Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-07 / 180. szám
180 szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. hétfő, augusztus 7 1871. ESTI KIADÁS 22. évi folyam. Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 írt. Félévre .... 11 Irt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy hóra ... 1 . 85 kr 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 26 ujkr. Pest, aug. 7. Politikai hetiszemle. A lefolyt hét politikai szempontokból véve, a csöndesek közé tartozott. Francziaország fővárosa választásokkal nyitotta meg azt. A községtanács negyvenkilencz tagját kelle megválasztani, s ezen igen fontos esemény oly viszonyok közt ment végbe, melyek azt tanúsítják, hogy a háború viharai a franczia nemzet szellemének ruganyosságát nagyban megrontották. A választások botrányosan csekély részvét mellett tartattak meg; a polgárok nem sokat törődnek községi ügyeikkel, az önkormányzati élet, úgy látszik gyökereiben ki van irtva, s így nem csoda, ha azon decentralisationális mozgalom, mely a köztársasági párt részéről megindittatott, a homokba vész. Oly nemzetnek, mely a selfgovernement iránt épen semmi érzékkel sem viseltetik, nincs szüksége szabadelvű municipális törvényre, igy okoskodott a nemzetgyűlés, midőn a megyei tanácsosokról szóló törvényt megalkotta. E törvény nem igen felel meg a decentralisatio eszményképének. A nemzetgyűlés pártjai még két más fontos eseménynyel foglalkoznak. A különböző köztársasági árnyalatok fusiójának eszméje jön megpendítve és pedig a radicális párt fejei: Gambetta és Louis Blanc részéről. Azonban sikertelenül, mert a mérsékeltebb elemek az időt a fusio eszméjének megvalósítására elérkezettnek nem találták. A második eszme szintén a republikánusoktól indult ki s Thiersnek a köztársaság elnökévé leendő választására irányul. E terv úgy látszik közel áll megvalósulásához, mert a nemzetgyűlés minden pártjának helyeslésére számíthat. A hetek óta folyó miniszterválság is véget ért e napokban. Jules Favre utódjává Remusat Károly ismert író és akadémikus neveztetett ki. A többi miniszterek megtartják tárczáikat. Még egy sajátságos jelenségről kell megemlékeznünk. Francziaország nagyobb városaiban számos gyújtogatás fordul elő; műemlékek, nagy paloták, monumentális épületek estek a lángok martalékává s a reactió közlönyei azt kiálták, hogy e gyújtogatások is a communistáktól indulnak ki. A hivatalos lap formális dementivel cáfolta meg e badar híreket. A pénzügyminiszter a hadisarc második részletének első ötszáz millióját lefizette, a második félmilliárd lefizetésére pedig megtette az előkészületeket. Vilmos német császár 12-én fog Ischlbe érkezni, hol az osztrák császárcsalád körében egy napot tölt s azután a gasteini fürdőbe utazik. Az állam s az egyház közötti viszály naponta nagyobb hullámokat vet. A kormánysajtó azon szembeszökő éltérésre utal, mely a német püspöki kar mostani s egy év előtti magatartása közt mutatkozik. Akkor maga a püspöki kar kézzel, lábbal dolgozott a csalhatatlanság ellen, melyet most elfogad. Ez annál indokolatlanabb, mert az episcopatus már gyakorlatilag is meggyőződhetett ama veszélyes következményekről, melyeket az uj hitelv maga után von. A szász cultusminister Falkenstein legközelebb visszalépett, mert, mint a fáma állítja, nem akarta megengedni, hogy