Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-10 / 208. szám
Ezután szóba került a delegatió tagjainak választása. Az értekezlet egy tagja által ajánltatott annak kipuhatolása, vájjon a baloldal hajlandó e a delegatióban résztvenni vagy sem ? Az értekezlet abban állapodott meg, hogy miután a baloldal régebben határozottan kijelenté, hogy a delegatióban nem vesz részt, s miután jelenleg semmi adat sem bizonyítja azt, hogy megmásító abbeli határozatát, s a baloldal erre vonatkozólag semmi nyilatkozatot sem ten, baloldali tagokat ezúttal sem candidál a delegatióba, s megalapítá a Deákpártból választandó tagok névsorát.A hir minden határozatát Deák Ferencz indítványára hozta. (A magyar országgyűlésen levő horvát képviselők, mint az „Obzor” jelenti, kilen clubot alapítottak. Ez meglehet, de e mellett az unionisták a Deákkör rendes, a nemzetiek pedig a Deákkör vendégtagjai. (A szerb ügyekben) történt kir. elhatározásokról „Szrbski Národ“ így ír: A megértett görög keleti szerb egyház jajkiáltása a király trónjáig ért a szerb nép baja meghallgatása talált, és Sztojkovits adminisztrátor felmentetett azon helyről, melyike soha nem volt való. Nagy köszönet a koronának érte, hogy a szerb népet megszabadította azon lidérettől, mely azt három éven át kínosan nyomta és fojtogatta, köszönet a kormánynak, hogy eltávolította azon embert, ki gyengesége és alattomosságával oda vitte a szerb népet, hogy csaknem tévutakra tért, hol a korona s az ország iránti évszázados hőségét bemocskolhatta volna. A nehéz kísértések napjai és órái elmúltak és tovaillantak. Bár csak soha ne vette volna kezeibe Sztojkovits püspök egyházunk ideiglenes kormányzatának pálczáját! (A fusióról az „Albina.“) Az „Albina“ szerint a fusióra vonatkozó törekvéseknek fő- és alaprugója a „nemzetiségek“, mert Magyarországnak nem magyar nagy többsége van arra kárhoztatva, hogy az 5—6 milliónyi magyart, a tulajdonképi vezetőket s ezek „bojárjait" szolgálják, kik a nép nyakán a zsarnokság jármát oly soká fenn tudják tartani. Ezáltal a balközép elégtételt szolgáltatna a jobboldal ellen eddig intézett piszkolódásaiért s a jobboldali törvényteletiségeket utólag szentesítné : valamirevaló tisztességes ember, vagy párt — tolvajok, kamaszok társaságával — nem szövetkezik. (Így szól e nyomorult lap, és sorait csak azért nyomatjuk le, hogy megkérdezzük, várjon a sajtószabadság nálunk arra való, hogy ily hangon beszéljenek a törvényhozásról ?) ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A főrendiház mai ülésében megválasztá a delegáció tagjait ; a képviselőházban az osztályok jelentései terjesztettek elő az igazolásokról. E közben egy kiválóbb említésre méltó mozzanat is történt. A szélsőbal részéről egy szónok ugyanazon kérdéshez többször is akart szólani, s a korelnök azon nézetben volt, hogy a ház még nem lévén megalakulva, házszabályok nem léteznek s a kérdésekhez mindenki annyiszor szólhatja hányszor tetszik. E tan elfogadásával akár hetekre lehetne megakadályozni a ház megalakulták Deák Ferencz is egész erélylyel szólalt fel e tan ellen, mely felszólalást a balközép is helyeslésével kisérte. A ház megalakult s holnap megtörténik az elnökség s a jegyzők megválasztása. szági régészeti és történelmi társulat tervezésénél és megalakulásásánál irányadók voltak. Egy másik kérdés szintén felmerülhet, amely némi helyreigazítást igényel. Társulatunknak régészeti és történelmi cége ennek tudományos színezetet kölcsönöz, és lehetnek igen nagy számú jó érzésű hazafiak, kiket a csatlakozástól az álszemérem visszatartóztat , kik a tudomány egyik, vagy