Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-23 / 257. szám

A. A­mint azonban a ház valamely tagját a bíróságnak kiszolgáltatá, már nem áll jogában a bíróság működésébe bármikép is beleavatkozni, s az ítéletről szóló utólagos bejelentés csak­is azért szükséges, hogy a ház illető tagjának tá­vollétéről hivatalosan értesítve legyen. Ma csak futólagosan akarjuk megérin­teni mind a három tant. A szélsőbal okos­kodása a mentelmi szabadalmat széles alapra terjeszti ki, de a viszásságok, me­lyek ily kiterjesztéssel járnak, szembe­ötlők. Ha e tan áll, akkor tulajdonképen nem a független bíróság, hanem a kép­viselőház többsége ítél a képviselő felett. Ha e tan áll, akkor e többségnek joggal kell bírnia arra is, hogy eshetőlegesen a felmentő ítéletet cassálja, hogy a büntetés mértékét leszál­lítsa, vagy fokozza s nem-e szembetűnő, hogy az ily inconvenientiák hova vezet­nének ? Az eljárás formalitásainak megbírálása szintén csak a bírói működés egy neme. Ott van nálunk e c­élra a semmitőszék, melynek illetékességi körét csorbítani nem tartozhatik a törvényhozás feladatai közé. A kritika nélküli tudomásul vétel pedig inkább csak tisztán technikai do­log , s az ügy érdemébe nem vág, akár előlegesen,akár utólagosan történjék is az. Ezek voltak az érvek, melyek ez ügy­ben a kormányt és kormánypártot vezé­relni látszanak ; ma azonban nem jutottak praegnans kifejezésre, hanem az ülés zűr­zavaros, bonyolódott lefolyást vett és végre is oly határozatokat hoztak, melyek egy­másnak a legteljesebben ellentmon­danak. A vita folyamában ugyanis két indít­ványt tettek. Az egyik az ügyet hétfőre ajánlja a tárgyalásra kitüzetni, a másik Mileticsnek azonnali szabadon bocsáttatá­­sát követeli. Világos, hogy az utóbbi in­dítvány eldöntésével eldöntik az elsőt, mert ha a ház azt határozza, hogy Mile­­tics szabadon bocsáttassák, ez által már is kijelenti, hogy a háznak külön engedé­lye nélkül a képviselő nem tartóztatható le, míg ha az ellenkezőt határozza, a letartóztatást helybenhagyja. E dilemmát érezni is látszott több szó­nok, de felszólalása a dolgot még inkább összezavarta. Végre is a­helyett, hogy a házszabályok által ajánlott kisegítő után, a tárgyat sürgősnek nyilvánítván, azt azonnal érdemlegesen tárgyalták volna, szavaztak a két indítvány felett külön, s a többség elvetvén a Miletics azonnali szabadon bocsáttatására vonatkozó indít­ványt, a hétfői tárgyalásnak már is prae­­judicálták. Ma volt az első ülés s a háznak legtöb­bet beszélő szónokai: Irányi, Zsedényi és Simonyi Ernő egyaránt megragadták az al­kalmat, hogy a szünidők alatt pihentetett ékesszólásukkal elfoglalják terrénumai­kat. Irányi a Miletics-ügyet kezdeményez­te. Zsedényi a közös pénzügyminiszter által fölvett kölcsön ügyében interpellálta a pénzügy­minisztert,oly felfogásnak adván kifejezést, melyet mi is a múlt napokban többször hangsúlyoztunk, s melyre alkal­munk lesz még sokszorosan visszatérni. Simonyi Ernő végül hosszabb fel­szólalásában azt kérdezte a magyar kor­mánytól , hajlandó-e Francziaország és Poroszország között a békét helyreállí­tani ? Örvendünk, hogy a szélső bal e kitűnő tagja ily nagy befolyást tulajdonit a ma­gyar kormánynak, de attól tartunk, hogy tűzeszközével kíván. Odakünn néhány hó alatt birodalmakat forgatnak fel, mi ezalatt egy debat­­te-ot végezünk. Mig az elhamarkodó Poroszor­szág egy országtömböt teremt s egy monarchiát dönt le, mi i­s ez alaposságunk és lelkiisme­retességünk bizonyságául szolgáljon — a me­­gyék rendezését sem akartuk keresztülvinni. (Éljen!) Óvakodjunk az elhamarkodástól! (Igaz!) Mi lassan a testtel haladva, meg fogjuk lepni a világot azon szívós kitartás által, melyet példa ellenzékünk az egy pont körüli forgás virtuusi­­tásában tanúsított s tanúsítani fog.