Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-26 / 21. szám

Csütörtök, január 26.1871. 22. évi folyam. 21. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. eme­et. E lap szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 23 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor ,5 ujkr. PEST, JANUÁR 25. Hazai viszonyaink fejlődése folytán a magyar delegatióban egy párt választot­tai ülnek. Ez sok tekintetben előny, sok tekintetben hátrány. Minden esetre azon­ban e körülménytől legalább azon egy következményt mindenki joggal várhatta, hogy a delegatióban — s specializer a külügyi vitáknál — a többség politikája határozott és minden kétértelműséget ki­záró kifejezést, fog nyerni. Három napig foly már a szóbeszéd. Hallottunk kelleténél több beszédet, át­gondoltat és tartalmast, hebehurgyát és ürest. Hanem ha valaki azt kérdené tő­lünk : mi a delegációban ülő párt kül­ügyi politikája, a válasz nemcsak nehéz, hanem majdnem teljes lehetetlenség volna. A szélrózsa nem fordulhat annyi irány felé, a­hány felé fordul a delegátió tagjai­nak felfogása a külügyi helyzetről. Pulszky ránczba szedi homlokát s a közvéleményt, s haragra lobban , mert nem borulnak le mindnyájan Bismarck előtt, még akkor is, ha a német kanczellár becses szemé­lyének hátulsó oldalát fordítja felénk. Szirmay még tovább megy és dythi­­rambicus ódákat zeng a német culturá­­nak s humanitásnak, ép akkor, midőn Páris bombáztatása fényes tanúságot tesz a humanitás mellett. Zsedényi kérdőre vonja a külügyért, mért állította helyre a háború kitörése után a teljes békelábat, s mért került ez pénzbe? Ürményi Miksa határozottan franczia rokonszenvet tolmá­csol. S igy megy ez tovább, épületes illustratiójául a mnai ismert mondásnak : quot capita, tot sensus. Ez azonban még nem a legfeltűnőbb. Oly helyzetben, mint a mostani, midőn a világ agyveleje forr, az ily jelenségek még érthetőek. Kevésbé érthető azonban az, hogy nemcsak az egyes szónokok, hanem a szónokok s a külügyminiszter között is roppant sok a differencia. Egyik sincs megelégedve az ügyek vezetésével, mind­nyájan többé vagy kevésbé keserűen ki­kelnek Beust gróf ellen. Nem azért mondjuk ezt, mintha külügye­­ink vezetésében nem találnánk gáncsra méltót. Bizony, történt ott mindenféle, a­mi sokkal inkább elmaradhatott volna. Ha mi ennek daczára csodálkozva szemléljük a folyton nyilatkozó elégedetlenséget, azt kérdjük , hogy van az, hogy az ország­gyűlésen az elégedetlenségnek még csak nyomára sem akadtunk, hogy a mostani delegátusok hallgattak ott, a­hol, ha annak idején szavukat latba vetik, a bajon talán még segíteni lehetett volna, az országgyű­lésen? Az országgyűlésen ott van a magyar miniszterelnök, kinek befolyását a kül­­ügyek vezetésére a törvény biztosítja. E törvény egyszersmind a parlamentet is felhatalmazza, hogy a­mikor csak szük­ségesnek tartja, vitái körébe belevonja a külügyet is. Tette-e ezt a magyar parla­ment, megadta-e Andrássynak a kellő directívát ? Mi részünkről a külügyek vezetését csak úgy gondol­hatjuk , hogy az Beusz és Andrássy teljes egyetértése mellett történt. A törvény kötelességévé szabja a magyar miniszterelnöknek, hogy jogos befolyását érvényesítse. Ha az megtör­tént, akkor minden hiba, minden mu­lasztás ép úgy nehezedik a magyar mi­niszterelnökre, mint a külügyek vezető­jére; ha nem történt, akkor pláne rend­kívüli mulasztás. Az egész, roppant zavaros, helyzet tisz­tázására