Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-14 / 36. szám
annál kevésbé oldathatott meg. Épen oly alaptalan ugyanezen lapnak azon híre, mintha osztrák-magyar részről a dunai bizottság hatáskörének kiterjesztése hozatott volna indítványba. Igaz, hogy több hatalom érdeklődik aziránt, hogy a dunai bizottság tovább is fenálljon, de hatáskörének tágítását egy hatalom sem hozta javaslatba. Végre alaptalannak mondhatom egy más bécsi lapnak, mely pedig orosz forrásokból merít, ama hírét is, mintha Olaszország képviselője a conferentián mindég Oroszországgal karöltve járna el. Cadorna úr feladatát inkább ügyes közvetítésben keresi. Azon meggyőződés, hogy Beust grófnak nem volt semmi része a bécsi új ministerium megalkotásában és annak kinevezése által épen anynyira meg volt lepetve, mint mindenki más, ezen meggyőződés — mondjuk — oly általános, hogy csak egyetlen egy közlöny, telve elévült személyes gyűlölséggel, mert ennek ellenkezőjét gyanítani, ha nem is állítani. Az is igaz, hogy e lap az új „Fremdenbl.“ közlönye azon cliquenek, melynek vaksága és önhittsége volt legalább is értelmi szerzője a dolgok legújabb fordulatának: ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőt ház febr. 11-iki ülése. (Elnöki bejelentések. Kérvények. A pénzügyi bizottság bemutatja jelentését a fiumei, az erdélyi törvényszéki tisztviselők fizetés főemelését czélzó indítvány a vallás és közoktatási miniszter kezelése alatt álló alapok 1869. zárszámadásrról, végre a rendelkezési alap tárgyában a miniszterelnök által benyújtott pótelőterjesztésről. Az igazságügyminiszteri budget részletes tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál, jegyzők: Bujanovics, Jámbor, Ivacskovics. A kormány részéről jelen vannak: Horvát, Szlávy. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatik és hitelesíttetik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, melyben jelenti, hogy Pejacsevics gróf horvát-szlavon miniszterré neveztetett ki (Éljenzés.) Bemutatja továbbá a belügyminisztérium átiratát, melyben az jelenti, hogy a porosz k. belügyminisztérium a magyar képviselőház naplóját és irományait, a porosz országgyűlés könyvtára részére csereképen elküldetni kéri. (Helyeslés.) Komárom megye kérvényét a Vágszabályozás tárgyában. Végre jelenti, hogy Guthy Benő ellen bűnügyi kereset érkezett be, miután Dell Adams büntető perében a kir. Ítélő tábla ítélete következtében, mint bűnszerző van megjelölve. A képviselők közöl kérvényt nyújt be Szakácsy Dániel (járásbíróság.) Ordódy Pál a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be az erdélyi első bírósági bírák fizetésének fölemelését czélzó indítvány fölött, melyet K. Kemény Gábor és társai nyújtottak be, továbbá a vallási és közoktatási miniszter kezelése alatt álló alapok 69-ik zárszámadásáról, végre a miniszterelnök által beterjesztett pótelőterjesztésről a rendelkezési alap tekintetében. Kinyomatnak és napirendre tűzetnek. Következik a napirend az igazságügyminisztérium költségvetésében országos fegyintézetek czime: I. Munkácsi fegyintézet: Kiadás 99,700 frt. Bevétel 4620 frt. A múlt évihez képest 800 frttal kevesebb szükséglet és 620 írttal több bevétel. A pénzügyi bizottság megajánlandónak találja ezen összeget. Vukovics Sebő sajátságosnak találja, hogy még a zene és rajz is taníttatik a fegyintézetekben, ezt fölöslegesnek találja, azért 2000 forint törlést óhajt. Szilády Áron e fegyintézetnél általában felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a fegyintézetekben a különböző felekezeteknek egy közös imaházuk van. Óhajtaná, ha minden felekezet számára külön-külön imaház rendeztetnék be. