Pesti Napló, 1871. december (22. évfolyam, 277-301. szám)

1871-12-03 / 279. szám

létező állapotokat oly tökéletesen, hogy azok orvoslatáról kellően gondoskodhassék és ha ké­pes is felismerni, reménylhető-e, hogy távollété­ben a kitűzött programm meg fog tartatni,­­ szóval leend-e az utaknak jó állapotáért, és a kezelés tökéletességéért felelősséget vállalni ? Nézetünk valószínűleg a leggyakorlatibb technikusok nézetével e téren abban fog talál­kozni , hogy az nem lehetséges. Csakis úgy képzelhető a nyilvántartásból üdvös eredmény, ha a kerületi felügyelő közeg kerületének középpontjában, tehát a hozzátar­tozó utak és egyéb műtárgyakhoz lehető legkö­zelebb lakik, hogy szükség esetében időveszte­ség nélkül a kellő vonalon vagy pontosan meg­jelenhessék, hogy a felügyelete alá adott utakat minél gyakrabban bejárhassa, szóval, hogy a helyi viszonyokkal úgy ismerkedhessék meg, miszerint az utak kezeléséért, s illetőleg jó álla­potáért a felelősséget elvállalhassa. De mi továbbá a kerületi felügyelő közegek­ben nem egyedül a kormány rendeleteinek vég­rehajtó merev eszközeit, hanem oly alkotmányos természetű figyelő közegeket követelünk, a­kik midőn az utak jó karban fentartásáért nemcsak a kormány, hanem a közvélemény irányában is kellő álláspontot foglalnak el, hivatalos állásuk erkölcsi súlyával oda fognak hatni, hogy a nagy­közönségnek a kormánynyal szemben, és ez utóbbinak a közügyek vezényletére nézv­e üd­vös intenziói mellett, informáló szervül szol­gáljanak, és maguk részéről — hivatásuk lel­kiismeretes teljesítése által — a közlekedési ügyek fejlődése iránt a nagy­közönségben kellő érdekeltséget ébreszszenek, s ekként a modern polgárisodás elemeivel versenyt haladni köteles közlekedési ügyeink előmozdításának buzgó apostolaivá képeztessenek. Ezen feltételeknek a központi felügyelők nem felelhetnek meg, nem lévén sem idejük, sem al­kalmuk, egyszerű futólagos átpillantáson túl nagyobb értékű eredményt működésüktől az államutak érdekében kiaknázhatni. Mi tehát az államutak jól felfogott érdekében követeljük, a 3-ik pontra nézve, hogy a kir. építészeti felügyelők a vidéken — több megyék csoportjai által képzendő kerületek középpont­jaiban — állíttassanak fel oly hatáskörrel ellá­tandó közegeket, hogy a gondjaikra bizondott államutak jó állapotáért, és az azokra fordítan­dó összegek hű kezeléséért teljes felelősséget vállalhassanak. Ezen kerületi felügyelőségek az úzmérnökök csekélyebb kezelési ügyeivel nem bíbelődnek, hanem azok felett csak általános nyilvántartást és ellenőrködést gyakorolnak, elvi és nagyobb érdekű anyagi kérdésekben döntvényi joggal bírnak, a felülvizsgálatokat eszközük, szóval, oly mozgékony figyelő közegek természetével bírnak, amelyek működését és mindenhová ju­tását az eddigi bureaucratikus természetű köze­gek ónszárnyai nem tartják vissza. Egyszerű és kevés irodai munkával járó hi­vatásuknál fogva a felügyelőségek személyzete igen csekély számú egyénekre szorítkozhatik, állván szerintünk egy felügyelő, egy mérnök és egy műszaki díjnok szerveiből. Nem lévén feladatunk ezen czikk korlátai közt az államutak általános kezelési rendszerét tervezgetni, abból a jelen ügyre — nézetünk szerint — legérdekesebb momentumokat emel­jük ki, hogy a budget tárgyalására visszatérhes­sünk, mit közelebb teszünk meg. Országgyűlés, A képviselőház ülése dec­ember 2-án. 1. A mai ülés fő érdeke azon válaszokban ösz­­pontosult, melyeket Bittó és Tóth Vilmos miniszterek a hozzájuk intézett kérdésekre ad­tak. Az első válaszból az ország megnyugvással fogja hallani, hogy a bírósági szervezés a jövő január havában okvetlen életbe lépene, és így felmerült ellenkező híreknek alapjuk nincs. Az elfogott munkások ügyében adott válaszból pedig láthatjuk, hogy a bujtogató munkások ellen