Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-27 / 260. szám
260. szám. Csütörtök, October 27. 1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szára. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 írt. Félévre . . . 11 írt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra . . . 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos pefitsor 25 ujkrc. PEST, OCTOBER 26. (/)Kerkapoly pénzügyminiszter ma terjesztette a ház elé első budgetjét, s azt a parlamentáris szokás szerint hosszabb exposéval kísérte. Mondjuk ki mindenek előtt, hogy a hatás, melyet a pénzügyminiszter előadása a házra tett, határozottan kedvező volt, s hogy ennek jelei a ház mindkét oldalán egyaránt nyilatkoztak. Mindenek előtt jó benyomást tett azon tartózkodó, igénytelen modor, melylyel a pénzügyminiszter háztartásunkról szóló adatait előterjesztette. Nincs könnyebb, mint az ily alkalmakat egy nagy szónoki tűzijáték elsütésére felhasználni, úgyhogy a kis és nagy gyermekek csak úgy tapsolnak örömükben a színes röppentyűk, a szebbnél szebb összeállítások látásán, s a játék végén az ügyes pyrotechnicus galvani fénytől körülövedzve áll a meglepett, bámuló közönség előtt. Hanem az ily productiókban rendesen nincs semmi köszönet. A szemkápráztató játékot követi a komoly valóság, mikor azután a fényes számtételeket kivetkőztetik csillogó kalmázukból, a gyönyörű csoportokat egyes részekre bontják föl, s ami így megmarad, az annál roszabb benyomást tesz, minél lármásabb volt az első jelenetezés, melynek jelszavául az tűnt ki, hogy: füstöt a szemébe. Kerkapoly e modortól távol tartotta magát. Ő nem akart brillírozni, ő egyszerűen az ez idei és a jövő évi költségvetés jellemzésére előadta azoknak legfontosabb számtételeit. Nem tudjuk, vájjon azért tartotta-e magát ez ildomos mérséklet határai mögött, minthogy még egész működése sokkal rövidebb, semhogy alkalmat adna szónoki tüntetésekre, vagy államférfiúi természete idegenkedik-e ilyféle productióktól; a pénzügyminiszter érdekében ez utóbbit akarjuk föltenni, s magának az ildomos, mérsékelt, minden kihívó túlzást kerülő előadásnak őszintén örvendünk. Kerkapoly látszólag törekedett beszédében minél világosabb, minél átlátszóbb lenni, s e törekvés legtöbb helyütt sikerült is. Kissé tanári modorban ugyan, hanem az ily tárgynál kiváltkép nélkülözhetlen világossággal fejtette ki a költségvetés készítésénél szeme előtt lebegett alapelveket, a múlt s az ez idei év budgetjére vonatkozó adatokat, valamint a most előttünk fekvő költségvetésnek ama tételeit, melyek újabb és tetemesebb kiadásokat tartalmaznak. Kiváltkép beszédének ezen részével aratott nagy hatást. Úgy az idézett tételek indokolása, mint az indokolás modora igen kedvező benyomást tettek a házra. Kerkapoly teljesen meg lehet elégedve első debütjével, s azt tartjuk, hogy magának a háznak sem lesz alkalma az első perczben tanúsított megelégedését a budget bővebb tanulmányozása alapján később megbánni és visszavonni. Ami a miniszter úr beszédében elősorolt költségvetési tételeket illeti, Kerkapoly úr 9.872.250 írttal több szükségletet mutat ki 1871-re, mint amennyi az 1870-ki költségvetésbe felvétetett. A pénzügyminisztert ez eljárásában részint azon megfontolás vezérli, hogy az állam szükségletei a rendkívüli körülmények közt, melyekben jelenleg élünk, okvetlenül nagyobbodni fognak, részint pedig az, mert meg van győződve, hogy az államfedezet is okvetlenül nagyobbodni fog. Az állami bevételek ugyanis évről-évre nagyobbodnak, s az előirányzatot rendesen túlhaladják. 