Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-10 / 208. szám

Ezután szóba került a delegatió tagjainak vá­lasztása. Az értekezlet egy tagja által ajánltatott an­nak kipuhatolása, vájjon a baloldal hajlandó e a delegatióban résztvenni vagy sem ? Az értekezlet abban állapodott meg, hogy mi­után a baloldal régebben határozottan kijelenté, hogy a delegatióban nem vesz részt, s miután jelenleg semmi adat sem bizonyítja azt, hogy megmásító abbeli határozatát, s a baloldal erre vonatkozólag semmi nyilatkozatot sem ten, baloldali tagokat ezúttal sem candidál a delega­­tióba, s megal­apítá a Deákpártból választandó tagok névsorát.A hi­r minden határozatát Deák F­e­r­e­n­c­z indítványára hozta. (A magyar országgyűlésen levő h­orvát képviselő­k­, mint az „Obzor” jelenti, k­ilen clubot alapítottak. Ez meglehet, de e mellett az unionisták a Deákkör rendes, a nemzetiek pedig a Deákkör vendég­­tagjai. (A szerb ügyekben) történt kir. elhatározásokról „Szrbski Národ“ így ír: A megértett görög keleti szerb egyház jaj­­kiáltása a király trónjáig ért a szerb nép baja meghallgatása talált, és Sztojkovits adminisz­trátor felmentetett azon helyről, melyike soha nem volt való. Nagy köszönet a koronának érte, hogy a szerb népet megszabadította azon lidérettől, mely azt három éven át kínosan ny­omta és foj­togatta, köszönet a kormánynak, hogy eltávolí­totta azon embert, ki gyengesége és alattomossá­gával oda vitte a szerb népet, hogy csaknem tévutakra tért, hol a korona s az ország iránti évszázados hőségét bemocskolhatta volna. A nehéz kísértések napjai és órái elmúltak és tova­illantak. Bár csak soha ne vette volna ke­zeibe Sztojkovits püspök egyházunk ideiglenes kormányzatának pálczáját! (A fusióról az „A­lbin­a.“) Az „Albina“ szerint a fusióra vonatkozó törekvéseknek fő- és alaprugója a „nemzetiségek“, mert Ma­gyarországnak nem magyar nagy többsége van arra kárhoztatva, hogy az 5—6 milliónyi ma­­gy­art, a tulajdonképi vezetőket s ezek „bojár­jait"­ szolgálják, kik a nép nyakán a zsarnokság jármát oly soká fenn tudják tartani. Ezáltal a balközép elégtételt szolgáltatna a jobboldal ellen eddig intézett piszkolódásaiért s a jobboldali törvény­teleti­ségeket utólag szentesítné : valami­revaló tisztességes ember, vagy párt — tolva­jok, kamaszok társaságával — nem szövetkezik. (Így szól e nyomor­ult lap, és sorait csak azért nyomatjuk le, hogy megkérdezzük, várjon a sajtószabadság nálunk arra való, hogy ily hangon beszéljenek a törvényhozásról ?) ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A főrendiház mai ülésében megválasz­­tá a delegáció tagjait ; a képviselőházban az osztályok jelentései terjesztettek elő az igazolásokról. E közben egy kiválóbb em­lítésre méltó mozzanat is történt. A szél­sőbal részéről egy szónok ugyanazon kérdéshez többször is akart szólani, s a korelnök azon nézetben volt, hogy a ház még nem lévén megalakulva, házszabá­lyok nem léteznek s a kérdésekhez min­denki annyiszor szólhatja hányszor tetszik. E tan elfogadásával akár hetekre lehetne megakadályozni a ház megalakulták Deák Ferencz is egész erélylyel szólalt fel e tan ellen, mely felszólalást a balközép is helyeslésével kisérte. A ház megalakult s holnap megtörténik az elnökség s a jegyzők megválasztása. szági régészeti és történelmi társulat tervezésé­nél és megalakulásásánál irányadók voltak. Egy másik kérdés szintén felmerülhet, a­mely némi helyreigazítást igényel. Társulatunknak régészeti és történelmi c­ége ennek tudományos színezetet kölcsönöz, és lehetnek igen nagy szá­mú jó érzésű hazafiak, kiket a csatlakozástól az álszemérem visszatartóztat , kik a tudomány egyik, v­agy