(Balról: mind­halálig !) A felületesség azt tétetelezi föl, hogy a 67-es puskaporból már valahára kifogyott 8 új jelszavakkal, új eszmékkel tud föllépni. Csaló­dik. Forduljon fel a világ, szakadjon ránk a mennyek boltozatja, támadjanak hegyek a ten­gerek helyén — az ellenzék hű ragaszkodását a régi szavakhoz, a régi eszmékhez nem tánto­rítja meg semmi. S most kérem a t. jegyzőt, le­gyen szives a napirendre kitűzendő tárgyak so­rozatát a házzal tudatni. Jegyző: Napirenden van mindenek előtt az őszi lóverseny. (Éljen.) E miatt szükséges lesz vasárnap is ülést tartani — (mozgás, zaj, nem kell!) csakhogy nem e teremben, hanem ősi szokás szerint a Rákoson. (Helyeslés.) Utána tárgyalandó volna néhány új színdarab, melyek esti üléseket — (nem kell! majd bizony!) — a nemzeti színházban igényelnének. (Elfogadjuk !) Az Orfeum­ ban (lelkes éljenzés) és Neue­ Weltben (viharos éljen.) talán szintén akad új anyag ta­nulmányul. (Helyes !) A buffet-ben, mint a ház­nagyi hivatal tudtunkra adó, a tavalyinál jobb liqueurek és pogácsák kaphatók, ezzel a köz­óhajnak siettünk megfelelni. (A jelenlevők egy része kisiet sajátságúlag és önszájúlag győződni meg a bejelentett vívmányok valósága iránt.) Elnök: Egyéb tárgyunk nem lévén, mára az ülést eloszlatom. Argus: egyelőre csak a jó szándéknál kell ma m­a­radnunk.­­ Folytatása a mellékleten. -----------------------------------------------------------­ Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 22-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Kérvények ; beérkezett irományok ; elnöki bejelenté­sek ; Miletics elfogatásának ügye ; törvénykih­irdetés ; Zsedényi interpellációja a 15 millió előlegkölcsönüzlet iránt; Simonyi és társai határozati javaslata a porosz­franczia háború ügyében.) Elnök: Somssich Pál, jegyzők Bujá­­n­o­v­i­c­s Sándor, Jámbor Pál, Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Horváth Boldizsár, Rajner Pál, Ger­­ve István, Sz­­­ávy József,Eötvös J.K., Bedekovich Kálmán. A kérvényekről, beérkezett irományokról és elnöki bejelentésekről már szóltunk esti la­punkban. Miletics elfogatásának ügye. Miután a sajtóbíróságnak az ítéletet tartal­mazó jegyzőkönyve és a semmitőszéknek dönt­vénye felolvastatott, szót emel Irányi Dániel. A felolvasott ítélet megbírá­lása nem a ház körébe tartozik, hanem itt arról van szó, vájjon elegendő-e, hogy egy képviselő irányában a kormány csupán perbe fogatásra kérjen a háztól engedelmet, vagy pedig szüksé­ges, hogy miután ítélet hozatott, és ez fogságra szól, erre nézve is a kir. ügyész felhatalmazást kérjen az illető kamarától. Szónok ez utóbbi véleményt osztja, mert azt tartja, hogy a kép­viselőt nem lehet elegendő garantiákkal körül­­venni, különösen a kormány irányában és oly bírák irányában, kik nem a nemzet, hanem a kormány választottai. (Mozgás a jobboldalon.) Mileticsen pedig foganatosították az ítéletet, mielőtt erre külön felhatalmazást kértek volna. Ezen második felhatalmazás még azért is szükséges, mert az első felhatalmazás kiadásá­nál csupán az kérdeztetett, vájjon nem forog-e fenn a kormány­­,í­zéről zaklatási szándék a fe­lett, hogy valóban az illető bíró elé állíttatott, és vájjon a törvényes bíró ítélt-e felette ? Ezt csak akkor ítélheti meg­­ a képviselőház, miután íté­let hozatván, az neki bejelentetik, és a kormány ennek végrehajtására a háztól engedélyt kér. Ez lényeges biztosítékaihoz tartozik az igazság­szolgáltatásnak, különösen nemzeti képviselők irányában; oly biztosíték ez, melylyel a nemzet felhatalmazottjai, a nemzet képviselői, kell hogy ellátva legyenek. Magyarországon