Pesti Napló, 1871. június (22. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-03 / 127. szám
horvát nemzet postulátumát állítot-tak előtérbe. * Mi az önálló horvát pénzügyet illeti, e tekintetben szerző nemzetének bizalmas tanácsokat ad, hogy mily nagyon megjárhatják ők ezzel az önálló pénzügügyel! Mi szerző e tanácsainak reproducálása helyett fentebbi czikkünkre utalunk. Csak egyet említünk fel. Várjon hiszik-e azt a horvátok, hogy önálló pénzügyek (s itt már nem a szerző, hanem a magunk nézetét fejezzük ki) különösen ha mott ország tőlük elválnék, mi a magyar-horvát kiegyezés minden megingatása mellett előre látható — képesítené-e őket beruházások, vasútépítésekre, vagy ez a horvát önálló pénzügy szolgálna-e csak a földváltság elég biztosítékául is . . . Ha Magyarország csak anyagi előnyeit tartja szem előtt, a pénzügy elválasztásába bátran megegyezhetik, mi a mellett csak nyerhetünk. » • A magyar országgyűlésen levő horvát képviselet ellen azt szokták felhozni, hogy az magyarosításra vezet, mert magyarul kell tanulni, hogy valaki a parlamentben szerepet játszhasson, hogy a horvát képviselők csekély 1 száma a magyar országgyűlésen eltűnik, hogy távollétük a horvát országgyűlés ülésezését gáttolja. A magyarosítási vád érthetetlen. A horvát képviselők a magyar országgyűlésen s a delegátióban, az 59. § szerint, horvátul szólhatnak, s kérdjük : oly nagy baj az, ha a horvát magyarul tanul ? Ha ahelyett, hogy tanul külföldön, valamely magyar iskolába jár? Vájjon mi, magyarok, nem tanuljuk-e a szláv nyelveket ? Vájjon nem vagyunk-e testvérnemzetek, s oly nagy bűn az, ha megtanuljuk egymás nyelvét ? Hogy a horvát képviselők száma csekély, erre megjegyzendő, hogy 29-en vannak, a 29 szavazat a mi parlamentünkben is lényeges szerepet játszik. Hogy pedig tivollétük ne zavarja a horvát országgyűlés tárgyait, ezen igen egyszerű rendszabály által lehet segíteni, az által, ha kimondják, hogy a horvát országgyűlés határozatképes, ha például 35 tag van jelen. Különben Krestics úr nem mondja meg, mint akarná e képviseletet megváltoztatni , így bajos e tárgyban vele vitázni. Horvát képviseletnek kell a magyar közös országgyűlésen léteznie, míg Magyarország s Horvátország között közös ügyek vannak, melyek alkotmányosan tárgyaltatnak : ez a fődolog, a módra nézve fentartandó az, ami a legczélarányosabb. Tegyenek a horvátok jobb javaslatot, mint a mostani rendszer s Magyarország bizonyára szívesen elfogadja. A határőrvidék bekeblezése most van folyamatban ; Dalmátára való összes igényeink fenn vannak tartva, s a horvátok meg lehetnek győződve, hogy ami egy gr. Andrássynak nem sikerül,rögtön a horvátoknak sem fog azonnal sikerülni. Mi végre Fiumét illeti, erre nézve az acták már mindenkép be vannak fejezve. A fiumei „nessuno“ végre is megmásíthatlan, s részünkről kijelentjük,ismét megjegyezve, hogy itt nem a röpirat szerzőjét idézzük), hogy Magyarország inkább kész leend lemondani a Horvátországgal való együvé tartozás szerencséjéről, semhogy Fiumét s a tengerpartot nekik kiszolgáltassa. Mi az ellenzéki programnak egyéb belreform-pontjait illeti, azokkal hamar készen lehetünk. Valósítsák minél hatályosabban országos kormányuk felelősségét, alkalmazzák a szabadságot s alkotmányos szellemet minél kiterjedtebb mértékben belügyeik összes ágaiban, mi ily törekvéseknek csak örvendhetünk s Magyarország azokat bizonyára egész erejével fogja előmozdítani. Egyebekre nézve pedig vajha ne hangzanának el nyomtalanul az említett röpirat szerzőjének zárszavai, melyekkel Kresticshez fordulva, végül így szól: Mentse meg a sors önt azon