Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-18 / 252. szám

ségű­ lőport és élelmet visznek Brzesc-Litovskibe és Demblinbe. Az orosz városokban választják a városi tanácsosokat. Orosz iskolákat álatnak a falvakban, minden faluban állítni-.k­­­gyet, az oroszosítás gyorsabb valósításáért. Ez a felelet a lengyel-orosz közeledés hírére. Nincs szó amnestiáról, az elkobzott javak visz­­szaadásáról, a lengyel nyelv behozataláról isko­lába és hivatalba, mit a „Dzennik“ első felté­telül tűzött ki. A „Gazetta Narodowa“ Bismarck korábbi ajánlatára vonatkozólag így ír : „Nem első do­log az, hogy Bismarck a lengyel kérdéssel fog­lalkozik. 1863-ban, midőn a lengyel fölkelés legerősebben állott, közvetítőül ajánlkozott Bis­marck a nemzeti kormánynak közte és Orosz­ország közt. Javaslatai oda mentek, hogy Lengyel király­­ság állitassék fel Lithvánia nélkül, továbbá Po­zen és Galiczia R­a­d­z i­w i­­­hg alatt (ki őrnagy a porosz hadseregben.) A nemzeti kormány e javaslatot visszautasítá azért, mert annak elfoga­dása helyeslése lenne a Lengyelországon elkö­vetett rablásnak. A porosz-osztrák háború alatt, midőn a magyarokkal és csehekkel alkudoztak, ismét megkezdők a lengyelekkel való egyezke­dést, azonban Königrätz annak végét szakítá. Utóbb aztán, midőn a lengyelek rokonszenvek­­kel Ausztriához fordultak, ismét megkísérte Bis­marck a lengyelek csalogatását, azt tanácsolván, hogy inkább Poroszországhoz csatlakozzanak, mert csak ez képes őket segítni, és függetlensé­güket kivívni. Ekkor azt kívánták a lengyelek, hogy Poroszország iránti bizalmáról a poseni népnek saját képviselői nyilatkozzanak. Kimon­datott azonban akkor is, hogy magaviseletét a lengyelek iránt úgy intézze, hogy ezek benne bízhassanak. Poroszország s a délnémet államok. Münchenből, oct. 16-káról távírják a „N. Fr. Pr.“-nek . A Poroszország s a délnémet államok között folytatott tárgyalásokból kitűnnek, hogy Poroszország dynastiája részére a császári czímet igényli, s továbbá az , hogy német országgyűlés alkottassák, hogy az ösz­­szes német államok diplomatiai s consulária képviselete ugyanazonos legyen, s hogy a délné­met államok ezért általányt fizessenek; a feje­delmeknek azonban meg lenne engedve, hogy más udvaroknál diplomatiai ágensek által sze­mélyesen képviseltessék magukat. A hadse­regre nézve az lenne indítványozva, hogy az északi szövetségben most minden emberre számított 225*talk­ényi illeték leszállíttassék; a a közigazgatás még néhány évig a délnémetek kezében marad, de ehhez bizonyos, a rendek által le nem szállítható illetéket kell fordítani, s ezt porosz császári fel­ügyelők fognák ellenőrizni. (Ez volna te­hát a szabadság, melyért a jelen háború vita­tik!) Metz előtt. A Metz előtt oct. 7-dikén folyt küzdelemről, melyről közelebbről emlékezünk, a porosz hiv. jelentés igy szól: Oct. 7-én d. u. 1 óra 20 perc­kor erős ellen­séges had­oszlopok nyomultak a Kummer-had­osztály előőrsei felé. Az oszlopok Bellevue, St. Remy, Les Grande, Les Petites-Tapes felé vonultak, mely helységeket a landwehr-hadosztály tartott meg­szállva. Nagy tömegű tartalék, gyalogság és 2—3 üteg követek Maison-Rouge felé. Makaca küzdelem után oda kelle hagyniok a landwehr­­hadosztály előcsapatainak az elfoglalt helysége­ket s visszavonultak. D. u. 3 óra vola. Az ellenséges hadak, és név szerint a második sorban előnyomuló oszlopok ellenében is siker­rel működtek a Kummer-hadosztály ütegei a balparton , valamint Argancy , Olgy-Malroy mellett is a jobb parton a 10. hadtest ütegei és a Kraatz hadosztályai; H­a hátráló mozdulatok látszottak az ellenség tartalékánál, és az ellen­ségnek Les-Tapeson innen nyomulása meggá­toltatott. Erélyes