erre nézve nincs törvény, és ennélfogva csak a gyakor­latra lehet hivatkozni részint itt e házban, ré­szint azon gyakorlatra, melyet külföldön szabad nemzetek parlamentjeiben követni látunk. Itt e házban két esetben, jelesül Román, valamint Bö­szörményi esetében a ház a felett ítélt, várjon az ítélet végrehajtassák-e ? Külföldön, jelesül Angliában azon gyakorlat divatozik, hogy csak egyszer kérnek ugyan felhatalmazást, hanem a képviselőt még­sem lehet elfogatni a ház enge­delme nélkül, kivéve akkor, hogy ha tetten ére­zett „in flagranti delicto.“ Szónok ennek bebizonyítására idézi Fis­cher Eduard művét: „Die Verfassung Englands“ mely szerint ott a ház határozza el, vájjon recla­­málni kivánja-e a tagot vagy sem. Anglia pél­dája tehát mellettünk szól. Midőn képviselőszabadságról van szó, akkor nem lehet elegendő óvatosságot tanúsítani, nem lehet a képviselő szabadságát elegendő biztosí­tékkal körülövezni. Annálfogva szónok helyte­lenítve azon eljárást, miszerint Miletics a ház­nak engedelme nélkül szabadságától megúszta­tott, arra kéri a házat, utasítsa a ház elnökét, miszerint addig is míg e tárgyban a mentelmi bizottság véleményt mondana,Mileticsnek rögtön szabad lábra állítását eszközölje. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Horvát Boldizsár igazság­ügyminiszter: Tisz­telt ház ! (Halljuk, halljuk!) Mindenekelőtt a species factt föltüntetésére kell az adatokat ki­egészítenem. Méltóztatnak tudni, hogy Miletics Svetozár országgyűlési képviselő ellen a kereset csak azután indíttatott meg, miután annak meg­indítására a képviselőház az engedélyt megadta. A­ felolvasott irományokból kitűnik, hogy Mile­tics Svetozár a törvényes bíróság által vétkes­nek ítéltetett és ellene egy évi fogsági büntetés lett kiszabva. Az irományokból azonban nem tűnik ki egy tény, melyet kiegészítésül köteles­ségem elmondani. (Halljuk !) Azon körülmény tudniillik, hogy midőn ezen ítélet folytán a vég­rehajtási végzés ellene kibocsáttatott, ezen vég­rehajtási végzés ellen szintén semmiségi pa­nasszal élt és semmiségi panaszát azzal indokol­ta, hogy mint képviselő mentelmi joggal bírván a végrehajtási végzés mindaddig nem foganato­sítható, míg erre a képviselőház újabb határozat által engedélyt nem ad. Ezen semmiségi panaszt a semmitőszék elvetette, és így ezen kérdés fe­lett már az ország legfőbb törvényes bírósága ítélt. (Helyeslés jobbfelől. Madarász József köz­be­szól: de mi vagyunk ennek a birái! Ellen­mondások jobb felől.) Egyébiránt ezt csak a tény­körülmények kiegészítéséül hozom fel, mert akár hozott volna e kérdésben ítéletet a sem­mitő­szék, akár nem, a ház semmi esetre sincs hivatva végrehajtási végzést revisto alá venni. (Helyeslés jobbról,­­ ellenmondások balfelől.) Minthogy a képviselői immunitásról törvé­nyünk nincs, a kor­mány maga indítványozta, hogy a delegatio tagjaira nézve fönálló mente­mi jog a képviselő­ház tagjaira is kiterjesztes­­sék (Egy hang belfelöl: E szerint tehát a kor­mánytól függünk!) Azt hiszem, hogy akkor mi­n­den a kormány ezt téve, nem követett el v­alami rosszat és nem érdemel szemrehányást hanem inkább elismerést. (Csernátony Lajos közbe­szól: Gratius !) A törvényhozás tagjai tehát épen azon immunitásban részesülnek, mely az 1867. 