Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)

1872-04-20 / 92. szám

már katholikus volna; azonfelül nem egyszer halottuk azon nézet nyilvánítását, hogy a kül­városiak képviselője egészen más érdekek elő­mozdítására van hivatva, mint a belváro­­siak-é; sőt, mi több, még azon a külvárosi la­kosságra épen nem hízelgő nézet is kezdett ural­kodóvá válni, mintha a belváros kizárólagos monopóliuma volna az intelligentiának­ s a kül­város inkább a nyersebb elem tere­mi termé­­szetes, tehát annál, hogy a régi felosztás tart­­hatlanságát belátván, végre egy új alapra fekte­tett felosztás pontos és minden tekintetben ki­elégítő keresztülvitele eszközöltessék, mely fel­osztás eszméje nem is uj , mert már 1865-ben terveztetett, de az akkori körülmények nem en­gedték, hogy a meglevő választási kerületeken lényeges módosítás eszközöltethessék. Most azonban ezt elmulasztani a városi képviseletnek már csak azért sem szabad, mert a belváros la­kossága a polgári jogok élvezésébe jutott izrae­litákkal tetemesen megszaporodván, a kerületek lakosságának szám­aránya is megváltozott; sőt mi több, az új felosztás által lerontatik azon vá­laszfal, mely a két kerületet eddig oly mereven elkülönítette egymástól, tehát a tervezett felosz­tással nem is a kormánynak kedveskednek (ami különben mai viszonyaink közt a hazai parla­mentáris kormány irányában, ha történnék is bűn épen nem, sőt kötelesség volna) csak az igazságnak és méltányosságnak tesznek eleget, ha a 4600 lélekből álló lakosságot felezik s a felező vonalat úgy húzzák, hogy a belvárosiak a külvárosiakkal, mint egy és ugyanazon város lakói, összekötve egy-egy szerves egészet s egy közérdektől vezetett választótestületet képezze­nek.­­ Azonfelül épen ezen tervezett felosztás által fog legalább a vallási zsurlódás, valamint minden kasztérdek megsemmisittetni s ez már magában véve haladás s a korszellemnek figye­lembe vétele. Nem is marad egyéb hátra — az uj felosztás védelmezése mellett — mint azon szerény kérdést felvetni, vájjon ütközik-e eme terv valamely törvénybe ? A törvény a hatóság­nak a választási kerület meghatározására jogot ad anélkül, hogy a történt felosztás sértetlensé­gét kimondaná, amit nem is tehet, mert a kerü­leteknek a lakosság számarányához kell mérve lenniök, tehát ha ezen új felosztás fegyver volna is a balpárt ellen, épen nem nemtelen fegyver, mert annak használatát a törvény nem­csak nem tiltja, de sőt a lakosság iránti igazsá­gosság szempontjából követeli is ; nemte­lenné csak az esetben válnék, ha azzal, mint a parl­amenti szólás­szabadsággal,visszaélés tör­ténnék. Ha pedig, mint az „Ellenőr“ mondja „korteskedés“, akkor „dato sed non concesso“ tán ép úgy szabad a jobb pártnak egy uj és igazságos­ beosztást kérni, mint szabad a bal­pártnak a régi határ­vonal megtartása mellett kardoskodni. Még egy megjegyzésünk van. A „Hon“ Lónyay gróf logantására is appellál. Va­lóban kár, hogy a „Hon“ előbb nem informál­­tatta magát a felől, vájjon Lónyay gróf nyilat­kozott e már vagy sem a pozsonyi képviselői jelöltségre nézve, s mert a „Hon“ ezt nem tette, nyíltan kimondhatjuk, hogy Lónyay gróf még nem is nyilatkozhatott, mert a pozsonyi Deák-párt eddig még sen­kit sem hívott fel a képviselői je­löltség elfogadására, s ha (amint ez a pozsonyi deákisták közóhaja) a miniszterelnök úr fellépne, legyen a „Hon“ meggyőződve, hogy mi pozsonyiak, legalább mi pozsonyi deákisták, nem fogunk oly fegyverhez nyúlni, ami a decorumot csak legkevésbbé is sérthetné, mert arról is meglehet a „Hon“ győ­ződve, hogyha biztos és fényes győzelmünket nem látnók, a kormányelnök nevének megemlí­tését épen az iránta való őszinte tiszteletünk és ragaszkodásunk nem engedné meg. A KÜLFÖLD. Az internationale. Mint tegnapi lapunkban említve volt, a spa­nyol külügyminiszter február 9-én a spanyol külföldi képviselőkhez