Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-20 / 91. szám
91 k*. ' i ! • Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Csütörtök, április 20. 1871 22. évi rokVaus. Hirdetmények dija: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 ,50 kr. Két hóra . . . . 3 ,70 kr Egy héra ... 1 ,, 85 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. PEST, ÁPRILIS 19. Magyarország délkeleti szélein iparos városok, jólétnek örvendő, műveit helységek fedte területen nyúlik el a Királyföld, ősi telepe a még II. Endre által 1224. évben királyi adományokkal és szabadalmakkal felruházott szász nemzetnek, mely elzárkózó, kasztszerü élete és — bureaucratiája daczára —mint iparos, fáradhatlan, és a kultúrában igen előhaladt nép maga iránt rokonszenvet ébreszthet, s mely mint ilyen, teljesen megérdemli, hogy hivatalos titulaturája értelmében is — „prudens et circumspecta natio“-nak neveztessék. A Király földnek ősi időktől fogva külön igazgatást biztosítottak királyaink szabadalmai, melyeknek megőrzésében a szász nemzet páratlan politikai szívóssággal és ösztönnel fáradott, maga hasznára fordítván minden kormányzati rendszert, minden politikai fordulatot. Lesznek talán, kik azt fogják mondani, mit törődjék a modern állam, a XIX. század a középkor privilégiumaival? Söpörtessenek el, — hisz a mai állam fogalmával minden ily különjog ellenkezik. — Bátorkodunk állítani, hogy ezek igen tévednek. A modern állam fogalma ugyan kizárja, hogy valamely terület lakói úgy a törvényhozási, mint más polgári jogok tekintetében több joggal bírjanak a haza más lakóinál, — hogy mentesek legyenek az állam köztörvényei alól, és hogy ne legyenek alárendelve a közös állami végrehajtó hatalomnak, — de nem zárja ki, hogy a történetileg alakult hatóságok azon különjogaikat, melyek e térre nem tartoznak, szabadon élvezhessék, sőt a józan elmélet sem ellenezheti azt, ha ily jogosult különszerűségek szabad kifejtése által az egyedi kifejlődés biztosíttatik, és ezáltal a haladás, a szabadság előmozdíttatik, mert ez nem a mindent egyesítő nivellírozásban, hanem a mint korunk legkitűnőbb államtudósai: Tocqueville,Laboulay mély belátással állítják, épen a helyzetek különféleségében áll. Erdély azon különjogait és szokásait, melyek a jogegyenlőségnek és a közszabadságnak kedvezők, már az 1848-as uniótörvény is késznek nyilatkozott fentartani — az 1868 XLIII. t. sz., mely az uniót ezen alapon szabályozta, a Királyföld szervezete megállapitását későbbre halasztó, szintúgy a megyerendezési törvény is elrendelte, hogy a Királyföldről annak közege, az egyetem meghallgatása mellett alkotandó külön törvény fog intézkedni. Íme látjuk, hogy mily nagy volt törvényhozásunk kimélye a szász nemzet intézményei iránt, és e bizalmat lehelő eljárása nem is tévesztett czért, mert ezen evidens tények eléggé megcáfolhatók azon feketét látók aggályait, kik csak nemrég a most duzzogva félrevonulni kezdő ószász búsvitézek credoját vallották és a magyar törvényhozás felé bizalmatlan szemekkel tekintettek. Az egyetemben is az ifjú szász munkálat nyert többséget, és az ó-szász különvélemény, mely vele szembe állíttatott, csak arra leend hivatva, hogy az egyetem esetleg az országgyűlés levéltárában a felhasználatlan adók számát növelje. Nem tartjuk azonban érdektelennek az elfogadott munkálatot és a különvéleményt főbb vonásaiban megismertetni. A munkálat szerint a Királyföldön eddig fennállott 9 szék és 2 vidék a bennök levő városokkal együtt 11 önálló municipiumot képeznek, épúgy, mint a magyar törvényhatóságok, mint ilyenek önkormányzati jogokkal élnek, közvetítik az állami közigazgatást és más országos érdekű ügyeket is megvitathatnak, megállapodásaikat az egyetemmel vagy közvetlenül a kormánynyal, kérvény alakjában a parlamenttel is közölhetik, kebli ügyeikben önállóan alkotnak