12. t. czban a delegatio tagjaira nézve van meg­állapítva. Ezen törvényc­ikk pedig világosan kimondja, hogy semmi oly nemű kereset nem indítható a delegatio tagjai ellen, mely kerese­tek folytán személyes letartóztatás vagy pedig fogság állhatna be. A kormánynak közegei ezen szabályt mindig szigorúan szem előtt tartották s a jelen esetben is a vizsgálat nem volt addig megindítva, a kereset a sajtó bíróság elé nem lett addig adva, míg a törvényhozás a maga jo­gánál fogva arra engedélyt nem adott. Tehát a jelen esetben is tökéletesen elég lett téve a kép­viselői imunitás követelményeinek. Azontúl, ha egyszer a törvényes bíróságnak engedély adatott arra, hogy a vizsgálatot telje­sítse, és annak eredményéhez képest a vádlott felett ítéletet hozzon, megszűnik a képviselőház­nak minden joga, és különösen azon joga, hogy a törvényes bíróságnak ítélete fölött superarbit­­rium fórummá legyen. (Élénk helyeslés jobb fe­löl) hogy a fölött döntsön, ha váljon e törvényes biróság törvényesen járt-e el vagy nem. Ha a formák terén hiba követtetett el, ott van a semmitőszék, mely hivatva van a fölött határozni; de formai kérdések fölött sem a kép­viselői házat illeti a határozat joga. A tisztelt képviselő úr Böszörményi és Román eseteire hivatkozott. Ezen esetek azonban prae­­judicale praecedenst nem képeznek. Böször­ményi esetében ugyanaz történt, mi a jelen esetben. Miután ugyanis a végrehajtási végzés a törvényes bíróság részéről ki volt állítva, az a törvényhozásnak egyszerűen bejelentetett. Az, várjon a végrehajtás előbb vagy utóbb vétetik-e foganatba, mint például történetesen Böszörmé­nyi esetében, betegsége következtében tehát humanitási szempontból, a végrehajtás néhány héttel elhalasztatott, a dolog lényegét nem érinti. De abból, hogy a közvádló vagy pedig a füg­getlen sajtóbíró ide bejelenti, hogy a végrehaj­tási végzés­ ezen vagy azon képviselő iránt ki van adva, azon következtetést nem lehet vonni hogy valamely bíróság ítélete valamely képvi­selő ellen addig nem hajtható végre, mig a képviselőház arra engedé­yt nem ad. Szintigy nem lehet Román esetével összezavarni a jelen esetet. Román a sajtóhíréig által ítéltetett el, még mielőtt képviselőnek megválasztatott volna, azaz az ítélet történetesen ugyanazon napon keletkezett, a­mely napon Román képviselőnek megvánsztatott. Miután tehát akkor, midőn a végzést végre kellett volna hajtani, Román a képviselők sorába emelkedett: nagyon termé­szetes volt, hogy képviselő ellen, ha előzetesen a keresetre engedélyt nem adott a ház, a végre­­­­hajtási végzés foganatosítására nézve kellett ezen engedélyt kikérni, hogy az immunitás kö­­­­vetelményeinek elég legyen téve.­­ Általában azon kérdés, hogy képviselőt letar­tóztatni szabad-e vagy nem, csak egyszer sor­ i­dulhat meg a képviselőház előtt. Mihelyt a tör­­­­vényhozás a per minden egyes stádiumában s minden egyes kérdés fölött külön akarna ítélni: s a törvényes bíróságok feleslegessé válnának, s a­­ birói függetlenség eo ipso meg volna semmisítve.­­ (Helyeslés jobb felől.) A kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy a­­ mentelmi jogot meg akarná támadni, vagy szür­­­kebb korlátok közé akarná szorítani. Sőt amint­­ előbb volt szerencsém említeni, maga a kormány kezdeményezi azt, hogy — nem lévén törvény — a delegativ tagjainak immunitása terjesztes­sék ki a képviselőház tagjaira. Midőn önök vé­delmezik a képviselőház tagjainak immunitását, egyre kérem önöket: ne sértsék meg a b­rósá­­gok immunitását és vegyék védelmök alá a bí­rói függetlenséget. (Élénk helyeslés jobb felől.) Angliára történik hivatkozás. Általában az egyik országnak törvényeit, viszonyait összeha­­sonlítani a másik országéval, nem lehet. Tudok eseteket, melyekben magából az angol képvise­­lőházból is egyes képviselőket személyes fog­ságra vittek. Egyáltalában nem fognak önök uraim orszá­got Európában fölmutatni, a­melyben a követek immunitása jobban biztosítva, szélesebb hatás­körrel felruházva lenne, mint Magyarország. Ennélfogva kérem a t. házat, ne méltóztassék e­zen tárgy érdemleges vitatásba belebocsátkoz­ni, mert ez nem tartozik