Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-08 / 257. szám

Melléklet a Festi Napló 257. számához, igen csak annak felderítésére hoztam fel e pél­dát, hogy mennyire nehéz theóriában meghatá­rozni : hol kezdődik a „personal,“ s hol a „real­­unió,“ mert vannak államok, melyekben még personal unió sem létezik, és a közösség mégis megvan. Csattanós lehetett a­z, képviselő úr ellenve­tése, de arra, a­mit én mondottam, nem illett. Létezik ugyan a két helyzet közt bizonyos ha­sonlatosság, de ez csupán abban rejlik, hogy mind a kettőnél létezik bizonyos czél, s a fenálló szövetség e czélnak megfelel. Ez közös álláspont itt és ott, csak hogy itt ál­lunk s maradunk, ott lehet más a czél, melynek azonban ezzel semmi összeköttetése nincs. Méltóztatott álképviselő úrnak azt is mondani, hogy én azt nyilvánítottam, miszerint ezen most fennálló jogalapon soha, de soha változtatni nem lehet. Engedelmet kérek, én ezt nem mondot­tam, hanem mondottam azt, hogy sem a t. képvi­selő úr, sem én nem tudunk oly más alapot melyet az adott módon életbe léptetni, keresztül, vinni lehetne, s ezt (Zaj a baloldalon), mondom, nem magamnak, hanem egyenesen oda beszélek, ezt állítom most inkább, mint ezelőtt. Ismétlem, oly törvény, mely örökké tartson, nem létezik, de ebből nem következik az, hogy czélirányos volna egy törvényt, mely mostan az emberi szemmel előre látható viszonyoknak tökéletesen megfelel, csak azért megszüntetni, hogy azt be­bizonyítsuk, hogy ez nem állandó, és megvál­toztatható. Abból, hogy ha egy törvényre kimondatik az, hogy e törvényt nem lehet megváltoztatni, mit igen sok alkotmány kimondott, például a belga alkotmány, mely kimondotta, hogy bizonyos ideig hozzá sem lehet szólani, azt következtetni, mit a t. képviselő úr következtetett, hogy ez a másik részről forradalmat idéz elő : ez olyan ve­szedelem, melytől én legalább nem tartok. Min­den monarchikus államban ki van mondva, hogy a monarchikus formát ott kétségbe hozni nem lehet. Hogy ez a republikánusoknak módot ad forradalmat csinálni vagy azokat arra izgatja, azt megengedem, de ebben valami különös ve­szély nincs. Azt bizony máskép nem lehet tenni mint forradalom útján, úgy megtehetik. Azt méltóztatott mondani, hogy ha a Lajthán túl némely országok nem akarnának részt venni azon birodalmi tanácsban, mely a personal unió alapján állana, úgy ezt annak bizonyítékául te­kintené, hogy el akarnak szakadni. Én mint kormányférfi odáig nem mentem, de midőn a t. képviselő úr ennyire megy, ez azt tanúsítja, hogy a t. képviselő úr a cseh ország­gyűlés gyűlöletét ép úgy magára vonná, mint szerintem magamra vontam én. Mert annak ki­mondása által, hogy a túlsó rész összes országai és tartományai egy államot képeznek, épen azon térre lépett, melyet ők el nem ismernek. Ezzel, azt gondolom, igazoltam magamat az ellenem irányzott minden feltevések ellen, és bebizonyítottam azt, hogy azok, miket a t. kép­viselő úr mondott, félreértésen alapulnak. Több mondani­valóm nincs. (Élénk helyeslés jobb­­felől.) Tisza Kálmán : Szavainak félreértése miatt kénytelen meg­jegyezni, hogy a­mit ő a birodalmi tanácsban tárgyalandó ügyekre nézve felhozott, azt nem a kormány mostani eljárásával és a most tör­tént dolgokra reflektálva mondá, hanem beszé­dének azon részében említé, melyben a perso­nal-unió kivihetőségéről szólt, és mondta ott azt, hogy a personal-unió ő felsége többi országai érdekében is van, mert ha a mi országgyűlésün­kön, ők az övéken tárgyalandják azon ügyeket, melyeket most a delegatió absorbeál, akkor egy tartomány sem fogja megtagadni a részvétet a delegatióban. (Helyeslés a baloldalon.) Erre elnök kérdésére a ház többsége — az egész jobboldal — a választ tudomásul veszi. Erre elnök az ülést 5 perc­re felfüggeszti. Szünet után H­aj­du Ignácz a közp. bizott­ság jelentését mutatja be a telepítvényesekről szóló igazságügyminiszteri javaslat iránt. Erre a bírósági végrehajtókról szóló tör­vényjavaslat kerül tárgyalás alá. A közp. bizottság előadója, Szögyény László néhány szóval ajánlja e törvényjavaslatot, kü­lönösen kiemelvén azt, hogy az az állampénz­tárt új terhekkel nem neveli, miután a végre­hajtókat a felek esetről-esetre díjazzák. Erre a tör­vényjavaslat általánosságban a közp.