Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-14 / 11. szám
itt mindkét bizottmány törölt; az osztrák 40 ezeret, a magyar csak 20-at. Bővebb összehasonlítást a tanácskozások elhaladásával fogunk tehetni. (A képviselőház osztályai, a III-kat kivéve, elvégezték a honvédelmi miniszter által benyújtott törvényjavaslatok tárgyalását. A többség elfogadta a törvényjavaslatokat, s név szerint 5-öt, míg a 6-ik, a honvédaltisztek ellátásáról szóló, némely osztályban ellenzésre talált. Egy osztály, t. i. a II., e törvényjavaslatot viszszavetette, ugyane sors vár rá valószínűleg a III. osztályban is, mely még nem végezte be tárgyalásait. Az osztályok előadói közül meddigelé a következőkről van értesülésünk: II. o. Várady János, IV. o. Szőgyény László, VI. o. Mihályi Péter, VII- o. Királyi Pál, VIII. o. Győrffy Gyula, IX. o. Szilágyi Virgil. Ami a részletesebbet illeti, a II. osztályban az előadónak utasításul adatott, fejezze ki a központban azon óhajtást, hogy a honvédség minél előbb műszaki csapatokkal is elláttassék. A honvédaltisztek ellátásáról szóló törvényjavaslat visszavetésére főkép Házmán hangsúlyozása mellett azon érv biztúlylyal, hogy alkotmányos országban magán társulatok egyes egyének alkalmazására nem kényszeríthetők, aki alkalmazható, úgyis talál alkalmazást. Azon óhaját is kifejezte az osztály, hogy miután az 545—47—48. és 549. számú törvényjavaslatok nem egyebek, mint az 1868. XLI. t. sz. egyes §§-nak módosításai, egyszerűsítés kedvéért ezek egy törvényjavaslatba foglalandók öszsze. (A III. osztály köréből.) Ezen osztályban Deák Ferencz elnökölt. Az osztály tárgyalta a honv. miniszter által benyújtott törvényjavaslatokat, melyek az 1868. évi XLI. tvezikk 7., 6., 19., 9. és 13., továbbá az 1868. évi XL. t. sz. 6. §§-ának módosítására vonatkoznak. A törvényjavaslatok bővebb megvitatás után az osztály által elfogadtattak. Ezután felvétetett ugyancsak a honvédelmi miniszter által „a hosszasan szolgált altisztek közszolgálati alkalmazása tárgyában“ bemutatott törvényjavaslat, melynek tárgyalásánál az osztály az 5. §-ig haladt. Andrássy Gy. gr. mint honvédelmi miniszter, valamint Ghyczy Béla honvédezredes és honvédelmi miniszteri tanácsos, az osztályban megjelenvén , az osztály tagjai részéről tett kérdésekre és felmerült aggodalmakra kimerítő választ, illetőleg felvilágosítást adtak. A vitában Deák Ferencz elnökön kívül még több képviselő vett részt, leginkább pedig Ghyczy Kálmán, Nehrebeczky, Schvarcz, Térey, Ivánka Zsigmond és Huszár. Holnap 10 órakor ezen osztály ülést tart. (Az árvíz.) Illetékes helyről a következő közleményt veszszük: A „Pesti Napló“ nagybecskereki levelezője f. hó 7-től a Bega-, Temes- és Brezova árvizei által okozott pusztításokat írván le, levelét a kormányhoz intézett oly felszólítással végzi, hogy szerezzen alapos tudomást az ottani szomorú állapotról, s tegyen intézkedéseket e szerencsétlenség orvoslására. Azon helyzetben vagyunk, mikép hitelesen állíthatjuk, hogy a közlekedési miniszter, mihelyt az említett veszedelem hírét vette, Egert József főmérnököt azonnal kiküldte a helyszínére, a beadott panaszok megvizsgálása és szükség esetében a védelmi munkálatok vezetésére. A Bega-csatornára nézve egyébiránt az árvízi veszedelem gyökeres elhárítása csak e csatorna teljes átalakításával kapcsolatban lesz eszközölhető, mely munkálat, mint tudva van, törvényhozásilag egy consortiumra ruháztatott, ez azonban a munkálatok megkezdését pénzbeszerzési nehézségek miatt egyik határidőről a másikra halogatja. A Temes menti árterek mentesítését már szintén kezébe vette volt egy