támadás eszközlése végett Voigts- Retz tbk a 10. hadtest parancsnoka a küzdelem elején a jobb partról Amelangra rendelte a 38. gyalog (Wedell) dandárt. Délután 4 órakor megkezdődött a ko­rábbi előőrsi állások elfoglalására intézett támadás, első­sorban a landwehr (Lenden tbk.) hadosztály, 2 zászlóalj a 19. ezredből, jobbra ettől 2 zászlóalja az 57. ezrednek (Wedell dan­dár), balról második sorban a Blankensee és Wedell dandárok combinált gyalog dandárai. Alvensleben tbk. a hozzá d. u. 2 órakor indí­tott jelentésre, mely szerint Kummer megtámad­­tatott, készen tartotta a 9. gyalog (Conta) dan­dárt és 2 üteget Norroynál. A dandár előnyomult, elfoglalta az ellenség által megszállott Bois de Woippyt, valamint az attól északra fekvő erdőrészleteket és a Belle­vue melletti majort. E támadás egybevágott az említettel, mely Bellevue, St. Remy, Les Petites és les Grand- Tapes és Franclochamps ellen intéztetett. Alkonyaikor e helyek elfoglaltattak. Az ellenség ismételt kísérletei azok visszafog­lalására visszavezettek. A 81. és 19-ik ezredek századainak támadásai, melyeket estve 7 óra után Ladonchamps ellen intéztek, megszüntettet­ek, midőn észrevették az ellenségnek ottani túlnyomó számát, e jó véd­hető száraz és vizes sánczokkal ellátott helyre több támadás többé nem intéztetett. Egyszersmind a Kummer hadosztály ellen is kifejtő támadását az ellenség Malf­oy-Charlynál 2 üteggel és gyalogsággal. Itt azonban nem nyo­mult előre, mert a 10. hadtest ütegei az ellenség ágyúit visszanyomták. Az 1. hadtest előtt d. u. 2 órakor fejlődött fel az ellenséges gyalogság Villers l’Ormenál. Ennek folytán vevén észre Manteuffel lovassági tábor­nok a Kummerrel való élénk küzdelmet is, ria­dat vezetett és az 1. hadtestet csatarendbe állít­tató. A királyi­ág főparancsnok ő fensége délután 33/5 órakor azt rendelé távirati után Manteuffel tirknak, hogy a 10. hadtestet támogassa, hogy ebből egy hadosztály a balparton levő küzde­lemre rendelhető legyen, és ennek folytán a 2. gyalog­dandár a 3. vasas ezreddel Charlyba rendeltetett. Az 1.hadtest azczvonala előtt kezdett csatának tüntető jelleme volt,később azonban heves puska­­tűz fejlődött ki Villers l’Orme-Nouillynál.­­ Az ellenséget a gyalogság tovább haladását a főüteg heves tüzelése Failly Montoy állomásán, s meggátolta. A 7. hadtest is állást foglalt e közben, és 4 üteggel, melyek Montoynál foglaltak állást,még részt vehetett a csatában. Est­­e 6­2 órakor vége szakadt az ütközet­nek az 1 hadtest azczvonalán. Veszteségünk pontos számítás szerint 65 tiszt és 1665 ember. A balparton mintegy 20,000 emberrel küz­dött az ellenség, köztük a két testőrhadosztály, melyből foglyaink vannak. Az ellenség meglepően kezdett és nagy erő­vel makacsul vezetett küzdelmének czélja való­színűleg az volt, hogy előőrseit előtolja az álta­lunk elfoglalt helyekre és élelmezést szerezzen. Ez utóbbi feltevés mellett szól azon körül­mény, hogy mintegy 400 kéz és egyfogatú kocsi kisérte a sánczokon kívül az ellen­séget. Az ellenség czélja teljesen meggátoltatott,a kezdetben kiküzdött sikert erélyes támadásunk meghiúsította és egy ponton sem foglalt tért. Veszteségei igen jelentékenyek­ Strassbourgból. T­egnap (októb. 9-én) írja a „Nürnb. Corr.