­bizottság szövegezése szerint elfogadtat­ván, a részletes tárgyalás alkalmával a 3. §-nál Halmossy indítványára közbeszavazott: „A szóbeli vizsga tárgyai: a jelen törvény s az an­nak alapján kiadandó utasítás, és egyéb törvé­nyeknek s törvényes rendeleteknek a bírósági végrehajtók hatáskörére 6s eljárására vonatkozó határozatai.“ Az írásbeli vizsga tárgyát az ilető fogalma­zási képességének megbírálása képezi, tekintet­tel azon számviteli és írásbeli teendőkre, me­lyek a bírósági végrehajtónak szolgálatához tarolnak. Ugyan e §-nál Lukács Bódog következő indítványa fogadtatott el. A fentebbi vizsga letétele alól felmentetnek, kik a bírói hatalomról szóló 1869. 4ik törv. ez. 6. és 7­­k §-ban meghatározott bírói képességgel bírnak. A 13. §-nál Péchy Tamás indítványára el­hagyatott az, hogy a kézbesítések polgári peres és perenkivüli ügyekben a bíróság székhelyén „kivétel nélkül“ a kir. végrehajtók által telje­­síttetnek, miután igen sürgős esetek merülhet­nek fel, midőn a végrehajtó épen nincs jelen. A 14. §-nál hosszabb vitára szolgáltatott al­kalmat M­á­­1­y u s Arisztid azon indítványa, mely szerint a bírósági végrehajtó "tartozik azo­kat, kiknek tulajdoni vagy elsőbbségi igényei a foglalás alkalmával tisztába nem hozathattak az 1868. évi 54. t. sz. 365. §. értelmében a törvény rendes útjára utasítani. Ez indítványt Halmossy Endre azért ellenzi, mert a bírósági végrehajtók jogi képe­­sitvénynyel nem bírnak, és így ezt nem tudják megítélni. Horváth Döme és Hodossy Imre szintén ellenzik e módosítványt; erre az indítvány elvettetett, de e §-ba a „kereset“ szó helyett Hal­mossy indítványára az „igény“ szó vétetett fel. A 26. §-nál „a hajtópénz“ kifejezés h­elyett Halász Boldizsár indítványára ez vétetett fel : „utazási költségek.“ A 29. § nál Halmossy indítványára el­­fogadtatott, hogy az igazságügyminiszter felha­­ta­m­asa ,­­k hogy az első szervezéskor a kineve­zetteknek a 2.§. b. pontjában érintett vizsga utó­ Törvényjavaslat az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. tör­­vényczikkelyek módosítása és pótlásáról. I. FEJEZET. Országgyűlési választói jogosult­­ságról. Miután az 1848. V. és az erdélyi 1848. H. törvényczikkelynek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai számos kételyre s eltérő magyarázatokra adtak alkalmat, a következők rendeltetnek: 1. §. Választói jog jövőre senkit nem illet egyedül azon alapon, mert az 1848 előtti kivált­ságos osztályok valamelyikéhez tartozik. Kivételkép azonban és 1848. V. t­­ez. 1-ső §-ában is kifejezett azon elvnél fogva, hogy az eddig élvezett politikai jogtól senki meg ne fosz­­tassék, mindazok, kik az 1869-iki országos kép­viselőválasztások alkalmával a választók közé a régi jogosultság alapján (1848. V. t. ez. 1 §. 2. ez. érd. 1848. II-ik t. cs. 3-ik §. ez. és 4-ik §. a.) Írattak be, személyükre nézve és éltük fogytáig a választói jog gyakorlatában meghagyatnak. 2. §. Az 1848. V. törvényczikk 2-ik §-a a. pontjának oly községekre, melyek nem sz. k. városok, sem rendezett tanácscsal nem bírnak, vonatkozó határozata továbbra alkalmazható nem lévén, rendeltetik, hogy ily községekben választási joggal bírnak mindazok, kiknek bel­sőségük és oly külsőségük van, mely úgy alkat­részeire, mint kiterjedésére legalább annyit tesz, a mennyit az 1836. V. t. ez. 1 §-a alapján készült urbárium azon községben egy negyed telki állományhoz és tartozékaihoz együttvéve megkívánt. 