Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-22 / 269. szám

Számra nézve kevesen vagyunk, mi tehát csak a tökély lehető legnagyobb fokára emelkedett képzettséggel juthatunk győzelemre. Ezután a történetből idézett példákkal bizonyító, hogy a képzettség és öntudatos lelkesedés minő fényes győzelmeket arattak a számerő felett. Majd a 3-ik honvédzászlóalj 48. és 49-iki dicső tetteiről szólt s festé, hogy minő kötelességek várnak az újból feltámadt 3 dik honvédzászlóaljra, mint ama nagy név örökösére. A remek s szónoki hévvel előadott beszéd után beszentelé a zászlót s beleveré az első szeget az atya, fiú és szent­lélek isten nevében. A második szeget a főispán veré be a király és királyné nevében. A harma­dikat Ascher­mann ezredes József főher­­czeg, a 4-ket Pongrácz László ezredes gr. A­n­d­r­á­s­y Gyula nevében. Folytatták a Szegverést: Ziegler tábornok, Kecskemét pol­gármestere, Osztrovszky, Vadász Manó, a zász­lóanya és koszorulányok s többen a katonai és polgári rendből érdemesebb hazafiak nevében, vagy nagy és nemes eszmékért. Ez alatt künn a mozsaraké a honvédek üdv­lövései dörögtek. A szertartás véget érvén, a felszentelt zászlót Aschermann ezredes bemu­tató a templom előtt felállított honvédségnek, jeles beszédben intvén őket a király és haza iránti szeretetre és hűségre, majd Bottlik százados szólt néhány meleg szót, fejtegetvén a mai ünnepély jelentőségét, s szépen emlékezvén meg a honleányi erényekben diszeskedő zászló­anyáról. Mindkét beszéd lelkes éljenzéssel fogadtatott. És most az ünnepély legmagasztosabb mozzanata következett. A honvédek, isten szabad ege alatt, ezerekre menő s mélyen megilletődött nép je­lenlétében a zászló alá felesküdtek. Majd a püs­pök által megáldatván, a Czasarevits ezred zene­karának zenéje mellett elvonultak. Délután 2 órakor vette kezdetét a belvárosi kaszinó termében a zászlóanya bőkezűségéből kétszáz terítékre rendezett díszebéd, melyben az ünnepélyre megjelent közös hadseregbeli és honvédségi tisztikar s Szeged polgárainak elő­kelősége részt vett, s melynek élvezeteihez a Czasarevits ezred zenekarának szép zenéje is járult. Az első felköszöntést Dáni főispán mondá, az első magyar emberre, a királyra, viharos éljen kíséretében. Még zajosabb, szűnni nem akaró éljenzés kisérte a második felköszöntést, melyet Aschermann ezredes a szeretett királynéra mon­dott, kinek névünnepe kétszeres jelentőségűvé tette e napot. Színtén nagy lelkesedést idézett elő Horváth Mihály felköszöntése is József fő­­herczegre, a honvédség főparancsnokára, ki di­­csőült atyja szép erényeit örökölvén, meleg sze­retettel ragaszkodik a magyar nemzethez. A lel­kesedés árja meg-megujult, midőn Vadász Manó gr. Andrásy Gyulára, Bottlik százados magya­ros rövidséggel a mai ünnepély fődiszére, a zászlóanyára, Löw Lipót eszmedus felköszöntés­ben Horváth Mihályra, ki irt és csinált is törté­netet. Aschermann Szeged népére, szép höl­gyeire, s különösen az ünnepély bájos virágaira, a koszorulányokra, i£olb Antal helyettes pol­gármester a 3-dik honvédzászlóalj tisztikarára emelte poharát. — Nagy tetszéssel találkozott Aschermann kitünően szép felköszöntése, melyet német nyelven a közös hadseregre s annak jelen­levő tisztjeire mondott, s melyre Ziegler tábor­nok Ugyancsak német nyelven válaszolt, rövid, de meleg szavakban éltetvén a honvédséget. Oltványi esperes elmés felköszöntésben Dáni főispánt, Horváth Mihályt és Aschermann ezre­dest, Dáni főispán pedig Osztrovszkyt, majd Pongrácz László ezredest éltette. Valamennyi felköszöntést zajos éljenzések követték. Utoljára Szél Farkas, honvédhadnagy felköszöntése által provocálva, Osztrovszky beszélt, s beszéde fél­­órá­t tartó, általános figyelemmel hallgatott szó­noklattá nőtte ki magát. Helyzetünket s a hon­védség