Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-21 / 218. szám
218. szám, Szombat, September 21.1872. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal. jy Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. 1. tmdat. f'erencziek-tere 7.8*. földeim ""BbT TkSTr JA háate hSfcpj^ áTrttTfcr! SZÜKUgy mint előfizetések A lap kellemi részét Mold mind«» A Up anyagi részit illető kösU- B I I BlWm* B' m KJ B - 1 frt 86 fa. ^ FT |H ll FF-' TTr Pl- W* ■•‘••l'l-l !SX wwAsmsu*». kwm . jfa JLJ »SJ Jmm V 1. ... Bírmentetlen levelek csak ismert idjidá-ravatalhoz tatárén dőL. }{E G GF LI KIADÁS küldendők. defrektftl fogadtatnak el. j . * titánl Af náaltétel. Előfizetési felhívás. Octóber 1-sején új évnegyed kezdődvén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése stbt.. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Élői vetési árak: E*ée» évre..........................22 ft. Félévre................................11 ft. Negyedévre.........................6 ft 60 kr MT Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czím alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, sept. 20. Okunk van hinni, hogy a közös budget összeállítására vonatkozó azon közlemények, melyek a bécsi „Presse”-ből esti lapunkba átvett pestilevélben foglaltatnak, hitelesek. E közlemények szerint a közös budget összeállítása következőleg ment végbe : A hadügyminiszter (csak róla szólunk, mert hisz az Ő tételei alkotják a közös budget legnagyobb részét) az 1873-diki költségvetést a milliók egész tömegével nagyobbra tervezete az 1872-dikinél. Ezt azzal indokolta, hogy folytatni, illetőleg befejezni akarja a hadügy reformjának harmadéve megkezdett munkáját s azt oly sokra juttatni, hogy a hadsereg rögtön, minden körülmény között harczképes legyen. Ez a budget előterjesztetett a közös minisztertanács, valamint a két országos kormánynak s e fórumok mintegy húsz milliót töröltek. A hadügyminiszter ebben nem akart megnyugodni s csak ő Felsége határozott parancsa előtt hajolt meg, ki szintén azt tartá, hogy a jelenlegi kedvező külpolitikai körülmények megengedik, „hogy a hadsereg csak oly mértékben fejlesztessék, hogy a reformmű fokozatosan előhaladjon és 1873. végén ne legyen ott, ahol 1872-ben megállapodtak.“ Így jött létre a delegatiók elé terjesztett budget, melyért az összes miniszterek (s nevezetesen gróf Andrássy) szavatosságot vállaltak. A levelező még megjegyzi, hogy az ő forrása szerint mily balgaság az, ha a delegáció feladatát csak abban találják, hogy az a költségvetésből töröljön, s hogy nem kevésbé balgaság az is, ha e törléseknél csak bizonyos általányöszszeget emlegetnek. Ha e közleményeket az ő Felsége által a delegáció tisztelgésénél mondott szavakkal egybevetjük, azt találjuk, hogy a közös kormány a budget e bemutatásával oly merész kísérletet tesz, melyet csak oly népszerű, s terhetlen bizalomnak örvendő kormányférfin koczkáztathat, minő gr. Andrássy. Andrássyn kívül —nincs a monarchiában államférfin, kiben ilyesmi ajánlására az erő,bátorság s önbizalom volna ; s nincs, kinek ily tervét, annak első megpenditésekor, a miniszterséggel együtt a közvélemény felzúdulása fel nem döntené. Vizsgáljuk, mi is az, amit ő felségének a trónról a delegátiókhoz intézett nyilatkozata tartalmaz, s az említett közlemények bővebben megmagyaráznak? Az oly mellékes dologra, aminő az általánytörlés kárhoztatása, nem igen reflectálunk. Az úgy is végtelen gyönge lábon áll. A budgetnél t. i. elsősorban veendő figyelembe, várjon a terhek öszszegét elbírja-e az ország ? Ha e kérdésre tagadólag felelünk, valószínűleg megjelöljük az összeget,melyet elbirhatónak tartunk s a budget egyes tételeit aztán e szerint mérsékeljük. Senki sem ajánlja, hogy a delegátió ezúttal is csak bizonyos általány összeget körüljön s