Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-10 / 246. szám

dásáról. Ez zálogul szolgál a nemzetgyűlésnek, hogy a kormánynyal egyetértve, ez alkotmány alapján meg fogja kezdhetni és szerencsésen ke­resztülvinni mindazon reformokat, melyek az ország élő szükségeinek megfelelnek, és melyek a nemzet szava és a jelenkor szelleme által oly világosan elő vannak szabva. A nemzetgyűlés hálásan üdvözli a sikert, melylyel a kormány a nemzet régi óhaját való­sította, hogy tudniillik a nemzeti Obrenovics­­dynastia örökösödése kívülről is elismertetett,m oly elv, melyet a külfőd sok ideig visszautasított, melyet azonban nemzetünk mindenkor szent gyanánt tisztelt Ezen siker biztosította a szerb nemzetnek a belrendet és megnyitotta előtte egy jobb jövő útját, melyen őt a nagy Obrenovicsok mindenkor vezették. A nemzetgyűlés meg van győződve, hogy az új alkotmány, miként az a nemzet életéből, min­den külbefolyás nélkül eredt, az ország belala­­kulásában a rendetlenségek főforrását eltávolítja, és ma minden oldalú fejlődésnek és nemzeti sza­badságnak tág tért nyitand. A gyűlés örvend azon,hogy államönkormányzat minden ága erőteljesen, és a szabadság és hala­dás szellemében működik, és nagy megelége­déssel fogadja a kormány azon nyilatkozatát, hogy az állam pénzügye jel­eleg oly kedvezőn áll, miszerint annyi nagy kiadás után is jelenté­keny készlet van a pénztárban, szintúgy, hogy a honvédelem eszközei megszaporíttattak és kiegészíttettek, és hogy a nemzeti honvédség úgy fel van szerelve és begyakorolva, miszerint azonnal a rendes katonasághoz csatlakozhassak. A nemzetgyűlés elismeréssel emeli ki ezt, és ki­fejezi azon óhaját, hogy a hadsereg — a nemzet büszkesége és ereje — ezentúl is az­­n irányban fejlődjék, hogy minden időben feladatának és a nemzeti óhajtásoknak tökéletesen megfelel­hessen. Ép oly jól hatott a nemzetgyűlésre, hall­­­a, hogy oktatásügyünk ágai a haladás jeleit mu­tatják ; de mindamellett belátja a nemzet, hogy az oktatásügyb­en — mely minden haladás alapja — még sok teendő van hátra, míg az fejlődésé­ben el fogja érni azon fokot, melyre a szerb nemzet rendületlenül törekszik. Ezen czél eléré­sére kész a nemzet minden áldozatot meg­hozni. A nemzet erkölcsi fejlődését lényegesen felté­telezi az ország anyagi jólléte. Azért kívánja a nemzetgyűlés, hogy a nemzeti egészségügy álla­potára, a földművelés, ipar és kereskedelemre, mint a nemzeti jóllét főforrásaira, különös figye­lem fordíttassék. Ugyanazon figyelmet kívánja a nemzet az igazságügy és a rendőrség tekinte­tében, hogy ez is a nép jelenlegi szükségeinek megfelelőleg vezettessék. Kellemes volt a nemzetnek a régensség sza­vaiból kivennie, hogy a császári ottomán kor­mány részéről a török és a szerb vasutak közötti összeköttetés helyreállítása elvben megigértetett. De ezen elvi ígéret és a kivitel elodázása nem elégítheti ki a szerb nemzetet, mert minél to­vábbra halasztatik ama vaspály­a építése, mindaz nemzeti érdekeink annál nagyobb kárára van. Azért kívánja a nemzet, hogy e kérdés minél előbb, és úgy elintéztessék, a­mint a szerb népre nézve legelőnyösebb. A nemzet kész a kormányt ebben minden erejével támogatni. A bosnyák vasút tekintetében kinyilatkoz­tatja a nemzet, hogy Szerbia nem csak félté­kenység nélkül tekint e pályára, sőt ellenkező­leg örül neki, amint nincs is szerb, ki Bosnyák­­országnak minden haladását saját nyerességé­­nek nem tekintené. A nemzetgyűlésnek igen kellemes volt hal­lania, hogy az osztrák posta országunkban Szer­bia kezeibe ment át. A nemzet ellenben abban is a nemzeti önálló­ság méltó csorbáját látja, hogy