a vaticáni zsinat végzéseire a placetum alkalmaztassák. A müncheni egyetem 54 szavazattal 6 ellenében Döllingert rectorrá választotta. Az egyetem szenátusát is kizárólag antiinfallibilista tanárokból állította össze. Heidelbergában az ó-katholikusok szombaton nagy gyűlést tartottak, mely nem kizárólag német jellemes ltt, miután tagjait a világ minden részéből ujonczozta. Végül megemlítjük, hogy Elsass-Lotringiában is a héten tartottak meg a községi választások. A polgárság a szavazástól való tartózkodással mutatta ki poroszellenes érzelmeit. Az angol kormány s a felsőház között kitört küzdelem a cabinet diadalával ért véget. A lordok bizalmatlansági szavazattal kedveskedtek ugyan Gladstonenak, de azért mégis elfogadták a viszály tárgyát: a hadsereg bilit. Az alsóház a titkos szavazási bili fölött vitatkozott. Gladstone azon több ízben tett, és igen határozottan szólló nyilatkozatai, hogy e bilit minden áron törvényerőre akarja emeltetni, s ha a rendes sessió alatt ezért nem érhetne, rendkívüli ülésszakot fog összehívni, kissé lehűtötte az ellenzék vakmerőségét. A részletes tárgyalás befejeztéhez közelg. A királyi család egy része Izlandba utazott. Az olasz kormány Rómába való átköltözése még mindig nincs befejezve, a miniszterek folyton az és az új főváros közt utazgatnak. A hadügyminisztériumban a tartományi honvédség felállítása körül igen nagy tevékenység uralkodik. A municipális választások Rómában s a római részekben július 30-án tartottak meg. Általában a mérsékelt párt jelöltjei kerültek ki a szavazási urnából. A máltai lakosság egy része a szigetet menhelyül ajánlotta fel a pápának, ki azonban állítólagos fogsága helyét nem hajlandó oda hagyni. Ez azt mutatja, hogy az ultramondán lapok minden panaszai daczára IX. Pius tűrhetőleg érezi magát Rómában. A spanyol kormány a cortes üléseinek felfüggesztése folytán megnyerte ama szünidőt, mely az általa tervezett reformok megvalósításához szükséges. E reformok közt szerepelnek : az állam védelme az egyház túlkapásai ellen, a népnevelés emelése, a jogszolgáltatás reformja s mindenek előtt takarékosság az államháztartásban. Még a köztársasági lapok is helyeslőleg nyilatkoznak a Zorilla-kormány ezen programmjáról. A svéd, a dán sa görög királyok a Schonen szigeten levő Beckaskog kastélyban a múlt héten találkozást tartottak. Az orosz czár jul. 26-án hazájába visszatért. Varsóban katonai szemlét tartott, s augusztus 1-sején Pétervárra érkezett. Leflo tábornok új franczia követ is állomásán van már. A socialista perben szereplő fővádlottakra kimondatott az ítélet. Egyik főczinkos 15, három pedig 5 évi bástyamunkára ítéltetett. A többi vádlottak pere még folyamatban van. Aali basa török nagyvezír egészségi állapota lényegesen javult, s ismét átvette az ügyek vezetését. A román kamrák ismert határozata a Straussberg féle vaspályakérdésben e héten is sok port vert föl. Azonban az államhírek, melyek ez ügygyel való összefüggésben részint Károly fejedelem visszalépéséről, részint Bismarck herczeg diplomattai hadjáratáról terjesztettek, csak fenntartással fogadhatók. Az illető határozatok már megnyerték a fejedelmi szentesítést. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Dietrich Cäsarin. Regény. Irta George Sand. HARMADIK RÉSZ. (Folytatás.) „Rivoniére úr“ Így folytatá Cäsarin — „én visszagondoltam a történtekre és tisztán beláttam magaviseletem helytelenségét, melyet határozottan kárhoztatok, mit most kegyednek be is vallók. Én kegyedet nem csaltam meg, miután én kegyed irányában soha sem éreztem szerelmet és igazat mondottam, midőn kegyedet azon okból utasítottam vissza, hogy a házasság iránt határozott ellenszenvet érzek. Én őszinte valók, ekkor még senkit sem szerettem és azt hittem, hogy függetlenség iránti szeretetem soha sem fog tűrni korlátokat. De e nézetem gyorsabban változott meg, mintsem hogy azt valaha gondoltam volna is. Az emberek untattak és korlátlan szabadságom visszarémített. Ekkor találkoztam egy férfiúval, ki nekem tetszett, de kinek neje talán soha sem leendők, s ki valószínűleg soha sem fogja megtudni, hogy én őt szeretem. E férfit lehetetlen nem szeretnem! De mit is mondjak tovább kegyednek? Azt hittem, hogy én igen akaraterős nő vagyok s végre is gyenge gyermekké levek és pedig annál gyengébb, minthogy a szerelemben nem hivek és ettől soha sem tartottam. Én imádom e férfiút, de szégyen és bánatomban fogok meghalni, minthogy szenvedélyes szerelmem nem viszonoztatik. Ha kegyed marquis úr boszu után lihegett, boszuja már ki van elégítve. Én eléggé meg vagyok büntetve, hogy egy ismeretlen férfiút többre becsülök egy kipróbált barátomnál. De ön sem kegyetlen, sem önző, se követelő s ha a látszat annyira is ön ellen volt, hogy ön atyámnak barátságát elveszíté , én vagyok az egyedüli hibás. Én nem értettem meg önt, balul ítéltem meg és bizalmatlan valók ön iránt. Ön hibáinak én vagyok okozója; én önt boszossá tettem, félrevezettem s mi több az őrültség egy bizonyos nemébe sodrottam. A mit most önnél megvallok, azt már előbb kellett volna megmondanom. Barátom szánjon engem, mert én igen szerencsétlen vagyok! Legyen egyelmes irántam és bocsásson meg!“ Casarin mindezt nagy szenvedélylyel mondotta el, mely szenvedély kitörés szépségét még emelé is, mig termete a szenvedély befolyása alatt meggörnyedt és meghajlott, mintha Rivoniére az előtt letérdelni akarna, mit a marquis a legnagyobb zavarban és majdnem kétségbeeséssel bírt csak megakadályozni, így kiáltván fel: „Mit tesz kisasszony ? kegyed kegyetlensége mellett őrültté is tesz ! meg akar kegyed engem ölni ? mit kíván , mit követel most tőlem? Ám jól értem-e kegyedet kisasszony ? Én eddig azt hittem, hogy kegyetlen a szeszély uralkodik s kegyed kisasszony, most vigasztalásomul mondja, hogy kegyed szenvedélyesen szeret — és most .... Istenem! Istenem! . . . mit akar tehát kisasszony?“ „Barátom, én azt kívánom, mit önnek szive és lelkiismerete sugal“, felesé Cäsarin még mindig meggörnyedve és reszkető kezeit a marquis kezébe rejtvén, „én azt kívánom, hogy ön tisztelethiányomat, hálátlanságomat és hallgatásomat bocsássa meg, mikor ön azt mondotta nekem, hogy váljam be más iránti szerelmemet, s hogy ön azért nekem barátom fog maradni, és ön marquis úr ezt nekem valóban mondotta ! — ezt nekem hinni kellett volna, mert ezt önnek őszintesége és becsületessége sugalta. Én akkor azt hittem, hogy ön be akar hálózni és ez az én bűnöm és ez oka egyszersmind az ön haragjának. Bizalmatlanságom megcsalta önt, ön azt mondja marquis úr, miszerint azt hitte, hogy ez tőlem csak szeszély volt- Ercsak az lett volna ! De ön úgyis bánt velem