ide és mert ez által a birói függetlenség volna megsértve, s kérem, méltóztassék azon eljárást követni, melyet kö­vetett a tisztelt ház Böszörményi esetében, mi­dtin a ház a bejelentést egyszerűen tudomásul vette. (Helyeslés jobb felől) Favlovits István: A miniszter úr azt mondja, védjük, oltalmazzuk a törvényszékek független­ségét; szónok pedig azt mondja, védjük, oltal­mazzuk ezen képviselőház, ezen legfőbb tör­vényhozó testületnek méltóságát. E kérdésben kettőt kell megkülönböztetni. Először, hogy áll-e szabadságában a 1. képviselőháznak az engedelmet megadnia perbefogatásra; másod­szor, ha már ezen engedelem megadatott, szük­­séges-e engedély a megítélt büntetés végrehaj­tására ! E két eset igen különböző. Mert ha magánbüntényeknél oly esetek, oly személyes érdekek fordulhatnak elő, hogy a magánbűnös kérelmére lehet az ő büntetését elhalasztani, sőt azt elengedni is , annál inkább kell erre tekin­teni oly sajtóbüntényeknél, hol a közérdek forog fenn. Vannak esetek, hogy veszélyes egy személyiséget, ki már nem magánszemély, ha­nem az országé, idő előtt elzárni, s a közügyek­től elvonni. Nem látja itt Miletics személyét megsértve, hanem megsértve látja a képviselő-testület mél­tóságát. Ha azt most elnézzük, majd rá­kerül a sor másokra is. (Egy hang a szélső balon: Úgy van !) Pártolja azon nézetet, miszerint engedély nél­kül nem lehet valamely képviselőre szabott bün­tetést végrehajtani, s indítványozza, hogy a ház kijelentse, miszerint az által, hogy Miletics a képviselőház engedélye nélkül börtönbe hur­­czoltatott, a képviselőház méltósága megsérte­tett, s ezért elégtételt kíván, mely abban áll, hogy Miletics, amig ezen ügy véglegesen nem lesz eldöntve, szabad lábra bocsáttassék. (He­lyeslés a szélső balon.) Deák Ferencs: A ház elnökének jelentése folytán Iványi képviselő úr indítványt tett. A házszabályok szerint az indítványt írásban kell beadni s csak azután lehet felette határozni. Tartsuk meg itt is a házszabályokat és ne foly­tassuk e kérdésnek érdemleges vitatását. Majd ha az ki lesz tűzve napirendre, a ház ki fogja mondani: akarja-e tárgyalni s mit kiván ez ügy­ben tétetni. A házszabályokra hivatkozva kéri a házat hogy ezen indítványt napirendre tűzze. (Jobbfelöl: Helyeslés!) Szontágh Pál (csanádi) helyesli ezen indít­ványt és csak azzal kívánja megtoldani, hogy a tárgyalás napja is most tűzessék ki. Simonyi Ernő is elismeri ezen indítvány helyességét, de mindamellett fennmarad azon viszásság, hogy egy képviselő fogva ül. Mikor a képviselőház nem ülésezik, akkor nálunk a folytonos szokás szerint a képviselők immunitása felett a ház elnöke őrködik. 1866-ik évben, vagy a 67-ik év elején e háznak két tag­ja katonai hatóság által elfogatott. A ház akkori elnöke rögtön lépéseket tett és szabadságukat kieszközölte, mert nem lehet, hogy a képviselők elfogassanak a képviselőház engedelme és hoz­zájárulása nélkül. Ez a háznak folyton gyakorlott praxisa volt. Azon c­áfolat, melyet az igazságügyminisz­ter itt előadott néhai Böszörményi és Román kép­képviselők eseteire vonatkozólag, egyáltalában nem a most követett eljárás mellett, hanem egyenesen ellene szól: mind az egyik, mind a másik esetben a képviselőház szavazással és pe­dig mind a két esetben név szerinti szavazással határozott a felett, várjon megengedi-e az elfoga­tást vagy nem. (Horvát Boldizsár közbe­szól: Nem áll !) Szónok kívánja, hogy napirendre tűzessék az indítvány, és addig is intézkedjék az elnök, hogy Miletics szabadon bocsáttassék. Csernátony Lajos is kívánja az indítvány napirendre tűzetését, de azt is kívánja, hogy Mi­­leticset addig szabadon bocsássák, míg a ház tudomásul veszi az ítéletet, szónok is