az itt élő ide­genek nincsenek mindenben a szerb törvény­székek hatóságának alávetve; kereskedelmünk­nek nagy hátrányát látja abban, hogy termé­nyeink kivitelére nagyobb vám van kivetve, m­íg a mi vámtételeink sokkal alacsonyabbak és a külföldi kereskedelemre néz­ve előnyösebbek. Azért idején látja a nemz­egyűlés, hogy az idegenek ezen igazságtalan viszonyainak orszá­gunk irányában valahára vége vet­essék. Azon alapokkal szemben, melyeket az alkot­mány lerakott, és melyek által a nemzet jogai kiterjesztettek , azon sürgős szükség támadt, hogy az ország intézményei kiképeztessenek és e czélra új törvények alkottassanak. A nemzet­gyűlés nagy megelégedéssel fogadta a régens­­ség azon nyilatkozatát, hogy ő fensége­kor má­közvetlenül Sceaux előtt állapodtam meg. Mint­hogy a bajorok foglaltak el mindent, nem ma­radt más hátra, minthogy a körüllevők közül az egyik legszebb, s nagy parkkal körülvett villát szemeljem ki. A választás könnyű volt , de a bejárat nehéz, mert ez elbűvölt kastélyt óriási vas várkapu zár­ta el Az éj már beállt. Éjjelre szállást kellett talál­ni. Lajtorját hozattunk, legényeink megmászták a falat és vasdorongokkal betörték a kaput. A kastély üres volt. Sehol sem egy ágy vagy asztal ! Különben mindezt az ezzel szembeniévő, még szebb kastélyból hoztuk el. Matraczok és ván­kosokkal megrakodván, berendezkedtünk, a­hogy lehetett. A legények természetesen még az éjjel megtették razziáikat, hogy élelmi­szereket s a lovak számára takarmányt beszerezzenek. Csak nagyon nehéz eredménynyel járhattak el azonban ; az egyik kastélyból a tulajdonos, a másikból előbb érkezett csapatok hordottak el mindent. Hajnal hasadtakor ágyúdörgés riasztott fel az előttünk fekvő Jory, Bicéire és Montrouge erődökből. A legnehezebb ütegek dörögtek, a mitrailleusök csattogtak s a lőfegyverek hatal­­masan secundáltak. A dördülés oly közeli volt, hogy minden pillanatban néhány golyót várhat­tunk a házba, melynek udvara a gránátokkal úgy is már kikövezve volt. Az hirlett, hogy a francziák egyik aknájukat légberöpítették. Ismét visszasiettünk La Belle Epine­re, de csak az ütközet befejeztével érkez­tünk oda. Egy órát töltöttem ott, s 2 órakor Versaillesbe érkeztem. Itt vagyok tehát, a régi, oly jól ismert Ver­­saillesben ! Mint sejthettem volna egykor, hogy ily után jutok e helyre, ide, hol „toutes les gloi­­res de France“ csoportosítva van, hol minden kép, minden szobor a franczia dicsőséget hirdeti, s e képek és szobrok előtt most német katonák állanak! nga sok törvényjavaslatot készített elő; maga részéről is kivánja, hogy az alkotmány lehető­leg hamar életbe léptettessék és annak minden pontjára nézve a szükséges törvények hozas­sanak, hogy a nemzet teljesen élvezhesse mind­azon jogokat, melyek neki az alkotmány által biztosíttatnak. A gyűlés mindezen javaslatokat a kormánynyal egyetértve azon alapossággal és hazafiasággal fogja megvitatni, mely neki a nemzet által kötelességül van téve. A nemzetgyűlés,­­ mint első törvényhozó testület, teljesen belátja, hogy e szent és a nem­zeti műnél az ő feladata nagy és terhes, külö­nösen a mai helyzetben, míg a szerb nemzet nem egészen egyesült, míg egész erejét össze nem szedte. A mai világesemények a­mint Európában fej­lődnek, és melyek magukkal hozták, hogy a nagy nemzetek szétszórt töredékeiket egy egy­­sé­gbe foglalják a szerb nép jövőjére nézve is nagy jelentőséggel bírnak Ily körülmények közt kész a nemzet önállóságának új biztosítékait keresni, és szívesen, minden erejével támoga­­tandja ő fensége kormányát ezen czéljának el­érésében. Régensségi tag urak ! Az önök