Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-12 / 210. szám
210. szám.___________________________Csütörtök September 12.1872. _______________23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadóhivatal: ___ ______ ___ ____ ____ ____ Előfizetési feltételek: Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. L emelet: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. g| || B |a jjj j|j |jl M M ■ A 1 házhoz hordva reggeli 4* esti ki- Szintúgy mint előfizetések A lap szellemi részét illet/J minden A lap anyagi részét illetfi közle B | |a| JjE B | I | 3 h£apra * G W| ITT A iWI WTV A m A T P A közlemény a szerkesztőséghez mények (*»&*« pA,, kiadás H I “ | I 1 £ R | Vpj fj« R I 11 I 6 hónapra . . . ti „ — „ KIADÓ-HIVATALBA intézendő. T ■■ifíflLgirn» __ Az esti kiadás poetAi különkfildé-ferencziák tftre 7. «as ______ körüli panaszok, hirdetmények) a mmmam w Mnw mn&anm mw gefrt ffelülfizetés h&vonktat 80 kr. lmW" “*k ESTI KIADÁS. as^SittiSt'SS “Vül*' kezektől fogadtatnak el. ................. _ ____ a.pjA.01 ft* «Amitumi. ____ in..........—TTnrrrmn ' ...................- — ................................................................................................. Pest, sept. 12. A baloldali lapok ma egyhangúlag azt variálják, hogy a jobboldal nem akarja a „fusiot.“ Azt természetesen elfelejtik megjegyezni, hogy a jobboldalnak csak azon fusio ellen lehet kifogása, mely az■Itala alkotott mű megrendítésével járna, míg Tisza Kálmán s illetőleg a baloldalnak, mint Ghyczy javaslatára hozott határozatából kitűnik, csak az ilyen fusio kellene. Ez áthidalhatlan ellentét, de ezt az ellentétet nem a jobboldal „makacssága“, hanem komoly elvi differenciák okozzák. Meg vagyunk győződve, hogy a Deákpárt egyes tagjai ebbeli meggyőződéseiket a képvházban is ki fogják jelenteni. A felirati vita alkalmával Ghyczy Kálmán valószínűleg fel fog szólalni, s ha eszméit a képvihárban is szóba hozza, a Deákpárt részéről azokra mindenesetre felelet fog adatni. Addig a sajtó tárgyalja ez ügyet, s jól fogja tenni, ha minél tüzetesebben és minél tárgyilagosabban szól hozzá. S nehogy oly prófétáknak látszassunk, kik mást tanítunk és mást teszünk, a magunk részéről is bevallunk egy „mea culpát.“ Kijelentjük t. i., hogy a lapunk reggeli számában megjelent első czikk fejtegetéseinek lényegét e lapok vezető-szerkesztője mindenben osztja, de egy kifejezést, ha módjában lett volna, a czikkből kitöröl. Mi ugyanis részünkről nem kétkedünk abban, hogy Ghyczy lépése határozott közeledés, s így azt hiszszük, hogy abban nincs semmi „affectatio.“ Vagyunk és akarunk is maradni oly ellenfelek, kik a velünk ellenkező táborban levők intenzióit nem gyanúsítják, s alapos okok fognak csak arra bízhatni, hogy azokban kétkedjünk. A kérdéses kifejezés csak úgy jelenhetett meg, hogy a szerkesztői, elhalaszthatlan családi ügy egy félnapra Pestről elszólíta. Egyszersmind megragadjuk az alkalmat, hogy ugyan e czikkben előforduló egy kellemetlen sajtóhibát helyreigazítsunk. A harmadik hasáb végén ugyanis ennek kellene állani: „Egyébiránt tudni kell, hogy Németországban senki sem kétkedik abban, hogy azon apró s csekély jelentőségű sajátosságok, melyek Bajorországnak kényszerűségből még meghagyattak , nem sokára el fognak enyészni;“ a lapban pedig „Bajorországnak“ helyett ez áll: „Magyarországnak“, a minek természetesen semmi értelme sincs. A berlini