Pesti Napló, 1871. július (22. évfolyam, 149-174. szám)
1871-07-10 / 156. szám
156 szám Hétfő, julius 10. 1878 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal :Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy hóra ... 1 „ 86 kr Hirdetmények dija: 0 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyílttéri 6 hasábot petittor 26 njkr. Pest, julius 10. Politikai hetiszemle. Mint az előző év ugyanez időszakában, a múlt héten is Francziaország foglalkoztatta az európai közvélemény figyelmét, de szerencsére ma egészen más módon, mint a múlt évben. Akkor Francziaország mint boszátlehellő, vészt és vihart okozó szenvedélytől megvadult óriás állott előttünk, mindenre készen, hogy a Hohenzollern-jelöltség által megzavartnak látszott súlyegyént megvédelmezze, vagyis megragadni akarva az alkalmat, hogy a régóta hangoztatott „Revanche pour Sadova“ eszméjét megvalósítsa. A történelem kideríteni, tisztázni fogja amaz okokat és tényezőket, melyek a háború kitörését elősegítették; most csak az bizonyos, hogy a franczia nemzetre háramlik szerencsétlenségének egész felelőssége, mert készületlenül engedte magát a háborúba sodortatni. E héten az ország nevezetes lépést ten a csaták sebeiből való raagához térés útjain. Vasárnap egészítette ki a képviseletében támadt új jelentékeny hiányokat. Részint halál, részint önkénytes lemondás, részint pedg azáltal, hogy februárban számos kettős vagy többszörös választás történt, a megüresedett képviselői helyek száma összesen 125 re ment. A megválaoztatott 117 egyén közül 100 köztársasági. Párisban két bonapartista választatott. Csak 10 conservativ s 12 radicális jelölt került ki az urnából, mely eredmény után a monarchisták is elismerik, hogy a monarchia ez alkalommal teljes vereséget szenvedett. Számos megye, mely február 8-án monarchius jelölteket küldött a kamrába, most a köztársasági kormány javára nyilatkozott. A radicálisok öt megyében diadalmaskodtak. Ezen eredménynyel szemben a párisi választások kissé reactionárius jellemet viselnek. A megválasztott 21 képviselő közül 8 határozott, 8 titkos monarchista, 5 pedig radicális. Egészben véve a választások Thiers kormányának új erőt és szilárdságot kölcsönöznek. A pénzügyi állapotok is kedvezőbb folyamot vesznek. Hir szerint a kormányelnök képviselői körökben kijelenté, miszerint képes lesz a hadisarcból másfél milliárdot már augustus havában lefizetni, mely idő után az ellenséges occupatió csak Champagne és Franczia-Lothringia tartományokra terjedene ki. Állítólag az Orleans herczegek is újból kijelenték, hogy a köztársaság ellen irányuló minden cselszövénytől távol állanak s a jelenlegi kormány formát minden következményeivel együtt elfogadják. Csak a nemzetgyűlés e heti tevékenysége nem volt nagyon dicséretes. Elfogadta a hirlapi cautiót és bélyeget ismét behozó reactionarius törvényjavaslatot. Ily fontos ügyben legalább még addig várhatott volna, míg az újonnan választott képviselők helyeiket elfoglalták. Ekkor a törvény nehezen létesült volna. Németországban a politika szünidőt tart. Mint fontosabb mozzanat kiemelhető azon rendkívüli barátságos hang, melyet az officiosus lapok Ausztria-Magyarország viszonyairól és politikai magatartásáról szólanak. A félhivatalos lapok egymás után rakták le hódolatukat Beust gróf lábai elé, ki egy héttel előbb a monarchia külpolitikai viszonyairól az osztrák delegátióban kimerítő közléseket ten. Ezzel sajátságos ellentétet képez ugyanezen félhivatalos közlönyök folytonos kifakadása és gorombáskodása Francziaország és Thiers kormánya ellen, melyen maga a német közvélemény csodálkozik leginkább. Reméljük, hogy ez izgatottság csak pillanatnyi szeszély következménye s Bismarck herczeg nemsokára kiadja a rendeletet, hogy az illető dühösködő urak mérsékeljék haragjukat. Vilmos császár e