bölcseségétől és rizsfi ágától a nemzet még sok jót vár; an­­nak képviselői, midőn ezen várakozást osztják, azon óhajjal fognak feladatukhoz, mely minden nagy nemzeti vállalatot megillet. Isten, ki a szerb nemzetet Kosszovó óta a nyomor és szolgaság oly hosszú idején át óvta és védelmezte, ezentúl is segíteni fogja, és azon sikerrel o­dandja meg szívünket, mely a nemzet és kormány közötti egyetértésben az­­ összes szerb nemzet belső és külső ujjászületését meg fogja koronázni. Éljen IV. Obrenovics M. Milan fejedelem és az ő helytartói­­ Éljen a szerb nemzeti A császárság titkos iratai. Az „Independance“ újabb érdekes közlemén­­­nyeket hoz a Párisban felfedezett császári okmá­­­­nyokból. Midőn P­a 1 i k­a p gr. az első vereségek­­ után kijelenté, hogy Napóleon többé nem pa-­­ rancsol, a következő Börgönyt küldé a császár­­i­nak: „Aug. 21. Két út áll előttünk : vagy gyorsan­­ megszabadítani Bazainet, kinek állása a legválsá­­gosabbnak mondható, nagy gyorsasággal Mont-­­­medybe sietve vagy a porosz koronáiig, ellen­e­menni, kinek igen számos serege van, és a kinek I küldetése Párisba menni, hol Németország csá-­ szárjává kiáltatnék ki. Ez utóbbi esetben, elküldhetem a 13. hadtes­­tét, Vincy trikot, 27000 emberrel La­ Ferté Sons-­­ Jouarre elfoglalására, hol egy forduló mozdu­­­lattal főtámogatója lehetne Mac-Mahon seregé­­­nek, ki a porosz sereg ellen oldalirányban heves­­ támadást intézne, hogy vagy Vitry, Campaubert­ és Montmirail felé menjen, vagy Wassyn, Montré- Tenderen és Briennen át vegye útját.“ A hadügyér egy sürgönyére ime mit vála­­­­szolt az, ki — mit mondok — többé nem volt az úr : „A császár a hadügyérnek Courcelles, aug.­­ 22. 4 óra. Kaptam sürgönyét. Holnap megyünk­­ Montmedy felé. Hogy megcsaljuk az ellenséget,­­ tétesse ki az újságba, hogy 150,000 emberrel­­ Saint-Dhierbe megyünk. Elfogadom Wimpffent ■ de Faily helyébe. Maissiát tovább nem viheti , így, nevezze ki ön helyébe Lacretellet. Mellőzze azon rendeleteket, melyeket Rouber vitt önnek, de a régi katonák egybehívására vonatkozó zá­­­­radékot hajtsa végre.“ A Rouber iratai közt talált és a bizottság által közzétett­ darabok közt vannak az alább: olvasható törvény- és procla­­matio-tervek, melyeknek ere-­ detijét Rouher irta és az alá-; irás Napóleontól van. Decretum-terv. Napoleon, isten­­ kegyelméből és a nemzet akaratából f­rancziák­­ császárja stb. Határozzuk és határozzuk, a­mint­ következik : 1. czikk. Mac-Mahon tábornok, magentai her­­czeg kineveztetik mindazon haderők főparancs­nokává, melyek a chalonsi serget alkotják, va­lamint mindazon sergek fővezérévé, melyek Pá­­ris falai alatt vagy a fővárosban egyesítve lesz­nek. Hadügyérünk megbizatik e rendelet végre­hajtásával. Kelt Rheimsben, 1870. augusztus 21 én. Napoleon. (A császár helyett : A had­­ügyér.) Levélfogalmazvány Mac-Ma­hon tábornagyhoz. (Rouber írása.) Bazaine tábornagygyal való érintkezésünk megszakittatott. A körülmények nehezek és ko­molyak kezdenek lenni. Hivatkozom ön haza­fiasságára és ragaszkodására és önre ruházom a chalonsi sereg és azon csapatok főparancsnoksá­gát, melyek a főváros körül és Párisban lesznek összpontosítva. Öné lesz tábornagy a legszebb dicsőség: az ellenség legyőzése és az idegen betörés vissza­verése. A­mi engem illet hogy semmi más politikai törekvés ne uralkodjék, mint a haza jólléte, én az ön első katonája akarok lenni, küz­deni és győzni vagy meghalni az ö­n o­l­d­a­­la mellett, katonáim között.