Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-26 / 21. szám

21. szám. Péntek, január 26 1872. Szerkesztési iroda: Ferencsiek­ tera 7. gyám. I. emelet. E lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. A levelek csak ismert től fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek­ tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. ai _ 23. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼»17 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... SS írt. Félévre .... 11­­tl. Negyedévre ...­­ , 60 kr. Két hóra .... . . 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dijat • hasáboe petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bályogdij külön M mjkr. Nyílttéri 6 hasáb« petitsor SS t­jkr. Előfizetési felhívás „PESTI IPLIkra. Előfizetési árak: Egész évre...........................22 ft. Fél évre................................11 ft. Negyed évre........................5 ft 50 kr. iW Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. Pest, január 25. A községek rendezése. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t. sz. üdvös intézkedéseit, a nemzet örömmel üdvözölte, biztos alapot látván abban egyrészt a községi ügyek rendes és pontos ellátására, másrészt a községi ügyek iránti általános érdekelt­ség felköltésére, mitől bizton várható, hogy a községi intézmény a kor igényei­hez képest minél inkább fejlesztetni fog. E törvényben a községeknek, melyek rendezett tanácsú városok, nagy és kis községekre osztatnak, biztosíttatott az ön­­kormányzat jogainak gyakorlása a bel­­ügyekre nézve, de egyúttal kötelességül létetett az állami és a törvényhatósági közigazgatás ügyeiben a kormány, s ille­tőleg a törvényhatóságok által kibocsá­tott rendeletek végrehajtása. Az iránt, hogy e törvény végrehajtható nem volt mindaddig, míg a köztörvény­hatóságok az 1870: XLII. t. sz. értelmé­ben újból át nem alakultak, mindenki tisztában lehetett magával; habár kétsé­gen kívül áll, miszerint a községek ren­dezéséről szóló törvényben megállapítot­tak azon általános elvek és határozatok, melyeknek életbeléptetéséhez sem kor­mány, sem törvényhatósági intézkedésre szükség nincs, s ezek fennálló törvényeink értelmében ezen törvénynek kihirdetése után 15 nap alatt m­ár érvénybe léptek. Minthogy pedig a vármegyék, kerüle­tek, vidékek és székek — a királyföld kivételével — már nagyobbrészt újból m­agalakultak, nemcsak czélszerű, de szük­ség­es is, hogy a községek rendezésére a jegkivántató intézkedések is megtétes­­senek. A belügyminiszter e szükséget máris belátta, m­­ert a legközelebbi na­pokban fog­ja a törvényhatósá­gokat felhívni mindazon lépé­sek megtételére , melyektől a községi törvénynek teljes vég­rehajtása függ. Azon kérdésre nézve : vajjon­ fog-e a belügyminiszter a törvényhatóságoknak részletes utasításokat adni, határozottal? „nem”-mel válaszolhatunk, mert a törvény világos intézkedései azon állítás helyessé­gét igazolják, miszerint a községi törvény életbeléptetése a köztörvényhatóságok ön­­kormányzati hatásköréhez tartozik, mely hatáskör gyakorlatában a kellő irány ré­szint magának a törvénynek helyes értel­mezésében, részint a helyviszonyok kellő felismerésében található fel, s alig képzel­hető oly általános utasítás, melynek rész­letei a törvényhatóságok annyira külön­böző viszonyaira alkalmazhatók lennének. A törvényhatóságok által a községek szervezése végett kiküldendő bizottságok, illetőleg a szervezéssel megbízott törvény­hatósági közegek két éven kívül be fog­ják látni, miszerint a községi képviselőtes­tületek megalakítása s a községi elöljáró­ságok megválasztása azon leglényegesebb és legfontosabb teendők közé tartoznak, melyekről a községi törvény intézkedé­seinek sikeres életbeléptetése feltételez­tetik. Minél nagyobb ügybuzgalommal és tapintattal fognak ezen törvényhatósági közegek