szerencsétlenségtől, hogy öntudatlanul is ne hozott volna oly kérdéseket a parlament nyilvános tárgyalásaiba, melyek ez idő szerint megoldhatlanok, mert ha a közjólét ürügye alatt tett oly indítványainkban, melyek által új alapokat akartunk teremteni, csalódunk, úgy nagyon könnyen megeshetik, hogy nem is sejtett általános zűrzavarba bonyolódunk bele. A kiegyezés revisiója ! így hangzik a jelszó: Gondolja meg jól, hogy mit tesz, hogy mit akar és mit nem akar. Ha a revisió óhaja nem fek-szik a nép mandátumában, ne adja oda egy politikai tévely gyámolítására tehetségét; — ha pedig e revisió általában törvényesen történhetik s azt a nemzet szentesítheti, akkor oly tisztelettel kell azt kezdeményezni, minőt a nép akarata és sorsának önelhatározási joga elénk szab. Az utolsó szó, amit önnek mondok, ez : „béke!“ Ön szereti hazáját, szereti polgártársait , — gondolja meg a kedélyek roppantpolitikai ziláltságát, gondolja meg horvát hazánk borzalmat keltő társadalmi jövőjét!“ nagyobb hatalma, melyről maga sem tudott ma-gának számot adni, az öntudatlanság, tárgyilag , előttünk van. Goethe abban bizonyos értelemben egy fokon áll egy naivabb kor költőivel; más költők, mint Lessing és Schiller számot tudtak adni alkotásukról, ha nem is alkotás közben, de legalább utána. Goethénél valóban nevezetes, mily kevéssé tud saját művei felett ítélni. Mi az irodalomtörténetben a mű általamaz ember lelkéhez akarunk hatni, ki azt teremté; az ember lelke által a kor lelkéhez, melynek gyermeke volt, a nép lelkéhez, melyhez tartozott. Minden szó érdekli az irodalomtörténetet, a mennyiben hamvatlan, a mennyiben benne egy nép, egy kor szelleme kifejezésre jut. Mely alakban nyilvánítja szellemi létét, közömbös ; a bölcsész, sőt néha a hittudós és jogász bizonyos időkben jobban fog tanúskodni a nép lelkéről, mint a költő, ki valamely iskola hagyományait követi. Hol az eszme, az érzelem gyorsabban lüktet, hol az eszmény, akár lelkesedésben, akár fájdalomban, erélyesen ébred, ott az irodalomtörténet hivatása kezdődik. A népek örökös metamorphosisban élnek; szellemi életük néha legerősebben tettekben nyilvánul, néha egyházban, törvénycsarnokban, parliamentben ; néha a bölcsész, a mystikus, a tépelődő magános kamarájában kell felkeresni. A történész feladata, mint látjuk tehát, igen nehéz és bonyolódott, és helyes műformáját miként képzeljük, csak különböző kísérletek után állapítható meg Egyet azonban feltétlenül követelünk tőle: ne csak ítéljen, hanem ábrázoljon ; ábrázolása által ébreszsze a realitás érzetét, tegye szemlélhetővé a tárgyakat. Mint Herder nagyobb korszakok költészetének ismertetésére futó körvonalakkal bár, az idők életét ecseteli, úgy rövidebb szakokra is alaposabb kivitelben követeljük azt. Nemcsak az összefüggés ízetát akarjuk, hanem az ellentétét is; ha az idő színét, arczkifejezését változtatja, azt látni is akarjuk. Nem azt értjük, hogy a történész az egész jelmezt fesse, mint Walter Scott; néha elegendő egy kis, jelentéktelen vonás, hogy bennünk azon hangulat támadjon, mely pótolja a részletes színezést. Ily vonások találása nagy érzéki erőt igényel, s ezt az irodalom történésze oly kevéssé nélkülözheti mint a történetíró. Mit használ a correct tudósítás, ha csak szavakat hallunk, de nem látunk semmit ? mit használ a legokosabb ítélet, ha a szülemlés processusát nem szemléljük. Valamint a költő csak akkor valódi, ha amit előad, előtte jelenkezik is, úgy bár kisebb mértékben, a történész is e helyzetben van. Hogy a dolgokat szemlélhetővé tegye, előbb magának is kell azokat látnia. Azaz teremtő képzelettel kell bírnia. És e