másik ágával csak kedvelésből fog­lalkoznak a nélkül, hogy szaktudósokká válná­nak, s ezért a társulathoz hozzájárulásukat, vagy ebbe beolvadásukat fölöslegesnek tartják. Ezen hazánkfiainak már magában azon körül­mény, hogy önként csatlakozó társulat, nem pedig egyes szakférfiak, vagy szobatudósok ka­rolják ii­­ a tudomány körébe vágó ügyet, bi­zonyítván­yul szolgálhat arra, hogy nem tudomá­nyos készültsé­gű, hanem csak­is tudományos tö­rekvő­s társulattal állanak szemben, és alapsza­bálynak 6. §-a világosan mondja, hogy minden tört­net és régiség kedvelő taggá megválasztat­­hatik. E szeri­t a súly nem a tudományos kép­zettség­e, hanem a kedv­­lé­re van fektetve. Ne a világhírű szent Peter kupola tervezőjé­hez Michel Angeléhoz, hanem azon napszámo­sokhoz hasonlítsuk magunkat, kik a csodálatos tervet életbeléptették. Legyür­k evező köz­legényei azon hajónak, mely Columbus előtt a felfedezett új világ cso­dáit feltárta. Igaz Mich­el Angelo és Columbus lángo­re, mely után indulhatnánk, hiányzik kö­zöttünk, de ha honszeretetünk mellett a fáradsá­got és a tőlünk kívánt csekély áldozatot nem kimé­jtik, úgy azon üdvs­­zólt, melynek kör­­vonalai az immár felsőbb hatóságilag helyben hagyott alapszabályainkban letéve vannak, bi­zonyára elérni fogjuk. Ezen alapszabályok értelmében, mint a dél­­magyarországi régészeti és történelmi társulat ideiglenes elnöke a tag urakat a mai közgyűlés­re egybehívom s midőn a legszivesebben üdvö­zölni szerencsém van, egyúttal fölkérem, hogy megalakulásunk után társ­ulatunk eddigi ideigle­nes vezetését megszüntetve, a társulat kormány­zatát az alapszabályok értelmében véglegesen megválasztan­dó közegek kezébe átruházni, s azután még társulati ózdijainkkal szoros kap­csolatban levő némely dolgok iránt intézkedni méltóztassanak. n. A főépv. ház sept. 6-án tartott üléséből. Az osztályok által igazolt képviselők névsora a következő : Az I. osztályban: Csiky Sándor, Degen­­feld Lajos gr., Fáik Miksa, Földváry Mihály, Gaál Mihály, Gozman János, Hedry Ernő, He­gedűs János, Helfy Ignácz, Hoffmann Pál, Hol­­lán Ernő, Hradszky Antal, Karuch József, Mat­­kovics Tivadar, Matuska Péter, Máriássy Kál­mán, Mihályi Péter, Nagy György, Nedeczky István, Nemes Sándor gr., Ocskay István, Oláh Gy., Schüller J., Szathmáry K.,Szentimrey Elek, Szepesy Gy.,Szilágyi D., Szirmay O., Szombathe­lyi Gy.,­­Tisza Kálmán, Tisza Lajos (Küküllő­­megye alsó kerület), Tóth Kálmán, Krajcsik Alajos, Vajda János, Zsedényi Ede, Varga Já­nos, Benedikty Albert s a következő horvát képviselők : Brlic Ignácz, Erdődy Rudolf gr., Modics László. Kérvények adattak be a következők ellen : Goda Béla, Domahidy István, Galgóczy Sándor, Tavaszy Endre. Nem felelnek meg a törvény kellékeinek a következő képviselők választási jegyzőkönyvei: Eszterházy István gr., Schreiber Frigyes, Thas­­sy Miklós és Tisza Lajos. A II. osztályban : Csemeghy Károly, Csengery Antal, Degré Alajos, Dobay Antal, J­uka Ferencz, Döry József, Eördögh Frigyes, Éber Nándor, Farkas Elek, Farkas Gyula, Fiszt Imre, Festetics Pál gr. Fillenbaum Fe­­rencz b., Forgách Antal gr., Hajós János, Hal­ler Ferencz, Karácsonyi Guido gr., Kassay Ig­nácz, Kautz Gyula, Kállay Ákos, Kubinyi Ár­pád, Matits János, Máriássy Endre, Nikolits Nándor, Sennyey Pál b., Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, Szemző János, Szentmiklóssy Pál, Szilvay Károly, Sz­uha Benedek, Uhlarik János, Urbanovszky Ernő, Ujváry Lajos, Vass Sámuel gr. Wodianer Béla b., Jakits Antal, Mis­­katovics­­József, Voncsina Iván. Kérvény adatott be a következők ellen : Csil­lag László, Eötvös Károly, Erneszt Sándor, Slammersperg Jenő, Wodianer