ünnepélyek véget értek s a vendégek ma és holnap odahagyják német császárság fővárosát, mely oly ünnepélyesen fogadta őket. Ma természetesen mindenki a császári találkozás, vagy amint legújabban nevezik „congressus“ horderejéről és következményeiről elmélkdik. A sok nyilatkozat közül kétségkívül legtöbb figyelmet érdemelnek Bismarck herczeg szavai, ki — mint táviratilag már említik — Berlin főváros küldöttsége előtt,mely a díszpolgári oklevelet adta át neki, könnyed modorában, de azért igen határozottan körvonalazta az entrevue horderejét. A herczeg azzal kezdi beszédét, hogy a három uralkodó találkozása alkalmából a közönség körében igen sok hamis hír kering, azután körülbelül ezeket mondá . Csak valahogy azt ne gondolják önök,uraim, hogy a császári entrevuenál nagypolitikai okok forognának játékban; mi sem lenne tévesebb, mint ez. A találkozás a három monarchának tisztán barátságos adtusa, sem több sem kevesebb ; kérem e nézetet a lehetőleg elterjeszteni. Ez mindenesetre, mi reánk nézve fölötte örvendetes, magában foglalja az új német birodalom elismertetését teljes mértékben oly hatalmas két uralkodó részéről, mint az osztrák és orosz császár.Ezt mi igen sokra becsüljük. De itt semminemű megállapodások nem hozatnak, az entrevuenek semmi más politikai szándék nem szolgál alapjául. Kérem önöket, uraim, beszéljék el mindenütt azt, amit én mondtam, s akkor önök az egyedül igazat fogják elbeszélni. Épen nincs okunk kételkedni abban, hogy Bismarck herczeg nem az igazat mondotta volna el akkor, midőn a berlini polgárság előtt a császári találkozás okairól és horderejéről nyilatkozott. A félhivatalos „Wiener Abendpost“mai szemléje élén körülbelől hasonló szellemben nyilatkozik. „A német, s különösen a berlini sajtó — írja a nevezett lap — élénken vitatja a lefolyt fejedelmi találkozás czéljait.Nagy öszhangzattal jut kifejezésre azon meggyőződés, hogy az entrevue czélja kiváltképen arra irányul, hogy a három állam közt az őszinte békepolitika szüksége iránti egyetértést minden irányban megszilárdítsa. A több oldalról terjesztett azon értelmezést, mintha a találkozás alkalmával az egyes államok különböző megoldatlan kérdéseit szóbahozni szándékoztak volna, és oly határozottan megcáfolják, mint ama hírt, hogy politikai megállapodások tényleg alkottattak volna. Egy előkelő porosz államférfiú szavát idézik, ki következőleg nyilatkozott volna: „A congressus czélját és eredményét egyszerűen következő pontokban restimmálhatni: először a három monarcha barátságos találkozására, mi a kérdés személyes oldalát képezi , s másodszor az európai béke kezességeire.“ Mint látható, ez a porosz államférfiú is mindenekelőtt az entrevue személyi mozzanatát állítja előtérbe, melyből a három kormány közötti szívélyesebb érintkezés önkényt következik, mi ismét a béke fentartásának egyik kiváló tényezőjét képezi. Ez eszmét a berlini „National Liga következőleg indokolja. A jól értesült sajtó minden nyilatkozata — mondja legújabb számában — megegyez abban, hogy valami közösen formulázott program, nem lesz eredménye a berlini fejedelmi és diplomata-találkozásnak. Ezt a tények állása is teljesen indokolja. Az értekezleten képviselt három állam belügyeivel oly annyira el van foglalva s oly sokféle feladattal bir, hogy már maga a politikai egoismus sem mutatja tanácsosnak, hogy külügyi kérdéseket kényszerűség nélkül közösen vegyetek elő. A találkozás