másik ágával csak kedvelésből foglalkoznak a nélkül, hogy szaktudósokká válnának, s ezért a társulathoz hozzájárulásukat, vagy ebbe beolvadásukat fölöslegesnek tartják. Ezen hazánkfiainak már magában azon körülmény, hogy önként csatlakozó társulat, nem pedig egyes szakférfiak, vagy szobatudósok karolják ii a tudomány körébe vágó ügyet, bizonyítványul szolgálhat arra, hogy nem tudományos készültségű, hanem csakis tudományos törekvős társulattal állanak szemben, és alapszabálynak 6. §-a világosan mondja, hogy minden törtnet és régiség kedvelő taggá megválasztathatik. E szerit a súly nem a tudományos képzettsége, hanem a kedvlére van fektetve. Ne a világhírű szent Peter kupola tervezőjéhez Michel Angeléhoz, hanem azon napszámosokhoz hasonlítsuk magunkat, kik a csodálatos tervet életbeléptették. Legyürk evező közlegényei azon hajónak, mely Columbus előtt a felfedezett új világ csodáit feltárta. Igaz Michel Angelo és Columbus lángore, mely után indulhatnánk, hiányzik közöttünk, de ha honszeretetünk mellett a fáradságot és a tőlünk kívánt csekély áldozatot nem kiméjtik, úgy azon üdvszólt, melynek körvonalai az immár felsőbb hatóságilag helyben hagyott alapszabályainkban letéve vannak, bizonyára elérni fogjuk. Ezen alapszabályok értelmében, mint a délmagyarországi régészeti és történelmi társulat ideiglenes elnöke a tag urakat a mai közgyűlésre egybehívom s midőn a legszivesebben üdvözölni szerencsém van, egyúttal fölkérem, hogy megalakulásunk után társulatunk eddigi ideiglenes vezetését megszüntetve, a társulat kormányzatát az alapszabályok értelmében véglegesen megválasztandó közegek kezébe átruházni, s azután még társulati ózdijainkkal szoros kapcsolatban levő némely dolgok iránt intézkedni méltóztassanak. n. A főépv. ház sept. 6-án tartott üléséből. Az osztályok által igazolt képviselők névsora a következő : Az I. osztályban: Csiky Sándor, Degenfeld Lajos gr., Fáik Miksa, Földváry Mihály, Gaál Mihály, Gozman János, Hedry Ernő, Hegedűs János, Helfy Ignácz, Hoffmann Pál, Hollán Ernő, Hradszky Antal, Karuch József, Matkovics Tivadar, Matuska Péter, Máriássy Kálmán, Mihályi Péter, Nagy György, Nedeczky István, Nemes Sándor gr., Ocskay István, Oláh Gy., Schüller J., Szathmáry K.,Szentimrey Elek, Szepesy Gy.,Szilágyi D., Szirmay O., Szombathelyi Gy.,Tisza Kálmán, Tisza Lajos (Küküllőmegye alsó kerület), Tóth Kálmán, Krajcsik Alajos, Vajda János, Zsedényi Ede, Varga János, Benedikty Albert s a következő horvát képviselők : Brlic Ignácz, Erdődy Rudolf gr., Modics László. Kérvények adattak be a következők ellen : Goda Béla, Domahidy István, Galgóczy Sándor, Tavaszy Endre. Nem felelnek meg a törvény kellékeinek a következő képviselők választási jegyzőkönyvei: Eszterházy István gr., Schreiber Frigyes, Thassy Miklós és Tisza Lajos. A II. osztályban : Csemeghy Károly, Csengery Antal, Degré Alajos, Dobay Antal, Juka Ferencz, Döry József, Eördögh Frigyes, Éber Nándor, Farkas Elek, Farkas Gyula, Fiszt Imre, Festetics Pál gr. Fillenbaum Ferencz b., Forgách Antal gr., Hajós János, Haller Ferencz, Karácsonyi Guido gr., Kassay Ignácz, Kautz Gyula, Kállay Ákos, Kubinyi Árpád, Matits János, Máriássy Endre, Nikolits Nándor, Sennyey Pál b., Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, Szemző János, Szentmiklóssy Pál, Szilvay Károly, Szuha Benedek, Uhlarik János, Urbanovszky Ernő, Ujváry Lajos, Vass Sámuel gr. Wodianer Béla b., Jakits Antal, MiskatovicsJózsef, Voncsina Iván. Kérvény adatott be a következők ellen : Csillag László, Eötvös Károly, Erneszt Sándor, Slammersperg Jenő, Wodianer Albert. Dörr Samu képviselő