Pesti Napló, 1872. augusztus (23. évfolyam, 176-200. szám)

1872-08-04 / 179. szám

179. szám ._____________________Vasárnap, augusztus 4.1872.__________________________28. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadóhivatal: __ __ ____ _ * Előfizetési feltételek: Hirdetések ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. Ferencziek-tere 7. se. földszint. **jij**^|| ^ a*||a'a A. Tjl* háriwz toráváéT^tTkl” SZUltngy mint előfizetések ,..,*,««*4.. A lep au,ági téetét UUtu küxle- IM' H \ A 0 ill LM | | I 'I 1 J .’ I " S _________ kSalemény a szerke W,ezmények (elöntés! pénz, kiadás 1 Sfi Ik ^ i 1 1 \| f« | ’ i 1 i ff • hfaapra . . .11., KIADO-HIVAl AJjBA intézendő. .... . JM__ if ^ J « S. ti ,, —14, ,J|i « ** A» esti kisdia postai különkuldé- (fereitSZlek*tere 7 v* --------- körüli panaszok, hirdetmények) a ■K&lwMB U WSzP&SB iEsaaM OSStaB V ■■ IraMEI IffiamlB Wülfizetés havonkint 30 kr. "' Hormontetlep levelek csak ismert kiadó-hivatalhoz Intézendők. T) T?P P FT T 17 T A D ( Q scen.pi»'^birmtll ^ kezektől fogadtatnak el. KliklJiLl iUAUAc. ^ III ill IITU Will'll ——i» I ÉMBtMBMMWMi11 ■»'«■«Ii—wgntap«»»'« fnffn mni ■ 111 li em gnNBOHHBS í ■ Előfizetési felhívás „PESTI MPLI“-ra. Előfizetési árak: Eptels évre........................22 ft. Félévre............................N ft. Negyedévre....................6 ft 60 kr ÉV Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig C3&k 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, aug. 3. Midőn az egész világ a szárazföldi nagy monarchiák uralkodóinak czélbavett találkozásával foglalkozik, talán nem felesleges dolgot cselekszünk, ha e kérdés vitatását elvonva a vague conjecturák teréről, visszavezetjük azon térre, melyen e kérdéshez ez idő szerint komolyan hozzászólani egyedül lehetséges. Soha sem voltunk barátjai a hiú találgatásoknak, mert mindig azt hittük, hogy a politikai discussio feladata nem az ismeretlen factorokból kisütni még ismeretlenebb következtetéseket, hanem józanul nem lehet más, mint a helyzetet, amennyiben ez ismeretes, elemezve,kivonni abból a politikai lehetőségeket. A három uralkodó összejövetelénél ránk nézve kétségkívül a legfontosabb kérdés az: várjon az orosz czárnak a találkozásban való részvéte Andrásy gr. politikájának czélzataiban feküdt-e, vagy pedig annak ellenére fog-e megtörténni. Amint e kérdést eldöntöttük, tisztába hoztuk köztülbelől azt is: jót vagy roszat várhatunk-e e fejedelmi találkozástól. Az uralkodók találkozásának általános politikai jellemét tekintve nem vonakodunk kijelenteni, hogy mi e találkozásnak a nemzetközi politikában egyátalán nem tudunk felforgató irányzatot tulajdonítani , sőt ellenkezőleg egy par excellence conservativ jelentőségű politikai ténynek tekintjük. A fejedelmi találkozások általános jellemvonása ez. A nagy mozgalmak ép oly kevéssé szoktak uralkodói találkozásokból, mint a diplomaták congressusaiból kiindulni. Mind a congressusok, mind az ezekkel nagyon is rokon fejedelmi összejövetelek nevezetes politikai mozgalmak zárköveit szokták képezni. Nem egyebek ezek, mint ünnepélyes acceptálásai a nagy nemzetközi mozgalmak politikai eredményeinek, így volt ez a westphaliai congressus óta napjainkig majdnem kivétel