Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-04 / 203. szám

203. szán, Szerda September 4.1872. k‡»sztcai iroda: P«r*nCítak­­tsre 7. száni. I MN­ elit. , Up B/..-llejüi r­áiéi ÍIloth anbdM k&sl!•@. ¡. v •* inté?.›jun­e. Mrat satt '-lan Uválek oil Ismert Va-h-ViKI ftiffidUiíunk el. Kiuüó-liivatai: FWMcúfck-ier» «. as. ftldjifat A hf anyagi tinit Illeti kBtle­­ uinytk (etatiset&ii pénz, kiadás kuriül panassok, hirdetni tájék) a kezdö-hiratlinn intésendtfk.PESTI MPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek. Poétán küldve, v*g jy BmUpesten hárhol hordva resell it «ed ki­­»di» »gjlitt: 1 há&apra . . . I írt 86 to. t bóiiepr« . . . 6 „ 60 , • hónapra . . . 11 . ~ „ Ab e«ti kiadás postai ktaSakilldá­­•iitt falunUetá* hsvonfant 80 kr. »* sUisoUs u év toljtén Mind«« Muskw mihnéhtté, • aiuiek bánul? Mgjáa mnéxli­u, anxtetkar » bt­ebi *MajdUI IV» nlnl­utaf. Hirdetések szintúgy mint eiOSmeté^c I a KLÁDÓ-niTATAl (f«renalek»t«m ?. kHldend&r 23. évi folyam. Előfizetési felhívás „PESTI mWn Előfizetési Arak: Érést évre . . . . 22 ft. Félévre...................... lift Negyedévre . . . . . 5 ft 50 kr ■VT Külön előfizetési iveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 £rton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó-hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 m. alá küldendők. I „Pesti Napló*4 kiadó-hivatala. Pest, sept. 3. Üdvözöljük Magyarország egybegyült törvényhozását; kívánunk neki kitartást és sikert a munkához és mindenekelőtt kívánjuk azt, hogy működése járuljon hozzá a parliamentarismus meggyökered­­zése, s azon bajok és hiányok orvoslásá­hoz, melyeket eddig parliamentarismusunk felmutatott. Mi a békés fejlődést, a mérsékelt, de folytonos haladást akarjuk, s ennek al­kotmányos uton történő valósítására aka­runk, egy erős parliamentáris kormányt, compact liberális pártot s oly pártviszo­nyokat , melyek között a mindenható többséggel szemben ne álljon egy kor­mányképtelen ellenzék. Nemcsak a Deák-ptárttól függ, hogy e feladatokat megva­­ósítsa. A Deákpárt kötelessége az, hogy szenvedély­e elfogultság nélkül fogjon a munkához, hogy impozáns nagy többsé­ge ne tegye elbizakodottá, és hogy a tör­vényalkotásban soha se, feledje azt el, hogy egy országnak hoz törvényt, mely­ben nemcsak különféle nemzetiségek és vallásfelekezetek laknak, de melyben jobb és baloldaliak vannak. S a Deákpárt e téren oly lojalitással jár el, melynek a történelemben alig van párja. Oly fényes győzelmek után, minőket a választások felmutathatnak, a pártbeli sajtó alig ismert más feladatot, mint hogy a balközéppel ▼aló megegyezés esélyeit fejtegeté, s meg ▼agyunk győződve, hogy a sajtó e legá­­lis eljárása az orsz. párt körében a leg­élénkebb viszhangot kelti fel. Constatáljuk tehát most, az ülésszak elején, hogy mi nem leszünk okai annak, hogy ha a fenforgó pártellentétek még élesebb alakot öltenek, ha a képv­­ház tanácskozásainak nagy részét nem a nagy reformok alkotása, a törvényjavaslatok feletti objectív vita, hanem üres feleselge­­tés, vagy a szenvedélyek bódító zűrzava­ra veszi igénybe. A­mint a dolgok ma állanak, az sok részben a balközép elhatározásaitól függ. A szélsőbalról ugyanis mindenki meg van győződve, hogy rá nézve az ország­gyűlés megnyitása egyszersmind a botrá­nyok idejének megkezdését jelenti.Róla is is áll a mondás, hogy sem nem tanult, sem nem felejtett. A­mint ma megnyitá az országgyűlés megnyitásától való távol­­maradásának proclamatióját, úgy meg fogja újítani a közelebbi