a szervezés egyes részleteinek keresztülvitelénél eljárni, annál gyorsabb, annál biztosabb leend a siker. Megállapítása a községi képviselők számának; összeállítása a választás alá nem eső képviselők névjegyzékének s a községi választók névsorának; szabály­rendeletek általi megállapítása az elöljá­róság tagjai létszámának, a munkajog és hatáskörnek, nemkülönben a fizetések mennyiségének, ezek azon főmozzanatok, melyeket a törvényhatóságok különös figyelmébe ajánlani kell, mert minden in­tézkedés e téren, mely e törvényt bármely irányban mellőzné, csak tömeges pana­szokra és felfolyamodásokra nyújtana al­kalmat s késleltetné a czélba vett szerve­zést, valamint a törvény teljes végrehaj­tását, mely annál sürgősebbnek tűnik elő, minél inkább kívánatosnak látszik, hogy a jövő képviselőválasztásnak alap­jául szolgálandó választói névjegyzékek elkészítésénél már a községi törvény ér­telmében újólag megválasztott elöljárók működjenek közre. És minthogy kétséget sem szenved, hogy a jó administratiót maga az üdvös törvény nem biztosíthatja, s hogy erre még alkalmas és gyakorlott közegekre is van szükség, e szempontból is igen kívá­natos, hogy a községi elöljáróság válasz­tásánál a jó administrate érdekeire kiváló gond fordíttassék. A statutarius jognak gyakorlata, me­lyet a törvény a községek részére biztosít, a dolog természeténél fogva, de a törvény intézkedései szerint is csak a községek rendezésének keresztülvitele után veheti kezdetét, és itt kell, hogy a törvényható­ságok s azok közegei kellő felügyeletet gyakoroljanak a községek felett, azon irányban, hogy ezek a községi képviselő­­testület közgyűléseinek száma és ideje, a tanácskozás ügyrendje, a pénztári kezelés és számvitel módja stb. felett szabályren­deleteket alkossanak. Vannak a községek rendezéséről szóló törvényben oly intézkedések, melyek több tárgyra nézve a végleges megállapí­tást a belügyminiszter hatásköréhez uta­sítják, s melyek felemlítése e helyütt czél­­szerűnek mutatkozik. A törvény 26. §-a megengedi, hogy a törvényhatóság vagy valamely rendezett tanácsú város azon esetben, ha az árva­ügyek ellátására s az árvapénzek kezelé­sére nézve fenálló gyakorlatot czélsze­­rűbben akarja alakítani, ezt addig is, míg az árvaügy országos és végleges rende­zést nyer, szabályrendelettel megtehesse, de egyúttal elrendeli azt is, hogy az ily szabályrendelet jóváhagyás végett a bel­ügyminiszterhez terjesztessék fel. A törvény ötödik §-a által a belügy­miniszterre bízatott, hogy a jegyzői szi­gorlat tárgyait és megtartási módját meg­állapítsa; minthogy pedig ugyanezen­­­ értelmében a belügyminiszter ezt csak a törvényhatóságok meghallgatása után te­heti, nagyon természetes, hogy a tör­vényhatóságoknak egyik fő feladatát ké­­pezendő ez irányban oly munkálatot ki­dolgoztatni, mely a jegyzők összes teen­dőire kiterjedve, a czélnak tökéletesen megfeleljen. A jegyzői állomás fontossága a képv.­­házban ép úgy mint a sajtó terén minden alkalommal hangsúlyoztatok; a községi törvény a jegyzők illendő ellátásáról gon­doskodott; hátra van még, hogy a kor­mány és a törvényhatóságok részéről kellő gond fordíttassék arra, hogy a jegyzői állomásokra pályázóknak alkalom nyúj­­tassék mindazon ismeretek megszerzésé­re, melyek ezen állomások tökéletes be­töltésére megkívántatnak. A törvény 109. §-a kötelességül rója fel a községeknek, hogy addig is, míg az erdők fentartásáról újabb általános tör­vény nem intézkedik, a községek a köz­ségi erdők fentartását biztosító kezelési módról gondoskodjanak; e czélból alakí­tott községi szabályrendeletek jóváha­gyása szintén a belügyminiszter hatáskö­réhez tartozik. Minél nagyobb kár háramlik az állam­ra a községi erdők pusztítása által, annál sürgősebb a törvény ezen intézkedésének életbeléptetése és szigorú ellenőrzése. Ha valamely község a törvény 