Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-22 / 93. szám
Szombat, április 22.1871. 22. évi folyam. 93. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 3 . 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujfer. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, ÁPRILIS 21. A képviselőház huszonötös bizottsága, mely az elsőfolyamodási bíróságok számáról és székhelyeiről szóló igazságügyminiszteri törvényjavaslatnak és az azzal szoros kapcsolatban álló költségvetésnek előleges tárgyalására még múlt évi október havában kiküldetett, f. hó 18-án egy határozatot hozott, mely azon bizottságnak hat hónapi tanácskozmányban megállapított , és eléggé ismeretes munkálatát jóformán megsemmisítette. Mert noha ezen munkálat állítólag csak revideáltatik, tudva van mégis, hogy az, min az egész munkálat alapul, t. i. a felállítandó egyes bíróságok hatáskörének nevezetes (5000 írtig és 50 holdig) kiterjesztése, teljesen elejtetett, és az egyes bíróságok mostani illetőségének fentartása szándékoltatik , minélfogva a bizottság most valójában egy egészen új munkálat kidolgozását kezdette meg. Kik és mik okozták ezen feltűnő vélemény- és szándékváltozást ? Hogy a 25-ös bizottság nem mou proprio változtatta szándékait, tudva van; kevésbé van tudva, hogy a húsvéti szünidő alatt tartott minisztertanácsban lett az új plánum megállapítva, és pünkösdnek bekövetkezte előtt már a hívőkre árasztva. De ne törődjünk az okozó egyéniségekkel, hanem lássuk azt, mi nyomósabb : a változás indokait. Miért estetett el az egyes bíróságok illetőségének előbb szándékolt kiterjesztése és azzal együtt a 25-ös bizottságnak egész eddigi munkálata? Három okból. Mert az ország összes főtörvényszékei, és néhány ügyvédi egylet is, azon kiterjesztés ellen nyilatkoztak. Mert az ezen kiterjesztés alapján történő szervezés felette költséges. Mert a közvélemény is a 25-ös bizottság munkálata ellen nyilatkozott. Nyomós érvek ! De lássuk azokat közelebbről. A főtörvényszékek és ügyvédi egyletek, mintha csak összebeszéltek volna, avagy valóságos kánonszerű inspiráció által vezéreltetnének, ugyanazon két okból ellenzik az egyesbírósági illetőségnek kiterjesztését, az egyesbírósági rendszernek csak túlsúlyra emelését is, tehát annál inkább ezen rendszernek első folyamodásban kizárólag alkalmazását , mert oly széles hatáskörű egyesbiróban nagyobb képesség kívántatik meg s nem kaphatni az országban ily nagyobb képességű jogászi eleget; mert a telekkönyvek és a hitel tönkre jutnak, ha amazok egyesbiróságok mellé adatnak. Ami az első érvet illeti : csakugyan nehéz arra felelni— komolyan. Tehát van az országban elég alkalmas egyén arra, hogy az e. f. perek számára nemcsak túlnyomólag, hanem akár kizárólag is biró-collegiumokat állítsunk fel; de nincs elég arra, hogy ugyanazon perek elintézését egyesbírákra bízhatnék. A gondolat ép oly helyes, mint a következő : telik ugyan tőlünk 3 vagy akár 5 is, de nem telik 1. Komolyan szólva : ha első folyamodású bíráskodásra képes jogászok csakugyan oly csekély számmal vannak, úgy okvetlenül és kizárólag épen az egyesbírósági rendszert kell első fokban elfogadni és behozni, mert a collegiális rendszer mellett háromannyi e. f. bíróra van szükségünk, mint ama rendszer mellett. Ami pedig a telekkönyvi ügyet illeti : érteném az abból merített érvet, ha telekkönyveink jelen, t.i. a collegiális biróságok mellett való állapota— nem mondom fényes — de csak tűrhető is volna; de köztudomású, hogy a kisbirtok, tehát a telekkönyvi testeknek talán 99°/» iránt telekkönyveink igazán 1 u c u s a non lucendo: azt, hogy mi nem áll az életben és jogban, meglehetős biztossággal