Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)
1872-04-20 / 92. szám
már katholikus volna; azonfelül nem egyszer halottuk azon nézet nyilvánítását, hogy a külvárosiak képviselője egészen más érdekek előmozdítására van hivatva, mint a belvárosiak-é; sőt, mi több, még azon a külvárosi lakosságra épen nem hízelgő nézet is kezdett uralkodóvá válni, mintha a belváros kizárólagos monopóliuma volna az intelligentiának s a külváros inkább a nyersebb elem teremi természetes, tehát annál, hogy a régi felosztás tarthatlanságát belátván, végre egy új alapra fektetett felosztás pontos és minden tekintetben kielégítő keresztülvitele eszközöltessék, mely felosztás eszméje nem is uj , mert már 1865-ben terveztetett, de az akkori körülmények nem engedték, hogy a meglevő választási kerületeken lényeges módosítás eszközöltethessék. Most azonban ezt elmulasztani a városi képviseletnek már csak azért sem szabad, mert a belváros lakossága a polgári jogok élvezésébe jutott izraelitákkal tetemesen megszaporodván, a kerületek lakosságának számaránya is megváltozott; sőt mi több, az új felosztás által lerontatik azon válaszfal, mely a két kerületet eddig oly mereven elkülönítette egymástól, tehát a tervezett felosztással nem is a kormánynak kedveskednek (ami különben mai viszonyaink közt a hazai parlamentáris kormány irányában, ha történnék is bűn épen nem, sőt kötelesség volna) csak az igazságnak és méltányosságnak tesznek eleget, ha a 4600 lélekből álló lakosságot felezik s a felező vonalat úgy húzzák, hogy a belvárosiak a külvárosiakkal, mint egy és ugyanazon város lakói, összekötve egy-egy szerves egészet s egy közérdektől vezetett választótestületet képezzenek. Azonfelül épen ezen tervezett felosztás által fog legalább a vallási zsurlódás, valamint minden kasztérdek megsemmisittetni s ez már magában véve haladás s a korszellemnek figyelembe vétele. Nem is marad egyéb hátra — az uj felosztás védelmezése mellett — mint azon szerény kérdést felvetni, vájjon ütközik-e eme terv valamely törvénybe ? A törvény a hatóságnak a választási kerület meghatározására jogot ad anélkül, hogy a történt felosztás sértetlenségét kimondaná, amit nem is tehet, mert a kerületeknek a lakosság számarányához kell mérve lenniök, tehát ha ezen új felosztás fegyver volna is a balpárt ellen, épen nem nemtelen fegyver, mert annak használatát a törvény nemcsak nem tiltja, de sőt a lakosság iránti igazságosság szempontjából követeli is ; nemtelenné csak az esetben válnék, ha azzal, mint a parlamenti szólásszabadsággal,visszaélés történnék. Ha pedig, mint az „Ellenőr“ mondja „korteskedés“, akkor „dato sed non concesso“ tán ép úgy szabad a jobb pártnak egy uj és igazságos beosztást kérni, mint szabad a balpártnak a régi határvonal megtartása mellett kardoskodni. Még egy megjegyzésünk van. A „Hon“ Lónyay gróf logantására is appellál. Valóban kár, hogy a „Hon“ előbb nem informáltatta magát a felől, vájjon Lónyay gróf nyilatkozott e már vagy sem a pozsonyi képviselői jelöltségre nézve, s mert a „Hon“ ezt nem tette, nyíltan kimondhatjuk, hogy Lónyay gróf még nem is nyilatkozhatott, mert a pozsonyi Deák-párt eddig még senkit sem hívott fel a képviselői jelöltség elfogadására, s ha (amint ez a pozsonyi deákisták közóhaja) a miniszterelnök úr fellépne, legyen a „Hon“ meggyőződve, hogy mi pozsonyiak, legalább mi pozsonyi deákisták, nem fogunk oly fegyverhez nyúlni, ami a decorumot csak legkevésbbé is sérthetné, mert arról is meglehet a „Hon“ győződve, hogyha biztos és fényes győzelmünket nem látnók, a kormányelnök nevének megemlítését épen az iránta való őszinte tiszteletünk és ragaszkodásunk nem engedné meg. A KÜLFÖLD. Az internationale. Mint tegnapi lapunkban említve volt, a spanyol külügyminiszter február 9-én a spanyol külföldi