Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-26 / 222. szám
222. _________________Csütörtök, September 26 1872. _____________ 28. évi folyam. ^ Szerkesztési iroda: Kiadóhivatal: F Előfizetési feltételek* Hirdetések F’^vezienter» 7. 1zkm. i. emelet. Ferencziek-fcere 7. m. földszint | || ■■ Jk! 'ko U^s »fflintagy mint «leÉKCtéseV á. t*p ««.nemi rearetiUete minie* Alap anyagi rfa* Met« kfcfe- Mad* H _ '«p 1^1 Ijk BT B’* I fl 1 *«5» • • ff S^* ITT AOC WTV 4T ft»P »• intézendő. E -J8L— W — A- -JA— r,JPL. , frjfl X» «•« Wadi» partid kftttakflld*- ferciiea2civ.le.rv ■?. ns. ______ ' körüli p&u&Asok, hirdetmények) a w m felül£x«ti? havo^kfat 30 kr. . tv . .* jri m t? AB •ttiaotáa *x év folytán minta kflU^Udtk rkestW« (elSfintjei pén*. kiadás 1 ifi 1 I ».'iW Kim B 1 11 I * Umigm . . kezektől fogadtatnak el. . Q UJJUU JJU1 IX 1 Wi Sglttl HrtrtW Bírmentet,«. ].T*lok ottk.mert REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás. Octóber 1-sején új évnegyed kezdődvén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése sept. végén lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési árak: Esési évre..........................22 ft. Félévre...............................11 ft. Negyeüévr®........................5 ft fig kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. • Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek-terezdus alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, sept. 25. Az osztrák delegatió költségvetési bizottságának tegnapi ülésében Andrássy Gyula gróf legfényesebb parliamenti diadalainak egyikét aratta. A külügyminiszter csaknem másfél órán át szólt a monarchia politikai helyzetéről; beszéde a higgadt nyugalommal ítélő, elfogulatlan államférfin nyilatkozata, mely nagy, de világos és félremagyarázást kizáró vonásokban rajzolja a monarchia álláspontját s feladatait általában s viszonyait az egyes államokkal szemben. E beszéd nagyfontosságú politikai esemény, valóságos békemanifestatio, mely egész Európában annál megnyugtatóbb hatást fog kelteni, mert a nyíltság és őszinteség, melyet minden szava lehelt, szükségképen el fogja oszlatni azon kételyeket is, melyek gyanakvó kedélyekben az osztrák magyar monarchia külpolitikai czélzatai iránt netalán még fenmaradtak. A külügyminiszter első nagyszabású politikai enunciatiójára egy pikáns körülmény nyújtott alkalmat. A mi osztrák barátaink kíváncsiságának köszönhető az, kik úgy látszik, minden áron s mielőbb kertsék az alkalmat, hogy külügyi hivatalunk fejének szónoki tehetségében gyönyörködhessenek. Egymásután kiléptek a vita küzdterére, hogy a „begombolt“ minisztert nyilatkozatra bírják.Van der Strass kérdezte őt legelőször, mikor lesz kedve nyilatkozni. Hasonló kérdést intézett hozzá dr. Giskra, mire a miniszter azt válaszolta, hogy az általános kérdésekre legföljebb keveset mondó általánosságokban felelhet. Aki, mondá, felvilágosításokat kíván, határozottan formulázott kérdésekkel álljon elő. Dr.Giskra úr, úgy látszik,az ilyen válaszra is előre elkészült, s rögtön a kérdések egész hosszú sorával állott elő.Ezek legtöbbje fölötte kényes természetű; némelyik úgy van fogalmazva, mintha egyenesen arra lenne számítva, hogy a minisztert lépre vigye, s őt hamis helyzetbe juttassa, s valóban csak Andrássy gróf genialitásának sikerülhetett válaszait akként formulázni, hogy minden egyes kérdésre lovagias nyíltsággal megfeleljen, a nélkül, hogy e nyíltsága bármily irányban kényelmetlen következményeket vonjon maga után. A külügyminiszter beszédében, mint a szó mestere, mint a nagy eszmék embere jelenik meg előttünk, ő nála a beszéd tehetsége nem arra