13-dikán vívott győzelmes franczia csatákról, melyből kitűnik, hogy a porosz főhadiszállásról, a való hallatlan elcsavarásával igyekeztek e győzelmek jelentőségét megtagadni. Most ugyan e nevezetes csatározásról a „Corr. Havas“ a kö­vetkezőket jelenti: Nem 5 órakor, mint mondák, hanem reggel 9 órakor adta egy ágyúlövés a Montrouge erőd­ből csapatainknak a türelmetlenül várt jelt. Az orleansi kamutól a Bryères redouteig, mely utolsó az általunk megszállott pontok közt, ka­­tonáink összecsoportosítva, és a hápahupás tér­ségen elrejtve valának. A Montrogue erődtől Meudonig hosszú sík terjed el. Elől Bagneux és a bhatilloni magaslatok vannak a villjuisi fen­­sikkal szemben. 91/­ órakor borzasztó tüzelést kezdtek állomá­saink mindenütt. Az ellenség csak gyengén fe­lelt. Nincs még készen, vagy valami meglepetést tervez ? E­gy órai heves ágyúzás után csapataink futó lépésben előre törnek, elől a Cote d’or moz­gói. Katonáink szuronynyal elfoglalják az ellen­séges állásokat, semmi sem állt ellent e borzasztó áramlatnak. Hiába fordítja meg a fegyvert agyával felül egy meglepett porosz zászlóalj, mely cselfogást sokszor alkalmazott csapataink ellen, hogy köz­vetlen közelből rájuk lőj­jön, a zászlóalj egy pil­lanat alatt szétveretett. Rohamlépésben átsietnek hadaink a téren és Bagneuxbe törnek. A templomig semmi ko­moly ellentállásra nem találnak, itt azonban heves fegyvertűz fogadja. A pinczékből, abla­kokból, fedélnyilatokból lövöldöznek a mieinkre, minden ház egy-egy vár, melyet minden áron el kell foglalni. Csak lépésről lépésre lehet előha­­tolni. Szerencsére segítség jön. A 3, 5 és 70-ik sorezredek, valamint a 12, 13. és 15. ezred is benyomultak most a faluba. Az elkeseredett küzdelem házról házra, utczáról ut­­czára tovább foly. Végre d. u. 3 órakor az utol­só akadály is legyőzve, de­nem veszteség nélkül. Dampierre grófot egy golyó elejti, s vérfedve kiáltja: előre mozgó őrség! Látom e vitéz har­­czost, a golyó mellén fúródott át, fél óra múlva halott. Szerencsétlenségre minden felől segítséget kap az ellen, a bajorok után a hesseniek, azután a poroszok jőnek. Mint a hangyák nyüzsögnek minden felől előre. A küzdelem e pillanaton­ként f­ajuló csapatok ellen nem folytatható, megkezdődik jó rendben a visszavonulás sűrű golyó­zápor közt. A Montrouge erőd, mely nehogy saját hada­inkra lőjjön, egy óra hosszat hallgatott, ismét megkezdé a tüzelést. Roppant tengeri ágyúi mély nyílásokat vágnak az ellenség soraiban, egyszersmind egész tüzérségünk ütközeti állást vesz az orleansi után. Irtózatos tüzelés foly, ennek daczára előnyo­mulnak a poroszok. Az erődből 100 méternyire 2 mozgóőrt és a 70-ik ezred egy katonáját se­­gítem fel a földről, kiket az ellenség golyói ta­láltak. Az ellenség ennélfogva nem kevesebb mint 1000 méternyire jött ágyúinkhoz, 1­4 órakor mindennek vége volt. 38 meklenburgi, kik a tegnap ejtett 100 fo­golyhoz tartoztak, fél 6 órakor a tengerész gyalogok által­ a Vendome térre vitettek. A nagyobb rész igen fiatal , és mindnyá­jának elégült kifejezése valt, sőt némelyike még nevetett is, úgy látszott nem szenvedtek éhséget, de végtelenül piszkosak