mint egy szeszélyes gyermekkel szokás bánni, kit gyámolítani és megmenteni kell, akarata ellenére is. Ezt tenni kötelességének tartotta és fel is használt minden eszközt, hogy vélt kötelességének eleget tegyen. Marquis úr, most már tud mindent ; ön látja, hogy az nálam nem szeszély, hanem szenvedély, s hogy én borzasztóan szenvedek; ön kötelessége ezzel változott, most önnek engem segélni, szánni, vigasztalnia kell s ha lehet engem még szeretni! Szeressen engem mint nővérét és legyen gyámolitom miként egy gyönge fivér. Ne okozzon nekem még azzal is kegyetlen fájdalmat, hogy most veszítsem el legjobb barátomat, mikor leginkább volna reá szükségem.“ Ezzel Casarin Rivonniére úr karjai közé borult és átölelé őt, miként atyjával téve, ha tőle valamit ki akart nyerni. A marquist így meg nem nyernie lehetetlenné lön, mert ő már ekkor le volt győzve. „Kisasszony kegyed engem megöl! — igy szólt a marquis — „de én csókolom a kezet, mely lesújt. Oh! mily jó ismeri kegyed hatalmát fölöttem, s mennyire is visszaél vele. Kegyed győzött kisasszony. De mit tegyek ? Azt kivánja kegyed tőlem, hogy térdei elé vezessem azon hálátlant, ki kegyedet nem szereti ?“ „Óh nagy Isten! — így kiáltott fel Cäsarin — „ezt kívánnám! Ha azon férfiú csak gyanítaná is szenvedésemet,én fájdalmam és szégyenemben múlnék ki! Önnek marquis úr nem leend egyéb teendője, mint eltűrni azt, hogy én másba vagyok szerelmes. Önnek továbbá engem annyira kell szeretnie, hogy atyámtól bocsánatot kérjen azon hibákért, melyeket önnek tulajdonít.Mondja meg marquis úr atyámnak az igazat, vádoljon engem és magyarázza ki magát előtte. Mondja meg atyámnak, hogy önnek nincs egyéb nagyravágyása, mint hogy irányomban az őrangyal szerepét játsza. Igazolja magát, adja atyámnak becsületszavát a jövőre és béküljön ki vele. Ez nem leend nehéz; szegény atyám önt úgy is annyira szereti. Ő most oly szerencsétlen, hogy önnel haragban van.“ A marquis habozott, hogy Dietrich úrral kibéküljön. De Cäsarin kényeivel annyira meglágyuó, hogy a marquis megígérte, hogy még ez este eljő a palotába, Cäsarin azt kívánta tőlem, hogy ezen általa ügyesen kicsinált találkozót, Dietrich úr előtt titkoljam el, mert ő azt akará, hogy a dolog úgy látszassék, mintha a marquis önszántából tenné látogatását. Én haboztam azon, hogy Dietrich urat megcsaljam-e. „Kárhoztatsz-e engem ?“ Így szólt hozzám Cäsarin — „mind azt, mit atyám életének fentartására kigondoltam, neked szent törekvésnek kell tartanod. E törekvés egész akaraterőmet igénybe veszi, csak hogy minden jóra forduljon. Ha tanácsodat követtem volna, hogy nyugodtan maradjak, s hogy elrejtsem magam s hogy többé oly dolgokat ne kövessek el, miket te esztelenségeknek nevezesz, e két férfiúnak egymás iránti neheztelése örökké tartana és e neheztelés előbb utóbb nyílt haragba törne ki. E két férfiú csak nekem köszönheti, hogy jobban fogja egymást szeretni, mint valaha, és te nekem köszönheted, hogy unokaöcséd miatt mindenkorra nyugodt lehetsz. Rivonniére úr nem oly lovagias és nem is oly nagylelkű, mint ahogy ezt neki mondottam. Kellemes külseje alatt tigris ösztönök lappangnak , de én olyanná fogom őt tenni, mint a milyennek lennie kell, és én neki ezért igen nagy szolgálatot teendek, melyért ő nekem idővel köszönettel fog tartozni. Ha az ember nem képes kiállani