“ tudósítója, zárták ünnepélyes bevonulásukat a főkormányzóság és a polgári biztosság a „né­met hadsereg főparancsnoka“ nevében, hogy birtokukba vegyék Elsass-Lothringia fővárosát. A vár helyőrsége és a polgári hivatalnokok elő­ször a katholikusok, azután a protestánsok tem­plomában tartott isteni tiszteletével kezdődött meg az ünnepély, hol köszönetet mondottak a haza nevében a fényes fegyvergyőzelemért. A sz. Tamás prot. templomban Frommel badeni tá­bora, főpap Strassbourgnak s a megifjult biro­dalmi városnak uj életre ébredését jelentő beszé­de végén. Az isteni tisztelet végén a katona­tisztek a polgári hatóságok és a község­tanács képviselői a Páris városához czim­­zett vendéglő nagy termébe gyűltek, hol Bis­marck Bohlen gróf kijelenté­s a bemutatások végeztével, a német nemzet nevében sajnálatát a történtekért, kárpótlást helyezett kilátásba, és határozott nyomatokkal emelé ki, hogy Strass­­bourg jövőre „német fog maradni.“ A fogadta­tás, melyben a jelen levő nagyszámú városi kép­viselő e nyilatkozatot fogadta — írja a tudósító — remélni engedi, hogy ha a kormány az or­szág szokásaival egyezőleg működik és kivált ha a károk megtérítve lesznek, a germanizálás kevés idő alatt megtörténhetik. Tours, October 9. Ma reggel hat órakor érkezett ide Garibaldi, délben érkezett meg Gambetta. Garibaldit éjjel várták, de a rész­idő következtében Mausnál né­hány óráig tovább maradt vissza. Helyette Gam­betta érkezett meg hamarább, mint sem remél­­tették. A pályaudvarnál mi manifestatiók sem tör­téntek. A toursiak nem igen tudnak felkelni öt órakor, hogy egy nagy embernek „istenhozott“-at mondjanak , és délben, alig végezhették még el villásreggelijöket. De három óra felé, a séta idején nagy tömegekben vonultak a prefectura elé, hogy a nap két hősét láthassák. A tömeg által hiva, Gambetta s Garibaldi egymásután megjelentek az erkélyen. Gambetta igen fáradtan s kimerülten nagyon óhajtott volna a tömeg üdvözlése után visszavonulni, de a tö­meg hallani akarta őt, mire Gambetta így szólt: „Uraim! mindnyájan azért vagyunk itt, hogy a haza üdvéért dolgozzunk, menjünk tehát ké­sedelem nélkül a munkához! Ti a ti helyeitekre, én az enyémre. Garibaldi inkább kész volt meleg szónoklat tartására, de, habár idegen létére elég könnyen beszél francziául,hiányzik nála a beszélési köny­­nyedség. Nagy fehér szakállal, szép fejjel, a ha­gyományossá vált vörös üveggel igy állt ő itt s következőket mondá: „Francziák ! Önök közé jöttem harczolni,.. . én nem vagyok szónok, nem tudom kifejezni gondolataimat. . . önök közé jöttem, hogy har­­czoljak, ime itt vagyok!“ Igen, itt van, ezen drága nagy ember, és ezen egyedüli szó nagyobb ékesszólással bir, mint a hosszú szónoklatok birhatnának. Most nyugtalansággal várják Gambetta intéz­kedéseit. Mindenki tudja, hogy nagy szónok, - - mindenki tudja, hogy nagy és hatalmas szellem, de vájjon lesz-e szervező!? Jelenleg azt lehet mondani, hogy a haza sorsa az ő kezei közt van, mert kulcsa jelenleg a vidéken rejlik, és az erőknek a vidéken való ügyes szervezésé­től függ a főváros megmentése, a nemzet üdve és egysége! A helyzet ezen állása mindenki előtt világos. Bourbaki esete. A „Daily News“ Bourbaki esetéről nem ugyan regényes, de könnyen érthető felvilágosí­tást hisz. E szerint az illető ügynök Napóleon császár, császárné s gróf Bismarck tudtával jött Metzbe. Útlevele volt Bismarcktól, s ezzel hatolt át a porosz csapatokon. Egyenesen Bourbaki­­ért jött Metzbe, s azt a császárnéhoz veze­­té. — A császárné várta a tábornokot, s arra kérte , vinné el a császári herczeget Metzbe, hogy marado­n ott a hadseregnél, m­é­g a béke Elsass és Lotharingia átadása árán, s ama föltétel alatt köt­tetik meg, hogy III. Napoleon lemond s fia, mint IV. Napóleon lép a trónra, a császárné régens­­eége alatt. Bourbaki ezt határozottan visszauta­sítá, mire a császárné könyekbe tört ki, é­s a tábornok a köztársaságnak ajánlotta fel szolgá­latait. A fekete kabinet. A „Gazette de France“-ban olvassuk : Persigny urnak a fekete kabinetre vonatkozó, már közölt leveléhez kiegészítésül szolgálhat a következő jegyzék. Nincs ugyan rajta sem