Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-23 / 118. szám
lehet — szól a nevezett lap — Magyarországtól eltagadni, hogy szervezei tehetségekben szerencsés, míg nálunk a közigazgatás most nyomorultabb, mint valaha.“ Elbeszélve aztán a volt osztrák foszániszék folyvást megújuló misemiait, hol egy rakás sinecurát teremtettek minden eredmény nélkül, megismertetve a magyar kamatbiztosítéki számvevőég szervezetét, elismeréssel emlékezve meg a magyar kormány, és különösen a közmunka- és közlekedési miniszterről, így végzi megjegyzéseit : „Ha e számvevőséghez ügyes, számértő, s mindenekfelett jól fizetett hivatalnokok kerülnek, kiknek nincs szükségük állásaik kizsákmányolására , úgy jótékony hatása ez intézménynek kiszámíthatlan lesz, mit szomszédainktól teljes szívünkből irigylünk, és a mellett erősen kívánjuk, hogy a mostani látszólagos ellenőrzés helyére nálunk is oly valódi számvevőszék, s pedig a kamatbiztosítékokra nézve is —s mihamarább állíttassák fel. Talán csak a nagyhírű nemzetgazda, kereskedelmi miniszterünk dr. Schafffe nem akar collegája után maradni ?“ A vörös könyvből. I. A londoni értekezlet. A.) A párisi szerződés fölülvizsgálata. 1 — 58 sz. okmányok. Az 1. sz. okmányt tegnapi esti kiadásunk közli. A 2—8. sz. okmányokból a felől értesülünk, hogy Bismarck kezdetben Pétervárt ajánlotta a conferentia székhelyéül. Beust ez ellen tiltakozott, Anglia szintén. Bismarck erre Londonnal állt elő, Anglia pedig azzal, hogy a conferentia minden előfeltétel nélkül tartassák. Gr. Beust a helyre nézve megnyugodott, s Oroszország, Poroszország közbenlépésére elfogadta a conferentiát. A 9 —10 sz. okmányok jelentéktelen körülményekre vonatkozó távirati levelezést tartalmaznak Bécs, London és Konstantinápoly között. A 11. sz. alatt gr. Beust következő sürgönye foglaltatik le. Prokeechhez. Buda, nov. 29. 1870. A conferentiára vonatkozó porosz ajánlatot eddig még nem is fogadtuk el, hanem azon előzetes kérdést tettük, vájjon Oroszország elismerte azt, hogy az ott tárgyalandó kérdéseknek körirata nem prajudiál, s elhatározásainkat fenntartók, mig a maga Anglia által szükségeseknek tartott föltételek és alapok felett meg nem egyeztünk. A 12. sz.-ban b. Prokesch távirja gr. Beustnak, hogy a porta az orosz követelést az értekezleten nem akarja másként tárgyaltatni, mint az aláiró hatalmak egyikének óhaját, mely felett a többi aláiró, a szerződés alapján, fog tárgyalni. A 13. sz. okmány gr. Beust levele b. Prokeschhez, Budáról, decz. 2-dikáról. Ez okmányban Beust jó tanácsokat ad, hogy mily álláspontra helyezkedjék a porta. Azt ajánlja, hogy utasítsa vissza Oroszország egyoldalú fellépését s csatlakozzék a többi hatalom eljárásához. A 14. sz-ban gr. A p p o n y i decz. 2-káról jelenti Beustnak, hogy a conferenciára való meghívások azonnal szétküldetnek, a mint Toursból válasz jön. A 14—24. alatt a conferentia előmunkálataira vonatkozó érdektelenebb levelezést találjuk. Ezek között foglaltatik gr. Széche n megbízatása is, kit mint oly férfiút ajánl gr. Beast Apponyinak, ki teljesen ismeri a birodalom belhelyzetét s igy útmutatásul szolgálhat, hogy a monarchia viszonyai mennyire engedik meg Ausztria-Magyarországnak az európai concertben való részvételt. A 25. sz. a következő nevesb okmányt tartalmazza : Benst gróf Apponyi grófnak Londonban. Bécs, 1870. decz. 22. Ő felsége a császár és király önt kegyeskedett meghatalmazottjának kijelölni azon értekezlethez, mely Londonban összegyűlni készül, s van szerencsém excládnak a mellékletben azon meghatalmazásokat átküldeni, melyek ezen functiók gyakorlásához szükségesek. Ezt megtéve, nem tartom szükségesnek, hogy itt kijelöljem az utasításokat, melyeket Exclude körülmények közt vezérfonalul fog használni, és melyekből a császári