Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-26 / 21. szám
21. szám. Péntek, január 26 1872. Szerkesztési iroda: Ferencsiek tera 7. gyám. I. emelet. E lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. A levelek csak ismert től fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. ai _ 23. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼»17 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... SS írt. Félévre .... 11tl. Negyedévre ... , 60 kr. Két hóra .... . . 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dijat • hasáboe petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bályogdij külön M mjkr. Nyílttéri 6 hasáb« petitsor SS tjkr. Előfizetési felhívás „PESTI IPLIkra. Előfizetési árak: Egész évre...........................22 ft. Fél évre................................11 ft. Negyed évre........................5 ft 50 kr. iW Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. Pest, január 25. A községek rendezése. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t. sz. üdvös intézkedéseit, a nemzet örömmel üdvözölte, biztos alapot látván abban egyrészt a községi ügyek rendes és pontos ellátására, másrészt a községi ügyek iránti általános érdekeltség felköltésére, mitől bizton várható, hogy a községi intézmény a kor igényeihez képest minél inkább fejlesztetni fog. E törvényben a községeknek, melyek rendezett tanácsú városok, nagy és kis községekre osztatnak, biztosíttatott az önkormányzat jogainak gyakorlása a belügyekre nézve, de egyúttal kötelességül létetett az állami és a törvényhatósági közigazgatás ügyeiben a kormány, s illetőleg a törvényhatóságok által kibocsátott rendeletek végrehajtása. Az iránt, hogy e törvény végrehajtható nem volt mindaddig, míg a köztörvényhatóságok az 1870: XLII. t. sz. értelmében újból át nem alakultak, mindenki tisztában lehetett magával; habár kétségen kívül áll, miszerint a községek rendezéséről szóló törvényben megállapítottak azon általános elvek és határozatok, melyeknek életbeléptetéséhez sem kormány, sem törvényhatósági intézkedésre szükség nincs, s ezek fennálló törvényeink értelmében ezen törvénynek kihirdetése után 15 nap alatt már érvénybe léptek. Minthogy pedig a vármegyék, kerületek, vidékek és székek — a királyföld kivételével — már nagyobbrészt újból magalakultak, nemcsak czélszerű, de szükséges is, hogy a községek rendezésére a jegkivántató intézkedések is megtétessenek. A belügyminiszter e szükséget máris belátta, mert a legközelebbi napokban fogja a törvényhatóságokat felhívni mindazon lépések megtételére , melyektől a községi törvénynek teljes végrehajtása függ. Azon kérdésre nézve : vajjon fog-e a belügyminiszter a törvényhatóságoknak részletes utasításokat adni, határozottal? „nem”-mel válaszolhatunk, mert a törvény világos intézkedései azon állítás helyességét igazolják, miszerint a községi törvény életbeléptetése a köztörvényhatóságok önkormányzati hatásköréhez tartozik, mely hatáskör gyakorlatában a kellő irány részint magának a törvénynek helyes értelmezésében, részint a helyviszonyok kellő felismerésében található fel, s alig képzelhető oly általános utasítás, melynek részletei a törvényhatóságok annyira különböző viszonyaira alkalmazhatók lennének. A törvényhatóságok által a községek szervezése végett kiküldendő bizottságok, illetőleg a szervezéssel megbízott törvényhatósági közegek két éven kívül be fogják látni, miszerint a községi képviselőtestületek megalakítása s a községi elöljáróságok megválasztása azon leglényegesebb és legfontosabb teendők közé tartoznak, melyekről a községi törvény intézkedéseinek sikeres életbeléptetése feltételeztetik. Minél nagyobb ügybuzgalommal és tapintattal fognak ezen törvényhatósági közegek a szervezés egyes részleteinek keresztülvitelénél