Pesti Napló, 1872. április (23. évfolyam, 76-97. szám)
1872-04-20 / 92. szám
92. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szombat, április 20.1872. 23. évi folyam Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 50 „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülüzetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön Nyílttér: 5 hasábos petitsor 26 uj kr. Előfizetési felhívás „PISTI MPLO“-ra. Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft 50 kr ■V* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Festi Napló“ kiadóhivatala. Pest, április 19. Még eddig csak a bécsi sajtónak a trónbeszédről tett nyilatkozatait ismerjük. Az osztrák főváros journalistikája kivétel nélkül a legmelegebb hangon szól ez államokmányról. Egytől egyig helyeslik a lapok annak egész tartalmát, s a parliamentáris élet nagy értékű nyilatkozataiként fogadják a trónbeszéd minden egyes tételét. Nincs közlöny, mely a trónbeszéd ellen bárminemű kifogást emelt volna. Mi e nézetegységre nagy súlyt fektetünk, s azt mint közviszonyaink egyik ép oly érdekes mint jelentékeny symptomáját örvendve registrálhatjuk. Még nagyobb fontosságot tulajdonítunk azonban az érdekegység azon nyilatkozatainak, melyeket ez alkalommal a legelőkelőbb bécsi lapok a rokonszenv meleg hangján tettek. Mi e nyilatkozatokat az osztrák-németek s a magyarok közötti barátság értékes nyilatkozataiként fogadjuk. S ennek így is kell lenni. A két nemzet csak is a dualizmus alapján fejtheti ki állami életét, s biztosíthatja kölcsönös jóakarattal jogos hatalmi állásának alapfelttételeit. Mi tudtuk s éreztük, mit jelentett azon politika, mely meggondolatlanul alkatelemeire akarta fölbontani Ausztriát, s az osztrák-németek teljes joggal saját állami életük veszélyeztetését láthatják abban, ha Magyarországban a visszavivott alkotmány alapjait bármi oldalról ostromolják. Abban a perecben, melyben a két nemzet minden utógondolat nélkül a jelenlegi államrendszer alapjára állt, egyszersmind megvetette az érdeksolidaritás azon alapját, melyen állva Ausztriában már visszavertek egy erős ostromot, s melyen sikeresen fogjuk visszaverni elleneink összes rohamait. A bécsi sajtó magatartása fényes bizonyságtétel a mellett, hogy az osztrák alkotmányhű párt, mely e hírlapokban politikája képviselőit bírja, a helyzet teljes magaslatán áll. Nem ok nélkül fektetünk mi súlyt e körülményre. Jelentőségteljes mozzanatnak tartjuk mi azt, ha oly ünnepélyes alkalommal, mint a jelenlegi, a magyarok és németek teljes nézetegysége s érdeksolidaritása nyilvánul. Az osztrák-németek, kik a monarchia nagyhatalmi állását s az ebből folyó következményeket legerősebben hangsúlyozták , ezzel elismerik, hogy az a mű, melyet a Deák-párt hosszú küzdelem után létrehozott, a monarchia állását kifelé teljes mértékben biztosította. Az alkotmányhű pártnak találkozása Magyarországban és Ausztriában ; ez találkozása mindazon érdekeknek, melyek az államot állammá teszik. Statistikai adatokkal ki lehetne mutatni, hogy az osztrák-németek s a kiegyezkedés alapján álló magyarok mily óriási túlsúllyal bírnak, ha mindazon nagy érdekeket veszszük tekintetbe, melyek egy állam erejét és nagyságát képviselik, ha tekintetbe veszszük a kultúra és műveltség, a fekvő birtok, a vagyon, a kereskedelem s az ipar államfentartó