ezután a törlések beosztását, szóval az egész budgetet a faképnél hagyja. Ez egyszerűn mennyiségtani feladat megoldása lenne, s az ily intenzió cáfolgatása legalább is fölösleges. Nem fölösleges azonban kiemelni,hogy a közös kormány, illetőleg gr. Andrássy kiindulási pontja a közös budget előterjesztésénél, mint állíttatik, egyes egyedül az, hogy mi kívántatik meg a közös hadsereg „legszükségképens“ reformjára és — tekintet nélkül minden más szempontra — csak ehhez szabják a költségvetés egyes tételeit. És szabják ehhez úgy, hogy ebbeli meggyőződésük,el vagy el nem fogadtatását, mint kabinet-kérdést tüntetik fel s a delegációknak tulajdonképen csak azon feladat jut, hogy ratifikálják ez állítólagos meggyőződéseket. Ezt tartalmazza ő felsége nyilatkozata , ezt az említett magyarázó közlemények. Nem tagadjuk, hogy ebben van valami, ami imponál, mint mindenben, amiből az erőre és szilárd meggyőződésekre lehet következtetni. Gyönge, elhatározásaiban kapkodó s csak tárczáját féltő miniszternek soha se fog eszébe jutni ily alternatívával lépni a képviselet elé.Nagyon megjárhatná. A képviselet valószínűleg azt találná, hogy a két dolog közötti választás nem oly nagyon nehéz s ha egy csapásra megszabadulhatni egy nem kedvelt miniszter, s egy nagy költségvetéstől: ilyesmi az isteneknek nem mindennapi adománya szokott lenni. Nem tagadjuk azt sem, hogy ránk kedvezőleg hat az,hogy gr. Andrássy,mint szintén állíttatik, nem akart fogáshoz nyúlni, s nem engedte úgy pro forma néhány millióval följebb emeltetni a költségvetést, melyet aztán a delegáció törlési dühének odavetettek volna áldozatul. Ez méltatlan játék, mely a komoly, alkotmányos ellenőrzési tisztet rész tréfává degradálja. S végre bevalljuk azt is, hogy ami a hadügyiköltségvetést illeti, mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a hadügyi reform nem olyan dolog, melyet évről-évre halogathatunk, s nem nagy baj, ha halogatunk. A hadügyi reformot mi úgy képzeljük, hogy az organikus egész, melynek fejlesztésében évről-évre kell előhaladnunk, míg el nem érjük azt a fokot, melyben csak a fentartás lesz kötelességünk. Ettől azonban Ausztria-Magyarországon meglehetősen távol vagyunk. De mindezek daczára az érem másik lapjára is kell utalnunk. Bármennyire állítsák is fel kabinetkérdésül a költségvetést, attól a kötelességtől, hogy az egyes tételek szükségét ne csak állítsák , hanem be is bizonyítsák, nem oldhatja fel senki se a közös minisztereket. A delegátióra súlyos felelősség hárul, midőn terheket szavaz meg, melyek nagyobbak, mint az 1872-dikiek, holott ugyane terhek mellett is mérlegünk felbillen, s nagyon alkalomszerűnek találtuk volna, ha pénzügyminiszterünk és pénzügyi bizottságunk a rendkívüli költségvetésünkben mutatkozó hiány fedezésére már biztos támpontokkal bírna. Ami továbbá a közös budget egyes tételeinek megvitatását illeti, részünkről a kabinetkérdés felállítását, (ha ennek már meg kell történnie), jobban szerettük volna a vita végén, mint a vita előtt hallani, mert az ilyesminek előleges bejelentése nem nagyon fokozhatja a bírálat alaposságát. Végül ki kell emelnünk még egy körülményt. A feltétlen bizalom igénylése, az ugyanazzal való viszonzást tételezi fel. Mindenki meg van győződve, hogy ezzel nem gr. Andrássyra czéltünk, hanem a hadügykezelésre. A delegáció határozatainak föltétlen respectáltatását követeljük; az államra nézve káros szerződések felbontását; a virementok önkényes valósításától való tartózkodást, s ha a hadügyminiszter majd előadja,, hogy az általa előterjesztett tételek helybenhagyása nélkül nem haladhat elő a hadsereg reformjában, delegációnk sorolja fel a miniszter amaz intézkedéseit és mulasztásait, melyek a reformot sokkal nagyobb mértékben feltartóztatják, mint a néhány milliónak ajánlott törlése. Andrássy