eljárni, annál gyorsabb, annál biztosabb leend a siker. Megállapítása a községi képviselők számának; összeállítása a választás alá nem eső képviselők névjegyzékének s a községi választók névsorának; szabályrendeletek általi megállapítása az elöljáróság tagjai létszámának, a munkajog és hatáskörnek, nemkülönben a fizetések mennyiségének, ezek azon főmozzanatok, melyeket a törvényhatóságok különös figyelmébe ajánlani kell, mert minden intézkedés e téren, mely e törvényt bármely irányban mellőzné, csak tömeges panaszokra és felfolyamodásokra nyújtana alkalmat s késleltetné a czélba vett szervezést, valamint a törvény teljes végrehajtását, mely annál sürgősebbnek tűnik elő, minél inkább kívánatosnak látszik, hogy a jövő képviselőválasztásnak alapjául szolgálandó választói névjegyzékek elkészítésénél már a községi törvény értelmében újólag megválasztott elöljárók működjenek közre. És minthogy kétséget sem szenved, hogy a jó administratiót maga az üdvös törvény nem biztosíthatja, s hogy erre még alkalmas és gyakorlott közegekre is van szükség, e szempontból is igen kívánatos, hogy a községi elöljáróság választásánál a jó administrate érdekeire kiváló gond fordíttassék. A statutarius jognak gyakorlata, melyet a törvény a községek részére biztosít, a dolog természeténél fogva, de a törvény intézkedései szerint is csak a községek rendezésének keresztülvitele után veheti kezdetét, és itt kell, hogy a törvényhatóságok s azok közegei kellő felügyeletet gyakoroljanak a községek felett, azon irányban, hogy ezek a községi képviselőtestület közgyűléseinek száma és ideje, a tanácskozás ügyrendje, a pénztári kezelés és számvitel módja stb. felett szabályrendeleteket alkossanak. Vannak a községek rendezéséről szóló törvényben oly intézkedések, melyek több tárgyra nézve a végleges megállapítást a belügyminiszter hatásköréhez utasítják, s melyek felemlítése e helyütt czélszerűnek mutatkozik. A törvény 26. §-a megengedi, hogy a törvényhatóság vagy valamely rendezett tanácsú város azon esetben, ha az árvaügyek ellátására s az árvapénzek kezelésére nézve fenálló gyakorlatot czélszerűbben akarja alakítani, ezt addig is, míg az árvaügy országos és végleges rendezést nyer, szabályrendelettel megtehesse, de egyúttal elrendeli azt is, hogy az ily szabályrendelet jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztessék fel. A törvény ötödik §-a által a belügyminiszterre bízatott, hogy a jegyzői szigorlat tárgyait és megtartási módját megállapítsa; minthogy pedig ugyanezen értelmében a belügyminiszter ezt csak a törvényhatóságok meghallgatása után teheti, nagyon természetes, hogy a törvényhatóságoknak egyik fő feladatát képezendő ez irányban oly munkálatot kidolgoztatni, mely a jegyzők összes teendőire kiterjedve, a czélnak tökéletesen megfeleljen. A jegyzői állomás fontossága a képv.házban ép úgy mint a sajtó terén minden alkalommal hangsúlyoztatok; a községi törvény a jegyzők illendő ellátásáról gondoskodott; hátra van még, hogy a kormány és a törvényhatóságok részéről kellő gond fordíttassék arra, hogy a jegyzői állomásokra pályázóknak alkalom nyújtassék mindazon ismeretek megszerzésére, melyek ezen állomások tökéletes betöltésére megkívántatnak. A törvény 109. §-a kötelességül rója fel a községeknek, hogy addig is, míg az erdők fentartásáról újabb általános törvény nem intézkedik, a községek a községi erdők fentartását biztosító kezelési módról gondoskodjanak; e czélból alakított községi szabályrendeletek jóváhagyása szintén a belügyminiszter hatásköréhez tartozik. Minél nagyobb kár háramlik az államra a községi erdők pusztítása által, annál sürgősebb a törvény ezen intézkedésének életbeléptetése és szigorú ellenőrzése. Ha valamely község a törvény 140. §-ában megjelölt állásától eltérőleg