és királyi kormány nézetei kitűnnek. Felmenthetem egyszersmind magamat attól, hogy azon okokra kiterjeszkedjem, melyek az értekezlet összeülésére vezettek. Exclád sokkal inkább ismeri azokat, semmint hogy azoknak rövid összefoglalásával be nem érhetném. Egy, az utolsó October hó 19/31-én kelt és ügynökeihez intézett köriratban az orosz kormány értesíti az 1856. márt. 30-ai párisi szerződés aláíróit, hogy bizonyos kötelezettségek alól, melyeket a nevezett szerződés reá hárít, felmentve érezi magát. A császári és királyi kormány az orosz udvarnak azon jogát el nem ismerhette, hogy megdönthesse egyoldalú nyilatkozattal azon megállapodások erejét, melyek több hatalom együttes garantiáján nyugszanak. A párisi szerződésnek több aláírói mindnyájan csaknem ugyanazon szempontból tekintették az orosz kormány közleményét. Az egyik és másik fél érintett indokai az elfoglalt álláspont támogatására hosszasan kifejtettek azon levelezésekben, melyek e tárgyban az érdeklett hatalmak közt változtak. Midőn a vita folyt, a berlini kabinet, a kiegyenlítés dicsérendő óhajától áthatva, értekezlet összeülését indítványozta, mint legalkalma- ' sabb eszközt a felvetett kérdések kielégítő megoldását előmozdítani. Azon vágyunktól ösztönöztetve, hogy mindennek kedvezzünk, mi a pillanatra megzavart egyetértés helyreállításához járulhat, nem késedelmeskedtünk a porosz indítványt elfogadni. Mi azt mindenesetre elfogadtuk, azon kijelentett fentartással, hogy azon kérdésekben, melyeket az értekezlet megvizsgálni fog, eshetőleges határozatai egészen szabadok legyenek s ne praejudicáltassanak azon nyilatkozatok által, melyek az oct. 19/31-ki orosz sürgönyben foglaltatnak. Hasonló fentartásokat formuláztak vagy fogadtak el a többi kabinetek és ezek a feltételek, melyek mellett az értekezlet megnyittatik, melyen exclád van megbízva ő cs. és ap. kir. felségének képviselésével. Az előzmények után nekünk fősulyt kell fektetnünk arra, hogy constatáltassék az összeülés kezdetekor, hogy az értekezlet nem az oct. . 19 31-ki orosz sürgöny tartalma felet , hanem inkább a párisi szerződés bizonyos megállapodásai s főleg azok felett, melyek a fekete tenger semlegesítésére vonatkoznak, kezd tanácskozni. Mint már nem egy alkalommal kifejeztem ez ügyben írott sürgönyeimben , reánk nézva elsősorban arról van szó , hogy minden föllépés élére azon elvet állítjuk, hogy egy collectív szerződés egészben meg nem erőtleníthető, vagy részeiben nem módosítható máskép, mint az összes szerződők beleegyezésével.Előttünk sürgősnek látszik, hogy ezen elfogadott elv a jelen alkalommal új szentesítést nyerjen. Ezen czél elérésére reméljük, hogy az értekezlet elnöke a vitákat szabatos nyilatkozattal nyilapdja meg, mely constatálja, hogy egyedül ezen nézpontok, melyeket kifejtettem, képezik a tanácskozások alapját. Szíveskedjék gr.ul e tárgyban Granville lorddal értekezni, kinek kétségkívül, az elfogadott szokásoknak megfelelően az elnökség fentartva lesz. Azt hiszszük, hogy ez az eljárás a legegyszerűbb módja, mely egy időben Poroszország érzékenységének megsértése nélkül, alkalmat fog adni, hogy nézpontunk világosan és határozottan formuláztassék s mert, hogy az értekezlet, összehivatva, hogy az 1856 szerződés részleges revisiójának kérdése felett nyilatkozzék, tanácskozásait meg nem nyithatja, csak magának ezen szerződésnek s kivált a 14 czikk alapján, határozottan kifejezve, hogy azon intézkedések, melyekről szó van, nem módosíthatók, csak az összes szerződő felek beleegyezésével. Következményül azon esetre, ha az értekezlet eredmény nélkül érne véget, a szerződést mint előbb minden részében érvényesnek kell tekinteni. Igen óhajtandó lenne, hogy Granville lord az ülést hasonló nyilatkozattal nyissa meg s Ön tegye magát