Pesti Napló, 1871. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-29 / 24. szám

ezekkel egyenrangú katonai hivatalnokok fize­tésfel emelésének kérdését. A hadügyi albizottság a fizetésfelemelést indo­koltnak tartja, s elfogadásra ajánlja. Bánó József, Ernuszt Kelemen, Wahrmann Mór, b. Vay Lajos, Ordódy Pál, b. Mesznil Vik­tor, Széll Kálmán ezen czím alatt az ezredesek, alezredesek és ezekkel egyenrangú hadbírák és katonai orvosok évi fizetésének felemelését sem szükségesnek, sem időszerűnek nem tartják, s azért összesen 173.423 forint törlését indítvá­nyozzák. Bánó József különösen tekintettel arra, hogy e fizetésfelemelés a nyugdíjak felemelését is maga után vonná, és tekintettel a roppant adó­­teherre, melyet a nagy hadügyi budgettel úgyis a nép vállaira rakunk, röviden elfogadásra ajánlja a különvéleményt. Wenckheim B. K. a fizetés felemelését indo­koltnak tartja, mert a törzstiszteknél épen úgy áll a drágasági tekintet, mint a többi tiszteknél és talán még jobban. Továbbá a törzstisztek több­nyire csak 20—30 évi szolgálat után érik el e rangot, életpályájuk netovábbjaként. Minő le­gyen akkor a nemes, a szükséges ambitió, ha ilyen kilátást helyeznek elébe. Várhatjuk-e, hogy tehetséges fiatal emberek ily körülmények közt a katonai pályára szánják magukat, hiszen kü­lönben is a tisztek oly részul vannak fizetve, hogy hozzájuk mérve bárminő polgári hivatal­noknak fizetése tisztességesebb. Ernuszt Kelemen: Nem a szív dolgaiban szél a delegatió, hanem számot vetve az ország adó­képességével s a méltányosság tekinteteit sem hagyva figyelmen kívül, az ész ítéletére kell tá­maszkodnia. Mivel azon indokok, melyeknél fog­va a múlt évben a delegatió plénuma megta­gadta az ezredesek s alezredesek fizetésének felemelését,most is teljes mértékben fennállanak, szónok következetle­nségnek tartaná nem a külön­vélemény mellett szavazni. Vécsey József b. méltányossági tekintetek­ből a fizetésemelés mellett szólal fel, mert hiszi, hogy a morális erő, melyet hadseregünk ezáltal nyer, bőven kárpótolni fogja az áldozott össze­geket. Hunyady László gr. szintén a fizetésfel­­emelés mellett szól s azt hiszi, hogy a nemzet geniusával nem fér össze fukarkodni azon pénz­zel, melylyel valóságos véráldozatot fizetünk meg, feltéve természetesen, hogy ezen ezrede­sek, alezredesek vitézül és készségesen ontják szükség esetén vérüket. Ürményi Miksa: A fizetésfelemelés mel­lett van és pedig más szempontból indulva ki, mint a külön­vélemény aláírói, ugyancsak az adózók szempontjából. Kérdezi, miként van jobban megóva az adózók érdeke ? ha e néhány forintot meg nem szavazzuk vagy ha megsza­vazzuk és ezáltal a hadsereg harczképességé­nek emelése által — mert hiszen a törzstisztek fizetésének, anyagi helyzetének emelése által harczképesség kétségkívül növeltetik — ugyan­azon adózók biztonságát emeljük. Vay Lajos b. a külön­vélemény mellett szólt Széll Kálmán szintén azt hozza fel okul, hogy a delegáció múlt évben hozott határozatá­nak indokai még most is fennállanak, követke­zetességnél fogva a különvélemény mellett szól, annál is inkább, mert pénzügyi helyzetünk ma jobban, mint bármikor a fizetésfelemelések el­lenzésére utal bennünket. Zichy Nándor gr.: Mikor a lényegről van szó, akkor nem ragaszkodhatik szigorúan a kö­vetkezetességhez, annál is inkább, midőn az egész hadszervezet megváltoztatására különben is nagy összegeket szavaznak meg; a főbb törzs­tisztek fizetésfölemelése pedig kétségkívül ezen szükséges változtatásokhoz tartozik. Házmán Ferencz elegendőnek tartja a törzs­tisztek dotatióját, és