3. §. Az 1848. V. törvényczikk 2. és az er­délyi 1848. II. törvényczikk 3-ik §-ban, úgy­szintén a jelen törvény 4-ik §-ában a választói jogosultság feltételéül megszabott érték vagy jövedelmi összegek következőleg határoztattak meg : a) földbirtok értékének azon tiszta jövedelem húszszoros összege tekintetik, mely után a föld­adó kivittetett. b) házak értékéül, ott, hol házbéradó van be­hozva, az adó­­alapjául felvett tiszta jövedelem húszszoros ott pedig, hol a háztól osztályadó fizethetik, a házosztályadónak a földtehermente­­sitési járulékkal együtt vett 60-szoros összege tekintendő. c) évi jövedelem alatt ingatlanoknál az adó­kimérés alapjául felvett más esetekben pedig csak azon összeg értendő, mely után a jövede­lemadó fizettetik. 4. §. Az 1848. V. t. ez. 2-ik §. b) és az erdé­lyi 1848. II. t. ez. 3. §. b) pontjai a szabatos al­kalmazás czéljából úgy értelmeztetnek, hogy választási joggal bírnak mindazon kereskedők, gyárosok, iparosok, kik gyáruk, kereskedésük vagy önállóan űzött iparuk után városokban 105 o. é. forint évi jövedelmet húznak (3. §. c.), falusi községekben pedig legalább 6 forint jö­vedelmi adót fizetnek. 5. §. Az erdélyi 1848. II. t. ez. 3-ik §-a d) pontjának azon határozata, mely szerint jöve­delmükre való tekintet nélkül, a tudorok, sebé­szek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művé­szek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek és iskolatanítók, ott, a­hol állandó lakásuk van, választási joggal bírnak, vármegyék, székek és vidékek minden községeire kiterjesztetik. MÁSODIK FEJEZET. Az országgyűlési választók ál­landó névjegyzékéről. 6. §. A választók névjegyzéke állandó és évenkint kiigazíttatik. 7. §. A névjegyzék elkészítése és évenkinti kiigazítása a törvényhatóságot illeti, mely e te­endőket a területén fekvő minden községre nézve teljesíti. 8. §. A névjegyzék elkészítése összeíró kül­döttségek által történik. A küldöttség az elnö­kön felül két rendes és legalább egy póttagból áll, kiket a törvényhatóság közgyűlése választ. 9. §. A névjegyzékek ellen emelt, úgyszintén az összeíró küldöttségek eljárását tárgyazó más panaszok felett a felszólalási bizottság határoz. E bizottság az elnökön felül 10—15 tagból áll s a törvényhatóság közgyűlésén az összeíró küldöttségekkel együtt választatik meg, és ha­tásköre a törvényhatóság egész területére ki­terjed. 10. §. A küldöttségek és a felszólalási bizott­ság tagjai a közgyűlésben, vagy annak e czél­­ra rendelt küldöttsége előtt a következő esküt teszik le: „Én N. N. esküszöm, hogy mindabban, mi a választók névjegyzékének elkészítése körül tisz­temhez tartozik, lelkiismeretesen s a törvény értelmében járok el.“ 11. §. Az összeírás községenkint a helyszí­nen történik. Kis községekre nézve az összeírás a közjegy­­zőség székhelyén is teljesíthető. Minden községről, s ha az több választóke­rületet foglal magában, az egy kerületet alkotó részekről külön névjegyzék készíttetik. 12. §. Az összeíró küldöttség meghatározza,­­ mindenütt a­hol el fog járni, 6 nappal előre ki­­hirdetteti az összeírásra kitűzött napokat és he­lyeket, előre megszerzi a választói jogosultság megítélésére szolgáló segédadatokat. (49. §.) A községi elöljáróság az összeírásnál közremű­ködni köteles. 13. §. A névjegyzékbe felvétetik mindaz, a­ki országgyűlési választóképességgel bír s rendes lakását a községben tartja, habár ideiglen távol van is. A felvételre a személyes jelentkezés nem szük­séges. A­kik az összeírás elkészítése vagy kiigazí­tása idején a választói jogra szükséges évet még be nem töltötték, a jegyzékbe mégis felvétet­nek, ha kitűnik, hogy a megkívántató életkort azon év utolsó napjáig elérik, a­melyben az első összeírás, illetőleg az évi kiigazítás tör­ténik. 