Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-26 / 21. szám
Csütörtök, január 26.1871. 22. évi folyam. 21. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emeet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 23 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor ,5 ujkr. PEST, JANUÁR 25. Hazai viszonyaink fejlődése folytán a magyar delegatióban egy párt választottai ülnek. Ez sok tekintetben előny, sok tekintetben hátrány. Minden esetre azonban e körülménytől legalább azon egy következményt mindenki joggal várhatta, hogy a delegatióban — s specializer a külügyi vitáknál — a többség politikája határozott és minden kétértelműséget kizáró kifejezést, fog nyerni. Három napig foly már a szóbeszéd. Hallottunk kelleténél több beszédet, átgondoltat és tartalmast, hebehurgyát és ürest. Hanem ha valaki azt kérdené tőlünk : mi a delegációban ülő párt külügyi politikája, a válasz nemcsak nehéz, hanem majdnem teljes lehetetlenség volna. A szélrózsa nem fordulhat annyi irány felé, ahány felé fordul a delegátió tagjainak felfogása a külügyi helyzetről. Pulszky ránczba szedi homlokát s a közvéleményt, s haragra lobban , mert nem borulnak le mindnyájan Bismarck előtt, még akkor is, ha a német kanczellár becses személyének hátulsó oldalát fordítja felénk. Szirmay még tovább megy és dythirambicus ódákat zeng a német culturának s humanitásnak, ép akkor, midőn Páris bombáztatása fényes tanúságot tesz a humanitás mellett. Zsedényi kérdőre vonja a külügyért, mért állította helyre a háború kitörése után a teljes békelábat, s mért került ez pénzbe? Ürményi Miksa határozottan franczia rokonszenvet tolmácsol. S igy megy ez tovább, épületes illustratiójául a mnai ismert mondásnak : quot capita, tot sensus. Ez azonban még nem a legfeltűnőbb. Oly helyzetben, mint a mostani, midőn a világ agyveleje forr, az ily jelenségek még érthetőek. Kevésbé érthető azonban az, hogy nemcsak az egyes szónokok, hanem a szónokok s a külügyminiszter között is roppant sok a differencia. Egyik sincs megelégedve az ügyek vezetésével, mindnyájan többé vagy kevésbé keserűen kikelnek Beust gróf ellen. Nem azért mondjuk ezt, mintha külügyeink vezetésében nem találnánk gáncsra méltót. Bizony, történt ott mindenféle, ami sokkal inkább elmaradhatott volna. Ha mi ennek daczára csodálkozva szemléljük a folyton nyilatkozó elégedetlenséget, azt kérdjük , hogy van az, hogy az országgyűlésen az elégedetlenségnek még csak nyomára sem akadtunk, hogy a mostani delegátusok hallgattak ott, ahol, ha annak idején szavukat latba vetik, a bajon talán még segíteni lehetett volna, az országgyűlésen? Az országgyűlésen ott van a magyar miniszterelnök, kinek befolyását a külügyek vezetésére a törvény biztosítja. E törvény egyszersmind a parlamentet is felhatalmazza, hogy amikor csak szükségesnek tartja, vitái körébe belevonja a külügyet is. Tette-e ezt a magyar parlament, megadta-e Andrássynak a kellő directívát ? Mi részünkről a külügyek vezetését csak úgy gondolhatjuk , hogy az Beusz és Andrássy teljes egyetértése mellett történt. A törvény kötelességévé szabja a magyar miniszterelnöknek, hogy jogos befolyását érvényesítse. Ha az megtörtént, akkor minden hiba, minden mulasztás ép úgy nehezedik a magyar miniszterelnökre, mint a külügyek vezetőjére; ha nem történt, akkor pláne rendkívüli mulasztás. Az egész, roppant zavaros, helyzet tisztázására mi ezt