érintkezésbe e tárgyban ő méltóságával. Ez esetben nem kell mást tennie, mint ahhoz elfogadó szavazatával csatlakozni. Ha ellenkezőleg Granville lord elébe tenné azt, hogy beszédének más színezetet adjon, ön világosan akként fogja magát kifejezni, melyeket kifejtettem s ön gondoskodni fog arról, hogy ezen nyilatkozat a jegyzőkönyvbe fölvétessék. Én többet reménytel, hogy Exclád nem egyedül Granville lorddal, hanem többi társaival is egyesülhetni fog, hogy ők is azon hasonló és lehetséges hangon szóljanak, mint mi. Olaszés Törökország képviselői, reményem fáradtság nélkül el fogják fogadni az angol és osztrák-magyar meghatalmazottak álláspontját. E pillanatban még nem is tudom, hogyan fog Francziaország részvéte a conferenczián szabályoztatni. Ha az ott meghatalmazott által van képviselve, Exclád iparkodjék őt e megállapodások számára megnyerni. Ami Poroszországot illeti, ez is elismeri azon elvet, hogy a conferentia esetleges határozatainak nem praejudicálhatnak az orosz udvarnak nyilatkozatai, és igy valószínű, hogy a porosz meghatalmazott nem fog attól vonakodni, hogy a jegyzőkönyvben kormánya nézeteinek bármily formában is kifejezést adjon. Ha szem előtt tartandja gróf úr azt, hogy az orosz kormány méltósága iránt méltányos kíméletet tanúsítván, nem kívánjuk, hogy a meghatalmazottak előzetes nyilatkozataiban határozottan említés tétessék a 19/31 octoberi orosz körlevélről. Még kevésbé követeljük azt, hogy e körlevél szerzői által visszavonassék. Elég az nekünk, ha hallgatással mellőztetik. E pontra nagy súlyt fektetünk, és nem lesz fölösleges még azt is felhoznunk, hogy ha az orosz meghatalmazott kormányának e nyilatkozatát mégis mindenkép megemlíteni kívánná, mi nem teendőnk egyebet, mint kereken nyilvánítandjuk, hogy az orosz körlevél nem erőtleníti meg szemeink előtt az 1856. márczius 30-ai szerződést, és nem képezi a conferentia összeülésének indokát. Miután ekként elég ildomosan elkészíttetett az alap, melyen a császári és királyi kormány elhelyezkedik, ön gróf úr a legengesztelőbb intézkedésekre hajlandónak mutathatja magát arra nézve, hogy a párisi szerződésnek a fekete tenger neutralizatiójára vonatkozó pontja revisió alá vétessék. Excellentiád a londoni csász. és kir. követség levéltárában leirni fogja az 1867. évi sürgönyt, a melyben kifejezem a császári és királyi kormány szempontjait azon korlátozásoknak, melyek Oroszországra, az ott megjelölt stipulatiók által nehezednek, átvizsgálatára nézve. Mi az akkor kifejezett nézetek mellett maradhatunk. Azon pillanattól kezdve, melyben meg van mentve a szerződések iránti köteles tisztelet, készek vagyunk arra, hogy előítélet nélkül és barátságos lélekkel fogadjuk azon indokolásokat, melyeket az orosz udvar elénk fog terjeszteni, hogy a dolgok jelen állásán változtatásokat kérjen. Távolról sem vagyunk ellenségei annak, hogy a conferentia bőkezű legyen megállapodásaiban és Oroszország igazságos érdekeinek eleget tegyen, föltéve, hogy ugyanakkor számba veszi az ottomán birodalom és egyszersmind magunk érdekeit is. Különösen arra kell figyelnünk, hogy a nyugalom fentartása a keleten ne legyen fenyegetve. Ha opportunusnak ítéltetik az, hogy azon biztosítékok egynémelyike, melyek mellett a párisi szerződés folytán a béke a keleten biztosítva való, módosíttassák, seétségen kívül hasznos, sőt szükséges leend gondolkozni a felett, vajjon mily új biztosítékok legyenek a régiek helyébe teendők ? Ez foglalkoztasson csak különösen most bennünket, szemben azon mély megrázkódtatásokkal, melyek Európát megrendítik, és az általános zavar veszélyét igen közelivé teszik. Abból kiindulva, mit előre bocsáttatunk, nem hiszszük, hogy nagy inconvenientia nélkül megelégedni lehetne azzal, miszerint a párisi szerződésből a fekete-tenger