Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-14 / 212. szám
Pest., sept. lé. VI . ,v_i jy. „ A* «lö&zotti v ér folytin mi»il«n küldendők. lérmentetlen levelek eek iámért kiadó-luvataUm. átWtt. , ESTIKIADÁS S _____ » kezektől fogadtatnak el. aJ-xaxxy __ _ wpjitil fo* »ioittetni. A berlini lapok még mindig a csásári találkozással foglalkoznak. Bismarck örczeg lapja, a „Nordd. Alig. Ztg“ legjobb számában búcsúzik el a fejedelmi sndégektől. „Császári házunk felséges sndégei — írja a többek közt — újbólhagyták Berlint. Az ünnepélyek végettek, hogy jövőre csak a történetben élnek, de ritkán igtattak a művelődés evönyveibe szebb, lélekemelőbb tényt, mint a minő a continens három leghatafiasabb uralkodójának találkozása, meyet a legbarátságosabb érzelmek sugallak, s mely a nép- és államéletben a haraonia oly képét nyújtotta, melyhez haonlót eddig a történelem fel nem mutattatott.“ A czikk azután Berlin város lakóinak mond személyes magatartásukért köszönetet s igy folytatja : „De a nagy szomszéd-államok nemzetei, melyek uralkodói német fővárosból most államaikba ismét visszatértek, az őszinte örömben, melyyet a császárok itt üdvözöltettek, a német nép őszinte békeszeretetének is hűssszhangját ismerhetik föl, oly üdvözletét, melynek messze át kell hangzania minden határon, hogy mindenütt fölébreszsze és megszilárdítsa a meggyőződést, hogy Németország legszebb dicsőségét nem leli a véres harczban, hanem az emberi nem szellemi és erkölcsi erőinek versenytusájában szerzendő babérok képezik dicsvágyát.“ Ugyancsak a találkozásról a ,,Journal des Debats“ John Levine tollából figyelemreméltó czikket hoz, melynek főbb részei következőleg hangzanak: Szerencsétlenség lenne, ha Francziaország affectált egykedvűséggel nézné a Berlinben történteket. Igen soká éltünk vak csalódásban és bűnös tudatlanságban. Az ébredés rettenetes lesz és a tanulság kemény; kell, hogy szerencsétlenségünkből hasznot húzni tudjunk. A három császárnak tisztán személyes találkozása képezi a legfontosabb jelenséget a nagy franczia-német háború és Európa átalakulása óta. Ezen értekezlet Francziaország és Anglia, azaz a nyűgat, a szabadelvű és haladó befolyás kizárásával történt, mely ötven évnél hosszabb idő óta képezte Európa egyensúlyának alaposzlopát, s különféle véletlenségek folytán az általános békerendszerét fentartotta. Világos, hogy az egyensúly ezen súlypontja, a continens politikájának szabályozása most Berlinbe tétetett át. Ez első következménye a borzasztó háborúnak, melybe minket a császárság sodort. Arra szorítkozunk, hogy e materiális tényt constatáljuk; gyerekes lenne, ha oly büntetés ellen, melyet magunk vontunk magunkra, protestálnánk ; mi vagyunk a legyőzöttek, mi vagyunk a gyöngébb fél, nincs más teendőnk,mint Oroszországnak az 1855-ös háború után, hogy magunkat összeszedjük. Túl kell tennünk magunkat minden sophisman és minden finomságon, melybe a három férfiúnak a végrehajtás és katonai erő korlátlan urainak találkozását burkolni akarják, egyenesen a brutális igazságot kell keresnünk és elismernünk, hogy ezen coalitió ellenünk van irányozva, hogy Francziaország képezi a három császár értekezletének objectumát. Nem akarjuk mondani, hogy Francziaország ma inkább fenyegetve lenne, mint tegnap, vagy hogy oly eseményeket várhat, melyeket nem idézett elő. Az új német birodalom, midőn a másik két birodalom képviselőit,kik előbb erősebbek voltak, mint ő, magához meghívta, nézetünk szerint inkább defensiv, mint offensiv manifestatiót tön. Osztrák- és Oroszország császárainak megjelenése az új német udvarnál egyszerűen arra akar minket