társulat, mely azonban újabb időben megszüntette működését, s igy itt is azon sajnos tapasztalással találkozunk, melyekre már ismételve volt alkalmunk utalni, t. i. az ártéri érdekeltek mulasztásaival. Vajha a most előforduló sajnos esetek az érdekelteket fokozottabb tevékenységre serkentenék. (A jegybankügyi bizottságnak jan. 14-kére jelzett értekezlete, s 15-kére szintén egy-egy forint szedessék be közadóul. Ily értelemben adózott az ország egészen 1848-ig, s csak az volt törvényes adó, mely az országgyűléstől elismertetett vagy elrendeltetett. Ennek daczára az nálunk, valamint minden államilag rendezett országban napjainkig növekedett. Gyakran közbejött kivételes állapot is az adózásban, előidézve részint a törököktől, részint az udvar némely kincsszomjas tanácsosaitól. Mily tökéletlen volt ezen korban az adózás módja, mutatja II. Lajos története, különösen 1521-ben Lőcse városának a rovásszedőkkel való esete. Akkoron még semmi B táblák nem létezvén, csak rovás szerint szedetett az adó. Az említettem esetet így közli Szalay, Spervogel Lőcse város birájának feljegyzése szerint: „A rovásszedők Lőcsére érkeztek s minden házhely után egy aranyat követeltek. A tanács nem akarván a házakat összeiratni, kérdé : mennyi pénz kell ? Négyszáz arany, volt a válasz. Kaptak kétszázhuszonöt forintot s ezzel megelégedve eltávoztak. A város hatóságához tartozó falvikért tizennyolcz forint fizettetett. A rovásszedők visszajöttek, mondva, hogy 225 frt nem elég, mert Lőcsén több a ház, kaptak még 170- net s azzal lecsendesettek. Utóbb Budára hivattak a lőcseiek: fizessenek még többet, mit tenni vonakodván, perbe idéztettek, mely azonban nem sokára meg lett szüntetve.“ A rendek által az ország védelmére szánt adóból, melynek öregbítésére ez alkalommal magukat is nagylelkűen megadóztatták, (hac una vice ad ipsam expeditionem praenominatam non obstante libertatis eorum praerogativa) csak 45,747 frt folyt be a kincstárba, holott közel öt millióig kellett volna abba betenni. Nem egyenesadók is szedettek az országtól, mire szomorú példát Karaffa eperjesi működésében találunk. Az állandó sereg fenntartásának szüksége mindinkább bebizonyodván, főkép az I. Lipót és III. Károly alatt folytatott török háborúk miatt a rendes adó is meghonosult. A sereg, a fizetéses és nyugdíjazott hivatalnokok nagy száma, képezi azon feneketlen tengert, mely a szegény nép arcza verítékével szerzett filléreit felemészti. Vessünk még egy tekintetet arra, hogy az adó mily roppantul emelkedett. Ausztriának 1784-ben 263,295 főnyi serege volt. 1850-ben már 642,000 emberre ment, 70 és 1, millió forint évi költséggel. A bécsi udvari személyzet néhány évvel ezelőtt 45 híján 4000 egyénből állott. A dohány évi jövedelme 1764-ben másfél millió forintot tett, most 30—40 millióra megy. Berlinben 1604-ben az összes testőrség 9 embert számlált, kik közül ketten naponkint szolgálatot lőnek. Dresdában ugyane korban hét öntött ágyú képezte az összes tüzérséget. Poroszországban az igazságügy 1850-ben 9.939.601 forintba került, Ausztriában ugyanazon évben 2.954,48872 írttal védték az igazságot. Németországban 1848-ban 75,400 fizetéses tanító volt, 6,500,000 növendékkel. Az oktatási költségek fedezésére 34-350,000 frt kellett. Eszerint majdnem minden németre fél tallér jutott. Spanyolhonban 1849-ben csak 14,640 nyilvános iskola létezett, melyekben 16,386 tanító 663,661 tanítványnyal találtatott. Spanyolhonban 17 gyermek közül csak egy jár iskolába. Törökországnak 1865-ks hivatalos kimutatás szerint 15,000 iskolája, 600,000 növendéke és 25 milló lakosa volt. Oroszországnak 