képviselőkhez körsürgönyt intézett az internationale tárgyában; e körsürgöny, valamint Granville lord válasza most egész terjedelmében előttünk fekszik. A spanyol bőrsürgöny az internationalet hatalmas és borzasztó (poderosa y terrible) szervezkedésnek tartja és fölhívja az államokat, hogy szövetkezzenek ellene. Ez iratból a következő fontosabb részleteket emeljük ki : „............Mivel a társadalmi rend a legmélyebb alapjaiban az internationale által fenyegetve van, mely az emberiség minden hagyományával szakit, mely az istent eszménkből kitörli (corra a Dios del espiritu), a családot és örökösödési rendet megsemmisíti, nemzeteket a művelt világból kiszorít, és csak is a munkások jólétét czélozza egy általános szövetkezés alapján — parancsoló szükség volt vizsgálnunk és határoznunk, mennyiben tűrhető meg a legszabadelvűbb intézmények mellett egy oly szövetség, mely magát minden politikai elv ellenségének nyilatkoztatja ki, és minden létező kormányformával ellenkezik;... ha a körülmények kívánni fogják, a kormány a kamara elé törvényjavaslatot fog terjeszteni e szövetségnek az alkotmány értelmében való megszüntetésére. .... Azonban a kormány még azt is kívánja, hogy Excellentiád azon kormánynál, melynél accreditálva van, oda hasson, hogy közös megegyezés folytán oly rendszabályok jöhessenek létre, amilyenek kielégítő eredmény elérésére okvetlenül kívánatosak. Ezt kívánja a szövetkezés természete, melynek főjellege az egyetemesség. Nem elégséges, hogy egy kormány ellene elszigetelten a legszigorúbb rendszabályokat alkalmazza. . . . Ita arról van szó, hogy a veszély eltávolíttassék, kívánatos, hogy minden kormány működjék közre, mindnyájan egyenlő mérvben érdekelvék és talán jobban mint Spanyolország. . . . E körsürgönyre Granville a madridi angol követhez márczius 8 án a következő választ küldötte : „Itt küldöm önnek Senior de Blas-nak február 9-kétől kelt körsürgönyének másolatát. E körsürgönynek czélja a külföldi kormányok rokonszenvét és támogatását megnyerni az internationale szövetség elnyomatását eszközlő közös intézkedésnek. Ámbár e szövetség középpontja a különböző országokban keletkezett munkásegyleteknek, itt mindazonáltal csak arra szorítkozik, hogy munkaszünetelések alkalmával tanácssal szolgáljon és ezek támogatására csak csekély pénzerővel rendelkezik, míg a forradalmi tervek, melyek, mint hiszik, a szövetkezés programmjának kiegészítő részét képezik, inkább a külföldieknél tapasztalhatók, a britt munkások csak oda irányozzák törekvéseiket, hogy magasabb munkabéreket eszközöljenek ki maguknak. A nagy brittaniai törvények szerint külföldieknek föltétlen joguk van az országba jönni és itt tartózkodni; mialatt itt időznek,a britt alattvalókkal egyaránt a törvény védelme alatt állanak; másképen nem is büntethetők mint a törvény ellen elkövetett vétek miatt és csakis a rendes törvénykezési eljárás által hozott ítélet után, mely a köztörvényszék előtt kimutatott bizonyságon alapszik. . . Britt alattvalók és bármely más idegen állam alattvalói, kik az országban tartózkodnak, és így törvényeinek engedelmeskedni tartoznak, pénzbírság vagy börtönnel bűnhődhetnek, ha vétkeseknek találtatnak, hogy részt vettek egy állam elleni háborús operatiókban, melylyel Nagy-Britania barátságos viszonyban áll. A ki e tekintetben vét, az ellen az egyének ép úgy, mint a kormány vádat támaszthat. Ő felsége kormánya nagyon óhajtja, a mennyiben az hatalmában áll, minden barátságos viszonyban álló ország békéje, rendje és jóléte föntartására közreműködni. .... de nem hiszi, hogy most oly különös ok forogna fen, az Angliában lakó idegenek ellen rendkívüli módszereket alkalmazni... .