figyelmeztetni, hogy ha netalán ismét valamit kezdenénk, nem kapunk szövetségeseket Egyedül állunk ma és egyedül fogunk állani holnap is, ez a tanulság, melyet a három császár találkozásából le kell vonnunk. Mi azon tekintetben kiváltsággal bírunk,hogy más hatalmasok viszályait elhallgattassuk azáltal, hogy az ellenünk való szövetkezés szükségét keltjük föl bennök. Jelenleg is a három kormány közt lappangó nézeteltérések háttérbe szorulnak azon szükség érzete elől, hogy Francziaországot nyugalomban kell tartani. Ez a berlini entrevue tulajdonképi czélja. Átkos könnyelműséggel, nevetséges képzelődéssel, mely szokásunk, folytonosan azt mondjuk magunknak, hogy minket önmagunkért szeretnek,s hogy a legostobább kalandjainkhoz is könnyen találunk szövetségeseket, így a császárszág, midőn utolsó balgaságához fogott, minden ajtón kopogtatott, mindnyájokat zárva találta. Midőn Thiers úr megtette szomorú zarándokúját Európán át, mit talált ? Angolországban azon megváltozhatlan elhatározást, hogy mit se tegyenek, továbbá némi kárörömöt a minket sújtott balszerencse fölött. Oroszországban udvarias sajnálkozást, mely mögé régibb szövetség és positiv egyezmények rejtőzködtek ; Ausztriában a lehetetlenséget, valamit tenni, mert a beavatkozás első tette Oroszország részéről repressáliakat provokált volna; Olaszországban a király jó akaratát, a nép ellenszenvét és mindkettőnek tehetetlenségét. Mindenütt az elszigeteltség, mindenütt ugyanaz a felelet: „Tulajdonítsátok magatoknak!“ Valóban úgy van ez ? Most miután a szerencsétlenség már megtörtént, a kérdés fölösleges. A németeknek nem volt kötelességük vizsgálni, várjon r a császár akarta-e a háborút, vagy Francziaország. III. Napokon 20 évig uralkodott felettünk, az imént ismét hét millió szavazat hódolt neki, Francziaország felelős volt az ellenség előtt és Francziaországnak kellett viselnie a háború költségeit. Azonfelül a háború a császár bukása után ugyanazon elkeseredettséggel, kegyetlenséggel és mohóssággal jön folytatva Francziaország ellen; az egész történeti Francziaország ellen viseltek a németek háborút. Ha valami szaporíthatta, sőt igazolhatta a győző gyűlöletét és szigorát, akkor a császár kinyilatkoztatásai voltak azok, azon nyomaték, melylyel ezen ember a felelősséget vétkéért ránk hárította, azon beteges vágya, kardját e szavakkal rakni le : „Nem én vagyok a bűnös, hanem Francziaország.“ Valóban nincs szükség e felbátorításokra, hogy ellenséget támaszszanak ellenünk és egész Európát ellenünk egyesítsék. Az 1814-diki és 1815-ki természetes rokonságok 1872 ben ismét találkoznak. Nem hiszszük, hogy a berlini entrevuen formális szerződés vagy írásbeli egyezmény létesült volna. Bizonyára mit sem határoztak Francziaország ellen, és mi nem is ezt akartuk mondani. Az orosz és osztrák császár megjelenése Berlinben nem biztosítéka azon állapotnak, mely a háborúból eredt, de legalább is elismerése. A német kormány nem teszi meg azon ügyetlenséget, hogy szövetségesei és vendégeiről föltegye, miszerint segítsenek neki megvédeni Németország új határait, hanem csak azt érteti meg velünk, hogy egy boszúháború esetére nem számíthatunk szövetségesekre. Gyakran ismételték azt Németországban, hogy az összejövetel a béke biztosítéka. És valóban nemcsak Német- és Francziaország közt biztosítja a békét, hanem kelet felé is azon zavart és izgatott dunamenti országokban, melyek a keletet a nyugattól elválasztják. Ez értelemben véve a találkozás békegyülekezet, mely a Pest, sept. 14. (A Deákkör vasárnap) sept. 15 én d. u. 6 órakor tanácskozmányt tart. — A tanügyi és válaszfelrati bizottságokba