körsürgönyt intézett az internationale tárgyában; e körsürgöny, vala­mint Granville lord válasza most egész ter­jedelmében előttünk fekszik. A spanyol bőr­­sürgöny az internationalet hatalmas és borzasz­tó (poderosa y terrible) szervezkedésnek tartja és fölhívja az államokat, hogy szövetkezzenek ellene. Ez iratból a következő fontosabb részle­teket emeljük ki : „............Mivel a társadalmi rend a legmé­lyebb alapjaiban az internationale által fenye­getve van, mely az emberiség minden hagyo­mányával szakit, mely az istent eszménkből ki­­törli (corra a Dios del espiritu), a családot és örökösödési rendet megsemmisíti, nemzeteket a művelt világból kiszorít, és csak is a munkások jólétét czélozza egy általános szövetkezés alap­ján — parancsoló szükség volt vizsgálnunk és határoznunk, mennyiben tűrhető meg a legsza­­badelvűbb intézmények mellett egy oly szövet­ség, mely magát minden politikai elv ellenségé­nek nyilatkoztatja ki, és minden létező kor­­mányformával ellenkezik;... ha a körülmé­nyek kívánni fogják, a kormány a kamara elé törvényjavaslatot fog terjeszteni e szövetségnek az alkotmány értelmében való megszüntetésére. .... Azonban a kormány még azt is kívánja, hogy Excellentiád azon kormánynál, melynél accreditálva van, oda hasson, hogy közös meg­egyezés folytán oly rendszabályok jöhessenek létre, a­milyenek kielégítő eredmény elérésére okvetlenül kívánatosak. Ezt kívánja a szövetke­zés természete, melynek főjellege az egyetemes­ség. Nem elégséges, hogy egy kormány ellene elszigetelten a legszigorúbb rendszabályokat al­kalmazza. . . . Ita arról van szó, hogy a veszély eltávolíttassék, kívánatos, hogy minden kor­mány működjék közre, mindnyájan egyenlő mérvben érdekelvék és talán jobban mint Spa­nyolország. . . . E körsürgönyre Granville a madridi an­gol követhez márczius 8 án a következő választ küldötte : „Itt küldöm önnek Senior de Blas-nak feb­ruár 9-kétől kelt körsürgönyének másolatát. E körsürgönynek czélja a külföldi kormányok ro­­konszenvét és támogatását megnyerni az inter­nationale szövetség elnyomatását eszközlő kö­zös intézkedésnek. Ámbár e szövetség közép­pontja a különböző országokban keletkezett munkás­egyleteknek, itt mindazonáltal csak ar­ra szorítkozik, hogy munkaszünetelések alkal­mával tanács­sal szolgáljon és ezek támogatá­sára csak csekély pénzerő­vel rendelkezik, míg a forradalmi tervek, melyek, mint hiszik, a szö­vetkezés programmjának kiegészítő részét ké­pezik, inkább a külföldieknél tapasztalhatók, a britt munkások csak oda irányozzák törekvé­seiket, hogy magasabb munkabéreket eszközöl­jenek ki maguknak. A nagy brittaniai törvé­nyek szerint külföldieknek föltétlen joguk van az országba jönni és itt tartózkodni; mialatt itt időznek,a britt alattvalókkal egyaránt a törvény védelme alatt állanak; másképen nem is büntet­hetők mint a törvény ellen elkövetett vétek mi­att és csakis a rendes törvénykezési eljárás ál­tal hozott ítélet után, mely a köz­törvényszék előtt kimutatott bizonyságon alapszik. . . Britt alattvalók és bármely más idegen állam alattva­lói, kik az országban tartózkodnak, és így tör­vényeinek engedelmeskedni tartoznak, pénzbír­ság vagy börtönnel bűnhődhetnek, ha vétke­seknek találtatnak, hogy részt vettek egy állam elleni háborús operatiókban, melylyel Nagy-Bri­­tania barátságos viszonyban áll. A ki e tekin­tetben vét, az ellen az egyének ép úgy, mint a kormány vádat támaszthat. Ő felsége kormánya nagyon óhajtja, a mennyiben az hatalmában áll, minden barátságos viszonyban álló ország béké­je, rendje és jóléte föntartására közreműködni. .... de nem hiszi, hogy most oly különös ok forogna fen, az Angliában lakó idegenek ellen rendkívüli módszereket alkalmazni... .