Pesti Napló, 1871. december (22. évfolyam, 277-301. szám)
1871-12-03 / 279. szám
létező állapotokat oly tökéletesen, hogy azok orvoslatáról kellően gondoskodhassék és ha képes is felismerni, reménylhető-e, hogy távollétében a kitűzött programm meg fog tartatni, szóval leend-e az utaknak jó állapotáért, és a kezelés tökéletességéért felelősséget vállalni ? Nézetünk valószínűleg a leggyakorlatibb technikusok nézetével e téren abban fog találkozni , hogy az nem lehetséges. Csakis úgy képzelhető a nyilvántartásból üdvös eredmény, ha a kerületi felügyelő közeg kerületének középpontjában, tehát a hozzátartozó utak és egyéb műtárgyakhoz lehető legközelebb lakik, hogy szükség esetében időveszteség nélkül a kellő vonalon vagy pontosan megjelenhessék, hogy a felügyelete alá adott utakat minél gyakrabban bejárhassa, szóval, hogy a helyi viszonyokkal úgy ismerkedhessék meg, miszerint az utak kezeléséért, s illetőleg jó állapotáért a felelősséget elvállalhassa. De mi továbbá a kerületi felügyelő közegekben nem egyedül a kormány rendeleteinek végrehajtó merev eszközeit, hanem oly alkotmányos természetű figyelő közegeket követelünk, akik midőn az utak jó karban fentartásáért nemcsak a kormány, hanem a közvélemény irányában is kellő álláspontot foglalnak el, hivatalos állásuk erkölcsi súlyával oda fognak hatni, hogy a nagyközönségnek a kormánynyal szemben, és ez utóbbinak a közügyek vezényletére nézve üdvös intenziói mellett, informáló szervül szolgáljanak, és maguk részéről — hivatásuk lelkiismeretes teljesítése által — a közlekedési ügyek fejlődése iránt a nagyközönségben kellő érdekeltséget ébreszszenek, s ekként a modern polgárisodás elemeivel versenyt haladni köteles közlekedési ügyeink előmozdításának buzgó apostolaivá képeztessenek. Ezen feltételeknek a központi felügyelők nem felelhetnek meg, nem lévén sem idejük, sem alkalmuk, egyszerű futólagos átpillantáson túl nagyobb értékű eredményt működésüktől az államutak érdekében kiaknázhatni. Mi tehát az államutak jól felfogott érdekében követeljük, a 3-ik pontra nézve, hogy a kir. építészeti felügyelők a vidéken — több megyék csoportjai által képzendő kerületek középpontjaiban — állíttassanak fel oly hatáskörrel ellátandó közegeket, hogy a gondjaikra bizondott államutak jó állapotáért, és az azokra fordítandó összegek hű kezeléséért teljes felelősséget vállalhassanak. Ezen kerületi felügyelőségek az úzmérnökök csekélyebb kezelési ügyeivel nem bíbelődnek, hanem azok felett csak általános nyilvántartást és ellenőrködést gyakorolnak, elvi és nagyobb érdekű anyagi kérdésekben döntvényi joggal bírnak, a felülvizsgálatokat eszközük, szóval, oly mozgékony figyelő közegek természetével bírnak, amelyek működését és mindenhová jutását az eddigi bureaucratikus természetű közegek ónszárnyai nem tartják vissza. Egyszerű és kevés irodai munkával járó hivatásuknál fogva a felügyelőségek személyzete igen csekély számú egyénekre szorítkozhatik, állván szerintünk egy felügyelő, egy mérnök és egy műszaki díjnok szerveiből. Nem lévén feladatunk ezen czikk korlátai közt az államutak általános kezelési rendszerét tervezgetni, abból a jelen ügyre — nézetünk szerint — legérdekesebb momentumokat emeljük ki, hogy a budget tárgyalására visszatérhessünk, mit közelebb teszünk meg. Országgyűlés, A képviselőház ülése december 2-án. 1. A mai ülés fő érdeke azon válaszokban öszpontosult, melyeket Bittó és Tóth Vilmos miniszterek a hozzájuk intézett kérdésekre adtak. Az első válaszból az ország megnyugvással fogja hallani, hogy a bírósági szervezés a jövő január havában okvetlen életbe lépene, és így felmerült ellenkező híreknek alapjuk nincs. Az elfogott munkások ügyében adott válaszból pedig láthatjuk, hogy a bujtogató munkások ellen is a rendes törvényes eljárás vétetett foganatba és igy a törvény oltalmától ők sem fosztattak meg, bár mint igyekezett is Helly úr elhitetni, hogy nálunk a munkások a tőkepénzesekkel nem egyenlő törvényes bánásmódban részesülnek. Ha a munkásokkal szemben követett eljárásban valamit gáncsolni lehet, úgy az csak a hosszas vizsgálati időtartam és azon viszás jog, mely szerint a királyi ügyigazgatóság egyszerre végzi a vizsgálói és vádlói tisztet. De a kiismeri bünfenyítő eljárásunkat, az