Pesti Napló, 1870. december (21. évfolyam, 289-313. szám)

1870-12-18 / 303. szám

a 24 milliónyi kölcsön határait. A czél igy is el lesz érve. A Duna sodra a meder közepére fog te­­reltetni s igy a főváros biztosításának egyik föl­tétele el van érve. A­mi végre Simonyi azon állítá­sát illeti, hogy a 24 milliót csupán a főváros anyagi érdekeire kellene szentelni, nem pedig szépítés­re, szónok megjegyzi, hogy ezen anyagi érde­kekért, a kereskedelem és ipar érdekeiért a lánczhíd megváltására, egy másik híd építésé­vel, a Dunaszabályozással és rakpartok építésé­vel nem csekély áldozat van vagy lesz hozva s most már nem szabad a főváros más égető szük­ségeinek enyhítésénél fukarkodni. Azon állam, mely nem áldoz fővárosainak tudományos és mo­rális érdekei előmozdítására, nem áldoz fővárosa egészségi és szépítési érdekeiért, azon állam fő­városa iránti kötelességét nem teljesíti. Berzenczey László kérdi, várjon a tulajdo­nosok kötelesek-e azon telekrészeiket is kisajá­títás alá bocsátani, a­melyek a sugárútba nem esnek. Gorove István közmunka és közlekedési mi­niszter kijelenti, hogy a kisajátítás a fővárosi kisajátításról szóló törvény értelmében fog meg­történni. A ház erre elfogadja az 1. 2. és 3. §-t a közp.­bizottság fenebbi szövegezése szerint. Vukovich Sebő tekintettel a speculatusra, melynek, mint már tegnap az általános vitában említé, a kisajátított területek isméti eladásánál tág játéktere lesz, szónok a következő új sza­kaszt ajánlja. „Köteles ezen közmunkatanács minden válla­latra, mely bármely munkának végrehajtására szükséges, elegendő határidő kitűzésével árlejtést a nyilvánosság teljes megtartása mellett kihir­detni, és ugyanezen eljárást a megszerzendő te­rületek eladásánál is követni.“ Gorove István közlekedési miniszter. Az ár­verés elvét a kormány is alkalmazza, a­hol lehet, de törvényben nincs erre kötelezve. Nem is tar­taná czélszerűnek, ha kimondatnék, hogy min­denütt feltétlenül az árverést kell alkalmazni, mert könnyen megbánhatnák. A közmunkata­nács számadásai a ministériumhoz mennek, innen a számszékhez és az országgyűlésnek min­­denkor lesz alkalma mulasztások esetén határo­zatot hozni. Vukovich Sebő erre viszavonja indítvá­nyát. A 4. §. változatlan marad. A törvény így általánosságban és részleteiben el lévén fogadva, a végleges megszavazás a hol­nap d. u. 1 órakor tartandó ülésben fog vé­ghez­­menni. Huszár Imre: Az imént felolvasott névjegy­zékből látta, hogy Hosszú József, ki az állam­székhez számtanácsossá neveztetett ki,még min­dig nem mondott le a képviselőségről. Kívánja tehát, hogy Hosszú József felszólíttassék, misze­rint az államszámszékről szóló törvény 4. §-ának értelmében kötelességeinek eleget téve, a képvi­selőségről lemondjon. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés */* 1 órakor eloszlik. Törvényjavaslat az 1871. évi január hó­­­től ugyanazon évi feb­ruár hó végéig viselendő közterhekről és fede­­­zendő kiadásokról. 1. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fenálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival az 1871-ik évi február végéig hatályban tarthassa, s az állam szükségletét az azok alapján befolyó adókból és egyéb közjöve­delmekből a következő szakaszokban meghatá­rozott mérvben fedezhesse. 