Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-13 / 211. szám

mint két külön hadseregé, különösen Ma­gyarország évenként milliókkal keveseb­bet fordít jelenleg a hadügyi költsé­gekre, mint a­mennyit fordítania kellene, ha önálló hadsereggel bírna, mert tudjuk jól, hogy a magyar katonaság létszámá­nak aránya a közös hadseregben sok szá­zalékkal nagyobb azon 30 százalékos quotánál, melylyel mi a közös hadügyi szükséglet fedezéséhez járulunk. Végül, a­mit legelől kellett volna említenünk, a monarchia mindkét államában vajúdó, majd kitört nemzetiségi mozgalmak kö­zepette a hadsereget sokkal inkább meg­óvhattuk a nemzetiségi mozgalom ragá­lyától, s ez­által sokkal erősebbé tehettük egy közös szervezetben, mint két külön­állóban. Ezek az indokok vezérelték a Deákpár­tot, midőn a közös hadsereget megterem­­té. Ezen indokok miatt kell, hogy ma se szakítsa ketté a nemzet a közös hadse­reget. Lássuk már most azon érveket, melye­ket Ghyczy az önálló magyar hadsereg mellett felhoz.Azt mondja Ghyczy: „meg vagyok győződve, hogy a nemzet a ma­gyar hadsereg létesítésének követelésétől soha nem álland el. “ Mi erre egyszerűen a tényekkel felelünk c­áfolatul: a nemzet ezen követeléstől már akkor elállott, a mi­kor két ízben nagy többséggel oly férfiakat választott képviselőiül, kik a közös had­sereget megalapították s fentartani akar­ják. A külön hadseregek mellett kapacitásó érvül Németországra, mint fényes példára hivatkozik Ghyczy: „A német császár­ságban — úgymond — a porosz hadse­reg mellett a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön hadseregei vannak, melyek az említett országok minisztériu­mainak administrate­ja alatt állanak, s költségvetésük az illető államok törvény­­hozása által állapíttatik meg.“ Arra va­gyunk bátrak figyelmeztetni Ghyczy Kálmán urat, hogy e hivatkozás annyi­ban téves, a­mennyiben a német birodal­mi államok közt fennálló katonai egyez­mény szerint azoknak évenkénti hadügyi szükségletét nem az illető államok tör­­vényhozása, hanem a német birodalmi gyűlés állapítja meg egy bizonyos áta® lányban. S ez aztán oly roppant különb­séget tesz, hogy a Ghyczy által említett hivatkozás épen ön­maga ellen s mi mel­lettünk bizonyít. Mert vájjon miért nem bízatott az évi hadügyi szükséglet főösszegének megalapítása az egyes or­szágok törvényhozására, s miért veti azt ki minden országra bizonyos quota sze­rint a központi német parliament? Nem más okból, minthogy az egyes államok közös védelmi kötelezettségeik teljesíté­sében egymást bizton ellenőrizhessék s egyik a másik rovására véderejének fej­lesztését el ne hanyagolja. Ez okból nem vehetjük mi sem el közös delegációnktól a hadügyi költségvetés megszavazását. Igaz ugyan, hogy a német hadseregek az egyes országok külön hadügyi admi­­nistratiója mellett is fényes eredményeket mutattak föl a lefolyt hadjáratban, de ez korántsem bizonyítja még azt, hogy az egységes administrátiónak nincsenek ha­tározott nagy előnyei a particularis fölött. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül azon fontos körülményt, hogy Németország­ban határozottan a hadügy központosítá­sára törekesznek, s e törekvésnek világos nyomát látjuk az érintett katonai egyez­ményekben, hol az egyes államok külön katonai jogai azon fentartással erősíttet­­nek meg, „míg ez iránt más in­­tézkedések nem történnek.