Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-18 / 214. szám

214. szám. Hétfő, September 18.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda F Frencziek-tere 7. szám. I. emelet. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal : Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 5 „ 50 kr. Két hóra .... 3 „ 70 kr­ Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyiktér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, sept. 18. Politikai hetiszemle. A lefolyt héten a politikai élet siedol m vert magasabb hullámokat. A fran­­c­i­a nemzetgyűlés a pénzügyi törvények más fontosabb apró ügyek elintézése án elfogadta ama törvényjavaslatot,­elynek értelmében üléseit sept. 17-től ez. 4-ig felfüggeszti. A kormány a szün­­öknek január közepéig való kiterjesz­ti óhajtotta ugyan, de a pénzügyi bi­­ttság a hosszabb szünetelést a pénzügy­­iniszter által ajánlott tíz százalékos adó­­érlék elvetésével lehetetlenné tette. A tu­­jdonképeni budget­s általános pénzügyi ta azonnal kezdetét veendi, mihelyt a tmra újólag összeül. A köztársaság elnöke egy terjedelmes menettel vett búcsút a nemzetgyűléstől, sept. 13-ki üzenet Thiers népszerűségét ám a kamra, sem a közvélemény előtt­em emelte. Mindkettő hidegen fogadta őt, mert telve van túlzásokkal az ország­­talános állapotára vonatkozólag. A kor­­mány s a kamratöbbség közötti viszony is veszté még el előbbi éles természetét, a szabad kereskedők Pouyer-Quertiert, s ultramontánok Jules Simont, a legiti­­misták Dufauret üldözik, s alig múlik el lél, melyben valamelyik miniszter több k­­evésbé neves vereséget nem szenvedne. A lefolyt héten a poroszok a párisi vődök s az ezekkel határos három megye iürítését folytaták, sőt valószinű, hogy , Remusat gróf által kötött új egyezmény­rtelmében már négy megye kiürítése is meg fog történni. A kérdés szorosan öss­­zefügg a nemzetgyűlés elnapolásával. A belügyminiszter ugyanis a sept 14-ki ülés­­en előterjesztő azon egyezményt, mely szerint Francziaország az elsassi ipar ter­­mékeinek a vámmentesség körül 1872. végéig kedvezményeket biztosit, melye­iért ellenszolgáltatásul Poroszország a franczia területet, a hat keleti megye ki­tételével , azonnal kiüríti. Remusat úr a kamrától bizalmi szavazatképen köve­telte az egyezmény rögtöni megszavazá­sát, mi azonban nem könnyű dolog, mert az újabb hírek szerint a többség ellenzi a javaslatot. Hogy letárgyaltatott-e tegna­pig, a szünidő kezdetéig — az ügyben még nincsenek híreink. — Végül meg­említjük, hogy a nemzetőrség lefegy­verzése szept. 14-én kezdetét vette a nél­kül, hogy a rend valahol hátorítást szen­vedett volna. Az olasz lapok bizalmat érdemlő hí­rei szerint a versaillesi kormány kijelen­té, miszerint az Olaszországban befejezett tényeket föltétlenül elfogadja. E nyilat­kozat alapján a jó viszony a két állam közt helyreállani készül. A Mont-cenisi alagútra vezető vasút a két rokon nemzet közt egy új materiális köteléket alkotott. 12-én tartották a próbamenetet, mely az alagút hőmérsékletéről, szellőztetéséről el­terjedt aggályokat végleg szétoszlatta. Az alagút ünnepélyes megnyitása tegnap történt meg. Amadé spanyol király mint körút­­jának folyama mutatja, gyorsan meg­szerzi alattvalóinak rokonszenvét. Még oly városokban is, hol a köztársasági párt — mint a választások eredménye mutat­ja, jelentékeny többségben van, a leg­őszintébb szívélyeséggel fogadták őt. Tar­­ragonában megbetegedve csak 13-án foly­­tatható útját Barcellonába. Az új