óhajt szervezkedni, annak e tárgyban beadott kérvénye felett szintén a belügyminiszter határoz. Hogy az ily kérvények a 134. és 136. §§-ok értelmében még a szervezet előtt tárgyalandók és végleg ellátandók, azt megemlíteni felesleges. A 139. §. érintetlenül hagyja a két külön törvényhatóság területén fekvő, összeépített községeknek egyesítését, mely 1848. évben s azóta jött létre; de egyúttal elrendeli, hogy ezekről, az átkebelezés törvényesítése végett, a belügyminiszter a törvényhozásnak jelentést tegyen; szükséges tehát, hogy a törvényhatóságok a törvény ezen intézkedése alá eső községekről kimutatást készíttessenek és azt a belügyminiszternek mutassák be. íme, e teendők várnak a községek, a kormány- s a törvényhatóságokra. Legközelebb meg fog indíttatni e nagy mit is, s reméljük, hogy mindegyik hivatott tényező oly mértékben fog megfelelni feladatának, mely a községi rendezés lehető legnagyobb sikerét biztosítja. N. S. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Adalék a vers elméletéhez. Négy közlemény. Irta : GREGUSS ÁGOST. I. A legelső versek, minden költészetben, bizonyára csak párhuzamos mondások, melyek azon egy gondolat megkétszerezése által a kiejtett hangtömeget mintegy kétszer meghintázzák s igy szülik a vers kezdetleges rhythmusát, melyet csak később követ a mondás értelme nélkül is összevágó hangmennyiség és hangminőség rhythmusa. A mondások után a szókról kell megemlékeznünk, mert mig a hangsornak legnagyobb ízei a mondások, legközelebbi kisebb ízei a szók, s a párosság nem csak a mondások, hanem a szók egyensúlyában is nyilatkozik. Éspedig azok a szók egyensúlyozzák egymást, melyek a mondás értelmének fő részleteit képezik, melyeket ennélfogva jobban kiemelünk, azaz erősebben hangoztatunk, vagyis súlyozunk, miért e szókat méltán nevezik hangsúlyosaknak. Több tagú szónál a fő súly egy tagra, magyarban nevezetesen az elsőre esvén, a hangsúly voltakép tagsúly, s habár feladata eredetileg a fontosabb gondolatízeknek, további fejlemében a versegység részeinek, ütemeinek kiemelése, valóságában még sem egyéb, mint bizonyos szótagoknak erősebb, magasabb hangoztatása, miáltal a súlyos meg súlytalan tagok közt hangmennyiségi különbség keletkezik. A hangmennyiség ezen módját nevezzük súlymennyiségnek, s a rhythmus annál jobb lesz, minél párhuzamosabban vannak elhelyezve a hangsúlyos szótagok, mely párhuzamot? elhelyezés szükségéből származnak, mint Arany kikutatta, az inversiók is. A hangsor tagja? között a sulymennyiségek egyenletén kivül az össztí? tagok egyenlete is érvényesül, mégpedig kétféleképp, vagy puszta számukban, vagy értékek szerint. A teljes párosságot az első esetben a két fél tagjainak egyenlő száma, a másodikban egyenlő értéke idézi elő A tagszámból ered a számmennyiség, a tagértékből a hosszmennyiség. A hosszmennyiségnek csak az úgynevezett mértékes nyelvekben van helye, s alapszabálya, hogy a rövid tag fél annyit ér, mint a hosszú. A rhythmus, melyet a súly-,illetőleg hosszmennyiség szerint mérünk, lehet vagy leszálló, vagy emelkedő, leszálló, midőn súlyos tagok előzik meg a súlytalanokat, hosszuk a rövideket, emelkedő, midőn súlytalanok a súlyosakat, rövidek a hosszukat. Vagyis : leszálló rhythmus, mely arsison, emelkedő, mely thesisen kezdődik. A hangsor fő részeinek, az ütemeknek — melyek a rhythmus eme szabályához képest szintén leszállók, vagy emelkedők, vagy épen vegyesek lehetnek — legalább két szótagra kell terjedniük, mert egyetlen tagban rhythmusi lebegés, ez a kettősség, nem lehető; a görög rhythmika két taggal sem elégszik meg, ha rövid. A magyarban egy-egy ütem két, három, többnyire négy tagból áll, s nem volna szabad, úgymond Arany, egy ütemnek négy szótagnál hosszabbra nyúlnia, de van héttagú is. Egyetlen egy tag nem képezhet