75 millió lakos mellett alig van 20,000 iskolája 8—900 ezer növendékkel. Ezekből is Lengyelországra legtöbb esik. Nálunk csak az idei költségvetésben tapasztalhatjuk azt , hogy a hasznos beruházások terén bizonyos programmszerű előhaladást honosítanak meg, s Kerkapoly minisztersége mintha e tekintetben újabb korszak, újabb rendszer feltűnését jelentené. Adja jó sorsunk, hogy míg milliókat költünk az armadiára, saját konyhánkra is maradjon elég, s ha összehasonlítást akarunk tenni a tárgyban, hogy a közművelődési czélokra aránylag menynyit költünk mi, és mennyit más államok , ne kelljen pirulnunk ez összehasonlítások felett! B. kitüzött ülése egyelőre elhalasztatik. Pest, jan. 13. 1871. Zichy Nándor gróf. (A II. osztály) f. hó 14-én, ha országos ülés nem lesz, vagy esetleg ez után a rendes időben, a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatja. Pest 1871. jan. 13. Török Sándor osztályjegyző. (A 6-dik osztály) f. h. 14-én szombaton d. e. 11 órakor szokott helyiségében ülést tart. Tágjai: A kisbéri uradalom beczikkelyezéséről, a felnőttek elemi oktatásáról, a magyar földhitelintézetről szóló törvényjavaslatok. Radvánszky Károly osztályjegyző. (A pesti polgári kör) vasárnaponf.hó 15. délután 5 órakor Pulszky Ferencz úr a kör helyiségében (Királyutcza 28. sz.) a prófétákról a hajdan és jelen korban fölolvasást tartand. Ezen felolvasásnál nem tagok is megjelenhetnek. A hadügyminiszter újabb előterjesztései. Pest, jan. 13. A hadügyminisztérium a delegátiók tagjai között ma szétosztott előterjesztésében újabban 2.817.501 frt engedélyezését kéri, mely összegből 400.000 frt jutna az ezrednek hadkiegészítő kerületekbe való visszahelyezésére. Látjuk e javaslatból,hogy az elv, az ezredek haza szállítása, legf. helyütt szentesítést nyert, mely tényben ismét egy neves eredményét jegyezhetjük fel a kiegyezési politikának, mely ténynek értéke ép most, midőn a képv.ház e tárgyban kelletlen vitára készül, nevezetesen emelkedett mind jelentőség, mind horderőben. A hadügyminisztérium említett előterjesztését, mely a magyar delegáció hadügyi bizottságának mai ülésében bemutattatott, a következő bevezetés nyitja meg : A háború, mely Német- és Francziaország közt még mindig dühöng, a tapasztalásnak azon tételét, mikép a sereg szervezetének készségében és azon gyorsaságban, melylyel a béke-s a háborúalakulásba átlépni lehet, a győzelemnek csaknem legfőbb főfeltétele rejlik, a szakférfiaknál úgy mint laikusoknál tagadhatlan axiommá téve. Azon állam, mely ezen főfeltéteket nyugalmas állapotban, igy tehát viszonylag csekélyebb nehézségekkel és mérsékelt áldozatokkal teljesíteni elmulasztja, népeinek nem csak jólétét, de talán politikai létét is igazolhatlan módon kockáztatja. A mozgósítás bevégzésével és azon erőösszeg hadászati kiindulásával, mely az ellen" visszautasítására szükségeltetik, néhány napi elkésés ma már tökéletesen elegendő lehet arra nézve, hogy hadászatilag meglepettessünk, és időnyerés végett vagy a tulajdon területből nagyobb helyeknek azonnali átengedésére szoríttassunk, vagy az, hogy a hadászati előállás késztelenségétől el nem választható zavarban már a műveletek kezdetében egészen halomra döntessünk. A háború ostorai a tulajdon területen, a véderőnek erkölcsi ziláltsága, mindjárt a háború kezdetén, a népnek a védképessége iránti bizalma megrendítése, és egy szerencsétlen háborúnak a nemzeti jólétre nézve oly rettentő további következményei, melyeknek elsorsolása nem is szükséges, megannyi következményei az elkésésnek, így tehát a hadügy összes közegeire nézve valódi szent kötelesség, egyrészt