14. §. Minden választó csak egy, és rendsze­rint azon község jegyzékébe iratik be, a­mely­ben az összeíráskor rendes lakása van, kivéve, ha már ez alkalommal kívánta, hogy valamely más község jegyzékébe vétessék fel. — Község esetében rendes lakhelynek azon község tekin­tetik, a melyben a jogosult a személyes kereseti adót fizeti. 15. §. A kinek akár ugyanazon akár külön­böző választó­kerületben fekvő több községben van oly ingatlan birtoka, vagy iparkereskedői telepe avagy gyára, mely választói jogosultsá­got ad, kivonatára ezen községek bármelyiké­nek névjegyzékébe felvétetik, illetőleg átté­tetik. 16. §. Az összeírás betűrendben a belügymi­niszter által meghatározandó minta szerint tör­ténik. Abban mindenesetre kiteendő a választó: a) családi­ keresztneve és foglalkozása; b) születési helye és napja; c) a választói jogosultság alapja, és d) lakhelye, az utcza nevének s a ház számá­nak kivételével. 17. §. Városokban az összeírás oly módon is történhetik, hogy az utczák betűrendje s a há­zak sorszáma szerint az azokban lakó választók betűrendben vézetnek be a jegyzékbe. 18. §. Mihelyt az összeírás valamely község­ben vagy körjegyzői kerületben befejeztetett, a névjegyzék három példányban állitta­tik ki, me­lyek mindegyikét a küldöttség tagjai s az illető község elöljárói aláírják (12. §.) E példányok közül egyik a felszólalási bizott­sághoz küldetik be, a másik a kerület válasz­tási helyén, a harmadik pedig azon községben — a­hol a jegyzék készült — a község­­városi házánál vagy más hivatalos helyiségben kitéte­tik. Kis községekre nézve e kitétel az illető köj­egyző székhelyén történik. A jegyzék mindkét helyen tizennégy napon át délelőtt 9 —12 óráig kitéve marad, ez idő alatt a 21—23. §§ okban érintett felszólalások és észrevételek elfogad­tatnak. 19. §. A kitétellel egyidejűleg a küldöttség hirdetményt bocsát ki, s abban megemlítve, hogy a névjegyzék hol és mikor tekinthető meg, felsorolja a névjegyzék ellen emelhető kifogá­sokat és megnevezi a helyet, hol — és a határ­napokat, meddig — a felszólalások, illetőleg az észrevételek elfogadtatnak. E hirdetmény az illető községben a helyi szo­kás szerint közzététetik. 20. §. A felszólalások felvételére a községi hatóság egy alkalmas hivatalos személyt ren­del. Nagy és kis községekben ezzel a tanács­nak egy tagja és rendszerint még a jegyző bi­­zatik meg. Az illető hivatalos személyek a hirdetmény­ben megnevezett helyen és időben folytonosan jelen lenni kötelesek, a névjegyzék csak felügye­letük alatt tekinthető meg. 21. §. A ki a névjegyzékbe jogtalanul véte­tett fel vagy abból jogtalanul hagyatott ki, úgy­szintén a ki nem kellőleg jegyeztetett be , a ki­tétel napját követő 8 nap alatt fölszólalhat. 22. §. A névjegyzékbe felvettek közül bárki­nek jogában áll azon kerületen belül , amely­ben választó, a 21-ik §-ban kitett határidő alatt bármely jogtalan fölvétel vagy jóváhagyás miatt a névjegyzék ellen fölszólalni. 23. §. A 21. és 22. §§-ban érintett kifogáso­kat mindenki megtekintheti és azokra a kitétel napját követő 14 nap alatt bárki, a­ki azon vá­lasztó­kerület névjegyzékébe fel van véve, vagy a nélkül is, a saját személyét illető felszólalá­sokra nézve észrevételeket adhat be. 24. §. A 21—23. §§-ban érintett felszólalások és észrevételek a 20-ik §-ban érintett helyeken akár írásban beadhatók, akár szóval bejelent­­hetők. A bejelentéshez a netaláni bizonyítékok mindig hozzácsatoltatnak. — A választókerület székhelyén (18. §­) felszólalások el nem fogad­tatnak. 