tekintettel a tisztek roppant számára, minden túlságos dotatiót ellenez, s azért a külön­véleményhez járul. Wahrmann Mór szintén a különvélemény me­lett szól pénzügyi tekintetből és helytelen­nek tartja a főtisztek anyagi helyzetének javí­tását akkor, midőn a legénység sorsán nem se­gíthetünk, pedig újabban a legénység közt is van sok mivelt ember. Miután Ernuszt K. személyes megjegyzést tett Ürményi­ ellenében és Bánó újból indokolta indítványát, Ürményi pedig néhány csípős meg­jegyzést tett Wahrmann ellenében, a kérdés szavazásra bocsáttatik. A többség az albizottság véleményéhez járul­ván, Bánó és társainak különvéleményét el­veti. Az albizottságnak javaslata a lovasság bé­kelétszámának felemelésére vonatkozólag a de­legatió által elfogadtatik. A delegatió áttér a Az I. czim alatt: központi vezetésre, hatóságok és különös közigazgatási ágaza­toknál a minisztérium által 2.758.332 frt van előirányozva ; a hadügyi albizottság 41,625 frt törlésével 2.716,707 forintnak megszavazását ajánlja. A hadügyi albizottságnak különben ezen czimnél több kívánsága, illetőleg indítványa van. Ilyen 1. Hogy a tisztán administratióval foglal­kozó osztályok vezetése polgári egyénekre bi­­zassék. 2. Hogy vár és térparancsnokságok csak a fontosabb helyeken tartassák fenn. 3. Hogy a­mennyiben a csapatok az év folyama alatt had­kiegészítési kerületeikben fognak elhelyeztetni, az egyházi szolgálat az illető helyőrségben levő polgári lelkészre bizassék. 4. Hogy ha az évfo­lyamában a katonai bíróságokról szóló törvény­javaslat a monarchia mindkét felében törvény­erőre emelkednék, az év folyama alatt is azon szükséglet vétessék alapul, mely az új szerve­zésnek megfelel. 5. Hogy a katonai pénztárak a magyar korona területén is a polgári állampénz­tárakkal egyesíttessenek. A delegáció jóváhagyja az albizottság által ja­vasolt összegeket és elfogadja az indítványba hozott határozati javaslatokat. A H. czim alatt felsőbb parancsnokságok és törzsekre 1,884,406 frt van előirányozva ; az al­bizottság 144,406 frt törlésével 1,740,000 frt megszavazását ajánlja­ részletes tárgyalásra. Kelemen azon indítványa is, hogy a három magyar tüzérezredbe ezután csak magyar ujonczok soroztassanak be.­­ A delegátió ezután elfogadta a XIX—XXII. czimeket az albizottság javaslata szerint, s ek­ként befejezte a hadügyi rendes költségvetést. Holnap, vasárnap, d. u. 2 órakor a rendkívüli költségvetést veszi tárgyalás alá. A delegáció megszavazza a javasolt 1,740,000 frtot.« * * Minthogy e nagyfontosságú vita ismertetését nem akarjuk rövidebbre szorított közlés által csonkítani, a tudósítást az ülés további folyamá­ról hétfőn közöljük; itt még csak azt említjük fel, hogy általában a bizottság által ajánlott in­dítványok s törlések elfogadtattak. Említésre méltó, hogy ezeken kívül elfogadtatott Ernuszt Törvényszéki csarnok. A Schönfeld per. Szeged, jan. 27. A Schönfeld-ügynek f.hó 25- én megkezdett tárgyalására a nagyszámmal ösz­­szegyűlt közönség majd egész feladásig megtöl­te a termet, s e nagy érdekeltséget legjobban bi­­zonyító azon körülmény, hogy a tárgyalásra még nők is jelentek meg. Reggeli 10 órakor a trvszéknek rendesen itt levő tagjai, Szilassy alispán úr elnöklete alatt, a tárgyalást megnyitván , mindenekelőtt a régi vizsgálatnak e tárgyban felvett s roppant szor­­galommal és szakértelemmel kidolgozott iratai olvastattak fel. A tény körülményes leírása után (melyeket e lapok már régebben egész terjedelmükben kö­zöltek) a Papdi Ferencz vallomása,majd a szem­le, boncz- és szakértői jegyzőkönyvek olvastat­tak