Pesti Napló, 1871. december (22. évfolyam, 277-301. szám)

1871-12-12 / 285. szám

ha az a számvevőszék és a minisztérium által minden pontjában megtartatik, és ez az, a­mit a törvény értelmében kívánni a képviselőháznak joga és kötelessége. Ezután szónok az egyes adónemekre tér át. Helytelennek tartja, hogy a czukorrépánál a nyers­anyag adóztatik meg, és így lehetetlenné teszi a termelést minden oly vidéken, hol nem elsőrangú répa terem. De a­z. évi bevételről sem lehet biztosítva, mert a répa roszabb lévén, mint más években, kevés czukor- és s­ok víztartalommal bírván, miután a nyers­anyag adóztatik meg, nem adván meg a kellő hasznot, a czukorgyárak is kevesebb erővel dolgoznak és ez­által az adó is keves­­bedik. Átalában a cukorra nézve ideje volna,ha a mi­niszter úr megtévén a kellő lépéseket, az adózá­si rendszernek ezen irányban megváltoztatására lehetővé tenné, hogy az iparnak ezen ága, mely szoros kapcsolatban van a mezőgazdasággal, c­élszerű megadóztatás mellett nagyobb lendü­letet vehessen valahára. A késedelmi kamatok tekintetében is helyte­lennek tartja a jelenleg követett eljárást. A­mint ma áll az eljárás, az nem egyéb, mint a példabeszéddel élve, egy rókáról két bőrt húz­ni , mert hogy ha valaki azon fertály év első felében adóját be nem fizette,reá nézve azon fer­tály év vége meg sem váratik, sőt a fertály év második havának vége sem váratik be sokszor, hanem nemcsak a késedelmi kamat, de az exe­­cutionális költség is megvétetik rajta. Már­pe­dig, ha a kamat és az executionális költség is megvétetik az illetékön, akkor ezt igazságosnak senki sem fogja találni. Szónok ezen észrevételeit ajánlja a pénzügy­­miniszter figyelmébe. Széll Hálmán előadó: A vita folytán a házban mondottakra vála­szol. Siraonyi Ernő azt mondta, hogy a pénzügy­minisztert a fedezet összeállításánál semmi elv nem vezette. Hogy mily elv vezette a pénzügy­­minisztert, azt minden egyes adónemnél részle­tesen felhozza. Előadja minden egyes adónemnél hogy az 1870-iki eredményeket tartotta szem előtt, és ettől csak ott tért el, hol az 1870-diki év eddigi eredményei az ily eltérést nem csak indokolják, hanem igazolják is. A­mint az ada­tok kétségtelenül mutatják, 72-re kevesebb van előirányozva, mint bejött 70-ben, és ezzel azt hiszi, be van bizonyítva, hogy az előirány­zat helyes. 72-re elő van irányozva nettó számítva a bevételeket 120 millió 431 frt, 70-ben bejött ismét nettó számítva a bevételeket 117.657.000 forint. Itt leszámítva a határőrvidéket, mely kö­rülbelül 3.868.000 frtot tesz, azt fogjuk találni, hogy egész összeségben véve bevételeket, 1 mil­lió frttal van kevesebb előirányozva 1872-re mint befolyt 1870-ben,­­ámbár a kiadások nagy mérvvel emelkedtek, mégis kedvezőbb az 1872- diki nettó előirányzat mint volt az 1870-diki. Horn múltkori beszédében azt állította, hogy az államvagyon kiadásai 23.599.000 frtot, bevé­telei 25 milliót tesznek, és így az összes bevétel csak mintegy másodfél milliót tenne. Szónok azt á­llja és adatokkal bizonyítgatja, hogy az államvagyon bevételei 30.987.801 frtot tesznek, és így majdnem 6 millióval többet, mint azt Horn előadta, így Horn épen csak 6 millióval hibázott. (Helyeslés jobbfelől.) Horn Ede: Szavai félremagyarázása miatt szót kér. Állí­tásait a múlt évi számadásokból merítette. Az előadó azon állítása sem áll, hogy az idei budgetben a bevétel és kiadás közt 7 millió vol­na a különbség. Miután Széll Kálmán Hornt múltkori nyi­latkozatára emlékezteti, szót emel Kerka­­k­á­p­o­l­y Károly pénzügyminiszter és Tisza ész­revételeire válaszol ; a pénzügyi bizottság elő­irányzata elfogadtatik. Következik a 14 ik czim. Fogyasztási adók: Fedezet: 13,949,900 fi­l. Horn Ede: A kormány helytelen pénzügyi politikát