ülésekben arra vonatkozó tacticáját, hogy késleltesse a ház megalakulását, és tiltakozni fog az el­len, hogy a delegatio tagjai előbb megvá­lasztassanak, semhogy a képviselők iga­zolására kikötött 30 napi idő letelt. Tud­valevő, hogy mind a ház megalakulása, mind a delegativ tagjai megválasztatásá­nak késleltetése lehetetlenné teheti a bud­­getnek idejekorán való tárgyalását, s ha aztán a budget alkalmával folytatta­tok , a­míg csak a tüdők győzik, ez eddig szokásban levő perpatvar, el lehet érni azt is, hogy az egész téli ülésszak eredménye egyenes megtaga­dása lesz ama reményeknek, melyekkel az ország törvényhozása iránt viseltetik. De hát a szélső balnak nem kell a békés előhaladás Magyarországa ; nekik nem kell oly parliamentáris kormánygépe­zet, mely minden megrázkódtatás nélkül előre juttassa az ország ügyeit; az ő czéljuk a botrány és zűrzavar. Ily törekvéseknek akar-e továbbra is előmozdítóul szolgálni a balközép ? Eb­ben keresi kormányképessége föltéte­leit? Többre becsüli-e a botrányt, mint az ország javának komoly, férfias munka ál­­tali előmozdítását? E kérdések önkénytelenül tolulnak tollunk alá az országgyűlési ülésszak kezdetén, mert ezek megoldásától függ nagy részt az országgyűlés működése szintúgy, mint a többség által követendő egész eljárás. Ha a Deákpárt valaha an­nak biztosítását bírhatja, hogy a kisebb­ség a parliamentarizmust szintúgy védi, mint a többség, összes erejét nem kell megosztania a kisebbség elleni védelemre is, hanem azt kizárólag a tevékenység gyümölcsöző terére fordíthatja. Nem akarunk különben már untig va­riált dolgokat ismételni. Csak a helyzetet vázoljuk, a­mint az országgyűlés megnyi­tásakor tapasztalható. A pártok egy óriási választási förgeteg után találkoznak, mely felzavart minden szenvedélyt, s összeku­szálta a társadalmi életet is. A győzőket illeti első­sorban, hogy megfékezzék a szenvedélyt, s méltósággal élvezzék a győ­zelmet. A Deákpártban erre vonatkozólag nem lesz hiány. A Deák-párt a legkomo­lyabb szándéklatokkal fog a munkához, tenni akar sokat és reformjai szintúgy ki­terjednek az ország nagy és apró ügyeire, mint a törvényhozási tárgyalások módo­zatára. Száműzni akar minden idővesztege­tést, és nincs más kívánsága, mint hogy a­mennyire erejéből telik, hozzon be vi­szonyainkba rendet, s valósítsa mindazon teendőket, melyeket a haladó közművelő­dés és az ország szükségletei sürgetnek. Legyen ezen a téren az ellenzék a Deákpárt versenytársa. Legyen az ébresz­tő, mely minduntalan a valósítandó fel­­­­adatokra emlékeztet, és az ország tapsolni­­ fog neki és mi vele tapsolunk. De ha­­ minden reményünk ellenére az ellenkező­­ következik be, ha a reactió ismét föl­­­­emeli fejét: a Deákpártra azon kötelesség vár, hogy egész erejével megvédje az al­kotmányt és a parliamentarismust. S nem kétkedünk, hogy a Deákpárt ezt a felada­tot is erélylyel fogja teljesíteni. Pest, sept 3. (A Deákkor) mai értekezletén csak házi ügyeivel foglalkozott Juri József, a kör volt elnöke kijelente, hogy az elnökséget nem haj­landó újra elvállalni, s elnöknek Percsei Bé­la, a kör jegyzőjül pedig Széll Kálmán és Bu­­janovics Sándor választottak. Percsei Béla az elnöki széket a következő beszéddel foglalta el. Tisztelt képviselőtársaim ! Midőn igen megtisztelő­­bizodalmukból azon helyet elfoglalom, melyet a múlt országgyűlés tartama alatt a képviselőház egyik veteránja Just József képviselőtársunk (éljenzés) elisme­résre méltó buzgalommal és párthűséggel töl­tött be, legbensőbb tisztelettel