140. §-ában megjelölt állásától eltérőleg óhajt szervezkedni, annak e tárgyban beadott kérvénye felett szintén a belügyminiszter határoz. Hogy az ily kérvények a 134. és 136. §§-ok értelmében még a szerve­zet előtt tárgyalandók és végleg ellátan­dók, azt megemlíteni felesleges. A 139. §. érintetlenül hagyja a két külön törvényhatóság területén fekvő, összeépített községeknek egyesítését, mely 1848. évben s azóta jött létre; de egyút­tal elrendeli, hogy ezekről, az átkebelezés törvényesítése végett, a belügyminiszter a törvényhozásnak jelentést tegyen; szük­séges tehát, hogy a törvényhatóságok a törvény ezen intézkedése alá eső közsé­gekről kimutatást készíttessenek és azt a belügyminiszternek mutassák be. íme, e teendők várnak a községek­, a kormány- s a törvényhatóságokra. Leg­közelebb meg fog indíttatni e nagy mit is, s reméljük, hogy mindegyik hivatott tényező oly mértékben fog megfelelni feladatának, mely a községi rendezés le­hető legnagyobb sikerét biztosítja. N. S. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Adalék a vers elméletéhez. Négy közlemény. Irta : GREGUSS ÁGOST. I­. A legelső versek, minden költészetben, bizo­nyára csak párhuzamos mondások, melyek azon egy gondolat megkétszerezése által a kiej­tett hangtömeget mintegy kétszer meghintázzák s igy szülik a vers kezdetleges rhythmusát, melyet csak később követ a mondás értelme nélkül is összevágó hangmennyiség és hangmi­nőség rhythmusa. A mondások után a szókról kell megemlé­keznünk, mert mig a hangsornak legnagyobb ízei a mondások, legközelebbi kisebb ízei a szók, s a párosság nem csak a mondások, hanem a szók egyensúlyában is nyilatkozik. És­pedig azok a szók egyensúlyozzák egymást, melyek a mondás értelmének fő részleteit képezik, me­lyeket ennélfogva jobban kiemelünk, azaz erő­sebben hangoztatunk, vagyis súlyozunk, miért e szókat méltán nevezik hangsúlyosaknak. Több tagú szónál a fő súly egy tagra, magyarban ne­vezetesen az elsőre esvén, a hangsúly voltakép tagsúly, s habár feladata eredetileg a fontosabb gondolatízeknek, további fejlemében a versegy­ség részeinek, ütemeinek kiemelése, valóságá­ban még sem egyéb, mint bizonyos szótagoknak erősebb, magasabb hangoztatása, mi­által a sú­lyos meg súlytalan tagok közt hangmennyiségi különbség keletkezik. A hangmennyiség ezen módját nevezzük súlymennyiségnek, s a rhyth­­mus annál jobb lesz, minél párhuzamosabban vannak elhelyezve a hangsúlyos szótagok, mely párhuzamot? elhelyezés szükségéből származnak, mint Arany kikutatta, az inversiók is. A hangsor tagja? között a sulymennyiségek egyenletén kivül az össztí? tagok egyenlete is érvényesül, még­pedig kétféleképp, vagy puszta számukban, vagy értékek szerint. A teljes pá­rosságot az első esetben a két fél tagjainak egyenlő száma, a másodikban egyenlő értéke idézi elő A tagszámból ered a számmennyiség, a tagértékből a hosszmennyiség. A hosszmennyi­ségnek csak az úgynevezett mértékes nyelvek­ben van helye, s alapszabálya, hogy a rövid tag fél annyit ér, mint a hosszú. A rhythmus, melyet­­ a súly-,illetőleg hossz­mennyiség szerint mérünk, lehet vagy leszálló, vagy emelkedő, leszálló, midőn súlyos tagok előzik meg a súlytalanokat, hosszuk a rövide­ket, emelkedő, midőn súlytalanok a súlyosakat, rövidek a hosszukat. Vagyis : leszálló rhythmus, mely arsison, emelkedő, mely thesisen kezdődik. A hangsor fő részeinek, az ütemeknek — me­lyek a rhythmus eme szabályához képest szintén leszállók, vagy emelkedők, vagy épen vegyesek lehetnek — legalább két szótagra kell terjed­niük, mert egyetlen tagban rhythmusi lebegés, ez a kettősség, nem lehető; a görög rhythmika két taggal sem elégszik meg, ha rövid. A ma­gyarban egy-egy ütem két, három, többnyire négy tagból áll, s nem volna szabad, úgymond Arany, egy ütemnek négy szótagnál hosszabbra nyúlnia, de van héttagú is. Egyetlen egy