hivatását festé, s a magvas beszéd végé­vel élteté a 3 dik honvédzászlóaljt. Sötét este volt már, midőn a vendégsereg osz­­lani kezdett. A házak ablakai fényárban úsz­tak, mert a lakosság önkénytes világítást rende­zett. Különö­en díszes volt a városháza, mely­nek tornya egy lángoszlopot képezett. Kilencz órakor kezdődött a honvéd­ tisztikar által a színház helyiségében rendezett tánczvi­­galom, mely egész reggelig tartott, s bizonyára sokáig kedves emlékben fog élni Szeged szépei előtt. A honvédlegénység, melynek részére Szeged város képviselősége 1000 irtot szavazott meg, azalatt szintén vidáman mulatott a „Zrinyi“-láz czímzett vendéglőben, Így folyt le a 3 dik honvédzászlóalj zászló­­szentelési ünnepélye Szegeden, melynek leírása után mi is lelkünk mélyéből kiáltjuk a derék honvédségnek: „ Vezessen a haza szerelme, ki­sérjen a nemzet hálája!“ R. 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-kén. I. A mai ülés napirendjén az ipartörvényjavas­lat részletes tárgyalásának folytatása volt. A 77. §-ból, mely meghatározza, hogy az alakítandó ipartársulatok alapszabályaikat a kereskedelmi miniszternek bemutatni kötelesek, töb­ben az ellenzék közül azt magyarázták ki, hogy ez által a miniszter jóváhagyási vagy megerősí­tési jogot gyakorland, pedig e rendelkezésnek más értelme nincs, minthogy a miniszter őrköd­jék azon kellékek és feltételek megtartása felett, melyeket e törvény az ipartársulatokra nézve előszab, és név szerint a fölött, nehogy a széhek, mint ipartársulatok új életre ébredve folytassák gyűlöletes létezésüket. Az ellenzék, mert a törvényjavaslat ezen egyetlen §-a körül p­á­r­t­ok jelentkeztek és sorakoztak pro s contra — azt kívánta, hogy e bemutatás csak „tudomás végett“ történjék, mit a többség már azért sem fogadhatott el, mert a tudomásvételnek más ér­telme nincs, minthogy az ipartársulat a társula­tok könyvébe registráltatik, és a bemutatvány aztán ad acta létetik, a kormány pedig minden észrevételtől, törvényes felügyeleti jogától el­­záratik. A szélsőbal ebben nagy elvi kérdést látott, és ismét egy hozzá méltó, kisszerű csínyt pro­­ducált — név szerinti szavazást követelvén a jobboldal és a balközép nagy boszankodására. A szavazás eredménye az volt, hogy az eredeti javaslatot elfogadták. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések. Kérvények. Madarász J. a tör­vényszéki elnökökké és ügyészekké kinevezett kép­viselők képviselő mandátuma tárgyában interpellál. Az ipartörvényjavaslat részletes tárgyalása folytat­ta­tik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi, Széll, Jámbor. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay gr., Kerkapoly, Szlávy, Pauler, Tisza. Esti lapunkban ismertettük azon vitát, mely az ipartörvény 77. §-ánál kifejlődött. E­n­nál C­s­i­k­y Sándor új módosítást nyújt be, mely szerint az ipartársulat alakuló gyűlé­séből alapszabályait a minisztériumhoz tudomás végett benyújtani köteles legyen. Szlávy József kereskedelmi miniszter. A 15-ös bizottságban, hol a javaslat készült, a baloldal túlsúlyban volt, tehát az ellenzék meg lehet győződve, hogy itt nem valami kor­mány túlterjeszkedési vágy vagy gyámkodás forog fenn, mert hisz e munkálat tulajdonképen nem is a kormány munkálata. Nem az volt a szempont, hogy a kormány hatása vagy beavat­kozása túlterjesztessék, nem! Ezen­­­ magának az iparszabadságnak érdekében tétetett be. He­lyesen mondotta Tisza Kálmán, hogy alig, de talán épen nem lehet kétségbe vonni az állam­nak vagy törvényhozásnak jogát, hogy bizonyos társulatoknak alakulását bizonyos feltételekhez kösse. Ez van ezen §-ban megmondva. Másod­szor igen helyesen magyarázta Tisza Kálmán (Halljuk!) hogy miért vannak itt oly feltételek beletéve, melyek a társulás feltétlen szabadsá­gát korlátozzák