üdvözlöm önöket elvtársaimat, és pedig úgy azokat, kiket vi­szontlátni, valamint azokat is, kikkel megis­merkedni ez alkalommal szerencsém van ; üd­vözlöm különösen, s az értekezlet nevében is a tisztelet és ragaszkodás egész melegségével pár­tunknak nagy érdemű vezérét, Deák Ferenczet. (Zajos éljenzés.) Istennek adunk hálát, hogy őt jó egészségben s erőben ismét körünkben tisz­telni szerencsések lehetünk; bölcsességébe s hazafiságába helyezett birodalmunknál fogva kérjük Őt, hogy ezentúl is vezetőnk, tanács­adónk legyen, s a haza javáért,óhajtjuk, hogy a mindenható öt, a pótolhatta a férfiút, sokáig, de igen sokáig éltesse ! (Zajos éljenzés.) T. értekezlet! A legközelebb véghezment választások folytán a többség ismét pártunk részén áll, még­pedig nagyobb mérvben, mint az a múlt országgyűlésen állott; a nemzet újból helyeslőleg nyilatkozott azon politika felett, melyet a Deákpárt vallott, s eléggé érthetőleg nyilvánul azon akarata, hogy a közdolgok inté­zését ezentúl is azon pártra kívánja bízni, mely az 1867-ki közjogi alapot létrehozta. De a nemzetnek nemcsak bi­zodalma, hanem várakozása is növekedett irányunkban. (Helyes­lés) az ország valódi szükségleteinek helyes felismerését s ezeknek megfelelőleg kor e czél­­szerű törvények alkotását várja tőlünk, fontos és nehéz feladat áll tehát előttünk, mely fokozott munkásságot fog igénybe venni. Hogy a munkásság sikeres is legyen, elkerül­­hetlenül szükséges, hogy önmagunk­ban azon egységet találjuk fel, mely a közműködést biztosítja ; ily egységet pe­dig, szerintem, semmi sem mozd­ít hathatósabban elő, mint a párttagoknak folytonos érintkezése, a párttanácskozmányoknak gyakori tartása: szükséges, hogy minden kérdés s tárgy, mielőtt a ház elé kerülne, tanácskozmányainkban vitat­­tassék meg behatóan, s minden részleteiben; szükséges , hogy a felmerülő differentiák itt egyenlítessenek ki , vagy legalább azoknak kiegyenlítése itt készíttessék elő. Bizton vár­hatjuk, hogy a tisztelt kormány gondoskodni fog, miszerint előterjesztései mindig oly időben adattassanak be,melyben ezek a pártok értekez­leteinek retortáin is keresztül vihetők legyenek. De azonfelül 1. értekezlet, a gyakori érteke­zés teremti meg azon egészséges pártfegyelmet, melyet elvégre is egy életrevaló párt sem nélkü­lözhet,de a­mely elég tért hagy fenn az egyéni nézetek érvényesíthetésére is. Ezen eredményeket várván,én folytonos érint­kezéseinktől, meg fogják nekem engedni tisztelt elvtársaim, hogy gyakran alkalmatlankodjam meghívásaimmal.s Csak arra kérem önöket,hogy tanácskozmányainkban minél számosabban részt venni, s engem azok vezetésében bölcs tanácsuk­kal támogatni szíveskedjenek. Fogadják végre hálás köszönetemet ezen ér­­demem feletti kitüntetésért, s legyenek meggyő­ződve, hogy azt kiérdemelni nemcsak legfő­b törekvésem, hanem egyedüli büszkeségem ís leend. — ajánlom magam további szives hajla­mukba. (Zajos, hosszas éljenzés.) Ezután szóba került a legközelebbi napirend, s a kör több házi ügye. A kör alapszabályai fel­olvastattak s ezek alapján a Deákkör újra meg­alakult. A Deákkörnek eddig 140 rendes tagja van. A képv.