jegyzőkönyve nem bir a törvény által meghatározott kellékekkel. A III. osztályban: Bothos Kálmán, Bömbes Gyula, Bronnerberg Mór, Csáky Gyula gr.,Csernátony Lajos, Csiky István, Dániel Pál, Dálnoky Barna, Dulovits Ernő, Eöry Jenő, Földváry János, Győrffy Gyula, Gáspár András, Hajdú Ignácz, Horváth Lajos, Horváth Mihály, Horváth Sándor, Kazinczy István, Korizmics László, Kuhinka István, Matolay Etele, Máttyus Arisztid, Mednyánszky Dénes b., Mocsonyi Sándor, Oláh Miklós, Ónossy Mátyás, Petrovay Ákos, Simonyi Ernő, Szilády Áron, Szmrecsányi László, Szomjas József, Tormásy Mihály, Tóth József, Horváth Péter, Kreszits Miklós, Juszt Dragutin. Kérvények adattak be : Apponyi Albert gr., Csernovits Péter, Házmán Ferencz, Houchard Ferencz, Molnár Aladár, Szentpály Jenő választása ellen nem felelnek meg a törvény által kívánt kellékeknek a következő képviselők választási jegyzőkönyvei: Ketz Károly és Toszt Gyula. A IV. osztályban: Bánó József, Bárczay József, Becse Antal, Beliczey Rudolf, Beniczky Ödön, Beniczky Gyula, Beöthy Algernon, Bogdán Vincze, Buday Sándor, Stujanovics Sándor Csotta János, Dániel Béla, Dekány Gusztáv, Ghyczy Dénes, Giczey Samu, Halassy Gyula, Havas Sándor, Lehoczky Egyed, Tolnay Káároly, Madasi Károly, Majoros István, Majthény Bálint, Milkovics Zsigmond, Nehredeczky Sándor, Perényi Zsigmond, K. Petrik Gyula, Prileszky Tádé, Radó Kálmán, Szende Béla, Tóth Bálint, Trifunácz Sándor, Vukovics Sebő, Zmeskál Mihály, Ivanovics Brankó, Krsnjavics Mirkó, Zsivkovics János. Kérvény adatott be Batthyány Zsigmond gr., Domahidy Ferencz, Elek Gábor, Eder Ferencz, Majthényi Dezső, Pauser Tivadar Péchy Jenő, Popesku Elek ellen. Mangesius Károly választási jegyzőkönyve nem felel meg a törvényszabta kellékeknek. Az V. osztályban: Almássy Sándor, Batta Andor, Beöthy Lajos, Bocsánszky Adolf, Boer Antal, Bonis Döme, Brezovay László, Csanády Sándor, (Bihar megye Berettyó) Csávolszky Lajos, Dimitrevics Milos, Divald Adolf, Dobsa Lajos, Hodossy Imre, Hunkár Mihály, Hunyady László gr., Ibrányi Lajos, Irányi Dániel, Istóczy Victor, Ivánka Zsigmond, Jendrassik Miksa, Kendeffy Árpád, Keresztes István, Körmendy Sándor, Lukács Béla, Major Pál, Marx Antal, Palkovics Károly, Papp György, Patrubány Gergely, Péchy Tamás, Pulszky Ágoston, Radocsa János, Schwarcz Gyula, Szávy József, Takács Lajos, Tarnóczy Gusztáv, Tisza László, Kraljevics Béni, Mrazovits Mátyás, Pejacsevic Péter gr. Kérvény adatott be a következők ellen : Baldachy Antal, b. Csanády Sándor (Hajdu- Szoboszló) Pólya József, Popovics Jenő, Pulszky Ferencz. Rázsó Lipót választási jegyzőkönyve nem felel meg a törvény által követelt feltételeknek. A VI. osztályban : Bánffy György gróf, Beöthy Ákos, Berchtold Arthold gr., Bésán Mihály, Bittó Béli, Bittó István, Berényi Ferencz gr., Brogyányi Vincze, Cséry Lajos, Eitel Frigyes, Gófalvy Albert, Harkányi Károly, Joanovits György, Karassiay István, Kasper Mihály, Károlyi Gyula gr., Keglendi Gábor gr., Kégl György, Kiss Lajos, Lukácsy Béla, Luksics Bódog, Mocsonyi Antal, Paczolay János, Papp Lajoss, Péchy Manó gr., Ráday Gedeon gr. Rátonyi János, Rudics József br., Lehmausz Endre, Semessey Albert, Sípos Orbán, Siskovics Tamás, Zsitvay József. Kérvények adattak be: Bittó Kálmán, Szeniczey Ödön és Lükő Géza ellen. A VII. osztályban: Bakcsi Ferencz, Buda Sándor, Buzinkai Pál, Dedinszki József, Földvári Miklós, Trauschenfels Emil, Fröllich Gusztáv, Gull József, Gubodi Sándor, Gorove István, Huszár Imre, Janicsák Sándor, Kállai Ödön, Kálnoky Pál gr., Kemény Gábor b., Kiss Miklós (kecskeméti), Kovách László, Lészai