Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-13 / 211. szám
mint két külön hadseregé, különösen Magyarország évenként milliókkal kevesebbet fordít jelenleg a hadügyi költségekre, mint amennyit fordítania kellene, ha önálló hadsereggel bírna, mert tudjuk jól, hogy a magyar katonaság létszámának aránya a közös hadseregben sok százalékkal nagyobb azon 30 százalékos quotánál, melylyel mi a közös hadügyi szükséglet fedezéséhez járulunk. Végül, amit legelől kellett volna említenünk, a monarchia mindkét államában vajúdó, majd kitört nemzetiségi mozgalmak közepette a hadsereget sokkal inkább megóvhattuk a nemzetiségi mozgalom ragályától, s ezáltal sokkal erősebbé tehettük egy közös szervezetben, mint két különállóban. Ezek az indokok vezérelték a Deákpártot, midőn a közös hadsereget megteremté. Ezen indokok miatt kell, hogy ma se szakítsa ketté a nemzet a közös hadsereget. Lássuk már most azon érveket, melyeket Ghyczy az önálló magyar hadsereg mellett felhoz.Azt mondja Ghyczy: „meg vagyok győződve, hogy a nemzet a magyar hadsereg létesítésének követelésétől soha nem álland el. “ Mi erre egyszerűen a tényekkel felelünk cáfolatul: a nemzet ezen követeléstől már akkor elállott, a mikor két ízben nagy többséggel oly férfiakat választott képviselőiül, kik a közös hadsereget megalapították s fentartani akarják. A külön hadseregek mellett kapacitásó érvül Németországra, mint fényes példára hivatkozik Ghyczy: „A német császárságban — úgymond — a porosz hadsereg mellett a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön hadseregei vannak, melyek az említett országok minisztériumainak administrateja alatt állanak, s költségvetésük az illető államok törvényhozása által állapíttatik meg.“ Arra vagyunk bátrak figyelmeztetni Ghyczy Kálmán urat, hogy e hivatkozás annyiban téves, amennyiben a német birodalmi államok közt fennálló katonai egyezmény szerint azoknak évenkénti hadügyi szükségletét nem az illető államok törvényhozása, hanem a német birodalmi gyűlés állapítja meg egy bizonyos áta® lányban. S ez aztán oly roppant különbséget tesz, hogy a Ghyczy által említett hivatkozás épen önmaga ellen s mi mellettünk bizonyít. Mert vájjon miért nem bízatott az évi hadügyi szükséglet főösszegének megalapítása az egyes országok törvényhozására, s miért veti azt ki minden országra bizonyos quota szerint a központi német parliament? Nem más okból, minthogy az egyes államok közös védelmi kötelezettségeik teljesítésében egymást bizton ellenőrizhessék s egyik a másik rovására véderejének fejlesztését el ne hanyagolja. Ez okból nem vehetjük mi sem el közös delegációnktól a hadügyi költségvetés megszavazását. Igaz ugyan, hogy a német hadseregek az egyes országok külön hadügyi administratiója mellett is fényes eredményeket mutattak föl a lefolyt hadjáratban, de ez korántsem bizonyítja még azt, hogy az egységes administrátiónak nincsenek határozott nagy előnyei a particularis fölött. Nem hagyhatjuk itt említés nélkül azon fontos körülményt, hogy Németországban határozottan a hadügy központosítására törekesznek, s e törekvésnek világos nyomát látjuk az érintett katonai egyezményekben, hol az egyes államok külön katonai jogai azon fentartással erősíttetnek meg, „míg ez iránt más intézkedések nem történnek.