a kör által kijelölendő tagokra a szavazatjegyek d. u. 4— ‘ra 5 óra közt adandók be. (Az országgyűlés) mindkét házának bemutatása ő Felségének legközelebbi Budán időzése alkalmával, egy még csak ezentúl meghatározandó napon, a királyi palota tróntermében fog megtartatni. A jelenlegi udvari gyász ez alkalomra nem függesztetik fel, e szerint a polgári egyének féldíszben (esetleg magyar nemzeti öltözetben vagy frakkban,) a katonai személyiségek teljes díszben, balkarjukon a szokásos gyászfátyollal fognak megjelenni, a rendjelek nagy keresztjeit nem hordva kabátaikon felül. (Az 1873-ai orsz. költségvetést, mint említettük, a pénzügyminiszter a kapv.ház hétfői ülésében szándékozik bemutatni. Várjon ugyan ez ülésben megtarthatja-e a szokásos expozét, az kétséges, minthogy hétfőre tűzetett ki az osztályok s a delegátió alakulása is, s így e nap teendőkkel nagyon túlhalmozott. Mi az orsz. költségvetést illeti, erre vonatkozólag arról értesülünk, hogy tekintve a folyó évben előfordult áradásokat, középszerű termést stb., a kormány előtt a költségvetés összeállításánál követendő zsinór mértékül az lebegett, hogy a kiadások, amennyire csak lehet, ne szaporíttassanak. A költségvetés ennek folytán, legnagyobb részében a tavalyi számokat tünteti fel. (A kir. révhivatalok újjászervezése.) A kir. tengerészeti hatóság Fiuméban egy rendeletet bocsátott közre a kir. révhivatalok újjászervezése tárgyában. E szerint fiumei és zenggi rév- és tengeri egészségügyi kir. központi hivatalok, a martinsebizzai, buccarii, és portorói rév- és tengeri egészségügyi kir. kiküldöttségek, a selezei, novii, portoteploi, st. giorgioi, sabianaczi és carlopagoi réz- és tengeri egészségügyi kir. ügynökségek, és végre a magyar horvát tengerparton létező összes tengeri egészségügyi kirendeltségek feloszlattatók. Királyi révhivatalok állíttatnak fel : Fiúban, Buccariban, Portoréban, Selczén, Zenggen, Jablanaczon és Carlopagon. Minden egyes kir. révhivatal alatt egy tengerészeti kerület áll. Az egyes tengerészeti kerületeken belül, amennyire azt a helyi érdekek megkívánják, alkerületek fognak felállittatni, melyek mindegyike egy-egy kirendeltségre fogja kiterjeszteni hatáskörét Az összes révhivatalok közvetlenül a fiumei kir. tengerészeti hatóság alatt állanak. A. „PESTI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Gemma. Regény. Irta Turgensew Iván. XVII. (Folyt.) Ha ez a ferroflucto Spitzbubbio, kezdé ismét az öreg a németet az olaszszal összevegyíteni, ha ez a kalmárlélek, ez a Kluberio első kötelességét nem tudta megérteni, vagy megijedt, annál roszabb reá nézve:— fillér-lélek, és ezzel punctum!... Ami pedig a párbaj feltételeit illeti, én az ön segéde vagyok, s az ön érdekei előttem szentek! .. . Midőn Paduában voltam, a fehér dragonyosok egy ezrede állomásozott ott; sokat érintkeztem a dragonyos tisztekkel.. A párbaj egész codexét kívülről tudom, sőt il principe Torbuskival is sokat értekeztem e tárgyról . . . De mikor jön végre az ellenfél segéde ? „Minden pillanatban várom, — de ime itt jön“, válaszolt Sanin, midőn az ablakon az utczára nézett. Pantaleone felállt, órájára nézett, kalapját jobboldalára tette s egy fehér pánlikácskát, mely a nadrág alól kibújt, hirtelenében czipőjébe dugott. A fiatal alhadnagy ép oly vörösen lép oly zavarban, mint első ízben, belépett. Sanin bemutatta egymásnak a két segédet. Mr. de Richter souslieutinant, — Mr. Cippatolla — artérte! A hadnagy nem rejthette el csodálkozását, midőn az öreget meglátta, mit mondott volna, ha valaki e pillanatban fülébe súgja, hogy a neki bemutatott segéd tulajdonképen szakács — szabad óráiban. De Pantaleone úgy viselte magát, mintha egész életében csak ily dolgokkal foglalkozott volna. Valószínűleg színészi emlékei jutottak eszébe és segítettek járatlanságán — s ő a segéd szerepét ép úgy játszotta, mint valamely színészi szerepet. Mindkettő, Cippatolla és a hadnagy egy pillanatig nem jutottak szóhoz. — „Talán elkezdhetnők a dolgot“ kezdé Pantaleone pecsétnyomójával játszva. — „Mindenesetre“ volt a hadnagy válasza, — „de az ellenfelek egyikének jelenléte.......