nélkül,s ez elégséges ok reánk nézve,hogy a berlini találkozásnak is ilyszerű jellemet tulajdonítsunk. A német-franczia háború óta ez lesz a második nagy fejedelmi találkozás. Körülbelül egy éve, hogy uralkodónk Salzburgban a német császárral összejött. Ez összejövetel végelemzésben nem volt más, mint ünnepélyes megpecsételése azon ténynek, hogy az osztrák-magyar monarchia, szakítva több százados traditióival, elfogadja a német-franczia háború eredményeit, név szerint elismeri a porosz hegemónia alatt megalakult német egység jogosultságát. Ez alkalommal Oroszország nem vett részt a találkozásban. Innét magyarázható, hogy sokan a salzburgi találkozásban egy Oroszország ellen irányzott aggressiv ést akartak felfedezni. E feltevés nem volt alapos, mert Salzburgban tudvalevőleg semmi olyan coalitió nem jött létre, melyben bármely hatalom fenyegetést láthatott volna. A fentebb említett feltevésben mindazáltal rejlett bizonyos magva az igazságnak, rejlett ugyanis benne bizonyos homályos érzése azon szükségességnek, hogy a német-franczia háború következményei, kell, miszerint ne csak az osztrák-magyar monarchia, hanem az orosz birodalom által is minden tartalékgondolat nélkül elismertessenek. E felfogásból indulva ki, a berlini találkozás úgy tűnik fel, mint a salzburginak folytatása s befejezése. Emlékezzünk csak vissza a német-franczia háború által teremtett helyzetre. Oroszország a németek fényes sikereit hajlandó volt nagy részben azon erkölcsi támogatásnak tulajdonítani, melyben Németországot egyrészt neutralitása,másrészt „őrködő“ magatartása által részesíti. Oroszország a háború befejezése után nem épen a legszelídebb modorban tudata a világgal, hogy amaz „őrködés“-éért jutalmat vár. A salzburgi találkozás azonban ünnepélyes manifestatió volt a mellett, hogy ami bennünket illet, ily „őrködésre“ semmi szükség sem volt, mert politikánk eleitől végig teljesen megfelelt a neutralitás correct fogalmának. Ha pedig áll az, hogy Oroszország őrködésére semmi szükség nem volt, akkor áll az is, hogy ezen államnak nincs joga általában valami jutalmat követelni szükségtelen szolgálataiért, de különösen még kevésbé lehet joga ily jutalmat az osztrák - magyar monarchia rovására követelni. Midőn tehát az orosz czár Berlinbe jön, s hogy ott Vilmos és Ferencz József ő felségeikkel találkozzék, ennek sem az nem lehet az értelme, hogy az orosz jutalmi igények megújítása végett jön, sem az — s ez még kevésbé — hogy olyszerű szándéklatokkal jön, melyek Oroszországnak Ausztria-Magyarország megkárosításával való megjutalmaztatását involválnák. Ellenkezőleg, mi az orosz czár Berlinbe jövetelét úgy fogjuk fel, hogy Oroszország lemond sokat hangoztatott aspiratióiról, melyekre magának a németfranczia háború alatti magatartásából vélt egykoron jogot merishetni. A mondottakból olvasóink láthatják, hogy mi távol vagyunk ama feltevéstől, mintha az orosz czár megjelenése Andrásy gróf politikájára nézve valamely meglepő vagy épen talán kellemetlen fordulatot jelentene. Ezeket elfogadva, azt fogja talán egynémely olvasónk kérdezni: ha ez így van, a berlini találkozás nem egyéb, mint a német-franczia háború alkotta helyzet acceptálása Oroszország által, ami keresete van akkor