Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-22 / 256. szám
olyan, amilyent várni lehetett a Bismarckközlönyök e legarczátlanabbikától : gőgös és kihívó. A néhai vörös republicánus, Brass, e lapnak szerkesztője, még az apostaták közönséges buzgalmán is túltesz, s oly vad szenvedélylyel űzi a porosz Chauvinismus bachanaliáit, hogy még Berlinben is roszvért csinál ez otromba henczegés. A szóban levő köriratról azt mondja, hogy vas homlokkal megtagadja Francziaország egész múltját. A körirat minden tételét czáfolgatja s végül a következő fenyegetésekben tör ki : „A körirat minket Francziaország boszujával fenyeget— ezt már ma constatálni akarjuk. E boszuval szemben, melyet rajtunk alkalmazni akarnak , minthogy a franczia gőgöt és szemtelenséget földre terítettük, határainkon azt a positiót akarjuk venni, mely mi reánk nézve — és ma mi vagyunk az urak ! — a legkedvezőbb; a legközelebbi alkalommal, ha valamely franczia kormánynak újra Poroszország elleni háborúra van szüksége, még gyorsabban, még biztosabban akarunk győzni, kisebb áldozatokkal akarunk negyedszer Páris falai alatt megjelenni, s meg is fogunk ott jelenni, mindaddig, míg a túlnyomó erő arra fog benneteket kényszeríteni, hogy megóvjátok a békét, melyre századok tapasztalata kényszerít. Ami végül azon már köznapivá vált megjegyzést illeti, hogy Francziaország az európai egyensúly érdekében önti ki vérét, ez nem érdemli meg a komoly cáfolatot.“ A lap kifakadásaiból ennyi fekszik előttünk. Elég azon tűrhetetlen gőg jellemzésére, melyről néhány nap előtt egész komolysággal azt állította egy angol lap, miszerint, ha Poroszország európai helyzete még mindig hasonló mérvben fog terjedni, akkor a békét, nyugalmat szerető, a túlkapó henczegéstől irtózó európai polgárnak nem lesz egyéb választása, mint egyszerűen Amerikába kivándorolni. És ugyancsak a Norddeutsche egy másik czikkében azt fejtegeti, miszerint Európa helyzete tetemesen javulni fog, ha az európai súlypont Páriából Berlinbe fog áttétetni. És mikép indokolja e meglepő bátorságú állítást? Szerinte Francziaország folyvást hódító, nyugtalanító politikát követett, míg Németországnak magatartása egészen más természetű leend. Maga a német népjellem szerényebb, mérsékeltebb, magába zárkózottabb, a házi tűzhelyhez ragaszkodóbb, mint a franczia, és ilyen lesz Németország politikája is. Köszönjük a nagylelkű biztatást, melyet eléggé jellemez Poroszországnak eddigi magatartása. Fényes tanúbizonysága a hypocrita jámborságnak a romániai hohenzollerni trón, s a szándékba vett spanyol trónjelöltség. A berlini lap úgy beszél, mintha, a világnak semmi tudomása sem volna az új észak-német képviselő tüzelmeiről Konstantinápolyban, mintha már eddig is nem vette volna észre Poroszország keze nyomát az osztrák munkászavarokban. Poroszországot a hódító államok végzete hajtja, s e hajrában nincs megállapodás. Ne zavarja össze a berlini junkerlap a német népjellemet a poroszszal. Mindaz, ami az előbbiben tisztátlan, salak, az porosz elem. Igaz, hogy a porosz népjellembe van erő, akarat, szívósság — de a hadi szerencse az erőt erőszakká, az akaratot önkénykedéssé, a szívósságot mód nélküli öntúlbecsüléssé fejtette ki- S mindezt a jámbor istenfélelem máza, melylyel ellepik, még kiállhatatlanabbá teszi. Nincs kellemetlenebb, mint mikor a jóllakott farkas mérsékletről s felebaráti szeretesről papol. — Egy frankfurti távirat szerint újra tiz lassaleanus munkás fogatott el újra. Valószinűleg azon nézetben bátorkodtak lenni, hogy az annexio a békebiztositásnak nem épen