voltak. Midőn a Montrogue erőd kapuin bevezeték őket, a nép­ség, megértvén, hogy meklenburgiak, elkiáltá­s le a poroszokkal­ kijelenteni kívánván, hogy csak a poroszt illeti gyűlöletük. Minthogy a poroszok halottaik eltemetésére fegyverszünetet kértek, 11-től 5 óráig megengedtetett. October 14-én 11 óra délelőtt. A poroszok ké­résére 11 órától 5-ig fegyverszünetben egyez­tünk meg a halottak eltemetésére déli erődeink előtt. Szerencsés portyázást tettek a párisi nemzet­őrség csatározói Thierard főparancsnoksága alatt Reuil felé. E zászlóalj, melynek deréksé­­gét és fegyelmezettségét Duorot thk. is kiemel­hető, előőrsre volt vezényelve, honnan szüntelen portyázásokra indult. Egy ily alkalommal meglehetős számú porosz­­csapatot leptek meg a zászlóalj csatározói Reuil­­ben, midőn épen két házat égettek le, hogy egyik torlaszukat szabaddá tegyék, 20 emberük maradt itt a csatatéren. A poroszok által kívánt fegyverszünet folytán ma nem volt komoly csata. Csupán Montretout felé küldtek néhány golyót, hol a poroszok mo­zogni kezdtek. A poroszok bhatilloni és bag­­neuxi vesztesége legalább is 1200 emberre ment, a mi veszteségünk sebesültekben és halottak­ban 200. Trochu tábornoknak ma egy levelét fogják állítólag közzétenni, melyet a párisi mairekhez intézett a tényleges nemzetőrség szervezésére vonatkozólag. Garibaldi. Garibaldi megérkeztét Gambetta, Cambriel tábornoknak a következő levélben adta tudtára: Tours oct. 13. Tábornok ! Én ennek hazafiságára hivatko­zom. A Vogesek vidékén fenálló önkénytes lö­vészcsapatok feletti fő vezénylet egy dandár mozgó nemzetőrség vezényletével együtt Gari­baldi tábornokra ruháztatott, ki nagylelkűleg felajánlta szolgálatait és kardját a franczia köztársaságnak. A tábornok elutazott, hogy önt felkeresse és önnel megbeszélje a közös cselek­vés módját. Számítok arra, hogy ön jó akaratot fog iránta tanúsítani a biztos vagyok benne, hogy ha az oly bátor férfiú mint ön, e hírneves hazafinak segédkezet nyújt, dicső eredménye­ket vívnak majd ki és diadalmaskodni fognak minden nehézségen. Gambetta. Garibaldi tábornok az önkénytesekhez és sza­bad-lövészekhez a következő napiparancsot intézte: Franczia köztársaság. Egyenlőség, testvériség, szabadság. Véges hadsereg. Önkénytesek, szabad-lövészek és nemzetőrök ! Átvettem a fővezényletet a nemzeti védelemre alakult csapatok felett. Poroszország tudja, hogy most a felfegyver­zett nemzettel van dolga. Én nem sokat beszélek, íme ez utasításom, mely szerint nektek a jö­vőben a köztársaság esküdt ellensége, a betola­kodó elleni műveletekben el kell járnotok. Számítok rátok ! s ti számíthattok rám. Dole, oct. 14. G. Garibaldi, M­a z z i­n­i. Úgy a londoni „Times,“ mint a „Daily News“­­nek távirati utón azt írják, hogy Mazzinit sza­badon bocsátották. A „Daily News“ nagy meg­elégedéssel fogadja e hírt, és nem mulaszthatja el ez alkalommal, hogy Mazzininak elismerést ne nyilvánítson Olaszország felszabadítása körül szerzett érdemeiért. „Bármit mondjanak is Ga­ribaldi vagy Cavour tetteiről, mondja az emlí­tett lap. A Róma megszerzése és az olasz „egy­ség létesítése jobbára Mazzini műve volt. Ő ta­lán nem tudta mindig a kellő időpontot válasz­tani tervei kivitelére, de mindenesetre a legön­­zéstelenebb módon áldozta fel magát hazájáért. Ha Mazzininak egyéb érdeme sem volna, érdem az, hogy a jezsuiták minden időben sötét gyű­lölettel és szenteskedő rágalmak és szidalmak­kal halmozták el.