“ — Azonnal távozom, uraim, mondá Sanin, s meghajtván magát, hálószobájába ment, melynek ajtaját maga után becsukta. Az ágyra vetette magát s Gemmára gondolt ... de a segédek beszéde elhatott hozzá a csukott ajtó daczára. Az értekezés franczia nyelven folyt; mindketten könyörület nélkül tekerték ki e nyelv nyakát, — mindegyik természetesen a maga módja szerint. Pantaleone a paduai dragonyosról emlékezett meg — il principe Tarbuski— a hadnagy „á des exghizes léchéres“ és des goups a l’amiaple-król beszélt. Az öreg azonban semmiféle exghizes-ről nem akart hallani. Sanin nagy ijedtségére egyszerre azután valami fiatal szép leánykáról kezdett beszélni, kinek kis ujja többet ér, mint a világ valamennyi katonája. — „Ouna zeune damigella, innoucenta, quá ella sola dans soun péti doa vale piu que toutt le zoufficis! del mondo!“ s ismételve felkiáltott: — „E ouna onta!“ „ouna onta!“ A hadnagy először nem felelt erre semmit, de hangját később remegni hallá Sanin,— bizonyára a haragtól s hallá a megjegyzést, hogy nem erkölcsi prédikácziót jött ide tanulni! — „Az ön korában hasznos az ilyen dolgokat hallgatni“ kiáltott Pantaleone. A segédek értekezése több ízben zajossá kezdett válni. Egy óra múlva végre a következő pontokban állapodtak meg: Dörhof b. és Sanin úr holnap 10 órakor a Hanau melletti kis erdőcskében találkozni fognak s húsz lépésnyi távolságra egymásra lőnek. Mindegyiknek joga van kétszer lőni a segédek által adott jelre. A pisztolyok irányzék nélkül lesznek, s a cső nem lesz vont. Richter eltávozott, Pantaleone pedig ünnepélyesen kinyitván a hálószoba ajtaját, s kijelentvén az értekezés eredményét, lármásan kezdé mondogatni: „Bravo Russo! bravo giovannotto! ön győzni fog!“ Néhány percz múlva mindketten Roselli aszszony cukrászata felé tartottak. Sannn előbb Pantaleonet becsületszavára megeskettette, hogy mindenről hallgatni fog. Az öreg, anélkül, hogy egy szót szólt volna, ujját ünnepélyesen az ég felé emelte, szemeit összehúzta s két ízben hangsúlyozá: Segretezzal úgy látszott, mintha fiatalabbá vált volna, s ez kitetszett egész magatartásából. Minde váratlan, bár kissé kellemetlen események visszahelyezték őt azon időbe, midőn még módjában állott kihívni az embereket, s kihívásokat elfogadni — természetesen a színpadon. A baritonok tudvalevőleg nagy tüzesek szerepeikben. XIX. Emil Sanin elé futott, már egy óránál tovább várt reá. Gyorsan fülébe súgta, hogy a mama az egész dologról mit sem tud, s hogy nem is kell neki semmit sem szólani, s egyúttal megjegyzé, hogy Klüber úrhoz ezután nem fog elmenni, hogy tanuljon ... s ha küldik is, el fog bújni valahova. Midőn mindezt megsúgta Saninnak, nyakába vetette magát, rohamosan megcsókolta s végig szaladt az utczán. A szobrászdában Sanin Gemmát találta, meglátszott rajta, hogy valamit mondani akart, de nem volt képes reá. Ajkai remegtek, szemeit folyton önkénytelenül is összehúzta, s tétovázva pillantott ide s tova. Sanin sietett őt azzal megnyugtatni, hogy az ügy be van fejezve, az egész dolog csekélység volt. „Senki sem volt ma önnél?