25. §. A bejelentések elfogadásával megbí­zott hivatalos személy három jegyzőkönyvet ve­zet. Az elsőbe azon felszólalások vezetnek be, melyeket kiki a maga érdekében emel (21. §.), a másodikba a megállapított névjegyzék ellen har­madik személyek részéről beadott kifogások (22. §.) s végre a harmadikba a 23. §. értelmében bejelentett észrevételek igtattatnak be. A beje­lentések, ha szóval történtek, lényeges tartalmuk szerint,ha pedig írásban nyujtattak be,tárgyuk rö­­vid megjelölésével időrendben, és sorszám alatt ternek be a jegyzőkönyvbe. A polgármester — vagy a biró és az illető hivatalos személy, min­dennap a kitételi órák lefolyásával a jegyző­könyveket aláírják. — A bejelentésekről, az illető kivonatára, elismervény adatik. 26. §. A 8, illetőleg 14 napi határidő letelte után a 25. §-ban érintett jegyzőkönyvek bere­­kesztetnek. Ez időponton túl felszólalás vagy észrevétel nem fogadtatik el.­­ Minden jegyzőkönyv zá­radékában felemlíttetik a berekesztés időpontja s a határidő, mely alatt kitéve volt. A kiállított névjegyzék végére vezetett záradékban a köz­ségi hatóság köteles a határidőt megnevezni, mely alatt a jegyzék ki volt téve és az iránt nyilatkozni, váljon a 19. §-ban érintett hirdem­­­ény közzététetett-e, és mely időben, úgy a névjegyzéket mint a jegyzőkönyveket a polgár­­mester illetőleg a bírók aláírják. — A jegyző­­könyvek s a fölszóllalásra vonatkozó összes ira­tok a berekesztést követő 48 óra alatt a fölszó­­alási bizottsághoz beküldetnek. 27. §. Az összeíró küldöttségek eljárása elleni más — a 21—23. §§-ban nem érintett — pana­­szok szintén a felszólalási bizottság elé tartoz­nak.­­ Ily panaszok a küldöttség eljárása alatt bármikor, annak befejezte után pedig legkésőbb­i 18. §-ban kitűzött határidő első felében emel­­hetők. A felszólalási bizottság hivatalból őrkö­dik, hogy a jelen törvény rendeleteit a küldött­ségek megtartsák, e czélból a megállapított név­jegyzéket a beküldés után 48 óra alatt köteles megvizsgálni, ha váljon a jegyzék kellően vé­tetett-e föl, s a törvényszabta határidők és for­maságok megtartottak-e, a lényeges hiányok pótlását vagy a­mennyiben az elkerülhetlenül szükséges, az eljárás ismétlését elrendeli, mely esetben az ismétlendő határidőt a törvényben megszabott mérték felére leszállíthatja. —A már beadott felszólalások érvénye azonban érintet­len marad.­­• A bizottság határozata ellen fe­­lebbvitel a belügyminiszterhez intézendő, és fel­függesztő hatálylyal bír, kivéve, ha a határidő ismétlése rendeltetett el. 28. §. A felszólalási bizottságban a a határo­zat­hozatalnál legalább 5 tagnak kell jelen lenni. Az ügyek nyilvános ülésben adatnak elő. — Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órával előbb kifüggesztetek. A bizottság a feleknek s megha­talmazottjaiknak szóváltást engedhet. — Az önként megjelent vagy megidézett tanukat eskü alatt kihallgatja; — ha valamely tény­körülmény tisztába hozatala szükségelné, vizs­gálatot rendelhet el, s annak teljesítésére a vá­rosi hatóságot, illetőleg a szolgabirót közvetlen keresi meg, határozatát szótöbbséggel hozza, egyenlő számú szavazatok esetében a megálla­pított névjegyzék érintetlen marad. — A bizott­ság eljárásáról jegyzőkönyv vezettetik, mely­ben az előadott ügy, a történt szavazás s a ho­zott határozatok vétetnek fel. — A határoza­tok indokoltatnak s az ülésben hirdettetnek ki. Azoknak, a kik a névjegyzékből kiterültettek, a határozat írásban kézbesittetik. A fölszólási bizottság határozatait, s azokra vonatkozó ira­tokat bárki megtekintheti. 29. §. A bíróság minden panasz felett az első ülést követő 25 nap alatt köteles határozni. 