“ Egyébiránt a német birodalmi viszonyokra való hivatkozás legkevésbé sem dönti meg azon indokainkat, melyek a mi közös hadseregünkre, s egységes hadügyi administratiónkra vonatkoznak. Ghyczy az önálló magyar hadsereg pénzügyi oldaláról nagyon keveset mond; ebből is csak azon állítása érdemel figyelmet, hogy az állandó magyar katonaságot úgy lehetne a honvédséggel egyesíteni, hogy a kettőnek összes költsége a véderőnek csökkenése nélkül keresbedjék. Nézetünk szerint azonban az administrate költségeinek ilyen kereskedése tökéletesen paralizálva lenne, sőt tetemesen túlszárnyaltatnék azon költségszaporodás által, mi a magyar hadseregnek önálló szervezésével járna. S valóban alapos kételyünk van az iránt, hogy Magyarország azon nagy terhet elviselhetné, mely a magyar hadsereg önállósítása esetében a mostani véderő fentartása mellett nyakunkba bárulna, miután ez esetben Ausztria pénzügyi támogatását természetesen elvesztenék. Annyi bizonyos, hogy Ghyczy érvei az önálló magyar hadsereg mellett legkevésbé sem rontják le a Deákpárt fontos politikai indokait, melyek a közös hadsereg fentartását szükségessé teszik. Sajnáljuk, hogy Ghyczy ezeket nem méltatta kissé figyelmére nyilatkozatában. Annyit azonban sejtünk, hogy azok erős hatással voltak reá, mert az önálló hadsereg daczára bizonyos tekintetben szükségesnek tartja a hadügy közösségét. A programmjában a hadügyet két részre osztja : önálló és közös hadügyre. A hadügy önálló részét az képezné, hogy a különvált magyar hadsereget honvédelmi miniszterünk administrálná, s e hadsereg költségvetése a magyar országgyűlés által állapíttatnék meg. Mi lenne azonban közös a hadügyben, erre nézve oly homályos propositiói vannak, hogy azoknak bírálatába alig bocsátkozhatunk. Azt kiolvashatjuk előadásából, hogy a közös hadügyek kezelésére nézve czélszerűbbnek tartja a közös hadügyminisztert, ki intézkedéseiért a delegativnak lenne felelős s ennek ellenőrködése alatt állana, mint a korlátlan fejedelmi kormányzatot. S ezen nézetével Ghyczy ismét eltér az ellenzék eddigi programmjától s a fenálló közjogi alaphoz közelít. De hogy mely dolgokat intézne aztán a közös hadügyminiszter, erre nézve nem nyújt szabatosan meghatározott képet. „Belátja ugyan, hogy a minden részről jogosultnak elismert közös főhadparancsnokságnak okvetlenül kell bizonyos tágas hatáskörének és megfelelő költségvetésének lennie , de hogy milyen tág legyen a közös főhadparancsnokság hatásköre, hol érintkeznék az önálló hadseregek külön administratiójával s esetleg meddig nyúlna be ezen administratióba, s költségvetését ki határozná meg, arról semmi említést sem tesz. „Belátja, hogy a háború esetében együttműködő két hadseregnek kellő ellátása nagy előkészületeket, és sikerrel csak öszhangzólag eszközölhető előintézkedéseket kíván“, s ezeket is közös ügynek tartja, de hogy ezen előintézkedések sikere nem kívánja-e meg, hogy a két hadsereg rendes közigazgatása is közös legyen, e felől kétségben hagy bennünket. „Lehetetlen, — úgymond, — hogy mellőztethessék a magyar és az osztrák állam külön véderejének kölcsönös ellenőrzése, mert e nélkül a véderő egyrészrőli elhanyagolásának esetében a kölcsönös védelmi kötelezettség könnyen és veszélyesen meghiusíttathatnék", de hogy ez az ellenőrzés