“ KÜLÖNFÉLÉK. Pest, ápril 19. (A királyi család megérkezése Bécsben.) Azon hir folytán, hogy Bécs város képviselete Gizella főherczegnő eljegyzése alkalmából a Budáról visszatérő királyi családnak ünnepélyes fogadást fog készíteni, tegnap már az első délutáni órákban nagy élénkség mutatkozott azon utczákban, melyeken az udvarnak át kelle haladnia. Az északi pályaudvarban dr. Felder polgármester, majdnem az összes városi tanács, Bécs egyes kerületeinek képviselői, és nagyszámú válogatott közönség gyűlt egybe. Az udvari váróteremben Albrecht, Vilmos, Leopold és Zsigmond főherczegek és a női aristokratiának igen sok tagja jelent meg a királyi család üdvözletére. Kevéssel 3 óra után, megérkezett a vonat és háromszori „hoch“hal fogadtatott. A polgármester tiszteletteljes üdvözlettel fogadá a királyt, ki a még kissé betegeskedőnek hogyléte felől tudakozódott. Királyné ő felsége Gizella főherczegnővel, jobbra-balra leereszkedőleg köszönve, azonnal a váróterembe mentek, hol a magas uraságok szerencsekivánatait fogadák. Miután király ő felsége, Rudolf koronaherczeg és a bajor herczeg az őket a bejárásnál melegen üdvözölt főherczegek kíséretében megjelentek, az egész udvar azonnal kocsiba szállt és kíséretével együtt a császári váriakba tért, az egész után tiszteletteljesen üdvözöltetve az ezernyi közönség által. (Az eperjes-tarnovi vaspálya munkái már annyira haladtak, hogy a kisajátítás megkezdhető; a közlekedési miniszter tehát elrendelte, hogy az 1868. LV. t. sz. értelmében összehívandó bizottság egy miniszteri kiküldött jelenlétében május 6-kán kezdje meg a tárgyalásokat. (Lovagjáték Pozsonyban.) Pozsonyból írják a „P. Ll.“-nak ápr. 18-áról: Ma tartatott meg itt az első lovagjáték a gazdagon díszített részvény-lovardában. Már a bevonulás imposáns látványt nyújtott. Egy hírnök apródok és lovászmesterek által vezettetve egy induló hangjai mellett négy gyönyörű pár vágtatott be büszke méneken a színtérre: Dessewffy Julia grófnő, Rohan Benjámin herczeg, Cappi Julia grófnő, Rohan Victor herczeg, Déván Antónia k. a., Bartal Aurél, gr. Eszterházy Sándorné, gr. Eszterházy Miklós. Utánuk négy apród, ezek után egy quadrille udvarnok roccocco-öltözetben, végre egy kocsi-quadrille robogott be. Zajos éljenzést idézett elő két négyes fogat gróf Török és gr. Zichy Ernő páratlan Ügyességű vezetése alatt. Alig hogy ezek sorakoztak, egy büszke, pompás lovascsapat száguldott elé, férfiak Cromwell korából sajátszerű ellentétet képezve a roccocco-kor fényes udvaronczaival. Az előadott játékok közül különösen kiemelendő a női és a puritán quadrille, továbbá a kétfogatú menetek, melyek az ünnepély fénypontját képezék. A játék még háromszor ismételtetni fog. (Babesiu a trónbeszédről.) Babesiunak, mint ezt az „Albiná“-ban megírja, a trónbeszéd ellen azon kifogása van, hogy azt csak magyarul olvasta fel a király. Ő azt követeli, hogy a trónbeszéd minden nemzetiség nyelvén olvastassék fel. Ha Babesiu követelése badarsáságát kissé meggondolná, maga is kiokoskodhatná, hogy ép azért szükséges állami hivatos nyelv, hogy oly követelésekkel, mint az övé, elő ne álljanak. (A jezsuiták Magyarországon.) Több felől azt írják nekünk, hogy Pozsonyban, Nagyszombaton és Kalocsán a jezsuiták a legutóbbi időkben annyira megszaporodtak, hogy abból azt következtethetni, hogy az Európa több államából kitiltott rend Magyarországon helyezi el száműzött tagjainak nagy részét. (Szláv irói egylet.) A szláv-lapok egy osztrák-magyar szláv irói egylet alakítását pengetik, mely valószínűleg előbb fog megalakulni, mint a tervezett magyar hírlapírói egylet, melynek létesítését az a modor, melylyel az ellenzéki journalisták lapjaikban a Deák-pártiakról beszélnek, lehetetlenné teszi. Hanem meglehet, hogy alakítunk Deák-párti hírlapírói egyletet. (A rapperswyli lengyel nemzeti muzeum.) Ezen 1870-ben alapított intézet azon történelmi és művészeti érdekű ajándékok