tag nem képezhet vén ütemet, mindössze irodalmi furcsaságul tekinthető az a franczia szonett, melynek 14 sorát — a néma é­vet nem számítva — csak megannyi tag al­kotja : Fort Belle, Elle Dort, Sort Fréle Quelle Mort! Rose Close, La Brise L’a Prise. Szorosabban a vers rhythmusán csakis a hang­sor mennyiségének, tehát a súly­, szám , hossz­mennyiségnek találkozását értik; de igazán hozzá kell értenünk, a­miről m­ár szólottunk, a gondolatok találkozását, és hozzá, a­­miről mind­járt szólunk, a hangbeli minőségek­­találko­zását is. A verset merő hangmennyiségül tekintve, még inkább hasonlíthatjuk a hintászathoz: nekilódul, meg visszalódul. Ez a két tempó a versegység­nek két fele, két fő üteme, s valamint a folyta­tott hintázás e két tempónak folytatott két­­szerezése: úgy kétszereződik a vers is, a­mint gyarapszik. Legeleinte mintha egy tag felelne egy tagnak : van két tag; lesz kétszer kettő, s ekkor két tag felel kettőnek (már ütem ütemnek): van négy tag ; lesz megint két any­­nyi, s négy tag felel négynek : van nyolcz tag; ez megkettőződvén, nyolcz tag felel nyolcznak; ha még ezt is megkétszerezzük, harminczkét tagú versegység áll előttünk, a minta-versszak, mely természetszerűen két sorra oszlik, tizenhat­­tizenhat taggal, melyet azonban rendszerint négy felé, azaz négy sorra osztanak, nyolcz­­nyolcz taggal, mindenik sor újólag két fél sorra szakadva négy-négy taggal. Midőn a harmincz­két tagú versszak is megkétszereződik, mintegy szótagok sakktáblája áll előttünk 64 mezővel, t. i. nyolcz sorban nyolcz nyolcz taggal. Egy-egy hangsor két fele tehát úgy létesíti a párosságot, s a párosságban a rhythmust, hogy a második fél ismétli az elsőt. A gondolat rhyth­musa is, láttuk, ú­gy támad, hogy azon gondo­lat kétszeresen jelenik meg, így a párosság, s következőleg a rhythmus lényegét az ismétlés­ben kell helyeznünk, az egységnek egyenlő két fele épen az által keletkezvén, hogy az első fél a másodikban ismétlődik. Menn­ységes gördületére nézve a két fél vagy az egyenes, vagy a megfordított ismétlés viszonyába lép egymással. Az egyenes ismétlés viszonya legtermészete­sebb és leggyakoribb is. Ebben a leszálló rhyth­­musu első fél után szintén leszálló második fél­e követk­zik, s emelkedő után emelkedő. A meg­­fordított ismétlés mesterségesebb viszonyában en­fi.n-kezőleg leszálló után emelkedő, s emelkedő után leszálló. Az egyenesen, egyszerűen ismétlő sort tiszta párhuzamosság jellemzi s a két térkegyenlő hosszú és magasságú két hullámmal hasonlíttható össze, mely egymás után egyenlő idő közben locscsan a parthoz, az első hullám meglocscsanása jelölvén a hangsor közepét, pihenő pontját. A forduló sorban a második fél az elsőnek tükrözete, úgy hogy az egyik jobbja a má­sik baljának, balja pedig jobbjának felel meg. A rhythmus mintegy visszahajtó vona­lat képez, és pedig kétféle módon a szerint, a mint vagy a leszállás megy át emelkedés­be , vagy az emelkedés leszállásba. Midőn a vers első fele alászáll, második fele meg emel­kedik, a visszahajló vonalat úgy képzelhetjük, mint midőn a földhöz vágott lapta visszapattan­va fölugrik : a leszállott lapta vonala azon a ponton hajlik vissza, melyen a földet érte, mely pont egyszer­smind a hangsor közepe, nyugvója. Midőn ellenkezőleg a vers első fele emelkedik s a második leszáll, a visszahajló vonal képét a földobott kő útvonalában láthatjuk; a kő először emelkedik, mint a vers első fele; aztán oda ér­vén, a honnan magasabbra már nem emelkedhe­­tik, a visszafordulás pillanatában megállapodik, mint a vers, melynek itt van közepe, tetőző nyug­­pontja, szünete; s innen hajlik ismét lefelé, mint a vers második fele. Az első esetben a szünet a hangsornak legalsó, a másodikban, legfelső foka, amott mintegy völgye, itt hegye. A verses rhythmusnak ez a pillanatnyi szünete, nyugpontja, verstani nevén