tudomásul fogja ezt venni,csak először jelentsék be,és ne haj­tsák végre képviselők ellen a fogságra szóló ítéle­­tet.A mivel az igazságügyminiszter a képviselőket biztonságuk iránt megnyugtatni kívánta, az gra­tia, de neki gratia a kormányzó nem kell,hanem az, hogy a ház maga gondoskodjék tagjainak bántatlanságáról. Az igazságügymini­zter másik nyilatkozatát sem teheti magáévá, hogy a ház csak egyszer adhat felhatalmazást a képviselő letartóztatására, mert midőn a mentelmi bizott­ság jelentését beterjeszti, a ház nem arra ad felhatalmazást, hogy a képviselő letartóztattas­­sék, hanem arra, hogy perbe fogathassék. Le­tartóztatásra tehát a ház nem adott jogot. Hodossy Imre: Első kérdés az, hogy mi történjék azon jelentéssel,m­elyet a sajtóbíróság elnöke átküldött. Ahhoz, hogy a jelentés egy­szerűen tudomásul vétessék, az nem is volna czélszerű sem a ház, sem a mentelmi jog érde­kében. Nem akarja, hogy az ítélet felülvizsgáltassák, de akarja, hogy a ház szerezzen magának meg­győződést arról, vájjon a képviselő azért lett-e elmarasztalva, a­miért megengedtetett, hogy perbe fogassék. Indítványozza tehát, hogy ezen jelentés a mentelmi bizottsághoz utasíttassék, és a ház en­nek jelentése nyomán határozzon. Madarász József. Először is sajnálja, hogy a jobboldal ezen ülésszak megnyíltakor régi türelmetlenségével és ma is ezen tárgyban ugyanazon „szavazzunk“-kal áll elő, holott meg­győződhetett, hogy épen oly nagy többség, sőt talán nagyobb mint az övéké, néhány nap alatt az európai változott körülmények befolyása alatt kisebbséggé törpült, azért azon nagy többségtől legalább azt kéri, hogy ne félemlítse meg a ki­sebbséget most is oly gyakori „szavazzunk“ fel­kiáltásokkal. Nem ellenzi, hogy az indítvány napirendre tűzessék, jóllehet azt tartja, hogy az indítványt most mindjárt is lehetne tárgyalni. Különben csatlakozik Irányi és Simonyi indítvá­nyához, hogy Miletics rögtön szabadon bocsát­tassák. Patay István: (Halljuk! halljuk! derültség.) Épen most esett tudomására, hogy az elnök tud­tával az elfogatás nem történt ,s csak az ítélet közöltetett vele. Most tehát kérdi az igazság­­ügyminiszter urat: ha tudta nélkül csak az utol­só „Schreiber“-re is elfogatnék, rendén volna-e az ? Itt pedig az elnök tudta nélkül zárták be a képviselőt. (Helyeslés. Derültség. Jól van!) Bojanovics Sándor jegyző olvassa Irányi Dániel indítványát. Indítvány. Mondja ki a ház határozatilag, hogy Miletics Svetozár képviselő, a ház engedelme nélkül a képviselői immunitás sérelmével fogattatott el, d­s ezért addig is, míg e részben a ház hatá­rozna, nevezett képviselő azonnal szabadon bo­­csáttatik. A ház többsége hétfőn kívánja az indítványt tárgyalni, de most azon kérdés merül fel, mi történjék addig Mileticscsel ? Simonyi Ernő kívánja, hogy az iránt rög­tön határozzanak. Simonyi Lajos b. kívánja, hogy Irányi in­dítványa két részre osztassák és Mileticinek ideiglenesen való szabadlábra helyezésére vonat­kozó rész felett a ház rögtön határozzon. Zsedényi Ede a ház­szabályokból kimutat­ja, hogy az indítvány felett érdemileg most nem is lehet határozni. Guthy Benő az egész indítványt most kí­vánja tárgyalás alá vétetni. Patay István csupán a Miletics szabadon bocsátása iránti kérdés felett kívánna hatá­rozni. Ghyczy Kálmán : Az igazságügyminiszter által mondottak közül egyet nem hallgathat el. ő azt mondá, hogy a kormány terjesztette ki a delegációk mintájára az immunitást ezen ház­nak tagjaira, tehát az immunitást a kormány kegyelmének köszönhetjük. Ez a tényállással nem egyez meg, mert bár igaz az, hogy az igazságügyminiszter maga ini­­tiálta e házban azon határozatokat, a­melyek az immunitásról­zólnak, de az