a véderő szervezetében mindazon hiányokat, melyek mozgósítás esetén, a súrlódást igazolatlanul fokozni képesek, eltávolítani, továbbá már békében t. i. a nyugalom állapotában,az állam megvédése iránti háború megkezdésére a legnélkülözhetlenebbet beszerezni. Az erre felhasznált pénzek a veszedelem pillanatában ezerszeresen kamatoznak. Az osztrák-magyar birodalom hadikezelősége ezen kötelmét annál kevésbé hagyhatja figyelem kívül, minthogy a maga hatáskörében minden előgondoskodása mellett még mindig maradnak számos nehézségei, melyeknek legyőzésére, a vezérletben az erély legmagasabb mérve és a csapatok és intézetek rendkívüli tehetségképessége szükségeltetik, melyeknél csak a hadászati feltételeknek kevésben megfelelő és még nagyobbrészt egy nyomó vasúti hálózat tökéletlenségére, és a birodalom sok részeiben hiányos úti összeköttetésekre kell utalni. Ezen nehézségekhez még azon körülmény is járul, hogy az Európa szívében fekvő osztrák magyar birodalomra nézve alig lehet háborút gondolni, mely a véderőnek legnagyobb megfeszítését nem igényelné, miután minden jövő háború e birodalomra nézve természetesen létharczcvá fog válni. Eme tagadhatatlan viszonyok nyomása alatt oda kell a közös hadügyminisztériumnak törekednie, hogy a gyors mozgósítás az imént elkerülhetleneknek nyilvánított előfeltételeket minden gyorsasággal teljesítse. Ezen előfeltételekhez az osztrák-magyar birodalom jelen véderőállása szerint még a következő rendszabályok is számíttatnak, melyek részint maradandó, részint pedig csak egyszeri kiadásokkal vannak összekötve: 1. A csapatok az ő hadkiegészítő kerületükbe vagy azokhoz közel leendő, részben már megkezdett elhelyezése iránti alapelvnek gyors kivitele, úgy hogy azok pótforrásaikhoz közeli szükség esetén gyorsan a hadiállományra sza-t poríttathassanak, és hogy az ezekkel szándékolt megtakarítások is békében mihamarább valósíttassanak. 2. Az összes haderő időszerű felhasználása tekintetéből, a hadianyag és a tartalékintézetek szaporítása. 3. Mindennemű hadikészletek őrizetének és kezelésének decentralisatiója, részint a csapatok és intézeteknek leendő kiadás, részint pedig azon magasabb rendű seregtestek közelében leendő czélszerű szétosztás által, melyeknek felszereléséhez rendelvék, úgy hogy ezen felszerelés esetleg, a viszonylagos legrövidebb idő alatt, és az a csapatok szállítására szükséges közlekedési eszközök csekélyebb igénybevételével eszközöltethessék. 4. Mindazon seregrészeknek tagozása már béke idején, melyek a használatra első rendben hivatvák, az ordre de bataille-vel háborúban lehető öszhangzással, mint ez más nagy államoknál is létezik; Így tehát a keretrendszer kiegészítése a magasabb parancsnokságok és törzsekre nézve is, a legszükségesebb terjedelemben. A következő előirányzatokban , az érintett négy fő feltétből eredő kiadások: A. alatt a rendkívüli szükséglet az egyszeri kiadások fedezésére, és B. alatt, a rendes kiadások maradandó magasbítására egyes czímek és tételek szerint még behatóbban indokoltatnak. A közös hadügyminisztérium bár, küldöttségeknek az igénybe vett pénztömegek kiadására szóló engedélyt kegyes megfontolásra sürgetősen ajánlani, miután az indítványozott előkészületek és beszerzések háború esetre netáni elhalasztása a hadkezelőséget a legkínosabb helyzetbe ejtené, mert a felelősség alóli felmentésben vigaszt csakugyan nem találhatna. Tekintve a beszerzéseket, a most kért összegek százszoros száma sem lenne elegendő a mulasztás helyrepótlására, mert a világ semmiféle műszorgalma sem lenne képes a szükséges készleteket azon rövid idő alatt rendelkezés alá bocsátani, mely ma a mozgósításra engedtetik. Sürgetősen kéretnek tehát a magas küldöttségek, méltóztassanak elhatározni: „A közös hadügyminisztériumnak az egyszerű kiadások fedezésére, az esetleges mozgósítás gyorsítása tekintetéből az A. alatti előirányzatban kimutatott 2.536.257 frtnyi és rendes kiadások magasbitására B. alatti előirányzat szerint szükségelt 281.244 frt, összesen 2.817.501 frtnyi összeg az 1871-ki évre engedélyeztetik.