2. §. Az 1. §-ban meghatározott idő alatt az ország beligazgatási költségei az 1870-dik évre megszavazott államköltségvetés alapján fede­­zendők. A közmunka és közlekedési miniszter azon­ban felhatalmaztatik, hogy a rendes kiadások között „útfentartás“ czimén, „fentartás“ rovat alatt, és a rendkívüli kiadások között „útépítés“ czimén előirányzott 5,161,207 frtnyi összeg fe­lett a szükséghez képest az egész évre kihatólag redelkezhessék, s hogy azon 2,060,000 frtot is, mely a budapesti Dunaszak­asz szabályozására az általa bemutatott költségvetés szerint az 1871-ik év folyamán szükségeltetik, az 1870. X. t. czikk A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. „Szabadelvű kör.“ (Rajz.) A „magyar honfikör“ valamely város bizo­nyos utczája egyik házának első, második vagy harmadik emeletén bir mindazon helyiségekkel, melyeket magyar clubbtól megkívánni lehet. Ki az előszobába lép, okvetlenül szegeket fog találni, melyekre a honfikor tagjai kabátjaikat,ka­lapjaikat, kendőiket felakaszthatják. Ez előcsar­nokból egy tetembe lépni, melynek falán hihe­tőleg igen kitűnő szobapictorok ecsetei örökitvék meg apró pontokban, négyszögekben, lencsék­ben, tulipánokban, s csupán azon egy körülmény sajnálatraméltó, hogy a szobafestészet e remekei tökéletesen eltűntek, mert füst, por, legyek és egyéb festménypusztító szerek tökéletesen letör­­ték a színek egykori üdeségét, s a talán kék, sár­ga vagy piros eredetű­ oly feketés-barnára vonták be, hogy a legműértőbb szem sem volna képes az új réteg alól a néhait kiismerni. E sajátságos festék-vegyüléket clubjainkban díszítésre általá­nosan kedvelik, az eképen megteremtett festés fele után áll a görög istállók és római ólak dí­szítése között, a barnás-fekete festék maga pe­dig e classicus korban a tisztátalanság kifejezé­sére használtatott. E fényes szoba az apró asztalok s nádfonatú székek után ítélve, a kártyajáték isteneinek szenteltetik, noha egy sarokban álló Íróasztal egyszersmind abbeli rendeltetését is elárulja, hogy a kör hivatalnokai közül főleg a pénztár­nok néha ugyancsak e helyiségben szokta felütni ideiglenes lakását. Egy szomszédszoba, középen kerek asztallal s a mennyezetről lelóggó kőolaj-lámpával, e jel­lemző bútorok által is tudtunkra adná olvasó­szoba rangját, ha az asztalon rendetlenül heverő újságok a lassúbb felfogással biró látogatónak a helyiség művelődési czéljait világosan nem is tolmácsolnák. A szellem s anyag rokonsága a kör teremtőinek agyában világosan élvén, azon két helyiséget, melyek az egyik s másik szük­ségleteinek kielégitésére szánvák, egymás szom­szédságába helyezték. A mindenütt elterjengő füst az étterembe léptünkkor sűrűbb tömegben tódul felénk, abroszok, melyek csodálatos ösz­­hangzatban állnak a falak s az (úgy látszik) elvből sorolatlanul hagyott palló barnás színe­zetével, félig ürített sörös kancsók és tartalmuk­ban megfogyatkozott palac­kok néhány gazdát­lan kenyérhéjjal együtt a szentélyre ételfogyasz­tó bélyegét rásütik. Az anyag után újra a szellem birodalmába, a nagy terembe jutunk, azon terembe, melynek négy fala közt a kör közművelődési, társadalmi és politikai feladatának teljesítésére kis- és nagy, köz- és választmányi üléseit tartani szokta. Most épen közgyűlésre sereglettek egybe a tagok. A falak mellett elnyúló lóczákon és szé­­keken foglalnak helyet a társaság egyesei, míg egy zöld asztal körül a választmány ül a nagy pillanathoz méltó komolysággal babrálva a min­denki előtt heverő írónők, tollak és papírok közt. A belépőket egy fürge, fekete úr fogadja, ki minden szavát csodálatos taglejtésekkel, kiséri, hogy igényeinek nagyobb súlyt adjon. Ő a tár­saság lelke. Ő volt egyik legelső alapí­tója, ké­sőbb mindennapos vendége, most pénztárnoka. Mindenkit ismer. Nem igen tud és szeret egyéb­ről szólani, mint a kör viszonyairól, s miután ezek mindig roszul álltak (hol állnak magyar club anyagi viszonyai kedvezően ?) örökké azon módokon