Berlinben a mi uralkodónknak s külügyminiszterének. Hisz az orosz czár nem jött tavaly Salzburgba, miért menjünk tehát mi most Berlinbe? E látszólag jogosult kérdés megfejtése úgy hiszszük nem nehéz. A salzburgi találkozás vonatkozása oly természetű volt, mely csakis Németországot és Ausztria-Magyarországot érintő közvetlenül. Arról volt szó, hogy a habsburg-lotharingiai dinasztia, miután tényleg lemondott egy több százados múlt fényes traditióiról, elenyésztesse azon külszínt is, mintha e lemondás nem volna végleges, s ezáltal elhárítsa a Németország s köztünk kötendő, mindkét félre nézve szükséges jó barátság akadályait. Nem ilyen Oroszország helyzete. Oroszország aspiratiói nem voltak retrospectív irányúak, súlypontjuk nem is feküdt Németországban, hanem a keleten, oly ponton tehát, mely monarchiánkat még jobban érdekli,mint Németországot, mely utóbbinak keleten csak közvetett érdekei vannak. A berlini találkzás politikai jelentőségének góczpontja mindenesetre a Balkán-félszigeten van. Ennek sorsa pedig közvetlenül érdekli monarchiánkat, úgy, hogy a berlini találkozástól uralkodónknak távol maradni lehetetlen lett volna. A mondottak végeredményeként constatáltatjuk tehát, hogy a berlini találkozás s az orosz czár részvéte e találkozásban nemcsak hogy Andrásy gróf ellenére nem történhetett, hanem monarchiánk békés politikájának egyik legszebb vívmányául tekintendő. Egészen ellenkező lett volna e találkozás jellege, ha attól az orosz czár távol marad. Ez esetben a helyzet egy orosz- franczia szövetség magvát rejtette volna magában, egy oly szövetségét, melynek szükségszerű következménye nem lehetne más, mint a háború-politika megújulása Pest, aug. 3. (Az oláhfalvai képviselőválasztás.) A „Magyar Polgár“, a utána a „Hon“ mai száma ismét egy névtelen oláhfalvai levelet közölnek, mely több vádat tartalmaz ellenem. Jól ismerem a forrást, melyből e támadások az ellenzéki lapokban közrebocsáttatnak, a nyilvánosság iránti tiszteletem azonban azt parancsolja, hogy e névtelen támadásokra még egyszer és utoljára válaszoljak.Az ellenem emelt vádak kétfélék. Az egyik arról szól, hogy nevemben bizonyos ígéretek tétettek, melyek azonban meg nem tartattak. E vád annyira bélyegző az illető nyilatkozókra is, hogy alig kell róla csak egy szót is mondanom. Különben e hírek a „M. Polgár“ ban már meg is cáfoltattak, pesti ellenzéki collegáim azonban oly rendkívül legálisak, hogy gondosan közüik a becsület ellen elkövetett minden orgyilkosságot, annak visszautasítását azonban szépségesen elhallgatják. Ez feleletem az egyik vádra. A másik vád az, hogy a választás alkalmával szintén nevemben az ígértetett, hogy én elfogadom az Apponyi katholikus öt pontját, mit utólag megtagadtam, minek folytán névtelen felszólaló felhív, hogy vagy fogadjam el ez öt pontot, vagy mondjak le a képviselői mandátumról. Ez a dolog is egészen másként áll. Én nem bírok arról semmi tudomással, hogy valaki nevemben ily ígéretet tett volna, s ezt nem is hiszen . Megtörtént azonban, hogy a választás után Oláhfalva két kath. lelkésze felhívást intézett hozzám, melyben fölkértek, hogy az Apponyi-pontokat elfogadjam. Én erre kijelentem,hogy elismerem ugyan a katholikus hitfelekezetnek, melyhez én