“ Napóleon titkos irataiból. A 8-ik csoportból a jelen háborúra vonatko­zó következő levelet veszszük át: Stoffel ezredes, a franczia követség katonai tagja, a következő levelet írta Pietrihez, a csá­szár kabinet titkárához: Kedves Pietrit ! E levél különös utat tesz, mig önhöz jut, mert angol futártól küldöm. Brüsselen és Londonon lesz szerencséje átutaz­ni, míg önnek külügy­m­iniszterünk által kézbe­­sittetni fog. Tudassa velem minden áron, várjon megkapta-e múlt csütörtökön 19-én indított küldeményemet. Ez a császárhoz és egy másik a miniszterhez szóló munka vala, egy borítékban, mindkettő 5 pecséttel. Bleichrö­­dernek adtam át, ki Párisba ment. Semmi tény bajosabb, mint oly emberekre találni, kik magukat más helyzetébe beleképzelik. Képzelje helyzetemet, mily nyugtalan va­gyok küldeményeimért, melyeket nem követségi futárunk által küldők. Ha ön nekem csak két sort ír: Jól vagyok, csak egy kis daganatom van közép ujjamon, utóbbi levelét csütörtökön kaptam­, az nem fogja zavarni önt komoly mun­káiban, sem tárczmulatságaiban, és engem meg­nyugtat. Megfelelt-e művem a jegyzékre vonat­kozólag a kérdésre? Utóbbi levelemben ígértem, hogy igen nevezetes közleményeket teendők. Hallja csak. Bleichröder úr Berlinben tekintélyes bankár, Rothschild üzletkapcsolatában áll és Bismarck üzleti megbízottja. Állandósága és gyakorlati tapintata által sikerült kitűnő állást szereznie. Ő az egyedüli zsidó, kit Bismarck bizalmasabb körben elfogad, egyetlen, kinél néha ebédel. Hírhordónak tartja, és néha bizalmi küldetésbe küldi. Különös nevezetessége a porosz kormá­nyoknak, hogy 100 év óta mindeniire felhasznált egy-egy zsidót többé-kevésbbé titkos eszközül. A­kiről szó van, nem valami ármánykodó, de arra törekszik, hogy elődei nyomába lépjen, kik közt Ephraim zsidó első rangú csillagként szerepelt. Bleichröder szelíd, csendes ember, jó akaró kifejezéssel, kivel én meglehetős jó és szívélyes viszonyban állok. Miután utóbbi idő­ben egy hetet Varzinban töltött volna Bismarck­nál, hozzám jött, és hogy elbeszélem beszélgeté­sünket, az azért történik, mert­­ okom van fel­tenni, hogy megbízatása volt, puhatolózni, vagy legalább véleményemet megtudni. Beszédünk kezdetén igen kért, tartanám titokban Bismark­­kal tartott utóbbi beszélgetéséről mondottait, va­lamint azon hangulatot, melyben állítólag Bis­marckot találta. A miniszter — mondá Bleichröder — sokkal inkább kívánja a békét mint valaha, mindent megtesz annak fentartására. Okait is elmondá őszintén, miért nem kívánhatja most észak a déli államok bekeblezését. Elmondá, hogy a német egység előbb-utóbb magától megle­p, az ő hiva­tása nem abban áll, hogy e mozgást elősegítse, hanem főképen abban, hogy az 1866-iki művet megszilárdítsa. Azt kérdik több felől, nem lesz e már vége az üzlet e pangásának, erre Vilmos királynak Napóleon