előnye abban fekszik, hogy Európa leghatalmasabb államai közt minden feszültséget eltávolított, külügyi kérdések érintése ezen előnyt rögtön kérdésessé tette volna s ez annál szükségtelenebb, mert Európa soha sem volt oly szegény „kérdésekben“, mint ma. Hogy pedig a belügyekben közös cselekvés állapíttassák meg, erre a három állam tényleges és alkotmányos viszonyai nagyon különbözők. A haladópárt egyik berlini közlönye, az igen elterjedt „Volks-Zig“ tegnapi számának czikkét királyunknak, Ferencz Józsefnek szenteli. Elmondja, hogy az osztrák-magyar monarchia feje már egyszer volt Berlinben,és, pedig akkor, midőn a nagy népmozgalom tönkrejutása után Európában a reactio ünnepelte orgiáit. Akkor IV. Frigyes Vilmos császári vendégét a brandenburgi kapun át vezette a királyi palotába , de a menet a mellékutczákon haladt, nehogy az osztrák császár Nagy Frigyesnek szobrát, mely a főutczát díszíti, lássa, miután Frigyes lázadó volt a német császár ellen. Mi mások a viszonyok ma! ,,A császári vendéget — írja a „Volks-Zig“ — ma oly államférfiu kiséri, ki a tévedések ama korszakától távol áll. A magyar Andrássy az osztrák államképződés két főtörzsének egyikét képviseli, melyek mindketteje a reactio-kornak nyomását súlyosan érezte. Amint a clericalis uralom a német osztrákokra, úgy nehezedett a katonai uralom Magyarországra. Ezen két főtörzs, melyek tényleg az osztrák állami lét alappontját képezik, csak akkor szabadult föl az elnyomás alól, midőn az olasz, azután a német háború a reactió-korszak minden őrjöngéseit elűzte. Ezen államférfiak Andrássy, oldalán a császári vendég bizonyára nem fogja félreérteni, ha ez alkalommal Nagy Frigyes szobrát elfogulatlan tekintete elől el nem vonják.“ Patrici bíbornok a pápa titkára aug. 27-én hosszú levelet intézett Lanza olasz miniszterelnökhöz, melyben a felől panaszkodik, hogy Róma színházaiban az erkölcstelenség nagyban lábra kapott, hogy az előadásra kerülő darabokban az egyház, a papság stb. durván bántalmaztatik. Felhívja tehát az olasz kormányt, hogy ezen bajon mielőbb segítsen. Ezen nem igen udvarias hangon írt levélre Lanzaur sept. 6-án válaszolt. „Engedje meg, mondja a többek közt, hogy az olasz kormány ellen emelt ezen kemény és igazságtalan vádat visszautasítsam, miután a kormány a törvényes határokon belül mindent megtesz, hogy a színházi féktelenséget korlátolja, s azt hiszi, hogy Európában alig van ország, mely szigorúbb színházi kritikát gyakorol, mint ő. Különben a miniszter nem akarja a római színházi előadásokat védeni; sok visszaélés történik ottan is, de a szabad intézményekben a sok előny mellett némi kényelmetlenség is rejlik; különben ígéri, hogy a kormány minden adott bűnesetben alkalmazni fogja a törvény szigorát. “ A „PESTI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Gemma. Regény. Irta Turgenjew Iván. XVI. (Folyt.) Elitber úgy tette magát, mintha sem Sanin eltávozását, sem annak értekezését a tisztekkel észre nem vette volna. A kocsist, ki befogott, folyton siettette, s borzasztón haragudott lassúsága miatt. Gemma szintén nem szólt Saninhoz, nem is nézett reá; összehúzott szemöldeiből, egybeszorított ajkairól, melyek halálsápadtak voltak, könnyen le lehetett olvasni kedélyállapotát. Csupán Emil törekedett Saninnal beszédbe ereszkedni, s őt kikérdezni; ő látta, midőn Sanin a tisztekhez közeledett, s azoknak valami fehér papírdarabot — névjegyet — nyújtott át ... . A szegény fiú szive hangosan dobogott, arcra égett, Sanin mellére borult volna, hogy kisírja magát, s kész lett volna vele együtt a tiszteket, kik ott voltak, agyonverni. De visszatartotta gát, s megelégedett azzal, hogy Sanin minden mozdulatát éber figyelemmel kisérhette. Végre a lovak be voltak fogva , s mindnyájan a kocsiba ültek. Emil Tartaglio után felugrott a bakra, és ott jobban is érezte magát, mert legalább Klübert nem látta, kire közönyösen nem tekinthetett. Az egész út alatt Klüber úr minden tehetségét felhasználta, hogy a társaságot mulattassa, — csakhogy senki sem felelt neki egy árva szót. Folyton azt rebesgette, minő kár volt, hogy reá nem hallgattak, midőn azt indítványozta, hogy az udvari teremben költsék el az ebédet. Ez esetben nem történt volna semmi kellemetlenség , azután néhány éles, sőt szabadelvű megjegyzést kockáztatott, hogy a kormány a tiszteket mindenütt előtérbe helyezi, nem ,elég szigorúan ügyel a fegyelemre, s nem tartja kellő tiszteletben a polgári elemet — ezáltal pedig — úgymond — idővel növekszik az elégedetlenség, ettől pedig a forradalomig csak egy lépés van, aminek szomorú példáját látjuk,(s itt részvéttel, de némi szigorral sóhajtott). — Francziaországban. — Rögtön hozzátéve azonban, hogy ő a maga részéről meghajol a tekintély előtt, és soha, — de soha sem lenne forradalmár, — de nem tehet róla, hogy ily rendellenességgel szemben elégedetlenségének kell kifejezést adnia. Végre pedig az erkölcsről s erkölcstelenségről, az illem és becsületérzésről koczkáztatott néhány általános megjegyzést. Klüber urnak előadása közben Gemma aki már a kirándulás kezdete óta nem igen látszott megelégedve lenni vőlegényével, — s azért meglehetős távolban tartá magát folyton Sanintól s jelenléte még fokozta rész kedvét — vőlegénye miatt csakugyan szégyenleni kezdé magát. Midőn a kocsi a városba ért, láthatólag szenvedő állapotban volt a kedves leányka, s anélkül, hogy Saninhoz egy szót szólott volna egy csengő pillantást vetett reá. — Sanin a maga részéről sokkal inkább sajnálta Gemmát, mint a minő mértékben nem tetszett neki KI . - bér. A történtek után belsőleg az örömnek bizonyos nemét kezdé érezni, noha holnapra kihívást várt. Ezzel véget ért a szerencsétlen kirándulás. Sanin Gemmát a kocsiból kiszállni segítvén, a rózsát kezeibe csúsztatá, anélkül, hogy egy szót szólt volna. Gemma elpirult, megszoríta Sanin kezét, s elrejte a rózsát. Sanin nem akart Roselliékhez bemenni, noha alig volt még este, Gemma nem is hívta őt. E mellett az ajtóban álló Pantaleone jelenté, hogy Leonora asszony alszik már. Emilio elfogultan búcsúzott el Sanintól;úgy csodálta ezen embert, hogy félni látszott tőle. Klüber úr Sanint a vendégfogadóba kisérés feszes modorában búcsúzott tőle. Az oly rendes kedélyállapotú német is meglehetősen roszul érze magát. A többiek sem érezték magukat jobban. Saninnál azonban e kellemetlen érzés csakhamar eltűnt. Valami határozatlan, de kellemes érzés váltotta fel elfogultságát. Szobájában fel s alá járkált, nem gondolt semmire, közbe-közbe fütyölt s nagyon meg volt önmagával elégedve. XVII. 10 óráig fogok várni a tisztre, gondolá magában másnap reggel öltözködése közben, akkor azután kereshet! De a németek korán kelnek. Még nem volt 10 óra, midőn a pinczér jelenté Saninnak, hogy Richter hadnagy úr kívánna vele szólani. Sanin rögtön felölte kabátját, s késznek