József, Lónyai János, Lónyai József, Madarász József, Medoyánszki Sándor, Molnár Antal, Molnár György, Muszlai Sándor, Radvánszki Károly, Ranicker Jakab, Ragályi Gyula, Ragályi István, Lázár Miklós, Schafer Frigyes, Steiger Gyula, Stoll Károly, Szabadhegyi Antal, Szitányi Bernát, Varró Sámuel, Zámori Kálmán, Muzler József, Bogulics János, Tombory Iván, Wächter Frigyes, Borba Zsigmond. Kérvény adatott be: Kemény István b.,Maximovits Miklós, Tornóczi Béla és Vályi János ellen. A VIII. osztályban: Barcsay Ákos, Bobory Károly, Bohus Zsigmond, Császár Bálint, Dániel Ernő, Deák Ferencz, Érkővy Adolf, Horváth Boldizsár,Horváth Elek, Hodossn Imre, Horváth Károly, Jankovics Miklós, Janicsáry Szilárd, Jeney József, Kármán Lajos, Kemény Mihály, Kerkapoly Károly, Kiss János, Kiss Miklós (zabrai) Kozma Pali hér, Lipthay Béla br., Lónyay Menyhért gr., Molnár István, Román Sándor, Libonyi Lajos br., Trefort Ágoston, Vécsei Oláh Károly, Vécsey József báró, Vecsey Tamás, Vidacs János, Vidy Gusztáv, Zmeskál Zsigmond, Khuen Henrik gr., Lábass Antal, Mihajlovits Dragotin, Makray László, Fábriczius Károly. Kérvény adatott be: Balogh János, Bogyó Sándor, Csaba Gyula, Csipkés Lajos, Guitner Gyula, Kardos Kálmán és Zichy Imre gr. ellen. Nem felel meg a törvény által kívánt feltételeknek Kapp Gusztáv, Laksenstein Albert és Szakál Albert választási jegyzőkönyve. A IX. osztályban: Zobel Albert, Déky Lajos, Eder István, Ghyczy Kálmán, Horánszky Nándor, Horváth Döme, Jurka Bazil, Just József, Kemény Kálmán b., Kosztolányi Károly, Kvassay László, Lejthényi György,Lipovniczky Sándos, Máday Lajos, Móricz Pál, Ottlik Géza, Perczel Béla, Remete Géza, Simoncsics Béla, Simonffy Kálmán, Somsich Pál, Sréter László, Stanescu Imre, Szabó Imre, Szakácsy Dániel, Szapáry Géza gr. Szapáry Gyula gr., Torma Károly, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Zichy Manó gr., Gyurkovits János, Kiss Gábor, Vidliczkay József. Kérvények adattak be a következők ellen : Jókay Mór, Just Kálmán, László Imre, Molnár Pál, Pissuth István, Podmaniczky Frigyes báró, Salamon Lajos, Vojnits Barnabás III. A főrendiház ülés© sept. 9. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: Zichy Victor gr., Palavicini Ede gr. A kormány részéről jelen van: Wenheim Béla dr. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván,észrevétel nélkül hitelesíttetik. Alsőháznak a legfőbb fegyelmi bíróságba választott tagjai leteszik az esküt. Elnök jelenti, hogy a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés elnöke egy átiratban közli a felsőházba megválasztott horvát képviselők névjegyzékét. Felolvastatnak azon főrendi tagok nevei, kik képviselőkké választattak meg, úgyszintén azoké is, kik különféle okokból a felsőház tanácsozásaitól való felmentetésüket kérték Prónay Gábor b. szükségesnek tartaná, ha a felsőház az iránt intézkednék, hogy tanácskozásain a tagok minél számosabban vegyenek részt. Elnök indítványára e kérdés megvitatása az igazoló bizottság jelentésének tárgyalásáig elhalasztatott. A közösügyi bizottságba megválasztandó főrendi tagokra beadattak a szavazati jegyek. Az erdmény következő: Beadatott 53 szavazat, ebből kapott: Almássy György gr. 52, Andrássy Aladár gr. 51, Erdődy Sándor gr. 53, Hajnald Lajos 52, Inkey Nándor 51, Károlyi György gr. 51, Károlyi Sándor gr. 51, Keglevisch Béla gr. 48, Keglevich István gr. 49, Majláth Antal gr. kir. tárnokmester 52, Meszticl Victor b. 51, Mikes János gr. 53, Olteanu János lugosi püspök 51, Prónay Gábor b. 51, Szapáry Antal gr. 51, Széchen Antal gr.52,Vay Lajos b. 50, Zichy Ferencz gr. kir. főajtónállómester 