is tartozom, azon jogát, hogy bizonyos autonóm szerkezettel bírjon, de kijelentem azt is, hogy e szerkezet megalkotására nézve közelebb állok a kath. congr. kisebbség,mint a többség felfogásához,hogy hive vagyok a közös iskolák s a polgári házasságnak, s így amaz öt pontot nem fogadhatom el. Felszólítottam egyszersmind Oláhfalu választótt nyilatkozatra, s kijelentem, hogy azon esetben,ha a többség az Apponyi-féle öt pont elfogadását kérné, ha ők azon hiszemben szavaztak volna reám, hogy én eme pontokat elfogadom, a képv. mandátumot rendelkezésükre bocsátom. E nyilatkozatra két választ vettem. Az egyik az oláhfalvai két plébános levele volt, melyben ismétlik az emlitett kérelmet. A másik azonban Oláhfalva közönségének jun. 30-ai gyűléséből kelt fényes bizalmi szavazata, melyben számos névaláírás mellett az Apponyipontok némelyikével homlokegyenest ellenkező szellemben nyilatkoznak, s a többi között a polgári házasság és közös iskolák pártolására hívnak fel. E nyilatkozatot csak azért nem közöltem eddig, mert nem szeretek a magam dolgával zajt ütni, s most is csak ez ellenem emelt vádak megcáfolására említem. E nyilatkozat után a képv. mandátumról való lemondást, mely mandátumot nem kerestem, melynek utána nem jártam, melylyel — úgyszólván — tudtomon kívül tisztelt meg a közönség bizalma, ily nyilatkozat után — mondom — a lemondást a választók iránti kötelességem tiltja. Meg is vagyok róla győződve, hogy az egész esetet nyugodtan bocsáthatom mind az összes journalistika, mind az összes megválasztott képviselők szélőszéke elé. Nincs az a képviselő, ki ellen oly vértelen támadásokat nem lehetne intézni, minek ellenem intéztetnek; én azonban nem ismerhetek el mást rám nézve irányadónak, mint a választóközönség nyilatkozatát A képv. mandátumhoz nem fűz semmi ambitió, hisz minden dicsvágyamat a hírlapírói téren bőven kielégíthetem; nem fűz e mandátumhoz más, mint egy kötelesség teljesítése. Addig fogom megtartani a mandátumot, míg a választók többségének bizalmát bírom, mert addig megtartani kötelességem. Ujvári Lajos: (A sociális kérdés ügyében tervezett értekezletek), melyeken Németország és Ausztria-Magyarország képviselői vettek volna részt, de melyek megtartása több ízben elnapoltatok, a berlini „Nat. Ztg.“ értesülése szerint végleg elmaradnak. (A Lévay-ügyhez.) Bécsi lapok azt írják, hogy a pozsonyi ellenzéki lap ellen az államügyész megindítá ugyan a pert, de azt gr. Lónyay miniszterelnök meghagyására visszavette. Ehir teljesen valótlan. A „PESTI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Még egyszer Girgácziában. (Hol van Göcsej ? — A hegyen. — A bor. — Paszita. — Dalos asszony. — Gyűjtés.) A magyar nyelvűek földrajzi tréfái meglehetősen határozatlanok, s a mily kevéssé irható körül Berengócziának területe vagy az Óperencziának végei, oly tág a Girgáczia fogalma is. Tulajdonképen a Kerka-most a Göcsejt illetné e disznév Kerka, tehát Kerkáczia, hanem a ki alvidéki a pápai kollégiumba kerül, arról semmiféle hatalom le nem veszi a „gergácz“ nevet. S végre hol van maga Göcsej is ? Egész Zalában ismételik azon adomát, hogy egy utazó, a ki alulról a Murától vágott neki Zala megyének, sohsem tudhatta meg, merre van Göcsej. Minden faluban