­ház elnökei és jegyzőire nézve a kör a szombaton d. u. 6 órakor tartandó ülésben fog megállapodni. (A miniszterek­ ma nem voltak jelen a Deákkör értekezletén, minthogy ugyanez idő­ben ő Felségéhez voltak meghíva. Azt halljuk, hogy az igazságügyminiszteri tárcza betöltésére vonatkozólag már létesült megállapodás. Egye­lőre P­a­u­­­e­r miniszter veszi át az igazságügy­­minisztérium vezetését, az új miniszter ő Felsé­gének Berlinből való visszatérte után fog kine­­veztetni. Képviselői körökben azt is hírlik, hogy minden ellenkező hír daczára, P­a­u­­­e­r minisz­ter átveszi az igazságügyi tárc­át, s Trefort lenne az új közoktatásügyi miniszter. Azt tud­juk, hogy K. E­ö­t­v­ö­s halála után első­sorban Trefort szólíttatott fel a közoktatásügyi tárcza elvállalására, de azt akkor nem fogadható el. Majdnem fölösleges hozzátennünk, hogy mi az említett hít megvalósulását tekintenők a fen­forgó tárczakérdések leghelyesebb megoldá­sának. (A horvát képviselők­ közül a 14 unionista a Deákkör tagjainak sorába lépett, míg a nemzeti pártbeliek mind a Deák, mind az ellenzéki körbe vendégekül vétették föl ma­gukat. (A k­é­p­v­i­s­e­l­ő h­á­z­ mostani összealkutá­­ban a legutóbbi háztól lényegesen különböző képet nyújt. Nagyon sok az új arcz és felette sok a fiatal ember. A Deákpártban mintegy 80 k­ép­viselő van, kik most első ízben a törvé­nyho­­zás tagjai. Ezenkívül vagy tíz „megfejelt“ van, képy.­házi műnyelven igy neveztetvén azok, kik régebben voltak képviselők, de legutóbb nem választattak meg, míg most ismét a törvényho­zás tagjai lettek. A fiatal emberek legnagyobb része a Deákpárt padjain ül; azokból a régi táblabírói alakokból csak elvétve látható a jobb­oldalon egy-egy, a legnagyobb rész ellenzéki. A „helyfoglalás“ a mai ülés előtt egy egy he­­ves­ jelenetre is adott ugyan okot; a legna­gyobb rész azonban megnyugodott a háznagy előzékeny gondoskodásában. Deák Ferencz és „törzskara“ a régi helyeken él; az ellenzék kö­rében is az „öregek“ régi helyeiket foglalták el. B. Sennyey Pál a középen ül, gr. Apponyi Albert ugyanott, mig gr. Péchy Manó a szélső jobbon foglalt helyet. E helyfoglalásból külön­ben mi sem következik, a Deákpárt szélsőjobb­ján ép úgy ülnek oly képviselők, kik magukat a liberális árnyalathoz számítják, a­mint a deák­­párti szélső­baloldalon a conservativ árnyalat néhány tagja ül. Egyáltalán, mint már említet­t A főrendiház) is, mint látszik, most sok­kal élénkebb lesz, mint a múlt ülésszakok al­kalmával. Nemcsak a „régi” főrendek jelentek meg nagy számmal, de az ifjabb nemzedék is , nem csak a conservativesy de a liberálisok is. Ez mindenesetre nagyban fogja siettetni a fő­rendiház reformját, míg másrészt a főrendiház tárgyalásainak az eddiginél sokkal nagyobb ér­deket nyújt. A főrendek körében is megindult már a conferentiázás, sőt szó van arról is, hogy a conservativ töredék külön clubot alakít. (A b a 1 k e z ó p) eddig még nem tartott érte­kezletet. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy be akarták várni a trónbeszédet, a másik pedig az, hogy Tisza Kálmán még nincs Pesten Ti­szát holnapra várják. A baloldal köreiben azt hírlik, hogy Tisza részt fog ugyan venni az el­lenzéki kör értekezletein, de a házban lábbaja miatt egyelőre nem jelenhet meg. (Kossuth Lajosról­ azt írta nem­rég néhány lap, hogy közelebb a balközép részéről Csernátony Lajos, a szélsőbal r­észéről pedig S­i­m­o­n­y­i Ernő tett nála látogatást. Az előbbi látogatásának az lett volna czélja,hogy Kossuthot az ország viszonyai s nevezetesen a szélsőbalról felvilágosítsa, míg Simonyi a szél­sőbal számára hozott haza tanácsokat s a többi között azt is, hogy ne lépjenek ki a képv ház­ból. E hírek már néhány nap előtt kerültek nyilvánosságra, s máig nem c­áfoltatván meg, valószínűek. (A képv­­ház kor­elnökéhez) kérvények eddig elő következő választások el­len érkeztek : Vojnics Barnabás, Csanády Sán­dor, Tardy