egy vad állattal, azt előbb meg kell szeliditni. Én hibát követtem el azon nap, midőn a marquis iránt türelmemet elveszítettem. Ekkor ügyetlen valék, míg most a marquist féken tartom. “ Dietrich úr meglepve a marquis látogatása által, ennek bocsánatkérését ép oly nyílt őszinteséggel fogadá el, mint ahogy azt Casarint előre látta. A szegény Rivonniére ar arczát e látogatásánál halálsápadtság fedé; látszott rajta, hogy e napon ép oly borzasztóan szenved, mintha kispadra vonnák s nagy súlyt adott lehangoltsága azon fogadásának, hogy Cäsarin függetlenségét tisztelni fogja, és hogy neki őszinte barátja leend. Erre Dietrich úr átölelé a marquist, míg Cäsarin mindkét kezét nyújta neki egyszerre. Ezután Cäsarin zongorához ült, és gyönyörűen játszotta el a marquisnak néhány kedvencz darabját. A marquis egészen ellágyult és megtörve, mint egy gyermek sírva távozott el, áldva Cäsarint. „Ám lássa kisasszony — igy szólt hozzám Bertrand, kivel a folyosón találkozom, miután Rivonniére ur a palotát elhagyá. — Egyedes tévé, hogy megengedte a levelet elvinve a Jól mondtam kegyednek kisasszony, hogy csak Cäsarin kisasszony képes ily ügyeen az ügyeket rendezni. Cäsarin kisasszony egy ki is gondolkodott, azután határozott, irt, beszélt és az ügy rendezve volt. Bocsánat kisaszony e bátorságért, de örömömben nem fékezhetem magam “ S valóban ez ügyet a Cselszövényekkel és kegyetlenséggel telt Cäsarin, teljesen rendré De nem! Cäsarin mégsem élt csellel, és nem is volt kegyetlen, ő csak a czél kivitelére szolgáló módok és eszközökben volt gazdag. Cäsain anynyira belehelyező magát szerepeibe, hogy azok minden mozzanatait maga is egészen átérze. Ő erősen hitt lelki sugallatában és női eszében,és arra hive magát teremtve, hogy embereket semmisítsen meg azon czélból, hogy ismét másokat megmentsen. Casarin mint mindig, úgy most is a helyzet úrnőjévé lön. Ő képes volt atyját arra reávenni, hogy az megnyugvással fogadja el a jelen hely Az osztrák kiegyezési tárgyalásokról a Hohenwart-kormány lapja, az „Ost. Journal“ szombaton azt jelenté, hogy e tárgyalások sikerre vezettek, és pedig oly eredményt sikerült volna elérni, amely a cseh kiegyezés határait messze túlhaladva, az összes alkotmányos élet autonomikus alakulásának venné meg alapját.“ Német alkotmányhű lapok tagadják, hogy a tárgyalások máris sikeresen befejeztettek volna; a szláv forrásból pedig e „sikernek“ következő részleteit tudatják: Ő felsége elnöklete alatt tartott minisztertanácsban jelentetett be a tárgyalás eredménye, s a minisztertanács azt tudomásul vette. Ennek értelmében már legközelebb várhatók a rendeletek, melyek több tartománygyűlést feloszlatnak. Az új választások legközelebb megtörténnek. Az újonnan összeülendő tartománygyűléseknek kormány-előterjesztések léteznek, melyek azonban nem ugyanazonosak lesznek, így Csehországban elsősorban a választási törvény revisiója fog tárgyaltatni, Granicziában ez nem kerül tárgyalásra, Szíriában ily előterjesztés szinte várható. Az előterjesztések magva azonban a tartománygyűlési illetékesség kiterjesztéséből áll, de hogy e részben mily részleteket állapítottak meg a cseh s morva ellenzékkel, azt még titok fedi. A román válság tárgyában vasárnapi számunk közté bukaresti levelezőnk tudósítását. Ma Bécsből veszünk e tárgyban értesítést, s levélírónk, kinek alkalma van hiteles forrásokból menthetni, soraiban, mint látszik, bécsi döntő körök felfogását tükrözteti vissza . —r.