nagy érdekeit. Ez érdeksolidaritás kitüntetése azon perezben, melyben Európa figyelme Magyarországra van lekötve, előttünk annál inkább nagy értékkel bír, minthogy az egészen önként, s majdnem várakozásunkon kívül történt. Ez érdeksolidaritás már eddig is jó szolgálatot tett s ha isten is úgy akarja, mint magunk, még nem egyszer fogja meghozni a várt gyümölcsöket. Ha ezek nem is állnának egyébben, mint azon erkölcsi nyereségben, hogy a monarchia legintelligensebb, legvagyonosabb, az állami élet legfőbb érdekeit képviselő elemei találkoznak egy közös kincsnek, az alkotmánynak megbecsülésében , már erre magára is nagy súlyt fektetnénk. De érvényesíteni fogja magát ez érdeksolidaritás nemcsak erkölcsi, hanem nagy értékű practicus következményekben: ez a mi meggyőződésünk, s e meggyőződés vezérelte lépteinket eddig, s fogja vezérelni jövőre is. Nem az önzés s a politikai önérdek szól belőlünk, ámbár nagy politikai párt, ha érdekét hangsúlyozza, ebben mindig legalább az ő hite és meggyőződése szerint a haza érdeke foglaltatik, — ezt Bécsben anélkül is fogják tudni, hogy ezúttal különösen kiemelnék. Magyarország államhajóját jobbról, balról ostromolják ugyan a hullámok, hanem azért a nemzetnek a kiegyezkedés alapján álló túlnyomó nagy többsége azon szilárd hitben él, hogy révpartra érünk, s nem vesz el most sem a hajó értékes terhe: Magyarország államisága. A viszonyok Ausztriában is úgy fordultak, hogy az alkotmányhű elemek szintén önmagukban elég erősek, hogy minden külső szövetség nélkül csak 13 az alkotmány segélyével győzelmesen visszaverhetik elleneik minden támadását. Ami Csehországban jelenleg történik, a harcz, melyet az alkotmányhű elemek azon coalitió ellen folytatnak, mely nem csak az alkotmánynak, hanem magának az alkotmányosságnak is ellensége, fényes tanuságtétel az alkotmány alapján álló párt megerősödésének, consolidatiójának. Az a melegség tehát,melylyel Bécsben állami életünk legújabb fasisa fölött nyilatkoztak, és oly kevéssé a pillanatnyi szükség követelte önérdek következménye, mint ahogy nem az ama köszönet, melylyel mi e nyilatkozatokat fogadjuk. Két nagy párt kézszoritása az, melyek vállvetve a monarchiát ki fogják ragadni az azt környező minden veszélyből! A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA. Az egyetlen tudományról. A nőképző-egylet estélyén 1872. ápril 14-én olvasta Greguss Ágost. HLltalában az erkölcs a materialisták rendszerében szintoly felesleges, mint az isten. Elismerik ugyan, hogy a fejlődés örök szüksége valósítja egyik-másik szervezetben az erkölcsösség kisebb-nagyobb hajlamát is, sőt egy aesthetikus hazánkfia nemrég a művészi érzék megjelenését is összeegyeztette a darwini elmélettel, de azért mind a művészet, mind az erkölcs alá van rendelve a létért való küzdés irányeszméjének, s önállásra, vagy épen uralkodásra egyiknek sem lehet igénye era szükség, senki más. A materializmus ennélfogva következetesen jár el, midőn az emberi akaratnak szabadságát tagadja, bennünk szükségszerűen támadnak a határozatok s mi azokat szolgai kénytelenséggel teljesítjük. Annál következetlenebb azonban a materialismus, legalább mai korunk materialismusa, midőn még is a szabadságot, a demokratát írja zászlajára. Hogyan ez a tan, mely minden szabadság alapfeltételét, az akarat szabadságát