jól tudja, hogy mindkét hiba megrögzött baja a magyar büntető eljárásnak, mindnyájan érezzük ezt, mindnyájunkat fenyeget az, és így a munkások valóban nem panaszkodhatnak, hogy kivételesen csak ők voltak annak kitéve. E hiányon csak egy korszerű büntető eljárás segíthet mely hazánkban a személyes szabadságnak valódi „Habeas Corpus“ adtása leend. A belügyminiszter válaszáról a nógrádi kérdésben tett interpellátióra más helyen bővebben szólunk. Napirenden volt a költségvetés fölött az általános vita folytatása. Első szónoknak a jobboldal részéről Trefort Ágoston volt följegyezve, és utána a szélsőbal minden vezére egy szálig, de csak Simonyinak jutott osztályrészül a szerencse a ház türelmét 7 negyed órán keresztül igénybe venni és a jobboldal azzal a vigaszszal sem távozhatott a házból, hogy Simonyi Ernő már bevégezte szerepét, mert beszéde a baloldal indítványára félbeszakíttatott, hogy hétfőn zónak ott vegye föl ismét a fonalat, ahol ma elhagyta. Nem tettük volna ugyan föl Simonyi Ernő részéről, hogy Trefort példája után indulva, lemond szónoki jogáról, de azt elvártuk volna tőle, hogy másfél óránál tovább tartó beszédében alkalmat találjon a költségvetésről is szólani, e helyett azonban hallhattuk a kormány egész politikájának elítéltetését, volt szerencsénk tanulni, hogy az idő pénz, mely elvet azonban épen a szónok cáfolt meg. Egészben véve pedig tanultuk azt, mikép kell hangzatos szavak mögött egy kissé ferdíteni a tényeket. A szélsőbal és néha a bal talált alkalmat egyes kitételeket helyeselni, mi azonban mindeddig nem ismerjük a szélsőbal vezérének nézetét a jelen költségvetésről. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Kérvények: Tóth Vilmos belügyminiszter felel Helfynek a munkásügyben, Babesnek az alföldön uralkodó inségügyében, és Plachy Tamásnak a nógrádmegyei nov. 21. közgyűlési határozat iránt beadott interpellátióira. Tisza Kálmán a belügyminiszter vád alá helyezését inditványozza. A főrendeknek a bírósági végrehajtókról szóló törvényre tett módosítása tárgyaltatik. Az 1872-iki államköltségvetés általános tárgyalása folytattatik.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll, Jámbor. Kormány részéről jelen vannak : Kerkapoly, Tóth, Bittó, Pauler. Esti lapokban a tárgyalások folyamát bezárólag Tóth Vilmos belügyminiszternek Helfy interpellációjára adott válaszáig ismertettük. Helfy Ignácz: Úgy látja, hogy a belügyminiszter válaszában inkább csak elsikamlott e kérdés felett, de hogy miért maradtak a munkások körülbelül negyedfél hónapig ítélet nélkül, arra egy árva szóval sem felelt. Nem akarja a commune dicsőítőit védelem alá venni, de ő nem hallotta beszédeiket és így nem állhat érte jót, hogy valóban ily izgatások történtek-e ? Hivatkozik Gladstonera, ki a munkás kérdést nem úgy fogta fel, mint államfelforgató törekvést, hanem tanulmányozván a kérdést, úgy állította azt fel, mint a társadalmi jólét méltányosabb elosztására czélzó mozgalmat (Felkiáltások: Dehogy ?) amely igen természetes irány, benne van az emberi társadalomban ,századok óta, mióta csak fejlődik. (Felkiáltások : Nagyon szép !) Akkor rosz néven kellene vennünk, hogy a szabadelvű világ századokon át küzdött, hogy a földmivelők felszabaduljanak, hogy a jogok egyenlőn méltányosan legyenek elosztva. Ez nem forradalmi, ez nem felforgatási törekvés. (Felkiáltások : Hát mi egyéb ?) Ezt az isten maga adta az ember természetébe. (Derültség, ohoh !) Bocsánatot kérek, én azt nagyon jól értem, hogy a virilis szavazatok megalapítói igen furcsának találják ezen elméletet. (Huszár Imre közbeszól: Én is annak tartom.) De bízom abban, hogy a részrehajlatlan szabadelvű emberek véleménye mellettem van. (Élénk ellenmondások jobbfelől.) Nagyon nagy haszna lett volna Magyarországnak, hogyha kormányunk is így fogta volna fel a dolgot. (Halljuk,halljuk!) Mert ne felejtsük el (Halljuk, halljuk! Zaj.) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki azt, mit mondani akarok. (Halljuk!) Mert ne felejtsük el, hogy jelenleg ezen mozgalom oly állapotban van, hogy egy kis erőszakkal elnyomhatjuk, remélhető, hogy az nem fog többé alkalmaztatni; de tény az, hogy nincs az a hatalom a világon, mely megállítani bírjon egy mozgalmat, mely egy eszmén alapszik, és hogy e mozgalom egy eszmén alapszik, nem tagadhatjuk, elég körülnéznünk. (Felkiáltások : Látjuk!) Végre szónok úgy látja, hogy a kormány az eljárás gyorsítására nézve mit sem tett. Ha a kormány a munkás-meetingeket veszélyeseknek tartja, úgy ellensúlyozásukra tartasson ő is meetingeket. A válaszszal nincs megelégedve, hanem tárgyalást indítványoz ezen ügy felett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Hogy miként és mikor fog a munkáskérdés Európa törvényhozásai által rendeztetni, az, azt hiszem, a mai interpelláte és az arra adott válasznak tárgyát nem képezheti, és épen azért ezen térre a t. képviselő urat követni nem fogom. Az általa elmondottak egy részére azonban kell hogy megjegyzést tegyek. Nevezetesen vádolt engem azért, mert nem bizonyítottam be, váljon alaposak-e a vádak, melyek a befogottak ellen létettek. Engedje meg a t. képviselő úr, ez nekem nem feladatom. Én törvényes hatóság intézkedéseit tudomásul vettem, és ennek jelentése alapján mondtam el azt, amit épen a t. képviselő úr által tett interpellációra válaszolni szerencsém volt. A kir. ügyésznek kötelessége immár a bizonyítékokat felhozni a bíróság előtt és a bíróságnak lesz kötelessége majdan ítélni a felett, hogy ezen bizonyítékok helyesek-e vagy nem, és ennek folytán az illető vádlottak elítélendők-e vagy felmentendők. A t. képv. ur továbbá azon vádat emelte ellenem, hogy én a Simonyi Ernő képv. ur által tett interpellátióra adott válaszomban szóval sem említettem meg azt, hogy az eljárás gyorsíttassék. Engedelmet kérek, én válaszomban felemlítettem, hogy akkor, midőn a munkások felfolyamodást intéztek hozzám, hogy a börtönből kibocsáttassanak, azt feleltem, nekem erre jogom nincs, de igenis megtettem kötelességszerűleg azt, hogy a városhatóságot utasítottam, miként a vizsgálatot a lehető gyorsan teljesítse és fejezze be. Hogy 38 ember kihallgatása több heti időt igényelt, arról én nem tehetek. A t. képviselő úr ezenkívül még azon tanácsot adta nekem, hogy jó lett volna meetinget összehívnom, és abban talán ellenirányú demonstrátiót rendeznem. Engedjen meg a t. képviselő úr, Magyarország belügyminiszterének nem feladata az, hogy meetingeket hívjon össze, hanem felügyeljen arra, hogy ezen meetingek a törvények határai közt maradjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre a ház a választ tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminiszter, Babes képviselő úr egy interpellatiót intézett hozzám, mely ekként szól . (Olvassa az interpellatiót.) T. ház! Ezen interpellatióra van szerencsém azt válaszolni, hogy nekem igenis tudomásom van, miszerint nevezetesen Torontál- és Temesmegyékben az utóbbi időben uralkodott árvizek folytán igen sok kár történt, és ennek következtében némely községben nagy a gabnahiány, sőt tartani lehet attól, ,hogy e községekben ínség fog bekövetkezni. Én ennek folytán Temes- és Torontálmegyékkel a calamitások elhárítása végett a tárgyalást megindítottam, és azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, miután a belügyminisztérium rendelkezése alatt áll az 1863. és 1866-iki ínségi alap, mely a kamatokkal együtt mintegy 150.000 frt, ha a törvényhatóságok közbejöttével azon községeket, melyek leginkább bujtattak, egy kölcsönnel meg fogom kínálni. Azonkívül azon 10000 írtból, mely az 1871. közigazgatási évre az elemi csapások által leginkább sújtottak felsegélyezésére szavaztatott meg, körülbelül 7600 frt rendelkezésemre áll. Ezen összegeket is szívesen bocsátom az illető törvényhatóságok közbejöttével a vagyontalan ínségesek felsegélésére, mennyiben arra az illető községek és másodvonalban a törvényhatóságok képtelenek lennének; sőt ha a szükség úgy hozza magával, nem fogok késni, intézkedéseim gyorsabb foganatosítása végett, egy kormánybiztost a helyszínére kiküldeni. Miután a pénzügyminiszter úr nincsen jelen, ki hivatva lenne az iránt adni felvilágosítást, hogy az adó elengedése körül mily intézkedéseket fog tenni — én erre nem érzem magamat hivatva ; annyit azonban tudok, hogy a pénzügyminisztérium részéről máris egy miniszteri tanácsos küldetett ki a károk felvételeire. Ez válaszom az interpellációra. (Élénk helyeslés.) Babes Vincze: A belügyminiszter válaszából