követelések nem túlzottak; modern történészek példája, kik e tehetséggel bírnak, nem ritka. Elsősorban Ranket nevezzük. Gyakran türelmetlen, rövid, szakgatott, csak néhány vonást vet oda, de képe mégis él.Ilyen Thierry Ágoston, Macaulay, ilyen végre egy modoros, önkényes, incorrect író, kit legkevésbé sem ajánlhatnék a történetírás mintaképéül:Michelet, de mekkora érzékiségének hatalma! Való, ez érzékiség gyakran beteges; pirosnak látja a mi zöld, de amit mutatni akar, azt teljesen kihozza. És meg kell jegyezni, nem tények s események rajzolásánál dicsérjük ez érzékiséget, mi irodalomtörténetben úgy sem lelne alkalmazást , hanem dicsérjük egyéniségek, állapotok és szellemi mozgalmak ábrázolásánál. Bármit vessünk a francziák szemére, azt azonban el kell ismerni, hogy az irodalomtörténetben érzéki világosság után törekesznek. St. Beuve p. o. csak essayists, nem voltaképi történész , de mindegyik essaye kép, és oly kép, mit többé el nem felejtünk.“ •A ■& * Eddig Schmidt Julian. Mint látjuk, egy nagy, általános termékeny elv van itt lerakva az irodalomtörténet lényegét, egy másik formáját illetőleg. Hazai irodalomtörténetünk mennyi hézaga és fogyatkozása tűnik fel előttünk, midőn e sorokat eszmélkedve olvassuk! Pest, junius 2. (Bittó István) igazságügyminiszterré felterjesztését már esti lapunkban tudattuk. A felterjesztés tegnap délben történt s a kinevezés közzététele már közelebbre várható. Bittó urnak a képv.ház mai ülésében már többfelől gratuláltak, mit Bittó elfogadott azon megjegyzéssel, hogy állását csak ideiglenesnek tekinti s azt csak is az igazságügyi szervezés keresztülviteléig fogadja el. Megjegyezhetjük még, hogy Bittó úr a miniszterség elvállalhatására a földhitelintézetnél 8000 frtos állást hagy el. (Acsiszár válaszát), melyet a felség a reichsrath felirati küldöttségének adott, esti kiadásunk táviratai között közöltük. E válasz, a német alkotmánypárt terveinek reménytelenségét egész ridegségében tárja fel. A császár biztosan számít arra — úgymond,— hogy a gr. Hohenwarth-kormánynak az alkotmányos kiegyezés sikerülni fog, s reménye, hogy az osztrák képr.ház, mely a gr. Hohenwarth-kormány ellen a felséghez feliratot ad át, e kormánynak segédkezet fog nyújtani. — E nagy jelentőségű szavak bizonyára nem szorulnak magyarázatra. A képv. ház, e válasz hallásakor, lojalitása bizonyítékául megéljenezte a császárt é s egyelőre felfüggesztő tanácskozásait. (A közmunka- és közlekedési minisztérium elismerésre méltó buzgósággal igyekszik nyilvánosságra hozni a forgalmi életünket legközelebbről érdeklő adatokat. A képviselőház mai ülésében osztatott ki a vasúti okmánytár első terjedelmes és csinos füzete, mely a magyar kir. államvasutak és a cs. kir. szab. osztrák államvaspálya társaságra vonatkozó okmányokat tartalmazza, a megfelelő fordításokkal ellátva. E füzetek, — ha teljesen megjelennek — valóban felette becse anyagot fognak szolgáltatni forgalmi politikánk történetéhez, és sok homályos dolgot hoznak a nagyközönség, s ez által az illetékes közegek előtt világosságra. A másik, szintén nagybecsű adatokból összeállított füzet, mely még nem került ki a sajtó alól, a magyar korona területén levő vasúti és hajózási vállalatok múlt évi teljes statistikáját tárgyalandja, melyből alkalmunk leend lapunk közönségének is pár részletet legközelebb bemutatni. Országgyűlés. A főrendiház ülése június 2. Elnök Majláth György. Jegyzők: Miske Imre dr. Apponyi Alb. gr. A kormány részéről jelen van : Szapáry Gyula gr. államtitkár. Az ülés kezdődik d. u. 1 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Bujanovics János