is a rendes törvényes eljárás vétetett foganatba és igy a törvény oltalmától ők sem fosztattak meg, bár mint igyekezett is Helly úr elhitetni, hogy nálunk a munkások a tőkepénzesekkel nem egyenlő törvényes bánásmódban részesülnek. Ha a munkásokkal szemben követett eljárásban valamit gáncsolni lehet, úgy az csak a hosszas vizsgálati időtartam és azon viszás jog, mely sze­rint a királyi ügyigazgatóság egyszerre végzi a vizsgálói és vádlói tisztet. De a kiismeri bünfenyítő eljárásunkat, az jól tudja, hogy mindkét hiba megrögzött baja a magyar büntető eljárásnak, mindnyájan érezzük ezt, mindnyájunkat fenyeget az, és így a mun­kások valóban nem panaszkodhatnak, hogy ki­vételesen csak ők voltak annak kitéve. E hiá­nyon csak egy korszerű büntető eljárás segíthet mely hazánkban a személyes szabadságnak va­lódi „Habeas Corpus“ adtása leend. A belügyminiszter válaszáról a nógrádi kér­désben tett interpellátióra más helyen bővebben szólunk. Napirenden volt a költségvetés fölött az ál­talános vita folytatása. Első szónoknak a jobboldal részéről Trefort Ágoston volt följegyezve, és utána a szélsőbal minden vezére egy szálig, de csak Simonyi­­n­a­k jutott osztályrészül a szerencse a ház tü­relmét 7 negyed órán keresztül igénybe venni és a jobboldal azzal a vigaszszal sem távozha­tott a házból, hogy Simonyi Ernő már bevégez­te szerepét, mert beszéde a baloldal indítványá­ra félbeszakíttatott, hogy hétfőn zónak ott ve­gye föl ismét a fonalat, a­hol ma elhagyta. Nem tettük volna ugyan föl Simonyi Ernő részéről, hogy Trefort példája után indulva, lemond szó­noki jogáról, de azt elvártuk volna tőle, hogy másfél óránál tovább tartó beszédében alkalmat találjon a költségvetésről is szólani, e helyett azonban hallhattuk a kormány egész politiká­jának elítéltetését, volt szerencsénk tanulni, hogy az idő pénz, mely elvet azonban épen a szónok c­áfolt meg. Egészben véve pedig tanultuk azt, mikép kell hangzatos szavak mögött egy kissé ferdíteni a tényeket. A szélsőbal és néha a bal talált alkalmat egyes kitételeket helyeselni, mi azonban mindeddig nem ismerjük a szélsőbal­­ vezérének nézetét a jelen költségvetésről. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Kérvények: Tóth Vilmos belügyminiszter felel Helfy­­nek a munkásügyben, Babesnek az alföldön uralkodó inségügyében, és Plachy Tamásnak a nógrádmegyei nov. 21. közgyűlési határozat iránt beadott interpel­­látióira. Tisza Kálmán a belügyminiszter vád alá he­lyezését inditványozza. A főre­ndeknek a bírósági végrehajtókról szóló törvényre tett módosítása tár­gyaltatik. Az 1872-iki államköltségvetés általános tárgyalása folytattatik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Jámbor. Kormány részéről jelen vannak : Kerkapoly, Tóth, Bittó, Pauler. Esti lapokban a tárgyalások folyamát bezá­rólag Tóth Vilmos belügyminiszternek Helfy interpellációjára adott válaszáig ismertettük. Helfy Ignácz: Úgy látja, hogy a belügyminiszter válaszában inkább csak elsikamlott e kérdés felett, de hogy miért maradtak a munkások körülbelül negyed­fél hónapig ítélet nélkül, arra egy árva szóval sem felelt. Nem akarja a commune dicsőítőit védelem alá venni, de ő nem hallotta beszédeiket és így nem állhat érte jót, hogy valóban ily izgatások tör­téntek-e ? Hivatkozik Gladstonera, ki a munkás kérdést nem úgy fogta fel, mint államfelforgató törek­vést, hanem tanulmányozván a kérdést, úgy ál­lította azt fel, mint a társadalmi jólét méltányo­­sabb elosztására czélzó mozgalmat (Felkiáltások: Dehogy ?) a­mely igen természetes irány, benne van az emberi társadalomban ,századok óta, mi­óta csak fejlődik. (Felkiáltások : Nagyon szép !) Akkor rosz néven kellene vennünk, hogy a sza­badelvű világ századokon át küzdött, hogy a földmivelők felszabaduljanak, hogy a jogok