Pesti Napló, 1871. augusztus (22. évfolyam, 175-200. szám)

1871-08-07 / 180. szám

180 szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. h­étfő, augusztus 7 1871. ESTI KIADÁS 22. évi folyam. Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 írt. Félévre .... 11 Irt. Negyedévre ... 6 . 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr­ Egy hóra ... 1 . 85 kr­ 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyílttéri 6 hasábos petitsor 26 ujkr. Pest, aug. 7. Politikai hetiszemle. A lefolyt hét politikai szempontokból véve, a csöndesek közé tartozott. Fran­­cziaország fővárosa választásokkal nyitotta meg azt. A községtanács negy­­venkilencz tagját kelle megválasztani, s ezen igen fontos esemény oly viszonyok közt ment végbe, melyek azt tanúsítják, hogy a háború viharai a franczia nemzet szellemének ruganyosságát nagyban meg­rontották. A választások botrányosan cse­kély részvét mellett tartattak meg; a pol­gárok nem sokat törődnek községi ügye­ikkel, az önkormányzati élet, úgy látszik gyökereiben ki van irtva, s így nem cso­da, ha azon decentralisationális mozga­lom, mely a köztársasági párt részéről megindittatott, a homokba vész. Oly nemzetnek, mely a selfgovernement iránt épen semmi érzékkel sem viseltetik, nincs szüksége szabadelvű municipális törvényre, igy okoskodott a nemzetgyű­lés, midőn a megyei tanácsosokról szóló törvényt megalkotta. E törvény nem igen felel meg a decentralisatio eszményképé­nek. A nemzetgyűlés pártjai még két más fontos eseménynyel foglalkoznak. A kü­lönböző köztársasági árnyalatok fusiójá­­nak eszméje jön megpendítve és pedig a radicális párt fejei: Gambetta és Louis Blanc részéről. Azonban sikertelenül, mert a mérsékeltebb elemek az időt a fusio eszméjének megvalósítására elérkezettnek nem találták. A második eszme szintén a republikánusoktól indult ki s Thiersnek a köztársaság elnökévé leendő választá­sára irányul. E terv úgy látszik közel áll megvalósulásához, mert a nemzetgyűlés minden pártjának helyeslésére számíthat. A hetek óta folyó miniszterválság is véget ért e napokban. Jules Favre utód­­jává Remusat Károly ismert író és akadé­­mikus neveztetett ki. A többi miniszterek megtartják tárczáikat. Még egy sajátsá­gos jelenségről kell megemlékeznünk. Francziaország nagyobb városaiban szá­mos gyújtogatás fordul elő; műemlékek, nagy paloták, monumentális épületek es­tek a lángok martalékává s a reactió köz­lönyei azt kiálták, hogy e gyújtogatások is a communistáktól indulnak ki. A hiva­talos lap formális dementivel c­áfolta meg e badar híreket. A pénzügyminiszter a hadisarc­ második részletének első ötszáz millióját lefizette, a második félmilliárd lefizetésére pedig megtette az előkészüle­teket. Vilmos német császár 12-én fog Ischlbe érkezni, hol az osztrák császár­család körében egy napot tölt s azután a gasteini fürdőbe utazik. Az állam s az egyház közötti viszály naponta nagyobb hullámokat vet. A kormánysajtó azon szembeszökő éltérésre utal, mely a német püspöki kar mostani s egy év előtti ma­gatartása közt mutatkozik. Akkor ma­ga a püspöki kar kézzel, lábbal dolgozott a csalhatatlanság ellen, melyet most elfo­gad. Ez annál indokolatlanabb, mert az episcopatus már gyakorlatilag is meggyő­ződhetett ama veszélyes következmények­ről, melyeket az uj hitelv maga után von. A szász cultusminister Falkenstein legkö­zelebb visszalépett, mert, mint