czélravezető eszköze. A 13-iki párisi csaták. Legutóbbi esti kiadásunkban alkalmunk volt közleni a hivatalos franczia tudósítást az e hó 13-dikán vívott győzelmes franczia csatákról, melyből kitűnik, hogy a porosz főhadiszállásról, a való hallatlan elcsavarásával igyekeztek e győzelmek jelentőségét megtagadni. Most ugyan e nevezetes csatározásról a „Corr. Havas“ a következőket jelenti: Nem 5 órakor, mint mondák, hanem reggel 9 órakor adta egy ágyúlövés a Montrouge erődből csapatainknak a türelmetlenül várt jelt. Az orleansi kamutól a Bryères redouteig, mely utolsó az általunk megszállott pontok közt, katonáink összecsoportosítva, és a hápahupás térségen elrejtve valának. A Montrogue erődtől Meudonig hosszú sík terjed el. Elől Bagneux és a bhatilloni magaslatok vannak a villjuisi fensikkal szemben. 91/ órakor borzasztó tüzelést kezdtek állomásaink mindenütt. Az ellenség csak gyengén felelt. Nincs még készen, vagy valami meglepetést tervez ? Egy órai heves ágyúzás után csapataink futó lépésben előre törnek, elől a Cote d’or mozgói. Katonáink szuronynyal elfoglalják az ellenséges állásokat, semmi sem állt ellent e borzasztó áramlatnak. Hiába fordítja meg a fegyvert agyával felül egy meglepett porosz zászlóalj, mely cselfogást sokszor alkalmazott csapataink ellen, hogy közvetlen közelből rájuk lőjjön, a zászlóalj egy pillanat alatt szétveretett. Rohamlépésben átsietnek hadaink a téren és Bagneuxbe törnek. A templomig semmi komoly ellentállásra nem találnak, itt azonban heves fegyvertűz fogadja. A pinczékből, ablakokból, fedélnyilatokból lövöldöznek a mieinkre, minden ház egy-egy vár, melyet minden áron el kell foglalni. Csak lépésről lépésre lehet előhatolni. Szerencsére segítség jön. A 3, 5 és 70-ik sorezredek, valamint a 12, 13. és 15. ezred is benyomultak most a faluba. Az elkeseredett küzdelem házról házra, utczáról utczára tovább foly. Végre d. u. 3 órakor az utolsó akadály is legyőzve, denem veszteség nélkül. Dampierre grófot egy golyó elejti, s vérfedve kiáltja: előre mozgó őrség! Látom e vitéz harczost, a golyó mellén fúródott át, fél óra múlva halott. Szerencsétlenségre minden felől segítséget kap az ellen, a bajorok után a hesseniek, azután a poroszok jőnek. Mint a hangyák nyüzsögnek minden felől előre. A küzdelem e pillanatonként fajuló csapatok ellen nem folytatható, megkezdődik jó rendben a visszavonulás sűrű golyózápor közt. A Montrouge erőd, mely nehogy saját hadainkra lőjjön, egy óra hosszat hallgatott, ismét megkezdé a tüzelést. Roppant tengeri ágyúi mély nyílásokat vágnak az ellenség soraiban, egyszersmind egész tüzérségünk ütközeti állást vesz az orleansi után. Irtózatos tüzelés foly, ennek daczára előnyomulnak a poroszok. Az erődből 100 méternyire 2 mozgóőrt és a 70-ik ezred egy katonáját segítem fel a földről, kiket az ellenség golyói találtak. Az ellenség ennélfogva nem kevesebb mint 1000 méternyire jött ágyúinkhoz, 14 órakor mindennek vége volt. 38 meklenburgi, kik a tegnap ejtett 100 fogolyhoz tartoztak, fél 6 órakor a tengerész gyalogok által a Vendome térre vitettek. A nagyobb rész igen fiatal , és mindnyájának elégült kifejezése valt, sőt némelyike még nevetett is, úgy látszott nem szenvedtek éhséget, de végtelenül piszkosak voltak. Midőn a Montrogue erőd kapuin bevezeték őket, a népség, megértvén, hogy meklenburgiak, elkiáltás le a poroszokkal kijelenteni kívánván, hogy csak a poroszt illeti gyűlöletük. Minthogy a poroszok halottaik eltemetésére fegyverszünetet kértek, 11-től 5 óráig megengedtetett. October 14-én 11 óra délelőtt. A