tervei, melyek a kör jelenlét s jövőjét biztosítván, a múlt adósságainak sötét felhőit a kör egéről elűznék. Éjjel e terveket forralja ma­gában, nappal tagokat toborz. Neje igen harag­szik a körre, mert férjének egész idejét elfog­lalja. A kör lelke minket is elfogott és élénken ma­gyarázza a mai ülés tárgyának nagy jelentősé­gét, mely nem egyéb, mint a nyári tánczesté­­lyek rendezése. Ezt ő (t. i. a kör lelke) inditvá­nyozá azon hitben, hogy főleg családos és mu­latni vágyó körökben az egylet — mihelyt esté­lyeinek hire megy — nagy részvétre fog szá­molhatni. Mielőtt leülhettem volna, egy igen élénk kis csoportra esik tekintetem, mely egy középen álló csinos, magas férfiból s több körülre sürgö­lődő, hajlongó és mosolygó egyénből áll. „Ez a mi mágnásunk“ — suga halkan a kör lelke — szegény mágnás ugyan, de jó neve van s néha hasznát vehetjük.“ — Mutassa meg nekem a kör többi neveze­tességeit — kérem ismerőmet — szeretném őket látni. „Szívesen. Látja ezt a piros és felfújt arczú, apró embert? No ez Karczos úr, ügyvédjelölt és segéd. Ellenzéki hajlamú emberke. Mindent el­lenez. Mindenre új indítványa van. Ha körünk­ben zaj, lárma uralkodik, meg lehet győződve, hogy a mindennel egyyletlen harczos úr garáz­dálkodik. Ő egyszersmind az örökös kisebbség vezetője.“ — E vállas, tenyeres talpas férfi, ki mindun­talan kopasz homlokát törli, szintén neveze­tesség,? „Ő a mi nagyszabású szónokunk. A kör ál­­lamférfia. A mit reggel az újságban olvas, estve dörögve elszónokolja körünkben. Neve Álcsik Gedő, nyugalmazott aktuárius,a felelt szívélyes ismerőm. — Mint látom, e körben minden képviselve van, talán ez a szikár, sűrü szemöldű, kísérteties kinézésű férfi is valami ritkaság ? „A legnagyobb,uram — a legnagyobb — mond ismerőm. — Ő a kör o­rácul um­a. Sohasem beszél, rövid pár szóval felel a hozzá intézett kérdésekre. Véleményét semmiféle tárgyról nem ismerjük. Ah! mit titkolhat el ez ember magas, domború homlokának sánczai mögött! Egy-egy meg­vető mosoly, mely arczán néha önkénytele­­nül végig vonaglik — többet mond száz ívnyi beszédnél. Jelentékeny ember — uram, ismét­lem, jelentékeny ember! Mondják, fiókjában igen fontos javaslatok hevernek, de nem mutatja sen­kinek. Nézze csak, nemde tiszteletet gerjesztő jelenség, a­mint hátra kulcsolt karokkal, válto­zatlanul lenéző kifejezéssel, mély gondokba me­­rülten fel s alásétál ? Az elnök csengetyűje megszakitá a derék rajzoló további ismertetéseit. , Karczos úr volt első szónoknak bejegyezve. Ő tudja — úgy­mond — mivel tartozik ily tisz­teletreméltó gyűlésnek, mely a világ bármely városában is számot tenne értelmessége által. (Helyes) De úgy látja, mások nem viseltetnek hasonló figyelemmel e gyűlés iránt, különben nem terjesztettek volna eléje oly javaslatot, mely minden célszerűséget nélkülöz. (Tiltakozás) Nyáron tánczolni ép oly észszerűtlen vállalko­zás, mint júliusban melegben fürdeni.(Derültség s tiltakozás)A kör — mihelyt főgondja lesz esté­lyek rendezése, komolyabb irányától el fog te­­reltetni. Ezért ő azt indítványozza, hogy táncz­­estélyek helyett hangversenyek rendeztessenek. (Mindenki az orákulumra néz, ki közönyösen az irónnal jászik.) Alcsik Gedő ur fölkel. Ő a zene és táncz mú­zsáit egyaránt tiszteli. A görögök nevelési rend­szerében mindkettő első helye állott. (Az oráku­lum megvetőleg mosolyog.) A vad népek is fo­gékonyak a zene iránt s a busmannok és hotten­tották egyaránt birnakihadi tánczczal. (Az oráku­lum türelmetlensége kifejezésére iróniával meg­­megkopogtatja az asztalt.) Ő óhajtaná, ha a magyar nemzet, melynek művelődési hivatása kelet felé