fel, melyek oly sok időt vettek igénybe, hogy az akkori­ vádlottakkal felvett jegyzőköny­vek közül csak a Kloppáné olvastathatott fel, s a tárgyalást a már későre nyúlt idő miatt fél két órakor félbe kellett szakasztani. Másnap, azaz 26-án ha lehet, még számosabb közönség jelenlétében folytattatott a tárgyalás, s Mészáros Katalinnak régi vallomásán kívül még az e tárgyban akkor hozott ítéletek, me­lyek elseje, mint tudjuk, Kloppánt, mint bűnöst a katonai trvszék illetékessége alá helyezte, s Mészáros Katalint 15 évre ítélte, majd pedig a felsőbb trvszékek felmentő ítéletei olvastattak fel, mik után az újabban kisült, s most már a tényt őszintén bevalló vallomások olvastattak fel részben. 27-dikén a vallomások olvasása folytattatott, s az összes vallomások közt leginkább szembe­tűnő volt Weszelovszky Ferdinándé, ki a tényt úgy magára, mint bűntársaira vonatkozólag őszintén s körülményesen bevallotta, mig Vörös Imre és Mészáros Katalin magukat szépíteni tö­rekedtek s Bagi Victor, férj ezet Abránovicsné pe­dig a tényről tudomását akkor egészen tagadás­ba vette. Az iratok felolvasásai ekként befejeztetvén: felolvastatott Tóth Móricz vádlóügyész vádirata, mely a ténykörülmények, úgy az egybehangzó összvallomások alapján a rablógyilkosságot con­­statálván, kéri vádlottakat törvényeink értelmé­ben halállal büntettetni, kivévén Csonka Fe­­renczet és Sváb Hermant, kikre nézve, miután nekik a most tárgyaltakon kívül még számtalan más, már kiderített s külön tárgyalandó bűnté­nyeik vannak, most egyedül csak a bűnösséget s a kártérítésben egyetemleges kötelezettséget kéri kimondatni. A vádbeszéd után következett a védő­ügyészek vádirata, kik közül Benke, mint már régebben is, úgy most is Mészáros Katalint, Zombory Weszelovszky Ferdinándot, Fudik Sándort, Vidra Vörös, Szűcs, Bagi Victort, Cservelényi Csonkát, O­revszky Sváb Her­mant, Rakovszky és Khont Tosonyi ügyvéd védvén, összes védőik azon három kifogásban öszpontosultak, hogy a bűntény már elévült s igy nem büntethető, vagy ha büntethető, nem a magyar, hanem azokkor fennálló osztrák bün­tető­ törvények értelmében büntethetők, s újra, hogy némelyiknél a bűnösség oly mértéke csak­is társai vallomása által bizonyíttatván, ez az elítélésre alapul nem szolgálhat. Megemlítendő még Szűcs ügyvédnek azon kifogása is, hogy védenemének hitelesített önval­lomása az elítélésre elegendő alapul nem szol­gálhat, miután az nagyon hihetőleg és valószí­nűleg kényszerrel lett kicsikarva . Ezek ellenében’­Tóth Mór vádló­ügyész kiemel­vén, hogy honi törvényeink egyáltalában, de az ily esetekben az osztr. büntető törvénykönyv sem adván elévülésnek helyet, a bűntény büntethető, s hogy az országbírói értekezlet határozata foly­tán a sokkal szelídebb magyar büntető törvény szabályai szerint büntetendő is. A­mi a bűntár­sak vallomását illeti, ez nem is egyedüli alapja az elítélésnek, hanem ha ugyan szükséges vol­na, csak erősbbé tétele az önvallomásnak! A­mi Szűcs ügyvédnek e kényszerre vonat­kozó észrevételét illeti, miután védenemének val­lomása ezen túszék előtt hitelesíttetett, s ekkor azt minden észrevétel nélkül helybenhagyta, így az ellen később kifogást nem tett, a­mint nem is tehetett, ezt oly megbizásnélküli kifogás­nak mondja, melylyel nemcsak hatáskörét túl hágta, de egyszersmind a túszék ellen széksér­tést is követett el, miért is kéri az összes vád­lottakra az általa már előbb kért büntetést al­kalmaztatni, s egyszersmind Szűcs ügyvédet 100 frt nyelvváltságban elmarasztaltatni. Az erre következett viszonválaszok már csak általánosságban mozogván,s ezzel a periratok fel­olvasása befejeztetvén, a törvényszék, ítélet ho­zása végett, visszavonult Az ítéletet távirati úton veszik e lapok ol­vasói.1. KÜLFÖLD. Pária. Páris sorsának eldöntése minden pillanatban várható. A megindult capitulationalis alkudozá­sokról s a franczia főváros helyzetéről követke­ző hírek és táviratok vannak előttünk: Berlin, jan. 27. A Páris capitulatiója ügyében békepraeliminarik alapján kezdett alkudozások kedvező folyamot vesznek. 