azt erőiték, hogy Göcsej a szomszéd községben kezdődik, s ő átutazott rajta a nélkül, hogy egyetlenegy helység magát Göcsejnek vallotta volna.A nép nagyon érzékeny a gúnynevek iránt s midőn mi Vasból Zalába kerülve, Novában azon tudattal szállottunk meg, hogy most a Göcsejben vagyunk, a nép nagy része vitatá, hogy a Göcsej csak oda fönn a Szegekben kezdődik. A „Szegek“ alatt egy falucsoport értendő, melyek közül majdnem mindegyiknek neve „szeg“-en végződik, u. m. Kustányszeg, Barabásszeg, Pálfiszeg, Győrfiszeg, Gomlósszeg, Szamárszeg stb. Nem is csoda, hogy a göcseji név még nem lett disznóvvé, mert a dunántúli néphumornak ez a Rátótja, rákenvén mindazon adomákat, melyeket a rátótiak sem hallanak szívesen, mint p. megnyitották, mint a göcsejiek a bürüt. (A bürü t. L nem érvén át a patakot, nem vettek helyette más deszkát pallónak, hanem megtoldták egy darabbal.) Itt vagyunk tehát azon a földön, ahol még az „ökreimek, lovaimok“, a „hallanája, töméjen régi formái élnek, itt, ahol a kettős hangzók kellemes ejtése által nyelvünk bár sötétebb, tompább alapszint nyer, mégis hangzatosabbá, dallamosabbá válik. Itt vagyunk, a hol a közép e-nek gyönyörű árnyalása a magyar nyelvet egyhangúságából kivetkőzted , azon meggyőződést keltvén bennünk, hogy a helyesírásnak egyik legsürgősebb újítása volna a középet külön jegygyel ellátni, hadd tanulja meg legalább egy közelebbi ivadék azt,amit a mostani könnyelműen elhanyagolt. Azonban ne nyelvészkedjünk, ez Budenzék föladata. A nép közé elegyedtünk minden foglalatosságai között s mivel itt már több a nép előtt ismerős barátunk kisért, nem tartott többé senkit sem ispionnak, vagy komédiásnak, bár találkozott elvétve ember, aki körülbelül fináncznak, vagy katona-összeirónak gyanitott, midőn mi társalgási czélból mindennemű körülményeiket kutatgattuk és jegyzőkönyveinket töltögettük. A göcseji embernek egyik legkedvesebb helye a „hegy“ t. i. a szőlő, s mi elnéztünk mindenekelőtt a pákai hegyre már azért is, mert ennek völgykatlana, az u. n. Vajas völgy csinosságával elüt a többi agyagos s homokos vidéktől. Páka nevezetes hely Göcsejben és ottan a rendesnél több kaputos ember lakik, (tiszttartó, kereskedő, orvos stb) úgy hogy a vidéki ember, ha azt akarja mondani, hogy valamely tanácsért, felvilágosításért Pákára megy, ezt igy szokta kifejezni: „elmenek Pákábe részér.“ A pákái högyön természetesen jól fogadtak. A hegyi pincze sokkal tisztább s különb a falubeli háznál s látszik, hogy az odavalók életük legkedvesb részét a savanyu bor élvezete mellett töltik. A bor osztogatásában a göcseji ember csak oly bőkezű, mint a magyar ember mindenütt, hanem különös az, hogy míg a bort kész örömmel osztja, a szőllővel fukaron bánik. A pinteket nem sajnálja, hanem egy gerezd szőllő után a szíve szakad. A bor egyátalján fontos szereplő, s a szerelemre is nagy befolyással bír. A hiradalmat, vagy mint itt nevezik: vendégsiget ősmagyar alakjában ismeri még a göcseji nép. Eszik s iszik,amíg benne tart, és rákölti sokszor mindenét, úgy, hogy csak oly években házasodnak sokan, mikor a bortermés jól üt be. Ránézve egész tőkét fogyaszt el egy ilyen vendégség, s míg a lány kiházasítása egészben 20—50 frtba kerül (láda, ágynemű, néha