spanyol kölcsön is rendkívüli sikert aratott, a hat millió pesetára menő kölcsön hétszere­sen fölüljegyeztetett. Gonzales Bravo, a bourbonok utolsó miniszterelnöke, Spa­nyolországban meghalt. Ép oly tehetsé­ges mint jellemtelen ember volt. Portugáliában miniszterválság folyt le. Avila marquis kormány elnök és társai visszaléptek s a király de Fontes Pereira de Mello urat bízta meg az uj kormány alakításával, ki feladatát gyor­san meg is oldotta. A s­v­é­d birodalmi gyűlés szeptember 12-én ült össze, hogy mint a király meg­nyitó beszéde különösen hangsúlyozza, a hadsereg újjászervezésének ügyét tárgyal­ja és törvénynyé emelje. Az orosz czár s a trónörökös Krimiá­­ba utaztak. A Necsajev-féle felségárulási per egyre tart: legközelebb egy előkelő állású aszony Sibériába való deportatióra, egy tiszt s egy tanuló hosszú fogságra ítéltetett, 14 más vádlott — köztük há­rom nő — föl­mentetett. A török szultán nagyvezérré Mahmud pasát, külügyminiszterré Server pasát, hadügyminiszterré Essad pasát, tengeré­szeti miniszterré Ferim pasát nevezte ki. Ismail pasa, albáni helytartó, kinek gaz­dálkodása oly sok panaszra adott okot letétetett. Utóda Assim pasa oly katonai haderő felett rendelkezik, melylyel az albá­niai zavaroknak rövid idő alatt véget fog vethetni. A szultán a nagy vezérhez legkö­zelebb nyílt parancsot intéze, melyben az Aali pasa által megkezdett reform tö­rekvések folytatása biztosíttatik. A dán országgyűlés oct. 2-ra hivatott össze. A szerb skupcsina tegnap nyit­tatott meg. Az i­z­l­a­n­d­i törvényhozó test az alkotmány módosítását megtagadta. I.est, sept. 18. (A tör­v.-s­z­é­k­i elnöki kinevez­é­­s­e­k.) Mint biztos forrásból értesülünk az e. f. kir. törvényszékek és a kir. főügyészek kineve­zése iránti igazságügyminiszter előterjesztésre keletkező II. elhatározás e perczig (i. e. 11 óra) még aláírva nincs. Azt halljuk továbbá, hogy egyelőre mintegy 16 elnöki hely függőben ma­rad. A fővárosban elterjedt hír szerint főügyész­nek Kozma Sánd­or, pestvárosi törvényszéki elnöknek S­árk­ány János, a pestvidéki tör­vényszékhez pedig elnöknek Nagy Károly ne­veztetett ki. (A képviselőház pénzügyi bi­zottmány­a,­ miután múlt szombaton Csen­­gery Antalt választa meg elnöknek, ma hét­főn d. e. 10 órakor a képviselőház társalgó­ter­mében ült össze, hogy először is a kölcsön ügyé­ben tanácskozzék. A bizottság tagjainak több­sége azon véleményben van, hogy a kölcsön előzetesen tárgyaltassék, minthogy azonban e soraink írásakor (déli 12 óra) az ülés még tart, a létesült határozatról, ha lapunk sajtó alá ke­rültéig az ülés véget ér, „Pótlék“ rovatunkban adunk hírt. (A bécsi világkiállítás) tárgyá­ban alakított csász-­bizottmány Bécsben szom­baton tartott ülést, melyet a bizottmány elnöke Raj­n­e­r főherczeg alkalmi beszéddel nyitott meg, s ezután megállapíttatott a kiállítás pro­­grammja. E programm megjelent a tegnapi bé­csi lapokban, de miután arról értesültünk, hogy a hivatalos magyar fordítás, a magyar kormány felhívásával együtt még ma este megküldetik a lapoknak, a bécsi lapok közleményét magunk nem fordítjuk le. Egyúttal megemlíthetjük azt is, hogy tegnap a kereskedelmi miniszternél e tárgyban értekezlet tartatott, mely azonban tel­jesen magánjellegű volt. Ez értekezleten több kiválóbb pesti kereskedő, iparos, s a kereske­delmi minisztérium főhivatalnokai voltak együtt, s megállapodás abban történt, hogy legközelebb országos enquete fog egybehivattatni. Ez en­­quetere az összes kereskedelmi