nyilatkozott a tiszt urat elfogadni. Richter úr nagyon fiatal ember volt, majd gyermek. Hasztalan erőlködött bajusz- és szakáltalan arczának tekintélyes kifejezést adni — ez semmikép sem akart sikerülni, sőt még zavarát sem tudta elpalástolni. Midőn leült, úgy belebonyolódott a kardkötőbe, hogy majd elesett. Hebegve, s vontatva jelenté Saninnak rész franczia kiejtéssel, hogy barátjának Dönhof bárónak megbízásából jött, e megbizás pedig abból áll, hogy Sanint megkérje, miszerint a tegnap általa használt sértő kifejezésekért bocsánatot kérjen Dönhoftól, s azon esetben, ha Sanin ezt tenni vonakodnék, kijelente, hogy barátja elégtételt követel. Sanin erre azzal felelt, hogy semmi szín alatt sem vonja vissza tegnap használt kifejezéseit, de kész elégtétellel szolgálni. Erre azután Richter megkérdő tőle, kivel, hol és mely órában kezdheti meg ezen ügyben a szükséges előleges értekezéseket. Sanin megkérte a hadnagyot, hogy két óra múlva legyen szíves ismét hozzá fáradni, addig törekedni fog egy segédet szerezni. (Ki az ördög lesz majd segédem? gondolá magában, midőn ezt mondá.) Richter felkelt s búcsúzni akart, de az ajtó küszöbén megállt, mintha lelkiismeret furdalásokat érezne, és Sanin felé fordulva kijelenté, hogy barátja Dönhof báró, a maga részéről legkevésbbé sem titkolja, hogy bizonyos tekintetben ő is oka volt a tegnapi kellemetlen eseménynek, s hogy épen azért valami kis mentséggel, des exghizes léderes megelégednek. Erre Sanin azzal válaszolt, hogy ő nem hajlandó sem kis, sem nagy mentségeket maga mellett felhozni, amennyiben épen nem lát erre okot. „Ez esetben“, mondá Richter, s e közben még vörösebb lett, „barátságos lövést kell váltani önöknek, de goups de bisdolet a l’amiaple.“ „No ezt még kevésbé értem,“ jegyző meg Sanin, „talán a levegőbe fogunk lőni?“ „Dehogynem azt akartam mondani,“ hebegd a teljesen megzavarodott hadnagy, csak azt gondoltam, hogy miután az ügy becsületes emberek közt megy végbe,... majd beszélni fogok az ön segédével“ és ezzel félbeszakítván a mit mondani akart, eltávozott. Amint a hadnagy betette maga után az ajtót, Sanin leült egy székre, s a padlóra szegezd szemeit. (Folyt, kör.) Pest, sept 12. (Lónyay és Ghyczy.) A „Magyar Újság“ ma,minden fentartás nélkül, positive mondja“, hogy Ghyczy nyilatkozatának közzétett szövegéből, (nem tudni, tévedésből-e, vagy szándékosan) kimaradt egy passus, melynek értelme az volt, hogy ő a jelen kormányt s különösen annak fejét veszélyesnek tartja a határa . (A baloldali kör felirati bizottsága.) Ellenzéki lapokban olvassuk. A baloldali kör tegnap este 5 órakor tartott ülésében a felirat elkészítésére következő 12 tagú bizottságot választotta meg: Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Várady Gábor, Simonyi Lajos báró, Csernátony Lajos, Tisza László, Győrffy Gyula, Nikolics Sándor, Péchy Tamás, Gulner Gyula, Horánszky Nándor. — .Olvasva e névsort, méltán kiváncsiak lehetünk, várjon Ghyczy Kálmán kapacitálja-e a „többit“, vagy a „többiek“ Ghyczyt, — vagy pedig Ghyczy is külön javaslatot terjeszt-e elő s a többiek is különt ? A delegátiók határozatai az 1872-ki hadügyi költségvetésre nézve. Az 1872-iki delegatió által megegyezőleg kifejezett határozatok és óhajokra hadügyminiszter a „N. Fr. Presse“ szerint a következőket válaszolja: Az első határozat a hadügyminisztériumot a katonai bíróságok reformjának alkotmányos uton való mielőbbi