30. §: A bizottságnak a választói jogosultság kérdésében hozott határozatait a m. k. curiához felebbezhetni. A felebbezésre az érdeklettek, és oly határo­zat ellen, melylyel a névjegyzékbe új fölvétel rendeltetett el, mindenki jogosítva van, a­ki azon központi bizottsági területén készült vá­lasztó névjegyzék valamelyikében előfordul. — A felebbezés a felszólalási bizottsághoz írásban, a kellő bizonyítékokkal ellátva 8 nap alatt nyújtandó be s mindenki által megtekinthető. — E határidő — ha kézbesíti ezezt a határozat — a kézhez adást, más esetekben a kihirdetést követő nappal kezdődik. Az érdekletteknek jo­gukban áll a fennebbi 8 napot követő 6 nap alatt a felebbezésre észrevételeket adni be. — A fe­­lebbvitel felfüggesztő hatálylyal kir. 31. §. A felszólalási bizottság elnöke a feleb­­bezéseket az összes iratokkal együtt a 30. §­­ban érintett 14 nap leteltét követő 48 óra alatt a m. k. curia semmisítőszéki osztályához küldi.­­ Egyszersmind a többi iratokat a központi bizottsághoz teszi át, mely a jogérvényes hatá­rozatokat foganatosítja s a névjegyzéket ki­igazítja. 32. §. A felebbezési kérvények felett a m. k. curia tagjaiból alakított bíróság dönt. — A m. k. curia mindkét osztálya minden év január el­ső felében tartandó teljesülésben három rendes és két póttagot jelöl ki. Ezek a semmitőszéki osztály elnökének elősülése alatt határoznak a felszólalási bizottságtól felebbezett ügyekben. E bizottság az elnökkel együtt ötös tanácsban dönt s határozatait a központi bizottsághoz küldi. 33. §. Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órával előbb kifüggeszted­ő. Az előadás nyilvános. — A felek nem idéztetnek meg, de ügyvé­­deik által megjelenhetnek s az előadás után meghallgathatók. A curia határozatai az ülés­ben kihirdettetnek, és csak akkor kézbesittet­­nek a feleknek, ha azzal valamely már felvett egyén kitörlése vagy valamely kihagyottnak föl­vétele van elrendelve. 34. §. A központi választmány, a felszólalási bizottság, és a m. k. curia határozataihoz képest a jegyzéket kiigazitja. — A kiigazítás a név­jegyzék végére jó. — A fölvétetni rendeltek „pótlások“, azok viszont, kiknek kihagyása ha­tároztatok el, „kitörlések“ czim alatt igtattat­nak be. Ugyanezen czímek alatt jegyeztetnek be azok is, kik áttétel folytán vétettek fel a névjegyzékbe, vagy abból ily alapon hagyat­­tak ki. A kitörlöttek nevei a névjegyzékben áthu­­zatnak úgy, hogy olvashatók maradjanak. — A pótlások külön sorszám, a törlések pedig azon szám szerint iratnak be, a mely alatt a főjegy­zékben előfordulnak. — A kiigazítást a meg­állapított névjegyzék két példányán maga a központi választmány teljesiti, a községek szá­mára pedig ugyanoly alakban, mint az össze­írás, külön állittatik ki. — Mind a három pél­dányt a kiigazítás keltének kitétele mellett az elnök és a jegyző aláírják. — E példányok kö­zül egyik a törvényhatóságnál őriztetik, a má­sik a belügyminiszternek küldetik meg, a har­madik az illető községnek jut. Oly községekről, melyek több törvényhatóságból összetett vá­lasztókerülethez tartoznak, a névjegyzék egy hiteles példánya azon törvényhatóság központi bizottságának is megküldendő, melynek terüle­tén a választási hely fekszik. 35. §. A megállapított első névjegyzék azon­nal hatályba lép és az összeállítást követő év végső napjáig érvényes. Az érvényességi időszak a névjegyzék elején kitétetik. 36. §. A felszólalási bizottsághoz s a m. kir. curiához intézett panaszok eredeti mellékleteit a névjegyzék végmegállapitása után a felek vissza­vehetik. 37. §. A választók állandó névjegyzéke min­den évben kiigazittatik. — A törvényhatóság minden év augusztus havában az összeiró kül­döttségeket s a felszólalási bizottságot megvá­lasztja. 38. §. Az összeiró küldöttségek pontos kimu­tatást készítenek azokról, kik a névjegyzék megállapítása után meghaltak vagy válasz­tási jogukat általában vagy csak az illető községben elvesztették, úgyszintén összeírják azon választóképeseket, kik a névjegyzékben nem foglaltatnak. Az összeírás úgy intézendő, hogy a névjegy­zék legkésőbb September 10-én kiállíttassák. 