“ Egyébiránt­­ a német birodalmi viszo­nyokra való hivatkozás legkevésbé sem dönti meg azon indokainkat, melyek a mi közös hadseregünkre, s egységes had­ügyi administratiónkra vonatkoznak. Ghyczy az önálló magyar hadsereg pénzügyi oldaláról nagyon keveset mond; ebből is csak azon állítása érdemel figyel­met, hogy az állandó magyar katonasá­got úgy lehetne a honvédséggel egyesíte­ni, hogy a kettőnek összes költsége a véderőnek csökkenése nélkül keresbed­­jék. Nézetünk szerint azonban az admi­nistrate költségeinek ilyen kereskedése tökéletesen paralizálva lenne, sőt te­temesen túl­szárny­altatnék azon költ­ségszaporodás által, mi a magyar had­seregnek önálló szervezésével járna.­­ S valóban alapos kételyünk van az iránt, hogy Magyarország azon nagy ter­het elviselhetné, mely a magyar hadsereg önállósítása esetében a mostani véd­erő fentartása mellett nyakunk­ba bárulna, miután ez esetben Ausztria pénzügyi támogatását természetesen el­­vesztenék. Annyi bizonyos, hogy Ghyczy érvei az önálló magyar hadsereg mellett leg­kevésbé sem rontják le a Deákpárt fon­tos politikai indokait, melyek a közös hadsereg fentartását szükségessé teszik. Sajnáljuk, hogy Ghyczy ezeket nem mél­tatta kissé figyelmére nyilatkozatában. Annyit azonban sejtünk, hogy azok erős hatással voltak reá, mert az önálló hadsereg daczára bizonyos te­kintetben szükségesnek tartja a hadügy közösségét. A programmjában a hadügyet két részre osztja : önálló és közös hadügyre. A hadügy önálló részét az képezné, hogy a különvált magyar hadsereget honvé­delmi miniszterünk administrálná, s e hadsereg költségvetése a magyar ország­gyűlés által állapíttatnék meg. Mi lenne azonban közös a hadügyben, erre nézve oly homályos propositiói vannak, hogy azoknak bírálatába alig bocsátkozhatunk. Azt kiolvashatjuk előadásá­ból, hogy a közös hadügyek ke­zelésére nézve czélszerűbbnek tartja a közös hadügyminisz­tert, ki intézkedéseiért a delega­­tivnak lenne felelős s ennek el­lenőrködése alatt állana, mint a korlátlan fejedelmi kormányzatot. S ezen nézetével Ghyczy ismét eltér az ellenzék eddigi programmjától s a fenálló közjogi alaphoz közelít. De hogy mely dolgokat intézne aztán a közös hadügyminiszter, erre nézve nem nyújt szabatosan megha­tározott képet. „Belátja ugyan, hogy a minden részről jogosultnak elismert közös főhadparancsnok­ságnak okvetlenül kell bizonyos tágas hatáskörének és megfelelő költségvetésének lennie , de hogy milyen tág legyen a közös főhadparancsnokság hatásköre, hol érintkeznék az önálló had­seregek külön administratiójával s esetleg meddig nyúlna be ezen administratióba, s költségvetését ki határozná meg, arról semmi említést sem tesz. „Belátja, hogy a háború esetében együtt­működő két had­seregnek kellő ellátása nagy előkészüle­teket, és sikerrel csak öszhangzólag esz­közölhető előintézkedéseket kíván“, s ezeket is közös ügynek tartja, de hogy ezen előintézkedések sikere nem kívánja-e meg, hogy a két hadsereg rendes köz­­igazgatása is közös legyen, e felől kétség­ben hagy bennünket. „Lehetetlen, — úgymond, — hogy mellőztethessék a magyar és az osztrák állam külön véd­erejének kölcsönös ellenőrzése, mert e nélkül a véderő egyrészrőli elhanyago­lásának esetében a kölcsönös védelmi kö­telezettség könnyen és veszélyesen meg­­hiusíttathatnék"­, de