a fáma ál­lítja, nem akarta megengedni, hogy a va­­ticáni zsinat végzéseire a placetum alkal­maztassák. A müncheni egyetem 54 sza­vazattal 6 ellenében Döllingert rectorrá választotta. Az egyetem szenátusát is ki­zárólag antiinfallibilista tanárokból állí­totta össze. Heidelbergában az ó-katholi­­kusok szombaton nagy gyűlést tartottak, mely nem kizárólag német jellemes ltt, miután tagjait a világ minden részéből ujonczozta. Végül megemlítjük, hogy El­­sass-Lotringiában is a héten tartottak meg a községi választások. A polgárság a szavazástól való tartózkodással mutatta ki poroszellenes érzelmeit. Az angol kormány s a felsőház kö­zött kitört küzdelem a cabinet diadalával ért véget. A lordok bizalmatlansági sza­vazattal kedveskedtek ugyan Gladstone­­nak, de azért mégis elfogadták a viszály tárgyát: a hadsereg bilit. Az alsóház a titkos szavazási bili fölött vitatkozott. Gladstone azon több ízben tett, és igen határozottan szólló nyilatkozatai, hogy e bilit minden áron törvényerőre akarja emeltetni, s ha a rendes sessió alatt ezért nem érhetne, rendkívüli ülésszakot fog összehívni, kissé lehűtötte az ellenzék vak­merőségét. A részletes tárgyalás befejez­­téhez közelg. A királyi család egy része Izlandba utazott. Az olasz kormány Rómába való át­költözése még mindig nincs befejezve, a miniszterek folyton az é­s az új főváros közt utazgatnak. A hadügyminisztérium­ban a tartományi honvédség felállítása körül igen nagy tevékenység uralkodik. A municipális választások Rómában s a római részekben július 30-án tartottak meg. Általában a mérsékelt párt jelöltjei kerültek ki a szavazási urnából. A máltai lakosság egy része a szigetet menhelyül ajánlotta fel a pápának, ki azonban állítólagos fogsága helyét nem hajlandó oda hagyni. Ez azt mutatja, hogy az ultramon­dán lapok minden panaszai da­czára IX. Pius tűrhetőleg érezi magát Ró­mában. A spanyol kormány a cortes ülései­nek felfüggesztése folytán megnyerte ama szünidőt, mely az általa tervezett reformok megvalósításához szükséges. E reformok közt szerepelnek : az állam védelme az egyház túlkapásai ellen, a népnevelés emelése, a jogszolgáltatás reformja s min­denek előtt takarékosság az államháztar­tásban. Még a köztársasági lapok is he­­lyeslőleg nyilatkoznak a Zorilla-kormány ezen programmjáról. A­ svéd, a dán sa görög királyok a Schonen szigeten levő Beckaskog kas­télyban a múlt héten találkozást tartot­tak. Az o­r­o­s­z czár jul. 26-án hazájába visszatért. Varsóban katonai szemlét tar­tott, s augusztus 1-sején Pétervárra ér­kezett. Leflo tábornok új franczia követ is állo­másán van már. A socialista perben sze­replő fővádlottakra kimondatott az ítélet. Egyik főczinkos 15, három pedig 5 évi bástyamunkára ítéltetett. A többi vádlot­tak pere még folyamatban van. Aali basa török nagy­vezír egészségi­ állapota lénye­gesen javult, s ismét átvette az ügyek ve­zetését. A román kamrák ismert hatá­rozata a Straussberg féle vaspályakérdés­ben e héten is sok port vert föl. Azonban az álla­mhírek, melyek ez ügygyel való összefüggésben részint Károly fejedelem visszalépéséről, részint Bismarck herczeg diplomattai hadjáratáról terjesztettek, csak fenntartással fogadhatók. Az illető hatá­rozatok már megnyerték a fejedelmi szen­tesítést. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Dietrich Cäsarin. Regény. Irta George Sand. HARMADIK RÉSZ. (Folytatás.) „Rivoniére úr“ Így folyta­tá Cäsar­in — „én visszagondoltam a történtekre és tisztán belát­­tam magaviseletem­ helytelenségét, melyet ha­tározottan kárhoztatok, mit most kegyednek be is vallók. Én kegyedet nem csaltam meg, miu­tán én kegyed irányában soha sem éreztem szerelmet és igazat mondottam, midőn kegye­det azon okból utasítottam vissza, hogy a házas­ság iránt határozott ellenszenvet érzek. Én őszinte valók, ekkor még senkit sem szerettem és azt hittem, hogy függetlenség iránti szerete­tem soha sem fog tűrni korlátokat. De e nézetem gyorsabban változott meg, mintsem hogy azt valaha gondoltam volna is. Az emberek untat­tak és korlátlan szabadságom visszarémített. Ekkor találkoztam egy férfiúval, ki nekem tet­szett, de kinek neje talán soha sem leendők, s ki valószínűleg soha sem fogja megtudni, hogy én őt szeretem. E férfit lehetetlen nem szeretnem! De mit is mondjak tovább kegyednek? Azt hit­tem, hogy én igen akaraterős nő vagyok s végre is gyenge gyermekké levek és pedig annál gyengébb, minthogy a szerelemben nem hivek és ettől soha sem tartottam. Én imádom e férfiút, de szégyen és bánatomban fogok meghalni, minthogy szenvedélyes szerelmem nem viszonoz­­tatik. Ha kegyed marquis úr boszu után lihegett, boszuja már ki van elégítve. Én eléggé meg vagyok büntetve, hogy egy ismeretlen férfiút többre becsülök egy kipr­óbált barátomnál. De ön sem kegyetlen, sem önző, se követelő­­ s ha a látszat annyira is ön ellen volt, hogy ön­­ atyámnak barátságát elveszíté , én vagyok az­­ egyedüli hibás. Én nem értettem meg önt, balul ítéltem meg és bizalmatlan valók ön iránt. Ön hibáinak én vagyok okozója; én önt boszossá tettem, félrevezettem s mi több az őrültség egy bizonyos nemébe sodrottam. A mit most önné­l megvallok, azt már előbb kellett volna megmon­danom. Barátom szánjon engem, mert én igen szerencsétlen vagyok! Legyen egyelmes irán­tam és bocsásson meg!“ Casarin mindezt nagy szenvedélylyel mon­dotta el, mely szenvedély kitörés szépségét még emelé is, mig termete a szenvedély befolyása alatt meggörnyedt és meghajlott, mintha Rivo­niére az előtt letérdelni akarna, mit a marquis a legnagyobb zavarban és majdnem kétségbe­eséssel bírt csak megakadályozni, így kiált­ván fel: „Mit tesz kisasszony ? kegyed kegyetlensé­ge mellett őrültté is tesz ! meg akar ke­gyed engem ölni ? mit kíván , mit köve­tel most tőlem? Ám jól értem-e kegyedet kisasszony ? Én eddig azt hittem, hogy kegye­tlen a szeszély uralkodik s kegyed kisasszony, most vigasztalásomul mondja, hogy kegyed szenvedélyesen szeret — és most .... Istenem! Istenem! . . . mit akar tehát kisasszony?“ „Barátom, én azt kívánom, mit önnek szive és lelkiismerete sugal“, felesé Cäsarin még min­dig meggörnyedve és reszkető kezeit a marquis kezébe rejtvén, „én azt kívánom, hogy ön tisz­telethiányomat, hálátlanságomat és hallgatáso­mat bocsássa meg, mikor ön azt mondotta ne­kem, hogy válj­am be más iránti szerelmemet, s hogy ön azért nekem barátom fog maradni, és ön marquis úr ezt nekem valóban mondotta ! — ezt nekem hinni kellett volna, mert ezt önnek őszintesége és becsületessége sugalta. Én akkor azt hittem, hogy ön be akar hálózni és ez az én bűnöm és ez oka egyszersmind az ön haragjá­­­nak. Bizalmatlanságom megcsalta önt, ön azt mondja marquis úr, miszerint azt hitte, hogy­­ ez tőlem csak szeszély volt- E­rcsak az lett vol­na ! De ön