teljesen illusóriussá válnék s a kölcsönös védelmi kötelezettség igen könynyen és veszélyesen elhanyagoltathatnék, azon esetre, ha a hadseregek évi költségvetésének megalapításában egyik fél a másikra kölcsönös befolyást nem gyakorolhatna, ezt már nem látja be Ghyczy. Pedig erre világos adat a lajthántúli honvédség szervezésének eddigi elhanyagolása. Végre elismeri Ghyczy, hogy az említetteken kívül „lehetnek még a hadügy körébe tartozó más oly ügyek és tárgyak, melyeknek közös elintézése, illetékes szakértők ítélete szerint, a sikeres kölcsönös védelem érdekében szükséges lesz“ , de hátha ezek az illetékes szakértők azt mondanák, hogy a kölcsönös védelem semmi esetre sem lehet sikeres, ha a közös hadsereg kettészakíttatik ? Mindezekből, miket Ghyczy a hadügyben közös ügyeket meghagyni czélszerűnek tart, korántsem azon logikai következtetést vonhatjuk le, hogy szakítsuk tehát ketté a közös hadsereget, hanem hogy tartsuk fenn azt a közös administratióval és költségvetéssel együtt. És a Deákpárt a közös hadsereget,mint a kiegyezés egyik alapkövét, fenn is fogja tartani a haza érdekében. S legyen meggyőződve Ghyczy Kálmán úr, hogy midőn az önálló hadsereg iránt tett indítványát visszautasítja a Deákpárt : ezt nem közelebb nyert győzelmébe vetett bizalommal s nem hideg büszkeségből, hanem érett politikai meggyőződésébe vetett bizalommal s önzetlen meleg honszeretetből teszi. A közös pénzügyminisztérium utján a két országos pénzügyminisztériumhoz tette át, hogy e kérdés megoldására a két törvényhozás elé terjesztessék. A delegáció azon óhajának, hogy a csapatoknak kiegészítő kerületeikbe áthelyezése és a territoriális divisiók rendszere lehetőleg tökéletesen keresztülvitessék, a minisztérium lehetőleg megfelelni iparkodott, amint ezt a 16. számú magyar ezrednek az újvarasdi gyalogezreddel való egybeolvasztása, a 8. számú tüzérezrednek Magyarországba és Erdélybe áthelyezése, valamint a kizárólag a magyar korona területéről kiegészítendő 13. számú tábori tüzérezred felállítása bizonyítja. A határőrvidék fokozatos polgárosítása arányában, miáltal a magyar korona országainak újonczjutalékai a cislajbháni jutalék kereskedése mellett nagyobbodni fog, a magyar delegáció óhajai még továbbra is teljesíttetni fognak. Ez óhajok teljesítésének határát a szolgálat követelményei és a nagy helyőrségek képezik. Ezen viszonyok befolyása az új elszállásolási törvény létrejötte után sem lesz elkerülhető. Azon határozat tekintetében, hogy a hadianyag- és tartalékkészletek decentralisatioja a monarchia több pontjára való megosztás által nagyobb mérvben keresztül vitessék, megjegyzi az exposé, hogy további decentralisatio a költséges kezeléssel járó kiadás többlet és a felügyelet csorbítása nélkül keresztül nem vihető. A delegatiónak a ruházatra és az ágyneműre vonatkozó azon határozatát, hogy az egész felszerelési ügyről adandó kimerítő jelentéstétel végett egy, a hadügyminiszter meghatalmazottján kívül, a két államterület kereskedelmi és pénzügyminiszterei, valamint a bécsi és pesti kereskedelmi kamarák egy-egy képviselőjéből álló enquette hivassák egybe, és hogy a hadügyminiszter az enquette véleménye alapján a Skene-féle szerződés fentartása vagy felmondása iránt 1871. septemberben megállapodásra