vén ütemet, mindössze irodalmi furcsaságul tekinthető az a franczia szonett, melynek 14 sorát — a néma évet nem számítva — csak megannyi tag alkotja : Fort Belle, Elle Dort, Sort Fréle Quelle Mort! Rose Close, La Brise L’a Prise. Szorosabban a vers rhythmusán csakis a hangsor mennyiségének, tehát a súly, szám , hosszmennyiségnek találkozását értik; de igazán hozzá kell értenünk, amiről már szólottunk, a gondolatok találkozását, és hozzá, amiről mindjárt szólunk, a hangbeli minőségektalálkozását is. A verset merő hangmennyiségül tekintve, még inkább hasonlíthatjuk a hintászathoz: nekilódul, meg visszalódul. Ez a két tempó a versegységnek két fele, két fő üteme, s valamint a folytatott hintázás e két tempónak folytatott kétszerezése: úgy kétszereződik a vers is, amint gyarapszik. Legeleinte mintha egy tag felelne egy tagnak : van két tag; lesz kétszer kettő, s ekkor két tag felel kettőnek (már ütem ütemnek): van négy tag ; lesz megint két anynyi, s négy tag felel négynek : van nyolcz tag; ez megkettőződvén, nyolcz tag felel nyolcznak; ha még ezt is megkétszerezzük, harminczkét tagú versegység áll előttünk, a minta-versszak, mely természetszerűen két sorra oszlik, tizenhattizenhat taggal, melyet azonban rendszerint négy felé, azaz négy sorra osztanak, nyolcznyolcz taggal, mindenik sor újólag két fél sorra szakadva négy-négy taggal. Midőn a harminczkét tagú versszak is megkétszereződik, mintegy szótagok sakktáblája áll előttünk 64 mezővel, t. i. nyolcz sorban nyolcz nyolcz taggal. Egy-egy hangsor két fele tehát úgy létesíti a párosságot, s a párosságban a rhythmust, hogy a második fél ismétli az elsőt. A gondolat rhythmusa is, láttuk, úgy támad, hogy azon gondolat kétszeresen jelenik meg, így a párosság, s következőleg a rhythmus lényegét az ismétlésben kell helyeznünk, az egységnek egyenlő két fele épen az által keletkezvén, hogy az első fél a másodikban ismétlődik. Mennységes gördületére nézve a két fél vagy az egyenes, vagy a megfordított ismétlés viszonyába lép egymással. Az egyenes ismétlés viszonya legtermészetesebb és leggyakoribb is. Ebben a leszálló rhythmusu első fél után szintén leszálló második féle követkzik, s emelkedő után emelkedő. A megfordított ismétlés mesterségesebb viszonyában enfi.n-kezőleg leszálló után emelkedő, s emelkedő után leszálló. Az egyenesen, egyszerűen ismétlő sort tiszta párhuzamosság jellemzi s a két térkegyenlő hosszú és magasságú két hullámmal hasonlíttható össze, mely egymás után egyenlő idő közben locscsan a parthoz, az első hullám meglocscsanása jelölvén a hangsor közepét, pihenő pontját. A forduló sorban a második fél az elsőnek tükrözete, úgy hogy az egyik jobbja a másik baljának, balja pedig jobbjának felel meg. A rhythmus mintegy visszahajtó vonalat képez, és pedig kétféle módon a szerint, a mint vagy a leszállás megy át emelkedésbe , vagy az emelkedés leszállásba. Midőn a vers első fele alászáll, második fele meg emelkedik, a visszahajló vonalat úgy képzelhetjük, mint midőn a földhöz vágott lapta visszapattanva fölugrik : a leszállott lapta vonala azon a ponton hajlik vissza, melyen a földet érte, mely pont egyszersmind a hangsor közepe, nyugvója. Midőn ellenkezőleg a vers első fele emelkedik s a második leszáll, a visszahajló vonal képét a földobott kő útvonalában láthatjuk; a kő először emelkedik, mint a vers első fele; aztán oda érvén, a honnan magasabbra már nem emelkedhetik, a visszafordulás pillanatában megállapodik, mint a vers, melynek itt van közepe, tetőző nyugpontja, szünete; s innen hajlik ismét lefelé, mint a vers második fele. Az első esetben a szünet a hangsornak legalsó, a másodikban, legfelső foka, amott mintegy völgye, itt hegye. A verses rhythmusnak ez a pillanatnyi szünete, nyugpontja, verstani nevén