39. §. A 38-ik §-ban érintett összeírás és a ki­igazítandó névjegyzék együttvéve állítatnak ki, és mindkettőre nézve helye van a fölszólalásnak. 40. §.A névjegyzék elkészítése, a kitétel, a föl­­szólalás, és a felebbvitel körüli eljárás a 8—33 i. §§. határozatai szerint történik. A felszólalási bizottság lehetőleg november 1-ig, a m. k. curia pedig december 10-ig minden ügyben határoz. 41. §. A jogérvényre emelkedett kiigazítások a főnévjegyzék rovatai szerint külön pótnév­jegyzékbe foglaltatnak. A bejegyzés a 34. §. határozatai szerint tör­ténik. 42. §. Ha valamely névjegyzéken semmi vál­tozás nem történt, a pót­névjegyzékre rendelt ivén ezen körülmény világosan megemlíttetik, s ezt a központi bizottság elnöke és jegyzője aláírják. 43. §. A központi bizottság minden év dec­em­­ber 20-án kiállítja, a kiigazításokat magában foglaló pótjegyzéket, és­pedig tekintet nélkül arra, várjon a curia minden felebbvitt ügy­ben határozott-e már vagy sem ? — A később Különfélék. Pest, nov. 7. (Belügyminiszteri körrendelet) a tébolydákba felveendő egyének részére kiállí­tandó szegénységi bizonyítványok iránt. Ta­­pasztaltatván, hogy a kórházakban és téboly­­dákban, úgyszintén más jótékony intézetekben elhelyezendő vagy elhelyezett betegek törvény­telen származású gyermekek és lelenetek felett, valamint ezeknek fizetni köteles rokonaikról szóló szegénységi bizon­y­ítványok némely köz­ségek által az illetők vagyoni viszonyának és keresetmódjának kellő megvizsgálása nélkül azon nem helyesen alkalmazott könyörületes­­ségből, hogy az illetők a felmerülendő költségek viselésétől megkíméltessenek, gyakran meg nem felelő módon állíttatnak ki, s ezen bizonyítvá­­nyok nem ritkán a szolgabirák által is, anélkül, hogy maguknak az azokban állítottak valósá­gáról kellő meggyőződést szereztek volna, mint­hogy a községi elöljáró aláírásának hitelessé­géül egyszerűen aláíratnak s hitelesittetnek, s ez után az állampénztárra nem igazolható ter­­heltetést hárítanak, szükségesnek látom a tör­vényhatóságot figyelmeztetni, hogy miután a vagyontalanok után felmerülő ápolási díjak meg­térítése első­sorban az illetőknek fizetni köteles rokonait illeti, a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t. sz. 131. §-a pedig rendeli, hogy „a­mennyiben a jótékonyintézetek segélye s egyesek könyöradománya a község szegényei­nek ellátására elegendő nem volna, a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tarto­zik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik­ magukat közsegély nélkül fen­­tartani egyáltalában nem képesek ; ha ez ellátás csak a községi lakosok rendkívül súlyos terhel­­tetésével eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóságnak, és ha ez nem bírná, az ál­lamnak segélyét veheti igénybe­; ezen törvény szerint a szegény betegek, elmekórosak, törvény­telen származású gyermekek és lelenetek eltar­tásából felmerülő költségeket az állam csak­is azon végső esetben viselendi, ha magának arról meggyőződést szerzett, hogy sem a család, az­az a fizetni köteles és képes rokonok, sem az illető­ségi község, sem pedig az illető törvényhatóság a kérdéses tartási költségeket fedezni egyálta­lán nem képesek. Felhivatik ennélfogva a tör­vényhatóság, hogy az illetőket szorosan odauta­­sítsa, miszerint a vagyoni, illetőleg szegénységi bizonyítvány kiállítása, úgyszintén a fizetni kö­teles rokonok kipuhatolása körül lelkiismerete­sen és a legszigorúbban eljárván, szegénységi bizonylatokat csakis a valóban vagyontalanok és keresetképtelenek számára állítsanak ki, annyival inkább, mert oly esetben, a­midőn va­lamely ápoltnak, vagy érette fizetni köteles és képes rokonainak vagyontalansága és kereset­­képtelensége bebizonyul, az ápolási és eltartási költségek a fennebbiekhez képest csak a legrit­kább