Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-18 / 252. szám
ségű lőport és élelmet visznek Brzesc-Litovskibe és Demblinbe. Az orosz városokban választják a városi tanácsosokat. Orosz iskolákat álatnak a falvakban, minden faluban állítni-.kgyet, az oroszosítás gyorsabb valósításáért. Ez a felelet a lengyel-orosz közeledés hírére. Nincs szó amnestiáról, az elkobzott javak viszszaadásáról, a lengyel nyelv behozataláról iskolába és hivatalba, mit a „Dzennik“ első feltételül tűzött ki. A „Gazetta Narodowa“ Bismarck korábbi ajánlatára vonatkozólag így ír : „Nem első dolog az, hogy Bismarck a lengyel kérdéssel foglalkozik. 1863-ban, midőn a lengyel fölkelés legerősebben állott, közvetítőül ajánlkozott Bismarck a nemzeti kormánynak közte és Oroszország közt. Javaslatai oda mentek, hogy Lengyel királyság állitassék fel Lithvánia nélkül, továbbá Pozen és Galiczia Radz iw ihg alatt (ki őrnagy a porosz hadseregben.) A nemzeti kormány e javaslatot visszautasítá azért, mert annak elfogadása helyeslése lenne a Lengyelországon elkövetett rablásnak. A porosz-osztrák háború alatt, midőn a magyarokkal és csehekkel alkudoztak, ismét megkezdők a lengyelekkel való egyezkedést, azonban Königrätz annak végét szakítá. Utóbb aztán, midőn a lengyelek rokonszenvekkel Ausztriához fordultak, ismét megkísérte Bismarck a lengyelek csalogatását, azt tanácsolván, hogy inkább Poroszországhoz csatlakozzanak, mert csak ez képes őket segítni, és függetlenségüket kivívni. Ekkor azt kívánták a lengyelek, hogy Poroszország iránti bizalmáról a poseni népnek saját képviselői nyilatkozzanak. Kimondatott azonban akkor is, hogy magaviseletét a lengyelek iránt úgy intézze, hogy ezek benne bízhassanak. Poroszország s a délnémet államok. Münchenből, oct. 16-káról távírják a „N. Fr. Pr.“-nek . A Poroszország s a délnémet államok között folytatott tárgyalásokból kitűnnek, hogy Poroszország dynastiája részére a császári czímet igényli, s továbbá az , hogy német országgyűlés alkottassák, hogy az öszszes német államok diplomatiai s consulária képviselete ugyanazonos legyen, s hogy a délnémet államok ezért általányt fizessenek; a fejedelmeknek azonban meg lenne engedve, hogy más udvaroknál diplomatiai ágensek által személyesen képviseltessék magukat. A hadseregre nézve az lenne indítványozva, hogy az északi szövetségben most minden emberre számított 225*talkényi illeték leszállíttassék; a a közigazgatás még néhány évig a délnémetek kezében marad, de ehhez bizonyos, a rendek által le nem szállítható illetéket kell fordítani, s ezt porosz császári felügyelők fognák ellenőrizni. (Ez volna tehát a szabadság, melyért a jelen háború vitatik!) Metz előtt. A Metz előtt oct. 7-dikén folyt küzdelemről, melyről közelebbről emlékezünk, a porosz hiv. jelentés igy szól: Oct. 7-én d. u. 1 óra 20 perckor erős ellenséges hadoszlopok nyomultak a Kummer-hadosztály előőrsei felé. Az oszlopok Bellevue, St. Remy, Les Grande, Les Petites-Tapes felé vonultak, mely helységeket a landwehr-hadosztály tartott megszállva. Nagy tömegű tartalék, gyalogság és 2—3 üteg követek Maison-Rouge felé. Makaca küzdelem után oda kelle hagyniok a landwehrhadosztály előcsapatainak az elfoglalt helységeket s visszavonultak. D. u. 3 óra vola. Az ellenséges hadak, és név szerint a második sorban előnyomuló oszlopok ellenében is sikerrel működtek a Kummer-hadosztály ütegei a balparton , valamint Argancy , Olgy-Malroy mellett is a jobb parton a 10. hadtest ütegei és a Kraatz hadosztályai; Ha hátráló mozdulatok látszottak az ellenség tartalékánál, és az ellenségnek Les-Tapeson innen nyomulása meggátoltatott. Erélyes támadás