folytán, melyek különböző országok kormányai, tudományos egyletei és magánosai által kiküldettek, tetemes kiterjedést nyert. Az előbb nevezettek közé tartoznak a Francziaország, Svájcz és az Egyesült Államok kormányai által küldött adományok. A könyvtár, a régészeti és éremgyűjtemények, Lengyelország műtermékei, az autographok, okmányok és kéziratok rendkívül megszaporodtak. Ezek közül 2000 csak az 1831-ks időszakra vonatkozik és sok érdekes diplomatiai levelezést tartalmaz. A lengyel-svéd háborúkra vonatkozó számos okmányok szintén nagy történeti érdekkel bírnak. A kéziratok között van egy a Keletről írt munkáiról ismeretes Pietraszewski tudóstól, 200 évre terjedő munka, telve a Törökország történelmére vonatkozó adatokkal török krónikások nyomán, az ozmánoknak Európában való első megjelenésétől kezdve a Kajnardschi-i békekötésig 1774-ben. A múzeum az eddig minden országban szétszórt lengyel történelmi és műemlékek központjául van rendeltetve, és ez öszpontosítás nagy haszonnal lehet összekötve. Nagyszámú érdekes tárgyak között különös említésre méltók: föld- és néprajzi abroszok gyűjteményei, a különféle korbeli lengyel zászlók, a serleg, melyet Danzig város átnyújtott Sobieski János királynak, számos Kosciuskoemlék; az angol nép üdvözlő irata 100,000 aláírással, mely a muzeum alapítójának, gróf Plater Lászlónak nyujtatott át 1872-ben, a szláv régiségek és sok más nevezetesség, melyek Lengyelország ezen szentélyében magukra vonják a látogató figyelmét. — A Habsburgok régi vára, melyben a muzeum fel van állítva, részben helyre van állítva, a felső emeleteken még húsz terem számára van hely. A díszudvarban egy középkori lövészcsarnok tűnik föl, mely az eredeti minta szerint állíttatott helyre. A fekvés szépsége tekintetében nem lehetett volna kedvezőbb pontot választani; a vár magaslaton fekszik, a Svájz egyik leggyönyörűbb pontján, a zürichi tó partján. Az intézet felügyelőjévé Duschinski tanár Kiewbel, a párisi néprajzi társaság elnöke egy számos művei által ismert tudós neveztetett ki. A múzeumigazgatósága jelenleg egy illustrált történelmi album kiadásával foglalkozik, melyhez első rangú lengyel írók szolgáltattak dolgozatokat. (Nyilvános köszönet.) Megkerestettünk a következő sorok közléséért : A Jász- Berény városa részéről a honvédségnek nagylelkűen átengedett nagyszerű laktanya körüli tér befásítására, megkeresésem folytán ár és szállítási költségek megtérítése nélkül növendék akáczfába a következő közönségek : Jász-Árokszállás 300, Jász-Felső-Sz. György 130, Jász- Alsó-Sz.György 100, Jász-Ladány 103, Jász- Jákóhalma 52, Jász-Apáti 170 és a Jász-Fényszaru 100, összesen 955 darabot adományozni szíveskedtek, melyekért a haza, a kincstár és a honvédség nevében ezennel hálás köszönetemet nyilvánítom, és továbbra is kérem a t. közönségek által eddig irányomban tanúsított jó viszony fentartását. Nyitray József, őrnagy. (Házassági jelentés). Pribérdi és vuchini Jankovich László, Somogy megye főispánja s hitvese vizeki Tabán Rózába jelentik fiuk Jankovich Aladár, magyar királyi honvéd dzsidás hadnagynak, birodalmi gróf Borbelles cs. kir. aranykulcsos és hitvese birodalmi gróf trakostyáni Drankovich Ferdinanda csillagkeresztes hölgy hajadon leányával, gróf Bornbelles Klotilddal leendő egybekelését. Az esketés az Opeka közelében levő zelindvári családi kápolnában f. évi ápril hó 17-én leend. Kelt Szöllös- Győrökben, 1872. ápril 10. (Elfogott tolvajok.) Boglárról írják nekünk, hogy ott 17 tolvaj fogatott el, kik egy kovácslegény segedelmével utánzott kulcsokkal már 2 év óta, több száz mérő gabnát és lisztet tolvajoltak el néhány boglári kereskedőtől, anélkül, hogy a tetteseket rajt érhették volna. A tolvajok kivallották, hogy rendesen 2—3-szor hetenkint látogatták meg a kereskedők magtárait. A