megtudhatjuk azokból, de azt, mi áll, csak kivételkép. És ezen nagy baj onnan támadt és marad majd a collegiális rendszer túlsúlya mellett ezentúl is, mégpedig növekvő mértékben, mert a kis birtokban történt jogváltozást anak bejegyeztetése — mivel a telekkönyvek a helyszínétől távol vezettetnek és e körülmény a bejegyeztetést fáradságossá teszi és mód nélkül megdrágítja — folyton elmulasztatik. Ha tehát a telekkönyveket megmenteni akarjuk, úgy okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy azok a helyszínhez közelebb jöjjenek, minthogy máskülönben egy még további évtized múlva láthatunk új helyszíneléshez, új telekkönyvek készítéséhez. Tehát a telekkönyvi ügy is az egyes bírósági rendszer behozatalát igényli. Ezek a főtörvényszéki és néhány ügyvédegyleti véleményeknek érvei; mindkettő épen annak ellenkezőjét igazolja, mint ami mellett felhozatott. Ami az egyes bíróságok túlnyomó illetősége melletti nagyobb költséget illeti, ezen érv felfedezésének érdeme magát a magas kormányt illeti. Nem láttuk ugyan a nevezetes calculust, mely ezen meglepő eredményre vezet, de azt az egyet tudjuk, hogy 1 egyesbiró nem kerülhet annyiba, mint 3 vagy 5 collegialis biró; azt is tudjuk, hogy egyetlen egyesbiró csaknem annyit végezhet egymaga, mint egy (hármas vagy ötös) birócollegium; tehát , hogy minél inkább terjesztjük ki az egyesbiróságok illetőségét és szorítjuk meg az e. f. collegiumokét, annál olcsóbb a szervezés. De igenis megengedem, hogy 5000 írtig és 50 holdig ítélő 400 egyesbíróság mellett nem 90, hanem legfeljebb 40 e. f. törvényszékre van szüksége az országnak, hogy tehát a 25-ös bizottság most elejtett munkálata ez irányban revideálandó lett volna. Hátra van még a közvélemény szava: azt mondják, hogy ez is a 25-ös bizottság munkálata ellen nyilatkozott. Hol és mikor ? Kérvények igenis beadattak, melyekben X város számára törvényszék igényeltetik az Y-é helyett vagy az Y-é mellett, vagy Z község számára járásbiróság szintúgy, de ily elégedetlenséggel még maga az úristen által készített szervezés is fog találkozni, ha csak nem ad törvényszéket minden helységnek külön-külön és nem fizeti meg valamenynyinek költségét mennyei banknótával. Ami azonban a főr a járásbiróságok illetőségének kiterjesztése ellen tudtommal egyetlen egy törvényhatóság és község sem szólalt fel, mely ténykörülmény valamivel többet nyom, mint főtörvényszékeinknek, vagy pro forma az egész ügyvédegyletnek nevében szóló 5—6, bár még oly tiszteletre méltó városi ügyvédnek — mint kimutattam — nemcsak minden alap nélküli, hanem a mellette felhozott érvek által is megcáfolt előítéletes véleménye, így állván a dolog, a 25-ös bizottság által első dolgozatának alapjául elfogadott, most pedig a kormány egy kijelentésére elejtett azon föltevés és illetőleg javaslat, hogy az e. f. jogszolgáltatás javulása az egyesbírósági rendszer tágításának, később tán kizárólagos alkalmazásának ösvényén keresendő, sem érvekkel megingatva nincs, sem a közvélemény által vissza nem utasíttatott. Sőt tovább megyek és egész bátorsággal megfordítom a kérdést, hogy mármost, t. i. miután a 25-ös bizottság által kilátásba helyzett széles illetőségű járásbíróságok felállításának reményével telt el több mint 400 kerület, ha majd köztudomásra jut és kellőkép megértetik az újabb jelszó: „a járásbíróságok illetősége leszen és marad a szolga bírói,“ — hogy ekkor, mondom, minő érzület fog támadni azon milliókban, kik sem 100, sem 150, de még 200 törvényszéknek felállítása által sem jutnak közeli, tehát olcsó és gyors igazságszolgáltatáshoz? Ezen kérdésre — nagyon tartok tőle — egy valóságos kérvényözön fog felelni. Ugyanazért — ha még az idén akarunk látni c. f. kir. bíróságokat — jó lesz, gyorsan létesíteni a húsvéti plánumot. Az egyesbirósági rendszer jövőjéről nem aggódom, mennyi áll az 1848-as törvényekben és rendületlenül fenn életünkben olyan, mi kevés idővel azelőtt csak néhány hazafi ábrándjának látszott. HOFFMANN PÁL: A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Nyáry Pál. (Született 1806. decz. 12. Meghalt 1871. ápr. 21.) Hatvanöt év, eltöltve dics- és népszerűségben, a közügyek, nemes és nagy eszmék fényes szolgálatában is ilyen vég ! Mintha a halál a legkeserűbb iróniával kaczagná le az élet fáradalmait, vagy mondjuk inkább, mintha a végzet tragikuma csak ilyen véggel fejezhette volna be egy férfias, büszke jellem küzdelmeit. Mert önérzetesen büszke, jellemszilárd s önzetlenül nemes volt a férfiú, ki ma oly végzetszerűn gyászosan határozta el sorsát. Hisz nem sokáig kellett volna még tűrnie ! Viszonyai sem voltak olyanok, hogy menekülésre ne lett volna remény. Csak barátai segélyét kellett volna igénybe vennie, csak meg kellett volna hajolnia, vagy egy kis nyegleségre kellett volna szert tennie, s tán még irigylett jólétben is fejezheti be napjait. Ő azonban mást határozott. Inkább meghalt, semhogy lássa, semhogy megélje, hogy nevére a legkisebb árny is boruljon. Szemben állt a sorssal, küzdött vele saját erejével, s midőn az megtörött, a végzet elé veté magát, hogy az összezúzza. Nem volt családja, a melynek gondja az életet kötelességgé tette volna. Nem volt semmi, mi az élethez közé, mint csorbítatlan hírneve és reputatiója. S ezért meg tudott halni. Nyáry Pál 1806. decz. 12 dikén a pestmegyei Nyáregyházán született. Szülei egy szegényes nemes család ivadékai voltak. Atyja Nyáry Pál, anyja Beretvás Erzsébet. Közpályáját már korán a megyénél kezdte, belsóbb hivatalokat viselvén, 1836-ban a megye főjegyzőjévé lett. Már akkor, mint közigazgatási tehetség általánosan feltűnt és nyomós tekintéllyel bírt. 1840-ben a megye közigazgatási rendszeréről terjedelmes művet is irt, s azt nyomatásban kiadta. Nagyobb mérvű politikai szereplése 1845-ben kezdődik. Ekkor lett ugyanis Szentkirályi Mór mellett Pest másodalispánja, s mint ilyen, csakhamar a megyei szabadelvű párt vezértagja. Egész életén át a mérsékelt liberalismus híve volt. A nemesi előjogokkal szemben határozottan és férfias elszántsággal a szabadságot s haladást hirdeté, és tette pedig ezt nem egyszer a legelhatározottabb, férfias modorban. Ez időtáján tartotta hires megyei beszédét a nemesi szabadalmak ellenében, mely nevét ünnepeltté tette a liberálisok köreiben, mig rettegték ott, hol a feudális előjogokat dédelgetők. E beszéd elmondására, (1847 ben) a Pestmegyében tanácskozásra került azon kérdés szolgáltatott alkalmat, hogy a nem nemesek is a megyében való választás jogával felruháztassanak. Nyáry Pál ekkor a többi között így szólt: „Régóta részt veszek már a megyegyűlésekben, ezóta mindig azt tapasztalom, hogy bármit tegyünk, bármit mondjunk vagy határozzunk, annak végső értelme oda megy ki, hogy mi a tekintetes karok és rendek vagyunk. Engedjék meg, hogy őszintén kimondjam véleményemet : én ezt a folyvást egyhangúságot már rettenetesen meguntam, eresszünk tehát valahára ide be más embereket is, hadd halljunk egyszer már valami újat is!C íme az uj idők embere, a jóslatszerű szózat, mely a következő zivatarok sejtelmében provocálta a hazát védő, a hazát védő uj elemeket. Az 1848-diki mozgalmak Nyáryt Pestmegye első alispáni székén találták, míg a képviselőházban az események egyik mozgató tényezője jön. Ő neveztetett ki a közcsend-bizottság elnökévé , s az ő elnöklete alatt küldetett Budára a helytartó tanácshoz azon bizottság, mely Táncsics kiszabadítását s a sajtószabadság helyreállítását kérte. Ő mondotta ki a képviselőházban először azt a nagy szót,melylyel Kossuth lángoló szavai folytán, a haza védelmére kétszázezer katonát ajánlottak meg, s mire Kosssuth kijelenté, hogy» leborul a nemzet fensége előtt.