poroszok kérésére 11 órától 5-ig fegyverszünetben egyeztünk meg a halottak eltemetésére déli erődeink előtt. Szerencsés portyázást tettek a párisi nemzetőrség csatározói Thierard főparancsnoksága alatt Reuil felé. E zászlóalj, melynek derékségét és fegyelmezettségét Duorot thk. is kiemelhető, előőrsre volt vezényelve, honnan szüntelen portyázásokra indult. Egy ily alkalommal meglehetős számú poroszcsapatot leptek meg a zászlóalj csatározói Reuilben, midőn épen két házat égettek le, hogy egyik torlaszukat szabaddá tegyék, 20 emberük maradt itt a csatatéren. A poroszok által kívánt fegyverszünet folytán ma nem volt komoly csata. Csupán Montretout felé küldtek néhány golyót, hol a poroszok mozogni kezdtek. A poroszok bhatilloni és bagneuxi vesztesége legalább is 1200 emberre ment, a mi veszteségünk sebesültekben és halottakban 200. Trochu tábornoknak ma egy levelét fogják állítólag közzétenni, melyet a párisi mairekhez intézett a tényleges nemzetőrség szervezésére vonatkozólag. Garibaldi. Garibaldi megérkeztét Gambetta, Cambriel tábornoknak a következő levélben adta tudtára: Tours oct. 13. Tábornok ! Én ennek hazafiságára hivatkozom. A Vogesek vidékén fenálló önkénytes lövészcsapatok feletti fő vezénylet egy dandár mozgó nemzetőrség vezényletével együtt Garibaldi tábornokra ruháztatott, ki nagylelkűleg felajánlta szolgálatait és kardját a franczia köztársaságnak. A tábornok elutazott, hogy önt felkeresse és önnel megbeszélje a közös cselekvés módját. Számítok arra, hogy ön jó akaratot fog iránta tanúsítani a biztos vagyok benne, hogy ha az oly bátor férfiú mint ön, e hírneves hazafinak segédkezet nyújt, dicső eredményeket vívnak majd ki és diadalmaskodni fognak minden nehézségen. Gambetta. Garibaldi tábornok az önkénytesekhez és szabad-lövészekhez a következő napiparancsot intézte: Franczia köztársaság. Egyenlőség, testvériség, szabadság. Véges hadsereg. Önkénytesek, szabad-lövészek és nemzetőrök ! Átvettem a fővezényletet a nemzeti védelemre alakult csapatok felett. Poroszország tudja, hogy most a felfegyverzett nemzettel van dolga. Én nem sokat beszélek, íme ez utasításom, mely szerint nektek a jövőben a köztársaság esküdt ellensége, a betolakodó elleni műveletekben el kell járnotok. Számítok rátok ! s ti számíthattok rám. Dole, oct. 14. G. Garibaldi, Ma z z ini. Úgy a londoni „Times,“ mint a „Daily News“nek távirati utón azt írják, hogy Mazzinit szabadon bocsátották. A „Daily News“ nagy megelégedéssel fogadja e hírt, és nem mulaszthatja el ez alkalommal, hogy Mazzininak elismerést ne nyilvánítson Olaszország felszabadítása körül szerzett érdemeiért. „Bármit mondjanak is Garibaldi vagy Cavour tetteiről, mondja az említett lap. A Róma megszerzése és az olasz „egység létesítése jobbára Mazzini műve volt. Ő talán nem tudta mindig a kellő időpontot választani tervei kivitelére, de mindenesetre a legönzéstelenebb módon áldozta fel magát hazájáért. Ha Mazzininak egyéb érdeme sem volna, érdem az, hogy a jezsuiták minden időben sötét gyűlölettel és szenteskedő rágalmak és szidalmakkal halmozták el.