Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-22 / 269. szám
Számra nézve kevesen vagyunk, mi tehát csak a tökély lehető legnagyobb fokára emelkedett képzettséggel juthatunk győzelemre. Ezután a történetből idézett példákkal bizonyító, hogy a képzettség és öntudatos lelkesedés minő fényes győzelmeket arattak a számerő felett. Majd a 3-ik honvédzászlóalj 48. és 49-iki dicső tetteiről szólt s festé, hogy minő kötelességek várnak az újból feltámadt 3 dik honvédzászlóaljra, mint ama nagy név örökösére. A remek s szónoki hévvel előadott beszéd után beszentelé a zászlót s beleveré az első szeget az atya, fiú és szentlélek isten nevében. A második szeget a főispán veré be a király és királyné nevében. A harmadikat Aschermann ezredes József főherczeg, a 4-ket Pongrácz László ezredes gr. Andrásy Gyula nevében. Folytatták a Szegverést: Ziegler tábornok, Kecskemét polgármestere, Osztrovszky, Vadász Manó, a zászlóanya és koszorulányok s többen a katonai és polgári rendből érdemesebb hazafiak nevében, vagy nagy és nemes eszmékért. Ez alatt künn a mozsaraké a honvédek üdvlövései dörögtek. A szertartás véget érvén, a felszentelt zászlót Aschermann ezredes bemutató a templom előtt felállított honvédségnek, jeles beszédben intvén őket a király és haza iránti szeretetre és hűségre, majd Bottlik százados szólt néhány meleg szót, fejtegetvén a mai ünnepély jelentőségét, s szépen emlékezvén meg a honleányi erényekben diszeskedő zászlóanyáról. Mindkét beszéd lelkes éljenzéssel fogadtatott. És most az ünnepély legmagasztosabb mozzanata következett. A honvédek, isten szabad ege alatt, ezerekre menő s mélyen megilletődött nép jelenlétében a zászló alá felesküdtek. Majd a püspök által megáldatván, a Czasarevits ezred zenekarának zenéje mellett elvonultak. Délután 2 órakor vette kezdetét a belvárosi kaszinó termében a zászlóanya bőkezűségéből kétszáz terítékre rendezett díszebéd, melyben az ünnepélyre megjelent közös hadseregbeli és honvédségi tisztikar s Szeged polgárainak előkelősége részt vett, s melynek élvezeteihez a Czasarevits ezred zenekarának szép zenéje is járult. Az első felköszöntést Dáni főispán mondá, az első magyar emberre, a királyra, viharos éljen kíséretében. Még zajosabb, szűnni nem akaró éljenzés kisérte a második felköszöntést, melyet Aschermann ezredes a szeretett királynéra mondott, kinek névünnepe kétszeres jelentőségűvé tette e napot. Színtén nagy lelkesedést idézett elő Horváth Mihály felköszöntése is József főherczegre, a honvédség főparancsnokára, ki dicsőült atyja szép erényeit örökölvén, meleg szeretettel ragaszkodik a magyar nemzethez. A lelkesedés árja meg-megujult, midőn Vadász Manó gr. Andrásy Gyulára, Bottlik százados magyaros rövidséggel a mai ünnepély fődiszére, a zászlóanyára, Löw Lipót eszmedus felköszöntésben Horváth Mihályra, ki irt és csinált is történetet. Aschermann Szeged népére, szép hölgyeire, s különösen az ünnepély bájos virágaira, a koszorulányokra, i£olb Antal helyettes polgármester a 3-dik honvédzászlóalj tisztikarára emelte poharát. — Nagy tetszéssel találkozott Aschermann kitünően szép felköszöntése, melyet német nyelven a közös hadseregre s annak jelenlevő tisztjeire mondott, s melyre Ziegler tábornok Ugyancsak német nyelven válaszolt, rövid, de meleg szavakban éltetvén a honvédséget. Oltványi esperes elmés felköszöntésben Dáni főispánt, Horváth Mihályt és Aschermann ezredest, Dáni főispán pedig Osztrovszkyt, majd Pongrácz László ezredest éltette. Valamennyi felköszöntést zajos éljenzések követték. Utoljára Szél Farkas, honvédhadnagy felköszöntése által provocálva, Osztrovszky beszélt, s beszéde félórát tartó, általános figyelemmel hallgatott szónoklattá nőtte ki magát. Helyzetünket