Pesti Napló, 1872. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1872-03-28 / 73. szám
73. szám. Csütörtök, martius 38.1873. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 23. évi folyam*t: Hirdetmények dija: en 9 hasábos petitsor egyszeri hirerdetésnél 9 ujbr. n . Bélyegdij külön Előfizetési feltételei Postán küldve, vagy Budapest házhoz hordva reggeli és esti 1 adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 I 3 hónapra . . . 5 50 6 hónapra . . .11. — Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Nyilttér: 5 hasábos petttsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás „PESTI imri Folyó hó végével az első évnegyed letelvén, felkérjük t. előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmas!) Időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................11 ft. Negyed évre......................5 ft 50 kr. BSF“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, mártius 27. — Apponyi György grófnak egy újabb manifestuma van előttünk. A gróf ur jónak látta ezzel a pozsonyi kath. casinót megörvendeztetni és egy ottani német hetilap vezeti be magát e levéllel a nagy világba. A levél a „kath. párt“ házi használatára íratott, s csak azért foglalkozunk vele, mert alkalmat ad oly tárgyról szólani, melyet bizonyos oldalról erőnek erejével a napirendre helyeznek. Értjük a Deákpárt helyzetét az úgynevezett „kath. párttal“ szemben. Apponyi gróf érintett levelében ugyanezt variálja. Azt hiszi, hogy „a Deák-párt a katholikusok nélkül nem juthat többségre.“ „Az ország politikai helyzete hozza magával, hogy a Deák-párt a katholikus conservativekhez közelebb áll, mint a baloldal. De a Deák-párthoz nem csatlakozhatik feltétlenül. A Deák-párt hitfelekezet nélküli s közben egyházellenes irányzata a „kath. pártot“ külön állásra kényszeríti. Első kötelessége tehát arra törekedni, hogy baloldali ne választassák. Különben csak oly férfiúra adja szavatát,ki a politikainál is magasabb czélnak: az egyház érdekei megóvását tekinti.“ Körülbelül ez Apponyi gr. újabb levelének tartalma. Csak úgy mellékesen két megjegyzést teszünk. Egyik az, hogy nagyon kiváncsiak volnánk megtudni, vájjon honnan vette Apponyi gróf ama adatát, hogy a Deák-párt a katholikusok nélkül nem juthat többségre, a katholikust úgy értve, ahogy azt Apponyi grófnak érteni kell. Tudtunkkal a választók nincsenek hitfelekezet szerint osztályozva, de ha megtekintjük, hogy hány úgynevezett „katholikus“ képviselő ül a képv. házban, ez adat valószínűleg Apponyi gr. ellen bizonyít. Második megjegyzésünk pedig az, hogy Apponyi gróf kenetteljes tanácsai az alkalmazásban egészen más eredményre vezetnek. Tudnánk nevezni kerületet, melyben eddig a Deák-párt volt nagy többségben. Nemrég ott képv. választás történvén, előálltak az Apponyi féle párttal, szerencsésen előidézték a szakadást , s az eredmény az volt, hogy a jobboldal nagy része visszavonult és a győzelem a baloldalnak jutott. Ezt csakúgy mellékesen megjegyezve, vegyük tüzetesebben fontolóra Apponyi gróf levelét. A gróf tehát azt mondja híveinek, hogy tartsák mindenekfelett szem előtt „az egyház érdekeit.“ Még nem is „a vallás,“ hanem az „egyház érdekeit.