gróf a tárcza-kérdés felállításával roppant felelősséget vállal el. De ne feledje, ha oly jogos, s a monarchiának tett nagy szolgálatain alapuló népszerűségével sikerülni fog az említett tervet valósíttatni, hogy reá fogunk appellálni, reá, s csak egyedül reá fog hivatkozni mind Magyarországon, mind Ausztriában a közvélemény, ha hadügyünk állapota, a reá költött roppant milliókhoz kötött várakozásoknak nem felel meg. Az ország csak akkor nem riad vissza újabb áldozatoktól ha tudja, hogy azokat állami biztonsága, szabadsága és alkotmányáért hozza, s ez áldozatok czélszerűen, a sikerre jogosító módon használtatnak fel. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. A természettudományok legújabb előhaladása. (Dr. Róza úi József felolvasásából, tartatott a mehádiai nagygyűlésen sept. 16.) A természettudományok művelése, a dolog lényege szerint, csak oly korban vergődhetett túlsúlyra, mely a tudományosság bizonyos fokáig eljutott. Előbb felvilágosodás, a képzelet fékezése szükséges és csak azután nyílik tágabb tere a valódi természettudományoknak. Ezek kifejlődése az egyes tények felhalmozása által történik, melyek szaporodása idővel roppant tömeget képez. A további fejlődés mozzanata abban áll, hogy a tények észszerű összefüggésbe hozatnak s azon kérdés merül fel, hogy e vagy ama tüneménynek mi oka és mily öszhangzásban vannak az egyes észleletek egymással. Nem tagadhatni, hogy azon követelmény, miszerint előbb a tények, mint olyanok fürkésztessenek, ez idő szerint nagy mértékben ki van elégítve. Ilyen volt a tudomány állása már e század elején is. De hiányzott egy nagyfontosságú dolog, mely nagy hézagot pótol, és ez nem volt egyéb, mint kikutatása annak, hogy mily viszonyban állanak a természetben élő lények egymással, szóval kérdésben forgott a teremtés igaz , vagy nem igaz volta, a kifejlődés mibenléte. A gondolkodó ember mindig fő czélnak tartotta a dolog okainak fürkészését. Azért a keletkezés okai főszerepet játszanak a tudományosság történetében. Minél nagyobb valamely kor műveltsége,annál kevésbé kielégítők a lények keletkeztét illető felvételek. A régi egyptomiak,indusok, perzsák, zsidók és egyéb népek nézetei a mindent alkotó istenségre utaltak ; hasonlót látni az újabb népeknél is azon különbséggel, hogy ezek fölvételei szerint a teremtenek teremtményeiben bizonyos czélok lebegtek szemei előtt. E hit sokáig maradhatott fenn, mert kielégítette a képzelmet, és nem voltak ismeretesek oly tények, melyek a teremtéssel ellentétben állottak. Ilyenek különösen a földtan és földőslénytan által nyújtott adatok. A fejlődő emberi szellem, Huxley szép hasonlítása szerint, vedlő rovarhoz hasonlít, mely időnkint leveti felhámát, mintegy újjászületik, más-másképen alakul a külvilág irányában, míg végre új takaróját ismét elveszti, hogy újabb öltönyt vegyen fel. Magától értetik, hogy ily vedlések a szellemi fejlődésben bizonyos rendellenességekkel járnak, melyek csak akkor múlnak el kár nélkül, ha azalatt káros befolyások nem hatottak közre. Ez áll különösen az újabb időben annyiszor és annyiszor megpendített teremtés kérdéséről; és jogosan jegyzi meg Huxley, hogy e kérdést a kérdések kérdésének kell nevezni. Hogy honnan ered nemzedékünk, jegyzi meg a híres angol búvár, mily erőkkel rendelkezünk e világon, hova czéloz fejlődésünk, azok ama problémák, melyek minden embert gondolkodásra serkentenek. A múlt századokban a felelet ezekre az általános bölcseleti és vallásos nézpontok szerint adatott; a lények és különösen az emberi nem keletkeztét illetőleg általában transscendentális nézetek uralkodtak. És ezekből az emberi nem csak lassan bír kibontakozni. Ha igaz volt a teremtés föltevénye, úgy az ember ennek koronáját képviseli; központját képezi a világnak, az ő kedvére van alkotva