egy borjú) a komák és vendégek mulattatása aránytalanul sokat emészt föl. Ez a szokás majdnem kiirthatatlan, s a paszitákra csak úgy áll,mint a lakzikra. A keresztelőt meg kell fényesen ülni, különben megszólják a paszita nélküli gyereket még embernyi ember korában is. A gyerek egyátalában mellékes kérdés, fő a paszita s akárhányszor megesik, hogy a gyerek pár nap múlva meghal, hanem azért a paszitát mégis csak megülik. Hol a lakzi és paszita ily víg, ott a tor sem lehet szomorú. A halottas ünnepély nagy ivásokkal jár s mondják, van község, hol még a sirhanton is járja a csutora. A kisérők isznak és a sirató sir. A sirató nem asszony, hanem az elhunytnak valamely jó nyelvű férfi rokona, ki a temetést folytonos visszaemlékeztetésekkel kiséri. Ha egy fát megpillant, melyről a boldogult gyümölcsöt szedett, feljajdul, hogy bezzeg nem eszed már e fáról ! Ha egy helyet talál, hol az elhunyt gyakran megpihent, megjajgatja, hogy ki hitte volna, mikor te itt henyeregtél, hogy már oly hamar föld alá kerülj! S igy megy ez a temetőig a kiséret nagy épülésére. Miután a bor nagy jelentőségét Göcsejben kellőleg megvilágítottuk volna, szóljunk be egy pinczébe. Egy asszony beinvitál és elénk állítja a poharakat, melyeket a lopótökből színig megtöltött. Kiürítjük: „egészségére húgom asszony.“ — Az isten ,úgy engegye meg! válaszol ő. „Ne tartson velünk húgomasszony is“ biztatjuk, hogy beszédessé tegyük. — Köszönöm, sen má r részesültem. Hanem daczára az egyszeri részesülésnek, részesül ő másodszor is s mikor tölteni akarok s kérdem, hogy színig töltsem-e vagy sem, kijelenti, hogy: „jobb annak színig lennyi, mer azt azat hiszem, hol úgyis annyi van benne, amennyi szükséges.“ Ez az asszony dalos nő s egy őrségi ilyen dalos nőre emlékeztet, ki nevezetes lett egy eredeti peréről. Az ángyával egy födél alatt lakott s igy természetes, hogy a két, asszony nem a legpódásabb egyetértésben élt. Örökös csörpöt járta bizottan, mig végre hugomasszonynak egy jó ötlete támadt. Egy gúnydalt készített a kissé ba'körmü, kikopó ángyikára; a dal nagyon tetszett a faluban, s kezdték azt széltében énekelni az ángyika nagy boszusigára. Az ángyika — ha költői érvel bír — más verssel válaszolhatott volna, hanem poetikus hivatás nélkül szűkölködvén, prózailag a per tárgyává tette a nótát s a szolgabiró elé vitte. A gunydalt, fájdalom, semmiképen sem lehetett kitudnom A pinczében folyt a bor, s a nő egyre kinálgatott borral és füstös túróval: „te essiék, talám nem es juó, tegye a szájába.“ Ezalatt a pincze megnépesült. Ittlétünket a szomszédok is megtudták,s özönlött a meghívás. Az egyik érdekes úti rajzokkal ígért mulattatni, mert ő jártas-kettes ember, aki — mint mondá — „megjárta már a Krisztus telekjét is.“ A második csutorával jött át, s nagyon érzékenyen kér, fogadnánk el tőle egy két pohár bort. A harmadik adomákat ígér, a negyedik kijelenti, hogy ő csak a pinczében szeret enni inni, a korcsmában nem, mert „nekem mindig ottan a zsidónál, mintha visszájáról enném.