császárral való találkozása nagyon alkalmas eszköznek tekintetik. Varzin­ban volt szó erről és Bismarck környezetéből némelyek szeretnék véleményét erre vonatkozó­lag kipuhatolni. A beavatottak azt mondák ne­kem, hogy ő örülne neki, ha ily találkozást lé­tesíthetne,de nem titkolhatja el, hogy ahhoz, hogy a császárt­­ erre rábírják, szükség az ő (Bis­marck) és a­ király beleegyezése abba, hogy komoly és határozottan körülírt biztosítékok adassanak­ írásban,­ mondá Bleichröder úr. E biztosítékok pedig abban állanának, hogy Po­roszország ígéretet tenne, semmi oly vállalatba nem kezdetni, mi Dél­ér­etország egyesítéséhez vezetne. Végül azt kérdé Bleichröder úr, mit gondolok, volna-e kedve a császárnak ily biz­tosítékok mellett ráállani a találkozásra. Meg­kímélem önt a beszélgetés többi részének elő­adásától, csak azt mondom el, mit tartok a do­logról. Kétségtelen, hogy most egy ily találkozáson dolgoznak. Ezt annál biztosabbnak tartom, mert két porosz lap már szólt róla, és miután Bleich­röder nekem megesküdött, hogy beszélgeté­sünket titokban tartja, mégis hason tárgyról szólt Benedetti távollétében a franczia ügy­vivővel. Másodszor nem tartom egészen előre tervezettnek azt, hogy e bankár a teremet tapogassa, bár lehetséges. Azonban épen úgy lehetséges az is,hogy Bleichröder szereplési visz­­ketegében reám nézve nem birt utasítással, és csak személyes értesülése végett akart engem kilesni. Mind­a mellett annyi bizonyos, hogy itt találkozáson működnek. Felesleges mondanom, minő magatartásom volt az egész beszélgetés alatt, mert már elmondom, hogy én tisztán sze­repemre és teendőimre szorítkozom. Ostoba, ar­­czátlanokra bízom, minő kiépezni, hogy katonai attadhék, nagyköveteként akarjanak szerepelni. Kitérő válaszokra szorítkoztam tehát s arra, hogy nem ismerem a császár hangulatát. Egy kis részlet azonban azt bizonyítja, hogy Bismarck ily találkozáson dolgozik. Bleichröder azt állítá, hogy deczember végén Párisba kell mennie, s tőlem levelet kért önhöz. Értésemre adó, hogy a császártól kihallgatást kérend. Lát­hatja ön, hogy vagy a tuilleriák belsejéig akar behatni Bismarck, mielőtt hivatalos lépést tenne, vagy pedig zsidója dühödik a politikai szerep­lésért. Végre meg kell még jegyeznem, hogy mind­ezeket azért mondom el önnek, hogy ha neta­lán lépést tennének a császárnál a találkozás iránt, erről önnek eleve tudomása legyen. Talán lesz módja önnek e dologban bizonyosságot sze­rezni Bismarck őszinte vagy nem őszinte szán­dékairól a béke fentartása és az összeütközés kikerülése végett. A közvélemény Poroszországban még mindig ugyan­az; bizalmatlanság és általános izgalom Francziaország ellen. Ezt ön ténynek veheti. Okait is megértheti. Első kétségbevonhatlan tény: Poroszország arra tör, hogy Németorszá­got maga körül egyesítse. Az alak ebben aztán mindegy. Második tény: Kit tekint akadályul Poroszország ezen óhaja teljesíté­sben ? Fran­­cziaországot. Szükséges következtetés: Az egész porosz nemzet előtt gyanúsak vagyunk,m­émely pártok utálnak bennünket, mindnyája bizalmat­­lankodik, és a kevésbé szenvedélyesek oly ér­zelmet táplálnak irántunk, mint