ugyan, de mégis szükségesek, nehogy a széhek az egyik ajtón kimenjenek, a másikon bejöjjenek. Ez volt czélja ezen §-nak, és azért követeltetett, hogy terjesztessenek fel az alapszabályok a kereskedelmi miniszté­riumnak. Nem lát abban semmi túlterjeszkedést s csak az iparszabadság érdekében mondatott ki az, hogy a kereskedelmi miniszternek legyen al­kalma őrködni a felett, hogy a szédrendhez is­mét vissza ne csempésztessék. Már maga az, hogy nincs benne directe ki­mondva, hogy jóváhagyás végett, már maga az bizonyítja, hogy a jóváhagyás nem szükséges. Miután tehát tisztán csak az van mondva, hogy bemutattassanak, ezalatt jóváhagyást nem ért. De aggodalma volna másrészt, ha beletétetnék, mit Mukics képviselő mondott, hogy tudomás végett (Felkiáltások: nem Mukics mondta), mert az eddigi praxis szerint a kormánynál és a hi­vataloknál általában véve ez csak annyit jelent, hogy tudomásul vétetik, s nem intézkedik sem­miről. Ha ez tétetnék bele, akkor az mondatnék, hogy tudomásul vétetik és létetik ad acta. Szó­nok a­z-t mint van, úgy értelmezi — és másként értelmezni nem is lehet — hogy a társulat tar­tozik bemutatni alapszabályait, a minisztérium megnézi, hogy megegyeznek-e azok ezen 77-ik §-al, benne foglaltatik-e az, a­mit ezen §. köve­tel s nem foglaltatik-e azokban valami, a­mi az­zal ellenkezik? Ha rendben vannak az alapsza­bályok, visszaküldi azokat, visszaküldi egysze­rűen láttamozva. (Helyeslés.) A miniszter beszédére G­y­ő­r­f­f­y Gyula azt jegyzi meg, hogy e pontot a 15­03 bizottságban ellenezte, de leszavaztatott, így tehát az egyetlen pontot a jobboldal saját dicsőségei közé soroz­hatja (Derültség balfelől), mire Szlávy J. miniszter viszont azt hozzaj fel,hogy igaz, Győrffy tette a módosítványt, de miután más oldalról ellenvetés létetett, utoljára is belenyugodott. (Derültség jobb felől.) Érkövy Adolf előadó: Ha itt felállítunk bizonyos feltételeket, melyek a kormányt is kötik, azok egyúttal kötik az ipartársulat tagjait is. A kormánynak azon joga van, hogy az alapszabályok hozzá beküldetvén, a bemutatott alapszabályokat átnézi, mert a jó­váhagyás szó nincs benne ; igen helyesen jegyzi meg a kereskedelmi miniszter, hogy ha azt ten­nék bele, hogy tudomásul vétetnek, akkor tud­juk, hogy nálunk a curiális stílus szerint ez any­­nyit tenne, hogy egy jottát sem volna szabad azon változtatni. Már­pedig a kormánynak itt az a feladata, hogy meggyőződést szerezzen magának, váljon a törvény által előírt ezen feltételek, melyeket alkalmasint Máramarosban és második, harma­dik helyen iparosaink műveltségi fokához ké­pest, különböző formában állítanának össze, elég van-e téve ? Miután tehát itt arról, hogy önkény gyakoroltassék, szó sem lehet, sőt még az sincs benne, hogy a kormány az alapszabá­lyokat jóváhagyja, hanem a kormány arra van utasítva, hogy a­mennyire szükséges, felügyele­tet gyakoroljon az iparűzök érdekében, azt hi­szi, hogy a logikai következés az, hogy ,ezen­­, úgy a­mint van,elfogadható.(Helyeslés. Éljen­zés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: Mukics Ernő azon módosítását, mely szerint a társulatok az alakuló gyűlésből terjesszék fel alapszabályaikat, elfogadja, szintúgy Csiky Sán­dor azon módosítását is, hogy az alapszabályok a kormányhoz tudomás végett felterjesztesse­nek. A miniszter azt mondta, hogy e kifejezés­nek „tudomás végett“ más értelme a jelenlegi gyakorlat szerint nincs, minthogy a tárgy min­den intézkedés nélkül egyszerűen tudomásul vétetett. Nézete szerint ez nem volt ezen kitételnek helyes értelmezése, mert a kormány midőn va­lamely törvényellenes cselekmény tudomására jön, nem elég, ha azt tudomásul veszi, hanem az ellen föl is kell lépnie, így e mellett is fennma­rad a kormánynak az a joga, hogy az alapsza­bályokra, ha bennük olyanok foglaltatnak, mi­ket a törvény tilt, vagy hiányzanak olyanok, miket a törvény belefoglaltatni parancsol, ak­kor a miniszternek kötelessége lesz észrevéte­leit megtenni, bármilyen volt is e tekintetben az eddigi — nézete szerint valóban nem helyes gyakorlat. (Helyeslés balfelől.) Több szónok felírva nem lévén, következik a szavazás. 