“ Ez után a táblázatok következnek , majd az ezredek hazaszállítására vonatkozólag a következő indokolás: Az előnyök, melyek a cs. k. (csász. és kir. Szerk.) hadsereg csapatainak kiegészítő kerületeik vagy azok közelében való elhelyezéséből származnak, a közös hadügyminisztérium által már ismételve kiemeltettek’, és a magas delegáczióktól az említett czélra 1869. és 1870-dik években igényelt költségek engedélyezése által alapelvileg elismertettek; ennek következtében indíttatva érezte magát a közös hadügyminisztérium, az 1871-dik évi rendkívüli költségelőirányzatban 300,000 frtnyi összeget néhány hadtest áthelyezésére javaslatba hozni. A legközelebbi politikai események és katonai tapasztalatok mindazonáltal tanácsosnak tüntetik fel, e hasznot a leggyorsabban részünkre biztosítani, amelyet a fölemlített rendszabály a hadsereg harczképességére az által is gyakorol, hogy mozgósítás esetében a közlekedési eszközök csekélyebb igénybe vétele mellett, a csapatok hadilábrai helyezését egyszerűsíti és gyorsítja. Az illető áthelyezési javaslatoknak több évre való elosztásától eltekinteni és az egész áthelyezést egyszerre eszközölni, gazdászati szempontból is előnyösnek mutatkozik, mert utóbbi esetben nemcsak hogy a marsokat lehet egyszerűbben és olcsóbban elrendelni, hanem a csapatoknak kiegészítő kerületeikbe való elhelyezésével egybekötött jelentékeny megtakarítások, a szabadságos és újonczváltozásnál annál előbb hasznára lennének az államnak.Ennél mindazonáltal nem hagyattatik említés nélkül, miként van a szóban levő elv keresztülvitele korlátozva azáltal, hogy a csapatok szabályszerű béke-elhelyezésénél, melyeknek az egyes királyságok és országokra való felosztása a szolgálat azon követelményeinek kell, hogy megfeleljen, amelyek a védtörvényben kifejezett határozatokból az álló hadseregre vonatkozólag békében elkerülhetetlenül származnak. Ennek következtében a csapatok egy részének a kiegészítő kerületen kívül, éspedig olyan országokban kellene lennie, amelyekben nagyobb városok, erősített helyek stb. őrizetére több csapatok szükségeltetnek, mint amennyi az illető királyságok és országokból kiegészíttetik — vagy ahol egészségi szempontból alkalmatlan őrségek, az ilyen helyekre rendelt csapatok megválasztása és felváltása tekintetéből különös vigyázatot követelnek. A csapatoknak ezen határok közötti elhelyezését oly mérvben kell keresztülvinni, a mint az a mondottak után lehetőnek látszik,t.i. 830.000 forintot szükséges. Ebből az 1871. évre szóló hadi-költségelőirányzatban 311-ik lapon 3-dik czim alatt egy 300,000 frtnyi összeg rendkivüli követelésül felvétetett, továbbá az 1870. évre szóló a „hadcsapatoknak kiegészítő kerületeik, illetőleg azoknak közelébe levő elhelyezésére* 3. czim alatt (297 oldal) levő, alkotmányos utón engedélyezett 200,000 frtnyi követelményből csak 70,000 frtnyi részletösszeg használtatott fel, minthogy ez irányban még 130,000 frtnyi értékjog mutatkozik, amelynek felhasználása igénybe fog vétetni. A fönnemlített 300,000 frtos tétel alkotmányszerű engedélyezésének és a második 130,000 ft tétel hitel meghosszabbításának föltétele alatt, a