tagadhatlan, mely egykor a keresz­ténység bástyáj­a volt s vérét ontá Mohács terén és a Sajó partjain — a régi klasszikus művelt­ség minden jó oldalát megragadná és ápolná. (Az orákulum sóhajt.) A franczia nemzet, mely jelenleg a szabadsági és köztársasági eszmékért (nagy éljenzés, az orákulum fejét vakarja) utolsó vércsöppig harczol — hasonlóképen ápolja a zenét és tánczot s azért ő nem ellenezné, hogy akár egyik, akár másik múzsának hódoljunk, miután azonban látja, hogy a nézetek e tárgy­ban eltérők, a támadt ellentétet csak akképpen véli kiegyeztethetőnek, ha egy hangversenynyel egybekötött táncrestély rendezését indítvá­nyozza. (Az orákulum jelentősen köhintget és torkát köszörüli.)I­ff Karczos személyes kérdésben felszólal. Ő nem a transactiók embere. Indítványának élét nem engedi ily kiegyezkedő,,sem hús sem bal­féle javaslatokkal letöretni. Ő a bálnak elvi el­lensége, vagy hangverseny legyen vagy semmi. (Zugás.) Az elnök megjegyzi: Karczos úr nem von­hatja meg Alcsik úrtól azon jogot, hogy a két ellentétes indítványt mint önálló, harmadik ja­vaslatot magáévá ne tegye. Karczos úr fentartja magának a jogot egy negyedik indítványt tenni. (A zavar nőttön nő, mindenki az orákulumhoz fordul vagy nagy vá­rakozással tekint rá, apró levélkék csúsztatnak kezébe vagy eléje, de ő hallgat vagy kitérőleg válaszol.) — Az én időm még el nem érkezett, mond mély hangon szomszédjához fordulva. „ Egy magyar ruhás, zömök úr kel föl. Ő mind a bál, mind a hangverseny ellensége. Ez pénz­áldozatokat igényel s a kör — melynek túlnyo­mó része nem gazdag aristokratákból, hanem becsületesedő szegény­demokratákból áll — nem áldozhat. Ő megnyugszik minden végzemény­­ben, de kijelenti, hogy semmi szín alatt nem fizet s minden újabb megadóztatás ellen a de­­mokratia nevében tiltakozik. A mágnás tiltakozik a szónok fogalmai ellen aristokratiáról s demokratiáról. Az újabb kor eszméit fejtegeti általános tetszés közt s midőn végül magát a „valódi demokratia“ hívének vallja, egy érzékeny kereskedő indítványára bizalmi szavazatot kap. Karczos új indítványát terjeszti elő, ő egy al­­bizottmányt kér a vitás tárgyra nézve kikül­detni. Alcsik azt a gazdasági bizottmányhoz uta­­síttatná. Karczos hevesen megtámadja az eddigi gaz­dálkodást. A kör lelke beadja lemondását. Általános elkeseredés Karczos ellen. Ő meg­bukik a a bál terve elfogadtatik. alapján felvett kölcsönből egészben folyóvá te­hesse. 3. §. Addig is, mig az 1871-ik évre előterjesz­tett költségvetés a törvényhozás által megálla­­pittathatik, s a közös költségek fedezésére szük­séges összegek az 1867 : XII. t. sz. 40. § a értel­mében meghatároztatván, abba felvehetők lesz­nek : felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a közös hadügyminiszter által a hadsereg 1868. és 1869. évi szükségleteinek fedezése végett kért póthitel rovására a delegatiók által engedélyezett 4.000.000 frtnak Magyarországra eső 1.200,000 frtnyi részét a közös pénzügyminiszternek ki­szolgáltathassa. 4. §. Hasonlóan fölhatalmaztatik a pénzügy­­miniszter, hogy a közösügyi költségeknek az 1871. évi január 1-től február végéig leendő fe­dezésére a delegatiók által előlegként már en­gedélyezett 14.217.000 frtnyi összegnek a ma­gyar korona országaira eső 30 százalékát, a­mennyiben az az említett hónapokban befolyan­dó vámjövedelemből fedezhető nem lesz, a közös pénzügyminiszternek kiszolgáltathassa. 5. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Törvényjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz és a haditengeré­szethez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz- és pót­tartaléki jutalékok megajánlása tárgyában. 