képházi jegyző áthozza a vízszabályozási társulatokról és gátrendőrségről szóló, a képu.ház mai ülésében véglegesen elfogadott törvényjavaslatokat a jegyzőkönyvi kivonattal együtt. Cziráky János gr. előterjeszti a jogügyi bizottságnak jelentését: l)az urbéri viszonyok, 2- or az irtványok, 3-or a telepítvényekről szóló t. javaslatokon tett módosításokra nézve, egyszersmind jelenti, hogy mint a jogügyi bizottság elnöke, felszólította az igazságügyi ministériumot, hogy a testi büntetések eltörlését tárgyazó t. javaslat tárgyaltatása végett az erre vonatkozó statistikai adatok közlését minél előbb eszközölje. Szapáry Antal gr. benyújtja a pénzügyi bizottság elnökének megbízásából a gömöri iparvasút kiépítésére, és az első magyar gácsországi vasútvonalnak módosítására vonatkozó jelentést A jelentések kinyomása elrendeltetik. Szapáry Gyula gr. államtitkár : A közlekedési minisztérium nevében indokolja, a gömöri iparvasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot, előadván, hogy az engedélyesek bejelentették, miszerint a pénzpiaci jelen körülményei között kötelességeiknek megfelelni képtelenek, minek folytán a tárgyalások megindultak és a minisztérium elhatározta, hogy a ház elé azon javaslatot terjeszti, hogy maga a minisztérium saját felügyelete és felelőssége mellett eszközölné a szóban levő vasutak építését olyképen, hogy azon mértföldenkint 100,000 frt állami segélynek az országos jövedelmekből leendő folyóvá tétele, mely állami segély kiszolgáltatása már az 1870. XXXI. t. czikkel határoztatott el, engedtessék meg. Hatalmaztassék fel egyúttal a minisztérium mértföldenkint 311,000 névértékű, az állam részéről kamatbiztosítással ellátandó elsőbbségi kötvények kibocsátására. Szónok ezután kifejti azt, hogy sokkal előnyösebb feltételek alatt nyújtja az állam a mértföldenkinti 100,000 frt segélyt, mint nyújtotta volna az első esetben, ennélfogva ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés.) Erre a törvényjavaslat minden észrevétel nélkül elfogadtatott. Következik az első magyar gácsországi vasút építtetési feltételeinek megváltoztatása iránt benyújtott törvényjavaslat. Szapáry Gyula gr. államtitkár: A változtatás szükségét indokolja, különösen kiemeli, hogy a nagyobb emelkedéssel járó hátrány bőven kárpótoltatik másrészről azáltal, hogy az építési határidő tökéletesen biztosíttatik, hogy a pálya jövendője, a csuszamlás térség elkerültetvén, veszélyeztetésnek kitéve nincsen, hogy a társulat két vágány építésére kötelezte magát s igy a szállítási képesség sem lesz csekélyebb, mint az előbbi tervezet szerint, habár kisebb emelkedéssel egy vágánynyal lett volna kiépítve. Ezen törvényjavaslat is változatlanul minden vita nélkül elfogadtatott. Napirenden más tárgy nem lévén, elnök bejelenti, hogy Forgách Sándor gr. nógrádi, Ernuszt Kelemen vasmegyei és Dőry Lajos b. biharmegyei főispán hivatalos elfoglaltságuk miatt szabadságot kértek, mely nekik megadatván, az ülés 2 óra 10 perczkor eloszlott. Jövő ülés holnap d. e. 11 órakor. Külföld. Pária a küzdelem után. A „Times“ Páriából május 29-től következő Börgönyt hoz : Páris teljesen nyugodt. A boltok ismét megnyittatnak s az utczák túltömvék emberekkel, kik a pusztítás művét nézik. A boulevardokon száz-száz emberből álló fogolycsapatok szállíttatnak. A harcz tegnap délután 3 órakor ért véget. Bellevilleben az ablakokból néhány lövés esett, minek iszonyú következményei voltak. A legkétségbeesettebb elemek, betyárok s a leggonoszabb menekült fegyenczek fegyvereiket az utolsó pillanatban saját bajtársaik ellen fordíták, mert ezek a harczot folytatni