úgyis bánt velem mint egy szeszé­­lyes gyermekkel szokás bánni, kit gyámolítani és megmenteni kell, akarata ellenére is. Ezt tenni kötelességének tartotta és fel is hasz­nált minden eszközt, hogy vélt kötelességének eleget tegyen. Marquis úr, most már tud mindent ; ön látja, hogy az nálam nem szeszély, hanem szenvedély, s hogy én borzasztóan szenvedek; ön kötelessége ezzel változott, most önnek en­gem segélni, szánni, vigasztalnia kell s ha lehet engem még szeretni! Szeressen engem mint nő­vérét és legyen gyámolitom miként egy gyönge fivér. Ne okozzon nekem még azzal is kegyet­len fájdalmat, hogy most veszítsem el legjobb barátomat, mikor leginkább volna reá szüksé­gem.“ Ezzel Casarin Rivonniére úr karjai közé bo­rult és átölelé őt, miként atyjával téve, ha tőle valamit ki akart nyerni. A marquist így meg nem nyernie lehetetlenné lön, mert ő már ekkor le volt győzve. „Kisasszony kegyed engem megöl! — igy szólt a marquis — „de én csókolom a kezet, mely lesújt. Oh! mily jó ismeri kegyed hatalmát fölöttem, s mennyire is visszaél vele. Kegyed győzött kisasszony. De mit tegyek ? Azt kivánja kegyed tőlem, hogy térdei elé vezessem azon hálátlant, ki kegyedet nem szereti ?“ „Óh nagy Isten! — így kiáltott fel Cäsarin — „ezt kívánnám! Ha azon férfiú csak gyanítaná is szenvedésemet,én fájdalmam és szégyenemben múlnék ki! Önnek marquis úr nem leend egyéb teendője, mint eltűrni azt, hogy én másba va­gyok szerelmes. Önnek továbbá engem annyira kell szeretnie, hogy atyámtól bocsánatot kérjen azon hibákért, melyeket önnek tulajdonít.Mondja meg marquis úr atyámnak az igazat, vádoljon engem és magyarázza ki magát előtte. Mondja meg atyámnak, hogy önnek nincs egyéb nagyra­vágyása, mint hogy irányomban az őrangyal szerepét játsza. Igazolja magát, adja atyám­nak becsületszavát a jövőre és béküljön ki vele. Ez nem leend nehéz; szegény atyám önt úgy is annyira szereti. Ő most oly szerencsétlen, hogy önnel haragban van.“ A marquis habozott, hogy Dietrich úrral ki­béküljön. De Cäsarin kényeivel annyira meglá­­gyu­ó, hogy a marquis megígérte, hogy még ez este eljő a palotába, Cäsarin azt kívánta tőlem, hogy ezen általa ügyesen kicsinált találkozó­t, Dietrich úr előtt titkoljam el, mert ő azt akará, hogy a dolog úgy látszassék, mintha a marquis önszántából tenné látogatását. Én haboztam azon, hogy Dietrich urat meg­csaljam-e. „Kárhoztatsz-e engem ?“ Így szólt hozzám Cäsarin — „mind azt, mit atyám éle­tének fentartására kigondoltam, neked szent tö­rekvésnek kell tartanod. E törekvés egész aka­raterőmet igénybe veszi, csak hogy minden jó­ra forduljon. Ha tanácsodat követtem volna, hogy nyugodtan maradjak, s hogy elrejtsem ma­gam s hogy többé oly dolgokat ne kövessek el, miket te esztelenségeknek nevezesz, e két fér­fiúnak egymás iránti neheztelése örökké tarta­na és e neheztelés előbb utóbb nyílt haragba törne ki. E két férfiú csak nekem köszönheti, hogy jobban fogja egymást szeretni, mint va­laha, és te nekem köszönheted, hogy unoka­öcséd miatt mindenkorra nyugodt lehetsz. Rivonniére úr nem oly lovagias és nem is oly nagylelkű, mint ahogy ezt neki mondottam. Kellemes külseje alatt tigris ösztönök lappang­nak , de én olyanná fogom őt tenni, mint a mi­lyennek lennie kell, és én neki ezért igen nagy szolgálatot teendek, melyért ő nekem idővel köszönettel fog tartozni. Ha az ember nem ké­pes kiállani egy vad állattal, azt