kö­vet, mi főleg abból látszik ki, hogy a Bach-kor­­sza­kból eredő adórendszert fenntartja, szintúgy az aránytalanságot is az egyenes és a közvetett adók közt. A pénzügyminiszter azt állítá, hogy a közve­tett adók csak 40%-át teszik az egész jövede­lemnek, míg 4 év előtt 54%-ét tették. Szónok igen kiváncsi tudni, várjon mily kutforrásból merite ezt a pénzügymini­szter. A p. v. bizottság jelentése szer­it az egyenes adók jövedelmei 40.800.000 frtra előirányoztatnak. Ezzel szem­ben azt találjuk, hogy a fogyasztási adó tesz 13.849.000 frtot, a határvámot nem is számí­tom ; az illa ékek tesznek 15.659.000 frtot, a jövedékek tesznek 41.605.000 frtot, ez mind­össze tesz 70 milliót, tehát 70 millió közvetett adó áll szemben a 44 milliónyi egyenes adóval. Ez minden arithemetica szerint nem 48%-re, hanem 60% -re s még többre teszi a közvetett adók részét; az egész adójövedelem 114 millió frtot tesz, az egyenes adó csak 44 milliót, s így körülbelül 40%-ot tesz az egyenes adós 63 %-ot ad a közvetett adó. Széll Kálmán előadó: Az összes egyenes adók nem 44 milliót, ha­­nem 61 milliót tesznek, de az egyenes adók sommázatából kifelejtő azon 17.056,869 frtot, a­mely földtehermentesítési járulék lévén, a bud­­getnevk beosztás­a szerint a hitelműveleti bevéte­lek között fordul elő, de azért, mert ott fordul elő, nem veszíti el azon természetét, hogy egye­nes adót képez, és ha egyenes adókról akarunk beszélni, ez nem 25% ját teszi a földadónak, mert ezt teszi a földteherr­entesítési járulékon kívül, s 70%-jét a többi egyenes adóknak, mert megint ezt teszi a földtehermentes­tési járulékon kívül, hanem kell számításba venni 100%-jét az összes adóknak, 30 %-jét a földadóknak, és nem lehet azt mondani, hogy az ország összes egyenes adója csak ennyi,és kifelejteni azt,mit a földtehermentesítési járulékkép fizet az ország, a­mi 17 milliót tesz. Ha tehát az összes egyenes adók bevételeiről akarunk helyesen beszélni, lehetetlen ezen 17 milliót kihagynunk, főleg ak­kor, ha comparálni akarjuk ezen bevételt a be­vételek többi részeivel. Ha pedig ezt hozzászá­mítjuk, a­mint hozzászámítanunk kell, és a­mint a pénzügyminiszter úr előirányzatának 57-ik és a pénzügyi bizottság jelentésének 24 ik lapján fel van véve, 67 milliót és 875 ezer frtot tesz ki az ország összes egyenes adója. Már most ezen összeget összehasonlítva az összes állambevéte­lek többi részeivel, kijön, hogy Magyarorszá­gon az állambevételek 48%-át teszi az egyenes adó, nem 60% át. 1868-ban 56%6 %-jét tették az egyenes adók az állam összes bevételeinek; 1869-ben már 544/16 %-jét, tehát az arány 2%o % -et javult; 1870-ben 52%o %-jét, tehát megint javult majd­nem 2%-et; 1871-ben 50%-jét, tehát az arány itt 2%o % et javult; ma már tesz az 1872 dik évi előirányzat szerint 48% 0 %-et, tehát javult az 68-dikihoz képest 8%e %-tet. Ezen javulás, ezen emelkedés, tekintve, hogy az egyenes adók stabilisek, az indirect adók pedig leginkább mu­tatják a vagyonosodásnak, az ipar és forgalom­nak emelkedését, csak újabb bizonyítékul szol­gál arra, hogy az is helyes volt, mit a pénzügy­­miniszter mondott és az is, a­mit szónok mon­dott. (Helyeslés.) Következik a fedezet 15. czíme. Vámjövedék : 370,320 frt. 16. ez. B­é­l­y­e­g : 4.471,800 frt. 17. ez. J­o­g­i illetékek: 10.590,000 frt. 18. ez. Fémjelzés: 22,753 frt. Vita nélkül elfogadtatnak. 