hogy ez az ellenőr­zés teljesen illusóriussá válnék s a köl­csönös védelmi kötelezettség igen köny­­nyen és veszélyesen elhanyagoltathatnék, azon esetre, ha a hadseregek évi költség­­vetésének megalapításában egyik fél a másikra kölcsönös befolyást nem gyako­rolhatna, ezt már nem látja be Ghyczy. Pedig erre világos adat a lajthántúli hon­védség szervezésének eddigi elhanyago­lása. Végre elismeri Ghyczy, hogy az em­lítetteken kívül „lehetnek még a hadügy körébe tartozó más oly ügyek és tárgyak, melyeknek közös elintézése, illetékes szakértők ítélete szerint, a sikeres kölcsö­nös védelem érdekében szükséges lesz“ , de hátha ezek az illetékes szakértők azt mondanák, hogy a kölcsönös védelem semmi esetre sem lehet sikeres, ha a kö­zös hadsereg kettészakíttatik ? Mindezekből, miket Ghyczy a hadügy­ben közös ügyeket meghagyni czélszerű­­nek tart, korántsem azon logikai követ­keztetést vonhatjuk le, hogy szakítsuk tehát ketté a közös hadsereget, hanem hogy tartsuk fenn azt a közös administra­­tióval és költségvetéssel együtt. És a Deákpárt a közös hadsereget,mint a kiegyezés egyik alapkövét, fenn is fog­ja tartani a haza érdekében. S legyen meggyőződve Ghyczy Kál­mán úr, hogy midőn az önálló hadsereg iránt tett indítványát visszautasítja a De­ákpárt : ezt nem közelebb nyert győzel­mébe vetett bizalommal s nem hideg büsz­keségből, hanem érett politikai meggyő­ződésébe vetett bizalommal s önzetlen meleg honszeretetből teszi. A­ közös pénzügyminisztérium utján a két országos pénzügyminisztériumhoz tette át, hogy e kérdés megoldására a két törvényhozás elé terjesz­tessék. A delegáció azon óhajának, hogy a csapa­toknak kiegészítő kerületeikbe át­­helyezése és a territoriális divisi­­ó­k rendszere lehetőleg tökéletesen keresztülvi­tessék, a minisztérium lehetőleg megfelelni ipar­kodott, a­mint ezt a 16. számú magyar ezred­nek az új­varasdi gyalogezreddel való egybeol­vasztása, a 8. számú tüzérezrednek Magyaror­szágba és Erdélybe áthelyezése, valamint a kizárólag a magyar korona területéről kiegészí­tendő 13. számú tábori tüzérezred felállítása bizonyítja. A határőrvidék fokozatos polgárosí­tása arányában, mi­által a magyar korona or­szágainak újonczjutalékai a cislajbháni jutalék kereskedése mellett nagyobbodni fog, a magyar delegáció óhajai még továbbra is teljesíttetni fognak. Ez óhajok teljesítésének határát a szol­gálat követelményei és a nagy helyőrségek ké­pezik. Ezen viszonyok befolyása az új elszállá­solási törvény létrejötte után sem lesz elkerül­hető. Azon határozat tekintetében, hogy a h­a­d­i­anyag- és tartalékkészletek de­­centr­alisatioja a monarchia több pont­jára való megosztás által nagyobb mérvben ke­resztül vitessék, megjegyzi az exposé, hogy to­vábbi decentralisatio a költséges kezeléssel járó kiadás többlet és a felügyelet csorbítása nélkül keresztül nem vihető. A delegatiónak a ruházatra és az ágyneműre vonatkozó azon határozatát, hogy az egész felszerelési ügyről adandó kime­rítő jelentéstétel végett egy, a hadügyminiszter meghatalmazottján kívül, a két államterület ke­reskedelmi és pénzügyminiszterei, valamint a bécsi és pesti kereskedelmi kamarák egy-egy képviselőjéből álló enquette hivassák egybe, és hogy a hadügyminiszter az enquette véleménye alapján a Sken­e-f­éle szerződés fen­tartása vagy felmondása iránt 