elmondandónak véltük. S midőn ezt teszszük, rögtön ki is vonjuk a mondottakból a tanulságot. Az első az, hogy az országgyűlésnek sokkal behatóbban s minden fontosabb fordulatnál foglalkoznia kell külügyeink vezetésével. Ezzel elkerülheti, hogy fait accoraplikat állítanak a delegátiók elé, kész helyzetet, melyekkel azután nem tudnak mit kezdeni. A második tanulság pedig az, hogy a kormány nem hagyhatja egészen magára a delegációt, minden érintkezés, minden összeköttetés nélkül, mindent a szerencsés véletlenre bízva. Néha jól mennek a dolgok, néha a zavar kikerülhetlen. A delegátióban — kiváltkép a külügyeknél — nemcsak az illető külügyminiszter, hanem mindig egyúttal a magyar kormány fölött is mondanak ítéletet. Pest, január 25. (Londonból) ma d. n. vett táviratunk arról értesít, hogy a conferentia tegnap ülést tartott Favre jelenléte nélkül. E szerint ténynek látszik, hogy Favre, a Bismarck által tett sértés után, nem fogadta el a katonai parancsnok menlevelét, s ténynek az, hogy Európa ülésezik .• Francziaország nélkül, mi egyes-egyedül azért történik, mert Bismarck nem tartotta meg a semleges hatalmaknak adott ígéretét s nem szolgáltatta ki Favrenek azt a menlevelet, melyet lord Granville meghívó levelében határzottan említ. E tény kétségkívül nagyban hozzájárul a helyzet bonyolódásához. Az incidensnek a conferentián okvetlenül szóba kell kerülnie, s mert Anglia e tárgyra nézve becsületében engageirozva van, a semleges hatalmak kötelesek közbe lépni, tiltakozván ama sértő insinuatio ellenében, melyet Bismarck irányukban akkor követ el, midőn saját felhívása folytán — a béke művének consolidálására gyűltek össze. Ma még azonban az egész tényállás nem oly világos, hogy tüzetesommentárokkal lehetne kisérni. Londoni forrásunk megbízhatósága kizár ugyan minden kételyt, hogy a conferentia csakugyan ülést tartott, még pedig Favre jelenléte nélkül, de azért a porosz katonai menlevélnek Favre általi állítólagos visszautasításához a jelen pillanatban még némi kétely fér, s így ezúttal csak jelezni kívántuk a bonyodalmat, melyet ismét gr. Bismarck idézett fel a háború aggályaiból már-már felocsúdó hatalmak fölé. (A magyar delegátió hadügyi albizottságának jelentése egy 58 lapnyi kis műben, melyet a bizottság előadója Bujanovics Sándor képv. ur szintoly feláldozó buzgalom, mint kiváló szakavatottság és gyorsasággal szerkesztett, ma osztatott ki. E jelentés a hadügyi albizottság összes határozatait tartalmazza, melyeket mi már ülésről-ülésre közöltünk, s így sok ismétlésbe esnénk, ha az egész művet akarnánk ismertetni. Főbb pontjait azonban közelebb bemutatjuk, egyelőre pedig alább közöljük az élelmezés tárgyában kiküldött albizottság jelentését, mely oly dolgokat tartalmaz, melyek eddig lapunkban nem voltak érintve. Pest, január 25. A magyar delegáció külügyi vitájának második napja igen élénk és eléggé érdekes volt. A szónokok nagy része nem lépett sorompóba oly pretensióval, hogy a monarchia külügyi politikájának kizökkent szekerét egy oldalemelintéssel rendes kerékvágásába fogja visszahelyezni; nem is akart kérlelhetlen szigorral bíráskodni holtak és elevenek fölött. A szónokok legtöbbje, kiindulva az eléggé kényelmetlen és készületlen helyzet constatálásából, többé, vagy kevésbé szilárd körvonalakban elénk rajzolták a külpolitikát, melyet ők a monarchia számára a legjobbnak tartanak. Sok újat nem