mi ezt elmondandónak véltük. S midőn ezt teszszük, rögtön ki is vonjuk a mondottakból a tanulságot. Az első az, hogy az országgyűlésnek sokkal behatóbban s minden fontosabb fordulatnál foglalkoznia kell külügyeink vezetésével. Ezzel elkerülheti, hogy fait accoraplikat állítanak a delegátiók elé, kész helyzetet, melyekkel azután nem tudnak mit kezdeni. A második tanulság pedig az, hogy a kormány nem hagyhatja egészen magára a delegációt, minden érintkezés, minden összeköttetés nélkül, mindent a szerencsés véletlenre bízva. Néha jól mennek a dol­gok, néha a zavar kikerülhetlen. A dele­gátióban — kiváltkép a külügyeknél — nemcsak az illető külügyminiszter, ha­nem mindig egyúttal a magyar kormány fölött is mondanak ítéletet. Pest, január 2­5. (Londonból) ma d. n. vett táviratunk ar­ról értesít, hogy a conferentia tegnap ülést tar­tott Favre jelenléte nélkül. E szerint ténynek látszik, hogy Favre, a Bismarck által tett sértés után, nem fogadta el a katonai parancs­nok menlevelét, s ténynek az, hogy Európa ülé­sezik .• Francziaország nélkül, mi egyes-egye­­dül azért történik, mert Bismarck nem tartotta meg a semleges hatalmaknak adott ígéretét s nem szolgáltatta ki Favrenek azt a menlevelet, melyet lord Granville meghívó levelében határ­­zottan említ. E tény kétségkívül nagyban hoz­zájárul a helyzet bonyolódásához. Az incidens­nek a conferentián okvetlenül szóba kell kerül­nie, s mert Anglia e tárgyra nézve becsületében engageirozva van, a semleges hatalmak kötele­sek közbe lépni, tiltakozván ama sértő insinua­­tio ellenében, melyet Bismarck irányukban ak­kor követ el, midőn saját felhívása folytán — a béke művének consolidálására gyűltek össze. Ma még azonban az egész tényállás nem oly vi­lágos, hogy tüzetes­­­ommentárokkal lehetne kisérni. Londoni forrásunk megbízhatósága ki­zár ugyan minden kételyt, hogy a conferentia csakugyan ülést tartott, még pedig Favre jelen­­léte nélkül,­­ de azért a porosz katonai men­levélnek Favre általi állítólagos visszautasításá­hoz a jelen pillanatban még némi kétely fér, s így ezúttal csak jelezni kívántuk a bonyodal­mat, melyet ismét gr. Bismarck idézett fel a háború aggályaiból már-már felocsúdó hatal­mak fölé. (A magyar delegátió­ hadügyi albi­zottságának jelentése egy 58 lapnyi kis műben, melyet a bizottság előadója B­u­j­a­n­o­v­i­c­s S­á­n­d­o­r képv. ur szintoly feláldozó buzgalom, mint kiváló szakavatottság és gyorsasággal szer­kesztett, ma osztatott ki. E jelentés a hadügyi albizottság összes határozatait tartalmazza, me­lyeket mi már ülésről-ülésre közöltünk, s így sok ismétlésbe esnénk, ha az egész művet akar­nánk ismertetni. Főbb pontjait azonban közelebb bemutatjuk, egyelőre pedig alább közöljük az élelmezés tárgyában kiküldött albizottság jelen­tését, mely oly dolgokat tartalmaz, melyek ed­dig lapunkban nem voltak érintve. Pest, január 25. A magyar delegáció külügyi vitájának második napja igen élénk és eléggé érde­kes volt. A szónokok nagy része nem lépett so­rompóba oly pretensióval, hogy a mo­narchia külügyi politikájának kizökkent szekerét egy oldalemelintéssel rendes ke­rékvágásába fogja visszahelyezni; nem is akart kérlelhetlen szigorral bíráskod­ni holtak és elevenek fölött. A szónokok legtöbbje, kiindulva az eléggé kényelmet­len és készületlen helyzet constatálásából, többé, vagy kevésbé szilárd körvonalak­ban elénk rajzolták a külpolitikát, melyet ők a monarchia számára a legjobbnak tar­tanak. Sok újat nem hallottunk, hanem nem is az az orvosságnak kritériuma, hogy még senki sem alkalmazta, senki sem is­merte.