jusson, a hadügyminiszter a maga részéről tekintetbe vette. De ha az enquette csak 1872. ápril végén ült össze, úgy ennek oka az illető minisztériumokat és kereskedelmi kamarákat terheli, melyek a hadügyminiszter feszólitására csak 1871. október végén válaszoltak. (Furcsa, hogy a miniszter e válaszok után csak egy félév múlva hívta össze az enquettet.) A hadügyminiszternek adott utasítás, hogy a számfölöttiek a hadsereg rendszerezett állományába vétessenek föl, lehetőség szerint tekintetbe vétetett. Azon utasításra, hogy egy Jászberényben építendő lovassági laktanya ügyében előterjesztés készíttessék, megjegyzi végre az expozé, hogy a hadügyminisztérium a jászberényi laktanyára megszavazott 130,000 frtot, minthogy az 1871-ben létre nem jött, a stockeraui építkezésekre fordította. (Mily joggal ?) A magyar delegátió határozatai az 1872-ki hadügyi költségvetésre vonatkozólag. Esti lapunkban közöltük a hadügyminiszter exposéját a két delegátió közös és az osztrák delegátió külön határozataira és óhajaira vonatkozólag. Következőkben adjuk ismét a „N. Fr. Pr. nyomán a hadügyminiszteri exposénak a magyar delegátió határozataira vonatkozó nyilatkozatait. A delegáció azon utasítására, hogy a nyugdíjazásoknál a legszigorúbb követelések tétessenek, a hadügyminiszter kijelenti, hogy azt mindig szem előtt tartotta, és ennek következtében az 1870-ki zárszámadás a nyugdíjköltségekben az 1869-kivel szemben jelentékeny csökkenést is mutat fel. A delegáció azon határozatára vonatkozólag, hogy a minisztérium azon osztályai, melyek kizárólag a kezeléssel foglalkoznak, polgári egyének vezetésére bízassanak, azt jegyzi meg az exposé, hogy a közös hadügyminisztérium e határozattal behatóan foglalkozott és megfontolásában az összes katonai hatóságok egységes eszműködésének érdekét és a hadsereg folytonos hadképességének biztosítását tartva szem előtt, indíttatva látja magát, a delegátiót ezen határozatától való elállásra felkérni. Azon határozatot, melylyel a hadügyminiszter utasíttatott, hogy a hadsereg felszerelésére vonatkozó szerződések és nyugták után fizettetett bélyeg- ésdíj illetékeket az előirányzat fedezési rovatába állítsa, a hadügyminiszter a ORSZÁGGYŰLÉS. A képv.ház mai ülése azon interpellate előterjesztésével vette kezdetét, melyek a baloldali kör tegnapi értekezletén állapíttattak meg. A felszólalás, melyet Nikolits S. a szerb congressus ügyében tett, a szerb szélsők ismert okait és kifogásait tartalmazza. A kormánynak e felszólalással szemben nem lesz nehéz saját álláspontját védeni, hisz ezen álláspont közös mindnyájunkkal, kik az alkotmányos rendet és szabadságot védjük. A másik figyelemre méltó interpelláló a Győrffy Gyuláé a székelyudvarhelyi választás tárgyában. Győrffy oly adatokat hozott fel, melyek állítása ellen bizonyítanak. E választásnál ugyanis egy jelölt sem nyerte el az absolut többséget, s igy nem lévén megválasztott képviselő, nem is adathatott ki megbízó levél. A kérdés különben más tekintetekből fontos, s a ház azt bizonyára tüzetesen fogja megvitatni. Perelnök úr az 1868. évi IX. t. sz. rendeletének eleget teendő, az 1869. egybehívott congressusnak a patriarcha-választást rendező szabályai jóváhagyása után, a szerb nemzeti egyházi congressust újból egybehívni, hogy a