20 képviselő a szélsőbalról név­szerinti szavazást kér. Először az első be­kezdésre történt szavazás. A képviselők nevei felolvastatván és szavaza­taik összeszámláltatván, következő eredmény tűnt ki: 422 igazolt képviselő közül igennel (az eredeti javaslat mellett) szavazott 123, n­e m­­mi­e 1­92, távol volt 200, elnök nem szavazott, így a különböző módosítványok elestek. A második bekezdésnél V­áradi Gábor­nak esti lapunkban már ismertetett indítványa egyhangúlag elfogadtatott. A­l­m­á­s­s­y Sándor e §-hoz, pótlásul új be­kezdést indítványoz, mely szerint „a miniszter tartozik a felterjesztett alapszabályokat a be­nyújtástól számítandó 30 nap alatt netaláni tör­vényes észrevételeivel együtt a hatóság útján a társulatnak visszaküldeni, a­mit ha a minisz­ter elmulaszt, a társulat működését megkezd­heti.“ Szlávy József kereskedelmi miniszter be­lenyugszik a 30 napi határidőbe, de figyelmeztet arra, hogy eleinte igen sűrűen fognak beérkezni ily alapszabályok, ekkor nem lehet e feltételnek megfelelni. Tisza Kálmán Almássy indítványa helyett következő új bekezdés beigtatását kívánja: „Ha a bemutatott alapszabályok a törvényes szabvá­nyoknak megfelelnek, azok ellen kifogás nem tehető. Ha a törvény életbeléptetésétől számított első évben alakuló társulatok alapszabályaira nézve 3 hó alatt, a később alakultakra nézve pedig 30 nap alatt észrevétel nem létezik, a tár­sulat alapszabályai értelmében megalakulhat. (Helyeslés.) Almássy Sándor visszavonja módosítá­sát, hozzájárulván Tisza módosítványához, me­lyet a többség elfogad. A 78. §. változatlanul el­fogadtatott. A 79. §. így hangzik : Ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valamint hogy a belépés sem ta­gadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó ja­vadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat. S­i­m­o­n­y­i Ernő a 79. §-t ezen szótól kezd­ve : „valamint hogy“ kihagyatni indítványozza, mert a társulatok a törvény által megengedett korlátok közt személyválogatásra nézve úgy, a­hogy nekik tetszik, szabadon alakulhatnak. Szí­­­v­y József kereskedelmi miniszter fi­gyelmezteti Simonyit, hogy itt nincs szó akármi­féle közkereseti társaságokról, vállalatokról, malmokról, hanem humanisticus, a maguk érde­keit előmozdító társulatokról. Stanesku J. Simonyi E. módosítványát pártolja, D­e­á­k­y Lajos a második bekezdést kihagyatai indítványozza, Máttyus Arisztid a szerkezetet védi, szintúgy Érkövy előadó is. A többség a szerkezetet fogadja el. A 80—81 §§ ok változatlanul elfogadtatnak. 82. §: A társulatnak más ipar társulattal való összeolvadását, vagy a társulati kapocs teljes felbontását c­élzó közgyűlési határozat végre­hajtása csak akkor történhetik, ha a társulat minden kötelezettségeinek és tartozásainak ele­get tett. A tartozások levonása után fennmaradó társu­lati vagyon a társulati tagok közt semmi szín alatt fel nem osztható, hanem ha más ipartársu­latba beolvadás nem történik, közhasznú iparozé­­sokra közgyűlés határozat által adományozandó. Ha a társulat ily határozatot hozni nem akarna, a társulati vagyonnak ipari czélra fordítása iránt az illető törvényhatóság fog határozni. Várady Gábor a 77. §. módosítása folytán a második bekezdés utolsó pontját kihagyatni indítványozza. A 3-ik sornak e szava után „tör­ténik“ , e szókat ajánlja fölvétetni — „az alap­szabályok értelmében.