“ KÜLÖNFÉLÉK. Pest, ápril 19. (A királyi család megérkezése B­é­c­s­b­e­n.) Azon hir folytán, hogy Bécs város képviselete Gizella főherczegnő eljegyzése alkal­mából a Budáról visszatérő királyi családnak ünnepélyes fogadást fog készíteni, tegnap már az első délutáni órákban nagy élénkség mutat­kozott azon utczákban, melyeken az udvarnak át kelle haladnia. Az északi pályaudvarban dr. Felder polgármester, majdnem az összes vá­rosi tanács, Bécs egyes kerületeinek képviselői, és nagyszámú válogatott közönség gyűlt egybe. Az udvari váróteremben Albrecht, Vilmos, Leo­pold és Zsigmond főherczegek és a női aristo­­kratiának igen sok tagja jelent meg a királyi család üdvözletére. Kevéssel 3 óra után, megér­kezett a vonat és háromszori „hoch“hal fogad­tatott. A polgármester tiszteletteljes üdvözlettel fogadá a királyt, ki a még kissé betegeskedő­nek hogyléte felől tudakozódott. Királyné ő fel­sége Gizella főherczegnővel, jobbra-balra leer­esz­­kedőleg köszönve, azonnal a váróterembe men­tek, hol a magas uraságok szerencsekivánatait fogadák. Miután király ő felsége, Rudolf koro­­naherczeg és a bajor herczeg az őket a bejárás­nál melegen üdvözölt főherczegek kíséretében megjelentek, az egész udvar azonnal kocsiba szállt és kíséretével együtt a császári váriakba tért, az egész után tiszteletteljesen üdvözöltetve az ezernyi közönség által. (Az eperjes-tarnovi vaspálya­ munkái már annyira haladtak, hogy a kisajátí­tás megkezdhető; a közlekedési miniszter tehát elrendelte, hogy az 1868. LV. t. sz. értelmében összehívandó bizottság egy miniszteri kiküldött jelenlétében május 6-kán kezdje meg a tárgya­lásokat. (Lovagjáték Pozsonyban.) Pozsony­ból írják a „P. Ll.“-nak ápr. 18-áról: Ma tarta­tott meg itt az első lovagjáték a gazdagon díszí­tett részvény-lovardában. Már a bevonulás im­­posáns látványt nyújtott. Egy hírnök apródok és lovászmesterek által vezettetve egy induló hangjai mellett négy gyönyörű pár vágtatott be büszke méneken a színtérre: Dessewffy Julia grófnő, Rohan Benjámin herczeg, Cappi Julia grófnő, Rohan Victor herczeg, Déván Antónia k. a., Bartal Aurél, gr. Eszterházy Sándorné, gr. Eszterházy Miklós. Utánuk négy apród, ezek után egy quadrille udvarnok roccocco-öl­­tözetben, végre egy kocsi-quadrille robogott be. Zajos éljenzést idézett elő két négyes fogat gróf Török és gr. Zichy Ernő páratlan Ügyes­ségű vezetése alatt. Alig hogy ezek sorakoztak, egy büszke, pompás lovascsapat száguldott elé, férfiak Cromwell korából sajátszerű ellentétet képezve a roccocco-kor fényes udvaronczaival. Az előadott játékok közül különösen kiemelen­dő a női és a puritán­ quadrille, továbbá a kétfo­­gatú menetek, melyek az ünnepély fénypontját képezék. A játék még háromszor ismételtet­­ni fog. (Babesiu a trónbeszédről.) Babesiu­­nak, mint ezt az „Albiná“-ban megírja, a trón­beszéd ellen azon kifogása van, hogy azt csak magyarul olvasta fel a király. Ő azt követeli, hogy a trónbeszéd minden nemzetiség nyelvén olvastassék fel. Ha Babesiu követelése badarsá­­ságát kissé meggondolná, maga is kiokos­­kodhatná, hogy ép azért szükséges állami hiva­­tos nyelv, hogy oly követelésekkel, mint az övé, elő ne álljanak. (A jezsuiták Magyarországon.) Több felől azt írják nekünk, hogy Pozsonyban, Nagyszombaton és Kalocsán a jezsuiták a leg­utóbbi időkben annyira megszaporodtak, hogy abból azt következtethetni, hogy az Európa több államából kitiltott rend Magyarországon helyezi el száműzött tagjainak nagy részét. (Szláv irói egylet.) A szláv-lapok egy osztrák-magyar szláv irói egylet alakítását pen­getik, mely valószínűleg előbb fog megalakulni, mint a tervezett magyar hírlapírói egylet, mely­nek létesítését az a modor, melylyel az ellenzéki journalisták lapjaikban a Deák-pártiakról be­szélnek, lehetetlenné teszi. Hanem meglehet, hogy alakítunk Deák-párti hírlapírói egyletet. (A rapperswyli lengyel nem­zeti muzeu­m.) Ezen 1870-ben alapított intézet azon történelmi és művészeti érdekű ajándékok folytán, melyek