olyanok, kik egymásnak útjában állnak, ennélfogva az általá­nos hangulatot e szavakkal jelzem: animositás, bizalmatlankodás, ingerültség Francziaország ellen. Ez az 1866-iki események végzetes követke­zése. Míg a helyzet úgy áll, mint jelenben, nem lehet rajta semmit változtatni; ellenkezőleg a hangulat mind roszabbá válik. Ennyit már a kedves barátom. Sok mindenfé­lét megért ön, mióta nekem nem irt, a spanyol forradalmat, a Baudin ügyet s ki tudja még mit, írjon nekem, nagy örömet okoz vele. S t o p p e 1, a. k. A fővárosi közmunkatanácsból. A közmunkát­anács tegnap tartott üléséből a következő pontokat emeljük ki: Az alelnök beterjeszté az oct. 6—20-a közötti időről szóló elnöki jelentést. A jelentés a követ­kező indítványokat terjeszti a közmunkatanács elé: a) Hivassanak fel Pest és Buda városok, hogy­ mindazon építési engedélyek, melyek a közmunkatanács életbelépése előtt adattak meg, de mindeddig foganatba nem vétettek, fölter­jesztessenek, b) hogy a számadások minden ne­gyedévben megvizsgáltassanak,c) a városligetbe vezetendő boulevardokra nézve meglevő négy tervezet adassék ki a műszaki osztálynak, hogy a boulevard véglegesen választandó irányára nézve véleményes jelentését a tanács egyik leg­közelebbi ülésének beterjeszsze. A közmunkatanács mind­három indítványt elfogadta. Fölolvastatott a pénzügyminisztérium azon leirata, melyben tudatja, hogy Budán a három­­szögellési munkálatok azonnal megkezdetnek, feltéve természetesen, hogy Buda városa eleget tesz vállalt kötelességeinek. A közmunkatanács ennélfogva a reá eső 27.000 frtot 18 havi rész­letben le fogja fizetni. Végre az üvegtáblák, vas­jelvények stb. beszerzésére egy háromtagú bi­zottság küldetett ki. A tanács intézkedett a téli faszükséglet be­szerzése iránt, s a szolgák ruházata iránt. A pestvárosi közgyűlés határozata következ­­tében a fővárosi közmunkák tanácsa fel fogja szólítani Pest városát, hogy a régi német szín­házépület szabályozására vonatkozó terveket felterjeszsze. A számvevőség jelentése alapján Buda­pest városok fel fognak szólittatni, hogy: a) előter­­jeszszék a terveket és költségvetéseket azon munkákról, melyeket az 1870 ki költségveté­seikbe felvettek ugyan, de mindeddig nem való­sítottak ; b) hogy megtegyék intézkedéseiket, miszerint 1870 i budgetjök azon része, mely az 1870-ik X. tcz. 17 § ában elsorolt munkákra vonatkozik, még lehetőleg november vége előtt felterjesztessék a tanácsnak. Pest városának azon kérelmét, hogy a köz­munkatanács közölje a várossal, minő nézetben van a Rombach’Utczában épülő szr. imaház ku­polájának constructiójáról, a közmunkatanács közvetlenül nem teljesítheti ugyan, mivel mint felebbezési fórum, oly ügyekben nem ítél, a­hol az első fórum még nem ítélt, de azért lehetőleg eleget fog tenni e kívánságnak és a műszaki osz­tályt ezen értelemben utasító. A budai ötpacsirta-utcza szabályozása cse­kély módosítással elfogadtatik. A gázgyártársaság kérelmét egy új gázgyár felállítása iránt a közmunkatanács nem veheti tárgyalás alá, mert a városi hatóság mint első fórum ezen ügyben még nem ítélt. Különben a főmunkatanács az általános szabályozási