egyenlőn méltányosan legyenek elosztva. Ez nem forradalmi, ez nem felforgatási törekvés. (Felkiáltások : Hát mi egyéb ?) Ezt az isten maga adta az ember természetébe. (Derül­tség, oh­­­oh !) Bocsánatot kérek, én azt nagyon jól értem, hogy a virilis szavazatok megalapítói igen fur­csának találják ezen elméletet. (Huszár Imre közbeszól: Én is annak tartom.) De bízom ab­ban, hogy a részrehajlatlan szabadelvű emberek véleménye mellettem van. (Élénk ellenmondá­sok jobbfelől.) Nagyon nagy haszna lett volna Magyarországnak, hogyha kormányunk is így fogta volna fel a dolgot. (Halljuk,halljuk!) Mert ne felejtsük el (Halljuk, halljuk! Zaj.) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki azt, mit mondani akarok. (Halljuk!) Mert ne felejtsük el, hogy jelenleg ezen mozgalom oly állapotban van, hogy egy kis erőszakkal elnyomhatjuk, remélhető, hogy az nem fog többé alkalmaztatni; de tény az, hogy nincs az a hatalom a világon, mely meg­állítani bírjon egy mozgalmat, mely egy eszmén alapszik, és hogy e mozgalom egy eszmén alap­szik, nem tagadhatjuk, elég körülnéznünk. (Fel­kiáltások : Látjuk!) Végre szónok úgy látja, hogy a kormány az eljárás gyorsítására nézve mit sem tett. Ha a kormány a munkás-meetingeket veszé­lyeseknek tartja, úgy ellensúlyozásukra tar­tasson ő is meetingeket. A válaszszal nincs meg­elégedve, hanem tárgyalást indítványoz ezen ügy felett. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Hogy miként és mikor fog a munkás­kérdés Európa törvényhozásai által rendeztetni, az, azt hiszem, a mai interpelláte és az arra adott válasznak tárgyát nem képezheti, és épen azért ezen térre a t. képviselő urat követni nem fogom. Az általa elmondottak egy részére azon­ban kell hogy megjegyzést tegyek. Nevezetesen vádolt engem azért, mert nem bizonyítottam be, váljon alaposak-e a vádak, melyek a befo­­gottak ellen létettek. Engedje m­­eg a t. képviselő úr, ez nekem nem feladatom. Én törvényes ha­tóság intézkedéseit tudomásul vettem, és ennek jelentése alapján mondtam el azt, a­mit épen a t. képviselő úr által tett interpellációra vála­szolni szerencsém volt. A kir. ügyésznek köte­lessége immár a bizonyítékokat felhozni a bíró­ság előtt és a bíróságnak lesz kötelessége maj­dan ítélni a felett, hogy ezen bizonyítékok he­lyesek-e vagy nem, és ennek folytán az illető vádlottak elítélendők-e vagy felmentendők. A t. képv. ur továbbá azon vádat emelte el­lenem, hogy én a Simonyi Ernő képv. ur által tett interpellátióra adott válaszomban szóval sem említettem meg azt, hogy az eljárás gyorsíttas­­sék. Engedelmet kérek, én válaszomban felemlí­tettem, hogy akkor, midőn a munkások felfolya­modást intéztek hozzám, hogy a börtönből ki­bocsáttassanak, azt feleltem, nekem erre jogom nincs, de igen­is megtettem kötelességszerűleg azt, hogy a városhatóságot utasítottam, miként a vizsgálatot a lehető gyorsan teljesítse és fejezze be. Hogy 38 ember kihallgatása több heti időt igényelt, arról én nem tehetek. A t. képviselő úr ezenkívül még azon tanácsot adta nekem, hogy jó lett volna meetinget össze­hívnom, és abban talán ellenirányú demonstrá­­tiót rendeznem. Engedjen meg a t. képviselő úr, Magyarország belügyminiszterének nem felada­ta az, hogy meetingeket hívjon össze, hanem fel­­ügyeljen arra, hogy ezen meetingek a törvények határai közt maradjanak. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Erre a ház a választ tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminiszter, Babes képviselő úr egy interpellatiót intézett hozzám, mely ekként szól . (Olvassa az inter­pellatiót.) T. ház! Ezen interpellatióra van szerencsém azt válaszolni, hogy nekem igen­is tudomásom van, miszerint nevezetesen Torontál- és Temes­­megyékben az utóbbi időben uralkodott árvizek folytán igen sok kár történt, és ennek követ­keztében némely községben nagy a gabnahiány, sőt tartani lehet attól, ,hogy e községekben ín­ség fog bekövetkezni. Én ennek folytán Temes- és Torontálmegyékkel a calamitások elhárítása végett a tárgyalást megindítottam, és azt hi­szem, hogy helyesen cselekszem, miután a bel­ügyminisztérium rendelkezése alatt áll az 1863. és 1866-iki ínségi alap, mely a kamatokkal együtt mintegy 150.000 frt, ha a törvényhatósá­gok közbejöttével azon községeket, melyek leg­inkább bujtattak, egy kölcsönnel meg fogom kí­nálni. Azonkívül azon 10000 írtból, mely az 1871. közigazgatási évre az elemi csapások ál­tal leginkább sújtottak felsegélyezésére szavazta­tott meg, körülbelül 7600 frt rendelkezésemre áll. Ezen összegeket is szívesen bocsátom az illető törvényhatóságok közbejöttével a vagyon­talan ínségesek felsegélésére, mennyiben arra az illető községek és másodvonalban a törvény­­hatóságok képtelenek lennének; sőt ha a szük­ség úgy hozza magával, nem fogok késni, intéz­kedéseim gyorsabb foganatosítása végett, egy kormánybiztost a hely­színére kiküldeni. Miután a pénzügyminiszter úr nincsen jelen, ki hivatva lenne az iránt adni felvilágosítást, hogy az adó elengedése körül mily intézkedé­seket fog tenni — én erre nem érzem magamat hivatva ; annyit azonban tudok, hogy a pénz­ügyminisztérium részéről máris egy miniszteri tanácsos küldetett ki a károk felvételeire. Ez válaszom az interpellációra. (Élénk he­lyeslés.) Babes Vincze: A belügyminiszter válaszából úgy látja, hogy szándéka van a baj elhárításáról gondoskodni, hogy érzi az ügy iránti felelősséget. Csak arra figyelmezteti, hogy az ínség nemcsak Torontál­ és Temes megyére,­ hanem Krassóra is kiterjed. A ház a választ tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminiszter, Plachy Tamás képviselő úr interpellációt in­tézett hozzám, mely így szól: (Olvassa.) T. ház ! (Halljuk!) Midőn ezen interpellációra válaszomat egész készséggel megadom, szüksé­gesnek tartom mindenekelőtt elmondani azt, a­mi Nógrád megye szervezésére vonatkozólag, annak megindításától kezdve, a mai napig tör­tént. (Halljuk !) Valamint az ország összes törvényhatóságai­hoz, úgy Nógrád megyéhez is­­. évi május 15-én rendeletet bocsátottam ki, a­melyben szervezé­si munkálatok megindítására hívtam fel, kifeje­zést adva azon jogos várakozásomnak, hogy oly munkálatot fognak jóváhagyás végett elém ter­jeszteni, a­mely egyrészt megfeleljen a jó köz­­igazgatás feltételeinek,másrészt az adózók érde­keit figyelemben tartsa. Nógrád megye 1. évi aug. 23-án hozzám felterjesztette ezen munká­latát. Én azt gondosan átvizsgálván, a törvény értelménél fogva és egyszersmind egy felfolya­modvány alapján, a­mely panaszképen hozzám a munkálat ellen beterjesztetett,megtettem ezen munkálat ellenében a törvény által nekem meg­adott jog és kötelességnél fogva észrevételeimet, s miután ezen munkálatnak némely pontjai olya­nok voltak, melyek a törvénynyel ellenkeztek. Nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népes­ség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adót fizetők kö­zül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom, miután törvényellenes intéz­kedések foglaltattak a munkálatban , én a mun­kálat ezen pontjainak megváltoztatását határo­zottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélsze­­rűség szempontjából is kifogásaim. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12 szolgabirói kerületre osztotta fel, minden, kerü­let élére állítván egy önálló szolgabirót. Én azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakossá­gának számára és a megye kerületére, ezen in­tézkedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád me­­gyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tar­tozik, és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egy­szersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intéz­kedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet oet. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta, és észrevételeimet alaposaknak találván, a viri­lis voksok lajstromának kiigazítását egyik vá­lasztmányára bízta. A 12 szolgabiró helyett 6 szolgabirót vélt felállíttatni, s ez iránt munkála­tát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztotta az igazoló és bíráló bizottság tagjait, és a a bizott­sági tagok választásának vezérletére hivatott el­nököket is.Miután Nógrádm. az általam törvényes­ség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta,én ezen felterjesztését tudomásul vettem a 6 szolgabiróra nézve azonban megjegyzem, hogy akkor, midőn Nógrád megye 12 szolgabirót állított fel, akkor nem vette tekintetbe az adó­zók érdekeit, akkor pedig, midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg a jó közigazgatás ér­dekeinek, és azt hiszem, hogy tekintve Nógrád­megye lakosságát és topografikus helyzetét, leg­helyesebben cselekednék, ha a megyét 8 szol­gabirói kerületre osztaná, ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jog­köréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszólítottam a megyét, hogy efelett új­ból tanácskozzék, és hozza tudomásomra hatá­rozatát. Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapitotta meg véglegesen. A szolga­­birókra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, nem fogadta el ugyanazon nézete­met, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 szolgabiró mellé szolga­­biró-segédet. Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendeletemet, melylyel az árvaszék szervezését véglegesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870: 42. t. ez. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségé­nek csakis akkor lehet a bíráló és igazoló bi­zottságokat és a választásra kiküldött elnökö­.­ket megválasztani, midőn a megyeszervezési munkálat a belügyminiszter által véglegesen helyben van hagyva, miután oct. 23—24-én e munkálatok véglegesen helybenhagyva nem voltak, igy az akkori közgyűlés nem járt el törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta, ennélfogva odt. 23—-24-diki gyűlés határozatait semmisítse meg a nov. 21-diki gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a kisebbség azonban sérelmesnek lát­ván, a gyűléstermet odahagyta és hozzám felfo­lyamodást intézett, és melyre nézve én meg­adom válaszomat. (Halljuk!) Nem tagadhatom, te­hát, hogy midőn én a törvény értelmében a megyeszervezési munká­latot megindítottam és folytattam, azon praxist vettem fel, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, mint a czélszerűség szem­pontjából észrevételeimet, ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem, felhíván őket a munkálatok ekkénti megváltoztatására, s egy­szersmind tudtul adtam azt, hogy addig is, míg erre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92-ik szakasz értelmében a további intézkedé­seket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva: először azért, hogy a szervezési munkálatok be­fejezését siettessem és elősegítsem, tettem to­vábbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút, mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képvi­selőválasztások utáni időre kívánja halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék leg­nagyobb része talán csekély kivétellel utasítá­som szerint járt kl, de nem tagadhatom más­részt, te­hát, hogy ha a törvényt betűje szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szerv, munkálatok véglegesen helyben hagyva nincsenek, a 92. szakasz értel­mében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet; nem