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: A zenét nem azért vette be, mintha ez a fegyenczek számára szükséges volna, hanem mivel általában igen jól hat a foglyok kedélyére, azok nemesbítésére. Ezután e tétel elfogadtatott. II. Váczi fegyintézet. Kiadás 179,500 frt. Bevétel: 11,500 frt. A pénzügyi bizottság a munkatermek felszerelésére előirányzott 12,000 frtot a rendkivüli szükséglet közé akarván felvenni és igy a szükségletet 167,500 frtban, a bevételt 20,000 frtban előirányoztatni javasolja. A tétel eszerint elfogadtatik. III. Lipótvári fegyintézet. Kiadás: 187 ezer frt. Bevétel: 10,140 frt. A pénzügyi bizottság az összegeket megszavazni kívánja, a magánzárkák építésére előirányzott 40.000 frtot a rendkívüli szükségletbe kívánja áttétetni. A ház a jelentést elfogadta, IV. 111 az a fegyintézet. Kiadás 117.900 frt, bevétel 8000 frt. A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Megszavaztatik. V. Szamosujvári fegyintézet. Kiadás 145.100 frt. Bevétel 5.720 forint. A pénzügyi bizottság az építkezésekre kért 20.000 forintot a rendkívüli szükségletbe ajánlja áttételni. Egyébként a tételt elfogadja. A ház észrevétel nélkül megszavazza. VI. Maria nostrai fegyintézet. Kiadás 41,900 forint. Bevétel 600 forint. A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele, ennek folytán a ház azt változatlanul megszavazza. VII. Nagyenyedi fegyintézet. Kiadás 26,800 forint. Bevétel 240 forint. A pénzügyi bizottságnak a kiadásra nincs észrevétele, a bevételt azonban a gyári szükségletre előirányzott 2000 frt hozzászámításával 2240 frtban ajánlja megszavaztatni. B. Kemény István ún.enyedi fogház igazgatójának fizetését szintúgy mint a többi fegyházak igazgatójáét 400 frttal emelni kívánja, Horvát Boldizsár elfogadja e módosítványt. Tisza a ház eddigi gyakorlatára hivatkozva, a pénzügyi bizottsághoz akarja a módosítványt utasítani, a ház azonban azt elfogadja, szintúgy a többi rovatokat is. VIII. Állami fogház Váczon. Kiadás 11.400 forint. A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. A ház ezt, szintúgy a fegyházak vegyes kiadásait 3000 forintban az előirányzat szerint elfogadta. Következő czím: Telekkönyvezés 430800 forint. A pénzügyi bizottság az 1. rovat alatt rendkívüli kiadáskép kimutatott 296,600 frtot a rendkívüli költségvetésbe kívánja áthelyeztetni, ekkor a rendes kiadás 134,128 írtban lenne megállapítandó. Benedikty Albert Erdély részére egy telekkönyvi igazgatóságot elégtelennek talál és előadván az Erdélyben előforduló telekkönyvezési munkálatokat, még egy igazgatóságot javasol. Következő czím: Telekkönyvezés: 430,800 frt. A pénzügyi bizottság a rendes költségvetésből ki akarja hagyni azon 296,600 forintot, mely a munka mindinkább növekvő kiterjedésével az erdélyi telekkönyvi kirendeltségeknél alkalmazott személyzet napidíjaira van előirányozva. Ezt a rendkívüli szükségletbe áttéve, mindössze 134,100 frtot ajánl megszavazni. Benedikty Albert: Erdély részére egy második telekkönyv vezetési igazgatóság felállítását különösen a délnyugati rész számára kívánatosnak, sőt elkerülhetlen szükségesnek tartja. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter nem tartja indokoltnak előtte szóló kivonatát. Előadja az erdélyi helyszínelési munkálatok állását. Ma úgy állunk, hogy az egész Erdélyben a helyszínelési munkálat meg van indítva, csupán a következő helyek kivételével, és pedig az önálló városok közül ki vannak véve: M.-Vásárhely, Szász-Régen, Erzsébetváros, Hátszeg, Szepsi-Szt.