terv megállapításánál tekintettel lesz egy új gázgyár felállítása iránt is. A budai nagy Gellérthegy utcza és kis Gellért­­h­gy utczák szabályozási terve a budai városi hatóság terve alapján hagyatik jóvá. Az utczák­­nak nem kell szélesebbeknek lenniök 5’/2 ötnél. A tanács ezután még kisebb folyó ügyeket inté­zett el. Belföld, Tata, oct. 17. Komárom megye tatai járásának az alkotmá­­nyos jogok gyakorlata ugyancsak kijutott, a­mennyiben a jelen országgyűlés tartamára jövő hó 3-án már harmadszor fog képviselőt választa­ni. Az először kiválólag feddhetlen becsületessé­génél és ebből kifolyólag iránta viseltetett köz­tiszteletnél fogva megválasztott Ghyczy Ignácz Urnak mély részvéttel fogadott halála után f. évi június 17-én a képviselői állásra a megyei köz­ponti nagyhatalom tutelája alatt megválasztatott a járás volt főszolgabirája, ifj. Huszár László úr. Fátyolt kívánok vetni azon eclatáns jelenségek­re, melyek ifj. Huszár László urat arra indítot­ták, hogy képviselői állásáról lemondjon, bár tanulságos lenne, miként boszulja meg magát a közvélemény előtt ugyanennek illetéktelen be­folyással egyéni czélokra való felhasználása, és egy járásnak intelligentiája és közönsége mellő­zésével való erőszakolása. A tatai járás a most megnyílt képviselői állás betöltésénél érdekeit és helyzetét tökéletesen felfogja. A járás intelligentiája legnagyobb részt deák-párti és összes választó­közönsége mé­lyen átérzi azt, hogy több mint 20 éves elmara­dásunk után hazánk és egyes polgárainak javán nem rideg opponálás, azaz semmitevés, helylyel közzel sértett személyes ambitióktól vezérelt po­litikája, hanem egy életrevaló nemzetet megil­lető cselekvés politikája által lehet lendíteni; mélyen átérzi azt, hogy, a természet minden ki­váló erejével megáldott, virágzó ipar­, kereske­delem és gazdászatra hivatott vidékünk sajnos elhanyagolásában nélkülözi mindazon eszközö­ket, melyek feltűnően előnyös geographiai hely­zetünk biztos felvirágozására vezetnének, hogy elhagyottságunk orvoslását nem remélhetjük ak­kor, ha, mint eddig,­a csupán merev közjogi vi­tákra szorítkozó balpárt hívét küldvén érdeke­­inek képviseletére,méltányos kívánságaink illeté­kes tudomásra nem jut. A jelen országgyűlés van hivatva arra, hogy égető belügyi kérdéseinket megoldja és életbe léptesse mindazon intézményeket, melyek anya­gi és szellemi jóllétünk felvirágozására vezetnek. Jól meg kell fontolnia a tatai járásnak a küszö­bön álló képviselői választásnál lépteit, nehogy azon belügyi organizatiónál érdekei erély nélkü­li képviseletben részesüljenek, avagy épen gyak­ran pártfegyelemből a kormány a speciális érde­kek előmozdításának sürgetését elmulasztó bal­párt hívével egészen képviselet nélkül marad­janak. A tatai járás saját érdekeit helyesen fogta fel, midőn figyelmét Fittler Dezső arra fordította, ki becsületessége, kiváló szorgalma és kitűnő kép­zettsége által polgártársainak bizalmára hivat­va van. A járási intelligentia legnagyobb része mai napon hívta össze a választó­polgárokat, hogy Fittler Dezső úr felléptetésének szokásos külső nyilvánulását adja. Daczára a nagy munkaidő­nek, a választók