1871. september­­ben megállapodásra jusson, a hadügyminiszter a maga részéről tekintetbe vette. De ha az en­quette csak 1872. ápril végén ült össze, úgy en­nek oka az illető minisztériumokat és kereske­delmi kamarákat terheli, melyek a hadügymi­niszter fe­szólitására csak 1871. október végén válaszoltak. (Furcsa, hogy a miniszter e vála­szok után csak egy félév múlva hívta össze az enquettet.) A hadügyminiszternek adott utasítás, hogy a számfölöttiek a hadsereg rendsze­rezett állományába vétessenek föl, lehetőség szerint tekintetbe vétetett. Azon utasításra, hogy egy Jászberény­ben építendő lovassági laktanya ügyében előterjesztés készíttessék, megjegyzi végre az expozé, hogy a hadügyminisztérium a jászberényi laktanyára meg­szavazott 130,000 frtot, minthogy az 1871-ben létre nem jött, a stockeraui építkezé­sekre fordította. (Mily joggal ?­) A magyar delegátió határozatai az 1872-ki hadügyi költségvetésre vonatkozólag. Esti lapunkban közöltük a hadügyminisz­ter exposéját a két delegátió közös és az osztrák delegátió külön határozataira és óha­jaira vonatkozólag. Következőkben adjuk is­mét a „N. Fr. Pr. nyomán a hadügyminiszteri exposénak a m­a­g­y­a­r delegátió határozataira vonatkozó nyilatkozatait. A delegáció azon utasítására, hogy a nyug­díjazásoknál a legszigorúbb követelések tétessenek, a hadügyminiszter kijelenti, hogy azt mindig szem előtt tartotta, és ennek követ­keztében az 1870-ki zárszámadás a nyugdíj­­költségekben az 1869-kivel szemben jelentékeny csökkenést is mutat fel. A delegáció azon határozatára vonatkozólag, hogy a minisztérium azon osztályai, melyek ki­zárólag a kezeléssel foglalkoznak, polgári egyének vezetésére bízassanak, azt jegyzi meg az exposé, hogy a közös hadügyminiszté­rium e határozattal behatóan foglalkozott és meg­fontolásában az összes katonai hatóságok egy­séges eszműködésének érdekét és a hadsereg foly­tonos hadképességének biztosítását tartva szem előtt, indíttatva látja magát, a delegátiót ezen határozatától való elállásra felkérni. Azon határozatot, melylyel a hadügyminiszter utasíttatott, hogy a hadsereg felszerelésére vo­natkozó szerződések és nyugták után fizettetett bélyeg- ésdíj illetékeket az előirányzat fedezési rovatába állítsa, a hadügyminiszter a ORSZÁGGYŰLÉS.­­ A képv.­ház mai ülése azon interpella­te előterjesztésével vette kezdetét, me­lyek a baloldali kör tegnapi értekezletén állapíttattak meg. A felszólalás, melyet Nikolits S. a szerb congressus ügyében tett, a szerb szélsők ismert okait és kifogásait tartal­mazza. A kormánynak e felszólalással szemben nem lesz nehéz saját álláspontját védeni, hisz ezen álláspont közös mind­nyájunkkal, kik az alkotmányos rendet és szabadságot védjük. A másik figyelemre méltó interpelláló a Győrffy Gyuláé a székelyudvarhelyi választás tárgyában. Győrffy oly adato­kat hozott fel, melyek állítása ellen bi­zonyítanak. E választásnál ugyanis egy jelölt sem nyerte el az absolut többséget, s igy nem lévén megválasztott képviselő, nem is adathatott ki megbízó levél. A kérdés különben más tekintetekből fontos, s a ház azt bizonyára tüzetesen fogja megvitatni. Perelnök úr az 1868. évi IX. t. sz. rendeletének eleget teendő, az 1869. egybehívott congressus­­nak a patriarcha-választást rendező szabályai jóváhagyása után, a szerb nemzeti egyházi con­­gressust