különböző országok kormányai, tudományos egyletei és magánosai által kiküldettek, tetemes kiterjedést nyert. Az előbb nevezettek közé tartoznak a Francziaor­­szág, Svájcz és az Egyes­ült­ Állam­o­k kormányai által küldött adományok. A könyvtár, a régé­szeti és érem­gyűjtemények, Lengyelország mű­termékei, az autographok, okmányok és kézira­tok rendkívül megszaporodtak. Ezek közül 2000 csak az 1831-ks időszakra vonatkozik és sok érdekes diplomatiai levelezést tartalmaz. A lengyel-svéd háborúkra vonatkozó számos ok­mányok szintén nagy történeti érdekkel bírnak. A kéziratok között van egy a Keletről írt mun­káiról ismeretes Pietraszewski tudóstól, 200 évre terjedő munka, telve a Törökország tör­ténelmére vonatkozó adatokkal török krónikások nyomán, az ozmánoknak Európában való első megjelenésétől kezdve a Kajnardschi-i békekö­tésig 1774-ben.­­ A múzeum az eddig minden országban szétszórt lengyel történelmi és mű­emlékek központjául van rendeltetve, és ez öszpontosítás nagy haszonnal lehet összekötve. Nagyszámú érdekes tárgyak között különös említésre méltók: föld- és néprajzi abroszok gyűjteményei, a különféle korbeli lengyel zász­lók, a serleg, melyet Danzig város átnyújtott Sobieski János királynak, számos Kosciusko­­emlék; az angol nép üdvözlő irata 100,000 aláírással, mely a muzeum alapítójának, gróf Plater Lászlónak nyujtatott át 1872-ben, a szláv régiségek és sok más ne­vezetesség, melyek Lengyelország ezen szen­télyében magukra vonják a látogató figyel­mét. — A Habsburgok régi vára, melyben a muzeum fel van állítva, részben helyre van állítva, a felső emeleteken még húsz terem szá­mára van hely. A díszudvarban egy középkori lövészcsarnok tűnik föl, mely az eredeti minta szerint állíttatott helyre. A fekvés szépsége te­kintetében nem lehetett volna kedvezőbb pon­tot választani; a vár magaslaton fekszik, a Sváj­­z egyik leggyönyörűbb pontján, a zürichi tó partján. Az intézet felügyelőjévé Duschinski tanár Kiewbel, a párisi néprajzi társaság elnöke egy számos művei által ismert tudós neveztetett ki.­­ A múzeum­­igazgatósága jelenleg egy il­­lustrált történelmi album kiadásával foglalko­zik, melyhez első rangú lengyel írók szolgáltat­tak dolgozatokat. (Nyilvános köszönet.) Megkerestet­tünk a következő sorok közléséért : A Jász- Berény városa részéről a honvédségnek nagy­lelkűen átengedett nagyszerű laktanya körüli tér befásítására, megkeresésem folytán ár és szállítási költségek megtérítése nélkül növendék akáczfába a következő közönségek : Jász-Árok­­szállás 300, Jász-Felső-Sz. György 130, Jász- Alsó-Sz.­György 100, Jász-Ladány 103, Jász- Jákóhalma 52, Jász-Apáti 170 és a Jász-Fény­­szaru 100, összesen 955 darabot adományozni szíveskedtek, melyekért a haza, a kincstár és a honvédség nevében ezennel hálás köszönetemet nyilvánítom, és továbbra is kérem a t. közön­ségek által eddig irányomban tanúsított jó vi­szony fentartását. N­y­i­t­r­a­y József, őrnagy. (Ház­a­s­s­á­gi j­e­l­en­t­és). Pribérdi és vu­­chini Jankovich László, Somogy megye főispán­ja s hitvese vizeki Tabán Rózába jelentik fiuk Jankovich Aladár, magyar királyi honvéd dzsi­­dás hadnagynak, birodalmi gróf Bor­belles cs. kir. aranykulcsos és hitvese birodalmi gróf tra­­kostyáni Drankovich Ferdinanda csillagkeresz­tes hölgy hajadon leányával, gróf Bornbelles Klotilddal leendő egybekelését. Az esketés az Opeka közelében levő zelindvári családi kápol­nában f. évi ápril hó 17-én leend. Kelt Szöllös- Győrökben, 1872. ápril 10. (Elfogott tolvajok.) Boglárról írják ne­künk, hogy ott 17 tolvaj fogatott el, kik egy ko­vácslegény segedelmével utánzott kulcsokkal már 2 év óta, több száz mérő gabnát és lisztet tolvajoltak el néhány boglári kereskedőtől, anél­kül, hogy a tetteseket rajt érhették volna. A tol­vajok kivallották, hogy rendesen 2—3-szor he­­tenkint látogatták meg a kereskedők