hetet betegágyban töltötte el, s czélba vett hannoveri utazását elhalasztani volt kénytelen. Most azonban már jobban érezi magát, s legközelebb Emsbe menend, hogy ott kedvencz fürdőhelyén, honnan őt a múlt év viharai elűzték, pihenje ki a háború fáradalmait. — A koronaherczeg családja kíséretében hoszszabb időre Angliába utazott. Ugyanaz napon, melyen a franczia választások megejtettek, lett az olasz egység Victor Emanuel királynak Rómába történt bevonulása által betetőzve. A király június 28-án, miután eddigi fővárosától elbúcsúzott, a nemzetközi tengeri kiállítás meglátogatása végett Nápolyba utazott, hol lelkesedéssel fogadták őt. Innen július 2-án Rómába ment, mely utazása valóságos diadalmenetté alakult; mindenütt lelkesedve üdvözlő a nép, de az enthusiasmus Rómába ért tetőpontra. A nemzetőrség, az egyletek és intézetek, a hatóságok, a díszbe öltözött lakosság várták a szeretett uralkodót az indóház körül. A város fényben úszott. A király a quirinálban szállott meg s különböző ünnepélyességek után 4-én este Florenczbe rándult. Az összes főkormányhivatalok már Rómában vannak, hová az eddig Florenczben tartózkodott külkövetek is áttették székhelyeiket. A belga senatusban a római kérdésre vonatkozólag a külügyminiszter részéről érdekes nyilatkozatok történtek. Kijelenté, hogy Rómának olasz fővárossá történt emelése ellen sem helyeslő sem gáncsoló szava nincs s csak a diplomatiai szokásnak ten eleget, midőn Belgium florenczi követét utasította, hogy az olasz kormányt oda kövesse, ahová az székhelyét áttenni jónak tartotta. Belgium Olaszországban továbbra is két követet tartana, az egyik a pápánál, a másik az olasz udvarnál lesz megbízva. A senatus helyesléssel vette tudomásul e nyilatkozatot. A képviselő kamra elfogadta ama törvényjavaslatot, mely a Spáában levő játékbank megszüntetését elrendeli. E bűnbarlang az 1872-ki fürdőidény kezdetével megszűnik. Az angol képviselőház harmadik olvasásban elfogadta a hadsereg újjászervezésére vonatkozó javaslatot. Hosszú viták folytak a titkos szavazások behozatala ügyében. Ezen eszme elvi ellenzői határozott vereséget szenvedtek, mert a ház az illető javaslat részletes tárgyalását is elhatározta. Az angol diplomatában jelentékeny személyváltozások történtek. Odo Russel berlini nagykövetté, előde lord Loftus pétervári és sir Buchanan bécsi nagykövetté lettek kinevezve. A washingtoni szerződés, mely a végzetes Alabamaügyet fogja szabályozni, jun. 17-én szentesittetett s már hatályba lépett, miután a kormány e héten nevezte ki a meghatalmazottat, ki előtt a kárpótlási igények érvényesíttetni fognak. A spanyol miniszterválság úgy látszik békés véget ért. A kormány régi összeállításában folytatni készül tevékenységét és megmarad amaz állásban, melyet hat hó óta elfoglal. A cortes válaszfelirata hosszú viták után végre a király kezeihez jutott, ki igen szép és elismerő szavakban fejezte ki megelégedését a benne letett eszmék felett. „ Egészen Spanyolország jóllétének, mely az én és gyermekeim hazája lett, adva oda magamat -- mondáa többek közt Amadé király — mindent elkövetendek, hogy a törvényhozótestnek, mely a nemzet törekvéseit képviseli, ha és szívélyes közreműködésemet nyújtsam, hogy az alkotmányos rendszer nagy elveinek fejlesztése és megerősítése körüli közös munkában a nemzet újjászületését és nagyságát elérhessük.“ A svajczi szövetséggyűlés jul. 3-án ült össze. Mindkét ház megválasztó elnökségét s jul. 4-ki ülésében elhatározta, hogy a szövetségi alkotmány revisiójának ügyét egy, novemberben összeülő rendkívüli szövetséggyűlés számára fogja fentartatni. A rumén kamra és szenátus végleg elfogadta a kiegyezést a vaspálya kérdésben. A szenátus az új kölcsön fölvételét is jóváhagyta. Az orosz czár Emsből Pétervárra visszautazott a nélkül, hogy Vilmossal találkozott volna. A többi államok politikai életeinek azon része, mely a külföldi közönség érdekét is igénybe vehetné, egészen szünetelt. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Dietrich Cäsarin. Regény. Irta George Sand. MÁSODIK RÉSZ. (Folytatás.) Dietrich úr többször kérdezősködött nálam felőle , s én nem titkolhatom el előle szomorúságom okát, mely mindannyiszor elfogott, valahányszor e gyermekről szóltam. Minduntalan azonban tartózkodnom kellett attól, hogy elrejtett félelmemet vele tudassam, mert Dietrich úr, Pál sorsát megjavítani akarta, s ezt Pál oly büszkeséggel utasította vissza, melyet bármely pártfogó előtt csak bajosan bírtam volna indokolni. Cäsarin nem hagyta magát elámíttatni. Őt valóban megsértő unokaöcsém vadsága, s ezt oly előítéleteknek tulajdonitá, melyeket Pál Cäsarin s Cäsarin atyja irányában követendő elvül vall. Úgy tiltakozott ellene, mint a szándékosan tett sértés ellen. Csak nagy nehezen titkolhatta el előlem felindulását, midőn azt mondá, hogy egy férfiú, ki őt nem is ismeri, — mert sohasem mutattatta be magát nála, s mindég úgy rendezte látogatásait, hogy sohasem találja nálam — mint jöhetett önkényesen arra a gondolatra, hogy tőle minden jó tulajdont megtagadjon. „Ez csak azért van, — folytatá, — hogy ellenkezhessek az egész világgal, mert bár ne is legyen semmi tehetségem, mindenki, ki érintkezik velem, meg van elégedve , jó és szeretetreméltónak talál, s azt állítja, hogy nem vagyok közönséges szellem. Nem követelek senkitől dicséretet vagy magasztalást, de az fellázít, ha valaki — nem is ismerve engemet — előlegesen rész véleményben van rólam. Mindent, amit a te kedvedért tehetek, abban központosul, hogy azt hiszem, hogy a te öcséd az eredetiséget minden áron vadászsza, vagy hogy bolond.“ Láttam, amint haragja növekszik, s ez oly sokra hágott, hogy azt mondá, mikép én egy szeszélyes pillanatban alighanem roszat mondtam róla neki. Ez állításra csak nevetéssel felelhettem. „Te jól tudod —mondtam — hogy nekem nincsenek szeszélyes pillanataim, s hogy soha sem jut eszembe azokról roszat beszélni, akiket szeretek. Pál visszavonulása minden meghívást titok elől, sokkal kevésbé komoly indokokon alapszik; de ezek megértése is neked fáradságodba kerülne. Mindenekelőtt ő olyan, mint én: ő nem szereti a világot.“ „Te a világból mit sem ismersz, és ő — ő szinte nem ismerheti azt, mert nem forgolódott soha sem abban.“ „Ez annál több ok arra, hogy ne legyen kedve a világban mutatkozni. Ó nem oly vad, hogy ne tudná, hogy a világba bizonyos elfogadott magatartást, modort, öltözéket és nyelvet kell hozni. Ő nem tanulta a salonok szótárát; azt sem tudja, mint kell ezt vagy azt a személyt üdvözölni.“ „Természetesen ! Neki azt könyvkereskedésében s a tudósoknál tett látogatásaiban kellett volna megtanulnia! De te nem fogod azt velem elhitetni, hogy ő nyers és sértő modorú! Külsője nem azt mutatja. Itt valami más dolog forog fenn.“ „Nem! A fődolgot már elmondtam neked. Ez az öltözék. Pál tetőtől talpig nem szerelheti fel magát úgy, amint az a nagy társaságokhoz illik, hogy bizonyos nélkülözéseket ne rávjon magára.“ „S neked annyi hatalmad sincs, hogy egy fekete öltönyt és fehér nyakkendőt elfogadjon tőled!“ „Egy gombostűt sem fogadna el tőlem, még ha az rézből volna is, s ezenfelül ideje sincs, hogy társaságba járjon, mert egészben véve nem látom többet, mint hetenként egy órán át.“ „Ő mulat rajtad! Fogadok reá, hogy ő ép úgy megteszi a maga ostobaságait, mint minden más fiatal ember. Rivonniére marquist még az irántam való szenvedélye sem gátolja abban, hogy bizonyos ostobaságokat el ne kövessen, s a te öcsédet nem mindig veszik igénybe a tudományos buvárlatok.“ „De ellenkezőleg mindig .... s bizonyos vagyok benne, hogy nem követ el semmiféle ostobaságot.