minden osztályából tömegesen megjelent választók körébe Fittler Dezső úr meghivatván, Futó János úr eleven színekben adta elő a járás érzelmeit és szükségleteit, fel­kérvén Fittler Dezső urat, hogy személyébe és kitűnő tehetségeibe vetett bizalmuktól felhíva a képviselői állást elvállalni szíveskedjék. Mire Fittler Dezső úr tetszéssel fogadott politikai helyzetünket és járásunk viszonyait felvilágosí­tó beszédben jelenti ki, hogy a képviselői állást elvállaln­i kész. Nem akarom e lapok olvasóit mindazon élénk ovatiókkal untatni, melyek ezen felléptetés alatt és után Fittler Dezső úr jelölt­ségei mellett mindenhol jelentkeztek ,s­ csupán annyiból említem meg, hogy Fittler Dezső úr megválasztatása ,azok folytán bizonyosnak te­kinthető. Ellenzéki részről Vásárhelyi Imre úr, mint mindenkor, egyetlenegy intelligens választó pár­tolása nélkül, most is szerencsét próbál. A me­gyei központi balpárti clique jelöltje, Konkoly Elek úr, ki bizonyára ezen maga is csodálkozik, és nem annyira személyének, mint vagyonossá­­gának tulajdonítja. Minderről csupán csak mint hírről beszélek, miután az ellenzék részéről mindeddig valamely bizonyos lépés nem történt, de ez annak gondolkodóbb részéről ily jelöltek mellett nem is hihető, mert ha már balpárt követ kell, akkor bizonyára az érdemekben, munkásságban megőszült, köztiszteletben álló Konkoly Dénes úr lehetne a járásbeliek közül competens,hanem ennek szigorú igazság- s rés­z­­szeretete és munkásságává megyei központi nagy­hatalommal nem fér össze. Egy választó. Különfélék. Pest, o6­. 21. (Ferencz József császá­r-F­­­o­r­d.) Mint jelentik, ő felsége, engedve Petermann úr, az első német északi sark-expeditió megindítója kérelmének, megengedte, hogy az expedit'd felfedezésének egyik legnevezetesebb tárgya : a 73 fok alatt fekvő, és egész Grönlandot metsző Fjord az ő nevéről „Kaiser Franz J­sef Fjord“­­nak neveztessék. (A zalam­egyei Deá­k-k­ö­r­ novem­ber 6-án é­vi 7 órakor Zalaegerszegen szokott helyiségében értekezletet tartana, melyre a za­­lamegyei deákpárti tagok tisztelettel meghivat­nak. Glavina Lajos elnök. (A hivatalos lapból.) A földmive­­lés-, ipar-, és kereskedelmi m. kir. miniszter, Be­ne Károly elsőosztályú postatisztet a miskolczi postahivatalhoz gondnokká nevezte ki. A m. k. pénzügyminiszter Széll János adóhivatali tisz­tet a debreczeni m. k. pénzügyigazgatóság szám­vevő osztályához III-ik osztályú számtisztté ne­vezte ki. Kludik Géza körmendi lakos vezeték­nevének „Szigetváriéra kért átváltoztatása megengedtetett. — A fiumei állami középtano­dánál szükségelt tanszékek betöltésére f. é. Sep­tember 18-én 20,523 sz. a. kihirdetett pályázat ezennel f. é. november 10-ig meghosszabbíth­atik. (Vasúti előmunkálati engedé­ly­e­k.) A közlekedési minisztérium a következő vasúti előmunkálati engedélyeket adta ki: Flesch Lajosnak, egy a kis terennyei kőszénbányától a kis terennyei állomásig vezetendő vasútra; a ravaszgedi bányáktól egy eddigelé meg nem határozott végponthoz vezetendő szárnyvasútra; egy más társaságnak szintén a teremnyei bányák­tól az állomásig vezetendő szárny­vasútra; Weiz­mann Lajos bárónak egy mohács-buda-eszter­­gom-ujszőnyi vasútra; Péterffy­­Józsefnek egy jolsva-bródi (?) vasútra; végre Forner Körnél­nek egy Félegyháza, Csongrád, Szentesen át H.