“ Nyáry lelkének egész heve, meggyőződésének hatalmas erejével elősegíti az önvédelmi harczot, de mindvégig király-párti maradt. A debreczeni napok alatt vezér tagja volt ama ma gyár girondistáknak, kik az „Esti lapok“ körül csoportosultak, a had meggyőződése keserű órákat is szerzett neki, azokat a hazafias cselekedet édes öntudatául tűrte. Az önvédelmi harcz lezajlása után tíz évi börtönre ítéltetett, miből hét évet töltött el fogságban, szenvedve a hazáért, mi alatt ez is porig aláztatott. A többi önkényuralmi évet gazdálkodással tölté, mig az 1860-dik évi mozgalmakban Pest megye első alispánjának s orsz. képviselőjének választatott. Mint alispán a megyében oly fölénynyel birt, melyhez hasonlót alig tudunk. Ő volt a megye lelkes intéző szelleme. Nem történhetett semmi Nyáry nélkül, s a mihez ő megegyezését adta, annak az ügynek diadala már biztosítva volt. Makacs, vasfejü ember volt, olykor a kíméletlenségig akaratos s alispánsága nem múlt el anélkül, hogy a megye tisztviselői s több kitűnőségével zajosó jelenetei ne lettek volna. Mint országgyűlési képviselő a határozati párthoz tartozott, s a felirati vita alkalmával mondott beszéde nagy feltűnést tön, bár ekkor is észrevehető volt, hogy a 48 óta lefolyt évek nagyon megviselték, s nem bírja a szónoklat amaz erejét, mely korábban oly előnyösen kitüntető. Az országgyűlés eloszlatásakor ő tette ama nevezetes adómegtagadási indítványt, mely a nemzet törvényes ellenállásának maradandó emléke leszen, s melynek folytán ő szintúgy, mint sok más, vagyonilag nem jelentéktelenül megkárosodott. 1865ben ismét képviselőnek választatott, szintúgy a jelen országgyűlésre, melynek előmunkálatai alatt, mint a központi baloldali bizottmány feje, ő igazgatá az összes ellenzéki választásokat. 1867 ben — alkalmasint okulva a csak imént szerzett tapasztalatokon, nem fogadta el a pestmegyei alispánságot, de azért megyei vezérszerepét egész mértékben gyakorolta, sőt azt mondhatni, hogy Nyáry újabb közpályája nem is annyira a képviselőházban, mint a megyei zöld asztal körüli tanácskozásoknál folyt le. A képviselőházban többnyire halkan, kuszáltan beszélt. Beszédeiben nem volt semmi fompncsin, s igen kedvetlenül szokta előadni. A megyei asztalnál azonban nem egyszer fölmelegedett. A régi ellenzéki hang szólalt meg belőle akkor, amidőn körbekörül a viszonyok mind megváltoztak. Ő állította fel a tant a megye és kormány coordinatiójáról. De ha, mint e tan híve a municipális törvényben, a megye sírját is kellett látnia, e törvény létrejötte ellen nem fejtett ki élénkebb ellenzéket. Érezte, hogy ereje hanyatlik, s a végzet elsodró kereke rohamosan gördül feléje. Hogy mi okozta balsorsát, a felett hátrahagyott jegyzeteiben némi felvilágosítást nyerünk. Azt írja, hogy 48.000 frt tartozása volt, melylyel szemközt áll ugyan birtoka, mely a tartozást tízezer írttal meghaladja, de nincs reménye, hogy viszonyait rendbe szedheti. Egyes ismerősei azt mondják, hogy e jegyzetben a birtok túl van becsülve, de bármiként áll a dolog, kétségtelen, hogy Nyáry állásában, viszonyainak rendezése épen nem lett volna lehetetlen, csak némi körültekintés, és — életkedv kellett volna hozzá. De úgy látszik, ez utóbbi hiányzott Nyáryban. S ha közelebbről tekintjük a dolgokat, megtalálhatjuk ennek természetes nyitját. Íme a hatvanöt éves férfiú, ez egyszerű