-György, Bereczk, Oláhfalu, Szászsebes, Szerdahely és Szászváros. A törvényhatóságok közül pedig Torda megye, Küküllő megye, Hunyad megye, Felsőfehérmegye, Marosszék, Szebenszék, Szerdahelyszék, Szászsebesszék és Szászvárosszék. De ezen helyeken is, különösen pedig Hunyadmegyében még ez év folytán meg fognak ezen munkálatok indíttatni, úgyhogy, biztos vagyok benne, miszerint az összes helyszínelés egész Erdélyben 1873. év végén be lesz fejezve, és 1874 ben már a telekkönyvek is szerveztetni fognak. Következő czim :nyugdijak 455,000 frt. A pénzügyi bizottság nem tesz észrevételt A ház elfogadja. A ház most a rendkivüli szükségletre tér át. Codificationalis munkálatokra 50,000 frt. Ordódy Pál olvassa a pénzügyi bizottság jelentését. A bizottság az igazságügyminiszter indokolásából, és a miniszterelnök felvilágosításából meggyőződött, hogy a minisztérium nem csak az igazságügyi szakban, de a közkormányzat más szakaiban is nagy horderejű javaslatokat vett czélba, s azoknak, mielőtt a törvényhozás elébe kerülnének, a szakférfiak nagyobb köre által leendő tárgyalását óhajtja. Az ekkor indítványozott eljárás lényegesen különbözik attól, mely a codificationális munkálatok közül ez ideig követettetett, mert nemcsak a szakférfiak nagyobb száma létetik javaslatba, de egyetemes hatáskörüknek az összes minisztérium közös czéljaira leendő kiterjesztése is kívántatik. A bizottság tehát e szempontot véve figyelemre, s eltekintve az indokolástól és a szervezéstől, codificationális munkálatokra 35.000 frt megszavazását indítványozza, s miután e hitel az összes minisztériumot illeti, az a miniszterelnök költségvetésébe lenne áthelyezendő. Perczel Béla ellene van a pénzügyi bizottság véleményének. A fődolog az, hogy a codificationális osztály olykép szerveztessék, hogy czéljának minél inkább megfeleljen, vagyis hogy a közkormányzat minden szakának rendelkezésére álljon, de azáltal, hogy ezen összeg az igazságügyminiszter költségvetésébe vétetik fel, a ezért legkevésbé sem látja veszélyeztetve, annál kevésbé, mert az igazságügyminiszter úr előterjesztésében egész világossággal kimondatik az, hogy a felállítandó codificationális osztály felosztásának, vezetésének, egyszóval az ügy rendjének megállapítását a minisztertanács magának tartotta fenn. Különösen ha figyelembe veszi, hogy jogi oldala minden törvénynek van, azt hiszi a jogi szempont az,melynél fogva minden törvény bírálat alá jön ezen ok egymaga elégséges arra nézve, hogy a codificationális osztály ezen miniszter költségvetésében hagyassák, ki a jogi dolgokkal tüzetesen foglalkozik. Az egész 50.000 forint megszavazását ajánlja. (Helyeslés jobbról.) Ghyczy Kálmán hosszabb beszéd után, melyet holnapi esti lapunkban közlendünk, ily határozati javaslatot nyújt be. Határozati javaslat: — „Terjeszsze a minisztérium elé azon eljárás tervét, illetőleg azon közegnek szervezetét és költségvetését, melylyel a codificationális munkálatokat jövőre teljesíteni szándékozik, s a ház, ha a szervezést czélszerűnek találandja, az arra szükséges költséget készséggel meg fogja szavazni, e nélkül a tárgyalás alatt levő rovatban kívánt összeget nem szavazhatja meg.“ Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. (Élénk helyeslés balfelől.) Zsedényi Ede: A kérdés forma kérdésének látszik, holott igen nagy fontos ügy az, vájjon egyes több szakférfi, vagy végre egész testület szerkeszsze a törvényeket. Aki tekintetbe veszi azt, hogy a törvények életprincipiumát az egység teszi, aki figyelembe veszi, hogy a formában elkövetett hiba miatt magába a törvénybe ellentmondások csúszhatnak be, az nem fogja tagadni azt, hogy mily roppant előny fekszik a törvényeknek egy férfi által való szerkesztésében. A régi görögöknél is rendesen egyes emberek bízattak meg a törvények szerzésével, így pl. Solon, Lykurg, de e törvények inkább politikai jellegűek voltak, nem pedig polgári vagy büntető törvények. Talán jobban helyén lesz tehát a régi rómaiakra hivatkozni, mert ezeknek példái saját nemzeti