újból egybehívni, hogy a fennemlitett és jóváhagyott szabályok értelmében a karlo­viczi érseket és szerb patriarchát megválaszsza és a törvény által biztosított egyházi, iskolai és alapítványi ügyeinek félbeszakasztott rendezé­sét és igazgatását folytathassa ? Esti, lapunkban átalában említvén csak meg az egyes bizottságokra beadott szavazatok ered­ményét, azt a következő részletes kimutatással pótoljuk: A hét-hét tagból álló kilenc­ b­i­r­á­l­ó bizott­ságra beadatott összesen 294 szavazat. Legtöbb szavazatot nyertek, még­pedig: I. Paczolay János, Radó Kálmán, Radvánszky Károly, Steiger Gyula, Kégl György, Császár Bálint, Kiss Lajos nyertek 190 szavazatot. II. Madas Károly, Bittó Béni, Brezovay László, Patrubán Gergely, Urbánovszky Ernő, Károlyi Gyula gr., Luksics Bódog nyertek 190 szavazatot. III. Karácsonyi Guidó gr., Kvassay László, Cséry Lajos, Kemény Kálmán b., Janicsáry Sándor, Wodianer Béla nyertek 190 szavazatot. Mocsonyi Antal nyert 181-et. IV. Lónyay János, Molnár Antal, Radocza János, Berényi Ferencz gr., Schmausz Endre, Nemes Nándor gr., Kemény Mihály nyertek 190 szavazatot. V. Bothos Kálmán, Dániel Ernő, Lónyay Jó­zsef, Buzinkay Pál, Halassy Gyula, Eőry Jenő, Szomjas József nyertek 190 szavazatot. VI. Muzslay Sándor, Istóczy Győző, Jurka Bazil, Kazinczy István, Gidófalvy Albert, Ve­­csey Károly, Beöthy Algernan nyertek 190 sza­vazatot. VII. Vizsolyi Gusztáv, Lukács Béla, Radics József b., Brogyányi Vincze, Matuska Péter, Pap Lajos nyertek 190 szavazatot; Földváry Miklósra esett 143 szavazat. VIII. Kubinyi Árpád, Fabricius Károly, Pe­­rényi Zsigmond b., Dániel Béla, Modich László, Trifunácz Sándor nyertek 190 szavazatot; Tol­­nay Károlyra esett 189 szavazat. IX. Prileszky Tádé, Ujváry Lajos, Dálnoky Barna, Karuch József, Zmeskál Mihály, Máttyus Arisztid nyertek 190 szavazatot, Dőry Józsefre esett 189. A pénzügyi bizottságra beadatott 256 szavazat, 1 üres volt. Ebből nyertek: Csengeri Antal 254, Ghyczy Kálmán 255, Horváth Lajos 187, Kaucz Gyula 253, Kiss Lajos 254, Lipthay Béla b. 187, Mocsonyi Antal 183, Pulszky Fe­rencz 187, Sennyey Pál b. 187, Somssich Pál 254, Széll Kálmán 254, Torma Károly 187, Wahrmann Mór 254, Zsedényi Ede 254, Mi­haj­lovics Károly 187-et. A vasúti bizottságra beadatott összesen 253 szavazat, üres volt 2. Ebből nyertek : Bánó József 183, Dániel Pál 182, Feszt Imre 182, Házmán Ferencz 182, Kemény Gábor b. 181, Korizmics László 183, Muzslay Sándor 183, Pa­­csolay János 183, Péchy Manó gr. 183, Petro­­vay Ákos 182, Prileszky Tádé 183, Salamon Lajos 250, Szapáry Gyula gr 251, Szentpály Jenő 183, Kraljovics Béni 183-at. A napi ó-b­­­r­á 1­ó bizottságra összesen bea­datott 260 szavazat. Beliczey Rudolf 186, Böm­­ekes Gyula 186, Bittó Béni 186, Gozmán János 186, Jankovich Miklós 186, Jeney József 186, Kardos Kálmán 186, Majthényi Dezső 258, Máttyus Arisztid 186, Nedeczky István 186, Ujváry Lajos 260, Siskovics Tamás 186, Pet­­rik Gyula 186, Szilády Áron 259, Tarai Endre 186, Tarnóczy Gusztáv 186, Tormássy Mihály 186, Szmrecsányi László 186, Trauschenfels Emil 186, Tarnóczi Béla 186, Tombory Iván 186, P. Szathmáry Károly 75-tel. A gazdasági bizottságra összesen be­adatott 264 szavazat. Kemény Istv. b. 262, Molnár Pál 185, Paczolay János 262, Radó Kál­mán 183, Rogulics János 185, Simonyi Lajos b. 263. A