való, hogy eltitkolja a mit gondol. Nem gyakran beszél, de ha a szólás ideje elérkezett, szavainak meggyőződtető ereje, eszméinek magas röptű, de nagyon is practicus conceptiói döntő hatást gyakorolnak mindenkor. Szónoki tehetsége egész nagyságában nyilatkozott tegnap is. Nem ijedt meg a kérdések labyrinthjétől, melyet eléje állíttattak ; genialitása volt ama fonal, mely őt kivezette. Mindenekelőtt a monarchia életfeladatait körvonalazta s ebből bolgájának vaskövetkezetességével vonta le a külpolitikának szükségképen előirt czéljait s azon eszközöket, melyekkel e czél elérhető. A monarchia a múlt évtizedek harczaiban egymásután területi veszteségeket szenvedett, mert a terület oly nagy volt, hogy consolidatióját lehetetlenné tette. Elvesztette mindazt, mi fejlődését akadályozhatta, ami fejlődésében szükséges nem volt. Jelenleg a monarchia egy kikerekített egészet képez. Ezt kell minden áron fentartani, fejleszteni. A már meglévőből ép oly kevéssé szabad vesztenie, mint új szerzeményekre gondolnia. A területi nagyobbodás a monarchiára ma már nemcsak teher, hanem valóságos csapás lenne , mert közjogi szervezeténél fogva azt sem tudná, melyik feléhez csatolja a szerzeményt. Minden növekedés alterálná, kiforgatná az egyensúlyt a dualismusban, melyben a monarchia ereje és fenállásának biztosítéka rejlik. Így tehát maga a dualismus biztosíthatja szomszédainkat minden terjeszkedési szándékunk ellen, mert a területi növekedés — bármely felet érnek is, — szükségképen a dualisticus közjogi rend felforgatására vezetne. Fejleszteni saját erőit, fentartani a már meglevőt, nem gondolni területi nagyobbodásra — ez a monarchia külpolitikájának alapja, ez az alapgondolat, melyen Andrássy gróf egész tevékenysége nyugszik. Ez eszmét a gróf már múlt évi nov. 23-ki hivatalba léptét jelentő sürgönyében kifejezte, s hogy azt akkor a külhatalmak az osztatlan megnyugvás jeleivel fogadták, arról a vörös könyv első része kétségbevonhatlan tanúságot tesz. A monarchia ezen életszükségleteinek körvonalazásából, külpolitikájának feladatai is önként következnek. Andrássy gróf valóban elragadó ékesszólással körvonalazta e feladatokat. Fentartani a békét, a béke állandósága iránti hitet meggyökereztetni a társadalom minden osztályában, a földmivesben, mint a kereskedőben és tőkepénzesben, hogy minden polgár megnyugvással folytathassa napi munkáját, s a harczi viharok Damocles kardját ne lássa minduntalan feje fölött lebegni, fentartani a társadalomban az erős és nagy alkotásoknál nélkülözhetlen hitet,hogy a szorgalom eredményeit kalandos tervek nem veszélyeztetik; ezt tekinti Andrássy gróf külpolitikai feladatának. Ez volt eddigi tevékenységének czélpontja, s joggal mondhatjuk, hogy nem fáradt hasztalan. A közös monarchia népei teljes bizalommal látják erős kezeibe letéve a külügyek vezetését; ő a tartalék nélküli, az őszinte békepolitika személyesitője, kinek minden tette, minden szava a béke fentartásának újabb zálogául szolgál. Andrássy gróf e külpolitika eszközeit is találóan jellemezte. Meg kell győznünk a világot, hogy mint barátok megbízhatók, mint ellenfelek veszélyesek tudunk lenni. De mivel mindaddig, mig nem kényszerítenek reá,senkinek sem akarunk ellenségei lenni, egyelőre csak arról lehet szó, hogy régi barátainkat megbízhatóságunkról meggyőzzük s uj baráti viszonyokat alkossunk. Az őszinteség politikája, melyet Andrássy gróf inaugurált, határozottan és sikerrel törekszik e czélra. A külállamokkal már előbb fennállott jó viszonyok eddig legalább nem zavartattak meg, sőt egyik-másik jobban megszilárdult, ezenkívül új viszonyokat kötöttünk, melyek a