“ A magyar olvasó bizonyára kétkedve fogja fejét rázni, hogy magyar mágnás irta ezt? Ennek a földnek szülöttje, mely itt a Duna és Tisza mentén terül el, ennek az Európában árva fajnak, mely csak is saját karja izmai, saját kardja élében bizhatik ? Haza és nemzetiség, ami oly magasra dobogtatja minden magyar szívét: az már oly üres, nevetséges szó, hogy annak eszünkbe se kell jutni, midőn a legnagyobb alkotmányos jog: a képvé választáshoz fogunk. Haza és nemzetiség: az már oly proletarius fogalom, hogy csak szegény ember és nem az Apponyi grófoknak való! Haza és nemzetiség: hadd törje be ezért egymás fejét a bolond baloldali és a bolondabb jobboldali választó, a háttérben ott áll a „kath. conservativ párt“, és az — Apponyi gr. szerint — nem törődik se hazával, se nemzetiséggel, az „mindenekfelett“ védi és híven megőrzi „az egyház érdekeit.“ Apponyi gróf ezt a pozsonyi kath. kaszinónak mondja. Pozsonytól nincs messze a pánszláv agitatió egyik fészke, és annak szálai elterjednek Pozsonymegyében is. Mit parancsolna ily körülmények között a hazafius eszély? Az összetartást, a nemzeti nagy czélok körüli tömörülést. Azt, hogy katholikus igy szólana protestánshoz : „Ne kérdjük, hogy mily templomba járunk, egy o 1t áron áldozzunk : egyesüljünk a közös zászló körül.“ S mit művel e helyett Apponyi gróf? Növelni akarná az ellentéteket, a vallási fanatismus egy szikráját dobni a nép közé, s ezt arra tanítani, hogy ne első gondolatja legyen a „haza“, hanem mindenek fölött „az egyház.“ Íme egyszerűn s a maga leplezetlenségében feltárva, a mit Apponyi gróf mond. A gróf ezzel nem is mondott újságot. Ugyanezt mondják párthívei Olasz-, Franczia-, Németország és Ausztriában. Olaszországban a nemzet egyik legnemesb vágya : az egyesülés ellen küzdtek. Francziaországban készek elárulni a köztársaságot a Napoleonismusnak. Németországban izgatnak az egység ellen, melyet a nemzet oly véres harczokban vívott ki. És Ausztriában az állambontás képezi egyik czéljukat. Sehol sincs „haza,“ mindenütt csak az áll a lobogókon: „egyház.“ De ha Apponyi gróf nem is mondott újságot, köszönettel tartozhatunk neki, hogy utógondolatjait is oly őszintén mondotta el a pozsonyi kath. kaszinónak. A pozsonyiak hallják, olvashatják. S a pozsonyiakkal együtt olvashatják azt mindenütt, a hol Apponyi gróf „pártja“ ilyesmivel kísérletet akarna tenni. Nem képzelhető bátorabb törekvés, mint az ily jelszavakkal növelni a már úgy is fölösen nagy számmal a magyarság között levő ellentéteket. A sors tán századok folyamában ad oly kedvező helyzetet egyes népeknek, a minő a magyarnak jelenleg van. Önsorsának ura, jövendője kezében van. Ha a magyar elem ma szorosan összetart, ha a hazai általános nagy czéloknak alá tud rendelni minden más tekintetet, szilárd alapra fektetheti mindazon tényezőket, melyekkel a jövő viharaival szembe szállhat. Századok mulasztásait tehetjük jóvá, és századok szilárdíthatják meg a magyar prestigéjét. A választási előkészületeket tekintve, a vidéki Deák-körök bizonyára nem szorulnak a mi igénytelen tanácsainkra. A helyi körülmények tüzetes ismerete itt a legjobb tanácsadó , egy szempontot azonban mégis hangsúlyoztatnunk kell. Amely Deákpárti figyelembe veszi a bal és szélsőbal szövetségét, és mindenekfelett a hazára gondol, az érezni fogja az összetartás szükségét és minden más érdeket alárendel az illető vidéki Deák-párt többsége határzatának, míg viszont a többség bizonyára arra törekszik, hogy ha kifejezést adjon ama vidék közhangulatának. Minden egyes árnyalat tehát a Deák-párt körén belül