20. ez. D­o­h­á­n­y­j­ö­v­e­d­é­k. Fedezet: 24 293,394 frt. Kiadás : 10.451,223 frt. Móricz Pál figyelmezteti a pénzügyminisztert azon ígére­tére, miszerint a dohányegyedáruságra vonat­kozó törvényjavaslatot az 1871. évben be fogja terjeszteni. A pénzügyminiszter nem ment­heti magát azzal, hogy a Lijthán túl még nem fogadták el, mert mikor azon ígéretet tette, már akkor azon hitben volt, hogy addig oda­át is tisztába hozza a dolgot, de a központi bizottság véleményéből sem meríthet érvet az egyedáru­­ság fenntartására. Szónok megújítja múltkori határozati javaslatát a dohányegyedáruságra vo­natkozólag, mely így szól: Miután a képviselőháznak 1868. évi junius 22 én hozott határozatánál fogva a pénzügymi­niszternek kötelessége volt volna az államszük­séglet biztos fedezetére való tekintettel a do­­hányegyedáruság iránt törvényjavaslatot ter­jeszteni elő, küldjön ki a ház saját kebeléből egy bizottságot, mely az e tárgyban beterjesz­tendő terveket a kormány által beadandó ja­vaslattal összevetve, véleményes jelentését ter­­jeszsze a ház elé. Szónok azon érvek ellen fordul, melyek az egyedáruság megtartása mellett felhozatnak. Adatokkal bizonyítja, hogy a csempészek épen annyit adnak el, mint a kincstár, a csempészetet pedig megakadályozni csak úgy lehet, ha vagy megszaporíttatik a pénzügyőrök száma, és ak­kor a nyereség elvész, vagy tűrni kell a csem­pészkedést és akkor a csempészeknek fizetjük az adót. Szónok ajánlotta a küldöttséget, mert hitte, hogy az meg fogja találni a módot, mely alkalmas ezen fontos kérdés megoldására . Ajánlja határozati javaslatát elfogadás végett. Mihályi Péter jegyző olvassa a határo­zati javaslatot. Kerkapoly pénzügym­iniszer: Előtte szólott által felemlített ígéretére vonat­kozólag kinyilatkoztatja, hogy a törvényjavas­lattal készen van és azt be is fogja terjeszteni, de azt is megmondhatja, hogy annak czélja nem az lesz, hogy a dohánymonopólium megszüntet­­tessék, mert azt 1872-ben nem lehet nélkülözni. A határozati javaslatra vonatkozólag megjegy­zi, hogy annak idején, a­mikor a törvényjavas­latot beterjeszten­i, nem lesz ellenére, hogy az egy speciális bizottsághoz utasíttassék. Legkö­zelebbi feladatul ezen a téren kijelöli azt, hogy a dohányegyedárusággal összefüggő bajok, ha már azonnal meg nem szüntethetők, de mérsé­keltessenek minden téren s megígéri, hogy a beterjesztendő törvényjavaslatnak minden rend­szabálya oda lesz irányozva, hogy az egyedáru­ság a­meddig fennáll, ogy kevéssé legyen meg­szorító, a­mennyire csak lehet. Minthogy a mono­póliumot 1872-ben okvetlenül fen kell tartani, kéri a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni. Györffy Gyula: A pénzügyminiszter adott ígéretében, hogy törvényjavaslatot fog beterjeszteni, annyival inkább bizott, minthogy a miniszter múlt évi dece'19-én maga mondotta: (olvassa). Fentartom magamnak a dohányegy­edáruság iránti törvény­javaslatot a jövő 1871-ik évben bemutatni. (Ker­kapoly miniszter közbeszól: Még nem telt el.) A miniszter továbbá maga adott magának ter­minust A múlt héten beterjesztett törvényjavas­latban a dohányjövedékről szóló 1868. XIV. t. sz. hatályának meghosszabbításáról pedig már csak azt mondja a miniszter, hogy az egyedáru­ság eltörlését „kilátásba helyezte.“ Ez­által okot szolgáltatott arra, hogy kétkedjék benne, misze­rint a miniszter azt, a­mit ígért, meg is fogja tartani. (Egy hang jobboldali­. 1. Vád alá kell helyezni!) Tudja, hogy az, ki ezt kiáltotta, ma is helye­selni fogja a miniszter eljárását, de akkor a mi­niszter úrnak nagy mentsége van, mert ezen szó meg nem tartás nem nagy egyéni hiba ak­kor, midőn az a jobboldal által helyeselt politi­ka. (Éljenzés balról.) Kerkapoly pénzügyminiszter: Elismeri, hogy határozott ígéretet tett, és ha be nem fogja váltani az év végéig, nem is fogja magát menthetni semmivel. De az év még nem múlt el, azért a képviselő úr beszédének most jogosulatlan hatása volt, bár attól fél, hogy jo­gossá lesz, mert most már nem meri oly ha­tározottan mondani, a­mit ezelőtt egy évvel mondott. E­d­e­r István felemlít egy esetet, a­midőn az ő vidékén