legszebb reményeket nyújtanak a jövőre nézve. Andrássy gróf az egyes államokhoz való e viszonyokat specializálta, s különösen azok után, miket Oroszországról mondott, kétségtelen, hogy végkép eloszlatnia sikerült a múltakból maradt ama feszültséget, mely köztünk és északi szomszédunk között régóta fennállott. Ezek az eddig elért eredmények a külpolitika terén. Andrássy előde is azt mondta, hogy e feladatok képezik törekvéseinek végczélját, de míg ő csak mondotta, addig utóda tettekkel igazolta azt s a monarchia és a külállamok közt oly viszonyokat alkotott, melyek mindenkiben megszilárdítják a nemzetközi béke állandóságába vetett bizalmat. Andrássy gróf szavai még a kissé hitetlen osztrák delegatió költségvetési bizottságoban is megerősitették e meggyőződést, melyet azok a rendelkezési alapra kívánt összeg csonkítatlan megszavazásával fényesen manifestáltak. Fest, sept. 25. (Gr. Andrássy Gyula külügyminisztert), mint halljuk, a szultán a legnagyobb kitüntetésben részesítő, amely rendelkezésére áll. A szultán ugyanis gr. Andrássynak a nagy Osmanie-rendet brillántokban adományozta. (A magyar delegátió hadügyi albizottságában Ürményi Miksa interpellációt intézett a hadügyminiszterhez az iránt, várjon az altiszteknek a szolgálati idő eltelte utáni újjászerződését célzó rendszer kielégítőnek mutatkozik-e ? A hadügyminiszter válaszában érinti, hogy a lajtántúli tartományokban ez iránt 2 év óta törvény létezik, Magyarországon ily törvény nincsen, mindazonáltal a rendszer czélszerűnek bizonyult be és jelenleg a tényleges állományban 12.000, a tartalékban 14.000 újjászerződött altiszt van; továbbá kijelenté, hogy ép a magyarországi csapatoknál nagyobb a hajlandóság az újjászerződésre. (A magyar delegatió hadügyi albizottsága ma délután 5 órakor ülést tartott, melyben a határozatok fölötti bírálatot folytatta és a hadügyminiszter felvilágosításait legnagyobb részben megegyezőknek találta a múlt delegatió határozataival. Behatóbb tárgyalás és hosszabb eszmecsere támadt a múlt delegátiónak a csapatoknak hadkiegészítő kerületeibe, vagy azok közelébe való elhelyezése és az azon elhelyezés alapján készített területi divisió fölött. Az albizottság határozata előtt a hadügyminiszter az általa előterjesztett szó éli felvilágosításon felül részletes kimutatást adott : 1. Az állandó elhelyezési tervről; 2. A magyar újonczoknak az egyes ezredek és fegyvernemekhez való beosztásáról. 3. A tartalékintézeteknek és fölszerelési tárgyaknak a területi divisiók eszméjével összefüggő decentralisatio érdekében eddig tett és még teendő lépéseiről. A magyar delegatió meggyőződött arról, hogy a hadügyminiszter a megszavazott pénz erejéhez képest a delegatió határozatait foganatosította. Ugyanazon időben a magyar delegatió külügyi albizottságában ma Andrássy gróf több felvilágosítást adott, melyek érdemlegesen nem különböznek azoktól, melyeket tegnap a német delegatióval közlött. A költségvetés vizsgálata csak a holnapi ülésben veendi kezdetét. (A delegatiok befejezése.) Hiteles helyről vett értesülés szerint remélik, hogy a delegátiok október 15-kéig befejezik munkálataikat. (Az osztályok köréből.) A közonti bizottság ma d. u. 4 órakor tartott ülésen vette tárgyalás alá az osztályok által délelőtt elfogadott hat jelentését a pénzügyi bizottságnak. Az 1869. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről, — a közös pénzügyminiszter által 1870-ben létesített előlegszési hitelművelet költségeinek fedezéséről, — a közös hadügyminisztériumnak 1871-re engedélyezett 300,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről, — az osztrák-magyar Lloyddal kötendő szerződésről és a Ludovica-Akadémia fölszerelésére és az intézet 1872. évi fentartására pótlólag megajánlott összegek fedezéséről szóló jelentéseket a pénzügyi bizottság szerkezete szerint változatlanul elfogadtatott és erre nézve előadóul Széll Kálmánt választotta a bizottság. A kolozsvári egyetem felállítására s annak 1872 évi fentartására megszavazott póthitelről szóló jelentés tárgyalása elhalasztatott, miután az egyetem felállításáról szólójavaslat az osztályok által nem tárgyaltatott. Az I. osztály a kolozsvári egyetemre vonatkozón kívül valamennyi jelentését elfogadta a pénzügyi bizottságnak. A Lloydra vonatkozó czímére nézve azt határozta, hogy a „magyar-osztrák birodalom“ kifejezés „magyar-osztrák monarchiává“ változtattassék át a óhajtását fejezi ki, hogy az valahára állandóan használtattassék. A IV. osztály szintén nevezetesebb módosítások nélkül fogadta el ajavaslatokat. A Ludovica Akadémiára szükséges póthitel tárgyalása alkalmával, Lukács Béla indítványára, elfogadta az osztály, hogy a Ludovica Akadémia alaptőkéjéről s általában egész vagyonról az inventárium, illetőleg átadási okmány előterjesztessék, továbbá, hogy a tőkék kezelése, az országgyűlés, egy korábbi határozata értelmében, a pénzügyminisztériumra bizassék. A VII. osztály a Ludovica Akadémia pénzalapjait illetőleg szintén kimutatást óhajt. A VI. és IX. osztály szintén lényegtelen módosításokkal fogadta el ajavaslatokat. Előadók: I. o. Wodiáner Béla, IV. o. Kvassay László, VI. o. Molnár Aladár, VII. o. Eötvös Károly, IX. o. Hedry Ernő. Az L, IV., VII. és IX. osztályok holnap a nyilvános ülés után összeülnek , és pedig az I., IV., VII. és a VIII. is a kolozsvári egyetem tárgyában. (A III-ik bíráló bizottság a következő kérvényeket szokott helyiségében mindig 9 órakor nyilvános ülésben ügy érdemlegesen tárgyalni fogja : 1-er Buda város I-ső kerületében megejtett választás ellen beadott kérvényt f. évi September hó 28-án. 2-ér Mármaros megye Huszt kerületi választás ellen intézettet f. évi September 30-án. 3 or Az aranyosszéki választások ellen beadottat f. évi október hó 1 -jén. Kvassay László bíráló bizottsági jegyző. A balközép a főrendiházban. if ,-í ■ ̇ • i ■ ' Λ V. Pest, sept 25. Amire az ellenzék legvérmesebb reményei közepett nem számított, az neki véletlenül, úgy szólván, küzdelem nélkül sikerült. Mert ki hitte volna Tisza Kálmán táborában, hogy a balközép felirati javaslatának egy nevezetes tétele őfelsége színe elé kerüljön ? Pedig annyi már, mint megtörtént dolog. S ezen sakkhúzás sikerült a balközépnek nem a képviselőházban, ahol a kormánynak kisebb fontosságú esetekben leszavaztatása nem egyszer esett meg, hanem sikerült a mindig hű, de nem mindig éber fej rendűházban. Hasonlítsák össze olvasóink a balközép felirati javaslatának végpontját, amely a külpolitikáról szól, Keglevich Béla gr. módosítványával ugyancsak a külviszonyok tárgyában, és azt fogják találni, hogy a főrendek által elfogadott eme módosítvány, lényegileg egészen, nagy részt pedig szavaiban is egyezik Tisza Kálmán ide vonatkozó felrati passusával. Ettől csak azon kardcsörtető emphasisban különbözik, mely gr. Keglevich Bélát jellemezheti, s mely a dynastikus érzelmekben áradozó némely főrendi tagot a módosítvány elfogadására csábíthatá. Afféle „vitám et sanguinem“ hangzik át e módosítványon. Ilyen lélektani okok nélkül alig képzelhető,hogy a főrendek minden gyanakodást félretettek volna a tisztavérű baloldali tag indítványa irányában. Parlamentáris fölfogás mellett még így sem menthető, hogy nyomások nélkül magának a fölirati bizottságnak több tagja a fölirat szerkezete ellen