­­ Végtére azt az örökké igaz szót is hangoztatták , hogy a legjobb szövet­séges minden körülmény között a mi magunk ereje, a magunk jólléte és viszo­nyainknak rendezett volta. Mi ott va­gyunk, hogy a jó belpolitika még min­dig legalább is az a külpolitika, mely a legkevesebb veszélylyel jár, s a sikernek, a béke fentartásának legjobb esélyeit nyújtja. A megerősödött, viszonyaiban rendezett osztrák-magyar állam legro­­szabb esetben még önmagában is oly erőt bír, hogy nem kell kétségbeesnie. Az erőgyűjtés az a politika, mely a­mint nem teszi szükségessé, hogy bárkinek segítségét minden méltóságból kivetkőz­­tetve kérve kérjük, és úgy lehetővé teszi, hogy az érdekek találkozásánál valóban barátot, sőt szövetségest nyerhessünk. A vitát megnyitotta Ürményi Miksa, ki azon fájdalomnak adott kifejezést, me­lyet a szabadság és haladás minden ba­rátja Francziaország szomorú sorsa fölött érez, s egyszersmind sötét képét nyújtot­ta ama jövőnek, melylyel a német csá­szárság caesaristicus természete Európát fenyegeti. Fájdalmát s minden aggályát sok tekintetben indokoltnak tartjuk, s a delegátió is hangos helyesléssel követte szavait. Mi azonban nem minden tekin­tetben osztjuk azon következményeket, melyeket Ürményi a helyzet szomorú vol­tából kivont; azt hiszszük, hogy Német­országgal szemben és oly kevéssé ajánla­tos az ő ridegen visszautasító, mint Pulsz­­kynak kézcsókolva hódoló magatartása, hanem azért el kell ismernünk,hogy Ürmé­nyi szavai oly kárt érintettek,melyek min- i­den szabadelvű magyar kebelében a ro­konszenv hangját fogják kelteni. Ürményi politikája — most már nem rokon- vagy ellenszenvekről, hanem az osztrák-magyar monarchiának ajánlandó magatartásról szólunk — az egyik végletet képviseli, a másikat Pulszky­é ; az igazság a helyes középúton van, melynek tegnap ha bár nem csillogó, lármás, de annál igazabb, practi­­cusabb kifejezést adtak Kemény Gá­bor báró, Zichy Ferdinand gróf és több tekintetben Trefort Ágoston is. Örül­tünk, hogy végtére a practicus érzésnek, a’higgadt józanságnak is nyomós nyilat­kozataira akadtunk. A vita végén Orczy báró emelt szót, s a delegátió feszült figyelme közepette hosszabb, jelentékeny beszédet tartott. Az ily beszédet, melyben a külügyi hivatalnak politikája mint egy gyypontban egyesül, hézagos hallás után nem akarnak megítélni, a beszéd authen­­ticus szövege pedig oly későn jutott kezeink közé, hogy tüzetes méltatását holnapra kell halasztanunk. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 25 -én. I. A képviselőház mai ülése a részletes budget­­vita bevezetése volt. A pénzügyi bizottság jelen­tése alapján a ház több nagy fontosságú tárgy­ban hozott határozatokat, melyeket alantabb is­mertetünk. Igaz, hogy e határozat közül több úgy van fogalmazva, hogy inkább a ház jámbor óhajai nyilvánításának, mint a kormányt hatá­rozottan kötelező utasításnak értelmezhetők, még­sem akarjuk megtagadni a pénzügyi bizott­ságtól azon érdemet, hogy e régóta érezhetővé,­­ sőt égetővé vált kérdésekben valahára kez­­deményezőleg lépett fel. A pénzügyi bizottság indítványai után a ház a miniszterelnökség költségvetésére tért át. Stt Irányi Dániel ingerült megtámadáso­kat intézett a miniszterelnök politikája ellen, és páthoszteljes kritikaszeri­­nteltséggel elmondott beszédében még ennek személyiségét is refle­xióinak tárgyává tette. Tudvalevőleg Andrássy gróf nem az az államférfi, ki ilyesmit szótlanul eltűr, s ma is azonnal rögtönözve felelt, még pedig oly hévvel, szikrázó szellemdussággal, mely támadóit nem kis zavarba hozhatá. A megtámadottból támadó lett, s ha szellemes rögtönzésén ma bizonyos nagyon is keserű gúny érezhető, azt mindenki teljesen érthetővé fogja találni ama különös öntetsző mo­dorral szemben, melylyel Irányi vádjait a kor­mánypadok ellen szórni szokta. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések, kérvények. Stratimirovich inter­pellál a Temes és Béga csatornák kiöntése ügyében. Az ujjmotozási törvény kihirdettetik. Az 1871-iki költségve­tés részletes tárgyalása; a pénzügyi bizottság indítvá­nyai , a miniszterelnökség költségvetése.) Az ülés kezdetén a pénzügyi bizottság jelen­tésének a tiszti fizetések fölemelésére vonatkozó része tárgyaltatott, az utolsó szónok, kiről esti lapunk szól, Csiky Sándor,­­ ezután szót emel Széll Kálmán előadó . Az itt mondottak­ na­­gyobbrészt nem voltak helyén, mert azok a részletes tárgyaláshoz tartoztak. A személysza­­porítások nagyobb részt nem a központi igazga­tásnál történtek, és a történt szaporítások csak az administratió legtöbb ágában beállott új vál­tozásoknak voltak eredményei, így például a miniszterelnökség költségvetése szaporodott,­­ mert oda jöttek a fiumei kormányzat költ­ségei is. Az államszolgálat, a humanitás érdekében kéri a házat a pénzügyi bizottság javaslatának elfo­gadására. Elnök : Reassummálja a tárgyalás folytán mondottakat. A házszabályok 147. §-a azt ren­deli, hogy ha pénzösszegek iránt történik a sza­vazás, mindig a nagyobb összeg iránt kell leg­előbb szavazni, és ha több kérdés iránt kell sza­vazni azokat széttaglalva kell szavazás alá bo­csátani. A kérdések feltétele iránt rövid vita fejlődött ki, melyben részt vett Deák, Ghyczy, Kerkapoly. Deák és Kerkapolyi javaslata folytán először Deák Ferencznek indítványa felett történt sza­vazás. Az indítvány a minisztérium által javaslatba hozott alsóbb (1050 írton alóli) tiszti fizetések­nek megadását kívánja, azonban a miniszteri fo­galmazóknak nyújtott ezen kedvezményt a cu­­riai fogalmazókra is kiterjesztetni kívánja. Ezen indítvány nagy többséggel elfogad­tatott. Ezután a pénzügyi bizottságnak a lakbérekre vonatkozó indítványa felett történt szavazás. A képviselőház többsége elfogadja a pénzügyi bizottság javaslatát a lakbérekre nézve. A kép­viselők nagy része, (maga Deák is) a kormány által javasolt nagyobb lakbérek mellett szava­zott, de a többség a pénzügyi bizottság által mér­sékelt lakbérek mellett nyilatkozott. Ezután a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt többi indítványok kerülnek tárgyalás alá. A pénzügyi bizottság második indítványa: Az ország valamennyi tanintézeteinek a közoktatási miniszter alá helyezése. Széll Kálmán előadó. A pénzügyi bizottság általános jelentésének második indítványa arra vonatkozik, hogy az ország valamennyi tanin­tézete, közművelődési és tudományos intézete a közoktatási miniszter alá helyeztessék. Ajánlja ezen elvet elfogadásra (Helyeslés.) Várady Gábor elfogadja a pénzügyi bizott­ság ezen indítványát, azonban miután a pénz­ügyi bizottság ezt inkább mint óhajtást nyil­vánítja, ő pedig utasításképen akarja azt ki­jelenteni, azért következő határozati javaslatot nyújt be. Határozati javaslat. Tekintettel az 1871-ik évi