vonakodtak. Néhány nő ugyanez okból két fiatalembert késekkel lemészárolt. Az ablakokból jött lövések folytán számos tömeges executió tartatott. Buttes Chaumont parkját hullák árasztják el. A katonák oly dühösek, hogy a tisztek szükségesnek lárták az idegeneket inteni, miszerint őrizkedjenek, nehogy valami gyanút keltsenek. Belleville néhány lakosa nyíltan kijelenté a járókelők előtt, hogy a dolognak még nincs vége s a katonák ellen iszonyú represszdák fognak gyakoroltatni. Ezen fenyegetés még nem teljesíttetett, de mindenütt aggály uralt, hogy a megmenekült lázadók a mérgezés és gyilkolás titkos rendszerének inaugurálásával fognak boszut állani. Folytonosan új, elrejtett petróleumra akadnak. A veszélyt fokozza az, hogy a nők, kiket nemek miatt figyelembe sem vesznek, leginkább kétségbeesvek. Ez éjre nagy elővigyázati rendszabályok létettek. Az utczákon számos őrség áll, s minden közlekedés szigorúan eltiltatott. Ki a jelszó ismerete nélkül megy a városban, egész éjre börtönbe kerül. Nagy félelem uralt, hogy járványok fognak kitörni, miután a holttesteket egyszerűen az utczakövezet alá temetik. Egy más tudósító következőket ir: A lázadás utolsó romjai, melyek Vincennesba menekültek, május 29-én megadták magukat s a katonai hatóság azonnal a teljes lefegyverzéshez fogott házmotozások és elfogatások kíséretében, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra találna. Már 29-én 12 gyalog, 2 lovasezred s 5 üteg Versaillesba visszatérhetett, azonban az 5., 14. és 17. kerület, valamint Belleville és La Vil tette a csapatok által megszállva marad. A bá- múló tömeg pünkösd másodnapján ismét meg- ítélte az utczákat. Pünkösd vasárnapjának reggeli 10 órája óta lövés többé nem esett s a város többé fenyegetve nem látszott, noha a cent , rum s a keleti rész még füstbe volt burkolva. Az utolsó pillanatig makacsul véresen, mindkét részen kegyelem nélkül folyt a harc, s oly dolgokat beszélnek, hogy századunk becsületének megóvása czéljából nem akarjuk azokat elhinni. Miután Belleville-t és Buttes Chaumontot a szombat és vasárnap közötti éjen Ladmirault és Vinoy elfoglalták, a lázadók a város legszélsőbb részébe, a német és franczia hadoszlopok közé voltak szorítva. A déli és nyugati vasút látja el Párist élelmiszerekkel, a postaközlekedés is helyreállt, de csak az hagyhatja el a várost, ki hivatalos ügyben jár. Ki 28. reggel a füstölgő romok közelébe ment, az oltáshoz requiráltatott. ] Az első pünkösdi napon a legtöbb kávéház, bolt stb még be volt zárva. A tűztől megkímélt épületek közt van a Manufacture des Gobelins, mert sikerült a lázadókat belőle kiűzni, még mi-előtt meggyújthatták volna, de a pusztítás a mű- helyekben elég nagy. Már 24-én nagy közigazgatási ágak több fő-lnöke Párisba érkezett, hogy a megzavart államgépezet újbóli berendezését előkészítse. A távirati szolgálat haladéktalanul működésbe léphetett, mert a lázadók ez ágra pusztító kezeket nem tették. A tengerészeti minisztérium egye-lőre a Hotel Bauvaisba, a pénzügyminisztérium a belügymek házába költözött. A közoktatási minisztérium épülete megmenekült s helyet ad az igazságügyinek is. Máj. 25-én új ezredek érkezte után 110,000 katona működött. 