53, Zichy Nándor gr. 51, Zichy Ferraris Victor gr. pesti főispán 51. Póttagok: Dőry Lajos b. 52, Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispán 52, Hunyady Pál gr. 52, Forgách József gr. 52, Matjevácz Péter pozsegei főispán 52, Pallavicini Ede őrgróf 52 szavazatot kaptak. A legközelebbi ülés a válaszfelirati javaslat elkészültétől tétetett függővé. KÜLFÖLD. A wörthi csatatéren. Wörth, aug. 26. A világrendűő porosz-franczia hadjárat első csatáinak színhelyéhez értem. Vonzott a kíváncsiság, hogy néz ki e vidék, melyen a franczia hadsereg legelső vereségeit szenvedd. Itt döntetett el a fröschweilleri, — mint a francziák nevezik — vagy a wörthi csata, a mint azt a poroszok hivják. A csata története borzalmasan rövid. A franczia hadseregnek egy csekély töredéke volt e helységné elhelyezve, melynek feladata volt az első rohamot felfogni. Hatszoros erő tört a kis csapatra, mely elgázolá azt. és ez megdöntött minden tervet, minden számítást. A francziák hős küzdelmét, kik nem hátráltak meg, hanem harczoltak az utolsó emberig, feljegyezte a történelem s megörökítették maguk a poroszok, a hősi erény méltánylásául. Körutat tettem az egész vidéken. Mindenekelőtt Reichshofent néztem meg. Reichshofenig nem terjedt a küzdelem, négyöt kilométer távolságra maradt az mindig. Csak midőn az egész franczia hadsereg leveretett, s majd megsemmisülve kezdé meg a visszavonulást, érkeztek a vert had töredékei Reichshofenbe, melynek szorosaiban némileg biztosítva látták magukat, hacsak rövid időre is. A helység temetője telve van franczia katonák sírjaival, kik sebeik következtében haltak meg a helységben felállított katonai kórodában. A Finschweiller felé vezető úton, egy kis híd mellett, gyönyörű vidéken, kristálytiszta patakocska partján, majd észrevétlenül áll egy alacsony kőkereszt pompás fűz árnyában. Két ember fekszik e helyen: egy zuar s egy tüzér, kik a visszavonulás alkalmával megfordultak, s nem bírván tovább ágyusokat hurczolni, az utolsó lövést bocsátották az őket üldöző lovasok sorai közé. Elvesztek a lovasság gázoló rohama alatt. E két hős katona nevét nem jegyezte fel a történelem. Ott nyugosznak ők névtelenül s egy igénytelen kődarab tartja fenn emléküket. Reichshofentől Fröschweillerig fehér keresztek jelölik az utat, melyen a franczia hadsereg visszavonult. A mezőkön, az erdőkben, az utak szélén mindenütt láthatók a keresztek, melyeken e néhány szó áll: „Wörth den 6ten August 1870.“ E keresztek mindannyian egyformák, s az útközben elesettek temetkezési helyeit jelölik meg. Akár száz, akár egyetlen egy ember nyugszik a föld alatt, egy fehér kereszt jelöli a helyet, mely mellett áhítattal halad el az utazó. Felmentem a dombra, melyen Fröschweiller fekszik. Szép nagy helység, mely majd teljesen elpusztult a hadjárat alatt, de azóta ismét felépült romjaiból. Fröschweillerből átlátni az egész csatatért, melyen Mac Mahon és Frigyes Károly csapatai küzdöttek. A hadművelet egy háromszögetvett körül. A francziák főhadállása Wörthtől Elsasshausenig terjedt. Midőn állásából kivettetett a franczia hadsereg, folyton harczolva Förschweillerig vonult vissza, mely a háromszög egyik csúcsát képezte, s innen Reichshofen felé irányozta útját. Ekkor törtek elő Reichshofenből, hol szállásokon voltak, a franczia vértesek, s megérkezvén a csata színhelyére, szélsebességgel vágtattak árkon és hegyen, égő falvakon és folyton tüzelő ütegeken kesztül az ellenségre. Legázoltak, eltiprottak mindent, de nem jött közülök vissza egyetlen ember sem. Íme ezért fogja a történelem örök betűkkel följegyezni a fröschweilleri