ke­let, sem czim,de hitelességét Napoleon sajátkezű jegyzetei állapítják meg. „Hennecq, Decisy, Basson, Hondé, Thibault levélhordók, kik a Varennes, Belle,Chasse, Saint- Nicolas dAntin, Canmartin és Chaussée d’Antin­­utczákban hordják szét a leveleket, a belügymi­nisztérium titkos rendőrségébe, mely Saintomer úr vezetése alatt áll, fizetés mellett vannak fel­fogadva. „Szolgálatuk azon személyek levelezésének kiszolgáltatásában áll, kik nekik megjelöltettek. Ebben velük hasonlóan szervezett házmester által segíttetnek. Minden kihordás alkalmával belépnek az ilyen házmester szobájába, leteszik a leveleket, és a következő kihordás alkalmával ismét magukkal viszik. Ily módon elkerülnek minden gyanút. A Seine balpartján nem ismerik a levélhordók segédeit. A jobbparti levélhordókat a következő házmesterek segítik : Pierre, Anjou-utcza 9. sz. Orsier, „ 3. „ Pinsoy, „ 53. „ Niaux Pierre, Chaussée d’Antin-utcza, sz. 2. Az ezen házmestereknél letett levelek a leg­több esetben Saintomer úrhoz, a Las Cases­ ut­­cza 18. számú házba vitettek, ki azokat felbon­totta, ha szükségesnek látta, másokat vette, és azután rendbe hozta, a házmester pedig magával vitte, és a következő kiosztás alkalmával átadta a levélhordónak. Azt nem lehetett kitudni, vál­jon az Avenue Montagneban és az avenue d‘Aifll­ainban szolgáló levélhordó alkalmazva volt e a közbiztonsági szolgálatnál. Ha ezt nem lehetett megnyerni, bizonyosan a házmesterek vétettek igénybe azon házakban, melyekben oly szemé­lyek laktak,kiknek leveleit elolvasni a fekete ka­binet érdekében volt. „Ezen műveletek általában titokban és ügye­sen hajtattak végre. Úgy látszik azonban, hogy a Canmartin utczában nem sikerültek egészen, mert egy nő, kinek levelei felbontattak, vizsgá­latot indíttatott, mely maga Palestrino úr veze­tése alatt több napig tartott,de a várt eredmény­re nem vezetett.“ Orosz-lengyel lapok szemléje. A szentpétervári „Novoje Vremja“ tekin­tettel Ausztria azon elhatározására — melyet „N. V.“ fait accompli-nak tekint — hogy az egyesült Germániába, mint oda tartozó tag be­­olvadjon, a nevezett lap szerint, ezen kérdés me­rül fel: mit gondol Ausztria ily esetben a szláv nemzetek megnyugtatására tenni, melyek leg­határozottabb ellenszenvvel viseltetnek a néme­tek ellen ? Ez a döntő kérdés, mely egy pillanat­nyi elnapolást sem szenved. A szláv nemzetek két vonzerő közt vannak : Oroszország és Ausz­tria között. Míg Ausztria külön önállósággal bírt, addig a szláv nemzetek, ámbár Ausztriát sohasem szívelték, az elsőhöz nem közeledtek, de mióta a dolgok így alakulnak, Ausztria a szlávokat csak úgy tartja meg magánál, ha a porosz politikája el­lenében teljes önállóságát fogja keresni. Abban állana Ausztria egyetlen meg­mentése , de az események már más utat mutat­nak neki, és Ausztriának el kell veszni; legjobb esetben megszűnik mint a szláv nemzetekből álló állam létezni. Látszik abból is, mily súlyos az osztrák kormánypárti despotismus a szlávok fölött, midőn magát elhatározta Poroszországba beolvadni, nem tekintve a szlávok ellenkezését, s­­ mint Ausztriára,úgy Poroszországra nézve is csak nagyobb baj, mert meg kellene fontolniok, hogy a természetes antagonistával, a szlávok UTM t­örök háborúban lesznek, és Oroszország i.iul történelmi feladatához, mindig mellettük lesz. Ki lesz a győztes, nem nehéz eltalálni. Mihelyt Ausztria Germániával egyesül, Oroszország fel­adata már a szláv nemzetek iránti viszonyából sokkal könnyebb. — Most nagyon természetes, hogy valamennyien Oroszországgal való egye­sülésre fognak törekedni, mely velük egyesülve győzhetetlen lesz.