neutralizatiójára vonatkozó záradékok egyszerűen kitörültessenek. Ha a hatalmak megegyeznek abban, hogy azok módosíttassanak, helye lesz a revisiónak, úgy hogy helyükbe új rendelkezések tétessenek, melyek ugyanazon czél elérését más eszközökkel tervezik. Ez ügyben értekeztünk a portával, mely bennünket elsősorban hivatva látott arra, hogy nézetét, ellenvetéseit velnk hallassa. Miután részünkről a kérdést minden irányban megvizsgáltuk, azt ajánljuk a conferentiának, hogy a dolgok új rendjének alapjául ismerje el azt, hogy először a portának, ha tetszik, jogában álljon, a dardanellai és a bosporusi szorosokat megnyitni, és másodszor ezen szorosokon keresztül az idegen hatalmak bizonyos számú hadihajóinak szabad átkelése szerződés által biztosíttassék. Ezen intézkedések csak azon hatalmak hadihajóira alkalmaztatnának, melyek nem érintik a fekete tenger partjait. Ami Oroszország hadihajóit illeti, ezekre nézve majdnem ugyanazon feltételek lennének alkalmazandók, melyek 1856. előtt azon szorosokon való átkelésre nézve fennállottak. Az itt felemlített pontokon kívül, melyeknek fölvétele által az ismeretes záradék helyettesíttethetnék, még két pont van, melyre excellentiád figyelmét felhívom. Igen könnyen meglehet, hogy a conferentián szőnyegre fognak kerülni ezek, és így fontos, hogy figyelmünket ezek felé forditsuk. Egyik a dunai európai bizottság fenntartásának kérdése. Föntartom magamnak azt, hogy később bővebben fogok e tárgyról szólni mely az osztrák-magyar birodalom igen fontoérdekeibe vág. Jelenleg elég legyen önnek, gróf úr, mondanom, ha azon eszme fölhozatnék, hogy e bizottság működésének tartama meghosszabbíttassék, a császári és királyi kormány kész ehhez hozzájárulását adni, és ön föl leend hatalmazva, ezen eszmének a conferentia által való elfogadását ajánlani. A körülmények szerint mi talán ehhez még indítványozni fogjuk azt is, hogy a mi terhünkre a vaskapun keresztül jobb átkelési utat fogunk elkészíteni, azon feltétel alatt, hogy az átkelő hajóktól egy, minden zászlóra nézve egyenlő vámot szedhessünk, melynek jövedelme ezen munkálatok költségei kamataira és tőketörlesztésére fog fordíttatni. A második kérdés, mely elintézendő, a portának azon kifejezett óhajtása, hogy az 1856. ápr. 15-iki külön egyezmény föleleveníttessék. Nincs ellene semmi ellenvetésünk, de csak azon esetben, hogy ha a párisi szerződés valamennyi aláíróinak hozzájárulása kivétel nélkül biztosítva van. Ha ez nem történnék, úgy a császári és királyi kormány semmi esetre nem leend az, mely egy ilyen indítvány szőnyegre hozatalát kezdeményezni fogná. Még egy harmadik eshetőség is van, mit számba kell venni. Ez akkor állana elő, ha a conferentián egybeülő hatalmaknak nem sikerülne a vizsgálatuk alá bocsátott egyezmény revisiója iránt egyetértésre jutni. Ezen esetben azon elv tartandó fenn részünkről, hogy az 1856. márt. 30-iki egyezmény minden részleteiben érvényben maradjon. Ezek azon általános utasítások, melyeket excelientiádnak ma adok, fentartván a jogot, hogy azokat az események és azon fordulat szerint, melyet a conferentia veend, módosítsam. Excelientiádnak gondja lesz, hogy engem azon események színvonalán tartson, melyek a conferentia szőnyegén előfordulandanak, melyek előre nem látottak vagy oly természetűek lesznek, miszerint a császári és királyi kormány elhatározásaira befolyást gyakorolnak. Fogadja ön stb. A 26. számban Apponyi decz. 22-től jelenti Beustnak, hogy Bismarck helyeselte gróf Apponyi azon tervét, hogy a conferentia egy ad hoc szerkesztett jegyzőkönyvben jelentse ki, miszerint a kölcsönös szerződések csak kölcsönös jóváhagyás útján módosíthatók. Apponyi ezt a maga részéről nagy diadalnak tünteti fel, mert ez az orosz körsürgöny visszavonásával