1867-ben 129 milliónyi fedezet vétetett fel, a bevétel 130 m. volt, 1868-ban 159 millió fedezet mellett 183 millió folyt be, 1869-ben, midőn a szükséglet 163 millióra, s a fedezet csak 150 milióra tétetett , s általában deficitre számoltunk, a valóságos bevétel 176 milliónyi volt. Az 1870-iki évre a kiadások 174 millióra, a fedezet 169 millióra (miután az előbbi év egyes átfutó tételei a fedezetből elhagyottak) tétetett, tehát határozottan ismét deficittel ellátott költségvetés mutattatott be. De daczára annak, hogy az országgyűlés utóbbi határozatok által a deficitet 14.895.428 frtra emelte, mindekkoráig a háztartásban mi zavar sem fordult elő, és a bevételek még eddig fedezték a növekedett kiadásokat. A pénzügyminiszter úr ez alkalommal egyszersmind a pénztári utalványoknak a legközelebbi időben nagyon is vitatott kérdése iránt is nyilatkozott. A pénztári utalványokra mindeddig szükség nem volt,és nézete szerint határozottsággal nem is lehet tudni, várjon lesz-e. Miután azonban ez év folytán 700,000 fitot kifizetett az előirányzotton kívül, a még az 1867. évben átvett, s csak most leszámolt dohánykészletért, és miután az előirányzatba felvett 3.512,705 frtnyi közös activákat illetőleg nem lehet tudni, várjon befolynak e még az idén , gondoskodni kellett arról, nehogy az állam a várt jövedelmek elmaradása esetében háztartásában hiányt szenvedjen, s amint a miniszter előadó, ezért a lehető eshetőségre bocsáttatnak ki a pénztári utalványok. Ily körülmények között készült az 1871-ki költségvetés. Mint átalában úgy a jelen költségvetésnél is az előbbi évek tapasztalatait vehette csak a kormány zsinórmérvül, s miután az 1867-iki csak átmeneti év volt, az 1870-ki pedig még befejezett eredményeket nem mutat, az 1868 és 1869-iki eredményekre kellett támaszkodni. Az 1869-i évben (az átfutó tételek leszámítása után)a rendes bevétel 151.115.868 frt, a rendkívüli pedig 8.035.000 frt volt. Ez évben, az 1868-iki évhez képest a rendes bevételek tíz millióval voltak nagyobbak, pedig az év termése sokkal roszabb volt, mint az 1868-iki.Az utolsó évek, amint már említettük, a bevételekben állandó szaporodást mutatnak és ha nem is akarunk az 1871-iki évben oly kedvező körülményekre számítani, melyek rendkívüli jövedelemszaporodást eredményezhetnének, s ha tudjuk is, hogy a jelen mostoha viszonyok közt az állami pénzügyi viszonyok rendes menetét nem egy körülmény szavazhatja meg , mégis nem lehet túlzottnak tekinteni a pénzügyminiszter úr azon várakozását, mely szerint a rendes bevételeknél legalább 8.800.000 forintnyi többletet vél eredményezni s igy azokat 159.136.536 fttal helyezte előirányzatba. A rendkívüli fedezet 15,030,252 írttal van előirányozva s igy az összesfedezet 174 millió, vagyis 12% millióval nagyobb, mint az 1870-ki. Ezen bevételekkel szemközt a kiadások 162,134,633 frtra vannak előirányozva, azaz 9,872,258 írttal több mint a múlt évben. A most kimutatott adatok szerint a költségvetés 15,749,791 frtnyi többletet mutat. De a közösügyi költségek még a szükségletbe nincsenek felvéve. Ha a közös ügyekre ugyanazon összeget vesztük fel, mely a jelen évben szerepelt előirányzatunkban, a most említett többlet is felemésztetik, s azon felül még 11,805,757 fitnyi hiánylat mutatkozik. A 12 milliónyi deficit valószínűségével lépünk be tehát a pénzügyminiszter számítása szerint az államháztartás új szakába ; a pénzügyminiszter úr e kilátással szemközt teljes nyugalommal mondja : nekünk lehet remélem a jót, készülni azonban a roszabbra kell. Mi — megvalljuk — ezt a „roszabbat“ majdnem bizonyosnak tartjuk, de a ki a rendkívüli körülményeket tekintetbe veszi, ki a mellett át van hatva ama tudattól is, hogy az országnak a szükséges beruházásokat áldozatok árán, s bizonyos csak a jövendőben gyümölcsözhető institutiókat, a közelebbi évek pénzerejének igénybevételével is megszerezni kell, ebben nem fog találni semmi különös nyugtalanságra okot. De mindennek daczára a törvényhozásnak a legfokozottabb figyelemmel kell alkalmaznia a takarékossági rendszert, át meg átszámolni minden tételt, míg megállapít oly budgetet, melyben a deficit már nem is valószínű, hanem bizonyos. Az adósságcsinálásban rendszerint csak az első lépésnél szoktak emberek s államok aggodalmaskodni, aztán bizonyos fatalitással szemlélik a dolgok folyását. S míg mi ezt az első lépést megteszszük, a leggondosabban kell megfontolnunk, ha valamikép az nem kerülhető-e el ? Összes ellenőrzésünk súlyát e tekintetben elsősorban a delegációkra kell irányoznunk. Míg az általuk megállapított összeget nem tudjuk, hasztalan minden megközelítő számítás, hogy költségvetésünk deficites-e vagy nem ? . . De maga a miniszteri beszédre is, mely hazai budgetünk főszámait csoportosítja, lesz még több észrevételünk, melyeket közelebb. Pest, October 26. (A Deák-párt értekezletén) ma este 7 órakor Eötvös József báró vallás és közoktatásügyi miniszter a kormány nézeteit tolmácsolta rövid szavakban a Simonyi-féle indítványra vonatkozólag. A képviselőház határozata folytán — mondá a miniszter — a kormány a semlegesség szigorú fentartását tarta szem előtt, és ily szempont vezérlő eljárását, ami jövő magatartását illeti, törekvése oda leend irányozva, hogy a béke mielőbb létrehozassék. (A katholikus congressus tagjainak ma két helyütt volt értekezlete. Egyik, d. u. 3 órakor a megyeház termében, másik 5-kor a herczegprimásnál. Mindkét helyütt az ülések helyiségei, ideje és hasonló kérdésekről folyt a discussió. Helyiségül a nemz. múzeum terme lett felajánlva és elfogadva, az ülések idejének kitűzése pedig a herczegprimás belátására bízatott. A megyeházi conferentián szóba került a pártklubbok alakításának terve is; de ez abban hagyatott, mert hisz előbb pártoknak kell alakulni, amig klubbokról szól lehet, s pártcsoportosulás még egyáltalán nem történt. A herczegprimásnál számos kitűnőséget is láttunk, mint b. Sennyey, gr. Károlyi György és István, Bartal György stb. urakat. Itt a conferentiát Szabó püspöknek azon köztetszéssel fogadott indítványa fejezte be, hogy vonuljanak a tagok az ülésterem melletti helyiségekbe, hol dúsan terített asztalok várták a congressus tagjait. A társaság késő estig volt együtt. (A r.kath. congressusi tisztelt képviselőtársak) fölkéretnek, hogy a holnap, vagyis f. oct. hó 27-ik napján délutáni 5 órakor a megyei nagy teremben — tartandó értekezletben megjelenni szíveskedjenek. Kelt Pesten,oct. 26. 1870.— Több congressusi képviselő által. (Kath. congressus.) Az igazoló bizottság holnap, azaz október 17-én reggeli 8 órától 10-ig folytatja munkálkodását gr. Károlyi György bizottsági elnök úr lakásán (egyetem utcza 7. szám alatt.) Azon t. tagok, kik még megbizó leveleiket be nem nyújtották, felkéretnek, hogy azokat a most mondott időben és helyen az igazoló bizottmánynak átadni szíveskedjenek. Pest oct. 25. 