bizonyos emberek a kormány által Francziaországnak eladott dohány kezelésébe avatkoztak és a dohány osztályozására nézve a tisztviselőknek utasításokat adtak és kérdezős­­ködésére azt felelték, hogy ők egy bizonyos úr biztosai és csak szívességből teszik azt. Erre nézve felvilágosítást kér a pénzügyminisztertől. Kerkapoly pénzügyminiszter erre azt vá­laszolja, hogy az illető, ki fix áron vett a kor­mánytól dohányt, ezt nem szívességből, hanem nyereségért tette. E­d­e­r István: Nekem azt mondta, hogy szí­vességből teszi. Kerkapoly pénzügyminiszter kinyi­latkoztatja, hogy neki nincs közvetítője, arról tehát nem adhat számot, hogy azok ott mit mondtak! Majoros István azt mondja, valódi oka annak, hogy a miniszter nem teljesítette ígére­tét, az, hogy Bécsből nem engedték. A pénzügyi bizottság véleménye elfogadta­tott. Móricz Pál határozati javaslata szavazásra bocsáttatván, a többség által elvettett, Széll Kálmán előadó olvassa a XXI. czí­­met: Lottójövedék. Elfogadtatott. Széll Kálmán előadó olvassa a XXII. czi­­met: Sójövedék. Majoros István indítványozza, hogy a só ára szállíttassék le a lehető legolcsóbbra, és egy közvetítő árt kívánna megállapíttatni, tudni­illik a termelési árt, vagyis 3 frtot. Kéri indít­ványa felolvasását. Péchy Tamás ! Lehetetlennek tartja az indítvány elfogadását, mert törvényi határozat által megváltoztatni nem lehet, de azért kéri a minisztert, hogy a dolgot komoly tanulmánya tárgyává tegye. A só árának leszállítása által megszüntettetnék a csempészet is. Felhívja a minisztert, hogy bizo­nyos helyeken eladási raktárakat állíttasson fel, és hogy oly helyeken, hol már raktárak vannak, a sóárakat akként határozza meg hogy az ela­dási árak más helyeken, honnan a só oda szállít­­tatik és a vitelbérek együttvéve ne tegyenek kevesebbet, mint az általa meghatározott sóárak, így Miskolczon a só az állam raktáraiban drá­gábban adótik, mint magánkereskedőknél. Még megemlíti, hogy hazánk felső vidékei vielicskai sóval látják el magukat, a magyar állam kárára. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Annak idején törvényjavaslatot fog beterjesz­teni a só árának további leszállítása iránt, de annyira mint Majoros képviselő kívánja, nem lehet menni. A miskolczi sóárakra megjegyzi, hogy azokat ő sem tartja igazságosnak, de azok a törvény által vannak megszabva, de ennek megváltoztatását annak idején szóba fogja hozni. Györffy Gyula felemlíti, hogy Nagyvára­don is drágábban adta a kincstár a sót, mint a magánkereskedők. Zsedényi Ede felemlíti, hogy a­­ felső megye mindig csak a sóvári főtt sót használja, de mert azt nem kapják a szükséges mennyiség­ben, sőt máramarosival sem láthatják el magu­kat, kéri a minisztert, hogy e baj elhárítására intézkedjék! Kerkapoly pénzügyminiszter erre azon felvilágosítást adja, hogy mármarosi sót akár­mennyit szállíthatna oda, de ez drágább lévén, mindenki csak sóvárit kíván, ez pedig nem ter­meltetik elegendő mennyiségben. C­s­a­n­á­d­y Sándor figyelmezteti a pénzügy­­minisztert, hogy törvényjavaslatot ígért aziránt, hogy a só minden raktárban egyforma áron fog adatni, kéri tehát annak beter­jesztésére. A pénzügyi bizottság előterjesztése elfogad­tatott. Ülés vége 3 órakor. Az országos Deákpárt gyűlése, Raj­n­er Pál beszéde (lásd esti kiadásun­kat) így hangzott: Mióta pártunk bölcs vezére alatt — úgymond — megalakult, méltó büszkeséggel tekinthet vissza a múltra, megnyugvással a jelenre, ée ha vagy elbizakodás, vagy tevékenység hiánya által nem koc­káztatja — véleményem szerint — meg nem dönthető állását, teljes reménynyel nézhet a jövő elé. (Helyeslés.) Bár­mennyire ki­csinyük, azt hiszem, nem meggyőződésből, ha­nem párttaktikából,a párt által kivívott eredmé­nyeket, kétlem, hogy