s a honvédség hivatását festé, s a magvas beszéd végével élteté a 3 dik honvédzászlóaljt. Sötét este volt már, midőn a vendégsereg oszlani kezdett. A házak ablakai fényárban úsztak, mert a lakosság önkénytes világítást rendezett. Különöen díszes volt a városháza, melynek tornya egy lángoszlopot képezett. Kilencz órakor kezdődött a honvéd tisztikar által a színház helyiségében rendezett tánczvigalom, mely egész reggelig tartott, s bizonyára sokáig kedves emlékben fog élni Szeged szépei előtt. A honvédlegénység, melynek részére Szeged város képviselősége 1000 irtot szavazott meg, azalatt szintén vidáman mulatott a „Zrinyi“-láz czímzett vendéglőben, Így folyt le a 3 dik honvédzászlóalj zászlószentelési ünnepélye Szegeden, melynek leírása után mi is lelkünk mélyéből kiáltjuk a derék honvédségnek: „ Vezessen a haza szerelme, kisérjen a nemzet hálája!“ R. 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-kén. I. A mai ülés napirendjén az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása volt. A 77. §-ból, mely meghatározza, hogy az alakítandó ipartársulatok alapszabályaikat a kereskedelmi miniszternek bemutatni kötelesek, többen az ellenzék közül azt magyarázták ki, hogy ez által a miniszter jóváhagyási vagy megerősítési jogot gyakorland, pedig e rendelkezésnek más értelme nincs, minthogy a miniszter őrködjék azon kellékek és feltételek megtartása felett, melyeket e törvény az ipartársulatokra nézve előszab, és név szerint a fölött, nehogy a széhek, mint ipartársulatok új életre ébredve folytassák gyűlöletes létezésüket. Az ellenzék, mert a törvényjavaslat ezen egyetlen §-a körül pártok jelentkeztek és sorakoztak pro s contra — azt kívánta, hogy e bemutatás csak „tudomás végett“ történjék, mit a többség már azért sem fogadhatott el, mert a tudomásvételnek más értelme nincs, minthogy az ipartársulat a társulatok könyvébe registráltatik, és a bemutatvány aztán ad acta létetik, a kormány pedig minden észrevételtől, törvényes felügyeleti jogától elzáratik. A szélsőbal ebben nagy elvi kérdést látott, és ismét egy hozzá méltó, kisszerű csínyt producált — név szerinti szavazást követelvén a jobboldal és a balközép nagy boszankodására. A szavazás eredménye az volt, hogy az eredeti javaslatot elfogadták. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Madarász J. a törvényszéki elnökökké és ügyészekké kinevezett képviselők képviselő mandátuma tárgyában interpellál. Az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalása folytattatik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi, Széll, Jámbor. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay gr., Kerkapoly, Szlávy, Pauler, Tisza. Esti lapunkban ismertettük azon vitát, mely az ipartörvény 77. §-ánál kifejlődött. Ennál Csiky Sándor új módosítást nyújt be, mely szerint az ipartársulat alakuló gyűléséből alapszabályait a minisztériumhoz tudomás végett benyújtani köteles legyen. Szlávy József kereskedelmi miniszter. A 15-ös bizottságban, hol a javaslat készült, a baloldal túlsúlyban volt, tehát az ellenzék meg lehet győződve, hogy itt nem valami kormány túlterjeszkedési vágy vagy gyámkodás forog fenn, mert hisz e munkálat tulajdonképen nem is a kormány munkálata. Nem az volt a szempont, hogy a kormány hatása vagy beavatkozása túlterjesztessék, nem! Ezen magának az iparszabadságnak érdekében tétetett be. Helyesen mondotta Tisza Kálmán, hogy alig, de talán épen nem lehet kétségbe vonni az államnak vagy törvényhozásnak jogát, hogy bizonyos társulatoknak alakulását bizonyos feltételekhez kösse. Ez van ezen §-ban megmondva. Másodszor igen helyesen magyarázta Tisza Kálmán (Halljuk!) hogy miért vannak itt oly feltételek beletéve, melyek a társulás feltétlen