caesara, sormetszet, mely a hangsor közepét jelöli, csak úgy felelhet meg hivatásának, ha egyszersmind némi értelmi nyugpontul szolgál; azért soha szót keresztül nem vághat, hanem ott, hova esik, a szónak be kell fejezve lenni. A sormetszet mindenkor szó végére esvén, nyugpontot képezvén, egyszersmind pedig annak a középvonalnak szerepét viselvén, mely a versegységet két felére választja , megtörténik, mint feljebb már emlitettük, hogy az egyensúlyos hangsornak így elválasztott két felét külön-külön sodrokul tekintik, kivált midőn a két fél sor szembeszökőbben különválik egymástól az által, hogy a határhangok, azaz mindenik fél sornak vagy első vagy utolsó tagjai minőségi egyezésük, találkozásuk, összecsengésük erejével még inkább kiemelkednek. A hangoknak ez a minőségi ismétlése, a mértéknek, mint a vers menyynyiségének határjele,világosabb kiemelője, néha"— például az arab makaméban, a német knütelversben — pótlója és helyettese : a rim. De nemcsak ez, hanem egyszersmind a rhythmusnak aligha kevésbbé államnos és hathatós tényezője, mint akár a gondolat, akár a hangmennyiség párossága.Maga közös európai neve is a rhythmusból származik. A középkorban carmen rhythmicumon a rímes verseket értették, s a magyar nép azokat máig rigmusoknak mondja. Kapcsolatban a hangmennyiséggel, a rímnek főképen határjelölő feladata van, s eme czéljánál Fest, január 25. Az „Ellenőr“ ma reggeli számában megtámadta a „Naplódnak tegnap a pestmegyei Deák párt nyilvánosan tartott értekezletére vonatkozó közlését, melyben ez mondatik : „A pestmegyei Deák-párt ma estre 6 órakor a Deák-kör helyiségeiben tartott értekezletében tárgyaltatott a balpárt azon ajánlata, hogy a Deák-párt választana egy 10 tagú bizottságot, mely a másik párt hasonszámú bizottságával a kijelölésekre nézve egyezséget hozzon létre, sat. Az „Ellenőr“ azt állítja, hogy e közlésből egy betű sem igaz. Nem vitatjuk, hogy ezen egyezséget megkísértő bizottságnak mindkét részről kiküldését a baloldal, vagy általában ki kezdeményezte, de a „Napló“ közleményének igazolása érdekében kijelentjük, hogy a bizottság kiküldésének kérdése azon kijelentés mellett tétetett tanácskozás tárgyává, hogy a baloldal által a kiküldendő 10 egyén már meg is választatott. Több jelen volt Deák-párti. *** Ehhez hozzátehetjük, hogy ez ügyre alkalmasint már közelebb visszatérünk. Pest, január 25. (Ő felsége honvédszárnysegéde.) Lapunknak azon czikkére vonatkozólag, melyben az állittatik, hogy ő felsége a király oldala mellé már legközelebb egy magasabb állású honvéd-törzstiszt mint szárny,illetőleg hadsegéd, ki egyszersmind a katonai irodában a honvédséget képviselné, fogna kineveztetni, s hogy ezen állásra egy a honvédség körében jó hangzású névvel biró egyén már ki is volna szemelve, illetékes helyről a következő levelet veszszük: „Nem lehet szándékunkban az ez irányban csakugyan megtörtént tárgyalásokat részletesen közölni, de szükségesnek véljük a közlött czikkre némely megjegyzést tenni. Mindenekelőtt vissza kell utasítanunk azon vádat, hogy a honvédelmi minisztérium felterjesztése nélkül történtek kinevezések, mely vád ép oly alaptalan, mint illegális, mert egyrészről ő felségének az alkotmányos törvénynyel szemben való önkénykedését involválja, másrészt pedig azzal sújtja a honv. minisztériumot, hogy ez törvényes felelősségének megfelelni vagy nem akar, vagy nem bír. Ily eset azonban nem fordult s nem is fordulhat elő. (A tábornoki kinevezések körül sem ? ! Szerk.) Tévedésben van továbbá czikkíró, ha azt hiszi, hogy a szárny- vagy hadsegédi, s a katonai irodában való alkalmazás, annyira egy irányba esik, hogy mindkettőnek egy s ugyanazon személy képes megfelelni. A szárnysegéd tisztán ő felsége körüli szolgálatra van hivatva s a központi katonai irodában ezen