statútumokat megválasztják tisztviselőiket, megállapítandják önkormányzati költségeiket. Azon municipiumokban, melyekben szabad királyi városok vannak, a törvényhatóság egészét illető kiadások csak is a falvakat és mezővárosokat illetőktől elkülönítve szedetnek be és a városok csak is a közös kiadásokhoz járulnak. Íme látjuk, hogy a munkálat a királyföldi municipális élet súlypontját a 9 szék és 2 vidék önálló belkormányzatában keresi. E mellett azonban tekintettel van arra, hogy a Királyföld egysége fenntartassék. Ezen egység kifejezést lel a király által kinevezendő comesben, ki úgy az egyetemnek, mint a 11 municipiumnak elnöke és a nemzeti egyetemben, melyet a munkálat a következő jogokkal ruház fel: a) kezeli a nemzeti vagyont, b) országos dolgokat megvitathat, c) joga van tiltakozni. Épen ezen egyetem jogállása az, mi a két munkálat közt a sarkkülönbséget képezi. Míg az ifjú szászoké a 11 municipiumira helyezi a súlyt, melyek törvény, szokás és kiváltságaik értelmében a törvényhatósági jogokat századok óta különkülön épen úgy, mint a székely székek gyakorolták, az erdélyi kormányszékkel mint önálló törvényhatóságok közvetlenül leveleztek és két-két követet küldöttek az erdélyi országgyűlésre, addig az ó-szász különvélemény ezeket nyilván e joguktól fosztja meg, midőn a nemzeti egyetemet „összmunicipium“ -má kívánja tenni, melynek joga lenne a helyhatósági szabályalkotás mindazon ügyekben, melyek az egész municipiumot illetik , így tehát az egész Királyföld keleli igazgatásának meghatározása, tanácskozás és végzéshozatal azon eszközök és intézkedések felett, melyekkel az összmunicipium területén a gazdászatot, ipart, kereskedelmet és közlekedést emelni lehet, íme mindezen jogok az egyes municipiumok jogkörébe vágnak, azt csorbítják meg, míg az elfogadott munkálatban e két jogkör bölcsen külön van választva, mert az egyetemnek csak a vagyonkezelés és a véleménynyilvánítási jog van biztosítva. De az ó-szászok azon ellenvetéssel állanak elő, hogy nemzeti egyetemüktől jog és igazság szerint csak nem lehet megtagadni azon municipális jogélvezetet, melyben egy magyar vármegye részesül, holott a munkálat ezt az egyetemtől jog- és indoktalanul megvonni törekszik. Nem nehéz megvizsgálnunk ezen ellenvetést. Bár, mint kifejeztük, a minden külön egyediséget elérő nivellírozásnak nem vagyunk barátai, annyit mégis megkívánhatunk, hogy összes helykormányzati alakulatainkon a magyar közjog e két fogalma : község, törvényhatóság domborodjék ki, és az államkormányhoz való viszonyban minden helyi szervezet e két fogalommal conform idozatot foglaljon el, mert a törvényhatóságnál magasabb fogalmat a helyi közigazgatásban közjogunk nem ismer. És itt azonnal kelepczébe kerülnek az ó-szász különvéleményezők az általuk felállított „összmunicipium“ fogalommal. Mert ezen összmunicipium rangra nézve vagy egyenlő a többi 11 helyhatósággal, melyek a történet tanúsága szerint minden ha municipális jogokkal éltek, vagy rangra nézve azoknál magasabb. Ha egyenlő, úgy az egyenlő jogkör folytonos illetékességi összeütközésre vagy bitorlásra fog alkalmat szolgáltatni, ha magasabb, úgy először ezek fölé jogtalan gyámkodást ölít, és másodszor egy, a törvényhatóságnál magasabb fogalmat construál, tehát nem is municipium többé, hanem ezen elnevezés alá csak azért búvik, hogy a Provinzial-Landtag eszméjének tetszetős, a magyar alkotmányos fogalmaknak megfelelőbb csalékony külszint kölcsönözzön. És oly helyzetbe jönnénk ezen összmunicipiummal, minőben egykor a horvát tartománygyűléssel állottunk. Jól tudjuk, hogy Horvátország államjogi viszonya Magyarországhoz egészen más természetű, de tény az, hogy régibb törvényeink értelmében a horvát tartománygyűlés csak municipális statútumokra volt jogosítva. Ámde az egyes megyék, melyek ide követeket küldöttek, maguk