életünkre igen alkalmazhatók. A rómaiaknál a tizenkét táblás törvények óta csak egyetlen egy eljárás alkalmaztatott a törvények szerkesztésére. A terv készítésével vagy egyesek bízatnak meg, vagy mint azelőtt nálunk többtagú választmányok, a munka elkészültével ez az országgyűlés elé terjesztetett. Parlamenti kormánynál a törvények előkészítése is a kormányt illeti, a miniszter a törvény szerkesztésére az alkalmas erőket egy állandó testületben nem találhatja fel, legjobb ha az egyes miniszterek saját belátására bízzuk azon szakférfiak kiválasztását, kikre ők a codificationalis munkákat bízni akarják, azért a pénzügyi bizottság általában csak a codificationális munkák díjazására és nem állandó codificationális testületre akarja a 35.000 frtot megszavaztatni. Máriássy Béla: Fillérkedni nem tartja helyesnek akkor, midőn oly fontos törvények elkészítéséről van szó. Az igazságügy miniszter eddigi munkálataiban hiányzik a logikai rend. Legégetőbb szükség lenne egy polgári és büntető törvény, és az igazságügyminiszter úr gyengéd figyelemből barátai, az ügyvédek iránt mellőzve az ország érdekét, először a polgári perrendtartást készítette el. A készített törvények mindannyian hiányosak. Államtanácsot kíván, mely magába foglalja a jogtudománynak iparnak és kereskedelemnek képviselőit. Ezen államtanács tagjait elmozduhatlanokká akarja tenni. Az előirányzott költségeket nem fogadja el. Hoffmann Pál: A törvény készítésének módjaira nézve is elfogadja azon intézményt, amelylyel bírunk, t. i. a parlamentáris kormány intézményét. Elfogadván azt általánosságban, tehát a köztevékenység egy részére a törvények készítésére nézve is acceptálván, az a nézete, hogy a törvények előkészítése a kormány dolga. A törvényeket előkészíteni a kormánynak szinte kötelessége, és minden egyes minisztérium a maga szakába vágó törvényeket leginkább is van hivatva előterjeszteni; ő állván élén azon életkörnek, amely iránt a törvény készítendő, ő vivén a kormányhatalmat ezen körre vonatkozólag ; ő neki kell azon szabályokat is, melyek arra vonatkoznak, megállapítani, ő képes, szóval legczélszerűbben és legkönnyebben előkészíteni a törvényeket. Már most az igazságügyminiszter a budgetben előáll egy követeléssel, hogy az igazságügyminisztérium hatásköréhez tartozó életkörre t. i. az úgynevezett igazságszolgáltatási jogra vonatkozólag szavazzunk meg 50.000 frtot rendkívüli költségül. Nézete szerint elhatározó arra nézve, vájjon megszavazzuk-e, vagy nem, vájjon ezen követelés indokoltatik-e rendkívüli körülményekkel, mert rendes körülmények közt az illető minisztériumok maguk készítik törvényjavaslataikat. Erre nézve figyelembe kell venni azt, hogy a törvénykészítés az egyes kormányzati ágak között az igazságügyi minisztérium kebelében sokkal jelentékenyebb és sokkal nagyobb, mint a kormányzatnak bármely ágában, mert hozzátartozik a jogszolgáltatás, lehet tehát mondani, hogy a társadalmi életnek csaknem fele. Innen van, hogy az igazságügyminisztérium kebelében a törvényhozási osztály a legnevezetesebb részt képezi. Megvallja, hogy őt a jelen szerkezet nem elégíti ki. Az igazságügyminisztérium legnagyobb hiányának azt tarja, hogy 4 év óta sem sikerült egy jóra való codificationális osztályt szervezni. Ezen osztályban szakadatlan változások voltak, és mi sem jelzi ezen osztály gyenge állását inkább, mint az, hogy ott az egyének csak mintegy keresztül mennek, és az egyes tagok innen majd áttétetnek az administratióhoz, majd viszont az administratiótól a codificatióhoz. Egy jó törvénykészítő osztályt a még csak létesítendő feladatok közé soroz, és ön ezen osztályt létesítettnek még nem tekinti. Mindazonáltal az a nézete, hogy most a törvényhozás erre nem