19. óta a vár tüzér­sége majdnem egészen hallgat. Égéseket vettek észre a Notre Dame mellett, Vaugh­an külváros­ban s Vauves erőd laktanyájában. A déli oldal legtöbb ellenséges ütege az anceinteig tolatott vissza. St. Denis lövetése száz ágyúval szapo­­rittatott. 22-én Párisban nagymérvű zavargás fordult elő, a katonaság tüzet adott s öt egyén meghalt, 18 pedig megsebesült. A csőcselék egy dalt éne­kelt, melyben következő rész fordul elő: „Jules Favre ne vaut rien et Gambetta vaut Jules Fav­re !“ (Favre semmit sem ér, Gambetta anyit, mint Favre.) Jules Favre 23-án este öt órakor érkezett Bismarck gróf kanczellár kocsijában Versail­­esba. Ferriéresben tétele óta láthatólag meg­öregedett s igen nyomott hangulatban volt A­­­­rovence utczában levő kanczellári hivatalban szállt le, hosszú értekezletet tartott Bismarck­­tól s vele is ebédelt. Erre a boulevard Roi-ban a rendőrépületben kapott szállást Stieber kor­mánytanácsos mellett. Az értekezlet Favrenak egy Bismarckhoz és Odo Russelhez intézett le­vele folytán történt. Tegnap Picard, Arago és három tábornok váratott Versaillesba. Egy más berlini sürgöny szerint 27-én az al­kudozások még határozott jellemű megállapo­dásokra nem vezettek, noha a katastróphát vár­ják s az értekezletek folyamatban vannak. Bis­marck maga küldi ki Favre elé kocsiját az elő­őrsökhöz. Bismarck gróf a „K. Z.“ egy 24-diki versail­­esi félhivatalos színezetű sürgönye szerint El­­sais-Lotharingia átengedését, egy gyarmatot, 20 hadihajót s nevezetes pénzbeli kárpótlást — 4000 millió francot — követel Francziaor­­szágtól. Moltke tábornok Trochynek következő lev­­­et írt: A német hadseregek táborkarának főnöke határozottan tiltakozik azon feltevés ellen, hogy az itteni ütegek a kórházakat vették volna czélba. A humanitás, melylyel a német hadsere­gek a háborút viselték, a mennyiben a jellem, melyet neki sept. 4. óta franczia részről adtak, megengedte, eléggé biztosít minden gyanúsítás ellen. Mihelyt a tiszta idő és kisebb távolság megengedik, a kupolákat és épületeket, melyek vörös keresztes zászlókkal vannak megjelölve, felismerni, lehetővé váland a véletlen kárté­telt is elkerülni. Versaillesi főhadiszállás, 1871. jan. 15. Moltke gróf. KÜLÖNFÉLÉK Pest, jan. 28. (Aa uj horvát miniszter.) Bécsi la­poknak azt távirják, hogy gr. P­e­j­a­c­s­e­v­ics P­é­t­e­r ur fog kineveztetni B­e­d­e­k­o­ri­o­h he­lyére horvát miniszternek. Ehhez hozzátehetjük, hogy a mi tudósitásaink e hirt alaposnak tünte­tik fel. (Abold. Somssich Miklósért, 1­1. hó 26-án Saárdon tartott gyászszertartás megható emlékünnepélylyé alakult. Megjelent ott az egész környék műveit közönsége s különösen azon ré­sze, mely a temetés alkalmával a rosz időjárás miatt nem róhatta le megjelenésével a kegyelet adóját Az emlékbeszédet Kissovics nagy­bajomi lelkész mondotta.E beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni. A gyászünnepélyen az elhunyt fia Somssich Pál jelen volt (A Batthyány-bizottmány) mai ülé­sében az emlék kiépítésére határozó lépés tör­tént. A bizottmány a kiépítésre elfogadó Schic­­kedanz pályanyertes tervének, a költségek irán­ti tekintetből Voj­ta építész által tett igen czél­­szerű módosítását, s elhatározta, hogy még há­rom kiváló építészt szólít fel a kiépítésre vonat­kozó ajánlat benyújtására. Biztos remény van, hogy a tavaszszal a mausoleum épitése kezdetét veszi. (Az országház folyosóin) kérdi va­lakai Pulszkytól, ki lesz belügyminiszter. — „Még nem bizonyos — felel a megszólított — hogy vájjon a nominativus vagy a geni­­tivus lesz-e.