előbb meg kell szeliditni. Én hibát követtem el azon nap, midőn a marquis iránt türelmemet elveszítettem. Ekkor ügyetlen valék, míg most a marquist féken tartom. “ Dietrich úr meglepve a marquis látogatása által, ennek bocsánatkérését ép oly nyílt őszin­teséggel fogadá el, mint a­hogy azt Casarint elő­re látta. A szegény Rivonniére ar arczát e láto­gatásánál halálsápadtság fedé; látszott rajta, hogy e napon ép oly borzasztóan szenved, mint­­ha kispadra vonnák s nagy súlyt adott lehan­­goltsága azon fogadásának, hogy Cäsarin fü­g­­getlenségét tisztelni fogja, és hogy neki őszinte barátja leend. Erre Dietrich úr átölelé a mar­quist, míg Cäsarin mindkét kezét nyújta neki egyszerre. Ezután Cäsarin zongorához ült, és gyönyörűen játszotta el a marquisnak néhány kedvencz darabját. A marquis egészen ellágyult és megtörve, mint egy gyermek sírva távozott el, áldva Cäsarint. „Ám lássa kisasszony — igy szólt hozzám Bertrand, kivel a folyosón találkoz­om, mi­után Rivonniére ur a palotát elhagyá. — E­gyed­­es tévé, hogy megengedte a levelet elvinve a Jól mondtam kegyednek kisasszony, h­ogy csak Cäsarin kisasszony képes ily ügye­en az ügye­ket rendezni. Cäsarin kisasszony egy ki is gon­dolkodott, azután határozott, irt, beszélt és az ügy rendezve volt. Bocsánat kisas­zo­ny e bátor­ságért, de örömömben nem fékezhetem mag­am “ S valóban ez ügyet a Cselszövényekkel és ke­gyetlenséggel telt Cäsarin, teljesen rend­ré De nem! Cäsarin még­sem élt csellel, és nem is volt kegyetlen, ő csak a czél kivitelére szolgáló mó­dok és eszközökben volt gazdag. Cäsa­in any­­nyira belehelyező magát szerepeibe, hogy azok minden mozzanatait maga is egészen átérze. Ő erősen hitt lelki sugallatában és női eszében,és ar­ra hive magát teremtve, hogy embereket sem­misítsen meg azon czélból, hogy ismét másokat megmentsen. Casarin mint mindig, úgy most is a helyzet úrnőjévé lön. Ő képes volt atyját arra reávenni, hogy az megnyugvással fogadja el a jelen hely­ Az osztrák kiegyezési tárgyalá­sokról a Hohenwart-kormány lapja, az „Ost. Journal“ szombaton azt jelenté, hogy e tárgyalások sikerre vezettek, és pedig oly eredményt sikerült volna elérni, amely a cseh kiegyezés határait messze túlhalad­va, az összes alkotmányos élet autonomi­­kus alakulásának venné meg alapját.“ Német alkotmányhű lapok tagadják, hogy a tárgyalások már­is sikeresen befejeztet­tek volna; a szláv forrásból pedig e „si­kernek“ következő részleteit tudatják: Ő felsége elnöklete alatt tartott miniszter­­tanácsban jelentetett be a tárgyalás eredménye, s a miniszter­tanács azt tudomásul vette. Ennek értelmében már legközelebb várhatók a rende­letek, melyek több tartomány­gyűlést feloszlat­nak. Az új választások legközelebb megtörtén­nek. Az újonnan összeülendő tartomány­gyűlé­seknek kormány-előterjesztések léteznek, me­lyek azonban nem ugyanazonosak lesznek, így Csehországban első­sorban a választási törvény revisiója fog tárgyaltatni, Gr­a­n­i­c­z­i­á­­ban ez nem kerül tárgyalásra, Szíriá­ban ily előterjesztés szinte várható. Az előter­jesztések magva azonban a tar­tom­án­y­g­y­ű­­lési illetékesség kiterjesztéséből áll, de hogy e részben mily részleteket állapí­tottak meg a cseh s morva ellenzékkel, azt még titok fedi. A román válság tárgyában vasárnapi számunk közté bu­­karesti levelezőnk tudósítását. Ma Bécsből veszünk e tárgyban értesítést, s levélírónk, kinek alkalma van hiteles forrásokból menthetni, soraiban, mint látszik, bécsi döntő körök felfogását tükrözteti vissza . —r.