Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-27 / 260. szám

260. szám. Csütörtök, October 27. 1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szára. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 írt. Félévre .­­ . . 11 írt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr­ Egy hóra . . . 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos pefitsor 25 ujkrc. PEST, OCTOBER 26. (/)Kerkapoly pénzügyminiszter ma ter­jesztette a ház elé első budgetjét, s azt a parlamentáris szokás szerint hosszabb expo­­séval kísérte. Mondjuk ki mindenek előtt, hogy a hatás, melyet a pénzügyminiszter előadása a házra tett, határozottan ked­vező volt, s hogy ennek jelei a ház mind­két oldalán egyaránt nyilatkoztak. Min­denek előtt jó benyomást tett azon tar­tózkodó, igénytelen modor, melylyel a pénzügyminiszter háztartásunkról szóló adatait előterjesztette. Nincs könnyebb, mint az ily alkalmakat egy nagy szónoki tűzijáték elsütésére felhasználni, úgyhogy a kis és nagy gyermekek csak úgy tap­solnak örömükben a színes röppentyűk, a szebbnél szebb összeállítások látásán, s a játék végén az ügyes pyrotechnicus galvani fénytől körülövedzve áll a meg­lepett, bámuló közönség előtt. Hanem az ily productiókban rendesen nincs semmi köszönet. A szemkápráztató játékot kö­veti a komoly valóság, mikor azután a fényes számtételeket kivetkőztetik csillo­gó kalmázukból, a gyönyörű csoportokat egyes részekre bontják föl, s a­mi így megmarad, az annál roszabb benyomást tesz, minél lármásabb volt az első jelene­­tezés, melynek jelszavául az tűnt ki, hogy: füstöt a szemébe. Kerkapoly e modortól távol tartotta magát. Ő nem akart brillírozni, ő egysze­rűen az ez idei és a jövő évi költségvetés jellemzésére előadta azoknak legfontosabb számtételeit. Nem tudjuk, vájjon azért tar­totta-e magát ez ildomos mérséklet hatá­rai mögött, minthogy még egész műkö­dése sokkal rövidebb, semhogy alkalmat adna szónoki tüntetésekre, vagy állam­­férfiúi természete idegenkedik-e ilyféle productióktól; a pénzügyminiszter érde­kében ez utóbbit akarjuk föltenni, s ma­gának az ildomos, mérsékelt, minden ki­hívó túlzást kerülő előadásnak őszintén örvendünk. Kerkapoly látszólag töreke­dett beszédében minél világosabb, minél átlátszóbb lenni, s e törekvés legtöbb he­lyütt sikerült is. Kissé tanári modorban ugyan, hanem az ily tárgynál kiváltkép nélkülözhetlen világossággal fejtette ki a költségvetés készítésénél szeme előtt lebe­gett alapelveket, a múlt s az ez idei év budgetjére vonatkozó adatokat, valamint a most előttünk fekvő költségvetésnek ama tételeit, melyek újabb és tetemesebb ki­adásokat tartalmaznak. Kiváltkép beszé­dének ezen részével aratott nagy hatást. Úgy az idézett tételek indokolása, mint az indokolás modora igen kedvező benyo­mást tettek a házra. Kerkapoly teljesen meg lehet elégedve első debütjével, s azt tartjuk, hogy magának a háznak sem lesz alkalma az első perczben tanúsított meg­elégedését a budget bővebb tanulmányo­zása alapján később megbánni és vissza­vonni. A­mi a miniszter úr beszédében előso­rolt költségvetési tételeket illeti, Kerka­poly úr 9.872.250 írttal több szükségle­tet mutat ki 1871-re, mint a­mennyi az 1870-ki költségvetésbe felvétetett. A pénz­ügyminisztert ez eljárásában részint azon megfontolás vezérli, hogy az állam szük­ségletei a rendkívüli körülmények közt, melyekben jelenleg élünk, okvetlenül na­gyobbodni fognak, részint pedig az, mert meg van győződve, hogy az államfedezet is okvetlenül nagyobbodni fog. Az állami bevételek ugyanis évről-évre nagyobbodnak, s az előirányzatot rende­sen túlhaladják. 