—Hogyan,mit akarsz ezzel mondani? Hát azt, hogy Tóth (Slavus) a nominativus.Szlá­­vi a genitivus. Én egyébiránt azt hiszem, hogy a nominativus lesz. — Nagy vocativus, vagy te, Pulszky ! — Ezzel vége"volt a párbeszédnek. Még egy folyosói élet. A szélsőbal szónokai a belügyminiszteri budgetnál többszörösen felszó­laltak. A folyosón azt jegyzi meg valaki, hogy a szélsőbali szónokok ma pro domo beszéltek.­­Hogyan ? — Hát X.......a lelenczház, Y......... bolondok háza mellett beszélt. (Ujonczolás Budán.) Az 1871-ik évre Budán következőleg történik az ujonczozás. Febr. 24 — 25-kén a reklamáczió ; e napon túl márcz. 5-ig a tulajdonképi ujonczozás. (Honvédelmi v­i­z­s­g­á­l­a­t) A hon­védelmi minisztérium, hogy a honvédsereg egyes zászlóaljainál használt kenyér minőségéről és jóságáról közvetlen tapasztalást szerezzen, elhatározta, miszerint minden századtól küldes­sék be egy ily kenyér, mely arra külön kiren­delt biztos által meg fog vizsgáltatni (Az iparegyesület nemzetg­azda­sági szakosztálya) legutóbbi ülésében a bányatörvényjavaslatot é­s a dohányügyet tár­gyalta. Az előbb említett ügyben véleményadás­­ra bizottmányt küldöttek ki, a dohányügyet tárgyalták széltében-hosszában, de miután a ta­­nácskozmányról velünk közlött tudósításban csak rég elkoptatott általánosságokat találunk, feleslegesnek tartjuk annak reproducálását. (Új vasútvonalak.) Április havában magy, állami vaspálya a losonczi, valamint győr-pápa-szombathelyi vonalat nyitandja meg. (Gabna-s­zállitás haj­ón.) A­mint a Du­nán a jég végkép lezajlik, a dunagőzh. társaság ismét minden irányban fogja a gabnaszállitást ellátni. (A komáromi nők.) Komáromban tíz ifjú hölgy a sebesült francziák javára e hó 18- dikán bált rendezett, s a bálnak oly fényes eredménye volt, hogy e czélra 600 frtot jöve­delmezett. (A „Természettudományi Kö­löny“) szerkesztését Szily Kálmán kezeiből két derék fiatal író: Lengyel Béla s Pet­ro­v­i­c­s urak vették át. Az utóbbitól lapunk is számos érdekes tárcza­czikket közölt, s a „T. K.“, mely Szily szerkesztése alatt rendkívüli elterjedésre tett szert, az új szerkesztők veze­tése mellett is bizonyára nagy sikert fog felmu­tathatni. (A „T­h e m i­su) utóbbi száma közölni kez­di az igazságügyminisztériumban kidolgozott polgári perrendtartás előadói tervezetét Az első közlemény, mely két évre terjed, a bírói illetőség, az ügyfelek, a képviselők, a királyi ügyészség, a végrehajtók, a perköltségek, és a szóbeli eljá­rás alapelveiről szóló határozmányokat tartal­mazza. A „Themis“ a közleményt a következő megjegyzésekkel kíséri: 1) Ezen javaslat, mint a készítésével megbízott előadó tervezete tétezik közzé, előlegesen a czélból, hogy a jogászközön­ség tájékozására és észrevételeire alkalmat nyújt­son. 2) Az igazságügyi minisztérium csak any­­nyiban tekinti hivatalos kiadmányának e mű­vet, a­mennyiben azt rendszerére s alapelveire nézve a polgári perrendtartás tárgyában tartandó tanácskozmány anyagául elfogadandónak talál­ta. 3) A javaslat motívumai, valamint a perrend­tartást kiegészítő javaslatok, a csődeljárás, az ügyrendtartás s a perrendtartás