szabadságát korlátozzák ugyan, de mégis szükségesek, nehogy a széhek az egyik ajtón kimenjenek, a másikon bejöjjenek. Ez volt czélja ezen §-nak, és azért követeltetett, hogy terjesztessenek fel az alapszabályok a kereskedelmi minisztériumnak. Nem lát abban semmi túlterjeszkedést s csak az iparszabadság érdekében mondatott ki az, hogy a kereskedelmi miniszternek legyen alkalma őrködni a felett, hogy a szédrendhez ismét vissza ne csempésztessék. Már maga az, hogy nincs benne directe kimondva, hogy jóváhagyás végett, már maga az bizonyítja, hogy a jóváhagyás nem szükséges. Miután tehát tisztán csak az van mondva, hogy bemutattassanak, ezalatt jóváhagyást nem ért. De aggodalma volna másrészt, ha beletétetnék, mit Mukics képviselő mondott, hogy tudomás végett (Felkiáltások: nem Mukics mondta), mert az eddigi praxis szerint a kormánynál és a hivataloknál általában véve ez csak annyit jelent, hogy tudomásul vétetik, s nem intézkedik semmiről. Ha ez tétetnék bele, akkor az mondatnék, hogy tudomásul vétetik és létetik ad acta. Szónok az-t mint van, úgy értelmezi — és másként értelmezni nem is lehet — hogy a társulat tartozik bemutatni alapszabályait, a minisztérium megnézi, hogy megegyeznek-e azok ezen 77-ik §-al, benne foglaltatik-e az, amit ezen §. követel s nem foglaltatik-e azokban valami, ami azzal ellenkezik? Ha rendben vannak az alapszabályok, visszaküldi azokat, visszaküldi egyszerűen láttamozva. (Helyeslés.) A miniszter beszédére Győrffy Gyula azt jegyzi meg, hogy e pontot a 1503 bizottságban ellenezte, de leszavaztatott, így tehát az egyetlen pontot a jobboldal saját dicsőségei közé sorozhatja (Derültség balfelől), mire Szlávy J. miniszter viszont azt hozzaj fel,hogy igaz, Győrffy tette a módosítványt, de miután más oldalról ellenvetés létetett, utoljára is belenyugodott. (Derültség jobb felől.) Érkövy Adolf előadó: Ha itt felállítunk bizonyos feltételeket, melyek a kormányt is kötik, azok egyúttal kötik az ipartársulat tagjait is. A kormánynak azon joga van, hogy az alapszabályok hozzá beküldetvén, a bemutatott alapszabályokat átnézi, mert a jóváhagyás szó nincs benne ; igen helyesen jegyzi meg a kereskedelmi miniszter, hogy ha azt tennék bele, hogy tudomásul vétetnek, akkor tudjuk, hogy nálunk a curiális stílus szerint ez anynyit tenne, hogy egy jottát sem volna szabad azon változtatni. Márpedig a kormánynak itt az a feladata, hogy meggyőződést szerezzen magának, váljon a törvény által előírt ezen feltételek, melyeket alkalmasint Máramarosban és második, harmadik helyen iparosaink műveltségi fokához képest, különböző formában állítanának össze, elég van-e téve ? Miután tehát itt arról, hogy önkény gyakoroltassék, szó sem lehet, sőt még az sincs benne, hogy a kormány az alapszabályokat jóváhagyja, hanem a kormány arra van utasítva, hogy amennyire szükséges, felügyeletet gyakoroljon az iparűzök érdekében, azt hiszi, hogy a logikai következés az, hogy ,ezen, úgy amint van,elfogadható.(Helyeslés. Éljenzés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: Mukics Ernő azon módosítását, mely szerint a társulatok az alakuló gyűlésből terjesszék fel alapszabályaikat, elfogadja, szintúgy Csiky Sándor azon módosítását is, hogy az alapszabályok a kormányhoz tudomás végett felterjesztessenek. A miniszter azt mondta, hogy e kifejezésnek „tudomás végett“ más értelme a jelenlegi gyakorlat szerint nincs, minthogy a tárgy minden intézkedés nélkül egyszerűen tudomásul vétetett. Nézete szerint ez nem volt ezen kitételnek helyes értelmezése, mert a kormány midőn valamely törvényellenes cselekmény tudomására jön, nem elég, ha azt tudomásul veszi, hanem az ellen föl is kell lépnie, így e mellett is fennmarad a kormánynak az a joga, hogy az alapszabályokra, ha bennük olyanok foglaltatnak, miket a törvény tilt, vagy hiányzanak olyanok, miket a törvény belefoglaltatni parancsol, akkor a miniszternek kötelessége lesz észrevételeit megtenni, bármilyen volt is e tekintetben az eddigi — nézete szerint valóban nem helyes gyakorlat. (Helyeslés balfelől.) Több szónok felírva nem lévén, következik a szavazás. 