keresztülvitelére figyelmezteti. A miniszteri expozé erre azt jegyzi meg, hogy jelenleg is ugyanazon nehézségek forognak fenn, mint a múlt évben; a késedelmet nevezetesen a magyar igazságügyi minisztérium okozta, mely a múlt országgyűlési időszak alatt sem adta be törvényjavaslatát a katonai bíróságok hatáskörét illetőleg. Eközben, hogy az illetékességi viták Magyarországon elkerültessenek egyetértésben a magyar igazságügyi minisztériummal a polgári ügyekben gyakorolt katonai bíráskodásnak megszüntetéséről szóló 1869. évi osztrák törvény ideiglenesen Magyarországra nézve is életbeléptettett. Ezen intézkedések folytán a budai, zágrábi, temesvári és nagy-szebeni országos katonai bíróságok megszüntethetők voltak , miáltal 20 hadbiró disponibilis lett és az 1873-iki költségvetésben a rendes kiadások közé nem is vétetett fel. Ami a katonai bűnügyi eljáráshoz való póttörvényt illeti, a birodalom két kormánya képviselői közti megállapodás, mely már az előbbi expozében említtetett, még most sem jött létre, a még fintorgó nehézségek elhárítását célzó tárgyalások azonban most is folyamatban vannak. Az osztrák delegátió egy, a két törvényhozó testület által kiküldendő enquete egybehívását kívánta, „hogy a kiadások a terményárak, a katonai élelmezés, a sereg ruházata és ágyneműje költségeinek kiszámítására egy minden irányban helyes alap állapíttassék meg.“ Hasonló határozat hozatott a magyar delegatió által , ez azonban csak egy „független“ bizottság egybehívását kívánta,amelynek feladatául, szintén, eltérőleg az osztrák delegatió határozatától, „a hadsereg élelmezése kérdésének tanulmányozását tűzte ki.“ A hadügyminisztérium most azon megjegyzést teszi, hogy mind a tanácskozási tárgy eltérő meghatározása, mind a bizottság különböző összeállítása megnehezítette azon határozatok végrehajtását, azonkívül az osztrák delegáció elmulasztotta egyezkedni a magyarral az enquetenek a két törvényhozó testületből való kiküldését illetőleg. A magyar delegáció által kívánt „független bizottmány“ egybehívása ellen azonkívül még a miniszternek alkotmányos felelőssége tekintetéből is aggályok fejeztetnek ki. Egy új enquete szintén csak zavarná az eddig megkezdett működést, és eredménynyel csak „a legújabb időben foganatba vett változtatások és javítások teljes keresztülvitele után működhetnek.“ A katonai ruházás és ágynemű költségének kiszámításánál azonban új módozat a Skene-féle consortiummal kötött szerződés negyedik pontjánál fogva nem alkalmazható. A két delegátió által kívánt lóösszeírási törvényre vonatkozólag az exposé az osztrák honvédelmi minisztérium által előterjesztett és a birodalmi tanács által el is fogadott,ilynemű törvényre utal, míg magyar részről ilytörvény még nemlétezik. A helyettesítési és minden nem magántermészetű alapnak a közös pénzügyi minisztérium kezelésébe való átadására vonatkozólag az expozé következőket mond: Az előbb említett fölszólításnak megfelelőleg a katonai helyettesítési alap, az általános kórházi alap, egy a bécsi második helyőrségi kórház építésére szolgáló alap, és az állatgyógyintézeti alap bizottmányilag már a közös pénzügyminisztérium kezelése alá adattak. Miután a határvidéki birtokalap, a határvidéki nevelési alap és a ludoviceumi alap ez idő szerint már nincsenek a közös hadügyminiszter kezelése alatt, tehát itt már csak az általános rokkant alap és a józsefakadémia könyvtári alapja jöhetnek