csalódásnak bizonyítja, merészli magát a polgári szabadság bajnokának hirdetni ? Mily meghazudtolás! Vagy ő is arra szorul, hogy léha és ámító népszerűséghajhászással szaporítsa híveit ? Beteg férfiasabb és őszintébb legény volt az angol materialista Hobbes, ki a szolgaság tanát nem hazudta a szabadság tanának, hanem bátran kivonta belőle a végkövetkezést, a fejedelmi absolutismust. Nem ugyan következetlen, de hasonlóképen alaptalan a materialismusnak az a hiúsága, melynél fogva magát valami új világnézet evangéliumaként szereti bemutatni. Pedig alig van korszak, melyben ez a nézet föl ne ütögetné fejét. A görög Leukipp már harmadfél ezer éve tanította a parány-rendszert, melyet a mai tudósok csak részletesebb ismeretekkel fejtegetnek. Lukrecz hat könyve a természetről ugyanazt verseli. A sinaiak meg épen már Konfucsé előtt materialisták voltak, s ugyanők, minden műveltségök mellett, máiglan a tisztátalanság, gyávaság, hazugság és szivtelenség példányai. S itt eszembe jut, hogy a socialismus — mely örömest csatlakozik a materialismushoz s melynek az Internationale-ban kormánya is van — szintén az újkor tüneményéül jelentkezik, holott ezzel is találkozunk mindenütt, hol a népesség túláradása a megélhetést nehezíti: a vagyontalanok szövetkezései ugyancsak Sinában és idők óta divatoznak, s tudjuk, hogy a párisi prévot des marchands, még a hűbériség századaiban, örökösen bajlódott a munkátlan munkásokkal. Az ég alatt a föld szinén az emberek viszontagságai és véleményei, nagyjában, ismétlődnek : a tárgy rendesen régi, csak a neve új. Ha tehát a materialisták azzal is dicsekszenek, hogy övék a jövő , ebben nincs okunk kételkedni, de csak oly értelemben, mint ahogy Lessing egy rész költő verseit halhatatlanoknak nevezte, mert — úgymond — mindig fognak akadni kontárok, akik olyanokat írnak. Elismerjük, hogy a materialismusnak is van jövője, mert mindig lesznek, akik az anyag vizsgálatában elfogadva, rajta kívül minden egyebet agyrémnek nyilvánítanak, és mindig lesznek még többen, akik ezt nekik hűségesen elhiszik. Hogy azonban ez a jövő egyszersmind bizonyítványa legyen a materializmus igaz voltának, azt már tagadjuk. Sokkal lényegesebbek a benne lappangó ellenmondások s elégtelenebbek az általa nyújtott magyarázatok, hogysem a tudomány végleges törvénykönyvéül fogadhatnék ; de saját táborában is sokkal számosabbak az egymással ellenkező föltevések, hogysem azt önön hívei is teljesen magukévá tehetnék. Robin mikrológiai fölfedezései az élettanban megcáfolják Virchow egyszerű sejtjeinek elméletét, amely Haeckel teremtési rendszerének alapul szolgál. Blanchard a darwinismus vezérelvét fenyegeti megsemmisítéssel, mutogatván, hogy nem a foglalkozások és ösztönök különbségei szülnek különböző szervezeti módosításokat, hanem épen megfordítva, a szervezeti különbségek idézik elő a különböző ösztönöket és foglalkozásokat. Egyik tudós a francziák legutóbbi vereségeit tökéletlenebb agyképződésekből magyarázza ki, megfeledkezve, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ugyanez a faj mindenütt győzelmeskedett; egy másik tudós viszont a németek dúlásait, nevezetesen Páris bombázását is, abból az anthropológiai tényből származtatja, hogy a poroszok ősei kerekfejűek volnának. Egy akadémiai tagunk, Clausius nyomán, kifejtette a physikai