gyakorolhat semmi befolyást. Ez a miniszter dolga, és az ő felelőssége alatt megy. Hogy az előirányzott 50.000 frt valóságos szükségnek felel meg, ezen kételkedni nem lehet. Összes igazságszolgáltatási jogunk, vagyis összessége azon jognak, mely az igazságügyminiszter úr hatásköréhez tartozik, az elsőtől az utolsóig teljes reformot igényel. Kívántatik sok tekintetben összefoglaló törvények, codexek elkészítése, nem egyes törvények elkészítése. Nagy különbség van a közt, ha valaki azon praetensióval lép fel, hogy ne csak egyes viszonyra vonatkozó törvényt készítsen, hanem olyat, amelyben egy egész életkorjogát kimerítőleg akarja szabályozni. Nem lehet kétségbe vonni, hogy ez rendkívüli munkálat. Kérdés: minő alakban szavaztassák ez meg ? A pénzügyi bizottság által javasolt módhoz nem járulhat, mert nézete szerint ez csak az igazságügyminiszternek budgetjébe tartozhatik. Ahhoz sem járulhat, hogy ne is az igazságügyminiszternek szavaztassék meg ez összeg, hanem alakíttassák egy általános törvénykészítési bizottság, mert az összes kormányzat körére kiterjedő törvénykészítési bizottságban nem találja meg azon garantiát a sikerre nézve, melyet a minisztériumokként alakuló, minden egyes minisztérium keblében levő törvénykészítési osztályban feltalálhatni vél. Ghyczy indítványát azon esetre, ha oly törvénykészítési osztályt, mely nem a minisztérium belsejében lenne s nem annak egy részét képezné, hanem mely mellette áll, pártolni tudná, helyeselné, azonban ezt pusztán belső miniszteri kérdésnek tartja, és azért nem kíván semmi befolyást gyakorolni e tekintetben, s nem akar semmit előszabni a miniszternek, hogy mit csináljon. Tehát ezen összegnek egyszerűen az igazságügyminiszter részére leendő megszavazása mellett van, úgy, mint azt Perczel Béla javasolta. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Nem tudom,megengedi-e a t.ház,hogy egy s más rendkívüli jelentést tegyek, melyekre nézve későn kaptam meg az értesítést. (Halljuk!) A miniszterelnök úr tudatja, hogy Rajner Pál lelépett belügyminiszter úr helyébe Ő felsége Tóth Vilmos államtitkárt nevezte ki belügyminiszterré. (Éljenzés jobbfelől.) Továbbá ugyancsak miniszterelnök úr tudatja, hogy ő felsége az elhunyt Eötvös József b. helyébe vallásügyi s közoktatási m miniszterré dr. Pauler Tivadart nevezte ki. (Éljenzés jobbfelöl.) Tudomásul vétetik. Stanesku Imre: Hiányosnak találja azon módot, mely szerint a törvények eddig alkottattak. Jobb lett volna ideiglenesen behozni az osztrák polgári törvényeket, mint a régi magyar törvényeket visszaállítani. Figyelmezteti a minisztert arra, hogy a codificationális munkálatoknál jövőre gyakorlati férfiakat alkalmazzon, kik ismerik a nép jogérzetét. Az előirányzott összeget nem fogadja el. Simay Gergely, Hoffmann nyilatkozatai értelmében kész elfogadni a codificationális munkálatokra kért összeget, és röviden kijelenti, hogy azt megszavazza (Helyeslés jobbról.) Vidlicskay József: Az alkotmányosság szempontjából óvást tesz a pénzügyi bizottság véleménye ellen, az egyes miniszterek nem lehetnek a miniszterelnök bureeau chefjei. Ha e theoria tovább kifejtetnék, úgy a miniszterelnök kezébe oly hatalom adatnék, mely az egyes minisztériumok önállóságát a miniszterelnök irányában absorbeálná, így a pénzügyi bizottság javaslatát nem fogadhatja el. De a parlamenti kormánynak az sem lehet feladata, hogy a nemzet élete fejlődésének privilegiált vezetője legyen. Más dolog végrehajtani, és más dolog törvényeket alkotni. A törvények készítésére a codificationális bizottságot elégségesnek nem tartja, oly testület felel meg e czélnak, mely a törvényeket függetlenül a kormányromlásában több istenimádás van, mint a mi hitünkben, mely oltár emel a