mentelmi bizottságra beadatott 252 szavazat. Beöthy Ákos 180, Bogdán Vincze 183, Bothos Kálmán 183, Eötvös Károly 183, Halassy Gyula 183, Hodossy Imre 188, Hoff­mann Pál 251, Máttyus Arisztid 251, Radocza János 183, Zsivkovics János 183. A számvizsgáló bizottságra beada­tott összesen 274 szavazat: Gubody Sándor 195, Jurkovits János 189, Madas Károly 189, Ta­vaszi Endre 189, Vecsei-Oláh Károly 189. A kérvényi bizottságra beadatott ösz­­szesen 268 szavazat. Ebből kapott: Apponyi Albert gr. 187, Bogyó Sándor 266, Császár Bá­lint 189, Dániel Ernő 189, Eitel Frigyes 189, Just Kálmán 189, Kemény Mihály 189, Lészay Lajos 189, Molnár Antal 189, Szőgyény László 189, Steiger Gyula 189, Stoll Károly 189, Ür­­ményi Miksa 189, Vizsolyi Gusztáv 189, Joan­­novics Branko 189. Azon képviselők névsora, kik a B (a válasz­tási jegyzőkönyv rendben van, de kérvény ada­tott be) és C, (a választási jegyzőkönyv nem felel meg a törvény kellékeinek, de kérvény nincs beadva) kategóriába osztottak, a követ­kezők : A B kategóriában : Rázsó Lipót, Bogyó Sán­dor, Csanády Sándor, Vojnics Barnabás, Maxi­­movics Miklós, Zichy Imre gr., Salamon Lajos, Pissuth István, Apponyi Albert gr., Kemény István br., Justh Kálmán, Eder Ferencz, László Imre, Majthényi Dezső, Ernuszt Sándor, Kar­dos Kálmán, Tavaszy Endre, Hammersberg Jenő, Szende Béla, Popescu Elek, Pólya József, Pulszky Ferencz, Bittó Kálmán, Gullner Gyula, Házmán Ferencz, Pauler Tivadar, Tarnóczy Béla, Taray Endre, Wodianer Albert br., Pod­­maniczky Frigyes br., Jókai Mór, Baldacsy An­tal, Domahidy Ferencz, Csaba Gyula, Vályi Já­nos, Galgóczy Sándor, Domahidy István, Péchy Jenő, Elek Gábor, Molnár Pál, Csillag László, Eötvös Károly, Houchard Ferencz, Csipkés Lajos, Szentpály Jenő, Molnár Aladár, Goda Béla, Popovics Jenő, Balogh János, Csernovics Péter, Szen­czey Ödön, Vidats János, Tassy Miklós, Lüke Géza, Wächter Frigyes, Trau­­schenfels Emil, Batthyáni Zsigmond gr., Batha Endre,"Bakcsy Ferencz, Szepessy Gyula,­Hetsch Károly. A C) kategóriában : Schreiber Frigyes, Esz­­terházy István gr. az első osztályból; a 3. osz­tályból Toszt Gyula, Nemes Péter; a 2. és 4-ik osztály: Mangesius Károly és Dürr Samu; a 8. osztályból: Kapp Gusztáv, Sachsenheim Albert és Szakáll Antal. Az egyes bíráló bizottság­­közt a következő­leg osztottak fel a képviselőválasztás jegyző­könyvei : I. bíráló bizottság: Gullner Gyula, Elek Gábor, Táray Endre, Wächter Frigyes, Tassy Miklós, Eszterházy István gr., Domahidy Ferencz, Jókai Mór. II. bíráló bizottság: Pulszky Ferencz, Szepessy Gyula, Tavaszy Endre, Szende Béla, Sachsenheim Albert, Kardos Kálmán, Vojnits Barnabás, Juszth Kálmán. III. bíráló bizottság: Pauler Tivadar, Bakcsi Ferencz, Popovics Jenő, Szentpály Jenő, Houchard Ferencz, Csipkés Lajos, Wodianer Albert b., Molnár Aladár, Dörr Samu. VI. bíráló bizottság: Bittó Kálmán, Majthényi Dezső, Podmaniczky Fr. b. Vályi Já­nos, Apponyi Alb. gróf, Csaba Gyula, Csillag László, Batta Andor. V. bíráló bizottság. Balogh János, Szeniczey Ödön, Salamon Lajos, Bogyó Sándor, Hets K., Ernuszt Sándor, Schreiber Frigyes, Vidacs János. VI. bíráló bizottság. Bója József, Tuszt Gyula, Nemes Péter, Treuschenfels Emil, Csernovics Péter, Kemény István báró,Batthyá­nyi Zsigmond gróf, Molnár Pál. VII. bíráló bizottság. László Imre, Lükő Géza Péchy