20 képviselő a szélsőbalról névszerinti szavazást kér. Először az első bekezdésre történt szavazás. A képviselők nevei felolvastatván és szavazataik összeszámláltatván, következő eredmény tűnt ki: 422 igazolt képviselő közül igennel (az eredeti javaslat mellett) szavazott 123, ne mmie 192, távol volt 200, elnök nem szavazott, így a különböző módosítványok elestek. A második bekezdésnél Váradi Gábornak esti lapunkban már ismertetett indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Almássy Sándor e §-hoz, pótlásul új bekezdést indítványoz, mely szerint „a miniszter tartozik a felterjesztett alapszabályokat a benyújtástól számítandó 30 nap alatt netaláni törvényes észrevételeivel együtt a hatóság útján a társulatnak visszaküldeni, amit ha a miniszter elmulaszt, a társulat működését megkezdheti.“ Szlávy József kereskedelmi miniszter belenyugszik a 30 napi határidőbe, de figyelmeztet arra, hogy eleinte igen sűrűen fognak beérkezni ily alapszabályok, ekkor nem lehet e feltételnek megfelelni. Tisza Kálmán Almássy indítványa helyett következő új bekezdés beigtatását kívánja: „Ha a bemutatott alapszabályok a törvényes szabványoknak megfelelnek, azok ellen kifogás nem tehető. Ha a törvény életbeléptetésétől számított első évben alakuló társulatok alapszabályaira nézve 3 hó alatt, a később alakultakra nézve pedig 30 nap alatt észrevétel nem létezik, a társulat alapszabályai értelmében megalakulhat. (Helyeslés.) Almássy Sándor visszavonja módosítását, hozzájárulván Tisza módosítványához, melyet a többség elfogad. A 78. §. változatlanul elfogadtatott. A 79. §. így hangzik : Ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valamint hogy a belépés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat. Simonyi Ernő a 79. §-t ezen szótól kezdve : „valamint hogy“ kihagyatni indítványozza, mert a társulatok a törvény által megengedett korlátok közt személyválogatásra nézve úgy, ahogy nekik tetszik, szabadon alakulhatnak. Szívy József kereskedelmi miniszter figyelmezteti Simonyit, hogy itt nincs szó akármiféle közkereseti társaságokról, vállalatokról, malmokról, hanem humanisticus, a maguk érdekeit előmozdító társulatokról. Stanesku J. Simonyi E. módosítványát pártolja, Deáky Lajos a második bekezdést kihagyatai indítványozza, Máttyus Arisztid a szerkezetet védi, szintúgy Érkövy előadó is. A többség a szerkezetet fogadja el. A 80—81 §§ ok változatlanul elfogadtatnak. 82. §: A társulatnak más ipar társulattal való összeolvadását, vagy a társulati kapocs teljes felbontását célzó közgyűlési határozat végrehajtása csak akkor történhetik, ha a társulat minden kötelezettségeinek és tartozásainak eleget tett. A tartozások levonása után fennmaradó társulati vagyon a társulati tagok közt semmi szín alatt fel nem osztható, hanem ha más ipartársulatba beolvadás nem történik, közhasznú iparozésokra közgyűlés határozat által adományozandó. Ha a társulat ily határozatot hozni nem akarna, a társulati vagyonnak ipari czélra fordítása iránt az illető törvényhatóság fog határozni. Várady Gábor a 77. §. módosítása folytán a második bekezdés utolsó pontját kihagyatni indítványozza. A 3-ik sornak e szava után „történik“ , e szókat ajánlja fölvétetni — „az alapszabályok értelmében.