szavazott. Várjon mit szólnak most, ha megtudják, hogy Tisza Kálmán javaslatára szavaztak? Fest, sept 25. A vöröskönyvről, melylyel gr. Andrássy most először fellépettt, több lap, már t. i. úgy látatlanban, igen kicsinylőleg beszélt. A mennyiben a hírlapíró és az oly olvasó közönségnek, mely mindig pikáns anyagot kér,álláspontja az egyedül mérvadó volna, annyiban ama gunyoros megjegyzések jogosultsága ellen nem sok ellenvetés tehető. Mind akettőt az előbbi időkben nagyon elkényeztették.Sokat és mindenfélét nyújtottak azelőtt nekik; lehet mondani, hogy akkor úgy látszott, hogy a vöröskönyv szerkesztésénél a birlapírói álláspontnak több engedményt tettek, mint amennyi tisztán politikai szempontból — a diplomáciai czélszerű álláspontról nem is szólva — indokolva volt. Még nem feledtük el, hogy a piroskötésű füzetek majdnem mindegyikének közzététele után hírek támadtak, hogy egyik vagy másik kabinet panaszkodott valami indiscretia vagy compromised felett, hogy reclamátiók vagy reeriminatiók hangoztattak , melyek valamely már papirosra tett eredményt még utólag is gyengítettek. Ezen egészen történelmi reminiscentia által gr. Beustnak azon érdeméből, hogy parliamentáris saldocontónkba ezen intézményt behozta, mitsem akarunk levonni. De az igazság még a hírlapírót is azon vallomásra kényszeríti, hogy a vöröskönyv múlt évfolyamai sokkal többet tartalmaztak,mint akármelyik diplomatiai levelezésgyűjtemény, melyeket London, Florence, vagy Párisban közzétettek.Mindenütt,ahol meghonosult e szokás, csak annyiban gyakoroltatott, hogy a kabinetek arra szorítkoztak, hogy nem tekintve a chronológiai rendet, mindazon diplomatiai levelezéseket,melyek a külpolitika valamely teljesen megoldott kérdésére vonatkoztak, teljes számban a törvényhozótestület elé terjesztették. Re bene vagy male gesta, előterjesztetett az anyag, mely valóságban ugyan történelmi értékkel bírt csak, de a törvényhozásra nézve eszköz volt arra, hogy megítélhesse, váljon a külügyi végrehajtó hatalom megfelelt-e feladatának és méltó-e a bizalomra ? És ezen elvet tartotta szem előtt gr. A nd rássy is, midőn elődének intézményét adoptálta. A vörös könyv szerkesztésénél tehát mérvadó volt az, hogy mit sem hallgassanak el, ami egy oly megoldott nemzetközi kérdésre nézve, melynél az osztrák-magyar birodalom directe részesítve van, a bírálathoz szükséges, de még más részről mit sem vegyenek föl, ami még függőben levő tárgyalásokra vonatkozik vagy kizárólagos összefüggésben áll egy szomszéd állam belügyeivel, melyeknek visszahatása a mi érdekeinkre, kötelességévé teszi kormányunknak, hogy bizalmasan, barátságosan jó szolgálatait felajánlja. Hogy ilyen közbelépés békés jellegét, a siker reményét azonnal elvesztené, ha a nagy dobra üttetnék, hogy az ily üvegház-diplomatia a kakabineteket az indiseret szomszéddal való közlekedésben kétszerezett tartózkodás és elővigyázatra kényszerítené, az oly tiszta dolog, hogy ezt bővebben fejtegetni felesleges. Biztos lehet tehát mindenki abban, hogy ha a vöröskönyvben nincsenek érdekfeszítő, „pikáns“ leleplezések, úgy ennek oka csak abban rejlik, hogy a külügyi hivatal főnöke nem tudja alkotmányos felelősségével megegyeztetni, hogy minisztériuma levéltárából oly okmányokat tegyen közzé, melyek amint nyilvánosságra hozatnak, a miniszter által képviselt ügynek nem használnak többé, habár a miniszter részére dicséretet is szerezhetnek. Ezenkívül még két dolgot akarunk megérinteni. Gróf Andrássy ügyvezetése alatt egy oly „nagy politikai kérdés“ sem oldatott meg alakilag, mely a birodalmat parancsolólag szólította volna sorompóba; egyszerűen azon okból, mert szerencsére