eszközlése végett Voigts- Retz tbk a 10. hadtest parancsnoka a küzdelem elején a jobb partról Amelangra rendelte a 38. gyalog (Wedell) dandárt. Délután 4 órakor megkezdődött a korábbi előőrsi állások elfoglalására intézett támadás, elsősorban a landwehr (Lenden tbk.) hadosztály, 2 zászlóalj a 19. ezredből, jobbra ettől 2 zászlóalja az 57. ezrednek (Wedell dandár), balról második sorban a Blankensee és Wedell dandárok combinált gyalog dandárai. Alvensleben tbk. a hozzá d. u. 2 órakor indított jelentésre, mely szerint Kummer megtámadtatott, készen tartotta a 9. gyalog (Conta) dandárt és 2 üteget Norroynál. A dandár előnyomult, elfoglalta az ellenség által megszállott Bois de Woippyt, valamint az attól északra fekvő erdőrészleteket és a Bellevue melletti majort. E támadás egybevágott az említettel, mely Bellevue, St. Remy, Les Petites és les Grand- Tapes és Franclochamps ellen intéztetett. Alkonyaikor e helyek elfoglaltattak. Az ellenség ismételt kísérletei azok visszafoglalására visszavezettek. A 81. és 19-ik ezredek századainak támadásai, melyeket estve 7 óra után Ladonchamps ellen intéztek, megszüntettetek, midőn észrevették az ellenségnek ottani túlnyomó számát, e jó védhető száraz és vizes sánczokkal ellátott helyre több támadás többé nem intéztetett. Egyszersmind a Kummer hadosztály ellen is kifejtő támadását az ellenség Malfoy-Charlynál 2 üteggel és gyalogsággal. Itt azonban nem nyomult előre, mert a 10. hadtest ütegei az ellenség ágyúit visszanyomták. Az 1. hadtest előtt d. u. 2 órakor fejlődött fel az ellenséges gyalogság Villers l’Ormenál. Ennek folytán vevén észre Manteuffel lovassági tábornok a Kummerrel való élénk küzdelmet is, riadat vezetett és az 1. hadtestet csatarendbe állíttató. A királyiág főparancsnok ő fensége délután 33/5 órakor azt rendelé távirati után Manteuffel tirknak, hogy a 10. hadtestet támogassa, hogy ebből egy hadosztály a balparton levő küzdelemre rendelhető legyen, és ennek folytán a 2. gyalogdandár a 3. vasas ezreddel Charlyba rendeltetett. Az 1.hadtest azczvonala előtt kezdett csatának tüntető jelleme volt,később azonban heves puskatűz fejlődött ki Villers l’Orme-Nouillynál. Az ellenséget a gyalogság tovább haladását a főüteg heves tüzelése Failly Montoy állomásán, s meggátolta. A 7. hadtest is állást foglalt e közben, és 4 üteggel, melyek Montoynál foglaltak állást,még részt vehetett a csatában. Este 62 órakor vége szakadt az ütközetnek az 1 hadtest azczvonalán. Veszteségünk pontos számítás szerint 65 tiszt és 1665 ember. A balparton mintegy 20,000 emberrel küzdött az ellenség, köztük a két testőrhadosztály, melyből foglyaink vannak. Az ellenség meglepően kezdett és nagy erővel makacsul vezetett küzdelmének czélja valószínűleg az volt, hogy előőrseit előtolja az általunk elfoglalt helyekre és élelmezést szerezzen. Ez utóbbi feltevés mellett szól azon körülmény, hogy mintegy 400 kéz és egyfogatú kocsi kisérte a sánczokon kívül az ellenséget. Az ellenség czélja teljesen meggátoltatott,a kezdetben kiküzdött sikert erélyes támadásunk meghiúsította és egy ponton sem foglalt tért. Veszteségei igen jelentékenyek Strassbourgból. Tegnap (októb. 9-én) írja a „Nürnb. Corr.