“ A következő proclamatiónak (ugyan­csak a császári cabinetben szerkesztve) e levél­lel egyszerre kellett volna elküldetnie. A zárje­lek közé igtatott mondatok az eredeti példányon keresztül vannak húzva : „A császár rám ruházza mindazon haderők főparancsnokságát, melyek a chalensi sereggel együtt a főváros körül lesznek összpontosu­­­­landók. Legforróbb vágyam lett volna Bazaine tábor­nagy segítségére menni, de érett megfontolás után átláttam, hogy e vállalat lehetetlen a jelen körülmények közt. (Nem közeledhetünk Metz­­hez, csak néhány nap múlva. Innét ez idő alatt a tábornagy áttörhetett az akadályokon, melyek feltartóztatják; egyenesen Metz felé mennünk nem...) Kelet felé nyomulásunk közben, Páris fedet­len maradott volna és egy igen nagy számú po­rosz sereg falai alá érkezhet vala. Az első császárság alatt szenvedett veresége után Po­roszország oly katonai szervezetet teremtett, mely­­lehetővé teszi, hogy népét gyorsan fegy­verezze fel, az egész nemzetet néhány nap alatt fegyver alá rendelje, ő tehát roppant haderővel rendelkezik. Páris erődei meg fogják állítani az ellenséges áradatot; nekünk időt és eszközöket adnak) lehetővé tette, hogy jelentékeny serege­ket mozgósítson. Páris erődei megállítandják (a hullámot) az ellenséget, és nekünk időt adnak arra, (hogy szerv­zkedjünk) hogy hasznunkra fordíthassuk az ország minden haderejét. A nemzeti elkese­redés mérhetetlen, a haza készen áll; bizalom­mal fogadom el a parancsnokságot, melyet a császár rám ruház; katonák, számítok hazafias­­ságtok, és bátorságtokra és meg vagyok győződ­ve, hogy (kitartással) legyőzzük az ellenséget és területünkről kiűzzük. Egy más proclamatió-terv van még Roucer kezeirásával. Az olvasó emlékezhetik a régi ta­nács­elnök a császári főhadiszállásra elutazására. Ez okmányok voltak azok, melyeket Na­póleon betiltott, hogy az Ardennes-k felé megtehesse azon mozdulatot, melynek a sedani katastrof­á­hára kellett vezetnie. Idézzük még azon utolsó sürgönyt, mely a Tuilleriák palotájából a sept. 4 iki vasárnapi lapba vitetett a császári hg nevelője által. Paris 2 óra 50 perez. „Duperrének Maubeugeben. Meneküljünk Belgiumon át. ^ ^ Újabb közleménysorozat. (Napoleon magán pénztárából 1870. május havára következő kiadások vannak feljegyezve: Granier de Cassagnacnak második részlet a 160,000 frankra 16,000 fr. Dávid bárónak májusra 3000 fr. S i­b­u­e­t bárónak 5000 fr. Dávid báró az ismert David Jerome volt képviselő, a tobozótest volt alelnöke és tagja az utolsó imperialisticus kabinetnek, úgy látszik, rendes évi fizetést húzott 36,000 franknyit. Mint képviselőnek 15,000 frankja volt. Világos, miért becsülte mindig többre az uralkodóházat, mint Francziaországot. Sibuet b. képviselő volt, s hogy megtarthassa képviselői székét, le kelle mondania a császári kamarásságról, de a fizetést, mint látszik, húzta. A sajtó szervezése a választások i­d­e­j­é­r­e. E tárgyban a belügyminisztérium egyik iroda­főnöke 1869. ápril 15-én kelt jegyzékben terve­zetet dolgozott ki, mely a titkos iratok közt foglaltatik, s melyből a következőket emel­jük ki: A vidéki sajtó. Négyféle intézkedés fogadtatott el: 1. subventio (a kormánytól függő) lapok fenn­állásának és engedelmességének biztosítására; 2. subventio, a kiadás számának szaporítá­sára, hogy választás idején ingyen­ példányokat lehessen szétküldeni; 3) subventió, a szerkesztőségeknek új munka­társakkal segítésére; 4) szerkesztő társak kinevezése a (kormány)­­lapok tulajdonosainak, vagy a jelölteknek költ­ségére. A kormány ez által 27 lapot nyert meg a de­partementokban, melyek szerkesztőségeit 33 párisi szerkesztőtárssal látta el. Tudósítók. Hogy az ellenzéki lapokra befolyást biztosít­son, vidéki tudósítókkal lépett kapcsolatba a