egy ilyen kérdés sem merült föl. Ahol közvetlenül belevont érdekeinkről volt szó, mint a franczia kereskedelmi politikát illetőleg ; ahol a monarchia tekintélyének megóvásáról volt szó, mint például a romániai zsidókérdésben, vagy a tengerjogi kérdésben, ott a szükséges fölvilágosítások megadattak. Ez az egyik dolog. Másrészről meglehet, hogy Andrássy ügyvezetése alatt, mely most már közel egy évet számít, elég mozzanat volt, melyben diplomatikai képviselőink a külföldről fölszólíttattak, hogy az illető udvaroknál a bécsi kabinet tanácsainak és előterjesztéseinek meghallgattatást és nyomatékot szerezzenek, vagy hogy a szomszéd hatalmak kormányai, saját kezdeményezés folytán, kikérték külügyi hivatalunk nézeteit vagy közbenjárását. De ezen ügyek egyike sem — mert az ügyek nem alkalmazkodnak a delegációk egybehívási határnapjaihoz — lépett azon stádiumba, hogy megszűnnék az illető kormány belügyihez tartozni, és egyiékben sem — azt bátran lehet kimondani — vállalt el kormányunk olyan kötelezettséget, mely kötelességévé tenné, a törvényesen hivatott képviselőtestületek beleegyezését. Hogy az, ami itt átalánosságban mondatik, teljesen világos legyen, csak néhány politikai napi kérdést kell tekinteni, mint pl. a bolgár egyházi vitát, a római zárdakérdést, a Zvornik-ügyet, és megvan a mondottak illustrációja. Mindezen ügyekben a bécsi kabinet bizonyára szintén mondott bizalmas szót, de honnan vegye magának a jogosultságot, hogy ma, midőn ezen ügyek közül egyik sem érinti felelősségét, a közvetlenül érdekeltek rovására oly nyiltságot tanúsítson, mely további befolyását megbénítaná ? Ha ezeket meggondoljuk, arra jutunk, hogy a vöröskönyv „nem pikáns“ voltában kifelé való viszonyaink rendezettségének és sikerességének örvendetes visszatükrözését láthatjuk. Andrássy gróf politikájának az a nagy érdeme van,hogy a béke fentartása iránti rendületlen meggyőződést gyökerezteti meg, s aki meggondolja, hogy mily nagy mértékben hozzájárult ez a köztevékenység minden ágának sikeréhez, az meg fogja érteni az ily meggyőződés nagy jelentőségét, melyet a vöröskönyv tartalma csak megerősíthet. Aki a vöröskönyvnek okiratait figyelmesebben elolvassa, az azonfelül nem egy örvendetes benyomást nyer, így, hogy államunk szava a külföldön ismét súlyos befolyásban növekedett, hogy sehol sem hagyatik meghallgatlanul és megfigyeletlenül; hogy az anyagi érdekeket illetőleg is a német szomszédország oldalán haladunk; hogy azon elavult kereskedelmi politika szűkkeblű és veszélyes vert- leitásai alól emancipáltuk magunkat, amely alá Francziaországot újólag esni láttuk ; hogy külügyi képviselőink hozzászoknak ahhoz, hogy a kereskedelmi érdekek óvását és előmozdítását is feladatuknak ismerjék, és végre — ami több, mint személyi érdek, — hogy a külügyi hivatal jelen vezetőjének kineveztetése Európaszerte majdnem ugyanazon megelégedéssel üdvözöltetek, mint itthon, hazájában , Magyarországon. S ezek mind nem kicsinyelhető dolgok.S. Az osztrák delegátió költségvetési bizottságának 3. ülése. Szept. 25. Elnök: b. Pratobevera, jegyzők: dr. Wegscheide r, Kazdasch. A kormány részéről jelen varnnak : gr. Andrássy külügyminiszter, b. Holzgethan közös pénzügyminiszter, Hoffman külügyminiszteri osztályfőnök, Falke udvari tanácsos. Dr. van der Strass előadó azon kérdést intézi a külügyminiszterhez, vájjon hajlandó-e általánosságban, vagy pedig az egyes kérdések tárgyalása alkalmával a külügyi viszonyokra vonatkozólag felvilágosításokat adni. Ugyane kérdést intézi a miniszterhez dr. Giskra delegált is. Gróf Andrássy külügyminiszter mindenekelőtt azon nézetet fejezi ki, hogy a kül-