Jenő, Pissuth István, Ham­mersberg Jenő, Domahidy István, Tarnóczy Béla. VIII. bíráló bizottság. Házmán Ferencz, Galgóczy Sándor, Magnesius Károly, Baldácsy Antal báró, Kapp Gusztáv, Csanády Sándor, Zichy Imre gróf. IX. bíráló bizottság: Popesku Elek, Szakáll Antal, Eötvös Károly, Maximovics Mik­lós, Eder Ferencz, Rázsó Lipót, Goda Béla. Elnök az állandó igazoló bizottság tagjait felszólítja, hogy holnap reggel 10 órakor a ház­­nagyi szobában alakulás végett megjelenjenek, ugyanekkor fognak megalakulni a bíráló bizott­ságok is.Az osztályok alakulása hétfőn fog meg­történni. Felolvastatván a delegátiót egybehívó kir. le­irat, a delegátió tagjainak megválasztása a hol­nap 11 órakor tartandó ülésre tűzetett ki. Ezen ülésben fognak a még hátralevő bizottságok megválasztatni, minek a függő államadóságok ellenőrzésére kiküldendő országos bizottság és a könyvtári bizottság. Trefort Ágoston közoktatási miniszter: Mint­hogy szerencsém lesz a kolozsvári egyetem tárgyában, valamint más tanügyi kérdésekben is törvényjavaslatokat terjeszteni a ház elé, bá­tor vagyok a tá Lázat kérni,hogy a múlt ország­gyűlésen bevett szokáshoz képest a tanügyi kér­dések és az ezekre vonatkozó javaslatok előle­ges tárgyalása végett egy 15 tagról álló bizott­ságot méltóztassék kiküldeni és a választást az idő oeconómiája tekintetéből talán már holnapra kitűzni. A tanügyi bizottság tagjainak megválasztása hétfőre tűzetett ki.­ Ezzel az ülés 12 órakor eloszlott. A képviselőház illése sept. 12. (Folytatás esti lapunkhoz.) Nikolits Sándor interpellatiója következőleg hangzik : Interpellatió a miniszterelnök úr­hoz a szerb nemzeti egyházi congressus ügyé­ben . Miután a 1868-ik évi IX ik tvczikk 3-ik §-a értelmében a görögkeleti egyház hívei, fenntart­ván ő felségének alkotmányszerűen gyakorlan­­dó legfelsőbb felügyelési joga, jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket az ország törvényes korlátai között a metropolita által, ő felségének teendő előleges bejelentés mellett, időszakonként egybehívandó egyházi gyülekezeteikben , önállóan intézni, rendezni, és ezen congressusokon alkotandó, és ő felsége által jóváhagyandó szabályok értelmé­ben saját közegeik útján önállóan kezelni és igazgatni. Miután ugyanazon 1. czikk 4. §-a sze­rint a görög-keleti szerb metropolita híveinek joguk van, a legfelsőbb jóváhagyási jog fentar­­tása mellett, egyházi gyülekezeteiket szer­vezni ; következő kérdéseket van szerencsém a tisz­telt miniszterelnök úrhoz intézni: Először: Miért nem hagyattak jóvá az 1868. év június havára egybehívott szerb nemzeti egyház-congressusnak, úgy a congressusok szer­vezésére, mint a karloviczi érsek és szerb patri­­archa megválasztására vonatkozó szabályai ? Másodszor: Miért vala szándékában a t. mi­niszterelnök úrnak, a f. év augustus 18-ra egy­behívott congressuson a patriarchaválasztást a régi mód szerint eszközöltetni ? Harmadszor: Az ezen congressusra kiküldött királyi biztos miért oszlatta fel a még meg sem alakult congressust ? Negyedszer: Miért küldetett ki a congressus mellőzésével és ennek szünetelése alatt a zárdái és alapítványi vagyon kezelésére vonatkozó szá­madások megvizsgálása végett, mint királyi biz­tos b. Majthényi László ? Végre ötödször : Mikor szándékozik’d­t.minisz­ KÜLÖNFÉLÉK. Pest, sept. 12. (A külföldön használandó okmányok