tagad­hatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek, a t. ház igen jól tudja — én nem tartozom feltétlen imádói közé, azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a meg­előző közgyűlés határozatait megváltoztatta s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett a másik közgyűlés más depu­­tatiót küldött ki, így állván a dolog, te hát, én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvény­­hatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi, — mondom nem tehetek egyebet, mint hogy Nó­grád megye november 21-ei azon határozatát, a­melylyel az october 23-án és 24-én tett határo­zatokat halomra döntötte, megváltoztatta a tör­vényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, mint hogy egyszerűen Nógrád­­megye november 21-ei közgyűlésének ezen ha­tározatát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Plachy Tamás : T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kérek a háztól, hogy ma a szokottnál kevesebb hanggal rendelkezvén, talán beszédem minden része e teremben kivehető nem is lesz. (Halljuk !) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok ma­gamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr, midőn interpellációmra szíves volt historikus és chronologikus rendben helyesen válaszolni , előadta mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a tör­vény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rendelet keltétől kezdve t­rténtek s ezt — megval­lom — a tényálással megegyezőleg adta elő némely kivétellel. Kivételt képez az én felfogásom, s tudomásom szerint a való­ságtól az, midőn belügyminiszter úr azt állította, hogy az October 23 -i közgyűlés akkor tó­i , midőn a miniszeri jóváhagyás folytán a me­gyei szervezési munkálatot a törvény rendelete s a miniszter kívonata szerint Nógrád megye alakította, ugyanakkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot, nem úgy van. Ez az october 24-ei közgyűlési napirend tárgya volt. A főispán-választások megejtése végett a követ­kező napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügymi­niszter úr is elismeri, hogy azon rendeletében, a­melyben Nógrád megyének szervezési munkálatát némely részeiben neheztelve, azt a törvényhez al­kalmazni rendelte,egyszersmind permissive,s töb­bet mondok,nem permissive,hanem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrád­megye az 1870. 42. t. sz. 92. szakasza értelmé­ben, a további teendőket megyéjében eszközölje. Erre méltóztatott a megyét a főispáni köröz­­vényt megelőzőleg felhívni oly tartalmú leirat­tal, melyben az mondatik, hogy mindenekelőtt a jóváhagyott megyeszervezeti munkálat és az abban felállított nehézségek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán, ki a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak,két­ségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intézkedéseket, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a válasz­tásra, midőn Nógrádmegye közgyűlése 1871. oct. 24-én megejtette a választásokat. (Élénk helyeslés balfelől.) Mindaz, a mi ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes maradt. (Szontagh Pál — Csanádi — közbeszól: Megyei internatio­nal !), mert az 1871. 42. törv.-czikk 92. §-a azt mondja , hogy a helybenhagyott határozatok alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet, a­mint a miniszter úr mondja, van pr­ecedens arra, hogy a megyében talán egyes statútumok újabb statú­tumokkal helyettesíttettek, ott, a­hol ezek elle­nében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és tyukosi ólmosbotok játszották a szerepet, hogy voltak arra esetek. De tagadom,hogy arra prae­­cedens lenne, miszerint törvény szerint és tör­vény mellett megejtettt választások megsemmiz­­tessenek. (Élénk helyeslés balfelől.