minden. Ezen elavult hypothesist anthropomorphismusnak nevezzük. Copernicusig a geocentrismus uralkodott, a földet a bolygók központjának tartották. Eléggé ismeretes, hogy mily befolyással jön annak tudata, hogy e föltevény nem való, hogy a föld mozog, nem pedig a nap. Nézetem szerint az anthropomorphismus megdöntésének hasonló forradalmat kell elődézni az emberi viszonyok felfogásában, mint Copernicusnak világrendítő tana. Hogy a folytonos átváltozás, melyen át a lények a föld különböző geologicus időszakain keresztül mentek, hogy e változás tudata mily befolyással birt és bir a természettudományokra, kifejlődésükre, azt eléggé bizonyítja azon szép haladás, melyet az állat- és növénytan, nevezetesen e tudományok általános részei az utolsó években tettek. ......i—1 ............... A folytonos átváltozás tanát Lamarck és Darwinnak köszönhetjük. E két búvár tudományos működésének összehasonlítása eléggé mutatja azt, hogy egy ember vívmányai csak akkor bírnak nagy htással, ha a társadalom azok felfogására és feldolgozására képes. Azért Lamarcknak kevés, Darwin működésének roppant volt a hatása. Az utolsó évtized és különösen az utolsó évek, nagyszerű természetbúvárokban valóban gazdagoknak mondhatók. Azok száma, kiknek főmunkája abban áll, hogy a Darwin által felállított elméletet támogassák és részletesen bizonyítsák, tömérdeknek nevezhető. Kevés már jelenleg a természettudós, ki Darwin tanait nem vallani, melyek két főelven nyugszanak: 1) Hogy folytonos átmenet létezik az egymásután keletkezett lények közt. 2) Hogy a legtöbb esetekre nézve a jelen-eg létező lények közt is van átmenet. Ily öszhangzásba hozni az állat-növénytan által egyrészt, a földtan által másrészt szolgáltatott tényeket, Darwin előtt senkinek sem sikerült. De e kitűnő búvárban nemcsak a lángészt kell csodálni, mely ily messzire ható elméletet bírt felállítani, hanem Darwinban csodálni kell a roppant nagy szorgalmat, mely lehetővé tette elméletének egyes szakait, tételeit roppant számú és terjedelmű észleletek által bebizonyítani és kétségkivülivé tenni. És ki tudná csodálkozását megtagadni azon számos tudóstól, kiknek a Darwin által felállított tant fejleszteni, új tényekkel bizonyítani és támogatni sikerült. Első helyen találjuk W a 1t a c e-t, a híres angol búvárt, a tudományért mindent áldozni kész természettudóst, ki majdnem egy és ugyanazon időben ugyanazon elmélkedésekre vezettetett a kifejlődés mozzanatait illetőleg; ki ne csodálná L y e 1 1-t, a leghíresb angol geologot. Dicsérettel említendő itt még a németek közül Haeckel, ki „az általános alaktan“ czimű nagyterjedelmű művében a Darwinismust az állati és növényi morphologiára alkalmazta és a teremtésről szóló munkája által a műveltebb, nem szaktudós közönséget is Darwin elméletének meghódította. Említendő Gegenbaur, Vogt, Cotta. — Különösen kiterjeszkedni akarok azon búvárok munkálkodására, kik az őslénytan művelése által segítették a folytonos átmenet és fejlődés tanát támogatni. Említendő e téren Rütimeyer, Tathusius, és itt látjuk Hee r-t, a híres svájczi botanikust. E tudósoknak mindegyike nagy lendületet tudott adni a természettudományoknak, de legkihatóbb sikerrel tette ezt H e e r, ki „Die Urwelt der Schweiz“ czímű munkájában a földnek egy kis és földtani,állat-növény és őslénytani tekintetben egyaránt érdekes területét tette kutatásai tárgyává. Heer munkájára Svajcz valóban büszke lehet. Nemzeti tudományemléknek mondható az, mely a geológia, különösen az őslénytan tekintetében oly sajátságos ország viszonyait minden, a legújabb természettudományi irányokra vonatkozó tekintetben, kitűnő tudományossággal és alapossággal tárgyalja. Mily eredménynyel történtek e búvárkodások ? - Mondhatni, a Darwinismus által megnyitott eszmeirány alkotta főleg az attól várt