caesara, sormetszet, mely a hangsor közepét jelöli, csak úgy felelhet meg hivatásának, ha egyszersmind némi értelmi nyugpontul szolgál; azért soha szót keresztül nem vághat, hanem ott, hova esik, a szónak be kell fejezve lenni. A sormetszet mindenkor szó végére esvén, nyugpontot képezvén, egyszersmind pedig annak a középvonalnak szerepét viselvén, mely a vers­­egységet két felére választja , megtörténik, mint feljebb már emlitettük, hogy az egyensúlyos hangsornak így elválasztott két felét kü­lön-kü­­lön sodrokul tekintik, kivált midőn a két fél sor szembeszökőbben különválik egymástól az által, hogy a határhangok, azaz mindenik fél sornak vagy első vagy utolsó tagjai minőségi egyezé­sük, találkozásuk, összecsengésük erejével még inkább kiemelkednek. A hangoknak ez a minő­ségi ismétlése, a mértéknek, mint a vers menyynyi­­ségének határjele,világosabb kiemelője, néha"— például az arab makaméban, a német knütelvers­­ben — pótlója és helyettese : a rim. De nemcsak ez, hanem egyszersmind a rhythmusnak aligha kevésbbé államnos és hathatós tényezője, mint akár a gondolat, akár a hangmennyiség páros­­sága.Maga közös európai neve is a rhythmusból származik. A középkorban carmen rhythmicumon a rímes verseket értették, s a magyar nép azo­kat máig rigmusoknak mondja. Kapcsolatban a hangmennyiséggel, a rímnek főképen határjelölő feladata van, s eme czéljánál Fest, január 25. Az „Ellenőr“ ma reggeli számában megtá­madta a „Naplódnak tegnap a pestmegyei Deák párt nyilvánosan tartott értekezletére vonatkozó közlését, melyben ez mondatik : „A pestmegyei Deák-párt ma estre 6 órakor a Deák-kör helyiségeiben tartott értekezletében tárgyaltatott a balpárt azon ajánlata, hogy a Deák-párt választana egy 10 tagú bizott­ságot, mely a másik párt hasonszámú bizott­ságával a kijelölésekre nézve egyezséget hozzon létre, sat. Az „Ellenőr“ azt állítja, hogy e közlésből egy betű sem igaz. Nem vitatjuk, hogy ezen egyezséget megkí­sértő bizottságnak mindkét részről kiküldését a baloldal, vagy általában ki kezdeményezte, de a „Napló“ közleményének igazolása érdekében kijelentjük, hogy a bizottság kiküldé­sének kérdése azon kijelentés mel­­lett tétetett tanácskozás tárgyává, hogy a baloldal által a kiküldendő 10 egyén már meg is választatott. Több jelen volt Deák-párti. *** Ehhez hozzátehetjük, hogy ez ügyre alkal­masint már közelebb visszatérünk. Pest, január 25. (Ő felsége honvédszárnysegéde.) Lapunknak azon czikkére vonatkozólag, mely­ben az állittatik, hogy ő felsége a király oldala mellé már legközelebb egy magasabb állású honvéd-törzstiszt mint szárny,illetőleg hadsegéd, ki egyszersmind a katonai irodában a honvéd­séget­ képviselné, fogna kineveztetni, s hogy ezen állásra egy a honvédség körében jó hang­zású névvel biró egyén már ki is volna szemel­ve, illetékes helyről a következő levelet vesz­­szük: „Nem lehet szándékunkban az ez irányban csakugyan megtörtént tárgyalásokat részletesen közölni, de szükségesnek véljük a közlött czikk­­re némely megjegyzést tenni. Mindenekelőtt vissza kell utasítanunk azon vádat, hogy a honvédelmi minisztérium felter­jesztése nélkül történtek kinevezések, mely vád ép oly alaptalan, mint illegális, mert egy­részről ő felségének az alkotmányos törvénynyel szem­ben való önkénykedését involválja, másrészt pedig azzal sújtja a honv. minisztériumot, hogy ez törvényes felelősségének megfelelni vagy nem akar, vagy nem bír. Ily eset azonban nem for­dult s nem is fordulhat elő. (A tábornoki kine­vezések körül sem ? ! Szerk.) Tévedésben van továbbá czikkíró, ha azt hi­szi, hogy a szárny- vagy hadsegédi, s a katonai irodában való alkalmazás, annyira egy irányba esik, hogy mindkettőnek egy s ugyanazon sze­mély képes megfelelni. A szárnysegéd tisztán ő felsége körüli szolgálatra van hivatva s a köz­ponti katonai irodában ezen minőségében