“ kérdé Gemma. „De igen volt valaki nálam, megbeszéltük a dolgot nyugodtan . . . s a legjobb eredményhez jutottunk.“ Gemma az asztal mögött foglalt helyet. „Nem hisz nekem,“ gondolta Sanin ..., s belépvén a mellékszobába, ott Leonora asszonyt találta. Migrainje elmúlt,de nagyon levert hangulatban volt. Barátságosan mosolygott Saninra; előre kijelente, hogy ma unatkozni fog mellette, mert épen nincs azon helyzetben, hogy beszélni tudjon. Sanin melléje ült, s észrevéve, hogy szempillái vörösek s dagadtak voltak. — „Mi bántja önt Leonora asszony ? úgy látszik, mintha sirt volna!“ — „Csitt“ susogta Leonora asszony s azon szoba felé mutatott, hol leánya volt. — „Ne mondjon ön ilyeneket hangosan !“ — „Miért sirt ?“ — „Oh, édes Sanin, magam sem tudom miért!“ — „Talán valaki megbántotta?“ — „Isten mentsen ! — egyszerre csak úgy elfogott a szomorúság. Giovan Battista jutott eszembe . . . s azután fiatalságom .... Mily hamar elmúlt mindez ! ... öreg leszek, barátom, s nem tudok kibékülni e gondolattal. Úgy tetszik nekem, mintha magam még a régi volnék, de az öregség .... az öregségi“ . Leonora asszony szemeiben könyek jelentek meg. — „Látom, hogy ön csudálkozik rajtam. Pedig ön is egyszer ily állapotba jut s majd akkor meg fogja tudni, mit tesz megöregedni. Oh de keserű ez !‘. Sanin megkisérte Leonora asszonyt vigasztalni. Megemliti gyermekeit, kikben fiatalságát láthatja ismét felvirulni, sőt tréfálódzni kezdett vele, egész komolyan biztosítván őt, hogy még udvarolni is lehetne neki.........Leonora asszony azonban esdekelve kéri Sanint, hogy ne folytassa e tárgyat és Sanin életében először győződhetett meg arról, hogy az öregség tudatát mi sem képes enyhíteni, mi sem képes vidorabbá tenni. Várni kell, míg önmagától elmúlik. Tresettet indítványozott, s okosabbat alig találhatott volna ki. Leonora asszony azonnal beleegyezett, s vidorabbnak látszott. Sanin és Leonora asszony játszottak délig, délután ismét folytatták. Pantaleone is velük tartott. Üstöke még soha sem ért le oly mélyen homlokába, álla még soha sem volt oly mélyen nyakkötőjében eldugva, minden mozdulata oly öszhangzó fontoskodást árult el, hogy az ember az öregre reá pillantván, önkénytelen azon gondolatra jutott, hogy ugyan minő titka lehet ennek az öregnek, melyet, látszik, hogy oly fontosan iparkodik megőrizni ? De — Segretezza, Segretezza! Az egész nap folyamában minden alkalmat megragadott, hogy mély tiszteletét tanúsíthassa Sanin iránt. Az ebédnél, az asszonyokat elkerülve, Saninnak nyújta először nagy ünnepélyesen az ételeket; a játék alatt Saninnak adta mindig az elsőséget, és anélkül, hogy indoka lett volna reá, minden pillanatban kijelentette, hogy az orosz a világ legnemesebb, legvitézebb, s legelhatározottabb népe! „Oh a vén hízelgő“ gondolta magiban Sanin. (Folyt. köv.) VBH9RHHB 9BSB0, Postán kíUdv^, TAgr Butüpeii^u 1 « jf tjg Il |1 11 gj git H ||| H 9 la B hüfong jardra resell is esti ki- szintúgy mint előfizetések 213. szám. Szombat, September 14.1872.3 28. évi folyam. ------------------— — — ..................................■ ■■»■—«■ MBiiiwmijijui ■ ■.■■■■ "TJJ—LJ«Mimmaiiujujw1»" .Mmmumwmummi 9W ..........w1 .................. ... Szerkesztési iroda: Kiadóhivatal: ___________________________________________ —— * Előfizetési feltételek: 1 Hirdetések P il Pi, P _ il? , -M, « „JlL - ivt-- «-5IU* -~i L JS vk M Az esti kiadás postai különküldé- (ferenczlektere 7. Bibi ______ WrT il mp* ■ BWTWtWw KOe^aEa marnia» Tmemmm feliefizetés havonkint 80 kr. ^ iiBS H 1 l\!' bJSL VT Ilii .* Bfft' KT 4 TWt TTTV i 'P i TTt 4 B i 8 I Jtl H j 1111« • • . 