sikert. Itt csak kettőre akarok figyelmeztetni. Az egyik tény, melyet az újabb búvárlatok, nevezetesen Haeckel kutatásai kiderítettek az, hogy vannak lények, melyek mintegy átmenetet képeznek az élő és nem élő egyének közt; vannak kifejlődő és tengődő egyedek, melyek egész teste egyszerű fehérnyetömeg, minden burok és mag nélkül. E lények fenhangon látszanak szólani az ősnemzés , generatio aequivova, mellett. Alig van tény, mely nagyobb előnyére szolgálna Darwin theoriájának, mint ezen, a tenger fenekén milliomonként egy négyzet hüvelyknyi téren létező lények sajátságai. De van még egy másik lény, melyről pár évvel ezelőtt álmodni sem mertek, s mely átmenetet mutat oly lények között is, melyek a kifejlődés magas fokán állanak, átmenetet oly lények közt, melyek elhatározottsága erélyesen szólott a systematica mellett és Darwin ellen. Eddigelé a gerinczes és gerincztelen állatok között semmi átmenet sem észleltetett és nagyon is megkülönböztető jel gyanánt tűnt fel a gerinczbúr (chorda dorsalis) létezése, vagy nem léte a gerinczes és gerincztelen állatok között. Jött Kowalevski, egy orosz természetbúvár és kimutatta, hogy a gerinczes és a gerincztelen állatok közt van vérrokonság, létezik átmenet az amphyoxus lanceolatus és az ascidiák között, hogy ezen puhánynemű állatok kifejlődésök bizonyos korszakában hasonlóképen,mint a gerinczes állatokéban,van chorda dorsalis, azon csekély különbséggel, hogy az ascidiáknál a kifejlődés további menetében a gerinczhúr teljesen felszívódik, megszűnik nyom nélkül, míg az amphyoxusnál, a gerinczesek legalsóbb rendű állatjánál, egész életen át megmarad és a többi, magasabb rendű gerinczeseknél a gerinczoszlop alapjává válik, s ez által helyettesíttetik. Az ásvány- és a földtan az utolsó években feltűnőleg haladott Az újabb vegytan óriási haladásai mellett az ásványtanban sem lehetett már a régi elmélet szülte képletek mellett maradni, melyek sok esetben semmi biztosat nem mondanak s legtöbbnyire helytelen felfogást is nyújtanak az ásványok összetételéről. Rammersberg, az újabb ásványtan kitűnő mivelője, iparkodott a régi vegysúly-elméletre alapított képleteket az újabb tömecselmélet szerint átalakítani, de ez természetesen csak részben sikerülhetett. Különösen sok nehézséget okoznak a kovasavas vegyületek, melyeknek bonyolódott összetétele és nagyrészt hiányos vegyelemzése még igen sok kívánni valót hagy fenn.A górcsönek alkalmazása által az ásványok megvizsgálásánál kitűnt, hogy alig lehet tiszta anyagot kapni az elemzésre, miután minden ásvány, még a legtisztább kristályok is, nagy mennyiségű idegen zárványt tartalmaz, melyek az elemzés eredményét változtatják. Mai nap szükségessé vált már, hogy minden ásványelemzést annak górcsői vizsgálata előzze meg. Százakra megy azon ásványok száma, melyek górcsői vizsgálatából kitűnt,hogy tulajdonképen keverékek két, vagy még több ásványból, és így jogosan nem is tartoznak az egyneműeknek tartott ásványok közé, hanem föltéve, hogy nagyobb tömegekben fordulnak elő, a kőzetek közé. Fest, sept. 20. (A c z i m k é r d e a.) Ausztriában, mint látszik, a monarchia s a monarchia két felének czimkérdésével még mindig nincsenek tisztában, vagy nem is akarnak tisztába jönni s a magyar kormány is nagy mulasztást követ el, midőn az ügyre nem fektet kellő sulyt.Ma a képr.ház osztályai a többi között a Montenegróval kötött postaszerződést tárgyalták s elcsodálkozva vették észre, hogy e szerződés magyar fordításában e kifejezés is előfordul: „osztrák-magyar birodalom,“ ami nem létezik; minthogy azonban az eredeti franczia szövegben e szó áll: „m on a r c h ia,“ ezen a hibán, a magyar fordítás correctiója által, segíteni lehet. Botrányosabb a kormány-képviselő aláírása, mely így hangzik : „Adolphe chevalier de Lama, Conseiller superieur et directeur des i. r. postes en Dalmatie, comme representant du gouvernement i. etr. austro-hongrois.