“ A lengyel lapok „Goros­“nak sorba felelvén, Oroszországot a lengyel szerencsétlenségéért okozzák, és míg Lengyelország vissza nem ál­­líttatik, addig a lengyel az orosznak jó barátja nem lehet. E megjegyzésre és ugyanezen kérdés felett a lembergi „Dziennik Lwowski“ hoz­zá­teszi:­­ ha az oroszok a keleti kérdést meg­indítják, azonnal ellenök leszünk, mert Európa dél-keleti tartományainak elfoglaltatása a czáris­­mus által, ugyanaz volna, mint elítélés sok évi halál-álomra. — Azonban a „D. L.“ nem hiszi, hogy Orosz- és Poroszország között, már oly hamar viszálkodások törnének ki. A szt.-pétervári „Birzsevija Vjedomosti“ „kinek áll érdekében, koholt híreket terjeszteni a keleti kérdésről ?“ czímű czikkében, állítja, hogy ez senki más érdekében nem lehet, mint a poroszokéban. A „P. Lloyd“ legelső lépett fel ezen ijesztgető hírrel, és most már nem any­­nyit beszél a fegyverkezésről mint a congres­­susról. Ezen hírek — mond a „B. V.“ csak Orosz- és Francziaország kárára vannak hir­detve, és esik azért, hogy a congressus létre ne jöjjön. Ausztria és Angolország már kelepczében vannak, és Poroszország előtt négykézláb jár­nak, és már előre mindent elleneznek, miről gondolják, hogy Poroszországnak nem fog tet­szeni. Különfélék. Pest, oct. 17. (A királyné megérkezése Meran­­b­a.) Meranból távírják tegnap estétől. A király­né ő felsége ma esti­g A 5 órakor mozsárlövések­kel és zenével üdvözöltetve megérkezett. A disz­kapu előtt egy zászlóalj polgárlövész képezett sorfalat. A lövészek mind festői parasztruhában voltak. A lövészeken kívül még igen nagy szá­mú közönség jelent meg. A kastélyban jelen voltak Rainer és Károly Ferdinánd főherczegek, Girgenti gróf, ezek nejei és kiséreteik, továbbá az udvari tisztek, a hatóságok fejei. A lépcsőnél a kastély tulajdonosa, Leon lovag és neje várta ő felségét. A királyné az udvarban egybegyűl­teknek szívélyes köszönetet mondott a fogadta­tásáért s azt mondá, hogy igen örül, hogy eljö­hetett a szép Tirolba. Este megvilágították a hegyeket nagy tüzekkel, a mi festői látványt nyújtott. (Liszt Ferenci születésnap­jára,­ mely f. hó 22-én lesz, számos tisztelője rándul le Szegszárdra, a­hol e nap megünnep­lésére szintén nagy előkészületeket tesznek. 21- én nagy banker lesz, 22-én pedig hangver­seny, melyet Reményi Ede ad a franczia sebe­sültek javára. E hangversenyben Reményin kí­vül Sipos zongoraművész és Toperczer Ilka kisasszony is közreműködnek. Liszt 1811. oct. 22- én született. Mint a Zen. Lapok­ értesül, Liszt Ferenczet megkinálták a létesítendő orsz. zeneakadémia főigazgatóságával s ő késznek is nyilatkozott ezen állomás elfogadására. (A pót-érettségi vizsgákra) nézve a hivatalos lap legutóbbi száma a következő hiva­talos értesítést közli: „A közoktatásügyi ministé­­rium, tekintetbe véve a létezett viszonyokat, s ezek következményeit, az átmeneti korszak szükségleteihez képest, kényszerítve látta ma­gát, némely esetekben , főkép oly folya­modóknak , kik időközben közhivataloknál al­kalmazást nyertek, s kiknek további alkalmazá­suk a jogi tanulmányokból leteendő vizsgálatról feltételeztetett, az érettségi vizsgálat hiánya miatt azonban a jogi s ezekből feltételezett ügy­védi vizsgálatra nem bocsáttathattak, s az éret­­ségi vizsgálatnál azon kikötéssel, miszerint ezen vizsgálat­ az illetőket egyedül csak a jogi tanul­mányok hallgatására képesíti, szoros kivételkép a mennyiségtant és természettant elengedné, s ez által alkalmat szolgáltatni, hogy a bíróságok kü­szöbön álló rendezése folytán oly egyének, kik hivatali képességüket a felmutatott bizonyítvá­nyok szerint gyakorlatilag tanúsították, erre vo­natkozó elméleti ismereteiket is igazolhassák, s némely, hivatásuk köréhez szükségkép nem ki­­vántató tanulmányok hiánya miatt