kamrák, közgaz­dasági és művészeti társulatok stb. meghivatnak. Ez enquete meg fogja vitatni a kiállítási ügy összes részleteit, s javaslatai alapján fogja a kereskedelmi miniszter a magyar kiállítási bi­zottmányokat szervezni. (Folyamodások az igazságügymi­niszterhez.) Mint nem épen érdektelen ada­tot fölemlíthetjük, hogy már egy hét óta az igaz­ságügyminiszterhez csak postán az ülnöki he­lyekre naponként legalább ötven folyamodás érkezik. Sőt tegnap­­87 kérvény érkezett, ma pedig 106. Andientiára folytonosan legalább is 60—80 egyén van előjegyezve, ezenkívül napon­kint legalább is 20 orsz. képviselő szerencsélteti látogatásával Bittó igazságügyminisztert. Mint ez adatokból kitetszik, Bittó miniszternek nincs épen a legkellemesebb dolga. (A magyar vasutügy.) A „P. L.“ föl­­jegy®t, hogy „a birodalom egyik legnagyobb pénzintézete“ (a Credit Anstalt ?) ajánlatot tett a pénzügyminiszternek, hogy az ezután építen­dő vasutakat kamat­biztosítás nélkül is elvál­lalja, 80. árfolyamon kibocsátandó elsőbbségi kötvények mellett. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy a pénzügyminiszter előtt erre vonatkozó­lag több terv fekszik, s a tárgyalások ez ügyben már hosszabb idő óta folynak. Nem rég szó volt a magyar államvasutak eladásáról is, de e ter­vet a pénzügyminiszter h­atározottan visszauta­ssa. Annyi pedig az egész ügyben a pozitív, hogy még semmi sem az; — megállapodás még egyáltalán nem történvén. (A bankügyről) a „Hon“ és „Ellenőr“ tegnap érdekes czikksorozatot kezdett, melynek írója — mint laptársaink mondják — „oly ál­­lamférfiu, kinek véleménye mindenben correct.“ Miután tudvalevőleg a magas égi hatalmak, kik­nek véleményét a szeríny hilandó­k véges b­e­csességének, mint „mindenben correct“-et szó nélkül el kell fogadni, nem tartanak az „államfér­fim“ elnevezésre igényt, t. laptársaink említett kijelentése alatt alkalmasint egy baloldali párt­vezér, talán Gr­e­y­c­z­y Kálmán értendő. Bár­­mint legyen azonban a dolog, a czikksorozatot, ha be lesz fejezve, majd mi is ismertetjük, hanem természetesen e „mindenben correct“, tehát a baloldali csalhatatlanságon alapuló dogma ki­hirdetésére is alkalmazni fogjuk a journalisticai jus placeti-t. (Franz von Pulszky), ez igen tehetsé­ges német iró, ki a magyar ügyek iránt sok rokonszenvvel viseltetik, s kit Nógrádban ma­gyar képviselőnek is megválasztottak, az „Un­garischer Actionär“-ben „Budget-Studien“-eket ir az 1872-diki magyar budgetről. Az első czikk érdekes­ pontjait reggeli közgazdasági rovatunk fogja ismertetni. (Egy eredeti kérvény­ érkezett be tegnap az igazságügy minisztériumhoz Szathmár­­ból, mely Pauler Tivadar igazságügy mi­niszterhez volt czimezve s adóleenge­dést szorgalmazott. —rr. (Törvényszéki elnökök) Az „Alföld“ értesülése szerint az aradi törvényszék elnöké­vé Nagy Sándor arad megyei első alis­pán, a borosjennőjévé, Popovics Zsigmond má­sodalispán és országgyűlési képviselő nevezte­tett ki. (Az eszterházi képviselő vá­lasztó kerületben­ ma hétfőn megy véghez a választás. Legújabban a „Sopron“ szerint gróf Széchenyi Ödön lépett fel e kerületben mint képviselőjelölt. (?) (Rosenzweig altábornagy és katonai Sziszek községe.) Ro­senzweig altábornagy a feloszlatott határőrvidé­ken köriratot tett, hogy az alája rendelt kerü­letek óhajaival és kívánságaival megismerked­jék. Ez alkalommal Zengg és Sziszek községek­hez felhivatást intézett. Zengg loyális, tárgyila­­gos és komoly hangon előadta kívánságait a csász. és