Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-04 / 178. szám
178 szám Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, X. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Péntek- augusztus 4 1871 Kiadó-hivatal Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 ir. Félévre .... 11 Irt. Negyedévre ... 6 9 50 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr Egy hóra ... 1 ,85 kr 22. évi folvam. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílt tér 1 9 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, aug. 4. A franczia külügyminisztériumban rég jelentett változás immár tényleg végbement. Jules Favre, kit az 1870. szeptember 4-ki vihar állított a külügyi kormány élére, kilépett Thiers cabinetjéből, helyét Remus at Károly képviselőnek engedte át. Favre kormányzása idején Francziaország felett a sors súlyos keze nyugodott; a nemzet a történelemben példátlan csapásokat szenvedett, megmentésére irányzott törekvései sikertelenek voltak, összerogyott s a győző kényelmére volt utalva. Hogy Favrenak milyen része volt e szerencsétlenségekben, hogy nélküle kisebbek vagy nagyobbak lettek volna a csapások, mindezt csak a jövendő fogja kideríteni. Amennyire a viszonyok ma már áttekinthetők, csak az valószínű, hogy Favre nem illett ama helyre, melyre őt a véletlen állitá. Nem volt diplomata, nem szokta meg az új légkört, melybe jutott, nem ismerte a viszonyokat s igy nyárspolgárinak nevezhető erkölcsiségével, philisterszerű becsületességével nem mérkőzhetett meg a modern Macchiavellivel, ki vele szemben állt. A szeptemberi kormánynak ma már csak egy képviselője van Thiers kabinetjében, Jules Simon. Nemsokára őt is kiütik a nyeregből az ellene irányzott cselszövények s akkor a nehéz harczok férfiai közül egy sem lesz többé a kormányon. Az uj idők uj embereket igényelnek. Vajha ezek szerencsésebbek lennének mint elődeik! Tegnapi szemlénk kimerítően foglalkozott azon eszmével, mely szerint Thiers három évre a franczia köztársaság elnökévé proclamáltatnék, s egy köztársasági alelnök bízatnék meg a miniszterelnöki teendők vitelével. A mai hírek szerint e terv megvalósításához közelg. Az eszme a nemzetgyűlés baloldalától indul ki, melynek különböző fraciói egyesültek annak megvalósítása végett. De a jobboldal sem ellenzi azt, s miután úgy látszik maga Thiers is belenyugodott, az ideiglenes államforma úgy látszik a jövő héten el fog intéztetni. Még egy harmadik igen érdekes hírt hoz Párisból a távirda. A franczia pénzügyminiszter a hadisarca első milliárdjait lefizette, más ötszáz milliót pedig még augusztus hó 25-ig napjáig készül törleszteni. Hogy Poroszország ezen esemény következtében ki fogja-e a Seine, Seine-et-Marne és Seine-et-Oise megyéket s Páris északi erődeit üríteni, az még nem bizonyos. Jogilag erre csak 1871. január 1-én van kötelezve, de a méltányosság megkívánná, hogy ha már nem is előbb, azon összeg lefizetése után, melyet a franczia kormánynak csak az év végén kellett volna lefizetni, de melyet már most lefizetett, megszüntesse ezen területek occupatióját. Ez lényegesen csökkentené a franczia nemzetre súlyosodó pénzügyi terheket. Július végéig Francziaország 500,000 német katona ellátási költségeit viselte. E hóban a szám 150,000 katonára és 50,000 lóra csökkent. Mihelyt azonban az occupytió csak a Champagnera s a Franczia- Lotharingiára szorítkozik, franczia költségen csak 50,000 német katona fog elláttatni. A megtakarított pénz tehát igen jelentékeny mennyiséget