fennemlitett és jóváhagyott szabályok értelmében a karloviczi érseket és szerb patriarchát megválaszsza és a törvény által biztosított egyházi, iskolai és alapítványi ügyeinek félbeszakasztott rendezését és igazgatását folytathassa ? Esti, lapunkban átalában említvén csak meg az egyes bizottságokra beadott szavazatok eredményét, azt a következő részletes kimutatással pótoljuk: A hét-hét tagból álló kilenc biráló bizottságra beadatott összesen 294 szavazat. Legtöbb szavazatot nyertek, mégpedig: I. Paczolay János, Radó Kálmán, Radvánszky Károly, Steiger Gyula, Kégl György, Császár Bálint, Kiss Lajos nyertek 190 szavazatot. II. Madas Károly, Bittó Béni, Brezovay László, Patrubán Gergely, Urbánovszky Ernő, Károlyi Gyula gr., Luksics Bódog nyertek 190 szavazatot. III. Karácsonyi Guidó gr., Kvassay László, Cséry Lajos, Kemény Kálmán b., Janicsáry Sándor, Wodianer Béla nyertek 190 szavazatot. Mocsonyi Antal nyert 181-et. IV. Lónyay János, Molnár Antal, Radocza János, Berényi Ferencz gr., Schmausz Endre, Nemes Nándor gr., Kemény Mihály nyertek 190 szavazatot. V. Bothos Kálmán, Dániel Ernő, Lónyay József, Buzinkay Pál, Halassy Gyula, Eőry Jenő, Szomjas József nyertek 190 szavazatot. VI. Muzslay Sándor, Istóczy Győző, Jurka Bazil, Kazinczy István, Gidófalvy Albert, Vecsey Károly, Beöthy Algernan nyertek 190 szavazatot. VII. Vizsolyi Gusztáv, Lukács Béla, Radics József b., Brogyányi Vincze, Matuska Péter, Pap Lajos nyertek 190 szavazatot; Földváry Miklósra esett 143 szavazat. VIII. Kubinyi Árpád, Fabricius Károly, Perényi Zsigmond b., Dániel Béla, Modich László, Trifunácz Sándor nyertek 190 szavazatot; Tolnay Károlyra esett 189 szavazat. IX. Prileszky Tádé, Ujváry Lajos, Dálnoky Barna, Karuch József, Zmeskál Mihály, Máttyus Arisztid nyertek 190 szavazatot, Dőry Józsefre esett 189. A pénzügyi bizottságra beadatott 256 szavazat, 1 üres volt. Ebből nyertek: Csengeri Antal 254, Ghyczy Kálmán 255, Horváth Lajos 187, Kaucz Gyula 253, Kiss Lajos 254, Lipthay Béla b. 187, Mocsonyi Antal 183, Pulszky Ferencz 187, Sennyey Pál b. 187, Somssich Pál 254, Széll Kálmán 254, Torma Károly 187, Wahrmann Mór 254, Zsedényi Ede 254, Mihajlovics Károly 187-et. A vasúti bizottságra beadatott összesen 253 szavazat, üres volt 2. Ebből nyertek : Bánó József 183, Dániel Pál 182, Feszt Imre 182, Házmán Ferencz 182, Kemény Gábor b. 181, Korizmics László 183, Muzslay Sándor 183, Pacsolay János 183, Péchy Manó gr. 183, Petrovay Ákos 182, Prileszky Tádé 183, Salamon Lajos 250, Szapáry Gyula gr 251, Szentpály Jenő 183, Kraljovics Béni 183-at. A napi ó-brá 1ó bizottságra összesen beadatott 260 szavazat. Beliczey Rudolf 186, Bömekes Gyula 186, Bittó Béni 186, Gozmán János 186, Jankovich Miklós 186, Jeney József 186, Kardos Kálmán 186, Majthényi Dezső 258, Máttyus Arisztid 186, Nedeczky István 186, Ujváry Lajos 260, Siskovics Tamás 186, Petrik Gyula 186, Szilády Áron 259, Tarai Endre 186, Tarnóczy Gusztáv 186, Tormássy Mihály 186, Szmrecsányi László 186, Trauschenfels Emil 186, Tarnóczi Béla 186, Tombory Iván 186, P. Szathmáry Károly 75-tel. A gazdasági bizottságra összesen beadatott 264 szavazat. Kemény Istv. b. 262, Molnár Pál 185, Paczolay János 262, Radó Kálmán 183, Rogulics János 185, Simonyi Lajos b. 263. A mentelmi bizottságra