tekintett alá. Az elsőre nézve megjegyeztetik, hogy az nem bírván kizárólag „nyilvános katonai alap“ jellegével, egyelőre bizottság lett kiküldve a magántermészetű alapítványok elkülönítésére; ha az megtörtént, akkor ezen alapok is át fognak adatni. A józsefakadémia pénztári alapját a hadügyminisztérium saját kezelése alatt akarja tartani,hogy ezen akadémia végleges megszüntetése után eredeti rendeltetésének megfelelőleg tudományos czélokra, nevezetesen az újonnan felállítandó katonaorvosi tisztfolyam dotatiójára fordítsa. A hadügyminisztérium kezelése alatt levő öszszes ingóságok leltárát illetőleg az e tekintetben a legfelőbb államszámszékkel folytatott tárgyalások eredménye a delegációknak bemutattatik. A hadügyminisztérium felhatalmaztatott, hogy a szárazföldi hadseregnek 1869-ik évi rendkívüli költségvetéséből fenmaradt 488,511 forint és 20 krajczárnyi hitelösszeget még 1871. végéig azon czélokra fordítsa, a melyekre szánva volt. Mint az exposé kifejti, az 1870-iki zárszámadásban is számos kiadási kereslelet mutatkozott, mi onnét van, mert az 1870-iki póthitelek csak 1871. év február 20-án lettek megszavazva, úgy hogy 1871-ik évi junius végéig nem lehetett azokat felhasználni és róluk számot adni. Az e szerint 1871-dik évi junius végével fenmaradt hátralékok az 1870-ki zárszámadásban a rendes költségvetés megfelelő tételei közt, melyekkel szoros egybefüggésben voltak, számíttattak fel. A hadügyérség most ismét felhatalmazást kér, hogy a hadsereg rendkívüli költségvetéséből újólag fenmaradt 347,757 ft és 34 krajczárnyi hátralékot 1873-ik évi június végéig felhasználhassa és beszámíthassa. A delegációk továbbá megengedték, hogy az 1869-ki póthitelek fedezésére a hadügyminisztérium pénzkészletéből 910.777 ft fordíttassék. A közös pénzügyminisztériummal az 1869 évre történt főleszámolás után kitűnt, hogy ez utóbbinak az év folyamában adott előlegek fejében még hátralék követelése van, melynek kiegyenlítésére a hadügyérség ama 910,777 ftot fordította. Az osztrák delegátió által egyedül hozott határozatokra vonatkozólag az exposé következőket tartalmazza. Az osztrák delegátió gyakrabban adott kifejezést azon óhajának, hogy egy normális békebudget dolgoztassák ki. Erre vonatkozólag megjegyeztetik, hogy a békebudget a létszám tekintetében a hadsereg számára fenálló szerves intézkedések alapján, és a pénztételek tekintetében a fennálló kezelési szabályzatok alapján minden évben öszszeállíttató, és hogy ez képezi a költségvetés „normale“-ját. Minthogy a hadügyminisztérium ettől soha ok nélkül el nem tér, azért visszautasítja a normális kötségvetés kidolgozása czéljából kívánt bizottság megalakítását, mely megrázkódtatná az imént keresztül vitt hadseregi szervezkedést. Az osztrák delegáció továbbá azon óhaját is nyilvánította, hogy a hadipénztáriüzlet Magyarországban is a polgári pénztárak által teljesítessék. A magyar kormány beleegyezett abba, hogy a pozsonyi, kassai, temesvári és nagyszebeni hadipénztárak üzletei az ottani adóhivatalokra ruháztassanak. A delegáció azon óhajának, mely szerint a lerombolási, illetőleg kárpótlás-lemondási térítvények alkotmányos úton szüntettessenek be, a hadügyérség kész megfelelni azon módosítással, hogy oly építkezésekért amelyek az építkezési tilalomkörön belül történnek, leromboltatásuk esetén a közönséges hadi kárpótlás fizettessék. Azon határozat ellenében, mely azt követeli.