Endre, Bittó Kálmán, Ernusst Sán­dor, Pólya József, Bazsó Lipót, Juszh Kálmán, Kemény István b., Pulszky Ferencz, Tavaszi Endre. ( (A ,,r­e­f­o­r­m p­á­r­t“) ma 3-án d. u. 4 óra­kor saját helyiségében értekezletet tartott, mely­ben a párt szervezkedésére vonatkozó alapsza­bályok megvitatása, melynek kidolgozásával, mint említik, Schwarcz Gyula bízatott meg , a jövő szombaton vagy vasárnap tartandó nagy értekezlet napirendjére tűzetett ki. A párt­hoz legújabban ismét két képviselő csatlakozott, kik m­egjelnésükkor a mai értekezleten élénk éljenzéssel fogadtattak. A főrendiház tagjai kö­zül is többen hozzászámítják magukat. (A c­z­á­r a kozákok k­ö­z­t 1t.) Az orosz „Invalid® szerint a czár m. 22-én meglátogatta Novocserkaszk városát, a doni kozákok ezen főhelyét, mely alkalommal megköszönjön a jó fogadtatást, a tiszti karhoz intézett beszédé­ben egyebek közt ezen szavakat is mondta : „Adja az úr isten, hogy ne legyen szükség önök drágalátos vérét újólag ontani. Jelenleg semmi­féle veszélyt nem látok ránk nézve. A békének nagyobb biztosítása végett elhatároztam egy utazást tenni külföldre, s remélem, hogy az ránk nézve nem lesz eredmény nélkül. De ha szük­séges lenne, meg vagyok győződve, hogy első felhívásomra a doni hadsereg előbbi készség­gel s egyetértéssel sietni fog a haza védelmére. Megjegyzendő, hogy a czár a Novocserkaszk­ban tartott nyilvános beszédek közben, melyek egyébiránt politikai színezettel nem bírnak, a trónörököst, mint a kozák hadsereg ottomanját. * «PESTI NAPLÓ“ TÁRCZAJA. , Amerikai állapotok. — A „Revue des deux monden “-bál. — Politikai tekintetben sajátságosabb nép az amerikainál aligha létezik. Sajátszert­ viszo­nyaik, még sajátszerű­bb alkotmányuk s azon közszellem, mely ott uralkodik, kiváló érdeket kölcsönöznek a nép politikai életének. Minden amerikai, mint késs politikus szüle­­tik, s­ a­mi őt nemcsak a közszolgálat terén, ha­nem bármily szerény magánkörben lelkesíti, mi vágyainak könnyen elérhetni képzelt netovább­ját képezi, az a köztársaság elnöksége. S e vá­gyat minden amerikaiban feltalálod, ki csak némileg hajlamot érez megában a­­közügyek iránt. Pedig mily nehézséggel, mennyi bajjal jár ■álak a legközönségesebb politikai műveltség megszerzése ! Az elemi iskolák elő sem készítik tanulóikat ezen ismeretekre, a középiskolák an­nál kevésbé, h igy az amerikai tanuló kénytelen külön tanfolyamokat hallgatni. S ily oktatásra az amerikai szülők nagyon ritka esetekben költenek. Dolgo­zék a fiú önmaga, saját erején böl készítse elő önmagának az utat, biztosítsa kési munkájával saját szerencséjét, s ezen elv annál szigorúbb alkalmazást talál náluk, mert önmaguk is saját emberségüknek köszönik leg­inkább anyagi helyzetüket. így azonban meg­történik, hogy a tanuló reászorul szán mester­ségre, melyet gyermekkorában tanult, s azzal keresi meg azon költségeket, melyek tanulmá­nyainak folytatására képessé teszik. Mis a kérai munkát megtaláljuk Amerika leg­kitűnőbb államférfiai életirataiban. Douglas, Flamorre, Lincoln, Johnston , annyi mások­ként munkájuk árán szerezték meg politikai­­ műveltségüket. S nincs igaztalanabb szemrehá­nyás, mint aa vala, midőn egész Európa gúnyol­­l­va hangoztató, hogy Amerika egy szabót, egy asztalost ültetett az elnöki székbe. Nem műhe­lyükben keresték fel Lincolnt, Filmorre-t s a töb­bieket polgártársaik, hogy az ország legnagyobb méltóságával ruházzák fel, hanem felismerték őket a hadsereg, a diplomatia, a törvényhozás s a legmagasabb hivatalok körében, hová