kenyérkere­setüktől meg ne fosztassanak. Minthogy azon­ban az említett viszonyokkal indokolható ilye­tén kérelmek érvényesítésére a minisztérium eddigelé elegendő időt engedett, s elérkezettnek látja az időpontot, hogy a tanügyi érdekek meg­óvása tekintetéből a vizsgálati rendszabályok mindenkire kivétel nélkül szigorúan alkalmaz­tassanak, ezennel tudtul adja, miszerint oly fo­lyamodványok, melyek vizsgálatoknál kötele­zett tantárgyak alóli felmentésekre vonatkoz­nak, nem fognak ezentúl tekintetbe vétetni, ha­nem a folyamodók a vizsgálatok szabályszerű letételére s a vizsgálati szabályok pontos meg­tartására utasíttatni. (Az új épület eltávolításának­ ügye jelenleg így áll: A katonai kincstár köve­teli, hogy építsen a város két laktanyát, s mi­helyt ezek készek lesznek, a katonaság azonnal kiharczolkodik az új épületből, s ezt a város rendelkezésére bocsátja. A katonai kincstár eme határozott követeléseivel szemben a város egy külön bizottságot küldött ki véleményadásra. E bizottság szombaton ülést tartott, melyben a városi mérnöki hivatal elő is terjesztő az új épü­let telkeinek felosztására vonatkozó terveket. Arra nézve, hogy hol építtessék a kivánt két lak­tanya- bizottság abban állapodott meg,hogy ezek egyike az omnibusztársaságtól vásárolt telkeken, a másik pedig az északi pályaudvar közelében a kőbányai út közelében volna építendő. A mérnöki hivatal által beterjesztett tervekre nézve az építési bizottság fog véleményt adni. Végül mivel an­nak idején a magyar állt. Hitelbank ajánlatot tett a katonai kincstárnak az új épület megvé­tele iránt, a hitelbankot meg fogják kérdezni, mennyire becsülte annak idején a telkeket és a rajta álló épületeket. Végül elfogadták egy bi­zottsági tag amaz indítványát, hogy az egész ügy a fővárosi közmunkatanácsra bizassék, mely országos költségen létesítené a két lakta­nya felépítését s azután természetesen az állam­­kincstár javára értékesíthetné a telkeket is, úgy hogy a város semmi egyebet nem fizetne, mint az utczák számára szükségelt területeket. (­J­­agyar dalcsarnok.) Mint egy­­évesből értesülünk, Parragh úr a Beleznay­­kertben újra szervezi a magyar daltársulatot, s tudósítónk reményét fejezi ki, hogy a sok né­met Sänger mellett majd tán ennek a magyar társulatnak is jut egy-két látogató. Jutna bizony tán több is, ha a közönség a minden esetre ki­tűnő borok mellett a Beleznayban díszes he­lyiséget, nagyobb tisztaságot és fényesb világí­tást találna. A társulatot sem ártana jobb erők­kel szaporítani, s akkor majd meglátják, hogy a magyar dalcsarnokot ép úgy fogják látogatni, mint az újvilágot és Orpheumot. A magyar ze­­nének az „Angol királynő“ vagy „Európában“ mindig nagy közönsége van, s így lenne ez a magyar dal­előadásokkal is, ha nem szorítanák azokat harmad-negyed rendű helyiségekre, hova a közönség jó nagy része nem járhat. A fővárosi ember beéri, ha egy kissé roszabb is a bor — de az asztal legyen tiszta, a szolgálat gyors s a vi­lágítás felcsillogó. Olyan is van még elég Pesten — higgyék el — ki megérti a magyar szót és szívesen is hallgatná; de mikor oly helyeken hallgathatja csak, a hova nem járhat.. . . (Egyházi z­e­n­e.) Tegnap a terézvárosi templomban, mely a búcsú alkalmából a nagy eső daczára szorongásig megtelt, Stoll Péter nemz. színházi énektanár igazgatása alatt, Dia­beli egyik sok zenei szépséggel bíró miséjét (a graduále és offertórium Solltól) adták elő. A magán része­két: Kvassayné assz., K­o­­c­s­i­s Irmák, a, és T­a­rj­­­á­n János ének­lék. Csak az kár, hogy az egész isteni tisztelet alatt a templom közelében oly rettenes mozsár-durro­­gatást vittek végbe, hogy a pianók s egyébb szebb részletek a nagy zajban