képvisel. A frankfurti nemzetközi bizottság, mely a békeokmány részleteinek szabályozásával foglalkozik, 8 —10 napra felfüggeszti üléseit és munkálkodását. E váratlan elnapolás okául azt hozzák föl, hogy az értekezlet összes tagjai a több heti folytonos és megfeszített munkában annyira kifáradtak, hogy a pihenésre mélhatlanul szükségük van. Az új párisi községtanács egészben véve 45 conservativ s 35 radicális tagból fog állani. Két-három pótválasztás is leszen. A választók részvéte ez alkalommal még csekélyebb volt, mint vasárnap egy hete. A legnagyobb számot — 3151 — Lecroy nyerte a La Roquette negyedben, a legkisebbet — 273 — Dupuis La Villetteben. Ily szavazás még a commune idején sem történt s a conservativ sajtó nem kevéssé ijedt meg e jelenségtől. „Mi sem sajnosabb — írja a „Journal des Debats — mint honfitársaink közönyössége minden választás iránt, mely nem föltétlenül és kizárólag politikai jellemmel bír. Ha a községtanács, melynek helyes megválasztására sem vettek maguknak fáradságot, jól vezetendi az ügyeket, úgy a párisiaknak több szerencséjük van, mint mennyit megérdemelnek. “ A „Paris Journal“ rendőrlap pedig következő brutális szavakban tör ki: Ti minden áron a megvertek akartok lenni, ti meg nem javult és javíthatlan párisiak! Most örülhettek, a tegnapi nap a legszebbek közé fog tartozni, melyre átkos indolentiátok büszke lehet. Páris, a municipium, megszületett, Páris a főváros nem létezik többé.“ A helyzet Ruméniában, mióta a kamrák a vaspályakérdésben végleg határoztak, ismét igen válságos lett. A fejdelem nem akarja a két kamra határozatát szentesíteni, minek folytán a minisztérium visszalépni készül. Károly fejedelem állása tehát újból meg van ingatva s hir szerint lemondani készül. Ellenségei merészen működnek, s nemrég Jassyben egy „Plebejul“ czímű lap ,,éljen I. Sándor János!“ kiáltással végző felségsértő czikkét. A pénzügyi helyzet is bonyolult. A 78 milliomos kölcsönt senki sem akarja realizálni, miután az utóbbi események Roménia nemzetközi hitelét igen megingaták. A kormány 15 nap előtt nyitotta meg a közaláírást, de a 78 millióra eddig csak 8 milliót írtak alá. A török birodalom egyes részeiből is leverő tudósításokat veszünk. Albániából juh 27-ről következőket írnak: Itt komoly dolgok készülnek. Skutari, a tartomány fővárosa, véres események színhelyévé lön. Ismail basát, a főkormányzót több nap óta hivatalos helyiségében formaszerűen ostromolják. Minden kormányzás megszűnt, nincs rendőrség, nincs törvényszék, nincs bárminemű közhatalom. Lázadó csoportok vonulnak át a városon s a keresztyének nagyobbára üresen álló házait fosztogatják. A főkormányzó minden közlekedési eszköztől el van zárva, mert a lázadók a távirda-összeköttetést megszakíták. Ismail basa házában kis helyőrséggel s 2 ágyúval védi magát, de az alsóbb hivatalnokok közül sokan már a lázadók dühének áldozatául estek. Hir szerint 10,000 török katona van útban Skutari felé, hogy a főkormányzót kényes helyzetéből kimentse. A vidéken szintén roppant nagy az izgatottság. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Úti levelek. III. Olaszországba. (Éjjel a Brenner-en, Vicenzától Paduáig. Olaj- és eperfa, cyprusok. Petrarca és Olaszország határai. A páduai indóháznál. Olasz utczai typusok. A vendéglőben. Innsbruckban a tavaszi esők mutatkoztak. Azt jósolták, hogy szép napokat élek majd Olaszországban, mert az innsbrucki időjárás mindig ellenkezik az olaszszal. Örültem a kilátásban levő szép olasz napoknak, de sajnáltam, hogy a Brenner vidékében nem gyönyörködhetem. Időt nyerendő, és az esős napot kikerülendő, este felé hagytam el Innsbruckot. Az utazók hangos társalgása s az erős dohányfüst nem hagytak aludni. Az éjszakról jövő coupékban igen fáztam. Izgatott voltam. A jéggel bevont ablakot leheletemmel felengesztettem, kilátást nyertem. Alig hagytam el Innsbruckot, pompás idő mutatkozott. A hold azon bizonyos varázsfénynyel birt, mely félig látni, félig sejteni hagy. Minden hóval borítva volt, véghetetlen hóanyagok a földön, a völgyekben, a hegyeken, egy szóval hó és ismét hó; a hóval bevont fenyvesek éjjel igen grotesk alakokat mutattak, mintha a tyroli hegyóriások az ösmeretes tyroli kalaptól egészen a talpig csak egy fehér lepedőbe lettek volna burkolva. így mutatkozott a vidék Bozenig hol elaludtam. Midőn felébredtem Vicenzaban voltunk, esőnek vagy hónak még nyoma sem. Távolról a hegyek, de a vidék maga róna sikság, sok vízzel telt árkoktól körül vonva. Olaszország kitűnő öntözési rendszere első jelei. Ezen árkok mentében nagy rut kinézésű, szürke, nagyon elágazott olajfák, vagy pedig eperfák voltak. Néha cyprusok is voltak vagy mint határfák vagy mint fasorok. A sötét zöld cyprusok mint régi jó barátok nevettek felém, ezen gulaalaku megnyirbált fák egészen úgy néztek ki mint azon kis faminták melyek kis fiuk számára készített katonajátékokhoz szoktak mellékeltetni. Ezen visszaemlékezés a régi gondtalan időre mely csak még álomképen áll előttem,a legjobb összehasonlítási anyagot nyújtja. A cyprusok azon fákhoz tartoznak melyek zöld díszüket télen át is megtartják, van még számtalan más fa, mely szintén mindig zöld maradt. Ezek a mi tűlevelű fáinkat is jellemzik és azért örökzöld fáknak is neveztetnek. Ezen felső olasz tájkép különben nem különbözik nagyon a magyaroktól, habár egyes idegenszerű tüneteket már előbb említettem. Délfelé a jelleg egészen más és sokkal idegenszerűbb. De a felső olasz vidék nem is mutathat kifejlődött déli típust, mert a Alpesek nagy közelsége még mindig nyomasztó súlylyal uralkodik. Olaszország természetét csak az fogja véghetetlen gyönyörrel felfoghatni, aki saját tapasztalatából meggyőződött Petrarca szavairól. — — — — — il bel paese Che Apennin parte, il mare circonda e l’Alpe, de igaz is, szép ország ez, melyet az Apennin hosszában két részre oszt, a tenger és az Alpesek körülölelik. A conducteur Paduát jelezte és én örültem, hogy végre olasz földre léphetek. Az indóháznál borzasztó lárma, több hordár (sacchina) rohan felém. A villámgyors szókiejtés lehetetlenné teszi, hogy csak egy árva szót is megértenék. Intek kezemmel, nincs szükségem reájuk, annál szemtelenebbek lesznek. Nyugalmamat el nem vesztve a lehető leg legnagyobb phlegmával mondom olaszul: Nem vagyok angol! Nem hittem volna, hogy ezek varázszavak tolakodó olaszok ellen. Mind eltűntek. Siettem a kimenet felé, a kocsiba ültem, mely a városba vitt. A bérkocsik Olaszországban általjában olcsóbbak, mint a vendéglőbeli omnibuszok és , azon előnynyel bírnak, hogy az embert a ven Idéglős zsarolásaitól megmentik. Aki Olaszországban utazni akar és nem pazarolhat sok pénzt el, egy szóval, nem akar angolosan utazni, tanulja meg a legszükségesebb olasz társalgási kifejezéseket a lehető leg legjobb olaszias kiejtéssel, ez nem nehéz, de a kocsisok, vendéglősök és ciceronekkel sokkal előbb czélt ér. Tehát kocsiba ültem. Martius hó kezdete volt, a jég oly kellemes, mint nálunk szép májusi napokon, az ég gyönyörű