11 . - „ KI ADO HIT A r A1B A vitakérdéseket határozatlan időre elnapolja. Van Európában egy kérdés, amelyről azt lehet mondani, hogy legkevésbé választja el egymástól a kabineteket: e kérdés mi vagyunk. Jelenleg egyedüli szerepünk abban áll, hogy meglegyen azon kedélyességünk, melyet sorsunk követel, ne gondoljunk háborúra, amelyre elő nem vagyunk készülve, és ne gondoljunk szövetségtársakra, melyek már előre is visszavonulnak tőlünk. El kell fogadnunk elszigeteltségünket, és kegyes oltalma alatt dolgozzunk.“ Keserű hang jellemzi e czikket, de a keserűség nem homályosítja el az igazságot. Francziaország ma csakugyan izolálva van s a munka, az újjászervezés munkája képezi egyedüli hivatását, ez fogja régi állását visszaadni, ez szerezhet neki új szövetségeseket. A kir. tengerészeti hatóság egy másik rendeletével egyelőre öt kirendeltséget állított föl a magyar-horvát tengerparton, u. m. Martinschizzán, Noviban, Portoteploban, St.Giorgioban és Stiniczán. Egyúttal fel lett oszlatva a zenggi tengeri építészeti hivatal, melynek teendőit a kir. tengerészeti hatóság műszaki osztálya veszi át, és a martinschizzai tengerészeti vesztegzár-intézet külön igazgatósága, mely a fiumei tévhivatalra lett bízva. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz illése sept. 14. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Kiss Miklós, Tombor István. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Tóth Vilmos, Szlávy József, Pauler Tivadar, Kerkapoly Károly, Trefort Ágost. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Udvarhelyszék törvényhatósági bizottmányának kérvényét, melyben Háromszék közönségének a mármarosszigetbrassói vasútvonal kiépítését, s a költségek kamatbiztosítását tárgyazó kérelmét pártolja. Sopron megye közönsége kéri, hogy a Kolozsvárit felállítandó egyetem iránti törvényjavaslat minél előbb tárgyaltassék. A nagykikindai kerület Bars megyének a kóbor czigányoknak polgárosítására vonatkozó indítványát pártolja. Nagy Kikinda kerület hatósága Liptó és Zaránd megyének azon indítványát, hogy a hatóságok letartóztatási, költségei az adóalapból fedeztessenek, pártolja. Pozsony város közönsége kéri, hogy a Budapest városa részére az új építvényekre fennálló adómentesség érvénye Pozsony városa részére is kiterjesztessük. Mindezen kérvények a kérvénybizottsághoz fognak utasíttatni. Gyöngyössy Alajos Pest város főpolgármestere az országház telkére vonatkozó szerződés aláírt példányát küldi be a t. háznak. A képviselőház levéltárába fog letétetni. Elnök végre jelenti, hogy a vasúti bizottság megalakult, s elnökül Korizmics Lászlót, jegyzőül pedig Szapáry Gyula grófot választotta meg. Pissuth István benyújtja Kuncz László székesfehérvári áldozát kérvényét,melyben az ottani nőnövelde alapítványa után a kincstár által követelt illetéket elengedtetni kéri. Érkövy Adolf Csanádmegye kincstári telepitvényes községeinek kérvényét nyújtja be, melyben a telepítvényes törvény életbeléptetése alkalmával állományukat 18 holdról 20-ra kérik emeltetni. E kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Szögyény László bemutatja az állandó igazoló bizottság jelentését, melyben Dékány Károly, Buttyán László, Csáky Tivadar gr., Szilágyi István és Miletics Szvetozár képviselőket, végleg Máriássy Béla és Groisz Gusztávot pedig 30 napi fentartás mellett igazolandóknak véleményezi. Igazoltatnak. Felolvastatik a tegnap beadott szavazatok eredménye. Megválasztattak: a delegátióba rendes tagokat: Beöthy Ákos 203, Bittó Kálmán 201, Bujanovics Sándor 210, Csotta János 207, Éber Nándor 209, Fáik Miksa 207, Házmán Ferencz 209, Horváth Boldizsár 210, Halassy Gyula 199, Horváth Lajos 