Albert. Dörr Samu képviselő jegyzőkönyve nem bir a törvény által meghatározott kellékekkel. A III. osztályban: Bothos Kálmán, Bömb­es Gyula, Bronnerberg Mór, Csáky Gyula gr.,Cser­­nátony Lajos, Csiky István, Dániel Pál, Dál­­noky Barna, Dulovits Ernő, Eöry Jenő, Föld­­váry János, Győrffy Gyula, Gáspár András, Hajdú Ignácz, Horváth Lajos, Horváth Mihály, Horváth Sándor, Kazinczy István, Korizmics László, Kuhinka István, Matolay Etele, Máttyus Arisztid, Mednyánszky Dénes b., Mocsonyi Sán­dor, Oláh Miklós, Ónossy Mátyás, Petrovay Ákos, Simonyi Ernő, Szilády Áron, Szmrecsá­­nyi László, Szomjas József, Tormá­sy Mihály, Tóth József, Horváth Péter, Kreszits Miklós, Juszt Dragutin. Kérvények adattak be : Apponyi Albert gr., Csernovits Péter, Házmán Ferencz, Houchard Ferencz, Molnár Aladár, Szentpály Jenő válasz­tása ellen nem felelnek meg a törvény által kí­vánt kellékeknek a következő képviselők választási jegyzőkönyvei: Ketz Károly és Toszt Gyula. A IV. osztályban: Bánó József, Bárczay József, Becse Antal, Beliczey Rudolf, Beniczky Ödön, Beniczky Gyula, Beöthy Algernon, Bog­dán Vincze, Buday Sándor, Stujanovics Sándor Csotta János, Dániel Béla, Dekány Gusztáv, Ghyczy Dénes, Giczey Samu, Halassy Gyula, Havas Sándor, Lehoczky Egyed, Tolnay Ká­á­roly, Madasi Károly, Majoros István, Majthény Bálint, Milkovics Zsigmond, Nehredeczky Sán­dor, Perényi Zsigmond, K. Petrik Gyula, Pri­­leszky Tádé, Radó Kálmán, Szende Béla, Tóth Bálint, Trifunácz Sándor, Vukovics Sebő, Zm­es­­kál Mihály, Ivanovics Brankó, Krsnjavics Mir­­kó, Zsivkovics János. Kérvény adatott be Batthyány Zsigmond gr., Domahidy Ferencz, Elek Gábor, Eder Ferencz, Majthényi Dezső, Pauser Tivadar Péchy Jenő, Popesku Elek ellen. Mangesius Károly választási jegyzőkönyve nem felel meg a törvényszabta kellékeknek. Az V. osztályban: Almássy Sándor, Batta Andor, Beöthy Lajos, Bocsánszky Adolf, Boer Antal, Bonis Döme, Brezovay László, Csanády Sándor, (Bihar megye Berettyó) Csá­­volszky Lajos, Dimitrevics Milos, Divald Adolf, Dobsa Lajos, Hodossy Imre, Hunkár Mihály, Hunyady László gr., Ibrányi Lajos, Irányi Dániel, Istóczy Victor, Ivánka Zsig­mond, Jendrassik Miksa, Kendeffy Árpád, Ke­resztes István, Körmendy Sándor, Lukács Béla, Major Pál, Marx Antal, Palkovics Károly, Papp György, Patrubány Gergely, Péchy Tamás, Pulszky Ágoston, Radocsa János, Schwarcz Gyula, Szávy József, Takács Lajos, Tarnóczy Gusztáv, Tisza László, Kraljevics Béni, Mrazo­­vits Mátyás, Pejacsevi­c Péter gr. Kérvény adatott be a következők ellen : Baldachy Antal, b. Csanády Sándor (Hajdu- Szoboszló) Pólya József, Popovics Jenő, Pulszky Ferencz. Rázsó Lipót választási jegyzőkönyve nem fe­lel meg a törvény által követelt feltételeknek. A VI. osz­tá­l­y­b­an : Bánffy György gróf, Beöthy Ákos, Berchtold Arthold gr., Bésán Mi­hály, Bittó Béli, Bittó István, Berényi Ferencz gr., Brogyányi Vincze, Cséry Lajos, Eitel Fri­gyes, G­­ófalvy Albert, Harkányi Károly, Joa­­novits György, Karassiay István, Kasper Mi­hály, Károlyi Gyula gr., Kegle­ndi Gábor gr., Kégl György, Kiss Lajos, Lukácsy Béla, Luk­­sics Bódog, Mocsonyi Antal, Paczolay János, Papp Lajoss, Péchy Manó gr., Ráday Gedeon gr. Rátonyi János, Rudics József br., Lehmausz En­­dre, Semessey Albert, Sípos Orbán, Siskovics Tamás, Zsitvay József. Kérvények adattak be: Bittó Kálmán, Szeni­­czey Ödön és Lükő Géza ellen. A VII. osztály­ban: Bakcsi Ferencz, Bu­da Sándor, Buzinkai Pál, Dedinszki József, Földvári Miklós, Trauschenfels Emil, Fröllich Gusztáv, Gull József, Gubodi Sándor, Gorove István, Huszár Imre, Janicsák­ Sándor, Kállai Ödön, Kálnoky Pál gr., Kemény Gábor b., Kiss Miklós (kecskeméti), Kovách László, Lészai Jó­zsef, Lónyai János, Lónyai József, Madarász József, Medoyánszki Sándor, Molnár Antal, Molnár György, Muszlai Sándor, Radvánszki Károly, Ranicker Jakab, Ragályi Gyula, Ragá­lyi István, Lázár Miklós, Schafer Frigyes, Stei­ger Gyula, Stoll Károly, Szabadhegyi Antal, Szitányi Bernát, Varró Sámuel, Zámori Kálmán, Muzler József, Bogulics János, Tombory Iván, Wächter Frigyes, Borb­a Zsigmond. Kérvény adatott be: Kemény István b.,Maxi­movits Miklós, Tornóczi Béla és Vályi János ellen. A VIII. osztályban: Barcsay Ákos, Bo­­bory Károly, Bohus Zsigmond, Császár Bálint, Dániel Ernő, Deák Ferencz, Érkővy Adolf, Horváth Boldizsár,Horváth Elek, Hodossn Imre, Horváth Károly, Jankovics Miklós, Janicsáry Szilárd, Jeney József, Kármán Lajos, Kemény Mihály, Kerkapoly Károly, Kiss János, Kiss Miklós (zab­rai) Kozma Pali hér, Lipthay Béla br., Lónyay Menyhért gr., Molnár István, Ro­mán Sándor, Lib­onyi Lajos br., Trefort Ágos­ton, Vécsei Oláh Károly, Vécsey József báró, Vecsey Tamás, Vidacs János, Vid­y Gusz­táv, Zmeskál Zsigmond, Khuen Henrik gr., Lábass Antal, Mihaj­lovits Dragotin, Makray László, Fábriczius Károly. Kérvény adatott be: Balogh János, Bogyó Sándor, Csaba Gyula, Csipkés Lajos, Guitner Gyula, Kardos Kálmán és Zichy Imre gr. ellen. Nem felel meg a törvény által kívánt feltéte­leknek Kapp Gusztáv, Laksenstein Albert és Szakál Albert választási jegyzőkönyve. A IX. osztályban: Zobel Albert, Déky Lajos, Eder István, Ghyczy Kálmán, Horánszky Nándor, Horváth Döme, Jurka Bazil, Just Jó­zsef, Kemény Kálmán b., Kosztolányi Károly, Kvassay László, Lejthényi György,Lipovniczky Sándos, Máday Lajos, Móricz Pál, Ottlik Géza, Perczel Béla, Remete Géza, Simoncsics Béla, Simonffy Kálmán, Somsich Pál, Sréter László, Stanescu Imre, Szabó Imre, Szakácsy Dániel, Szapáry Géza gr. Szapáry Gyula gr., Torma Károly, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Zichy Manó gr., Gyurkovits János, Kiss Gábor, Vidliczkay József. Kérvények adattak be a következők ellen : Jókay Mór, Just Kálmán, László Imre, Molnár Pál, Pissuth István, Podmaniczky Frigyes báró, Salamon Lajos, Vojnits Barnabás III. A főrendiház ülés© sept. 9. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: Zichy Victor gr., Palavicini Ede gr. A kormány részéről jelen van: Wenh­eim Béla dr. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván,­ész­revétel nélkül hitelesíttetik. A­­­lsőháznak a legfőbb fegyelmi bíróságba választott tagjai leteszik az esküt. Elnök jelenti, hogy a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés elnöke egy átiratban közli a felső­házba megválasztott horvát képviselők névjegy­zékét. Felolvastatnak azon főrendi tagok nevei, kik képviselőkké választattak meg, úgy­szintén azoké is, kik különféle okokból a felsőház ta­nác­sozásaitól való felmentetésüket kérték­­ Prónay Gábor b. szükségesnek tartaná, ha a felsőház az iránt intézkednék, hogy tanácsko­zásain a tagok minél számosabban vegye­nek részt. Elnök indítványára e kérdés megvitatása az igazoló bizottság jelentésének tárgyalásáig elhalasztatott. A közösügyi bizottságba megválasztandó fő­rendi tagokra beadattak a szavazati jegyek. Az erdmény következő: Beadatott 53 szavazat, ebből kapott: Almássy György gr. 52, Andrássy Aladár gr. 51, Erdődy Sándor gr. 53, Hajnald Lajos 52, Inkey Nándor 51, Károlyi György gr. 51, Károlyi Sándor gr. 51, Keglevisch Béla gr. 48, Keglevich István gr. 49, Majláth Antal gr. kir. tárnokmester 52, Meszticl Victor b. 51, Mikes János gr. 53, Oltea­­nu János lugosi püspök 51, Prónay Gábor b. 51, Szapáry Antal gr. 51, Széchen Antal gr.52,Vay Lajos b. 50, Zichy