világ communista irányát, mely is abban állana, hogy a mindenség izeg-mozog, nyugtalankodik, kényelmetlenkedik, amíg nagy sokára sikerül egyensúlyba helyeznie magát, megnyugodnia, kényelembe jutnia; ez az egyensúly pedig, ez a megnyugvás, ez a souverain kényelem a halál; e szerint az egyeseknek a fenmaradásért hiába folytatott küzdelme valamennyinek kimúlásában érvényesülne, az egész létezési mulatságnak végcélja az elenyészés volna. Mire nézve igen természetes a megjegyzés, hogy ezt a czélt a mindenség sokkal egyszerűbben elérné, ha dolgát mindjárt az elenyészésen kezdené. Minek ennyi hűhó, semmiért? Tant de bruit pour moins qu'une omelette ! Mások azonban, a fejlődési elmélet fonalán, épen ellenkező eredményre jutnak: ezek a szakadatlan tökéletesedést látják a világban; az alsóbb rendű lényekből lassan kint felsőbb rendűek válnak ki, s mind felsőbb meg felsőbb rendűek ; az átlátszó ős nyálból millió évek alatt ember idomul; sőt a haladás elérheti fő fokát, és az isten, aki jelenleg még nincs, kis fiók, trilliók múltával maga is lehetővé lehet. Dem Mann kann geholfen werden. A materialismus, ime, a metaphysika területére is kirándul, s bár saját birodalmában sem tud bizonyosságot, de csak egyetértést sem létesíteni, hivatva érzi magát szomszédjai között is teljhatalmúlag igazságot szolgáltatni, ő az egyetlen tudomány. Allah nem allah, s a materializmus önmagának csalhatatlan prófétája, uj Mohammed, kinek koránja minden bölcseség forrása lévén, az alexandriai könyvtárak bátran fölégethetők, a korhatag társadalmak bátran fölforgathatók: rendet tesz ő egymaga mindenütt. Az egész philosophiát is csak ő alakíthatja át sikeresen, mert hisz ehhez is ő ért legjobban. Voltak, igenis, a philosophiának is ily hatalmaskodó hóbortjai — legutóbb Fichte, Schelling, és Hegel idézték elő — midőn magát nevezte ki egyetlen tudománynak, az emberiség minden baja ellen közös óv- és gyógyszernek: merész ábrándjait a tényleges vizsgálat, különösen a természettudósoké, eloszlatta. Most a természettudomány jutott az elkapatás ama végletéhez, hol azt hiszi magáról, hogy csak ő lehet a mindenség tolmácsa, lesz pedig mindössze a materializmus tolmácsa, egy istentelen dogmatika szolgálója, miként a középkorban a bölcsészet egy istenes dogmatika szolgálója volt. Se a bölcsészetet, se a természettudományt, és átalában semmiféle tudományt nem illet az, hogy valamelyik társának szolgálója legyen ; mindnyájan csak az egy igazságnak szolgáljanak, azt keresse mindenik a maga tárgyában a maga módja szerint, mindenesetre fölhasználva társainak szerzeményeit, de épen hogy fölhasználhassa,nem háborgatva egy a más köreit, mint a római katona, ki Syrakusa tudósát megölte. Éljenek az ismeret két szerével, a tapasztalással és az okos- s kodással, kizárás nélkül, mert a kettő hivatva van egymást kiegészíteni és megigazítani: a bölcsészet ne higye, hogy az okoskodás az ő szabadalma, se, hogy ellehet tapasztalás nélkül, a természettudomány fogadja el az okoskodásnak tényektől nem függő érvényét s ne tartsa magát a tapasztalás egyedüli mesterének. Óvakodjunk a post hoc és propter hoc összezavarásától. Miképen történik minden ? a tapasztalás utján igyekezzünk megtudni, de miért? azt eszünktől kérdezzük. Az okok, a törvények, az eszmék nincsenek a puszta tényekben, csak