mellett curiosum az, hogy ugyanazon gabnát többször másnap Bogláron saját zsákjaikban eladták. Helyi hírek. (A központi választmány), mely a holnap d. e. tartandó rendkívüli közgyűlésen fog megalakíttatni, 130 tagból fog állani. A tagok szaporítása azért volt szükséges, mert a választók száma növekedett, s választólajstromok újrakészítését tette szükségessé, a halmozott munka pedig a nagyobb számú választmányi tagok közt könnyebben felosztható. (Az orsz. képzőművészeti társulat) művészek háza felépíthetése végett azon 800 négyszögölnyi telek elővételi jogát kéri magára ruháztatni, melyet a közmunkatanács a sugárúton Pest városa részére fentartott, s mely iránt a város véglegesen még nem határozott. (A budapesti összekötő vasút mielőbbi felépíthetése végett, a vasútépítészeti igazgatóság javaslatára említett vasút és mellékfelépítményeinek közig, bejárása május 6-dikán reggeli 10 órakor lesz. A köztek, minisztérium részéről ezen adásra Ribáry Sándor és Nagy László tanácsosok küldettek ki. (A nyomorban vigasztalás.) Sietünk egy emberséges tényt jelenteni, mely mivel a nyilvánosság elé nem volt szánva, magában kereshette csak nemeslelkü jutalmát. A pesti lóvonatu pályának egyik vezetője, Graf Ferencz meghalván, özvegyének három árvánál egyebet nem hagyhatott. A szerencsétlen aszszony első vigasztalását abban lelte, hogy J e 1- 1 i n e k, általánosan tisztelt igazgató úr, a temetési költséget fizette, havi díját kiadatni rendelte, és ingyenjegyet szolgáltatott ki neki, hogy kőbányai mindennapi útjában Pestre, hol a szülészeti tanfolyamot hallgatja, könnyebbséget leljen. Az árvákat egymásután az épen nem gazdag rokonok vevők magukhoz, hogy a szegény asszonyt a tanfolyamtól vissza ne tartóztassák, s igy már sorsán tetemesen volt segitve, mig ápril 19-én az előadásból kihivatván, egy 39 frtkorral terhelt levél adatott át a megijedettnek, melyben Harczy Antal ellenőr 60 vezető nevében jelenti, hogy szent kötelességének tartotta jó barátai közt indítványt tenni, hogy kik egykor kedves férjével e haladatlan pályán együttműködtek, róla és családjáról tehetségük szerint megemlékezzenek! Vegye asszonyság e csekély összeget és úgy, mintha minket is a sors arra rendelt volna, hogy egy szegény özvegynek enyhét és vigaszt nyújtsunk!“ így ha a derék tisztviselő nemeskeblű társai nevében, sem ezen adakozásra fel nem kéretvén, sem azt nem is gyanithatván, hogy az elhagyott asszonynak és az árvák hálás könyeinél egyebet fog nemes tette dijául nyerni! (Meghívás.) a pesti „Szent István“ czimü betegápoló és temetkezési egylet rendes közgyűlésére, mely 1872. április 21. (vasárnap) d. e. 9 órakor a polgári lövölde helyiségében fog tartatni. Sorrend : 1. Választmányi jelentés az egylet ügymenetéről 1871 évben. 2. A számvizsgáló bizottmány jelentése az 1870. évi számvezetés felett. 3. Az 1871. zárszámadás előterjesztése és a 6 tagból álló számvizsgáló bizottmány megválasztása. 4. A választmány indítványai. 5. Egyes egyleti tagok indítványai, melyek azonban a közgyűlés előtt 5 nappal az elnöknél írásban bemutatandók. Wallenfeld Károly, elnök. (A budapesti iskolatanács) szombaton ápril 20-án d. u. 4 órakor évnegyedes gyűlést tart Pest város tanácstermében. Az ügy barátokat tisztelettel figyelmezteti Zichy Antal s. k. budapesti tanfelügyelő. (Feltűnő magaviselet.) A várba vezető útón ma reggel egy nőt tartóztattak le, kit feltűnő magaviselete miatt eleinte ittasnak tartottak, míg később kitűnt, hogy elméje van zavarva, miért orvosi felügyelet alá helyeztetett. (Ellenszegülés.) Daczára a katonai hatóság szigorú rendeletének, hogy a katonai egyének a szolgálatban eljáró városi közbiztonsági közegek rendelkezéseinek úgy engedelmeskedjenek, mint a katonai őrjáratoknak, mégis e tekintetben folyvást fordulnak elő