24. és 25-én Párisban egy lap sem jelent meg. A részben leégett házak közt van a Jules Favrée is; nők gyújtották fel azt. Nem igaz azon hír, hogy a versaillesiakat több városrészben mint szabadítókat üdvözlők. A küzdelem idején az sehol sem történt. A Manch. G. tudósítója irja: A Cri de Peuple felhivása, hogy egész Páris aláaknáztassék és felgyujtassék, a legkomolyabb volt. Egy kátránynyal teli hordót saját lakásom alá hoztak s csak a bejáraton lengő brit zászló menthette meg a házat sok mások sorsától. A Rue Royale látása mindent meghalad, mit a képzelet iszonyuság tekintetében képzelhet. A Madeleinetól a Faubourg St. Honoréig minden ház a szó szoros értelmében fel van emésztve. Egy szögletház bedőlt s 15 embert eltemetett ; a romok közül tegnap hét hullát vonszoltak ki. Elfogatások és agyonlövetések végtelen számmal fordulnak elő . . . A Richelieu-utczában levő nagy könyvtár valóságosan csoda által menekült meg az elpusztulástól. A lázadók ott roppant sok lőport és petróleumot halmoztak össze. A sodrony, mely azokat felgyújtandó volt, egész véletlenül ketté lett metszve. A Pantheon megmaradását a tengerészkatonáknak köszöni, kik a kanóczot levágták, mely a templom kriptájában összehalmozott lőport felgyújtandó volt. Különfélék: Pest, jun. 2. (Király ő felsége), mint Meranból jelentik, jun. 16-án Schönbrunnba érkezik. (A magyar vasúti kölcsön kötvények) sorsolása, mint egy Versaillesból érkezett sürgöny jelenti, a rendes formák között Párisban fog megtörténi s igy a pénzügyminisztérium Budán nem vétette foganatba a kitűzött sorsolást. (PéterffyNep János 1848/9 diki honvédszázados) meghalt f. hó 2-án, s a szt. Rókus kórházból történendő eltakarítása szombaton délutáni 4 órakor leend, melyre a honvédtársakat meghívja Ritter Antal, egyleti jegy00 , . . . (Magyar tudományos akadémia.) A m. t. akadémia 1869-i nagygyűléséből következő pályázat van függőben: „Adassák elő az egyptomi régiségtan "mai állása.“ Kiterjedése mintegy 15 közép 8-r nyomatott ív. A pályázatok általános szabályain kivül, a hölgyalapítványi pályázatok szabályai megtartása is kívántatik. Jutalma azon háromszáz forint, s annak időközi kamata,a melyet Pór Antal nagyszombati tanár, a magyar hölgyek alapítványából, mint pályanyertes, visszaajánlott. Határnap 1871. octóber 1. napja. Pesten, 1871. junius 2. Arany János, főtitkár. (Az országgyűlési ifjúság testülete) f. hó 4-én d. e. 11 órakor XXI-ik nyilvános közgyűlését tartja az országházban. Tárgya : „A tudomány elméletei az állam és egyház közti viszonyról“ — czimü értekezésnek felolvasása — szerző Mayer Sándor által. Pest, jun. 2.871. Balogh Andor, elnök. (Egy, a ki hatalmas giranst keres.) A királyi kabinetből tegnap a belügyminisztériumhoz egy leirat érkezett, válaszul egy marosvásárhelyi kérelmezőnek, ki három váltót küldött fel azon bizalmas esedezéssel, hogy ő felsége sziveskedjék azokat girálni. A kérvényes tán csodálkozni is fog az értesítésre, hogy ő felsége nem teheti meg neki azt a baráti kisszolgálatot. ) (Halálozás.) A pannonhegyi sz. Benedekrend győri székháza egyik derék tagját veszité el Császár Konstantin rendtagban, s az ottani gymnasium tanárában, ki május 31-én élete 50 dik évében szivvizkórban meghalt. — Béke hamvaira! (Előfizetési felhívás.) Telapkovics Emil ung-beregmegyei másod-tanfelügyelő a kárpátalji görög szerz, katholikusok „liturgiális népénekeit“ eredeti dallamuk szerint négyes hangra és zongorára letette és munkájára előfizetést hirdet augusztus végéig 2 forintjával. — Langer Victor tehetséges fiatal zeneszerzőnk előfizetést hirdet „Ügyek dalai“ II. füzetére. E füzet zongorakisérettel kilencz dalt fog tartalmazni. Előfizetési ár 2 forint. Az előfizetési pénzek július hó végéig, midőn a füzet megjelen, Táborszky és Porsch zeneműkereskedésébe (Ko- Irona-uteza 1. szám) küldendők. (Orosz vasúti csapat.) A czár egyik parancsa szerint a doni kozák hadseregnél fiatal kozákokból egy vasúti csapat alakítandó, melynek feladata leendő magát a vasúti ügyekben és szolgálatban