az látja bennök, aki már kieszelte. Négy alma egy rakáson még nem jelenti azt az igazságot, hogy kétszer kettő négy, csak annak, aki már tudja. Kövessük a vizsgálódás terén is a munkafelosztás elvét, melynek mind a természetben, mind a társadalomban oly bámulatosak hatásai, s az egyes tudományágak föl ne cseréljék egymással szerepöket. A melyik a láthatóval foglalkozik, ne ítéljen a láthatatlanról, a melyik mér, latra ne vesse a mérhetetlent, különben eltéved, hogy úgy mondjam, szűrtelenné lesz, mint a kép, mely elmélkedni, vagy a zene, mely festeni akar. S az eltévedő tudomány nem képes többé az igazságot a maga nyomán keresni, átcsapva határain szerte barangol s kölcsönös útmutatás helyett kölcsönös tájékozatlanságot eredményez, így keletkezik a roszul tudás állapota, mely pedig gonoszabb az egyszerű nem tudásnál, mert az embert elhízottá teszi s alaptalan állításokra és tagadásokra csábítja. Ha a materialismus állításait és tagadásait, kivált a matéria határain túl, alaposaknak ismernek, bármi kedvetlenül, de helyeselnünk kellene gyakorlati következéseit is, a művészetben az eszmétlen realismust, a ledérség, fásultság és kétségbeesés költészetét, a társadalomban az erkölcsi nihilismust s a merő siker politikáját ; azonban látva, hogy az utolsó kérdésekre a materializmus teljességgel meg nem felelhet, látva, hogy ez az úgynevezett egyetlen tudomány minden tudást csak az anyag tünékeny és csalóka szüleményének, tehát magában semminek nyilvánít, vajon okszerű volna-e mindezért a bizonytalanságért, mi több, ezért a bevallott semmiségért, oda dobnunk azokat az eszméket, melyek úgy belső tapasztalásunkkal, mint okoskodásunk törvényeivel összehangzanak s a melyekről való meggyőződésnek köszönhetők az emberiség legmagasztosabb tényei, okszerű volna-e oda dobnunk egy mindenható értelmiség, saját lelki tételünk, szabadságunk, felelősségünk, kötelességeink eszméjét? — Soha! Pest, április 19. (Választási mozgalmak.) A Középszolnok megyei Deák-párt, mint nekünk írják, e hó 21-dikén tartja értekezletét a képv. választási eljárásra vonatkozólag s az ezt követő napon a megyei középponti bizottság alakul. Somogy tabi kerületének jelöltségét illetőleg Zichy Antal úrtól a következő sorokat vettük : „Meglepetéssel olvastam a „Pesti Naplódnak az én állítólagos követjelöltségemre vonatkozó rövid tudósítását, s a lapoknak erre tett, bár irántam jóindulatú, megjegyzéseit. Jó idővel ezelőtt több régi személyes és elvbarátimnak kijelentettem, hogy fölléptetésemet a tabi választókerületben nem tartom ez idő szerint sem indokoltnak, sem a Deákpárt érdekében kívánatosnak. Miután pedig a kerületben a pártok immár megalakultak, s tisztelt barátom Svastics József úr jelöltnek kikiáltatván, e felhívásnak engedett is, nincs egyéb hátra, mint azoknak, akik netalán felém fordítanák tekinteteket, e nagybecsű bizalmakért köszönetemet, de egyúttal visszalépésemet, illetőleg visszavonulásom folytatását nyilvánítanám ki. Teszem ezt hivatkozással nagy vezérünk Deák Ferencz nemrég mondott intő szavaira, s miután három országgyűlést kiszolgáltam, az utóbbi alatt pedig a közigazgatás terén igyekeztem valamit lendíteni, most már — „ut satura mensa conviva“ — állok félre, s mint közember és szavazó fogom teljesíteni könnyebb, de erőmnek jobban megfelelő