1867-ben 129 milliónyi fedezet vétetett fel, a bevétel 130 m. volt, 1868-ban 159 millió fedezet mellett 183 millió folyt be, 1869-ben, midőn a szük­séglet 163 millióra, s a fedezet csak 150 milióra tétetett , s általában deficitre számoltunk, a valóságos bevétel 176 mil­liónyi volt. Az 1870-iki évre a kiadások 174 mil­lióra, a fedezet 169 millióra (miután az előbbi év egyes átfutó tételei a fedezetből elhagyottak) tétetett, tehát határozottan ismét deficittel ellátott költségvetés mu­tattatott be. De daczára annak, hogy az országgyűlés utóbbi határozatok által a deficitet 14.895.428 frtra emelte, mind­ekkoráig a háztartásban mi zavar sem fordult elő, és a bevételek még eddig fedezték a növekedett kiadásokat. A pénzügyminiszter úr ez alkalommal egyszersmind a pénztári utalványoknak a legközelebbi időben nagyon is vitatott kérdése iránt is nyilatkozott. A pénztári utalványokra mindeddig szükség nem volt,és nézete szerint határozottsággal nem is lehet tudni, várjon lesz-e. Miután azonban ez év folytán 700,000 fitot kifizetett az előirányzotton kívül, a még az 186­7. év­ben átvett, s csak most leszámolt dohány­­készletért, é­s miután az előirányzatba felvett 3.512,705 frtnyi közös activákat illetőleg nem lehet tudni, várjon befoly­nak e még az idén , gondoskodni kellett arról, nehogy az állam a várt jövedelmek elmaradása esetében háztartásában hiányt szenvedjen, s a­mint a miniszter előadó, ezért a lehető eshetőségre bocsáttatnak ki a pénztári utalványok. Ily körülmények között készült az 1871-ki költségvetés. Mint átalában úgy a jelen költségvetésnél is az előbbi évek tapasztalatait vehette csak a kormány zsinórmérvül, s miután az 1867-iki csak átmeneti év volt, az 1870-ki pedig még befejezett eredményeket nem mutat, az 1868 és 1869-iki eredményekre kellett támaszkodni. Az 1869-i évben (az átfutó tételek leszá­mítása után)a rendes bevétel 151.115.868 frt, a rendkívüli pedig 8.035.000 frt volt. Ez évben, az 1868-iki évhez képest a rendes bevételek tíz millióval voltak na­gyobbak, pedig az év termése sokkal roszabb volt, mint az 1868-iki.Az utolsó évek, a­mint már említettük, a bevételek­ben állandó szaporodást mutatnak és ha nem is akarunk az 1871-iki évben oly kedvező körülményekre számítani, me­lyek rendkívüli jövedelemszaporodást eredményezhetnének, s ha tudjuk is, hogy a jelen mostoha viszonyok közt az állami pénzügyi viszonyok rendes menetét nem egy körülmény sza­vazhatja meg , mégis nem lehet túlzottnak tekinteni a pénzügy­­miniszter úr azon várakozását, mely szerint a rendes bevételeknél legalább 8.800.000 forintnyi többletet vél ered­ményezni s igy azokat 159.136.536 fttal helyezte előirányzatba.­­ A rendkívüli fedezet 15,030,252 írttal van előirányoz­va s igy az összes­­fedezet 174 millió, vagyis 12% millióval nagyobb, mint az 1870-ki. Ezen bevételekkel szemközt a kiadások 162,134,633 frtra vannak előirányozva, azaz 9,872,258 írttal több mint a múlt évben. A most kimutatott adatok szerint a költségvetés 15,749,791 frtnyi többle­tet mutat. De a közösügyi költségek még a szükségletbe nincsenek felvéve. Ha a közös ügyekre ugyanazon összeget vesz­tük fel, mely a jelen évben szerepelt előirányzatunkban, a most említett több­let is felemésztetik, s azon felül még 11,805,757 fitnyi hiánylat mutatkozik. A 12 milliónyi deficit valószínűségével lépünk be tehát a pénzügyminiszter szá­mítása szerint az államháztartás új sza­kába ; a pénzügyminiszter úr e kilátással szemközt teljes nyugalommal mondja : nekünk lehet remélem­ a jót, készülni azonban a roszabbra kell. Mi — megvalljuk — ezt a „roszabbat“ majdnem bizonyosnak tartjuk, de a ki a rendkívüli körülményeket tekintetbe veszi, ki a mellett át van hatva ama tu­dattól is, hogy az országnak a szükséges beruházásokat áldozatok árán, s bizonyos csak a jövendőben gyümölcsözhető insti­­tutiókat, a közelebbi évek pénzerejének igénybevételével is megszerezni kell, eb­ben nem fog találni semmi különös nyug­talanságra okot. De mind­ennek daczára a törvényho­zásnak a legfokozottabb figyelemmel kell alkalmaznia a takarékossági rendszert, át meg át­számolni minden tételt, míg megállapít oly budgetet, melyben a de­ficit már nem is valószínű, hanem bizo­nyos. Az adósságcsinálásban rendszerint csak az első lépésnél szoktak emberek s államok aggodalmaskodni, aztán bizonyos fatalitással szemlélik a dolgok folyását. S míg mi ezt az első lépést megtesz­­szük, a leggondosabban kell megfontol­nunk, ha valamikép az nem kerülhe­tő-e el ? Összes ellenőrzésünk súlyát e tekin­tetben első­sorban a delegációkra kell irányoznunk. Míg az általuk megállapí­tott összeget nem tudjuk, hasztalan min­den megközelítő számítás, hogy költség­­vetésünk deficites-e vagy nem ? . . De maga a miniszteri beszédre is, mely ha­zai budgetünk főszámait csoportosítja, lesz még több észrevételünk, melyeket közelebb. Pest, October 26. (A De­ák-párt értekezletén) ma este 7 órakor Eötvös József báró vallás és közok­tatásügyi miniszter a kormány nézeteit tolmá­csolta rövid szavakban a Simonyi-féle indít­ványra vonatkozólag. A képviselőház határozata folytán — mondá a miniszter — a kormány a semlegesség szigorú fentartását tarta szem előtt, és ily szempont vezérlő eljárását, a­mi jövő ma­gatartását illeti, törekvése oda leend irányozva, hogy a béke mielőbb létrehozassék. (A katholikus congressus tagjai­nak­ ma két helyütt volt értekezlete. Egyik, d. u. 3 órakor a megyeház termében, másik 5-kor a herczegprimásnál. Mindkét helyütt az ülések helyiségei, ideje és hasonló kérdésekről folyt a discussió. Helyiségül a nemz. múzeum terme lett felajánlva és elfogadva, az ülések idejének kitűzése pedig a herczegprimás belátására bíza­tott. A megyeházi conferentián szóba került a pártklubbok alakításának terve is; de ez abban hagyatott, mert hisz előbb pártoknak kell ala­kulni, a­mig klubbokról szól lehet, s pártcsopor­tosulás még egyáltalán nem történt. A herczeg­primásnál számos kitűnőséget is láttunk, mint b. Sennyey, gr. Károlyi György és István, Bartal György stb. urakat. Itt a conferentiát Szabó püspöknek azon köztetszéssel fogadott indítvá­nya fejezte be, hogy vonuljanak a tagok az ülésterem melletti helyiségekbe, hol dúsan terí­tett asztalok várták a congressus tagjait. A tár­saság késő estig volt együtt. (A r.kath. congressusi tisztelt kép­viselőtársak) fölkéretnek, hogy a holnap, vagyis f. oct. hó 27-ik napján délutáni 5 órakor a megyei nagy teremben — tartandó értekezlet­ben megjelenni szíveskedjenek. Kelt Pesten,oct. 26. 1870.— Több congressusi képviselő által. (Kath. congressus.) Az igazoló bizott­ság holnap, azaz október 17-én reggeli 8 órától 10-ig folytatja munkálkodását gr. Károlyi György bizottsági elnök úr lakásán (egye­tem utcza 7. szám alatt.) Azon t. tagok, kik még megbizó leveleiket be nem nyújtották, fel­kéretnek, hogy azokat a most mondott időben és helyen az igazoló bizottmánynak átadni szí­veskedjenek. Pest oct. 25. 