Ferencz gr. kir. főajtónálló­­mester 53, Zichy Nándor gr. 51, Zichy Ferraris Victor gr. pesti főispán 51. Póttagok: Dőry Lajos b. 52, Gyürky Ábra­­hám gr. nógrádi főispán 52, Hunyady Pál gr. 52, Forgách József gr. 52, Matjevácz Péter pozse­­gei főispán 52, Pallavicini Ede őrgróf 52 szava­zatot kaptak. A legközelebbi ülés a válaszfelirati javaslat elkészültétől tétetett függővé. KÜLFÖLD. A wörthi csatatéren. W­örth, aug. 26. A világrendű­ő porosz-franczia hadjárat első csatáinak színhelyéhez értem. Vonzott a kíván­csiság, hogy néz ki e vidék, melyen a franczia hadsereg legelső vereségeit szenvedd. Itt dönte­tett el a fröschweilleri, — mint a francziák ne­vezik — vagy a wörthi csata, a mint azt a po­roszok hivják. A csata története borzalmasan rövid. A franczia hadseregnek egy csekély tö­redéke volt e helységné elhelyezve, melynek feladata volt az első rohamot felfogni. Hatszoros erő tört a kis csapatra, mely elgázolá azt. és ez megdöntött minden tervet, minden számítást. A francziák hős küzdelmét, kik nem hátráltak meg, hanem harczoltak az utolsó emberig, felje­gyezte a történelem s megörökítették maguk a poroszok, a hősi erény méltánylásául. Körutat tettem az egész vidéken. Mindenek­előtt Reichshofent néztem meg. Reichshofenig nem terjedt a küzdelem, négy­öt kilométer távolságra maradt az mindig. Csak midőn az egész franczia hadsereg leveretett, s majd megsemmisülve kezdé meg a visszavonu­lást, érkeztek a vert had töredékei Reichshofen­­be, melynek szorosaiban némileg biztosítva lát­ták magukat, hacsak rövid időre is. A helység temetője telve van franczia kato­nák sírjaival, kik sebeik következtében haltak meg a helységben felállított katonai kórodában. A Fi­nschweiller felé vezető úton, egy kis híd mellett, gyönyörű vidéken, kristálytiszta pata­kocska partján, majd észrevétlenül áll egy ala­csony kőkereszt pompás fűz árnyában. Két em­ber fekszik e helyen: egy zuar s egy tüzér, kik a visszavonulás alkalmával megfordultak, s nem bírván tovább ágyusokat hurczolni, az utolsó lövést bocsátották az őket üldöző lovasok sorai közé. Elvesztek a lovasság gázoló rohama alatt. E két hős katona nevét nem jegyezte fel a történelem. Ott nyugosznak ők névtelenül s egy igénytelen kődarab tartja fenn emléküket. Reichshofentől Fröschweillerig fehér keresz­tek jelölik az utat, melyen a franczia hadsereg visszavonult. A mezőkön, az erdőkben, az­ utak szélén mindenütt láthatók a keresztek, melye­ken e néhány szó áll: „Wörth den 6­ten August 1870.“ E keresztek mindannyian egyformák, s az útközben elesettek temetkezési helyeit jelö­lik meg. Akár száz, akár egyetlen egy ember nyugszik a föld alatt, egy fehér kereszt jelöli a helyet, mely mellett áhítattal halad el az utazó. Felmentem a dombra, melyen Fröschweiller fekszik. Szép nagy helység, mely majd teljesen elpusztult a hadjárat alatt, de azóta ismét fel­épült romjaiból. Fröschweillerből átlátni az egész csatatért, melyen Mac Mahon és Frigyes Ká­roly csapatai küzdöttek. A hadművelet egy háromszöget­­vett körül. A francziák főhadállása Wörthtől Elsasshau­­senig terjedt. Midőn állásából kivettetett a franczia hadsereg, folyton harczolva Försch­­weillerig vonult vissza, mely a háromszög egyik csúcsát képezte, s innen Reichshofen felé irányozta útját. Ekkor törtek elő Reichshofen­­ből, hol szállásokon voltak, a franczia vértesek, s megérkezvén a csata színhelyére, szélsebesség­gel vágtattak árkon és hegyen, égő falvakon és folyton tüzelő ütegeken ke­sztül az ellenségre. Legázoltak, eltiprottak mindent,­­ de nem jött közülök vissza egyetlen ember sem. Íme ezért fogja a történelem örök betűkkel följegyezni a fröschweilleri