egyértelmű. Granville is osztá e tervet. A 27. sz. alatt a conferentiára való meghívó közöltetik. A 28. sz. alatt Apponyi decz. 27-től sürgönyzi, hogy K. Brunnow (az orosz követ) viszsza akarja vonni az ad hoc jegyzőkönyvhez való megegyezését. Apponyi a külön tiltakozással fenyegetett. A 29. sz. alatt Apponyi azt írja Londonból, decz. 28 ról Beustnak, hogy Granvillelal közölte utasításait, s a két kabinet között a legteljesebb egyetértés constatáltatott. Granville több jó tanácsot adott a portára nézve, mely tanácsok részletesen elő vannak sorolva. A Duna kérdését Granville nem tartotta a conferentián felhozhatónak, miután az csak a feketetenger ügyében ül össze, Apponyi azonban bizonyítá előtte, hogy e két kérdés szorosan egybefügg. A 30. sz. alatt Apponyi decz. 30-tól közli az ad hoc jegyzőkönyv tervét, melyet K. Brunnor is közölt kormányával. E javasolt szövegezés így hangzik : „Alálírt hatalmak a nemzetközi jog lényeges elvéül ismerik el, hogy egy hatalom sem vonhatja ki magát egy szerződés határozatai alól és nem módosíthatja stipulatióit anélkül, hogy azt előbb a többi szerződést kötő hatalmakkal nem közlé és nem nyerte ki megegyezésüket.A 31. sz. alatt Apponyi jan. 2-ról írja Londonból, hogy a conferentia valóságos Penelope-munkát végez. Egyik nap megsemmisítik, amit előtte való napon határoztak. Nem tudnak megállapodni a jegyzőkönyv szövegében. A 32. sz. alatt Beust jan. 3-ról utasításokat ad le. Prockeschnak a porta aggodalmait illetőleg, melyek a dunai bizottmány további fennállása iránt nyilvánultak. A 33. sz. alatt Beust jan. 4 ről felhatalmazza Apponyit, hogy aláírhatja azt a jegyzőkönyvi szöveget, melyet decz. 30-ról közölt. E felhatalmazásnak azonban nem volt nagy sikere, mert a 34. sz. alatt Appony i jan. 5- ről a jegyzőkönyv uj szövegét közli, melyhez Brunnow és Bernstorff ragaszkodnak. Ez uj szöveg így hangzik: „A hatalmak a nemzetközi jog sarkalatos elvéül (principe essentiel) jelentik ki, hogy egy hatalom se vonhatja ki magát egy szerződés kötelezettségei alól és nem módosíthatja rendelkezéseit a többi szerződéskötő fél megelőző egyetértése (entente preamble) nélkül.“ A 35. sz. alatt Beust,jan.5-től azt táviratozza Apponyinak, hogy a fentebbiben közlött szöveget nem fogadhatja el. Ajánlja a decz 30-diki szövegezést. A 36. sz. okmány, jan. 8-tól gr. Széchent gr. Apponyival egy rangú megbízottnak nevezi ki, s értesíti Apponyit, hogy akadályoztatása esetén, gr. Széchen fogja őt helyettesíteni. A 37. sz. alatt Apponyi jan. 12-ről táviratot Londonból, hogy Oroszország a következő szöveget fogadja el: „Egy hatalom se sbt, mint a szerződéskötő hatalmak megegyezése folytán barátságos megegyezés utján.“ (Qua la suite de Tassentiment des parties contractantes, au moyen d‘une entente amicale.“) Granville kéri ezt elfogadtatni. A 38. sz. alatt Beust jan. 13-ról távirja, hogy e szöveget elfogadja. A 39. sz. alatt Apponyi jan. 17-ről jelenti, hogy a conferentia első ülése megtartatott, s az ad hoc jegyzőkönyv, mely annyi bajjal jött létre, a megállapított szövegben aláíratott. A 39—58. sz. okmányokat, melyek mind egy kérdésre vonatkoznak, a következőkben foglalhatjuk egybe. A confrentián előterjesztetett a párisi szerződés revisiójára vonatkozó tervezet, melynek II. czikkelye így hangzott: „A szultán ő felsége, a souverainitási jognál fogva, melyet a Bosporus s a Dardanellák szorosai felett gyakorol, fentartja magának a jogot, hogy azokat béke idején megnyissa, mint ideiglenes kivételt, s egyedül akkor, midőn birodalmának biztonsága szükségessé láttatja vele a nem parti államok hadihajóinak jelenlétét.