életbeléptetésé­re vonatkozó s az ennek folytán szükségessé vált átmeneti intézkedések, végre a perenkivüli eljárás tárgyában, — később fog közzététetni. (A pesti fenyitó- törvényszék e­l ( 11) e napokban tárgyalták azt a pert, melyet Thaisz főkapitány kezdett meg Weinberger el­len, azon vádak s állítások mibenlétének kiderí­tésére, melyeket Weinberger a hirhedt Thaisz­­perben a főkapitány ellen felhozott. A per ered­ménye az volt, hogy Weinbergert a törvényszék rágalmazásban elmarasztalta és nyolcz hónapi fogságra ítélte. A védő felebbezést jelentett be. (Tartaléktisztekké k­i­n­eve­z­e­tt egyéni önkéntesek.) Berth­ Márton, Hambner Jakab, Kaiser Ágost, Vagini Károly, Burger Gyula, Körbl Hugo, Böhm János, Fridi Norbert, Balzar Arnold, Kékesy Árpád, Olpins­­ki Julian, Wiskod­i Ede, Lőw Tivadar, Wid­a­­czil Manó, Brunkola, László, Baczkakievicz Bó­dog, Csáky Bódog gr., Kripitz Bálint, Svetek An­tal, Svoboda Nándor, Fischer Rudolf, Safarovics József, Lőw Emil, Körner Rudolf, Zsembery Kálmán, Schwarzer Ede, Golitschek Ede, Heran­d Vilmos, Arnold, Emil, Arleth Venczel, Moró Bé­­l­­­a, Schik Berthold, Melichar János, Provasy I 1 Ágost, Pietsch Gyula, Giesel Ágost, Kovács­­ Gyula, Réthy Gyula, Lőne Pál, Sohár Pál, 1 Fränkl Marcell, Czibur Imre, Thoma Tivadar, 1 Durkasecz János, Wagner Arthur, Beck Nán­dor, Futh Ferencz, Finger Gyula, Skolinovsz- 1 Ií László, Barac Milutin, Philipp Péter,­­ Faschank Felix, Kabát Wladimir, Tamás-­­­sy Géza, Erdek Ferencz, Frötscher Jó­zsef, Pap Arthur, Palásthy Ágost, Janovich­­ Gyula, Steinbrecher Antal, Mészáros Gáspár,­­ Binder Ferencz, Merkusich Antal, Vorderegger­­ József, Forovetz Adolf, Mosee Ferencz, Höhnel I 1 Frigyes, Grolle János, Petri Vilmos, Schilling I 1 Kálmán, Hersch Vilmos, Holm Ernő, Vajdafy 1 Richard, Delimanic Iván, Agopsovicz Szanisz­­­­ló, Seifert Mór, Kratky Simon, Mauks Elek, Horváth József Fischer Lipót, Beer Károly,­­ Moravek János, Straubinger József, Barkóczy I 1 Emil b., Matkowski Szaniszló, Jorkasch-Koch­­ Ágost, Wolski János, Laskiewicz Szaniszló, Mar-­­­sak Alajos, Paulitschke Hubert, Werner Gyula, I Pursch Ede, Kovács Izsák, Copony Vilmos,­­ Bujnovwski Titus, Bradniczki Vilmos, Hacken- I­berg Godefred, Heckle József. A sorgyalogság-­­ hoz összesen 323-an.­­ (Gyermekgyilkolási per.) Budán a napokbban kerül a várostörvényszéknél tár-­­ gyalás alá a Máté Katalin ellen támasztott győr- i­mekgyilkolási per. Az írásbelileg tárgyalandó I perben dr. Gombár Tivadar budai ügyvéd lesz a vádlott védője. (H­ajtó­vadászat Budán.) Egész 1855-ig szokás volt Budán a téli vadászat zárta­kor febr. 2-át (minthogy a hagyományos vadász- I regula szerint e napon túl nem szabadna va­dászni) egy úgynevezett medvevadászattal meg­ülni, mely voltaképen hajtóvadászat (minthogy I szerencsénkre Buda táján medvék eddigelé még I nem szokták mutatni bozontos fejüket). Az idén néhány budai vadász a régi szokást fölelevení­­tette s a városi hatóság helybenhagyása mellett febr. 2-án (csütörtökön) a budai hegyekben ily hajtóvadászat rendeztetik. A résztvenni szándé­­kozók minden vadászbárcza nélkül reggeli 9 órakor a lipótmezei induló helyen gyülekezhet­nek. A vadászatot, egy forintos terítoriű ban­quette fogja berekeszteni. (A cseléd­javító egylet), melyről volt már szó a lapokban, mint hiteles forrásból érte­sülünk, fővárosunkban örvendetes haladásnak indult, a mennyiben ez ügyet Glatz Antal orsz. képviselő neje, szül. E­b­ec­z­k­y Matild úrnő ka­rolta fel, ki ez ügyben oly rendkívüli buzgósá­­got fejt ki, hogy üdvös működésének legköze­­lebb gyakorlati