is muniicipiumok voltak, és így a horvát tartománygyűlés szükségkép a municipális jogkörnél magasb fokú, országos jogokat ragadott magához. Egészen analóg helyzet az, melybe az ó-szászok a királyföldi egyetemet csempészni kívánják, így remélvén, hogy az egyetem látszólag municipális, valójában azonban tartományszerű különállást fog kivívhatni magának. De még közjog-történeti támpontjaik sincsenek, melyek által az egyetem e gyámkodását a kiskorúaknak declarált törvényhatóságok felett igazolni tudhatnák. A szász egyetem 1848 előtt ugyan más irányban igen fontos jogokkal bírt, de azokat talán maguk az ószászok sem kívánnák föleleveníteni. Első joga volt a törvényhozási részvétel, mely a szász nemzeti pecsét felett való rendelkezésben nyilvánult, e pecsét 1848 előtt az erdélyi törvények jogérvényességét föltételezte. További joga volt a jogélet önálló kifejlesztése, mi önálló alaki és anyagi magánjog képzésében és a törvénykezési jog gyakorlatában állott. E jogok a souverain államra visszaszállottak, a törvénykezésnek a közigazgatástól való szétválasztása után pedig a törvénykezési jog fenntartását ki sem kívánhatja. E szerint gyakorlatinak csak a legutolsó jog — a nemzeti vagyon feletti rendelkezés mondható, melyet a munkálat valóban fenn is tart az egyetemnek. E vagyon kezelésében azonban jövőre remélhetőleg nem fog azon igazságtalan eljárás követtezni, mely szerint a Királyföldön létező magyarok és románok azok élvezetéből kizárassanak, és óhajtandó az is, hogy e vagyon nemcsak a szászok nemzeti közművelődése és a jótékonyságügy, hanem a közigazgatás költségeinek fedezésére is fordittassék és igy az állam terhei megkönnyíttessenek. E főkülönbségen kívül az ó szász különvélemény a comes királyi kinevzését sem ismeri el, hanem igen reservált módon azt rendeli, hogy az egyetemen a „törvényesen beállított,“ „gesetzlich eingestellt” comes elnököl. E fogalmazás eléggé rugékony, és úgy látszik, csak arra céloz, hogy fedezze az úszások visszavonulását, kik 1868-ban azt írták a királyhoz és a parliamenthez felterjesztésükben, hogy e hivatal törvényes betöltési módja választás, mert „e hivatal a nemzet egységét, történelmi politikai egyediségét képviseli.“ Ma talán értelmesbjeik belátják, hogy comes nem lehet más, mint a Királyföldön az állami végrehajtó hatalom képviselője. Az ifjú szászok munkálata számba veszi azon jogosult különlegességeket, melyeknek megfigyelését a Kilföld az államtól megvárhatja, tovább azonban nem megy. Ezen kereten belül tág tér kínálkozik szász testvéreinknek egyediségük biztosítására, kifejlesztésre. Bírják szabadon továbbra is azon földet, melyet királyaink bölcsesége és bőkezűsége az állam oltalmára — ad retinendam Coronam —ajándékozott e munkás, serény népnek, és Magyarországnak eme legkeletibb határán fekvő földjük legyen továbbra is a nyugoti műveltségnek biztos erődje. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az alcsuthi ásatások. (1870 és 1871-ben.) Az alcsuthi kert, Magyarország boldogult nádorának egykori kedvencz lakhelye és kertészi tevékenységének ritka szép teremtménye, húsz évi magára hagyatás miatt, a végpusztuláshoz közel állva, tökéletes gyökeres átalakítást követelt. Ennek következtében meg kellett ujitani a már kihajtott termőföldet, mi is 1869-ben elkeztetett és 1870-dik júniustól 1871-dik martiusig kastély és tó közötti téren folytattatok, mely olkalommal 1870-dik év junius 9-én egy csontvázra bukkantunk. A munkálat ezentúl, a régészet érdekének megfelelőleg, keletről nyugat felé rendszeresen fátott árkok által folytattatok, egyszersmind Jómer Flóris királyi tanácsos, volt kedves tanárom, fölkéretvén a helyszínen való személyes megjelenésre, adott utasításai a mellékelt terven itható leleteket eredményezék. Megjegyzendő, hogy a kastély homlokzata előtt talált tárgyak