­­M."Vásárhelyre vezetendő vasútra. (Világkiállítás B­é­csb­e­n.) A bé­csi kormány a bécsi világkiállítás kérdését nem törvényjavaslat, hanem hitelkövetelés alakjában fogja a birodalmi tanács elé hozni. Mint az „Oest. Corr.“ értesül, a világkiállítás kezdemé­nyezésére a kereskedelmi miniszter 1871. bud­­getjében 500.000 van felvéve. — A kiállítás tervezetei és előmunkálati tervrajzai mind Schwarz báró kezeiben vannak s ez most Páris körülzároltatása következtében természetesen teljesen el van rekesztve a Bécscsel való közle­kedéstől s azért nem halad elő az ügy a kivánt gyorsasággal. (Helyreigazítás.) Gráf Ede honvédtá­bornok gyűjtéséhez, melyet tegnapi lapunkban említettünk — nem csak a Kolozsvárott, hanem az egész kolozsvári kerületben állomásozó tisztikar járult, mit ezennel megkeresés folytán helyreigazítunk. (F r o u-f r o u) czimmal gyors polka zeneszer­zemény jelent meg Táborszky és Parsch műke­­reskedésében. Szerzője Deutsch Sándor. Ára 50 kr. (L u e z W i 11 i a n u r), a kitűnő felol­vas­ó,hol­nap, szombaton este a „Faust­“ot olvassa a Froh­­nertermében. Kezdete a felolvasásnak 7 órakor, jegyek kaphatók Grill könyvkereskedésében. (F ö 1 o l v a s á s.) A Pesti Népkör helyisé­gében jövő szombaton okt. 22-én Szegfi Mór f-1 fogja olvasni, „A tőzsde­ világból“ czímű epizó­dot, előadónak ■— „Fenn és alant“ czim alatt közelebb megjelenendő regényéből. (Mulatság mindenfelé.) Pri­­vorszky kávés engedélyért folyamodott a ta­nácsnál, hogy kávéházi helyiségeiben u. n. café chantant-ot létesíthessen, mely párisi mintára lenne berendezve és a jobbhoz szokott publikum előtt is élvezhető mulatságot nyújtana. Az elő­adás megkezdéséig a kávéház mint eddig nyit­va marad a közönségnek, sőt még az előadás alatt is, a termek egyike a belépti díjat nem fizető közönség számára nyitva lesz.­­ Morlän­der is engedélyért folyamodott a tanácshoz, hogy egy német singspielhallet állíthasson, mely ter­mészetesen­ a ledér múzsáknak ajánlott, fényes divatú lebujféle lesz. E derék úri­ember meg­mutatta,­­mivel alacsonyította le a német színhá­zat, az ő kezébe kár volna ezentúl bármiféle en­gedélyt letenni. (Járművek közlekedése.) A mai napon tartott őszi­ lóverseny alkalmával 2­5 úri fogat, 81 bérkocsi, 26 egyfogatu, 13 társaskocsi és 12 különböző, összesen 153 jármű közleke­dett a versenytér felé vezető úton. A tavaszi ló­versenyek alkalmával 5—700 ra megy a ver­senyre menő kocsik száma. „A budai v­ár­s­z­í­n­h­áz­b­a­n“) csak jövő szombaton fog előadatni Tóvölgyinek „Harcz a nagybácsival“ czímű vígjátéka. A szereplők, a szerepek kellő betanulhatása s átgondol­tatása miatt, több időt kívántak. („Unió“) Megkerestettünk e sorok közlé­sére: Vasárnap f. hó 23-án d. u. 3 órakor fog az „Unió“ önképzőkör közgyűlést tartani, melyre a tisztelt tagok minél számosabban szíveskedjenek megjelenni; tárgya az önképző kör megalaku­lása, tisztviselők választása, alapszabályok fel­olvasása stb. A belépni kívánó urak felkéréte

Next