kérdéses összcsapat elhelyezésre még 400,000 frt lesz szükséges, amely tehát a jelenlegi kormány- előterjesztésben hozatik javaslatba, e mellett mindazonáltal még hangsúlyozni kell, hogy a czélba vett csapatelhelyezés teljes keresztülvitele után a szabadságos- és újoncz-állítások költségei annyira alábbszállnak, hogy az 1871- diki előirányzat ellenében, az erre vonatkozó tétel alatt évenkénti 100.000 frt megtakarítás van kilátásba helyezve, miáltal néhány év alatt, az idén rendkívülileg igényelt összeg fedezve leend. Az osztrák delegáczió ülése. Jan. 13. Elnök Hopfen lov. 11 órakor megnyitja az ülést. A miniszteri székeken Lónyay, Kuhn, Beust; a kormány meghatalmazottai Früh, Hort, Tunkler és König alezredesek. A jegyzőkönyv hitelesítése és több kérvény bejelentése után az ülés napirendre tér s a hadügyi budget részletes vitatását folytatja. A katonai szekerészetre vonatkozó 250 ezer ft tétel vita nélkül megszavaztatik. A katonai képzőintézetek (5.) tételénél Weber a tanító státus egy harmadának leszállítását ajánlja. Több, tárgyba vágó reformot javasol. A bizottság kisebbsége által ajánlott 1.015,914 főnyi összeghez járul. Dr. Figuy is, az intézetek több hiányát gáncsolva, a kisebbséghez csatlakozik. Kuhn b. egyenként felel a felhozott ellenvetésekre. Az ellenzék — mondja — azt hangoztatja, hogy el kell törölni az altiszti iskolákat és katonai akadémiát állítani, melyben a növendékek két év alatt képeztetnek ki, és nem a mostani nagyon költséges rendszer nyomán. De ha a pénzügyi tekintetek fontosak, a hadsereg szellemi fejlesztése sem kevésbé jelentékeny (Helyeslés jobbról.) Nálunk nagyobb haladású országokban is megtartották az altiszti iskolákat, Ausztria katonai intézetekben különben is nagyon szegény. Az intézet költségei szerinte távolról sincsenek arányban a kiképzés igényeivel, a tanítóváltoztatás in practikus és meddig ő miniszter lesz, nem is fog abba beleegyezni. Azután 6-tól 17-ig (bezárólag) valamennyi tétel vita nélkül megszavaztatik. A 18. czikk a határőrvidék nagyobb vitára ad alkalmat. A többségi jelentés ugyanis a kormány előterjesztésével szemben,mely 968,571 frtot követel, semmit sem szavaz meg. Az alkotmányhű többség és baloldal Banhana előterjesztését osztja. Kuhn- miniszter és König ezredes kimutatni igyekszik, hogy a határőrvidéknek egy igen jelentékeny területe még nem tartozik a magyar korona alá, több ezred, melynek feloszlása, polgárosítása még most az állam rendjének nagy megingatása nélkül nem eszközölhető, haladása és anyagi élete, szükségletei, egyáltalában igénylik, hogy erre az alkotmányos testületek a szükséges összeget megszavazzák. B a n h a n s többségi előadó hangsúlyozza, hogy a határőrvidék mintegy a levegőben lebegő, tényleg még egy birodalmi félhez sem tartozik. Az anyagi szükségleteihez igényelt összegek a határőrvidék tnirtványai által teremthetők elő. Szavazásra kerülve, a delegáczió egyhangúlag megtagadja a miniszter által kért összeget. A 23-dik czímnél (szolgálati jutalom a rendes hadkötelezettségi időnél tovább szolgáló altisztek javára) a kormány 1.981,000 frtot kér. A többség ez összegből 164,439 frtot levon, míg ellenben a dr. Grocholski által indokolt (jobboldali) kisebbségi előterjesztés a kormány követelményét megszavazni ajánlja , a benzlovassági tbk. is a kormányi előterjesztést javasolja. Kuhn b. kiemeli, hogy nálunk fontosabb mint minden más országban, az altiszteket hosszabb időkig a zászló alatt tartani, ami csak jelentékenyebb jutalmazás által eszközölhető. A polgári hatóságok igen roszul gondoskodnak az altisztekről, s oly állásokat