kir. biztosnak, míg katonai Sziszek községe szenvedélyes modorban politikai tirá­dákba és elmefuttatásokba bocsátkozott. Rosen­­zweig altábornagy erre egy erélyes rendeletben a városi képviselőtestület irányában sajnálkozá­sát fejezte ki a fölött, hogy a képviselőtestület a­helyett, hogy a város érdekeivel életfeltételei­vel foglalkoznék, politikai expectoratiókba bo­csátkozott, melyek a községek hatáskörébe nem tartoznak, és elfeledkezett arról, hogy az ő kül­detése a város irányában pusztán adminisztratív és nem politikai természetű. Az átirat felhívja a képviselőtestületet, hogy politikai tüntetések helyett inkább a város érdekeinek emeléséről gondoskodnék. A tűzoltó-ünnepély. (Második nap.) Pest, sept. 17. Még egyetlenegy közgyűlés sem volt képes a fővárosi közönségben oly érdekeltséget kelte­ni, mint a tűzoltóké. A koronázás óta nem lát­tunk annyi embert együtt, mind tegnap a tűzol­tók által rendezett meneten és az Újépület nagy udvarán tartott tűzoltó gyakorlaton. De tart­sunk rendet a leírásban. Délután 2 és 3 óra közt az itt időző tűzoltók a pesti t. őrségen (plébániatér) egybegyűltek, azután az Újépület felé indultak. Elől 4 magyar díszruhás (vörös bársony és fehér selyemruhá­ban) hírnök lovagolt, őket egy katonai zenekar követte, azután a különféle itt egybegyűlt egy­letek jöttek, minden egylet előtt egy kis honvéd táblát vitt, melyen az illető város neve föl volt írva. Első tudósításunk óta több egylet küldött képviselőket, azért most új nevekkel találkoz­tunk, ilyenek Vácz, Zimony, Eulenburg (Szász­ország), Mödling (Bécs mellől) stb.) A tűzoltók csapatait fecskendők, társzeke­rek és tűzoltó szállító kocsik követték, össze­sen 35 fogat. Az egész díszmenet a váczi-­ do­­rottya-, fürdő- és nádor-­utczán végig az új épületig vonult, itt az északi kapun át ment be a nagy udvarba, a déli kapu a nép számára ha­gyatott fönn. Nagy volt itt a tolongás, mindenki egyszerre igyekezett bejutni, és ép azért került nagyobb fáradságba a bemenetel. Az új épület roppant nagy udvara csakhamar megtelt, de hozzávető­leg sem mondhatjuk hány ember gyűlt itt egy­be, mert számításunk szerint csak az udvar ab­lakaiból, 2000 ember (természetesen többnyire katona) nézte a tűzoltó gyakorlatokat, az udva­ron pedig alighanem 20,0­­0 ember volt, kik a por- és hőség kellemetlenségeivel megküzdve, feszülten vártak az itt történendőkre. Pont 4 órakor az új épület főőrsége riadót fújt a katona zenekar a néphymnust játszotta, ezt pedig 20000 torok éljene követte, jeléül annak, hogy a király ő­felsége érkezett meg, gyalog ment a fölállított tüzérök sorain át a számára elkészült helyig. A király megérkezte után mind­járt a gyakorlatok kezdettek meg. Először 8 toló létra állíttatott sorba és a há­rom fővárosi tűzoltó egylet (önkén­tes, városi és malom) tagjai mászási gyakorlatokat tettek. Nem is kell említenünk, hogy a közönség, min­den egyes gyakorlatot lelkes éljenekkel foga­dott. A második gyakorlatot a függélyes kapocs­létrák használatának bemutatása képezte.