begyakorolni. Ezen állandó csapatnak legalább 150 emberből kell állania, kik előbb a rendes hadiszolgálatban a doni katonai képző ezrednél nyernek oktatást, azután pedig a különféle vasúti állomásokra mennek, hogy két évig a vasúti szolgálatban gyakoroltassanak. (Orosz ünnepély Lengyelországban.) Varsóban a Cyrill és Method ünnepély alkalmából diszlakoma volt, melyben főkép egyetemi tanárok, magasabb rangú orosz hivatalnokok és katonatisztek vettek részt. Ezen lakomán Michnevic, valóságos állami tanácsos és a varsói tankerület gondnoka előbb a czárra,azután pedig Oroszország javára, mint a szláv világ képviselőjére köszöntött fel. A vendégek a prágai orosz templom érdekeiről is megemlékeztek, ezen czélra 250 rubelt adományozván. (Színház, művészet.) Latabár társulata holnap, szombaton kezdi meg a budai színkörben előadásait. A társulat a legjobb erőkből van összeállítva, és a legjobb operetteket u. m. Mozilla, Kis Fauszt, Rablók, Toto, Római fuvolás, Cartouche, Berichol, Szép Dunois, A város legszebb leánya, Midás király fülei, A főpróba, Zuávok, Thea virág, stb. fogja előadni, azon kivül : Héléna, Kék szakál, Páriai élet, Conti herczeg, Con Coletto, Takarodó után, és több újdonságot. A fent nevezett operettekben, mint főszereplők működnek :Mindszenti Cornélia, Vrasicsné, Horváthné, Bokor, Zajonyi, Halmi, Bálla és Latabár Dezső, a városi egyetemes népiskolák igazgatásával is meg volt bízva, érdeklődését a tanügy iránt legújabban is fényesen bebizonyította, ugyanis a városi polgári leánytanodának, igen szép és értékes — 60 darab ékkőből álló — gyűjteményt ajándékozott. Az adakozó urnak ezen nemes tettét a polgári leánytanoda tanári kara akként vélte legméltóbban meghálálni, hogy havi értekezletén köszönetét nemcsak jegyzőkönyvileg, hanem nyilvánosan is kimondatni határozta. (Sin nélkül járó közúti gőzkocsik.) Mint a budai „Loc. Corr.“ értesül, Széchényi Ödön gróf egy uj gyakorlati tervvel foglalkozik, s ez az, hogy EBuda és Tétény között a sík földön járó uj rendszerű gőzkocsikkal közlekedést létesítsen. (A budai tanács elrendelte, hogy a fenyőfatalpak, melyek most az egész budai part hosszában ki vannak kötve, ezentúl úgy a híd alatt, mint a híd felett a partnak csak egy pontján legyenek kiköthetők. (A helyben állomásozó Mollinary ezrednek két zenekara is van; az egyik a tisztikar által tartatik fönn a másik a legénységé ; ez utóbbi zenekar oly zeneértékből áll, kik az egyes századokból összeállva, szabad óráikban maguk és társaik mulattatására, zenedarabokat adnak elő. (Tűzoltó-egylet.) Parancsnoksági rendelet folytán a „budapesti önkénytes tűzoltó egylet“ t. c. tagjai ezennel a vasárnap, június 4-én reggel 5 órakor tartandó közgyakorlatra behivatnak. Az összejövetel helye az őrtanya. (Egy megkerült gyűrü.) M... . miniszteri hivatalnok mosdás közben nem szokta letenni gyűrűit. Egy nap szép gyémánt gyűrűje elveszett. Először a cselédeknél keresték a gyűrűt, de nem találtak meg s végre megnyugodtak abban, hogy a mosdótálból talán kiöntötték, s igy a gyűrű elveszett. A cselédeket mindazáltal rögtön elbocsáták. — Azóta eltelt nehány hét s a gyűrű egyszerre csak különös módon megkerült. A háznál csirkét öltek s akkor az uj cseléd a koppasztásnál a csirke szárnya alá kötve legnagyobb meglepetésére gyemen - gyűrűt talált, melyben a háziasszony csakhamar férje gyűrűjére ismert. Valószínűleg csakugyan az elbocsátott cselédek egyike) sikkasztotta el a gyűrűt s midőn látta, hogy keresik a gyűrűt, a csirke szárnyai alá rejté, de aztán nem volt alkalma ismét magához venni az elcsent ékszert. (A pesti nemzeti dalkör f. é. junius