“ — E szövegezés ellen Törökország tiltakozott, s Beust gróf minden fáradozásai sikerteleneknek bizonyultak be. Végre Olaszország közvetitő inditványnyal állt elő, melyet Beust elfogadott. E közvetitő inditvány szerint a szorosok zárt jellege megmarad, a szultánnak a megnyitás joga a barátságos hatalmak részére azon egy esetben tartatik fenn, ha az 1856. márt. 30-diki szerződés határozatai ezt szükségessé teszik. Ez indítvány a conferentián mármár elfogadtatott, midőn a franczia megbízott közeli megérkeztének hírére a conferentia felfüggesztő üléseit. Apponyi és Széchen grófok ezt febr. 16-dikán tudatták Beusttal, s az ezt tartalmazó 58 dik számú okmánynyal a vöröskönyv e része befejeztetik. Különfélék. Pest, máj. 22. (Bérmálás.) A herczeg prímás ur szerdán f. hó 24-én a Krisztinavárosban és csütörtökön f. hó 25-én a budai vártemplomban fog bérmálni. A bérmálás mindig reggeli 8 órakor veszi kezdetét. (Pest megyébő 1.) Az első alispán Beöthy Lajos úr távollétében Földváry Gábor pestmegyei másodalispán meglátogatta Zichy Ferraris Viktor gróf főispánt, ki ezen alkalommal azon óhaját nyilvánítá, hogy a megye, amint eddig ki van tűzve, június 6 án tartsa meg legközelebbi közgyűlését. E közgyűlésen fog a főispán először megjelenni. (Jótékony adakozás.) Az alföldi vízkárosultak javára 15 frt adatott át nekünk, melyhez járultak. Takács Kálmán szolgabiró 1 frt 93 kr, Fél község 7 frt 2 kr, Eberhard község 3 frt 55 kr, Vök község 1 frt s Prukh község 1 frttal. A bukovinai magyar telepek javára pedig Zelenka Gyula ur Feledről 7 frtot küldött hozzánk, mint egy gyűjtés eredményét, mely egy feledi társaság körében eszközöltetett. Az illető összegek, vagyis 22 frt, rendeltetésük helyére, a belügyminisztériumhoz küldetnek át. (Markó képei.) A Kotzián féle műgyüjteményben, mely legközelebb Bécsben, jun. 1-én kerül árverezés alá, bold. Markó Károly kitűnő tájfestész hazánkfiától következő 18 darab gyönyörű festmény foglaltatik. 1. Hylas elragadtatása. 2. Venus és Adonis. 3. Apollo és Diana születése Delosban. 4. Diana és Endymion. 5. Páris ítélete. 6. Ábrahám megvendégeli az angyalokat. 7. Krisztus urunk Emausban. 8. Ugyanannak bevonulása Jeruzsálembe. 9. Eurydice halála. 10. Jupiter elszökteti Európát. 11. Olasz aratási tájkép. 12. Fürödő nymfák. 13. Krisztus lecsillapítja a vihart 14. Jakab és az angyal. 15. Kér. sz. János prédikátiója a pusztában. 16 Ruth és Boz. 17. Jupiter sarut lop. 18. Susanna a fürdőben. A mesternek befejezetlenül maradt utolsó műve. A külföldi újabb és régibb mesterek közül ugyanazon gyűjteményben jeles művek által képviselték: Fichel (Párisban) Wappers, Verheyden, Verboeckhoven, Shelthout, Harenping, Hunin, Mathyssen, Tshaggeny, Hamilton, Poelemburg, Ender, Gauermann stb. Különösen a magyar műbarátokra nézve érdekes mű végül a művészeti képesség sokoldaluságáról széles körökben ismert Nákó gróf hölgynek eszményi, jelmezes nagy arczképe mint „Corinna“ Amerlingtől. — Vajda Marko képei magyar kezekbe jutnának ! (Esküvő.) Az Apponyi család a következő jelentést adott ki : Nagyapponyi gróf Apponyi Zsófia, született Sztárai és Nagymihályi Sztáray grófnő, a császárné és királyné ő felségének csillagkeresztes palotahölgye, örömmel jelenti saját és néhai férje Nagyapponyi gróf Apponyi Gyula, cs. kir. aranykulcsos, fiának, Nagyapponyi gróf Apponyi Lajosnak, Dobraui gróf Seherr-Thoss Hermann, a német császár és porosz király ő felsége kamarása, a felsőház tagja s a Szent-János Rend lovagjának, s neje Dobraui gróf Seherr-Thoss Olga, született Kamenietzi és Gross-Zaucher Strachwitz grófnőnek leányával, Dobraui gróf Seherry Thoss Margittal 1871. évi május hó 23-án a dobraui kastélyban leendő egybekelését. (A keletázsiai gyűjtemény), mely a m. n. múzeumban az ünnepek után a nagy közönség számára meg fog nyittatni, az orsz. m. ipar egyesület tagjai által, mint akiket a gyűjtemény első rendben érdekel, előbbb is tüzetes szemle alá