adnak nekik, melyek roszabbak előbbi katonai állásuknál. Az altisztek közül különben már törvényjavaslatot dolgozott ki, melyről reméli, hogy az alkotmányos testületek tetszését fogja kinyerni. Jelenleg mindent el kell követni, hogy az altisztek a seregnél maradjanak s a delegáczió hazafias cselekedetet művel, ha a kért összeget változatlanul megszavazza. B a n h a n s többségi előadó hangsúlyozza, hogy a többség is elismerte ez indokok helyességét. A különbség a két összeg között különben úgysem nagy. Szavazásnál a kormány előterjesztése fogadtatik el. Hosszabb vitára ad alkalmat azon kérdés, vajjon az altiszti helyettes tőke a közös pénzügyvagy hadügyminisztérium által kezeltessék-e. Herbst és Brestl az előbbi módusz, a hadügyminiszter és Horst alezredes az utóbbit védik. Szavazásra kerülvén, a többség az alapnak a pénzügyminiszter által való kezelését határozza el. Végül , a benz lovassági tbk. határozati javaslatai egy lóösszeírási törvény, s egy új hatékonyabb törvény alkotása iránt, mely a seregben a köteles szolgálattartamnál tovább szolgáló hasznavehető altisztek ellátásáról intézkednek, a budgetbizottsághoz utasíttatnak véleményadás miatt. Ülés vége két órakor Legközelebbi ülés holnap (szombaton) 11 órakor. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság e fent említett törv.javaslatot tárgyalás alá vévén, azt, mint a vádkötelezettségét megállapító 1868. XL. t. sz. 11. és 13. §-ainak kifolyását, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadás végett ajánlja. A részletekre vonatkozólag azonban következő módosításokat hoz javaslatba. A czimre nézve: minthogy a miniszter által előterjesztett törv.javaslat czimében az 1867. XII. t. sz. 12. és 14. §-ai által világosan kifejezett magyar hadsereg eszméjét teljesen elejti és e helyett csak a magyar sorhadi csapatokról tesz említést, a központi bizottság az alaptörvény kifejezéséhez híven ragaszkodva, a czimének következőleg történendő megváltoztatását indítványozza. „Törvényjavaslat, a magyar hadsereghez és haditengerészethez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában.“ (Helyeslés balfelől.) A törvényjavaslat 1. § ra vonatkozólag a honvédelmi miniszter a központi bizottságban megnyugtató felvilágosítást adván az állandó hadsereg létszámáról, a katonai kötelezettség alóli elbocsátás és a tartalékba áthelyezés iránt fennálló törvények°megtartásáról, valamint az évenkint elbocsátottak és elhaltak öszszes számáról, mindezeknek figyelembevételével ajavaslat 1. §-a változatlanul elfogadtatott. Az 2-ik §-ra észrevétel nem létetett. A 3. §-ra nézve az 1868 : 40. t. sz. 31. §-ának figyelembe vételével a központi bizottság indítványozza, hogy a „törvény“ szó után a következő szavak „a kihirdetés után azonnal életbe lép és“ közbeszavassanak. Megjegyeztetik, hogy a központi bizottság kisebbsége név szerint III., IV., VI. és VII. osztályok előadói bejelentették, hogy a czim kérdésére nézve eltérő nézetüket különvélemény gyanánt fogják elterjeszteni. A fépviselőház január 13. üléséből. A köponti bizottság jelentése az ujonczozási törvényjavaslatról így szól: „A magyar sorhadi csapatokhoz és haditengerészethez 1871-ik évben kiállítandó ujoncz-és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában előterjesztett 543. számú törv.javaslatra vonatkozólag.“ A III., IV., VI. és VII. osztályok különvéleménye ugyanezen törvényjavaslatra nézve a következő : Az osztályok előadóiból alakult közp. bizottmány többsége mai ülésében a fent idéztem törvényjavaslat czimét következőleg módositó : „A magyar hadsereghez és hadi tengerészeihez“ stb. A kiegyezésről szóló 1867. 