“ A módosítás elfogadtatott, 83. §. A jelen törvény életbeléptetésétől szá­mított 3 hó alatt valamennyi fennálló ezéh meg­szűnik. Ha a volt ezéhtagoknak legalább egy­harmada ezen törvény életbelépte után 9 hó alatt ipartársulatot alkot, a megszűnt ezéh vagyona ezen társulatra száll, ellenkező esetben a volt ezéhtestület vagyonára nézve)a jelen törvény 82. § a lép alkalmazásba. V­á­r­a­d­y Gábor az utolsó előtti sorban „a volt ezéh­testület“ szó után a következő szókat ajánlja fölvétetni: „Vagyona a ezéh közgyűlése által közhasznú iparczásokra adományozandó és ha a gyűlés ily határozatot hozni nem akar, a társulat vagyona iránt az illető törvényhatóság fog határozni.“ Madarász József a 9 havi határidő he­lyett, mialatt a volt ezédtagok ipartársulatot ala­kítanak, csak hat havi határidőt kíván és az „egy harmada“ helyett „több mint fele“ kifeje­zést ajánl. P­é­c­h­y Tamás az indítvány utolsó részét pártolja, az elsőt nem. A „többség“ kifejezés elfogadtatott, azon­ban a 6 havi határidő elvettetett és 9 havi tar­tatott meg. Holnap az ipartörvényjavaslat folytattatik, mely után a telepítvényekről szóló következik, végre pedig a pénzügyi bizott, jelentése a tör­vényhatóságok közigazgatási költsége iránt. Legközelebbi ülés holnap reggeli 10 órakor. Ülés vége 2 órakor. Külföld. Gambetta beszéde. Nov. 16 án Gambetta St.-Quentinben nagy és fényes beszédet tartott, melynek fő pontjai kö­vetkezők : „Meg kell vallanunk — mondá­a többek közt — hogy a sedani iszonyú catastropha s azon ca­­pitulátiók után, melyeket önök jól ismernek, sem erkölcsi, sem társadalmi és katonai tekin­tetben nem voltunk azon helyzetben, mely egy nemzetnek lehetővé teszi, hogy egy emberképen síkra szálljon. Még­sem lenne igazság azt mon­dani, hogy Francziaország cserben hagyta ön­magát. Nem, ellenkezőleg Francziaország egy ötven év óta előre tervezett, bölcseséggel veze­tett, a legéleseszűbb, legfigyelmesebb és legfon­tosabb államférfiak, valamint tapasztalt vezérek által csodálatos módon előkészített háborúval látta magát szemben; egyszerre oly ellenségei álltak eléje, kik mindennel bírtak, neki pedig semmije sem volt. Mégis hat hónapig ellenállott s fővárosa csak az éhség és a — nem akarom a szót kimondani — gyengeség egyesült hatása alatt dőlt meg. Páristól eltekintve, az ország is mindent meg­­ten; nagylelkűen pénzét, vérét, mindennemű anyagi segélyforrását ide adta. Mi nekünk hiány­zott, mi minden népnek hiányzik, melyek sokáig tűrik a rabszolgaságot, az az önmagunk iránti hit s az ellenség iránti igazi gyűlölet volt. Szük­séges, hogy ezen tapasztalások most áthassanak bennünket. Újra kell kezdenünk nem nemzeti tételünket, mert hála istennek, ha szerencsétle­nek voltunk s mérték fölött büntetést szenved­tünk, Francziaország segélyforrásai és lakóinak ruganyos természete folytán ma is sokát számit a világon. Ily néppel nem kell kétségbe esni, de Francziaországnak most szakadatlanul újjászüle­tésének művén kell töprenkednie. Oly kormány kell neki, mely pillanatnyi szük­ségleteinek s főleg annak megfelel, hogy valódi szerepét a világban ismét visszaszerezze. E pontban legyünk igen tartózkodók s ne mond­junk időelőtti szavakat, mely méltóságunkat, mint legyőzöttek, sérthetné, mert a legyőzöttnek is van méltósága, ha a sors és nem saját hibái­nak áldozata volt. Őrizzük a méltóságot, s soha se szóljunk a külföldről; de tudja meg minden­ki, hogy folytonosan a külföldre gondolunk, így a „revanche“ helyes útján leszünk, ha sikerült önmagunk felett uralkodnunk, s magunkat fé­ken tartanunk. Bizonyosan nem fogjuk Európa tiszteletét megszerezni, míg belülről erősek nem leszünk s ha azt kérdem magamtól­, melyik a legsürgősebb reform, azon következtetésre jutok, hogy termé­kenyebben nem tehetünk, a szellemeket mi sem nyugtathatja meg s az osztályokat, melyek a törvény daczára még léteznek, mi sem hozhatja