“ tudósítója, zárták ünnepélyes bevonulásukat a főkormányzóság és a polgári biztosság a „német hadsereg főparancsnoka“ nevében, hogy birtokukba vegyék Elsass-Lothringia fővárosát. A vár helyőrsége és a polgári hivatalnokok először a katholikusok, azután a protestánsok templomában tartott isteni tiszteletével kezdődött meg az ünnepély, hol köszönetet mondottak a haza nevében a fényes fegyvergyőzelemért. A sz. Tamás prot. templomban Frommel badeni tábora, főpap Strassbourgnak s a megifjult birodalmi városnak uj életre ébredését jelentő beszéde végén. Az isteni tisztelet végén a katonatisztek a polgári hatóságok és a községtanács képviselői a Páris városához czimzett vendéglő nagy termébe gyűltek, hol Bismarck Bohlen gróf kijelentés a bemutatások végeztével, a német nemzet nevében sajnálatát a történtekért, kárpótlást helyezett kilátásba, és határozott nyomatokkal emelé ki, hogy Strassbourg jövőre „német fog maradni.“ A fogadtatás, melyben a jelen levő nagyszámú városi képviselő e nyilatkozatot fogadta — írja a tudósító — remélni engedi, hogy ha a kormány az ország szokásaival egyezőleg működik és kivált ha a károk megtérítve lesznek, a germanizálás kevés idő alatt megtörténhetik. Tours, October 9. Ma reggel hat órakor érkezett ide Garibaldi, délben érkezett meg Gambetta. Garibaldit éjjel várták, de a részidő következtében Mausnál néhány óráig tovább maradt vissza. Helyette Gambetta érkezett meg hamarább, mint sem reméltették. A pályaudvarnál mi manifestatiók sem történtek. A toursiak nem igen tudnak felkelni öt órakor, hogy egy nagy embernek „istenhozott“-at mondjanak , és délben, alig végezhették még el villásreggelijöket. De három óra felé, a séta idején nagy tömegekben vonultak a prefectura elé, hogy a nap két hősét láthassák. A tömeg által hiva, Gambetta s Garibaldi egymásután megjelentek az erkélyen. Gambetta igen fáradtan s kimerülten nagyon óhajtott volna a tömeg üdvözlése után visszavonulni, de a tömeg hallani akarta őt, mire Gambetta így szólt: „Uraim! mindnyájan azért vagyunk itt, hogy a haza üdvéért dolgozzunk, menjünk tehát késedelem nélkül a munkához! Ti a ti helyeitekre, én az enyémre. Garibaldi inkább kész volt meleg szónoklat tartására, de, habár idegen létére elég könnyen beszél francziául,hiányzik nála a beszélési könynyedség. Nagy fehér szakállal, szép fejjel, a hagyományossá vált vörös üveggel igy állt ő itt s következőket mondá: „Francziák ! Önök közé jöttem harczolni,.. . én nem vagyok szónok, nem tudom kifejezni gondolataimat. . . önök közé jöttem, hogy harczoljak, ime itt vagyok!“ Igen, itt van, ezen drága nagy ember, és ezen egyedüli szó nagyobb ékesszólással bir, mint a hosszú szónoklatok birhatnának. Most nyugtalansággal várják Gambetta intézkedéseit. Mindenki tudja, hogy nagy szónok, - - mindenki tudja, hogy nagy és hatalmas szellem, de vájjon lesz-e szervező!? Jelenleg azt lehet mondani, hogy a haza sorsa az ő kezei közt van, mert kulcsa jelenleg a vidéken rejlik, és az erőknek a vidéken való ügyes szervezésétől függ a főváros megmentése, a nemzet üdve és egysége! A helyzet ezen állása mindenki előtt világos. Bourbaki esete. A „Daily News“ Bourbaki esetéről nem ugyan regényes, de könnyen érthető felvilágosítást hisz. E szerint az illető ügynök Napóleon császár, császárné s gróf Bismarck tudtával jött Metzbe. Útlevele volt Bismarcktól, s ezzel hatolt át a porosz csapatokon. Egyenesen Bourbakiért jött Metzbe, s azt a császárnéhoz vezeté. — A császárné várta a tábornokot, s arra kérte , vinné el a császári herczeget Metzbe, hogy maradon ott a hadseregnél, még a béke Elsass és Lotharingia átadása árán, s ama föltétel alatt köttetik meg, hogy III. Napoleon lemond s fia, mint IV. Napóleon lép a trónra, a császárné régenseége alatt. Bourbaki ezt határozottan visszautasítá, mire a császárné könyekbe tört ki, és a tábornok a köztársaságnak ajánlotta fel szolgálatait. A fekete kabinet. A „Gazette de France“-ban olvassuk : Persigny urnak a fekete kabinetre vonatkozó, már közölt leveléhez kiegészítésül szolgálhat a következő jegyzék. Nincs ugyan rajta