hallottunk, hanem nem is az az orvosságnak kritériuma, hogy még senki sem alkalmazta, senki sem ismerte. Végtére azt az örökké igaz szót is hangoztatták , hogy a legjobb szövetséges minden körülmény között a mi magunk ereje, a magunk jólléte és viszonyainknak rendezett volta. Mi ott vagyunk, hogy a jó belpolitika még mindig legalább is az a külpolitika, mely a legkevesebb veszélylyel jár, s a sikernek, a béke fentartásának legjobb esélyeit nyújtja. A megerősödött, viszonyaiban rendezett osztrák-magyar állam legroszabb esetben még önmagában is oly erőt bír, hogy nem kell kétségbeesnie. Az erőgyűjtés az a politika, mely amint nem teszi szükségessé, hogy bárkinek segítségét minden méltóságból kivetkőztetve kérve kérjük, és úgy lehetővé teszi, hogy az érdekek találkozásánál valóban barátot, sőt szövetségest nyerhessünk. A vitát megnyitotta Ürményi Miksa, ki azon fájdalomnak adott kifejezést, melyet a szabadság és haladás minden barátja Francziaország szomorú sorsa fölött érez, s egyszersmind sötét képét nyújtotta ama jövőnek, melylyel a német császárság caesaristicus természete Európát fenyegeti. Fájdalmát s minden aggályát sok tekintetben indokoltnak tartjuk, s a delegátió is hangos helyesléssel követte szavait. Mi azonban nem minden tekintetben osztjuk azon következményeket, melyeket Ürményi a helyzet szomorú voltából kivont; azt hiszszük, hogy Németországgal szemben és oly kevéssé ajánlatos az ő ridegen visszautasító, mint Pulszkynak kézcsókolva hódoló magatartása, hanem azért el kell ismernünk,hogy Ürményi szavai oly kárt érintettek,melyek min- iden szabadelvű magyar kebelében a rokonszenv hangját fogják kelteni. Ürményi politikája — most már nem rokon- vagy ellenszenvekről, hanem az osztrák-magyar monarchiának ajánlandó magatartásról szólunk — az egyik végletet képviseli, a másikat Pulszkyé ; az igazság a helyes középúton van, melynek tegnap ha bár nem csillogó, lármás, de annál igazabb, practicusabb kifejezést adtak Kemény Gábor báró, Zichy Ferdinand gróf és több tekintetben Trefort Ágoston is. Örültünk, hogy végtére a practicus érzésnek, a’higgadt józanságnak is nyomós nyilatkozataira akadtunk. A vita végén Orczy báró emelt szót, s a delegátió feszült figyelme közepette hosszabb, jelentékeny beszédet tartott. Az ily beszédet, melyben a külügyi hivatalnak politikája mint egy gyypontban egyesül, hézagos hallás után nem akarnak megítélni, a beszéd authenticus szövege pedig oly későn jutott kezeink közé, hogy tüzetes méltatását holnapra kell halasztanunk. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 25 -én. I. A képviselőház mai ülése a részletes budgetvita bevezetése volt. A pénzügyi bizottság jelentése alapján a ház több nagy fontosságú tárgyban hozott határozatokat, melyeket alantabb ismertetünk. Igaz, hogy e határozat közül több úgy van fogalmazva, hogy inkább a ház jámbor óhajai nyilvánításának, mint a kormányt határozottan kötelező utasításnak értelmezhetők, mégsem akarjuk megtagadni a pénzügyi bizottságtól azon érdemet, hogy e régóta érezhetővé, sőt égetővé vált kérdésekben valahára kezdeményezőleg lépett fel. A pénzügyi bizottság indítványai után a ház a miniszterelnökség költségvetésére tért át. Stt Irányi Dániel ingerült megtámadásokat intézett a miniszterelnök politikája ellen, és páthoszteljes kritikaszerinteltséggel elmondott beszédében még ennek személyiségét is reflexióinak tárgyává tette. Tudvalevőleg Andrássy gróf nem az az államférfi, ki ilyesmit szótlanul eltűr, s ma is azonnal rögtönözve felelt, még pedig oly hévvel, szikrázó szellemdussággal, mely támadóit nem kis zavarba hozhatá. A megtámadottból támadó lett, s ha szellemes rögtönzésén ma bizonyos nagyon is keserű gúny érezhető, azt mindenki teljesen érthetővé fogja találni ama különös öntetsző modorral szemben, melylyel Irányi vádjait a kormánypadok ellen szórni szokta. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések, kérvények. Stratimirovich interpellál a Temes és Béga csatornák kiöntése ügyében. Az ujjmotozási törvény kihirdettetik. Az 1871-iki költségvetés részletes tárgyalása; a pénzügyi bizottság indítványai , a miniszterelnökség költségvetése.) Az ülés kezdetén a pénzügyi bizottság jelentésének a tiszti fizetések fölemelésére vonatkozó része tárgyaltatott, az utolsó szónok, kiről esti lapunk szól, Csiky Sándor, ezután szót emel Széll Kálmán előadó . Az itt mondottak nagyobbrészt nem voltak helyén, mert azok a részletes tárgyaláshoz tartoztak. A személyszaporítások nagyobb részt nem a központi igazgatásnál történtek, és a történt szaporítások csak az administratió legtöbb ágában beállott új változásoknak voltak eredményei, így például a miniszterelnökség költségvetése szaporodott, mert oda jöttek a fiumei kormányzat költségei is. Az államszolgálat, a humanitás érdekében kéri a házat a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadására. Elnök : Reassummálja a tárgyalás folytán mondottakat. A házszabályok 147. §-a azt rendeli, hogy ha pénzösszegek iránt történik a szavazás, mindig a nagyobb összeg iránt kell legelőbb szavazni, és ha több kérdés iránt kell szavazni azokat széttaglalva kell szavazás alá bocsátani. A kérdések feltétele iránt rövid vita fejlődött ki, melyben részt vett Deák, Ghyczy, Kerkapoly. Deák és Kerkapolyi javaslata folytán először Deák Ferencznek indítványa felett történt szavazás. Az indítvány a minisztérium által javaslatba hozott alsóbb (1050 írton alóli) tiszti fizetéseknek megadását kívánja, azonban a miniszteri fogalmazóknak nyújtott ezen kedvezményt a curiai fogalmazókra is kiterjesztetni kívánja. Ezen indítvány nagy többséggel elfogadtatott. Ezután a pénzügyi bizottságnak a lakbérekre vonatkozó indítványa felett történt szavazás. A képviselőház többsége elfogadja a pénzügyi bizottság javaslatát a lakbérekre nézve. A képviselők nagy része, (maga Deák is) a kormány által javasolt nagyobb lakbérek mellett szavazott, de a többség a pénzügyi bizottság által mérsékelt lakbérek mellett nyilatkozott. Ezután a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt többi indítványok kerülnek tárgyalás alá. A pénzügyi bizottság második indítványa: Az ország valamennyi tanintézeteinek a közoktatási miniszter alá helyezése. Széll Kálmán előadó. A pénzügyi bizottság általános jelentésének második indítványa arra vonatkozik, hogy az ország valamennyi tanintézete, közművelődési és tudományos intézete a közoktatási miniszter alá helyeztessék. Ajánlja ezen elvet elfogadásra (Helyeslés.) Várady Gábor elfogadja a pénzügyi bizottság ezen indítványát, azonban miután a pénzügyi bizottság ezt inkább mint óhajtást nyilvánítja, ő pedig utasításképen akarja azt kijelenteni, azért következő határozati javaslatot nyújt be. Határozati javaslat. Tekintettel az 1871-ik évi államköltségvetési előirányzat