— Bécs, aug. 6. Egy bukaresti lap azon hire, mely szerint a berlini cabinet a vasúti­ kér­désben a német részvény­tulajdonosok minden jogát a portára mintegy átruházta volna, min­den esetre túlzás és ferdítés. A tény az, hogy a berlini cabinet minden ha­talmat tudósított arról, hogy a né­met érdekek védelmére ez ügyben fel fog lépni, de a portánál megtet­te lépését a­nélkül, hogy a többi hatalom erre nézve megegyezett volna. A Bukarestben levő német ügynök még az utolsó pillanatban is mindent elkövetett, hogy a fejedelmet ama törvény szentesítésétől vissza­tartsa, s a magyar-osztrák consuláris ügynök­öt e fáradozásában gyámolttá. Hogy e közvetítések sikertelenek maradtak, ennek oka az, mert Ká­roly fejedelem miniszterei mindennemű fenyege­téssel álltak elő s kilátásba helyezték azt is, hogy a szentesítés megtagadása katonai forra­dalmat fogna fölkelteni. A fejedelem engedett. Midőn azonban más­nap a berlini cabinet által tett lépés nyilvános­ságra került, az általános elkeseredés oly fokat ért el, hogy fejedelem jónak látta azt, hogy egyelőre visszavonuljon s egy klastromba ment. Arról alig kell biztosítanunk, hogy ez ügy a párisi szerződést aláírt összes hatalmakat igen élénken foglaltat­ja, de azt is biztos forrásból mond­hatjuk, hogy a hatalmak által te­endő lépés még nincs megállapítva. A német é­s az osztrák-magyar fejedelmek találkozásáról a következő tudósítást vesz­­szük : A német császár közzétett utazási programmj­a megerősíti a hírt, hogy Vilmos s Ferencz József fejedelmek első találkozása ezúttal Ischlben, vagy e helyhez közel eső valamely vas­úti állomáson fog végbe menni. Ferencz Jó­zsef király ő felségét ez alkalomkor csak két hadsegédkiséri, miniszter nem leend egyik részről sem a kíséretben. Az osztrák határon V­i­l­­mos császárt gr. Crennevile főkamarás s egy szárnysegéd fogja üdvözölni, kik a német császárhoz szolgálattételre adatnak. Hogy mikor fogja királyunk a német császárt Gasteinban meglátogatni, az még nincs meghatározva, de kétséget sem szenved, hogy e látogatás meg­történik. Fest, aug. 7. (A tanár-egyleti közgyűlés) ma vet­te kezdetét, miről reggeli kiadásunk részlete­sebben tudósit. (Ú­j ügy­véd-egy­let.) A komárommegyei ügyvédek egyletének alapszabálya a belügymi­nisztérium által — hova ez megerősítés végett terjesztetett fel — jelenleg az igazságügymi­­nisztériumhoz tétetett át megítélés és vélemény­­adás végett. — Dr. (Fogászat.) A belügyminiszter f. é. augus­­tus hó 1-jén kelt rendeletével a földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterrel egyetértve, és az országos közegészségi tanács meghallgatása után a fogászat gyakorlatát ezentúl csak oly egyéneknek engedi meg, kik a magyar állam területén érvényes orvos- vagy sebésztudori, sebészmesteri, vagy polgári sebészi oklevéllel birnak, s minden olyan egyént, kik az úgyneve­zett fogművészek­, fogtechnikusok­ cathegoriába tartoznak, s mesterséges fogak vagy fogsorok készítésével foglalkoznak, a szájüregben vég­­hezviendő mindenféle műtéttől mindenkorra el­tilt ; ezektől azonban — mint kézművesektől — mesterségük gyakorolhatása végett önálló en­gedélyek vagy bejelentések ezentúl nem kíván­tatnak.