208, Hodossy Imre 202, Kálnoky Pál gr. 205, Karácsonyi Guidó gr. 205, Kemény Gábor b. 202 Kiss Miklós zólyomi 205, Lónyay János 203, Lészay Lajos 205, Mihályi Péter 204, Paczolay János 202, Perczel Béla 204, Petrovay Ákos 201, Priloszky Tádé 204, Péchy Mikus gr. 206, Podmaniczky gr. b. 211, Pulszky Ágost 197, Rudics József br. 206, Sennyey Pál br. 209, Szapáry Gyula gróf 211, Széll Kálmán 211, Szeniczey Ödön 199, Szőgyényi László 210, Ürményi Miksa 210, Wahrmann Mór 212, Wass Samu gróf 201, Wodianer Albert br. 200, Zsedényi Ede 210, Erdődy István gróf 208, Jakics Antal 207, Miskátovics József 208, Krsnjavics Márkó 208 szavazattal. Póttagokul: Barcsay Ákos 208, Benedikty Albert 206, Brogyányi Vincze 208, Földváry János 203, Hunyady László gróf 208, Lukács Béla 201, Szirmay Ödön 208, Trauschenfels Emil 205, Horváth Mirkó 208 szavazattal. A könyvtári bizottságba Horváth Mihály 196, Hoffmann Pál 195, Kautz Gyula 195, Pulszky Ágost 193, Vécsey Tamás 195 szavazattal. A függő adósság ellenőrzésére kiküldött bizottságba rendes tagokul Bohus Zsigmond 193, Farkas Gyula 194, Kálnoky Pál 195, Kvassay László 195 szavazattal. Póttagokul Erdődy Rudolf gróf 195, Földváry János 193 szavazattal. Pallavicini Ede őrgróf, a felsőház jegyzője áthozza a felsőház üzenetét a függő államadósság ellenőrzésére és a közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottság tagjainak megválasztása tárgyában. Tudomásul vétetik, s a képviselőház által e bizottságokba megválasztott tagok szintén közöltetni fognak a felsőházzal. Következett a napirend: az országgyűlést megnyitó trónbeszéd felolvasása. Zsedényi Ede a trónbeszéd felolvasása után a tanácskozások siettetése és könnyítése tekintetéből azt indítványozza, hogy a ház egy 12 tagból álló bizottságot válaszszon,mely a válaszfeliratot elkészítse, és az a szabályok értelmében netalán előterjesztendő válaszfelirati javaslatokkal együtt kinyomatván, tárgyalásra tűzessék ki. E bizottság a hétfőn d. e. 9 órakor tartandó ülésben fog megválasztatni. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök óhajtott volna Nikolits Sándornak a szerb congressus feloszlatása és a szerb patriarcha választása ügyében hozzá intézett interpellátiójára ma válaszolni ; miután azonban Nikolits nincs jelen, a legközelebbi ülésben fog arra válaszolni, s ezt csak azért jelenti, nehogy Nikolits akkor szintén nem lévén jelen, a választ elhalasztani legyen kénytelen. Következett a napirend második tárgya: Győrffy Gyula indítványa. Győrffy Gyula kijelenti, hogy indítványát újabban indokolni, s annak tárgyát részletesen ismételve előadni nem tartja szükségesnek. Szóló a képviselői jog megsértését constatálva látja abban, hogy Udvarhelyszéken a választás f. é. jul. első napjaiban tényleg megtartatott, de a választási jegyzőkönyvek a megválasztott képviselőknek nem adattak ki. Ezért tartaná szükségesnek, hogy a ház saját elnökét megbízza, miszerint a központi választmányt a megbízólevelek kiadására utasítsa. Győrffy indítványának tárgyalása a szerdán tartandó ülésre tűzetett ki. Újonnan a következő képviselők osztattak be az osztályokba: Csáky Tivadar gr. a 3-dik, Dékány Károly a 4-ik, Máriássy Béla az 5, Szilágyi István a 6-dik, Groisz Gusztáv a 7-ik, Buttyán László a 8-ik és Miletics Svetozár a 9-ik osztályba. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, az feloszlott. Az ülés végződött 11 óra 15 perckor. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda szeptember 12. Az ülés gr. Szapáry Géza alelnök által megnyittatván, olvastatik a pénzügyminisztériumnak a lánczhíd ügyében tett azon nyilatkozata.