sem kelet, sem czim,de hitelességét Napoleon sajátkezű jegyzetei állapítják meg. „Hennecq, Decisy, Basson, Hondé, Thibault levélhordók, kik a Varennes, Belle,Chasse, Saint- Nicolas dAntin, Canmartin és Chaussée d’Antinutczákban hordják szét a leveleket, a belügyminisztérium titkos rendőrségébe, mely Saintomer úr vezetése alatt áll, fizetés mellett vannak felfogadva. „Szolgálatuk azon személyek levelezésének kiszolgáltatásában áll, kik nekik megjelöltettek. Ebben velük hasonlóan szervezett házmester által segíttetnek. Minden kihordás alkalmával belépnek az ilyen házmester szobájába, leteszik a leveleket, és a következő kihordás alkalmával ismét magukkal viszik. Ily módon elkerülnek minden gyanút. A Seine balpartján nem ismerik a levélhordók segédeit. A jobbparti levélhordókat a következő házmesterek segítik : Pierre, Anjou-utcza 9. sz. Orsier, „ 3. „ Pinsoy, „ 53. „ Niaux Pierre, Chaussée d’Antin-utcza, sz. 2. Az ezen házmestereknél letett levelek a legtöbb esetben Saintomer úrhoz, a Las Cases utcza 18. számú házba vitettek, ki azokat felbontotta, ha szükségesnek látta, másokat vette, és azután rendbe hozta, a házmester pedig magával vitte, és a következő kiosztás alkalmával átadta a levélhordónak. Azt nem lehetett kitudni, váljon az Avenue Montagneban és az avenue d‘Aifllainban szolgáló levélhordó alkalmazva volt e a közbiztonsági szolgálatnál. Ha ezt nem lehetett megnyerni, bizonyosan a házmesterek vétettek igénybe azon házakban, melyekben oly személyek laktak,kiknek leveleit elolvasni a fekete kabinet érdekében volt. „Ezen műveletek általában titokban és ügyesen hajtattak végre. Úgy látszik azonban, hogy a Canmartin utczában nem sikerültek egészen, mert egy nő, kinek levelei felbontattak, vizsgálatot indíttatott, mely maga Palestrino úr vezetése alatt több napig tartott,de a várt eredményre nem vezetett.“ Orosz-lengyel lapok szemléje. A szentpétervári „Novoje Vremja“ tekintettel Ausztria azon elhatározására — melyet „N. V.“ fait accompli-nak tekint — hogy az egyesült Germániába, mint oda tartozó tag beolvadjon, a nevezett lap szerint, ezen kérdés merül fel: mit gondol Ausztria ily esetben a szláv nemzetek megnyugtatására tenni, melyek leghatározottabb ellenszenvvel viseltetnek a németek ellen ? Ez a döntő kérdés, mely egy pillanatnyi elnapolást sem szenved. A szláv nemzetek két vonzerő közt vannak : Oroszország és Ausztria között. Míg Ausztria külön önállósággal bírt, addig a szláv nemzetek, ámbár Ausztriát sohasem szívelték, az elsőhöz nem közeledtek, de mióta a dolgok így alakulnak, Ausztria a szlávokat csak úgy tartja meg magánál, ha a porosz politikája ellenében teljes önállóságát fogja keresni. Abban állana Ausztria egyetlen megmentése , de az események már más utat mutatnak neki, és Ausztriának el kell veszni; legjobb esetben megszűnik mint a szláv nemzetekből álló állam létezni. Látszik abból is, mily súlyos az osztrák kormánypárti despotismus a szlávok fölött, midőn magát elhatározta Poroszországba beolvadni, nem tekintve a szlávok ellenkezését, s mint Ausztriára,úgy Poroszországra nézve is csak nagyobb baj, mert meg kellene fontolniok, hogy a természetes antagonistával, a szlávok UTM török háborúban lesznek, és Oroszország i.iul történelmi feladatához, mindig mellettük lesz. Ki lesz a győztes, nem nehéz eltalálni. Mihelyt Ausztria Germániával egyesül, Oroszország feladata már a szláv nemzetek iránti viszonyából sokkal könnyebb. — Most nagyon természetes, hogy valamennyien Oroszországgal való egyesülésre fognak törekedni, mely velük egyesülve győzhetetlen lesz.