egymáshoz annyira közel, mint a nevelés jó ada­­ga, mint a jól vezetett,a kötelező, ingyenes s­zere­ken kimondva egészen világi oktatás. (Tet­szés.) Igen, egész telkemből óhajtom, hogy nem­csak az államot az egyháztól, hanem az is­kolát is elválaszszák az egy­háztól. (Élénk tetszés.) Ez a társadalmi és politikai rend követelménye. Mindenek előtt azon vádat akarom visszautasítani, hogy a világi oktatás athetistákat növelne. Azt hiszem, hogy az ember elméjében tisztelet­re méltóbb a lelkiismereti szabadságnál nincs s hogy egyszerre a leggyűlöletesebb és legtehetet­lenebb merénylet, ha a lelkismeretet elnyomni akarják. Én a vallás iránt ellenséges érzelmű nem vagyok s azért kívánom az egyház elvá­lasztását az iskoláktól. Meg vagyok győződve, hogy épen azért, mert az egyházban uralkodó egyik párt majdnem kizárólag azon jogot igényli magának, hogy a tanítást iskolánkban végezze, a gyermeket művelje és alakítsa s később a férfi, a polgár s igy végre az állam felett is ural­kodjék, hogy épen ezért a clerűs megszűnt nagy egyházi testület lenni s politikai fractióvá sü­­lyedt; épen mert az egyház elhagyta az egy­házat, sokat vesztett azon tiszteletből, melyet hajdan a papok iránt mutattak s az nem is lehe­tett máskép, midőn ezek apostoli hivatásukat elérték s a legromlottabb és jogtalanabb kormá­nyok hatalmának eszközeivé váltak, így saját méltóságuk tudatát elveszték s titkos és idegen kormány passiv ügynökei lettek.“ Szónok kimerítően foglalkozik e tárgygyal, kedvezően szól az alsó clerusról, mely érzelmeit a nemzet sorsa iránt még el nem vesz­té. Azután a köztársaság utolsó hat havi hódí­tásairól szól. „Ekkor oly férfiakat, kik ifjúságu­kat azzal tölték, hogy a köztársaság uralmát tiszta sophismaként állítsák elő, legerélyesebb, sőt hivatalos védőivé láttunk lenni. Örvendhet­ni e felett, de az embereket folyton lélekzetben kell tartani s szünet nélkül őrködni kell felettük. A beszéd igy végződik : Elválhatunk tehát azon meggyőződésben, hogy Francziaország a köztársaságnak végleg meg van nyerve, s hogy rövid idő múlva minden pártnak meg kell újul­nia , a tévedésükből magához térő hívei a ple­­biscitumoknak s a tapasztalás által megtanított conser­vativok naponkint jobban fogják a rend és szabadság kezességeit méltányolni, melyeket egyedül a köztársasági kormány nyújt. Talán adva lesz nekünk minden polgár köz­reműködése mellett a nagy nemzeti köztársasági párt alapításában részt venni, melynek nincs más dicsvágya, mint az ország jólétét visszaál­lítani, s minden franczia egyetértését minden jog elismerésével megpecsételni. Akkor a nem­zet — minden erejét összeszedve — egyetértvén és szabadon Európa felé fog fordulni s vissza­nyerheti, a mi az övé, valamint a helyet, mely őt megilleti. (Hosszas tetszés.) Különfélék. Pest, nov. 21. (C­o­n­s­u­l­s­á­g­i e­x­e­q­u­a­t­u­r.) Dr. Meyer Gotthilf Károly bécsi nagykereskedőnek, mint a guatemalai köztársaság bécsi consulának kinevezési okleveléhez a legmagasabb exequatur megadatott. (Kinevezések.) A csongrádi tanitóké­­pezde igazgatótanácsába pótlólag rendes tagul B­a­g­i Gergely birtokos, póttagul pedig U­j­­helyi Nándor ügyvéd neveztetett ki a köz­oktatási miniszter által. jKineveztettek: K­h­e­i­m Nándor számvevőségi gyakornok a soproni pénzügyigazgatóság számvevő osztályához III. oszt. számtisztté; B­o­é­r Péter nagyági szertár­nők az abrabányai bányahivatalhoz számvivő­nek ;Haller János nagyági bányaszámvivő a zsilvölgyi köszénbánya-hivatalnál pénztár­nokká ; Dod­orits Sándor adóhivatali el­lenőr adószedővé ; L­o­v­a­g­h­y Ferencz a letenyei adóhivatalhoz pénztáraikká; Schmiedt Alajos a tapolczai adóhivatalhoz ellenőrré; S­k­o­z­a Ferencz adóhivatali tiszt ellenőrré; G­r­e­g­e­r György, Schwarzer Károly és Feilhauer Ignácz főtávirászok