kékszínű. Szűk utczákon át kocsiztunk. A házak előtt mindenütt porticusok voltak, úgy mint Pesten a redoute-épület előtt, ezen porticusokat használják a gyalogmenők, úgy hogy a tulajdonképeni uttat csak a kocsik használják. Az olaszok két kerekes kocsikat használnak, melyek igen hasonlítanak a postataligákhoz, az olaszok sediola-nak nevezik, ezen picziny kocsik előtt rendesen szamár van befogva. A férfiak széles karimája, alacsony fekete kalappal a fejükön, kék vagy fekete posztóköpenyegbe beburkolva, mélabúsan ülnek a kocsin. A szamár gyakran türelmét veszti, ha ura sokat mulat a korcsmában és maga megy tovább a taligával. A magas ódonszerű házak, a román stélben épült templomok igen idegenszerűek az éjszakról jövő előtt. Kocsim megállt egy nagy téren, ott volt az általam kijelölt vendéglő épen átellenében a páduai szt. Antal díszes templomával. A vendéglő majdnem kísértetteljesnek látszott, egy öreg ódonszerű épület volt! Csengettem, miután a portást nem láttam, csengettem másodszor, egy lélek sem volt a házban, a kocsis azt tanácsolta, várjuk csak, majd jön valaki. Megnéztem a kapu bejárat falait, itt nagy fekete emléktáblák voltak befalazva, tudtul adván latin nyelven az olvasóknak, hogy számos fejedelmi vérből származott vendég volt itt szállva, közöttök II. József, II. Lipót és II. Ferencz római császárok és német királyok. Sajnáltam már, hogy idejöttem, mert nagyon drágának és mégis nem a szükséges kényelemmel ellátottnak véltem, épen a kocsiba akartam ismét ülni, midőn a főpinctér hazajött. Kértem tőle szobát, mindjárt be akarta vinni a pogyászomat is, de én előbb a szobát akartam látni, megütközött de mindjárt ravasz előzékenységgel vezetett az első emeletre. Megegyezvén az ár miatt, felhoztam csekély podgyászomat. Szobám mindenben az olasz typuszt mutatá. A szoba igen nagy volt. A bútorzat a múlt századokból. Magas szekrény nem volt, csak egy ócska fiókszekrény. A falon köröskörül kicsin fekete keretekkel ellátott arczképek valának, ezen rézmetszetek velenczei dolgokat ábrázoltak. A szoba közepében egy roppant széles ágy, mely szélesebb mint hosszú, sapkák, székek és asztalok. Olaszországban a szobapadlózatok tisztasági szempontból nem használtatván, vagy téglafalazat, vagy utánzott mosaikok fedik a szobaföldet és egy mindenkor egy szőnyeggel volt bevonva. IV. Padua. „Il Santo“. Gattamelata szoborműve. A füvészkert. Füvészkert és udvari hölgyek. Goethe pálmája és a növények metamorphosisa. Pratto della valle. Tudor felavatási szokás. Az egyetem történetéből. Tanár ki hallgatói számára a leczkét a táblára irja és hallgatok, kik a velenczei dogek szobrainak rajzáinal bajuszokat csinálnak.) Szobámban csend volt, nagyobb mint kívántam. Kimentem; a paduai Sz. Antalról elneveztett basilikát néztem meg; a nép egyszerűen S il Santo (a szentnek) nevezi. A templom előtt áll egy majdnem egészen zöld érczszobor. Erasmo de Narni a velenczei köztársaság tábornoka (1440 körül) ki Gátta melata név alatt inkább ismeretes, van itt lóháton ábrázolva. Becses ezen szobor, mert a tizenötödik században készülvén, az első nagyobb érczöntvénye az újkornak. Készítője a híres Donatello. A templomban sok és igen becses emlékszobrok vannak, a legszebbek az ezen városban működött egyetemi tanárok emlékének van szentelve. A piaczon átmenvén egy utczán a füvészkerthez jutottam. Van nagyobb, szebb és gazdagabb füvészkert Európában, de nincs ennél híresebb. Leghíresebb füvészkert ez két oknál fogva, először mert a legrégibb és