“ A lengyel lapok „Goros“nak sorba felelvén, Oroszországot a lengyel szerencsétlenségéért okozzák, és míg Lengyelország vissza nem állíttatik, addig a lengyel az orosznak jó barátja nem lehet. E megjegyzésre és ugyanezen kérdés felett a lembergi „Dziennik Lwowski“ hozzáteszi: ha az oroszok a keleti kérdést megindítják, azonnal ellenök leszünk, mert Európa dél-keleti tartományainak elfoglaltatása a czárismus által, ugyanaz volna, mint elítélés sok évi halál-álomra. — Azonban a „D. L.“ nem hiszi, hogy Orosz- és Poroszország között, már oly hamar viszálkodások törnének ki. A szt.-pétervári „Birzsevija Vjedomosti“ „kinek áll érdekében, koholt híreket terjeszteni a keleti kérdésről ?“ czímű czikkében, állítja, hogy ez senki más érdekében nem lehet, mint a poroszokéban. A „P. Lloyd“ legelső lépett fel ezen ijesztgető hírrel, és most már nem anynyit beszél a fegyverkezésről mint a congressusról. Ezen hírek — mond a „B. V.“ csak Orosz- és Francziaország kárára vannak hirdetve, és esik azért, hogy a congressus létre ne jöjjön. Ausztria és Angolország már kelepczében vannak, és Poroszország előtt négykézláb járnak, és már előre mindent elleneznek, miről gondolják, hogy Poroszországnak nem fog tetszeni. Különfélék. Pest, oct. 17. (A királyné megérkezése Meranba.) Meranból távírják tegnap estétől. A királyné ő felsége ma estig A 5 órakor mozsárlövésekkel és zenével üdvözöltetve megérkezett. A diszkapu előtt egy zászlóalj polgárlövész képezett sorfalat. A lövészek mind festői parasztruhában voltak. A lövészeken kívül még igen nagy számú közönség jelent meg. A kastélyban jelen voltak Rainer és Károly Ferdinánd főherczegek, Girgenti gróf, ezek nejei és kiséreteik, továbbá az udvari tisztek, a hatóságok fejei. A lépcsőnél a kastély tulajdonosa, Leon lovag és neje várta ő felségét. A királyné az udvarban egybegyűlteknek szívélyes köszönetet mondott a fogadtatásáért s azt mondá, hogy igen örül, hogy eljöhetett a szép Tirolba. Este megvilágították a hegyeket nagy tüzekkel, a mi festői látványt nyújtott. (Liszt Ferenci születésnapjára, mely f. hó 22-én lesz, számos tisztelője rándul le Szegszárdra, ahol e nap megünneplésére szintén nagy előkészületeket tesznek. 21- én nagy banker lesz, 22-én pedig hangverseny, melyet Reményi Ede ad a franczia sebesültek javára. E hangversenyben Reményin kívül Sipos zongoraművész és Toperczer Ilka kisasszony is közreműködnek. Liszt 1811. oct. 22- én született. Mint a Zen. Lapok értesül, Liszt Ferenczet megkinálták a létesítendő orsz. zeneakadémia főigazgatóságával s ő késznek is nyilatkozott ezen állomás elfogadására. (A pót-érettségi vizsgákra) nézve a hivatalos lap legutóbbi száma a következő hivatalos értesítést közli: „A közoktatásügyi ministérium, tekintetbe véve a létezett viszonyokat, s ezek következményeit, az átmeneti korszak szükségleteihez képest, kényszerítve látta magát, némely esetekben , főkép oly folyamodóknak , kik időközben közhivataloknál alkalmazást nyertek, s kiknek további alkalmazásuk a jogi tanulmányokból leteendő vizsgálatról feltételeztetett, az érettségi vizsgálat hiánya miatt azonban a jogi s ezekből feltételezett ügyvédi vizsgálatra nem bocsáttathattak, s az éretségi vizsgálatnál azon kikötéssel, miszerint ezen vizsgálat az illetőket egyedül csak a jogi tanulmányok hallgatására képesíti, szoros kivételkép a mennyiségtant és természettant elengedné, s ez által alkalmat szolgáltatni, hogy a bíróságok küszöbön álló rendezése folytán oly egyének, kik hivatali képességüket a felmutatott bizonyítványok szerint gyakorlatilag tanúsították, erre vonatkozó elméleti ismereteiket is igazolhassák, s némely, hivatásuk köréhez szükségkép nem kivántató tanulmányok