magtárait. A mellett curiosum az, hogy ugyanazon gabnát többször másnap Bogláron saját zsákjaikban eladták. Helyi hírek. (A központi választmány), mely a holnap d. e. tartandó rendkívüli közgyűlésen fog megalakíttatni, 130 tagból fog állani. A tagok szaporítása azért volt szükséges, mert a válasz­tók száma növekedett, s választólajstromok új­­rakészítését tette szükségessé, a halmozott mun­ka pedig a nagyobb számú választmányi tagok közt könnyebben felosztható. (Az orsz. képzőművészeti társul­­­a­t) művészek háza felépíthetése végett azon 800 négyszögölnyi telek elővételi jogát kéri ma­gára ruháztatni, melyet a közmunkatanács a sugárúton Pest városa részére fentartott, s mely iránt a város véglegesen még nem határozott. (A budapesti összekötő vasút­ mi­előbbi felépíthetése végett, a vasútépítészeti igazgatóság javaslatára említett vasút és mellék­­felépítményeinek közig, bejárása május 6-dikán reggeli 10 órakor lesz. A köztek, minisztérium részéről ezen ad­ásra Ribáry Sándor és Nagy László tanácsosok küldettek ki. (A nyomorban vigasztalás.) Sie­tünk egy emberséges tényt jelenteni, mely mivel a nyilvánosság elé nem volt szánva, magában kereshette csak nemeslelkü jutalmát. A pesti lóvonatu pályának egyik vezetője, Graf Fe­rencz meghalván, özvegyének három árvánál egyebet nem hagyhatott. A szerencsétlen asz­­szony első vigasztalását abban lelte, hogy J e 1- 1 i n e k, általánosan tisztelt igazgató úr, a teme­tési költséget fizette, havi díját kiadatni rendel­te, és ingyenj­egyet szolgáltatott ki neki, hogy kőbányai mindennapi útjában Pestre, hol a szü­lészeti tanfolyamot hallgatja, könnyebbséget lel­jen.­­ Az árvákat egymásután az épen nem gazdag rokonok vevők magukhoz, hogy a sze­gény asszonyt a tanfolyamtól vissza ne tartóz­tassák, s igy már so­rsán tetemesen volt segitve, mig ápril 19-én az előadásból kihivatván, egy 39 frt­ko­­rral terhelt levél adatott át a meg­­ijedettnek, melyben H­a­r­c­z­y Antal ellenőr 60 vezető nevében jelenti, hogy szent kötelességének tartotta jó barátai közt indítványt tenni, hogy kik egykor kedves férjével e haladat­lan pályán együtt­működtek, róla és családjáról tehetségük szerint megemlékezzenek! Vegye asszonyság e csekély összeget és úgy, mintha minket is a sors arra rendelt volna, hogy egy szegény öz­vegynek enyhét és vigaszt nyújtsunk!“ így h­­a a derék tisztviselő nemeskeblű társai nevében, sem ezen adakozásra fel nem kéretvén, sem azt nem is gyanithatván, hogy az elhagyott asszony­nak és az árvák hálás könyeinél egyebet fog ne­mes tette dijául nyerni! (Meghívás.) a pesti „Szent István“ czimü betegápoló és temetkezési egylet rendes közgyű­lésére, mely 1872. április 21. (vasárnap) d. e. 9 órakor a polgári lövölde helyiségében fog tar­tatni. Sorrend : 1. Választmányi jelentés az egy­let ügymenetéről 1871 évben. 2. A számvizsgáló bizottmány jelentése az 1870. évi számvezetés felett. 3. Az 1871. zárszámadás előterjesztése és a 6 tagból álló számvizsgáló bizottmány meg­választása. 4. A választmány indítványai. 5. Egyes egyleti tagok indítványai, melyek azon­ban a közgyűlés előtt 5 nappal az elnöknél írás­ban bemutatandók. Wallenfeld Károly, elnök. (A budapesti iskolatanács) szom­baton ápril 20-án d. u. 4 órakor évnegyedes gyűlést tart Pest város tanácstermében. Az ügy barátokat tisztelettel figyelmezteti Zichy Antal s. k. budapesti tanfelügyelő. (Feltűnő magaviselet.) A várba ve­zető útón ma reggel egy nőt tartóztattak le, kit feltűnő magaviselete miatt eleinte ittasnak tar­tottak, míg később kitűnt, hogy elméje van za­varva, miért orvosi felügyelet alá helyeztetett. (Ellenszegülés.) Daczára a katonai hatóság szigorú rendeletének, hogy a katonai egyének a szolgálatban eljáró városi közbizton­sági közegek rendelkezéseinek úgy engedelmes­kedjenek, mint a katonai őrjáratoknak, mégis e tekintetben folyvást