a tudomány emelésének volt kezdettől szentelve, másodszor, mert ezen kertben fogamzott meg Goethe agyában a növények metamophorsisa, mely egy egész újabb füvészet alapját képezi. Mind a két állításomat pár szóval bővíteni akarom. A velenczei köztársaság 1545 ben Francesco Buonarede ajánlatára alapította ezen kertet, melyet több kertek felállítása követett. A feladat abban állott, hogy orvostanulók az orvosi növényekkel megismerkedjenek. A párisi füvészkertnek, mely azután a 18-dik századtól azon nagyszerű történeti szerepet játszotta, melyet a tizenhetedik század végéig az olasz füvészkertek és egyetemek mutattak, sokkal kalandosabb a története. Az udvari hölgyek nem csak a virágokat csokorban, hanem a cserépben is akartak, a növényárusok ily módon veszélyeztetni hitték jövedelmüket, még magas áron sem akarták odaadni a cserépnövényeket, a királyok azonban galansok s a nők kívánságának eleget teendők a kert felállítását elhatározták és XIII. Lajosé azon kétes érdem, hogy Páris füvészkertet nyert. Goethe olaszországi utazása alkalmával meglátogatván a füvészkertet, itt észre vett egy pálmát a Chamaerops humilis, mely az egyetlen vadonnövő Dél-Olaszországban és így nyilatkozik erről: „Egy pálma legyezőalakú levelekkel vonta figyelmemet magára; szerencsémre az első még egyszerű lándzsalakú levelek még alól voltak, ezek mindinkább változnak, még végre egészen legyezőalakúak lesznek, végre egy tokból jöttek ki a virágok egy ágon.“ Ezen növény még mindig a paduai kertben van. Goethe a levelek egyikére felírta nevét és az évszámot (1786.) mikor látogatta ezt meg. A Goethe metamorphosis tana azért oly fontos, mert a növények alaktana illetőleg fejlődésére nézve a legfontosabb alapot szolgáltatta; bátran mondhatni, ha Goetha munkáját nem irja, ki Pest, aug. 4. (A gasteini császári találkozás) mindinkább veszt politikai fontosságban, összhangzásban azon tudósítással, melyet mi néhány nappal azelőtt közöltünk, ma az összes hírek azt jelentik, hogy e találkozásnál a vezérállamférfiak nem is lesznek jelen. A „Kreuzzeitung“ ma azt írja, hogy Bismarck herczeg tengeri fürdőbe utazik. Egy bécsi lap ma a következő hírt hozza: A német császárnak Salzburgba érkezése néhány napi halasztást szenved, így valószinüleg 12-dikén vagy 13-dikán lesz a sokat emlegetett találkozás. (A Hohenwarth-féle röpirat) melyet a bécsi alkotmányhű lapok egyhangúlag viszszautasítottak, mint látszik Prágában is részvért csinál. Ily tervekkel — azt írja a „Pokrok“ — a kormány Csehországban nem jut majd messzire. A „Narodni Listy“ azt mondja, hogy Hohenwarth gróf maga ássa kormányzatának és politikájának sírját. A „Politik“ megfoghatatlannak tartja, mikép uralkodhatik az osztrák kabinetben az eszmék és felfogások ily zűrzavara. A német nyelven megjelenő cseh lap szerint Riegernek, a cseh pártvezérnek semmi köze a röpiratban kifejtett politikához. Ezzel szemben áll azonban egy másik hír, mely szerint Rieger tökéletesen helyesli az osztrák kormányelnök békítő és hívogató eljárását az alkotmányhű táborral szemközt. Ez alatt Hohenwarth gróf folyton alkudozik Tabomirszky herczeggel, Clam Martinitz gróffal, a Rieger doktorral. Ki hoz rendet e hapsba? Külföld A versaillesi haditörvényszékek. A commune férfiai ellen megindítandó eljárás ügyében a „Journal des Debats“ Versaillesből következő közleményt hoz, mely kétségkívül a türelmetlen közvélemény megnyugtatására íratott : Látom - írja levelező , hogy Párisban csodálkoznak s türelmetlenkedni is