volna oly ország, mely az enyészet szélétől ily rövid idő alatt olyan nagy haladást tett volna. Állami létünk a külföld által elismerve van, a paritás nemcsak elvileg, hanem minden kö­vetkezésében keresztülvive, a közös ügyek elin­tézésének szükséges volta 5 évi folytonos gya­korlat által bebizonyítva, az ország századok óta elismert integritásának visszaállítása, a v­a­­gyon értékének örvendetes emelkedése, a kato­naság és polgári osztály közt eddig fennállott előítéletnek eltüntetése az által, hogy a magyar hadsereg csapatai ujonczozási kerületeikbe hazahozattak, a honvédség megalakítása mind megannyi t­­yság arra, hogy ha az általunk vá­­asztott jogalapot, annak intézményeit és szelle­mét fenntartani képesek vagyunk, méltán el­várhatjuk a részrehajlatlan utókor részéről, hogy majdnem enyészetnek indult hazánk újjá­­alakítójának ezen pártot fogja tekinteni. (He­lyeslés.) Hogy nem lesz koc­káztatva, hanem bizto­sítva a jövő, biztosítékul szolgál arra a fejede­lem jó szándéka, biztosítékul szolgál az, hogy a külügyek vezetése a legjobb kezekbe van letéve (Helyeslés), biztosítékul szolgál az, hogy az ország népességének nagy többsége e párttal tart, és biztosítékul szolgál végre az, hogy mind­nyájan meg vagyunk győződve arról, hogy ha csak egy perc­ig is koc­káztatjuk az általunk választott jogalapot, csakhamar ismét hanyat­lásnak indul szeretett hazánk. (Helyeslés.) Bátor vagyok a tisztelt nagygyűlésnek a kö­vetkező indítvány elfogadását ajánlani. (Lásd esti lapunkat.) Az országos Deákpárt központi bizottmá­nyának névsora, a sorozat szerint, a­mint a ta­gok a tegnapi értekezleten megválasztásra ajánl­­tattak és megválasztottak, a következő: Aczél Péter, gróf Andrássy Aladár, gróf An­­drássy György, gr. Almássy György, b. Bánffy Albert, gr. Bethlen János, Beliczay Imre, Bern­­ekes Frigyes, gr. Csáky László, gr. Erdődy Sándor, gr. Eszterházy Pál, hg. Eszterházy Pál, gr. Berchtold Arthur, Falk Miksa, Fáy Béla, Fáy Gusztáv, Inkey József, Inkey Zsigmond, Hajós József Bittó Kálmán, Babics István, Ba­bics János, Brezovay László, Harkányi Frigyes, gr. Wenkheim Frigyes, Melczer Gyula, Gyapay Dénes, gr. Csekonics Endre, gr. Eszterházy László, gróf Fesztetics György, Schossberger Zsigmond, gr. Bethlen Camillo, gr. Erdődy Istv., B. Sina Simon, gr. Szapáry Antal, Havas Ig­­nácz, Házmány­ Ferencz, Halassy Gyula, Szath­­máry Lajos, gr. Fesztetich Pál, Ibrányi Lajos, Vojnics Lukás, B. Gerliczy Félix, Kardos Kál­mán, gr. Gyürky Ábrahám,Királyi Pál, Kovách László, Kaucz Gy., gr. Hadik B., Haynald L. ézs Gr. Hunyady Imre, Reviczky István, Cséry La­jos, Trefort Ágoston, Wahrmann Mór, Somsich Pál, Szilágyi Virgil, gróf Kálnoky Pál, bá­ró Kemény Gábor, Blaskovich Sándor, Blas­­kovich Pál, gróf Zichy Nándor, gróf Zichy Rezső, Tóth Bálint, gróf Wenkheim Rudolf, gr. Szapáry Gyula, gr. Szapáry Géza, Horváth Károly, Horváth Lajos, Hirschler Ignácz, Hu­szár István, Ivacskovich György, Ivánka Zs., Lónyay Gábor, Lónyay János, Rajner Pál, Si­­moncsics János, Várady Károly, Mednyánszky Dénes, gróf Károlyi György , gróf Károlyi I., gr. Károlyi Gy., Lévay Henrik, b. Liptay B. Justh József, Justh György, Gorove István, Horváth Boldizsár, gr. Mikó Imre, Madocsányi Pál, b. Majthényi László, b. Meznik Viktor, Pop­per Lipót, gr. Mikes János, gr. Mikes Bencze, gr. Bolcza I., gr. Bánffy B. gr. Eszterházy K., gr. Apponyi Gy., Rákosi Jenő, Rothfeld Soma, Urváry Lajos, Urházy György, gr. Zichy Jó­zsef id, gr. Zichy József ifj., Német József,Né­meth Samu, Szentléleky Géz , Vadász Manó, Simon Vincze prép., gr. Karácsonyi Gedőf gróf Pálffy János, gr. Pálffy József, Pálffy Albert, Pulszky Ferencz, Pulszky Ágost,gr. Prónay Gá­bor, Pompéry János, Palkovich Károly, Ráth