“ Napóleon titkos irataiból. A 8-ik csoportból a jelen háborúra vonatkozó következő levelet veszszük át: Stoffel ezredes, a franczia követség katonai tagja, a következő levelet írta Pietrihez, a császár kabinet titkárához: Kedves Pietrit ! E levél különös utat tesz, mig önhöz jut, mert angol futártól küldöm. Brüsselen és Londonon lesz szerencséje átutazni, míg önnek külügyminiszterünk által kézbesittetni fog. Tudassa velem minden áron, várjon megkapta-e múlt csütörtökön 19-én indított küldeményemet. Ez a császárhoz és egy másik a miniszterhez szóló munka vala, egy borítékban, mindkettő 5 pecséttel. Bleichrödernek adtam át, ki Párisba ment. Semmi tény bajosabb, mint oly emberekre találni, kik magukat más helyzetébe beleképzelik. Képzelje helyzetemet, mily nyugtalan vagyok küldeményeimért, melyeket nem követségi futárunk által küldők. Ha ön nekem csak két sort ír: Jól vagyok, csak egy kis daganatom van közép ujjamon, utóbbi levelét csütörtökön kaptam, az nem fogja zavarni önt komoly munkáiban, sem tárczmulatságaiban, és engem megnyugtat. Megfelelt-e művem a jegyzékre vonatkozólag a kérdésre? Utóbbi levelemben ígértem, hogy igen nevezetes közleményeket teendők. Hallja csak. Bleichröder úr Berlinben tekintélyes bankár, Rothschild üzletkapcsolatában áll és Bismarck üzleti megbízottja. Állandósága és gyakorlati tapintata által sikerült kitűnő állást szereznie. Ő az egyedüli zsidó, kit Bismarck bizalmasabb körben elfogad, egyetlen, kinél néha ebédel. Hírhordónak tartja, és néha bizalmi küldetésbe küldi. Különös nevezetessége a porosz kormányoknak, hogy 100 év óta mindeniire felhasznált egy-egy zsidót többé-kevésbbé titkos eszközül. Akiről szó van, nem valami ármánykodó, de arra törekszik, hogy elődei nyomába lépjen, kik közt Ephraim zsidó első rangú csillagként szerepelt. Bleichröder szelíd, csendes ember, jó akaró kifejezéssel, kivel én meglehetős jó és szívélyes viszonyban állok. Miután utóbbi időben egy hetet Varzinban töltött volna Bismarcknál, hozzám jött, és hogy elbeszélem beszélgetésünket, az azért történik, mert okom van feltenni, hogy megbízatása volt, puhatolózni, vagy legalább véleményemet megtudni. Beszédünk kezdetén igen kért, tartanám titokban Bismarkkal tartott utóbbi beszélgetéséről mondottait, valamint azon hangulatot, melyben állítólag Bismarckot találta. A miniszter — mondá Bleichröder — sokkal inkább kívánja a békét mint valaha, mindent megtesz annak fentartására. Okait is elmondá őszintén, miért nem kívánhatja most észak a déli államok bekeblezését. Elmondá, hogy a német egység előbb-utóbb magától meglep, az ő hivatása nem abban áll, hogy e mozgást elősegítse, hanem főképen abban, hogy az 1866-iki művet megszilárdítsa. Azt kérdik több felől, nem lesz e már vége az üzlet e pangásának, erre Vilmos királynak Napóleon császárral való találkozása nagyon alkalmas eszköznek tekintetik. Varzinban volt szó erről és Bismarck környezetéből némelyek szeretnék véleményét erre vonatkozólag kipuhatolni. A beavatottak azt mondák nekem, hogy ő örülne neki, ha ily találkozást létesíthetne,de nem titkolhatja el, hogy ahhoz, hogy a császárt erre rábírják, szükség az ő (Bismarck) és a király beleegyezése abba, hogy komoly és határozottan körülírt biztosítékok adassanak írásban, mondá Bleichröder úr. E biztosítékok pedig abban állanának, hogy Poroszország ígéretet tenne, semmi oly vállalatba nem kezdetni, mi Déléretország egyesítéséhez vezetne. Végül azt kérdé Bleichröder úr, mit gondolok, volna-e kedve a császárnak ily biztosítékok mellett ráállani a találkozásra. Megkímélem önt a beszélgetés többi részének előadásától, csak azt mondom el, mit tartok a dologról. Kétségtelen, hogy most egy ily találkozáson dolgoznak. Ezt annál biztosabbnak tartom, mert két porosz lap már szólt róla, és miután Bleichröder nekem megesküdött, hogy beszélgetésünket titokban tartja, mégis hason tárgyról szólt Benedetti távollétében a franczia ügyvivővel. Másodszor nem tartom egészen előre tervezettnek azt, hogy e bankár a teremet tapogassa, bár