kezdenek azon lassúság miatt, melylyel a vizsgálat folyik. Mégis e lassúság oly határozat következménye, melyet annak idején nem rászallással fogadtak, főleg pedig a radicális lapok által meg nem támadtatott, melyek most a legkeserűbben nyilatkoznak a per elhalasztásáról. Ez ama határozat volt, melyet a kormány Páris bevétele előtt ki- hirdetett, hogy a lázadók a közönséges jog alapján fognak elítéltetni. A lázadókról szóló közönséges jog szerint kik vádoltatnak, hogy fegyveresen, vagy más módon a törvényes kormány ellen oly megyében, mely ostromállapotba volt helyezve, polgárháború részesei voltak, a haditörvényszékek hatásköréhez tartoznak. A közönségben ezen joghatóság eljárása felől bizonyos tévedések igen el vannak terjedve, sokan azt képzelik, hogy a bíróságok igen gyorsan ítélnek, mert azon sommás igazságszolgáltatással tévesztik azt össze, melynek alapján a harcz idején vagy a csatatéren fegyveresen elfogott lázadókat per nélkül elítélhetni. Ezen megfélemlítési és büntető eszköz a katonákat illeti, ameddig ők maguk ki vannak az ablakokból vagy torlaszokról jövő lövéseknek téve. Mihelyt azonban a küzdelem véget ért, a lázadó oly vádlott lesz, ki rendes törvényszék elé tartozik, akár polgári, akár katonai törvényszék elé. Ezen utóbbi, törvényeink által elismert joghatóságnak megvan a maga szervezete és eljárása, melytől eltérni nem szabad. A hadi törvényszék egy elnökből (ezredes vagy alezredesből) és hat bíróból, és pedig egy zászlóaljparancsnokból, két kapitányból, egy hadnagyból, egy alhadnagyból s egy altisztből áll. Az eljárás majdnem egészen a polgári törvényszékekéhez hasonló s se nem egyszerűbb, se nem gyorsabb. Itt mint ott, vizsgálati parancs kell; a vizsgálatot azután egy tiszt-előadó vezeti, rendesen egy kapitány, ki a tanukat, a vádlottat kihallgatja s az esetről jelentést készít. A befejezett vizsgálat után a vizsgáló tiszt az iratokat a köztársaság biztosához (rendesen zászaljparancsnok) küldi, ki azokat a zárjavaslatokkal a tábornokhoz meneszti. (Ez esetben ez Apport tábornok, ki a parancsnokoló tábornokot delegátió alapján képviseli. A tábornok a szabadon bocsátást vagy a haditörvényszékhez való utasítást rendeli el. Az iratok ekkor ismét a köztársaság biztosához mennek, ki háromnappal a haditörvényszék összeülése után a vádlottal a határidőt, a vád tárgyát, az idevonatkozó törvény szövegét s a tanuk neveit tudatja s egyszersmind értésére adja, hogy ha nem választ magának védőt, számára hivatalból fog ilyen kirendeltetni. A vádlotthoz intézett kérdések csak öt szóval kettő ellen dönthetők el, enyhítő körülményeket egyszerű többséggel lehet elfogadni. A büntetés ismét öt szóval kettő ellen mondandó ki. Ha egy büntetésre sem kerül össze a szavazatszám, vádlott a reá nézve legenyhébb büntetés alá esik. A határozatok a vádlottra enyhébbek, mint a polgári törvényszékek hason eljárása. Ha meggondoljuk, hogy ez eljárást 30.000 emberre kell alkalmazni, a vizsgálat lassú folyama még nem lephet bennünket. De azt is kérdezik: Mért nem ítélték már rég el legalább a vezetőket, kiknek bűne flagrans, a commune tagjait, kik csak a jövő hetekben jönnek bíráik elé? Kétségkívül kézzelfogható, hogy nem volt hosszú vizsgálatokra szükség, hogy mihelyt azonosságuk megállapíttatott, reájuk a törvény alkalmaztassák. De talán igen hosszú és beható vizsgálatra volt szükség, hogy mindenkinek szerepe pontosan kimutattassék, a papírok megvizsgáltassanak, s ezen férfiak viszonya egymáshoz s a külvilághoz kideríttessék. Ha ez eléretett, ha e per a commune valódi és titkos törté nő városi ügyek. A rendőri büntetések felebbezésérő 1.