hiánya miatt kenyérkeresetüktől meg ne fosztassanak. Minthogy azonban az említett viszonyokkal indokolható ilyetén kérelmek érvényesítésére a minisztérium eddigelé elegendő időt engedett, s elérkezettnek látja az időpontot, hogy a tanügyi érdekek megóvása tekintetéből a vizsgálati rendszabályok mindenkire kivétel nélkül szigorúan alkalmaztassanak, ezennel tudtul adja, miszerint oly folyamodványok, melyek vizsgálatoknál kötelezett tantárgyak alóli felmentésekre vonatkoznak, nem fognak ezentúl tekintetbe vétetni, hanem a folyamodók a vizsgálatok szabályszerű letételére s a vizsgálati szabályok pontos megtartására utasíttatni. (Az új épület eltávolításának ügye jelenleg így áll: A katonai kincstár követeli, hogy építsen a város két laktanyát, s mihelyt ezek készek lesznek, a katonaság azonnal kiharczolkodik az új épületből, s ezt a város rendelkezésére bocsátja. A katonai kincstár eme határozott követeléseivel szemben a város egy külön bizottságot küldött ki véleményadásra. E bizottság szombaton ülést tartott, melyben a városi mérnöki hivatal elő is terjesztő az új épület telkeinek felosztására vonatkozó terveket. Arra nézve, hogy hol építtessék a kivánt két laktanya- bizottság abban állapodott meg,hogy ezek egyike az omnibusztársaságtól vásárolt telkeken, a másik pedig az északi pályaudvar közelében a kőbányai út közelében volna építendő. A mérnöki hivatal által beterjesztett tervekre nézve az építési bizottság fog véleményt adni. Végül mivel annak idején a magyar állt. Hitelbank ajánlatot tett a katonai kincstárnak az új épület megvétele iránt, a hitelbankot meg fogják kérdezni, mennyire becsülte annak idején a telkeket és a rajta álló épületeket. Végül elfogadták egy bizottsági tag amaz indítványát, hogy az egész ügy a fővárosi közmunkatanácsra bizassék, mely országos költségen létesítené a két laktanya felépítését s azután természetesen az államkincstár javára értékesíthetné a telkeket is, úgy hogy a város semmi egyebet nem fizetne, mint az utczák számára szükségelt területeket. (Jagyar dalcsarnok.) Mint egyévesből értesülünk, Parragh úr a Beleznaykertben újra szervezi a magyar daltársulatot, s tudósítónk reményét fejezi ki, hogy a sok német Sänger mellett majd tán ennek a magyar társulatnak is jut egy-két látogató. Jutna bizony tán több is, ha a közönség a minden esetre kitűnő borok mellett a Beleznayban díszes helyiséget, nagyobb tisztaságot és fényesb világítást találna. A társulatot sem ártana jobb erőkkel szaporítani, s akkor majd meglátják, hogy a magyar dalcsarnokot ép úgy fogják látogatni, mint az újvilágot és Orpheumot. A magyar zenének az „Angol királynő“ vagy „Európában“ mindig nagy közönsége van, s így lenne ez a magyar dalelőadásokkal is, ha nem szorítanák azokat harmad-negyed rendű helyiségekre, hova a közönség jó nagy része nem járhat. A fővárosi ember beéri, ha egy kissé roszabb is a bor — de az asztal legyen tiszta, a szolgálat gyors s a világítás felcsillogó. Olyan is van még elég Pesten — higgyék el — ki megérti a magyar szót és szívesen is hallgatná; de mikor oly helyeken hallgathatja csak, a hova nem járhat.. . . (Egyházi zene.) Tegnap a terézvárosi templomban, mely a búcsú alkalmából a nagy eső daczára szorongásig megtelt, Stoll Péter nemz. színházi énektanár igazgatása alatt, Diabeli egyik sok zenei szépséggel bíró miséjét (a graduále és offertórium Solltól) adták elő. A magán részekét: Kvassayné assz., Kocsis Irmák, a, és Tarján János éneklék. Csak az kár, hogy az egész isteni tisztelet alatt a templom közelében oly rettenes mozsár-durrogatást vittek végbe, hogy a pianók s egyébb szebb részletek a nagy