1. §. Az 1869-ik évi 1-ső t. sz. által a hadse­reg s haditengerészet törvényileg szabályzott számerejének biztosítása végett megállapított 39,339 főnyi ujonczjutaléknak és az ehhez meg kivántató 3,934 főnyi póttartaléknak kiállítása 1871-ik évre az 1868-ik évi 40-ik t. ez. 3-ik és 32-ik szakaszai értelmében, megszavaztatik. 2. §. Az állítás az 1851., 1850., és 1849-ik év­ben született hadkötelesek korosztályaiból esz­­közlendő. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a honvé­delmi miniszter bizatik meg. A magyar delegatio X. ülése. (Decz. 15.) Elnök Bittó István, jegyzők Bujanovics Sándor, Széll Kálmán. A közös kormány részéről jelen vannak : Orczy Béla b. külügyi és Benedek Sándor tábornok hadügyi osztályfőnök. Elnök d. u. 4 órakor megnyitja az ülést A legutóbbi ülés jegyzőkönyve hitelesittetik. Szentesített indemnity. Elnök jelenti, hogy király ő felségétől leirat érkezett, melylyel a magyar delegatiónak a kö­zös minisztérium által február végéig kért in­­demnityre nézve határozata szentesíttetik. A szentesített határozat kihirdettetvén, a de­­legatió levéltárába letétetni rendeltetik. A delegatió üléseinek elnapolása. Elnök :Most a következő ülés napirendjét kellene megállapítani, de mivel az albizottságok még nem készültek el munkálataikkal, ez most bajos volna. Felhatalmazást kér a delegációtól arra, hogy a legközelebbi ülés napját a szokott módon közzétehesse. Megjegyzi egyszersmind, hogy ez január 9-dike előtt semmi esetre sem történik. Károlyi György gr. mint a tengerészeti al­bizottság elnöke benyújtja e bizottság jelentését a tengerészeti költségvetésről. Kinyomatni rendeltetik. Elnök boldog ünnepeket kíván a delega­­­tiónak. A mai ülés jegyzőkönyve hitelesittetik s erre az ülés d. u. 4­7­ órakor eloszlik. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, decz. 17. (A főpapi tanácskozásnak), mely a herczegprimásnál néhány nap óta folyt, egyelőre vége szakadt. E tanácskozás tárgyát az egyház­­vagyon kérdése képezte. Mint tudjuk, a kath. congressus némely tagjainál felmerült az eszme, hogy az egyházvagyont comm­issálni kellene s azután arányosan részeltetni benne az egye­seket. A főpapi tanácskozmány e kérdést vette tehát tárgyalás alá és a „M. Áll.“ szerint a kö­vetkező határozatban állapodott meg: „A ta­nácskozmány mellőzve minden idő előtti és jogo­sulatlan kérdést, kilátásba helyezi a birtokos papság legnagyobb áldozatkészségét azon mér­tékben, melyben azt a közös alapokon felül a ki­számítandó egyházi és iskolai szükségletek igénylendik. “ Azaz más szóval, a főpapi tanács­kozmány az egy­házvagyonra nézve a status quonak megtartása mellett van és csak a pri­vát áldozatkészséget helyezi kilátásba. (Újvidéki küldöttség.) Az új­vidéki „Zisztava“ az Újvidéken felállítandó es­küdtszék tárgyában Pesten járt küldöttség ne­vében jelenti, hogy az ő felsége által mint k­ül­d­ö­tt­s­é­g n­em fogadtatott el, hanem annak tagjai egyenként elfogadtattak volna, mire azonban a küldöttség nem akart ráállani, hanem inkább, miután Pápay üdv. ta­nácsosnak értésére adta, eredménytelenül felosz­lott. A „Zászlava“ e jelentést a maga részéről ismert stylusában bárgyú fenyegetésekkel kiséri. (M. t. aka­d­é­m­i­a.) A Ill-ik osztálynak jö­vő hétfőn, decz. 19-ki ülésén Sztoczek József r. t. közrendi Keller Ágoston, budai főreáliskolai ta­nár előleges jelentését egy uj szerkezetű légsuly­­mérőről; ezután összes ülés s ennek végével osz­tálytanácskozás. Pest, 1870. decz. 17. Szabó József, osztálytitkár. (N­é­p­g­y­ü­l­é­s.) Ma vasárnap d. u. V71 óra­­kor a Beleznay-kertben (Kerepesi-út) egy az „Á­ltalán­os Munká­s-E­g­y­l­e­t részé­ről egybehívott népgyülés tartatik. Napirend: „A porosz-franczia háború.