úgy látja, hogy szándéka van a baj elhárításáról gondoskodni, hogy érzi az ügy iránti felelősséget. Csak arra figyelmezteti, hogy az ínség nemcsak Torontál és Temes megyére, hanem Krassóra is kiterjed. A ház a választ tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminiszter, Plachy Tamás képviselő úr interpellációt intézett hozzám, mely így szól: (Olvassa.) T. ház ! (Halljuk!) Midőn ezen interpellációra válaszomat egész készséggel megadom, szükségesnek tartom mindenekelőtt elmondani azt, ami Nógrád megye szervezésére vonatkozólag, annak megindításától kezdve, a mai napig történt. (Halljuk !) Valamint az ország összes törvényhatóságaihoz, úgy Nógrád megyéhez is. évi május 15-én rendeletet bocsátottam ki, amelyben szervezési munkálatok megindítására hívtam fel, kifejezést adva azon jogos várakozásomnak, hogy oly munkálatot fognak jóváhagyás végett elém terjeszteni, amely egyrészt megfeleljen a jó közigazgatás feltételeinek,másrészt az adózók érdekeit figyelemben tartsa. Nógrád megye 1. évi aug. 23-án hozzám felterjesztette ezen munkálatát. Én azt gondosan átvizsgálván, a törvény értelménél fogva és egyszersmind egy felfolyamodvány alapján, amely panaszképen hozzám a munkálat ellen beterjesztetett,megtettem ezen munkálat ellenében a törvény által nekem megadott jog és kötelességnél fogva észrevételeimet, s miután ezen munkálatnak némely pontjai olyanok voltak, melyek a törvénynyel ellenkeztek. Nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népesség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adót fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom, miután törvényellenes intézkedések foglaltattak a munkálatban , én a munkálat ezen pontjainak megváltoztatását határozottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélszerűség szempontjából is kifogásaim. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12 szolgabirói kerületre osztotta fel, minden, kerület élére állítván egy önálló szolgabirót. Én azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakosságának számára és a megye kerületére, ezen intézkedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád megyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tartozik, és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egyszersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intézkedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet oet. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta, és észrevételeimet alaposaknak találván, a virilis voksok lajstromának kiigazítását egyik választmányára bízta. A 12 szolgabiró helyett 6 szolgabirót vélt felállíttatni, s ez iránt munkálatát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztotta az igazoló és bíráló bizottság tagjait, és a a bizottsági tagok választásának vezérletére hivatott elnököket is.Miután Nógrádm. az általam törvényesség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta,én ezen felterjesztését tudomásul vettem a 6 szolgabiróra nézve azonban megjegyzem, hogy akkor, midőn Nógrád megye 12 szolgabirót állított fel, akkor nem vette tekintetbe az adózók érdekeit, akkor pedig, midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg a jó közigazgatás érdekeinek, és azt hiszem, hogy tekintve Nógrádmegye lakosságát és topografikus helyzetét, leghelyesebben cselekednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná, ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszólítottam a megyét, hogy efelett újból tanácskozzék, és hozza tudomásomra határozatát. Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapitotta meg véglegesen. A szolgabirókra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, nem fogadta el ugyanazon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 szolgabiró mellé szolgabiró-segédet. Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendeletemet, melylyel az árvaszék szervezését véglegesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870: 42. t. ez. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a bíráló és igazoló bizottságokat és a választásra kiküldött elnökö.ket megválasztani, midőn a megyeszervezési munkálat a belügyminiszter által véglegesen helyben van hagyva, miután oct. 23—24-én e munkálatok véglegesen helybenhagyva nem voltak, igy az akkori közgyűlés nem járt el törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta, ennélfogva odt. 23—-24-diki gyűlés határozatait semmisítse meg a nov. 21-diki gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a kisebbség azonban sérelmesnek látván, a gyűléstermet odahagyta és hozzám felfolyamodást intézett, és melyre nézve én megadom válaszomat. (Halljuk!) Nem tagadhatom, tehát, hogy midőn én a törvény értelmében a megyeszervezési munkálatot megindítottam és folytattam, azon praxist vettem fel, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, mint a czélszerűség szempontjából észrevételeimet, ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem, felhíván őket a munkálatok ekkénti megváltoztatására, s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is, míg erre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92-ik szakasz értelmében a további intézkedéseket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva: először azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegítsem, tettem továbbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút, mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselőválasztások utáni időre kívánja halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék legnagyobb része talán csekély kivétellel utasításom szerint járt kl, de nem tagadhatom másrészt, tehát, hogy ha a törvényt betűje szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szerv, munkálatok véglegesen helyben hagyva nincsenek, a 92. szakasz értelmében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet; nem tagadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek, a t. ház igen jól tudja — én nem tartozom feltétlen imádói közé, azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határozatait megváltoztatta s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett a másik közgyűlés más deputatiót küldött ki, így állván a dolog, te hát, én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvényhatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi, — mondom nem tehetek egyebet, mint hogy Nógrád megye november 21-ei azon határozatát, amelylyel az october 23-án és 24-én tett határozatokat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, mint hogy egyszerűen Nógrádmegye november 21-ei közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Plachy Tamás : T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kérek a háztól, hogy ma a szokottnál kevesebb hanggal rendelkezvén, talán beszédem minden része e teremben kivehető nem is lesz. (Halljuk !) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok magamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr, midőn interpellációmra szíves volt historikus és chronologikus rendben helyesen válaszolni , előadta mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rendelet keltétől kezdve trténtek s ezt — megvallom — a tényálással megegyezőleg adta elő némely kivétellel. Kivételt képez az én felfogásom, s tudomásom szerint a valóságtól az, midőn belügyminiszter úr azt állította, hogy az October 23 -i közgyűlés akkor tói , midőn a miniszeri jóváhagyás folytán a megyei szervezési munkálatot a törvény rendelete s a miniszter kívonata szerint Nógrád megye alakította, ugyanakkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot, nem úgy van. Ez az october 24-ei közgyűlési napirend tárgya volt. A főispán-választások megejtése végett a következő napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügyminiszter úr is elismeri, hogy azon rendeletében, amelyben Nógrád megyének szervezési munkálatát némely részeiben neheztelve, azt a törvényhez alkalmazni rendelte,egyszersmind permissive,s többet mondok,nem permissive,hanem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrádmegye az 1870. 42. t. sz. 92. szakasza értelmében, a további teendőket megyéjében eszközölje. Erre méltóztatott a megyét a főispáni körözvényt megelőzőleg felhívni oly tartalmú leirattal, melyben az mondatik, hogy mindenekelőtt a jóváhagyott megyeszervezeti munkálat és az abban felállított nehézségek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán, ki a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak,kétségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intézkedéseket, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a választásra, midőn Nógrádmegye közgyűlése 1871. oct. 24-én megejtette a választásokat. (Élénk helyeslés balfelől.) Mindaz, a mi ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes maradt. (Szontagh Pál — Csanádi — közbeszól: Megyei international !), mert az 1871. 