törekedjék érvényesülni és amely jelöltet a többség állít fel, azt úgy tekintsük, mintha saját magunk jelöltje volna. Tudjuk, hogy ez sokszor sok áldozat, önmegtagadással járt. A közügy kívánja azonban ezt tőlünk és meg vagyunk győződve, hogy ennek tudata diadalmaskodni fog minden személyi tekinteten. Mélyen érzett és jelentőségteljes szózat volt az, melyben Deák az őt meglátogatott pártküldöttséget összetartásra inte. Ugyan e beszédben Deák hangsúlyoztatta a szabadelvű democratikus előhaladást is. A közjogi kérdés, az alap megőrzésének szent kötelessége mellett ott áll az is a Deák-párt lobogóin, nem áll ott, hogy a Deák-párt bármely vallásfelekezet jogos érdekeit sérteni akarná, de nem állhat ott az sem soha, hogy bármely más érdek miatt a párt megfelejtkezzék a haza érdekeiről. előre figyelmeztettünk, ma jarra még egy megjegyzést kell tennünk. Várjon akarja e a jobboldal a „reformokat“ tárgyalni, arra már elég bizonyság az is, hogy ama javaslatokat a kormány előterjeszti, s hogy mi e tárgyban a jobboldal tacticája, arról Tisza Kálmán csak az ülésszak végén mondhat ítéletet. Addig csak egy dolog bizonyos. Az, hogy a baloldal agyonbeszélési rendszere e javaslatok tárgyalását késlelteti és azok tüzetes megvitatását lehetetlenné teszi. Ez tény, világos, naponként tapasztalható tény, s ezt nem vitathatja el semmiféle fogás. (Egy orosz hang.) A pétervári börzelap hosszabb vezérczikkben fejtegeti Oroszországnak Poroszországhoz való viszonyait az 1870— 1871-iki háború alatt és azon eredményre jut, hogy az utóbbi Oroszország irányában nagy hálával tartozik. Oroszországnak tehát joga van Poroszország támogatására számítani, ha az politikájának természetes czéljait követi. A fekete tenger hadi hajórajának visszanyerése által azonban nem éretett és még valami nagyon sok. Ép úgy, amint Poroszország a német törzseket főnöksége alatt egyesítette, feladata Oroszországnak a rokon szláv törzseket védnöksége alatt egyesíteni. Oroszország már igen sokat ten a keleten hitsorsosaiért, de galicziai magyar és bukovinai vérrokonai még mindig szenvednek az idegen iga alatt. A börzelap alkalmasnak tartja a pillanatot arra, hogy Oroszország, Poroszország és Olaszország példájára „történelmi fejlődésének törvényes czélját“ elérni igyekezzék. Elérkezett a pillanat, melyben „az orosz publicista a Kárpátokra mutatva, utánozza azon olasz hazafit, ki Victor Emanuelnek mondá: osez, sire, osez!“ Tudvalevőleg a börzelap semmiféle viszonyban sem áll Pétervár sugalmazott köreivel. Semmi okunk sincsen tehát ez elmélkedéseket félhivatalos sugallatokra visszavezetni, de különösen az okból nem, mert az orosz kormánysajtó a legutóbbi időben határozottan viszszautasított minden pánszláv eszmét. Ha azonban a börzelap czikkének közvetlen jelentősége nincs, mégis feltűnően jellemzi egy párt törekvését, mely e pillanatban nem gyámolíttatik ugyan a kormány által, ha mely reánk nézve nem lehet közönyös. Ennyiben ily nyilatkozatok mint a fennebb említett, óvásul szolgálnak nekünk és mint ilyent ajánljuk hazánkfiaink egy részének figyelmébe, kik ebből láthatják, mikép „gaudet tertius!