csaknem teljesen el­hangzottak. (Luce William úr) második drámai felol­vasása a „Frohner“-ben,­ múlt szombaton este nem nagy számú közönséget érdekelt, a felol­vasó pedig megérdemelné, hogy sokkal többen hallgassák. Ez festőn a „Hamlet“-et olvasá fel német nyelven. Mint már említik, Luce úr föl­olvasásai tulajdonképeni előadások, a mennyi­ben minden személyt más-más hangon beszéltet, s ha valaki szemét behunyná, majdnem azt hi­­hetné, hogy több előadó személylyel ül szem­közt. Ez előadási modorban, melyben szint-any­­nyi a torok-bravour mint művészet, a női szere­pek természetesen kevésbé sikerülnek mint a férfiak, s egy-egy pixer kellemetlenül zavarja meg az élvezetet. Különösen sikerült a felolva­sónak Polonius, Hamletben sok volt a színfal­­szaggató páthosz. A hangbeosztás, mimika a felolvasásban nem mindennapi, s egykor az an­gol színpadon becsülettel állhatta meg helyét. Luce urat ép az a körülmény tette felolvasóvá, mely sok más kiválóbb angol színészre ugyan­azon hatással volt. Angliában ugyanis alig van színpad, mely annyi derék erőt mutathat fel, hogy teljesen egyöntetű észelőadást lehetne lé­tesíteni. A legtöbb esetben egy-két kiváló szí­­nészszel igen jelentéktelen harmad-negyed ran­­gúak szerepelnek, mi a valóban művészi becs­vágyat tetemesen csökkentheti. Luce úr nővére is hasonló indokból mondott le a színpadról és jelenleg Victoria királynő felolvasónője. Luce úr ma angolul olvas, csütörtökön pedig a Julius Cäsart fogja felolvasni németül. Ez érdekes es­tékre felhívjuk a műértő közönség figyelmét. (Régi honvédek ügye) Pest város tanácsához, a közzétett felhívás folytán, segé­lyezés iránti felterjesztés végett, az 1848—49-ki honvédek és özvegyei részéről 531 folyamod­vány adatott be, és pedig a forradalom alkalmá­val lett honvédekből 356; olyanok, kik 1848—49 előtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, s­őt léptek át a magyar hadseregbe 96, végre él özvegyek, kiknek férjeik, s kik maguk is­­ gáltak a honvédseregben 79. (Az állatkertben.) tegnapra 1.itti sorsolás, a rósz idő folytán, tegnaphoz egy h halasztatott el. A „rósz időnek“ itt azon i­tta van, hogy az állatkerti sorsjátékok rendi sei ünnepélylyel szoktak összekötve lenni s­­ et nem lehetett megtartani, elhalaszták a so­rs­kot is. (A „Z u k­u­n ft“ c­z­­­mü­ ismert izgató­s szellemű lap kiadója és szerkesztője a bécsi vádló megkeresésére felségárulási bűn­e alatt elfogatott és ellenök a vizsgálat megi­tatott. A szerkesztőségben és magánszállása szoros házmotozás tartatott , a rendőrség más irományt foglalt le náluk. A lap része is elfogatott. (A nemzeti színház műsora) 1 évi October hó 17-dikétől, 24-dikéig. Hétfő én „Könyves Kálmán.“ Kedd 18 án „Fe dominó “ Szerda 19-én „Házasság XV­­I alatt.“ Csütörtök 20-án „Figaro lakodalma.“ teki 21-én „Coriolan.“ Szombat 22-én „Teli mos.“ Vasárnap 23-án „Peleskei notár Hétfő 24-én „Tévedések játéka“ és „Utói (Tévedés.) Csütörtökön délután 3 ór Nagy-Szebenben egy léggömböt vettek igen nagy magasságban. A párisi és metzi hajók híre annyira eltöltött mindenkit, de nagy­szebeniek közül sokan, a­kik észrevett léggömböt, erőnek erejével a franczia szil akarták a léghajón észrevenni és már tálé­ták, ugyan Metzből jő-e avagy Párisból. Ez kitűnt, hogy a léggömb nem volt franczia teti három szinti, és nem jött sem Metz Páriából, hanem a Nagy-Szeben körül­i kertek egyikéből. (Menekült Szibériából.)A „Máramaros“ írja, múlt csütörtökön a tre elöljáróság egy lengyel születésű miveit is mint foglyot, küldött be Máramaros megye lányzóságához. E férfiú állítólag a szi fogságból menekült meg és csernoviczi út­tel volt ellátva, azonban ezen útilevelét a tre községi elöljárók