“ A módosítás elfogadtatott, 83. §. A jelen törvény életbeléptetésétől számított 3 hó alatt valamennyi fennálló ezéh megszűnik. Ha a volt ezéhtagoknak legalább egyharmada ezen törvény életbelépte után 9 hó alatt ipartársulatot alkot, a megszűnt ezéh vagyona ezen társulatra száll, ellenkező esetben a volt ezéhtestület vagyonára nézve)a jelen törvény 82. § a lép alkalmazásba. Várady Gábor az utolsó előtti sorban „a volt ezéhtestület“ szó után a következő szókat ajánlja fölvétetni: „Vagyona a ezéh közgyűlése által közhasznú iparczásokra adományozandó és ha a gyűlés ily határozatot hozni nem akar, a társulat vagyona iránt az illető törvényhatóság fog határozni.“ Madarász József a 9 havi határidő helyett, mialatt a volt ezédtagok ipartársulatot alakítanak, csak hat havi határidőt kíván és az „egy harmada“ helyett „több mint fele“ kifejezést ajánl. Péchy Tamás az indítvány utolsó részét pártolja, az elsőt nem. A „többség“ kifejezés elfogadtatott, azonban a 6 havi határidő elvettetett és 9 havi tartatott meg. Holnap az ipartörvényjavaslat folytattatik, mely után a telepítvényekről szóló következik, végre pedig a pénzügyi bizott, jelentése a törvényhatóságok közigazgatási költsége iránt. Legközelebbi ülés holnap reggeli 10 órakor. Ülés vége 2 órakor. Külföld. Gambetta beszéde. Nov. 16 án Gambetta St.-Quentinben nagy és fényes beszédet tartott, melynek fő pontjai következők : „Meg kell vallanunk — mondáa többek közt — hogy a sedani iszonyú catastropha s azon capitulátiók után, melyeket önök jól ismernek, sem erkölcsi, sem társadalmi és katonai tekintetben nem voltunk azon helyzetben, mely egy nemzetnek lehetővé teszi, hogy egy emberképen síkra szálljon. Mégsem lenne igazság azt mondani, hogy Francziaország cserben hagyta önmagát. Nem, ellenkezőleg Francziaország egy ötven év óta előre tervezett, bölcseséggel vezetett, a legéleseszűbb, legfigyelmesebb és legfontosabb államférfiak, valamint tapasztalt vezérek által csodálatos módon előkészített háborúval látta magát szemben; egyszerre oly ellenségei álltak eléje, kik mindennel bírtak, neki pedig semmije sem volt. Mégis hat hónapig ellenállott s fővárosa csak az éhség és a — nem akarom a szót kimondani — gyengeség egyesült hatása alatt dőlt meg. Páristól eltekintve, az ország is mindent megten; nagylelkűen pénzét, vérét, mindennemű anyagi segélyforrását ide adta. Mi nekünk hiányzott, mi minden népnek hiányzik, melyek sokáig tűrik a rabszolgaságot, az az önmagunk iránti hit s az ellenség iránti igazi gyűlölet volt. Szükséges, hogy ezen tapasztalások most áthassanak bennünket. Újra kell kezdenünk nem nemzeti tételünket, mert hála istennek, ha szerencsétlenek voltunk s mérték fölött büntetést szenvedtünk, Francziaország segélyforrásai és lakóinak ruganyos természete folytán ma is sokát számit a világon. Ily néppel nem kell kétségbe esni, de Francziaországnak most szakadatlanul újjászületésének művén kell töprenkednie. Oly kormány kell neki, mely pillanatnyi szükségleteinek s főleg annak megfelel, hogy valódi szerepét a világban ismét visszaszerezze. E pontban legyünk igen tartózkodók s ne mondjunk időelőtti szavakat, mely méltóságunkat, mint legyőzöttek, sérthetné, mert a legyőzöttnek is van méltósága, ha a sors és nem saját hibáinak áldozata volt. Őrizzük a méltóságot, s soha se szóljunk a külföldről; de tudja meg mindenki, hogy folytonosan a külföldre gondolunk, így a „revanche“ helyes útján leszünk, ha sikerült önmagunk felett uralkodnunk, s magunkat féken tartanunk. Bizonyosan nem fogjuk Európa tiszteletét megszerezni, míg belülről erősek nem leszünk s ha azt kérdem magamtól, melyik a legsürgősebb reform, azon következtetésre jutok, hogy termékenyebben nem tehetünk, a szellemeket mi sem nyugtathatja meg s az osztályokat, melyek a törvény daczára még léteznek, mi sem