1870. Szilágyi Virgil bizottsági előadó. (Hadiszolgálat alóli felmentés.) Az 1868. évi 40. t. czikk 26. §-a alapján az igazságügyminiszterium részéről legalázatosabb felterjesztés létetett ő cs. és apostoli királyi Felségéhez az iránt, hogy az illető királyi és egyébb bírói hatóságok főnökei által a közszolgálat érdekében nélkülözhetleneknek nyilvánított 46 védköteles igazságügyi tisztviselő a közös hadsereg és a magyar honvédség mozgó vísítása esetében a hadi szolgálat alól felmentessék, s jelen polgári állomásaikon meghagyassanak. —rr. (Egy szomorú kép v. választás.) Békés Csabáról, oct. 25-ről írják nekünk. Boczkó Dániel elhunyt veterán képviselő helyébe ma ment véghez nálunk a képviselőválasztás oly páratlan közönynyel és érdektelenséggel, minőt senki sem várt volna egy 1800, választópolgárral biró várostól. Két képviselő jelölt közül, nekik mindketten a baloldal hívei, Kemény Mihály ev. esperességi felügyelő választatott meg 264 szavazattal. Karassay István (volt Bach-hivatalnok, jelenleg baloldali alispán) 88 szavazata ellenében. E választásnál tehát nem volt semmi pártmérkőzés, de nem is lehetett az itteni deák-pártiak lanyha bátortalansága miatt. Nem hiányoznának minálunk lelkes és értelmes férfiak, kik képesek lennének a Deák-pártot szervezni s szerepeltetni, csak ne uralkodnék valamennyien oly mérvű politikai bátortalanság, mint ha kiment is némileg a haza- és szabadságszeretetet monopolizálni akaró itteni balpárti kortesek merészsége, de igazolni semmikép sem képes. Hogy mennyire elbátortalanodott deák-párti intelligenciánk, elég talán felhozni, hogy az itteni úgynevezett „polgári kör“ egyetlen deák-párti lapot sem járat. Márpedig ha az olvasóköröket, casinókat stb. csakugyan a művelődés tényezőjeként akarják feltüntetni, akkor bizony felül kellene emelkedni ezen gyarló szűkkeblüségen is. Különben nem mulaszthatom végül még megjegyezni, hogy mint az ország egyéb helyein, úgy itt is azok akarnak szerepelni (s részben sikerül is) mint legbaloldalibb népboldogítók, kiknek politikai s egyéb múltjuk tudata eléggé tanácsolhatná a csendes magányt. Ez utóbbiak közt különösen kiemelendő egy rendelkezés alatti Bach-szolgabíró, ki a közmondással tartja ,furcsa dolog lesz a 400 frt penzió, de ezt zsebre tenni nagyon jó.Ar. 1. angol cabinet ezen általánosságban történt beavatkozásának sikere felől. Maguk a londoni kitűnően értesült lapok homlokegyenest ellenkező híreket hoznak sikere felől. Berlinből már tegnap azt sürgönyték, hogy Granville úr philantrop közbelépését a porosz kormány udvarias határozottsággal visszautasítá. Ugyanígy nyilatkozik a Times is. Ellenben a berlini kormánykörökkel összeköttetésben álló Daily News az alkudozások folytonos és sikerrel kecsegtető menetéről tudósít. Noha e hirlabirinthban igen nehéz eligazodni, mégis nem vélünk csalódni azon nézetünkkel, hogy Granville úr közvetítése csakugyan sikertelen maradt s az ő föllépése a háborút befejeztéhez közelebb nem hozta. A békeremények azonban ez esemény folytán sem tűntek el, sőt új alapot és támaszt nyertek azon toursi sürgönyben, mely szerint Thiers ur, az agg államférfia, ki csak néhány nap előtt tért vissza híressé vált európai körútjából s a Toursban levő kormány-delegátiónak az európai kabinetek várható magatartásáról kimerítő — de egyszersmind leverő fölvilágositásokat adott, a porosz főhadiszállásra megy s on.nan már megkapta az útlevelet, mely megnyitja előtte az ellenséges előőrs-vonalakat. Mi c célja ezen küldetésnek, fog-e Thiers előbb a párisi kormánynyal is értekezni, van-e remény a sikerre ? Mindezek oly kérdések, melyekre nehéz a felelet. A hadviselő felek jelen helyzete folytán valóban a legnehezebb feladat alkalmas békealapot találni. Állítólag Thiers úr — nem úgy, mint Jules Favre — már kész ajánlatokat visz