tárgyában az állandó pénzügyi bizottság által előterjesztett általános jelentésben felhozott érvekre, utasíttatik a minisztérium az iránti törvényjavaslatának előterjesztésére, hogy jövőben minden állami tanintézet, továbbá minden állami tudományos és közművelődési intézet a közoktatási miniszter vezetése alatt álljon, hogy így a jövő évi államköltségvetés már ennek megfelelően legyen egybeállítható. Korizmics László: Első pillanatra igen tetszetősnek tűnik fel ezen indítvány; el is fogadja ezen elvet azon pontig, addig t. i. míg az oktatás az elmélet terén marad, de a gazdasági, erdészeti és bányászati tanintézetek csak úgy működhetnek sikerrel, ha az elmélet és a gyakorlat szempontjaira egyiránt fegyelemmel vannak. Attól tart, ha a pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatnék, és ezen intézetek a vallásügyminiszter alá helyeztetnének, az oktatás elméleti része túlsúlyt nyerne, azért az indítvány ellen szól. Deák Ferencz: Nem tudja, hogy értelmezi a pénzügyi bizottság ezen indítványát, mert e szerint a katonai tanintézetek is a vallásminiszter alá helyeztetnének. Nem tarja czélszerűnek e kérdést mint elvet eldönteni,jobb lenne e kérdést minden egyes tanintézetnél külön külön eldönteni, midőn vele majd ex professo fogunk foglalkozni. (Helyeslés.) Széll Kálmán megjegyzi, hogy a katonai tanintézeteket már azért sem érthette ide a pénzügyi bizottság, mert ezek a jelen költségvetésben nem szerepelnek. Kerkapoly pénzügymniszter nem akarja a kérdést most futtában eldönteni, a kormány a most nyilvánuló kívánságot indokul fogja tekinteni arra nézve, hogy e kérdéssel behatólag foglalkozván, az iránt előterjesztést tegyen. Deák Ferencz az előadónak felelve megjegyzi, hogy a katonai intézetek ugyan jelenleg nincsenek a költségvetésben, de a pénzügyi bizottság nem is a jelen költségvetést vehette alapul ; a pénzügyi bizottság indítványa tehát nem eléggé határozott. Péchy Tamás gyakorlati szempontból Várady Gábor határozati javaslatát pártolja, ellenben Jankovits Antal a pénzügyi bizottság javaslata ellen van, utalva azon fényes eredményekre, melyek a m.óvári gazdasági tanintézetnél elérettek, mióta ez a földművelési miniszter alá helyeztetett. Zsedényi Ede: ha a képviselőház nem akarja elfogadni a pénzügyi bizottság indítványát, legczélszerűbb volna még a pénzügyminiszter nyilatkozata értelmében a kormányt arra utasítani, hogy eziránt előterjesztést tegyen. P. Szathmáry Károly Várady Gábor hat javaslatát pártolja. Korizmics érvei őt meg nem cáfolták, a polytechnikumban is gyakorlati szakférfiak képeztettek, pedig ezen intézet már eddig is a közoktatási miniszter alatt volt. Elnök szavazás alá bocsátván a kérdést, a pénzügyi bizottság indítványa csekély többséggel elfogadtatott A pénzügyi bizottság legközelebbi indítványa : Egy országos könyvtár felállítása. Széll Kálmán előadó olvassa a jelentést. A bizottság nem helyeselheti, hogy majd minden tárca költségvetése tetemes összegeket nyel el, mégpedig nem egy, de számos helyen található könyvtárak gyarapítására. Az annyi felé fordított sok költség daczára a czél elérve nincs, mert a könyvtárak mégis hiányosak maradnak és nagyobb részt hozzáférhetnek. E bajosan a létező könyvtárak lehetőleg egyesítése mellett egy nagy országos könyvtár felállítása segítene.Ugyanazon költséggel, melyet az országgyűlés évenként e czélra több helyen megszavazni