“ Mint ez aláírásból kitűnik, Láma úr tulajdonképen nem tudja, kit képviselt. A közös kormányt-e, az osztrák, ▼agy pedig a magyar kormányt, vagy az osztrákot és a magyart ? Az osztályok nagy része, s a közö. bizottmány ennek folytán visszautasíta am a javaslat elfogadását, míg ezen ügy nem rendeztetik. (A képviselőház VI. osztálya) vasárnap d. e. 10 órakor ülést tart. (A képviselőház tanügyi bizottsága) hétfőn d. e. 9*12 órakor ülést tart, melyben hitelesíti a kolozsvári egyetem felállítására vonatkozó jelentését. (A VII-ik bíráló bizottság) f. hó 17-én és 20-én tartott ülésében a hozzáutasított kérvények tárgyalásának következő sorrendjét állapította meg. László Imre Szentes városi képviselő választása f. hó 24 én és eshetőleg 25-én. Hammersberg Jenő Tolna megye színi kerülete képviselőjének választása sept. 3- án és eshetőleg oct. 1-én. Tarnóczy Béla nyitramegyei választása oct. 3-án és eshetőleg oct. 4-én fog a bizottság országházi helyiségében tárgyaltatni. A tárgyalás mindig reggeli 8 órakor kezdődik, igazgatási évre megszavaztatott. E kiadási többlet 322,853 ft kivételével, a rendes szükséglet rovására esik. Maga a közös hadügyminisztérium rendes szükséglete 7.183.704 ftnyi szaporodást mutat. E szaporodás okai általában két főosztályba sorolhatók. A nevezett összeg egyik felét az egyes igazgatási ágak költségeinek növekedése, így például a központi kormányzat (184,608), katonai földrajzi intézet (53,380), a katonai egészségügy (134,538), katonai vaspálya-testület szervezése (84,914), s más apró tételek emelkedése nyeli el. A nagyobb részt azonban maga a hadsereg békeállományának szaporítása veszi igénybe. Egyedül azon célra, hogy a sorgyalogság és a vadászcsapat évi jutaléka a törvényes három évi sorszolgálatot tettleg is kiszolgálhassa, a közös hadügyminisztérium összesen 3.761.511 fttal kíván többet, mint amennyi a tettlegesen szolgáló hadsereg számára ez évben megszavaztatott. Ezen tételt a minisztérium bővebb indokolással kíséri.A tettleges szolgálati idő ügye nálunk sajátságos gyakorlati megoldást nyert. A törvény kimondotta a tettleges három évi szolgálatot, s miután az évi újoncz-illeték körülbelül 092.000 főre van előirányozva, három év múlva az egész hadsereg békelétszámának mintegy 270,000 főre kellejutnia. Miután azonban az eltartási és felszerelési költségek csak mintegy 210,000 főnyi békeállomány számára vannak megszavazva, a minisztérium, hogy a megszavazott többséget túl ne lépje, kénytelen nagymérvű szabadságolásokhoz folyamodni,mi azután a tettleges szolgálati időt három évről tényleg két évre szállítja le. Még figyelemre méltóbbak e tekintetben azon adatok, melyeket a sorgyalogságra és vadászcsapatra vonatkozólag indokolásában a minisztérium felhoz. E fegyvernemek legénysége 580,000 főnyi hadi és 141,691 főnyi békelétszám mellett általában nem is két évi tettleges szolgálati időt végez, mig évenkint 9600 főnyi ujonczjutalék általában csak nyolcz hetet szolgálhat s igy a kezdetleges katonai ismereteket sincs alkalma elsajátítani. Egyedül ezen egészen hiányos kiképzést nyert katonák száma a tíz év szolgálati idő mellett 60,106 főre fog emelkedni anélkül, hogy szükség esetén megtehesse ama szolgálatokat, minekre számánál fogva alkalmas lehetne. A tettleges szolgálati erőnek fentebb említett szükségképein megrövidítése, eltekintve a legénységre háruló bajoktól, azon rész következménynyel is jár, hogy még a békelétszámhoz megkivántató altiszteket sem lehet kiképezni, s igy mind a legénység, mind az altiszti kar nem lesz olyan szakavatott. Pest, sept. 20. Az 1873. évi közös költségvetés előirányzata csaknem kilencz millió írttal nagyobb, mint azon összeg, mely a folyó