magával Versaillesbe s általában terjedelmes meghatalmazással van fölruházva. Ha az európai hatalmak egyebet nem is tehetnek, azt nem szabad elmulasztaniok, hogy Thiers urat ezen újabb missiójában minden kitelhető módon támogassák s igy legalább indirect után közreműködjenek a béke helyreállításában. A harcztérről semmi újság. Azon berlini hireket, hogy Páris már csak tiz napi eleséggel van ellátva, hogy Bazaine föltétlen megadása minden pillanatban várható, azt hiszszük, ez idő szerint csak porosz részről táplált »piadesideria-oknak lehet tartanunk. Pest, octomber 26. A legellenmondóbb híreket veszszük az Anglia által kezdeményezett békeközvetítésről és sikeréről. Míg némelyek szerint Granville lord angol külügyminiszter föllépése csak arra szorítkozott, hogy a versaillesi főhadiszálláson megkérdezteti, nem kötnének-e azon időre, mely alatt a franczia nemzet törvényhozó testületének tagjait megválaszthatja, fegyverszünetet, mások egész határozott fegyverszünetajánlatról beszélnek. Úgy látszik, csakugyan ez előbbi történt. Granville úr valóban általános ajánlatokkal lépett föl, melyek csak a bevezető lépést képezték volna a béke praeliminarékhoz. E feltevésünket a bécsi félhivatalos W. Corr. egyik czikkéből merítjük, mely Anglia s általában a semleges hatalmak ezen diplomatiai interventióját különös hévvel veszi pártfogásába azon porosz lapok ellenében,melyek a semlegesek föllépését Poroszország győzelmi gyümölcsei megrövidítésének állítják. Hasonló nézeteltérés mutatkozik az Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 26-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések ; kérvények; a ház kéthavi költségvetés ; határ, javaslat az első f. bíróságok székhelyeinek meghatározáa iránt; a budget beterjesztése; a testi fenyiték eltörlése harmadszor; választások.) Elnök: Somsich Pál, jegyzők : Bujanovics Sándor, Jámbor Pál, Ivácskovics György. A kormány részéről jelen vannak: Kerkapoly K., Gorovec, Horváth B.,Bedekovics K. miniszterek. A budget beterjesztéseig olvasóink az ülésről szóló tudósítást megtalálják esti lapunkban. Az 1871. évi állambudget beterjesztése. Kerkápolyi Károly pénzügyminister: A t. képviselőháztól tegnap kért és nyert engedély folytán legyen szabad az 1871-diki évi előirányzatot a t. képviselőháznak bemutatni s aztán a ház asztalára letenni. Ez alkalommal legyen szabad utalnom hivatalbeli elődömnek e helyről utolsó izbeni felszólamlása alkalmával tett azon nyilatkozatára, melyben azon egyéni meggyőződésének adott kifejezést, hogy az 1870 diki, tehát a folyó évre szóló előirányzat már a miniszteri előterjesztés szerint is túlment azon határon, melynek szem előtt tartása az államháztartásban megtartandó rend és súlyegyén tekintetéből kívánatos volna, s hogy mindamellett a t. ház, azon miniszteri költségvetést, nem csak lejebb nem szállította, de sőt saját initiatívája folytán még emelte több mint egy millió kétszázezer forinttal, azon felül, hogy a bevételeket is alább szállította, azok forrásai egynémelyikének elenyésztetésével,nevezetesen a hirlapbélyeg eltörlésével, az út és hidvámoknak ez év második felére elhatározott megszüntetésével s több más efféle intézkedésekkel, miknek folytán az előirányzatban nyolcz milliót fölöző hiány állott elő a folyó évre, mely körülmény elődömnek aggodalomra adott okot. E nézet és e tények alapján mondotta, hogy ha a következő t.i. az 1871-iki évre a kormány és a képviselőház a megkezdett után tovább halad s a kiadások előirányzatában vissza nem tér a szigorú takarékosság azon útjára, melyet 