­­ Az e czélra külön alkotott faház ablakaiba tétettek­­­a létrák és a tűzoltók egy pillanat alatt a ház tetejére jutottak; ezután szintoly gyorsasággal szedték le a létrákat. A harmadik gyakorlatnál már oltóeszközök is szerepeltek, fölállíttattak fecskendők, tűzoltóink pedig nagy gyorsasággal a faház tetejére men­tek, felvonták a fecskendők tömlőit és megmutat­ták, hogy vésznek idején mily kevés időre van szükségük, hogy a helyszínére érkezve, az oltás­hoz foghassanak. Most következett az utolsó gyakorlat tüzet je­leztek , és e perezben 4 fecskendő, 2 tájszekér, 2 legénységi szekér, két létraszekér a legsebe­sebb menetben a faház előtt termett. Egy perez és a tűzoltók a létrák segélyével a faház tetején voltak, néhány perez és 4 cső segélyével öntöt­ték az Újépület tetejét, melyről a háztető pora miatt egészen fekete viz csurgott alá; de másnemű „munka“ is folyt, két tűzoltó men­tő tömlőt húzott föl a második emeletre és azon át benrekedt embereket bocsájtot­­tak le a földre, de egyik és másik tűzoltó nagy veszélyben lehetett, mert egy vagy két kötél segélyével a legfelsőbb emeletről a földre eresz­kedett; nem oly szerencsések a­z ablakba re­kedtek. Tűz előttük, tűz utánunk, mit kell ten­­niök ? leugranak a szédítő magasságból, de oly ugrási gyakorlatuk van, hogy a hajmeresztő mutatvány az egész közönség lelkes éljeneivel találkozott, azonban alig menekült meg 4 — 5 tűzoltó ily után az égési haláltól, az ablakban egy nő jelenik meg csecsemővel karján és­­ leugrik. Ez az átöltözött tűzoltó a leghatalmasb éljent nyerte. A trombita szólott és a gyakorlatnak vége volt. Most az egész tűzoltó csapat a király előtt vonult el; e közben Ő felsége b. Orczy Bódog­gal (tűzoltó öltönyben), Andrássy gróf, Majláth György­gyel beszélgetett; közelében Albrecht fő­­herczeget is láttuk. A tűzoltók oltószereikkel visszavonultak a városba. Esti 8 órakor találkozójuk volt az „Újvilág­“ ban, sokan jelentek meg, úgy hogy e tágas he­lyiségekben csak nagy nehezen lehetett helyet kapni. Itt szóba ereszkedtünk, különösen kül­földi tűzoltókkal, kik nem győzték eléggé di­csérni eszközeink czélszerűségét és legénysé­günk pontosságát és ügyességét. Még megemlítjük, hogy a király ma a tűzoltó szerek kiállítását is meglátogatta. A kiállítás helye már délben a helybeli és vidéki tűzoltók­kal megtelt. V­ 1 órakor jött ő felsége egyik szárnysegédje kíséretében; itt nagy érdekkel szemlélte meg a kiállított tárgyakat és 3­­ órai ott tartókodás után távozott, azzal az ígérettel, hogy a gyakorlaton is meg fog jelenni. Ausztria. Az osztrák zavarok. Tegnap tartottak Bécsben értekezletet az összes alkotmányhű osztrák országgyűlési tagok delegáltjai, hogy a követendő eljárás felett meg­állapodjanak. A­mint a dolgok most állanak, alig lehet kétkedni abban, hogy a megállapodás abban fog történni, hogy a német párt a tartománygyűléseket ott mindenütt e­l­­h­agy­ja, a­hol kisebbségben van, így történt már ez négy helyütt, s így történt múlt szombaton Prá­gában, hol a német tagok már meg sem jelentek a gyűlésben, hanem az elnöknek tiltakozást nyújtottak át-E tény s a tiltakozás szövege olyannyira ural­ja pillanatnyira a helyzetet, hogy k­iválólag ezzel kell foglalkoznunk. A benyújtott tiltakozás, némely lényegtelen helyek kihagyásával, igy hangzik: A f. hó 12-ki legkegyelmesebb leirattal ő fel­sége azon óhaját fejezte ki, hogy a cseh király­ság viszonyai az összbirodalomhoz minden irány­ban igazságos és kielégítő rendezésre vezettesse­nek. A nevezett leiratban egyidejűleg a Csehor­szág kormányának államjogi állására vonatkozó­lag ezen királyság jogainak elismerése s a kész­ség is kifejeztetik, miszerint ezen elismerés a legmagasb koronázási esküvel megnyittassék.