kihágások, így tegnap éjjel egy altiszt, ki a budai ellypsen két gyanús nőszemélylyel tartózkodott, egy városi hajdú által felszólittatván a hely elhagyására, ellenszegült és nem akart távozni, míg végre az erélyes hajdú által erővel eltávolíttatott és a rendőrséghez kisértetett. (A budapesti Fröbel-nő-egylet) ezen évben egy magyar bonne-képezdét akar felállítani, amelynek czélja, hogy ifjú leányokat képezzen ki Fröbel szellemében, a kisdedek nevelésére. Ezen képezde megnyitását az egylet nagymestere Fröbel születése napján, ápr. 21 én vasárnap, d. e. 10 órakor akarja megünnepelni, amely ünnepélyre minden rokon törekvésű nevelészeti- és nőegyletet, valamint általában a 1. közönséget saját helyiségében (Király-utcza 15) szívesen meghívja. Az egyszerű ünnepély tárgyai leendenek: 1. Megnyitó beszéd P. Szathmáry Károly által. 2. Emlékbeszéd Fröbelről, Liber Józseftől. 3. Fröbel-féle játékok gyakorlati bemutatása. (A Nuck Hu gó-féle b ü n p e r.) Esti lapunk közleményéhez még a következőket csatoljuk. Gräf-Libley Emil következőket hozza föl védelmére.A nevezett tervek nem ő reá voltak bízva; az „István főherczeg“-hez czímzett szálloda azon esküvel erősített vallomása, miszerint az ő részére sem Nucktól sem más valakitől nem vett át semmiféle tervet, az ő ellene támasztott vádat magában véve alaptalanná teszi; ő nem szökött meg, mint a közvádló állította, hanem csak elhagyta a minsztériumot hitelezői miatt. Nyekkal azért maradt azután is összeköttetésben, mert az egész ügynek nem tulajdonított semmi fontosságot. A törvényszék erre következő ítéletet hozta: A lefoglalt vasúti tervek a közlekedési minisztérium leltárában fognak őriztetni mindaddig, míg az, ki azokat onnan kicsempészte,ki nem nyomoztatik.— Gräf- Libly Emil elegendő bizonyítékok hiánya miatt a hivatalos hatalommal való visszaélés vádja alól, szintúgy Nuck Hugo az ezen bűntettre való csábítás vádja alól fölmentetik. Utóbbi továbbá a csalás vádja alól tárgyilagos tényálladék hiánya miatt tökéletesen felmentetik, ellenben a vasúti tervek elsikkasztása miatt egy évi börtönre ítéltetik. Ezen ítélet ellen mind a közvádló, mind Nuck bejelentették felebbezésüket. — Alig hirdettetett ki az Ítélet, a budai kir. törvényszéknek egy megkereső levele adatott át az elnöknek, melyben ez értesittetik, hogy a budai fenyitő törvényszék a „P. Ll.“-ból értesült, miszerint Gráf Libly Emil Pesten van. Miután ez valamely bűntett miatt már hosszabb idő óta kerestetik, a budai törvényszék kéri annak letartóztatását és átszolgáltatását, ami azonnal el is rendeltetett. (Sertéstőzsdét) akarnak a kőbányai sertéskereskedők Kőbányán felállítani, s ez irányban már megtették a szükséges lépéseket. A Mosonyi-egylet ügyében. — Pár szó az értekezlet tagjaihoz. — Pest, ápr. 19. Közel másfél éve, mióta tudniillik Mosonyi Mihály — e kiváló magas zene-reformer meghalt, hallunk folyvást egy-egy apostrophoz az ő nevével jelzett egylet felöl, mely őszintén szólva, nékünk már kezdetben is úgy tetszik: halva született. Nincs se időnk, se kedvünk szavakkal játszani és mégis az ügy jellemzése végett kell hogy elmondjuk e halva szülöttről, miszerint szegényt először is édesanyja tagadta meg. B. Orczy Bódog nemzeti szinházi igazgatói tisztének épen első napjait élte, midőn sorainkból elköltözött Mosonyi M.; s ugyancsak Orczy B. volt, ki a gyászmenet alkalmával a nemzeti színház előtt rövid halotti beszédet tartott a megboldogult fölött; s aztán csakhamar „Mosonyi egylet“ alakítására hivá egybe barátait. Hogy az egybegyült értekezlet végmegalakulás előtt. Orczy elnöklete alatt egy 6 tagú tervkészítő bizottságot küldött ki, s hogy aztán ezt a bizottságot egyetlen egyszer sem hívta össze az elnök, ebben fekszik a vád alapja, miszerint a halva szülött Mosonyi egyletet először is