patriarchai jellem, a becsületes táblabiró — azzal a szennytelen homlokkal s meggörnyedetlen nyakkal: egy hosszú hosszú dicsteljes élet után,vén napjaira koczogtasson be barátaihoz, kérve segélyüket, mire sokan azt is mondhatnák, hogy — kérve alamizsnát ! — Arra képes volt e büszke, makacs, jellemes férfiú, hogy magát összezúzza. —ana, hogy megalázza, nem. Ki dobhatna ezért reá követ?! Az életutiság Nyáryn már jó hosszú ideje észrevehető volt. Nemrég meghalt báró Nyáry reményteljes huszártiszt fia. Egy társaságban igen szánakoztak e derék fiatalember elhunyta felett, mire Nyáry Pál így szólt: .. nem sajnálom, hanem irigylem. Boldog, a ki meghalt, mert az nem érez semmit!" — Barátai igen elkomolyodtak e felkiáltásán, s azzal vigasztalódtak, hogy Nyáry csak azért beszól igy, mert az nap épen rosz kedve volt De az a rosz kedv igen állandó kezdett lenni. Nép rég még sokat olvasá Stuart Millis Constant Benjámint, kiknek műveiből országgyűlési beszédeiben egyet-mást idézni szokott. Újabban azonban abbahagyta az olvasást. Jó ideje, hogy aludni sem tudott. Az látszott rajta, hogy valami kínzó-gyötrő fájdalom bántja. Orvosa, dr. Rózsaytól ópiumot kért, hogy aludhassék, de az orvos ezt nem teljesíthető. Ugyancsak orvosától többször kérdezte, hogy melyik a legmagasabb ház Pesten, s midőn az több házat megnevezett, Nyáry mindig arra tért vissza, hogy a legmagasabb ház a Stein Natháné a lánczhíd mellett. Az orvos természetesen nem sejtő, mily jelentősége volt e nyilatkozatnak; ma — fájdalom! — tudjuk, hogy minő baljóslatú volt az ! A múlt éjjel Nyáry mit sem aludott. Lefeküdt, megint fölkelt, fel s alá járt lakásán a Gyertyánffy-házban. E ház tulajdonosa régi jó barátja volt s e házban lakik Nyárynak egyik kedves rokona, Szilassyné asszonyság is, kit majdnem naponkint meglátogatott. Alkalmasint ezek iránti tekintet is hozzájárult, hogy nem lakásán lett öngyilkos. Nyáry korábbi években 9 — 10 órakor szokott felkelni, egy idő óta — az álmatlanság miatt — már 6 kor kelt fel. Ma azonban csak 9 óra tájban szóbta elő gazdasszonyát, csak e női cseléd levén körülte. Azt kérdezte tőle, milyen idő van ? A gazdasszony azt felelte, hogy hűvös, mire Nyáry felöltet húzott fel. Félóra múlva azonban hazatért, s megpirongata a cselédet, hogy miért mondja, hogy hűvös az idő, mikor meleg. Nyáry ki volt pirulva s izzadott. Levetette a felöltőt, körülnézett lakásán s eltávozott. Ekkor látta utoljára lakását. Elment a képviselőházba, de onnan csakhamar eltávozva, benézett a megyeházba. Itt egy szobából kitekintett az ablakon, többekkel beszélgetett, s aztán a váczi s dorottya-utczán át a végzetes hely, a Stein ház felé tartott. Mint kérdezte itt a házmestertől a főlépcsőt, s mint történt itt az öngyilkosság, esti lapunkban már elmondtuk. A hatóságnál tett újabb jelentések szerint most már constatálva van, hogy a negyedik emeletről ugrott le. Egy valaki látta, hogy amint a negyedik emeletre fölért, a lépcső rácsozatánál néhány pillanatra megállt. Kezével elfedte szemeit . Pest, április 21. A képviselőház mai ülésében Stratimirovich interpellált, ezúttal nem a keleti politika, hanem Fiume újonczkiállítási mentessége tárgyában. Ezután a ház az irtványokról szóló törvényjavaslat tárgyalására tért át, melyet a 9 §-ig néhány módosítása végig tárgyalt, midőn a tárgyalás folyamát Nyáry Pál szerencsétlen halálának megdöbbentő híre félbeszakitá. A mai napon a főrendiház is tartott ülést. A képviselőház átküldötte a szászországi vasúti szerződést és az úrbéri törvényjavaslatot; — első a hármas állandó bizottsághoz, a másik a jogügyi bizottsághoz tétetett át, melyeket az elnök felkért, hogy nyomban ülés