hó 7-én azaz jövő szerdán este 9 órakor a polgári lövölde dísztermében Dr. Emil Borskarigazgató úr vezetése alatt igen változatos műsorozattal biró nyári dalestélyt rendez, melyre a pesti művész világ néhány jeles tagjai közreműködésüket ígérték. Magánjegyek csupán a dalestély napján este a pénztárnál válthatók. Helyi hírek. (Nyilvános köszönet.) Vajdafy József úr, 1848. előtt mint pestvárosi tanácsnok, a T. Szerkesztő ur! Jókai Mór országgyűlési képviselő ur f. u. május hó 31-én a sugárút vonalába eső ingatlanok több tulajdonosai által beadott kérvény tárgyalása alkalmával a képviselőházban tartott beszédében oly általános vádakat hoz fel a fővárosi közmunkák tanácsa által eszközöltetett becslések ellen, melyek ha igazak volnának, e testületnek, s különösen az eljárt becslési bizottságnak tökéletes képtelenségét igazolnák. E becslő bizottságban a pesti viszonyokat teljesen ismerő háztulajdonosok és szakértők működtek, és a becslés alapján körülbelül 100 egyezség jött létre. Én ennélfogva, mint a fővárosi közmunkák tanácsának jelenlegi alelnöke, felkérem a t. képviselő urat, miszerint az általa előadott általános vádakat, melyeket ezennel a fővárosi közmunkák tanácsa nevében határozottan visszautasítok, egyes concret esetekkel szíveskedjék illustrálni, melyekre nézve kötelességemnek ismerendem a cáfolatot és felvilágosítást szintén nyilvánosságra hozni. Az általa felemlített esetekből csak egyet képzelhetek lehetségesnek; azt t. i. hogy valamely ingatlanság előbb drágábban megvétetett, s most kevesebbre becsültetett, de az nagyon természetes, mert eltekintve attól, hogy valamely valódi vagy csak költött szerződésbe nyerészkedési szándékból magasabb árak is beirathatók, a fővárosi közmunkák tanácsa mint felelős kezelője az országgyűlés által e czélból megszavazott s az egész ország terhelésével teremtett összegeknek, legjobb meggyőződése szerint csak a valódi értéket és ehhez képest csak a valódi becsárt kívánta megállapítani, tekintet nélkül a netalán a praetium affectionisból származott vagy tévedésből felcsigázott árak mellett eszközlött vételekre. Kérem a t. szerkesztő urat, hogy e soroknak becses lapjában helyt adni sziveskedjék. Buda, 1871. junius 2-án. A szerkesztő urnak alázatos szolgája Tisza Lajos, 8. k. mint a fővárosi közmunkák tanácsának alelnöke. Közgazdaság. Gazdászati levél. Sarkad (Bihar), jun. 1. (M. L.) A földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium által az ország terményeinek állapotáról közrebocsátott jelentés alapján örömmel győződhetett meg a gazdaközönség, miszerint az összes termények mennyiségének aránytalan túlsúlya a jó és közép minőség között váltakozik. Azonban mint e lapok is megjegyzék, miután e jelentésekben még az ország vidékeinek egy igen tekintélyes zöme képviseletlenül áll, vetéseink állására nem következtethetünk. Egyébiránt, őszintén szólva, a minisztérium eljárása nem is vezet senkit sem határozott névpontra. Azon általános megjegyzés például, hogy V. részben jó, V. részben rész stb. soha sem képes nekünk oly adatokat szolgáltatni, melyek alapján a remélhető évi termésről fogalmai nyelvén, ezáltal a felesleg vagy szükséges terménymennyiséget hozzávetőleg megállapíthatnók, ami pedig nemzetgazdászati szempontból nem kevésbé lényeges. Ehhez képest óhajtanók, hogy a minőség mellett, a bevetett terület menynyisége is felemlíttetnék. Vetéseinket illetőleg, újabb adataim szerint (az öszhangzat meg nem zavarása czéljából e részben magam is az eddigi eljárási módhoz alkalmazkodom) búza Vt részben jó, V részben közép, ‘1* részben rész; árpa Vt részben jó,