lehetséges. Azonban épen úgy lehetséges az is,hogy Bleichröder szereplési viszketegében reám nézve nem birt utasítással, és csak személyes értesülése végett akart engem kilesni. Minda mellett annyi bizonyos, hogy itt találkozáson működnek. Felesleges mondanom, minő magatartásom volt az egész beszélgetés alatt, mert már elmondom, hogy én tisztán szerepemre és teendőimre szorítkozom. Ostoba, arczátlanokra bízom, minő kiépezni, hogy katonai attadhék, nagyköveteként akarjanak szerepelni. Kitérő válaszokra szorítkoztam tehát s arra, hogy nem ismerem a császár hangulatát. Egy kis részlet azonban azt bizonyítja, hogy Bismarck ily találkozáson dolgozik. Bleichröder azt állítá, hogy deczember végén Párisba kell mennie, s tőlem levelet kért önhöz. Értésemre adó, hogy a császártól kihallgatást kérend. Láthatja ön, hogy vagy a tuilleriák belsejéig akar behatni Bismarck, mielőtt hivatalos lépést tenne, vagy pedig zsidója dühödik a politikai szereplésért. Végre meg kell még jegyeznem, hogy mindezeket azért mondom el önnek, hogy ha netalán lépést tennének a császárnál a találkozás iránt, erről önnek eleve tudomása legyen. Talán lesz módja önnek e dologban bizonyosságot szerezni Bismarck őszinte vagy nem őszinte szándékairól a béke fentartása és az összeütközés kikerülése végett. A közvélemény Poroszországban még mindig ugyanaz; bizalmatlanság és általános izgalom Francziaország ellen. Ezt ön ténynek veheti. Okait is megértheti. Első kétségbevonhatlan tény: Poroszország arra tör, hogy Németországot maga körül egyesítse. Az alak ebben aztán mindegy. Második tény: Kit tekint akadályul Poroszország ezen óhaja teljesítésben ? Francziaországot. Szükséges következtetés: Az egész porosz nemzet előtt gyanúsak vagyunk,mémely pártok utálnak bennünket, mindnyája bizalmatlankodik, és a kevésbé szenvedélyesek oly érzelmet táplálnak irántunk, mint olyanok, kik egymásnak útjában állnak, ennélfogva az általános hangulatot e szavakkal jelzem: animositás, bizalmatlankodás, ingerültség Francziaország ellen. Ez az 1866-iki események végzetes következése. Míg a helyzet úgy áll, mint jelenben, nem lehet rajta semmit változtatni; ellenkezőleg a hangulat mind roszabbá válik. Ennyit már a kedves barátom. Sok mindenfélét megért ön, mióta nekem nem irt, a spanyol forradalmat, a Baudin ügyet s ki tudja még mit, írjon nekem, nagy örömet okoz vele. S t o p p e 1, a. k. A fővárosi közmunkatanácsból. A közmunkátanács tegnap tartott üléséből a következő pontokat emeljük ki: Az alelnök beterjeszté az oct. 6—20-a közötti időről szóló elnöki jelentést. A jelentés a következő indítványokat terjeszti a közmunkatanács elé: a) Hivassanak fel Pest és Buda városok, hogy mindazon építési engedélyek, melyek a közmunkatanács életbelépése előtt adattak meg, de mindeddig foganatba nem vétettek, fölterjesztessenek, b) hogy a számadások minden negyedévben megvizsgáltassanak,c) a városligetbe vezetendő boulevardokra nézve meglevő négy tervezet adassék ki a műszaki osztálynak, hogy a boulevard véglegesen választandó irányára nézve véleményes jelentését a tanács egyik legközelebbi ülésének beterjeszsze. A közmunkatanács mindhárom indítványt elfogadta. Fölolvastatott a pénzügyminisztérium azon leirata, melyben tudatja, hogy Budán a háromszögellési munkálatok azonnal megkezdetnek, feltéve természetesen, hogy Buda városa eleget tesz vállalt kötelességeinek. A közmunkatanács ennélfogva a reá eső 27.000 frtot 18 havi részletben le fogja fizetni. Végre az üvegtáblák, vasjelvények stb. beszerzésére egy háromtagú bizottság küldetett