ön­erejükből emelkedtek fel s vívtak ki maguknak tiszteletet parancsoló állást. Az észak-amerikai egyesült államok elnöke mindig kitűnő ember a közügyek egyik vagy másik terén. Sajátságos, hogy viszonylagos kitűnőség bár­mely téren sokkal előnyösebb az elnökségre nézve, mint absolut felsőség ; az amerikai de­­mokratiát nem jellemzi a mi modern demokra­­tiánknak önmagát elragadó lelkesülése vala­mely tehetség iránt; lehet az ösztön, de lehet az okoskodás kifolyása is. Az elnöki jelölt, ha kitűnő szónoknak, ügyes politikusnak, s erélyes kormányzó­ tehetségnek mutatta magát, ha nagy néptömeget szerzett magának, egyszer a kor­mányra jutva, — így okoskodnak ők — kivon­hatná magát a párt irányadó befolyása alól, melytől hatalmát nyerte, és saját akaratát tenné irányadóvá. A nagy ember dicsősége és hírneve tetszik a tömegnek , de személyisége mindig gyanúsnak tűnik fel előtte. Az amerikaiak nagy embereiket minden lehető kitüntetéssel halmoz­zák el; minden alkalm­at felhasználnak, hogy szenvedélyes tüntetéseket rendezzenek dicsőíté­sére,­­ de azért nem választják meg a köztár­saság elnökévé. Az előkészítő gyűléseken, me­lyek minden negyedik évben tartatnak, az álla­mok küldöttei udvariasságból fel szokták írni szavazó­jegyeikre az ország legnépszerűbb em­berének nevét. Ez, ugyanólyán, hagyományos szokás. De legfőbb gondjuk azután az, hogy e legnépszerűbb ember ne kapjon annyi szavaza­tot, mennyi elnökké választatására szükséges. Ezen idő alatt a többség vezérei megállapítják a már előbb ezen állásra kiszeme­l egyénnel a jövő közigazgatás részletes tervezetét. Ez meg­történvén, a népszerű férfiak nevei eltűnnek a szavazójegyekről, s a kiszemelt egyén neve hra­­tik azokra, ki az egyezkedés folyama alatt bizo­nyára meggyőződött a­felől, hogy az egyesült államok elnöke csak uralkodik, s pártja az, mely kormányoz. Az alkotmányt megtámadni, s annak alapját, s jelenlegi érvényét csak távolról is kétségbe­vonni egy pártnak sem jut eszébe, bár nagyon kevés logika kell annak bebizonyítására, hogy egy 1776-ban kötött szerződés, mely az atlanti óczeán partjának egy csekély szögletébe vonult maroknyi nép viszonyait szabályozta, 1872-ben nem kötelezi e nép 30 millió főnyi utódjait, kik a fél világot birtokolják. De az alkotmányt meg­támadni hazaárulás volna, még ily indokolt ala­pon is; és­pedig azért, mert e régi szabadalom­­levél, melynek szelleme tényleg változik, anél­kül, hogy betűjén változtatni kellene, és úgy megfelel az új amerikai nép társadalmi és poli­tikai szükségeinek, mint megfelelt száz évvel ezelőtt az első angol gyarmatok érdekeinek. E szerződés kimondja elvileg a jogok és köteles­ségek egyenlőségét mindenkire nézve. Alkotmányuk a törvényhozás tekintélyén és hatalmán alapslik ,s a végrehajtó hatalom a le­hető legkisebb mértékben van a kormány ke­zeiben. A szabaddá és souverainné decretált állampolgár, átruházza e minőségét az általa választott képviselőre, d­e képviselők összesége képezi a souverain nemzetgyűlést, s a congres­­sus hivatása vagy közvetlenül, vagy jog­átruhá­zás útján a souverainitás jogait gyakorolni. A végrehajtó hatalom egy elnökre ruháztatott, ki minden négy évben választatik; alatta áll a köz­élet minden terén kezdeményezési joggal felru­házott képviselő-testület, mely két évre válasz­tatván, diktátori hatalommá nem fajulhat; mel­lette áll—mint mérséklő elem­—a senatus,mely­nek mandátuma hat évre terjedvén, kétszer áll uj elnökkel, s három ízben uj képviselettel szem­ben. Ezen tervezet szelleme élteti a szerződés holt betűjét. . 