hitelesítése ügy­é­­b­e­n) a belügyminisztérium az ország törvény­­hatóságaihoz következő köriratot intézett: Az egyes felek által külföldön használandó okmá­nyok hitelesítése körül azon helytelenség ta­­pasztaltatott, hogy ilynemű okmányok nem hivatalos utón, hanem közvetlenül az illető ma­gánfelek által rövid utón mutattattak be a külföl­dön székelő cs. és kir. követségeknek, s egyéb képviselő hatóságoknak hitelesítés végett, mi­nek következtében, minthogy az ily okmányok­nak az illető belföldi hatóságokhoz előbb álta­luk leendő hitelesítés végett szükséges vissza­juttatása s általuk eszközlendő ismért fölterjeszté­se, eltekintve más kellemetlenségektől, nagyobb időveszteséggel van egybekapcsolva: figyelmez­tetnek a törvény­hatóságok,hogy a külföldön hasz­nálandó okmányokat az illető felek neve­s laká­sának tüzetes közlése mellett, mindenkor hivata­los úton a belügyminisztériumhoz felülhitelesítés végett terjeszszék fel, mert az említett követsé­gek és képviselő hatóságok odautasíttattak, hogy csak a hivatalos uton beérkezett okmá­nyokon látható aláírásokat, s ezeket is kizáró­lag csak az esetben hitelesítsék ha azok az il­lető ügynökségek vagy az egyes minisztériu­mok, országos hatóságok s ezekkel egyenlő rangban álló közigazgatási vagy bírói hatósá­goktól származnak s előttük — az e hatóságok­kal fennálló hivatalos viszonynál fogva — nem ismeretlenek. Budán, 1872. sept. hó 2-án miniszter helyett Zeyk Károly állam­titkár. (Horvát Boldizsárt) súlyos csapás érte. Neje, született Schenk Klára asszony, hosszabb betegeskedés után, ma meghalt. Rész­­vétteljesen fo adjuk egyászhírt, mely a női eré­nyekben oly gazdag hölgy elhunytéról tudósit és részvét-nyilatkozatunkhoz bizonyára mind­nyájan csatlakoznak, kik az üdvözült ismerősei­nek köréhez tartoztak. (Halálozás.) Bölöni Mikó Sámuel, nyug. miniszt. osztálytanácsos, 71 éves korában Ábrud­bányán meghalt. Ő az erdélyi egyesítve volt bányászati, gazdászati és erdészeti igazgatóság utolsó főnöke volt és 45 évi szolgálat után, két év előtt lépett nyugalomba. Alapos szakképzett­sége, fáradhatlan tevékenysége és nemes jelleme átalános köztiszteletet vívtak ki számára. (Gróf Csáky Gyula) országgyűlési képviselővé választatása után, mint értesülünk, úgy államtisztviselői, valamint egy intézetnél viselt igazgatótanácsosi állásáról lemondott. (Az esztergom főmegyei papság)a hg prímás főpásztori levelével szept. 24. 25. és 26 -án tartandó lelki gyakorlatokra hivatott meg Esztergomba. (Konstantinápolyból) Írják a„P.Ll.“­­nak : Néhány napja ide érkezett a szerb fejede­lem főhadsegéde , Nikolits ezredes egy kézirat­tal, melyben Milan fejedelem állítólag nagyko­­rusítását jelenté a szultánnak. Nikolits ezredes kihallgatást kért a külügyminiszternél, ki őt azonban nem fogadta, hanem a nagyvezérhez utasította, mintegy kijelentésére annak, hogy a szerb fejedelemmel nem külügyi természetű vi­szonylatok állnak fönn, hanem hogy ez ügy a beligazgatás körébe tartozik.­­ Az új nagyve­zér most majdnem kizárólag a vasúti kérdések tanulmányozásával foglalkozik és hírszerint a Hirsch féle szerződést alapos revisiónak szándé­kozik alávetni. (A budai állami tanítóképez­­d­é­b­e­n) a legközelebbi tanítóképesítési vizs­gálatok következőleg fognak megtartatni: Sep­tember 30. és október 1-én elemi népiskolai.

Next