ki. A tanács intézkedett a téli faszükséglet beszerzése iránt, s a szolgák ruházata iránt. A pestvárosi közgyűlés határozata következtében a fővárosi közmunkák tanácsa fel fogja szólítani Pest városát, hogy a régi német színházépület szabályozására vonatkozó terveket felterjeszsze. A számvevőség jelentése alapján Budapest városok fel fognak szólittatni, hogy: a) előterjeszszék a terveket és költségvetéseket azon munkákról, melyeket az 1870 ki költségvetéseikbe felvettek ugyan, de mindeddig nem valósítottak ; b) hogy megtegyék intézkedéseiket, miszerint 1870 i budgetjök azon része, mely az 1870-ik X. tcz. 17 § ában elsorolt munkákra vonatkozik, még lehetőleg november vége előtt felterjesztessék a tanácsnak. Pest városának azon kérelmét, hogy a közmunkatanács közölje a várossal, minő nézetben van a Rombach’Utczában épülő szr. imaház kupolájának constructiójáról, a közmunkatanács közvetlenül nem teljesítheti ugyan, mivel mint felebbezési fórum, oly ügyekben nem ítél, ahol az első fórum még nem ítélt, de azért lehetőleg eleget fog tenni e kívánságnak és a műszaki osztályt ezen értelemben utasító. A budai ötpacsirta-utcza szabályozása csekély módosítással elfogadtatik. A gázgyártársaság kérelmét egy új gázgyár felállítása iránt a közmunkatanács nem veheti tárgyalás alá, mert a városi hatóság mint első fórum ezen ügyben még nem ítélt. Különben a főmunkatanács az általános szabályozási terv megállapításánál tekintettel lesz egy új gázgyár felállítása iránt is. A budai nagy Gellérthegy utcza és kis Gellérthgy utczák szabályozási terve a budai városi hatóság terve alapján hagyatik jóvá. Az utczáknak nem kell szélesebbeknek lenniök 5’/2 ötnél. A tanács ezután még kisebb folyó ügyeket intézett el. Belföld, Tata, oct. 17. Komárom megye tatai járásának az alkotmányos jogok gyakorlata ugyancsak kijutott, amennyiben a jelen országgyűlés tartamára jövő hó 3-án már harmadszor fog képviselőt választani. Az először kiválólag feddhetlen becsületességénél és ebből kifolyólag iránta viseltetett köztiszteletnél fogva megválasztott Ghyczy Ignácz Urnak mély részvéttel fogadott halála után f. évi június 17-én a képviselői állásra a megyei központi nagyhatalom tutelája alatt megválasztatott a járás volt főszolgabirája, ifj. Huszár László úr. Fátyolt kívánok vetni azon eclatáns jelenségekre, melyek ifj. Huszár László urat arra indították, hogy képviselői állásáról lemondjon, bár tanulságos lenne, miként boszulja meg magát a közvélemény előtt ugyanennek illetéktelen befolyással egyéni czélokra való felhasználása, és egy járásnak intelligentiája és közönsége mellőzésével való erőszakolása. A tatai járás a most megnyílt képviselői állás betöltésénél érdekeit és helyzetét tökéletesen felfogja. A járás intelligentiája legnagyobb részt deák-párti és összes választóközönsége mélyen átérzi azt, hogy több mint 20 éves elmaradásunk után hazánk és egyes polgárainak javán nem rideg opponálás, azaz semmitevés, helylyel közzel sértett személyes ambitióktól vezérelt politikája, hanem egy életrevaló nemzetet megillető cselekvés politikája által lehet lendíteni; mélyen átérzi azt, hogy, a természet minden kiváló erejével megáldott, virágzó ipar, kereskedelem és gazdászatra hivatott vidékünk sajnos elhanyagolásában nélkülözi mindazon eszközöket, melyek feltűnően előnyös geographiai helyzetünk biztos felvirágozására vezetnének, hogy elhagyottságunk orvoslását nem remélhetjük akkor, ha, mint eddig,a csupán merev közjogi vitákra szorítkozó balpárt hívét küldvén érdekeinek képviseletére,méltányos