államköltségvetési előirányzat tárgyában az állandó pénzügyi bi­zottság által előterjesztett általános jelentésben felhozott érvekre, utasíttatik a minisztérium az iránti törvényjavaslatának előterjesztésére, hogy jövőben minden állami tanintézet, továbbá min­den állami tudományos és közművelődési inté­zet a közoktatási miniszter vezetése alatt álljon, hogy így a jövő évi államköltségvetés már en­nek megfelelően legyen egybeállítható. Korizmics László: Első pillanatra igen tet­szetősnek tűnik fel ezen indítvány; el is fogadja ezen elvet azon pontig, addig t. i. míg az oktatás az elmélet terén marad, de a gazdasági, erdésze­ti és bányászati tanintézetek csak úgy működ­hetnek sikerrel, ha az elmélet és a gyakorlat szempontjaira egyiránt fegyelemmel vannak. Attól tart, ha a pénzügyi bizottság javaslata el­fogadtatnék, és ezen intézetek a vallásügyminisz­­ter alá helyeztetnének, az oktatás elméleti része túlsúlyt nyerne, azért az indítvány ellen szól. Deák Ferencz: Nem tudja, hogy értelmezi a pénzügyi bizottság ezen indítványát, mert e sze­rint a katonai tanintézetek is a vallásminiszter alá helyeztetnének. Nem tarja czélszerűnek e kérdést mint elvet eldönteni,jobb lenne e kérdést minden egyes tanintézetnél külön külön eldönte­ni, midőn vele majd ex professo fogunk foglal­kozni. (Helyeslés.) Széll Kálmán megjegyzi, hogy a katonai tanintézeteket már azért sem érthette ide a pénzügyi bizottság, mert ezek a jelen költség­­vetésben nem szerepelnek. Kerkapoly­ pénzügym­­niszter nem akarja a kérdést most futtában eldönteni, a kormány a most nyilvánuló kívánságot indokul fogja tekin­teni arra nézve, hogy e kérdéssel behatólag fog­lalkozván, az iránt előterjesztést tegyen. Deák Ferencz az előadónak felelve meg­jegyzi, hogy a katonai intézetek ugyan jelenleg nincsenek a költségvetésben, de a pénzügyi bi­zottság nem is a jelen költségvetést vehette ala­pul ; a pénzügyi bizottság indítványa tehát nem eléggé határozott. Péchy Tamás gyakorlati szempontból Vá­rady Gábor határozati javaslatát pártolja, el­lenben Jankovits Antal a pénzügyi bizottság ja­vaslata ellen van, utalva azon fényes eredmé­nyekre, melyek a m.­óvári gazdasági taninté­zetnél elérettek, mióta ez a földművelési minisz­ter alá helyeztetett. Zsedényi Ede: ha a képviselőház nem akar­ja elfogadni a pénzügyi bizottság indítványát, legczélszerűbb volna még a pénzügyminiszter nyilatkozata értelmében a kormányt arra utasí­tani, hogy eziránt előterjesztést tegyen. P. Szathmáry Károly Várady Gábor hat­ javaslatát pártolja. Korizmics érvei őt meg nem c­áfolták, a polytechnikumban is gyakorlati szakférfiak képeztettek, pedig ezen intézet már eddig is a közoktatási miniszter alatt volt. Elnök szavazás alá bocsátván a kérdést, a pénzügyi bizottság indítványa csekély többség­gel elfogadtatott A pénzügyi bizottság legközelebbi indít­ványa : Egy országos könyvtár felállítása. Széll Kálmán előadó olvassa a jelentést. A bizottság nem helyeselheti, hogy majd minden tárc­a költségvetése tetemes összegeket nyel el, még­pedig nem egy, de számos helyen található könyvtárak gyarapítására. Az annyi felé fordított sok költség daczára a czél elérve nincs, mert a könyvtárak mégis hi­ányosak maradnak és nagyobb részt hozzáfér­hetnek. E bajosan a létező könyvtárak lehetőleg egye­sítése mellett egy nagy országos könyv­tár felállítása segítene.