“ .... „Ő tehát egy szent... hogy ha nem holmi filister, ki sokkal jobban meg van elégedve magával, semhogy mások érdemesnek találnák a vele való foglalkozást.“ Ez utóbbi keserű szó kissé megsértett, azon szeretetreméltóságok s kedveskedések daczára, melyekkel Cäsarin azt elfelejtetni akará. Az önszeretet belevegyült a dologba, s elhatároztam a Dietrich-családnak megmutatni, hogy öcsém nem az, a kinek tartják. S ez a roppant hiba az, mely életemet sújtja, s e hiba a kislelkűség eredménye volt. Cäsarin huszonegyedik születésnapjára nagy ünnepélyt rendeztek. E napon Dietrich úr elhatározta, hogy Cäsarin anyai birtokainak jövedelmén kívül, az ő, Dietrich ur birtokaiból is élvezzen némi jövedelmet, s úgyszólván, kiházasításra készíté elő, bár Cäsarin még épen nem határozott jövendőbelije tárgyában. Oly ellenszenvet mutatott az élet anyagi föltételeiben való függés iránt, hogy többször inkább megfoszta magát attól, amit óhajtott, semhogy azt kérje, úgy hogy Dietrich úr végre maga összetörte a gyermeki alárendeltség ez utolsó kötelékét. Casarine szerint elérte czéljait, melyek abból állottak, hogy atyját lebilincselje s vele e viszonyt meg is szerettesse. Dietrich úr, e rideg üzletember, ezután a leggyöngédebb s legbuzgóbb módon védte Cäsarin nézeteit. Cäsarin a vele született kellemmel fogadta el atyja adományait. Ő nem volt pénzvágyé; a pénzzel úgy bánt, mint holmi vak eszközzel, melylyel igen megvetőleg kell bánni, mert sohasem engedelmeskedik elég gyorsan. A jövendő mulatságokra ezer meg ezer tervet kovácsolt, de arra egyetlen egyet sem, hogy férjhez menjen. Dietrich úr a boldogságban, melyet leányának adott, oly jól érezte magát, hogy most már nem is akarta Casarint férjhez adni. Este nagy bál volt s Pál megígérte, hogy a bálra eljön. Én az által bírtam ez áldozatra, hogy azt mondtam neki, hogy rólam a családdal való elégedetlenséget tesznek fel, mely őt minden meghívás visszautasítására bírja. Ez természetesen nem volt igaz, s mint én hittem, Pál visszavonulásának okai csak is azok voltak, amiket Cäsarinnak elmondottam. De voltak más okok is, melyeket én nem ismertem, de melyek tanítványom feltevéseitől egészen különböztek. A nehézség, hogy Pál öltözetet szerezzen magának, csakhamar legyőzetett. Pál barátja, az ifjú Latour, ki Pállal hasonló termetű volt, tetőjül talpig felruházta s minthogy minden igénytől ment volt, e reá nézve idegen öltönyt sok könyvséggel viselé. Minden balmozdulat nélkül mutatá be magát, s ha nem is ismerte a salon szokásait, volt annyi tapintata és felfogása, hogy ezt nem árulta el. Dietrichék igen meg voltak elégedve vele s miután néhány szót szóltak hozzá, bókokat mondtak nekem felőle. Tudtam, hogy irántam való jóakaratból minden esetre igy szólanak, akármilyen lett volna is Pál szereplése; de Casarint, ki sokkal figyelmesb volt, sokkal nehezebben is lehetett kielégíteni s nem tudom mily dolgok folyhattak be arra, hogy Cäsarin megállapított elővéleményét megváltoztassa. Cäsarin sugárzott volt a szépség s ékszerektől, midőn a termen áthaladva, kisérve imádói és a szolgák seregétől, Pállal szemközt jutott, kit hozzá vezettem, hogy őt üdvözölhesse. Pál nem volt minden kíváncsiság nélkül, hogy „e sokat magasztalt csillagzatot“ — a mint ő Casarint nevezé — egész közelről és teljes fényében láthassa; de ez majdnem bölcsészi s oly annyira érdektelen kíváncsiság volt, mintha egy becses kézirat vagy régészeti rejtély megfejtéséről lett volna szó. E szilárd érzület kiolvasható volt szemének hideg ragyogásában. Cäsarin szemében valami vakmerő jellegvonást láttam, mintegy kihívást, s ez elrémített. Amint Pál őt üdvözlé, megragadtam karját s eltávolitam tőle. Mintha balvégzetű következmények elősejtelme lepett volna meg, melyeket oktalan vigyázatlanságom idéz fel. Majdnem azt mondtam neki: „Elég, távozzál!