12. t. czikk első szakaszai elsorolván azon ügyeket, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokkal közösek, a 9. §-ban ezt mondja: „A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval : a hadügy.“ A 11. §. ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait körvonalazván, a fennebbi szakaszt világosan értelmezi, midőn mondja : mindaz,ami az egész hadseregnek, és így a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére stb. vonatkozik.“ A következő 12. és 14. §-okban a magyar hadsereg kitétel mint már a fennebbinek folyománya magában fordul elő. Ezen látszólagos ellentét azon alkalommal, midőn a véderőről szóló 1868. 40. sz. megalkotása után, és annak alapján a honvédelmi miniszter az első ujonczjutalék megszavazását kívánta, egy erre vonatkozó törv. javaslatában a mostanival teljesen azonos czim alatt — a benn előforduló „magyar sorhadi csapatok“ kifejezés aggályokat keltett fel, és szemben a felemlített 1867. 12. t. czikkel, elég fontos okot szolgáltatott arra, hogy az országgyűlés törvénymagyarázási jogával éljen. A törvényhozás e törvénymagyarázás tisztjét teljesité, s kimondatik: a megalkotott 1868. 1. t. sz. czimében szentesítve van, melynek úgy szavai ,mint értelme teljesen egyeznek azzal, melyet a most előterjesztett honvédelmiminiszteri törvényjavaslat tartalmaz. Ezen törvénymagyarázási tisztet ugyanazon tárgyban és czimben ismételve kellett gyakorolnia az országgyűlésnek, midőn az 1870. évre kívánt hadjutalék megszavazása volt tárgyalás alatt a törvény által már szentesített czimmel. A törvényhozás magyarázata e másodízben is az volt, mint először, s kimondása az 1869. 15. t. sz. czimében szentesítve van. A VII. osztály a törvénynek ily világos adataival, s a törvényhozás factorainak ily tényeivel, egy perezre sem ingadozhatott az iránt, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak már két törvény által szentesített czimét ezúttal is fentartsa, s erős következetlenségi vád nélkül nem határozhatta magát arra, hogy mit a törvényhozás ismételt magyarázatával megfelelőnek mondott ki, ugyanazt egészen hasonló körülmények és okok mellett egy harmadik magyarázattal felforgassa. Nem tehető a VII. osztály még azért sem, mert ezáltal alkalmat szolgáltatna a feltevésre, hogy vagy a két első magyarázat volt téves, vagy a mostani ellen merülhetnek fel kételyek, egyik mint másik csak a bizalmat ingatná meg, melyet törvényeink iránt mindenkiben szilárdítani feladatunk. Végül nem változtatható meg a Vn osztály a tárgyalás alatti törvényjavaslat czimét még azért sem, mert az 1867: XII. törvény szerint a hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kegészítő része; azokat tehát a magyar sorbeli csoportokhoz és haditengerészethez, mint törvényünk szerint létezőkhöz adhatjuk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit sem sorozhatunk be. És ezen indokok alapján a VII. osztály az 1871. évi ujonczjutalék megszavazásáról szóló törvényjavaslat czimét, változtatás nélkül elfogadta. Pesten, jan. 12-én, 1871. Királyi Pál s. k. a VII. osztály előadója. Ezen különvéleményhez hozzájárul: Mihályi Péter, a VI. osztály előadója. A törvényjavaslat eredeti czimét megtartatni határozta a III. osztály: Széll Kálmán s. k. Eden csatlakozik a IV. osztály részéről: Szőgyényi Jászló s. k. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, jan. 13. (Schweinitz porosz követ) a ma délelőtti vonattal visszautazott Bécsbe. (Hófuvatagok.) Az idei tél kemény csajpás a közlekedési vállalatokra nézve. A bécs ujszőnyi vonalon a személyközlekedést teljesen