Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-14 / 11. szám
helyén egy monumentális épületnek megküzdenie. Kétségbe vonhatlan tény az is, hogy a valóban nagyszerű, impozáns épületnek nem szabad hatásából veszítenie, vagyis a kisebb dimensiók és részletesb arányok összjátszását a nagy tömegnek elnyomni még akkor sem szabad, ha azt nagyobb távolságról tekintjük. Fölösleges bizonyítékul ott van a redoute szomorít példája, ha azt a miniszterelnök úr palotájának erkélyéről tekintjük és összehasonlítjuk az akadémia épületével. Míg emennél a legkisebb rész is szemmel láthatólag hozzá működik a nagy egész összhangzatos benyomásához, addig a redoute ügyetlen díszítéseinek határozottan és bizarr körvonalai elmosódnak a nagyobb dimensiók túlerős befolyása alatt és az összbenyomás valamely otromba kőtömege. Nincs hajlandóságunk a merev szigorhoz, sem kárörvendők nem vagyunk, azért az imént megállapított elv alapján, a nemzet méltóságának megfelelendő új parlamentház megbírálásánál nem választjuk népponttal a budai hídfő és alagút közé eső térség egy pontját sem, mert talán keserűséget okozna azon tény megállapítása, hogy a budai hídfőtől, mint egyik természetes nézpontból tekintve, a Nákó-ház helyén álló monumentális országháznak csakis fedele látható. Nem akarunk arra sem figyelmeztetni, hogy a a várhegy oldalának minden pontjáról mélységbe sülyedtnek látszik a Nákó-ház. Megengedjük még azt is, hogy a koronázási domb, mint a szép iránti helyes érzékünk teljes hiányának kiáltó bizonyítványa, maholnap eltávolíttatik mostani helyéről. Ha mindez megtörtént, akkor is azért nem állunk a pesti hídfőhöz, mert félünk, hogy még onnan is alig vehetjük észre alkotmányos életünk monumentális székhelyét, hanem a koronázási domb helyéről akarunk gyönyörködni az impozáns jelenségben. Azonban sajnosan azt veszszük észre, hogy ahelyett, hogy tiszteletteljes bámulattal tekintenénk föl az épületre, azt valahol lent kell fölkeresnünk és lelkesedésünk egyátalán nem bír összhangzásra vergődni. Ha a fölemlített méltányos aesthetikai követelmények közül egyet sem akarunk is érvényre emelni, ez utóbbit mégsem ignorálhatjuk, ezzel számolnunk kell. Ebből következőleg az a kérdés merül fel, mily eszközök állanak rendelkezésünkre, hogy elhárítsuk ezen türhetlen hátrányokat ? A válasz egyszerű. Fel kell töltenünk a telket annyira, hogy az épület alapja legalább is a koronázási domb helyéről a szem vízirányos vonalával összeessék. Bizonyítanuk sem kell, hogy ez lehetetlenség. Ellene szólnak nemcsak a physikai leküzdhetlen akadályok, hanem szépészeti szempontból a tudományos akadémia épülete és a börze, mert a megfelelő arányos oszlopsorral díszített homlokzat oly hatalmas, leküzdhetlen tekintélylyel állana előttünk, hogy az akadémia csekélyebb homlokzata egészen elenyésznek. Úgyis a túlságosan előtérbe helyezett kiugrás az egész homlokzat hatását nem engedi érvényesülni; mennyivel inkább történnék ez, ha egy magasabb alapon nyugvó, teljes oszlopsorral vagy épen az egész front hosszában elnyúló oszlopcsarnokkal kellene mérkőznie. Azt hiszszük, e kérdés megoldására a középkor legjelesebb építészei sem vállalkoznak vala; igaz, a mai kor gyermekei vállalkozóbbak, ha kevesebb is a genialitásuk. Nincs tehát egyéb választásunk, mint az épület külsejét érintetlenül hagyni és csak belül eszközleni a szükséges átalakításokat, ha lehetséges , de ekkor csak egy idomtalan épülettel szaporítottuk a fővárost, Így tehát, ha csakis a hasznossági tekintetre vagyunk figyelemmel, jobb, ha a mostani országházat átalakítjuk. A Nákó-ház helyén nem lehet monumentális épületet emelnünk. Az irányadó és befolyásos férfiakat, különösen a képviselőházat magát nem bírjuk eléggé és ismételve figyelmeztetni, hogy a nyilvános építkezés körül mily nagy óvatosságra van szükség nálunk, ahol a magánépítkezés oly korrumpált és üzérkedő, hogy nemcsak határozottan megvetik és kinevetik a szépészet és jó ízlés legszerényebb követelményeit is, mert nem a szép, csak a pénzszükségletük, hanem még a lakosok egészségi igényeit sem respectálják. Ha maga a kormány ily példákat ad, Buda-Pest maholnap lakhatlanná válik. P. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése január 13-án. I. A képviselőház mai ülésének két érdekes momentuma volt. Az egyiket Majoros István törvényjavaslata képezte a nők emancipatiójáról, melyet főleg a törvényjavaslatot benyújtó képviselőnek az első emberpárnak paradicsomi életéből kiinduló indokolása miatt az egész ház osztatlan derültséggel fogadott. A második érdekes momentum Pulszky Ferencz beszéde volt, melyet P. Szathmáry K.-nak felelve, a múzeum ügyében tartott. A humoros megjegyzésekkel teli beszédet a ház a legnagyobb érdekeltséggel hallgatta végig. II. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) (Az ülés tárgyai. Majoros István a nők emancipaciójára vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszt elő. — A házszabályok revisiójára vonatkozólag indítvány létetik. — Az állandó igazoló bizottság kiegészítése iránt intézkedés történik. ( A vallás- és közoktatási minisztérium budgetje folytatólagosan tárgyaltatik.) Elnök : Somssich Pál. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll Kálmán, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen van : Paliker Tivadar. A közoktatási budget tárgyalása. Tárgyalás alá kerül a költségvetés IV. czíme: ösztöndíjak és tanulmányi czélok. Az első rovat utazási ösztöndíjakra alatt a pénzügyi bizottság 20.000 frtot ajánl megszavaztatni. Pulszky Ágost: azok közül, kik az ezen rovat alatt előirányzott költségeken külföldre küldettek ki, hogy magukat egyetemi, vagy gymnasiumi tanárokká képezzék ki, többen viszszatértek. Belátja, hogy lehetetlen igen sok esetben, hogy ama fiatal ember, aki tanulmányait külföldön bármily kitűnő módon elvégezte, itthon rögtön rendes tanári állomást nyerjen. A bármily kitűen végzett tanulók és tanár közt mindenesetre vannak bizonyos fokozatok. Ki kell tehát mutatni az illetőnek, hogy mindazt, amit a külföldön tanult, hasznosítani és értékesíteni is képes. Azonban épen bizonyos tudományos szakoknál ezen munka sokszor meddőnek látszó, hosszú időszakon keresztül foly s ezen időszakot, ha az illető kizárólag tudományának szentelni nem tudja, az eddigi előkészületek nagy részét is elveszti. Szükséges, miszerint ideje kizárólag azon czélnak legyen szentelve, melyet elérni óhajt s hogy ezen időközben meg birjon élni. Ha mint magántanárok alkalmaztatnak az ily pályavégzett tanulók, a magántanári díjakból semmiesetre sem lesz képes megélni, mint hogy épen ezen tárgyaknál, bárminő fontosak is legyenek azok, a dolog természeténél fogva a hallgatók száma igen csekély. Ennélfogva azt indítványozza, hogy azon magán tanároknak, kik oly elméleti tárgyakból tartanak előadásokat, melyből az egyetemen rendszeresített tanszék vagy nem létezik, vagy nincs betöltve, némi évi segély adassék. Pauer Tivadar közokt. miniszter : A magán tanári intézménynek természete az, hogy a magán tanárok az államtól, az egyetemtől fizetést ne húzzanak, hanem, hogy évi fizetés nélkül csak azon jogosultsággal bírjanak, miszerint az egyetem helyiségében annak tanrendéhez tartozó tudományokat előadhassák, és előadásaik a hallgatókra nézve ugyanazon érvénynyel bírjanak, mint a rendes tanárok előadásai, bizonyos feltételek megtartása mellett. Ennélfogva a magántanárokat semminemű fizetés nem illetheti. Elismeri azonban, hogy vannak esetek, melyekben szükséges, hogy az iparkodó magántanárnak, ki oly tudományt ad elő, melynek előadása az ifjúságnak érdekében van, vagy pedig oly fiatal embereknek, kiket a tanári