négyvennyoler centimétre kastély déli oldalán (az új üvegház alapásatás alkalmával) leltek pedig 2,54 métre mélységen feküdtek a föld színe alatt Sajnos, hogy ez még nem deríti ki, hogy ere®etileg mily mélységben nyugodtak, mivel a kastlyra vonatkozó építkezési tervekből nem vette ki, mennyivel szállíttatott le már akkor a cmb. Azon öreg munkások állítása szerint, kik it működtek, ezen leszállítás néhány ölre rugatott, de nem emlékeznek vissza semmiféle létre. A térképbe pontosan be vannak rajzolva asontvázak és a mellettük talált tárgyak, fehísük szerint, miből kiviláglik, hogy a sirkert indes sorokra volt felosztva. Egyedül az ott talált csontváz tér el a rendes fekvéstől. Alcsuthon, martius hó 12 én. 2871. József, főlig.* Az „Arch. Értesitő“, honnan e levelet vészük, közli az abban említett tervet, térképet, annak magyarázatát, s végül a következő sorokat a szerkesztő Rómer Flóris tollából: Tudom, hogy nemcsak hazánk régészei, de minden tudományos férfi is büszkeséggel látja azon feherczeget tevőleges munkakörünkbe lépni, kit a legmagasabb bizalom a magyar honvédség élére állított. Ez nem ritka példa, hogy a felséges uralkodóház magas tagjai szabad óráikat a tudománynak, a művészetnek , az ipari gyakorlatoknak szentelik. — József nádorunk József fia, már leggyengébb korában a dicsőült oldalán be lön vezetve a természet magasztos titkaiba, úgy hogy a bő anyagot nem gyarapitni, csak rendszerezni kellett. A 12 éves főherczegnek kedvencz tanulmányi közé tartozott, a mennyiségtan minden ágaiban — ez könnyíti jegeeztani és vegytani kutatásait, melyeknek behatóbb nyomozásait előmozdíták a rendszerezett gyűjtemények, a kísérleti készletek. Amit a főherczeg ekkor tanult, azt nagy részt gyakorlatilag is űzi, és katonai állomásainak környékét rendesen felhasználó tapasztalati kirándulásokra, gyűjteményei bővítésére ! Soprony vidékén a margitai kőbánya volt kedvencz kirándulási pontja — a legszebb kövületekkel külföldön számkivetésben élő szeretett bátyjának, István főherczegnek kedveskedett. Velenczében majd naponkint rándult ki a Lidóra, h°gy a gyönyörű tengeri moszatokat gyűjtse, szárítsa ; az óriás teknőczöket, tengeri halakat elkészítse, és alcsuthi múzeumába bekeblezze; linczi tartózkodása alatt nagy kedvvel és fáradsággal gyűjté és kertjében növelé a havasi páfrányokat, melyeknek csiráikból való tenyészhetését a természettől ellesé. Mióta a fenséges ar Alcsuthon mulat, a hajdan oly hires, de elhanyagolt diszkertet egészen átalakitá és újra teremtés; maga is élénk részt vevén a munkákban, a vidéknek jótevőjévé lesz, nemcsak az által, hogy munkát ad a szegényeknek, de hogy őket jobb és okszerűbb kertészetre és földmivelésre oktatja. Mint kertésznek, természetesen, gyakran kell bukkannia arra, mit az anyaföld századok óta számunkra elrejtett, és a fenséges urban az ifjúkorában atyja alatt észlelt ásatások, a saját jószágain található régiségek felébreszték az önkutatási vágyat, melynek a fentebbi érdekes vezérczikket, a főherczegöt magától szakértőleg készített rajzzal együtt köszönhetjük. Ő fenségének szerénységét le kellett győznöm, hogy e téren fellépjen ; most midőn a kezdet meg van, hiszem, hogy t. olvasóim néha-néha fognak nagybecsü tudósításaival találkozni. R. FI. Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Dante Flórencze. — Két közlemény. — I (II.) Flórencz szabadságának romlása nemességét terheli. Az olasz városokra csak oly veszélyes volt, ha a nemesek falaikon kívül laktak, mintha azokon belül ütöttek tanyát. Saját rablóváraikon, saját udvarházaikban valódi ostorai voltak a kalmárnak, ki várfalaik előtt vitte el áruszekerét. Florenez is, mint a többi olasz város e feudál urak várait lerombolni, s uraikat arra birni volt kénytelen, hogy polgári községükbe vonuljanak. E nemesek polgári féltékenység által, bölcsen-e vagy bátorul, a községi kormányzás minden részvétéből kizárva, magas palazzo-ik erődök gyanánt emelkedtek a város minden negyedében. És bennök tanyázott a nemes úr, mint valami szűk ketreczbe zárt vadállat, régi ízléseivel, gyülölségeivel, előszereteteivel, melyeket nem tudott kioltani a városi élet, a régi ellenségeskedésben nemestársaival, kikhez csak az őket környező polgárság és polgári élet gyűlölete kapcsolá, mély haraggal a közügyekből való teljes kizártsága miatt, sötét, keserű boszúérzettel, egy gyermek szeszélyességével, arczátlan, kétszínű és elvtelen. A welf és ghibellin küzdelem Flórenczben való kitörése táján egy történet éles és regényes világot vet az akkori nemességre. Buondalmonte, Oderigo Giantrufetti leányának jegyese, a Donáti család palotája előtt megy el, melynek ablakánál Madonna Aldruda áll két szép leányával. Megpillantván az ifjat, Aldruda, a két mellette álló leányra mutatva, hangosan kiáltja : „Kit akarsz feleségül venni közülök ? Ezt jelöltem ki számodra.“ A leány tetszett az ifjúnak, de hite kötötte, s azt felelé : „Én most jegyesemen kívül mást el nem vehetek.“ — De igen, kiáltá Aldruda, mert én érted kifizetem a bánatpénzt. — „Akkor leányodat veszem el,“ feleié Buondalmonte. „Cosa fatta capo ba,“ *) volt a sértett Giantrufetti ház hires válasza és jelszava, a a mint Dino Lhite egykedten hozzáteszi, „elhatározták, hogy az nap ök meg, melyen a kisasszonynyal esküdnie kellett volna, s azt meg is cselekedik.“ „Halál, ölési“ a viszong, mely a florenc-i nemesek történetén átvonul. A gyilkolás mindennapi dolog. Corso Donati gyilkosokat küld, kik a Cerchi családhoz tartozó egyik ellenségét megölték. Guido Cavalcanti a költő tőrrel hátba akarja döfni Corsot Hova a tőr nem hal el, ott méreggel próbálják. Legjobbjuk megtagadják egy gyilkosságban való részvétüket, úgy mint akár egy alföldi magyar parasztember valami kis lólopás kalandjában való részvétét, mi azonban nem zárja ki, hogy bizonyos udvariassággal és készséggel szemlélje a dolog történetét. Midőn az arezzoi püspök halálát határozzák el, Guiglielmo da Pazzi, ki a tanácsban volt, kinyilatkoztatja, „hogy ő jobb szerette volna, ha tudtán kívül történik a dolog; ha tőle függne, ő nem szeretne vérével (a püspökével) terhelt lenni.“ Ily emberek közt még Corso Donati is bizonyos magasságban kiválik. — Nagy vitéz és hírneves lovag vala — mondja Dino — nemes, vérre és viseletre nézve, még vén korában is igen szép testű vala, délereg magatartásu, finom ábrázattal és fehér arczszinnel; tetszetes, okos és ékesszAVU szónok; oly ember, ki mindig nagy czélokra törekszik vala; nagyurak és nemesek barátja és hive. E fensége a népnek és vezetőinek ; kedves a katonák előtt; telve gonosz szándékokkal, gonoszszivü és ravasz.“ Ez volt a férfi, ki száműzetésbe hajtotta Dantét. Ama férfi, kit büszkesége miatt „Il Barone“-nek neveztek, úgy hogy mikor járna az országban, sokan kiabálják „Viva il Barone!“ s az ország övé látszott lenni.“ Dino nemcsak a florenczi nemesség feje volt, hanem egyszersmind feje ama nagy welf szövetségnek, mely városról városra terjeszkedett Toskanán át, szövetség, melynek saját vezére, saját serege, saját kincstára volt. Egy harczkisérletben, melyet a polgárság azon czélból *) Ez olasz mondat értelme itt körülbelől ez: a kimeghalt, annak nem kell feleség.től, hogy e kincset az állam számára lefoglalja, a legkedveltebb flórenczi népvezér Giano della Bella legyezetett és száműzetett. — Egy másik kis het, melyben Corso és barátai hatalmát akarták megtörni, Dante száműzetését vonta maga után. Pedig a nemesek ellen való küzdelem és sikere élet halál kérdés volt magára az államra nézve. Az új czivilizaczió, az új szabadság és hurmanistikus szellem egy paránya sem hatott soraikba. Városkastélyaik sötét falai mögött egy durva feudalismus gyilkos zsarnokai maradtak. „Tanácsom, urak, hogy szabadítsuk fel magunkat e szóig járomtól“, kiálta Berto Trescobaldi a Sz.