szokott, a sok hiányos kis könyvtár helyett egy nevezetes és lehetőleg teljes országos könyvtár jöhetne létre, mely az egész közönség rendelkezésére is állhatna; ezen eszme létesítése nem zárja ki egyébiránt azt, hogy kisebb kézi szakkönyvtárak ne állhassanak fel az egyes minisztériumok és intézetek kebelében, melyeknél azoknak szüksége fennforog. Ajánlja ezen eszmét elfogadásra. (Helyeslés.) Tisza Kálmán lényegileg egyetért a pénzügyi bizottság indítványával, de nagyobb határozottság kedvéért következő határozati javaslatot ajánl elfogadásra. A képviselőház oda utasítja a minisztériumot, hogy a jövő évi költségvetés beterjesztését megelőzőleg részletes javaslatot terjesszen be az iránt, miként lehetne az egyes minisztériumok által a könyvtárak gyarapítására igénybe venni szokott összegeket, egy országos könyvtár létesítésére fordítani úgy, hogy e mellett mind az egyes minisztériumok szükségleteinek elégtétessék, mind a közönség az így létrejött könyvtáraknak hasznát vehesse ? A folyó évben pedig a könyvtárak gyarapítására az egyes minisztériumok költségvetésében megszavazandó összegeket kölcsönös értekezés folytán úgy használja fel, hogy a könyvek beszerzésének a szükségtelen többszörös példányok mellőzésével mentül nagyobb eredmény éressék el, s a beszerzendő könyvek nagy részben legalább a létesítendő országos könyvtár első alapjait képezhessék. (Helyeslés.) Az előadónak nincs ellenvetése e határozati javaslat ellen, mely szavazás alá bocsáttatván, egyhangúlag elfogadtatott. A következő indítvány szól: a közalapok kezeléséről. Széll Kálmán előadó indokolja a pénzügyi bizottság indítványát, mely szerint minden egyes miniszter költségvetésére általánosan azon elvnek kimondását ajánlja a bizottság,hogy minden országos közalap, mely az illető miniszter kezelése és rendelkezése alatt áll és eddig még a öt költségvetésbe fel nem vétetett, azon miniszter költségvetésébe felveendő lesz. Általában pedig sem az országos közalapok kezelése csak úgy történhetik czélszerűen, ha azok a pénztári kezelésre ül nem nézve öszpontosítva a pénzügyminiszter alatt álaskisellanak, s a többi miniszter csak kezelési pénztádollalon rakkal bajon, és ezekben a pénzkészlet maics3 muma meg legyen állapítva. sodtovost A ház ezen indítványt észrevétel nélkül elfogadja. A pénzügyi bizottság következő inditványa úgy szól:górflöff a kölcsönöknek a költségvetésbe való ’(‘"ff felvételről. Széll Kálmán előadó: Az országnak három rendbeli adóssága van, mely eddig nem vétetett fel a költségvetésbe: egyik a vasúti kölcsön, másik az 1870. X. t. sz. alapján felvett kisorsolási kölcsön, harmadik a szőlődézsma-váltság. Kell, hogy ezen adósságok és kölcsönök előirányzata is felvétessék a költségvetésbe. Azt véli, nincs most helyén kimutatni azt, hogy a költségvetés keretén belül mily helyen vétessenek ezek fel. A költségvetési vita befejezése után a pénzügyi bizottság szokás szerint az idén is elő fogja terjeszteni a költségvetési törvényjavaslatot. E törvényjavaslatban a pénzügyi bizottság ki fogja jelölni azon helyet is, hová az államadósságok legcélszerűbben lesznek felvehetők oly módon, hogy ezáltal az állam rendes kiadásai és bevételei még látszólag se mutassanak oly számot, mely a tényleges állapotnak meg nem felel. Az államkölcsönök utáni bevételek és kiadások, nem a rendes bevételek és kiadások, nem a rendkívüli bevételek és kiadások