42. törv.-czikk 92. §-a azt mondja , hogy a helybenhagyott határozatok alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet, amint a miniszter úr mondja, van precedens arra, hogy a megyében talán egyes statútumok újabb statútumokkal helyettesíttettek, ott, ahol ezek ellenében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és tyukosi ólmosbotok játszották a szerepet, hogy voltak arra esetek. De tagadom,hogy arra praecedens lenne, miszerint törvény szerint és törvény mellett megejtettt választások megsemmiztessenek. (Élénk helyeslés balfelől. Erre nincs precedens. Álláspontját indokolja a miniszter úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel, álláspontja: a megyei autonómiának tisztelete és a non interventio. Ha gúny nem volna, igazságnak igenis jó lenne. Én azt hiszem, hogy a non interventio elvének ezen vörös támlás székből a belügyér által pronuntiatiója hasonlítja mythologiai Janusarezhoz, melynek jobbfele kegyesen néz kegyeltjeire és czukorsüteményeket osztogat, mig balkezében kancsukát tart s szemében mérges lövelléseket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz. (Derültség), mert míg Heves megyében vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Amott a kormánybiztos, illetőleg királyi biztos, itt a non interventio, azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a miniszter úrnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt kiáltani fel: amicus Pulszky, amicus Huszár, amicus Forgách, amicus Muzslay, sed major amica Veritas! (Zajos helyeslés balfelől). Arczul csapta a törvényt, melynek végrehajtására nem volt hivatva. De mit fog eredményezni ezen a miniszteri padról oly czimek után proclamált non interventio ? Eredményezni fogja elsősorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb és legtisztább barátjai voltak a megyei önkormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fogják. (Élénk helyeslés balról). Eredményezni fogja azt,hogy a nép, mely eddigi megyei képviseletében az értelem, és nem az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövényektől,melyeknek színhelye jövőben a megyék tanácskozási helye leend, végre eredményezni fogja azt, hogy legalizálva lesz a törvénysértés és az erőszak a non interventio ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok, és közöttük mindenekfelett a belügyminiszter úr, kik a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék omnipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsúlyozták, leginkább most egyszerre a legmelegebb barátjai lettek egész a non interventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek és úgy hasonlít a politikai corruptióhoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (Tetszés balról.) Pedig a politikai corruptió ragály, miniszter úr, mely terjed feltarthatlanul, és jaj azon nemzetnek, mely törvényeibe vetett bizalmát elvesztette! (ügy van! balról). Azért vigyázzanak azok, a kiké ma a dicsőség, a kiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis, és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb utóbb, de mindenesetre le fogja vezetni azon főösszeget,mely nem lesz más, mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek , és mert mindazokat, miket itt elmondottam, a törvénynyel merőben ellenkezőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom. (Tetszés balról) talán felesleges lesz kijelentenem, hogy a miniszter úr váaszával egyáltalában megelégedve nem lehetek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől; a baloldali képviselők szónokhoz sietnek, és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos, belügyminiszter: T. ház! Daczára azon lelkes éljeneknek, melyekkel a t. baloldal az előttem szólót üdvözölte. (Felkiáltások balfelől: Joggal!) Kötelességemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a t. képv. ur