fordulnak elő kihágások, így tegnap éjjel egy altiszt, ki a budai ellypsen két gyanús nőszemélylyel tartózkodott, egy vá­rosi hajdú által felszólittatván a hely elhagyásá­ra, ellenszegült és nem akart távozni, míg végre az erélyes hajdú által erővel eltávolíttatott és a rendőrséghez kisértetett. (A budapesti Fröbel-nő-egylet) ezen évben egy magyar bonne-képezdét akar felállítani, a­melynek czélja, hogy ifjú leányokat képezzen ki Fröbel szellemében, a kisdedek ne­velésére. Ezen képezde megnyitását az egylet nagymestere Fröbel születése napján, ápr. 21 én vasárnap, d. e. 10 órakor akarja megünnepelni, a­mely ünnepélyre minden rokon törekvésű ne­­velészeti- és nő­egyletet, valamint általában a 1. közönséget saját helyiségében (Király-utcza 15) szívesen meghívja. Az egyszerű ünnepély tár­gyai leendenek: 1. Megnyitó­ beszéd P. Szath­­máry Károly által. 2. Emlék­beszéd Fröbel­­ről, Liber Józseftől. 3. Fröbel-féle játékok gya­korlati bemutatása. (A N­u­c­k H­u g­ó-f­é­l­e b ü n p e r.) Esti lapunk közleményéhez még a következő­ket csatoljuk. Gräf-Libley Emil következőket hozza föl védelmére.A nevezett tervek nem ő reá voltak bízva; az „István főherczeg“-hez czím­­zett szálloda azon esküvel erősített vallomása, miszerint az ő részére sem Nucktól sem más valakitől nem vett át semmiféle tervet, az ő elle­ne támasztott vádat magában véve alaptalanná teszi; ő nem szökött meg, mint a közvádló állí­totta, hanem csak elhagyta a minsztériumot hi­telezői miatt. Nyekkal azért maradt azután is összeköttetésben, mert az egész ügynek nem tu­lajdonított semmi fontosságot. A törvényszék erre következő ítéletet hozta: A lefoglalt vasúti tervek a közlekedési minisztérium leltárában fognak őriztetni mindaddig, míg az, ki azokat onnan kicsempészte,ki nem nyomoztatik.— Gräf- Libl­y Emil elegendő bizonyítékok hiánya mi­att a hivatalos hatalommal való visszaélés vádja alól, szintúgy Nuck Hugo az ezen bűntettre való csábítás vádja alól fölmentetik. Utóbbi to­vábbá a csalás vádja alól tárgyilagos tényálla­­dék hiánya miatt tökéletesen felmentetik, ellen­ben a vasúti tervek elsikkasztása miatt egy évi börtönre ítéltetik.­­ Ezen ítélet ellen mind a közvádló, mind Nuck bejelentették felebbezésü­­ket. — Alig hirdettetett ki az Ítélet, a budai kir. törvényszéknek egy megkereső levele adatott át az elnöknek, melyben ez értesittetik, hogy a bu­dai fenyitő törvényszék a „P. Ll.“-ból értesült, miszerint Gráf Libl­y Emil Pesten van. Miután ez valamely bűntett miatt már hosszabb idő óta kerestetik, a budai törvényszék kéri annak le­tartóztatását és átszolgáltatását, a­mi azonnal el is rendeltetett. (Sertéstőzsdét) akarnak a kőbányai ser­téskereskedők Kőbányán felállítani, s ez irány­ban már megtették a szükséges lépéseket. A Mosonyi-egylet ügyében. — Pár szó az értekezlet tagjaihoz. — Pest, ápr. 19. Közel másfél éve, mióta tudniillik Mosonyi Mihály — e kiváló magas zene-reformer meg­halt, hallunk folyvást egy-egy apostrophoz az ő nevével jelzett egylet felöl, mely őszintén szólva, nékünk már kezdetben is úgy tetszik: halva született. Nincs se időnk, se kedvünk szavakkal játsza­ni és mégis az ügy jellemzése végett kell hogy elmondjuk e halva szülöttről, miszerint szegényt először is édes­anyja tagadta meg. B. Orczy Bódog nemzeti szinházi igazgatói tisztének épen első napjait élte, midőn soraink­ból elköltözött Mosonyi M.; s ugyancsak Orczy B. volt, ki a gyászmenet alkalmával a nemzeti színház előtt rövid halotti beszédet tartott a meg­boldogult fölött; s aztán csakhamar „Mosonyi egylet“ alakítására hivá egybe barátait. Hogy az egybegyült értekezlet végmegalaku­­lás előtt­­. Orczy elnöklete alatt egy 6 tagú terv­készítő bizottságot küldött ki, s hogy aztán ezt a bizottságot egyetlen egyszer sem hívta össze az elnök, ebben fekszik a vád alapja, miszerint a halva szülött Mosonyi