pesti távirdai vonalellenőrökké, G­r­e­g­e­r Ede és Ostermann József főtávirászok temesvári távirdai vonalellenőrökké, Lokai József fő­­távirász Nagy-Kanizsára, Cseffalvay Dé­nes Temesvárra, és Grandpierre Károly Kolozsvárra távirdapénztári ellenőrökké. (A szekerészet el­tö­r­ö­lt e­tn­é­k.) Mint ma egy bécsi levélben értesítenek minket, a k­özös hadügyministériumban azon tervvel fog­lalkoznának, hogy takarékossági szempontból a szekerészetet, mely egyesegyedül a helyi szol­gálatot teljesíti, a katonai szakok sorából kitö­röljék és a helyi szolgálatot ajánlati uton ma­gán­vállalkozókkal teljesíttessék. A katonai kincstár az által a lovak vásárlására, eltartása, elhelyezése, ápolása és felszerelésére, a törzs­főtisztek fizetésére, a legénység zsoldja, elhelye­zése, ruházata és felszerelésére eddig fordított sok milliót takarítana meg. A jelentéktelen helyi szolgálat, minő a takarmány- és kenyér­szállítás a helyőrségi csapatok számára, kivált béke ide­jén, egyezkedés útján csekélységbe kerülne. A szekerészethez azonban nem számítandók az ágyukhoz szükséges legénység és a lovak,melyek a tüzérséghez tartozó külön testet képeznek A tervnek azonban a magasabb katonai körökben sok ellensége volna. (Kisfaludi Lipthay Pál) birtokos, f. hó 19-én jegyzé el kecskeméti nagybirtokos Kovács László urnak bájos leányát — Erzsébet kis­asszonyt. („D­ie Bilanz— A mérle­g.“) Ez czime egy uj lapnak, melynek mutatványszá­mát tegnap szerkesztőségünkbe küldték, va­lószínűleg megbirálás végett. Elmondjuk tehát nézetünket róla. A lap német és magyar nyelven jelenik meg, de azért se nem német, se nem magyar, de kivált magyarsága oly gyalázatos, megbotránkoztató, miszerint nem győzzük eléggé bámulni kiadója vakmerőségét, ki a lap fő feladatául mondja ki, hogy azoknak, kik a magyar nyelvben tökéletes jártassággal nem bírnak, alkalmat nyujtand hazai nyelvünk tökéletes megszerezhetésére. Hogy egy olyan lap, melynek első vezérczikke következő ékes mon­dattal kezdődik : „Ha minden előjelek nem csa­lódtalak,“ miként mer a „parajként burján­zó filkirodalom“ felett palctát törni, s általában mit ért a „firkirodalom“ szó alatt, azt ezen, magát hetilapnak nevező irodalmi csodabogár­ból megérteni nem tudtuk. És még­sem röstelli azt mondani, hogy a hazai és külföldi irodalom legjelesb termékeinek közlése által reméli mind­azon eszméket, melyek az igazi műveltség alap­ját képezik, „midőn azoknak olvasói tág köré­ben ismerteti“ hazánkban meghonosíthatni. Min­denekelőtt inkább egy magyar nyelvtan alapos tanulmányozását ajánljuk a szerkesztő úrnak. Jellemző az új lapra, hogy már a mutatvány­­szám tárczája — kimaradt, minek a lap olvasói örvendhetnek leginkább. (A „Corvina“ választmánya­ tegnap, e hó 20-án tartott ülésében az igazgató azon je­lentése alapján, hogy az egy nyomda tervezett vétele végett kibocsátandó 20 frtos részvények­re eddig 400 aláíró jelentkezett, de az ügy iránt érdeklődő kezekben még künn levő íveken több is remélhető, egyik szakértő tagját egy a czél­­nak megfelelő nyomda vétele­s kezelése költsé­geinek tervezete kidolgozásával bizta meg. To­vábbá bizottmányt nevezett ki, mely a társulat eddigi kiadványai csekélyebb mérvű terjedése okait kifürkészvén, mennyiben azokat az eddig megjelent munkák belértékében találná, véle­ményt terjeszszen elő, miként lenne az ezentúl kiadandó munkák jobb megválasztása, a legjobb munkák beszerzése s a kiadványok minél na­gyobb terjesztése eszközlendő. Mindkét tervezet az e hó 27-én tartandó vál. ülés elé terjesztendő, mely azok elfogadhatása esetében a részvénye­seket rendkívüli közgyűlésre azonnal összehívja. Megemlítjük még, hogy ama 400 aláíró ko­rántsem a vagyonos­ osztályokból került ki, hanem kisebb birtokosok, hivatalnokok, megyei tisztviselők, ügyvédek, lelkészek