beadatott 252 szavazat. Beöthy Ákos 180, Bogdán Vincze 183, Bothos Kálmán 183, Eötvös Károly 183, Halassy Gyula 183, Hodossy Imre 188, Hoffmann Pál 251, Máttyus Arisztid 251, Radocza János 183, Zsivkovics János 183. A számvizsgáló bizottságra beadatott összesen 274 szavazat: Gubody Sándor 195, Jurkovits János 189, Madas Károly 189, Tavaszi Endre 189, Vecsei-Oláh Károly 189. A kérvényi bizottságra beadatott öszszesen 268 szavazat. Ebből kapott: Apponyi Albert gr. 187, Bogyó Sándor 266, Császár Bálint 189, Dániel Ernő 189, Eitel Frigyes 189, Just Kálmán 189, Kemény Mihály 189, Lészay Lajos 189, Molnár Antal 189, Szőgyény László 189, Steiger Gyula 189, Stoll Károly 189, Ürményi Miksa 189, Vizsolyi Gusztáv 189, Joannovics Branko 189. Azon képviselők névsora, kik a B (a választási jegyzőkönyv rendben van, de kérvény adatott be) és C, (a választási jegyzőkönyv nem felel meg a törvény kellékeinek, de kérvény nincs beadva) kategóriába osztottak, a következők : A B kategóriában : Rázsó Lipót, Bogyó Sándor, Csanády Sándor, Vojnics Barnabás, Maximovics Miklós, Zichy Imre gr., Salamon Lajos, Pissuth István, Apponyi Albert gr., Kemény István br., Justh Kálmán, Eder Ferencz, László Imre, Majthényi Dezső, Ernuszt Sándor, Kardos Kálmán, Tavaszy Endre, Hammersberg Jenő, Szende Béla, Popescu Elek, Pólya József, Pulszky Ferencz, Bittó Kálmán, Gullner Gyula, Házmán Ferencz, Pauler Tivadar, Tarnóczy Béla, Taray Endre, Wodianer Albert br., Podmaniczky Frigyes br., Jókai Mór, Baldacsy Antal, Domahidy Ferencz, Csaba Gyula, Vályi János, Galgóczy Sándor, Domahidy István, Péchy Jenő, Elek Gábor, Molnár Pál, Csillag László, Eötvös Károly, Houchard Ferencz, Csipkés Lajos, Szentpály Jenő, Molnár Aladár, Goda Béla, Popovics Jenő, Balogh János, Csernovics Péter, Szenczey Ödön, Vidats János, Tassy Miklós, Lüke Géza, Wächter Frigyes, Trauschenfels Emil, Batthyáni Zsigmond gr., Batha Endre,"Bakcsy Ferencz, Szepessy Gyula,Hetsch Károly. A C) kategóriában : Schreiber Frigyes, Eszterházy István gr. az első osztályból; a 3. osztályból Toszt Gyula, Nemes Péter; a 2. és 4-ik osztály: Mangesius Károly és Dürr Samu; a 8. osztályból: Kapp Gusztáv, Sachsenheim Albert és Szakáll Antal. Az egyes bíráló bizottságközt a következőleg osztottak fel a képviselőválasztás jegyzőkönyvei : I. bíráló bizottság: Gullner Gyula, Elek Gábor, Táray Endre, Wächter Frigyes, Tassy Miklós, Eszterházy István gr., Domahidy Ferencz, Jókai Mór. II. bíráló bizottság: Pulszky Ferencz, Szepessy Gyula, Tavaszy Endre, Szende Béla, Sachsenheim Albert, Kardos Kálmán, Vojnits Barnabás, Juszth Kálmán. III. bíráló bizottság: Pauler Tivadar, Bakcsi Ferencz, Popovics Jenő, Szentpály Jenő, Houchard Ferencz, Csipkés Lajos, Wodianer Albert b., Molnár Aladár, Dörr Samu. VI. bíráló bizottság: Bittó Kálmán, Majthényi Dezső, Podmaniczky Fr. b. Vályi János, Apponyi Alb. gróf, Csaba Gyula, Csillag László, Batta Andor. V. bíráló bizottság. Balogh János, Szeniczey Ödön, Salamon Lajos, Bogyó Sándor, Hets K., Ernuszt Sándor, Schreiber Frigyes, Vidacs János. VI. bíráló bizottság. Bója József, Tuszt Gyula, Nemes Péter, Treuschenfels Emil, Csernovics Péter, Kemény István báró,Batthyányi Zsigmond gróf, Molnár Pál. VII. bíráló bizottság. László Imre, Lükő Géza Péchy