pályán megtartani érdekében fekszik, magának a tanügynek némi gyámolítás nyújtassék. Az indítványnak tárgyalásába különben most nem bocsátkozva, azt óhajtja, hogy az mindenek előtt a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Pulszky indítványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A nagyszebeni Terezianiumra előirányzott tételnél a pénzügyi bizottság kimondandónak véli, hogy felekezeti intézetek állami jövedelmekből nem léven segélyezhetők, a miniszter odautasíttassék, hogy a jövő évi költségvetés előterjesztésekor tegyen javaslatot az igénybe vett államsegélynek vagy megszüntetése, vagy pedig az intézetnek magának olyatén átalakítása iránt, hogy az felekezeti természettel többé ne bírjon, addig pedig az előirányzott összeg a rendkivüli költségvetésbe lenne áthelyezendő. Lázár Ádám kívánatosnak tartja, hogy ezen intézet azon hivatásának megfeleljen, hogy benne a nemzeti oktatás az 1868. 38. t. sz. értelmében rendeztetvén, állami intézeti jellegéhez nem illő felekezeti és papi befolyás alól felmentessék. E tekintetben a pénzügyi bizottságjavaslatával szemben a következő indítványt terjeszti elő. Mondja ki a képviselőház határozatilag, miszerint a nagyszebeni kir. Teréz árvaház, mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányt felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fennálló törvények értelmében leendő újjászervezése iránt a közoktatás ügyéről a legközelebbi költségvetéskor előterjesztendő javaslattételre utasíttatik. Pauner Tivadar hivatkozik Eötvösnek egyik előterjesztésére, melyben ki van fejtve ezen intézet újjászervezésének nehézsége, melyhez a fundatió jogi természetének bővebb megvizsgálása szükséges. Ami az intézet jellegét illeti, igaz ugyan,hogy az száz évvel ezelőtt kath. árváknak és lelenczeknek a róm. kath. hitben leendő nevelésére alapittatott, de e jellege idő folytán önmagától megszűnt, a népoktatási törvény meghozatala óta kizárólagos kath. jellegről szó sem lehet. Ezen intézetben 200-nál több, közel 300 szegény fiú és leány neveltetik, kik a haza hasznos polgáraivá neveltetnek, kiknek nagyobb része székely és ha az intézettől elvonatnék a segély, annak súlya ezekre és igy a nevelés ügyére nehezednék. Melegen ajánlja a pénzügyi bizottmány véleményét. P. Szathmáry Károly: elkerülhetlennek tartja, hogy az ezen intézetre most fordítandó költség a rendkívüli budgetbe tétessék át. Madarász József okvetlenül tisztába kívánja hozatni a jövő országgyűlésen ezen intézet természetét. Kautz Gyula: a pénzügyi bizottság nem tartotta czélszerűnek, hogy ezen intézet rögtön megszüntettessék; a pénzügyi bizottság úgy fogta fel a dolgot, hogy a jövő budgettárgyalás előtt a miniszter feladata lesz az iránt előterjesztést tenni, miként történhetik meg ezen intézet újjászervezése. Szontagh Pál hason értelmű felszólalása után a pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatott. A budget V. czíménél (közművelődési czülok) Lázár Ádám a következő indítványt terjeszti elő hosszabb beszéd kíséretében: „Mondja ki a ház: 1. hogy a csángó-magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösztöndíj, egyenkint 200 írtjával rendszeresittetik, mely kiadás az ösztöndíjak 13 dik rovatába lesz beiktatandó, és 2. utasítsa a közoktatásügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső középtanodákban, jelesen a székelyudvarhelyi és dévai állami reáltanodákban, valamint a székelykeresztúri állami tanítóképezdében, a szükséghez képest kellő számmal beosztani, és mielőbb hasznosítani igyekezzék. Ezen indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A budget Y-dik czíme: „közművelődési czélok“, megszavaztatott, személyes járandóságokra 31,770 frt. A dologi kiadások rovatánál felszólaló. Szathmáry Károly . Nem akarja a nemzeti múzeumra előirányzott tételek egyikét