esetekben az államra, hanem legnagyobb­részt magára az illetőségi községre fognak há­­ramlani s igy e községek tetemes kiadásokkal fognak terheltetni akkor, a midőn a viszonyok kellő kiderítése és a fizetni köteles és képes sze­mélyek kipuhatolása mellett, ilyenektől megki­­méltetnének. (K­i­n­e­v­e­z­é­s.) Ő felsége gróf S­e­i­ft­e­r­n Miksa és Rosty Flórián követségi attachékat tiszt, követségi titkárokká nevezte ki. (Czimadományzás.) Ő felsége N­o­v­á­k Ignácz udvari és miniszteri titkárnak a külügyi minisztérium elnöki osztályában az osztálytaná­csosi czimet és rangot, és Lindner János számtisztnek a közös pénzügyminisztériumnál és a közös állampénztárnál a számtanácsosi czi­met és rangot adományozta. („ J­ustitia Regnorum Funda­ment­u­m.“) E czimen közöl a „Jogt. Köz­löny“ tegnapi számában egy figyelemreméltó czikket, melyben többi közt azt mondja, hogy a m k. curiának kunyhója, az előtte fekvő s ép most feldúlt utczai kövezettel,­­ hiven tükrözi vissza hazai törvénykezésünk zilált viszonyait. Themis istennő ez idő szerint hazánkban földön­futóvá lett, és minden városház, minden megye­ház ajtaján kopogtat, szerény hajlékért esdekel, de mert benne „kormánybiztost“ látnak, számá­ra nem találnak helyet. Más részről pedig a kor­mány „non possumus“-sal válaszol, ha mindjárt mint p. a pesti bíróságok tekintetében a 2-1-2- 4-gyel hasonló számtani csalhatatlanság biztonsá­gával demonstráltatik is a személyzet elégtelen­sége. Pest város törvényszéke részére ugyanis hír szerint csak 16 bírói állás lett volna sistema­­tizálva s miután a nevezett törvényszéknek múlt évi ügyforgalmi kimutatása szerint a beadvá­nyok száma 167,748 volt, igy egy bíróra 250— 300 érdemleges per és körülbelül 10,000 végzés­­szerű elintézés jutna. Ennek ellenében a volt pesti cs. k. orsz. törvényszéknek 1860. évi ügyforgalmi kimutatása csak 94,545 számot mutat fel; — e bíróság létszáma pedig állott: 1. elnök, 2. alel­­nök, 25 biró, 33 törvényszéki segédbiró, 10 tit­kár és 14 figyelőből; pedig akkor a peren kí­vüli eljárást nagyrészben közjegyzők végezték, és a fenyitő eljárás egy jól rendezett rendőrség által könnyítve volt. — Végre azt mondja, még nincs késő ! a kormány még most is oda irá­nyozhatja törekvését, hogy a szervezés­ek­­ól vitessék keresztül, hogy az a kitűzött 2 év le­járta után helybenhagyattassék, s a nemzetnek ne kelljen a példabeszéd szerint saját kárán okulnia. (Dugába dőlt hangverseny.) Tegnapelőtt este kellett volna megtörténnie Corinna de Luigi asszony, „a halha­­lagos letételét egy félév alatt megengedhesse. A törvényjavaslat részleteiben is elfogadtat­ván, végmegszavazása a holnapi ülésre tűzetik ki. Holnap 10 órakor a vadászati törvényjavas­lat fog tárgyaltatni v­égül még az igazságügyminiszteri számve­vőség szaporításáról szóló, ő­felsége által szente­sített törvény hirdettetik ki és az ülés eloszlik. Ülés vége 13/1* órakor­ beérkező határozatok foganatosítása csak a kö­vetkező évi kiigazításkor történik. — A köz­ponti bizottság intézkedik, hogy a kiigazított névjegyzékek deczember végső napjáig rendel­tetésük helyén legyenek. 44. §. A főnévjegyzék s az évi kiigazításokat magukban foglaló pót­névjegyzékek együtt véve képezik az állandó névjegyzéket, mely az át­vizsgálást közvetlen követő év első napjától annak utolsó napjáig érvényes. 45. §. Ha valamely választó rendes lakhelyét a névjegyzé­kbe való fölvétel után megváltoz­tatta , az illető község névjegyzékébe való átté­telét kérheti. — Az áttétel fölött azon központi bizottság határoz, melynek kerületébe a fo­lyamodó áttételni kíván. Ily folyamodás csak azon esetben vétetik figyelembe, ha az állandó névjegyzék elkészítése vagy az évenkénti ki­igazítás berekesztése (43. §.) előtt nyujta­­tott be. (Folytatása következik.)

Next