kormány, ilyenek voltak Havas, Pharaon és Ca­­hot. Havas kezében van, mint tudjuk, a távirdai egyedáru is. (Természetesen csak a franczia la­pok számára.) Párisi sajtó. A prefektektől kimutatást kértek a párisi lapok elterjedésér­ől, miből kitűnt, hogy vidéken sok­kal több előfizetőjök volt az ellenzéki mint a kormányi lapoknak. A „Petit Journal“ olcsósága miatt 250,000 pél­dányban jelenik meg. E lap nem politikai, de a nép minden rétegébe behat. Ennek igazgatója Millaud egyezségre lépett a sajtóirodával arra nézve, hogy ministerek és a kamara többségének tagjai közül bizonyos számú arczképet kö­zöl. — Ezen „arczképek“ ügyesen voltak ír­va és a politikai színezethez közelednek. E lap egyébiránt katonai regényt közlend, mely az első császárság korában játszik, és az ellenzék szónoklatai és politikai regényeivel ellenkező irányt követ. E regényt a császári kabinetnek kell adnia. A császárság papírjaiból kitűnik továbbá, hogy a „P­e­u­­­e“ 1869 ben 60.000 frankot hú­zott, miért 18.000 ingyen példányt küldött szét naponkint, a „Patrie“ 125 frankot kapott naponkint 1000 példányért. E lapoknál külö­nösen bizalmas viszonyban voltak a kormány­­nyal : Bebaghel, Vitu, Scholl Aurelien és Marx Adrien.­­Végre a „Figaróival is szerződésre léptek. A jegyzék e szavakkal végződik: „A „Fran­ce“ — „Peuple“ „Patrie“ — „Massager du Pa­ris“ — „Constitutionel“ — „Public“ — „Pays“ és „Dix-Decembre“ lapokkal síkra áll a kor­mány a választásoknál nagy számú közlöny élén, melyek befolyásra és szellemre nézve különfélék, de mindnyájan hívei a kormánynak. Folyto­nos közlekedésben áll velük, naponkint 8—10 lapí­a jön be utasítást kérni a ministeriumban.“ Belföld, Beszterczebánya, oct. 5. A zólyommegyei iskolai tanács f. hó 3-án tar­totta rendes negyedéves gyűlését Főtárgyát ké­pezte azon terjedelmes jelentés fölolvasása, me­lyet a tanfelügyelő úr összes iskoláink állapotá­ról összeállított. Addig is, míg ezen nagy szor­galommal, ügyismerettel s személyes meggyőző­dés s tapasztalat alapján összeállított munkálatot bővebben megismertetném a t. pz. olvasó közön­­séggel,legyen elég csak annyit megjegyezni, hogy értesültünk belőle arról, miszerint nálunk a nép­nevelés terén még roppant sok a tenni­való, de arról is, hogy az utolsó időben, hála istennek, sok történt már. A tanfelügyelő úr jelentéséből s a közlött ok­iratokból még a következőkről értesültünk. A póttanfolyamot látogató tanítók napidíjaira 1580 főt fizettetett ki; a miniszter úr kegyes volt e tanfolyam szükségleteire megküldeni a szükséges taneszközöket, s jó nagy mennyiségű szakkönyvet. A tanfelügyelő úr jelentette, hogy e tanfolyamot 76 tanító látogatta, de sajnálattal II. A román­­lapokból. Az „ Albina“ oct. 9-iki számában a követke­ző bécsi compositióval mulattatja olvasóit: Bár­mennyire titkolják­­is a pesti magyar lapok , komoly valóság, hogy gróf Andrássy minden eszközt felhasznál arra, hogy az egész biroda­lom sorsát hatalmas karjaiba szoríthassa. A magyar­ mágnás, ki az előtt a democratát,­­­sőt a demagógot oly jól tudta játszani,— s ki ké­sőbb oly szépen tudott alkalmazkodni az udvar­a az uralkodó udvaronczaihoz — gróf Andrássy a disznóságig paraszt szerencséje által elkapat­­va — ma már nem elégszik meg a birodalom egyik felének uralmával. S ez éppen nem lehe­y­­etlen, mert ő eszközeit igen jól tudja jutalmaz­ni ! Csak a feudalisták és nemzetiek vannak még útjában, kiket sem lekenyerezni,­sem a trón iránti hűtlenséggel még eddig nem tudott vá­dolni. A nemzetiek a pesti országgyűlésen szemba­­ötlőleg kimutatták a mostani helyzet, különösen a trón és dynastia