— Bécs, aug. 6. Egy bukaresti lap azon hire, mely szerint a berlini cabinet a vasúti kérdésben a német részvénytulajdonosok minden jogát a portára mintegy átruházta volna, minden esetre túlzás és ferdítés. A tény az, hogy a berlini cabinet minden hatalmat tudósított arról, hogy a német érdekek védelmére ez ügyben fel fog lépni, de a portánál megtette lépését anélkül, hogy a többi hatalom erre nézve megegyezett volna. A Bukarestben levő német ügynök még az utolsó pillanatban is mindent elkövetett, hogy a fejedelmet ama törvény szentesítésétől visszatartsa, s a magyar-osztrák consuláris ügynököt e fáradozásában gyámolttá. Hogy e közvetítések sikertelenek maradtak, ennek oka az, mert Károly fejedelem miniszterei mindennemű fenyegetéssel álltak elő s kilátásba helyezték azt is, hogy a szentesítés megtagadása katonai forradalmat fogna fölkelteni. A fejedelem engedett. Midőn azonban másnap a berlini cabinet által tett lépés nyilvánosságra került, az általános elkeseredés oly fokat ért el, hogy fejedelem jónak látta azt, hogy egyelőre visszavonuljon s egy klastromba ment. Arról alig kell biztosítanunk, hogy ez ügy a párisi szerződést aláírt összes hatalmakat igen élénken foglaltatja, de azt is biztos forrásból mondhatjuk, hogy a hatalmak által teendő lépés még nincs megállapítva. A német és az osztrák-magyar fejedelmek találkozásáról a következő tudósítást veszszük : A német császár közzétett utazási programmja megerősíti a hírt, hogy Vilmos s Ferencz József fejedelmek első találkozása ezúttal Ischlben, vagy e helyhez közel eső valamely vasúti állomáson fog végbe menni. Ferencz József király ő felségét ez alkalomkor csak két hadsegédkiséri, miniszter nem leend egyik részről sem a kíséretben. Az osztrák határon Vilmos császárt gr. Crennevile főkamarás s egy szárnysegéd fogja üdvözölni, kik a német császárhoz szolgálattételre adatnak. Hogy mikor fogja királyunk a német császárt Gasteinban meglátogatni, az még nincs meghatározva, de kétséget sem szenved, hogy e látogatás megtörténik. Fest, aug. 7. (A tanár-egyleti közgyűlés) ma vette kezdetét, miről reggeli kiadásunk részletesebben tudósit. (Új ügyvéd-egylet.) A komárommegyei ügyvédek egyletének alapszabálya a belügyminisztérium által — hova ez megerősítés végett terjesztetett fel — jelenleg az igazságügyminisztériumhoz tétetett át megítélés és véleményadás végett. — Dr. (Fogászat.) A belügyminiszter f. é. augustus hó 1-jén kelt rendeletével a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterrel egyetértve, és az országos közegészségi tanács meghallgatása után a fogászat gyakorlatát ezentúl csak oly egyéneknek engedi meg, kik a magyar állam területén érvényes orvos- vagy sebésztudori, sebészmesteri, vagy polgári sebészi oklevéllel birnak, s minden olyan egyént, kik az úgynevezett fogművészek, fogtechnikusok cathegoriába tartoznak, s mesterséges fogak vagy fogsorok készítésével foglalkoznak, a szájüregben véghezviendő mindenféle műtéttől mindenkorra eltilt ; ezektől azonban — mint kézművesektől — mesterségük gyakorolhatása végett önálló engedélyek vagy bejelentések ezentúl nem kívántatnak.