eredményét tapasztalhatjuk. — Óhajtandó, hogy a kezdeményező eszméjét min­s­nél többen felkarolnák, mert cselédviszonyaink rendezése valóban a legégetőbb szükségek közé tartozik. (Eugenia excsászárnéról.) A tuille­­riákban talált titkos papírok közt Eugenia ex­­császárnéról következő rendőri jegyzetek van­nak: „St. Antoine utcza 10. sz., 3. emelet, 1848. ápril 1. óta Montijo asszony, ki Tába grófnőnek is neveztetik, lakik itt leányával, Eugéniával. Montijo asszony egy spanyol menekült, Montijo Tába gróf özvegye. A grófi czim nincs elismerve. Montijo asszony férjétől elválva, leányával Fran­­cziaországba jött, azután Angliába ment — is­mét Francziaországba — ismét Spanyolország­ba — azután Páriába. 1825. Chausee d’ Antin 8. sz. galant nők és öregebb rovék kia körét egyesité maga k­ö­r­ü­l; a rend­őrség értesittetett. 1828. ismét Angliába hivatott adóságok miatt.Leányát növeldében hagyta, 1836-ig nincsen jegyzet. — Nov. 1838. Párisba tért vissza; 6 hétig observáltatott. Három évig nincs jelentés. 1842. májusban Henry pénztár­nok öngyilkossági kísérletet ten Montijo laká­sán ;hamis játék gyanúja. Leánya Eugenia­­ Sourvilliers ezredes s Flausot kapitány közt czi­­vakodásra adott alkalmat; Nocé rendőrbiztos értesittetett; Montijo asszonynak nincs kimutat­ható jövedelme; jó vagyonú és könnyű er­­k­ö­­­c­s­e öregebb inactiv tisztekkel érintkezik ; lakása kényelmesen van berendezve; 1800 franc lakbér. Leánya Eugenia tulszőke szépség, finom tom­ürrel, sok imádój­a van.“ Ez a hölgy lett később a francziák császárnéja. Báli hírek. (A korcsolya egyleti bál helyisé­ge­i) a nagy díszítések végett nem fogják a ven­­dégeket azon nagy számban, mint rendesen, fo­gadhatni, ennélfogva azon vendégek, kik ebben részt venni szándékoznak, kéretnek jegyeiket a Nagy Kristóf I. em. irodában mi­előbb váltani, minthogy azok csak bizonyos számmal fognak kiadatni. A bál febr. 1-jén tartatik. (A „kereskedő ifjak társulata“) „bálbizottmánya“ igazi kereskedelmi pontosság és szorgalommal jár el február 4-én rendezendő tánczmulatsága rendezésének ügyében. Belépti jegyek a meghívó előmutatása mellett f. hó 30- dikától kezdve a bál napáig d. e. 10—12, s d. u. 2 —5-ig a társulat helyiségeiben (váczi utcza, Szentkurályi ház I. emelet) kaphatók, A franczia foglyok javára. . — Tizenkilenczedik sorozat. — Áthozatal a jan. 24. számból 450 frt 90 kr. Papp Lajosné asszony gyűjtése Szegszárdon.........................64 „ 20 . és 1 arany. Inkey László.............................10 frt — kr. Duna­szerdahelyi kaszinó Összesen: 670 frd­okr., és 1 arany. * # A részletes kimutatást csak később tehetjük közzé.) A P. Napló magántáviratai. (Ered. sürg.) Szeged, jan. 28.A Schönfeldféle rablógyilkosság részeseire ma kimondott ítélet szerint Mészáros Katalin, Pálos Fudik Sándor kötél általi halálra, Weszelovszky Ferdinánd 20, Vörös Imre 10, Abránovicsné 3, Kohn Lipót 1 évi súlyos börtönre ítéltettek. Csonka Ferencz és Schwáb Hermann ellen a bűnösség megálla­­pítása után az ítélet többi pereik felvételénél fog kimon­datni. A két legutóbbin kívül mindnyá­jan felebbeztek. (Ered. sürg.) Bécs, jan. 28. Jó értesülés sze­rint Páris capitulatiója és a békeelőzetek teg­nap aláírattak. Jelenleg az átadás módozatai fe­­latt alkudoznak. Bécs, jan. 28. A mai „Fremdenblatt“ egy londoni táviratot közöl, mely jelen­ti : Pária capitulatiója már el van hatá­rozva , még a nap folytában meg fogna­k állatni a Mont-Valerien a porosz csa­patok által. London, jan. 28. A „Times“-nak egy versaillesi sürgönye szerint a fegyver­szünet már az egész