“ A tömegben azonban, mely Casarin körül tolongott, csakhamar elvesztem Pált szemeim elől s minthogy tulajdonképen én voltam a ház úrnője s minden rendű és rangú jelentéktelen embert kellett fogadnom, kikkel foglalkozni Cäsarin nem tartá érdemesnek, egész órán át nem láthattam Pált. Rögtön, a mint a parancsokat osztogatandó a virágcsarnokon átmentem, mely sűrü és majdnem sötét bokorcsoportozatokból állott. Cäsarint és Pált egy szögletben egyedül találtam. Mintegy a társaságtól viszszavonulva, egy hatalmas virágtartó alatt ültek, melyről a mimosa bimbós ágai csüggtek le. Itt egy gömbölyű pamlag volt. Cäsarin legyőzé magát, mintha a hőség kényszerítené arra, hogy a tömeg elől meneküljön. Pál oly arczet öltött, mintha abban a pillanatban ismét elfogták volna, melyben menekülni akart. (Folyt. köv.) Fest, julius 10. (A berlini osztrák-magyar követségnek) nagykövetséggé való átalakítása alkalmával a követi hely más személyiség által töltetik be. Hogy ki legyen gr. Wimpfen utódja, erre nézve még nem történt végleges határozat, a hírt azonban, hogy erre K. Gablencz neveztetnék ki, egy jól értesült tudósítónk alaptalannak mondja. Ami a Bécsben levő német követséget illeti, ez állomásra Schweinitz tábornok továbbra is meghagyatik, ki — ellentétben elődjével — udvari körökben is igen kedvelt egyén. (A reichsrath) képű.házának múlt szombati ülését a kormánypárt (hála a centralisták ügyetlenségének, ily párt is van már és pedig figyelemre méltó számú) határozat képtelenné tette az által, hogy minden töredéke részéről ma kiválóbb egyéniségek megjelentek ugyan, de „a szavazó tömeg“ hiányzott. Tárgyalásra egy lóösszeírási törv. javaslat került volna, melyet a ház többsége el akart vetni, mit a kormány csak ily után gátalhatott meg. A szombati ülés az említett ok folytán eredménytelenül oszlott szét; ma (hétfőre) újabb ülés van kitűzve, melyen ha a szombati jelenet ismétlődik, miután a házat legközelebb elnapolják, az említett javaslat elvetését a jelen ülésszakban a kormány meggátolja s idővel — mint egy német pélpéldaszó tartja — megjön a jó tanács is. (Az első folyamodású törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek meghatározása, valamint némely járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal leendő felruházása tárgyában megállapított miniszteri előterjesztvény, mint értesülünk, tegnap nyerte meg ő felségének jóváhagyását, s a székhelyekre vonatkozó jegyzéket már a holnapi hivatalos lap hozni fogja. Hrr. (A magyar miniszterelnökségtől) ma a következő tudósítást veszszük : „Azon hír, mely szerint egy olasz hajóraj fogna átmenni a Dardanellákon, alaptalan.“ (Tudvalevő, hogy mi két nappal ezelőtt e hajóraj egész történetét közöltük , és sajnáljuk, hogy a dologról, mint a beküldött két sor mutatja, a magyar miniszternökségnél nemcsak semmi közvetlenül szerzett tudomással se bírnak, de még a lapokat sem olvassák, melyekből egyről másról mégis értesülhetnének. — A szerk.) TM 1 — (Az egyházi reform-egyet),melyről lapunk már többször megemlékezett, vasárnap tette meg az első lépést szervezett egyletté leendő megalakulása ügyében. Tolcsvay Nagy Gedeon mint korelnök, s Kovács Albert mint a reform egyletnek irodalmi utód első megindítója, összehivták az egylet Pesten lakó tagjait, hogy ezek előlegesen is megalakulván, intézkedéseket tehessenek az országos reformegyletnek jövő október hó 4-én a fővárosba leendő összehívására, s kész programmot terjeszthessenek az elé. A pesti tagok számosan jelentek meg, köztük Perczel Mór tábornok, ki — mint maga kifejező — az által mutatja ki legélénkebb érdeklődését a reformegylet eszméje és czélja iránt, hogy három évi visszavonulása után ez az egylet az, hol a nyilvánosság előtt újra föllép. Hosszabb vita után a pesti reformegylet megalakultnak nyilatkoztatja ki magát. Tolcsvay Nagy Gedeont elnökké, Kovács