édesanyja tagadta meg. Mi azonban korántsem akarunk e miatt hasztalan reeriminációkba bocsátkozni, hanem inkább Mosonyi M. emléke iránti igazi tiszteletből, továbbá a hazai zenészet amúgy is gyönge lábon álló tekintélyének megóvása szempontjából, elmondjuk magára az egyletre vonatkozó nézeteinket. A szándék: Mosonyi-egyletet alapítani, habár teljesen méltó volt is ama magyar zenetudós nevéhez, kit ezzel néhány inkább csak buzgó, mint körültekintő barátja kívánt megtisztelni; de viszonyaink között gyakorlatiatlan, kivihetlen, s valljuk be: az lesz még igen sokáig. Épp azért mondtuk fönnebb, hogy már az eszme is halva született, a életre támasztani nem fogja azt senki most sem, midőn b. Orczy B. a „Zen. Lapok“ számtalan interpellátiója után végre lemondott az elnöknőről s az egylet iránt a tovább rendelkezés id. Ábrányi Kornélia, mint a tervezett egylet jegyzőjére bízta. Mert kérdjük: mi lehetne czélja a Mosonyiegyletnek, s milyenek a mi zenészeti viszonyaink, melyek között a kitűzendő czél után törekedhetnénk ? Észszerű czélja az egyletnek nem lehetne más, mint szóval és tettel folytatni azon irányt, melyet Mosonyi a magyar zene magasabb fejlesztése érdekében, csaknem 15 éven át követett ; szóval: a lapokban, tettel pedig zeneműveiben. Ugy de mi a lapokban való működést illeti, e végből nincs szükség semmiféle egyleti közegre, főleg midőn még a hivatottak között az igazi választottak oly kis számmal vannak; nincs szükség pedig azért sem, mert a „Z. Lapok“, mint szakközlöny elsősorban, de a többi magyar lap is teréhez képest bizonyára mindenkor a legszívélyesebben nyitja meg hasábjait ,a magyar zeneirók és zenészaesthetikusok reform-eszméinek. A második czélt illetőleg pedig t. i. az idevágó zeneköltemények előadását egy külön Mosonyi-egylet mai viszonyok között, alig fogja eszközölhetni. Avagy gondolható-e komolyan, hogy a kettős fővárosban már létező zeneintézeteken kívül akad még annyi executív erő, amennyi például szükséges lenne az imént említett czél foganatosítására ? Ha pedig az erőket a már létező intézetekből remélnénk összeszerezni, ez ismét csak hibás eljárás lenne, amennyiben szétforgácsdást vonna maga után. Ismerjük be, hogy még kevesen és gyöngék vagyunk, gyöngék pedig főleg azért, mert a meglévőknek is csak igen csekély része az, mely Mosonyinak határozottan tiszta és nagy nemzeti eszméjét fölfogni, méltányolni, s igy egykor diadalra juttatni képes. Míg tehát e bizton remélt időhöz nagyobb léptekkel közeledhetnénk, addig kötelességünk mindenekelőtt az eszme szélesebb körben való terjesztését, továbbá a létező hazai dalár- és zene-egyletek tömörítését; ott pedig, hol a tér még egészen parlag, újaknak létesítését elősegítenünk. Sokat várunk és remélünk e tekintetben a tervezett „Országos zene-akadémiá“-tól is, mely hinni szeretjük, az új országgyűlés által még ez évben meg fog alkottatni, s melynek szervezeténél az illetők kétségtelenül a nemzeti szellem követelményeit, az általános zenetudomány szempontjai és követelményeivel öszhangzatba fogják hozni. S most kiegészítésül még két dolgot kell, hogy megérintsek. A Mosonyi-cultus gyakorlatára, nevéről nevezett egylet nélkül is, két nagy intézet van hivatva Pesten; ezek egyike — könnyű kitalálni — a nemzeti színház, melynek igazgatósága erkölcsileg köteles nemcsak Mosonyi „Szép Ilonkáját gyakrabban föleleveníteni, de másik nagy operáját „almost“ is végre betaníttatni és előadatni. Hogy a fáradságot és költséget sőt áldozatot is ettől sajnálni nem szabad, azt szemben egy nemzeti intézettel bátran kimondhatjuk. S Erkel Ferencz, mint főzenekarigazgató, szintén csak Mosonyi emléke iránti kollegiális kötelességet teljesítené, ha az említett opera színtehozatalát eszközölné. A másik egylet: a „Zenekedvelők társulata,amelynek