“ Ez alkalommal a sebesült franczia harczosok javára adományok is elfogadtatnak. Mint nekünk írják, az egybehí­vó egylet igazgatósága részéről a magyar tör­vényhozó­ testület több tagjaihoz, a franczia köz­társaság pesti és bécsi főconsulaihoz, úgyszintén az északamerikai egyesült köztársaságok pesti képviselőjéhez meghívások menesztettek, hogy, mint a népgyűlésen tárgyalandó kérdés iránt már állásuknál fogva érdeklődők, személyesen (? !) jelenjenek meg a meetingen. (A szepesmegyei püspökségnek.), mely Zaborszky püspök halála óta üresedésben áll, betöltése iránt, a „M. Áll.“ szerint az előter­jesztés ő felségéhez már megtörtént. (Katonai dolgok.) A megyékben már megkezdték az előmunkálatokat az 1871-dik évi ujonczozásra. Az 1849., 1850. és 1851-ben szülöt­tek kerülnek most sorozás alá. A megyék lassan­­kint már kezdik beküldeni az erre vonatkozó munkálataikat a minisztériumnak. A közös had­ügyminisztérium takarékossági szempontokból meghagyta, hogy a lovassági kiegészítő keretek azon tisztjei , kik jelenleg lovagló-iskolákhoz vannak beosztva, szabadságolásuk esetén, a leg­közelebb állomásozó lovas­ezred valamely tisztje által helyettesíttessenek. (A budai tébolydát­ a napokban több bécsi orvostudor látogatta meg, közöttük a „Me­­dicinische Wochenschrift“ szerkesztője is.*Mind­­nyájan láthatólag nagyon megvoltak elégedve az egész berendezéssel s a tapasztalt gyógy­kezeléssel. (Felolvasás.) Horváth Ignácz budai műegyetemi tanár folyó hó 19-én 5 órakor este az országos iparegyesület helyiségeiben a fran­czia ipartanodákról számos mutatványnyal ki­sért előadást fog tartani. (Pest-Pilis é­s S­o 11) i. e. megye isko­latanácsa f. hó 19-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart a megyeház tanácstermében. (A b­udapesti ügyvé­d-e­g­y­l­e­t) bünte­tőjogi eljárási és börtönügyi szakosztálya f. hó 19-én d. u. 6 ó. az egyleti rendes helyiségekben (váczi-utcza Szentkirályi-ház) ülést tartana. Az ülés napirendje: 1. Dr. Csacskó Imre többrendű büntetőjogi kérdéseket közvita alá bocsát. 2. Dr. Friedmann Bernát felolvasást tart egy gyermek­gyilkossági eset felett. 3. Jegyzői jelentés a f. évben beszerzett szakmunkák tárgyában. (Egy gőzhajó veszélyben.) A Maros hirtelen áradása a napokban nemcsak sok kárt okozott ragadozó árjával, hanem mint a „Sz. H.“ írja, kedden este majd komoly vesze­delmet idézett elő a szegedi kompjárásnál. Az áradás folytán megindult Maros jege ugyanis a fentebbi napon d. u. 4 óra táján épen akkor tört be a Tiszába, midőn a felülről jövő gőzös ott elhaladt. A gőzös sietett lefelé, hogy baj ne érje, de épen e gyors jövetele miatt, bár idejében fütyült,Szegeden a kompkötelet nem értek rá le­bocsátani, késni azonban nem lehetett, mert a jég nyomában volt. A kapitány látván, hogy a komp épen kiért az egyik partra, gyorsan elha­tározta magát és egész erővel nekihajtatott a­­ kompköteleknek s mindkettőt szerencsésen el­szakította, úgy hogy a kötelekben esett káron kívül egyéb baj nem történt. (Jótékonyczélu előadás.) Folyó hó 22-én a Fürst féle színházban „a Fortuna“ j­ótékonysági egylet javára előadás tartatik. Pá­holy- és zártszékj­egyek előre kaphatók követ­kező helyeken: Reinitz Gáspár urnás királyut­­cza 55 sz. Goldschmied Sándor butorraktárában Károlykaszárnya, Kaiser József lakatosnál kis­­mező utcza 33 sz., Recher-kávéházban váczi úton, Müller T. kalapkereskedésében királyuteza 8 sz. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s a hírlapokban közzététetnek. (Az orsz. gazdasági egyes­ül­­­e­t) tegnapi választmányi ülésén a londoni ki­­állításra nézve elhatároztatott, hogy az egyesület csak úgy fog a kiállításnál közreműködni, ha a kormány által a kiállítás illő anyagi segélyben részesíttetvén, alaposabb kilátás lehet a sikerre, mint a múlt londoni kiállításnál történt. Legal­kalmasabbnak látszik­­az egyesület előtt­e végre az ily célokra,ha a költségvetésbe már felvett,de a pénzügyi bizottság által kitörölt 130,000 frtot újra bevenné a budgetbe az országgyűlés. Külön­ben e tárgyban egy bizottság is neveztetett ki: Czilbhert, Lies, gr. Zichy Nándor, Peterdy és Tanárky Gy. urakból. (N­ő h a r c­z.) A temesvári városi tanácshoz a napokban kérrvény érkezett, melyben egy férj az iránt esedezik: utasítsanak ki a városból egy nőt, kire az ő neje féltékeny. Sajátságos ké­relmét azzal indokolta, hogy a féltékenység ne­je részéről oly mérvet öltött, mikép „véres ösz­­szeütközéstől“ lehet tartani. (Az if­j­u­sági „P­et­ő­f­i-kör“) f. hó. 18-án d. u. 2 órakor József­ utcza 19. sz. a. tisztválasz­tó közgyűlést tart. (V­ágszabályozás.) Trencsénből ír­ják nekünk, hogy a f. hó 11-én tartott közgyű­lés egyhangúlag elhatározta, miszerint,a 60 mért­föld hosszú és 7 vármegyét érintő Vág-folyónak országos költségen leendő szabályozása iránt fel fogja kérni az országgyűlést, valamint azt is kérni fogja, hogy e czélra már a jövő évi költ­ségvetésbe 150 ezer­éőt vetessék fel. Épen a na­pokban írtak a lapok a Vág folyó által legújab­ban okozott nagy károkról s igy e kér­vény egé­szen időszerűen kerül az országgyűlés elé. (Talált arany­­pénzek.) Zsámbék mellett a gróf Sándorféle birtokon nemrég Vo­gel János telkes gazda nagyobb mennyiségű arany és ezüstpénzeket talált, melyeket rögtön beolvasztott és a maga javára értékesitett. Mint­hogy azonban törvény szerint a talált kincsek egy harmadrésze az államkincstárt, egy­harmada a telek tulajdonosát és egyharmada a találót illeti, a találó azonban mindhárom részt a maga javá­ra használta fel, a kincstár pert indított ellene. (Színház és művészet.) Az inten­dáns helyes intézkedése szerint, ezentúl minden szerep kettős kiosztással töltetik be, a­mi a re­­pertorr pontos megtartása szempontjából fe­lette szükséges. A „Leánykérés szabály szerint“ vasárnap helyett hétfőn adatik, és másnap Bu­dán ismételtetik. Egressy szerepét Várföldi Elek adja, az övét Tamássy vállalta el. — Jövő hé­ten a nemzeti színházban Szakáll Róza naiv színésznő lép fel az „Elkényeztetett férj“, „Vicomte Let or­ier­es,“ és „Tűz a­ zárdában“ czímű darabokban. — Egressy Ákos úr meg akar válni ez intézetté,­ mivel nincs elég tere magát nagyobb szerepben be­mutatni és jelentékenyebb szakmakört elfoglal­ni. — Blaháné Budán a Csikósban lép fel mint „Rózsi.“ — Ma este a redoute-termébe ismét fényes közönség özönlik, hogy meghallja Straus­­szék keringőit. — Bécsben péntek este nyit­tatott meg. Beethoven-ünnepély Fidelio előadá­sával. Magán­énekesek, zenekar kitűnőek voltak mint mindig. Az operát megelőzte egy kisebb ügyesen szerzett alkalmi játék, Beethoven apo­­theosisa. A Walter k. a. által szavalt költői szöveg (Mosenthaltól.) Beethoven „Athéni ro­mok“ czímű zenekölteményéből volt kölcsönözve s átidomítva. A korban szintúgy mint Pesten az opera-színház legtöbb solo-énekese s énekesnője működött közre. Az ünnepi játék végét — Wal­ter k. a. Beethoven szobrát megkoszorúzta — a közönség élénk tetszés nyilvánításai kisérték. Ma a Beethoven-ünnepély második része,a Missa Solemnis kerül színre. A franczia foglyok javára. Szaniszló József fentebbi 15 frt küldeményé­hez