—rr. Különfélék. Pest, aig. 7. (Személyi hírek.) Gróf Mikó Imre volt miniszter szombaton délután Kolozsvárról, gróf Waldstein v. b. t. tanácsos , a képzőművészeti tanács elnöke, ugyanakkor Bécsből Pestre érkezett. (Kinevezések.) Hahnen kamu Rezső és Sajóhegyi Frigyes a soproni rothanidához helyettes tanárokká neveztettek ki. (A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága) f. évi augusztus 8-ra d. u. 5 órakor a budapesti ügyvédi egylet helyiségeiben ülést tart. (A nemzeti múzeumot a múlt július hóban látogatta összesen 28170 személy és pedig a könyvtárt látogatta 1,185 személy, kik 6 kéziratot és 2,233 nyomtatványt használtak, a régiségtárt látogatta 5,336, a képtárt 11,242, a természetosztályt 10,407. (Vasúti összeütközés a tiszavidéki pályán.) A Nagyváradon megjelenő „Bihar“ vasárnapi számában írja: Tegnap éjjel az 5-ik s 6-ik számú, Debreczen és Pestről jövő vonatok, kitenni elfelejtett jelek következtében összeütköztek a Püspökladány s Karczag közötti útvonalon. Egy sűtő azonnal halva maradt, 2 utas és 3 munkás jelentékeny sérüléseket szenvedett s három kocsi tökéletesen megsemmisült. Hogy több szerencsétlenség nem történt, a gépvezető ügyességének tulajdonítható, ki látván a pesti vonat közeledtét s hogy a megállhatás lehetetlen, ereje szerint lassitá a vonat rohanását. Ezen összeütközés következtében a Nagyváradra jövő vonat 6 egész órával késett el s csak 11 órakor jutott Nagyváradra. (Derék intézkedés.) Szabó Imre szombathelyi püspök múlt hónapban egyházmegyéje összes papságához egy körlevelet bocsátott ki, melyben hivatkozva Bitnitz Lajos vál.bosoni püspök székesegyházi káptalan nagy prépostja és kanonokjának halálára, melynek folytán egy kanonoki szék üresedésbe jött s annak betöltése szükségessé vált, ennélfogva felhívja megyéjének rendes alkalmazásban levő minden egyes áldozatát, hogy szeptember hó 15-ig egy hozzá intézendő, sajátkezüleg aláirt és bepecsételt hivatalos levélben, melynek boritékán megjegyezve legyen: hivatalból saját kezéhez, egy Szombathely megyebeli áldozárt nevezzen meg, a kit az üresedésben levő kanonoki székre kijelölni óhajt. (Tűzvészek.)* Aug. 4 és 5-e közötti éjjel Aradon tűz ütött ki, mely csakhamar nagy károkat tett. A tűz Deutsch Samu szappanosnál ütött ki, az ott talált zsiradékokon bő táplálékot találva csakhamar átcsapott a szomszéd házba. E házban vasárusbolt van, melynek tulajdonosa lőporárulási engedélylyel bir s a lőport a padláson (!) tartja. E lőpor fellobbant, szétvetette a ház tetőzetét s az égő üszköket a szomszéd házakra és az izraelita imaházra dobta. A lőpor fellobbanása ledöntött egy kéményt is, s ennek lehulló darabjai súlyosan megsebesítettek két egyént, kik tűzoltással foglalkoztak. Az egyik, egy derék szorgalmas 22 éves fiatal iparos már meg is halt. Az izraelita imaházat, daczára annak, hogy a tűz hat ízben belekapott mégis sikerült megmenteni. A kár nagy, mert nemcsak a titök égtek le, hanem a tűz a szobákba is behatolt. — Aug. 4-én Temesvárott a román majorok közt tűz ütött ki, mely 4 házat hamvasztott el. (Lélekvásárlás.) A „Tem. Ztg“ panaszolja, hogy ott újabb időben igen nagy tért nyert a lélekvásárlás. Többnyire Pestről jövő kétes foglalkozású nők azok, kik fiatal leányokat mindenféle ígérettel felcsábítanak Pestre Említett lap egy esetet is beszél el : Egy csinos fiatal leány, ki egy jómódú temesvári családná