után ez iránt értekezzenek, és ha — amint nem kétli, —fenakadás nem lesz, a két tárgy már holnapra napirendre lesz tűzve. Ezen elnöki nyilatkozatot azért említjük fel, mert ebben eléggé érthető megczáfolása foglaltatik azon hirnek, mintha a főrendek az úrbéri törvényjavaslatot visszautasítani kívánnák. Pest, április 21. Harcz és vihar közepett halad előre az összes emberiség. Mint Sinai hegyén, az istenség ma is villámlások és megrendítő zivatar kíséretében nyilatkoztatja ki eszméit az élők előtt, hogy felragadják és tetteik, pályájuk zsinórmértékévé tegyék azokat. A harcz, a küzdelem mindenütt foly, de nem öli meg a szellemek termékenységét, hanem ellenkezőleg, a kiontott vér fokozza, emeli s naponta új eszmék, új elvek szülőjévé teszi. Alig ért véget ama hosszú párviadal, melyet a nyugat két legnagyobb nemzete kétségbeesetten folytatott, Francziaország a sociális kérdés megoldásának szükségét dobta a bámuló világ elé. A megoldására Páriában tett kísérlet sikertelen marad, mert téves alapfogalmakból indult ki, de maga az eszme az emberiség legjobbjait mindaddig foglalkoztatni fogja, míg a kérdés a különböző viszonyok és érdekek követelményei értelmében meg nem oldatott. Németország, mely a politikai és társadalmi ügyekben mindig más nemzeteknek engedte át a kezdeményezést s saját számára csak a benső, contemplativszerű, kedélyéleten alapuló s igy jellemével inkább összeegyező vallási kérdést tartotta fenn, ma újólag nagy egyházi mozgalom előestéjén áll. Mint a XVI. században a birodalom szétmállását a reformatio kisérte, mely a politikai nézet-és érdekellentétet a nemzetnek két ellenséges hitfelejezetre szakítása által még inkább kibékíthetlenné tette, úgy kiséri ma a birodalom föltámadását, a politikai és kereskedelmi egység újjáalkotását a német katholikus mozgalom, s ki tudja, hogy a már létező egységhez nem sorakozik-e előbb-utóbb az egyház terén való újraegyesülés is? Mint a nagy egyházi reformatio, mely a bölcsőjéből levő új kornak első éveit oly dics és reményteljesekké tette, a mai mozgalom is, ámbár indító oka egyházi mozzanatokban rejlik, nemzeti, elsősorban német nemzeti jellemmel bir. A reformátorok nemcsak vallási állításaik igazságát, nemcsak a római egyház elfajulását és evangélium ellenességét, hanem az állami jogoknak az egyháztól való függetlenségét is a bibliából bizonyították. Luther, mint a német nemzeti jellem legsajátabb kinyomata, és oly hévvel támadta meg a bucsubullákkal stb. üzérkedő papismust, mint amily erélylyel és lelkesedéssel védte hazája jogait a százkezű római zsarnokság ellen. A mai mozgalom hasonló körben, hasonló czélok után halad. Ugyanakkor, midőn Németország egységének eszközével a fény és hatalom legmagasb polczára jutott, erőszakolta a római pápa saját csalhatatlanságának hitelvét a katholika egyházra. A gondolkodó német ember, kiben a legújabb események a nemzeti önállóság eszméjét is csaknem a végletekig kifejték, vonakodik meghajolni az uj forradalmi tan előtt, mely ép úgy arczul üti az ész szabályait mint az egyház tizennyolc százados hagyományait és alapelveit. De elsősorban mint állampolgár veti azt vissza, mert nemcsak az egyén függetlenségét rabolja el, hanem az államot az egyház rablánczaiba visszahajtani is akarná. És épen azért, mert az infallibilitás kérdése mélyen belenyúl az állami, a polgári élet hatás- és hivatáskörébe, épen azért bír a német egyházi mozgalom rendkívüli fontossággal. Nem Döllinger-kérdés, nem a theológusok szőrszálhasogató czivakodása az többé. Nem tudjuk, váljon a Döllingerek, Haberek és Friedrichek sorából, kiknek az infallibilitás ellen viselt harcrai adták az első impulzust a