Pé­ter, Strasser Alajos, Széber Mihály, gr. Nádasdy Lipót,­­ Orczy Andor, Rudnay József,b. Nikolics Tódor, Ipolyi Arnold, Horváth Mihály, Székács József sup, Török Pál sup., Paszler püspök, Pankovich püspök, Olteanu püspök, Jankovich László, gr. Keglevich István, gr. Nákó Kálmán, Semsey Albert, gr. Széchenyi Imre, gr. Széche­nyi Pál, Gyömrey Vilmos, Szitányi Bernát, Sztupa György, gr. Teleky Domokos, gr. Teleky Sándor, Toldy István, Tomcsányi József, Vecsey Sándor, Zichy Manó, gr. Zichy János, Szent­­iványi Károly, Földváry Miklós, Zichy Antal, Bánó József, Perczel Béla, b. Vay Béla, gr. Majláth Antal, gr. Sztáray Antal, Korizmics László, Ormós Zsigmond, Ormós Sándor, Ho­­dossy Imre, gr. Vay Ádám Jankovich Antal, Tury Sámuel, Szathmáry L. b. Rudich József, Latinovich Vincze, Lónyay József, Zomborcse­­vich V., gr. Degenfeld Béla, gr. Nemes J.,Barber Ágoston , Stumien Ágoston, B­artal György, Gyöngyösy Alajos, gr. Berchtold László, Ulman Károly, Prileczky Tádé, Justh József, Szüllő Géza, b. Wodianer Mór, b Vay Miklós Újfalusy Miklós,gr. Waldstein J. Bujanovich S., Torma K., Csáky Albin, gr. Pallavicini Alfonz, b. Jósika Lajos, Jármy József, Róth László, Szeniczey Ödön, Radó Kálmán, Dániel Pál, Dániel Ernő, Petrovay Ákos, Széll Kálmán, Szirmay Ödön, Zmeskal Zoltán, Zmeskal Zsigmond, Zsedényi Ede, Ürményi Miksa, Samassa József püspök, Gyika Szilárd, g. Bissingen Nándor, Barcsay Kálmán, b. Perényi Zsigmond, Mihályi Péter, b. Horváth Gedeon, Bohus Zsigmond, Kubi­­nyi Árpád, Dániel Márton, Bottka Tivadar, Pánczél M., Sim­onyi L., Térey P., dr. Kemény Gyula, Latinovics Ján. Alb., Nedeczky L, Muzso­lay Sándor Jerffy, Beke Béla, Lészay Ferencz, Csávosy Gyula, Lészay Ferencz, Hosszú József, Flórián Sándor, Torday Ede, Marsovsky Mór, Mednyánszky Péter,Mészáros Józs.,Hets Mátyás, Bágya Károly, Ocskay Rudolf, Várady János, Andrásy Manó, Incze Károly, Nagy Lázár, Ányos István, Károlyi Alajos, Luzsinszky Jó­zsef, Zoltán Ferencz, Jármy József, Radvánszky Károly , Lehoczky Gida, Szemző János, báró. Rudics József idősb, Kosztolányi László, Wachtler Kázmér, Kovács Ede, Stoll Károly, Mándy Béla, Gellért László, Lánczy István, Ráday Gedeon gróf legio., Bartos Tivadar, Péchy Ferencz, Placsintár Dávid, Botos Kál­mán , Toldalagi Victor, Schul Henrik, La­tinovics János, Böszörményi Károly, Bossá­­nyi László, Vancsa érsek, Pocsa Ferencz, b. Rauber Nándor, Haraszty József, Egri Károly, Hrabár János, gr. Zay Albert, Szendrey Pál, gr. Berchtold László, Domokos Mihály, Székely Gergely, Wesselényi Miklós, Wesselényi Béla, Bereczky Gy., Bánó Miklós, Heley János, Bölön Zsigmond, Gencsi Sándor, Szikszay Lajos, Deb­eczeni Miklós, Tavaszy Antal, Éber Nán­dor, Molnár György, Anderko László, b. Hu­szár Sándor, b. Huszár Károly, Vass Ádám, Bá­­nyay Vitalis, Papp József, Beke Béla, Schreiber Ignácz, Máczy Imre, Schmidt Gyula. Különfélék! Pest, decz. 11. (József főherczeg) a honvédhadsereg főparancsnoka, folyó hó 13-áig kizárólag még Ebenshalban, u. p. Dürnkruth, azontúl pedig Bécsben a Coburg palotában fog tartózkodni, hova is minden a honvédségi ügyekre vonatko­zó beadvány intézendő. (A honvédelmi minisztérium­ el­rendelte, hogy minden mitrailleuse-ütegnél és minden lovassági századnál a magán után végez­tetni szokott kovács munkák okozta nagy költ­ségek elhárítása czéljából jövőre tábori kovács­­műhelyek állíttassanak fel, minthogy eddig csak minden dandár és lovassági osztály volt ilyenek birtokában. (A sátoral­j­aújhelyi választókerü­letre) vonatkozó hirünket a „Magyar Állam“ azzal egészíti ki, hogy az Andrássy Gyula gr. visszalépte által megüresedett képviselői állást a nevezett kerület választói előbb báró S­e­n­n­y­e­y Pál urnak ajánlották fel, ki azonban magasb politikai érdekekből gróf Lónyay miniszterelnöknek engedte át a tért. A közelgő új választások alkalmából — ír­ja a „M. Á.