hozhatja egymáshoz annyira közel, mint a nevelés jó adaga, mint a jól vezetett,a kötelező, ingyenes szereken kimondva egészen világi oktatás. (Tetszés.) Igen, egész telkemből óhajtom, hogy nemcsak az államot az egyháztól, hanem az iskolát is elválaszszák az egyháztól. (Élénk tetszés.) Ez a társadalmi és politikai rend követelménye. Mindenek előtt azon vádat akarom visszautasítani, hogy a világi oktatás athetistákat növelne. Azt hiszem, hogy az ember elméjében tiszteletre méltóbb a lelkiismereti szabadságnál nincs s hogy egyszerre a leggyűlöletesebb és legtehetetlenebb merénylet, ha a lelkismeretet elnyomni akarják. Én a vallás iránt ellenséges érzelmű nem vagyok s azért kívánom az egyház elválasztását az iskoláktól. Meg vagyok győződve, hogy épen azért, mert az egyházban uralkodó egyik párt majdnem kizárólag azon jogot igényli magának, hogy a tanítást iskolánkban végezze, a gyermeket művelje és alakítsa s később a férfi, a polgár s igy végre az állam felett is uralkodjék, hogy épen ezért a clerűs megszűnt nagy egyházi testület lenni s politikai fractióvá sülyedt; épen mert az egyház elhagyta az egyházat, sokat vesztett azon tiszteletből, melyet hajdan a papok iránt mutattak s az nem is lehetett máskép, midőn ezek apostoli hivatásukat elérték s a legromlottabb és jogtalanabb kormányok hatalmának eszközeivé váltak, így saját méltóságuk tudatát elveszték s titkos és idegen kormány passiv ügynökei lettek.“ Szónok kimerítően foglalkozik e tárgygyal, kedvezően szól az alsó clerusról, mely érzelmeit a nemzet sorsa iránt még el nem veszté. Azután a köztársaság utolsó hat havi hódításairól szól. „Ekkor oly férfiakat, kik ifjúságukat azzal tölték, hogy a köztársaság uralmát tiszta sophismaként állítsák elő, legerélyesebb, sőt hivatalos védőivé láttunk lenni. Örvendhetni e felett, de az embereket folyton lélekzetben kell tartani s szünet nélkül őrködni kell felettük. A beszéd igy végződik : Elválhatunk tehát azon meggyőződésben, hogy Francziaország a köztársaságnak végleg meg van nyerve, s hogy rövid idő múlva minden pártnak meg kell újulnia , a tévedésükből magához térő hívei a plebiscitumoknak s a tapasztalás által megtanított conservativok naponkint jobban fogják a rend és szabadság kezességeit méltányolni, melyeket egyedül a köztársasági kormány nyújt. Talán adva lesz nekünk minden polgár közreműködése mellett a nagy nemzeti köztársasági párt alapításában részt venni, melynek nincs más dicsvágya, mint az ország jólétét visszaállítani, s minden franczia egyetértését minden jog elismerésével megpecsételni. Akkor a nemzet — minden erejét összeszedve — egyetértvén és szabadon Európa felé fog fordulni s visszanyerheti, a mi az övé, valamint a helyet, mely őt megilleti. (Hosszas tetszés.) Különfélék. Pest, nov. 21. (Consulsági exequatur.) Dr. Meyer Gotthilf Károly bécsi nagykereskedőnek, mint a guatemalai köztársaság bécsi consulának kinevezési okleveléhez a legmagasabb exequatur megadatott. (Kinevezések.) A csongrádi tanitóképezde igazgatótanácsába pótlólag rendes tagul Bagi Gergely birtokos, póttagul pedig Ujhelyi Nándor ügyvéd neveztetett ki a közoktatási miniszter által. jKineveztettek: Kheim Nándor számvevőségi gyakornok a soproni pénzügyigazgatóság számvevő osztályához III. oszt. számtisztté; Boér Péter nagyági szertárnők az abrabányai bányahivatalhoz számvivőnek ;Haller János nagyági bányaszámvivő a zsilvölgyi köszénbánya-hivatalnál pénztárnokká ; Dodorits Sándor adóhivatali ellenőr adószedővé ; Lovaghy Ferencz a letenyei adóhivatalhoz pénztáraikká; Schmiedt Alajos a tapolczai adóhivatalhoz ellenőrré; Skoza Ferencz adóhivatali tiszt ellenőrré; Greger György, Schwarzer Károly és Feilhauer Ignácz főtávirászok pesti távirdai