1870. Szilágyi Virgil bizottsági előadó. (Hadiszolgálat alóli felmentés.) Az 1868. évi 40. t. czikk 26. §-a alapján az igazságügyminiszterium részéről legalázatosabb felterjesztés létetett ő cs. és apostoli királyi Felségéhez az iránt, hogy az illető királyi és egyébb bírói hatóságok főnökei által a köz­szol­gálat érdekében nélkülözhetleneknek nyilvání­tott 46 védköteles igazságügyi tisztviselő a kö­zös hadsereg és a magyar honvédség mozgó ví­­sítása esetében a hadi szolgálat alól felmentes­sék, s jelen polgári állomásaikon meghagyassa­nak. —rr. (Egy szomorú kép v. választás.) Békés­ Csabáról, oct. 25-ről írják nekünk. Bocz­­kó Dániel elhunyt veterán képviselő helyébe ma ment véghez nálunk a képviselőválasztás oly páratlan közönynyel és érdektelenséggel, minőt senki sem várt volna egy 1800, választó­polgárral biró várostól. Két­ képviselő jelölt kö­zül, nekik mindketten a baloldal hívei, K­e­­mény Mihály ev. esperességi felügyelő választatott meg 264 szavazattal. Karassay Ist­ván (volt Bach-hivatalnok, jelenleg baloldali alispán) 88 szavazata ellenében. E választásnál tehát nem volt semmi pártmérkőzés, de nem is lehetett az itteni deák-pártiak lanyha bátorta­lansága miatt. Nem hiányoznának minálunk lelkes és értelmes férfiak, kik képesek lennének a Deák-pártot szervezni s szerepeltetni, csak ne uralkodnék valamennyien oly mérvű politi­kai bátortalanság, min­t ha kiment is némileg a haza- és szabadságszeretetet monopolizálni akaró itteni balpárti kortesek merészsége, de igazolni semmikép sem képes. Hogy mennyire elbátortalanodott deák-párti intelligenciánk, elég talán felhozni, hogy az itteni úgynevezett „pol­gári kör“ egyetlen deá­k-p­á­r­t­i la­pot sem járat. Már­pedig ha az olvasóköröket, casinókat stb. csakugyan a művelődés tényező­jeként akarják feltüntetni, akkor bizony felül­­ kellene emelkedni­­ ezen gyarló szűkkeblüsé­­gen is. Különben nem mulaszthatom végül még megjegyezni, hogy mint az ország egyéb he­lyein, úgy itt is azok akarnak szerepelni (s rész­ben sikerül is) mint legbaloldalibb népboldogí­­tók, kiknek politikai s egyéb múltjuk tudata eléggé tanácsolhatná a csendes magányt. Ez utóbbiak közt különösen kiemelendő egy ren­delkezés alatti Bach-szolgabíró, ki a közmon­dással tartja ,furcsa dolog lesz a 400 frt penzió, de ezt zsebre tenni nagyon jó.A­r. 1. angol cabinet ezen általánosságban történt be­avatkozásának sikere felől. Maguk a londoni kitűnően értesült lapok homlokegyenest ellen­kező híreket hoznak sikere felől. Berlinből már tegnap azt sürgönyték, hogy Granville úr phi­­lantrop közbelépését a porosz kormány udvarias határozottsággal visszautasítá. Ugyan­í­gy nyi­latkozik a Times is. Ellenben a berlini kor­mánykörökkel összeköttetésben álló Daily News az alkudozások folytonos és sikerrel kecsegtető menetéről tudósít. Noha e hirlabirinthban igen nehéz eligazodni, mégis nem vélünk csalódni azon nézetünkkel, hogy Granville úr közvetítése csakugyan sikertelen maradt s az ő föllépése a háborút befejeztéhez közelebb nem hozta. A békeremények azonban ez esemény foly­tán sem tűntek el, sőt új alapot és támaszt nyer­tek azon toursi sürgönyben, mely szerint Thiers ur, az agg államférfia, ki csak néhány nap előtt tért vissza híressé vált európai kör­útjából s a Toursban levő kormány-delegátiónak az európai kabinetek várható magatartásáról ki­merítő — de egyszersmind leverő fölvilágositá­­sokat adott, a porosz főhadiszállásra megy s on­.