sem megtagadni, hanem csak határozati javaslatát akarja ez alkalommal támogatni, melyet közgyűjteményeink és intézeteink szervezése érdekében a múlt ülések egyikében benyújtott. Ami a nemzeti múzeumot illeti, az általa ott észlelt hiányok a következők : először leltárak nincsenek, másodszor a múzeumban rendezetlenség és tervnélküliség uralkodik, így pl. az állattani osztály közepébe van beékelve az ethnographiai gyűjtemény; látunk a múzeumban véleménye szerint nem oda tartozó gyászöntvényeket; mindez arra mutat, hogy a múzeum igazgatósága nem követ organikus és tervszerű eljárást. A nemzeti múzeumot látja szónok hivatva arra, hogy abban az úgynevezett hungaricák hiány nélkül elhelyeztessenek, s óhajtandónak tartja, hogy az úgynevezett classikus művek a szobrászat és festészet terén a nemzeti művészet termékeitől különíttessenek el, s különösen ez utóbbiakra fordíttassék tekintet a költségvetésben, mert csak akkor remélheti, hogy Zichy és Munkácsy kaphatnának helyet a múzeumban és foglalkozást Magyarországon. Különösen felszólal az ellen, hogy egy gyűjtemény szétszedetik még mielőtt a másik felállíttatott volna, mert ez által azon gyűjtemény tanulmányozása nehezíttetik. Rászalja azt, hogy az állattani gyűjteménynél a külföldi állatok ki vannak állítva, a belföldiek pedig fiókban tartatnak. A helyiség is kicsiny. Van azonban a múzeumban egy régészeti tárgy, melyet el lehetne onnan vinni, mi által sok tért lehetne nyerni : ez a főrendiház (Derültség.) A múzeumnál tapasztalható bajok oka végre az igazgató bokros elfoglaltsága, ki nemcsak országos képviselő, hanem igen fontos szerepet játszik a megyékben is, s több nem numismatikai, de pénzügyi társulatoknak részint elnöke, részint tagja, akadémikus, stb. Ha sokoldalú tevékenységét a múzeumra fordítaná, ott bizonyára nem fordulna elő annyi hiány és tervszerűtlenség. Pulszky Ferencz : Midőn az előtte szóló a múzeum birálgatásához fogott, kissé megijedt, mert tartott tőle, hogy azon sok hiányon és hibán kívül, mit ő ismer, elő fog sorolni olyanokat is, melyeket nem ismer. De megkönnyebbült lelke, midőn látta, hogy még azokat sem ismeri, melyekről saját magának van tudomása. Ami a leltározást illeti, arra egyének szükségesei mért az őrök e munkát nem teljesíthetik. Ily egyénekben pedig nem nagy a választás. Eddig leltároztatott körülbelül 25.000 magyar régi pénz. Eddig már leltározva van nagy része a rómaiaknak, de hátra van még körülbelül 60,000 darab. A Bach-systema alatt megmondák,hogy menynyi darab van, azt is megmondták, hogy ez ezüst, ez meg arany, és hogy ez ennyit s ennyit ér, mert ez ennyi latot nyom; ilyen leltár van most is, de a tudományos leltározást még nem volt lehetséges elkészíteni. A munka különben folyamatban van, s csak 4-5 év múlva fogjuk elmondhatni, hogy megvan a leltár. Ami sokoldalú elfoglaltságát illeti, itt nem az a kérdés, hogy hol és miként van elfoglalva, hanem csak az, hogy mint a múzeum igazgatója megteszi-e kötelességét ? Az igen szép volna — így folytatja tovább — ha a múzeumnak egy ember egészen élhetne, s én a legboldogabb ember volnék, ha önök adhatnának a múzeumnak annyi pénzt, hogy én ott munkásságomat teljesen kifejthessem ; de ismerem igen jól az ország szomorú financiális viszonyait, és mikor hozzám jönnek a felügyelők és az egyik hoz valamit, mi igen érdekes — mint Magyarországban talált dolog — másik mást, és azt kívánja, hogy megvegyem, akkor nézem előbb a budgetet, és ott áll mindig szobámban és asztalomon fekszik a különvélemény (Derültség),hogy soha el ne felejtsem az ország szomorú állapotát és mindig látom magam előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál alakját (Elénk derültség), és valahányszor arra nézek,— már a különvéleményre — mindig megijedek és azt mondom, akár Rómer, akár Kremer urnak : Uraim, nem lehet, az ország szomorú állapota nem engedi. Ami a szervtelenséget illeti, igaz, hogy ha az ember légbe akar menni, akkor a múzeumban hibákat talál. De ha körülnézek és látom, hogy más dolgok sincsenek nálunk logbce rendezve, ezen sok logikátlanság közt megeshetik az is, hogy az ethnographiai gyűjtemény a madarak és a bogarak közt legyen. Igaz, hogy logire ott a halaknak és békáknak kellene lennie, de hát a halak és békák várjanak még egy pár évig, hiszen nagyobb dolgokkal is várunk mi. (Derültség.) Azon is panaszkodik, képviselőtársam, hogy itt classikai festmények is vannak; igaz, és nagy baj, hogy Raphael nem született Kecskeméten vagy Pesten, sőt talán Szerencsétlenség, hanem ezen én már nem segíthetek, és meg kell vallanom, lelkemből örülök, hogy mégis legalább egyes festményeit bírjuk, az egyiket a múzeumban, a másikat az országos képtárban. Hogy azok ott a magyar művészekkel együtt vannak, az igaz, ez nem jól van, és meg kell vallanom, én is jobban szeretném, ha nem volnának közvetlen érintkezésben, mert bármit mondjunk, e mesterművek mégis gyengítik hatását azon képeknek, melyek kívánják, hogy hassanak. De ennek nem én vagyok oka, nem is a miniszter, hanem azon körülmény, hogy nincs külön gallérja. Ami azt illeti, hogy az ásványgyűjtemény szétszedetett, mielőtt a Lobkovitz-féle felállíttatott, csakugyan zavarban lettem volna, ha valaki azt tanulmányozni akarja, hanem szerencsére nem jelentkezett senki. Szétszedni pedig e gyűjteményt azért kellett, mert az eddig a József nádor által ajándékozott konyhaszekrényekben volt elhelyezve, melyek helyett újak csináltattak. Végül a régészeti gyűjtemény szaporítására 3000 frt helyett 4000 frtot kér. Szontagh Pál személyes megjegyzése és Pulszky viszonválasza után az ülés d. u. 2 órakor befejeztetett. A legközelebbi ülés holnapután d. e. 10 órakor leend. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, jan. 13. (Magyarország állami bevételei). A „L. C.“ összeszámította, hogy a magyar kormány kineveztetése óta 1560—1570 millió forintott vett be, ami átlag 336—340 millió forint évi jövedelmet tesz. (Gr. Andrássy Gyula) volt miniszterelnök eltávozása alkalmából az országgyűlési Deákpárt emlékül egy, a párt arczképeit magában foglaló albumot kíván a grófnak átnyújtani. E czélra Deák Ferenczet is felkérték, hogy fényképeztesse le magát, de Deák ezt nem akarta tenni, míg a tanács erre engedélyt nem ad, mert arczképét már régebben a városi jótékony intézetek javára engedte át. A tanács Kovách László háznagy megkeresésére most készséggel megadta az engedélyt. (Egy képviselő részéről a következő sorok felvételére kérettünk fel: A képviselőház január 12-kén eszközlött szavazásnál egészben csak 117 képviselő volt jelen, mégpedig a két baloldal részéről 59, a jobboldal részéről 58. E szerint távol volt körülbelül 303 képviselő, és pedig a két baloldal részéről vagy 104, a jobboldal részéről körülbelül 197. Ez valóságos botrány! (Greguss Ágost) kisebb széptani műveit Ráth Mór „Tanulmányok“ czíme alatt ki fogja adni. Ez érdekes műnek tartalmát irodalmi beszédek, színi bírálatok, széptani czikkek és vegyesek fogják képezni. Greguss most rendezi sajtó alá e dolgozatokat, melyek Kemény tanulmányainak alakjában fognak megjelenni. (Thaly Kálmánnak) a Thököly- és Rákóczi-korról kiadott s tegnap említett II. köt. munkájának ára : fűzve 4 frt 40 kr., díszes angol kötésben 6 frt. — Kapható Ráth Mórnál. (Magyar földirati társulat.) A több oldalról s végre akadémiánkban is megpendített magyar földirati társulat eszméje, tehát csakugyan meg fog valósulni! F. hó 12-én ugyanis ez ügyben az akadémia titkári hivatalában értekezlet tartatott, melyben jelen voltak: Hunfalvy János, Gönczy Pál, Vámbéry Ármin, Tóth Ágoston, Reitz Frigyes, Szabó József, Szily Kálmán és Berecz Antal. Miután az értekezlet elnökéül Hunfalvy János, jegyzőjéül pedig Berecz Antal megválasztattak, a társulat megalakulására vonatkozó több fontos kérdés beszéltetett meg s az alapszabályok legfőbb pontjai állapíttattak meg. Végül az alapszabályok részletesebb kidolgozására s a további szükséges lépések megtételére Hunfalvy János kéretett fel. (A „természettudományi társulat választmányához“) a „R.