vehető. Xanthus úr, ki a gyűjtemény rendezésével meg volt bízva, késznek nyilatkozott a kézműves és gyáros szakértőknek személyesen megadni mindazon felvilágosításokat, melyek a nagy gyűjtemény megérthetése czéljától kivántatni fognak. Miután előre látható, hogy a gyűjtemény megnyitása után a tömeges látogatás nem igen fogja megengedni a közelebbi tanulmányozást, azt hiszszük, hogy az egyesület érdekelt tagjai örömmel fel fogják használni a nekik nyújtok kedvező alkalmat eme ipari szempontból nagyon becses és érdekes gyűjtemény megszemlélésére. A gyűjtemény a tagsági jegygyel biró tagokra nézve látható május 27-ig a délelőtti órákban a m. n. muzeum természetiek osztályában (II. emelet,) (A magyar földtani társulat). évi május hó 24-én, d. u. 5 órakor egy szakülést tart, melyben 1) dr. Wartha V. a lábatlani hydrauli mészről és 2) Koch Fr ur Solymár vidékének földtani viszonyairól fog szólani. (Az egyesült magyar gőzhajózási társulat) személyszállító gőzösei „Fiume,“ „Budapest“ és „Honvéd,“ a társulat által kényelemre és csinosan berendezve, május 20 óta Pest és Vukovár közt járnak. (Bauer Tódor) a bécsi leszámítoló bank igazgatójának haláláról már tettünk rövid jelentést. Tegnap este még teljes egészségben él-, hagyta családját s elment a bécsi üdv.szinházba- Alig lépett be azonban páholyába, midőn összerogyott s nehány percz múlva meghalt. Szív szélhüdös vetett véget életének. Orvosi segély már nem volt alkalmazhtó. Bauert úgy üzleti, mint magán összeköttetésénél fogva Bécsben és Pesten igen kedvezően ismerték és tisztelték. A leszámítoló banknak már keletkezése óta igazgatója s e bankot kitűnő állásra emelte. Bauer bécsi spanyol consul is volt és még csak 51 évet számlált. Gyászoló özvegye egy leánynyal és két fiúval maradt hátra. (Münch Bellinghausen báró)Írói nevén Halm Frigyes, a bécsi udvari színházak volt főintendánsa, mint táviratilag jelentik, ma reggel Bécsben meghalt. (E z is s tylu s.) A magyar északkeleti vasút egyik állomásfőnöke következő ékesen fogalmazott levelet intézte a társulat igazgatóságához: Bátorkodók ezen it ele lévő, felvigyázó Stadler József urnák beadásokat kegyes jóváhagyási továbbításnak átküldeni. (A fenyítőtörvényszék tegnap kezdte meg Baumann Zsigmond, ismeretes pesti kereskedő perének tárgyalását. Baumann a múlt évben, bukásának kimondása után, innen megszökött, de Bremen és Achim között utoléretett, és visszahozatott. A vizsgálati fogság most majd már egy év óta tart. Ő hamis bukással, váltóhamisítással, csalással és sikkasztással vádoltatik. Védője dr. Mandl Pál. A tárgyalásnál Burian János a pesti magyar kereskedelmi banknak képviselője előadta, hogy az intézet Baumann Zsigmondnak váltóra 8000 frtot kölcsönzött, melyen Baumann Joachim (a vádlott nagyatyja) volt aláírva. A határidő letelte után sem Baumann Joachim, sem Zsigmond nem fizetvén, a váltó bepereltetek, mely alkalommal B. J. azt állította, hogy aláírása hamis és ezen állításra az esküt is letette. A szakértők azt állítják azonban, hogy az alárás való. Baumann Zs. ellenben azt állítja, hogy ő hamisította a váltót, de a törvényszék mégis a szakértőknek adván hitelt. Baumann Joachim egy 90 éves aggastyán ellen elrendelte a bűnvádi eljárást, és pedig hamis eskü miatt. Mivel Baumann Joachim, ki mint tanú a tárgyalásra megjelent, most egyszerre vádlottá lett és védőről nem rendelkezhetett, a tárgyalás elnapoltatok, annál is inkább, mivel a tiszti ügyészség ily körülmények között két szakértőnek, kik az aláírást megvizsgálták, számát elengedőnek nem találta. A váltóhamisítások által ezenkívül még a terézvárosi, a ferencz-józsefvárosi, a pesti biztosító, a magyar ipar, az osztrák nemzeti bank, továbbá Abeles János és Laczkó Adolf, összesen 43.500 írttal károsultak meg. (Színház, művészet.) A magyar színész szövetség kormányzótanácsa e hó 20-dikán tartott ülésében a választások végbe mentek és pedig a következő eredrénynyel: Elnöknek választatott Ribáry József; alelnökké : Fe-eki Miklós, Várady Gábor ; titkárrá: Bulyovszky Gyula; jegyzőkké : Szigeti Imre, Palay Ede. — A nemzeti színház műsora május 22-től 29-ig : 22. Olasz opera. 