Albertet tanárt jegyzővé választja meg s kiküld egy bizottságot, melynek föladata leend az egylet alapszabályzatára javaslatot dolgozni s intézkedési tervezetet állapitni meg az országos ülés mikénti összehivását illetőleg s mindezt a jövő vasárnap a ref. főiskola épületében tartandó gyűlés elé terjeszteni. A bizottság tagjai az elnökön és jegyzőn kívül: Zsivora György, Perczel Mór dr. Arányi, Buzogány Áron, Thanhoffer Pál, dr. Ballagi Mór, dr. Barsi József és Dömötör János, Különfélék. Pest, jul. 10. (Személyi hírek.) Bittó István igazságügyér és Gorove István volt miniszter szombaton este Bécsbe utaztak. — Gr. Waldstein János, a képzőművészeti tanács elnöke és r. b. titkos tanácsos szombaton, gróf Szapáry Gyula államtitkár vasárnap reggel. Bittó István és báró Wenkheim Béla miniszterek ma reggel Bécsből Pestre érkeztek. — Ivacskovics Prokóp aradi g. n. e. püspök tegnap délután Aradra utazott. (Báró Prokesch-Osten) konstantinápolyi osztrák magyar nagykövet, Budapesten utazván keresztül, tegnap a miniszterelnöknél volt ebéden. (A belga trónörökösről,aki közelebb magyarországi jószágait látogatta volt, ezt olvassuk a „Z. S. K.“ben: A belga trónörökös múlt vasárnap Palinban népünnepélyt rendeztetek, a csárdás igen tetszett neki. A hozzá ment szomszéd községbeli küldöttségeket leereszkedő nyájassággal fogadta, szerdán délután nejével Kanizsára kocsikázott, csütörtökön pedig Triesztbe utazott. (Szentesített törvény.) A hivatalosap vasárnapi számában közli a gátrendőrségsről szóló szentesített törvényt. (Kinevezések.) Szekrényessy Béla és Herczeg Béla honvéd hadbíró gyakornokokká neveztettek ki. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszter által a lefolyt IX. távirászati tanfolyam növendékei közül Küsztel Olivér, Bande János, Achim György, Márk Endre, Nikolics Sándor, Lajos József, Kis Sándor, Fáry István, Madzsar Béla, Toronyi József, Bitzer István, Fehér Sándor, Publig Nándor, Heidel Mihály, Hadnagy Albert, Marosy Péter, Góth Dávid, Maksay Ferencz, Bittermann Nándor, Kónya József, Blazsejovszky K., Rápolti L., Malesevics Miklós, Bartha Domokos, Domokos Elek, Czerbesz Henrik, Láng István, Hirschel Albert, Kovács Antal, Jancsovics F., Szathmáry Károly, Szmolen Zsigmond, Zaák József, Gaál Mihály, Urszinyi Zsigmond, Berger Ödön, Olay Jenő, Makoldy József, Verdösy Lajos, Albon Mihály, Ács Vendel, Szilágyi Sándor, Szeberényi Lajos, Balázs Endre, Ducza Lajos, Kaszás Ferencz, Szita Elek, Pérchy Sándor, Torma Antal, Bayer Sándor, Kapczy Zoltán, Mechtler István, Köszter Károly, Rohrbeck Béni, Fogaraschei Vilmos, Bela Tamás, Gábor Dénes, Benkő Áron, Réh József és Sebők Mihály magyar kir. távirdai gyakornokokká neveztettek ki. (Nádasdy alapítvány.) A vallás- és közoktatási miniszter a gróf Nádasdy Xavér Ferencz által alapított, egyenkint évi 210 frtnyi segélydijakat báró Sennyei Pál kir. főtárnokmester, mint alapítvány-gondnoknak az alapító végrendelete értelmében tett kijelölése folytán: Muchmayer Letitia, Babarczy László, Kapy András, b. Prónay Iphygenia, gr. Batthyány Mária, Reviczky Aurél, Kisfaludy Mihály, gr. Schmidegg János, gr. Batthyányi József, gr. Schmidegg Gusztáv, Bartsai Arthur, gr. Sztáray Sándor, Kaldrovits Cornelia és Nagy Berthának adományozta. If (A magyar tudományos akadémia) szomorodott szívvel jelenti Árvay Gergely, csornai prépostságbeli prémontrei kanonok s a magyar tudományos akadémia egyik legrégibb tagjának közhasznú és munkás élete 81-ik évében, f. évi julius 7-én, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében Budán történt halálát. A boldogultnak föld maradványai folyó évi jul. 10-én d. u. 62 órai kor fognak a budai irgalmas barátok zárdáiból, az egyházi beszentelés után a budai siákertbe örök nyugalomra tétetni, az engeszterszent mise áldozat pedig július 11-én reggelire