zajban csaknem teljesen elhangzottak. (Luce William úr) második drámai felolvasása a „Frohner“-ben, múlt szombaton este nem nagy számú közönséget érdekelt, a felolvasó pedig megérdemelné, hogy sokkal többen hallgassák. Ez festőn a „Hamlet“-et olvasá fel német nyelven. Mint már említik, Luce úr fölolvasásai tulajdonképeni előadások, a mennyiben minden személyt más-más hangon beszéltet, s ha valaki szemét behunyná, majdnem azt hihetné, hogy több előadó személylyel ül szemközt. Ez előadási modorban, melyben szint-anynyi a torok-bravour mint művészet, a női szerepek természetesen kevésbé sikerülnek mint a férfiak, s egy-egy pixer kellemetlenül zavarja meg az élvezetet. Különösen sikerült a felolvasónak Polonius, Hamletben sok volt a színfalszaggató páthosz. A hangbeosztás, mimika a felolvasásban nem mindennapi, s egykor az angol színpadon becsülettel állhatta meg helyét. Luce urat ép az a körülmény tette felolvasóvá, mely sok más kiválóbb angol színészre ugyanazon hatással volt. Angliában ugyanis alig van színpad, mely annyi derék erőt mutathat fel, hogy teljesen egyöntetű észelőadást lehetne létesíteni. A legtöbb esetben egy-két kiváló színészszel igen jelentéktelen harmad-negyed rangúak szerepelnek, mi a valóban művészi becsvágyat tetemesen csökkentheti. Luce úr nővére is hasonló indokból mondott le a színpadról és jelenleg Victoria királynő felolvasónője. Luce úr ma angolul olvas, csütörtökön pedig a Julius Cäsart fogja felolvasni németül. Ez érdekes estékre felhívjuk a műértő közönség figyelmét. (Régi honvédek ügye) Pest város tanácsához, a közzétett felhívás folytán, segélyezés iránti felterjesztés végett, az 1848—49-ki honvédek és özvegyei részéről 531 folyamodvány adatott be, és pedig a forradalom alkalmával lett honvédekből 356; olyanok, kik 1848—49 előtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, sőt léptek át a magyar hadseregbe 96, végre él özvegyek, kiknek férjeik, s kik maguk is gáltak a honvédseregben 79. (Az állatkertben.) tegnapra 1.itti sorsolás, a rósz idő folytán, tegnaphoz egy h halasztatott el. A „rósz időnek“ itt azon itta van, hogy az állatkerti sorsjátékok rendi sei ünnepélylyel szoktak összekötve lenni s et nem lehetett megtartani, elhalaszták a sorskot is. (A „Z u kun ft“ czmü ismert izgatós szellemű lap kiadója és szerkesztője a bécsi vádló megkeresésére felségárulási bűne alatt elfogatott és ellenök a vizsgálat megitatott. A szerkesztőségben és magánszállása szoros házmotozás tartatott , a rendőrség más irományt foglalt le náluk. A lap része is elfogatott. (A nemzeti színház műsora) 1 évi October hó 17-dikétől, 24-dikéig. Hétfő én „Könyves Kálmán.“ Kedd 18 án „Fe dominó “ Szerda 19-én „Házasság XVI alatt.“ Csütörtök 20-án „Figaro lakodalma.“ teki 21-én „Coriolan.“ Szombat 22-én „Teli mos.“ Vasárnap 23-án „Peleskei notár Hétfő 24-én „Tévedések játéka“ és „Utói (Tévedés.) Csütörtökön délután 3 ór Nagy-Szebenben egy léggömböt vettek igen nagy magasságban. A párisi és metzi hajók híre annyira eltöltött mindenkit, de nagyszebeniek közül sokan, akik észrevett léggömböt, erőnek erejével a franczia szil akarták a léghajón észrevenni és már táléták, ugyan Metzből jő-e avagy Párisból. Ez kitűnt, hogy a léggömb nem volt franczia teti három szinti, és nem jött sem Metz Páriából, hanem a Nagy-Szeben körüli kertek egyikéből. (Menekült Szibériából.)A „Máramaros“ írja, múlt csütörtökön a tre elöljáróság egy lengyel születésű miveit is mint foglyot, küldött be Máramaros megye lányzóságához. E férfiú állítólag a szi fogságból menekült meg és csernoviczi úttel volt ellátva, azonban ezen útilevelét a tre községi