egyletet először is édes­anyja tagadta meg. Mi azonban korántsem akarunk e miatt hasz­talan reeriminációkba bocsátkozni, hanem in­kább Mosonyi M. emléke iránti igazi tisztelet­ből, továbbá a hazai zenészet amúgy is gyön­ge lábon álló tekintélyének megóvása szempont­jából, elmondjuk magára az egyletre vonatkozó nézeteinket. A szándék: Mosonyi-egyletet alapítani, habár teljesen méltó volt is ama magyar zenetudós nevéhez, kit ezzel néhány inkább csak buzgó, mint körültekintő barátja kívánt megtisztelni; de viszonyaink között gyakorlatiatlan, kivihet­­len, s valljuk be: az lesz még igen sokáig. Épp azért mondtuk fönnebb, hogy már az eszme is halva született, a életre támasztani nem fogja azt senki most sem, midőn b. Orczy B. a „Zen. Lapok“ számtalan in­terpellátiója után végre le­mondott az elnöknő­ről s az egylet iránt a to­vább­ rendelkezés­ id. Ábrányi Kornélia, mint a tervezett egylet jegyzőjére bízta. Mert kérdj­ük: mi lehetne czélja a Mosonyi­­egyletnek, s milyenek a mi zenészeti viszo­nyaink, melyek között a kitűzendő czél után tö­rekedhetnénk ? Észszerű czélja az egyletnek nem lehetne más, mint szóval és tettel folytatni azon irányt, melyet Mosonyi a magyar zene magasabb fej­lesztése érdekében, csaknem 15 éven át köve­tett ; szóval: a lapokban, tettel pedig zene­műveiben. Ugy de mi a lapokban való működést illeti, e végből nincs szükség semmiféle egyleti közegre, főleg midőn még a hivatottak között az igazi választottak oly kis számmal van­nak; nincs szükség pedig azért sem, mert a „Z. Lapok“, mint szakközlöny első­sorban, de a többi magyar lap is teréhez képest bizo­nyára mindenkor a legszívélyesebben nyitja meg hasábjait ,a magyar zene­irók és zenész­­aesthetikusok reform-eszméinek. A második czélt illetőleg pedig t. i. az ide­vágó zeneköltemények előadását egy külön Mo­sonyi-egylet mai viszonyok között, alig fogja eszközölhetni. Avagy gondolható-e komolyan, hogy a kettős fővárosban már létező zene­intézeteken kívül akad még annyi executív erő, a­mennyi például szükséges lenne az imént említett czél fogana­tosítására ? Ha pedig az erőket a már létező intézetekből remélnénk összeszerezni, ez ismét csak hibás el­járás lenne, a­mennyiben szétforgácsd­ást vonna maga után. Ismerjük be, hogy még kevesen és gyöngék vagyunk, gyöngék pedig főleg azért, mert a meglévőknek is csak igen csekély része az, mely Mosonyinak határozottan tiszta és nagy nemzeti eszméjét fölfogni, méltányolni, s igy egy­kor diadalra juttatni képes. Míg tehát e bizton remélt időhöz nagyobb lép­tekkel közeledhetnénk, addig kötelességünk mindenekelőtt az eszme szélesebb körben való terjesztését, továbbá a létező hazai dalár- és zene-egyletek tömörítését; ott pedig, hol a tér még egészen parlag, újaknak létesítését elősegí­tenünk. Sokat várunk és remélünk e tekintetben a tervezett „Országos zene-akadémiá“-tól is, mely hinni szeretjük, az új országgyűlés által még ez évben meg fog alkottatni, s melynek szerve­zeténél az illetők kétségtelenül a nemzeti szel­lem követelményeit, az általános zenetudomány szempontjai és követelményeivel öszhangzatba fogják hozni. S most kiegészítésül még két dolgot kell, hogy megérintsek. A Mosonyi-cultus gyakorlatára, nevéről neve­zett egylet nélkül is, két nagy intézet van hi­vatva Pesten; ezek egyike — könnyű kitalálni — a nemzeti színház, melynek igazgatósága er­kölcsileg köteles nemcsak Mosonyi „Szép Ilon­káját gyakrabban föleleveníteni, de másik nagy operáját „almost“ is végre betaníttatni és előadatni. Hogy a fáradságot és költséget sőt áldozatot is ettől sajnálni nem szabad, azt szem­ben egy nemzeti intézettel bátran kimondhat­juk. S Erkel Ferencz, mint főzenekarigazgató, szintén csak Mosonyi emléke iránti kollegiális kötelességet teljesítené, ha az említett opera színtehozatalát eszközölné. A másik egylet: a „Zenekedvelők társulata,a­melynek