1868 és 1869-ben követett, úgy az államháztartásban a sulyegyen megzavarása elkerülhetetlen. Ezen nyilatkozat okvetetlenül kell, hogy gondolkozóba ejtette legyen úgy utódját, mint az egész kormányt s kell hogy a képviselőház részéről is figyelemre legyen méltatva annyival inkább, mert az aggály oly férfiútól jött, akit mind szakértelménél, mind azon körülménynél fogva, hogy az ország pénzügyeit több mint három éven át vezető, teljesen illetékesnek kell tekintenünk. Még súlyosabbá lett ezen nyilatkozat későbben az által, hogy, — amit ő akkor előre nem láthatott — az országgyűlés ülésezésének további folyamán a tisztelt képviselőház több póthitel alakjában még 6.670.940 forintnyi kiadást szavazott meg, tehát több mint 7 ,5 millióval növelte azon deficitet, mely a pénzügyminisztert már úgy is aggasztó, felemelvén azt egész 14.895.498 forintra. Ha ily nyilatkozat után én mégis egy előirányzatot vagyok kénytelen a jövő évre bemutatni, mely nemcsak hogy a kiadások alábbszállását nem mutatja, de sőt azokat újból emeli, mégpedig 9,872,258 forinttal, akkor érzem, hogy ezen igazolással tartozom a 1. képviselőháznak. (Halljuk!) Előzőleg, s még mielőtt a részleteket kifejteném, legyen szabad abban keresnem némi igazolást, hogy az egyszer beállott deficitnek rögtöni eltüntetése a legjobb akarat mellett sem lehetséges, kivévén azon egyetlen esetet, ha egyáltalában terméketlen czélokra lett volna a kiadási többlet előirányozva, olyanokra, melyeket csak akarni kell és fel lehet adni minden további következmény nélkül. De ha intézmények alapíttattak a több kiadással, ha termelési kezdeményezések létettek, akkor nem lehet a költekezést abbanhagyni, ha csak romba nem akarjuk dönteni azt, mit a több kiadással előbb építettünk ? Ismétlem : az egyszer támadt több kiadást eltüntetni könnyedén és rögtön kár nélkül nem lehet, még ha kormány és képviselőház együtt akarnák is és épen azért nagyon aggályos annak első ízben előidézése. Amit egyedül lehet tenni e szerint az, hogy miután az előirányzott deficit eltüntetése rögtön nem eszközölhető, a bevételekkel kell utánsietni. Sőt többet mondok, a több kiadást nemcsak eltüntetni nem lehet, de növekedését akadályozni sem. Amint egyszer elkezdettünk építeni, amint egyszer intézményeket kezdettünk alapítani,azokat tovább kell táplálni. Innen van az, hogy a kiadások a jövő évre nem csak nem szállíttatnak, de közel 10 millióval még emelkednek. Az egyedüli orvoslás tehát a bevételek megfelelő szaporításában áll. És valóban azon 9.872,258 frtnyi több kiadás ellenében itt előirányozva van 12.961,929 frt bevételi többlet. Tehát a bevételek előirányzatának többlete meghaladja a kiadások előirányzatának többletét, és pedig 3.089.671 frttal. Ennek következése az, hogy oly magasságban vevén fel a közösügyi járulékot, mint a jelen évi, az eredményező hiány épen a mondott összeggel, tehát 3.089671 frttal lesz kevesebb, mint amennyi előirányoztatott a jelen évre. (Ez magában véve örvendetes tünemény, amennyiben a deficitet nem tünteti ugyan el, de mégis szállítja, éspedig több mint 20 százalékkal. Ez után fokozatosan haladva, lehetséges lesz az előirányzatokból is végkép eltüntetni a deficitet anélkül, hogy a megkezdett fejlődés megakasztatnék, de sőt anélkül, hogy azt csak statárius állapotban is tartanák. A kérdés csak az, ha vájjon a jövedelmeknek az érintett magasságban előirányzása olykér történt-e, hogy annak beálltára bizton számítni is lehet ? mert hiszen nincs könnyebb, mint magas jövedelmet előirányzani, de alig van nehezebb mint