s tanítók. Re­méljük, vagyonos, hazánkfiai is fogják ez ügyet pártolni. (Borzasztó gyilkosság.) Füzes- Gyarmaton egy apának három fia volt, kik a legnagyobb viszályban éltek egymás közt, utób­bi időben aztán elváltak egymástól, egyik apó­sához, másik szolgálatba ment, harmadik a szü­lői háznál maradt. A viszálykodás azonban ez elkülönzés által sem szűnt meg. A múlt héten a két nagyobb, a szülői háznál és apósánál lakó, összekoc­czant, mely aztán azzal végződött, hogy utóbbi bátyja karját, vasvillával döfé ke­resztül. Erre a tettest a község börtönébe csuk­ták, honnan azonban f. hó 14 én éjjel kiszökött, s egyenesen a szülői háznak tartva, alvó testvé­rét szivén s gyomorban összevagdalva, meggyil­koló. A tusára felébredt apa hasonló sorsban ré­szesült, s midőn a zajra az édes anya is bejött, s látta meggyilkolt férjét és gyermekét, követelé a gyilkostól, hogy most már ölje meg őt is ; a gyilkos gyermek előbb vonakodott, de ismételt követelésre anyját is meggyilkoló. — A bor­zasztó tett után magát akará kivégezni, nyakán és gyomrán mély sebeket ejtve a szülő s testvér­gyilkoló kézzel, azonban a sebek sem idézték elő rögtöni halálát, bár a gyomron ejtett vágás annyira mély, hogy felgyógyulása alig hihető. Helyi hírek. (A népszínházi bizottmány) Gyöngyössy h. főpolgármester elnökletete alatt ma d. e. 11 órakor ülést tartott, melyen a telek kijelölésére kiküldött albizottmány nevében Gerlóczy tanácsnok referált, az albizottmány több helyen nézett telket, különösen a kerepesi utón a tóttemplom közelében, s másikat a do­­hány-utczában, azonban egyik sem czélszerű. Legalkalmasabb hely a Hermina-tér, mely leg­olcsóbb is lenne, és az új boulevardra esik. Tavaszy is czélszerűnek találja e tért és meg­­jegyzi, hogy a bel- József és F­irencz­ város szí­ni igényeinek kielégítésére később majd lehet szintén találni telket; szónok különösen hangsú­lyozza a Terézváros megmagyarosodásának szükségét, mi a népszínházzal biztosan elérhető. Bemutatja két térrajzát a Hermina-térnek, me­lyek egyike szerint a színház homlokzata egye­nesen a boulevardra építendő házak vonalába esnék, míg a másik szerint a színház annyira befelé építtetnék, hogy a színház homlokzata és a boulevardvonal között tágas tér maradna köz­lekedésre. Mindkét tervrajz szerint 992 □ et igényeltetnék, mit a bizottmány is elég nagy tér­nek talál. Steiger indítványára megkeresik a közmunkatanácsot a telek átengedése iránt, azon reményben, hogy az elég hazafias lesz a telket átengedni. Csak ha a tér biztosítva lesz, látja idején a vállalat pénzügyi oldalát megbe­szélni, s ha a színház létesítésére nézve már minden tényező megteremtetett, a kész ter­vezet bemutatandó a városi hatóságnak, hogy az a Hermina-tér átengedése iránt határozzon. Reitter miniszeri tanácsos felemlíti, hogy az épen most kiállított szabályozási tervekre vonat­kozó programmban két népszinházi telek kije­lölése utasításul van adva s így javasolja a ter­vek megtekintését. Második kérdésnek tekinti továbbá, várjon a váczi-útt és boulevardra terve­zett nagy operaházra jut-e ott elegendő tér műt­szónok alig hisz , s igy az operaházat kell majd a Hermina-térre építeni. Különben mű­szaki tekintetben nem talál akadályt a népszín­ház odaépítése ellen. Tavaszi Petőfy szobrát is a népszínház előtt akarja felállittatni. Hosszas ide-oda beszélgetés után végre abban állapodtak meg, hogy a népszínházra nézve legalkalmasabb a Herminator s igy annak megszerzése végett a szükséges lépések meg fognak tétetni. Ennek elhatározása után a gyűlés feloszlott. (Bu­daváros bevételei és kiadásai­nak kimutatása). A budavárosi főkönyv­­vivő egy kimutatást terjesztett a budai tanács elé a folyó év bevételei és kiadásairól, és ez al­kalommal igen érdekes párhuzamot vont az 1867.

Next