kívánságaink illetékes tudomásra nem jut. A jelen országgyűlés van hivatva arra, hogy égető belügyi kérdéseinket megoldja és életbe léptesse mindazon intézményeket, melyek anyagi és szellemi jóllétünk felvirágozására vezetnek. Jól meg kell fontolnia a tatai járásnak a küszöbön álló képviselői választásnál lépteit, nehogy azon belügyi organizatiónál érdekei erély nélküli képviseletben részesüljenek, avagy épen gyakran pártfegyelemből a kormány a speciális érdekek előmozdításának sürgetését elmulasztó balpárt hívével egészen képviselet nélkül maradjanak. A tatai járás saját érdekeit helyesen fogta fel, midőn figyelmét Fittler Dezső arra fordította, ki becsületessége, kiváló szorgalma és kitűnő képzettsége által polgártársainak bizalmára hivatva van. A járási intelligentia legnagyobb része mai napon hívta össze a választópolgárokat, hogy Fittler Dezső úr felléptetésének szokásos külső nyilvánulását adja. Daczára a nagy munkaidőnek, a választók minden osztályából tömegesen megjelent választók körébe Fittler Dezső úr meghivatván, Futó János úr eleven színekben adta elő a járás érzelmeit és szükségleteit, felkérvén Fittler Dezső urat, hogy személyébe és kitűnő tehetségeibe vetett bizalmuktól felhíva a képviselői állást elvállalni szíveskedjék. Mire Fittler Dezső úr tetszéssel fogadott politikai helyzetünket és járásunk viszonyait felvilágosító beszédben jelenti ki, hogy a képviselői állást elvállalni kész. Nem akarom e lapok olvasóit mindazon élénk ovatiókkal untatni, melyek ezen felléptetés alatt és után Fittler Dezső úr jelöltségei mellett mindenhol jelentkeztek ,s csupán annyiból említem meg, hogy Fittler Dezső úr megválasztatása ,azok folytán bizonyosnak tekinthető. Ellenzéki részről Vásárhelyi Imre úr, mint mindenkor, egyetlenegy intelligens választó pártolása nélkül, most is szerencsét próbál. A megyei központi balpárti clique jelöltje, Konkoly Elek úr, ki bizonyára ezen maga is csodálkozik, és nem annyira személyének, mint vagyonosságának tulajdonítja. Minderről csupán csak mint hírről beszélek, miután az ellenzék részéről mindeddig valamely bizonyos lépés nem történt, de ez annak gondolkodóbb részéről ily jelöltek mellett nem is hihető, mert ha már balpárt követ kell, akkor bizonyára az érdemekben, munkásságban megőszült, köztiszteletben álló Konkoly Dénes úr lehetne a járásbeliek közül competens,hanem ennek szigorú igazság- s részszeretete és munkásságává megyei központi nagyhatalommal nem fér össze. Egy választó. Különfélék. Pest, o6. 21. (Ferencz József császár-Ford.) Mint jelentik, ő felsége, engedve Petermann úr, az első német északi sark-expeditió megindítója kérelmének, megengedte, hogy az expedit'd felfedezésének egyik legnevezetesebb tárgya : a 73 fok alatt fekvő, és egész Grönlandot metsző Fjord az ő nevéről „Kaiser Franz Jsef Fjord“nak neveztessék. (A zalamegyei Deák-kör november 6-án évi 7 órakor Zalaegerszegen szokott helyiségében értekezletet tartana, melyre a zalamegyei deákpárti tagok tisztelettel meghivatnak. Glavina Lajos elnök. (A hivatalos lapból.) A földmivelés-, ipar-, és kereskedelmi m. kir. miniszter, Bene Károly elsőosztályú postatisztet a miskolczi postahivatalhoz gondnokká nevezte ki. A m. k. pénzügyminiszter Széll János adóhivatali tisztet a debreczeni m. k. pénzügyigazgatóság számvevő osztályához III-ik osztályú számtisztté nevezte ki. Kludik Géza körmendi lakos vezetéknevének „Szigetváriéra kért átváltoztatása megengedtetett. — A fiumei állami középtanodánál szükségelt tanszékek betöltésére f. é. September 18-én 20,523 