magasan előirányzott jövedelmet be is szedni. Az előirányzatok természetes alapja tehát, nem lehet más, mint az előzött éveknek eredményei. Szándékosan nem mondom, hogy az előzött év eredménye, hanem az előzött évek eredményei.. . és pedig azért, mert ha csak egy évből indulnánk ki, megtörténhetnék, hogy ezen egy évben a véletlenek, esetlegek igen nagy mérvben játszván be, hibássá tétetnék a részben legalább azon véletlenek által is alkotott eredmények alapjára fektetett előirányzat. Legyen szabad a dolgot példával mustrálni : 1866-ban előirányozva volt 123.435256 frt. Egy véletlen, egy sajnos véletlen jött közbe, az akkori fagy, és az előirányzott 123 millió helyett csak 104 millió lett a bevétel. Ha már most az előző év eredményére állva, az 1867. évre a szerint történt volna az előirányzat, azt állítom, hogy az helytelen lett volna, mert igaz ugyan, hogy az az előév eredménye alapján nyugodnék; de az is igaz, hogy az eredmény nem a dolgok természetéből állott elő, hanem egy véletlen által idéztetett elő.Nem is történt ez így. Előirányozva lett ugyanis 1867-re, az előév csak 104 milliónyi bevételének daczára: 129.117.000 frt, tehát 25 millióval több mint mennyi volt az előév eredménye. (És a következés mi lett ? Az talán, hogy azért, mert 25 millióval, tehát majd 25°okkal több lett előirányozva, mint mennyit az előév eredménye igazolt volna, nem jött be az előirányzott jövedelem ? Nem , a következés megmutatta, hogy a számítás nem volt helytelen, mert bejött 130.259,801 frt, és így még valamivel több, mint a magasabb előirányzat. Még egy kiáltó példát is hozhatok fel arra nézve, hogy nem szabad egyetlen egy év eredményére támaszkodni az előirányzásnál. Az 1867-dik év bevétele csak 130 millió volt, — és mégis a következett évre, t. i. 1868-ra előirányozva lett 141.623.000 frtnyi bevétel,az előév eredményénél hát ismét 11 millióval több. S ha figyelembe veszszük még azt, hogy a rendkívüliek rovatában is előirányoztatott 17 sióval, 1868-ra tulajdonkép 281/1 millióval lett több előirányozva, mint amennyi volt az 1867- évnek eredménye. Mi lett ismét a következés ? az talán, hogy ezen roppant előirányzatnak a valóság nem lett megfelelő ? Nem, hanem az, hogy a valóság ezt is túlhaladta, mert a tettleges eredmény 1868-ban tett a rendes fedezet rovatában 158,785.000 frt a rendkívüliek rovatában pedig épen 24,797.600 frt, a kettő együtt 183,582.000 frt, oly bevétel, amilyent Magyarország még nem látott sem az előtt, sem azóta. Igaz, hogy e roppant bevételhez concurrált a múlt is, nem csak az akkori év, s épen azért mondom, hogy hiba lenne az előirányzatot egyetlen évre állapítani. Mert ezen egy évben a jövőnek néha kárára, néha előnyére esetleges okok közreműködésének nyomai mutatkozhatnak. Ugyanezért, mert e véletlen a rendkívülieknél még inkább hat közre, részemről azokra nem is helyezek súlyt. Épen azért, mert azok rendkívüliek és esetleges okoktól függők, consequentiát a múltról a jövőre alig engednek. Ha mégis kiemelem a rendkívüli rovat eredményét, azt csak azért teszem, mivel az egészen figyelmen kívül azon okból nem hagyható, mivel nem egyszer annak bevételeiből fedeztetik a rendes kiadásoknak egy része.Súlyt fektetek azonban főleg a rendes bevételek hullámzására. A rendes bevételek ezen hullámzása az említettem három évben tetemes ; 1866-ban 104 millió folyt be; 1867-ben 130 millió; s 1868-ban 158 millió. A nagyobb eredményt 1867-ről 68-ra nem lehet pusztán a jobb év rovására róni; az is sokat tett hozzá, de sokat tett némely törvényhozási és kormányzati