Mosonyi valóban karmestere is volt; e társulat azonban az ő elvesztése után — mint­ha hanyatlanék. Jó ideje ugyanis, hogy semmi önálló mozzanatot nem tapasztalunk az egylet részéről s csupán helyisége neveztetik olykor­olykor a másoknak átengedett hangversenyek alkalmából. Nem volna-e tehát czélszerü ez egyletnek pél­dául Li­szt Ferenczet nyerni meg tiszteletbeli vagy rendes főkarmesterül, nevével köttetvén egybe az intézet, bizonyára úgy tekintélyben, mint számban és műlatásban Csak nyerne, s egyszer­smind többet lendíthetne Mosonyi czéljait ille­tőleg is, mely czélok, hogy az egylet tagjai előtt idegenek nem lehetnek, azt a fentiek után re­méljük. Végre szóljunk még röviden arról, hogy az esetben, ha mint előre látható, jelen körülmé­nyeink között egy külön Mosonyi-egylet nem jön létre, mi történjék a Liszt és mások által e czélra adományozott pénz­alappal ? Nézetem szerint, miután Mosonyinak síremlé­ke már vagyon, az imént említett pénz­alapot zenészi és zenekedvelői körökben eszközlendő önkénytes adakozás útján odáig kellene növelni, hogy annak kamataiból évenként pályadíj len­ne kitűzhető, magasabb (fejlesztett) irá­nyú magyar zeneművekre. E tőkét szaporíthatnék időnkint a Mosonyi műveiből rendezendő hangversenyek által is. Az egésznek kezelé­sét pedig bízni lehetne a sajtó ellenőrzése mellett a „Zenekedvelők társulatára.“ Ily eljárás által kétségkívül legjobban­­meg­­tisztelnék Mosonyi emlékét, s tovább haladnánk az ő üdvös nyomdokain. Egy más eszme szerint (s ez eszme Langer Viktoré), a Mosonyi-alap arra volna fordítandó, hogy carrarai márványból mellszobrát készít­tetnék el a múzeum számára. Szép eszme, ta­gadhatatlan, de annak megvalósítását talán más után is remélhetjük, a­mennyiben a magyar köz­oktatási minisztérium Eötvös kezdeményezése folytán évről-évre nevezetes magyar férfiak mellszobrait rendeli meg az állam költségén hazai képzett szobrászoknál a múzeum számára, így látjuk ott már Zrínyi Miklóst, a költőt, Pyrkert, Pázmán Pétert. Meg van rendelve N­­ik Rákóczy Ferencz, újabban Petőfi és Eötvös mellszobra (Izsónál.) Mátyás király és Mária Terézia ki­rálynő (Engelnél.) Nem lehet-e tehát méltán re­ményünk arra nézve, hogy a minisztérium a ren­delkezésére álló alapból idővel Mosonyi Mihály­nak, ez önfeláldozó kitűnő magyar zeneköltőnek és tudósnak is megrendeli gyönyörű nemes alak­mását azon csarnok számára, melyből, adja is­ten, ne sokára egy nemzeti Pantheon nőjje ki magát. Ezek volnának szerény nézeteim, melyekkel a külön Mosonyi egyletet ugyan elejtenénk, de az ő törekvéseit s nevének tiszteletét csak an­nál inkább előmozdíthatnék ; ugyanazért aján­lom azokat az értekezlet t. tagjainak becses fi­gyelmébe. Reményi Károly: A közönség köréből.*) T. szerk. ur! Magánügyben ugyan, de mely bizonyos álta­lános irodalmi érdekkel is bir, esedezem a kö­vetkező sorok közléséért. Alólírott Pázmándy Dénes ur társaságában múlt 1871 dik évben egy „Pester Montagsblät­ter“ czimü hetilapot indítottam meg. Többnemű súrlódások következtében egymás­sal abban állapodtunk meg, miszerint a köztünk fölmerült egyenetlenségek elintézésével — az egymással kötött szerződések értelmében — egy publicistákból álló juryt fogunk megbízni. A közmegegyezéssel megválasztott jury — Gyulai Pál úr, mint elnök és Áldor Imre, Tóth Kálmán, Ujváry Lajos és Dux Adolf urak, mint bírák — a következő ítéletet hozta : „Pázmándy Dénes és Hertzka Tivadar urak a „Montagsblätter“ ügyében fenforgott differen­­tiáik elintézésével az alálirt biróságot bízván meg, e bíróság részéről ítéltetett : 1) Pázmándy Dénes ur tartozik Hertzka Ti­vadar urnak vagy megbizottjának nyolcz nap alatt ezer (1000) o. é. forintot lefizetni, 2) Pázmándy úr a „Montagsblätter“ ügyében *) E rovat alatt közérdekkel összefüggő levelek díj­talanul közöltetnek. A felelősség a beküldőt illeti.

Next