­­Ugyanazon költséggel, melyet az országgyűlés évenként e czélra több helyen megszavazni szokott, a sok hiányos kis könyvtár helyett egy nevezetes és lehetőleg tel­jes országos könyvtár jöhetne létre, mely az egész közönség rendelkezésére is állhatna; ezen eszme létesítése nem zárja ki egyébiránt azt, hogy kisebb kézi szak­könyvtárak ne állhassa­nak fel az egyes minisztériumok és intézetek kebelében, melyeknél azoknak szüksége fennfo­rog. Ajánlja ezen eszmét elfogadásra. (Helyeslés.) Tisza Kálmán lényegileg egyetért a pénz­ügyi bizottság indítványával, de nagyobb hatá­rozottság kedvéért következő határozati javas­latot ajánl elfogadásra. A képviselőház oda utasítja a minisztériumot, hogy a jövő évi költségvetés beterjesztését meg­előzőleg részletes javaslatot terjesszen be az iránt, miként lehetne az egyes minisztériumok által a könyvtárak gyarapítására igénybe venni szokott összegeket, egy országos könyvtár léte­sítésére fordítani úgy, hogy e mellett mind az egyes minisztériumok szükségleteinek elég­té­tessék, mind a közönség az így létre­jött könyv­táraknak hasznát vehesse ? A folyó évben pedig a könyvtárak gyarapítá­sára az egyes minisztériumok költségvetésében megszavazandó összegeket kölcsönös értekezés folytán úgy használja fel, hogy a könyvek be­szerzésének a szükségtelen többszörös példányok mellőzésével mentül nagyobb eredmény éressék el, s a beszerzendő könyvek nagy részben leg­alább a létesítendő országos könyvtár első alap­jait képezhessék. (Helyeslés.) Az előadónak nincs ellenvetése e határozati javaslat ellen, mely szavazás alá bocsáttatván, egyhangúlag elfogadtatott. A következő indítvány szól: a közalapok kezeléséről. Széll Kálmán előadó indokolja a pénzügyi bizottság indítványát, mely szerint minden egyes miniszter költségvetésére általánosan azon elv­nek kimondását ajánlja a bizottság,hogy minden országos közalap, mely az illető miniszter keze­lése és rendelkezése alatt áll és eddig még a öt költségvetésbe fel nem vétetett, azon miniszter költségvetésébe felveendő lesz. Általában pedig sem­ az országos közalapok kezelése csak úgy történ­­hetik czélszerűen, ha azok a pénztári kezelésre ül nem nézve öszpontosítva a pénzügyminiszter alatt álask­ise­l­lanak, s a többi miniszter csak kezelési pénztádollalon rakkal bajon, és ezekben a pénzkészlet ma­ic­s3 muma meg legyen állapítva. sodtovost A ház ezen indítványt észrevétel nélkül elfo­gadja. A pénzügyi bizottság következő inditványa úg­y szól:­­górflöff a kölcsönöknek a költségvetésbe való ’(‘"ff felvételről. Széll Kálmán előadó: Az országnak három rendbeli adóssága van, mely eddig nem vétetett fel a költségvetésbe: egyik a vasúti kölcsön, má­sik az 1870. X. t. sz. alapján felvett kisorsolási kölcsön, harmadik a szőlődézsma-váltság. Kell, hogy ezen adósságok és kölcsönök előirányzata is felvétessék a költségvetésbe. Azt véli, nincs most helyén kimutatni azt, hogy a költségvetés keretén belül mily helyen vétessenek ezek fel. A költségvetési vita befeje­zése után a pénzügyi bizottság szokás szerint az idén is elő fogja terjeszteni a költségvetési tör­vényjavaslatot. E törvényjavaslatban a pénz­ügyi bizottság ki fogja jelölni azon helyet is, hová az államadósságok legc­élszerűbben­ lesz­nek felvehetők oly módon, hogy ez­által az ál­lam rendes kiadásai és bevételei még látszólag se mutassanak oly számot, mely a tényleges állapotnak meg nem felel. Az államkölcsönök utáni bevételek és kia­dások, nem a rendes bevételek és kiadások,­­ nem a rendkívüli b­e­vét­elek