“ Fest, martius 27. (A képviselőház mai esti ülésében) Tisza Kálmán hosszabb beszédben indokolta tegnapi indítványát. A ház névszerinti szavazással kijelenté, hogy az indítványt nem kívánja tárgyalni s igy az elesett. Indítványát indokoló beszédében Tisza Kálmán azt is mondta, hogy a jobboldal nem kívánja a reformokat tárgyalni, s bár Tisza e vádjára már tegnap A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből. Pozsony, mart. 26. (Pozsony városi Deákkör.) A pozsonyvárosi Deákkör folyó hó 25-én d. e. 10 órakor tartotta az alakuló nagygyűlést, melyen mintegy 800 választópolgár volt jelen. E d . Tivadar kir. tanácsos szívélyesen üdvözölvén a jelenlevőket, köszönetét fejezé ki a felett, hogy ily számosan jelentek meg, ami minden esetre arra mutat, hogy a mostani parliament események intő szózatul szolgálnak a tömörülésre, s felkéri a gyűlést, hogy míg a rendes elnök megválasztatnék, ő vezethesse e tanácskozást Szalay Edmund ügyvéd jegyzősége mellett. Talpra esett beszéde után, melyben a baloldal eddigi eljárását és taktikáját festette, felolvastattak a kör alapszabályai, melyek módosítás nélkül elfogadtatván, a kör ügyeit vezető tisztviselők választattak meg, még pedig a kör elnökévé : Edl Tivadar; kerületi elnökökké: Kosziba Ádám és Jeszenszky József; jegyzőkké: dr. Umlauf, Szalay Edmund , dr. Deutsch, Németh Antal, Eury Károly, dr. Heller; majd a két kerületi választmány 25 tagja jelöltetett ki. Ezután Németh Antal gyán. tanár és városi képviselő lépett fel a szószékre s e következő rövid beszédet tartá : „Engedjék meg, hogy az elnök úr megnyitó szavaihoz néhány észrevételt csatolhassak. Minden átalakulásnak első stádiuma a kétkedés. Az átalakulás rendszerint azzal kezdődik, hogy az eddig gyakorlati érvényre jutott elvek helyessége kétségbe vonatik, s azok helyett kiki saját egyéniségének nézeteit tekinti nemcsak leghelyesebbeknek, hanem azokat új irányelvekké is emelni törekszik. S ha valaha, úgy bizonyára az átalakulás korszakában valósul e közmondás : quod capita, tot sententiae. Ha hazánk ma az átalakulás kezdőpontján állana, akkor mi is méltán vethetnék fel ezen kérdést, váljon ama sokféle subjectív nézetek közül kinek véleményét tegyük magunkévá ? Jelen helyzetünkben azonban ily kérdéstevéstől teljesen fel vagyunk mentve, mert ma nem pusztán egyesek nézetkülönbségeivel, hanem már több év óta alakult egész pártokkal találkozunk. Mindegyik pártról fel kell tételeznünk, hogy a hazát szeretik, hogy annak javát óhajtják. S bár e feltevésünket mindegyik párt jogosan követelheti, mégsem lehet előttünk közönbös, hogy melyik párthoz csatlakozzunk; mert míg az egyik párt törekvéseinek habár nem is mindenben kielégítő, eredményeit látjuk és élvezzük, addig a másiknak hazaszeretete eddig mindannak negativjában nyilatkozott, amit amaz jónak és hasznosnak vall; mig az egyik párt az ország önállóságának megszilárdításán, tekintélyének és befolyásának emelésén fáradozik, addig a másik a monarchia alapját képező közjogi alaptörvény tiszteletének megingatásával késlelteti amannak hazafias működését; mig az egyik pártnak jelszava a körülményekhez mért haladás, ami mindenkor azonos a reformmal, s igy egyszersmind reformpárt is , addig a másik — mint ezt a legközelebbi idők eléggé tanúsítják — agyon beszélendő, ha megkezdett irányában marad, nemcsak a reformeszméket, hanem magát a parliamentarismust, hogy ne mondjam még a kormányzást is lehetetleníteni fogja ! Ily körülmények közt, tisztelt gyülekezet, nem lehet nehéz a választás, hogy melyik párthoz csatlakozzunk, s méltán örvendetes jelenségnek kell tartanunk, hogy a Pozsonyban