­nan már megkapta az útlevelet, mely megnyitja előtte az ellenséges előőrs-vonalakat. Mi c célja ezen küldetésnek, fog-e Thiers előbb a párisi kormánynyal is értekezni, van-e remény a si­kerre ? Mindezek oly kérdések, melyekre ne­héz a felelet. A hadviselő felek jelen helyzete folytán valóban a legnehezebb feladat alkalmas békealapot találni. Állítólag Thiers úr — nem úgy, mint Jules Favre — már kész ajánlatokat visz magával Versaillesbe s általában terjedelmes meghatalmazással van fölruházva. Ha az európai hatalmak egyebet nem is tehetnek, azt nem sza­bad elmulasztaniok, hogy Thiers urat ezen újabb missiójában minden kitelhető módon támogas­sák s igy legalább indirect után közreműködje­nek a béke helyreállításában. A harcztérről semmi újság. Azon berlini hire­­ket, hogy Páris már csak tiz napi eleséggel van ellátva, hogy Bazaine föltétlen megadása min­den pillanatban várható, azt hiszszük, ez idő sze­rint csak porosz részről táplált »piadesideria-ok­­nak lehet tartanunk. Pest, octomber 26. A legellenmondóbb híreket veszszük az Anglia által kezdeményezett békeközvetítésről és si­keréről. Míg némelyek szerint Granville lord angol külügyminiszter föllépése csak arra szo­rítkozott, hogy a versaillesi főhadiszálláson meg­­kérdezteti, nem kötnének-e azon időre, mely alatt a franczia nemzet törvényhozó­ testületének tagjait megválaszthatja, fegyverszünetet, mások egész határozott fegyverszünetajánlatról beszél­nek. Úgy látszik, csakugyan ez előbbi történt. Granville úr valóban általános ajánlatokkal lé­pett föl, melyek csak a bevezető lépést képezték volna a béke praeliminarékhoz. E feltevésünket a bécsi félhivatalos W. Corr. egyik czikkéből merítjük, mely Anglia s általában a semleges hatalmak ezen diplomatiai interventióját külö­nös hévvel veszi pártfogásába azon porosz lapok ellenében,melyek a semlegesek föllépését Porosz­­ország győzelmi gyümölcsei megrövidítésének állítják. Hasonló nézeteltérés mutatkozik az Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 26-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések ; kérvények; a ház kéthavi költ­ségvetés ; határ, javaslat az első f. bíróságok székhe­lyeinek meghatározá­a iránt; a budget beterjesztése; a testi fenyiték eltörlése harmadszor; választások.) Elnök: S­o­m­s­i­c­h Pál, jegyzők : B­u­j­a­n­o­­v­i­c­s Sándor, Jámbor Pál, Ivácskovics György. A kormány részéről jelen vannak: Kerka­poly K., Gorovec, Horváth B.,Bede­­k­o­v­i­c­s K. miniszterek. A budget beterjesztéseig olvasóink az ülésről szóló tudósítást megtalálják esti lapunkban. Az 1871. évi állambudget beterjesztése. Kerkápolyi Károly pénzügyminister: A t. képviselőháztól tegnap kért és nyert en­gedély folytán legyen szabad az 1871-diki évi előirányzatot a t. képviselőháznak bemutatni s aztán a ház asztalára letenni. Ez alkalommal legyen szabad utalnom hivatalbeli elődömnek e helyről utolsó izbeni felszólamlása alkalmával tett azon nyilatkozatára, melyben azon egyéni meggyőződésének adott kifejezést, hogy az 1870 diki, tehát a folyó évre szóló előirányzat már a miniszteri előterjesztés szerint is túlment azon határon, melynek szem előtt tartása az állam­ház­tartásban megtartandó rend és súlyegyén tekin­tetéből kívánatos volna, s hogy mindamellett a t. ház, azon miniszteri költségvetést, nem csak lejebb nem szállította, de sőt saját initiatí­­vája folytán még emelte több mint egy millió kétszázezer forinttal, azon felül, hogy a bevéte­leket is alább szállította, azok forrásai egy­né­melyikének elenyésztetésével,nevezetesen a hir­­lapbélyeg eltörlésével, az út és hidvámoknak ez év második felére elhatározott megszüntetésével s több más efféle intézkedésekkel, miknek folyt­­án az előirányzatban nyolcz milliót fölöző hi­ány állott elő a folyó évre, mely körülmény elő­dömnek aggodalomra adott okot. E nézet és e tények alapján mondotta, hogy ha a következő t.i. az 1871-iki évre a kor­mány és a képviselő­ház a megkezdett után to­vább halad s a kiadások előirányzatában vissza nem tér a szigorú takarékosság azon