Jenő, Pissuth István, Hammersberg Jenő, Domahidy István, Tarnóczy Béla. VIII. bíráló bizottság. Házmán Ferencz, Galgóczy Sándor, Magnesius Károly, Baldácsy Antal báró, Kapp Gusztáv, Csanády Sándor, Zichy Imre gróf. IX. bíráló bizottság: Popesku Elek, Szakáll Antal, Eötvös Károly, Maximovics Miklós, Eder Ferencz, Rázsó Lipót, Goda Béla. Elnök az állandó igazoló bizottság tagjait felszólítja, hogy holnap reggel 10 órakor a háznagyi szobában alakulás végett megjelenjenek, ugyanekkor fognak megalakulni a bíráló bizottságok is.Az osztályok alakulása hétfőn fog megtörténni. Felolvastatván a delegátiót egybehívó kir. leirat, a delegátió tagjainak megválasztása a holnap 11 órakor tartandó ülésre tűzetett ki. Ezen ülésben fognak a még hátralevő bizottságok megválasztatni, minek a függő államadóságok ellenőrzésére kiküldendő országos bizottság és a könyvtári bizottság. Trefort Ágoston közoktatási miniszter: Minthogy szerencsém lesz a kolozsvári egyetem tárgyában, valamint más tanügyi kérdésekben is törvényjavaslatokat terjeszteni a ház elé, bátor vagyok a tá Lázat kérni,hogy a múlt országgyűlésen bevett szokáshoz képest a tanügyi kérdések és az ezekre vonatkozó javaslatok előleges tárgyalása végett egy 15 tagról álló bizottságot méltóztassék kiküldeni és a választást az idő oeconómiája tekintetéből talán már holnapra kitűzni. A tanügyi bizottság tagjainak megválasztása hétfőre tűzetett ki. Ezzel az ülés 12 órakor eloszlott. A képviselőház illése sept. 12. (Folytatás esti lapunkhoz.) Nikolits Sándor interpellatiója következőleg hangzik : Interpellatió a miniszterelnök úrhoz a szerb nemzeti egyházi congressus ügyében . Miután a 1868-ik évi IX ik tvczikk 3-ik §-a értelmében a görögkeleti egyház hívei, fenntartván ő felségének alkotmányszerűen gyakorlandó legfelsőbb felügyelési joga, jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket az ország törvényes korlátai között a metropolita által, ő felségének teendő előleges bejelentés mellett, időszakonként egybehívandó egyházi gyülekezeteikben , önállóan intézni, rendezni, és ezen congressusokon alkotandó, és ő felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik útján önállóan kezelni és igazgatni. Miután ugyanazon 1. czikk 4. §-a szerint a görög-keleti szerb metropolita híveinek joguk van, a legfelsőbb jóváhagyási jog fentartása mellett, egyházi gyülekezeteiket szervezni ; következő kérdéseket van szerencsém a tisztelt miniszterelnök úrhoz intézni: Először: Miért nem hagyattak jóvá az 1868. év június havára egybehívott szerb nemzeti egyház-congressusnak, úgy a congressusok szervezésére, mint a karloviczi érsek és szerb patriarcha megválasztására vonatkozó szabályai ? Másodszor: Miért vala szándékában a t. miniszterelnök úrnak, a f. év augustus 18-ra egybehívott congressuson a patriarchaválasztást a régi mód szerint eszközöltetni ? Harmadszor: Az ezen congressusra kiküldött királyi biztos miért oszlatta fel a még meg sem alakult congressust ? Negyedszer: Miért küldetett ki a congressus mellőzésével és ennek szünetelése alatt a zárdái és alapítványi vagyon kezelésére vonatkozó számadások megvizsgálása végett, mint királyi biztos b. Majthényi László ? Végre ötödször : Mikor szándékozik’dt.minisz KÜLÖNFÉLÉK. Pest, sept. 12. (A külföldön használandó