alakult Deákkör kezdeményezői kitűzték a zászlót, melynek jelszava képezi összes intenziónknak, minden törekvéseinknek irányát. E zászló alá sorakozzunk; de ne csak névleg, hanem tettleg; mert a szent ügy érdeke közreműködésünket is kívánja, hogy így a jövő választásoknál bizonyos egyetértéssel, systematice járhassunk el; amit ha nem érnénk el, újra igazaknak bizonyulnának Barta Györgynek szavai, mely szerint nem lehet tagadni, hogy értelem és bátorság a Deákpárt részén van, de hátrányban van a párt taktika dolgában. Egyesülnünk kell, hogy megmutassuk, miszerint a párt vezérének, Deák Ferencznek szavai, melyekben a legújabban nála tisztelgő küldöttség előtt az összetartást hangsúlyozta, nálunk is visszhangoztatnak. S én azon óhajtással végzem szavaimat, vajha egyesülési törekvésünket üdvös siker is koronázná!!“ Ezután Szaay ügyvéd vette éles bonczkés alá a baloldalnak összes működését s tüzetesen kimutatta, hogy annak eddigi cselekvése folytonos akadályul szolgált sok jó és hasznosnak valósításánál, sőt mi több, legújabban számos reformjavaslat épen miatta nem is tárgyaltathatik. Utána dr. Deutsch szólott, a ki ügyeslen festette le képét mindannak, a mit eddig az ország a kormánynak köszönhet s mindezt azon alapon teremtette, a melyen az 1867-ki kiegyezkedés nyugszik s éles dialektikával ékes nyelvezetben adta elő a baloldali negálásnak veszélyességét. Majd Neiszidler szólalt fel s ecsetelte még specialiter Pozsonyra nézve is, hogy épen az újabb aera alatt emelkedett az úgynevezett materiális állapot s mivel a mostani jobboldal és az ezzel karöltve járó kormány eddig is megtett mindent, amit körülményeink közt tehettek, azért célszerűnek tartja, ha e gyűlésből a kormányhoz és a jobboldalhoz eddigi eljárásokat helyeslő üdvözlet menesztetik. Végre felszólalt Bjury városi főügyész s mélyen és behatóan bonczolgatta, vájjon a választási törvényjavaslat valóban olyan-e, hogy miatta a baloldal az általa most használatba vett fegyverhez nyúlt s szoros logikai következtetéssel kimutatja, hogy míg a régi törvény sok tekintetben hiányos s hogy épen e miatt könnyen a törvény kijátszását szülhette, addig ezen uj javaslat positiv alapra fektetendi a választói jogot s igy a baloldal eljárása nemcsak nem helyeselhető, hanem még veszélyes fegyverré is válhatik, mert ezen az úton bármily minoritás teljesen lehetetlenitheti a tanácskozást s igy az üdvözlő iratot igen időszerűnek is tartja. Többen nem kívánván felszólalni, elnök a gyűlést befejezettnek nyilvánítja. Avesztegetés, sem egyéb erőszakos eszközre. Hiszszük és tudjuk, hogy" mindegyikünk tiszta meggyőződéssel fogja adni szavazatát azon pártnak, melynek zászlója alatt eddig küzdöttünk, s melynek országgyűlési munkásságával meg vagyunk elégedve. Legyen ez egyúttal válaszunk Simonyi Ernő úr lapjában kifejezett azon mondhatnék rágalomra, mely szerint a Deák-párt csak erőszak avagy megvesztegetéssel fog győzhetni. E kijelentése, e nehéz vád, melyet Simonyi úr bizonyára meggondolatlanul szór e párt szemébe, csak annál buzdítóbb mi reánk, s annál jellemzőbb e reá nézve ! És ha igy összetartunk, s ha igy győzni fogunk, helyre lesz ütve a csorba, melyet az ellezék parliamentáris életünkön ütött. — Viselje ő a felelősséget a történtekért, mi magunkért helyt állunk s kérjük testvéreinket oda lenn, a kitartás és türelemre, hisz az ország bizalommal fogadja