“ Mi azonban a meghívásokat nem fogadhatjuk el s elbúcsúzunk a jó emberektől, kikben minden természetes tehetség megvolna, s csak egyre szorulnak: jó iskolákra. Remélhetőleg egykét nemzedék múlva ez is máskép lesz, mert az új ivadék oly szívesen iskolázik, hogy feneketlen utakon télvíz idején két órányira is bejárogat az iskolába. S most tekintsünk végig a mai aratás egy részén. A kiejtési gyűjtés bőséges, a szó és kifejezésbeli is meglehetős; én csak az utóbbiakból jegyzek föl ide néhányat. „Nem szeretném, hogy baj történne-ék.“ (ősforma.) ennivaló gesztenye ellentéte a vadnak, fekete hórag szakadt ráa lábára, melyet megütött), idők a rba már csak elviégeztek, ászok — tejes fazekak akasztója, fogasa, csikót nevelnek a kanczának , megugratják. katona , zsupfogó favika a ház tetején, terül , a gabona fejet hány, hüetűivel köttével, t. i. este felé, szemre megy **■* paphoz megy, hogy magát kihirdettesse. (Bácskában is ismerik.) kapálni csak a szőlőt szokták, már a burgonyát portálják. forgódó=udvarló, esszütt=együtt, rosszá’ lesz neked=megjárod, gaborgyás= zivataros, idevalósi=idevaló (Nógrádban is szokásos.) tündéres ló=csökönös ló, elbolondulni,eltévedni, ez igen látszatos hely (mondák egy dombon fekvő, szép kilátással biró házról.) lap=kisebb sík, róna, fölütni valakit,megszégyeníteni, rápirítani, egészséges nyavalya éhség. A gazdag gyűjtésből csak igen keveset jegyeztem ide szerinteül, a többit és még sok egyebet annak idején nyilvánosságra hozzák Budenz és Szarvas, kik a Göcsejt helységrőlhelységre bejárják, mi nemcsak hosszú időt vesz igénybe, hanem fáradságos munka is. E két tárczának czélja pedig nemcsak egykét képet nyújtani társaim nyelvészeti barangolásaiból, hanem érdeklődést kelteni minden vidéken az odavalók körében a tájbeszéd és szokások iránt. Az utazó nem kisérheti oly figyelemmel a népet, mint a közötte tartózkodó, nincs rb alkalma vele mindenről szólani, s a nép nem is nyílik meg előtte oly elfogulatlanul, mint ismerőseivel szemben. Azért ismerje minden gondolkozó hazafi kötelességének feljegyezni még most a meglevő kincset s megmenteni azt ekképen az enyészettől. Argus. Mai számunkhoz fái ív melléklet ven csatolva. Fest, aug. 3. A mennyire a hirlapokból kivehetni, az európai államok közül eddig csak kettő foglalkozott behatóan a jövendő pápaválasztás kérdésével. Olaszország és Németország előkelő szakférfiak elé terjesztették azon kérdést: minő jogai vannak az államnak e választás körül, s minő eszközökkel akadályozhatni meg oly egyén választását, kinek uralkodása állandóan veszélyeztetné a társadalmi rendet és a vallásfelekezeti békét ? Az illető kormányok az első sorban, úgy látszik, a „jus exclusivam dandi“ jogát tartották szem előtt, azon négy katholikus állam (a franczia, spanyol, osztrák és nápolyi uralkodók) amaz a legújabb időkig gyakorolt jogát, mely szerint meghatalmazott bibornokaik által bizonyos egyének megválasztása ellen tiltakozhattak, mely esetben az illető jelöltre szavazni nem lehetett. Sem Olaszországnak, sem Németországnak eddig nem volt exclusiv joga, s így a szakférfiak körülbelül oda nyilatkoztak, hogy a nevezett államokra nézve e jognak gyakorlati fontossága nincs, s a megválaszt ó s az orosz aspiratiók nagyobb hangsúlyozása a keleten. Ily eshetőségek távoltartása külpolitikánk egyik fő törekvését kell, hogy képezze, s úgy hiszszük, tényleg képezi is. Hogy nem siker nélkül, annak legjobb tanúsága a berlini találkozás.