pénz istenének. E nő mellett még néhány őrült tűnt ki a többi közül, kik a nők közt a következő tánczfigurához apró virágbokrétákat osztottak ki. Az az alacsony barna férfi,aki tánczosnéjának elejtett zsebkendőjét átnyújtó, folytató szíves magyarázatát az igazgató, egyik német lap volt szerkesztője, kinek rögeszméje abból áll, hogy a pénzzsarolás tisztességes kereset. „Csak azért zárták el ? kérdem csodálkozva. Miért ér csak ez egyet ? Ki az a szelíd képű szőke ember, ki most önnek intett ? „Ez szintén beteg; vasúti építő mérnök volt; rögeszméje, hogy ő a Straussberg leánya s hogy őt Pulszky Ferencz szerelmével egyre üldözi. „Ennek hát kettős rögeszméje van. „Azon szomorú öreg ember, ki most az előtánczossal osztá meg rendjeleit, Ó Budán tanító volt. Úgy látszik, gyógyíthatatlan azon rögeszméje, hogy ő Flesch s hogy őt a jóüzlet tönkre tette. Az a másik, ki most nemmel beszél, Wahrmannak tartja magát s szüntelen azon hasznot számitgatja, tele írva falat, asztalt, papirost, melyet a Skeneconsortium nyert. E fiatal, ki most mellettünk elhaladt, már csak igen ritkán esik vissza azon rögeszméjébe, hogy neki sikerülni fog a pártokat összeforrasztani anélkül, hogy Tisza Kálmán kénytelen lenne magát főbe lőni. Meglátja ön, szól hozzám némelykor, meglátja, hogy kivezetem az ellenzéket a zsákutczából. „Kérem eresszék ki mentül előbb, szükség van az ily jó akaratra. De ki e borzasfejű, ki a tükörben nézi magát ? Ez egy volt magyar lapszerkesztő, kis fejébe vette, hogy ő Pompéry és hogy mióta a „Magyarország“ megszűnt, nincs jó magyar lap. Rögeszméje gyógyíthatatlan. Még tovább folytatta volna a szíves igazgató úr érdekes közleményeit, ha társam, kivel a bálba menek, órájára mutatva, hazaindulásra nem hív fel. Késő,tulajdonkép már kora reggel volt, így búcsút vevünk a rögeszmék e hajlékától, hogy visszatérjünk a mi rögeszméink bűvkörébe, az intézet falán kívüli tébolydába, e szép világba, hol a dühösek, hóbortosok, eszelősek annálfogva veszedelmesebbek, mert őrizet nélkül járnak kelnek. _* A jelmez-bál. — Febr. 11. — (M.) A jelmez bál rendszerint esemény a farsang történetében, hetekkel előbb már tervezgetik, s még hetek múlva is érdekkel emlegetik, s midőn már feledni kezdjük, a váczi utczai kirakatokban jelennek újra meg az érdekesebb arczképek, festői öltözékekben. Nálunk csak szűkebb körben talál részvétre e bál, s főkép a hölgyek viseltetnek iránta különös előszeretettel, mint minden különösség iránt. Az idén főrangú köreinknek két nagyobb családi gyásza sokakat visszatartott azok közül, kik más években e báloknak kiváló díszét képezék, mégis a bál fényesen sikerült, s az „Európa“ termei ép úgy ragyogtak a csillároktól, mint a legszebb hölgykoszorú kölcsönözte fénytől. Háziasszony gróf Andrássy Manóné volt, mint Valois Margit, valódi festői öltözékben, sárga selyemruha, elől három fodorral és szalagokkal, hátul a kétrőfös, valódi királynőuszály kék bársonyból, ugyanilyen a derék is, a kék bársony az oldalakon sárga szalagokkal, a főn lengő sárga toll, körözve gyémántokkal. Hg Eszterházyné Mária-Antoinettet jelképező, ennek a műtárlatokból is ismert fényes öltözékében. Gr. Andrássy Gyuláné fekete bársonyruhában volt csipkediszitéssel; mi semmi különösebb jelmezre nem ismertünk, különben fényes öltönyében, mit környezete Morpheának mondott. Cséry Szeréna a május volt, oly szép tavaszi május, minőről a költők álmodoznak : lengő fehér ruhában, köröskörül füvek és tavaszi virágokkal, a tunika rózsaszínselyem, szintén telehintve rózsák és virágokkal, rózsákkal a derék, a nyak, a fürtök, de legszebb rózsa természetesen ő maga volt. Horvát Gizella (a miniszter leánya) mint fonóleány, fehér és sárgacsíkos rövid ruhában, fekete