Francziaországra nézve meg van kötve. Bordeaux, jan. 28. A kormány azt nyilvá­­nítá, hogy a Páris és Versailles közötti alkudo­­zásokról neki semmi tudomása. — Párisi légha­­tólevelek e hó 23-ka estéjéről jelentik. A kor­mány elhatározó, hogy a katonai főparancsnok­ságot elkülönítendi a kormány­elnökségtől. Vi­­ncy tábornok a párisi hadsereg főparancsnokává neveztetett ki. Trochu a kormány elnöke marad. Thomas tábornoknak egy 22-bén délben ki­adott falragasza mondja: Egy­­csapat izgató­ja éjjel a m­izasi fogházba tolakodott be, több foglyot kiszabadított, köztük Flourenst. Ugyan­azok megkísérték, a 20-dik arrondissement pol­gármestere ellen felkelést létesitni. A prokla­­matió apellál a nemzetőrség nazafiságára. Délután 180 nemzetőr jelent meg a városház előtt és mintegy 100 lövést tettek. A mozgó­ őr­ség viszonza a tüzet a városház ablakaiból és kapuiból. A harcz 20 perczig tartott. Az érke­­zett köztársasági őrség állíta helyre a rendet. A lázongók közül 5 meghalt, 18 megsebesült, 40 elfogatott. A kormánynak egy kiáltványa azt ígéri, hogy a gyalázatos bűnténynyel szemben kötelességé­ben nem fog ingadozni. Egy kormány­ rendelet az ostrom megszűnéséig az összes klubbokat fel­függeszti. Vinoy tábornoknak egy napiparancsa az összes polgárok, a hadsereg és a nemzetőrség támogatására apellál. Az összes lapok kárhoztat­­­j­ák a felkelési kísérletet. Berlin, jan. 28. (Hivatalos.) Versailles­­ból jelentik 27-ről •’ A Dijom felé való előnyo­mulásnál, — a mi 23-kan történt, — 5 tiszt és 150 ember fogatott el; ez alkalommal a 61-dik ezred zászlótartója egy erdei harczban meglö­vetett és a zászló elveszett. Páris előtt — a­mint ez megállapítva jön — a 26-ról 27-re menő éj­féltől kezdve mindkét részről hallgatnak az ágyuk.­­ _ Berlin, jan. 28. Hirt szerint Gambetta, miután Bordeauxban arra határozták magukat, hogy Versaillesba követséget küldenek, leköszönt. A fegyverszüneti alkudozásokról szóló versaillesi hírek tartják magukat. Párisnál a németek tüze­lése mindaddig felfüggesztve marad, mig azt Páris meg nem kezdi. Az ellenséges előőrsi vo­nalon haj­landóság mutatkozik a fraternizálásra, a­mit azonban a németek nem visszonoznak-BÉCS, jan. 28. (Esti zár­) Hitelrészv. 257.30- Ejsz. vasút —.—. Államvasut 381.50. 1860-ki sorsj. 97.—. 1864*ki sorsjegyek 120.—. Napo­­leon d’or 9.95 V.. Adómentes kölcsön —.—. Lombardok 187.40. Magyar hitelrészv. 84. 25. Ferencz­ József vasút —.—. Pécsi vasút —. —. Franco Hungarian —.—. Alföldi vasút — —. Zálogkölcsön —.—. Tramway 184.30. An­­glo-Ausztrian 224.25. Gallicziai vasút 247.30. franco 105.40. Népbank —.—. Bécsi bank —.— Építési bank —.—. Északkeleti —.— Pótlék. A távirdai hivatal arról értesít, hogy a csatatéren történt rendkívüli esemé­nyekről reggeli 5 óráig küld táviratot. Minthogy e pillanatban (éjf­ély, óra) nem tudjuk, várjon e várható rendkívüli táviratokat postai példányainkban felve­­hetjük-e, megemlítjük itt, hogy — ma­­gánhíreink szerint — Páris Capitula­tiója befejezett tény. A megadás fel­té­tl­en, a poroszok megszállják Páris erő­deit, a hadsereg hadifogoly. — A Capi­­tulatióval a háború egész Franczia­­i­országban véget ért. Gambetta le­mondott. KÖZGAZDASÁG. Pest, jan. 28. A roppant politikai tárgyhalmaz közgazdasági rovatunkat is megtizedeli, s ennek folytán ipar­­vállalatainkról szóló szemléinket csak később fejezhetjük be. * Üzleti hetiszemle. Pest, jan. 28. Gabnaüzlet. A lefolyt héten a gabnaüzlet igen szilárd hangulat mellett vette kezdetét­ a malomvállalatok, melyek eddigelé igen tartózkod Folytatása a mellékleten.

Next