mi teendőt sem vállalhat. Ebből folyólag a szóban levő honvédtörzstiszt amennyiben annak a czikkben feltételezett kö­vetelményeknek meg kell felelnie, csakis a ka­tonai irodában lehetne s csakis mint segédmun­kás az irodafőnök parancsa alatt, ki a tárgya­kat közvetlenül ő felségének előadja, alkalma­zandó. F­elvilágosításul figyelmeztet­j­ük czi­kkirót, hogy ha eddig valamely felterjesztésre vonatkozó fel­világosítások voltak szükségesek, közvetle­nül a honv. minisztérium kebeléből küldetett egy törzstiszt ő felségéhez. Végre azon egészen czélzástalan megjegyzést kell tennünk, hogy amennyiben czikkíró netán az általa immár a szóban forgó állásra kisze­melt honvédtörzstiszt nézeteit i­s tolmácsolta volna, tartanunk kell attól, hogy az illetők, mint már említettük, nemcsak hogy azon szolgálati állás természetére nézve egymással tisztában nem voltak, hanem hogy őket­­az annak elnyeré­sére való törekvésre, inkább azon fény csábította, mely a királyról annak környezetére is árad, mint a szerepnek kijutó komoly munkarész, mely fényét a hatás üdvös eredményeiből nyeri. (A figyelmeztetést köszönjük, de ha csakugyan ezélzás akart lenni, biztosíthatunk, hogy nem talált. A szerk.) (A 30 millió kölcsön ügyében­ a kö­vetkező értesítést vettük: A kölcsön a consor­­tiummal 74­ százalékkal köttetett és Londonban, nem mint eddig általánosan hitték, 81-en, hanem csak 80*/2-en bocsáttatott ki, miután az aláírók­nak kamatélvezet czímén egy félszázalék visz­­szaszolgáltatott. A 74 és 77 árkeret közt fekvő többlet egyedül a consortiumot illeti, ennek el­lenben kötelessége valamennyi költséget viselni, még a cotirozásét is. 78 és 79 között a bevételi többlet a pénzügyminisztert és a consortiumot illeti egyenlő részletekben. Kerkapoly pénzügy­­miniszternek e szerint még egy százaléknyi kö­vetelése van. A nyolc­vanadik százalék ismét egészen a consortiumé. A 80 százalékon túli be­vételi többlet ismét megosztatik a pénzügymi­niszter és a consortium között. Miután a tulaj­­­donképeni kibocsátási árfolyam 80V2, már csak egy félszázalék esik osztozkodás alá. A pénzügyminisztert az árfolyam-emelkedésből te­hát 1V4 százalék illeti, a consortiumot (a költsé­gek levonása előtt) bruttó 5­4 százalék. A köl­csön tehát teljes pontossággal úgy ütött ki a magyar államra nézve, mint ez a pénzügyminisz­ternek utóbbi országgyűlési előterjesztésében meg volt állapítva, t. i. 75’/4%-al. Ebből csak 75.000 frt. azaz egy negyed százalék hiányzik, mely a befizetések át°zolgáltatása fejében a két pesti intézetnek, a frankó-magyar banknak és a magyar általános földhitelintézetnek ígértetett. Ezek az eredeti szerződés pontozatai. Változta­tás nem történt. A­mit egy bécsi hetilap a 150.000 forintos bírságról mond, mely a tör­lesztési terv megváltoztatásáért fizetetett volna, ennek semmi alapja sincs. (A 18-as bizottság­ folyó hó 25-én foly­­tatta a választási törvényjavaslat feletti tár­gyalást. A bizottság a 65. §-t azon módosítással fogad­ta el, miszerint a központi bizottság minden vá­lasztókerületbe egy elnököt és helyettes elnököt küld ki, továbbá annyi küldöttséget, hogy min­den 500-1500 választóra egy küldöttség essék, de mindenesetre két küldöttséget. A 66., 67., 68. §§-ok változatlanul elfogad­tattak. A 69. §-ot a bizottság egészen kihagyta. A 70. §. azon változtatással fogadtatott el, hogy a­hol a választás napja előre nem látott akadályokkal jön összeütközésbe, a belügymi­niszter a törvényhatóság előterjesztésére a vá­lasztási határnapot elhalaszthatja. A bizottság legközelebbi ülését holnap, f. hó 2- án d. e. 10 órakor fogja tartani. (A balközép felhívását­ közli a „Na­­rodni Novine“ is, azon megjegyzéssel, hogy az a szerkesztőségnek tót nyelven küldetett meg. Ennek daczára azonban a nemzetiségi közlöny még­sem nyilatkozik a balközép legújabb pro­gramm­­áról.

Next