törekvéseiket, s támogatja munkásságukat ! Jutalmuk a haza elismerése, melyet a jövő választásoknál buzgón fog beváltani, ss. Privigye, mart. 25. (Képv. Jelölt.)] A privigyei választó kerület értelmisége, és a helységek elöljárói Német-Próna mezőváros tanácsának meghívása folytán a küszöbön álló követválasztások alkalmából folyó hó 24-én Német-Prónán egy előleges értekezlet végett a kedvezőtlen idő daczára szép számmal megjelentek ; az értekezleten egyhangúlag elhatároztatott, hogy szeretve tisztelt képviselőnk Brogyányi Vincze úr, ki eddigi elvhű magatartása által mindnyájunk bizalmát kiérdemelte, egy küldöttség által megkerestessék, miszerint a jövő követválasztás alkalmából a képviselői jelöltséget elvállalni szíveskednék. Ezen határozat keresztülvitelével az értekezlet elnöke Bresztyenszky Elek úr és több helységek bírái bízattak meg. Trencsén, márt. 24. (Trencséni Deák-pártiak nyilatkozata.) Hazánk minden vidékéről folyton léteznek nyilatkozatok, melyek eléggé tanúskodnak arról, hogy az ország közvéleménye, az országgyűlés kisebbsége, a Lázár Ádámok vezérlete alá egyesült ellenzék eljárását határozottan kárhoztatja és elitéli. Ezen örömmel constatált általános nézethez e megye Deákpártja s minden jó hazafia őszintén csatlakozik oly kijelentéssel, hogy mi, úgy mint mindenütt az ellenzéknek a parlamentáris illem, annak szabályai ellen vétő, hazánknak a lefolyt idők válságos küzdelmeiben higgadt és nemes magatartással kivívott tekintélyét a külföld előtt teljesen lerontó eljárását roszaljuk, s hogy hazánkra nézve legszerencsétlenebb eseménynek tartanók, ha ez az ellenzék, mely már ily helyzetében sem tudja becsülni a többség, a törvényes többség jogait, s a jövőben többségre, hatalomra vergődnék. Ne várja s ne reményelje ezek után az ellenzék, melynek magaviselete, az amúgy ellenséges elemek örömére immár ép ez elemek ellenében addig megtartott különféle néprétegekben a legsajnosabb következményeket szül, hogy a jövő választásoknál, ejtessenek meg azok akár a most is érvényben levő, akár az alkotandó törvényen alapulólag, az ország többsége reája adja szavazatát. Amidőn e meggyőződésünknek kifejezést adunk, egyúttal elhatároztuk, hogy a jövő választásoknál, amikor a nemzetnek alkalma leend tettleg ítéletet mondani a pártok lefolyt működéséről, tesztel lésekkel együtt fogunk és összetartva törekedni arra, hogy megmutassuk, miszerint a haza e része is józanul ítél, józanul cselekszik, ha a Deák-pártnak nyújtja oda teljes bizalommal a győzelem olajágát. — S hogy ez megtörténhessék, s hogy ez meg fog történni, nem leend szükség sem meg- Torontálmegye márt. 22. (A Deákpárt szervezete.) N.Kikindán a torontáli Deák-párt 1. évi mártius hó 21-én tartott szervezkedő közgyűlésére hazafias polgáraink rang s nemzetiségi különbség nélkül a feneketlen utak s ezudar időjárás daczára szerfölött nagy számmal jelentek meg. Háromszázan felül gyűltünk össze! Sőt még másnap is érkeztek számos elkésettek. Vecsey István mint pártunk elnöke a gyűlést megnyitván, előadó, miszerint e közgyűlés czélja a Deák-párt megyeszerte való végleges szervezése. Ezután a torontálmegyei Deák párt szervezete a következő szövegben fogadtatott el : A torontálmegyei Deák-párt szervezete. I. fejezet. A torontálmegyei Deák-párt szervezkedésének czélja : 1. §. Az országos Deák-párt által a pragmatica sanctió alapján a magyar birodalom és az osztrák örökös tartományok népei között kölcsönös egyezkedés s közmegállapodás folytán mindkét szövetkező fél törvényhozó testülete által elfogadott s ő felsége a megkoronázott magyar király egyszersmind osztrák császár által szentesített az 1866-ik 12 törvényczikkben részletesen is meghatározott közjogi alapon az ország anyagi és szellemi felvirágzását szabadelvű reformok útján ezentúl is fejleszteni. 