csata emlékét, hol a reichshofeni vértesek örök nevet vívtak ki emlékük s hősiességük számára. A poroszok Wörthről nevezték el e csatát azért, mert a porosz táborkar ott ebédelt a könnyű győzelem után. Sajátságos, hogy a poroszok az egész hadjárat folyama alatt mindig onnan keltezték csatajelentéseiket, ahol megálltak ebédelni vagy vacsorálni. A Fröschweillertől Elsassheusenig vezető úton két emlékkő látható, ezek az egyedüliek, melyeken az elesettek nevét láttam. Az egyik felirat így szól : Louis Charles-Henri De Lafutsun de Lacappe colonel du 3-e cuirassiers tue a la bataille de Froeschwilier le 6 aout 1872. Erre rontott tehát a száguldó franczia vértes lovasság! Kissé távolabb egy lovas kapitány sírját jelöli egy szerény emlékkő, ki szintén ezen emlékezetes rohamban vesztette életét. Elsasshausen mellett kis területen a német huszárok emeltek egy emlékkövet elesett bajnoktársaiknak. A piramis egyik oldalán hosszú sora van az elesettek neveinek feljegyezve. A másik oldalon e szavak olvashatók : „Gestorben für Gott, König und Vaterland.“ Nem messze ezen emlékkőtől áll magánosan egy nagy diófa, a csatatér központján, a porosz hadállásokkal szemben, mely oszlopos fakorláttal van körülvéve. Az oszlopon ezen szavak olvashatók : „Observatoire du maréchal Mao Mahon. Aux héros français de la bataille de Wörth 6 aout 1872.“ A németek a faállvány egy részét vasbádoggal vették körül, melyen e szavak olvashatók : „Es ist verboten diesen Baum, seine Aeste und Blätter zu beschädigen.“ A fa környékén, a domb minden oldalán fehér keresztek láthatók, melyek csak nemrég állíttattak ott fel. A domb tetejéről tisztán ki lehetett venni a csata egész folyamát. Worth felé visszatérvén barangolásomból, útközben Maire tábornok, Vogne százados s nyolczvan franczia katona szerény sírjára akadtam. Nem messze e helytől látható egy halom, mely alatt ötszáznyolczvanöt német katona hullája fekszik. Az egész zászlóalj, melyhez a katonák tartoztak, egy házat akart elfoglalni, melyben huszonöt zuáv vonta meg magát. A német zászlóalj csakugyan elérte Czélját, de elveszte tényleges állományának felét. Nem volt sebesült , meghalt mindannyi. A zuávok megszűntek lőni. Azok is mindannyian meghaltak. Borult kedélylyel, s meghatottan a látottaktól, tértem vissza Wörthre. Ott vígan él már a nép. Mintha mi sem történt volna, bajor katonák és rendőrök játszanak a csapszékekben a benlakókkal. Mindannyian németül beszélnek. Franczia szónak, franczia szellemnek hite sincs már. Csak a mezőn elhintett rideg fakeresztek emlékeztetnek még a véres napok borzalmaira. „Fó.“ KÜLÖNFÉLÉK Pest, sept. 9. (Kerkapoly pénzügyminiszter) a „Temesvári Lapok“ jelentése szerint letette temesvári képviselői mandátumát és a tapolczait fogadta el. (Bonnaz püspökhöz) a lugosiak egy tömeges aláírással ellátott petitiót intéztek, melyet Olteanu püspök is aláírt, és melyben arra kérik a Csanádi főpapot, hogy nagyszerű alapítványa azon részét, mely egy leánynövelde felállítására vonatkozik, Lugoson léptesse életbe. Mint a „Tem. Lap.“ értesül, Bonnaz püspök hajlandó a lugosiak kérelmét figyelembe venni, ha Lugos városa az intézet felállítását a maga részéről is kész elősegíteni. (Fegyelmi vizsgálat.) A kir. főügyész — a „Ref.