politikájával­ elégedetlenségüket, mely 1865 óta a népek szent ügyét a nemzetiséget és nyelvet a magyar gőg és terhetlenségnek prédául dobta. Mindezeknek kulcsa egy pillanatnyi közös ér­dekben rejlik. Még egy hasontermészetű csodálatosságot kell megemlítenünk. A háború kezdetén a magyar ellenzék hatá­rozottan a poroszok mellett volt, most már nem bánnák, ha a francziák által véres fejjel üldöz­­tetnének a Rhénuson át. Ez onnan van, mert a porosz győzelem által Ausztria Németországból tökéletesen kizáratván, a magyar uralom is na­gyobb biztosítékot nyer, — a fő, titkos indok pedig a reformatio terjedése volt. Mi osztro-m­agyarországbeli románok, fájdalom már régen meggyőződtünk, hogy gróf Andrássy s az ő mamelukkjainak nincs érzetök, nincs fel­fogásuk a népek s országok érdekei iránt, s mindig csak saját érdekek által vezéreltetnek! kiemelte, hogy épen azok, kik képzettségöknél s előismereteiknél fogva nagyobb hasznát vették volna, mint azok nagy része, kik azt látogatták, nem jelentek meg,s azok irányában jövőben azon joggal élni kénytelen lesz, melyet neki az 1868. 38. tcz. 133. § a ad. Zólyom városával a tárgyalás az iskolák át­adása iránt még folyvást tart, de végéhez kö­zeledik. Detva mezővárosa, megyénk legnagyobb, s tisztán katholkus iskoláját községinek nyilat­koztatta ki. Mily nagy munka s költség vár e községben az államra, megítélhető azon adatok­ból, melyeket Detváról a fentemlített jelentésből hallottunk. Datvának van körülbelül ezer tan­köteles gyermeke, s jelenleg egy, mondom egy iskolája, 100 s nehány tanulóval!! Ami a Beszterczebányán felállítandó polgári iskolának ügyét illeti, az szinte nem sokára el lesz intézve. A város épületet s évenkint 2000 frtot ígért — minden bizonynyal oly áldozat, mely a város buzgóságáról a nevelés terén elég­gé tanúskodik. A város már a tervezett­ költség stb. beterjesztésére szólittatott fel a minisztérium által. A napi s utidijakkal még mindig nem va­gyunk rendben. A jelen gyűlésben a napi dijak 5 frtban, s az utidijak mértföldenkint 1 frtban állapíttattak meg. Miután ennyi az isk tanácsra eső 500 frtból kitelik, sőt abból még másnak is jut, reméljük, hogy ez helyben fog hagyatni. Hogy a részvét a nevelésügy iránt mi nálunk még mindig csekély, annak bizonyságául fel­hozhatom, hogy a jelen ülésben 15 tag volt je­len. r. k. Lapszemle. 1. Tót lapokból. A Pesten megjelenő „Slovenské Noviny“ vezérczikkében a miniszteri krízisre vonatkozó legújabban felmerült hírekről szólván, szokott modorában a jelen politikai viszonyokkal való elégedetlenségének ad kifejezést és hazánk összes nemzetiségeinek szóvivőjeként lép fel, a többek közt igy szólván: „A magyarországi nemzetek nem ismerhetik el az 1848-diki és 1867-diki alkotmányt, mind­azon következményeivel, melyeket a magyar politikusok b­­ele vonnak. Szerfölött fontos ma­ga azon körülmény is, hogy a magyarországi lakosságnak csak csekély magyar része kivonja az 1848-diki és 1867-diki alkotmány elismeré­sét, ellenben minden magyarországi nemzetek kezdettől fogva róla s­em­it sem akarnak tudni, és ezen belső elégedetlenségüket tanúsították, tanúsítják és fogják tanúsítani szóval és tettel; és így világos, hogy ezen alkotmány fentartása lehetetlenné, károssá és veszélyessé vált az egész magyar királyságra nézve.“ Azon meggyőződésben, lévén hogy Csakugyan miniszterválság küszöbén állunk, így szól: „Azon meggyőződésben vagyunk, hogy ad­dig, míg belső viszonyaink nem tisztulnak, az új magyar minisztériumnak egy párthoz sem szabad tartoznia, hanem minden magyarországi nemzezetek­­­ompromissuma alapján kell ös­szeállít­tatnia.