*) A rendőri büntetéseknek fellebezés esetében való végrehajtása iránt Pest városa egy helyhatósági szabályt alkotott, s azt jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjesztvén, ez azt az igazságügyminisztériumát közölte s azzal egyetértőleg következő megállapodásra jutott; azt mondja ugyanis, hogy teljesen áll a város közönségének azon állítása, hogy az iránt váljon a rendőri büntetéseket tárgyazó ügyekben a fellebezés megakasztja-e az ítélet végrehajthatóságát vagy nem ? sem a törvény, sem a gyakorlat biztos irányt nem nyújtván, a kérdésnek megoldása a nagy városokra és így különösen a fővárosra nézve égető szükséget képez. Az illetőség tekintetében sem lehet kétely az iránt, hogy ezen egyébként a dolog természete szerint a törvényhozás elé tartozó kérdésben, a tényleges viszonyok szempontjából a kormány megerősítése mellett statutárius után történhetik az intézkedés. Ami azonban a város közönsége által ajánlott szabályt illeti, erre nézve nem állhat meg a város nézete. A város közönsége ugyanis a rendőri bíróság által megállapított fogságbüntetésekre nézve azon szabályt állítja fel, hogy a város területén állandó lakással bíró önálló egyének által közbevetett felebbezés, a rendőri bíróság által kimondott fogság végrehajtását akadályozza, míg más egyének ellen a rendőri ítélet a felebbezés daczára is végrehajtatik. Nem osztja továbbá a belügyminiszter azon nézetét, hogy a jogbiztonság szempontjából szükséges jogorvoslat legfőbb haszna, t. i., a végrehajtás felfüggesztése kizárólag csak pesti állandó lakosok részére tartassék fenn s ebből bárki más ki legyen rekesztve. Ezen szempont igen korlátolt, mely a törvény előtti egyenlőség elvével határozott ellentétben áll. A municipium szempontján kívül nincs elv, legalább nincs törvénykezés tekintetében elfogadható elv, mely ezen megállapítást támogathatná, mert ha amint látszik, azon értelem rejlik a kérdéses határozat hátterében, hogy a pesti lakosok ellen az elszökés és az ítélet végrehajthatlanságának félelme nem forog fenn , úgy az ebből származó azon folyományt, hogy a félelem az ország többi lakosai tekintetében csakugyan fennforog, a kormány nem fogadhatná el. A jogerejű ítéletek végrehajthatók az ország bármely részén és úgy, mint Pesten, s a kormány feladatához tartozik oly törvényhatóságot, mely a törvényes bíróság által hozott jogerejű ítélet végrehajtását megtagadná, vagy a végrehajtást hanyagságból elmulasztaná,ebbeli kötelességének tejesítésére kényszeríteni. Alanyi tekintetben a különbség nem a szerint volna teendő, hogy valaki pesti lakos-e vagy nem,hanem aszerint, hogy magyarországi honos-e vagy nem. De ezen különbség is másodrendű , és első rendben a felebbvitel hatálya megállapításánál a különbféle rendőri büntetéseket kell szemügyre venni. Ezek lehetnek: a) pénzbüntetés; b) bizonyos tárgyak elkobzása, c) fogság. A pénzbüntetésre nézve nem forog fenn veszély, ha az azonnal végrehajthatóvá válik, igen természetesen csak azon értelemben véve, hogy a rendőri bíróság jogában áll a pénzbüntetést az ítélet kimondása után, végrehajtásilag behajtani, nem pedig hogy van) Tárgyhalmaz miatt maradt ki reggeli lapunkból. Szerkezetét, amennyiben azt kideríthetni, fogja nyújtani, úgy az ily vizsgálatra fordított időt, mely nemcsak a perre, hanem az egész ország jövőjére a legnagyobb érdekkel bír, nem lehet sajnálni.