-Jakab egyházban nemesi társainak, a szolgaskora alatt az állampolgárzati törvényt értve: „fegyverkezzünk fel, rohanjunk a piazzára, s öldössünk ott barátot s ellenséget egyaránt, hogy sem mi, sem gyermekeink többé alattvalók ne legyünk.“ Valóban azok, kik mint Sismondi, megróvják az olasz városok törvényeinek szigorát a nemesek irányában, felejtik, hogy mily vad, zabolátlan elem békéntartására hozattak e törvények. Mikor alóluk egyszer kiszabadult ez elem, mintha gonosztévők féktelen kitörését látnók. Ilyen volt azon győzelem, mely Dantes a józanabb polgárok leveretését követte. Valódi vérnász, gyújtogatás, fosztogatás és teljes anarchia, mely Dunot csak oly keserű átkokra fakasztja, mint az Inferno költőjét. A florencziek bölcsebb és hazafiasabb része végre belátta, hogy az egyes elszigetelt város ereje nem elegendő e viszálykodó, különszakadó elemek fékezésére, egyesítésére, s azért kétségbeesésük e napjaiban a császársághoz fordultak. Dante belátta, hogy welf és ghibellin, pápai vagy császárpárti oly nevekké lőnek, melyek elveszték régi értelmüket. A XII. században a császár egyaránt ellene volt az egyháznak s a városok ébredő szabadságának. A XIV. században e szabadság már túlzásai által múlt ki, vagy mint Flórenczben elég erős volt még a császár támadásainak is ellentállani. A pápaságot kezdek nem egynek tekinteni az egyházzal és vallással, kivált oly pápa alatt, mint VIII. Bonifácz. Bármilyen lehetett volna sikere szerencsésebb körülmények közt, a szó- Pest, április 19. (A 25-és bizottság) ma esti tanácskozásában az ülés megnyitása után Rézszaárky indítványának azon része, mely szerint a társas bíróságoknak a bizottság, az egyes bíróságoknak pedig a miniszter jelölné ki számát és székhelyét, elejtetett. A bizottság belempnt a dolog érdemébe és megkezdé munkálatát. Erdély felől indult ki és Erdélyre nézve 4 új törvényszék felállítását állapíta meg, névszerint Hátszegen, Abrudbányán, Szamosújvárott és Kézdivásárhelyt. Tanácskozását holnap folytatni fogja. (Dö 1 1i n gerre,) mint a távirda tudatja, a müncheni érsek kimondotta az egyházi átkot. Ama sok nemes szív, ama sok fényes elme sorához,kiket az egyház excommunicatiójával sújtott, Döllingerben nem dicstelen tag sorakozott, s csak erre volt szükség, hogy az egész műveit világon, s nevezetesen Németországon forrongó kedélyeknek egy uj egyház eformatiója a döntő lökés megadassák. Ma egyenest beláthatatlan, mire fog ezen ügy vezetni, de annyi kétségtelen, hogy a válság mind szélesebb arányokat ölt, s közvetlenül Bajorországban, közvetve egész Németországra zivataros jelenetek lesznek következményei. Döllingernek egyházi átok alá vettetése közelről érdekli a bajor királyt is, ki a tudós egyháztanárt, a szabad kutatót kizárólag oltalmában részesíti, s miután az egyház tanai szerint ez által tettleg a bajor király is egyházi átok alatt van, ez ügy aligha fog viszont megtorlások nélkül lefolyni. Ekközben a Döllinger melletti tüntetések egymást érik, Bajorországon kívül, különösen Ausztriában élénk a vészhangja amaz ovatióknak, melyek a szabad tudomány férfiát ünnepük Az egyház ezzel szemben régi fegyvere: az átokhoz nyúl, de kit fog az ma visszariasztani ? (4 román új belügyminiszter) körlevelet intézett a praefectekhez, melyben az uj minisztérium állását és viszonyát a feloszlatott kamara mtiatásához, ismerteti. E körirat érdekes világot vet a romániai állapotokra, s bukaresti levelzőnk közleményei alapján a következésben adjuk több pontjait. „Csak tomoly, az ország előtt ismeretes hazafiság vezette a minisztereket arra, hogy a fejedelem bizalma folytán reájuk háramló kormányzási terhet elvállalják. Másfelől azonban remény lettek a miniszterek.