és kiadá­sok közé tartoznak; elsők közzé azért nem, mert nem rendes bevételeket és kiadásokat ké­peznek, a rendkívüliek közé azért nem, mert az államok hosszabb időre lekötött adóságát képezik. Nézetem szerint tehát, leghelyesebb lesz, ha külön fejezetbe lesznek foglalva. Kerkapoly pénzügyminiszternek nincs ész­revétele az indítvány ellen, mely egyhangúlag elfogadtatik. A pénzügyi bizottság következő indítványá­nak tárgya: a nyugdíjak előirányzata. Széll Kálmán előadó: A nyugdíjakra vonat­kozólag a bizottság a miniszterektől a nyugdíja­sok jegyzékének előterjesztését kérte illető nyug­­díjaik kimutatásával együtt, a kimutatásokban egyes tételeket összevetett azon határozatokkal, melyeket a képviselőház az 1870-ik évi költség­­vetés tárgyalása alkalmával a nyugdíjakra néz­ve hozott. Ezen összevetésből arról győződött meg, hogy a nyugdíjak előirányzata nem telje­sen, és nem minden miniszter költségvetésében felel meg az illető képviselőházi határozatoknak, azért is a bizottság az államszámvevőszéket tartja felhívandónak arra, hogy az 1870. XVIII. t. sz. szerint feladata lévén a nyugdíjak folyto­nos nyilvántartása és a nyugdíjasok jegyzéké­nek kimutatása, vizsgálja át az előirányzott nyugdíjak kimutatásait, és hasonlítsa azokat össze a képviselőház határozataival, addig is ezen átvizsgálás fentartása mellett megszavazan­­dóknak véli ugyan a bizottság az előirányzott nyugdíjakat, de a megszavazandó összegeket végleg megálla­pítottaknak nem tekintheti. Horn Ede: Ha a kormány az új hivatalszerve­zetet be fogja nyújtani,úgy az új nyugdíj­rendszer megállapítása is szóba fog jönni. Akkor ő egy ja­vaslatot fog benyújtani, melynek értelme az lesz, hogy a nyugdíj egészen megszüntessék. A nyug­díj a modern állam fogalmával ellenkezik. A modern állam a hivatalnokot szabad polgárnak tekinti, kit csak addig fizet, míg igénybe veszi. A nyugdíj ellenkezik az államszolgálat érde­keivel is. A nyugdíj által az államhivatalnokok gépiesen szolgáló eszközökké válnak. Azt mondják, a nyugdíj­rendszernek nagy előnye az, hogy a hivatalnokot öreg napjaira biztosítja. Régente ez helyén lehetett, de mai nap ott vannak a biztosító intézetek, melyek e czélnak megfelelnek. A hivatalnok fizetésének 3—4 pretjét évenkint biztositó intézetbe tehet­né, melyet öreg napjaira visszakaphatna. Ez által a hivatalnok, ki most a nyugdij-intézmény által az államszolgálathoz van kötve, szabad polgárhoz inkább illőleg biztosíthatná magát öreg napjaira. E rendszer be van hozva már Helvetiában és Amerikában is. Simonyi Ernő: A pénzügyi bizottság jelentés az­t mondja, hogy az 1871. benyújtott államkölt­ségvetésben előirányzott nyugdijak nem felelnek meg minden tekintetben az 1870. XVIII. t. sz. rendeletének; ezt mint tényt állítja elő és mint remediumot ajánlá, hogy azok vizsgáltassanak meg s azután intézkedjék a ház felette. Azt hiszi, hogy midőn positiv törvény van előttünk és midőn a miniszter előirányzata olyas­mit mutat elő, mely e positiv törvénynyel ellen­kezik, akkor a conclusio nem az, hogy a szám­vevőszék járjon el, hanem hogy a pénzügyi bi­zottság maga törülje ki azon nyugdíjakat, me­lyek a törvény rendeletének nem felelnek meg. Széll Kálmán központi előadó. Röviden vá­laszol azon ellenvetésre, mintha a pénzügyi bi­zottság ellentétben volna maga magával és nem légire járt volna el. A pénzügyi bizottság nem azt mondja, hogy a nyugdíjakra előirányzott összegek ellentétben

Next