“ — mind a két államférfi a többrendbeli választóke­rület meghívására számolhat. (Huyn gróf adlatusa.) Mint az „Ung. Lt.“ nak Bécsből jelentik, Jacobs báró vezérőr­nagy Gablenz báró adlatusa szintén nyugalomba lép és pedig táborszernagyi czimmel. Huyn gróf az uj parancsnokoló tábornok, kinek adlatusa Baumgarten, eddigi nyugalmazott vezérőrnagy lesz, szerdán érkezik Budára. (József főherczeg főudvar­­mesterévé) mint a „L. C.“ értesül, a fő­rendiház tagja, gróf Csáky Gyula van kisze­melve. E méltóság tudvalevőleg gróf Széchenyi Gyulának két év előtt történt lemondása óta be­töltetlen maradt. (Helyes intézkedés.) A gymnasiumi tanárvizsgálat intézménye lassan honult meg ha­zánkban, miután a szerzetesrendek, melyek tényleg a legtöbb gymnasiumban tanítanak, ir­tóztak a tanárvizsgálat letételétől; lassanként azonban az összes magyar szerzetesrendek a kormány sürgetésének eleget tesznek és tagjaik a tanári vizsgálat alá vetik magukat, csak a j­ezsuiták élvezték a szabadalmat, hogy vizs­gálat nélkül taníthattak. Ennek folytán —­ mint halljuk — a közoktatási miniszter legújabban a jezsuitákra nézve is kimondja, hogy ebbeli kötelezettségüknek eleget tegyenek, különben megvonja tőlük a tanítási jogot. (A választások Szegeden.)Szegedről decz. 10-ről Írják nekünk: Szeged szabad kir. város törvényhatósági bizottságának választás alá eső tagjai f. hó 8-án választattak meg. A vá­lasztás a város 7 választó kerületében egy na­pon a legszebb rendben ment végbe. Választa­tott összesen 140 bizottsági tag, ezek közül Deák-párti 93, ellenzéki 25, kétes 22. Összevé­ve pártszínezet szerint a bizottság legtöbb adót fizető és választás alá esett tagjait, a 280 bizott­sági tagból Deák-párti 221, ellenzéki 32 és ké­tes 27. A Deák-párt győzelme tehát Szegeden kedvező színben tűnik elő s e győzelem annál fontosabb, mert általános megelégedést szült, s a nyugalom, mely a választásoknál egyáltal­án mutatkozott, a választások eredményének kihir­detése után is nem csak a Deák párt, hanem az ellenzék körében is megmaradt. Hinni szeretjük e szerint, hogy városunk sorsa jelenleg oly ke­zekbe leend letéve, hogy közéletünkben uj élet ébred s a rég megzavart társas élet és béke újra helyreáll. (U­j-V­erbászról) írják nekünk : Az uj-verbászi választó kerületben — melyhez Uj- Verbász, Ó-Verbász, és Feketehegy tartozott — 6. megyei bizottsági tag volt választandó , s a választás urnájából 4. honoratior, egy mester­ember s egy földmives jöttek ki, t. i. Szmiha Adolf, Tessényi András, Molnár Miklós, Uhlarik László, Kiesz Pál és Heib Jakab; ezen 6. közül 4. ujverbászi; ezek másnap a casinóban néhány virilissel összejővén, ott abban történt m­gegye­­zésük, hogy függetlenek leendnek, s a megyei választásoknál nem néznek arra, hogy ez jobb, ez balpárti, hanem csak a képességet, a becsü­letességet, a munkásságot, és igazságosságot tartandják szemük előtt az egyének válasz­tásánál. K. J. (Az Orsz. Magyar Gazdasági Egye­sület) igazg. választmányi ülését i. é. deczem­­ber 20-án délutáni 4 órakor fogja megtartani a köztelken. Elnöki megbízásból: Morócz István egyesületi titkár. (A S­z­e­n­t­ I­s­t­v­á­n-T­á­r­s­u­l­a­t) f. hó 14-én csütörtökön d. u. 4 órakor választmányi gyűlést tart. (Színház­i művészet.) A Pasde­­loup-féle „concert populaires“ egyikén — 5-én — múlt héten Massenet „scénes Longroises“ czímű suite-je zenekarra adatott elő. — Vilmos császár a hannoverai „Marschner“ szobor szá­mára ezer tallért utalványozott az illető bizott­ságnak. — Ullmann hangverseny utazásainak első hónapjában 47.000 tallérnyi bruttó jövede­lemre tett szert. — Rubinstein új „Démon“ czi­mű operáját a pétervári cenzúra nem bocsátá előadásra a szövegkönyv több akadékos helye miatt. — Bécsben decz. 1-je óta új lap indítta­tott meg Goldscheider s Guttenberg lovag szer­­kesztők­től; czime „Allgemeine Kunst Zeitung. — Ferenczy k. a. a múlt hét folyamában foly­­tatá vendégszereplését a berlini Walhalla­­népszinházban „Troubador“-ban. — Menter Zsófia k. a. már felépült veszélyes betegségé­ből, s mint hírlik Popper gordgolász úrral elje­gyezte magát. Helyi hírek. (Károly­i-K­ornis Clarissa gróf­­n­ő) mint a pesti első bölcsőde-egylet elnöke fo­lyamodott a tanácshoz, hogy az intézeti ház után kirótt 575 frt csatornázási pótlékot enged­je el. A gazda­bizottmány, hova a kérvény átté­tetett , azt pártolja. (A pesti légszesztársulat) ké­ri a tanácsot, hogy a Kerepesi­ U­ tól a saját gyá­ráig vezető s eddig saját költségén fentartott út jó karban tartásához zúzott kavicsosat járuljon. Bizottmányilag vizsgálat fog tartatni, várjon a légszesztársulat köteles e ezen utat fentartani, vagy a város. (A „Corvina“ könyvkiadó-társu­lat) köszönetét szavazván Pest városának a nyújtott 100 frt segélyért, kiadványaiból 10­­0 példányt küldött a dologházi fegyenczek kö­zött leendő szétosztásra. (A kő- és téglavám javadalmat­ 1872. ápril 1-jétől terjedő 1 évre ma 11,200 fo­rintért vették bérbe; ezelőtt 2 évvel 5000 frtot adtak érte. A kőbányai ligettelkek feltöltését, és leásását pedig 5917 frt egységes ár mellett 22% % leengedéssel Schlosser vállalta el. (Öngyilkossági kísérlet) Ma délután egy dúlt arczú, tisztességesen öltöző t úri egyén jött a Diana fürdőbe és egy különfür­­­dőt rendelt. Kívánsága teljesittetvén, a fürdő­­­szobába bezárkózott és semmi életjelt sem adva oly soká­g bentmaradt, hogy a fürdőszolgák gy­a­­nakodni kezdtek és az ajtót felnyitották, mire egy rettentő látvány tárult szemük elé, mert a­z idegent a földön vérében fetrengve halálküzdel­mek között találták. Az idegen egy életlen, rosz borotv­val ereit felmetszette, hogy életét e kí­nos után elvegye. A fürdőtulajdonos azonnal or­­­vosért küldött és a kapitányi hivatalt is értesí­te. Az orvos rögtön élesztési kísérleteket alka­l­mazott és a vér folyását elállitván, a sebeket be­kötötte oly sikerrel, hogy a szerencsétlen las­­sankint eszméletét visszanyerte és ezzel az élet­nek hihetőleg vissza lett adva. Neve után kér­e­deztetvén, jelekben papirt kért — mert a beszé­­lés felette terhére esett — és arra e nevet jegy­­zé: Heiicz László. Az asztalon több levele fe­küdt, melyeket fivéréhez, rokonához és hitelező­ihez intézett. A szerencsétlen hivatalnok volt pesti biztosi­tó intézetnél és miként írja, savany anyagi viszonyai miatt vetemedett öngyilkos­ságra. Hericz László mintegy 36—40 éves egyén lehet és eddig nőtlenül élt. Az előleges orvosi segély után a Rókuskórházba szállíttatott. Élet­ben maradása valószínű. (Baleset a jégen.) Benda János nap­számos­­­gnap két társával a császárfürdő táján át akart kelni a Duna jegén, hogy egy pesti gőzmalomba menjenek. Mintegy száz lépésnyire a budai parttól azonban Benda alatt beszakadt a jég, de szerencséjére úgy, hogy karjai kivü­l maradtak, és rögtöni alámerülését megakadá­lyozták. Társai a legnagyobb zavarban voltak, segítségére nem mertek menni, mert attól tar­tottak, hogy ők is alámerülnek, tehát segítséget kiáltottak. A partról, hol nagy néptömeg gyűlt össze, két molnárinas sietett oda hosszú rudak­kal, azokat Benda karjai alá tolták, és igy hosz­­szú küzködés után sikerült a félig már megder­medtek kivergődnie, mire társai és a két mol­nárinas ki a partra, és onnan a kórházba vitték. (Új omnibus­ közlekedés.) Buda sz. k. főváros tanácsa engedélyt adott Dessewffy Dénes urnak arra nézve, hogy Buda, Promontor

Next