­ Erre nincs pr­ecedens. Álláspontját indokolja a miniszter úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel, ál­láspontja: a megyei autonómiának tisztelete és a non interventio. Ha gúny nem volna, igazságnak igen­is jó lenne. Én azt hiszem, hogy a non interventio elvének ezen vörös támlás székből a belügyér által pronuntiatiója hasonlítja mythologiai Janus­­arezhoz, melynek jobbfele kegyesen néz kegyelt­jeire és czukorsüteményeket o­sztogat, mig bal­kezében kancsukát tart s szemében mérges lövel­léseket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz. (Derültség), mert míg Heves me­gyében vad, addig Nógrád megyében igen sze­líd. Amott a kormánybiztos, illetőleg királyi biztos, itt a non interventio, azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a miniszter úrnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt ki­áltani fel: amicus Pulszky, amicus Huszár, ami­cus Forgách, amicus Muzslay, sed major amica Veritas! (Zajos helyeslés balfelől). Arczul csapta a törvényt, melynek végrehajtására nem volt hivatva. De mit fog eredményezni ezen a minisz­teri padról oly czimek után proclamált non in­terventio ? Eredményezni fogja első­sorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb és legtisz­tább barátjai voltak a megyei önkormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fogják. (Élénk helyeslés balról). Eredményezni fogja azt,hogy a nép, mely eddigi megyei képviseletében az érte­lem, és nem­ az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el­ azon cselszövényektől,melyek­nek színhelye jövőben a megyék tanácskozási helye leend, végre eredményezni fogja azt, hogy legalizálva lesz a törvénysértés és az erőszak a non interventio ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok, és közöttük mindenekfelett a belügyminiszter úr, kik a tör­vényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék omnipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsú­lyozták, leginkább most egyszerre a legmele­gebb barátjai lettek egész a non interventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek és úgy hasonlít a politikai corruptió­hoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (Tet­szés balról.) Pedig a politikai corruptió ragály, miniszter úr, mely terjed feltarthatlanul, és jaj azon nemzetnek, mely törvényeibe vetett bizal­mát elvesztette! (ügy van! balról). Azért vi­gyázzanak azok, a kiké ma a dicsőség, a kiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis, és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb utóbb, de minden­esetre le fogja vezetni azon főösszeget,mely nem lesz más, mint közös megsemmisülésünk. Én et­től félek , és mert mindazokat, miket itt elmon­dottam, a törvénynyel merőben ellenkezőknek tu­dom és vallom, és mert azt így tudom. (Tetszés balról) talán felesleges lesz kijelentenem, hogy a miniszter úr vá­aszával egyáltalában megelé­gedve nem lehetek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől; a baloldali képviselők szónokhoz siet­nek, és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos, belügyminiszter: T. ház! Daczára azon lelkes éljeneknek, me­lyekkel a t. baloldal az előttem szólót üdvözöl­te. (Felkiáltások balfelől: Joggal!) Kötelessé­gemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a t. képv. ur előadására. (Halljuk!) Min­denekelőtt újabban és határozottan hivatkoz­nom kell arra, a­mit mondtam, hogy én a tör­vényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmez­nem szabad.A törvénynek 921. §-a világosan azt mondja,hogy a helybenhagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj): Volt szerencsém előadni chronologikus rendben a dolgok menetét Nógrádmegye szer­vezési munkálatára nézve, és abból világosan kitetszik, hogy Nógrádmegye szervezési mun­kálatának végleges