minőségében mi teendőt sem vállalhat. Ebből folyólag a szóban levő honvédtörzstiszt amennyiben annak a czikkben feltételezett követelményeknek meg kell felelnie, csakis a katonai irodában lehetne s csakis mint segédmunkás az irodafőnök parancsa alatt, ki a tárgyakat közvetlenül ő felségének előadja, alkalmazandó. Felvilágosításul figyelmeztetjük czikkirót, hogy ha eddig valamely felterjesztésre vonatkozó felvilágosítások voltak szükségesek, közvetlenül a honv. minisztérium kebeléből küldetett egy törzstiszt ő felségéhez. Végre azon egészen czélzástalan megjegyzést kell tennünk, hogy amennyiben czikkíró netán az általa immár a szóban forgó állásra kiszemelt honvédtörzstiszt nézeteit is tolmácsolta volna, tartanunk kell attól, hogy az illetők, mint már említettük, nemcsak hogy azon szolgálati állás természetére nézve egymással tisztában nem voltak, hanem hogy őketaz annak elnyerésére való törekvésre, inkább azon fény csábította, mely a királyról annak környezetére is árad, mint a szerepnek kijutó komoly munkarész, mely fényét a hatás üdvös eredményeiből nyeri. (A figyelmeztetést köszönjük, de ha csakugyan ezélzás akart lenni, biztosíthatunk, hogy nem talált. A szerk.) (A 30 millió kölcsön ügyében a következő értesítést vettük: A kölcsön a consortiummal 74 százalékkal köttetett és Londonban, nem mint eddig általánosan hitték, 81-en, hanem csak 80*/2-en bocsáttatott ki, miután az aláíróknak kamatélvezet czímén egy félszázalék viszszaszolgáltatott. A 74 és 77 árkeret közt fekvő többlet egyedül a consortiumot illeti, ennek ellenben kötelessége valamennyi költséget viselni, még a cotirozásét is. 78 és 79 között a bevételi többlet a pénzügyminisztert és a consortiumot illeti egyenlő részletekben. Kerkapoly pénzügyminiszternek e szerint még egy százaléknyi követelése van. A nyolcvanadik százalék ismét egészen a consortiumé. A 80 százalékon túli bevételi többlet ismét megosztatik a pénzügyminiszter és a consortium között. Miután a tulajdonképeni kibocsátási árfolyam 80V2, már csak egy félszázalék esik osztozkodás alá. A pénzügyminisztert az árfolyam-emelkedésből tehát 1V4 százalék illeti, a consortiumot (a költségek levonása előtt) bruttó 54 százalék. A kölcsön tehát teljes pontossággal úgy ütött ki a magyar államra nézve, mint ez a pénzügyminiszternek utóbbi országgyűlési előterjesztésében meg volt állapítva, t. i. 75’/4%-al. Ebből csak 75.000 frt. azaz egy negyed százalék hiányzik, mely a befizetések át°zolgáltatása fejében a két pesti intézetnek, a frankó-magyar banknak és a magyar általános földhitelintézetnek ígértetett. Ezek az eredeti szerződés pontozatai. Változtatás nem történt. Amit egy bécsi hetilap a 150.000 forintos bírságról mond, mely a törlesztési terv megváltoztatásáért fizetetett volna, ennek semmi alapja sincs. (A 18-as bizottság folyó hó 25-én folytatta a választási törvényjavaslat feletti tárgyalást. A bizottság a 65. §-t azon módosítással fogadta el, miszerint a központi bizottság minden választókerületbe egy elnököt és helyettes elnököt küld ki, továbbá annyi küldöttséget, hogy minden 500-1500 választóra egy küldöttség essék, de mindenesetre két küldöttséget. A 66., 67., 68. §§-ok változatlanul elfogadtattak. A 69. §-ot a bizottság egészen kihagyta. A 70. §. azon változtatással fogadtatott el, hogy ahol a választás napja előre nem látott akadályokkal jön összeütközésbe, a belügyminiszter a törvényhatóság előterjesztésére a választási határnapot elhalaszthatja. A bizottság legközelebbi ülését holnap, f. hó 2- án d. e. 10 órakor fogja tartani. (A balközép felhívását közli a „Narodni Novine“ is, azon megjegyzéssel, hogy az a szerkesztőségnek tót nyelven küldetett meg. Ennek daczára azonban a nemzetiségi közlöny mégsem nyilatkozik a balközép legújabb programmáról.