kötelességeimet. Zichy Antal:“ Megvalljuk, hogy nagy sajnálattal vettük e nyilatkozatot, mely írójának oly kitűnő pártbuzgalmáról tanúskodik, s a legmelegebben óhajtjuk, vajta e visszavonulás meg ne valósuljon. Zichy Antalban pártunk oly kitűnő férfiút bír, kit nem szabad a „visszavonultak“ sorában hagyni. A Deák-párti választóközönség karolja fel jelöltségét, válaszsza meg a házba, s ezzel pártunknak szintúgy, mint az ettől elválaszthatlan közügynek fényes szolgálatot tett A tabi kerületben különben, mint halljuk, dr. Balogh Tihamér is, e kitűnő pesti orvos, kit ott ellenzéki jelöltül emlegettek, a jelöltségtől visszalépett s igy az ellenzéknek egyelőre nincs jelöltje. A nyitrai kerületben Tóth Vilmos belügyminiszter a képv. jelölt. Egy kis ellenzéki töredék b. Baldaccit lépteti fel. Az érsekújvári kerületben b. Wodianer Albert a jobboldali jelölt; ellenzéki jelölt nincs. A nagy-tapolcsáni kerületben a jobboldal dr. Jankovics Jánost candidálja. Ellenzéki jelölt, kinek azonban a megválasztásra semmi reménye sincs, ha Odescalchi Arthur. A zsámbokréti kerületben: Zsámbokréthy és Tarnóczy jelöltek. Mindkettő deákpárti. A privigyei kerületben Brogyányi Vincze eddigi képviselő a Deák-párt jelöltje, ellenzéki jelölt nincs. A vágvecsei kerületben: Turcsányi és Szulovszky Ignácz jelöltek, mindkettő deákpárti. A galgóczi kerületben: Gr. Szapáry Gyula mellett Ocskay jelöltségét is emlegetik, mindkettő deákpárti. A pest megyei baloldal holnap (szombat) d. u. 5 órakor tanácskozmányt, vasárnap pedig nagy értekezletet tart. Ugyanekkor tart értekezletet a pest megyei jobboldal. A csengeri ellenzéki választók e hó 28-án d. e. 11 órakor tartnak értekezletet Csengeren. A tasnádi kerületben Guthy Benő (szélsőbal) Tasnádon e hó 28 án d. e. 11. teendi képv.jelentését. Az országos baloldali központi bizottmány Pesten május 15-én nagy értekezletet tart, melyre minden baloldali kerületből fölhivatik néhány tag. A verbói kerületben Kosztolányi a Deák-párt jelöltje ellenében a panszlávok készülnek egy jelölttel szerencsét próbálni. Csallóközben Apponyi Albert gróf készül fellépni a Deákpárti Szüctő Géza ellenében. Aradon máj. 9-dikén nagy „román értekezlet“ tartatik, melyre Mocsonyi Antal hívja össze az „összes román értelmiséget.“ Itt fog megállapittatni a „román nemzeti programmá, és Mocsonyi felhívja a román nemzetiségi képviselőket, hogy ez értekezlet megállapodásáig tartózkodjanak minden ígérettől. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből. Miskolcz, ápril 18. (A Deák-párt győzelme.) Miskolcz közönsége nehéz, de dicsteljes napokat élt át tegnap és tegnapelőtt. Megválasztotta a városi képviselet választás alá eső 100 tagját Aggodalommal néztünk e választás elé. Városunk mint község igen szegény város. Életkérdés reánk nézve, hogy megnyíljanak mindazon jövedelmi források, melyekhez a kormány jóakaratú hozzájárulásával, a községi törvény alapján igényünk van. De e források megnyitása után is csak akkor remélhetjük városunk korszerű és biztos fejlődését, ha olyan lesz képviselő testületünk, mely a községi törvényben körülírt hivatásának magaslatán áll. Hála a gondviselésnek, s pártunk bámulatos erélyének, a megejtett választás eredménye teljesen kielégítő. Bátran letehetjük képviselőink kezébe szeretett városunk sorsát. Lesz jó tisztikarunk, meg fog honosulni városunkban a rend és tisztaság, fejlődni fog az ipar és kereskedelem, lendületet nyerene a közművelődés elhanyagolt ügye, s biztosítva van a város jogainak s érdekeinek sikeres védelme minden irányban. A választás eredménye következő: A választóközönség — 3676 lélek — 11 választókerületben gyakorolta jogát. 