“ Befejezésül örömét fejezi ki a fölött, hogy a jelenlegi minis­z­térium visz­szalépés azzal együtt a jelen rendszer megszűnik, és állítja, hogy ez az első lépés, mely a magyarországi nemze­tek kibékítéséhez vezet. Az újdonságok rovatában megemlítvén, hogy Kubicza, trencsén megyei főispán, Hurbant meg­látogatta, azt mondja, hogy itt sem többről, sem kevesebbről nincs szó, mint arról, hogy Hur­ban a magyar kormánytól nyug­díjat kapjon. Annak tehát, ki nyugdí­jat akar kapni, a kormányt derekasan kell szidnia ! Különfélék. Pest, oct. 10. (Gorove István közlekedési mi­niszter úr) tegnapelőtt M­ih­á­­­i­k miniszter­tanácsos, s Reitter és Hyeronim osz­­tálytanácsosok kíséretében csónakon az ó­budai gyárszigettől kezdve a Duna jobb partja mellett lement egész a budai Nádorkertig és személyesen szemügyre vette a partokat, különösen azon he­lyeket, hol a nagyobb Dunaszabályozási mun­kák fognak véghez vitetni. Igen soká időzött a budai irgalmasok előtti partnál, a­honnan az összekötő híd a meghosszabbított Margitsz­getre, onnan pedig Pestre a Tüköry tő 1:m­lg fog felál­líthatni, szintén soká szemlélte és vizsgálta a miniszter a Nádor kert melletti partot ott, hol a vasúti hid Pestre fog vezetni. A pestiek sokat fognak nyerni a Dunaszabályozással, de a bu­daiak mindent reménylenek tőle, mert hiszen a várostól nem sokat várhatnak. (Tisza L­aj­o­s,­ a fővárosi közmunkata­nács alelnöke, Ország Sándor osztálytanácsos kíséretében f. hó 10-én vette szemle alá az épülő­félben levő s maholnap már tető alá kerülő városi közvágóhidat, mely alkalommal a m­arhaállásra rendelt tér­ek kijelölését is helyben hagyta. (K­v­a­s­s­a­y Ede,) Az élénk tollú novel­listától, kitől a lapok számos sikerült társadalmi rajzot közöltek, a kinek 1864 ben és 69-ben megjelent összegyűjtött beszélyei általános ked­vező fogadtatásra találtak, az „Athenäum“ ki­adásában „A hol az ember kezdődik“ czimmel két kötetes regény jelent meg. A regényről egyedül csak azt említjük is, hogy kitűnő írók ajánlák kiadásra s egyik közelebbi tárczánk azt részletesebben fogja ismertetni. (L­i­szt F­e­r­e­n­c a­ 60-ik születés­napját f. hó 21-én üli meg l. Augusznál Szegszárdon, mely az ő jelenléte által a zenészvilg Mekká­jává vált. Már most is sok mindenféle előké­születet tesznek a nagy művész születés­napjá­nak méltó megünneplésére. Addig Liszt már ar­ról is határozni fog, hogy hol tartózkodjék ezentúl állandóan. A legújabb események most nem akar Rómába visszatérni s igy Weimar között, hol mint udvari hangverseny, és kamarai főze­neigazgató jelenleg is 2000 tallér fizetést húz és hazája között választhat. Reméljük, hogy az or­szágos zeneakadémia létesítésével a kormány­ nagy hazánkfiának az itthon maradást lehetővé teszi. (A zeneművészek segély egyleté­nek újabban alapitó tagjai lettek: Erkel Sándor, S­zuck Endre, Pischinger Alajos és Paczona József. Az egylet vagyoni álla­pota f. év sept. végéig: 14,830 frt 99 kr ké­­z­­pénzben. Az egylet folyton gyakorolja erejéhez képest a jótékony segélyezés művét. A legutób­bi — e hó 5-én tartott — vál.