vonalellenőrökké, Greger Ede és Ostermann József főtávirászok temesvári távirdai vonalellenőrökké, Lokai József főtávirász Nagy-Kanizsára, Cseffalvay Dénes Temesvárra, és Grandpierre Károly Kolozsvárra távirdapénztári ellenőrökké. (A szekerészet eltörölt etnék.) Mint ma egy bécsi levélben értesítenek minket, a közös hadügyministériumban azon tervvel foglalkoznának, hogy takarékossági szempontból a szekerészetet, mely egyesegyedül a helyi szolgálatot teljesíti, a katonai szakok sorából kitöröljék és a helyi szolgálatot ajánlati uton magánvállalkozókkal teljesíttessék. A katonai kincstár az által a lovak vásárlására, eltartása, elhelyezése, ápolása és felszerelésére, a törzsfőtisztek fizetésére, a legénység zsoldja, elhelyezése, ruházata és felszerelésére eddig fordított sok milliót takarítana meg. A jelentéktelen helyi szolgálat, minő a takarmány- és kenyérszállítás a helyőrségi csapatok számára, kivált béke idején, egyezkedés útján csekélységbe kerülne. A szekerészethez azonban nem számítandók az ágyukhoz szükséges legénység és a lovak,melyek a tüzérséghez tartozó külön testet képeznek A tervnek azonban a magasabb katonai körökben sok ellensége volna. (Kisfaludi Lipthay Pál) birtokos, f. hó 19-én jegyzé el kecskeméti nagybirtokos Kovács László urnak bájos leányát — Erzsébet kisasszonyt. („Die Bilanz— A mérleg.“) Ez czime egy uj lapnak, melynek mutatványszámát tegnap szerkesztőségünkbe küldték, valószínűleg megbirálás végett. Elmondjuk tehát nézetünket róla. A lap német és magyar nyelven jelenik meg, de azért se nem német, se nem magyar, de kivált magyarsága oly gyalázatos, megbotránkoztató, miszerint nem győzzük eléggé bámulni kiadója vakmerőségét, ki a lap fő feladatául mondja ki, hogy azoknak, kik a magyar nyelvben tökéletes jártassággal nem bírnak, alkalmat nyujtand hazai nyelvünk tökéletes megszerezhetésére. Hogy egy olyan lap, melynek első vezérczikke következő ékes mondattal kezdődik : „Ha minden előjelek nem csalódtalak,“ miként mer a „parajként burjánzó filkirodalom“ felett palctát törni, s általában mit ért a „firkirodalom“ szó alatt, azt ezen, magát hetilapnak nevező irodalmi csodabogárból megérteni nem tudtuk. És mégsem röstelli azt mondani, hogy a hazai és külföldi irodalom legjelesb termékeinek közlése által reméli mindazon eszméket, melyek az igazi műveltség alapját képezik, „midőn azoknak olvasói tág körében ismerteti“ hazánkban meghonosíthatni. Mindenekelőtt inkább egy magyar nyelvtan alapos tanulmányozását ajánljuk a szerkesztő úrnak. Jellemző az új lapra, hogy már a mutatványszám tárczája — kimaradt, minek a lap olvasói örvendhetnek leginkább. (A „Corvina“ választmánya tegnap, e hó 20-án tartott ülésében az igazgató azon jelentése alapján, hogy az egy nyomda tervezett vétele végett kibocsátandó 20 frtos részvényekre eddig 400 aláíró jelentkezett, de az ügy iránt érdeklődő kezekben még künn levő íveken több is remélhető, egyik szakértő tagját egy a czélnak megfelelő nyomda vételes kezelése költségeinek tervezete kidolgozásával bizta meg. Továbbá bizottmányt nevezett ki, mely a társulat eddigi kiadványai csekélyebb mérvű terjedése okait kifürkészvén, mennyiben azokat az eddig megjelent munkák belértékében találná, véleményt terjeszszen elő, miként lenne az ezentúl kiadandó munkák jobb megválasztása, a legjobb munkák beszerzése s a kiadványok minél nagyobb terjesztése eszközlendő. Mindkét tervezet az e hó 27-én tartandó vál. ülés elé terjesztendő, mely azok elfogadhatása esetében a részvényeseket rendkívüli közgyűlésre azonnal összehívja. Megemlítjük még, hogy ama 400 aláíró korántsem a vagyonos osztályokból került ki, hanem kisebb birtokosok, hivatalnokok, megyei tisztviselők, ügyvédek, lelkészek s