útjára, melyet 1868 és 1869-ben követett, úgy az ál­lamháztartásban a sulyegyen megzavarása el­kerülhetetlen. Ezen nyilatkozat okvetetlenül kell, hogy gondolkozóba ejtette legyen úgy utódját, mint az egész kormányt s kell hogy a képviselőház részéről is figyelemre legyen mél­tatva annyival inkább, mert az aggály oly férfi­útól jött, a­kit mind szakértelménél,­­ mind azon körülménynél fogva, hogy az ország pénz­ügyeit több mint három éven át vezető, teljesen illetékesnek kell tekintenünk. Még súlyosabbá lett ezen nyilatkozat későb­ben az által, hogy, — a­mit ő akkor előre nem láthatott — az országgyűlés ülésezésének to­vábbi folyamán a tisztelt képviselőház több pót­hitel alakjában még 6.670.940 forintnyi kiadást szavazott meg, tehát több mint 7 ,5 millióval nö­velte azon deficitet, mely a pénzügyminisztert már úgy is aggasztó, felemelvén azt egész 14.895.498 forintra. Ha ily nyilatkozat után én mégis egy előirányzatot vagyok kénytelen a jövő évre bemutatni, mely nemcsak hogy a ki­adások alábbszállását nem mutatja, de sőt azo­kat újból emeli, még­pedig 9,872,258 forinttal, akkor érzem, hogy ezen igazolással tartozom a 1. képviselőháznak. (Halljuk!) Előzőleg, s még mielőtt a részleteket kifejte­ném, legyen szabad abban keresnem némi iga­zolást, hogy az egyszer beállott deficitnek rög­töni eltüntetése a legjobb akarat mellett sem lehetséges, kivévén azon egyetlen esetet, ha egy­ált­alában terméketlen czélokra lett volna a ki­­adá­si többlet előirányozva, olyanokra, melyeket csak akarni kell és fel lehet adni minden további következmény nélkül. De ha intézmények ala­­píttattak a több kiadással, ha termelési kezde­ményezések létettek, akkor nem lehet a költe­kezést abbanhagyni, ha csak romba nem akar­juk dönteni azt, mit a több kiadással előbb építettünk ? Ismétlem : az egyszer támadt több kiadást eltüntetni könnyedén és rögtön kár nélkül nem lehet, még ha kormány és képviselőház együtt akarnák is és épen azért nagyon aggályos annak első ízben előidé­zése. A­mit egyedül lehet tenni e szerint az, hogy miután az előirányzott deficit eltünte­tése rögtön nem eszközölhető, a bevételekkel kell utánsietni. Sőt többet mondok, a több ki­adást nemcsak eltüntetni nem lehet, de növeke­dését akadályozni sem. A­mint egyszer elkez­dettünk építeni, a­mint egyszer intézményeket kezdettünk alapítani,azokat tovább kell táplálni. Innen van az, hogy a kiadások a jövő évre nem csak nem szállíttatnak, de közel 10 millióval még emelkednek. Az egyedüli orvoslás tehát a bevételek megfelelő szaporításában áll. És való­ban azon 9.872,258 frtnyi több kiadás ellenében itt előirányozva van 12.961,929 frt bevételi többlet. Tehát a bevételek előirányzatának több­lete meghaladja a kiadások előirányzatának többletét, és pedig 3.089.671 frttal. Ennek kö­vetkezése az, hogy oly magasságban vevén fel a közösügyi járulékot, mint a jelen évi, az ered­ményező hiány épen a mondott összeggel, tehát 3.089671 frttal lesz kevesebb, mint a­mennyi előirányoztatott a jelen évre. (Ez magában véve örvendetes tünemény, a­mennyiben a deficitet nem tünteti ugyan el, de mégis szállítja, éspedig több mint 20 százalékkal. Ez után fokozatosan haladva, lehetséges lesz az előirányzatokból is végkép eltüntetni a deficitet a­nélkül, hogy a megkezdett fejlődés megakasztatnék, de sőt a­nélkül, hogy azt csak statárius állapotban is tar­tanák. A kérdés csak az, ha vájj­on a jövedelmeknek az érintett magasságban előirányzása olykér történt-e, hogy annak beálltára bizton számítni is lehet ? mert hiszen nincs könnyebb, mint ma­gas jövedelmet előirányzani, de alig van nehe­zebb