“ Mi alulírottak ő felsége igazságos és j­óakar­ó szándékairól meg vagyunk győződve s mint a birodalom hű polgárai azon óhal­hat át bennün­ket, hogy az államjogi viszályok, melyek annak belső consolidálását gátolják, eltávolíttassanak. Azon tudatban, hogy a lakosság ama részének hason érzelmét, melyet képviselünk, fejezzük ki, ismételve kijelentjük a kétséget, hogy e viszo­nyok megoldására még oly áldozatokat is hoz­zunk, melyeket meggyőződésünk szerint a köz­érdek által kívántaknak nem tekintünk, a­meny­nyiben azok a birodalom erejét, azon kezessége­ket, melyeket nemzetiségünk követel és végül további következményeivel amaz ország érde­keit, melynek számára követeltetnek, nem csor­bítják. Akarjuk a békét, de csak azon békét, mely alapjaiban az állandó és a birodalomra valamint részeire jótékony hatás biztosítékait viseli. E szellemben azonban a párt és kormánypolitika mindazon irányával szembe kelle lépnünk s szem­be fogunk lépni ezután is, mely — még ha a lé­tező alkotmányos jogot formaszerűen érintetlenül hagyná, az alkotmány szellemét s a birodalom egységes erejének biztosítását, melyek benne rejlenek, megsérti. Úgy de azonban az alkotmányos jog formális tagadása sőt az országgyűlési jog érvényességé­nek többsége által való tagadása mellé a legfel­sőbb leiratban a kormány oly állásponthoz csat­lakozik, mely e jogalap azon világos elismeré­sét nem tartalmazza, melyet ama kormánynak követelnie kell, mely közreműködésünket az államjogi kérdések megoldásával igénybe veszi. Ki van ugyan benne jelentve, hogy azon kötelezettségek melyet ő felsége többi tartományaival szemben az 1860. oct. 20-diki diplomával az 1861. február 26. és 1867. alap­törvényekkel, végre a magyar királyságnak tett koronázási esküvel magára vállalt. Azonban épen ezen nyilatkozat a cseh királyságot kiveszi az alkotmány keretéből, midőn a nevezett törvé­nyek a legfelsőbb leirat szövege szerint nem többé reá, hanem csak a többi tartományok­ra mutatkoznak kötelezőknek, mi­által egyszers­mind a cseh királyság és lakosai alkotmánysze­­rűen szerzett jogaikat elvesztik. Egyszersmind amaz összeköttetésben, melyben eddig a biro­dalom innenső fele a magyar korona országaival állt, az országgyűlés önálló activitásra hivatik. Az alkotmány részleges elismerése pedig nem képzelhető, ellenkezőleg az az alkotmány általá­nos kötelező erejével épen úgy megférhetlen ellentétben van, mint mint összeegyezhetlen el­lentétben való a cseh korona történeti jogainak elismerésével is. Lehetetlen, hogy a kormány oly intenziókra hivatkozzék, melyeket ezen világos szavakkal öszhangzatba hozni nem lehet; lehetetlen olyan államjogi ellenmondások alapján tovább működ­ni, melyek a jelenleg ülésező országgyűlés alól minden államjogi alapot megvonnak s azt sem történeti, sem alkotmányszerű, sem pedig ad hoc választott alkotmányozó országgyűlésnek tekin­teni nem engedik. Ha teh­át e szerint azon formális alap, melyet a legfe­l­irat a további tárgyalásoknak kölcsö­nöz, egészen ellenmodásos és tarthatatlan, szel­leme szerint a most ülésező országgyűlés tagad­­hatlanul a létező alkotmány alapjától elválasz­tott alkotmányozó országgyűlésnek mutatkozik. Az ilyen országgyűlésben tekintve a válasz­tóinktól nyert mandátum törvényes alapját, az általunk a létező alkotmány lelkiismeretes megtartására tett fogadalmat, végül a reánk háruló kötelesség teljesítését, mely szerint az általunk képviselt lakosságnak az alaptörvények­ben nyert jogaiból le nem mondunk, részt nem vehetünk. Azonban az­által, hogy a kormány actiójának kiindulási pontjául oly tarthatlan alapot vesz, jogosult azon aggályunk is, hogy a hamis lépés­re azon tendentia vezette, miszerint az alkot­mány korlátait áttörje