csata emlékét, hol a reichshofeni vértesek örök nevet vívtak ki em­lékük s hősiességük számára. A poroszok Wörthről nevezték el e csatát azért, mert a porosz táborkar ott ebédelt a könnyű győzelem után. Sajátságos, hogy a poroszok az egész hadjárat folyama alatt mindig onnan kel­tezték csatajelentéseiket, a­hol megálltak ebé­delni vagy vacsorálni. A Fröschweillertől Elsassheusenig vezető úton két emlékkő látható, ezek az egyedüliek, melye­ken az elesettek nevét láttam. Az egyik felirat így szól : Louis Charles-Henri De Lafutsun de Lacappe colonel du 3-e cuirassiers tue a la bataille de Froeschwilier le 6 aout 1872. Erre rontott tehát a száguldó franczia vértes lovasság! Kissé távolabb egy lovas kapitány sírját jelö­li egy szerény emlékkő, ki szintén ezen emléke­zetes rohamban vesztette életét. Elsasshausen mellett kis területen a német huszárok emeltek egy emlékkövet elesett bajnok­társaiknak. A piramis egyik oldalán hosszú sora van az elesettek neveinek feljegyezve. A másik oldalon e szavak olvashatók : „Gestorben für Gott, König und Vaterland.“ Nem messze ezen emlékkőtől áll magánosan egy nagy diófa, a csatatér központján, a porosz hadállásokkal szemben, mely oszlopos fakorlát­tal van körülvéve. Az oszlopon ezen szavak ol­vashatók : „Observatoire du maréchal Mao Mahon. Aux héros français de la bataille de Wörth 6 aout 1872.“ A németek a faállvány egy részét vasbádog­gal vették körül, melyen e szavak olvashatók : „Es ist verboten diesen Baum, seine Aeste und Blätter zu beschädigen.“ A fa környékén, a domb minden oldalán fe­hér keresztek láthatók, melyek csak nemrég állíttattak ott fel. A domb tetejéről tisztán ki lehetett venni a csata egész folyamát. Worth felé visszatérvén barangolásomból, útközben Maire tábornok, Vogne százados s nyolczvan franczia katona szerény sírjára akad­tam. Nem messze e helytől látható egy halom, mely alatt ötszáznyolczvanöt német katona hul­lája fekszik. Az egész zászlóalj, melyhez a kato­nák tartoztak, egy házat akart elfoglalni, mely­ben huszonöt zuáv vonta meg magát. A német zászlóalj csakugyan elérte Czélját, de elveszte tényleges állományának felét. Nem volt sebe­sült , meghalt mindannyi. A zuávok megszűntek lőni. Azok is mindannyian meghaltak. Borult kedélylyel, s meghatottan a látottak­tól, tértem vissza Wörthre. Ott vígan él már a nép. Mintha mi sem tör­tént volna, bajor katonák és rendőrök játszanak a csapszékekben a benlakókkal. Mindannyian németül beszélnek. Franczia szónak, franczia szellemnek hite sincs már. Csak a mezőn elhintett rideg fakeresztek em­lékeztetnek még a véres napok borzalmaira. „F­ó.“ KÜLÖNFÉLÉK Pest, sept. 9. (Kerkapoly pénzügyminisz­ter) a „Temesvári Lapok“ jelentése szerint letet­te temesvári képviselői mandátumát és a tapol­­czait fogadta el. (Bonnaz püspökhöz) a lugosiak egy tömeges aláírással ellátott petitiót intéztek, melyet Olteanu püspök is aláírt, és melyben arra kérik a Csanádi főpapot, hogy nagyszerű ala­pítványa azon részét, mely egy leánynövelde felállítására vonatkozik, Lugoson léptesse életbe. Mint a „Tem. Lap.“ értesül, Bonnaz püspök hajlandó a lugosiak kérelmét figyelembe­ venni, ha Lugos városa az intézet felállítását a maga részéről is kész elősegíteni. (Fegyelmi vizsgálat.) A kir. főügyész — a „Ref.