sz. a. kihirdetett pályázat ezennel f. é. november 10-ig meghosszabbíthatik. (Vasúti előmunkálati engedélyek.) A közlekedési minisztérium a következő vasúti előmunkálati engedélyeket adta ki: Flesch Lajosnak, egy a kis terennyei kőszénbányától a kis terennyei állomásig vezetendő vasútra; a ravaszgedi bányáktól egy eddigelé meg nem határozott végponthoz vezetendő szárnyvasútra; egy más társaságnak szintén a teremnyei bányáktól az állomásig vezetendő szárnyvasútra; Weizmann Lajos bárónak egy mohács-buda-esztergom-ujszőnyi vasútra; PéterffyJózsefnek egy jolsva-bródi (?) vasútra; végre Forner Körnélnek egy Félegyháza, Csongrád, Szentesen át H.M."Vásárhelyre vezetendő vasútra. (Világkiállítás Bécsben.) A bécsi kormány a bécsi világkiállítás kérdését nem törvényjavaslat, hanem hitelkövetelés alakjában fogja a birodalmi tanács elé hozni. Mint az „Oest. Corr.“ értesül, a világkiállítás kezdeményezésére a kereskedelmi miniszter 1871. budgetjében 500.000 van felvéve. — A kiállítás tervezetei és előmunkálati tervrajzai mind Schwarz báró kezeiben vannak s ez most Páris körülzároltatása következtében természetesen teljesen el van rekesztve a Bécscsel való közlekedéstől s azért nem halad elő az ügy a kivánt gyorsasággal. (Helyreigazítás.) Gráf Ede honvédtábornok gyűjtéséhez, melyet tegnapi lapunkban említettünk — nem csak a Kolozsvárott, hanem az egész kolozsvári kerületben állomásozó tisztikar járult, mit ezennel megkeresés folytán helyreigazítunk. (F r o u-f r o u) czimmal gyors polka zeneszerzemény jelent meg Táborszky és Parsch műkereskedésében. Szerzője Deutsch Sándor. Ára 50 kr. (L u e z W i 11 i a n u r), a kitűnő felolvasó,holnap, szombaton este a „Faust“ot olvassa a Frohnertermében. Kezdete a felolvasásnak 7 órakor, jegyek kaphatók Grill könyvkereskedésében. (F ö 1 o l v a s á s.) A Pesti Népkör helyiségében jövő szombaton okt. 22-én Szegfi Mór f-1 fogja olvasni, „A tőzsde világból“ czímű epizódot, előadónak ■— „Fenn és alant“ czim alatt közelebb megjelenendő regényéből. (Mulatság mindenfelé.) Privorszky kávés engedélyért folyamodott a tanácsnál, hogy kávéházi helyiségeiben u. n. café chantant-ot létesíthessen, mely párisi mintára lenne berendezve és a jobbhoz szokott publikum előtt is élvezhető mulatságot nyújtana. Az előadás megkezdéséig a kávéház mint eddig nyitva marad a közönségnek, sőt még az előadás alatt is, a termek egyike a belépti díjat nem fizető közönség számára nyitva lesz. Morländer is engedélyért folyamodott a tanácshoz, hogy egy német singspielhallet állíthasson, mely természetesen a ledér múzsáknak ajánlott, fényes divatú lebujféle lesz. E derék úriember megmutatta,mivel alacsonyította le a német színházat, az ő kezébe kár volna ezentúl bármiféle engedélyt letenni. (Járművek közlekedése.) A mai napon tartott őszi lóverseny alkalmával 25 úri fogat, 81 bérkocsi, 26 egyfogatu, 13 társaskocsi és 12 különböző, összesen 153 jármű közlekedett a versenytér felé vezető úton. A tavaszi lóversenyek alkalmával 5—700 ra megy a versenyre menő kocsik száma. „A budai várszínházban“) csak jövő szombaton fog előadatni Tóvölgyinek „Harcz a nagybácsival“ czímű vígjátéka. A szereplők, a szerepek kellő betanulhatása s átgondoltatása miatt, több időt kívántak. („Unió“) Megkerestettünk e sorok közlésére: Vasárnap f. hó 23-án d. u. 3 órakor fog az „Unió“ önképzőkör közgyűlést tartani, melyre a tisztelt tagok minél számosabban szíveskedjenek megjelenni; tárgya az önképző kör megalakulása, tisztviselők választása, alapszabályok felolvasása stb. A belépni kívánó urak felkéréte