egyike elégette és 15 főt is elvette volna. (Névváltoztatások.) Részi Adolf vásárhelyi lakos „Lovasi“-ra, Pacsalka­i gazdatiszt „Perényi“-re változtatta nevét. (Liquidáló részvényválló Az első m. petroleumfinomitó társaság­­ közgyűlésében elvben kimondotta a liguit mert az üzlet nagy veszteségek nélkül nő­hető tovább. (Grófi váltó hamisító.) Gróf Bel­de Henrik, bécsi születésű, 44 éves, pápai tus, egy 5000 ftról szóló, m. é. mart. 26 kiállított váltón testvérjének nevét hamisi váltót Herzog Vilmosnak adta el. Midőn a lejárt, gr. Bellegarde Ágost, császári szá­zéd, a váltót hamisitottnak jelentette ki. s erről a törvényszéknek jelentést tett s gr. garde Henrik elfogatott. A végtárgyalás t. előtt folyt le Bécsben , a hamisító ber bűnét, nemességének elvesztése mellett­­ havonkint egy böjti nappal súlyosbított­­ fogságra ítéltetett. (Egy szerelmespárkettős ln­k­o­s­s­á­g­a.) Pénteken este Merva András szakaszvezető kedvesével elment a bécsi grieslaktanyába s ott megkérte a naposat hogy engedje át nekik néhány perczre a pc szobáját. Az altiszt először megtagadta a ké de később engedett kéréseknek. Két óra két lövés hangzott el s midőn betörték­­ ajtaját, már csak két hullát találtak. Mer kezével átkarolta a leány nyakát. A leán­dott hajjal, övig ruha nélkül, görcsösen vont arczizmokkal az ajtó felé fordulva tett. Minden jel arra látszik mutatni, a leány, Grosz Mária, kedvesével egyetért­ meg, de az nem bizonyos, vájjon maga f­el a fegyvert, vagy pedig Merva lőtte m. Merva kabátzsebében egy trónnal irt ta­láltak, melyben azon határozott szándék­zi ki, hogy kedvesével együtt mégha összeköttetésöket elháríthatlan akadályo­zák. Ugyanő levélben társaitól is bot kért, valamint arra is kérte őket, hogy kódjának, miszerint őt kedvesével egy­­ messék, a mi alig fog megtörténhetni, me­g a katholikus, Grosz Mária pedig izraelit Viszonyukról eddigelé ennyit lehete me Grosz Mária egy nyitrai tehetős vegyesl dének leánya s alig 20­ éves, csinos baja Két év előtt szülei akarata ellenére a szülő városát és Bécsbe ment szolgálni. s ezután megismerkedett Merva szakaszaa s ezzel azóta szoros viszonyban állt, s e bal figyermeke is lett. A leány szülei,­k mására jutottak e viszonynak, mind igyekeztek annak véget vetni, de ha Grosz Mária egész odaadással ragaszkod veséhez és barátnéi előtt többször oda­s­dott, hogy vagy Morvához vagy Benkil megy nőül. Morva is igen szerette a leál­den óhajainak készséggel engedett és úgy nyilatkozott, hogy inkább megh Máriától elváljék. A múlt hónapban­­ valami fegyelmi vétség miatt négyheti ítélte, s e körülmény, mely lehetetlen hogy kedvesével mindennap találkozz elkeserité a fiatal embert. (Twesten Károly) Berlinben reg meghalt. Neve az ünnepeltek közé Európában. Twesten tiz évvel ezelőtt „ allein noch retten kann“ röpiratában féri­­yel és elhatározottsággal támadta meg katonai junkert­umot s az uj hadseregi sz Felszólalása nagy zajt ütött s a szavai tott körökben roppant elkeseredést id. Manteuffel őt párbajra hívta, s ebben megsebesült. E föllépése és párbaja nag­szerűvé tette. Berlin képviselőjének , s a porosz országgyűlésen kiváló szer szott. Tüdőbajban hunyt el. (Az angol királyné nem leánya.) Louise herczegnő mint í Írják, férjhez megy és pedig nem ki­­ből származott férjhez, Argyle herczeg fiához és Larne marquishoz. A hír­e elfeledtetett Londonban minden báb mert hiszen tudva van, mennyire elff elett a királyné egy távol rokonának­­ netelét, épen csak azért, mert a vád nem származott uralkodói vérből. Ma saját leányáról van szó, az engedékeny feltűnőbb és sok beszédre ad alkalmi ben a nemzet csak örülhet ez enger - nek s utoljára az Argyle herczege

Next