8 kerületben a Deák-párt győzött, megválasztván 76 képviselőt, 3 kerületben az ellenzék, megválasztván 24 képviselőt. Választott 2887 választópolgár. Ebből : Deákpárti jelöltekre 1673, ellenzéki „ 12*9, vegyes „ 5. Összesen: 2887. Ha a választóközönség együtt és nem kerületenként választ, a Deák-párt 464 szótöbbséggel valamennyi jelöltjét megválasztja. A pártok számaránya a képviselőtestületben következő : Deákpárti választott képviselő 76, „ legtöbb adótfizető 72, ellenzéki választott képviselő 24, „ legtöbb adótfizető 28, összesen: 200. A Deákpárt többsége 96. , B. Gyula, ápril 18. (Hajóasy Ottó képv. jelöltsége.) A gyulavárosi Deák-párti választópolgárok, e hó 14 én a „Korona“ vendéglőhelyiségeiben értekezletet tartottak a közelgő képviselőválasztás tárgyában, mely alkalommal a párt részéről egyhangúlag s közlelkesedéssel Hajóssy Ottó megyei főjegyző kiáltatott ki képviselőjelöltül. Ezután egy száz tagnál többet számláló bizottság alakittatott gr. Wenckheim Frigyes, Ormós János és Kliment Gyula elnöklete alatt; e bizottság feladata leend a kitűzött czél érdekében aszükséges intézkedéseket megtenni. Az értekezlet rendkívül népes volt, mely körülmény örvendetes tanúságot tett arról, hogy az ügy iránti érdeklődés nem kis mértékben foglalkoztatja a gyulai Deák-párti közönséget. Ideje is volna már, hogy a különben nagy számmal levő Deák-pártiak levetkőzve az eddigi tétlenséget, fokozott erélylyel s elszánt akarattal igyekeznének magukat s elveiket diadalra juttatni; s Gyula város értelmes lakói bizonyára sietni fognak sorakozni a végre, hogy a balpárt terrorizáló és hatalmaskodó szájhősei uralmát magukról lerázhassák. Előre tehát a megkezdett után , erély és bátorság a küzdelemben. Éljen elveink képviselője, éljen követjelöltünk ! r. 1. Pozsony, apr. 18. (Válasz a „Hon“ és „Ellenőrinek.) A „Hon“-nak f. h. 17. számában „Szólunk Pozsony városához és Lónyay gróf fogantásához “felirat alatt a pozsony városi választókerület új kijelölésének a polgármester által történt javaslata úgy mutattatik be a közönségnek, mintha a városnak új választókerületekre való osztása által nemcsak a Deák-párt erősbítése czéloztatnék, hanem Pozsony még a kormánynak kedveskedni is akar. — A „Hon“-nak sorait megjegyzés és szó nélkül nem hagyhatjuk; kötelességünk önmagunk iránt, és kötelességünk Lónya y gró£iránt ez ügyet a maga valóságában bemutatni, »nehogy a nagy közönség felőlünk balul ítéljen.— Választási kerületeink mostani határai még 1841-ben vonattak, tehát oly időben, mikor a politikai események gyors és rohamos folyamata alatt csak a lehető leggyorsabb, de nem a legtermészetesb felosztás történhetett , aminek aztán csakhamar azon káros és félszeg kinövése mutatkozott, hogy az úgynevezett külvárosiak, mind többnyire protestáns vallásnak, a képviselői jelöltséghez egyszersmind azon „conditio sine qua non“-t is csatolták, hogy a külváros képviselőjének eo ipso protestánsnak kell lennie, főkép ha a belvárosi képviselő