—rr. Különfélék. Pest, a­ig. 7. (Személyi hírek.) Gróf M­i­k­ó Imre volt miniszter szombaton délután Kolozsvár­ról, gróf W­a­l­d­s­t­e­i­n v. b. t. tanács­os , a kép­zőművészeti tanács elnöke, ugyanakkor Bécsből Pestre érkezett. (K­inevezése­k.) H­a­h­n­e­n k­a­m­u Re­zső és S­aj­ó­h­e­gy­i Frigyes a soproni rothani­­dához helyettes tanárokká neveztettek ki. (A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága) f. évi augusztus 8-ra d. u. 5 órakor a budapesti ügyvédi egylet helyiségeiben ülést tart. (A nemzeti múz­eumot­ a múlt július hóban látogatta összesen 28170­ személy és pe­dig a könyvtárt látogatta 1,185 személy, kik 6 kéziratot és 2,233 nyomtatványt használtak, a régiségtárt látogatta 5,336, a képtárt 11,242, a természetosztályt 10,407. (Vasúti összeütközés a tiszavi­­dék­i pályán.) A Nagyváradon megjelenő „Bihar“ vasárnapi számában írja: Tegnap éjjel az 5-ik s 6-ik számú, Debreczen és Pestről jövő vonatok, kitenni elfelejtett jelek következtében összeütköztek a Püspökladány s Karczag kö­zötti útvonalon. Egy sűtő azonnal halva maradt, 2 utas és 3 munkás jelentékeny sérüléseket szenvedett s három kocsi tökéletesen megsemmi­sült. Hogy több szerencsétlenség nem történt, a gépvezető ügyességének tulajdonítható, ki lát­ván a pesti vonat közeledtét s hogy a megállha­tás lehetetlen, ereje szerint lassitá a vonat roha­nását. Ezen összeütközés következtében a Nagy­váradra jövő vonat 6 egész órával késett el s csak 11 órakor jutott Nagyváradra. (Derék intézkedés.) Szabó Imre szombathelyi püspök múlt hónapban egyházme­gyéje összes papságához egy körlevelet bocsátott ki, melyben hivatkozva Bitnitz Lajos vál.bosoni püspök székesegyházi káptalan nagy prépostja és kanonokjának halálára, melynek folytán egy kanonoki szék üresedésbe jött s annak betöl­tése szükségessé vált, ennélfogva felhívja me­gyéjének rendes alkalmazásban levő minden egyes áldozatát, hogy szeptember hó 15-ig egy hozzá intézendő, sajátkezüleg aláirt és bepecsé­telt hivatalos levélben, melynek boritékán meg­jegyezve legyen: hivatalból saját kezéhez, egy Szombathely megyebeli áldozárt nevezzen meg, a kit az üresedésben levő kanonoki székre kijelölni óhajt. (Tűzvészek.)* Aug. 4 és 5-e közötti éjjel Aradon tűz ütött ki, mely csakhamar nagy ká­rokat tett. A tűz Deutsch Samu szappanosnál ütött ki, az ott talált zsiradékokon bő táplálékot találva csakhamar átcsapott a szomszéd házba. E házban vasárusbolt van, melynek tulajdonosa lőporárulási engedélylyel bir s a lőport a padlá­son (!) tartja. E lőpor fellobbant, szétvetette a ház tetőzetét s az égő üszköket a szomszéd há­zakra és az izraelita imaházra dobta. A lőpor fel­­lobbanása ledöntött egy kéményt is, s ennek le­hulló darabjai súlyosan megsebesítettek két egyént, kik tűzoltással foglalkoztak. Az egyik, egy derék szorgalmas 22 éves fiatal iparos már meg is halt. Az izraelita imaházat, daczára annak, hogy a tűz hat ízben belekapott mégis sikerült megmenteni. A kár nagy, mert nemcsak a ti­tök égtek le, hanem a tűz a szobákba is be­hatolt. — Aug. 4-én Temesvárott a román ma­jorok közt tűz ütött ki, mely 4 házat hamvasz­tott el. (Lélekvásárlás.) A „Tem. Ztg“ pa­naszolja, hogy ott újabb időben igen nagy tért nyert a lélekvásárlás. Többnyire Pestről jövő kétes foglalkozású nők azok, kik fiatal leányo­kat mindenféle ígérettel felcsábítanak Pestre Említett lap egy esetet is beszél el : Egy csinos fiatal leány, ki egy jómódú temesvári családná

Next