helybenhagyása csak nov. 21-ikén történt volt, mert nov. 21-ikén tárgyal­tatott azon rendeletem, melyben az árvaügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helyben­hagytam. Kijelentettem továbbá, hogy én egy­általában nem tartom törvénysértésnek, vala­mint a többi megyék megtették a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglege­sen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folytonos nyugtalanság és ellenmondás bal­felől.) De nekem, te­hát, mint miniszternek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értel­mezi, nem szabad azt lazábban magyarázni. (Zajos ellenmondás balfelől. Helyeslés jobb­­felől.) Én, t. ház, valóban nem érzem magamat hivatva a régi megyék védelmére felszólalni, a házban eléggé hangosan elmondottam e részben argumentumaimat, mindazáltal kénytelen va­gyok constatálni, hogy nem áll a t. képviselő úr azon állítása, miszerint a megye egyik közgyű­lése által megejtett választásokat nem semmisí­tette volna meg. (Zajos ellenmondás balfelől. Úgy van­ jobbfelől.) Megsemmisítette igen­is, tudjuk, hogy a régi megye egyik közgyűlésén adott követi utasításokat a másik közgyűlés megváltoztatta (Felkiáltások balfelől : Ez egé­szen más!), sőt a követeket vissza is hívta (Foly­tonos közbeszólás és zaj a baloldalon) és azok, kik a megyében éltek, megmondhatják jobban talán, mint én, hogy nagyon gyakran előfordult azon eset, hogy a megye egyik közgyűlésén bizo­nyos tárgyban kiküldött egy deputátiót és a másik közgyűlésen ugyanazon tárgyban egy másik deputátiót (igaz! Úgy van! jobbfelől. Ellenmond­ás balfelől). Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én talán helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem, s épen ezért küzdöttem azon törvény mellett, melynek 46-ik §-a az ilyen dolgokat elhárítja a jövőre. (Helyeslés jobbfelől.Nagy zaj balfelől.) Igen­is a jövőre, mert a régi megye a régi törvény alapján áll, és az új megye ezen törvény alapján fog szerveztetni, melynek 46-ik §-ában világo­san ki van mondva, hogy a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 §-sával előbb be nem jelentetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Ugyanazon §. határozza meg azt, hogy a megyék szabá­lyokat fognak tanácskozásaikra alkotni, melyek jövőre irányadók lesznek. Tehát nekem ne tes­sék szemrehányást tenni, hogy a régi megyét nem védelmeztem, én csak ezen törvényt védel­meztem, melynek 46. §-a jövőre gondoskodik az ily eshetőségekről. (Zaj.) A t. képviselő úr a mythologiából hozva fel példát, engem Janushoz hasonlított, mely balra kancsukát, jobbra pedig czukros kenyeret osz­togat. Engedelmet kérek, de visszautasítom ezen vádat. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Keresztül vezettem úgyszólván végleg a megye rendezését a nélkül, hogy ebből a legkisebb col­­usium támadt volna a megyékkel. A képviselő úr talán azt állítja, hogy Ma­gyarországon csak egyetlenegy baloldali me­gye van, és ez Nógrád megye ? Engedelmet kérek, ellenkezőleg hivatkoznom kell arra, hogy néhány ellenzéki megyének, nevezetesen Bihar­­megyének szervezési munkálatát példányképül állítottam fel a többi megyéknek, hogy több megye munkálatában változtatást idéztem elő, az­által, hogy Bihar megye munkálatát megkül­­döttem nekik, hogy a szerint vigyék keresztül a szervezési munkálatokat. Ez tehát nem Janus­­arcz, mert igazságot szolgáltattam Bihar megyé­­nek, daczára, hogy ellenzéki megye, akkor, midőn igazsága volt. (Helyeslés jobbfelől, Zaj balfelől). Azt mondja a képviselő úr, hogy csodálkozik felettem, hogy én, ki mindig a megyék túlkapá­sai ellen beszéltem, most a megyék autonómiája mellett szólok. Megfordítom a phrasist, és azt mondom, hogy csodálkozom, hogy a képviselő úr, ki a megyei autonómiát védeni akarja, meg-

Next