“ szerint — a máramaros-szigeti kir. ügyész javaslatára, fegyelmi vizsgálatot indított meg Szaplonczay József, a máramaros-szigeti kir. törvényszék elnöke ellen, azon hivatalos korteskedés miatt, melyen nevezett fiának képviselővé megválasztatása érdekében állítólag űzött. A kir. főügyésznek a legfőbb törvényszékhez, mint illetékes hatósághoz intézett keresetlevelében az is kívántatik, hogy az illető a vizsgálat tartama alatt hivatalától felfüggesztessék. (Hivatalnok és hírlapíró.) Szlávy minisztériumában a következő eset történt. Rózsaági Antal, mint fogalmazó, a „Szabad Sajtó“ egyik tulajdonosa és főmunkatársa volt. A nevezett lap nem rég egy vezérczikket közlött, mely a többi között azt tartalmazta, hogy ő felsége Szlávyt bízta meg a trónbeszéd szerkesztésével ; ebből azt következteti, hogy Lónyay állása tarthatatlan stb. Néhány nappal e czikk megjelenése után Rózsaági hivatalosan felszólíttatott, várjon , írta-e ama czikket ? Rózsaági ezt beváltván, ma Szlávy miniszter által hivatali állásától felmentetett. Ez a tényállás, melyhez sok szó fér. Mi azt hiszszük, hogy a kormánynak jogában áll tisztviselőire nézve, bizonyos fegyelmi szabályokat megállapítani, s emlékszünk is egy esetre, melyben Bittó miniszter kijelenti, hogy a szerkesztői és a hivatalnoki állást incompatibilisnek tartja. A kormány ilyesmit általában elhatározhat, a aki ily fegyelmi szabályok ellen vét,azt természetesen el is bocsáthatja. Hogy azonban egy tisztviselőt, minden előleges figyelmeztetés nélkül, úgy menjenek fel, mint ez ma Rózsaágival történt, ez oly kancsukás eljárás, melyi nem nagyon emelheti,az összes hivatalnoki kar önérzetét. Minthogy nálunk a hivatalnokokra nézve semmi törvény, vagy törvényes rendszabály nem áll fenn , a hivatalnok ki van téve annak, hogy a kormány tetszése szerint, bármikor elbocsáthatja, s ez esetben, ha tíz évnél kevesebbet szolgált, (Rózsaági hat éves hivatalnok), elveszti még azon befizetéseket is, melyeket szerény illetékéből évenkint a nyugdíjalapra tett nyugdíjról természetesen szó sem lévén.)Ez embertelenség.) (Ez is városi képviselő.) Szabadkáról írjál? nekünk : A múlt hónapban a helybeli királyi törvényszék által vádlott Jovics Pantaleon, rovott előéletű,tolvajság, fogház-feltörés és csalásért fogsággal és ismételve testi büntetéssel is fenyített, ez időszerinti városi képviselő, izgatással párosult rágalmazás miatt 3 havi fogságra ítéltetett. (Egy öngyilkos története.) A lapok azt közölték, hogy Vida Kálmán, 33 éves, r. kath. nős, egy gyermek atyja, szabadkai lakos és városi képv., sept. 6-án Pesten, a városligetben öngyilkos lett. Ez öngyilkos élettörténete,melyet a következőkben, hiteles forrásból közlünk, ijesztőn világítja meg korteskedéseinket. Vida asztalos mester volt, de ahelyett, hogy dolgozott volna, politizált és baloldali főkortes volt. A politikai dinomdánomban csakhamar elkölte a maga és felesége kis vagyonát, s a szerencsétlen emberrel lelkiismeretlen politikusok elhitették, hogy ő a sors által magnak szerepre van kiszemelve. A baloldal meg is tette a választásokat ös- Breiró küldöttségelnökévé,a boldogtalan ember az asztalosmunkáról most már épen nem akart tudni semmit, politizált és dorbézolt,s elmerült az adósságokba„nyakig,“sőt még azon túl. Hitele végkép tönkre lévén téve, néhány héttel ezelőtt megjelent Mukics János szabadkai polgármesternél, a baloldal egyik corypheusánál és kérte, hogy ima alá neki egy 1 900 frtos váltót. E váltóra a pénzt fel is vette a szabadkai takarékpénztárnál, s azzal világgá indult. Vígan élt vagy két hétig Pesten, családjáról egészen megfelejtkezett, s midőn a pénznek vége volt, agyonlőtte magát a városligetben. Ez a magát agyonlőtt ember sorsa egy darab történet — a miválasztási mozgalmaink s korteskedéseinkből. (Váltóláz Barcson.) Már múltkor említettük a „F. Z.