2. §. Ezen közjogi alapnak, mely hazánk állami függetlenségét s a népképviseletre fektetett parliamentáris kormányzatát biztosítja, a megye lakosaiból minél több öntudatos pártolót szerezni, ezek számát növelni, és minden politikai cselekményeknél őket eme közjogi alap védelmezése czéljából megingathatlan együttartásra buzdítani. 3. §. Kiváló figyelmet fordítani arra, hogy a megyei közigazgatás körében, az igazság minden irányban részrehajlatlanul szolgáltassák ki, továbbá, hogy az országgyűlés által alkotott és szentesített törvények híven hajtassanak végre , e czél elérése végett részt vesz a megyei bizottmányi üléseken, felügyel a tiszti kar működésére s eljárására, szóval feladatának tekinti a közjó előmozdítására irányzott minden czélszerű intézkedés életbe léptetését eszközölni. 4. §. Oda működni, mikép a legközelebb megejtendő községi rendezésnél a fentebbi pontban körvonalzott irányzattal magának befolyást biztosítva ; valamint úgy 5. §. Az országgyűlési képviselő választásoknál Deák-párt hivei választassanak meg - bárminő nemzetiségűek legyenek is azok; végre 6. §• Egyes községekben olvasó körök alakításával s a párt szellemében szerkesztett lapok terjesztésével a közérzületet ébren tartani s élénkíteni. II. fejezet. 7. §. A kitűzött czélok elérésének eszközlésére alakitassanak : a) községi bizottságok, b) országos képviselő választó kerületi bizottságok. A. Községi bizottság: 8. A községi bizottság áll egy vagy több közelfekvő községbeli párttagok gyűlése által megválasztott elnökből, alelnökből, jegyzőből, s a bizottság tagjaiból, kiknek számát az illetők maguk határozzák meg. Az elszigetelten álló póttagok a legközelebbi község párttagjaihoz csatlakoznak. 9. §. Megalakulván ekkép a községi bizottság, első teendője a Deák-párthoz ragaszkodó egyének névsorát a községből összeállítani. Ezen névjegyzék a községi bizottság elnökénél folyvást nyilvántartandó, időről-időre. 10. §. A községi bizottságok elnökei a kezeiknél lévő párttagok névjegyzékének másolatát a központi bizottság elnökéhez küldik be. 11. §. A községi bizottságok minden félévben, a képviselő választási mozgalmak megindításától kezdve pedig a választás megtörténtéig, ahányszor szükségesnek találják, ülést tartsanak. B. országos képviselő választókerületi bizottság. 12. §. Minden jelenlegi országgyűlési képviselő választókerületben, egy kerületi bizottság alakíttatik, melynek tagjait a kerülethez tartozó községek bizottsági elnökei és alelnökei képezik. 13. §. A kerületi bizottság elnökét, helyettes elnökét és jegyzőjét maga választja, az ekként megválasztott kerületi elnökök és alelnökök, egyszersmind tagjai a központi bizottságnak. 14. §. A kerületi bizottságok az elnök által kitűzött bármely kerületi községben tartják üléseiket, mégpedig rendesen félévenként, a képviselőválasztási mozgalmak megindításától kezdve pedig a választás megtörténtéig annyiszor, amennyiszer szükségesnek találják.