7­­ A köztársaság mai alakja, a mi a területet illeti, az 1847-ki mozgalmakból veszi eredetét. Ezen­ időben lépett be az amerikai társadalom­ba mint új elem, a katonaság. Ez időben kezd­ték a fegyvereket tökélyesbíteni, újak feltalálá­sára vetették magukat, s eljöttek hozzánk Eu­rópába tanulmányozni a háborút. Midőn azután már jól megtanulták a hadjárat fortélyait, mi­dőn már elsajátíták az újabb katonai tudomá­nyosság vívmányait, nem lévén ellenséges szom­széd nép­ határaikon, önmagukon s egymás kö­zött próbálták meg Európában gyűjtött ismere­teik alkalmazását. A Déli­ Államok, melye­k Texas, California s a csendes óc­eán területeinek elfoglalása óta az Egyesült­ Államok központját képezték, a­helyett, hogy azok legszélsőbb ha­tárait jelölték volna természetszerűleg, területi nagyobbodásuk folytán nagyobb befolyást is­­igényeltek maguknak a közügyek vezetésére, s elárasztották a szerzett területet rabszolgákkal. Az északiak ezt azzal viszonozták, hogy előse­gítették a rabszolgák megszökését, a a szövet­ségi törvény ellenére vonakodtak azokat ki­szolgáltatni. Ez időben végződött Buohanan elnöksége, mely a két nagy párt egyezményé­nek kifolyása volt. Utána Lincoln, a rabszolga ellenes párt jelöltje választatott meg a köztár­saság elnökévé. Ez nyílt hadüzenet volt a rab­szolgaság intézménye ellen. A Déli-Államok sa­ját területükön belül , állami önállóságukra hivatkoztak, az Északi-Államok a kor követel­­ményeire.És kitört a háború, mely a déliek , leigázásával végződött. Három millió rabszolga melyek tartását az alkotmány biztosító a déli­eknek, szabaddá tétetett. Ezzel az 1776-ks al­kotmány tényleg megsértetett, da ez volt a nép akarata, melynek a congressus kifejezést adott, a­hol a 24 győztes állam képviselője ült. A háború az amerikaiaknak 13 milliárd frankba került. Az arany elveszti relatív érté­két, s minden czikk emelkedett, a­minek vis­szahatását ma is érezzük Európában, de az or­szág roppant gazdagsága helyrehozá a háború által ütött sebeket, s mi Amerika a hatalom, fény, és erő tetőpontján áll. Az egyesülés azóta Észak és Dél között me­gtörtént s az amerikai nép saját beléletének rendezésén és állami léte­lének megerősítésén működik lankadatlanul. Az Egyesült államokban a respublica azóta az egész nép nemzeti és jogos kormánya. Nem a meglepetettség eredménye, nem kisegítő eszköz az ott, hanem az egyedüli kormány­forma, mely a nemzet politikai, anyagi és szellemi szükségleteinek megfelel. Mindenütt, hol hasonló területi, nemzetiségi, művelődési vi­szonyok vannak, csak e kormányforma alkal­mazható sikerrel és állandóan, a­hol az említett feltételek csak részben vannak meg, a köztár­saság fölállítása ke­és sikert ígér. A latin faj volt az kétségtelenül, mely legelőször kísérli meg életbe léptetni a köztársasági kormányfor­mát, de öröklött nemzeti intézményeik, köz- és magán erkölcseik nem igen kedveznek ezen in­tézmény megszilárdulásának. Az amerikai tár­sadalom tisztán demokratikus. Európában azon­ban általában majd minden nemzet nékülözi azon elemeket, melyek egy hatalmas demokratia fej­lődését biztosíthatnák. Az európai államok pol­gárainak legnagyobb része demokrata, ha nem önmagáról van szó,de aristokrata marad örökké, ha saját személye forog szóban. S e népek hagyo­mányai még nagyobb ellentétben állanak a respu­ták, a képviselők nagy számmal jelentek meg, s mindjárt az ülésszak kezdetén nagy élénkség uralkodik a képvé­ház termeiben szintúgy, mint a club-helyiségekben.

Next