oly politika javára, mely­nek államjogi alapjai ismételve, mint a történet­ben nem létezők kimutattattak s melyeket mi sohasem birunk elismerni; oly politika javára, mely a nemzetek nemzeti összefüggését Ausz­triából szét akarja szakítani; végre oly politika javára, mely az ország állami külön­állásával a birodalom erejét s a nemzeti egyensúly megza­varásával az ország békéjét és jóllétét veszé­lyezteti. Mi nem tudunk s nem fogunk kezet nyújtani oly politikához, mely jó osztrák meggyőződé­seinkkel, nemzeti érzelmeinkkel és érdekeink­kel, legszentebb kötelességeinkkel ellentét­ben áll. Ennél fogva azon nyilatkozatra látjuk ma­gunkat kénytelenítve, hogy az országgy. további tárgyalásain részt nem vehetünk s különösen az általunk képviselt lakosság nevében minden határozat ellen tiltakozunk, mely az országgyűlés alkotmányszerű körét netalán át­lépi vagy pe­dig nem az országgyűlési rendszabályban előírt formák megtartásával hozatnék. Banhaus és Schmeyhal képviselők nyújták át a nyilatkozatot a főmarschallnak, ki sajnála­tát fejezte ki a németek távozása felett. Az or­szággyűlésben a csehek éljenzéssel fogadták azt. Az országgyűlés a kérvényi bizottság meg­választását, noha Rieger indítványozta azt, most is megtagadta, nehogy az által az országgyűlés törvényessége elismertessék. A helyzet megvilágosítására még a bécsi la­pok nyilatkozatainak fontos­ helyei szolgál­hatnak. A „Presse“ az új választási törvényjavaslat­ról a többek közt ezeket mondja: A javaslat minden során piros fonalként a feudal-clericali­­sok egész politikája vonul végig: ellenségesség a német polgárság iránt. Ez állítást számokkal is illustrálják. Míg a városok és kereskedelmi kamrák a német polgárság e városai eddig 87 képviselőt küldöttek, jövőre csak 80 képviselőt küldenek. Ellenben a szláv vidéki községek 79 képviselő helyett 90-t választanak, a nagybirtok pedig megtartja 70 képviselőjét. Ott, hol szláv clerus nincs, a clericalis pártot azzal támogaták, ho­­y az indirect választást, melyet a papság épen úgy gyűlölt, mint a csehek a kereskedelmi kamrákat, eltörölték. Ezenkívül a választókerü­leteket is a clericalisok igényei szerint osztot­ták be. A „Tagespresse“ bizalommal fogadja cseh országgyűléshez intézett királyi leiratot s a vá­lasztási törvény alapját, és elfogadja ámbár rész­letein sok módosítást akar létezni. Hohenwarth gróf küldetése nem a szabadelvűség erősítésé­ből, hanem a pártok kiengeszteléséből áll s e szempontokból a választási reform is más vilá­gításban mutatkozik, mint a liberalismus szem­pontjából. A „N. Fr. Pr.“, melynek a nemzetiségi tör­vényjavaslatról tudomása nem volt, mind a prá­gai leirat tartalmát, mind a választási törvény­­javaslatot a legélénkebben kárhoztatja. A czikk legnagyobb része csak üres szövegezés, tényleges tartalom nélkül s főleg azt kárhoztatja, hogy a cseh államjog egyszerűen elismertetett. Ennek a közélet minden ágára, Ausztria minden institu­­tiójára rendkívüli következményei lesznek. A W. Tagblatt szerint a cseh államjog elis­merése oly állapotot alkotott, mely még Ausz­tria szomorú epizódokban gazdag történetében is páratlan. Az alkotmány Csehországban el­avult privilégiumok javára hatályából kiemelte­­tett, mi jogérvényét az egész országban meg­ingatja. Az osztrák alkotmány már alig létezik. Evvel a magyar is fenyegetve van. Mit fog most a Deákpárt cselekedni? Eddig dualismus volt, most tényleg trialismus van Ausztriá­­­­ban. Ez azonban nem elég, nemsokára a len-

Next