előadására. (Halljuk!) Mindenekelőtt újabban és határozottan hivatkoznom kell arra, amit mondtam, hogy én a törvényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem szabad.A törvénynek 921. §-a világosan azt mondja,hogy a helybenhagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj): Volt szerencsém előadni chronologikus rendben a dolgok menetét Nógrádmegye szervezési munkálatára nézve, és abból világosan kitetszik, hogy Nógrádmegye szervezési munkálatának végleges helybenhagyása csak nov. 21-ikén történt volt, mert nov. 21-ikén tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árvaügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helybenhagytam. Kijelentettem továbbá, hogy én egyáltalában nem tartom törvénysértésnek, valamint a többi megyék megtették a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglegesen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folytonos nyugtalanság és ellenmondás balfelől.) De nekem, tehát, mint miniszternek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értelmezi, nem szabad azt lazábban magyarázni. (Zajos ellenmondás balfelől. Helyeslés jobbfelől.) Én, t. ház, valóban nem érzem magamat hivatva a régi megyék védelmére felszólalni, a házban eléggé hangosan elmondottam e részben argumentumaimat, mindazáltal kénytelen vagyok constatálni, hogy nem áll a t. képviselő úr azon állítása, miszerint a megye egyik közgyűlése által megejtett választásokat nem semmisítette volna meg. (Zajos ellenmondás balfelől. Úgy van jobbfelől.) Megsemmisítette igenis, tudjuk, hogy a régi megye egyik közgyűlésén adott követi utasításokat a másik közgyűlés megváltoztatta (Felkiáltások balfelől : Ez egészen más!), sőt a követeket vissza is hívta (Folytonos közbeszólás és zaj a baloldalon) és azok, kik a megyében éltek, megmondhatják jobban talán, mint én, hogy nagyon gyakran előfordult azon eset, hogy a megye egyik közgyűlésén bizonyos tárgyban kiküldött egy deputátiót és a másik közgyűlésen ugyanazon tárgyban egy másik deputátiót (igaz! Úgy van! jobbfelől. Ellenmondás balfelől). Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én talán helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem, s épen ezért küzdöttem azon törvény mellett, melynek 46-ik §-a az ilyen dolgokat elhárítja a jövőre. (Helyeslés jobbfelől.Nagy zaj balfelől.) Igenis a jövőre, mert a régi megye a régi törvény alapján áll, és az új megye ezen törvény alapján fog szerveztetni, melynek 46-ik §-ában világosan ki van mondva, hogy a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 §-sával előbb be nem jelentetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Ugyanazon §. határozza meg azt, hogy a megyék szabályokat fognak tanácskozásaikra alkotni, melyek jövőre irányadók lesznek. Tehát nekem ne tessék szemrehányást tenni, hogy a régi megyét nem védelmeztem, én csak ezen törvényt védelmeztem, melynek 46. §-a jövőre gondoskodik az ily eshetőségekről. (Zaj.) A t. képviselő úr a mythologiából hozva fel példát, engem Janushoz hasonlított, mely balra kancsukát, jobbra pedig czukros kenyeret osztogat. Engedelmet kérek, de visszautasítom ezen vádat. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Keresztül vezettem úgyszólván végleg a megye rendezését a nélkül, hogy ebből a legkisebb colusium támadt volna a megyékkel. A képviselő úr talán azt állítja, hogy Magyarországon csak egyetlenegy baloldali megye van, és ez Nógrád megye ? Engedelmet kérek, ellenkezőleg hivatkoznom kell arra, hogy néhány ellenzéki megyének, nevezetesen Biharmegyének szervezési munkálatát példányképül állítottam fel a többi megyéknek, hogy több megye munkálatában változtatást idéztem elő, azáltal, hogy Bihar megye munkálatát megküldöttem nekik, hogy a szerint vigyék keresztül a szervezési munkálatokat. Ez tehát nem Janusarcz, mert igazságot szolgáltattam Bihar megyének, daczára, hogy ellenzéki megye, akkor, midőn igazsága volt. (Helyeslés jobbfelől, Zaj balfelől). Azt mondja a képviselő úr, hogy csodálkozik felettem, hogy én, ki mindig a megyék túlkapásai ellen beszéltem, most a megyék autonómiája mellett szólok. Megfordítom a phrasist, és azt mondom, hogy csodálkozom, hogy a képviselő úr, ki a megyei autonómiát védeni akarja, meg-