“ egyik legutóbbi számában intézett czikkre több nyilatkozat küldetett be szerkesztőségünkhöz, melyekben elmondatik, hogy a nevezett czikkben foglalt állítások merő tévedésen alapulnak s igy támadásai teljesen jogtalanok. A beérkezett pályamunkák még a múlt decz. 6-ki szakgyűlésen bejelentettek s jeligéik is felolvashattak, a pályázatok eredménye pedig a januári közgyűlésen fog kihirdettetni. Továbbá, hogy a társulat közlönyében eredeti tudományos kutatásokra vonatkozó értekezések szándékosan nem közöltétnek, mert a „Természettudományi Közlöny“, mely 1869-ben indult meg, határozottan a természettudományok népszerűsítésére alapított folyóirat, tehát a társulat régi közlönyeinek és évkönyveinek irányától eltért; s ezen új irányban — mint az eredmény mutatja — sikeresen működik, mert olvasóinak száma évenkint 500-zal szaporodott, úgy, hogy most már 3000 példányban jelenik meg. Életrevalósága mellett pedig ez az eredmény sokkal nyomósabb bizonyíték, mint a nevezett czikk írójának ellene irányzott vádai, melyeken — mint a nyilatkozók mondják — csak részakaró gyanúsítások foglaltatnak. (A kir. magyar természettudományi társulat) f. é. január 17-én, jövő szerdán d. u. 5 órakor a magyar tud. akadémia heti üléstermében közgyűlést fog tartani, melynek tárgyai a következők: 1. Elnöki megnyitóbeszéd. 2. Titkári jelentés. 3. Pénzsárnoki jelentés. 4. Könyvtárnoki jelentés. 5. A választmány előterjesztései. 6. Uj választások. Pest, 1872. január 12-én. Közli a titkár. (A tiszavidéki vasut igazgatóságátó 1) a következő tudósítást vettük: A forgalom a tiszavidéki vasút vonalain Czeglédtől Aradig, Czeglédtől Arad és Nagyváradig, és Miskolcztól Kassáig ismét helyreállittatott. — Püspök-Ladánytól Miskolczig pedig hófúvás miatt felfüggesztve van. (Az újonnan szervezett nagyszebeni törvényszék személyzete janár 6-án mutattatott be a szász nemzeti ispánnál. Hans Albert törvényszéki elnök egy beszédében kiemelte, hogy a municipális törvényszékek, melyek a nemzeti ispán alatt állottak, megszűntek ugyan, és helyüket a kir. törvényszékek foglalták el, mindazonáltal illőnek tartják a nemzet fejének és előbbi főnöküknek hódolatukat kinyilvánítani, annál inkább, mert a jelenlegi törvényszékek szervezésében jelentékeny részt vett. A szász ispán megfelelő válaszban köszönte meg e megtiszteltetést. („Egyenlőségi kör“Nagy-Kőrösön). Nagy-Kőrösön, mint onnan írják nekünk, „egyenlőségi kör“ czím alatt társaskör alakult, melynek egyedüli czélja a szellemi művelődés, gazdászat és ipar terén minden mozzanatot figyelemmel kisérni és támogatni. Kebeléből ki van zárva minden politikai vitatkozás és reményük az alapítók, hogy a politikai pártoskodás által régen felbontott jó egyetértést a polgárság között egy semleges téren helyreállítani és ennek higgadt elemeit a haladás zászlóalja alatt tömöríteni sikerülene. A kör máris szép pártolásnak örvend, és tagjainak száma folyton szaporodik. (Egyházi beszédek.) Irta s elmondta Fió Lajos, nagykőrösi ref. lelkész. I. füzet: ünnepi és alkalmi beszédek. — Ily czimü kötet jelent meg közelebb Kecskeméten Sziládynál, s a ref. egyházi közönségnek alig kell e gyűjteményt bővebben figyelmébe ajánlani. Ára 1 frt 60 kr. (Az első magyar izr. betegsegélyző- és temetkezési egylet) lapunk útján köszönetét nyilvánítja mindazoknak, kik az egyletet a decz. 26-diki zászlószentelés alkalmával adományaikban részesiték. — A részletes névsort, terjedelménél