­gyűlés is közel 200 főt utalványozott segélyekre. (Főúri esküvő.) Zsira községe Sop­­ron megyében f. hó 1-én fényes főúri esküvőt lá­­tott. E nap tartotta gr. Festetich Andor esküvő­jét gróf Pejacsevics Lyuke urhölgygyel. Ez es­küvőről a „Magyar Államiban — (elhagyván a nagy­ főméltóságu és excellencziás czimzéseket, melyektől lapjaink egyáltalán tartózkodhatná­­nának) a következőket olvassuk : A fényes nász­­koszoru féltizenegykor indult meg, ifj. gr. Peja­ Csevich Márk urnák kastélyából, mely Gyüleviz nevű kisded faluban van, és pompás fogatokon érkezett a templomba. Az ünnepély fényét emel­ték a vőlegényen és a bájos menyasszonyon kí­vül : gr. Andrássy Gyuláné; a násznagyok : gr. Andrássy Gyula miniszterelnök honvédezredesi ruhában, gr. Almássy György, gr. Festetics Dé­nes és báró Meznil Viktor, végre a vőlegény édes­atyja, gr. Festetich Ágoston. Az esküvés után a nászkoszorú, míg a fogatok előrobogtak, a tem­plom körül gyűlt össze, és a vidékről egybegy­ült urakkal, nagy néptömeg közt társalgott. Ekkor történt, hogy gr. Andrássy Gyula a nép által felismertetvén, midőn fogatjára lépett, élénk és harsány éljennel üdvözöltetett. Az esküvőt fé­nyes reggeli zárta be. (Hyme­n.) Károlyi Gyula gr., Károlyi György gr. legidősebb fia, jegyet váltott Káro­lyi Georgine grófnővel, Károlyi Ede gróf Lá­nyával. (A budai honvédzászlóalj­ zászkja e hó végén fog falszenteltetni, és pedig kedvező idő esetén a vérmezőn, kedvezőtlen idő esetén pedig a budai vártemplomban. A zászló­­anyai tisztet Klotild főherczegnő ar ő fensége vállalta el. (L i p p á r­ó 1) egy családapa megbotrán­­kozva irja nekünk, hogy épen oct. 6-kán adtak ott bált, midőn a szemközti M. Radnán engesz­telő sz. misét mondottak e nap 1849-ki halottai­­ért- „Családja — úgymond — sértésnek tekinti, hogy e bálra meghívták.“A bál főrendezője egy m. kir. adószedői tiszt volt (Csatornák és zsilipek) építé­sére, azok helyreállítására és védgátak emelésé­re, a városi mérnöki hivatal a város 1871-ik évi költségelőirányzatába 543,612 frt 78 krt indít­ványoz felvétetni. (Tűzvész.) Szombaton este 8 óra tájban Csép helységében a Csepel szigeten tűz ütött ki, mely az egész, falut, a templomia­l és iskolával együtt megemésztette. Az egész idei termés szintén odaveszett. Másnap búcsú lett volna Csépen s erre sütöttek főztek minden háznál. A tűz vigyázatlanságból ütött ki. (M­­­­­r­a­i 1­leuse-tanfolyam.) Mint a „Local-Corr.“ értesül, nov. 1-jén a honvédség számára tanfolyamot nyitnak a hat honvédségi kerületben, mely tanfolyamban azon legénység képeztetik ki, mely a kiosztandó mitrailleusök kezelésére lesz rendeltetve. Taneszközül minden kerületben két mitrailleuse fog felállíttatni. Min­den egyes zászlóaljtól egy tiszt és 15-en a le­génységből vesznek részt e tanfolyamban, mely hat hétig fog tartani. A tavasz beálltáig minden zászlóalj el lesz látva egy, más részről colpor­tált verzió szerint négy mitrailleuse-sel. (Szaladó postaszekrények.) Mint a „Loc. Corr.“ beszéli, valamennyi postaszekér hátulján egy ambuláns postaszekrény fog al­kalmaztatni, melybe mindenki, a­kinek levele a postahivatalnál már fel nem vétetett, beledob­hatja levelét, úgy hogy a legközelebbi vonattal mégis elmegyen. Ez természetesen csak a gyor­s­lábú emberekre nézve lesz kedvezmény, a­kik utána bírnak szaladni a postakocsinak. (Az „Új nemzedé­k”­­ozim­ alatt meg­indult, és György Endre szerkesztése mellett az országgyűlési ifjúság által kiadott füzetek érdekes, derék törekvésről tanúskodó irodalmi vállalatot képeznek, melyet a közönség figyel­mébe ajánlunk. E füzetek két havonkint­ jelen­nek meg. 6 füzet előfizetési ára 3 frt. Kapható Pesten Petrik Gézánál. Az első füzet már meg­jelent a következő változatos tartalommal: Az országgyűlési ifjúság történetei 1836 ig, Varró Sándortól. — A statisztika bölcsészetéhez, Zorn Vilmostól; — A lemnczhíz ügyről, Slaviaz Dá­nieltől ; — Vallásos érzelem és nemzetgazdaság, Hegedűs Sándortól;— Az országgyűlési ifjak testületéből, Viski K. Bálinttól. (Sötétség poroszok miatt) Azon porosz vállalkozók, kik szerződésileg kö­telezték magukat, hogy még ez év folytán létre­

Next