Czabajról a következő adományok foglal­tatnak : Bencsik György 2 frt 20 kr., Rédeky József lelkész 2 frt, Pollyakovics János segéd­lelkész 1 frt, Sztupál Endre 1 frt, Csemez Lász­ló 1 frt, Balazsovics János 1 frt, Szaniszló Vil­mos 1 frt, Szirányi Szaniszló Alberta 1 frt, Sza­niszló József 40 frt 80 kr. — Összesen 15 ft. (Ötödik sorozat) Átadott összeg 264 frt Áttétel a decz. 17. számból 345 „ Újabban érkeztek: Apáthy Mátyás 2 „ Szaniszló József 15 „ Hám János 10 „ Orbán Mihály 5 „ Bartussek János 10 „ Kenyeres Irma s Ilka 5 „ Zalamegyei nemesi pénztár ________100 „ Összesen 756 frt* # * KÖZGAZDASÁG. Pest, decz. 17. Az úgy is borult láthatár a lefolyt héten még sötétebb lett, s ez az összes üzletforgalomra lé­nyegesen befolyt. A luxembourgi kérdés felme­rültét valamennyi börze árcsökkenéssel fogadó, s e körülmény természetesen nálunk is a vállal­kozási kedv lelohasztására hatott. S csakugyan általában azt tapasztaljuk, hogy az ily vállala­tok minden projectuma beláthatlan időre elha­­lasztatott, s a különféle fusiók tervezése iránt, a közhangulat kedvezőbb jen. A vállalkozási kedv különben nálunk egyelőre bő teret talál a kormány által kezdendő nagyszerű munkáknál, melyek előkészítésében a boulevard-tervnek a képv.­ház általi elfogadásában nagy fontosságú, döntő lépés történt. Kívánjuk, hogy azt a Du­­naszabályozás terveinek elfogadása is minél előbb kövesse, a­mint sürgős dolognak tartjuk azt is, hogy a közlekedésügyi miniszternek az utak építése s a jövő évi költségvetésnek egyéb ily elhalaszthatlan részleteire már most fel­hatalmazás adassék. Ha már államháztartá­sunkban a kellő rendet nem honosíthatjuk meg, legalább arról kell gondoskodnunk, hogy a jövő évre tervezett befektetések, a bud­get elhalasztása folytán, illusóriussá ne válja­nak; mit csakis az ajánlott után érhetni el, melyre nézve különben ma a képr.ház elé tör­vényjavaslat is terjesztetett. Mi egyébiránt állam­­háztartásunkat illeti, a Kerkapoly miniszter­nek a delegatív bizottsága előtt tett nyilatkoza­tai általán megnyugtató hatással voltak, bár föl­ismerni engedék, hogy alighanem újabb pénz­műveletre lesz szükségünk. Bécsből írják is, hogy a miniszter e részben ott bizonyos előmun­kálatokat tesz oly operáczióra, melynek az ál­lamjószágok szolgálnak alapjául. Ez természetes csak óvatos előrelátás következménye, mit Ker­­kápolynál az állami kincstári jegyek kibocsátá­­sa körül oly dicséretesen tapasztalhattunk, s csak óhajtanunk lehet, vajha az utóbbiaktól kü­lönböznek abban, hogy egyáltalában nem lesz reá szükség. A múlt napokban Londonban döntő fá­zisba jutott az ottani tőzsde­emberek egy részé­nek strikeja az osztrák papírok ellenében. Az osztrák-angol bankok certificatjainak sora nov. 30-dikán ugyanis befejeztetett, s Ausztria angol hitelezőinek csak 5 pere igényelte e certificáto­­kat. Ez mindenesetre nem nagy siker. Az angol hitelezők, az osztrák államadósság kamatjainak reductiója folytán 50,000 font­ot. — vagy­is mintegy f­é­­ m­i 11 f­ó­­rt veszteséget mutattak ki, s azt hiszik, hogy egy csekélyebb bírság­pénzzel az osztrák kormány teljesen kiegyenlít­hetné e különbözéseket. Az osztrák pénzügyi kormány azonban arra hivatkozik, hogy ha az angoloknak ezt megteszi, egyéb külföldi hitele­zőkre is tekintettel kell lennie, már­pedig pél­dául Hollandban sokkal több hitelezővel bír, mint Angliában, kik szintúgy károsodtak, mint a londoniak. Bécsben reményük is, hogy az an­golok megbékülnek­­ a maguk kenyerén. Tudjuk, hogy e kérdés Kerkapoly pénzügy­­misztersége kezdetén került fel,s miniszerünk le­folytatása a mellékleten.

Next