“ szerint — a máramaros-szigeti kir. ügyész javaslatára, fegyelmi vizsgálatot indított meg Szaplonczay József, a máramaros-szi­­geti kir. törvényszék elnöke ellen, azon hivata­los korteskedés miatt, melyen nevezett fiának képviselővé megválasztatása érdekében állítólag űzött. A kir. főügyésznek a legfőbb törvény­székhez, mint illetékes hatósághoz intézett kere­setlevelében az is kívántatik, hogy az illető a vizsgálat tartama alatt hivatalától felfü­ggesz­­tessék. (Hivatalnok és hírlapíró.) Szlávy minisztériumában a következő eset történt. Ró­zsaági Antal, mint fogalmazó, a „Szabad Sajtó“ egyik tulajdonosa és főmunkatársa volt. A ne­vezett lap nem rég egy vezérczikket közlött, mely a többi között azt tartalmazta, hogy ő felsége Szlávyt bízta meg a trónbeszéd szer­kesztésével ; ebből azt következteti, hogy Lónyay állása tarthatatlan stb. Néhány nappal e czikk megjelenése után Rózsaági hivatalosan felszólít­­tatott, várjon , írta-e ama czikket ? Rózsaági ezt beváltván, ma Szlávy miniszter által hiva­tali állásától felmentetett. Ez a tényállás, mely­hez sok szó fér. Mi azt hiszszük, hogy a kor­mánynak jogában áll tisztviselőire nézve, bizo­nyos fegyelmi szabályokat megállapítani, s em­lékszünk is egy esetre, melyben Bittó miniszter kijelenti, hogy a szerkesztői és a hivatalnoki ál­lást incompatibilisnek tartja. A kormány ilyes­mit általában elhatározhat, a a­ki ily fegyelmi sza­bályok ellen vét,azt természetesen el is bocsáthat­ja. Hogy azonban egy tisztviselőt, minden előleges figyelmeztetés nélkül, úgy menjenek fel, mint ez ma Rózsaágival történt, ez oly kancsukás eljárás, melyi nem nagyon emelheti,az összes hivatalnoki kar önérzetét. Minthogy nálunk a hivatalnokok­ra nézve semmi törvény, vagy törvényes rend­szabály nem áll fenn , a hivatalnok ki van téve annak, hogy a kormány tetszése szerint, bármi­kor elbocsáthatja, s ez esetben, ha tíz évnél ke­vesebbet szolgált, (Rózsaági hat éves hivatal­nok), elveszti még azon befizetéseket is, melye­ket szerény illetékéből évenkint a nyugdíjalapra tett­ nyugdíjról természetesen szó sem lévén.)Ez embertelenség.) (Ez is városi képviselő.) Szabadká­ról írjál? nekünk : A múlt hónapban a helybeli királyi törvényszék által vádlott Jovics Panta­leon, rovott előéletű,tolvajság, fogház-feltörés és csalásért fogsággal és ismételve testi büntetés­sel is fenyített, ez időszerinti városi képviselő, izgatással párosult rágalmazás miatt 3 havi fog­ságra­ ítéltetett. (Egy öngyilkos története.) A lapok azt közölték, hogy V­i­d­a Kálmán, 33 éves, r. kath. nős, egy gyermek atyja, szabadkai lakos és városi képv., sept. 6-án Pesten, a városligetben öngyilkos lett. Ez öngyilkos élet­története,melyet a következőkben, hiteles forrásból közlünk, ijesztőn világítja meg korteskedéseinket. Vida asztalos mester volt, de a­helyett, hogy dolgozott volna,­­ politizált és balol­dali főkortes volt. A politikai dinom­­dánomban csakhamar elkölte a maga és felesége kis vagyonát, s a szerencsétlen emberrel lelkiis­meretlen politikusok elhitették, hogy ő a sors által magnak szerepre van kiszemelve. A balol­dal meg is tette a választásokat ös­- Breiró küldöttségelnökévé,a boldog­talan­­ ember az asztalos­munkáról most már épen nem akart tudni semmit, politizált és dorbézolt,s elmerült az adósságokba„nyakig,“sőt még azon­­ túl. Hitele végkép tönkre lévén téve, néhány héttel ez­előtt megjelent M­u­k­i­c­s János sza­badkai polgármesternél, a baloldal egyik co­­rypheusánál és kérte, hogy ima alá neki egy 1 900 frtos váltót. E váltóra a pénzt fel is vette a szabadkai takarékpénztárnál, s azzal világgá in­dult. Vígan élt vagy két hétig Pesten, családjá­ról egészen megfelejtkezett, s midőn a pénznek vége volt, agyonlőtte magát a városligetben. Ez a magát agyonlőtt ember sorsa egy darab tör­ténet — a mi­­választási mozgalmaink s kor­teskedéseinkből. (Váltóláz Barcson.) Már múltkor említettük a „F. Z.