mint magasan előirányzott jövedelmet be is szedni. Az előirányzatok természetes alapja te­hát, nem lehet más, mint az előzött éveknek ered­ményei. Szándékosan nem mondom, hogy­ az elő­zött év eredménye, hanem az előzött évek ered­ményei.. . és pedig azért, mert ha csak egy év­ből indulnánk ki, megtörténhetnék, hogy ezen egy évben a véletlenek, esetlegek igen nagy mérvben játszván be, hibássá tétetnék a részben legalább azon véletlenek által is alkotott ered­mények alapjára fektetett előirányzat. Legyen szabad a dolgot példával mustrálni : 1866-ban előirányozva volt 123.435256 frt. Egy véletlen, egy sajnos véletlen jött közbe, az akkori fagy, és az előirányzott 123 millió helyett csak 104 millió lett a bevétel. Ha már most az előző év eredményére állva, az 1867. évre a szerint tör­tént volna az előirányzat, azt állítom, hogy az helytelen lett volna, mert igaz ugyan, hogy az az előév eredménye alapján nyugodnék; de az is igaz, hogy az eredmény nem a dolgok termé­szetéből állott­ elő, hanem egy véletlen által idéztetett elő.Nem is­ történt ez így. Előirányozva lett ugyanis 1867-re, az előév csak 104 millió­nyi bevételének daczára: 129.117.000 frt, tehát 25 millióval több mint mennyi volt az előév eredménye. (És a következés mi lett ? Az talán, hogy azért, mert 25 millióval, tehát majd 25°ok­­kal több lett előirányozva, mint mennyit az elő­év eredménye igazolt volna, nem jött be az elő­irányzott jövedelem ? Nem , a következés meg­mutatta, hogy a számítás nem volt helytelen, mert bejött 130.259,801 frt, és így még valami­vel több, mint a magasabb előirányzat. Még egy kiáltó példát is hozhatok fel arra nézve, hogy nem szabad egyetlen egy év ered­ményére támaszkodni az előirányzásnál. Az 1867-dik év bevétele csak 130 millió volt, — és mégis a következett évre, t. i. 1868-ra elő­irányozva lett 141.623.000 frtnyi bevétel,az elő­év eredményénél hát ismét 11 millióval több. S ha figyelembe veszszük még azt, hogy a rend­­kívüliek rovatában is előirányoztatott 17 sióval, 1868-ra tulajdonkép 281/1 millióval lett több előirányozva, mint a­mennyi volt az 1867- évnek eredménye. Mi lett ismét a következés ? az talán, hogy ezen roppant előirányzatnak a valóság nem lett megfelelő ? Nem, hanem az, hogy a valóság ezt is túlhaladta, mert a tettleges eredmény 1868-ban tett a rendes fedezet rova­tában 158,785.000 frt a rendkívüliek rovatában pedig épen 24,797.600 frt, a kettő együtt 183,582.000 frt, oly bevétel, a­milyent Magyar­­ország még nem látott sem az előtt, sem az­óta. Igaz, hogy e roppant bevételhez concurrált a múlt is, nem csak az akkori év, s épen azért mondom, hogy hiba lenne az előirányzatot egyet­len évre állapítani. Mert ezen egy évben a jövő­nek néha kárára, néha előnyére esetleges okok közreműködésének nyomai mutatkozhatnak. Ugyanezért, mert e véletlen a rendkívülieknél még inkább hat közre, részemről azokra nem is helyezek súlyt. Épen azért, mert azok rendkívüliek és eset­leges okoktól függők, consequentiát a múltról a jövőre alig engednek. Ha mégis kiemelem a rendkívüli rovat eredményét, azt csak azért te­szem, mivel az egészen figyelmen kívül azon okból nem hagyható, mivel nem egyszer annak bevételeiből fedeztetik a rendes kiadásoknak egy része.­Súlyt fektetek azonban főleg a rendes bevételek hullámzására. A rendes bevételek ezen hullámzása az említettem három évben te­temes ; 1866-ban 104 millió folyt be; 1867-ben 130 millió; s 1868-ban 158 millió. A nagyobb eredményt 1867-ről 68-ra nem lehet pusztán a jobb év rovására róni; az is sokat tett hozzá, de sokat tett némely törvényhozási és kormányzati

Next