elöljárók egyike elégette és 15 főt is elvette volna. (Névváltoztatások.) Részi Adolf vásárhelyi lakos „Lovasi“-ra, Pacsalkai gazdatiszt „Perényi“-re változtatta nevét. (Liquidáló részvényválló Az első m. petroleumfinomitó társaság közgyűlésében elvben kimondotta a liguit mert az üzlet nagy veszteségek nélkül nőhető tovább. (Grófi váltó hamisító.) Gróf Belde Henrik, bécsi születésű, 44 éves, pápai tus, egy 5000 ftról szóló, m. é. mart. 26 kiállított váltón testvérjének nevét hamisi váltót Herzog Vilmosnak adta el. Midőn a lejárt, gr. Bellegarde Ágost, császári százéd, a váltót hamisitottnak jelentette ki. s erről a törvényszéknek jelentést tett s gr. garde Henrik elfogatott. A végtárgyalás t. előtt folyt le Bécsben , a hamisító ber bűnét, nemességének elvesztése mellett havonkint egy böjti nappal súlyosbított fogságra ítéltetett. (Egy szerelmespárkettős lnkossága.) Pénteken este Merva András szakaszvezető kedvesével elment a bécsi grieslaktanyába s ott megkérte a naposat hogy engedje át nekik néhány perczre a pc szobáját. Az altiszt először megtagadta a ké de később engedett kéréseknek. Két óra két lövés hangzott el s midőn betörték ajtaját, már csak két hullát találtak. Mer kezével átkarolta a leány nyakát. A leándott hajjal, övig ruha nélkül, görcsösen vont arczizmokkal az ajtó felé fordulva tett. Minden jel arra látszik mutatni, a leány, Grosz Mária, kedvesével egyetért meg, de az nem bizonyos, vájjon maga fel a fegyvert, vagy pedig Merva lőtte m. Merva kabátzsebében egy trónnal irt találtak, melyben azon határozott szándékzi ki, hogy kedvesével együtt mégha összeköttetésöket elháríthatlan akadályozák. Ugyanő levélben társaitól is bot kért, valamint arra is kérte őket, hogy kódjának, miszerint őt kedvesével egy messék, a mi alig fog megtörténhetni, meg a katholikus, Grosz Mária pedig izraelit Viszonyukról eddigelé ennyit lehete me Grosz Mária egy nyitrai tehetős vegyesl dének leánya s alig 20 éves, csinos baja Két év előtt szülei akarata ellenére a szülő városát és Bécsbe ment szolgálni. s ezután megismerkedett Merva szakaszaa s ezzel azóta szoros viszonyban állt, s e bal figyermeke is lett. A leány szülei,k mására jutottak e viszonynak, mind igyekeztek annak véget vetni, de ha Grosz Mária egész odaadással ragaszkod veséhez és barátnéi előtt többször odasdott, hogy vagy Morvához vagy Benkil megy nőül. Morva is igen szerette a leálden óhajainak készséggel engedett és úgy nyilatkozott, hogy inkább megh Máriától elváljék. A múlt hónapban valami fegyelmi vétség miatt négyheti ítélte, s e körülmény, mely lehetetlen hogy kedvesével mindennap találkozz elkeserité a fiatal embert. (Twesten Károly) Berlinben reg meghalt. Neve az ünnepeltek közé Európában. Twesten tiz évvel ezelőtt „ allein noch retten kann“ röpiratában fériyel és elhatározottsággal támadta meg katonai junkertumot s az uj hadseregi sz Felszólalása nagy zajt ütött s a szavai tott körökben roppant elkeseredést id. Manteuffel őt párbajra hívta, s ebben megsebesült. E föllépése és párbaja nagszerűvé tette. Berlin képviselőjének , s a porosz országgyűlésen kiváló szer szott. Tüdőbajban hunyt el. (Az angol királyné nem leánya.) Louise herczegnő mint í Írják, férjhez megy és pedig nem kiből származott férjhez, Argyle herczeg fiához és Larne marquishoz. A híre elfeledtetett Londonban minden báb mert hiszen tudva van, mennyire elff elett a királyné egy távol rokonának netelét, épen csak azért, mert a vád nem származott uralkodói vérből. Ma saját leányáról van szó, az engedékeny feltűnőbb és sok beszédre ad alkalmi ben a nemzet csak örülhet ez enger - nek s utoljára az Argyle herczege