okmányok hitelesítése ügyében) a belügyminisztérium az ország törvényhatóságaihoz következő köriratot intézett: Az egyes felek által külföldön használandó okmányok hitelesítése körül azon helytelenség tapasztaltatott, hogy ilynemű okmányok nem hivatalos utón, hanem közvetlenül az illető magánfelek által rövid utón mutattattak be a külföldön székelő cs. és kir. követségeknek, s egyéb képviselő hatóságoknak hitelesítés végett, minek következtében, minthogy az ily okmányoknak az illető belföldi hatóságokhoz előbb általuk leendő hitelesítés végett szükséges visszajuttatása s általuk eszközlendő ismért fölterjesztése, eltekintve más kellemetlenségektől, nagyobb időveszteséggel van egybekapcsolva: figyelmeztetnek a törvényhatóságok,hogy a külföldön használandó okmányokat az illető felek neves lakásának tüzetes közlése mellett, mindenkor hivatalos úton a belügyminisztériumhoz felülhitelesítés végett terjeszszék fel, mert az említett követségek és képviselő hatóságok odautasíttattak, hogy csak a hivatalos uton beérkezett okmányokon látható aláírásokat, s ezeket is kizárólag csak az esetben hitelesítsék ha azok az illető ügynökségek vagy az egyes minisztériumok, országos hatóságok s ezekkel egyenlő rangban álló közigazgatási vagy bírói hatóságoktól származnak s előttük — az e hatóságokkal fennálló hivatalos viszonynál fogva — nem ismeretlenek. Budán, 1872. sept. hó 2-án miniszter helyett Zeyk Károly államtitkár. (Horvát Boldizsárt) súlyos csapás érte. Neje, született Schenk Klára asszony, hosszabb betegeskedés után, ma meghalt. Részvétteljesen fo adjuk egyászhírt, mely a női erényekben oly gazdag hölgy elhunytéról tudósit és részvét-nyilatkozatunkhoz bizonyára mindnyájan csatlakoznak, kik az üdvözült ismerőseinek köréhez tartoztak. (Halálozás.) Bölöni Mikó Sámuel, nyug. miniszt. osztálytanácsos, 71 éves korában Ábrudbányán meghalt. Ő az erdélyi egyesítve volt bányászati, gazdászati és erdészeti igazgatóság utolsó főnöke volt és 45 évi szolgálat után, két év előtt lépett nyugalomba. Alapos szakképzettsége, fáradhatlan tevékenysége és nemes jelleme átalános köztiszteletet vívtak ki számára. (Gróf Csáky Gyula) országgyűlési képviselővé választatása után, mint értesülünk, úgy államtisztviselői, valamint egy intézetnél viselt igazgatótanácsosi állásáról lemondott. (Az esztergom főmegyei papság)a hg prímás főpásztori levelével szept. 24. 25. és 26 -án tartandó lelki gyakorlatokra hivatott meg Esztergomba. (Konstantinápolyból) Írják a„P.Ll.“nak : Néhány napja ide érkezett a szerb fejedelem főhadsegéde , Nikolits ezredes egy kézirattal, melyben Milan fejedelem állítólag nagykorusítását jelenté a szultánnak. Nikolits ezredes kihallgatást kért a külügyminiszternél, ki őt azonban nem fogadta, hanem a nagyvezérhez utasította, mintegy kijelentésére annak, hogy a szerb fejedelemmel nem külügyi természetű viszonylatok állnak fönn, hanem hogy ez ügy a beligazgatás körébe tartozik. Az új nagyvezér most majdnem kizárólag a vasúti kérdések tanulmányozásával foglalkozik és hírszerint a Hirsch féle szerződést alapos revisiónak szándékozik alávetni. (A budai állami tanítóképezdében) a legközelebbi tanítóképesítési vizsgálatok következőleg fognak megtartatni: September 30. és október 1-én elemi népiskolai.