tanítók. Reméljük, vagyonos, hazánkfiai is fogják ez ügyet pártolni. (Borzasztó gyilkosság.) Füzes- Gyarmaton egy apának három fia volt, kik a legnagyobb viszályban éltek egymás közt, utóbbi időben aztán elváltak egymástól, egyik apósához, másik szolgálatba ment, harmadik a szülői háznál maradt. A viszálykodás azonban ez elkülönzés által sem szűnt meg. A múlt héten a két nagyobb, a szülői háznál és apósánál lakó, összekocczant, mely aztán azzal végződött, hogy utóbbi bátyja karját, vasvillával döfé keresztül. Erre a tettest a község börtönébe csukták, honnan azonban f. hó 14 én éjjel kiszökött, s egyenesen a szülői háznak tartva, alvó testvérét szivén s gyomorban összevagdalva, meggyilkoló. A tusára felébredt apa hasonló sorsban részesült, s midőn a zajra az édes anya is bejött, s látta meggyilkolt férjét és gyermekét, követelé a gyilkostól, hogy most már ölje meg őt is ; a gyilkos gyermek előbb vonakodott, de ismételt követelésre anyját is meggyilkoló. — A borzasztó tett után magát akará kivégezni, nyakán és gyomrán mély sebeket ejtve a szülő s testvérgyilkoló kézzel, azonban a sebek sem idézték elő rögtöni halálát, bár a gyomron ejtett vágás annyira mély, hogy felgyógyulása alig hihető. Helyi hírek. (A népszínházi bizottmány) Gyöngyössy h. főpolgármester elnökletete alatt ma d. e. 11 órakor ülést tartott, melyen a telek kijelölésére kiküldött albizottmány nevében Gerlóczy tanácsnok referált, az albizottmány több helyen nézett telket, különösen a kerepesi utón a tóttemplom közelében, s másikat a dohány-utczában, azonban egyik sem czélszerű. Legalkalmasabb hely a Hermina-tér, mely legolcsóbb is lenne, és az új boulevardra esik. Tavaszy is czélszerűnek találja e tért és megjegyzi, hogy a bel- József és Firencz város színi igényeinek kielégítésére később majd lehet szintén találni telket; szónok különösen hangsúlyozza a Terézváros megmagyarosodásának szükségét, mi a népszínházzal biztosan elérhető. Bemutatja két térrajzát a Hermina-térnek, melyek egyike szerint a színház homlokzata egyenesen a boulevardra építendő házak vonalába esnék, míg a másik szerint a színház annyira befelé építtetnék, hogy a színház homlokzata és a boulevardvonal között tágas tér maradna közlekedésre. Mindkét tervrajz szerint 992 □ et igényeltetnék, mit a bizottmány is elég nagy térnek talál. Steiger indítványára megkeresik a közmunkatanácsot a telek átengedése iránt, azon reményben, hogy az elég hazafias lesz a telket átengedni. Csak ha a tér biztosítva lesz, látja idején a vállalat pénzügyi oldalát megbeszélni, s ha a színház létesítésére nézve már minden tényező megteremtetett, a kész tervezet bemutatandó a városi hatóságnak, hogy az a Hermina-tér átengedése iránt határozzon. Reitter miniszeri tanácsos felemlíti, hogy az épen most kiállított szabályozási tervekre vonatkozó programmban két népszinházi telek kijelölése utasításul van adva s így javasolja a tervek megtekintését. Második kérdésnek tekinti továbbá, várjon a váczi-útt és boulevardra tervezett nagy operaházra jut-e ott elegendő tér műtszónok alig hisz , s igy az operaházat kell majd a Hermina-térre építeni. Különben műszaki tekintetben nem talál akadályt a népszínház odaépítése ellen. Tavaszi Petőfy szobrát is a népszínház előtt akarja felállittatni. Hosszas ide-oda beszélgetés után végre abban állapodtak meg, hogy a népszínházra nézve legalkalmasabb a Herminator s igy annak megszerzése végett a szükséges lépések meg fognak tétetni. Ennek elhatározása után a gyűlés feloszlott. (Budaváros bevételei és kiadásainak kimutatása). A budavárosi főkönyvvivő egy kimutatást terjesztett a budai tanács elé a folyó év bevételei és kiadásairól, és ez alkalommal igen érdekes párhuzamot vont az 1867.