23. Olasz opera. 24. Az álló emberek. 25. Olasz opera. 26. Fenn az ernyő, nincsen kas. 27. Olasz opera. 28. Szünnap. 29. Olasz opera Helyi hírek. (Pestvárosi kölcsön.) A mint „Schönberger B.B “ értesül, a városi kölcsönügyi bizottság alkudozásai Reinach frankfurti bankárral tegnap végleg megszakíttattak. Mint tudva van, a városnak törlesztés és kamat fejében félévenként 175.000 frtot kellett volna fizetnie. Ez megfelel az egész 5 milliónyi kölcsön hányadának. Most azonban Reinach báró igénybe akarta ugyan venni ezen egész félévi hányadot, de a folyó évben csak 2 milliót, a többit pedig csak a következő két évben akarta a város rendelkezésére bocsátani. Reinach úr valószínűleg nem látta elég nyereségesnek az üzletet s ezen utat választó, hogy még az utolsó órában tisztességgel visszaléphessen. A szakadatlan tárgyalások és számítások két napig tartottak. A báró utolsó határidőül a tegnapi nap délutánját tűzte ki, de mivel a gondos városatyák nem akartak meghajolni a szigorú feltételek előtt, az egész dologból nem lesz semmi. Két elkésett ajánlat is érkezett. Egy az első magy.biztosító társaságtól egy millió forint erejéig s egy másik egy külföldi háztól. (Öngyilkosság.) Tegnap este Kulcsár Anna napszámosod egy más napszámossal folytaért heves szóváltás után a sárosfürdő alatt a Dunába ugrott és nyomtalanul eltűnt. (Vakmerő tolvajlások.) A vácziúton 34. sz. alatt, a Schlick-féle vasöntödével szemközt lakó Groszmann Gyula malomszerkereskedő boltja a múlt éjjel feltöretett, és a boltból egy egész csomag fehér selyem gázszövet, mely csupán a malmokban a megőrlött liszt felfogására használtak, ellopatott. Az ellopott selyemgázszövet értéke 3000 írtra rúg. Az ismeretlen tettesek a pénztárt is megkísérlették feltörni, de annak szilárdsági tervüket megakadályozta. A József téren fekvő, a „virágcsokorhoz“ czimzett korcsma főpinczére, R. Zsgmond, a múlt éjjel a korcsmának az utczára nyíló ajtaját nyitva feledte. Ma reggel felébredvén, azon kellemetlen tapasztalatot tette, hogy pénztárczája, melyet este vánkosa alá rejtett, ellopatott. A tárczában 270 frt készpénz volt. A tolvajok azonfelül 23 db chinaezüst evőkanalat is magukkal vittek, egy kis feszítő vasat pedig az asztalon feledtek. A nyomozások mindkettőre nézve elrendeltettek, s az utóbbira nézve — mint utólag értesülünk — máris eredményre vezettek. (T . z.) Tegnap délután 1 óra tájban a királyutcza 85. számú, a „vadászudvarhoz“ czimzett házban tűz támadt, mely a kéményseprők által minden nagyobb kéz nélkül eloltatott. (Egy rajtavesztett gonosztevő.) A lévai szül. 30 éves, nőtlen Noviczky István, egy ismeretes csavargó, e hó 1-én a városház börtönhelyiségéből a felügyelet kijátszásával megszökött. Tegnap este fél 8 óra tájban a javíthatlan gonosztevő a Rudolf-rakparton egy vidéki nőt megtámadott, és a vállára terített prémes téli felöltőjét lekapni akarta, hanem szerencsétlenségére szándékát Vitschl Jakab rendbiztos észrevette, és a terv kivitelében megakadályozta. Noviczky ekkor magát a biztosan megboszulandó, kését rántotta elő, és azt a biztosra fogta, ki csak lélekéberségének és társa, Lakner rendbiztos segélyének köszönheti, hogy Noviczky István kezéből a kés kicsavartatott. Noviczky István a rendbiztosok őrszobájába bekisértetvén, onnan is megkisérte a szökést, de eredménytelenül. Tározójában vagy 12 darab játékpénz, u. n. tantus találtatott, melyeket ki-