“ nyomán, hogy Barcson a nyilvános biztonság mily gyenge lábakon áll. Most ugyanazon lapnak meg azt írják, hogy nemcsak a zsebek és pénztárak, de még az élet is bizonytalan ott a váltóláz következtében. E betegség ott oly mérvben dühöng, hogy folyó hóban 40 születés és 80 halott volt eddig, sőt van oly nap is, hol három annyi a haláleset mint a születés. A fő ok a város mellett elhúzódó mocsár, melynek kiszárítása nemcsak egészségi, de pénzbeli előnyöket nyújtana igen nagy mérv­ben, amennyiben igen termékeny szántóföldeket nyernének. Ennek daczára még nem akad senki aki a kiszárítást elvállalná. Mi részünkről azt tartjuk, hogy mihelyt e dolognak neszét veszik a külföldön, majd akad vállalkozó elég, a­ki kész lesz a nagy pénzt zsebet rakni és orrunk elől elvinni. Akárhány városában kedves ha­zánknak azt fogják erre mondani: tout comma chez nous ! (T i­s z a K á l m á n) a következő levelet intézte az oraz. m. daláregyesület elnökéhez, igazolandó elmaradását a dalárünnepélyről: Tisztelt elnök úr! Sajnálattal kell tudatnom, hogy közbejött balesetem miatt lehetetlen a nagy­váradi országos dalárünnepélyen teljesíte­nem a díszeinek tisztét, melylyel az országos határegyesület megtisztelt. Mit is midőn — a netalánt szükségessé vált intézkedések megter­helése végett — tudatni szerencsém van, egy­szersmind azon kérésemet fejezem ki, hogy mél­­tóztassanak megengedni, hogy a nagyszerű ün­nepély költségeihez egy csekély összeggel én is hozzájárulhassak. Előre­­is remélve, hogy ez ajánlatom elfogadni méltóztatnak, kétszáz azaz 200 o. é. forintot küldtem nagyváradi polgár­­mester­nek, Lukács György úr kezeihez, ki is azon ö­sszeget elnök úr utalványára illető helyre át fogja szolgáltatni.Ki is egyébiránt teljes tiszte­­lettel vagyok Geszten, aug. 28-án 1872. Tisztelt elnök urnak kész szolgája Tisza Kálmán. (Csata a Rákos mezején.) A múlt hét első napjaiban az itteni helyőrség által meg­ejtett békés fegyvergyakorlatokat a Rákos me­zején véres csata követte, melyben néhány czi­­gány család vett részt atrive és passive. Tegnap reggel ugyanis számos vándorló czigánykaraván jött a Rákosmezőre, hol vajdáik utasítása folytán az országút közelében sátort ütöttek. A czigá­­nyok a Gödöllő melletti bucsujáróhelyre, Bes­­nyőre szándékoztak menni. Ugyanoda ment tegnap délután négy apácza is kocsin. Midőn a czigánytábor közelébe értek, a szegény apáczá­­kat a kéregetők egész tömege támadta meg s csak aprópénzek árán menekülhettek meg. A vajda, hivataláná­l fogva,szokás szerint szét akarta osztani az összekoldult krajczárokat, de mint látszik a karaván kárára saját magának pedig hasznára roszul számított, minek következtében hatalmas zugás támadt és a harcz a két tábor közt azonnal megkezdődött. A vajda hívei és ő maga is botokkal és öklökkel siralmasan elpá­holtának, mig a küzdők néhány városi poroszlót meg nem pillantottak, mire aztán futásnak ered­tek. A poroszlók a szegény vajdát el akarták vinni a kórodéba, de ez tiltakozott és víg tánczó­ra kerekedett, hogy egészségét demonstrálja. Az argumentum használt 63 a vajda bántatlanul mehetett a többi czigány után b­esnyőre. (A kecskeméti iparmű kiállítás) tegnap, vasárnap délután 3 órakor fejeztetett be a bíráló bizottság által megszavazott kitünteté­sek kihirdetésével. Ez alkalomra Pestről, az ál­­lamvasút társaság által rendezett különvonaton mintegy 900 ember rándult le Kecskemétre. A vendégek, köztük több mint 200 iparossegéd, a pályaudvaron zeneszóval és üdvözlő beszéddel fogadtattak, mely főleg az ipar­ossegédekhez volt intézve. Délben a pestiek tiszteletére banker volt a­­„népkör“ helyiségeiben.^— A tárlat anya­gi tekintetben is igen szép eredményt tüntet fel. 90 napi tartama alatt közel 4000 frt gyűlt Folytatás a mellékleten.

Next