fogva nem közölhetjük. (A Szent-István-társulatnak) jan. 11-kén tartott választmányi ülésében a pénztárnok jelentette, hogy a Horváth Mihály püspöknek járt összeg a ház vételéből teljesen ki van fizetve és igy a Szent István társulat házán nem fekszik egyéb teher, mint a magyar jelzálogbank és a Mozar-örökösök kölcsöne. (A Bauernfeld-ünnepély.) Bécs városa Bauernfeldet díszpolgári oklevéllel tisztelte meg, melyben az elősorolt érdemekből a következőket emeljük ki: „Bauernfeldben Ausztria és Németország legelső drámaköltőinek egyikét tiszteli, melynek művei, áthatva élethűség, humor és nemes hazafias érzelemtől, a német színpad közvagyonát képezik.“ A bécsi Burg-színház a költő ötvenéves jubilaeuma alkalmával épen nem igyekezett hírnevének megfelelőleg és költőjéhez méltóan Bauernfeldnek ünnepélyes estélyt rendezni. Az utolsó kaland (Das letzte Abentheuer) adatott a rendes személyzettel és ez nem is volt arra akalmas, hogy a közönséget fölhevítse. Csak a negyedik felvonás után hívták a költőt; a függöny felgördült és egy csupasz korcsmái szobában ott állott egyes-egyedül az ünnepelt kis mellszobra. A Színház után a „Concordia“ rendezett ünnepélyt a „Kursalon“-ban, mely alkalommal Grandjeaunak egy színműve adatott elő. Bauernfeld maga is megjelenik a színpadon; a szerepek mind Bauernfeld színműveiből vétettek és az udvari színészek által adattak. Az ünnepély e része teljesen sikerült és a hatás oly nagy volt, hogy jelenlevők örömzaja között a darab alig volt k fejezhető. Az erre következett lakomán ne hiányzott pohárköszöntés és az irodalom ésszi művészet tagjai méltóan ünnepelték meg Bauerfeld költői működésének ötvenedik évfordulója (V a d á s z a ti hirek.) Egy lövésre 3 db fi vad! Malaczkáról írja Pokorny erdőmester következő igen érdekes eseményt: „Deczenber 11-én gr. Pálffy Miklós ur a miklóstelki erdőbe szánkázott ki, hogy nehány darab sutavadi lőjön. Alig ért a gróf az erdőbe, midőn eg falka vadat pillantott meg, mely a sötét fenyvesek közt elszéledve s apró cserjéktől elfedve vol Mintegy 120 lépésnyire e helytől a gróf lemradt a szánról s egy vastag fenyő mellé vonul hogy egy szarvasborjura lőjön, mely hóvá borított fenyőbokor előtt állott; mellette pedi anyja ácsorgott. Abban a pillanatban, midőn gróf a borjára czélozva elnyomta a ravaszt, szarvastehén előreszökött és pedig egyenest lövésbe, — úgy hogy azonnal látni lehetett, mi szerint találva van. Midőn a gróf a lövés helyére sietett, hogy a sutának a kegyelemdöfést meg adja — találott egy harmadik darab vadat megdermedve; — tehát a borjú, melyre a gró czólozott, a tehén és még egy harmadik vad mely a bokor mögött állt, egyetlen lövésre estek el. Mind a három vállapon volt keresztüllőve — Általában e vadászat igen szerencsés volt a gróf 8-szor lőtt és több fővadat ejtettel. — Ős a — bölcsőben! Néhány hét előtt egy vadászat bérlő egy őzbakot lőtt meg, de az a keze szántóföldre átváltván, elvesztette szem elől Nem volt tehát más, mint a vizsláért haza menn és azzal fölkerestetni a zsákmányt. Úgy is lett: a kutya felveszi a nyomot és követi egész egy nem messze eső vasúti őrházig, ott azonban végleg elveszti. A bérlő belép az őrházba, s ott az öreg vasúti őrt a bölcső előtt ülve s egy altató dalt dúdolva találja. Kíváncsian kezdé a kendőt, melylyel a bölcső le volt takarva, felemelni, miután tudva volt előtte, hogy az öreg embernek nincsen ily apró gyermeke; de még mielőtt a stereotyp kérdést: „fiu-e vagy lány ?