kötővel, mely virágokkal volt telehímezve, a derék vörösbársonynyal díszítve, kézben kis pergő rokkával. Hasonló jelmezben Tóth Gizella is. Pscherer Ida igen szép tél volt, rövid öltönyének zöldje jelzé a vizet, a fehér csipke rajta a havat, az üveggyöngyök a jeget, a ruhán még apró korcsolyák is voltak feltüzgelve. Cziráky grófnő bretagnei pórnő volt, kék és sárga selyem viganóban, a főn a bretagnei ismert fejkötő. Greffl Gabriella kék rövid szoknyában, vörös mellény és kis dolmányban igen szép sport öltönyt ábrázolt, mely mindenféle lovagjelvényekkel volt bizarul diszitve. Inkey Ella a tél volt, az egyik Karácsonyi grófnő franczia udvarhölgy, legtöbb volt rococo, mint Karácsoyi grófnő, gr. Karacsay Clemence, Gerliczy bárónők és többen. Legtalálóbb volt Fáy Karolin, ki a most divatozó postagalambot ábrázoló, lengő, fehér uszályos ruhában, a derékből két szárnyacska nyúlott ki, a nyakon keskeny szalagon pecsétes kis levélke, a főn fehér toll. E kis rajz csak töredék, a többit hagyjuk a divatlapoknak. A férfiak közül legjobban nézett ki gr. Andrássy Manó vörös ingben, mint tengeri kalóz. Von is mint beduin, Máday S. mint franczia jakobinus, Szerdahelyi hátulgombolt nadrágban mint Friczi, gr. Károlyi Pista mint borbély , Gaál kapitány mint spanyol pór, Teepy mint festő, Kendeffy Árpád mint Rigoletto, legtöbben franczia udvari öltönyben vagy dominóban. A képzőművészeti társulatot mindenesetre kiváló dicséret illeti a buzgó és sikeres rendezésért. Jól készíti elő,ily testület az államtanács. Az államtanács Angliában mindig létezett, és az angolok nem is képzelhetnek országot államtanács nélkül. A kormány azért hallgatott eddig az államtanácsról, mert a Bécsből jövő befolyás mellett nem tartja annak behozatalát lehetőnek. Az államtanács különbennemcsak a törvények készítésére, hanem az administratió körül is alkalmazandó. A pénzügyi bizottság véleményét nem fogadja el, és Ghyczy határozati javaslatát pártolja. (Helyeslés balról.) Elnök: A vita holnap folytattatni fog. Ülés vége 2 ’14 órakor. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, febr. 13. (Ke g y a d o m á ny.) Király ő felsége magánpénztárából 368 frtot juttatott Buda városa tanácsához, hogy ezen összeget a hozzá folyamodottak érdemesbejei közt kiosztassa. (Gablenz Jb. budai főhadparancsnok) családi ügyekben több heti szabadsággal Bécsbe utazott, s a hadparancsnokság vezetését ez idő alatt Jakobs b. altábornagyra bízta. (A k. th. autonómiáról szóló czikksorozatot, mely általán oly nagy feltünést tett, ma a halaszthatlan közlendők nagy tömege miatt, megszakítani voltunk kénytelenek. — legközelebb folytatjuk. (Pauler Tivadar,) az új cultusminiszterről ma a „Magyar Állam“ nagy áradozással szól. Reméljük, hogy a miniszter úr ezt nem akarja — megérdemelni. (Eötvös Józsefért tegnap reggel 11 órakor volt a gyászszertartás az izraelita hitközség templomában. A nagy templom minden zugában megtelt Megjelent a képviselőház elnöke és annak több tagja, a városi képviselők és a hatóság küldöttsége, számos egyletek és intézetek elöljárói stb. A gyász isteni tisztelet a 49. zs. és „a lelkiüdvi ima“ eléneklésével nyit meg. Ezután dr. Kohn Sámuel lépett a szószékre, és megható beszédet tartott. Beszéde három részből állott. Az elsőben Eötvöst mint az emberiség barátját ecsetelte; a másodikban mint hazájának hű fiát, és végre az utolsó részben a szabadság és az egyenlőség előharczosát, s így az egykor még elnyomott zsidók pártfogóját és védőjét festette. Nagy hatást gyakorolt a hallgatókra a beszéd alapigéje: „József nincsen többé“, úgyszintén a következő bibliai idézet is : „Népem! gyászruhát olts, porba borulj és sirj keservesen, mintha egyetlen fiad gyászolnád.