Mosonyi valóban karmestere is volt; e társulat azonban az ő elvesztése után — mintha hanyatlanék. Jó ideje ugyanis, hogy semmi önálló mozzanatot nem tapasztalunk az egylet részéről s csupán helyisége neveztetik olykorolykor a másoknak átengedett hangversenyek alkalmából. Nem volna-e tehát czélszerü ez egyletnek például Liszt Ferenczet nyerni meg tiszteletbeli vagy rendes főkarmesterül, nevével köttetvén egybe az intézet, bizonyára úgy tekintélyben, mint számban és műlatásban Csak nyerne, s egyszersmind többet lendíthetne Mosonyi czéljait illetőleg is, mely czélok, hogy az egylet tagjai előtt idegenek nem lehetnek, azt a fentiek után reméljük. Végre szóljunk még röviden arról, hogy az esetben, ha mint előre látható, jelen körülményeink között egy külön Mosonyi-egylet nem jön létre, mi történjék a Liszt és mások által e czélra adományozott pénzalappal ? Nézetem szerint, miután Mosonyinak síremléke már vagyon, az imént említett pénzalapot zenészi és zenekedvelői körökben eszközlendő önkénytes adakozás útján odáig kellene növelni, hogy annak kamataiból évenként pályadíj lenne kitűzhető, magasabb (fejlesztett) irányú magyar zeneművekre. E tőkét szaporíthatnék időnkint a Mosonyi műveiből rendezendő hangversenyek által is. Az egésznek kezelését pedig bízni lehetne a sajtó ellenőrzése mellett a „Zenekedvelők társulatára.“ Ily eljárás által kétségkívül legjobbanmegtisztelnék Mosonyi emlékét, s tovább haladnánk az ő üdvös nyomdokain. Egy más eszme szerint (s ez eszme Langer Viktoré), a Mosonyi-alap arra volna fordítandó, hogy carrarai márványból mellszobrát készíttetnék el a múzeum számára. Szép eszme, tagadhatatlan, de annak megvalósítását talán más után is remélhetjük, amennyiben a magyar közoktatási minisztérium Eötvös kezdeményezése folytán évről-évre nevezetes magyar férfiak mellszobrait rendeli meg az állam költségén hazai képzett szobrászoknál a múzeum számára, így látjuk ott már Zrínyi Miklóst, a költőt, Pyrkert, Pázmán Pétert. Meg van rendelve Nik Rákóczy Ferencz, újabban Petőfi és Eötvös mellszobra (Izsónál.) Mátyás király és Mária Terézia királynő (Engelnél.) Nem lehet-e tehát méltán reményünk arra nézve, hogy a minisztérium a rendelkezésére álló alapból idővel Mosonyi Mihálynak, ez önfeláldozó kitűnő magyar zeneköltőnek és tudósnak is megrendeli gyönyörű nemes alakmását azon csarnok számára, melyből, adja isten, ne sokára egy nemzeti Pantheon nőjje ki magát. Ezek volnának szerény nézeteim, melyekkel a külön Mosonyi egyletet ugyan elejtenénk, de az ő törekvéseit s nevének tiszteletét csak annál inkább előmozdíthatnék ; ugyanazért ajánlom azokat az értekezlet t. tagjainak becses figyelmébe. Reményi Károly: A közönség köréből.*) T. szerk. ur! Magánügyben ugyan, de mely bizonyos általános irodalmi érdekkel is bir, esedezem a következő sorok közléséért. Alólírott Pázmándy Dénes ur társaságában múlt 1871 dik évben egy „Pester Montagsblätter“ czimü hetilapot indítottam meg. Többnemű súrlódások következtében egymással abban állapodtunk meg, miszerint a köztünk fölmerült egyenetlenségek elintézésével — az egymással kötött szerződések értelmében — egy publicistákból álló juryt fogunk megbízni. A közmegegyezéssel megválasztott jury — Gyulai Pál úr, mint elnök és Áldor Imre, Tóth Kálmán, Ujváry Lajos és Dux Adolf urak, mint bírák — a következő ítéletet hozta : „Pázmándy Dénes és Hertzka Tivadar urak a „Montagsblätter“ ügyében fenforgott differentiáik elintézésével az alálirt biróságot bízván meg, e bíróság részéről ítéltetett : 1) Pázmándy Dénes ur tartozik Hertzka Tivadar urnak vagy megbizottjának nyolcz nap alatt ezer (1000) o. é. forintot lefizetni, 2) Pázmándy úr a „Montagsblätter“ ügyében *) E rovat alatt közérdekkel összefüggő levelek díjtalanul közöltetnek. A felelősség a beküldőt illeti.