“ elmondhatta volna, ijedten visszahőkölt, mert ott terpeszkedett a bölcsőben — az őzbak, melyet csak az imént lőtt s a melyre igy a vén róka: a vasúti őr hiába fente a fogát. — A „Vadász- és Vers-lap“ — melyből e közleményt vettük, újév óta hetilappá lett, s a legérdekebb vadászatok leírását hozza legutóbbi számában is, mint p. o. a múlt őszi medvevadászatok Gömörben, a retyezáti zergevadászatok , a pár hét előtt a gr. Károlyiak szatmári erdeiben tartott nagy vaddisznóvadászatok, melyen vagy 100 db. sertevad ejtetett el, s gr. Széchenyi Béla maga 14 darabot lőtt; a galgóczi és stegerországi vadorok garázdálkodásáról; a váczi vadászatokról (József főlig. és a Coburg herczegek, Ráth K. kir. tan.); ő felsége múlt deczemberi nagy vadászatai, zergére és rőtvadra; a német császár legutóbbi nagy vadászatai vaddisznóra, szarvas- és dámvadra, melyben mindig több száz darab fővad ejtetett el, s mely nagy pompával tartatott meg. Humorisztikus vadászkalandok sem hiányzanak, mint például őz a bölcsőben, a bátor nyúl stb. — A lap előfizetési ára egész évre 12 frt., félévre 6 frt. Előfizethetni minden postahivatalnál. (A fák ára Párisban.) Egy párisi lap: „La Municipalité“ kiszámította, hogy a párisi közsétákon minden fa átlagos 12 évi idő alatt ültetési és fentartási költség fejében 200 frankot vett igénybe. Párisban 102,154 ilyen fa van, melyek ezen számítás szerint tizenkét év alatt 20,430,800 frankba kerültek. (Hu 11 a méreg). 7. állatorvos a 7. dragonyosezrednél Klattauban Csehországban, mint a „Bohemia“ írja, nemrég bonczolás alá vette egy léptályogban kimúlt ló hulláját, mely alkalommal egy kis jelentéktelen sebet vágott ujján. A beállott nagy fájdalom miatt még aznap kiégettette ugyan a sebet, de már késő volt, a hulla mérge már behatott a véredényekbe és a derék ember rövid idő múlva meghalt. Hulláján észlelni lehetett mindazon jeleket, melyek üszkös és vérbontó bajoknál mutatkozni szoktak. Helyi hírek. (Küldöttségek.) Pest városa részéről holnap d. e. 10 órakor Gyöngyösy h. főpolgármester elnöklete alatt egy Havas, Haris és Mátyus urakból álló küldöttség fogja a belügyminiszternél a holtkézen lévő ingatlanok után eső városi átírási díjak iránti szabály helybehagyását s a szeszfinomító társaság által a város szomszédságában lerakott tárgyhalmaz eltávolítása iránt fenforgó ügy elintézését sürgetni. (A pest-belvárosi járásbiróártól a következő közleményt vettük . A pesti belvárosi kir. járásbíróság részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint a fennállott sz. kir. pest-bel- és lipótvárosi egyesbiróság ügyiratai átvétele mai napon befejeztetett. Egyúttal értesittetnek a felek, hogy az életbe léptetett lipótvárosi kir. járásbírósághoz csak az idéző végzéssel még el nem látott, és a most nevezett járásbíróság illetőségi köre alá tartozó keresetek tétettek át, a többi folyamatban levő ügyek azonban a belvárosi járásbíróságnak átadatva, általa fognak elintéztetni, következőleg ezen ügyekre vonatkozó beadványok e bírósághoz nyújtandók be. A lipótvárosi bírósághoz áttett keresetek a kiadó könyvből mint átadott ügyek kivezetttek; egyébként az átadási jegyzék e bíróságnál megtekinthető. Végre megjegyeztetik hogy a fennállott sz. kir. pestbei és lipótvárosi egyesbiróság által f. évi január havára kitűzött tárgyalások, a mennyiben az ügy felvételét mindkét fél kívánja, meg fognak tartatni. Pesten, 1872. jan. 13. Rupp Imre, járásbiró. (A gyámi és árvabizottmányi ügyek) előadása ma vette kezdetét a városi tanácsnál s ezentúl az ügyek előadása minden szombaton történik, az ülések pedig minden héten csütörtökön délután a városház tanácstermében fognak tartatni. (Egészségügy.) A himlőjárvány ismét nagyobb mérvben terjed. December hóban 130 beteg halt meg e betegségben. (Bürgermeister Antal) helyb. kátmester most visszaköveteli azon 5000 ftot, melyet a vízvezeték felülvizsgálata költségeinek fedezésére letett. A tanács véleményezésre a vízvezetéki bizottmánynak adta ki a kérvényt. (Új gyógyszertárra) kért engedélyt Landau Ede a Józsefvárosban. A tanács a közegészségügyi bizottmány javaslata folytán az engedélyt megtagadta. Folytatás a mellékleten.