“ A szónoklat után még Friedmann főkántor egy általa ez alkalomra szerzett héber imát meghatóan énekelt, mely nyomtatásban is meg fog jelenni jótékony czélra. A rendet a templomban kardos ifjak tárták fenn, s az egész oly megindító és impozáns volt, hogy az Eötvös-emlékünnepélyek között bizonyára az egyik főhelyet foglalja el. (A temesi árvízhez) a Béga folyam és csatorna, Beregszó, Brezava folyók szabályozására, mint értesülünk, kb. biztosul a visszalépett b. Lipthay Béla helyére a kormány részéről gr. Szapáry István van kiszemelve, kinek kineveztetése legközelebb várható. (Egy ismeretlen író.) Egy lap ma a Kisfaludy-társaság közüléséről szólva, tövirőlhegyire megmagyarázza, hogy ki az a Jókai, s végre kisüti, hogy a „Hon szerkesztője. Voltaképen pedig ez az egész magyarázat nem ér semmit, mert ott nem a „Hon szerkesztője“ ült, hanem a humorista író és költő, a Kisfaludytársaság pedig a múzsák otthonja, melynek küszöbénél — el kellene feledni minden pártszenvedélyt. Sajnáljuk, hogy az, ki ezt nem tette — nem ellenzéki volt. (A szélsőbaloldal a francziák érdekében) a képviselőházhoz intézendő kérvény formularóját körözteti párthívei között, melyben a ház felhivatik, hogy „Európa aggasztó helyzetét behatón tanácskozás tárgyává tegye s a kormányt arra utasítsa, hogy a többi hatalmakkal egyetemben haladéktalanul és erélyesen oda működjék, hogy Francziaországnak czélba vett feldarabolása megakadályoztassék s ez által Európát azon politikai és társadalmi veszélyek elől megóvni segítsen, melyekkel az a hódítási jog visszaállítása által fenyegettetik.“ (A Kisfaludy-Társaság) diszebédje a Frohner szálloda termében igen derülten folyt le. A ki e 60 srót egy csomóban látta, meggyőződhetett, hogy még van magyar szépirodalom, mely jó étvágygyal bir, s minden esetre egy tekintetben — előszeretetében a pezsgő iránt, nem hanyatlott. Midőn a sör- és borhullámok medrükbe tértek, s a pezsgő kiugrasztá a dugaszokat , megeredtek a felköszöntések. Toldy Ferencz alelnök nyitá meg azok sorát, a királyt éltetve; utána Székács és Szász Károly élteték Toldyt, írói jubilaeumának előestéjén. Toldy felelt rá, örömét és háláját fejezve ki a részvét iránt, melyben részesitik, de sajnálatát is, hogy élte telében van már, midőn gyümölcs nem érlelődik. Székács talpraesetten felelt. Toldy — úgymond — mint a német nem tudja a d—t a t betűtől megkülönböztetni s azért mondott jelet, holott delet kell vala mondania. Tóth Kálmán tréfásan felköszönte a megjelent Győrffy, Szontágh és Huszár Imre képviselőket, kik szorosan véve ugyan nem írók, hanem magukat „irodalmilag mégis comprommittálták“ s igy meghihatók voltak. P. Szathmáry Károly szintén élezes alakban Gyulay Pált, a kifogyhatlan Szász Károly az ifjú irodalmat, Arany László Székácsot, ki nemcsak „József,“ hanem egyházában „jó chef“ is, ismét Szász Károly a román Vulcanut, a társaság új kültagját, ki igen talpraesetten felelt. Megválasztatását nem tulajdonítja saját irodalmi érdemeinek, hanem jeléül tekinti a magyar nemzet rokonszenvének a hazában lakó nemzetiségek iránt. Kívánja, hogy a kapcsok közöttük mind szorosabbá fűződjenek s erre kétségkivül legalkalmasb eszköz a közeledés szellemi téren. Dalmady, Székely József stb. felköszöntései egymást követték s csak öt óra után kezdett a terem lassan kint ürülni. Ez alkalommal is magánbeszélgetésekben felmerült egy írói kör szükségessége, mely az irodalom szétszórt erőinek találkozási központul szolgálván, egyúttal a magyar s a testvérnemzetiségek irodalmi embereit is egymáshoz közelebb hozhatná. Beszéltek róla , aztán megint elhallgattak. Meddig lesz ez így ? ................ (Buda is építkezik.)A budai építési bizottságnál tegnapig 60 új építkezés volt bejelentve.