“ nyomán, hogy Barcson a nyilvános biztonság mily gyenge lábakon áll. Most ugyanazon lapnak meg azt írják, hogy nemcsak a zsebek és pénztárak, de még az élet is bizonytalan ott a váltóláz következtében. E betegség ott oly mérvben dühöng, hogy folyó hóban 40 születés és 80 halott volt eddig, sőt van oly nap is, hol három annyi a haláleset mint a születés. A fő ok a város mellett elhúzódó mocsár, melynek kiszárítása nemcsak egészségi, de pénzbeli előnyöket nyújtana igen nagy mérvben, amennyiben igen termékeny szántóföldeket nyernének. Ennek daczára még nem akad senki aki a kiszárítást elvállalná. Mi részünkről azt tartjuk, hogy mihelyt e dolognak neszét veszik a külföldön, majd akad vállalkozó elég, aki kész lesz a nagy pénzt zsebet rakni és orrunk elől elvinni. Akárhány városában kedves hazánknak azt fogják erre mondani: tout comma chez nous ! (T is z a K á l m á n) a következő levelet intézte az oraz. m. daláregyesület elnökéhez, igazolandó elmaradását a dalárünnepélyről: Tisztelt elnök úr! Sajnálattal kell tudatnom, hogy közbejött balesetem miatt lehetetlen a nagyváradi országos dalárünnepélyen teljesítenem a díszeinek tisztét, melylyel az országos határegyesület megtisztelt. Mit is midőn — a netalánt szükségessé vált intézkedések megterhelése végett — tudatni szerencsém van, egyszersmind azon kérésemet fejezem ki, hogy méltóztassanak megengedni, hogy a nagyszerű ünnepély költségeihez egy csekély összeggel én is hozzájárulhassak. Előreis remélve, hogy ez ajánlatom elfogadni méltóztatnak, kétszáz azaz 200 o. é. forintot küldtem nagyváradi polgármesternek, Lukács György úr kezeihez, ki is azon összeget elnök úr utalványára illető helyre át fogja szolgáltatni.Ki is egyébiránt teljes tisztelettel vagyok Geszten, aug. 28-án 1872. Tisztelt elnök urnak kész szolgája Tisza Kálmán. (Csata a Rákos mezején.) A múlt hét első napjaiban az itteni helyőrség által megejtett békés fegyvergyakorlatokat a Rákos mezején véres csata követte, melyben néhány czigány család vett részt atrive és passive. Tegnap reggel ugyanis számos vándorló czigánykaraván jött a Rákosmezőre, hol vajdáik utasítása folytán az országút közelében sátort ütöttek. A czigányok a Gödöllő melletti bucsujáróhelyre, Besnyőre szándékoztak menni. Ugyanoda ment tegnap délután négy apácza is kocsin. Midőn a czigánytábor közelébe értek, a szegény apáczákat a kéregetők egész tömege támadta meg s csak aprópénzek árán menekülhettek meg. A vajda, hivatalánál fogva,szokás szerint szét akarta osztani az összekoldult krajczárokat, de mint látszik a karaván kárára saját magának pedig hasznára roszul számított, minek következtében hatalmas zugás támadt és a harcz a két tábor közt azonnal megkezdődött. A vajda hívei és ő maga is botokkal és öklökkel siralmasan elpáholtának, mig a küzdők néhány városi poroszlót meg nem pillantottak, mire aztán futásnak eredtek. A poroszlók a szegény vajdát el akarták vinni a kórodéba, de ez tiltakozott és víg tánczóra kerekedett, hogy egészségét demonstrálja. Az argumentum használt 63 a vajda bántatlanul mehetett a többi czigány után besnyőre. (A kecskeméti iparmű kiállítás) tegnap, vasárnap délután 3 órakor fejeztetett be a bíráló bizottság által megszavazott kitüntetések kihirdetésével. Ez alkalomra Pestről, az államvasút társaság által rendezett különvonaton mintegy 900 ember rándult le Kecskemétre. A vendégek, köztük több mint 200 iparossegéd, a pályaudvaron zeneszóval és üdvözlő beszéddel fogadtattak, mely főleg az iparossegédekhez volt intézve. Délben a pestiek tiszteletére banker volt a„népkör“ helyiségeiben.^— A tárlat anyagi tekintetben is igen szép eredményt tüntet fel. 90 napi tartama alatt közel 4000 frt gyűlt Folytatás a mellékleten.