közé tartoznak; elsők közzé azért nem, mert nem rendes bevételeket és kiadásokat képeznek, a rendkívüliek közé azért nem, mert az államok hosszabb időre lekötött adóságát képezik. Nézetem szerint tehát, leghelyesebb lesz, ha külön fejezetbe lesznek foglalva. Kerkapoly pénzügyminiszternek nincs észrevétele az indítvány ellen, mely egyhangúlag elfogadtatik. A pénzügyi bizottság következő indítványának tárgya: a nyugdíjak előirányzata. Széll Kálmán előadó: A nyugdíjakra vonatkozólag a bizottság a miniszterektől a nyugdíjasok jegyzékének előterjesztését kérte illető nyugdíjaik kimutatásával együtt, a kimutatásokban egyes tételeket összevetett azon határozatokkal, melyeket a képviselőház az 1870-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával a nyugdíjakra nézve hozott. Ezen összevetésből arról győződött meg, hogy a nyugdíjak előirányzata nem teljesen, és nem minden miniszter költségvetésében felel meg az illető képviselőházi határozatoknak, azért is a bizottság az államszámvevőszéket tartja felhívandónak arra, hogy az 1870. XVIII. t. sz. szerint feladata lévén a nyugdíjak folytonos nyilvántartása és a nyugdíjasok jegyzékének kimutatása, vizsgálja át az előirányzott nyugdíjak kimutatásait, és hasonlítsa azokat össze a képviselőház határozataival, addig is ezen átvizsgálás fentartása mellett megszavazandóknak véli ugyan a bizottság az előirányzott nyugdíjakat, de a megszavazandó összegeket végleg megállapítottaknak nem tekintheti. Horn Ede: Ha a kormány az új hivatalszervezetet be fogja nyújtani,úgy az új nyugdíjrendszer megállapítása is szóba fog jönni. Akkor ő egy javaslatot fog benyújtani, melynek értelme az lesz, hogy a nyugdíj egészen megszüntessék. A nyugdíj a modern állam fogalmával ellenkezik. A modern állam a hivatalnokot szabad polgárnak tekinti, kit csak addig fizet, míg igénybe veszi. A nyugdíj ellenkezik az államszolgálat érdekeivel is. A nyugdíj által az államhivatalnokok gépiesen szolgáló eszközökké válnak. Azt mondják, a nyugdíjrendszernek nagy előnye az, hogy a hivatalnokot öreg napjaira biztosítja. Régente ez helyén lehetett, de mai nap ott vannak a biztosító intézetek, melyek e czélnak megfelelnek. A hivatalnok fizetésének 3—4 pretjét évenkint biztositó intézetbe tehetné, melyet öreg napjaira visszakaphatna. Ez által a hivatalnok, ki most a nyugdij-intézmény által az államszolgálathoz van kötve, szabad polgárhoz inkább illőleg biztosíthatná magát öreg napjaira. E rendszer be van hozva már Helvetiában és Amerikában is. Simonyi Ernő: A pénzügyi bizottság jelentés azt mondja, hogy az 1871. benyújtott államköltségvetésben előirányzott nyugdijak nem felelnek meg minden tekintetben az 1870. XVIII. t. sz. rendeletének; ezt mint tényt állítja elő és mint remediumot ajánlá, hogy azok vizsgáltassanak meg s azután intézkedjék a ház felette. Azt hiszi, hogy midőn positiv törvény van előttünk és midőn a miniszter előirányzata olyasmit mutat elő, mely e positiv törvénynyel ellenkezik, akkor a conclusio nem az, hogy a számvevőszék járjon el, hanem hogy a pénzügyi bizottság maga törülje ki azon nyugdíjakat, melyek a törvény rendeletének nem felelnek meg. Széll Kálmán központi előadó. Röviden válaszol azon ellenvetésre, mintha a pénzügyi bizottság ellentétben volna maga magával és nem légire járt volna el. A pénzügyi bizottság nem azt mondja, hogy a nyugdíjakra előirányzott összegek ellentétben