immunitás érde­kben követendő szabályokról a határozatot nem a kormány, hanem az országgyűlés hozta és más mint a képviselő­ház tagjainak immuni­tásáról határozatott nem is hozhat, mert külön­ben e háznak önállása, függetlensége, szuverai­­nitása veszélyeztetve van (Helyeslés a baloldal A­mi magát a dolgot illeti, szónok megelég­szik, ha az inditvány hétfőn tárgyaltatk s most már csak az a kérdés : Miletics kibocsáttatása iránt azonnal tétessék-e intézkedést vagy nem ? Kivánja, hogy ez intézkedés megtétessék s azért kéri, hogy Irányi indítványának ezen részét kü­lön szavazási kérdéséül tűzzék ki és pedig most mindjárt. Horvát Boldizsár igazsáügyminiszter tilta­kozik az ellen, mintha azt mondta volna, hogy a kormány terjesztette ki a delegációk immunitását a képviselőkre általában, mert csak azt mondta, hogy a kormány kezdeményezte e kiterjesztést. A kérdést úgy kívánja feltételni : várjon akar e a ház a felvétel iránt határozni, vagy pedig ezen kérdést a hétfői ülésre bocsátja át. Bujanovics Sándor jegyző olvassa Németh Albert képviselőnek ezalatt benyújtott követke­ző indítványát: Addig is, míg Miletics Szvetozár ellen hozott törvényes ítélet végrehajtása felett a képviselő­­ház legközelebbi ülésében érdemlegesen hatá­rozna, utasítja a képviselőház az elnököt, hogy Miletics rögtön szabad­lábra állíttassák. A ház többsége ezen indítványt elveti és Irá­­nyi indítványát a hétfői ülésre tűzi ki. Törvénykihirdetés: Gorove István közmunka- és közlekedési miniszter benyújtja az ő felsége által szentesí­tett törvényt, mely az 1868. 54. czikk (a keleti vasútról) módosításáról szól. A törvény kihirdetetik és hasonló czélból át fog küldetni a főrendeknek. Zsedényi interpellációja a 15 millió elő­legüzlet iránt. Zsedényi Ede: Bár a közös pénzügyminisz­térium eljárása a közösügyi bizottság megbírá­lása alá esik, oly esetekben, hol a magyar koro­na országainak külön kormányzati ügyeiben gyakorol tettleges befolyást, ellenőrizni nem­csak joga, de törvényes kötelessége is az ország­gyűlésnek ; és így kénytelen mindjárt az első ülésben egy igen fontos ügyben, mely már igen sok veszélyt idézett elő a monarchiára térve, a közös államhitel használatára nézve interpella­te intézni a­­ pénzügyminiszter úrhoz, egy­szersmind kérve őt, hogy még a delegatiók ösz­­szeülése előtt ez interpellatióra válaszoljon, interpellate a pénzügyminiszterhez. Tekintve, hogy az 1867-ik XII. t. sz. 27. §-a szerint a közös minisztérium a magyar koro­na országainak külön kormányzandó ügyeire befolyást nem gyakorolhat, és ugyanazon tör­vény 41. és 43. §§-ai szerint a bizottságok által megállapított közös költségek fedezése a magyar országgyűléshez tartozik. Tekintve, hogy a jövő évre megállapított kö­zös költségekből azon összegek, melyek Magyar­­országra esnek, az országgyűléshez terjesztett költségvetésbe felvétetvén,a közös pénzügymi­niszterhez havonként át is tétettek, és a közö­s pénzügyminniszer ez elvállalt összegeknek a ki­tűzött czélokra leendő fordításáról felelős lévén, egyéb pénzforrásokról nem rendelkezhetik. Tekintve, hogy ugyanazon törvény 56. §-a szerint azon kérdés előleges elhatározása váj­jon valamely költség közösen vetessék-e fel Ma­gyarországra nézve, minden egyes eseteknél Magyarországot illeti. Tekintve végre, hogy a közös pénzügyminis­­zer e módon megállapított, és a f. évre ki is ve­tett közös költségeken kívül nem tudta, mely hadügyi követelés fedezésére egy bécsi consor­tium u­tán és magyarországi actív követelések elzálogosítása mellett 15 millió ftnyi előlegezési kölcsönt eszközölt, alólírt azon kérdést intézi a pénzügyminiszterhez: van-e tudomása ezen előle­gezési kölcsönről, és ha van és ily előleges jóvá­hagyással eszközöltetett, mikép tudta ezen eljá­rást az idézett törvények rend­letével meg­egyeztetni ? Elnök: A pénzügyminiszterrel közöltetni fog. Kérvény: Kürthy István Bács-Bodrog megye közép­járás harmadik kerületbeli jegyzőinek kérvényét nyújtja be, melyben a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat némely tételeinek módosí­tásáért esedeznek. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Simonyi határozati javaslata a porosz­­franczia háború tárgyában. Simonyi Ernő : Azon nagy fontosságú, meg­mérhetetlen­ eseményekkel szemben, melyek most Európa nyugatán történnek, egy határozati javaslatot nyújt be, akkorra tartván fenn indo­kait, mikor napirendre fog tűzetni. E határozati javaslatot maga és elvbarátai nevében adja be és csak arra kéri a házat, ne halaszsza sokára e javaslat tárgyalás alá vételét, nehogy kénytele­nek legyenek a most igen rögtön következő ese­ményekkel szemben mondani: „Roma deliberan­­te Saguntum perit.“ Határozati javaslata a következő : Tekintve, hogy azon háború, mely Franczia- és Németország közt jelenleg folytattatik, vég­­eredményeiben a fenálló államviszonyokat meg­zavarva, előre nem látható véghetetlen bonyo­dalmakba dönthetne; tekintve, hogy az egyesült német seregek Se­­dannál a német nemzet minden jogos igényeinek érvényesítését biztosították; tekintve, hogy a franczia nemzet a német ügyekbeni avatkozás minden szándékát ünnepé­lyesen visszautasítja, és így a porosz király által még most is folytatott irtózatos háború pusztán hódítási szándékkal folytatott támadó háborúvá változott; tekintve, hogy a hódításokat más nemzet ro­vására tenni, minden nemzet biztonságát veszé­lyezteti ; tekintve, hogy a kilátásba helyezett Fáris ostromlása és lövetése az emberi haladás s az általános civilisatió kipótolhatlan kárával, egye­dül a franczia nemzet megalázására és oly bé­­kefeltételek kierőszakolására van irányozva, me­lyek Európa közérdekeivel meg nem férnek; tekintve végre, hogy állandó béke csak úgy remélhető,ha úgy a franczia,mint a német nemzet belügyeinek rendezésében, s illetőleg az utóbbi egységének létrehozásában semmi külbefolyás által nem akadályoztatik, és ha Francziaország az európai nemzet családjában, úgy kiterjedésé­­nél mint népességénél s történelmi múltjánál fogva csorbát nem szenved, mondja ki a ház határozatilag, hogy : a magyar nemzet a minő rokonszenvvel szem­lélte a német nemzet erélyét, melylyel a saját sorsa feletti szabad intézkedés jogát diadalma­san megvédte , ép úgy, miután e czel elérve s biztosítva van, a legmelegebb rokonszenvvel ki­séri a franczia nemzetnek saját szabadsága s területi épsége megóvására szorított önvédelmi határozottságát, felszólítja a kormányt, hogy a többi semleges hatalmakkal együttérzésben a humanitás, a népszabadság, a civilisations az­­eu­­rópai közérdek által kárhoztatott további harcá­nak jogos és méltányos feltétele mellett bere­kesztésére minden kitelhető módon munkás le­gyen. Kelt Pest, October 22. 1870. Beadják : Si­monyi Ernő, s.k. László Imre, s. k. Sréter Lajos, s. k. Matkovics Tivadar, s. k. Patay István, s. k. Klementis Gábor, s. k. Irányi Dániel, s. k. Helfy Ignácz, s. k. Lázár Ádám, s. k. Madarász József s. k. Elnök. Ki fog nyomatni és napirendre tű­zetni. A csütörtöki ülésben fog a ház tanács­kozni, várjon tanácskozási tárgyul elfogadja-e az indítványt, vagy nem? Az ülés vége. Elnök figyelmezteti a házat, hogy több bi­zottságot kell választani, így a naplóbíráló s a gazdasági bizottságot minél előbb, ezután pedig a kérvényt, a számvizsgáló és könyvtári bizott­ságokat. Még egyéb bizottság is vár kiegészí­tésre, de erre van idő. Kéri a tagokat, hogy

Next